Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 201 (4001. - 4020. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
4020. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-03-31 11:29:48
Üzenet elküldve: 2021-03-31 11:29:48
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Cserebogár a mély vízben//
//A 8-as szobában//
*Zold a poharából kortyolgatva hagyja feltörni az igazságot. Úgy néz ki Dalaf meglehetősen félreértette szándékát, hiszen általában az ártatlan hölgyek, ezen állapotuk megváltoztatásáért jönnek hozzá vagy a legártatlanabb helyzetben is elég hosszas és finom tapasztalatszerzésért. Amikor a másik azt mondta munkát keresni van errefelé az elfből kishíján ki kívánkozik, hogy a kikötő nem éppen a legbarátságosabb hely egy tündér számára, de inkább mégsem mond semmit. Amúgy is a másik nemsokára folytatja szónoklatát, amit a vörös is szeretne végighallgatni. *
- A Sellőház fokozott figyelemmel ügyel a vendégei és alkalmazottjai biztonságára. Biztos vagyok benne, hogy a társaságom nélkül sem történhetne semmi, de természetesen itt maradok. Erre az éjszakára, akkor én vagyok a te személyes, érintés mentes társaságod. Kivéve, ha ezen változtatni szeretnél bármikor is. Idehozom a rumot, várj egy kicsit.
- Zold! Mondd, csak! Miféle munkára vágysz? Szeretnél egy nap férjhez menni? Oh és illetlen kérdés, de ez a hely amúgy sem egy zárda. Én az ágyban fogok aludni? *Noha Dalaf egy pillanatig sem fogja erőltetni Yzold számára azt, hogy bármi is történjen ma este közöttük, még teljesen mindig nem mondott le a másikról. Meg aztán véleménye szerint valakivel kizárólag összebújva feküdni is lehet kellemes. *
//A 8-as szobában//
*Zold a poharából kortyolgatva hagyja feltörni az igazságot. Úgy néz ki Dalaf meglehetősen félreértette szándékát, hiszen általában az ártatlan hölgyek, ezen állapotuk megváltoztatásáért jönnek hozzá vagy a legártatlanabb helyzetben is elég hosszas és finom tapasztalatszerzésért. Amikor a másik azt mondta munkát keresni van errefelé az elfből kishíján ki kívánkozik, hogy a kikötő nem éppen a legbarátságosabb hely egy tündér számára, de inkább mégsem mond semmit. Amúgy is a másik nemsokára folytatja szónoklatát, amit a vörös is szeretne végighallgatni. *
- A Sellőház fokozott figyelemmel ügyel a vendégei és alkalmazottjai biztonságára. Biztos vagyok benne, hogy a társaságom nélkül sem történhetne semmi, de természetesen itt maradok. Erre az éjszakára, akkor én vagyok a te személyes, érintés mentes társaságod. Kivéve, ha ezen változtatni szeretnél bármikor is. Idehozom a rumot, várj egy kicsit.
- Zold! Mondd, csak! Miféle munkára vágysz? Szeretnél egy nap férjhez menni? Oh és illetlen kérdés, de ez a hely amúgy sem egy zárda. Én az ágyban fogok aludni? *Noha Dalaf egy pillanatig sem fogja erőltetni Yzold számára azt, hogy bármi is történjen ma este közöttük, még teljesen mindig nem mondott le a másikról. Meg aztán véleménye szerint valakivel kizárólag összebújva feküdni is lehet kellemes. *
4019. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-03-30 23:03:20
Üzenet elküldve: 2021-03-30 23:03:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kék szemek//
//Egy emeleti szobában//
*Néhány pillanatot a csendnek szentel az asztal mellett ülve, hallgatja a puhán huppanó léptek távolodását az előtér szőnyegén. Mindig is szerette a monoton módon ismétlődő háttérzajok megnyugtató morajlását, van benne valami varázslatosan meditatív. A vörös talán időnként hiányolja az életéből a mindenki máséban oly megszokott, kellemesen ismétlődő rutinok rítusának összerázó hatását. A vendég udvarias, meglepően visszafogottan úrias kérdésére kedves ártatlansággal elmosolyodik. Hiába gyomra tiltakozó, gyöngén hasogató sajgása, bizony könnyed lassúsággal fogja elfogyasztani a rendelt csemegét. Ugyan fogalma sincs, a tündér hogy gondolkodik erről, de tudja, hogy a férfiak egy része számára kiábrándító egy hozzá hasonló szépséget enni látni. A mese lágy, ringatózó hullámzása valószínűleg könnyedebbé varázsolja a helyzetet. Nem mellesleg saját magát is szórakoztatja.*
- Szívesen folytatom. Szóval ott tartottam, hogy a matrózok gunyoros kacaja töltötte be az olcsó krimó halszaggal vegyülő alkoholbűzét. De a fiú ebből már semmit sem hallot, hiszen csak egyetlen gondolat zakatolt a fejében, mégpedig hogy őt várja valahol egy virág, az ő virágja.
*Itt rövid hatásszünetet tart, egy egészen apró falatot emel szájához közben, kicsit megrágja, majd lenyeli. Néhány másodperccel később búgó hangja ismét betölti a szobát.*
- Célba is vette rögtön az ajtót, s lerázta magáról a züllött bagázst, lerázta magáról a zajt, a hideget, a nyirkos levegő fojtogatóan sós ölelését. Nem tudta az utat, sosem járt még erre, valami különös belső iránytű segítette az útján, akárcsak a hazarepülő madarakat. Nemsokára a tengerpart szabadságában találta magát, sehol egy dokk, sehol egy hajó, sehol egy ember a láthatáron. Nem látott mást, csakis a virágot, a fehér virágot, ami őrá várt egy szikla tetején. Odahajolt hozzá, egészen közel, hallotta, ahogyan halk csilingeléssel egymáshoz koccannak a szirmok, s a virág szólt is, ezt mondta: fázom, melegíts meg, add nekem a napot. A matróz, aki már közel sem érezte magát egy senkiházi tengerésznek, így válaszolt: nem tehetem, nincs hozzá hatalmam. Azonban rögtön érezte, hogy valahogy mégsem mondott igazat. A nap közeledni látszott. A világ színesebbé vált, minden ragyogni kezdett, a virág egyre nagyobbra nőtt tenyerei közt, szirmai fehérből tündöklő narancsba fordultak át.
*Hagy némi időt a valótlan, mégis gyönyörű kép elképzelésére, lopva újabb falatokat véve magához. Kimondottan ízletesnek találja a fogást, kitűnően választott.*
- A virág azonban még mindig vacogott, vaskos szirmai hangos zenével ütődtek egymáshoz, harsogva követelte a meleget, a napfényt. A fiú eddigre szolgájává változott, képtelen lett volna nemet mondani, bár valójában képtelen lett volna egyetlen szót is szólni, csupán néma tekintettel könyörgött, esdekelt térden állva, hogy virágja kérése meghallgatásra találjon. Így is lett. A nap közelebb és közelebb húzódott, az eddig ragyogó világ izzóba fordult át, minden lángolt, lángoltak a fák, lángolt a tenger, benne a halakkal, lángolt a mohos szikla, lángolt a fiú, és ismét megnőtt, hatalmasra, vakítóra a virág. Túlnőtt minden láthatón és lelökte az égről a napot, ami kialudt parázsdarabként gurult végig a horizont irányába, majd hirtelen sötét lett. Sötét és elviselhetetlenül hideg.
*Ismét rövid időre elhallgat a dorombolóan kedves orgánum. Hagy némi időt az eddigiek megemésztésére, talán szükséges.*
//Egy emeleti szobában//
*Néhány pillanatot a csendnek szentel az asztal mellett ülve, hallgatja a puhán huppanó léptek távolodását az előtér szőnyegén. Mindig is szerette a monoton módon ismétlődő háttérzajok megnyugtató morajlását, van benne valami varázslatosan meditatív. A vörös talán időnként hiányolja az életéből a mindenki máséban oly megszokott, kellemesen ismétlődő rutinok rítusának összerázó hatását. A vendég udvarias, meglepően visszafogottan úrias kérdésére kedves ártatlansággal elmosolyodik. Hiába gyomra tiltakozó, gyöngén hasogató sajgása, bizony könnyed lassúsággal fogja elfogyasztani a rendelt csemegét. Ugyan fogalma sincs, a tündér hogy gondolkodik erről, de tudja, hogy a férfiak egy része számára kiábrándító egy hozzá hasonló szépséget enni látni. A mese lágy, ringatózó hullámzása valószínűleg könnyedebbé varázsolja a helyzetet. Nem mellesleg saját magát is szórakoztatja.*
- Szívesen folytatom. Szóval ott tartottam, hogy a matrózok gunyoros kacaja töltötte be az olcsó krimó halszaggal vegyülő alkoholbűzét. De a fiú ebből már semmit sem hallot, hiszen csak egyetlen gondolat zakatolt a fejében, mégpedig hogy őt várja valahol egy virág, az ő virágja.
*Itt rövid hatásszünetet tart, egy egészen apró falatot emel szájához közben, kicsit megrágja, majd lenyeli. Néhány másodperccel később búgó hangja ismét betölti a szobát.*
- Célba is vette rögtön az ajtót, s lerázta magáról a züllött bagázst, lerázta magáról a zajt, a hideget, a nyirkos levegő fojtogatóan sós ölelését. Nem tudta az utat, sosem járt még erre, valami különös belső iránytű segítette az útján, akárcsak a hazarepülő madarakat. Nemsokára a tengerpart szabadságában találta magát, sehol egy dokk, sehol egy hajó, sehol egy ember a láthatáron. Nem látott mást, csakis a virágot, a fehér virágot, ami őrá várt egy szikla tetején. Odahajolt hozzá, egészen közel, hallotta, ahogyan halk csilingeléssel egymáshoz koccannak a szirmok, s a virág szólt is, ezt mondta: fázom, melegíts meg, add nekem a napot. A matróz, aki már közel sem érezte magát egy senkiházi tengerésznek, így válaszolt: nem tehetem, nincs hozzá hatalmam. Azonban rögtön érezte, hogy valahogy mégsem mondott igazat. A nap közeledni látszott. A világ színesebbé vált, minden ragyogni kezdett, a virág egyre nagyobbra nőtt tenyerei közt, szirmai fehérből tündöklő narancsba fordultak át.
*Hagy némi időt a valótlan, mégis gyönyörű kép elképzelésére, lopva újabb falatokat véve magához. Kimondottan ízletesnek találja a fogást, kitűnően választott.*
- A virág azonban még mindig vacogott, vaskos szirmai hangos zenével ütődtek egymáshoz, harsogva követelte a meleget, a napfényt. A fiú eddigre szolgájává változott, képtelen lett volna nemet mondani, bár valójában képtelen lett volna egyetlen szót is szólni, csupán néma tekintettel könyörgött, esdekelt térden állva, hogy virágja kérése meghallgatásra találjon. Így is lett. A nap közelebb és közelebb húzódott, az eddig ragyogó világ izzóba fordult át, minden lángolt, lángoltak a fák, lángolt a tenger, benne a halakkal, lángolt a mohos szikla, lángolt a fiú, és ismét megnőtt, hatalmasra, vakítóra a virág. Túlnőtt minden láthatón és lelökte az égről a napot, ami kialudt parázsdarabként gurult végig a horizont irányába, majd hirtelen sötét lett. Sötét és elviselhetetlenül hideg.
*Ismét rövid időre elhallgat a dorombolóan kedves orgánum. Hagy némi időt az eddigiek megemésztésére, talán szükséges.*
4018. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-03-30 09:00:14
Üzenet elküldve: 2021-03-30 09:00:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Cserebogár a mély vízben//
//A 8-as szobában//
*Most kezdi úgy érezni, hogy talán tényleg nem volt jó ötlet ide jönni és egy idegent beengednie a szobájába. Nem is igazán tudja miféle, azon kívül, hogy elf. Az meg, hogy a férfi konkrétan rákérdez, hogy mi is a baj, kicsit lefagy. Szóval valami baj van, amiért ő nem tudja elengedni magát, sőt, mintha egy kicsit már mérges is lenne, talán a pohár miatt. A fürdetés az nagyon kellett, ez nyilvánvaló, meg aztán talán nem akart egy rosszabb fogadóba besétálni. Ahogy a másik felé nyújtja a poharat elveszi és belekortyol lesütött szemekkel. Egyelőre még azon tanakodik magában, hogy mit is mondjon a másiknak, mert most már muszáj lesz.*
-Nem igazán szeretem, ha valaki megérint… a rum viszont nagyon jó. *Emeli újabb kortyra a szájához a poharat, mikor egy pillanatra fel is tekint a férfira, kicsit sajnálkozóan.*
-Mindenki a szárnyamat akarja taperolni, ha engedem, ha nem. *Érződik, hogy egyre gyorsuló ütemben kortyolgatja azt a rumot, amit a kezébe adtak. Nagyot sóhajt, mielőtt a következő dolog kikívánkozna belőle.*
-Csak nem akartam egyedül maradni estére. Nem szeretnék reggelre a szárnyaim nélkül ébredni. Munkát keresni jöttem ide, nem azért, hogy elraboljanak. *Itt tart egy kis szünetet és nézegeti a pohárban lötykölődő italt.*
-Ne vedd magadra, nem bírom senkiben, ha nem muszáj. A fajtád mindig is irigykedve nézegetett, a tudósok a legrosszabbak, látod rajtuk, hogy méregetnek, azt nézik mi mindenre fel tudnák használni a szárnyad. *Újabb kortyot küld lefelé a többieket megtámogatva. Ha a másik közbe akar vágni, akkor a kezét felemelve vág a szavába, megelőzve a hangját.*
-A nemesek meg csak úgy gyűjtenének, mint a porcelánt. *Érződik a hangján, hogy nem kicsi üldözési mánia lapul meg ebben az apró testben, talán van némi alapja is. Ahogy pedig fogy a pohár tartalma, úgy oszt meg egyre több gondolatot az elffel, mikor már csak egyetlen korty marad az alján, amit lassan megemelve körbe táncoltat a szemei előtt.*
-El fog fogyni…
//A 8-as szobában//
*Most kezdi úgy érezni, hogy talán tényleg nem volt jó ötlet ide jönni és egy idegent beengednie a szobájába. Nem is igazán tudja miféle, azon kívül, hogy elf. Az meg, hogy a férfi konkrétan rákérdez, hogy mi is a baj, kicsit lefagy. Szóval valami baj van, amiért ő nem tudja elengedni magát, sőt, mintha egy kicsit már mérges is lenne, talán a pohár miatt. A fürdetés az nagyon kellett, ez nyilvánvaló, meg aztán talán nem akart egy rosszabb fogadóba besétálni. Ahogy a másik felé nyújtja a poharat elveszi és belekortyol lesütött szemekkel. Egyelőre még azon tanakodik magában, hogy mit is mondjon a másiknak, mert most már muszáj lesz.*
-Nem igazán szeretem, ha valaki megérint… a rum viszont nagyon jó. *Emeli újabb kortyra a szájához a poharat, mikor egy pillanatra fel is tekint a férfira, kicsit sajnálkozóan.*
-Mindenki a szárnyamat akarja taperolni, ha engedem, ha nem. *Érződik, hogy egyre gyorsuló ütemben kortyolgatja azt a rumot, amit a kezébe adtak. Nagyot sóhajt, mielőtt a következő dolog kikívánkozna belőle.*
-Csak nem akartam egyedül maradni estére. Nem szeretnék reggelre a szárnyaim nélkül ébredni. Munkát keresni jöttem ide, nem azért, hogy elraboljanak. *Itt tart egy kis szünetet és nézegeti a pohárban lötykölődő italt.*
-Ne vedd magadra, nem bírom senkiben, ha nem muszáj. A fajtád mindig is irigykedve nézegetett, a tudósok a legrosszabbak, látod rajtuk, hogy méregetnek, azt nézik mi mindenre fel tudnák használni a szárnyad. *Újabb kortyot küld lefelé a többieket megtámogatva. Ha a másik közbe akar vágni, akkor a kezét felemelve vág a szavába, megelőzve a hangját.*
-A nemesek meg csak úgy gyűjtenének, mint a porcelánt. *Érződik a hangján, hogy nem kicsi üldözési mánia lapul meg ebben az apró testben, talán van némi alapja is. Ahogy pedig fogy a pohár tartalma, úgy oszt meg egyre több gondolatot az elffel, mikor már csak egyetlen korty marad az alján, amit lassan megemelve körbe táncoltat a szemei előtt.*
-El fog fogyni…
4017. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-03-29 22:57:13
Üzenet elküldve: 2021-03-29 22:57:13
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A tenger gyümölcsei//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Én is hallottam valami efélét, és mintha láttam is volna párat.
*Nyilván megesküdni nem merne efelől, főleg mert még nem állt meg különösebben nézelődni, és egyébként is szeme kissé elszokott a Kikötő népére is jellemző kissé visszamaradott szegénységtől, és nehezére esik ezáltal megállapítania, hogy ki csupán egy laza erkölcsű háziasszony, és ki az aki valóban pénzért emelgeti fel a szoknyáját.*
- Nyilván ilyesmi hölgyek mindenhol akadnak, kisebb-nagyobb számban, de nem nehéz rájuk lelni.
*Az pedig tagadhatatlan, hogy a Sellőház egy jóval magasabb színvonalat képvisel, talán akár nemesek ágyasaivá is felnőhetnének, de Xidros úgy sejti, hogy a megtépázott, de még életben lévő vagyonosok aligha színvonalas hölgyekre költik a komoly összegeket.
A leányzó kivillanó dombocskái igencsak fellelkesítik, nem is rest rögvest ujjaival bejárni környékét, és finoman körberajzolni a mellek vonalát. Körben természetesen nem zökken ki a beszélgetésből, csupán elgondolkodik, hogy milyen példát hozzon fel a bájos tündérkének.*
- Valójában a legvadabb rémálmaid is lehetnek áhított pillanatok valaki számára. Valaki abban lelheti örömét, ha a partnerén apró sebeket ejthet, például egy kicsi, de éles pengével. Valaki a másik teljes kiszolgáltatottságában leli örömét, vagy abban, hogy a leglehetetlenebb módon kötözze körbe annak testét. Ezen felül pedig számtalan más mocskos, visszataszító, megalázó, vagy szürreális helyzet érdekelheti az unatkozó nemességet.
*Hosszan hümment a zene lehetőségére, ami kedvére való, annak ellenére is, hogy az elmesélt történetével igazán nem ezt akarta kicsikarni a másikból.*
- Szívesen meghallgatnám.
*Feleli tűnődve, és leheletnyit elcsendesedik, ahogy eszébe jut, hogy milyen pletykákat hallott a Sellőházról.*
- Tudtad kedves Nalaeä, hogy rossz szóbeszédek is terjengenek Artheniorban a Sellőházról? Hallottatok már erről, és esetleg sejtitek, hogy kitől vagy kiktől indult el?
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Én is hallottam valami efélét, és mintha láttam is volna párat.
*Nyilván megesküdni nem merne efelől, főleg mert még nem állt meg különösebben nézelődni, és egyébként is szeme kissé elszokott a Kikötő népére is jellemző kissé visszamaradott szegénységtől, és nehezére esik ezáltal megállapítania, hogy ki csupán egy laza erkölcsű háziasszony, és ki az aki valóban pénzért emelgeti fel a szoknyáját.*
- Nyilván ilyesmi hölgyek mindenhol akadnak, kisebb-nagyobb számban, de nem nehéz rájuk lelni.
*Az pedig tagadhatatlan, hogy a Sellőház egy jóval magasabb színvonalat képvisel, talán akár nemesek ágyasaivá is felnőhetnének, de Xidros úgy sejti, hogy a megtépázott, de még életben lévő vagyonosok aligha színvonalas hölgyekre költik a komoly összegeket.
A leányzó kivillanó dombocskái igencsak fellelkesítik, nem is rest rögvest ujjaival bejárni környékét, és finoman körberajzolni a mellek vonalát. Körben természetesen nem zökken ki a beszélgetésből, csupán elgondolkodik, hogy milyen példát hozzon fel a bájos tündérkének.*
- Valójában a legvadabb rémálmaid is lehetnek áhított pillanatok valaki számára. Valaki abban lelheti örömét, ha a partnerén apró sebeket ejthet, például egy kicsi, de éles pengével. Valaki a másik teljes kiszolgáltatottságában leli örömét, vagy abban, hogy a leglehetetlenebb módon kötözze körbe annak testét. Ezen felül pedig számtalan más mocskos, visszataszító, megalázó, vagy szürreális helyzet érdekelheti az unatkozó nemességet.
*Hosszan hümment a zene lehetőségére, ami kedvére való, annak ellenére is, hogy az elmesélt történetével igazán nem ezt akarta kicsikarni a másikból.*
- Szívesen meghallgatnám.
*Feleli tűnődve, és leheletnyit elcsendesedik, ahogy eszébe jut, hogy milyen pletykákat hallott a Sellőházról.*
- Tudtad kedves Nalaeä, hogy rossz szóbeszédek is terjengenek Artheniorban a Sellőházról? Hallottatok már erről, és esetleg sejtitek, hogy kitől vagy kiktől indult el?
4016. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-03-24 21:43:28
Üzenet elküldve: 2021-03-24 21:43:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Kék szemek//
//Egy emeleti szobában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Kara nem tűnik túl nagy segítségnek abban, hogy Redin indulatai csillapodjanak, de talán csak egy vén bölcs türelme szorult belé, és azért hagyja, hogy a nő önmagában rendezze le a dolgot, ezzel se korbácsolva tovább az amúgy is heves érzéseket. Az is lehetséges persze, hogy a mesével pont azt szerette volna elérni, hogy kicsit elterelje a lány gondolatait, és hamar a feledés jótékony fátylát húzza rá erre a kellemetlen pillanatra, így érve el, hogy ne árnyékolja be csúf módon a hátralévő, de mégis igen rövidre szabott idejüket, amit csak reggelig élvezhetnek. Legalábbis a tündér, hiszen eddig egyedül rá hárult ez a nehéz feladat, hogy egyedül viselje az élvezetek és a kielégülés terhét. A férfi nem adja jelét annak, hogy kitalálná, mi zajlik a nő fejében, és milyen gondolatokkal becsmérli kitartását, és tűrőképességét. Érdeklődve nyitja ki egyik szemét, amikor a felvezetőt hallja, de hamar visszacsukja az elnehezült szempilláját, hogy így pihentesse azt. *
- Szeretem a tengeri legendákat. A sós vízen töltött idő nem csak a testet, de az elmét is megedzi. A tengeri történetekben van valami erő, amit a fajtám tagjai sosem tapasztalnak meg. Mesélj hát kérlek. * Biztatja a lányt, és ismét lehunyja a szemét, ahogy a mesét hallgatja. Arca nem árulja el, hogy ismerné, vagy ez az első alkalom, hogy hall a fiatal matrózról. Légzése nyugodt, és egyenletes, és szinte mozdulatlanul fekszik, egészen addig, amíg a kopogtatás ki nem zökkenti. Nagyot sóhajt, láthatóan zavarja, hogy félbe szakadt az elmesélés, de ettől függetlenül mosolyogva foglal helyet az asztalfőn. *
- Kérlek, folytasd, kedves Redin, amennyiben nem zavar, hogy étkezés közben is mesélned kell. Ha neheztelnél miatta, azt is megértem. Ez esetben majd ha jól laktunk, lesz még idő befejezni a történetet. * Int előzékenyen, és a vörös szépségre bízza, hogy miképp fogyasztják el a lakomát. Természetesen jobban örülne neki, ha hallhatná a folytatást, de az sem okoz neki kellemetlenséget, ha a lány inkább tömni szeretné a száját, mint jártatni. *
- Határozottan illik a meséd az ételhez. * Jegyzi meg, amennyiben Redin nem kezdte el a történet második felét. * Bele se gondoltam, hogy milyen remek választás. Több van benned, mint amennyit a szemnek láttatni engedsz, kedves. * Teszi hozzá a finom bókot, de persze, amennyiben a történetet hallgatja, úgy nincs alkalma rá, hogy ilyen alkalmatlan közbeszólásokat intézzen. Vagy ha alkalma akad is, akaratában nem áll megszakítani, hiszen mint a legtöbb bárd, él, és hal a mesékért, és a történetekért. *
//Egy emeleti szobában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Kara nem tűnik túl nagy segítségnek abban, hogy Redin indulatai csillapodjanak, de talán csak egy vén bölcs türelme szorult belé, és azért hagyja, hogy a nő önmagában rendezze le a dolgot, ezzel se korbácsolva tovább az amúgy is heves érzéseket. Az is lehetséges persze, hogy a mesével pont azt szerette volna elérni, hogy kicsit elterelje a lány gondolatait, és hamar a feledés jótékony fátylát húzza rá erre a kellemetlen pillanatra, így érve el, hogy ne árnyékolja be csúf módon a hátralévő, de mégis igen rövidre szabott idejüket, amit csak reggelig élvezhetnek. Legalábbis a tündér, hiszen eddig egyedül rá hárult ez a nehéz feladat, hogy egyedül viselje az élvezetek és a kielégülés terhét. A férfi nem adja jelét annak, hogy kitalálná, mi zajlik a nő fejében, és milyen gondolatokkal becsmérli kitartását, és tűrőképességét. Érdeklődve nyitja ki egyik szemét, amikor a felvezetőt hallja, de hamar visszacsukja az elnehezült szempilláját, hogy így pihentesse azt. *
- Szeretem a tengeri legendákat. A sós vízen töltött idő nem csak a testet, de az elmét is megedzi. A tengeri történetekben van valami erő, amit a fajtám tagjai sosem tapasztalnak meg. Mesélj hát kérlek. * Biztatja a lányt, és ismét lehunyja a szemét, ahogy a mesét hallgatja. Arca nem árulja el, hogy ismerné, vagy ez az első alkalom, hogy hall a fiatal matrózról. Légzése nyugodt, és egyenletes, és szinte mozdulatlanul fekszik, egészen addig, amíg a kopogtatás ki nem zökkenti. Nagyot sóhajt, láthatóan zavarja, hogy félbe szakadt az elmesélés, de ettől függetlenül mosolyogva foglal helyet az asztalfőn. *
- Kérlek, folytasd, kedves Redin, amennyiben nem zavar, hogy étkezés közben is mesélned kell. Ha neheztelnél miatta, azt is megértem. Ez esetben majd ha jól laktunk, lesz még idő befejezni a történetet. * Int előzékenyen, és a vörös szépségre bízza, hogy miképp fogyasztják el a lakomát. Természetesen jobban örülne neki, ha hallhatná a folytatást, de az sem okoz neki kellemetlenséget, ha a lány inkább tömni szeretné a száját, mint jártatni. *
- Határozottan illik a meséd az ételhez. * Jegyzi meg, amennyiben Redin nem kezdte el a történet második felét. * Bele se gondoltam, hogy milyen remek választás. Több van benned, mint amennyit a szemnek láttatni engedsz, kedves. * Teszi hozzá a finom bókot, de persze, amennyiben a történetet hallgatja, úgy nincs alkalma rá, hogy ilyen alkalmatlan közbeszólásokat intézzen. Vagy ha alkalma akad is, akaratában nem áll megszakítani, hiszen mint a legtöbb bárd, él, és hal a mesékért, és a történetekért. *
4015. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-03-23 23:02:35
Üzenet elküldve: 2021-03-23 23:02:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kék szemek//
//Egy emeleti szobában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A vörös minden igyeezetével igyekszik oldani saját feszültségén, de igazán nehezére esik a dolog. Utálja, hogy hiába ő az este házigazdája, mégis alárendeltnek érzi magát. Talán csak azért szorongatja mellkasát ez a kellemetlenül szurkáló érzés, mert még csak épp belekezdett a szakmába, talán idővel megtanulja átformálni és előnyt kovácsolni belőle. Mély levegőt vesz, ujjai továbbra is gyöngéden játszadoznak a búzaszín tincsek puha erdejében. Mikor a vendég hangot ad merőben új, s cseppet sem várt igényének, egy pillanatra megemelkedik szemöldöke. Az efféle kérdések sokkal inkább a romantikus kapcsolatok terepére tartoznak, ez pedig nem része az ő hatáskörének, s eddig a férfi sem viselkedett úgy, mint akit túlságosan érdekel bármi, ami a fejében vagy szívében van. Persze rögtön a következő másodpercben le is esik neki a tantusz.* ~ Ó, hát hogyne. A kis tested nem bírja olyan jól az ütemet, mint ahogy szeretnéd. Elfáradtál, nem igaz? S azt hiszed, feltűnésmentesen pihenhetsz amíg jártatom a szám. Bár pihenni pihenhetsz nyugodtan. ~ *Rosszmájú gondolatai valószínűleg rejtve maradnak, ennivalóan bájos félmosoly jelenik meg szája szegletén, kislányosan ártatlan hatást kölcsönözve a démonnak. Egy pillanatra behunyja szemét, kutatva valami szép után. Rengeteg pajkos történet ötlik fel benne, de most nem erre van szüksége. Valami szép... Történt egyáltalán vele valaha valami szép? Nemsokára megfogan a megoldás. Ugyan ez nem történt meg vele, de legalább történet, és még egészen szép is. Egy kellemetlen halszagot árasztó, tűrhetően jóképű férfi szájából hallotta néhány héttel korábban. A mese célja természetesen az volt, hogy felkeltse a szépség érdeklődését, s feledtesse a kellemetlenségeket. Akkor a történet sikertelenül fejeződött be a próbálkozó számára, de egy hölgy előadása talán meggyőzőbb lesz.*
- Nos, megoszthatom veled a kedvenc tengeri legendámat.
*Nem mintha ismerne másik tengeri legendát, egyáltalán abban is kételkedik, hogy a most következő szavak nem csupán egy részeges, izgatott matróz fantáziájának szüleményei. Nem is fontos ez igazán.*
- A történet egy fiatal matrózról szól. Nem volt neves, még csak igazán jó tengerész sem, amolyan tipikus balszerencsés, érzelmes fickó. Egy nap társaival együtt hátrahagyták a tenger sós leheletének bódító ringatózását, s egy kikötői kocsma vendégeiként múlatták az idejüket. A szárazföld mámorai ritkán jutottak számukra osztályrészül, így alaposan megmártóztak benne. Mikor a hajnal bedugta kócos, álmatag fejét az olcsó krimó ablakán, vele együtt érkezett egy különös eleganciával mozgó, magas, szikár öregember. Vérszín köpenyt viselt a vállán, vérszín inget, s vérszín nadrágot. Céltudatosan az ifjúhoz lépett, s szenvtelen, bár kimondottan udvarias hangon köölte vele:
"Uram, várja Önt."
A fiú értetlenkedve nézett, s megrázta szőke tincseit - merthogy biony szőke volt - de nem bírt szólni semmit.
"A virágja, várja Önt a virágja."
Az öreg, nem lévén több mondanivalója megfordult, s éppoly elegánsan és érthetetlenül távozott, mint ahogyan érkezett. A hajnal még felkuncogott, kuncogása a matrózok mámoros, gúnyos hangjában ütközött ki, majd elszaladt, átadva a helyét egy nedves, morcos reggelnek.
*Félbe kell hagynia a mesét, hiszen kopogtatást hall. Ideje előkészülniük a vacsrához. Megvárja, míg vendége elhagyja combjainak kényelmét, és felállva ajtót nyit, a személyzet gyorsan, hatékonyan beszivárog, minden fogást óvatos mozdulatokkal az asztalra helyezve, természetesen az ördögvigyorral együtt. Mikor végeznek, a sellő felé fordul mindegyik, némán kérdezve, óhajtanak-e még valamit. Redin biccent, hogy távozzanak, s teljes némaságban el is vonulnak. Helyet foglal ő maga is az asztalnál, alig várja már az ínycsiklandó finomságok elfogyasztását. Fel sem tűnt neki eddig, mennyire éhes. Tekintete mégsem a gusztusos tálaláson időzik, asztaltársát figyeli.*
- Szeretnéd, ha folytatnám a megkezdett mesét?
//Egy emeleti szobában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A vörös minden igyeezetével igyekszik oldani saját feszültségén, de igazán nehezére esik a dolog. Utálja, hogy hiába ő az este házigazdája, mégis alárendeltnek érzi magát. Talán csak azért szorongatja mellkasát ez a kellemetlenül szurkáló érzés, mert még csak épp belekezdett a szakmába, talán idővel megtanulja átformálni és előnyt kovácsolni belőle. Mély levegőt vesz, ujjai továbbra is gyöngéden játszadoznak a búzaszín tincsek puha erdejében. Mikor a vendég hangot ad merőben új, s cseppet sem várt igényének, egy pillanatra megemelkedik szemöldöke. Az efféle kérdések sokkal inkább a romantikus kapcsolatok terepére tartoznak, ez pedig nem része az ő hatáskörének, s eddig a férfi sem viselkedett úgy, mint akit túlságosan érdekel bármi, ami a fejében vagy szívében van. Persze rögtön a következő másodpercben le is esik neki a tantusz.* ~ Ó, hát hogyne. A kis tested nem bírja olyan jól az ütemet, mint ahogy szeretnéd. Elfáradtál, nem igaz? S azt hiszed, feltűnésmentesen pihenhetsz amíg jártatom a szám. Bár pihenni pihenhetsz nyugodtan. ~ *Rosszmájú gondolatai valószínűleg rejtve maradnak, ennivalóan bájos félmosoly jelenik meg szája szegletén, kislányosan ártatlan hatást kölcsönözve a démonnak. Egy pillanatra behunyja szemét, kutatva valami szép után. Rengeteg pajkos történet ötlik fel benne, de most nem erre van szüksége. Valami szép... Történt egyáltalán vele valaha valami szép? Nemsokára megfogan a megoldás. Ugyan ez nem történt meg vele, de legalább történet, és még egészen szép is. Egy kellemetlen halszagot árasztó, tűrhetően jóképű férfi szájából hallotta néhány héttel korábban. A mese célja természetesen az volt, hogy felkeltse a szépség érdeklődését, s feledtesse a kellemetlenségeket. Akkor a történet sikertelenül fejeződött be a próbálkozó számára, de egy hölgy előadása talán meggyőzőbb lesz.*
- Nos, megoszthatom veled a kedvenc tengeri legendámat.
*Nem mintha ismerne másik tengeri legendát, egyáltalán abban is kételkedik, hogy a most következő szavak nem csupán egy részeges, izgatott matróz fantáziájának szüleményei. Nem is fontos ez igazán.*
- A történet egy fiatal matrózról szól. Nem volt neves, még csak igazán jó tengerész sem, amolyan tipikus balszerencsés, érzelmes fickó. Egy nap társaival együtt hátrahagyták a tenger sós leheletének bódító ringatózását, s egy kikötői kocsma vendégeiként múlatták az idejüket. A szárazföld mámorai ritkán jutottak számukra osztályrészül, így alaposan megmártóztak benne. Mikor a hajnal bedugta kócos, álmatag fejét az olcsó krimó ablakán, vele együtt érkezett egy különös eleganciával mozgó, magas, szikár öregember. Vérszín köpenyt viselt a vállán, vérszín inget, s vérszín nadrágot. Céltudatosan az ifjúhoz lépett, s szenvtelen, bár kimondottan udvarias hangon köölte vele:
"Uram, várja Önt."
A fiú értetlenkedve nézett, s megrázta szőke tincseit - merthogy biony szőke volt - de nem bírt szólni semmit.
"A virágja, várja Önt a virágja."
Az öreg, nem lévén több mondanivalója megfordult, s éppoly elegánsan és érthetetlenül távozott, mint ahogyan érkezett. A hajnal még felkuncogott, kuncogása a matrózok mámoros, gúnyos hangjában ütközött ki, majd elszaladt, átadva a helyét egy nedves, morcos reggelnek.
*Félbe kell hagynia a mesét, hiszen kopogtatást hall. Ideje előkészülniük a vacsrához. Megvárja, míg vendége elhagyja combjainak kényelmét, és felállva ajtót nyit, a személyzet gyorsan, hatékonyan beszivárog, minden fogást óvatos mozdulatokkal az asztalra helyezve, természetesen az ördögvigyorral együtt. Mikor végeznek, a sellő felé fordul mindegyik, némán kérdezve, óhajtanak-e még valamit. Redin biccent, hogy távozzanak, s teljes némaságban el is vonulnak. Helyet foglal ő maga is az asztalnál, alig várja már az ínycsiklandó finomságok elfogyasztását. Fel sem tűnt neki eddig, mennyire éhes. Tekintete mégsem a gusztusos tálaláson időzik, asztaltársát figyeli.*
- Szeretnéd, ha folytatnám a megkezdett mesét?
4014. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-03-22 14:36:53
Üzenet elküldve: 2021-03-22 14:36:53
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Cserebogár a mély vízben//
//A 8-as szobában//
//A hozzászóláshoz 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Zold felelet helyett, csak lassan bólint a másik kérdésére. Dalaf nem is sejti, hogy a hölgy számára esetleg kényelmetlen lehet, míg végig simít az arcán. A vendégei általában szeretik a játékot, az érintéseket, sőt kimondottan ezért is keresik meg a vöröst. Azonban amikor a másik félretolja a kezeit kezdi érezni, hogy valami nincs rendben. Pár pillanattal később azonban teljesen le is fagy a szipogás hallatán. Az arcára lehet, hogy még a fehérség is kiül, fogalma sincs mit tehetett rosszul. ~A francba! Ezért kértem, már az elején, hogy mondja el mit szeretne! ~ *
- Zold... Mi a baj? *Ül le a nő mellé az ágyra és minden csábítási kísérletét ezzel együtt félre is teszi. *
- Sajnálom, bár fogalmam sincs mivel bánthattalak meg. Figyelj rám, oké? Hozok neked egy rendes pohár italt és muszáj lesz beszélgetnünk. *ha engedik neki fel is áll és hamar visszatér a beígért pohárral, amit az apró teremtés felé nyújt. *
- Tessék! *Ezúttal semmi játék vagy szórakozás nem fog történni, ha elveszik tőle az italt. Azonban beszélni annál inkább fog. *
- Ez így nem jó, pici szárnyas. Nem értem mit szeretnél. Ez a hely az érintésekről, a játékról szól. Ha a vendég nem mondja ki mit szeretne, csábítgatjuk. Viszont az előbb pánikba estél mielőtt megcsókoltalak volna. *megvárja mit reagálnak erre a kijelentésre, hiszen már kezd az is az elméjébe úszni mi van, ha nem is tudta a másik, hogy most csókot ajánl neki. *
- Én nem bánom, ha esetleg csak azért kértél fel erre az éjszakára, hogy beszélgessünk és semmi több, de ha így van azt tudnom kell. Ha gondolod megpróbálhatjuk azt, hogy elmondod mit szeretnél és én segítek benne. Általában jobban szeretem a saját szokásaimmal ellazítani a vendégeket, de a masszázsnál is nagyon feszélyezett voltál. Nem bízol bennem, Zold. Szeretném, ha minden feltartásodat elmondanád. Az összes negatív vagy fájó dolgot eddig erről az estéről.
//A 8-as szobában//
//A hozzászóláshoz 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Zold felelet helyett, csak lassan bólint a másik kérdésére. Dalaf nem is sejti, hogy a hölgy számára esetleg kényelmetlen lehet, míg végig simít az arcán. A vendégei általában szeretik a játékot, az érintéseket, sőt kimondottan ezért is keresik meg a vöröst. Azonban amikor a másik félretolja a kezeit kezdi érezni, hogy valami nincs rendben. Pár pillanattal később azonban teljesen le is fagy a szipogás hallatán. Az arcára lehet, hogy még a fehérség is kiül, fogalma sincs mit tehetett rosszul. ~A francba! Ezért kértem, már az elején, hogy mondja el mit szeretne! ~ *
- Zold... Mi a baj? *Ül le a nő mellé az ágyra és minden csábítási kísérletét ezzel együtt félre is teszi. *
- Sajnálom, bár fogalmam sincs mivel bánthattalak meg. Figyelj rám, oké? Hozok neked egy rendes pohár italt és muszáj lesz beszélgetnünk. *ha engedik neki fel is áll és hamar visszatér a beígért pohárral, amit az apró teremtés felé nyújt. *
- Tessék! *Ezúttal semmi játék vagy szórakozás nem fog történni, ha elveszik tőle az italt. Azonban beszélni annál inkább fog. *
- Ez így nem jó, pici szárnyas. Nem értem mit szeretnél. Ez a hely az érintésekről, a játékról szól. Ha a vendég nem mondja ki mit szeretne, csábítgatjuk. Viszont az előbb pánikba estél mielőtt megcsókoltalak volna. *megvárja mit reagálnak erre a kijelentésre, hiszen már kezd az is az elméjébe úszni mi van, ha nem is tudta a másik, hogy most csókot ajánl neki. *
- Én nem bánom, ha esetleg csak azért kértél fel erre az éjszakára, hogy beszélgessünk és semmi több, de ha így van azt tudnom kell. Ha gondolod megpróbálhatjuk azt, hogy elmondod mit szeretnél és én segítek benne. Általában jobban szeretem a saját szokásaimmal ellazítani a vendégeket, de a masszázsnál is nagyon feszélyezett voltál. Nem bízol bennem, Zold. Szeretném, ha minden feltartásodat elmondanád. Az összes negatív vagy fájó dolgot eddig erről az estéről.
4013. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-03-22 07:28:29
Üzenet elküldve: 2021-03-22 07:28:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Cserebogár a mély vízben//
//A vendégtérben, majd a 8-as szobában//
*Mikor hallja, hogy a kilincs megmozdul, hirtelen abba fejezi a bámészkodást és a tekintetét az ajtóra szegezi. Szerencsére nem éri nagy meglepetésként, hogy a vörös hajú elf lép be rajta, az üveg rummal a kezében. Mindjárt ki is tölt egy pohárba és megindul felé, azt reméli azt neki töltötte, de mikor meglátja, hogy beleiszik értetlen pislogás lesz rajta úrrá. Nem szól, mert nem forognak a kerekek olyan gyorsan, az elf meg már ott van előtte, csupán annyi időre futja, hogy szétnyíljanak az ajkai, de hang nem jön ki, inkább bólint, a kérdésre feleltképpen. Mikor a bizalom kerül egy mondatba az ággyal, félrepillant, nem igazán szereti a meglepetéseket, az meg, hogy a férfi még cicózik is vele, simogatja az arcát, csak még egy lapáttal tesz a tűzre.*
-Te… ezt most … direkt csinálod? *Motyogja kicsit sértetten, majd a férfi simogató kezét kicsit félretolva előre hajol, hogy a másik kezében tartott poharat célozza meg. El akarná venni, bár nem a leghosszabb a keze, így ha nem elég gyors, akkor a másik akár el is húzhatja azt tőle.*
-Szeretném… *Motyogja közben. Mert úgy érzi, hogy a zavarba hozós játék az elfnek már nagyon megy, ahogy várható lett volna. Megint csak gúnyolódnak rajta, mint, ahogy régen, minden bizonnyal.*
-Ez… így… nekem… nem tetszik… *Nyilvánítja ki egyet szipogva, mikor visszahuppan a feneke az ágyra.*
//A vendégtérben, majd a 8-as szobában//
*Mikor hallja, hogy a kilincs megmozdul, hirtelen abba fejezi a bámészkodást és a tekintetét az ajtóra szegezi. Szerencsére nem éri nagy meglepetésként, hogy a vörös hajú elf lép be rajta, az üveg rummal a kezében. Mindjárt ki is tölt egy pohárba és megindul felé, azt reméli azt neki töltötte, de mikor meglátja, hogy beleiszik értetlen pislogás lesz rajta úrrá. Nem szól, mert nem forognak a kerekek olyan gyorsan, az elf meg már ott van előtte, csupán annyi időre futja, hogy szétnyíljanak az ajkai, de hang nem jön ki, inkább bólint, a kérdésre feleltképpen. Mikor a bizalom kerül egy mondatba az ággyal, félrepillant, nem igazán szereti a meglepetéseket, az meg, hogy a férfi még cicózik is vele, simogatja az arcát, csak még egy lapáttal tesz a tűzre.*
-Te… ezt most … direkt csinálod? *Motyogja kicsit sértetten, majd a férfi simogató kezét kicsit félretolva előre hajol, hogy a másik kezében tartott poharat célozza meg. El akarná venni, bár nem a leghosszabb a keze, így ha nem elég gyors, akkor a másik akár el is húzhatja azt tőle.*
-Szeretném… *Motyogja közben. Mert úgy érzi, hogy a zavarba hozós játék az elfnek már nagyon megy, ahogy várható lett volna. Megint csak gúnyolódnak rajta, mint, ahogy régen, minden bizonnyal.*
-Ez… így… nekem… nem tetszik… *Nyilvánítja ki egyet szipogva, mikor visszahuppan a feneke az ágyra.*
4012. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-03-21 19:17:28
Üzenet elküldve: 2021-03-21 19:17:28
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// A visszatérés //
* Darelld, mint mindig most is korán talpon van már. Ki nem hagyná napi rutinját, hogy reggel körbejárja az egész intézményt. Ilyenkor oly csöndes minden, még a vendégek sem nagyon zavarnak. A mai reggel is olyan csöndesnek ígérkezik, mint a többi. A konyhában persze már zajlik az élet, hiszen hamarosan megkezdődik a reggeliztetés. Éppen a kerten sétál keresztül, amikor is érkezik az egyik fiatal kis segéd. Valaki rá vár a fogadótérben.*
- Nofene!* Nem sűrűn esik meg olyan, hogy pont rá van szükség és még csak nem is főnökség részéről. Ám hamar le is esik neki, hogy bizony most egy főnök sincs itt. Mindegy is, ha menni kell, akkor menni kell! Megy is a fogadótérbe. Az őr máris biccent neki az asztalok irányába. Hamar ki is szúrja az ott ücsörgő férfit, aki nem ismeretlen számára. A korábbi dolgozókat szinte el se tudná felejteni. Odasétál hát az asztalhoz és megszólítja Rendort.*
- Jó reggelt! Velem óhajtott beszélni? Miben segíthetek?* Nem ül le és nem is tegeződik. Még csak a kezét sem nyújtja, hogy üdvözöljék egymást. Nem ezért van itt, hanem, hogy a rendet fenntartsa, na meg, ha nincs más, akkor kénytelen az ilyen belső ügyeket is intézni.*
* Darelld, mint mindig most is korán talpon van már. Ki nem hagyná napi rutinját, hogy reggel körbejárja az egész intézményt. Ilyenkor oly csöndes minden, még a vendégek sem nagyon zavarnak. A mai reggel is olyan csöndesnek ígérkezik, mint a többi. A konyhában persze már zajlik az élet, hiszen hamarosan megkezdődik a reggeliztetés. Éppen a kerten sétál keresztül, amikor is érkezik az egyik fiatal kis segéd. Valaki rá vár a fogadótérben.*
- Nofene!* Nem sűrűn esik meg olyan, hogy pont rá van szükség és még csak nem is főnökség részéről. Ám hamar le is esik neki, hogy bizony most egy főnök sincs itt. Mindegy is, ha menni kell, akkor menni kell! Megy is a fogadótérbe. Az őr máris biccent neki az asztalok irányába. Hamar ki is szúrja az ott ücsörgő férfit, aki nem ismeretlen számára. A korábbi dolgozókat szinte el se tudná felejteni. Odasétál hát az asztalhoz és megszólítja Rendort.*
- Jó reggelt! Velem óhajtott beszélni? Miben segíthetek?* Nem ül le és nem is tegeződik. Még csak a kezét sem nyújtja, hogy üdvözöljék egymást. Nem ezért van itt, hanem, hogy a rendet fenntartsa, na meg, ha nincs más, akkor kénytelen az ilyen belső ügyeket is intézni.*
4011. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-03-20 21:29:22
Üzenet elküldve: 2021-03-20 21:29:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// A visszatérés //
* Megérkezett hát vére. Teljes pompájában tárul fel előtte korábbi munkahelye. Már nem kell megbámulnia az ismerős falakat, mint amikor elsőnek jött ide munkáért. Még a sellőt formázó szélkakas is barátságosan integet felé.*
~ Remélem a bentiek is olyan szívesen várnak vissza, mint te. ~* Pillant fel és aztán némi habozás után lenyomja a kilincset. Ismerős épület, ismerős arcok, illatok, hangok. Ismerős az őr, akivel kezet is fog. Ismerős a parfüm édes illata, amivel a lányok fújják magukat. Még a reggeli tompa készülődés is ismerős számára. Szó nélkül rakja le tőreit a tárolóba. Az aktuális vezető után érdeklődik, aki még mindig változatlanul Maydeleine kisasszony. ~ Szóval Zammiria még nem tért vissza. ~ Logikázza ki ezt a nyilvánvaló következtetést. Ám ma pont nincs szerencséje, mert távol van a főnökasszony. Sőt még a helyettese is. Így aztán az őr szerint Darelldel kell beérnie. A faarcú őrrel, akiről mindig sugdolóznak a lányok a háta mögött. Vele szemben mindenki óvatos. Van valami abban a férfiban, amit nem lehet szavakkal leírni. Most már nincs más tennivalója hát, mint leülni és várni a marcona őrre. A pulthoz sétál hát, hogy beköszönjön az ott sertepertélő sellőnél. Rövid csevej után pedig helyet is foglal az egyik asztalnál. Vár.*
* Megérkezett hát vére. Teljes pompájában tárul fel előtte korábbi munkahelye. Már nem kell megbámulnia az ismerős falakat, mint amikor elsőnek jött ide munkáért. Még a sellőt formázó szélkakas is barátságosan integet felé.*
~ Remélem a bentiek is olyan szívesen várnak vissza, mint te. ~* Pillant fel és aztán némi habozás után lenyomja a kilincset. Ismerős épület, ismerős arcok, illatok, hangok. Ismerős az őr, akivel kezet is fog. Ismerős a parfüm édes illata, amivel a lányok fújják magukat. Még a reggeli tompa készülődés is ismerős számára. Szó nélkül rakja le tőreit a tárolóba. Az aktuális vezető után érdeklődik, aki még mindig változatlanul Maydeleine kisasszony. ~ Szóval Zammiria még nem tért vissza. ~ Logikázza ki ezt a nyilvánvaló következtetést. Ám ma pont nincs szerencséje, mert távol van a főnökasszony. Sőt még a helyettese is. Így aztán az őr szerint Darelldel kell beérnie. A faarcú őrrel, akiről mindig sugdolóznak a lányok a háta mögött. Vele szemben mindenki óvatos. Van valami abban a férfiban, amit nem lehet szavakkal leírni. Most már nincs más tennivalója hát, mint leülni és várni a marcona őrre. A pulthoz sétál hát, hogy beköszönjön az ott sertepertélő sellőnél. Rövid csevej után pedig helyet is foglal az egyik asztalnál. Vár.*
4010. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-03-19 23:36:02
Üzenet elküldve: 2021-03-19 23:36:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Kék szemek//
//Egy emeleti szobában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A tündér beszéd közben persze szemkontaktust igyekszik teremteni, de ennek a végeztével is figyeli szeme sarkából a sellőt, bár nem túl látványos dolgon. Arcán nem látszik különösebb érzelem, vagy hasonló, de azért elégedett, hogy az ördögvigyor említésével sikerült kicsit javítania a lány hangulatán. Élvezi, ahogy arcát simogatják, szemét is lehunyva adja át magát az érzésnek, de azért valamelyest igyekszik viszonozni mindezt, méghozzá azzal, hogy Redin combját simogatja óvatosan, játékosan, ujjainak hegyével. *
- Mesélj nekem valamit, Redin. * Kéri álmos hangon, ahogy kicsit kifújja magát, bár az este folyamán sok munkát még nem végzett, mégis úgy érzi, hogy leszívták az energiáját, és ez talán még szó szerint is igaz. Reméli, hogy az étel feltölti majd, és felélénkül tőle kissé, hiszen nem szeretné elpocsékolni a kifizetett estét. *
- Valami szépet, amíg az ételre várunk. Talán még evés közben is folytathatod, ha tényleg szépnek bizonyul, és izgalmasnak. * Teszi még hozzá, kinyitott szemeiből gyermeteg kíváncsiság, és izgalom sugárzik, talán egy kevés sürgetés érződik ki a hangjából, és a kérés mellé mintha enyhe él társulna, ami már-már követeléssé teszi, szinte paranccsá. De ettől függetlenül türelmesen vár, hogy rákezdjen, ha pedig nem akar így tenni, akkor nem noszogatja tovább. Részéről csöndben is kivárhatják, hogy megérkezzen az étel.
A kopogást ő is meghallja, hiszen elég jó a füle, még akkor is, ha Redin lágy hangjára figyel, és a lehetséges mesét hallgatja. Mosolyogva kel fel a nő öléből, akár belekezdett a történetbe, akár nem, és átsétál az asztalhoz, ahol megvárja, hogy behozzák a finomságokat, amiket rendeltek. Az asztalfőn foglal helyet, kezeit az asztal lapjára fekteti várakozás közben. Van valami komikus abban, ahogy a gyermek méretű, borostás férfi egy nemes eleganciájával, és türelmével üldögél az asztalnál, mégis, mintha valamennyi tekintély áradna belőle. Talán a karizmája teszi mindezt, talán már Redin is megtapasztalta, ahogy ezen a megfoghatatlan kisugárzás szele meglegyintette. Persze ennek csak a vörös szépség, a lemenő nap fényében tündöklő hajzuhatag tulajdonosa a megmondhatója. *
//Egy emeleti szobában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A tündér beszéd közben persze szemkontaktust igyekszik teremteni, de ennek a végeztével is figyeli szeme sarkából a sellőt, bár nem túl látványos dolgon. Arcán nem látszik különösebb érzelem, vagy hasonló, de azért elégedett, hogy az ördögvigyor említésével sikerült kicsit javítania a lány hangulatán. Élvezi, ahogy arcát simogatják, szemét is lehunyva adja át magát az érzésnek, de azért valamelyest igyekszik viszonozni mindezt, méghozzá azzal, hogy Redin combját simogatja óvatosan, játékosan, ujjainak hegyével. *
- Mesélj nekem valamit, Redin. * Kéri álmos hangon, ahogy kicsit kifújja magát, bár az este folyamán sok munkát még nem végzett, mégis úgy érzi, hogy leszívták az energiáját, és ez talán még szó szerint is igaz. Reméli, hogy az étel feltölti majd, és felélénkül tőle kissé, hiszen nem szeretné elpocsékolni a kifizetett estét. *
- Valami szépet, amíg az ételre várunk. Talán még evés közben is folytathatod, ha tényleg szépnek bizonyul, és izgalmasnak. * Teszi még hozzá, kinyitott szemeiből gyermeteg kíváncsiság, és izgalom sugárzik, talán egy kevés sürgetés érződik ki a hangjából, és a kérés mellé mintha enyhe él társulna, ami már-már követeléssé teszi, szinte paranccsá. De ettől függetlenül türelmesen vár, hogy rákezdjen, ha pedig nem akar így tenni, akkor nem noszogatja tovább. Részéről csöndben is kivárhatják, hogy megérkezzen az étel.
A kopogást ő is meghallja, hiszen elég jó a füle, még akkor is, ha Redin lágy hangjára figyel, és a lehetséges mesét hallgatja. Mosolyogva kel fel a nő öléből, akár belekezdett a történetbe, akár nem, és átsétál az asztalhoz, ahol megvárja, hogy behozzák a finomságokat, amiket rendeltek. Az asztalfőn foglal helyet, kezeit az asztal lapjára fekteti várakozás közben. Van valami komikus abban, ahogy a gyermek méretű, borostás férfi egy nemes eleganciájával, és türelmével üldögél az asztalnál, mégis, mintha valamennyi tekintély áradna belőle. Talán a karizmája teszi mindezt, talán már Redin is megtapasztalta, ahogy ezen a megfoghatatlan kisugárzás szele meglegyintette. Persze ennek csak a vörös szépség, a lemenő nap fényében tündöklő hajzuhatag tulajdonosa a megmondhatója. *
4009. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-03-17 19:21:44
Üzenet elküldve: 2021-03-17 19:21:44
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Cserebogár a mély vízben//
//A vendégtérben, majd a 8-as szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*~Az első vendégem és már halálra fagyott. Nem hittem, hogy valaha be kell vezessek új szabályt, de mostantól csak kabáttal kísérem majd a hölgyeket a fürdőbe. Viszont mégiscsak az ő ötlete volt. Fent, majd felmelegítem~ Dalaf nem igen mondja ki, de kimondottan aggódik az apró tündér végett. Amaz felszalad a lépcsőn és eltűnik az elf nézőteréből. ~Akkor a rum~ indul is meg a pult felé, hogy keresgélni kezdjen az italok között. Szerencsére a pultban lévő kollégája nem nézi vendégnek, csak egy biztató mosollyal az arcán fordul a vörös felé. *
- Muris első éjszaka lesz ennyi itallal. *jegyezi meg tréfás kedvében a nő, Dalaf pedig viszonozza annak széles mosolyát. *
- Szórakoztató bizony, megyek nehogy megvárassam a hölgyem. *A szobáig vezető útja minden érdemlegesség nélkül telik. A nyolcas számú szoba elé érkezve viszont az ő testét is izgatottság járja át. Yzold az a fajta vendég, akit igazán élvez kiszolgálni, ráadásul ezeknek a szobákban még maga sem jár egyikében sem. Férfiasan visszafogott az izgatottsága, szinte csak az a pimasz mosoly fényében rejtőzik valahol, de mégis ott van. Hosszú ujjai körbe fogják a kilincset, majd finoman lenyomják azt. Ha meglátja az ágyon üldögélő teremtést, ajkára sokkal lágyabb mosoly húzódik. A rumot a közeli asztalra helyezi, melyen már eleve pár pohár pihen. Azonban abból, csak egyet vesz el és tölt meg. Tervei vannak a dologgal. *
- Izgulsz? *Pillant hátra a válla felett, majd belekortyol az italba*
- Bízd rám magad, csak maradj az ágyon! *utasítja közben a köntösbe tekert teremtés felé közelít. Zold ajkai felé pillant, miközben a sajátját nedvesíti meg. A teste érinteni akarja az ártatlan párnákat, a keze pedig önkéntelenül mozdulna, hogy hüvelyujjával csábítsa a másik ingereit. Ha engedik neki hosszan végig simít először a valószínűleg pirospozsgás arcon, majd egyre, és egyre lejjebb míg el nem éri az ajkakat. Közben másik kezével ismét a saját ajkaihoz vezeti a poharat. *
- Szeretnéd? *Kérdi mély, csábító hangon és valószínűleg a hölgy is rájöhet, hogy itt nem a rumról van szó. Vagy legalábbis nem egészen. *
- Ma bármit megkóstolhatsz, amit csak szeretnél, Zold. *Hüvelyujját elveszi a tündér orcájáról, helyette tenyerét simítja a finom, kissé nedves fürtök közé. Lejjebb hajol, hogy még közelebb kerüljenek és vár arra mit felel a hölgye. *
//A vendégtérben, majd a 8-as szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*~Az első vendégem és már halálra fagyott. Nem hittem, hogy valaha be kell vezessek új szabályt, de mostantól csak kabáttal kísérem majd a hölgyeket a fürdőbe. Viszont mégiscsak az ő ötlete volt. Fent, majd felmelegítem~ Dalaf nem igen mondja ki, de kimondottan aggódik az apró tündér végett. Amaz felszalad a lépcsőn és eltűnik az elf nézőteréből. ~Akkor a rum~ indul is meg a pult felé, hogy keresgélni kezdjen az italok között. Szerencsére a pultban lévő kollégája nem nézi vendégnek, csak egy biztató mosollyal az arcán fordul a vörös felé. *
- Muris első éjszaka lesz ennyi itallal. *jegyezi meg tréfás kedvében a nő, Dalaf pedig viszonozza annak széles mosolyát. *
- Szórakoztató bizony, megyek nehogy megvárassam a hölgyem. *A szobáig vezető útja minden érdemlegesség nélkül telik. A nyolcas számú szoba elé érkezve viszont az ő testét is izgatottság járja át. Yzold az a fajta vendég, akit igazán élvez kiszolgálni, ráadásul ezeknek a szobákban még maga sem jár egyikében sem. Férfiasan visszafogott az izgatottsága, szinte csak az a pimasz mosoly fényében rejtőzik valahol, de mégis ott van. Hosszú ujjai körbe fogják a kilincset, majd finoman lenyomják azt. Ha meglátja az ágyon üldögélő teremtést, ajkára sokkal lágyabb mosoly húzódik. A rumot a közeli asztalra helyezi, melyen már eleve pár pohár pihen. Azonban abból, csak egyet vesz el és tölt meg. Tervei vannak a dologgal. *
- Izgulsz? *Pillant hátra a válla felett, majd belekortyol az italba*
- Bízd rám magad, csak maradj az ágyon! *utasítja közben a köntösbe tekert teremtés felé közelít. Zold ajkai felé pillant, miközben a sajátját nedvesíti meg. A teste érinteni akarja az ártatlan párnákat, a keze pedig önkéntelenül mozdulna, hogy hüvelyujjával csábítsa a másik ingereit. Ha engedik neki hosszan végig simít először a valószínűleg pirospozsgás arcon, majd egyre, és egyre lejjebb míg el nem éri az ajkakat. Közben másik kezével ismét a saját ajkaihoz vezeti a poharat. *
- Szeretnéd? *Kérdi mély, csábító hangon és valószínűleg a hölgy is rájöhet, hogy itt nem a rumról van szó. Vagy legalábbis nem egészen. *
- Ma bármit megkóstolhatsz, amit csak szeretnél, Zold. *Hüvelyujját elveszi a tündér orcájáról, helyette tenyerét simítja a finom, kissé nedves fürtök közé. Lejjebb hajol, hogy még közelebb kerüljenek és vár arra mit felel a hölgye. *
4008. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-03-13 09:31:15
Üzenet elküldve: 2021-03-13 09:31:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A tenger gyümölcsei//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Már miután kimondta a szavait, jön rá, hogy tulajdonképpen nem mondott teljes mértékben igazat. A tényeket tekintve járt már Wegtorenben, vagyis gyakorlatilag átvitték a városon, kis túlzással egy ládába zárva, hogy minél kevesebb kockázattal jussanak el a hajóig. A lényegen ugyan nem változtat, de már ez is lelkifurdalást okoz a tündérnek.*
- Úgy hallottam, hogy a dokkoknál is vannak lányok *mondja kissé félszeg bizonyossággal. Azon kívül, amikor megérkezett, sosem hagyta el a Sellőházat. Hall ezt-azt a kuncsaftoktól és elcsíp néhány dolgot a beszélgetésekből. Nagyjából ennyi rálátása van a kinti valóságra.* - De azt hiszem, a mi intézményünk jobban megfelel méltóságod igényeinek. *Leszegi a pillantását. Sosem nyilatkozna senkiről lekicsinylően, de amiket hallott a dokksorról, az alapján nem sok kétsége merülhet fel.
Készségesen simul az úrhoz, amikor az közelebb húzza. Sőt, kihasználja, hogy itt a paraván mögött szabadabbak a fogadótérre vonatkozó szabályok, megoldja a ruhája kötőjét is a nyakában. Reméli, hogy nem túl nagy, de formás kebleinek felfedése a vendég kedvére lesz. Eközben természetesen minden figyelme a méltóságos úr szavaié.*
- Szélsőséges? *kérdez vissza tétován. Nem szeretne értetlenkedni, de nem tudja, mit takarhat ez igazán. Emlékszik, hogy az első időkben néhány dolog kicsit nehezebben ment. De mindig nagyon igyekezett, hogy Faraonn úr kedvében járjon és idővel hozzászokott a kívánságokhoz, egyre kevésbé érezte megpróbáltatásnak. Nagyon fiatal volt, amikor a szerájba került. Sokat kellett tanulnia. Faraonn úr nevét azóta is hálával ejti ki, hiszen olyan türelmes volt vele és megtartotta őt kegyében és háza védelmében, amíg csak élt.*
- Nos, Yathlanae hangja itt is sokakat elvarázsol. Persze nem csak a hangja, hiszen gyönyörű is. De nem láttam most itt, szóval sajnos vagy vendéggel van, vagy pihen éppen *mondja. Szégyelli magát, hogy ezt a rossz hírt is hozzá kell tennie az elf lány bemutatásához.* - Én fuvolán játszom, ha épp igény van rá, de ismerek néhány szép dalt is, ha kívánja az úr.
*Ujjacskái cirógatva simítanak végig a férfi állán, aztán az impozáns szakállon.*
- Talán én is elbájolhatom méltóságodat, mint egy kikötői Sellő. Persze csak ha megengedi.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Már miután kimondta a szavait, jön rá, hogy tulajdonképpen nem mondott teljes mértékben igazat. A tényeket tekintve járt már Wegtorenben, vagyis gyakorlatilag átvitték a városon, kis túlzással egy ládába zárva, hogy minél kevesebb kockázattal jussanak el a hajóig. A lényegen ugyan nem változtat, de már ez is lelkifurdalást okoz a tündérnek.*
- Úgy hallottam, hogy a dokkoknál is vannak lányok *mondja kissé félszeg bizonyossággal. Azon kívül, amikor megérkezett, sosem hagyta el a Sellőházat. Hall ezt-azt a kuncsaftoktól és elcsíp néhány dolgot a beszélgetésekből. Nagyjából ennyi rálátása van a kinti valóságra.* - De azt hiszem, a mi intézményünk jobban megfelel méltóságod igényeinek. *Leszegi a pillantását. Sosem nyilatkozna senkiről lekicsinylően, de amiket hallott a dokksorról, az alapján nem sok kétsége merülhet fel.
Készségesen simul az úrhoz, amikor az közelebb húzza. Sőt, kihasználja, hogy itt a paraván mögött szabadabbak a fogadótérre vonatkozó szabályok, megoldja a ruhája kötőjét is a nyakában. Reméli, hogy nem túl nagy, de formás kebleinek felfedése a vendég kedvére lesz. Eközben természetesen minden figyelme a méltóságos úr szavaié.*
- Szélsőséges? *kérdez vissza tétován. Nem szeretne értetlenkedni, de nem tudja, mit takarhat ez igazán. Emlékszik, hogy az első időkben néhány dolog kicsit nehezebben ment. De mindig nagyon igyekezett, hogy Faraonn úr kedvében járjon és idővel hozzászokott a kívánságokhoz, egyre kevésbé érezte megpróbáltatásnak. Nagyon fiatal volt, amikor a szerájba került. Sokat kellett tanulnia. Faraonn úr nevét azóta is hálával ejti ki, hiszen olyan türelmes volt vele és megtartotta őt kegyében és háza védelmében, amíg csak élt.*
- Nos, Yathlanae hangja itt is sokakat elvarázsol. Persze nem csak a hangja, hiszen gyönyörű is. De nem láttam most itt, szóval sajnos vagy vendéggel van, vagy pihen éppen *mondja. Szégyelli magát, hogy ezt a rossz hírt is hozzá kell tennie az elf lány bemutatásához.* - Én fuvolán játszom, ha épp igény van rá, de ismerek néhány szép dalt is, ha kívánja az úr.
*Ujjacskái cirógatva simítanak végig a férfi állán, aztán az impozáns szakállon.*
- Talán én is elbájolhatom méltóságodat, mint egy kikötői Sellő. Persze csak ha megengedi.
4007. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-03-11 10:56:35
Üzenet elküldve: 2021-03-11 10:56:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Cserebogár a mély vízben//
*Miután felöltötte magára a köntöst és jól összehúzta, meg a derekán meg, nehogy kibomoljon míg sétál, megfogja a batyuját és a vállára akasztja. Kicsit meglepődik, amikor az induljunk felszólítás után elkapják a kezét és elindulnak a kerten át. Csak itt érzi meg, hogy ez talán nem volt a legjobb ötlet tőle, így a férfinak csak említenie sem kell, már kapkodja is a lábait, hogy minél hamarabb bejuthassanak vissza, ismét az épület falai közé. Még az vicceskedésen sem tud mosolyogni, úgy megdermedt az arca a hirtelen levegőváltozástól és csak odabenn enged fel újra. Két kezével a felkarjait dörzsöli, azaz a köntöst rajtuk, rábait pedig ide- oda vezeti, míg tényleg vissza nem tér a megszokott meleg érzet. Addig megáll, hogy ez minél gyorsabban bekövetkezzen.*
-Ez..zz.. nem volt kellemes. *Jegyzi meg.*
-Piszokhidegvan odakinn! *Fújja ki a benn rekedt levegőt, hogy az is le tudjon cserélődni. Mikor besétálnak a vendégtérbe, kicsit zavarban érzi magát egy köntösben, de nem igazán figyel fel rá senki szerencsére. Miután gyorsan elmarja a kulcsot, már szedi is a lábát, hogy megkereshesse a szobáját.*
-Összeverekedni? Azt nem igazán szeretném. *Jegyzi meg lesütött szemekkel, mielőtt eltűnik a vendégtérből. Látta, hogy a vendégek merről érkeznek, így felszalad a lépcsőn, hogy a kulcson lévő biléta alapján megtalálja a zárat. Mikor odaér és kinyitja az ajtót, elé tárul az igényesen berendezett szoba. Ez a színvonal már vetekszik azzal, amit a nemesek fenntartanak a tudás fellegvárában. Nem igazán illik ide a kikötőbe, de ez egy kellemes meglepetés volt számára. Becsukja maga mögött az ajtót és beleteszi a kulcsot a zárba, belülről, majd körbe sétál a szobában és megfogdossa a dolgokat. Nem tud úgy elmenni a bársonyszék vagy a függöny mellett, a díszpárnákról már nem is beszélve, hogy meg ne simítsa.*
-Nem semmi. *Ugrik fel az ágyra hassal, majd felhúzza magát és csak lábat lóbálva várja a másikat, miközben jókislány módjára csak nézelődik.*
*Miután felöltötte magára a köntöst és jól összehúzta, meg a derekán meg, nehogy kibomoljon míg sétál, megfogja a batyuját és a vállára akasztja. Kicsit meglepődik, amikor az induljunk felszólítás után elkapják a kezét és elindulnak a kerten át. Csak itt érzi meg, hogy ez talán nem volt a legjobb ötlet tőle, így a férfinak csak említenie sem kell, már kapkodja is a lábait, hogy minél hamarabb bejuthassanak vissza, ismét az épület falai közé. Még az vicceskedésen sem tud mosolyogni, úgy megdermedt az arca a hirtelen levegőváltozástól és csak odabenn enged fel újra. Két kezével a felkarjait dörzsöli, azaz a köntöst rajtuk, rábait pedig ide- oda vezeti, míg tényleg vissza nem tér a megszokott meleg érzet. Addig megáll, hogy ez minél gyorsabban bekövetkezzen.*
-Ez..zz.. nem volt kellemes. *Jegyzi meg.*
-Piszokhidegvan odakinn! *Fújja ki a benn rekedt levegőt, hogy az is le tudjon cserélődni. Mikor besétálnak a vendégtérbe, kicsit zavarban érzi magát egy köntösben, de nem igazán figyel fel rá senki szerencsére. Miután gyorsan elmarja a kulcsot, már szedi is a lábát, hogy megkereshesse a szobáját.*
-Összeverekedni? Azt nem igazán szeretném. *Jegyzi meg lesütött szemekkel, mielőtt eltűnik a vendégtérből. Látta, hogy a vendégek merről érkeznek, így felszalad a lépcsőn, hogy a kulcson lévő biléta alapján megtalálja a zárat. Mikor odaér és kinyitja az ajtót, elé tárul az igényesen berendezett szoba. Ez a színvonal már vetekszik azzal, amit a nemesek fenntartanak a tudás fellegvárában. Nem igazán illik ide a kikötőbe, de ez egy kellemes meglepetés volt számára. Becsukja maga mögött az ajtót és beleteszi a kulcsot a zárba, belülről, majd körbe sétál a szobában és megfogdossa a dolgokat. Nem tud úgy elmenni a bársonyszék vagy a függöny mellett, a díszpárnákról már nem is beszélve, hogy meg ne simítsa.*
-Nem semmi. *Ugrik fel az ágyra hassal, majd felhúzza magát és csak lábat lóbálva várja a másikat, miközben jókislány módjára csak nézelődik.*
4006. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-03-09 19:03:34
Üzenet elküldve: 2021-03-09 19:03:34
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Cserebogár a mély vízben//
*Yzold noha nem kívánja, hogy a másik táncoljon a számára, de a vonásai ismét egy afféle érdekes elrendezést vesznek fel, ami mögül, már Dalaf is kezd némi pimaszságos kapisgálni. ~Tudom, hogy mi mindent megtennél velem, kislány~ vigyorog magában, míg az ingje gombjaival bajlódik. Azonban a tündérnek, már igazán mehetnéke van a fürdőből, ami pedig igazán érdekes, hogy pusztán csak egy köntösben kívánja ezt megtenni. Viszont ki Dalaf, hogy egy alulöltözött hölgynek azt mondja öltözzen fel. A szoba ígérete pedig egyetlen irányba viheti kettejüket, minél és annál is közelebb. *
- Rendben, induljunk! *Egyik kezével a hölgy kacsója után nyúlna, másikkal annak ruháit emelné könnyedén fogásába. Ha pedig az út során nem kívánna semmi érdemlegeset a másik, akkor a kerten gyorsan áthaladna az elf, hiszen frissen fürödve nem biztos, hogy jó ötlet a hűvös levegőben mutatkozni. Ezt meg is jegyezi itt a másiknak*
- A hölgy tud egy kicsit sietni? Nem lenne jó, ha meghűlnél. Persze a karomba is vehetlek *kacsint nevetve, de érződhet, hogy igazából viccnek szánta az egészet. Apró csipkelődésnek, az út amúgy sem valami hosszú. A zajos belsőtéren pedig nem lesz sok dolguk. A vörösnek, csak le kell emelnie egy kulcsot és a másik kacsójába adni *
- Rohanjon hölgyem, mielőtt össze kell verekednem valakivel maga miatt! Nemsokára viszem a rumját.
*Yzold noha nem kívánja, hogy a másik táncoljon a számára, de a vonásai ismét egy afféle érdekes elrendezést vesznek fel, ami mögül, már Dalaf is kezd némi pimaszságos kapisgálni. ~Tudom, hogy mi mindent megtennél velem, kislány~ vigyorog magában, míg az ingje gombjaival bajlódik. Azonban a tündérnek, már igazán mehetnéke van a fürdőből, ami pedig igazán érdekes, hogy pusztán csak egy köntösben kívánja ezt megtenni. Viszont ki Dalaf, hogy egy alulöltözött hölgynek azt mondja öltözzen fel. A szoba ígérete pedig egyetlen irányba viheti kettejüket, minél és annál is közelebb. *
- Rendben, induljunk! *Egyik kezével a hölgy kacsója után nyúlna, másikkal annak ruháit emelné könnyedén fogásába. Ha pedig az út során nem kívánna semmi érdemlegeset a másik, akkor a kerten gyorsan áthaladna az elf, hiszen frissen fürödve nem biztos, hogy jó ötlet a hűvös levegőben mutatkozni. Ezt meg is jegyezi itt a másiknak*
- A hölgy tud egy kicsit sietni? Nem lenne jó, ha meghűlnél. Persze a karomba is vehetlek *kacsint nevetve, de érződhet, hogy igazából viccnek szánta az egészet. Apró csipkelődésnek, az út amúgy sem valami hosszú. A zajos belsőtéren pedig nem lesz sok dolguk. A vörösnek, csak le kell emelnie egy kulcsot és a másik kacsójába adni *
- Rohanjon hölgyem, mielőtt össze kell verekednem valakivel maga miatt! Nemsokára viszem a rumját.
4005. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-03-05 10:35:44
Üzenet elküldve: 2021-03-05 10:35:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Cserebogár a mély vízben//
*Mikor kiemelkedik a vízből és megszabadul a vizes ruháktól, ösztönösen is takargatni kezdi magát, míg a köntös meg nem érkezik. Majd, ahogy azt korábban kérte tőle, a férfi kiemeli a dézsából. ~Ezt meg lehetne szokni. ~ Ezt követően átadja az aranyakat, amelyekért cserébe egy nagy üveg szeszre számít. Mivel viszont Dalaf kíváncsiskodik, egy igen szokatlan, de még talán hihető magyarázattal áll elő, így kicsit elterelve a valódi szándékai irányából a férfi gondolatait. Mikor az megemlíti, hogy ennyi pénzért még talán táncolnia is kell, Yzold elmosolyodik.*
-Azt hiszem, arra talán nem lesz szükség, de kitalálunk majd valami mást. *Az arcáról pedig egyértelműen lerí, hogy azt a mást már ő fürdőzés közben kitalálta.*
-Szerintem, hát… átmehetnénk a szobába. *Néz ki a paraván mögül, mert az kétségtelen, hogy itt mások is vannak, sőt egyértelmű, hogy jól is érzik magukat, míg a be és kijárkálás is folyamatos.*
-A szobában megvárnálak, így nem szívesen mutatkoznék sokáig. *Néz magára és a köntösre. Felveszi a cipőjét, majd a karjára teszi a ruháit, a másikra a vizeseket, azokat majd kiteríti a szobában, ha pedig a férfi elindul, követi.*
*Mikor kiemelkedik a vízből és megszabadul a vizes ruháktól, ösztönösen is takargatni kezdi magát, míg a köntös meg nem érkezik. Majd, ahogy azt korábban kérte tőle, a férfi kiemeli a dézsából. ~Ezt meg lehetne szokni. ~ Ezt követően átadja az aranyakat, amelyekért cserébe egy nagy üveg szeszre számít. Mivel viszont Dalaf kíváncsiskodik, egy igen szokatlan, de még talán hihető magyarázattal áll elő, így kicsit elterelve a valódi szándékai irányából a férfi gondolatait. Mikor az megemlíti, hogy ennyi pénzért még talán táncolnia is kell, Yzold elmosolyodik.*
-Azt hiszem, arra talán nem lesz szükség, de kitalálunk majd valami mást. *Az arcáról pedig egyértelműen lerí, hogy azt a mást már ő fürdőzés közben kitalálta.*
-Szerintem, hát… átmehetnénk a szobába. *Néz ki a paraván mögül, mert az kétségtelen, hogy itt mások is vannak, sőt egyértelmű, hogy jól is érzik magukat, míg a be és kijárkálás is folyamatos.*
-A szobában megvárnálak, így nem szívesen mutatkoznék sokáig. *Néz magára és a köntösre. Felveszi a cipőjét, majd a karjára teszi a ruháit, a másikra a vizeseket, azokat majd kiteríti a szobában, ha pedig a férfi elindul, követi.*
4004. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-03-02 15:13:01
Üzenet elküldve: 2021-03-02 15:13:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hajnali pacsirta//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A férfi a sajátos reggeli testmozgás után újra a karjaiba zárja az elfet. Csak lágyan csókol, és cirógat.*
- Igen, csodás volt. És kár, hogy vége van.* Vallja be a férfi. Ő nagyon jól érezte magát a nő társaságában. Olyan éjszakája volt, amit talán soha nem felejt el. A kérdésre csak elmosolyodik.*
- Hát, eljöhetnél velem a városba, hozzám költözhetnél...* viccelődik a férfi, de nem is folytatja a dolgot, hiszen az elf jól érzi magát itt. Finoman megcsókolja a nő ajkait, és kezei a formás kebleket mustrálja meg újra, majd kikászálódva az ágyból, a ruháihoz lép. 1614694264 Újabb csókot lehel a partnere ajkára, majd magára is veszi a ruháit. Ha felöltözött, akkor még megsimogatja a kedves lány arcát.*
- Ha erre járok, akkor megkereslek, de ha esetleg a városba jársz, tudod hol vagyok.* Búcsúzik el a férfi, majd elhagyja a szobát, és a Sellőházat.*
//Hajnali pacsirta//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A férfi a sajátos reggeli testmozgás után újra a karjaiba zárja az elfet. Csak lágyan csókol, és cirógat.*
- Igen, csodás volt. És kár, hogy vége van.* Vallja be a férfi. Ő nagyon jól érezte magát a nő társaságában. Olyan éjszakája volt, amit talán soha nem felejt el. A kérdésre csak elmosolyodik.*
- Hát, eljöhetnél velem a városba, hozzám költözhetnél...* viccelődik a férfi, de nem is folytatja a dolgot, hiszen az elf jól érzi magát itt. Finoman megcsókolja a nő ajkait, és kezei a formás kebleket mustrálja meg újra, majd kikászálódva az ágyból, a ruháihoz lép. 1614694264 Újabb csókot lehel a partnere ajkára, majd magára is veszi a ruháit. Ha felöltözött, akkor még megsimogatja a kedves lány arcát.*
- Ha erre járok, akkor megkereslek, de ha esetleg a városba jársz, tudod hol vagyok.* Búcsúzik el a férfi, majd elhagyja a szobát, és a Sellőházat.*
4003. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-03-01 15:29:21
Üzenet elküldve: 2021-03-01 15:29:21
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hajnali pacsirta//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Ne haragudj...
*Suttogja édesen a felébresztett férfi fülébe, mielőtt még összeolvadnak ajkaik egy forró csókban. S ahogy érzi, hogy Graril valóban ébredezik odalent is, kaján mosoly ül szája szegletében, s szinte kínálva magát, nyomja hozzá csípőjét a férfihoz. S nem is várakoztatják soká, hamar megtörténik a dolog, még egy gyors, édes, reggeli menet, ami talán a búcsút jelenti. Yath pedig nem rest kiélvezni ezeket az utolsó pillanatokat, mielőtt elbúcsúznak a kijáratnál, s visszatér szerény, de otthonos szobájába, ami csak az övé. Nem tudja pontosan, mennyi időre jár, de még biztosan reggel van, így elégedetten veszi tudomásul, hogy lesz pár szabad, magányos órája, mielőtt vissza kell térnie a Sellőház zajos forgatagába.*
- Csodálatos éjszaka volt.
*Búgja párja fülébe, miközben gyengéd hullámzásban egyesülnek.*
- Mondd, tehetek érted még bármit?
*Hangja vágyakozó, mintha azt akarná, hogy a férfi azért még kérjen tőle valamit búcsúzásul. Hogy őszinte a vágy, vagy csak egy újabb, jól betanult praktika, talán soha nem derül ki.*
//Hajnali pacsirta//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Ne haragudj...
*Suttogja édesen a felébresztett férfi fülébe, mielőtt még összeolvadnak ajkaik egy forró csókban. S ahogy érzi, hogy Graril valóban ébredezik odalent is, kaján mosoly ül szája szegletében, s szinte kínálva magát, nyomja hozzá csípőjét a férfihoz. S nem is várakoztatják soká, hamar megtörténik a dolog, még egy gyors, édes, reggeli menet, ami talán a búcsút jelenti. Yath pedig nem rest kiélvezni ezeket az utolsó pillanatokat, mielőtt elbúcsúznak a kijáratnál, s visszatér szerény, de otthonos szobájába, ami csak az övé. Nem tudja pontosan, mennyi időre jár, de még biztosan reggel van, így elégedetten veszi tudomásul, hogy lesz pár szabad, magányos órája, mielőtt vissza kell térnie a Sellőház zajos forgatagába.*
- Csodálatos éjszaka volt.
*Búgja párja fülébe, miközben gyengéd hullámzásban egyesülnek.*
- Mondd, tehetek érted még bármit?
*Hangja vágyakozó, mintha azt akarná, hogy a férfi azért még kérjen tőle valamit búcsúzásul. Hogy őszinte a vágy, vagy csak egy újabb, jól betanult praktika, talán soha nem derül ki.*
4002. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-02-26 12:49:18
Üzenet elküldve: 2021-02-26 12:49:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hajnali pacsirta//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A férfi is békésen elszenderedett. Talán még szépet is álmodott, bár nem mindig emlékszik vissza rá. Álmából, a bordái közötti fájdalom ébreszti fel. A kedves kis Yath nyújtózkodás közben ugyanis oldalba bökte Grarilt. A férfi felébred, és rögtön egy csókkal köszönti a lányt. S mivel mindketten oldalukon fekve talált a hajnal, a nő érezheti, hogy a harcossal együtt más is felébredt. A férfi nem is rest. Finoman simogatja, az elfet, és közben oldaltfekvésben egyesül vele. Szerelmes szavakat súg a lány fülébe, és kényezteti a szépséges nőt. Bizony minden reggelét el tudná így képzelni a férfi.*
//Hajnali pacsirta//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A férfi is békésen elszenderedett. Talán még szépet is álmodott, bár nem mindig emlékszik vissza rá. Álmából, a bordái közötti fájdalom ébreszti fel. A kedves kis Yath nyújtózkodás közben ugyanis oldalba bökte Grarilt. A férfi felébred, és rögtön egy csókkal köszönti a lányt. S mivel mindketten oldalukon fekve talált a hajnal, a nő érezheti, hogy a harcossal együtt más is felébredt. A férfi nem is rest. Finoman simogatja, az elfet, és közben oldaltfekvésben egyesül vele. Szerelmes szavakat súg a lány fülébe, és kényezteti a szépséges nőt. Bizony minden reggelét el tudná így képzelni a férfi.*
4001. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-02-24 19:58:20
Üzenet elküldve: 2021-02-24 19:58:20
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Cserebogár a mély vízben//
*A nő furcsa választ ad arra miért is kíván annyi rumot, Dalaf szemöldökei pedig meglepetten mozdulnak meg, ugyanis jelen helyzetben a gúnyt nem igen érti. ~Milyen furcsa szokás, no de minden a vendég! ~ engedi el a gondolatot és jól is teszi, hiszen nemsokára teljesen átázott alsóneműben áll lábaira a göndör tündér. Haja kissé vizes, ami igazán bájossá teszi a nőt, alakja pedig kellemes vonalakként tűnik át a ruhán. Nem engedik neki, hogy segítsen lefejteni a ruhákat, de hamarosan köntöst kérnek tőle. Szerencsére a paraván mögött minden felléphető igényre van készültség, így hát hamarosan a kért ruhaneműt, már nyújtja is Yzold kezeibe. A mezítelen női testen ezúttal nem tekintett végig, hiszen ahhoz túlságosan zárkózott még az előtte bimbózó rózsa. Ráadásul lesz ideje is felfedezni a másikat. Legalábbis reménykedik benne. Igazán maradandó élményt kíván nyújtani, amit felidézve a hölgy szíve mindig hevesen fog dobogni. Ha sikeresen kiemelheti Zoldot, már épp szóra nyitná ajkait csevegést kezdeményezve a lánnyal, ám markában 100 darab arany landol. *
- Azt hiszem ennyi itt hagyott pénz után, még táncolnom is kellene, hogy megtérüljön az összeg. A Sellő hölgyek azt hiszem szoktak is effélét tenni. Bár szerintem az a koreográfia az én esetemben nevetséges volna. *tréfálkozik egy keveset, közben zsebreteszi az aranyokat, amiket később a kasszába fog berakni, ha véget ér egyszer a mai munkája. Azonban most még rengeteg dolog áll előttük. Hagyja kicsit, hogy a vendég irányítson. Nem is cirógatja túlzottan, hagy legyen most komfortosabb érzete a másiknak. *
*A nő furcsa választ ad arra miért is kíván annyi rumot, Dalaf szemöldökei pedig meglepetten mozdulnak meg, ugyanis jelen helyzetben a gúnyt nem igen érti. ~Milyen furcsa szokás, no de minden a vendég! ~ engedi el a gondolatot és jól is teszi, hiszen nemsokára teljesen átázott alsóneműben áll lábaira a göndör tündér. Haja kissé vizes, ami igazán bájossá teszi a nőt, alakja pedig kellemes vonalakként tűnik át a ruhán. Nem engedik neki, hogy segítsen lefejteni a ruhákat, de hamarosan köntöst kérnek tőle. Szerencsére a paraván mögött minden felléphető igényre van készültség, így hát hamarosan a kért ruhaneműt, már nyújtja is Yzold kezeibe. A mezítelen női testen ezúttal nem tekintett végig, hiszen ahhoz túlságosan zárkózott még az előtte bimbózó rózsa. Ráadásul lesz ideje is felfedezni a másikat. Legalábbis reménykedik benne. Igazán maradandó élményt kíván nyújtani, amit felidézve a hölgy szíve mindig hevesen fog dobogni. Ha sikeresen kiemelheti Zoldot, már épp szóra nyitná ajkait csevegést kezdeményezve a lánnyal, ám markában 100 darab arany landol. *
- Azt hiszem ennyi itt hagyott pénz után, még táncolnom is kellene, hogy megtérüljön az összeg. A Sellő hölgyek azt hiszem szoktak is effélét tenni. Bár szerintem az a koreográfia az én esetemben nevetséges volna. *tréfálkozik egy keveset, közben zsebreteszi az aranyokat, amiket később a kasszába fog berakni, ha véget ér egyszer a mai munkája. Azonban most még rengeteg dolog áll előttük. Hagyja kicsit, hogy a vendég irányítson. Nem is cirógatja túlzottan, hagy legyen most komfortosabb érzete a másiknak. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5204-5223