//Carlotteia Oryw//
*Egy ilyen kedves, bájos női felkérésre igazán nem mondhat nemet. Egyáltalán nem megalázó a helyzet, teljes mértékben érthető, hogy ilyen helyre ne állig felfegyverkezve érkezzen a vendég, mellesleg kényelmetlen is lenne karddal és egyéb kiegészítőkkel fogyasztani. Miután visszatér megértőn bólogat a rend megőrzésére. Egyetért az intézkedéssel. A Sellő jellemzésekor azonban kissé felkúszik a szemöldöke.*
- Egy reggeli hajóval érkeztem, és jelenleg ez az első napom a kikötőben. *Mosolyogva válaszolja, hogy ezt az oázist miért nem ismerte eddig. Még röviden hozzáfűz egy apróságot, hogy megmagyarázza miért ennyire ismeretlen Lanawin ezen területén.*
- Igazából Lihanechből származom, s ezen a vidéken még először járok. *Így már talán nyilvánvalóvá teheti, hogy egyáltalán nem ismerős sem a kikötőben sem a környékén, de még Artheniorban sem. Ez persze nem rémiszt meg egy kíváncsi gnómot, így felfedezi magának ezt a különleges helyet. Az úriember jelzőn mosolyog. Bár Lihanechben nemesként tartják számon, de itt ez semmit sem jelent, mindenesetre jól esik Tiyrilnitol Dedhor N'athornak, hogy nem egy faragatlan alaknak gondolja a kedves felszolgáló hölgy, Carlotteia Oryw. Az már igaz, hogy a csinos lányok magukra vonják a férfiemberek figyelmét, amire ravasz mosoly húzódik ajkaira. A bemutatkozásra elkéri a puha női kezet, s ha hagyják neki, akkor kezet csókol.*
- Ön nagyon kedves Carlotteia…, azaz Carl. *Hamar helyesbíti magát, amint a női kacsót útjára engedi. Ezek után már nyugodtan foglal helyet az asztalnál és kezdi el vizsgálni a papírra vetett árlistát, amin ételek, italok és különböző szolgáltatások foglalnak helyet.*
- Köszönöm, egyelőre végig futom, hogy mivel szolgálhatnak. *Hálás a figyelmességért, majd hagyja, hogy Carlotteia Oryw távozhasson, mivel nem szeretné feltartani a többi vendéget sem. Először ételt és italt keres magának, mivel a hosszú út kivette belőle az erőt. Pár hangzatosnak tűnő étel meg is ragadja a figyelmét. Épp az erszényéhez nyúlna, amikor az oldalán hiába tapogatózik. Nincsen az övén, ahol szokott lenni, s nincsen körülötte sem, az asztal alatt. Nagyot sóhajt és azon gondolkodik, hogy még életében nem hagyta el az erszényét. Egy momentum jut eszébe, amikor a hajóról leszállva egy matróz belé botlott, s majdnem fel is borította. Modortalan egy alak volt, aki elnézést sem kért. Ez az egyetlen eset, amire gondolni tud, hogy megszabadították az erszényétől. Nagy levegőt vesz, majd a pulthoz sétál, ahol feltehetően megtalálja Carlotteia Oryw-t. Bűnbánó és egyben reménykedő tekintettel fordul a szép felszolgálóhoz.*
- Már épp kinéztem, hogy mit szeretnék enni, amikor észleltem, hogy az erszényem nincsen meg. Azt hiszem a hajóról leszállás közben nekem jött matróz akaszthatta le az övemről. Borzasztóan restellem, de így nem fogok tudni rendelni. *Nagyot sóhajtva adja vissza az árlistát, majd félig elfordul, amikor eszébe jut valami.*
- Esetleg pénzen kívül rendezhetem a költségeket? *Mikor kimondja, már megbánja, hogy ezzel a szóhasználattal él. Kissé zavart mosolyával próbálja élét venni a félreérthető kijelentésének.*
- Úgy értem, hogy a szakértelmem talán hasznos lenne Önöknek. Széleskörű alkímiai ismeretekkel rendelkezem. Így talán tudnánk egymásnak segíteni. *Reménykedő tekintettel várja a kedves pultoslány válaszát, hogy valamiképpen tudják e orvosolni a helyzetet.*