//Lutah Farsys//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem a könnyű játékok híve, ellenben szereti megadni a módját annak, ha készül kicsit kirúgni a hámból. Na jó, nagyon kirúgni. Legfőképpen berúgni, de ez már fölösleges részlet, amit kár feszegetni. A lényeg, hogy általánosságban elég józan életet él. Legalábbis már egy ideje. De talán éppen ennek hatására van ez az időszak, amikor pár hatonta egy-két napot úgy tölt el, hogy ritka mikor bármire is emlékszik belőle. Bár tény és való, hogy most is igen kedvére való ez az illuminált állapota, de jelenlegi partnere a bűnben még inkább, így talán ma kicsit azért megembereli magát. A vad dorbézolása közé is ezért iktatott be egy ártatlan kis vacsorát. Persze az a bizonyos betépés azért elengedhetetlen kellék, így azt muszáj megismételnie.*
- Először is leszögezném, hogy szó sincs semmiféle szendvicsről. Annyi pénzért melegen ajánlom nekik, hogy ne azt hozzanak.
*Hörren fel mély felháborodással és őszintének tűnő sértettséggel. Ennek ellenére szemeinek csillogása nem csak az ördögvigyort tükrözik vissza, hanem a benne megbújó komiszságát is.*
- Másodszor pedig, ha könnyű nőkre vágysz azt is adnak lent aranyért.
*Mosolyodik el bájosan, amit nem rest egy alapos szempillarebegtetéssel is megtoldani. Közben pedig útját megszakítja addig, amíg a másik elkészült dohányt elkobozza és gyertyalángnál meggyújtja. Azután fogai közé harapva illeg tovább a dézsához.*
- Miért olyan lényeges az a név?
*Szusszan fel, ahogy nadrágjának kötésével bajlódik, majd egy győztes ' Hah! ' után kényelmesen letűri magáról. Felnyúlva húzza ki lustán feltűzött hajából a hajtűt, hagyva, hogy a kusza, hullámos tincsek egészen derekáig hulljanak le.*
- A mérgezés nem az én asztalom. Én jobban szeretem a fojtogatást. Amikor végig nézhetem az utolsó meddő próbálkozást a levegőért. Láthatom, ahogy kialszik a fény a szemekben.
*Válaszolja ugyan olyan nyugodtsággal, ahogy azt a férfi is teszi.*
- És szerintem meggyőzőbb, ha a darabok nagyobbak és nyílt tereken vannak kifüggesztve. Mint a piacok.
*Ezt már valóban a kádba mászva fejtegeti tovább, s onnan sandít vissza a férfi arcára bármiféle megbotránkozást keresve. De igazából azon tán meg is lepődne, hisz egyelőre olybá tűnik, hogy mindketten hasonlóan betegek valahol fejben.
Arra viszont már meglepődötten pislog mikor a vörös elviharzik. Nem igazán érti, hogy miért van erre szükség egy bemutatkozáshoz. Hát amíg vár kényelmesen szívja magába a dohányt, miközben a dézsa szélére könyököl ki. Smaragdjait egy pillanatra sem véve le az ajtóról, mintha attól tartana, hogy amaz el fog tűnni, így vörös démona képtelen lesz majd visszatérni hozzá.
Az hagyján, hogy végül visszatér férjura, de még egy harapnivaló kis kölyök társaságában tette mindezt. Noha nő a kíváncsisága, az arcán továbbra is értetlenség lapul. A tálca egyelőre csak egy futó pillantást kap, figyelme szinte pislogás nélkül a fiúé, mikor amaz belekezd a mondandóba. Amíg figyeli és hallgatja a fiú gyötrődését az arcán megannyi érzelem vonul át szépen sorjában. De legtöbbször a visszafojtott nevetés ül meg rajta. Amit már nem is tud magában tartani, miután szegénykét az útjára engedik.*
- Csak bátran. Érezd otthon magad.
*Vigyorogva mutat a vízre, majd fejét a dézsa szélén pihenő karjára támasztja. A dohányt tartó kezét pedig lustán lógatja le mellette. Időnként megemeli míg beleszív, utána békésen visszaengedi, mintha komoly erőfeszítés lenne karját fenntartani. Szemeivel közben elszántan követi végig a vörös minden mozdulatát.*
- Nekem nincs ilyen remek kompániám, aki ilyen fenomenálisan bemutatna. Így már nincs is kedvem hozzá.
*Sóhajtja gondterhelten, de végül csak kuncogva szusszan fel.*
- Tiszteletreméltó Lutah Farsys úr, kérem hagy mutassam be Myewaen Uwenosya kisasszonyt.
*Kezd végül bele, hisz nem szeret adós maradni.*
- Nos a hölgy is végez hasznos tevékenységet. Időnként. *Hümmögi eltűnődve.* Járja a világot, keresi a helyét, ha munka van és bírja, akkor besegít. Amolyan patkánya a társadalomnak, aki van hogy legyen, de komoly hasznára senkinek sincs.
*Egy újabb mély szippantást követően kissé megemelkedik, hogy kinyúlva magához ragadja a pezsgős üveget. Egy nagy korty a torokszárazság elkerülése érdekében, s így máris folytathatja tovább.*
- Egyszer megrúgtam egy öregasszonyt, nagyon szeretnék magamnak egy kutyát, s idáig még nem voltam megerőszakolva. A börtönt sikerült eleddig elkerülnöm, egyszer tényleg majdnem férjhez mentem, szeretem a gyümölcsöt és mi az a tálca az asztalon?
*Teszi le az üveget a dézsa mellé, majd az állára dörgölve tűnődik el, hogy mi mást mondhatna még.*
- Tán más egyébre is kíváncsi kedves uram?
*Billenti félre a fejét érdeklődve.*