// Mesterfegyver nyomában //
*Limmen bizony sokáig várhatja a szerzetest! A Sellőház fürdője ugyanis nemcsak a Pegazusénál, de a hasonló wegtoreni házaknál is sokkal jobban felszerelt, ahol Nawanthiri eddig megfordult. Fürdősó, szantálfa olaj, igazi tengeri szivacs a mosdáshoz, folyamatos forróvíz-utánpótlás, szemet pihentető félhomály, tökéletes páratartalom, miközben jár a friss levegő... ki van ez találva, mint a bárdzene! További hátráltató tényező, hogy a lány ruhái sem egy szempillantás alatt tisztulnak meg, egy szál köntösben meg nem lejtene végig a mulatón - még sellőnek néznék.
Miután tehát kiázott, lemosdott és beolajozódott (kb. egy óra), megérdeklődi a személyzettől, vállalnak-e masszírozást. Felvilágosítják, hogy azt a sellők végzik, és ami máshol extra, az itt szériatartozék. Nawanthiri értőn (és kissé elpirulva) bólogat, aztán ahogy van, köntösben-törölközőszoknyában kisétál az épület mögé a tengerpartra.
A környék ebben az órában szinte néptelen, leszámítva a kövek közt mászkáló rákokat. Alig féltenyérnyi jószágok, gombóc kis testtel, girbegurba végtagokkal és harcias természettel. Mandulaszem ott-tartózkodása alatt négyszer esnek egymásnak vad ollócsattogás közepette, de egyszerre mindig csak ketten, és mindig van egy harmadik, aki figyeli a meccset. Ez utóbbi egyik ollóját állandóan föl-le jártatja maga előtt, pont úgy, mintha a nemlétező szakállát simogatná. Nehéz megállni mosolygás nélkül.
A mérkőzések közti szünetekben pedig ott a tenger, ahol mindig akad látnivaló. Nawanthiri csak a hullámokat el tudná nézni napestig. Hajók jönnek-mennek: csónakméretűtől a hasas, háromárbocos úszó kastélyokig, amelyek kötélzetén föl-alá futkároznak a matrózok, mint a pókok. Sirályok jajonganak, és néha lecsapnak a vízre halat fogni, meg vircsaftolnak az árbocokon.*
~Ha ideköltöznék, lehet, haza se akarnék menni...~
*Forgatja egy darabig ezt a gondolatot, mint valami törékeny, sugaras csigahéjat.*
~...Ukromnak tetszene vajon?~
*Megpróbál követ kacsáztatni. Nem jön össze: ekkora a hullámveréshez másmilyen technika kell.*
~Olyan ez, mint ülni két világ határán. Biztos más is van vele így.~
*Újabb próbálkozás. Ez a kavics már pattan egyet.*
~Milyen mester lehet, aki két világ határán ül, és vallja Sa'Tereth tanait?~
*Ilyesmik jutnak eszébe, de ahogy fölmerülnek, szinte nyomban el is sodorja őket a hullámverés. Aztán egyszer csak eltelt a délután.*
*A szobába egy frissen mosott, szantálfa illatú és kiszellőzött fejű szerzetes tér vissza. A ruhái visszakapták eredeti színüket, és az inge vállán levő folt is kicserélődött anyag- és színhelyesre.*
- Mikor kezdődik itt az élet, te Limmen? *Taktikai kérdés ez, hátsó szándékkal terhes...*