//Cserebogár a mély vízben//
*Nem titok előtte, hogy az elfeket milyen hosszú élettel áldotta meg a természet, csak a legtöbbet hatalmas egóval is, nem igazán volt még jóban eggyel sem. Feléjük, ha egy elf idős, az általában már szedett össze annyi tudást és rangot, hogy jogában álljon másokat figyelmen kívül hagyni, mondjuk őt, aki a térde kalácsáig se ér fel. Így örömmel fogadja, hogy lehetősége adódik egy ilyen teremtménnyel tölteni az idejét, és nagyon úgy fest neki, hogy most ő lett a góré. Persze nem szeretné senkire ráerőltetni az akaratát, viszont úgy véli, talán egy ilyen eldugott és furcsa helyen ennyi még beleférhet.*
-Haarminc…harminc…negyven, ötven, hatvan… *Emeli a kezét, hogy az ujjait számolásra használja, miközben némán mozog a szája. Tudja, hogy kár két és félszer annyi is lehet az elf, mint amennyinek kinéz. ~Akkor talán hetven lehet. Érdekes. ~ Számolgat magában tovább és, miután kijött neki az eredmény felnéz a másikra, sokatmondó, széles vigyorral, mint, aki tud valamit a másikról, amit nem szabadna. A hirtelen felkiáltást úgy értelmezi, hogy az elfnek bizony meg kell erőltetnie magát, hogy ilyen alázatos viselkedést mutasson minden egyes teremtmény irányába. Nem is bánja a dolgot, mert ha mind a ketten úgy ülnének ott, mint, aki karót nyelt, valószínű nem sokra jutnának egymással. Mikor odakint a kertben kikukkant a tarisznyájából, kicsit megtorpan, hirtelen azt se tudja, merre jár. Hiszen az imént még egy épületben sétáltak, most meg egy kertben bandukolnak. Miután feleszmél, gyorsan kapkodja a lábait, hogy beérje az elfet. Úgy tűnik, hogy a zöldes színfolt az épületen belül lett kialakítva, így szelik át, míg a fürdőbe tartanak. Mikor a haját megsimítják, már automatikusan nyúl oda, hogy megigazgassa, nem egyszer borzolták már össze a fürtjeit, csak úgy, heccből, de most nem ez a helyzet szerencsére. A férfi említi, hogy a fürdőolajokból a választék meglehetősen széles, így már alig várja, hogy végig szaglászhassa. Mikor belépnek, Dalaf mögött sétálva nézeget jobbra és ballja, néha pironkodva, hiszen nem mindenki olyan szégyenlős, mint ő maga, így paraván nélkül masszíroztatja magát, vagy fürdőzik egy dézsában másodmaga társaságában. Mikor az elf megáll, enyhén beleütközik a hátába.*
-Oh… hogy itt… megállunk. *Látja, hogy a vörös hajú egy paravánhoz kísérte, amely mögött egy dézsa is található. Leakasztja magáról a táskát és indul, hogy letegye a szék támlájára, mikor meghallja, amit a férfi mond és hirtelen fordul oda, hogy elvéti, így a táska a földön landol. Kicsit csörömpölnek benne az üvegek, de mivel óvatosan be van mind csomagolva anyagba, így nem törik össze semmi.*
-Jaaah… hogy.. éé..éértem. *A tény nem igazán meglepő, mert ahogy itt látta ez nem szokatlan, csak így nyersen kimondva, kicsit ijesztőnek hat rá. A táskát gyorsan a helyére teszi.*
-Azt hiszem tényleg könnyebb lenne, ha csak én szállnék be, kintről ügyesebben le tudod mosni. Esetleg van itt valami kis faedény, amivel le tudnánk öblíteni róla a szappant? *Kezd neki a szervezésnek, mert a szárnyai megtisztításához bizony nem árt némi előkészület.*
-Meg néhány száraz rongyra lenne szükségem, olajozás előtt le kell törölni őket, szárazra. *Taglalja.*