// Naz és Lisé a Sellőben //
// A Süti bonyolult kérdése //
*Furcsállva figyeli a nő kissé vad módszerekkel dúsított megnyilvánulását, majd a feléje intézett szavakból, ha eddig nem tette volna végképp rájön, hogy a vörös nem igazán kedveli szerény személyét. Kissé szíven is üti az elutasító megnyilvánulás, de inkább, úgy dönt nem foglalkozik vele, hiszen ami jogos az jogos. Hibás amiért kinevette a vendég értetlenségét, bármennyire is komikusan lépett elő a kékes szemű. *
- Nem tudom, hogy a többi itt dolgozó mennyire művelt, de higgye el nem én vagyok itt az átlagos személyzet mintaképe. *feleli a férfi szavaira, de valamelyest Lisé számára célozva, hátha kevésbé lesz ellenszenves a hely egészével szemben. Meglepődik amikor a karját egy másik kéz fogja érintésbe és szinte, csak kábultan botladozik a barna hajú után Sellőhöz nem méltó kecsesség hiányában. Azonban, ahogy a szavak özönleni kezdenek feléje, úgy kapja a pirosruhás is rendbe magát. *
- Ne kérjen bocsánatot! *Feleli, olyan hirtelen, hogy ha ülne saját maga is lefordulna a székről, most viszont pusztán hevesebben dobban a szíve a némiképpen ellenkezésnek értetődő felelet után. *
- Ha bárkinek bocsánatot kell itt kérnie az én vagyok. Nem, hogy a vendégek igényeit nem teljesítettem meg is sértettem az asztal társát, ráadásul, úgy hogy pontosan tudom milyen kívülállónak lenni. Szóval kérem most bocsásson meg! *Feleli a lehető legudvariasabban amennyire az tőle telik és a vizes tűzhajú felé veszi az irányt. *
- Amaziana Urstik vagyok. Nincs egy napja, hogy betértem a Sellőház falai közé szakadt ruhában, sárosan, félájultan. Nem illettem ide, talán ez most is így van. Kívülálló vagyok, azt sem tudom hol az otthonom. Az apám egy őrült gyilkos, a vőlegényem meghalt, a tarkómba szidalmazó szavakat véstek. Én meg, mint kiderült egy igazi aljas alak vagyok, aki pár óra alatt képes elfelejteni ki is valójában és kinevetni valakit akiben legbelül saját magát látja. Mindez egyáltalán nem ment fel semmi alól, csak szerettem volna, ha tudja, hogy egyáltalán nem vagyok vagy voltam én sem könnyű helyzetben és elég sokszor nehezen kezelhető vagyok. Hölgyem, teljes szívemből sajnálom, hogy nem azt a kiszolgálást kapta amit megérdemelne és még inkább remélem, hogy nem veszik ki magából a tűz aminek hála ennyire erős. Nem ismerem magát, de biztosra veszem, ha valaki egyszer megteheti és nem teszi össze a két kezét az bolond. Soha nem szabadott volna kinevetnem, nekem sem lett volna jó érzés a helyében. Nem szeretném magát bántani, ez a hely az önök boldogságáért kéne, hogy feleljen amit én szépen elrontottam, így ha bármivel jobbá tehetem a helyről szőtt véleményét vagy a napját, csak szóljon. Ha nagyon szeretné újra megcsíphet. *teszi hozzá a végén félénken mosolyogva apró viccét, hiszen lassacskán elsírja magát a saját magában való csalódottságtól. Azonban rögtön az eszébe is jut, hogy lehet magára veszi a vöröshajú, így hát még gyorsan hozzá teszi szinte kétségbeesetten újabb magyarázatát. *
- Ez vicc volt!