//Lutah Farsys//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szórakoztató ahogy a férfit hallgatja. Igyekszik füleivel koncentrálni, mielőtt testének más tájékai szeretnék átvenni az irányítást. Élvezi, hogy játszadozhat? Természetesen. Csak arra kell figyelnie, hogy ne essen túlzásba, mert a végén még azelőtt megunja a vörös a dolgot, mielőtt a tettek mezejére lépnének. Hisz nem a szőke az egyetlen nő a világon. Ezen felül akadnak nála sokkal szebb és kívánatosabb fogások. Vajon meddig tartana Lutahnak, amíg talál valaki mást helyette? Valószínűleg nem sokáig. S igen sok nő nem is várakoztatná meg ennyire, mint ahogyan azt ő teszi. Nem mellesleg pedig éppen itt vannak a Sellőházban, ahol a kéj könnyen beszerezhető árucikk. Persze az aranyba kerül, de mivel a férfi is idejött, kétli, hogy annak híján lenne. Így zöld pillantásaiba igyekszik belecsepegtetni olyan vágyakozó tekintetet, amiből tán leszűrheti a férfi, hogy már nem kell sokáig ostromolnia a lányt. Persze azért nem hagyná ki annak a lehetőségét, hogy a megjegyzésre ne válaszoljon valami pimaszságot.*
- Amikor először megláttál szerintem azt mondtad magadnak, hogy na lássuk mennyire farag rá a szőke azzal a matrózzal. Milyen érdekes kis játék lesz ebből.
*Igyekszik magára igen durcás arcot ölteni, amiben segít annak emléke, ahogy amaz gúnyos pillantások közepette emelte felé a poharát, ahelyett, hogy hős lovagként sietett volna a segítségére. Ám a múlt az múlt. A helyzete végül igen kedvezőre fordult, így a durcás pillantások lassan eltűnnek, s halkan felkuncogva hessegeti el a lent történtek komikus emlékét.*
- Jáde Oroszlán?
*Vált rögvest érdeklődőre. Csak nem egy hajó? Milyen szerencsés is lenne az ő folyton barangoló vérének. Hisz Lutah azt mondta kereskedő. Nem lenne meglepő, ha valami komolyabb eszközzel járná a világot. De később is ráér ezen elmélkedni. Kár lenne hagynia, hogy gondolatai ismét elterelődjenek. Így hajlik arra, hogy a pancsikolást abbahagyják, hogy helyette teret adjanak az igazi élvezetnek. Persze most sem ront ajtóstól a házba, hisz kellemes játék továbbra is, hogy táncolhat a férfi idegein. Így kiérkeztekor először azokat a gyümölcsöket veszi kézbe.*
- A kellemes szórakozást meg kell alapozni.
*Vágja rá Lutah szavaira, majd halkan felnevet, mikor a vörös is készül kiszállni a dézsából. Zöld szemei azonnal a lényegre tapadnak, minek hatására kissé kába tekintettel kap be egy újabb szem gyümölcsöt. Érzi, ahogy combjai között felizzik a vágy. A látványtól bebambult tekintetből ezt a másik is hamar leszűrheti, hogy a szőke Lutahval együtt saját magát is kínozza. Így nem ellenkezik sokat, mikor galád mód elorozzák kezéből a tálkát. Ezt idővel majd szóvá is fogja ám tenni. Ám elméjére lassan leszáll a vágy ködje, ami az ördögvigyorral elkeveredve teljes ürességbe borítja. Teste már csak az élvezeteknek, az igazi élvezeteknek készül adózni, így a férfi ajkait megízlelve ugyan azzal a vad hevességgel csókol viszont. Nem ellenkezik ahogy ölbe kapják. Karjait a nyaka köré fonva forr az ajkaira buzgó szenvedéllyel. Rég volt már, hogy egy férfi ennyire felkorbácsolja benne a szenvedélyt. Most az összes eddigi unalmas férfit egy suhintással söpörte hátrébb. Így a kellemetlen emlékek helyét is átveszi a kellemes utáni vágyódás.
Az ágyhoz érve viszont már kénytelen elszakadni a másiktól. Hisz tervei vannak. Ezen felül egy utolsó kis csínyt még megenged magának. Így a karokból kimászva érkezik vissza a padlóra, ahol fordít magukon egyet.*
- Én még szeretném befejezni a desszertet.
*Biggyeszti le ajkait, majd finoman taszít egyet a másikon, hogy az hanyatt dőljön az ágyon.*
- Ez olyan, mintha egy éhes vad elől vetted volna el a nehezen levadászott húst.
*Feddi meg a férfit, de ajkaira ismét visszaköszön az a csalafinta, játékos mosoly. Bizonyára hallgathatja a másik perlekedését, de ezt igyekszik hamar orvosolni, így hamar kézbe veszi a kelyhet, amiből egy szemet bele is nyom Lutah szájába, ha az valóban elkezdené mondani a magáét.
Finoman a hátára nyomja az ágyon, majd mellé térdelve pillant az arcára.*
- Ne mozdulj, különben kárba vész a sok finomság.
*Kuncogja halkan, majd elmélyült tekintettel pakolja ki a szemeket a férfi testére. Egyet- egyet a kulcscsontra, a mellkasra, lefelé a hasán, az alhasán, hogy végezetül, az utolsó megmaradt szemet alig egy kis távolságra helyezze el ékességétől.*
- Ezt fogadd mélységes bocsánatom jeleként, hogy ilyen sokáig kényszerű vagyok megvárattatni téged.
*Búgja halkan a fülébe, majd egy apró csókot lehel ajkaira, hogy azután a lédús falatokat ízlelhesse meg. Gyengéden csókolja le mindegyiket, időnként finoman a bőrébe harapva, ujjai közben combjain járnak táncot. Ó, hogy magát is mennyire megkínozza most. Nem sok választja el attól, hogy hagyja az egészet a fenébe és inkább a férfira vesse magát egy vad kéjelgés reményében. De tudja, hogy már csak pillanatok kellenek hozzá, hogy ez megtörténjen, így ezt a kis játékot még befejezi, ha a másik nem előzi be előbb. A combon játszó kéz végül helyet talál a férfiak legbecsesebb részének tartott tagon, miközben az utolsó falathoz hajol, hogy egy forróbb csók kíséretében végül azt is eltűntesse.*