Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 231 (4601. - 4620. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
4620. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-18 08:14:38
Üzenet elküldve: 2023-01-18 08:14:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Kardot ide!//
*Látja a néminemű zavarodottságot a suhancon, de becsületére legyen mondva, nem esik pánikba a kölyök. Mi több, egész ügyesen kezeli a dolgot, már az eszköztárához képest.*
- Bizony, az! *bólint a "trófeát" illető megállapításra. A félvér ügyesen forgatja a szavakat, nyilvánvalóan a saját üzleti érdekei felé simogatva a hangulatot, de abban valóban igaza van, hogy Ambroggio nem állította magáról, hogy városőr lenne.
Az Intéző érlelődő elismerése viszont egy pillanat alatt megrökönyödéssé pukkad, mikor az eszement siheder a kard felé mozdul. Csak a rutinján múlik, hogy cselekedni tud.*
- Megőrültél, kölyök? *horkan fel még mindig elképedve az eszetlen kapkodáson.* - Még a végén megvágod magad, ha így hadonászol!
*Fogalma sincs, hogy mi volt a terve a másiknak, de lehet, hogy tényleg flepnis, ha úgy kapkod egy mesterpenge felé, mintha valami csorba lapát volna. Ki akarta talán venni a kezéből? Vagy kiütni? A jó ég tudja. Még akkor is bugyuta elképzelés lett volna, ha az Intéző épp csak nézne bambán, mint hal a szatyorban, de mivel az ügymenet kényes szakaszba fordulásával a figyelme pont hogy épp kiéleződve függött azon, hogy vajon milyen fogadtatást váltanak ki a szavai a félvérből. Tény, ami tény, erre nem számított. Most viszont, hogy az ügyesen forgatott szavai ellenére se bízik már a kölyök épelméjűségében, már óvatosabb lesz. Az bizony még a számára is határozottan kellemetlen fordulat lenne, ha ez a félcédulás egy újabb hirtelen ötlettől vezérelve felszúrná magát a kardjára. Ez az egyetlen valamirevaló bordély a környéken! Még csak az kéne, hogy kerülnie kelljen. Olykor nagyon is kényelmes és üdítő egy ilyen helyen megpihenni, főleg ha biztos lehet a szolgáltatás minőségében.*
- Jobb lesz, ha leülsz *biccent az ágy felé.* - Egy üzletből sem hiányzik a vér. Márpedig te, barátom, ahogy nézem, veszélyes vagy magadra *sóhajt.
Remélhetőleg megnyugszanak a kedélyek és ha a fiú helyet foglal és fixálódik köztük a biztos távolság, visszatérhetnek az érdemi részekre.*
- Egyszóval... így a tények ismeretében, a szerencsés megtaláló szerepét árulod ~nem a kardot~ *hümment az igen bölcs profilváltásra, mely viszont így nyilvánvalóan nagyságrendekkel szabja át az árképzést is.*
- Azt hiszem, ezért százötven arany több, mint jutányos. *Az Intéző tárgyilagos képpel teszi le a garast az ajánlatával.* - Egy ilyen holmi csak bajt hoz egy magadfajta fejére. Nem firtatom, hogy került hozzád, mert becsülettel elmondtad *ő pedig képes ezt teljesen komoly képpel kiejteni a száján.* - De a Wargokat ismerve... Remélem nem a kapitányuké, mert az aztán tényleg kellemetlen lenne. Rád nézve persze. Krultos. Ismered? *Az Intéző hallotta hírét, hogy a férfi már nem viseli e tisztet, de mégis így hivatkozik rá.* - Mert a cimboráid ismerik. *Billenti a fejét jobbra, majd balra is, jelezvén, hogy mindkét kompániára érti, s a kiszélesedő rókavigyor mellé prezentált vonások azt is erősen sejtetni vélik, hogy ez a tény nem jó hír a félvér számára.*
- Szóval? Te letudod a gondot erről a holmiról, és még gazdagabb is leszel egy szép summával. Én meg intézem a többit.
*Látja a néminemű zavarodottságot a suhancon, de becsületére legyen mondva, nem esik pánikba a kölyök. Mi több, egész ügyesen kezeli a dolgot, már az eszköztárához képest.*
- Bizony, az! *bólint a "trófeát" illető megállapításra. A félvér ügyesen forgatja a szavakat, nyilvánvalóan a saját üzleti érdekei felé simogatva a hangulatot, de abban valóban igaza van, hogy Ambroggio nem állította magáról, hogy városőr lenne.
Az Intéző érlelődő elismerése viszont egy pillanat alatt megrökönyödéssé pukkad, mikor az eszement siheder a kard felé mozdul. Csak a rutinján múlik, hogy cselekedni tud.*
- Megőrültél, kölyök? *horkan fel még mindig elképedve az eszetlen kapkodáson.* - Még a végén megvágod magad, ha így hadonászol!
*Fogalma sincs, hogy mi volt a terve a másiknak, de lehet, hogy tényleg flepnis, ha úgy kapkod egy mesterpenge felé, mintha valami csorba lapát volna. Ki akarta talán venni a kezéből? Vagy kiütni? A jó ég tudja. Még akkor is bugyuta elképzelés lett volna, ha az Intéző épp csak nézne bambán, mint hal a szatyorban, de mivel az ügymenet kényes szakaszba fordulásával a figyelme pont hogy épp kiéleződve függött azon, hogy vajon milyen fogadtatást váltanak ki a szavai a félvérből. Tény, ami tény, erre nem számított. Most viszont, hogy az ügyesen forgatott szavai ellenére se bízik már a kölyök épelméjűségében, már óvatosabb lesz. Az bizony még a számára is határozottan kellemetlen fordulat lenne, ha ez a félcédulás egy újabb hirtelen ötlettől vezérelve felszúrná magát a kardjára. Ez az egyetlen valamirevaló bordély a környéken! Még csak az kéne, hogy kerülnie kelljen. Olykor nagyon is kényelmes és üdítő egy ilyen helyen megpihenni, főleg ha biztos lehet a szolgáltatás minőségében.*
- Jobb lesz, ha leülsz *biccent az ágy felé.* - Egy üzletből sem hiányzik a vér. Márpedig te, barátom, ahogy nézem, veszélyes vagy magadra *sóhajt.
Remélhetőleg megnyugszanak a kedélyek és ha a fiú helyet foglal és fixálódik köztük a biztos távolság, visszatérhetnek az érdemi részekre.*
- Egyszóval... így a tények ismeretében, a szerencsés megtaláló szerepét árulod ~nem a kardot~ *hümment az igen bölcs profilváltásra, mely viszont így nyilvánvalóan nagyságrendekkel szabja át az árképzést is.*
- Azt hiszem, ezért százötven arany több, mint jutányos. *Az Intéző tárgyilagos képpel teszi le a garast az ajánlatával.* - Egy ilyen holmi csak bajt hoz egy magadfajta fejére. Nem firtatom, hogy került hozzád, mert becsülettel elmondtad *ő pedig képes ezt teljesen komoly képpel kiejteni a száján.* - De a Wargokat ismerve... Remélem nem a kapitányuké, mert az aztán tényleg kellemetlen lenne. Rád nézve persze. Krultos. Ismered? *Az Intéző hallotta hírét, hogy a férfi már nem viseli e tisztet, de mégis így hivatkozik rá.* - Mert a cimboráid ismerik. *Billenti a fejét jobbra, majd balra is, jelezvén, hogy mindkét kompániára érti, s a kiszélesedő rókavigyor mellé prezentált vonások azt is erősen sejtetni vélik, hogy ez a tény nem jó hír a félvér számára.*
- Szóval? Te letudod a gondot erről a holmiról, és még gazdagabb is leszel egy szép summával. Én meg intézem a többit.
4619. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-17 08:29:19
Üzenet elküldve: 2023-01-17 08:29:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kardot ide!//
*Természetesen a férfi rendelkezésére bocsájtja szerzeményét. Miért ne tenné? Az alak a legkevésbé néz ki úgy, mint aki nem vágyik hasonló csecsebecsére. Még jól is áll a kezében, ahogy azt forgatni kezdi. Ezt bizonyosan megjegyezné, ha valóban kupec lenne, de így csak sután nézelődik a helyiségben, míg amaz a karddal van elfoglalva.
Csak a következőkre villan a szeme, furcsa mód nem félelmében, épp ellenkezőleg. Nem, nem a tollforgó dolgára. Azt nem is hiszi, amit a férfi állít. Elvégre még a városőrök sem lennének oly ostobák, hogy magukon hordják jelvényeiket a Kikötőben. Aki pedig ilyesmiben parolázik itt, az hamar bevégzi. Felőle pedig akár a négy város császára is lehetne az ipse, míg a kard felől érdeklődik.
Sokkal inkább a burkolt, fenyegető aura az, mi kellemetlenül érinti. Ha kardot lát valaki kezében, futni szokott. Ez a legegyszerűbb módja a túlélésnek. De ha a kalmár ajánlja fel portékáját és aztán tulajdonával fenyegetik... Nos, az kiváltképp helytelen húzás. Olcsó és slampos; pont az ellentéte a fickónak.
Épp ezért meri remélni, hogy csak félreérti a helyzetet és óvatossága szórakozik elméjével. Valószínűleg így van, de azért ő is előáll saját farbájával, csupán biztonsága végett.*
-Hisz ez remek hír! *Költöztet arcára némi örömöt. Valóban meglepi, amit hall. Fogalma sincs, mi az a szóban forgó Warg Alakulat, de nyilván köze van a városőrökhöz.*
-Itt, a Kikötőben akkor biztos, hogy jól fog menni. Nem igazán szeretik ugyanis a városőr fajtákat. Szép trófea! *Siklik tekintete a kalapra. Hogy a kardot egy városőrtől szedte el, azzal bizony lehet majd dicsekedni.
Nem erős, de kifejezetten ügyes kölyök. Míg a tekintete a kalapra siklik, már mozdul is, hogy a pengét egy óvatlan pillanatban felcsapva kiüsse Ambroggio kezéből a kardot, s ismét birtokba vegye. Fiatal kora ellenére tapasztalt tolvaj, ráadásul nem először lovasít meg ilyesmit.*
-Ha pedig igaz, amit mondd, akkor visszakerül oda, ahová való. Én pedig jutányosan megszámítom a jogos megtaláló szerepét. Megkérdezném újra, kedves uram. Megveszi a kardot, vagy más elképzelései vannak? Nekem is vannak barátaim a Kikötőben, akik szívesen megnéznék még maguknak. Rágcsálók és fekete vitorlások is. *Mutat a karján húzódó, halovány tetoválásra. Nem valószínű, hogy sokat mondd annak, aki nem kikötői, de annyi baj legyen. Még egy udvarias, kissé szemtelen mosolyt is megejt az alak felé most, hogy ismét nála a penge. Tudja, a Kikötőben kevés az egyszerű üzlet. Persze véletlenül sem szegezné a férfi felé, elvégre vásárlóval van dolga.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.17 08:38:49
*Természetesen a férfi rendelkezésére bocsájtja szerzeményét. Miért ne tenné? Az alak a legkevésbé néz ki úgy, mint aki nem vágyik hasonló csecsebecsére. Még jól is áll a kezében, ahogy azt forgatni kezdi. Ezt bizonyosan megjegyezné, ha valóban kupec lenne, de így csak sután nézelődik a helyiségben, míg amaz a karddal van elfoglalva.
Csak a következőkre villan a szeme, furcsa mód nem félelmében, épp ellenkezőleg. Nem, nem a tollforgó dolgára. Azt nem is hiszi, amit a férfi állít. Elvégre még a városőrök sem lennének oly ostobák, hogy magukon hordják jelvényeiket a Kikötőben. Aki pedig ilyesmiben parolázik itt, az hamar bevégzi. Felőle pedig akár a négy város császára is lehetne az ipse, míg a kard felől érdeklődik.
Sokkal inkább a burkolt, fenyegető aura az, mi kellemetlenül érinti. Ha kardot lát valaki kezében, futni szokott. Ez a legegyszerűbb módja a túlélésnek. De ha a kalmár ajánlja fel portékáját és aztán tulajdonával fenyegetik... Nos, az kiváltképp helytelen húzás. Olcsó és slampos; pont az ellentéte a fickónak.
Épp ezért meri remélni, hogy csak félreérti a helyzetet és óvatossága szórakozik elméjével. Valószínűleg így van, de azért ő is előáll saját farbájával, csupán biztonsága végett.*
-Hisz ez remek hír! *Költöztet arcára némi örömöt. Valóban meglepi, amit hall. Fogalma sincs, mi az a szóban forgó Warg Alakulat, de nyilván köze van a városőrökhöz.*
-Itt, a Kikötőben akkor biztos, hogy jól fog menni. Nem igazán szeretik ugyanis a városőr fajtákat. Szép trófea! *Siklik tekintete a kalapra. Hogy a kardot egy városőrtől szedte el, azzal bizony lehet majd dicsekedni.
Nem erős, de kifejezetten ügyes kölyök. Míg a tekintete a kalapra siklik, már mozdul is, hogy a pengét egy óvatlan pillanatban felcsapva kiüsse Ambroggio kezéből a kardot, s ismét birtokba vegye. Fiatal kora ellenére tapasztalt tolvaj, ráadásul nem először lovasít meg ilyesmit.*
-Ha pedig igaz, amit mondd, akkor visszakerül oda, ahová való. Én pedig jutányosan megszámítom a jogos megtaláló szerepét. Megkérdezném újra, kedves uram. Megveszi a kardot, vagy más elképzelései vannak? Nekem is vannak barátaim a Kikötőben, akik szívesen megnéznék még maguknak. Rágcsálók és fekete vitorlások is. *Mutat a karján húzódó, halovány tetoválásra. Nem valószínű, hogy sokat mondd annak, aki nem kikötői, de annyi baj legyen. Még egy udvarias, kissé szemtelen mosolyt is megejt az alak felé most, hogy ismét nála a penge. Tudja, a Kikötőben kevés az egyszerű üzlet. Persze véletlenül sem szegezné a férfi felé, elvégre vásárlóval van dolga.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.17 08:38:49
4618. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-17 05:10:14
Üzenet elküldve: 2023-01-17 05:10:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Kardot ide!//
- Ez csak természetes *bólint, mikor a kölyök kifejti, hogy lehetőleg minél gyorsabban letudná ezt a dolgot.* - Ezzel magam is így vagyok. *Ambroggio eme hozzáfűzés mellett úgy méri végig az egyik formás sellőt, hogy nem sok kétség férhet hozzá, a helyek és a dolgok, melyek eztán személyét igénylik, nagyon is szorgalmazzák a kard ügyében való gyors eljárást.
A vöröske viszont mintha felhúzta volna az orrát. A pompás desszertet érintetlenül hagyva pattan fel, pedig ahogy letették az asztalra cukrászati habkölteményt, úgy szemezett vele, hogy csoda, hogy a kehely meg nem repedt tőle.*
- Daesys! *szól a kijárat felé induló után.* - Ne tűnj el nagyon, gyönyörűm. *Magához veszi a parlagon hagyott pohárkrémet és nem kell csalatkoznia, még mindig isteni ez a könnyed nyalánkság.* - Még beszédem van veled *bök a lány felé a kanál kagylót mintázó végével.* - És elszámolni valóm.
*A megkezdett desszertet az asztalon hagyja az üres kupica mellett. A köpenyét a karjára hajtja, majd agához veszi az úriemberek elmaradhatatlan szentháromságát: a kalapját, a kesztyűit és a sétapálcáját.*
- Rendelj addig valami kedvedre valót! *mondja, aztán már indul is a valószínűleg már türelmetlenkedő kölyök után az emeletre.
A szobába érve belülről ráfordítja a kulcsot, aztán a holmiját letéve egy széles mozdulattal meg is ejti a felhívást, hogy a félvér most már prezentálhatja az eladásra szánt portékáját.
Míg amaz kicsomagolja a kardot a zsákból, ami felettébb méltatlan közeg egy ilyen holminak, Ambroggio akkurátus eleganciával húzza fel finom, szarvasbőr kesztyűit.
Amint a páratlan fegyver megmutatja magát, oda is lép, s már csak termetével, de inkább személyisége domináns tömegével szinte ki is túrja a képből a suhancot. Ha valami kifejezett ellenlépés keretében meg nem akadályozzák ebben, kézbe is veszi a kardot és kihúzza a hüvelyéből. Elismerően, de emellett hozzáértésről árulkodó alapossággal szemléli meg a fegyvert, majd hátrébb lépve a kellő hely érdekében meg is forgatja a kezében. A vak is láthatja, hogy bizony van benne gyakorlata, méghozzá valószínűleg nem csak amolyan piperkőc bökdösődésben, mint amire az első benyomás alapján számítana az ember.*
- Nos, barátom *hümment lenyűgözötten.* - Azt kell, hogy mondjam, ez a kicsike bőven megéri az ötszáz aranyat, amiért kínálod. Mesterkard. Semmi kétség! *bólint, ahogy újra és újra végigpillant a kovácsremeken.*
- Tudtad, hogy a mesterkardokat mágiával itatják át, mikor készülnek? *kérdi. Nem tud betelni a tökéletes súlyozásával, a könnyedségével és a páratlan kivitelével.* - Hogy csak a kivételes kovácsmesterek képesek rá, s nem is hajlandók akárkinek ilyen pengét készíteni? *Ambroggio tekintetéből süt az áhítat a fegyver minden apró részlete iránt.*
- És azt tudtad-e *pillant fel* - hogy ez a Warg Alakulat címere itt? *billenti meg a markolat díszítését kissé a félvér felé.* - Az pedig ott *biccent a kalapját ékítő vörös toll felé* - az Artheniori Városi Őrség hadnagyi sisakforgója? *Bizony, valóban az, de ezt rajta kívül elég kevesen tudják.
Hát, adásvétel ennél kellemetlenebbül nem nagyon alakulhat. Főleg, hogy Ambroggio kezében, a néhány kínos tény mellett, történetesen egy mesterkard van a fegyvertelen kölyökkel szemben.*
- Ez csak természetes *bólint, mikor a kölyök kifejti, hogy lehetőleg minél gyorsabban letudná ezt a dolgot.* - Ezzel magam is így vagyok. *Ambroggio eme hozzáfűzés mellett úgy méri végig az egyik formás sellőt, hogy nem sok kétség férhet hozzá, a helyek és a dolgok, melyek eztán személyét igénylik, nagyon is szorgalmazzák a kard ügyében való gyors eljárást.
A vöröske viszont mintha felhúzta volna az orrát. A pompás desszertet érintetlenül hagyva pattan fel, pedig ahogy letették az asztalra cukrászati habkölteményt, úgy szemezett vele, hogy csoda, hogy a kehely meg nem repedt tőle.*
- Daesys! *szól a kijárat felé induló után.* - Ne tűnj el nagyon, gyönyörűm. *Magához veszi a parlagon hagyott pohárkrémet és nem kell csalatkoznia, még mindig isteni ez a könnyed nyalánkság.* - Még beszédem van veled *bök a lány felé a kanál kagylót mintázó végével.* - És elszámolni valóm.
*A megkezdett desszertet az asztalon hagyja az üres kupica mellett. A köpenyét a karjára hajtja, majd agához veszi az úriemberek elmaradhatatlan szentháromságát: a kalapját, a kesztyűit és a sétapálcáját.*
- Rendelj addig valami kedvedre valót! *mondja, aztán már indul is a valószínűleg már türelmetlenkedő kölyök után az emeletre.
A szobába érve belülről ráfordítja a kulcsot, aztán a holmiját letéve egy széles mozdulattal meg is ejti a felhívást, hogy a félvér most már prezentálhatja az eladásra szánt portékáját.
Míg amaz kicsomagolja a kardot a zsákból, ami felettébb méltatlan közeg egy ilyen holminak, Ambroggio akkurátus eleganciával húzza fel finom, szarvasbőr kesztyűit.
Amint a páratlan fegyver megmutatja magát, oda is lép, s már csak termetével, de inkább személyisége domináns tömegével szinte ki is túrja a képből a suhancot. Ha valami kifejezett ellenlépés keretében meg nem akadályozzák ebben, kézbe is veszi a kardot és kihúzza a hüvelyéből. Elismerően, de emellett hozzáértésről árulkodó alapossággal szemléli meg a fegyvert, majd hátrébb lépve a kellő hely érdekében meg is forgatja a kezében. A vak is láthatja, hogy bizony van benne gyakorlata, méghozzá valószínűleg nem csak amolyan piperkőc bökdösődésben, mint amire az első benyomás alapján számítana az ember.*
- Nos, barátom *hümment lenyűgözötten.* - Azt kell, hogy mondjam, ez a kicsike bőven megéri az ötszáz aranyat, amiért kínálod. Mesterkard. Semmi kétség! *bólint, ahogy újra és újra végigpillant a kovácsremeken.*
- Tudtad, hogy a mesterkardokat mágiával itatják át, mikor készülnek? *kérdi. Nem tud betelni a tökéletes súlyozásával, a könnyedségével és a páratlan kivitelével.* - Hogy csak a kivételes kovácsmesterek képesek rá, s nem is hajlandók akárkinek ilyen pengét készíteni? *Ambroggio tekintetéből süt az áhítat a fegyver minden apró részlete iránt.*
- És azt tudtad-e *pillant fel* - hogy ez a Warg Alakulat címere itt? *billenti meg a markolat díszítését kissé a félvér felé.* - Az pedig ott *biccent a kalapját ékítő vörös toll felé* - az Artheniori Városi Őrség hadnagyi sisakforgója? *Bizony, valóban az, de ezt rajta kívül elég kevesen tudják.
Hát, adásvétel ennél kellemetlenebbül nem nagyon alakulhat. Főleg, hogy Ambroggio kezében, a néhány kínos tény mellett, történetesen egy mesterkard van a fegyvertelen kölyökkel szemben.*
4617. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-16 20:34:56
Üzenet elküldve: 2023-01-16 20:34:56
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Kardot ide!//
- Áh, a férfiak.
*Szavai igen sokatmondóak, többet árulnak el ezernyi szónál. Valóban nem sokra becsüli a férfiakat, zsarnok, önző, hasznavehetetlen alak mindegyik. Az ígéreteik hiteltelenségét csupán azért nem kifogásolja, mert abban alighanem ő maga is saras.*
- Na meg a mutatós kardjaik, amit még csak használni sem kívánnak.
*Mi tagadás hármójuk közül egyedül ő tűnik harcedzettnek, meg talán a leginkább lestrapáltnak, bár erre a címre talán Haldrian is jó eséllyel pályázik.
Még mindig elég ingadozó az étel bevitele, nem csoda, hogy továbbra sem szedett fel magára semmit. Ha pedig akad is valami, az sem jellemzően édesség, nem csoda tehát, hogy az asztalon landoló finom falatokkal kacérkodik. Hosszan, már-már kéjesen szemezget a süteménnyel. De egyébként meg mélyen meg is van sértve. A desszert viszont olyan könnyed, olyan lágy és puha, mint a Sellők érintése. Feltehetően a fél fogára sem volna elég, s mégis milyen csalogató az az aprócska falat.
Igazán magára kell parancsolnia, hogy ne nyúljon az ételhez. Kedve lenne további elmés megjegyzéseket tenni a két férfira, akik kettesben vonulnak egy szoba magányába.*
- Nem!
*Tiltakozik, és felpattan még gyorsan, azelőtt, hogy meggondolná magát. Jól tudja, hogy nem szabad hátra néznie. Nem adja meg az elégedettséget Ambroggionak, hogy egy nyamvadt édességgel lekenyerezze. Akkor sem, ha gyermekkorában egyetlen finomabb falat félig aszott alma formájában került elé. Mivel Cahresst sem leli, ezért rövid szemlélődés után olyan gyorsan, amilyen váratlanul érkezett, éppen úgy távozik is. Sem okosabb, sem elégedettebb nem lett, pedig legalább az utóbbit Sellőháztól remélni lehet.*
- Áh, a férfiak.
*Szavai igen sokatmondóak, többet árulnak el ezernyi szónál. Valóban nem sokra becsüli a férfiakat, zsarnok, önző, hasznavehetetlen alak mindegyik. Az ígéreteik hiteltelenségét csupán azért nem kifogásolja, mert abban alighanem ő maga is saras.*
- Na meg a mutatós kardjaik, amit még csak használni sem kívánnak.
*Mi tagadás hármójuk közül egyedül ő tűnik harcedzettnek, meg talán a leginkább lestrapáltnak, bár erre a címre talán Haldrian is jó eséllyel pályázik.
Még mindig elég ingadozó az étel bevitele, nem csoda, hogy továbbra sem szedett fel magára semmit. Ha pedig akad is valami, az sem jellemzően édesség, nem csoda tehát, hogy az asztalon landoló finom falatokkal kacérkodik. Hosszan, már-már kéjesen szemezget a süteménnyel. De egyébként meg mélyen meg is van sértve. A desszert viszont olyan könnyed, olyan lágy és puha, mint a Sellők érintése. Feltehetően a fél fogára sem volna elég, s mégis milyen csalogató az az aprócska falat.
Igazán magára kell parancsolnia, hogy ne nyúljon az ételhez. Kedve lenne további elmés megjegyzéseket tenni a két férfira, akik kettesben vonulnak egy szoba magányába.*
- Nem!
*Tiltakozik, és felpattan még gyorsan, azelőtt, hogy meggondolná magát. Jól tudja, hogy nem szabad hátra néznie. Nem adja meg az elégedettséget Ambroggionak, hogy egy nyamvadt édességgel lekenyerezze. Akkor sem, ha gyermekkorában egyetlen finomabb falat félig aszott alma formájában került elé. Mivel Cahresst sem leli, ezért rövid szemlélődés után olyan gyorsan, amilyen váratlanul érkezett, éppen úgy távozik is. Sem okosabb, sem elégedettebb nem lett, pedig legalább az utóbbit Sellőháztól remélni lehet.*
4616. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-16 20:10:24
Üzenet elküldve: 2023-01-16 20:10:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kardot ide!//
*Az alak valóban nem úgy fest, mint aki nem tudja, mihez nyúljon, ha fehérnéppel van dolga. Épp ellenkezőleg. Roppant meggyőzőnek tűnik. Nem derül ki számára, hogy ezek ketten milyen kapcsolatban állnak egymással, de olyan természetességgel csépelik egymást a szavakkal, mint a régi házasok. Vagy legalább régi szeretők.*
~Hagyd csak az üzletet a férfiakra.~ *Csücsörítve bólogat, elvégre simogatja önbecsülését a királyi többes. Persze neki aztán édes mindegy, ki veszi meg a kardot, de a mérleg nyelve - mihez alighanem a külcsín is alaposan hozzátesz - a férfi felé billen szemében.*
-Mesterkard. Artheniori mesterkard. *Javítja ki még a lányt. Persze neki fogalma sincs, hogy ez mit jelent pontosan, de ahogy felemeli, érzi, mennyivel kellemesebb és kiegyensúlyozottabb a tartása. Nem is mérhető a csorba kis kardokhoz, mikhez szerencséje volt.*
-Persze. Ez természetes. *Pillant körbe a helyiségben maga is, mintha bármelyik pillanatban rájuk vethetné magát valamelyik lepel mögül egy gazfickó.*
-De azt szeretném először leszögezni, kedves... *Eszébe jut, hogy a férfi nem mutatkozott be neki. Mondjuk ő sem, úgyhogy ebből nem csinál különösebb problémát.* -Kedves uram, hogy sietős a dolgom. Számos helyen számítanak rám számos dologban. *Beharapja ajkát a kusza mondat végére, de természetességgel emelkedik fel ültéből, hogy kövesse a szakállas alakot. Elidőzik tekintete az őket szuggeráló pillangókon, de vet egy pillantást a vörösre is, hátha az követi őket. Azon kívül, hogy nem sokkal kevésbé mutatós kompánia, mint a sellők, tán árfelhajtó hatása is lehet a jelenlétének. Már ha megtartja ezt a habitust. Azt sem zárja ki viszont, hogy ezek itt összedolgoznak az ő kárára. Mégpedig neki annyit kell kisajtolnia ebből az üzletből, amennyit lehet, ha megakarja lepni Alissänát. Oda pedig az utolsó aranyra is szüksége lesz.*
*Az alak valóban nem úgy fest, mint aki nem tudja, mihez nyúljon, ha fehérnéppel van dolga. Épp ellenkezőleg. Roppant meggyőzőnek tűnik. Nem derül ki számára, hogy ezek ketten milyen kapcsolatban állnak egymással, de olyan természetességgel csépelik egymást a szavakkal, mint a régi házasok. Vagy legalább régi szeretők.*
~Hagyd csak az üzletet a férfiakra.~ *Csücsörítve bólogat, elvégre simogatja önbecsülését a királyi többes. Persze neki aztán édes mindegy, ki veszi meg a kardot, de a mérleg nyelve - mihez alighanem a külcsín is alaposan hozzátesz - a férfi felé billen szemében.*
-Mesterkard. Artheniori mesterkard. *Javítja ki még a lányt. Persze neki fogalma sincs, hogy ez mit jelent pontosan, de ahogy felemeli, érzi, mennyivel kellemesebb és kiegyensúlyozottabb a tartása. Nem is mérhető a csorba kis kardokhoz, mikhez szerencséje volt.*
-Persze. Ez természetes. *Pillant körbe a helyiségben maga is, mintha bármelyik pillanatban rájuk vethetné magát valamelyik lepel mögül egy gazfickó.*
-De azt szeretném először leszögezni, kedves... *Eszébe jut, hogy a férfi nem mutatkozott be neki. Mondjuk ő sem, úgyhogy ebből nem csinál különösebb problémát.* -Kedves uram, hogy sietős a dolgom. Számos helyen számítanak rám számos dologban. *Beharapja ajkát a kusza mondat végére, de természetességgel emelkedik fel ültéből, hogy kövesse a szakállas alakot. Elidőzik tekintete az őket szuggeráló pillangókon, de vet egy pillantást a vörösre is, hátha az követi őket. Azon kívül, hogy nem sokkal kevésbé mutatós kompánia, mint a sellők, tán árfelhajtó hatása is lehet a jelenlétének. Már ha megtartja ezt a habitust. Azt sem zárja ki viszont, hogy ezek itt összedolgoznak az ő kárára. Mégpedig neki annyit kell kisajtolnia ebből az üzletből, amennyit lehet, ha megakarja lepni Alissänát. Oda pedig az utolsó aranyra is szüksége lesz.*
4615. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-16 19:19:31
Üzenet elküldve: 2023-01-16 19:19:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Kardot ide!//
*Az az aljas csillanás az Intéző tekintetében, a féloldalvást szenvtelenül feljebb szaladó mosoly mellett. Ambroggio pontosan tudja, mit kezdjen egy nővel és ehhez elég ránézni a gazember képére, semmi szüksége bizonygatásra.
Nem úgy a kis kevertvérű zugkufár. Pontosan abban a korban van, amikor az ilyen suhancok még a guruló almát is meghágnák, annyira nem bírnak a gatyájukban tomboló gerjedelemmel. Szó szerint nem bírnak vele, mert a pulykakakas dürgés csak addig tart, nos, hát... igen.
Ambroggio int egy újabb kehely Habos csókért. 16 arany nem a világ.
Nem mintha lenne lelkiismerete, de legalább amíg édességet töm a kis fruska, addig se beszél. Meg aztán minek tagadni, azért csak jóleső az ilyen majszolást elnéznie egy férfiembernek.
Mikor Daesys kérdez, az Intéző elnézést kérőn sóhajt.*
- Gyönyörűm *búgja atyai kegyességgel.* - Ezek komoly dolgok. Hagyd csak az üzletet a férfiakra.
- Bocsásson meg a leánynak *fordul a kölyökhöz, akit a magázódásban kiteljesedő negédes hangsúly a partnerség páholyába emel.* - Folyvást okvetetlenkedik, de *közelebb hajolva csak sokatmondón csettint a nyelvével* - ki tudna haragudni rá?
*Eztán csak megköszörüli a torkát és felhajtja az italát, jelezvén, hogy ideje komolyra fordítani a szót.*
- Mielőtt ráajánlok, muszáj szemügyre vennem azt a holmit *biccent a zsák felé.* - Látatlanban csak egy bolond adna ki bármiért is ennyi pénzt. *Persze, bolondok akadnak a kikötőben is, de az itteniek inkább azok a fajták, akik betörik a fejét valami uszadékfával, aztán kicsavarják a kezéből azt a csecsebecsét. És grátisz vinnék a csizmáit is.*
- Javaslom vonuljunk félre egy csendesebb helyre *pillant körbe már-már gyanakvón.* - Itt túlságosan szem előtt van ez a kényes ügylet.
*Ha a másiknak megfelel, úgy diszkrétebb helyre vonulhatnak. A Szoba 16 aranyat kóstál, amit az Intéző bizonyára le fog alkudni a vételárból.
Hogy Daesys a nyakukon marad-e, azt nem tudja, de ha tippelnie kéne, nincs akkora szerencséje, hogy a lány megkönnyítse a dolgát.*
*Az az aljas csillanás az Intéző tekintetében, a féloldalvást szenvtelenül feljebb szaladó mosoly mellett. Ambroggio pontosan tudja, mit kezdjen egy nővel és ehhez elég ránézni a gazember képére, semmi szüksége bizonygatásra.
Nem úgy a kis kevertvérű zugkufár. Pontosan abban a korban van, amikor az ilyen suhancok még a guruló almát is meghágnák, annyira nem bírnak a gatyájukban tomboló gerjedelemmel. Szó szerint nem bírnak vele, mert a pulykakakas dürgés csak addig tart, nos, hát... igen.
Ambroggio int egy újabb kehely Habos csókért. 16 arany nem a világ.
Nem mintha lenne lelkiismerete, de legalább amíg édességet töm a kis fruska, addig se beszél. Meg aztán minek tagadni, azért csak jóleső az ilyen majszolást elnéznie egy férfiembernek.Mikor Daesys kérdez, az Intéző elnézést kérőn sóhajt.*
- Gyönyörűm *búgja atyai kegyességgel.* - Ezek komoly dolgok. Hagyd csak az üzletet a férfiakra.
- Bocsásson meg a leánynak *fordul a kölyökhöz, akit a magázódásban kiteljesedő negédes hangsúly a partnerség páholyába emel.* - Folyvást okvetetlenkedik, de *közelebb hajolva csak sokatmondón csettint a nyelvével* - ki tudna haragudni rá?
*Eztán csak megköszörüli a torkát és felhajtja az italát, jelezvén, hogy ideje komolyra fordítani a szót.*
- Mielőtt ráajánlok, muszáj szemügyre vennem azt a holmit *biccent a zsák felé.* - Látatlanban csak egy bolond adna ki bármiért is ennyi pénzt. *Persze, bolondok akadnak a kikötőben is, de az itteniek inkább azok a fajták, akik betörik a fejét valami uszadékfával, aztán kicsavarják a kezéből azt a csecsebecsét. És grátisz vinnék a csizmáit is.*
- Javaslom vonuljunk félre egy csendesebb helyre *pillant körbe már-már gyanakvón.* - Itt túlságosan szem előtt van ez a kényes ügylet.
*Ha a másiknak megfelel, úgy diszkrétebb helyre vonulhatnak. A Szoba 16 aranyat kóstál, amit az Intéző bizonyára le fog alkudni a vételárból.
Hogy Daesys a nyakukon marad-e, azt nem tudja, de ha tippelnie kéne, nincs akkora szerencséje, hogy a lány megkönnyítse a dolgát.*
4614. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-16 15:57:49
Üzenet elküldve: 2023-01-16 15:57:49
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Kardot ide!//
- Ha. Ha. Ha.
*Hangja csöpög a gúnytól. Pofátlanul ujjával a habos desszert maradékát törli fel a közelben lévő tányérról, majd miután ocsmány cselekedete után lenyalogatja róla, nyáltól csillogó mutatóujját kardként szegezi az Intézőnek. Láthatóan haragszik még, így modorát nem fogja vissza, sőt rá is tesz egy lapáttal.*
- Frappáns, mint mindig. Egy szavát se hidd el a vén rókának, csak azért ilyen éles a nyelve mert frusztrálja, hogy az ő korában azt se tudja mit kezdjen egy nővel.
*Szórakozásából valamelyest kizökken, amikor fattyú társa közli vele, hogy hol fog tanyázni. Persze azt nem érti miért osztja meg vele helyzetét, az már inkább érdekesebb, hogy még nem is hallott róla.*
- Én is tudok ám kitalálni dolgokat.
*Vérbeli kikötői kölyökként úgy véli ismeri ennek a mocskos tanyának minden zugát, s nem szeret azzal a ténnyel szembesülni, hogy ez nem így van.*
- Kardot?
*Hümmögve hallgatja a rövid felvezetőt. A pengék érdeklik is őt, hiszen egész kiválóan forgatja őket, ám az ár igencsak elrettenti őt. Felszaladó szemöldökein kívül egyelőre nem ad komolyabb hangot ellenérzéseinek.*
- Na és mit tud a kard azon túl, hogy artheniori. Gondolom nem emiatt kerül olyan sokba.
- Ha. Ha. Ha.
*Hangja csöpög a gúnytól. Pofátlanul ujjával a habos desszert maradékát törli fel a közelben lévő tányérról, majd miután ocsmány cselekedete után lenyalogatja róla, nyáltól csillogó mutatóujját kardként szegezi az Intézőnek. Láthatóan haragszik még, így modorát nem fogja vissza, sőt rá is tesz egy lapáttal.*
- Frappáns, mint mindig. Egy szavát se hidd el a vén rókának, csak azért ilyen éles a nyelve mert frusztrálja, hogy az ő korában azt se tudja mit kezdjen egy nővel.
*Szórakozásából valamelyest kizökken, amikor fattyú társa közli vele, hogy hol fog tanyázni. Persze azt nem érti miért osztja meg vele helyzetét, az már inkább érdekesebb, hogy még nem is hallott róla.*
- Én is tudok ám kitalálni dolgokat.
*Vérbeli kikötői kölyökként úgy véli ismeri ennek a mocskos tanyának minden zugát, s nem szeret azzal a ténnyel szembesülni, hogy ez nem így van.*
- Kardot?
*Hümmögve hallgatja a rövid felvezetőt. A pengék érdeklik is őt, hiszen egész kiválóan forgatja őket, ám az ár igencsak elrettenti őt. Felszaladó szemöldökein kívül egyelőre nem ad komolyabb hangot ellenérzéseinek.*
- Na és mit tud a kard azon túl, hogy artheniori. Gondolom nem emiatt kerül olyan sokba.
4613. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-16 12:08:05
Üzenet elküldve: 2023-01-16 12:08:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kardot ide!//
*Még nyelvével kotorja szájpadlásáról a ráragadt cukormázat, mikor újabb vendét toppan közébük. Először csak szigorú arccal öleli át még inkább az ölében heverő zsákot, miközben Ambroggiora emeli tekintetét. Olybá hangzik, mintha a fattyú leány számon kérné az ipsét itt tartózkodása miatt, de a vételi szándékra hamar túlteszi magát a megnyilvánuláson.*
-Nem maradnak parlagon. *Erősíti meg Ambroggio észrevételét.* -Engem például bármikor megtalálhat a következő napokban a Három Varjú Tavernában. *Szegezi nagy komolyan tekintetét a vörösnek. Hátha amaz tényleg "abbéli" szándékát teríti ki neki. Nem egy olyan kimondott szépség a lány, mint mondjuk Lisza, de a vörös haj sokat hozzátesz a látványhoz.*
-De nem emiatt vagyunk itt, nem igaz? *Pillant a kufároktól ellesett, ravasz pillantással a szakállas férfire és úgy dönt, a lány előtt is előáll a farbával.*
-Egy kardot árulok, hölgyem. Nem akármilyet! Artheniorit. Csak a legnagyobb uraknak és... Tengerészeknek jut ilyesmi. *Lenyeli a torkában felgyülemlett gombócot, majd folytatja.*
-Ötszáz arany az ára! *Erőteljes bólintással toldja meg a kikiáltási árat. Ha el tudná passzolni négyszázért, már boldog emberként távozna innen. Tekintete a pároson jár. Vajon lesz-e valaki, akivel végre nyélbe ütheti ezt az átkozott boltot?!*
*Még nyelvével kotorja szájpadlásáról a ráragadt cukormázat, mikor újabb vendét toppan közébük. Először csak szigorú arccal öleli át még inkább az ölében heverő zsákot, miközben Ambroggiora emeli tekintetét. Olybá hangzik, mintha a fattyú leány számon kérné az ipsét itt tartózkodása miatt, de a vételi szándékra hamar túlteszi magát a megnyilvánuláson.*
-Nem maradnak parlagon. *Erősíti meg Ambroggio észrevételét.* -Engem például bármikor megtalálhat a következő napokban a Három Varjú Tavernában. *Szegezi nagy komolyan tekintetét a vörösnek. Hátha amaz tényleg "abbéli" szándékát teríti ki neki. Nem egy olyan kimondott szépség a lány, mint mondjuk Lisza, de a vörös haj sokat hozzátesz a látványhoz.*
-De nem emiatt vagyunk itt, nem igaz? *Pillant a kufároktól ellesett, ravasz pillantással a szakállas férfire és úgy dönt, a lány előtt is előáll a farbával.*
-Egy kardot árulok, hölgyem. Nem akármilyet! Artheniorit. Csak a legnagyobb uraknak és... Tengerészeknek jut ilyesmi. *Lenyeli a torkában felgyülemlett gombócot, majd folytatja.*
-Ötszáz arany az ára! *Erőteljes bólintással toldja meg a kikiáltási árat. Ha el tudná passzolni négyszázért, már boldog emberként távozna innen. Tekintete a pároson jár. Vajon lesz-e valaki, akivel végre nyélbe ütheti ezt az átkozott boltot?!*
4612. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-16 06:12:24
Üzenet elküldve: 2023-01-16 06:12:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Kardot ide!//
*A kölyök nem a legélesebb kés a fiókban, ezt hamar leszűrte, s ennek fényében szélesedik az a rókavigyor, bár most, hogy az aggodalmas jótevő képét öltötte magára, inkább csak Ambroggio lelkében.
Ám csak a megnyugtató kézmozdulatig jut, mely eloszlatni hivatott bárminemű feltételezést bárminemű vádaskodással kapcsolatban. Eztán tért volna rá annak kifejtésébe, hogy a mesterkardok nem véletlenül készülnek személyre szabottan, s hogy a beléjük kovácsolt mágia bizony nem tréfadolog. De persze ő, mint e tanokban valamelyest járatos úriember, természetesen segítene e galibába (természetesen) önhibáján kívül keveredett ifjúnak, mielőtt kiütköznének rajta az első jelek. De még csak a levegőt veszi e gáláns felajánláshoz, amikor beringatja formás csípőjét a vörös. Úgy hiányzott most, mint tavasszal a jégverés!
~Hárpiák anyja! Mit vétettem?!~
Negédes mosollyal fordul a lány felé, aki épp szórakozási szokásait firtatja.*
- Hát most, hogy itt vagy... *A legpompásabb desszert íze is megsavanyodna a nyelvén ebben a pillanatban, hiszen valószínűleg egy igazán remek üzlet szabotál az utálatot csillogó szemű szirén.*
- Édesem *biccenti félre a fejét.* - Úgy aggódtam.
*Álságos sóhajban nyugszik meg az Intéző, amint végigpillant a kikötői fruskán. Legutóbb akkor látta, mikor együtt indultak Arthenior felé. A párbajban nyert szolgálat, amivel magához kötötte, alkalom szülte dolog volt. Úton a város felé azonban rá kellett jönnie, hogy a vörös legalább annyira szórakoztatja, mint amennyire idegesíti. Így hát, amikor megálltak, mert a kisasszonynak folyóügyeket kellett intéznie a bokrok közt, Ambroggio egy hirtelen jött gondolattól vezérelve megsarkantyúzta a lovát és meg sem állt Artheniorig.
Nagyon úgy tűnik, hogy ama adásvétel csöppet háttérbe szorul a hívatlanul, kéretlenül és pofátlanul közéjük telepedő tényező mögött.*
- Életem, hátrébb az agarakkal *csóválja meg a fejét és csipkés kendőjével a félvér felé int.* - Az ifjú úr nem abban az üzletben utazik. De ne aggódj. *Belekortyol az italába.* - Az apró mellű leányok se maradnak mind parlagon. Fölösleges lenne elszórnod az aranyaidat kapkodással.
*A kölyök nem a legélesebb kés a fiókban, ezt hamar leszűrte, s ennek fényében szélesedik az a rókavigyor, bár most, hogy az aggodalmas jótevő képét öltötte magára, inkább csak Ambroggio lelkében.
Ám csak a megnyugtató kézmozdulatig jut, mely eloszlatni hivatott bárminemű feltételezést bárminemű vádaskodással kapcsolatban. Eztán tért volna rá annak kifejtésébe, hogy a mesterkardok nem véletlenül készülnek személyre szabottan, s hogy a beléjük kovácsolt mágia bizony nem tréfadolog. De persze ő, mint e tanokban valamelyest járatos úriember, természetesen segítene e galibába (természetesen) önhibáján kívül keveredett ifjúnak, mielőtt kiütköznének rajta az első jelek. De még csak a levegőt veszi e gáláns felajánláshoz, amikor beringatja formás csípőjét a vörös. Úgy hiányzott most, mint tavasszal a jégverés!
~Hárpiák anyja! Mit vétettem?!~
Negédes mosollyal fordul a lány felé, aki épp szórakozási szokásait firtatja.*
- Hát most, hogy itt vagy... *A legpompásabb desszert íze is megsavanyodna a nyelvén ebben a pillanatban, hiszen valószínűleg egy igazán remek üzlet szabotál az utálatot csillogó szemű szirén.*
- Édesem *biccenti félre a fejét.* - Úgy aggódtam.
*Álságos sóhajban nyugszik meg az Intéző, amint végigpillant a kikötői fruskán. Legutóbb akkor látta, mikor együtt indultak Arthenior felé. A párbajban nyert szolgálat, amivel magához kötötte, alkalom szülte dolog volt. Úton a város felé azonban rá kellett jönnie, hogy a vörös legalább annyira szórakoztatja, mint amennyire idegesíti. Így hát, amikor megálltak, mert a kisasszonynak folyóügyeket kellett intéznie a bokrok közt, Ambroggio egy hirtelen jött gondolattól vezérelve megsarkantyúzta a lovát és meg sem állt Artheniorig.
Nagyon úgy tűnik, hogy ama adásvétel csöppet háttérbe szorul a hívatlanul, kéretlenül és pofátlanul közéjük telepedő tényező mögött.*
- Életem, hátrébb az agarakkal *csóválja meg a fejét és csipkés kendőjével a félvér felé int.* - Az ifjú úr nem abban az üzletben utazik. De ne aggódj. *Belekortyol az italába.* - Az apró mellű leányok se maradnak mind parlagon. Fölösleges lenne elszórnod az aranyaidat kapkodással.
4611. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-15 23:02:30
Üzenet elküldve: 2023-01-15 23:02:30
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A göndör meg a vörös//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Daesys a tőle megszokott energiával érkezik meg, szinte kicsapja az ajtót belépésekor. Egy bocsánatkérő mosollyal arcán adja át fegyvereit a személyzetnek, és nézi meg magának a közelben elsuhanó Sellőt. Sajnos egyik sem igazán kedvére való, még mindig töretlenül keresi Cahresst, azt a különleges lányt, aki valamilyen megmagyarázhatatlan módon ragadta meg Daesyst, ám azóta sem látta többször. Csak remélni tudja, hogy nincsen baja.
Búslakodásra nem szán időt, észre is veszi a már annyira jól ismert ruházatot és vörös tincseket. Nem zavartatja magát, tudja jól, hogy Ambroggio biztos nem bánja ha csatlakozik. Hogy ehhez Haldrian mit szól, az másodlagos. Kihúzza az egyik széket és lehuppan.*
- Hol máshol, ha nem itt? Na, már megint kurvázol?
*Lemondó sóhajjal ingatja meg fejét, mintha egy halálos szenvedélybetegségről lenne szó, amit képtelen megakadályozni. Tekintete felváltva pásztázza a két férfit, akik valaminek a megvásárlásáról diskurálnak, ezt még érkezésekor pont hallotta fél füllel.*
- Én megveszem!
*Feleli serényen, bár azt sem tudja miről van szó, de még az asztalra is csap, hogy jelezze elhatározását, ami leginkább Ambroggio bosszantására irányul. Persze ez Haldriannak aligha számít.*
- Izé... Mit is?
*Ha már úgy van, akkor meg is nézné magának, közben szeme sarkából kíváncsian lesi az Intéző arcát, s ha kell felkészül arra, hogy gyűrűs kezével jól képen törli őt. Egy kicsit azt érzi már egy ideje érik az kettejük között.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Daesys a tőle megszokott energiával érkezik meg, szinte kicsapja az ajtót belépésekor. Egy bocsánatkérő mosollyal arcán adja át fegyvereit a személyzetnek, és nézi meg magának a közelben elsuhanó Sellőt. Sajnos egyik sem igazán kedvére való, még mindig töretlenül keresi Cahresst, azt a különleges lányt, aki valamilyen megmagyarázhatatlan módon ragadta meg Daesyst, ám azóta sem látta többször. Csak remélni tudja, hogy nincsen baja.
Búslakodásra nem szán időt, észre is veszi a már annyira jól ismert ruházatot és vörös tincseket. Nem zavartatja magát, tudja jól, hogy Ambroggio biztos nem bánja ha csatlakozik. Hogy ehhez Haldrian mit szól, az másodlagos. Kihúzza az egyik széket és lehuppan.*
- Hol máshol, ha nem itt? Na, már megint kurvázol?
*Lemondó sóhajjal ingatja meg fejét, mintha egy halálos szenvedélybetegségről lenne szó, amit képtelen megakadályozni. Tekintete felváltva pásztázza a két férfit, akik valaminek a megvásárlásáról diskurálnak, ezt még érkezésekor pont hallotta fél füllel.*
- Én megveszem!
*Feleli serényen, bár azt sem tudja miről van szó, de még az asztalra is csap, hogy jelezze elhatározását, ami leginkább Ambroggio bosszantására irányul. Persze ez Haldriannak aligha számít.*
- Izé... Mit is?
*Ha már úgy van, akkor meg is nézné magának, közben szeme sarkából kíváncsian lesi az Intéző arcát, s ha kell felkészül arra, hogy gyűrűs kezével jól képen törli őt. Egy kicsit azt érzi már egy ideje érik az kettejük között.*
4610. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-15 20:07:02
Üzenet elküldve: 2023-01-15 20:07:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ambroggio//
-Hogy? *Pillant fel csodálkozva, miközben az utolsó falatot nyeli le. Elsőre nem is érti a kérdést, így egyáltalán nincs ellenére, hogy Ambroggio megismétli azt.*
-Naná, hogy nem nekem készült. *Dől hátra a székében, kezét pedig a zsákra helyezi és ölébe húzza azt fegyverestül. Nem csupán a férfi jelzésére teszi ezt. Amennyiben gyorsan kellene távozni, akkor gyorsan is fog.*
-Hisz találtam. A Szántóföldeken. Én vagyok a jogos megtalálója a kardnak. Úgyhogy hozzáértem. Naná, hogy hozzáértem. Mit számít az? *A kérdés őszinte. Követi a férfi aggodalmas tekintetét és maga is körbetekint. Feszeng egy keveset ültében, de igyekszik uralkodni arcizmain. Végül úgy dönt, hogy a legjobb taktika az lesz, ha megsürgeti a piperkőc fickót. Aki egyébként meglehetősen erőteljes alkattal is rendelkezik, ő pedig nem kíván bajba kerülni.*
-Akad más vevőm is. Érdekli a kard, vagy nem? Uram. *Fűzi hozzá az utolsó szót, és alaposan meg is nyomja azt.*
-Hogy? *Pillant fel csodálkozva, miközben az utolsó falatot nyeli le. Elsőre nem is érti a kérdést, így egyáltalán nincs ellenére, hogy Ambroggio megismétli azt.*
-Naná, hogy nem nekem készült. *Dől hátra a székében, kezét pedig a zsákra helyezi és ölébe húzza azt fegyverestül. Nem csupán a férfi jelzésére teszi ezt. Amennyiben gyorsan kellene távozni, akkor gyorsan is fog.*
-Hisz találtam. A Szántóföldeken. Én vagyok a jogos megtalálója a kardnak. Úgyhogy hozzáértem. Naná, hogy hozzáértem. Mit számít az? *A kérdés őszinte. Követi a férfi aggodalmas tekintetét és maga is körbetekint. Feszeng egy keveset ültében, de igyekszik uralkodni arcizmain. Végül úgy dönt, hogy a legjobb taktika az lesz, ha megsürgeti a piperkőc fickót. Aki egyébként meglehetősen erőteljes alkattal is rendelkezik, ő pedig nem kíván bajba kerülni.*
-Akad más vevőm is. Érdekli a kard, vagy nem? Uram. *Fűzi hozzá az utolsó szót, és alaposan meg is nyomja azt.*
4609. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-15 19:40:32
Üzenet elküldve: 2023-01-15 19:40:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Haldrian//
*Ambroggio képén úgy nyúlik el a rókavigyor, mint a gyanútlan kölyköknek édességet osztogató alakokén szokott, ahogy a desszertet lapátoló sihedert nézi.*
- Nahát *simít végig a szakállán, amint az üzlet szó elhangzik.
Ahogy a részletek kibontakoznak, egyre csak szűkül az Intéző tekintete, utánafut az óvatoskodó körülpillantásoknak és a fiú minden, tökéletesen amatőr orgazdaságot kiáltó gesztusának.*
- Ez lenne az? *kérdi a zsákra meredve. Nem nyúl érte, hogy belekukkantson. Sőt, egészen hátrahúzódik előle, mintha attól tartana, kiugrik belőle valami.* - De ugye nem értél hozzá?
*Aprót biccent, jelezve, hogy talán jobb lenne eltenni onnan a holmit valami diszkrétebb helyre. Ha ez megtörténik, közelebb hajol.*
- A puszta kezeddel. Ugye nem értél hozzá?
*Ambroggio arcán aggodalom látszik, méghozzá elég jelentős. Idegesen fészkelődik a székén és immáron ő is minduntalan lopva körbepillant a helyen.*
- Jól sejtem, hogy nem neked készült, igaz, fiam?
*Ambroggio egyáltalán nem mondható idősnek. Mi több, a férfikor delén járhat valahol, de a hanghordozása letaglózóan atyáskodó tud lenni, ha úgy van. És most úgy van. Bizony, igen nagy szerencse, hogy ez a balga fiú épp ide talált leülni őhozzá.*
*Ambroggio képén úgy nyúlik el a rókavigyor, mint a gyanútlan kölyköknek édességet osztogató alakokén szokott, ahogy a desszertet lapátoló sihedert nézi.*
- Nahát *simít végig a szakállán, amint az üzlet szó elhangzik.
Ahogy a részletek kibontakoznak, egyre csak szűkül az Intéző tekintete, utánafut az óvatoskodó körülpillantásoknak és a fiú minden, tökéletesen amatőr orgazdaságot kiáltó gesztusának.*
- Ez lenne az? *kérdi a zsákra meredve. Nem nyúl érte, hogy belekukkantson. Sőt, egészen hátrahúzódik előle, mintha attól tartana, kiugrik belőle valami.* - De ugye nem értél hozzá?
*Aprót biccent, jelezve, hogy talán jobb lenne eltenni onnan a holmit valami diszkrétebb helyre. Ha ez megtörténik, közelebb hajol.*
- A puszta kezeddel. Ugye nem értél hozzá?
*Ambroggio arcán aggodalom látszik, méghozzá elég jelentős. Idegesen fészkelődik a székén és immáron ő is minduntalan lopva körbepillant a helyen.*
- Jól sejtem, hogy nem neked készült, igaz, fiam?
*Ambroggio egyáltalán nem mondható idősnek. Mi több, a férfikor delén járhat valahol, de a hanghordozása letaglózóan atyáskodó tud lenni, ha úgy van. És most úgy van. Bizony, igen nagy szerencse, hogy ez a balga fiú épp ide talált leülni őhozzá.*
4608. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-15 18:56:27
Üzenet elküldve: 2023-01-15 18:56:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ambroggio//
*Végigméri önmagát, ahogy a férfi is ugyanezt teszi kezével. Kell néhány szívdobbanásnyi idő, mire rájön, mire is gondol a költő.*
-Á, vagy úgy! Nem, én nem ilyesmiben utazom! *Még egy vigyort is megenged, hisz még a félreértés ellenére sem zavarták el az asztaltól. Nem az a fajta, aki megütődik az ilyesmitől, ráadásul ez nem is az első alkalom, hogy a szóban forgó "élvezetnek" vélik.*
-Nem kérek. *Foglal helyet, majd beharapja ajkait és végül csak maga elé veszi a desszertet.*
-Na jó, kérek. *Bele is lapátol néhány kanállal, mielőtt eszébe jutna, miért is van itt.*
-Üzletet kínálok. *Szólal meg végül habbal teli pofával, roppant tudálékos homlokráncolás közepette.*
-Van nálam egy mesterkard. Legalábbis ezt mondta róla a fickó, akinek mutattam. Értékes darab. *Nagyot nyel, miközben az asztalra helyezi a zsákot. Nem szívesen rántana kardot itt, a figyelő tekintetek szeme láttára, így Ambroggiora bízza, hogy amennyiben érdekli, nézze meg. Közben végig a mesteri szakállal megáldott arcot lesi, várva annak reakcióját.*
-Artheniori. Csak a legnagyobb uraknak és lovagoknak jut ilyesmi. *Folytatja fojtott hangon, serény bólogatás közepette, akár egy tapasztalt kupec. Közben azért körbepillant válla felett, hátha akad figyelő szempár. Nem szeretné, ha túlságosan középpontba kerülne. Az az ő szakmájában sosem jó.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.15 18:57:24
*Végigméri önmagát, ahogy a férfi is ugyanezt teszi kezével. Kell néhány szívdobbanásnyi idő, mire rájön, mire is gondol a költő.*
-Á, vagy úgy! Nem, én nem ilyesmiben utazom! *Még egy vigyort is megenged, hisz még a félreértés ellenére sem zavarták el az asztaltól. Nem az a fajta, aki megütődik az ilyesmitől, ráadásul ez nem is az első alkalom, hogy a szóban forgó "élvezetnek" vélik.*
-Nem kérek. *Foglal helyet, majd beharapja ajkait és végül csak maga elé veszi a desszertet.*
-Na jó, kérek. *Bele is lapátol néhány kanállal, mielőtt eszébe jutna, miért is van itt.*
-Üzletet kínálok. *Szólal meg végül habbal teli pofával, roppant tudálékos homlokráncolás közepette.*
-Van nálam egy mesterkard. Legalábbis ezt mondta róla a fickó, akinek mutattam. Értékes darab. *Nagyot nyel, miközben az asztalra helyezi a zsákot. Nem szívesen rántana kardot itt, a figyelő tekintetek szeme láttára, így Ambroggiora bízza, hogy amennyiben érdekli, nézze meg. Közben végig a mesteri szakállal megáldott arcot lesi, várva annak reakcióját.*
-Artheniori. Csak a legnagyobb uraknak és lovagoknak jut ilyesmi. *Folytatja fojtott hangon, serény bólogatás közepette, akár egy tapasztalt kupec. Közben azért körbepillant válla felett, hátha akad figyelő szempár. Nem szeretné, ha túlságosan középpontba kerülne. Az az ő szakmájában sosem jó.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.15 18:57:24
4607. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-15 18:28:10
Üzenet elküldve: 2023-01-15 18:28:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Haldrian//
*Ambroggio valóban egészen elmélyül a jegyzeteiben, no meg a kellemesen vaníliás pohárkrémben, amit egy kagyló formában végződő kanálkával eszeget. Belenyal időnként az aromás fehér rumba is, mely kiválóan harmonizál az édességgel. Eme gyönyörből zökkenti ki az a bizonyos "Hé, uram!" Hé! Mintha a kikötő közönséges miazmája türemkedett volna be eme finom kelméken átsejlő csodabirodalomba.
Az Intéző becsukja a füzetkéjét és lassan felvonja a szemöldökét az egyértelműen őt kiszemelő kikötői érkeztére. Pillantása rezignáltan fordul a kölyök felé, miközben csipkés kendőjébe törli a bajuszát. Nem sieti el, de arra azért figyel, hogy ha esetleg mozdulnának az őrök, intsen feléjük egy aprót. A Sellőház nem véletlenül ily patinás intézmény. De hát mégis csak a kikötőben vannak. Lássuk hát, mit sodort be a dagály.*
- Nézd, bájos legény vagy *mondja* -, de nem élek efféle *köhint egy aprót és a szavainak szinte ellentmondó, cirádás mozdulattal int végig a siheder alakján a monogramos kendőt tartó baljával* - élvezetnek.
*Visszacsúsztatja füzetkét a mellénye zsebébe és kissé előrébb dől ültében.*
- Viszont szerintem jobban tennéd, ha nem itt próbálnál kuncsaftot fogni, mert az nyilvánvalóan rontaná a ház üzleti érdekeltségét.
*Pillantása azért mustrálva szalad végig azon a bizonyos zsákon, de az Intéző tekintetéből nagyon nehéz lenne kiolvasni, hogy épp mire gondol. De nyilván véletlenül se lenne modortalan valakivel, aki már így vagy úgy, de leült az asztalához.*
- Pohárkrémet? *kérdi nyájas mosollyal, miközben a félvér elé tolja az édességet.* - Én mondom, fenséges!
*Ambroggio valóban egészen elmélyül a jegyzeteiben, no meg a kellemesen vaníliás pohárkrémben, amit egy kagyló formában végződő kanálkával eszeget. Belenyal időnként az aromás fehér rumba is, mely kiválóan harmonizál az édességgel. Eme gyönyörből zökkenti ki az a bizonyos "Hé, uram!" Hé! Mintha a kikötő közönséges miazmája türemkedett volna be eme finom kelméken átsejlő csodabirodalomba.
Az Intéző becsukja a füzetkéjét és lassan felvonja a szemöldökét az egyértelműen őt kiszemelő kikötői érkeztére. Pillantása rezignáltan fordul a kölyök felé, miközben csipkés kendőjébe törli a bajuszát. Nem sieti el, de arra azért figyel, hogy ha esetleg mozdulnának az őrök, intsen feléjük egy aprót. A Sellőház nem véletlenül ily patinás intézmény. De hát mégis csak a kikötőben vannak. Lássuk hát, mit sodort be a dagály.*
- Nézd, bájos legény vagy *mondja* -, de nem élek efféle *köhint egy aprót és a szavainak szinte ellentmondó, cirádás mozdulattal int végig a siheder alakján a monogramos kendőt tartó baljával* - élvezetnek.
*Visszacsúsztatja füzetkét a mellénye zsebébe és kissé előrébb dől ültében.*
- Viszont szerintem jobban tennéd, ha nem itt próbálnál kuncsaftot fogni, mert az nyilvánvalóan rontaná a ház üzleti érdekeltségét.
*Pillantása azért mustrálva szalad végig azon a bizonyos zsákon, de az Intéző tekintetéből nagyon nehéz lenne kiolvasni, hogy épp mire gondol. De nyilván véletlenül se lenne modortalan valakivel, aki már így vagy úgy, de leült az asztalához.*
- Pohárkrémet? *kérdi nyájas mosollyal, miközben a félvér elé tolja az édességet.* - Én mondom, fenséges!
4606. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-15 17:36:08
Üzenet elküldve: 2023-01-15 17:36:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ambroggio//
*Nem először jár a Sellőházban. Egyszer-kétszer már beszökött, noha aranya sosem volt annyi, hogy itt szórakozzék. Az is elég volt akkor még, hogy lesse a leányokat, Alissäna érkezésével azonban már többet kíván.
Most nem sellőlesen van, ennek ellenére hosszan követi szürke tekintetével a tovalibbenő lányokat. A sokat sejtető kelmékben fellibbenő domború formák, a parfümillat, a fonott hajzuhatagok alaposan elvonják a figyelmét arról, amiért valójában itt van. Óvatosan baljába fogja a zsákba tekert fegyvert, és igyekszik nem felvenni a szemkontaktust az őt igéző sellőkkel. Uraságok után kutat, akiknek talán elkélhet egy hasonló dolog, mint ami a kezei ügyébe került.
Egyetlen fickó akad csupán, ki senki társaságát nem élvezi. Egy piperkőc forma, kackiás szakállú ember. Nem túl bizalomgerjesztő, bár a hölgyek szeretik az ilyen alakokat. Egy próbát megér. Azt azért megfogadja magának, hogy óvatos lesz.*
-Hé, uram! *Közelíti meg a jegyzeteibe merülő alakot, még egy mosolyt is arcára vértez. Persze ezt hamar legombolja ábrázatáról, nehogy az alak abban a hitben legyen, hogy ő is a kiszolgáló személyzet részét képezi.*
-Véletlenül sem zavarnám abban, amit... Csinál, de van nálam valami, ami biztosan megér a számára egy csekélyke figyelmet. *A legjobb formáját veszi elő, már ha van ilyen. Szabad kezével még sörényét is hátrasöpri, hátha kölcsönözhet magának némi eleganciát. Persze így is elég erős kontrasztot képez a fickóhoz képest, de annyi baj legyen. Látja, hogy a férfi elfoglalt, de még csak nem is próbál a jegyzetei közé lesni. Amúgy is hiábavaló lenne, hisz nem tud olvasni, de ezt Ambroggio biztosan nem tudja róla.
Helyet foglal a férfi mellett, már ha az nem fogalmaz meg ellenérzéseket ezzel kapcsolatban, és finoman felvont szemöldökkel pillant rá, jelzésértékűen emelve meg a hosszúkás formát képező zsákot.*
-Biztos megér egy csekélyke aranyat egy olyan uraságnak, mint Ön. *Még egy bátorító biccentéssel is megtoldja szavait.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.15 18:07:21
*Nem először jár a Sellőházban. Egyszer-kétszer már beszökött, noha aranya sosem volt annyi, hogy itt szórakozzék. Az is elég volt akkor még, hogy lesse a leányokat, Alissäna érkezésével azonban már többet kíván.
Most nem sellőlesen van, ennek ellenére hosszan követi szürke tekintetével a tovalibbenő lányokat. A sokat sejtető kelmékben fellibbenő domború formák, a parfümillat, a fonott hajzuhatagok alaposan elvonják a figyelmét arról, amiért valójában itt van. Óvatosan baljába fogja a zsákba tekert fegyvert, és igyekszik nem felvenni a szemkontaktust az őt igéző sellőkkel. Uraságok után kutat, akiknek talán elkélhet egy hasonló dolog, mint ami a kezei ügyébe került.
Egyetlen fickó akad csupán, ki senki társaságát nem élvezi. Egy piperkőc forma, kackiás szakállú ember. Nem túl bizalomgerjesztő, bár a hölgyek szeretik az ilyen alakokat. Egy próbát megér. Azt azért megfogadja magának, hogy óvatos lesz.*
-Hé, uram! *Közelíti meg a jegyzeteibe merülő alakot, még egy mosolyt is arcára vértez. Persze ezt hamar legombolja ábrázatáról, nehogy az alak abban a hitben legyen, hogy ő is a kiszolgáló személyzet részét képezi.*
-Véletlenül sem zavarnám abban, amit... Csinál, de van nálam valami, ami biztosan megér a számára egy csekélyke figyelmet. *A legjobb formáját veszi elő, már ha van ilyen. Szabad kezével még sörényét is hátrasöpri, hátha kölcsönözhet magának némi eleganciát. Persze így is elég erős kontrasztot képez a fickóhoz képest, de annyi baj legyen. Látja, hogy a férfi elfoglalt, de még csak nem is próbál a jegyzetei közé lesni. Amúgy is hiábavaló lenne, hisz nem tud olvasni, de ezt Ambroggio biztosan nem tudja róla.
Helyet foglal a férfi mellett, már ha az nem fogalmaz meg ellenérzéseket ezzel kapcsolatban, és finoman felvont szemöldökkel pillant rá, jelzésértékűen emelve meg a hosszúkás formát képező zsákot.*
-Biztos megér egy csekélyke aranyat egy olyan uraságnak, mint Ön. *Még egy bátorító biccentéssel is megtoldja szavait.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.15 18:07:21
4605. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-15 12:07:08
Üzenet elküldve: 2023-01-15 12:07:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
*Az Intéző, ahogy szokott, most is kifogástalanul fessen érkezik. Nyomában pacsulifelhő, tökéletesen nyírt bajuszkája szegletében ravaszdi kis rókamosoly árnyéka.
Lekanyarítja köpenyét és név szerint köszön az őröknek (ami nem azt jelenti, hogy tudja is a nevüket, de sokszor megfordul itt, talán az egyik benne lesz a szórásban). Természetesen leadja a fegyvereit, ahogy a ház szabálya előírja, csak aztán indul a pazar bujaság hangulatát árasztó beltér felé. Ez itt egészen más világ. A luxus és a kéjek egzotikus palotája. Kívánhat-e egy férfi ennél kellemesebb helyet, hogy felfrissüljön vagy épp elbóduljon? Aligha.*
- A fényes nap irigykedve sápad ilyen szépség láttán *emeli le széles karimájú, tollas kalapját egy rókavigyorba öltöztetett biccentéssel, ahogy a pulthoz ér. A konyhalány persze fülig pirul, és gyorsan felnyalábolja a mosogatásra váró edényeket, hogy sietősen el is tűnjön a személyzeti ajtó mögött.
Ambroggio elégedetten ejti kalapját a pultra, majd a valóban illetékes személyhez fordul. Némi pikáns bájolgás után végül csak sikerül választania a kínálatból. Egy kehelynyi Habos csók 16 aranyért, egy pohárka Ezüstszakáll lehelete 14 aranyért. Ez kerül a rendelésre, az Intéző pedig keres magának egy kellemes helyet, amíg az ínyencségek megérkeznek.
Gondosan lepakolja a holmiját, elégedetten hátradől és a mellényzsebéből előhúzott, apró füzetkébe kezd el jegyzetelni. Olykor fel-felpillant, tekintete éhes kéjencséggel fut végig a mellette elhaladó Sellők formás idomain, de egyiket se inti magához egyelőre. Sőt, ha valamelyikük felajánlkozna társaságnak, udvariasan (és természetesen szabadkozó, nyomorult sóhajjal kísérve) tér ki a megtiszteltetés elől. Aztán tovább jegyzetel. Olykor visszalapoz, számolgat, de arra mindenkor figyel, hogy a füzetkébe rajta kívül más ne lásson bele.*
Lekanyarítja köpenyét és név szerint köszön az őröknek (ami nem azt jelenti, hogy tudja is a nevüket, de sokszor megfordul itt, talán az egyik benne lesz a szórásban). Természetesen leadja a fegyvereit, ahogy a ház szabálya előírja, csak aztán indul a pazar bujaság hangulatát árasztó beltér felé. Ez itt egészen más világ. A luxus és a kéjek egzotikus palotája. Kívánhat-e egy férfi ennél kellemesebb helyet, hogy felfrissüljön vagy épp elbóduljon? Aligha.*
- A fényes nap irigykedve sápad ilyen szépség láttán *emeli le széles karimájú, tollas kalapját egy rókavigyorba öltöztetett biccentéssel, ahogy a pulthoz ér. A konyhalány persze fülig pirul, és gyorsan felnyalábolja a mosogatásra váró edényeket, hogy sietősen el is tűnjön a személyzeti ajtó mögött.
Ambroggio elégedetten ejti kalapját a pultra, majd a valóban illetékes személyhez fordul. Némi pikáns bájolgás után végül csak sikerül választania a kínálatból. Egy kehelynyi Habos csók 16 aranyért,
egy pohárka Ezüstszakáll lehelete 14 aranyért. Ez kerül a rendelésre, az Intéző pedig keres magának egy kellemes helyet, amíg az ínyencségek megérkeznek.Gondosan lepakolja a holmiját, elégedetten hátradől és a mellényzsebéből előhúzott, apró füzetkébe kezd el jegyzetelni. Olykor fel-felpillant, tekintete éhes kéjencséggel fut végig a mellette elhaladó Sellők formás idomain, de egyiket se inti magához egyelőre. Sőt, ha valamelyikük felajánlkozna társaságnak, udvariasan (és természetesen szabadkozó, nyomorult sóhajjal kísérve) tér ki a megtiszteltetés elől. Aztán tovább jegyzetel. Olykor visszalapoz, számolgat, de arra mindenkor figyel, hogy a füzetkébe rajta kívül más ne lásson bele.*
4604. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-12 19:19:51
Üzenet elküldve: 2023-01-12 19:19:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nala szobájában//
*Bizonytalanul bólint mindig, ha ígérnie kell, főként, ha hasonló ügyben, mint egy frissen varrt seb, ettől függetlenül megteszi. Az elköszönés után igazít egyet felszerelésén, fegyvereit majd a bejáratnál felveszi.*
//Fogadótér//
*Hangtalan csukja be maga mögött az ajtót, s nem is pillant vissza, egyszerűbb most a hirtelen és gyors távozás, már így is több időt szánt rá, mint általában szokott. A lépcső lendületesen lépdel, emlékszik még az útvonalra min érkezett. A fogadótérben nincs túl nagy élet, így nem kell, hogy feltűnően távozzon, azonban, mikor késeit elteszi, s fúvócsöve kerülne sorra a pult felé indul.*
- Nalaeä Phyrrának küldöm. *Mondja csendesen, kifogástalan artheniori kiejtéssel. A fúvócső a maga nemében hagyományos, azonban sivatagiak faragása díszíti, s D'orra jellemző vallásos motívumok, mik felismerhetőek arcáról. Ahol a kéz tartja cikornyás indák szövik be faragványokból, akárha benőtték volna.*
- Remélem tetszeni fog neki. *Mondja csendesen a pultosnak.*
- Mondja meg neki, hogy hiányozni fog és egyszer talán visszatérek hozzá.
*Valamiért azt gondolja, hogyha pénzt hagyna itt, az bántaná a lányt, így ez eszébe sem jut. Nem olyan éjszaka volt, s maga sem azért érkezett. Sajnálja, hogy nem jöhetett vele, jobban, mint korábban gondolta volna, de megérti döntését. Reméli, hogy a 200 arany elegendő lesz, hogy Mesélő (Morw) a pultos szóljon a lánynak.
A Sellőből olyan gyorsan távozik, amilyen gyorsan csak érkezett, de kevésbé harsányan, immár szótlanul.*
*Bizonytalanul bólint mindig, ha ígérnie kell, főként, ha hasonló ügyben, mint egy frissen varrt seb, ettől függetlenül megteszi. Az elköszönés után igazít egyet felszerelésén, fegyvereit majd a bejáratnál felveszi.*
//Fogadótér//
*Hangtalan csukja be maga mögött az ajtót, s nem is pillant vissza, egyszerűbb most a hirtelen és gyors távozás, már így is több időt szánt rá, mint általában szokott. A lépcső lendületesen lépdel, emlékszik még az útvonalra min érkezett. A fogadótérben nincs túl nagy élet, így nem kell, hogy feltűnően távozzon, azonban, mikor késeit elteszi, s fúvócsöve kerülne sorra a pult felé indul.*
- Nalaeä Phyrrának küldöm. *Mondja csendesen, kifogástalan artheniori kiejtéssel. A fúvócső a maga nemében hagyományos, azonban sivatagiak faragása díszíti, s D'orra jellemző vallásos motívumok, mik felismerhetőek arcáról. Ahol a kéz tartja cikornyás indák szövik be faragványokból, akárha benőtték volna.*
- Remélem tetszeni fog neki. *Mondja csendesen a pultosnak.*
- Mondja meg neki, hogy hiányozni fog és egyszer talán visszatérek hozzá.
*Valamiért azt gondolja, hogyha pénzt hagyna itt, az bántaná a lányt, így ez eszébe sem jut. Nem olyan éjszaka volt, s maga sem azért érkezett. Sajnálja, hogy nem jöhetett vele, jobban, mint korábban gondolta volna, de megérti döntését. Reméli, hogy a 200 arany elegendő lesz, hogy Mesélő (Morw) a pultos szóljon a lánynak.
A Sellőből olyan gyorsan távozik, amilyen gyorsan csak érkezett, de kevésbé harsányan, immár szótlanul.*
4603. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-12 06:09:13
Üzenet elküldve: 2023-01-12 06:09:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nala szobájában//
*A mosoly s az igenlő válasz ellenére is mély melankóliát érez ki D'or Gaiffar úr szavaiból. Nem tudná megmondani, miért, de próbálja legalább saját, bizakodó tekintetével meglágyítani.*
- Jöttöd mindig nagy öröm nekem.
*Mikor a férfi a ruháit kezdi keresni, Nala kicsusszan az ágyból és az ajtóhoz siet. Ha minden igaz, meg is találja előtte a mosott holmit, melyek gondos kezek hajtogattak, mikor ők még ölelkezésük emlékét szuszogták az álmok között. Segít az öltözködésben is, nehogy egy rossz mozdulattól felszakadjon a friss varrás.
A készülődést kissé megkeseríti, hogy a búcsú ideje minden pillanattal közelebb ér, de a tündért mosolygásra, s bízni nevelték. Hiszi, hogy minden jól alakul és őszintén kívánja, hogy D'or Gaiffar úr megtalálja, amit keres. Szeretne többet segíteni, de ő csupán kicsiny és jelentéktelen csillanás a nagy vízen, mely a kikötő látképét uralja.*
- Ígérd meg, hogy kíméled a sebedet, uram *suttogja az egyszerű kis aggodalmat a világot összetartó erők, a próféták, sorsok és végzetek súlyos terhei közé. Apró, préselt virág egy kódex tekintélyes gondolatai között.
Igyekszik megjegyezni a férfi szavait. Valamiért úgy érzi, meg kellene, de sajnos hamar kicsusszan a fejéből a pontosságuk. Csak a titokzatos dallamuk, a sivatag emléke, és a kedves, érdes tenyér érintése marad meg inkább. Nyújtózik még egyszer utoljára, hogy ajka édes búcsúval nedvesítse a férfiét. Nem tartóztatja. Hagyja kicsúszni az ében tenyérből az ujjacskáit.*
- Assale nok aikum *szól csendesen a tündér hangja a távozóhoz.*
*A mosoly s az igenlő válasz ellenére is mély melankóliát érez ki D'or Gaiffar úr szavaiból. Nem tudná megmondani, miért, de próbálja legalább saját, bizakodó tekintetével meglágyítani.*
- Jöttöd mindig nagy öröm nekem.
*Mikor a férfi a ruháit kezdi keresni, Nala kicsusszan az ágyból és az ajtóhoz siet. Ha minden igaz, meg is találja előtte a mosott holmit, melyek gondos kezek hajtogattak, mikor ők még ölelkezésük emlékét szuszogták az álmok között. Segít az öltözködésben is, nehogy egy rossz mozdulattól felszakadjon a friss varrás.
A készülődést kissé megkeseríti, hogy a búcsú ideje minden pillanattal közelebb ér, de a tündért mosolygásra, s bízni nevelték. Hiszi, hogy minden jól alakul és őszintén kívánja, hogy D'or Gaiffar úr megtalálja, amit keres. Szeretne többet segíteni, de ő csupán kicsiny és jelentéktelen csillanás a nagy vízen, mely a kikötő látképét uralja.*
- Ígérd meg, hogy kíméled a sebedet, uram *suttogja az egyszerű kis aggodalmat a világot összetartó erők, a próféták, sorsok és végzetek súlyos terhei közé. Apró, préselt virág egy kódex tekintélyes gondolatai között.
Igyekszik megjegyezni a férfi szavait. Valamiért úgy érzi, meg kellene, de sajnos hamar kicsusszan a fejéből a pontosságuk. Csak a titokzatos dallamuk, a sivatag emléke, és a kedves, érdes tenyér érintése marad meg inkább. Nyújtózik még egyszer utoljára, hogy ajka édes búcsúval nedvesítse a férfiét. Nem tartóztatja. Hagyja kicsúszni az ében tenyérből az ujjacskáit.*
- Assale nok aikum *szól csendesen a tündér hangja a távozóhoz.*
4602. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-11 19:23:13
Üzenet elküldve: 2023-01-11 19:23:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nala szobájában//
*Túl gyorsan telik az éj, s bár D'or nem az érzelgős fajta, sőt elhivatottsága és céltudatossága tulajdonképpen e varázsát teljes mértékben elveszi, mégis azt érzi, hogy valami itt marad. Ha más nem, hát az, mit itt tervez hagyni. Egy utolsó simítás Nalaeä arcán kérdésére, majd lassan felül az ágyon, s öltözni kezd.*
- Úgy hiszem igen. *Fordul egy pillanatra a lányhoz egy halvány mosolykezdeménnyel, mely a szokásos gyors módján elvész, s beleolvad szerecsen bőrébe.*
- Csak Ish'Maillon a megmondhatója. *Zárja le egy sóhajjal, majd ruháinak keresésébe kezd. Úgy hiszi vértjét tán utánahozták, nadrágja, s alsóruházata is itt lehet valahol. Miután végez visszaül, talán Nala mellé, hiszen nem költ túl sok időt az öltözéssel, hamar meg van katona lévén, s nincs is oly sok ruhadarabja.*
- Nehezen indulok, de mennem kell. *Kezd magyarázkodásba, maga sem érti, hogy miért.* Úgy hiszem, hosszú út áll előttem, ezek csak a kezdő lépések voltak. Háborúból érkeztem, talán háborúba megyek, nem tudhatom. *Megvonja vállát.*
- Egyszer régen itt egy próféta azt mondta: Des'kht Tkh'ter medura ta Fama hak tir'kht! A Tkh'ter szavai ledöntik a falakat. *Meséli csendesen.* Akkor nem vittem véghez küldetésemet, nem értettem a próféta nyelvét, azóta ki tudja merre jár, de rájöttem valamire. Nincs szükségem prófétára a magam útjához. *Nala kezét kedvesen megfogva feláll, ha teheti, hát homlokát is a lányéhoz szorítja.*
- A Csend az én végzetem, a Néma az én nevem, a Hallgatás mi körbeölel, s nem félem a Hangtalanok útját. *Suttogja halkan, lehunyt szemmel.* Nem gyötör kétely, ha a távolságot látom. Nem foglalkoztat a kihívás, ha a cél ily közel. Nem lökhet le semmi, pusztán a felsőbb karja. Cél, cél után. *Elengedi a kezet, s hátrébb lép.*
- Assale nok aikum. Forró szél kísérje lépted, Nalaeä Phyrra, nem felejtelek el.
*Túl gyorsan telik az éj, s bár D'or nem az érzelgős fajta, sőt elhivatottsága és céltudatossága tulajdonképpen e varázsát teljes mértékben elveszi, mégis azt érzi, hogy valami itt marad. Ha más nem, hát az, mit itt tervez hagyni. Egy utolsó simítás Nalaeä arcán kérdésére, majd lassan felül az ágyon, s öltözni kezd.*
- Úgy hiszem igen. *Fordul egy pillanatra a lányhoz egy halvány mosolykezdeménnyel, mely a szokásos gyors módján elvész, s beleolvad szerecsen bőrébe.*
- Csak Ish'Maillon a megmondhatója. *Zárja le egy sóhajjal, majd ruháinak keresésébe kezd. Úgy hiszi vértjét tán utánahozták, nadrágja, s alsóruházata is itt lehet valahol. Miután végez visszaül, talán Nala mellé, hiszen nem költ túl sok időt az öltözéssel, hamar meg van katona lévén, s nincs is oly sok ruhadarabja.*
- Nehezen indulok, de mennem kell. *Kezd magyarázkodásba, maga sem érti, hogy miért.* Úgy hiszem, hosszú út áll előttem, ezek csak a kezdő lépések voltak. Háborúból érkeztem, talán háborúba megyek, nem tudhatom. *Megvonja vállát.*
- Egyszer régen itt egy próféta azt mondta: Des'kht Tkh'ter medura ta Fama hak tir'kht! A Tkh'ter szavai ledöntik a falakat. *Meséli csendesen.* Akkor nem vittem véghez küldetésemet, nem értettem a próféta nyelvét, azóta ki tudja merre jár, de rájöttem valamire. Nincs szükségem prófétára a magam útjához. *Nala kezét kedvesen megfogva feláll, ha teheti, hát homlokát is a lányéhoz szorítja.*
- A Csend az én végzetem, a Néma az én nevem, a Hallgatás mi körbeölel, s nem félem a Hangtalanok útját. *Suttogja halkan, lehunyt szemmel.* Nem gyötör kétely, ha a távolságot látom. Nem foglalkoztat a kihívás, ha a cél ily közel. Nem lökhet le semmi, pusztán a felsőbb karja. Cél, cél után. *Elengedi a kezet, s hátrébb lép.*
- Assale nok aikum. Forró szél kísérje lépted, Nalaeä Phyrra, nem felejtelek el.
4601. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-10 19:41:15
Üzenet elküldve: 2023-01-10 19:41:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nala szobájában//
*A férfi ölelésébe kucorodik, szinte el is veszik benne. Lélegzetük csak lassan csitul, de olyan összhangban, mintha egyként szívnák tüdejükbe a levegőt. Mire a hév emlékké csendesedik, s a bőrükön csillogó vereték hűvösét megérzik, D'or Gaiffar kettejükre húzza a takarót. A hangja Nala köré idézi a sivatag távoli hívását. A mai napig elveszettnek érzi magát itt, de próbál nem sóvárogva gondolni korábbi otthonára, hanem csak jó szívvel visszatekinteni rá. Mintha búcsúzni jött volna el hozzá az ottani élete. Méltón, meghitt köteléküket az örökkének fűzve össze, de hosszúra engedve a távoli vidékig.
Elalszik a férfi mélyen duruzsoló meséit hallgatva. Elalszik, pedig nem illenék. Neki kellene vigyáznia D'or Gaiffar úr álmát az éjjel, nem pedig fordítva.
A hozzá simuló test melege egészen mély álomba húzza, s mikor ébred, akkor sem akaródzik eltávolodni tőle. Épp csak megfordul, hogy ezüstös pillantásá még kissé bágyadtan fusson végig az ében vonásokon. Eltűnődik, hogy vajon mi történhetett, ami ilyen mély nyomot hagyott a férfiban, de nem kíváncsiskodik. Az nem lenne helyénvaló.
Mélyet sóhajt, mintha sejtené, hogy nem marasztalhatja már soká a másikat.*
- Látlak még? *kérdi csendesen, míg ujjacskái végigsimítanak a történetektől cserepes ajkakon.*
*A férfi ölelésébe kucorodik, szinte el is veszik benne. Lélegzetük csak lassan csitul, de olyan összhangban, mintha egyként szívnák tüdejükbe a levegőt. Mire a hév emlékké csendesedik, s a bőrükön csillogó vereték hűvösét megérzik, D'or Gaiffar kettejükre húzza a takarót. A hangja Nala köré idézi a sivatag távoli hívását. A mai napig elveszettnek érzi magát itt, de próbál nem sóvárogva gondolni korábbi otthonára, hanem csak jó szívvel visszatekinteni rá. Mintha búcsúzni jött volna el hozzá az ottani élete. Méltón, meghitt köteléküket az örökkének fűzve össze, de hosszúra engedve a távoli vidékig.
Elalszik a férfi mélyen duruzsoló meséit hallgatva. Elalszik, pedig nem illenék. Neki kellene vigyáznia D'or Gaiffar úr álmát az éjjel, nem pedig fordítva.
A hozzá simuló test melege egészen mély álomba húzza, s mikor ébred, akkor sem akaródzik eltávolodni tőle. Épp csak megfordul, hogy ezüstös pillantásá még kissé bágyadtan fusson végig az ében vonásokon. Eltűnődik, hogy vajon mi történhetett, ami ilyen mély nyomot hagyott a férfiban, de nem kíváncsiskodik. Az nem lenne helyénvaló.
Mélyet sóhajt, mintha sejtené, hogy nem marasztalhatja már soká a másikat.*
- Látlak még? *kérdi csendesen, míg ujjacskái végigsimítanak a történetektől cserepes ajkakon.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5204-5223