//Próféták//
// Nalaeä, D'or Gaiffar //
//Szobában//
//Szomorú távozás//
*Álmot lát, s álmában messzi tájakon jár. Körötte csupán homok és homok, izó, s megannyi pompás, ezüstös fehér és sárga színében. Egyik pillanatban még az úttalan utakat rója, s a másikban már oázisban meggyűlt öböl vizén lebeg, Nalát látja, ki kacagva freccsenti rá a vizet. Meztelenek mind a ketten, de mi végre kellene is a ruha, hisz egymás előtt nincsenek titkaik. Kellemes tapintást érez testén, ahogyna a lány közelebb ér, apró csókokat, akár illetlen helyeken is, majd álmában pilláit lehunyva bágyadtan elmosolyodik. ~ De j is volna mindeig így... ~
Amikor felébred, hirtelen nem tudja hol van, egy pillanatra azt érzi még mindig álma kedves öblében úszik, s Nala kényezteti. Mikor jobban megébred, rájön, hogy ebből csak ez utóbbi igaz, de nem csalódik. Fajó, de az élet élvezete nem mindig élvez elsőbséget, még akkor sem, ha Naláról van szó, kit jelenleg az egyetloen tünemények tart, s oly nehéz az elszakadás. Most mégis meg kell tennie. Keze lassan indul a lány felé, s előbb csak megsimogatja, míg fel nem bukkan a takaró kecsesen hímzett felső széle felett, arca közelében. Ekkor ajkával illeti ajkát, majd szelíden emeli fel állát, hogy ezüst szemeibe nézhessen, ki tudja meddig, talán utoljára.*
- Most nem lehet... *kezdi csendesen és halkan* későre jár, indulnom kell. *Lágyan mosolyog, ideje szűkös ugyan, de csak úgy, nem akarja elküldeni. Ha engedik még szóhoz jutni, hát így folytatja.*
- El kell mennem, s nem tudom mennyi időre, de felejthetetlen volt az elmúlt nap, s csodás volt az ébredés. *Elhallgat, s várakozón tekint a lányra, majd, ha kedvező fogadtatsra talál, hát lassan felül, s öltözni kezd. A Sellőház kiváló nyughelynek bizonyult, s lesz is még, majd idővel. De nem most, s nem mostanában. Ha teheti gyorsan és csendben távozik, még a reggelit sem fogyasztja el.*