//Próféták//
// Nalaeä, D'or Gaiffar //
//Szobában//
*Apró karok ölélésében nehéz elveszni, ellenben Dor, természetes módon értékeli Nala törekvését. A lány bőre selyemes és meleg, élvezet hozzá bújni, akaratlanul is úgy igyekszik, hogy kisujjnyi távolság se húzódjon meg közöttük. Úgy fekszik, hogy a tündérnek is kellemes legyen. Döntését üdvözli, valójában titkon remélte, hogy nem lesz akadály köztük még egy falatnyi ruhadarab sem, lám néma kívnsága máris meghallgatásra talált. Balja a lány tarkója alatt kanyarodik fel, felsőtestére, s míg Nala öleli, ő kissé vaskosabb ujjaival simítja oldalát. Bólint regéje közben. Szülei bizonyára hazavárják, jóllehet nem valószínű, hogy mostanában kerül majd erre sor. Saját története a pislákoló gyertyák fényében süllyed el, s a szoba szinte néma miliőjében, a mély, búgó hangot, kevesen váltja fel a lányé. Dor figyel. Nem tervezett információkat gyűjteni, de a lánytól hallani ezeket, még, ha nem is teljeskörűek, rendkívül kielégítő, akárcsak az est korábbi részei. Meséje közben lassan fordul, helyezkedve, szembe a lánnyal. Jobbjával, a félhomályban gynegédebben látszó kristálytiszta arcán futnak végig ujjai, s lopott szünetek közben, csókot kér, egészen aprókat. A történet komoly, ekképp is veszi, de nem tudja megállni.*
- Úgy hangzik, alaposan megtanítottak mindenre... *a mondat ártatlan, ámde több jelentéssel rendelkezik, tartalma mögött akad mélyebb és sötétebb gondolat is.* akárcsak engem. *Sóhajt fel, s a plafont nézi, kissé merengve, a múlt állóvizét felkavarva.*
- Fűszer, sültek, édesség, pörkölt mogyoró... néhol baromfi hangos kárálásával kísérve, s a lókupecek hangos kiáltozásaival vegyítve. *Mosolyodik el, majd hosszasan illatol Nala álla alá.*
- A tiéd különleges, nem tudom máshoz kötni, csak hozzád. *Kuncog fel.* Talán az oázisok szépségéhez... *Egyre nagyobbak a szünetek, s egyre laposabbak a pislogások. Láthatóan mindketten alaposan fáradtak, nem csoa, hisz ennyi testmozgás, bizony kiveszi az erőt.*
- Sokszor örvendtem, a sivatagi semmiben megbúvó oázisnak magányomban... akkor csak kifeküdtem a hófehéren csillogó forró homokra a víz partján, hallgattam a szelet, a pálmák közt táncolót... *ismét csend, hosszabb levegővétel. Szemei lecsukódnak, majd fel, Nala felé fordul, szorosabban átöleli, aztán végérvényesen elalszik, nem küzd tovább, hisz jó helyen van. Két apró kar vigyáz rá álma közben.*