Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 243 (4841. - 4860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4860. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-10-07 18:12:47
Üzenet elküldve: 2023-10-07 18:12:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ambroggio Duarrte//
*Hamar leolvad arcáról a ráerőltetett mosoly, ahogy kilépve az ajtón ismerős hang üti meg a fülét. A vörös az, akinek sikerült elpasszolnia a lopott kardot. Az a bizonyos rókavigyor nem sok jót ígér és azt is sejteni véli, hogy a férfi tud az iménti incidenséről. Legalábbis nagy vonalakban biztos, hisz ott áll a rokonszenvesnek aligha leírható, marcona fogdmeg mellett, aki hogyhogy, hogyhogy nem, szintúgy őt méricskéli.
Számos dolog átfut a fején. Az első az, hogy elrohan. Ez nyilvánvaló ostobaságnak tűnik, így megpróbálja tőle telhetően mérlegelni a helyzetet.
Kötve hiszi, hogy a vörös szakállal megáldott piperkőcnek az árujával lenne kivetnivalója. Azt még ő is megállapította, hogy a kard kifogástalan. Ugyanakkor ő volt az, aki egy marék aranyért személyleírást adott annak az embernőnek az amúgy is feltűnő férfiről. Fogalma sincs, hogy sikerrel járt-e és megegyeztek-e a kardról, de mindenképp baljós, hogy most itt van.
Jobb terv híján ajkait beharapva siet oda a férfihoz, igyekezvén közben kerülni a mellette álló fogdmeg tekintetét. Egy cseppet sincs ínyére a kialakult szituáció, de... Talán a férfi annyira elégedett volt a portékájával, hogy elsimítja számára ezt a "félreértést".*
-Rég volt szerencsénk... *Kezd neki kicsit talán sután és az is eszébe jut, hogy nem tudja az idegen nevét. Közben tekintete végigsöpör a vendégtéren, hátha kiszúrja Nalát. Kíváncsi, vajon mit mondott és mit nem. Szívesen közölné Ambroggioval, hogy a fele sem igaz, amit valószínűleg hallott, de a fogdmeg jelenlétében a legkevésbé sem óhajt ilyen szólamokat pengetni. Így pedig inkább lenyeli a késztető érzést, hogy magyarázkodni kezdjen, helyette megvárja, mit szól a vörös. A vörös, aki azt tanácsolta neki, hogy zabáljon hagymát valami kórság miatt! Ha nem lenne a jó fazekas, talán még most is hagymától bűzlene! E gonosz tréfát most viszont a világért sem vágná a fejéhez.*
-Szívesen csatlakozom! Nem sietek sehova. *Csak óvatosan pillant ki válla mellett a kopasz lábára, hátha amaz mozdul. Végigborsódzik háta. Minden érzéke tiltakozik az itt tartózkodás ellen, de követi Ambroggiot, ha amaz asztalt vagy pultot céloz.*
*Hamar leolvad arcáról a ráerőltetett mosoly, ahogy kilépve az ajtón ismerős hang üti meg a fülét. A vörös az, akinek sikerült elpasszolnia a lopott kardot. Az a bizonyos rókavigyor nem sok jót ígér és azt is sejteni véli, hogy a férfi tud az iménti incidenséről. Legalábbis nagy vonalakban biztos, hisz ott áll a rokonszenvesnek aligha leírható, marcona fogdmeg mellett, aki hogyhogy, hogyhogy nem, szintúgy őt méricskéli.
Számos dolog átfut a fején. Az első az, hogy elrohan. Ez nyilvánvaló ostobaságnak tűnik, így megpróbálja tőle telhetően mérlegelni a helyzetet.
Kötve hiszi, hogy a vörös szakállal megáldott piperkőcnek az árujával lenne kivetnivalója. Azt még ő is megállapította, hogy a kard kifogástalan. Ugyanakkor ő volt az, aki egy marék aranyért személyleírást adott annak az embernőnek az amúgy is feltűnő férfiről. Fogalma sincs, hogy sikerrel járt-e és megegyeztek-e a kardról, de mindenképp baljós, hogy most itt van.
Jobb terv híján ajkait beharapva siet oda a férfihoz, igyekezvén közben kerülni a mellette álló fogdmeg tekintetét. Egy cseppet sincs ínyére a kialakult szituáció, de... Talán a férfi annyira elégedett volt a portékájával, hogy elsimítja számára ezt a "félreértést".*
-Rég volt szerencsénk... *Kezd neki kicsit talán sután és az is eszébe jut, hogy nem tudja az idegen nevét. Közben tekintete végigsöpör a vendégtéren, hátha kiszúrja Nalát. Kíváncsi, vajon mit mondott és mit nem. Szívesen közölné Ambroggioval, hogy a fele sem igaz, amit valószínűleg hallott, de a fogdmeg jelenlétében a legkevésbé sem óhajt ilyen szólamokat pengetni. Így pedig inkább lenyeli a késztető érzést, hogy magyarázkodni kezdjen, helyette megvárja, mit szól a vörös. A vörös, aki azt tanácsolta neki, hogy zabáljon hagymát valami kórság miatt! Ha nem lenne a jó fazekas, talán még most is hagymától bűzlene! E gonosz tréfát most viszont a világért sem vágná a fejéhez.*
-Szívesen csatlakozom! Nem sietek sehova. *Csak óvatosan pillant ki válla mellett a kopasz lábára, hátha amaz mozdul. Végigborsódzik háta. Minden érzéke tiltakozik az itt tartózkodás ellen, de követi Ambroggiot, ha amaz asztalt vagy pultot céloz.*
4859. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-10-07 08:37:20
Üzenet elküldve: 2023-10-07 08:37:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Haldrian Rhuuv//
*Épp szokásos italát kortyolgatja, amikor a többek figyelmét felkeltő incidens történik. Vékony bajusza alatt mosolyra húzódik a szája, amikor a tündér fedetlen keblei (és persze a tündér maga) lesietnek a lépcsőn. Ismerős neki a hang, ami fentről a zaklatott kis sellő után reppen. Valószínűleg tovább tartana összerakni a képet, ha Ambroggio nem ülne igen szerencsés helyen ahhoz, hogy a beszámolót elcsípje.
Amikor a lépcső tetején megjelenik a kölyök nyurga alakja, a sejtés végleg bizonyossággá szilárdul. A kezdő szélhámosok erőlködő magabiztossága megmosolyogtatja az Intézőt. Ezek szerint valóban őt látta felfelé andalogni a tündérkével.
Még eszébe is jutott, hogy ha ő az, a kardért kapott aranyakat a kölyök nagyon tökös módon veri el. Sok kikötői szajhát, és még több középszerű lőrét kaphatott volna belőle, de egy éjre itt az élet császára lehet egy hozzáértő sellő gondjaiban. Persze ahogy az alább körvonalazódott részletek mutatják, azok az aranyak mégis csak cafkákra meg pancsolt szeszre mentek. Vagy csak elszedte tőle pár ügyes svindler a kártyaasztalnál. De arra mérget merne venni, hogy nem valami megfontolt, hosszú távon kamatozó befektetésre fordította azt a summát.
Ambroggio ráérősen megtörli a száját a csipkés kendőjével, aztán arisztokratikusan lesimítva felöltőjét, továbbra is minden sietség nélkül, a dolgok elébe megy. Az őrhöz lép, és diszkréten súg neki valamit, továbbá még diszkrétebben, a kettejük közt takarásban levő részen, a kezébe csúsztat egy erszényt. Az 50 arany
nem fedezi a teljes költséget, nyilván, de arra talán elég lesz, hogy az eljárást késleltesse egy kicsit.*
- Fiú! *int szívélyesen a kikötői suhanc felé a posztjára visszalépő marcona őr mellől.* - Gyere! Csatlakozz hozzám egy italra! *Az Intéző képén terpeszkedő rókavigyor határozottan sejteti, hogy ezt az ajánlatot nem feltétlenül lenne bölcs visszautasítani.*
*Épp szokásos italát kortyolgatja, amikor a többek figyelmét felkeltő incidens történik. Vékony bajusza alatt mosolyra húzódik a szája, amikor a tündér fedetlen keblei (és persze a tündér maga) lesietnek a lépcsőn. Ismerős neki a hang, ami fentről a zaklatott kis sellő után reppen. Valószínűleg tovább tartana összerakni a képet, ha Ambroggio nem ülne igen szerencsés helyen ahhoz, hogy a beszámolót elcsípje.
Amikor a lépcső tetején megjelenik a kölyök nyurga alakja, a sejtés végleg bizonyossággá szilárdul. A kezdő szélhámosok erőlködő magabiztossága megmosolyogtatja az Intézőt. Ezek szerint valóban őt látta felfelé andalogni a tündérkével.
Még eszébe is jutott, hogy ha ő az, a kardért kapott aranyakat a kölyök nagyon tökös módon veri el. Sok kikötői szajhát, és még több középszerű lőrét kaphatott volna belőle, de egy éjre itt az élet császára lehet egy hozzáértő sellő gondjaiban. Persze ahogy az alább körvonalazódott részletek mutatják, azok az aranyak mégis csak cafkákra meg pancsolt szeszre mentek. Vagy csak elszedte tőle pár ügyes svindler a kártyaasztalnál. De arra mérget merne venni, hogy nem valami megfontolt, hosszú távon kamatozó befektetésre fordította azt a summát.
Ambroggio ráérősen megtörli a száját a csipkés kendőjével, aztán arisztokratikusan lesimítva felöltőjét, továbbra is minden sietség nélkül, a dolgok elébe megy. Az őrhöz lép, és diszkréten súg neki valamit, továbbá még diszkrétebben, a kettejük közt takarásban levő részen, a kezébe csúsztat egy erszényt. Az 50 arany
nem fedezi a teljes költséget, nyilván, de arra talán elég lesz, hogy az eljárást késleltesse egy kicsit.*- Fiú! *int szívélyesen a kikötői suhanc felé a posztjára visszalépő marcona őr mellől.* - Gyere! Csatlakozz hozzám egy italra! *Az Intéző képén terpeszkedő rókavigyor határozottan sejteti, hogy ezt az ajánlatot nem feltétlenül lenne bölcs visszautasítani.*
4858. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-10-07 08:12:36
Üzenet elküldve: 2023-10-07 08:12:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az utána küldött szavak inkább csak még jobban ostorozzák. Még ha arról szólnának, hogy mégis megvan a fizetség, megtorpanna és jócskán összezavarodva bár, de megpróbálná helyrehozni a dolgokat. De ilyenről szó sincs. Amilyen kevéssé fontos a tündérnek a pénz, a ház ellenben nagyon komolyan veszi ezt a dolgot. Nem az ő érzékeny lelkéről van szó, bár az esettel Nalának is el kell majd számolnia magában és a Madám előtt is.
Most viszont elsőre csak az egyik őrt találja meg hirtelen, aki a lépcső mellett támaszkodik. Az orkokat megszégyenítően széles állkapoccsal bíró, tarra nyírt fejű férfi a szipogó, sajnálkozó és szörnyen összeszedetlen bevezetőt rezignáltan hallgatja végig, aztán csak felemeli a mutatóujját és Nala felé bök az állával. Kár volna tagadnia, hogy kedvére van a tündér formás kis kebleinek látványa, s tetszésében valószínűleg a legtöbb vendég is osztozik, de ez mégsem ingyen kukkolda. Megvárja, míg a lány visszaöltözik, aztán odamorran.*
- A lényeget.
- A vendégem azt mondja, nem tud fizetni *süti le a szemét a tündér, aztán leírja az ifjúurat, amilyen pontosan tudja, meg elhadar pár részletet, aztán megint bocsánatkérések és sajnálkozások könnyfátyolos mocsarába nyúlósodik a hangja.
Az őr csak felemeli lapát tenyerét, hogy megálljt parancsoljon a nyafogásnak, aztán sóhajt és komótos, precíz hajtásokkal elkezdi felfele tűrni az ingujjait.*
- Menj, szedd rendbe magad. Én ezt majd intézem *küldi el a zaklatott tündért, miközben markáns homlokcsontja alól a lépcső tetejét fürkészi.
Nala pedig megy, hiszen nem ártana lemosdania, és megigazítani kissé zilált tincseit. Ezen kívül mindenképp kimaradna abból, ami most következik.*
*Az utána küldött szavak inkább csak még jobban ostorozzák. Még ha arról szólnának, hogy mégis megvan a fizetség, megtorpanna és jócskán összezavarodva bár, de megpróbálná helyrehozni a dolgokat. De ilyenről szó sincs. Amilyen kevéssé fontos a tündérnek a pénz, a ház ellenben nagyon komolyan veszi ezt a dolgot. Nem az ő érzékeny lelkéről van szó, bár az esettel Nalának is el kell majd számolnia magában és a Madám előtt is.
Most viszont elsőre csak az egyik őrt találja meg hirtelen, aki a lépcső mellett támaszkodik. Az orkokat megszégyenítően széles állkapoccsal bíró, tarra nyírt fejű férfi a szipogó, sajnálkozó és szörnyen összeszedetlen bevezetőt rezignáltan hallgatja végig, aztán csak felemeli a mutatóujját és Nala felé bök az állával. Kár volna tagadnia, hogy kedvére van a tündér formás kis kebleinek látványa, s tetszésében valószínűleg a legtöbb vendég is osztozik, de ez mégsem ingyen kukkolda. Megvárja, míg a lány visszaöltözik, aztán odamorran.*
- A lényeget.
- A vendégem azt mondja, nem tud fizetni *süti le a szemét a tündér, aztán leírja az ifjúurat, amilyen pontosan tudja, meg elhadar pár részletet, aztán megint bocsánatkérések és sajnálkozások könnyfátyolos mocsarába nyúlósodik a hangja.
Az őr csak felemeli lapát tenyerét, hogy megálljt parancsoljon a nyafogásnak, aztán sóhajt és komótos, precíz hajtásokkal elkezdi felfele tűrni az ingujjait.*
- Menj, szedd rendbe magad. Én ezt majd intézem *küldi el a zaklatott tündért, miközben markáns homlokcsontja alól a lépcső tetejét fürkészi.
Nala pedig megy, hiszen nem ártana lemosdania, és megigazítani kissé zilált tincseit. Ezen kívül mindenképp kimaradna abból, ami most következik.*
4857. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-10-06 07:33:07
Üzenet elküldve: 2023-10-06 07:33:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A terve a lehető legrosszabbul sül el. A finom zsarolásra nem úgy reagál a sellő, mint ahogy azt a Kikötőben megszokta. Azt pedig kötve hiszi, hogyha ez bárkinek a fülébe jut, az intézmény majd az ingyen szórakozásért érkezett vendég védelmére kel majd.
Épp ezért utána is ugrik, de nem nyúl a lányhoz. Még az lenne a hab a tortán.*
-Várj! Füllentettem! Mégiscsak jó volt! Az egész... Nagyon tetszett! *Kiáltja utána az ajtóból az első szavakat, amik a szájára jönnek, de jobbnak látja nem a légyottjuk nyomait határozottan magán viselő tündér után iramodni. Ennyit az általa feltételezett szimpátiáról.
Reméli, hogy a leány csak sírva elbujdosik valahol, netalán visszafordul. Ennek az ágyra ülepedve ad is néhány percet. Közben elmorzsol néhány keresetlen kifejezést az érzékeny kurtizánokról. Pedig olyan jól indult!
Nagyjából két percig ül ott, mielőtt korábban maga mellé vett ruháihoz nyúlna. Ha nem jön vissza... Akkor az lesz a legszerencsésebb, ha most távozik, mint aki jól végezte dolgát. Komótosan öltözik, nem akar kapkodni. Még a látszatát is elakarja kerülni, hogy ő itt egy pillanatig tilosban járt. Nem is hibáztatja magát a történtekért. Egyértelműen a körülmények áldozata lett.
Hacsak addig nem érkezik senki a szobába, úgy megigazítja loboncos fürtjeit és óvatosan körbepillant az ajtó előtt, hogy immáron felöltözve a vendégtér felé vegye az irányt. Legalábbis ez a terv. Még egy elégedett mosolyt is arcára költöztet, hogy véletlenül se lógjon ki. Csupán nadrágja hátsó hátulsó részét igazgatja a kelleténél többször, de még talán ez sem szúr szemet egy efféle intézményben.*
*A terve a lehető legrosszabbul sül el. A finom zsarolásra nem úgy reagál a sellő, mint ahogy azt a Kikötőben megszokta. Azt pedig kötve hiszi, hogyha ez bárkinek a fülébe jut, az intézmény majd az ingyen szórakozásért érkezett vendég védelmére kel majd.
Épp ezért utána is ugrik, de nem nyúl a lányhoz. Még az lenne a hab a tortán.*
-Várj! Füllentettem! Mégiscsak jó volt! Az egész... Nagyon tetszett! *Kiáltja utána az ajtóból az első szavakat, amik a szájára jönnek, de jobbnak látja nem a légyottjuk nyomait határozottan magán viselő tündér után iramodni. Ennyit az általa feltételezett szimpátiáról.
Reméli, hogy a leány csak sírva elbujdosik valahol, netalán visszafordul. Ennek az ágyra ülepedve ad is néhány percet. Közben elmorzsol néhány keresetlen kifejezést az érzékeny kurtizánokról. Pedig olyan jól indult!
Nagyjából két percig ül ott, mielőtt korábban maga mellé vett ruháihoz nyúlna. Ha nem jön vissza... Akkor az lesz a legszerencsésebb, ha most távozik, mint aki jól végezte dolgát. Komótosan öltözik, nem akar kapkodni. Még a látszatát is elakarja kerülni, hogy ő itt egy pillanatig tilosban járt. Nem is hibáztatja magát a történtekért. Egyértelműen a körülmények áldozata lett.
Hacsak addig nem érkezik senki a szobába, úgy megigazítja loboncos fürtjeit és óvatosan körbepillant az ajtó előtt, hogy immáron felöltözve a vendégtér felé vegye az irányt. Legalábbis ez a terv. Még egy elégedett mosolyt is arcára költöztet, hogy véletlenül se lógjon ki. Csupán nadrágja hátsó hátulsó részét igazgatja a kelleténél többször, de még talán ez sem szúr szemet egy efféle intézményben.*
4856. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-10-06 06:24:03
Üzenet elküldve: 2023-10-06 06:24:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Mikor az ifjúúr száját elhagyják a szavak, hogy ő bizony nem kért ilyesmit, Nala megretten. Most már semmit sem ért. Az viszont biztos, hogy a torkát szorongatja a szörnyű érzés, hogy bántalmazott egy vendéget, mégpedig úgy, hogy annak a legkisebb öröme sem volt benne. Ettől annyira megrémül, hogy még a könnyek is elapadnak a szemében.
A továbbiakat nehezen rakja össze, főleg, mert ez az egész szörnyen felkavarta, de amikor ráébred, hogy itt bizony nincs szó semmiféle szerepjátékról, hanem az úr valóban üres erszénnyel jött fel vele, megfordul vele a szoba. Egészen megdermed így, a lecsupaszított tényekkel farkasszemet nézve. Szinte csak az érintés rázza fel, mely megcirógatja a combját. A combját, aminek belső felén még ott csillog kapkodó légyottjuk hagyatéka és a bélyeg, hogy ingyen adta magát, ezzel megkárosítva kenyéradó gazdáit. Elönti a szégyen és a kétségbeesés. Őszintén megrémül, hogy ezért kidobják, pedig ennek valószínűleg semmi esélye. Nalának a házon kívüli világ félelmetes és veszedelmes és teljességgel ismeretlen. Ezt nem simítja el néhány kedves szó, bármily őszintén szólaljon is az ifjú részéről. A tündér magát hibáztatja a dolog miatt, ahogy általában szokta. Még akkor is, ha a vendég épp az imént vallotta be, hogy lumpolni jött és az elejétől tudta, hogy nem futja neki ilyen szolgáltatásra.
Összerezzen, s ahogy gondolatai árjából kicsit összeszedi magát, iramodik is az ajtó felé, hogy mielőbb színt valljon a Madám előtt, s a csizmájára borulva esdjen a bocsánatáért. Ha kell, mostantól a rá osztott pihenőnapokon is munkába áll, és keményebben fog dolgozni, mint valaha, csak hadd maradjon.
Ha nem akadályozzák meg benne, akkor feltépi az ajtót és még a kebléről lehajtott ruháról is megfeledkezve rohan ki.*
*Mikor az ifjúúr száját elhagyják a szavak, hogy ő bizony nem kért ilyesmit, Nala megretten. Most már semmit sem ért. Az viszont biztos, hogy a torkát szorongatja a szörnyű érzés, hogy bántalmazott egy vendéget, mégpedig úgy, hogy annak a legkisebb öröme sem volt benne. Ettől annyira megrémül, hogy még a könnyek is elapadnak a szemében.
A továbbiakat nehezen rakja össze, főleg, mert ez az egész szörnyen felkavarta, de amikor ráébred, hogy itt bizony nincs szó semmiféle szerepjátékról, hanem az úr valóban üres erszénnyel jött fel vele, megfordul vele a szoba. Egészen megdermed így, a lecsupaszított tényekkel farkasszemet nézve. Szinte csak az érintés rázza fel, mely megcirógatja a combját. A combját, aminek belső felén még ott csillog kapkodó légyottjuk hagyatéka és a bélyeg, hogy ingyen adta magát, ezzel megkárosítva kenyéradó gazdáit. Elönti a szégyen és a kétségbeesés. Őszintén megrémül, hogy ezért kidobják, pedig ennek valószínűleg semmi esélye. Nalának a házon kívüli világ félelmetes és veszedelmes és teljességgel ismeretlen. Ezt nem simítja el néhány kedves szó, bármily őszintén szólaljon is az ifjú részéről. A tündér magát hibáztatja a dolog miatt, ahogy általában szokta. Még akkor is, ha a vendég épp az imént vallotta be, hogy lumpolni jött és az elejétől tudta, hogy nem futja neki ilyen szolgáltatásra.
Összerezzen, s ahogy gondolatai árjából kicsit összeszedi magát, iramodik is az ajtó felé, hogy mielőbb színt valljon a Madám előtt, s a csizmájára borulva esdjen a bocsánatáért. Ha kell, mostantól a rá osztott pihenőnapokon is munkába áll, és keményebben fog dolgozni, mint valaha, csak hadd maradjon.
Ha nem akadályozzák meg benne, akkor feltépi az ajtót és még a kebléről lehajtott ruháról is megfeledkezve rohan ki.*
4855. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-10-05 19:47:41
Üzenet elküldve: 2023-10-05 19:47:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A jelek nem jutnak el hozzá, mert közben azon van, hogy felkészüljön az ütlegelésre. A Kikötőben nőtt fel, volt már ilyenben része. Épp ezért alaposan meg is lepődik, hogy célzott csapások érik. Ezek persze nem erősek, de az a fránya szerszám alaposan kikezdi bőrét. Felszisszen, majd felnyög, de a legkevésbé a kéjtől. Nincs barátságban a fájdalommal, kifejezetten rosszul tűri. Van olyan ügyes, hogy elkerülje a verést, ezúttal azonban túlvitte a hév. Már néhány csapás után reszketni kezd alfele. Ugyanakkor éppen, hogy könnyek szöknének szemébe, a "játék" véget ér.*
-Mi a... *Négykézláb emelkedik, onnan pislog hátra válla felett Nalára, mielőtt egész testével megfordulna az ágyon. Majdnem kiszalad szálán egy oktalan kérdés a lány szándékát illetően, de még idejében lenyeli. Végigsimítja kezét sajgó-csípő hátsóján, míg a sellőt hallgatva összerakja a képet. Ehhez segítségül hívja emlékezetét is, melyekben felsejlenek Alissäna szavai. A hosszúéletű kurtizán mondott valamit azokról az urakról, akik igen komoly pénzeket fizettek bizarr és extrém szolgáltatásokért. Akkor izgalmasnak tartotta, de így, átélve kétszer is meggondolja majd, mire vállalkozik, ha egyszer a Tűz Városában jár.
Az agya vadul őröli a tündér szájából elhangzó szavakat. Pontosan tudja, mit kell tennie. Felpattanva patáliát csapni, miszerint "ilyen rossz szolgáltatásban még nem volt része". Ezzel maga helyett Nalát sodorná veszélybe, amivel múltbéli énje a legkevésbé sem törődne. Mostanában viszont már lágyabb szálak fűzik a kurtizánokhoz, akik módfelett kedvesek és őszinték vele... Legalábbis ha nem afféle "dokkokmentikhez" van szerencséje. Ráadásul talán még a nyakába varrnák ezt az említett Wengroth úrnőt, aki aztán el sem bírja képzelni, miket művelhet.*
-Nem is kértem... *Vizsgálja meg kissé kifordulva a tűzpiros testrészt.*
-Azt hittem, ez a büntetés, mert nem tudlak ma éjjel megfizetni. *Mer őszinte lenni immáron, hisz Nala minden bizonnyal hibázott. Sosem látott még pillangót elkámpicsorodni munka közben. Azon kívül persze látott. A Fazék közben lakott egy Krunna nevű játszópajtása. Ő sokat pityergett. Aztán egy szép napon hajóra rakták a lányt. Azóta nem látta.*
-Mert valóban így van. *Tápászkodik fel az ágyról, hogy ruháiért nyúljon.*
-Leselkedni jöttem és lányokat nézni. *Előzi meg a várt kérdést őszintén és tömören.*
-Persze... Én nem szólok erről senkinek, az együtt töltött idő pedig bérmentes. *Ha nem is csap nagy ügyet a dologból, azért rájátszik. Még egy mosolyt is elmorzsol. Sokkal inkább nyeregben érzi magát, mint bármikor eddig az este során. A lány magabiztossága magával sodorta eddig, most viszont úgy érzi, ismeri. Talán ki is használná az alkalmat, hogy többet "kinyerjen" a helyzetből, de az iménti incidens láthatóan lelombozta kedvét.*
-Rendben, Nala? *Ruháit lerakja maga mellé, miközben visszaül az ágyra kezeivel megtámaszkodva, mert úgy érzi, a paplan valamelyest tompítja az égető érzést. Fürkésző tekintetét a lánynak szegezi, aki még félsírós állapotban is határozottan kellemes látványt nyújt. Nem is rest kedvtelésből végigsimítani a combján.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.05 19:55:50
*A jelek nem jutnak el hozzá, mert közben azon van, hogy felkészüljön az ütlegelésre. A Kikötőben nőtt fel, volt már ilyenben része. Épp ezért alaposan meg is lepődik, hogy célzott csapások érik. Ezek persze nem erősek, de az a fránya szerszám alaposan kikezdi bőrét. Felszisszen, majd felnyög, de a legkevésbé a kéjtől. Nincs barátságban a fájdalommal, kifejezetten rosszul tűri. Van olyan ügyes, hogy elkerülje a verést, ezúttal azonban túlvitte a hév. Már néhány csapás után reszketni kezd alfele. Ugyanakkor éppen, hogy könnyek szöknének szemébe, a "játék" véget ér.*
-Mi a... *Négykézláb emelkedik, onnan pislog hátra válla felett Nalára, mielőtt egész testével megfordulna az ágyon. Majdnem kiszalad szálán egy oktalan kérdés a lány szándékát illetően, de még idejében lenyeli. Végigsimítja kezét sajgó-csípő hátsóján, míg a sellőt hallgatva összerakja a képet. Ehhez segítségül hívja emlékezetét is, melyekben felsejlenek Alissäna szavai. A hosszúéletű kurtizán mondott valamit azokról az urakról, akik igen komoly pénzeket fizettek bizarr és extrém szolgáltatásokért. Akkor izgalmasnak tartotta, de így, átélve kétszer is meggondolja majd, mire vállalkozik, ha egyszer a Tűz Városában jár.
Az agya vadul őröli a tündér szájából elhangzó szavakat. Pontosan tudja, mit kell tennie. Felpattanva patáliát csapni, miszerint "ilyen rossz szolgáltatásban még nem volt része". Ezzel maga helyett Nalát sodorná veszélybe, amivel múltbéli énje a legkevésbé sem törődne. Mostanában viszont már lágyabb szálak fűzik a kurtizánokhoz, akik módfelett kedvesek és őszinték vele... Legalábbis ha nem afféle "dokkokmentikhez" van szerencséje. Ráadásul talán még a nyakába varrnák ezt az említett Wengroth úrnőt, aki aztán el sem bírja képzelni, miket művelhet.*
-Nem is kértem... *Vizsgálja meg kissé kifordulva a tűzpiros testrészt.*
-Azt hittem, ez a büntetés, mert nem tudlak ma éjjel megfizetni. *Mer őszinte lenni immáron, hisz Nala minden bizonnyal hibázott. Sosem látott még pillangót elkámpicsorodni munka közben. Azon kívül persze látott. A Fazék közben lakott egy Krunna nevű játszópajtása. Ő sokat pityergett. Aztán egy szép napon hajóra rakták a lányt. Azóta nem látta.*
-Mert valóban így van. *Tápászkodik fel az ágyról, hogy ruháiért nyúljon.*
-Leselkedni jöttem és lányokat nézni. *Előzi meg a várt kérdést őszintén és tömören.*
-Persze... Én nem szólok erről senkinek, az együtt töltött idő pedig bérmentes. *Ha nem is csap nagy ügyet a dologból, azért rájátszik. Még egy mosolyt is elmorzsol. Sokkal inkább nyeregben érzi magát, mint bármikor eddig az este során. A lány magabiztossága magával sodorta eddig, most viszont úgy érzi, ismeri. Talán ki is használná az alkalmat, hogy többet "kinyerjen" a helyzetből, de az iménti incidens láthatóan lelombozta kedvét.*
-Rendben, Nala? *Ruháit lerakja maga mellé, miközben visszaül az ágyra kezeivel megtámaszkodva, mert úgy érzi, a paplan valamelyest tompítja az égető érzést. Fürkésző tekintetét a lánynak szegezi, aki még félsírós állapotban is határozottan kellemes látványt nyújt. Nem is rest kedvtelésből végigsimítani a combján.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.05 19:55:50
4854. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-10-05 18:45:55
Üzenet elküldve: 2023-10-05 18:45:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Apró, reszkető gombóccá szorul a gyomra. Nagyon feszeng, s emiatt nem is igazán tudja beleélni magát a színjátékba, pedig az úr nagyon komolyan veszi, szóval nagy gorombaság lenne, ha csalódnia kéne a ház kifogástalan szolgáltatásában.
Örül neki, mikor az ifjúúr hasra fordul. Legalább nem látja, hogy Nala térdei szinte reszketnek, míg visszaér az ágyhoz.*
- Hallgass! *parancsolja, aminek hitelességéből jócskán elvesz, hogy közben megbicsaklik a hangja. Talán pont a kétségbeesettség és a lehetetlen helyzetbe való kényszerülés ad neki erőt, hogy lesújtson. Csíp az a cudar holmi, bizony jól kitalálták. Már néhány csapás után vörösbe borul tőle az a hátsó, még úgy is, hogy a tündér csekélyke ereje és még csekélyebb erélye van a túlfelén.
Nala nem is bírja sokáig. Pityergésbe vékonyodik a hangja.*
- Kérlek, uram, ne kívánd ezt tőlem. Én... sajnálom. Értem, hogy neked ez okoz gyönyört, de... Én ebben nem vagyok túl ügyes. Ha megengeded, inkább szólnék Wengroth úrnőnek. Neki vannak ehhez saját kellékei is. *Bizonytalanul megvonja a vállát, hiszen ez semennyire se az ő világa* - Érdes meg láncos holmik. Az én vendégeimnek általában másféle óhajai vannak *vallja be a bőr paskoló végét morzsolgatva az ujjai közt.* - Én... nem gondoltam, hogy ilyesmit fogsz kérni tőlem, uram.
*Nala a sor környékén se volt, amikor a dominanciát osztották. Attól meg az összeomlás kerülgeti, hogy neki bántania kelljen valakit. Már az is kész csoda, hogy arra a néhány csapásra rá bírta erőltetni magát. Kizárólag az úr kedvéért tette, de még így is nagyon megviseli ez az egész.*
*Apró, reszkető gombóccá szorul a gyomra. Nagyon feszeng, s emiatt nem is igazán tudja beleélni magát a színjátékba, pedig az úr nagyon komolyan veszi, szóval nagy gorombaság lenne, ha csalódnia kéne a ház kifogástalan szolgáltatásában.
Örül neki, mikor az ifjúúr hasra fordul. Legalább nem látja, hogy Nala térdei szinte reszketnek, míg visszaér az ágyhoz.*
- Hallgass! *parancsolja, aminek hitelességéből jócskán elvesz, hogy közben megbicsaklik a hangja. Talán pont a kétségbeesettség és a lehetetlen helyzetbe való kényszerülés ad neki erőt, hogy lesújtson. Csíp az a cudar holmi, bizony jól kitalálták. Már néhány csapás után vörösbe borul tőle az a hátsó, még úgy is, hogy a tündér csekélyke ereje és még csekélyebb erélye van a túlfelén.
Nala nem is bírja sokáig. Pityergésbe vékonyodik a hangja.*
- Kérlek, uram, ne kívánd ezt tőlem. Én... sajnálom. Értem, hogy neked ez okoz gyönyört, de... Én ebben nem vagyok túl ügyes. Ha megengeded, inkább szólnék Wengroth úrnőnek. Neki vannak ehhez saját kellékei is. *Bizonytalanul megvonja a vállát, hiszen ez semennyire se az ő világa* - Érdes meg láncos holmik. Az én vendégeimnek általában másféle óhajai vannak *vallja be a bőr paskoló végét morzsolgatva az ujjai közt.* - Én... nem gondoltam, hogy ilyesmit fogsz kérni tőlem, uram.
*Nala a sor környékén se volt, amikor a dominanciát osztották. Attól meg az összeomlás kerülgeti, hogy neki bántania kelljen valakit. Már az is kész csoda, hogy arra a néhány csapásra rá bírta erőltetni magát. Kizárólag az úr kedvéért tette, de még így is nagyon megviseli ez az egész.*
4853. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-10-05 11:14:13
Üzenet elküldve: 2023-10-05 11:14:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nalaeä Phyrra//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A sellő finom ténykedése egészen az érzékek csúcsáig kíséri, még a kellemetlen gondolatok sem állhatnak útjába az élménynek. Ugyanakkor a végső gyönyör ezúttal elmarad. Puhatolózására immáron reakció is érkezik Nala részéről, legalábbis ráeszmélést vél felfedezni az ezüstszín tekintetben, mikor összetalálkozik az övével.
Szíve hevesebben dobog, habár tudja, egy efféle, sellőházi vircsaft még nem a vég. Fejét felemelve, szemével kíséri a tündért, aki meglepetésére nem az ajtóhoz siet, hogy azt feltépve kiáltson fogdmegek után, hanem a szekrényhez lép. Felülve próbál a sellő karcsú alakja mellett ellesni, hátha kitalálja szándékát. Számtalan eszköz és szer bújik meg ott és nem nehéz kitalálnia, a legtöbbje mire szolgál. Ugyanakkor helyet kaptak olyan holmik is, miket még sosem látott vagy pedig nem igazán érti rendeltetésüket.
A csattanásra ocsúdik gondolataiból és tekintete is visszamászik a tündérre. Először természetesen a szabadon hagyott keblek látványa vonja magára figyelmét, csak azután a kúszik tovább a sellő kezében tartott fenyegető, bőrrel vont eszközre.*
-Hó! *Kerekednek el szemei, ahogy feljebb húzza magát az ágyon. Agya és szíve vadul zakatol. Feltűnik neki a habitusváltozás Nala részéről. Nem, azt nem gondolta volna, hogy a Sellőházban a kurtizánok felelnek a vendégek megregulázásáért is... De ha jobban belegondol, észszerű. Hisz nem fog még egyszer packázni a vendég azzal a sellővel, aki már egyszer móresre tanította.*
-Volt egy jobb üzletem nemrégiben és lenne is nálam, amennyi kell, de... *Nem fejezi be a mondatot, hisz tudja, hiába itt a kifogás. Bizonyára hallottak már belőle eleget. Minden elkölthető pénzét Alissänára költötte, s ami pedig maradt, nos... Azt nem adhatja ki, különben tényleg vége mindennek.
Összeszorított fogakkal, de engedelmesen fordul hasra az ágyon. Vigasztalja a tudat, hogy ez a legjobb forgatókönyv. Inkább a lány, mint az odalenn ácsorgó, marcona verőemberek.*
-Szóval túl sok felé ment a pénz. *Lódít még azért egyet a dolgon, hátha ébreszthet némi rokonszenvet a tündérben. Egy dolog biztosnak tűnik; ezt a részét a történetnek már nem fogja oly nagy hévvel ecsetelni a cimboráknak.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.05 13:54:56
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A sellő finom ténykedése egészen az érzékek csúcsáig kíséri, még a kellemetlen gondolatok sem állhatnak útjába az élménynek. Ugyanakkor a végső gyönyör ezúttal elmarad. Puhatolózására immáron reakció is érkezik Nala részéről, legalábbis ráeszmélést vél felfedezni az ezüstszín tekintetben, mikor összetalálkozik az övével.
Szíve hevesebben dobog, habár tudja, egy efféle, sellőházi vircsaft még nem a vég. Fejét felemelve, szemével kíséri a tündért, aki meglepetésére nem az ajtóhoz siet, hogy azt feltépve kiáltson fogdmegek után, hanem a szekrényhez lép. Felülve próbál a sellő karcsú alakja mellett ellesni, hátha kitalálja szándékát. Számtalan eszköz és szer bújik meg ott és nem nehéz kitalálnia, a legtöbbje mire szolgál. Ugyanakkor helyet kaptak olyan holmik is, miket még sosem látott vagy pedig nem igazán érti rendeltetésüket.
A csattanásra ocsúdik gondolataiból és tekintete is visszamászik a tündérre. Először természetesen a szabadon hagyott keblek látványa vonja magára figyelmét, csak azután a kúszik tovább a sellő kezében tartott fenyegető, bőrrel vont eszközre.*
-Hó! *Kerekednek el szemei, ahogy feljebb húzza magát az ágyon. Agya és szíve vadul zakatol. Feltűnik neki a habitusváltozás Nala részéről. Nem, azt nem gondolta volna, hogy a Sellőházban a kurtizánok felelnek a vendégek megregulázásáért is... De ha jobban belegondol, észszerű. Hisz nem fog még egyszer packázni a vendég azzal a sellővel, aki már egyszer móresre tanította.*
-Volt egy jobb üzletem nemrégiben és lenne is nálam, amennyi kell, de... *Nem fejezi be a mondatot, hisz tudja, hiába itt a kifogás. Bizonyára hallottak már belőle eleget. Minden elkölthető pénzét Alissänára költötte, s ami pedig maradt, nos... Azt nem adhatja ki, különben tényleg vége mindennek.
Összeszorított fogakkal, de engedelmesen fordul hasra az ágyon. Vigasztalja a tudat, hogy ez a legjobb forgatókönyv. Inkább a lány, mint az odalenn ácsorgó, marcona verőemberek.*
-Szóval túl sok felé ment a pénz. *Lódít még azért egyet a dolgon, hátha ébreszthet némi rokonszenvet a tündérben. Egy dolog biztosnak tűnik; ezt a részét a történetnek már nem fogja oly nagy hévvel ecsetelni a cimboráknak.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.05 13:54:56
4852. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-10-05 07:08:53
Üzenet elküldve: 2023-10-05 07:08:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Reggel odalent a pultnál bőven ráér az aranyakkal foglalkozni. Ha reggelizni is kívánnál, uram, egyben is lehet fizetni, mielőtt távozol *teszi még hozzá. Nalaeä jobban is szereti, ha lent intézik az anyagiakat és neki nem kell foglalkoznia vele. Ugyanígy az ár tekintetében is jobban örül, ha a Madám kíséri oda egy vendéghez, akivel már mindezek a dolgok le vannak egyeztetve, s a ház őt a készségei alapján ajánlja.
Megnyugvással és őszinte örömmel töltik el az ifjúúrból felszakadó elégedett hangok. Aztán jön a kérdés, amire nem válaszol azonnal, egyrészt mert elfoglaltságát otrombaságnak érezné csak úgy megszakítani, másrészt pedig egy kicsit el is bizonytalanodik. Főleg, hogy igyekezete ellenére mintha a vágy nem teljes eréllyel éledezne a vendégben.*
- Nem tudom, uram, én csak... *Ajka gyengéd cirógatása, csókjai nem maradnak abba, s míg a félbehagyott mondat csendjében egy gondolat elragadja, még akkor is az úr ékének hódol finom, meleg nyelve.
Nala végtelenül jóhiszemű és meglehetősen naiv teremtés, de mivel mindenkor a vendég örömét keresi, igyekszik kitalálni a gondolatát. Hirtelen tudatosul benne az is, hogy míg az ilyenkor fürtjei közé markoló kéz inkább ösztökélni, s húzni szokta, addig mintha az ifjúúr inkább lassított volna annak ellenére is, hogy érezhetően tetszésére volt, amit Nala csinált.
A tündér szíve hevesebben kezd verni, mivel az ilyesmi a számára gyakorlatilag ismeretlen terep. Elhint még néhány csókot, aztán egy pillanatra az ifjúúrra néz, mielőtt lecsusszanna az ágyról. Próbál magabiztos maradni és nem mutatni, hogy a szíve majd kidönti a mellkasát, annyira ideges... vagy inkább feszült, vagy fél... vagy ezek kavargó összessége.
Odasétál az intarziás szekrénykéhez és kitárja a felső rész ajtaját, ami egy tehetős úr otthonában talán az italokat és a szépen metszett poharakat lenne hivatott magába zárni. Ez viszont a Sellőház, s a szekrényke tartalma sem hazudtolja meg ezt a tényt. Afrodiziákumos olajok, selyemszalagok, tollas végű pálca, csatos bőrszíjak, szájpecek, ezüstös láncos csipeszek, sok-sok kellék és kiegészítő, ami a vendég vágyának maradéktalan kielégítésére hivatott. Nala keze kissé remeg, amikor kézbe veszi a lapos bőr végű eszközt, de próbálja összeszedni magát. Megcsattintja a tenyerében a paskolót, és kissé feljebb szegi az állát.*
- Arra vagy kíváncsi *nyel egyet, hogy elharapja az alázatosan odakívánkozó "uram"-ot* - mi lesz a rossz fiúk büntetése? *Nala szíve a torkában dobog. Még sosem csinált ilyet. Azok a vendégek, akik őt választják, nem igazán vágynak ilyesmire, de ha igen, akkor is fordított felállásban. Arra gondol, hogy mit tenne most Wen, vagy ahogy a vendégeknek be szokott mutatkozni Wengroth úrnő, a mindig magabiztos mélységi szépség?*
- Fordulj hasra és megmutatom!
*Próbál minél határozottabb lenni, de a tündértől ez a dolog nagyon-nagyon távol áll. Előfordul, hogy a vendégek egy-egy szerepet öltenek magukra vagy tőle kívánják meg ugyanezt, s mindig igyekszik készséggel követni az ilyesmit, hogy a vendég maradéktalanul átadhassa magát az élménynek. De azok a szerepek általában jobban illenek hozzá. Most nem sok kapaszkodója van, de ha az úr ezt kívánja tőle, akkor muszáj lesz helytállnia.*
- Reggel odalent a pultnál bőven ráér az aranyakkal foglalkozni. Ha reggelizni is kívánnál, uram, egyben is lehet fizetni, mielőtt távozol *teszi még hozzá. Nalaeä jobban is szereti, ha lent intézik az anyagiakat és neki nem kell foglalkoznia vele. Ugyanígy az ár tekintetében is jobban örül, ha a Madám kíséri oda egy vendéghez, akivel már mindezek a dolgok le vannak egyeztetve, s a ház őt a készségei alapján ajánlja.
Megnyugvással és őszinte örömmel töltik el az ifjúúrból felszakadó elégedett hangok. Aztán jön a kérdés, amire nem válaszol azonnal, egyrészt mert elfoglaltságát otrombaságnak érezné csak úgy megszakítani, másrészt pedig egy kicsit el is bizonytalanodik. Főleg, hogy igyekezete ellenére mintha a vágy nem teljes eréllyel éledezne a vendégben.*
- Nem tudom, uram, én csak... *Ajka gyengéd cirógatása, csókjai nem maradnak abba, s míg a félbehagyott mondat csendjében egy gondolat elragadja, még akkor is az úr ékének hódol finom, meleg nyelve.
Nala végtelenül jóhiszemű és meglehetősen naiv teremtés, de mivel mindenkor a vendég örömét keresi, igyekszik kitalálni a gondolatát. Hirtelen tudatosul benne az is, hogy míg az ilyenkor fürtjei közé markoló kéz inkább ösztökélni, s húzni szokta, addig mintha az ifjúúr inkább lassított volna annak ellenére is, hogy érezhetően tetszésére volt, amit Nala csinált.
A tündér szíve hevesebben kezd verni, mivel az ilyesmi a számára gyakorlatilag ismeretlen terep. Elhint még néhány csókot, aztán egy pillanatra az ifjúúrra néz, mielőtt lecsusszanna az ágyról. Próbál magabiztos maradni és nem mutatni, hogy a szíve majd kidönti a mellkasát, annyira ideges... vagy inkább feszült, vagy fél... vagy ezek kavargó összessége.
Odasétál az intarziás szekrénykéhez és kitárja a felső rész ajtaját, ami egy tehetős úr otthonában talán az italokat és a szépen metszett poharakat lenne hivatott magába zárni. Ez viszont a Sellőház, s a szekrényke tartalma sem hazudtolja meg ezt a tényt. Afrodiziákumos olajok, selyemszalagok, tollas végű pálca, csatos bőrszíjak, szájpecek, ezüstös láncos csipeszek, sok-sok kellék és kiegészítő, ami a vendég vágyának maradéktalan kielégítésére hivatott. Nala keze kissé remeg, amikor kézbe veszi a lapos bőr végű eszközt, de próbálja összeszedni magát. Megcsattintja a tenyerében a paskolót, és kissé feljebb szegi az állát.*
- Arra vagy kíváncsi *nyel egyet, hogy elharapja az alázatosan odakívánkozó "uram"-ot* - mi lesz a rossz fiúk büntetése? *Nala szíve a torkában dobog. Még sosem csinált ilyet. Azok a vendégek, akik őt választják, nem igazán vágynak ilyesmire, de ha igen, akkor is fordított felállásban. Arra gondol, hogy mit tenne most Wen, vagy ahogy a vendégeknek be szokott mutatkozni Wengroth úrnő, a mindig magabiztos mélységi szépség?*
- Fordulj hasra és megmutatom!
*Próbál minél határozottabb lenni, de a tündértől ez a dolog nagyon-nagyon távol áll. Előfordul, hogy a vendégek egy-egy szerepet öltenek magukra vagy tőle kívánják meg ugyanezt, s mindig igyekszik készséggel követni az ilyesmit, hogy a vendég maradéktalanul átadhassa magát az élménynek. De azok a szerepek általában jobban illenek hozzá. Most nem sok kapaszkodója van, de ha az úr ezt kívánja tőle, akkor muszáj lesz helytállnia.*
4851. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-10-04 19:48:41
Üzenet elküldve: 2023-10-04 19:48:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nalaeä Phyrra//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Olybá fest, ha a tündéren múlik, valóban nem távozik reggelig. Nincs az a félsz, mi elűzné ily kényeztetés elől.*
-Persze. Tréfa csupán... *Elégedett nyögéssel adja tudtára a tündérnek, mennyire is kedvére van a munkája. Megtámaszkodik maga mögött és hagyja, hogy Nala kényeztesse. Jobbját finoman nyugtatja a lány hajában és élvezettel pillant le rá. Igazán megtudná szokni ezt minden nap. A baljós gondolatokat viszont csak nem feledi, még akkor sem, ha a szépséges tündér akaratlanul, de minden követ megmozgat ennek érdekében.*
-És mondd csak, ha már szóba került... Mit tudtok kezdeni a nem fizető vendéggel? *Puhatolózik két elnyújtott, kéjes hümmentés között. Biztos, hogy történt már hasonló eset. Neki pedig érdemes mérlegelnie, hogy megéri-e a kockázatot a dolog vagy inkább jobb lenne most rögtön megpróbálni kimászni az ablakon... Netalán térdre rogyva esedezni a tündérnek. Nem szívesen venné a nyakába a terhet, hogy a Kikötőben majd kerülnie kelljen a Sellőházat, de ha a fene fenét eszik se tudna összeszedni kétszáz aranyat. Ugyan, kitől kérne kölcsön? Már aki adna is neki.
Nehezen jön a jó gondolat, ha közben ily odaadással dolgoznak rajta. Egészen megfeszülnek izmai, ahogy belefeledkezik az élménybe, úgyhogy finoman próbálva markolni a szürke hajzuhatagot a lehető leglassabbra igyekszik venni a lány tempóját. Persze nem a gyönyörtől tart, sokkal inkább attól, hogy minél tovább megy, annál vaskosabb lesz a számla, amit majd benyújtanak neki. Ráadásul Nala sem tud tele szájjal válaszolni az est legfontosabb kérdésére.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.04 19:50:50
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Olybá fest, ha a tündéren múlik, valóban nem távozik reggelig. Nincs az a félsz, mi elűzné ily kényeztetés elől.*
-Persze. Tréfa csupán... *Elégedett nyögéssel adja tudtára a tündérnek, mennyire is kedvére van a munkája. Megtámaszkodik maga mögött és hagyja, hogy Nala kényeztesse. Jobbját finoman nyugtatja a lány hajában és élvezettel pillant le rá. Igazán megtudná szokni ezt minden nap. A baljós gondolatokat viszont csak nem feledi, még akkor sem, ha a szépséges tündér akaratlanul, de minden követ megmozgat ennek érdekében.*
-És mondd csak, ha már szóba került... Mit tudtok kezdeni a nem fizető vendéggel? *Puhatolózik két elnyújtott, kéjes hümmentés között. Biztos, hogy történt már hasonló eset. Neki pedig érdemes mérlegelnie, hogy megéri-e a kockázatot a dolog vagy inkább jobb lenne most rögtön megpróbálni kimászni az ablakon... Netalán térdre rogyva esedezni a tündérnek. Nem szívesen venné a nyakába a terhet, hogy a Kikötőben majd kerülnie kelljen a Sellőházat, de ha a fene fenét eszik se tudna összeszedni kétszáz aranyat. Ugyan, kitől kérne kölcsön? Már aki adna is neki.
Nehezen jön a jó gondolat, ha közben ily odaadással dolgoznak rajta. Egészen megfeszülnek izmai, ahogy belefeledkezik az élménybe, úgyhogy finoman próbálva markolni a szürke hajzuhatagot a lehető leglassabbra igyekszik venni a lány tempóját. Persze nem a gyönyörtől tart, sokkal inkább attól, hogy minél tovább megy, annál vaskosabb lesz a számla, amit majd benyújtanak neki. Ráadásul Nala sem tud tele szájjal válaszolni az est legfontosabb kérdésére.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.04 19:50:50
4850. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-10-04 18:33:59
Üzenet elküldve: 2023-10-04 18:33:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Nala ajkai lágyan kényeztetik vendége nyakát, ujjai pedig éledező ékén játszadoznak. Mosolygás szökik a szája szegletébe, hiszen az úrnak érezhetően kedvére van a dolog. Éppen ezért értetlenkedve pislog az ifjúúrra, amikor az hirtelen késésről kezd magyarázni és mindenféléről, amit nem is ért hirtelen. Megretten, hogy talán elrontott valamit, de az igazán kétségbeejtő, hogy fogalma sincs róla, mi lehetett, ami így megváltoztatta az ifjúúr kedélyét.
Aztán az a merengő mosoly végre legördíti a szívéről azt a szörnyű súlyt.*
- Az úr egészen rám ijesztett a tréfájával *sóhajt nagyot és odabújik a félvérhez, hogy megnyugtassa magát. Csak móka volt. Mi más?* - Természetesen ráérsz a fizetséget rendezni reggel, mielőtt távozol *mondja, miközben csókjai a vendég hasa felé haladnak.* - Sosem akasztanám meg a szórakozásodat ilyesmivel, nagyuram.
*Nyelve és ajkai értő gondjaikba veszik a vendég férfiékét, hogy visszataláljanak a Sellőházhoz méltóbb hangulathoz. Nala mindig kissé esetlenül kezelte ezt a fizetség dolgot. A szerájban nem volt ilyesmi. Ott csupán tette a dolgát, s boldog volt, ha elégedettek voltak vele.*
*Nala ajkai lágyan kényeztetik vendége nyakát, ujjai pedig éledező ékén játszadoznak. Mosolygás szökik a szája szegletébe, hiszen az úrnak érezhetően kedvére van a dolog. Éppen ezért értetlenkedve pislog az ifjúúrra, amikor az hirtelen késésről kezd magyarázni és mindenféléről, amit nem is ért hirtelen. Megretten, hogy talán elrontott valamit, de az igazán kétségbeejtő, hogy fogalma sincs róla, mi lehetett, ami így megváltoztatta az ifjúúr kedélyét.
Aztán az a merengő mosoly végre legördíti a szívéről azt a szörnyű súlyt.*
- Az úr egészen rám ijesztett a tréfájával *sóhajt nagyot és odabújik a félvérhez, hogy megnyugtassa magát. Csak móka volt. Mi más?* - Természetesen ráérsz a fizetséget rendezni reggel, mielőtt távozol *mondja, miközben csókjai a vendég hasa felé haladnak.* - Sosem akasztanám meg a szórakozásodat ilyesmivel, nagyuram.
*Nyelve és ajkai értő gondjaikba veszik a vendég férfiékét, hogy visszataláljanak a Sellőházhoz méltóbb hangulathoz. Nala mindig kissé esetlenül kezelte ezt a fizetség dolgot. A szerájban nem volt ilyesmi. Ott csupán tette a dolgát, s boldog volt, ha elégedettek voltak vele.*
4849. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-10-03 18:46:42
Üzenet elküldve: 2023-10-03 18:46:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nalaeä Phyrra//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
~Messzi-messzi hajnalig.~ *Már-már olyan érzése támad, mintha a leány tényleg jól érezné magát a társaságában. Persze nem ostoba, tisztában van vele, hogy a tündérnek az a dolga, hogy ezt elhitesse vele. Ismét csak végigsiklik tekintete a tündér testén. Irigyen gondol azokra, akiknek van pénzük ezt rendszeresen megengedni maguknak.*
-A Nala jó. Szép és egyszerű. *A plafont bámulja, miközben hagyja, hogy a sellő a testét cirógassa. Nem nehéz ismét feltámasztani kedvét és ez hamar meg is mutatkozik a lány óvatos játékának hála. Ez az élvezetes állapot egészen addig kitart, míg szépséges vendéglátója nem ébreszt benne hirtelen rémületet. Az ár hallatán egészen összerezzen, mintha rájuk nyitott volna valaki, aki üvöltve követeli a tartozását.
A lány felé fordul, hátha amaz viccelt vele és a finom mosolyból leolvashatja majd a tréfát, de ez aligha következik be.*
-Hahh, most jutott eszembe, hogy késésben vagyok. Nagy késésben. Igen-igen. Várnak a... Tengeri Szukán. *Az első hajó, ami eszébe ötlik. Felül az ágyban, hogy befókuszálhassa elhajigált ruhadarabjait, de nem nyúl azonnal értük. Előbb meg kell nyernie magának a tündért.*
-Kétszáz, azt mondtad? Hmm... *Tudja, hogy ez itt nem az alkuszok terme. Ötven aranyat még nagyjából kitudna dumálni, talán még nyolcvanat is... De kétszáz arany még a kezében sem sokszor volt egyszerre.*
-Legyen. Elhozom majd... Idővel. *Vágja ki magát. Meg kell várnia, míg elül az ügy. Észrevette, hogy ha sokáig húz egy tartozást, a delikvens általában megelégszik a töredékével is, csak kapjon képhez valamit.*
-Csak most épp nincs nálam... De ez nem baj, ugye? *Megnyerő mosolyt varázsol ábrázatára. Fontos a hidegvér. Sosem volt különösebben bátor, de a megtévesztés egészen kenyere. A majrézás ráér majd, ha veszélyt érez.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
~Messzi-messzi hajnalig.~ *Már-már olyan érzése támad, mintha a leány tényleg jól érezné magát a társaságában. Persze nem ostoba, tisztában van vele, hogy a tündérnek az a dolga, hogy ezt elhitesse vele. Ismét csak végigsiklik tekintete a tündér testén. Irigyen gondol azokra, akiknek van pénzük ezt rendszeresen megengedni maguknak.*
-A Nala jó. Szép és egyszerű. *A plafont bámulja, miközben hagyja, hogy a sellő a testét cirógassa. Nem nehéz ismét feltámasztani kedvét és ez hamar meg is mutatkozik a lány óvatos játékának hála. Ez az élvezetes állapot egészen addig kitart, míg szépséges vendéglátója nem ébreszt benne hirtelen rémületet. Az ár hallatán egészen összerezzen, mintha rájuk nyitott volna valaki, aki üvöltve követeli a tartozását.
A lány felé fordul, hátha amaz viccelt vele és a finom mosolyból leolvashatja majd a tréfát, de ez aligha következik be.*
-Hahh, most jutott eszembe, hogy késésben vagyok. Nagy késésben. Igen-igen. Várnak a... Tengeri Szukán. *Az első hajó, ami eszébe ötlik. Felül az ágyban, hogy befókuszálhassa elhajigált ruhadarabjait, de nem nyúl azonnal értük. Előbb meg kell nyernie magának a tündért.*
-Kétszáz, azt mondtad? Hmm... *Tudja, hogy ez itt nem az alkuszok terme. Ötven aranyat még nagyjából kitudna dumálni, talán még nyolcvanat is... De kétszáz arany még a kezében sem sokszor volt egyszerre.*
-Legyen. Elhozom majd... Idővel. *Vágja ki magát. Meg kell várnia, míg elül az ügy. Észrevette, hogy ha sokáig húz egy tartozást, a delikvens általában megelégszik a töredékével is, csak kapjon képhez valamit.*
-Csak most épp nincs nálam... De ez nem baj, ugye? *Megnyerő mosolyt varázsol ábrázatára. Fontos a hidegvér. Sosem volt különösebben bátor, de a megtévesztés egészen kenyere. A majrézás ráér majd, ha veszélyt érez.*
4848. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-10-02 16:19:10
Üzenet elküldve: 2023-10-02 16:19:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Hagyja az első rohamot tetőzni. Semmiféle ítélkezés nem látszik rajta. Tudja, hogy működik ez. Nem az első és nem is az utolsó eset, és nincs is benne semmi rendhagyó. A korosabb uraknál mondjuk más a táncrend, de az ifjúúr természetes, hogy jóval nagyobb elánnal veselkedett neki, mint amivel a feltüzelt teste sokáig bírt volna.
Nagyot, elégedettet sóhajt. Aztán az ifjúúr után fordul és az oldalához simulva kéretőzik az ölelésébe*
- Egészen a messzi-messzi hajnalig, fenséges úr *súgja. Észrevette, hogy vendégének kedvére van a megszólítás, a tündérnek pedig minden vágya, hogy kedvében minél jobban kiszolgálja.*
- Nalaeä Phyrra. Nala. Vagy szólíthatsz máshogy is, ha úgy kívánod. *Ujjai finom köröket írnak le az ifjúúr mellkasán, aztán osonkodnak egészen le a combjáig, egyszer-egyszer megcirógatva az ágyékát is kedveskedőn.*
- Csak egy szavadba, nagyuram *csókol a vendég nyakába finoman, amikor az ár szóba kerül* - és csekély kétszáz aranyba. *Fogalma sincs, hogy ez mennyire sok vagy kevés. Legfeljebb az étlapon szereplő többi tételhez tudja hasonlítani. A Madám ezt az árat szabta azzal az intéssel, hogy szolgáljon rá.
Ő az egyetlen tündér a bordélyban, és eddig meg voltak vele elégedve, szóval mondhatni nagy becsben tartják, de a bizalmat azért még hosszabb út lesz érdemelnie az új vezetőség részéről. Ám ő nagyon igyekszik.*
*Hagyja az első rohamot tetőzni. Semmiféle ítélkezés nem látszik rajta. Tudja, hogy működik ez. Nem az első és nem is az utolsó eset, és nincs is benne semmi rendhagyó. A korosabb uraknál mondjuk más a táncrend, de az ifjúúr természetes, hogy jóval nagyobb elánnal veselkedett neki, mint amivel a feltüzelt teste sokáig bírt volna.
Nagyot, elégedettet sóhajt. Aztán az ifjúúr után fordul és az oldalához simulva kéretőzik az ölelésébe*
- Egészen a messzi-messzi hajnalig, fenséges úr *súgja. Észrevette, hogy vendégének kedvére van a megszólítás, a tündérnek pedig minden vágya, hogy kedvében minél jobban kiszolgálja.*
- Nalaeä Phyrra. Nala. Vagy szólíthatsz máshogy is, ha úgy kívánod. *Ujjai finom köröket írnak le az ifjúúr mellkasán, aztán osonkodnak egészen le a combjáig, egyszer-egyszer megcirógatva az ágyékát is kedveskedőn.*
- Csak egy szavadba, nagyuram *csókol a vendég nyakába finoman, amikor az ár szóba kerül* - és csekély kétszáz aranyba. *Fogalma sincs, hogy ez mennyire sok vagy kevés. Legfeljebb az étlapon szereplő többi tételhez tudja hasonlítani. A Madám ezt az árat szabta azzal az intéssel, hogy szolgáljon rá.
Ő az egyetlen tündér a bordélyban, és eddig meg voltak vele elégedve, szóval mondhatni nagy becsben tartják, de a bizalmat azért még hosszabb út lesz érdemelnie az új vezetőség részéről. Ám ő nagyon igyekszik.*
4847. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-10-02 10:41:26
Üzenet elküldve: 2023-10-02 10:41:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nalaeä Phyrra//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Sietve kapkodja le magáról a maradék ruhát is, hogy minél előbb követhesse a sellőt az ágyba. Túlontúl felhevült hozzá, hogy bármi mással foglalkozzon vagy az arany dolga egyáltalán felmerüljön benne. Helyette éppen csak, hogy felhajtva a szoknyát mohón rámászik a tündérre, hogy magáévá tegye.
A szolgálatkész sellő társasága, a keblek látványa, a hely szelleme na és persze a kiéhezettsége alaposan megsegítik a gyönyör útján. Éppen csak, hogy komolyabb nyikorgásba kezdene az ágy alattuk, ő hullámzó mellkassal fordul le a szajháról, hogy kifújja magát.*
-Hajnalig, azt mondtad? *Szólal meg végül rövid pihegés után. Immáron tisztább fejjel tud gondolkodni, nem hajtja úgy az ifjonti vér. Óvatossága azt súgja, minél tovább szórakoztatja magát, annál nagyobb bajba kerülhet. De annyi mindent kipróbálna még!*
-Nem is mondtad, mi a neved. Hogy legközelebb is kereshesselek. * Fordul a tündér felé az ágyban. Ismét csak időt igyekszik nyerni gondolatainak.*
-És mennyibe is kerülsz? *Csúszik ki még a száján a kérdés, majd mesteri mosolyt költöztet arcára. Talán jobb lett volna kerülgetni még a forró kását, de igazán kíváncsi. És talán jókedvében találja a tündért is. Elvégre kellemes társaságnak gondolja magát. Egy dolog biztosnak látszik; megint csak lesz mivel hencegnie a lakónegyedi sorstársaknak!*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.02 10:44:56
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Sietve kapkodja le magáról a maradék ruhát is, hogy minél előbb követhesse a sellőt az ágyba. Túlontúl felhevült hozzá, hogy bármi mással foglalkozzon vagy az arany dolga egyáltalán felmerüljön benne. Helyette éppen csak, hogy felhajtva a szoknyát mohón rámászik a tündérre, hogy magáévá tegye.
A szolgálatkész sellő társasága, a keblek látványa, a hely szelleme na és persze a kiéhezettsége alaposan megsegítik a gyönyör útján. Éppen csak, hogy komolyabb nyikorgásba kezdene az ágy alattuk, ő hullámzó mellkassal fordul le a szajháról, hogy kifújja magát.*
-Hajnalig, azt mondtad? *Szólal meg végül rövid pihegés után. Immáron tisztább fejjel tud gondolkodni, nem hajtja úgy az ifjonti vér. Óvatossága azt súgja, minél tovább szórakoztatja magát, annál nagyobb bajba kerülhet. De annyi mindent kipróbálna még!*
-Nem is mondtad, mi a neved. Hogy legközelebb is kereshesselek. * Fordul a tündér felé az ágyban. Ismét csak időt igyekszik nyerni gondolatainak.*
-És mennyibe is kerülsz? *Csúszik ki még a száján a kérdés, majd mesteri mosolyt költöztet arcára. Talán jobb lett volna kerülgetni még a forró kását, de igazán kíváncsi. És talán jókedvében találja a tündért is. Elvégre kellemes társaságnak gondolja magát. Egy dolog biztosnak látszik; megint csak lesz mivel hencegnie a lakónegyedi sorstársaknak!*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.02 10:44:56
4846. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-10-01 20:31:45
Üzenet elküldve: 2023-10-01 20:31:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az érintésre kissé szaporábbra várt Nala légzése. Reméli, hogy ez az elnyújtott szótlanság tetszést jelent az úr észéről. A keze alatt domborodó férfiasság megerősítést súg, de valahogy mégis meglepi a hirtelen kirobbanó kapkodás.*
- A tiéd vagyok, uram, hajnalig *mondja. Nem a sürgetést akarja letörni, csupán biztosítani szeretné a vendéget, hogy bőven lesz ideje kiélvezni a ház méltán híres szolgáltatását. Mindezek mellett készségesen hátrál az ágy felé, hogy az úr vágyainak ne kelljen várakoznia. Tudja jól, amikor ilyen hevület keríti hatalmába a férfitestet, annak jobb utat adni. Más esetben segítene levetkőzni, de az az érzése, az ifjúúr talán még az ingtől se szabadul meg, mielőtt nekikezdene, épp csak a kulcsfontosságú részeit szabadítja ki.
Nala adja magát. Nem ijeszti meg a sietség vagy a vehemencia. Nem az első eset. Kell egy kicsi idő, de hamar ráhangolódik a vendége gyönyörére. Kipirult orcája szinte áhítatosan ragyog az örömtől, hogy a teste tetszésére van az úrnak.*
*Az érintésre kissé szaporábbra várt Nala légzése. Reméli, hogy ez az elnyújtott szótlanság tetszést jelent az úr észéről. A keze alatt domborodó férfiasság megerősítést súg, de valahogy mégis meglepi a hirtelen kirobbanó kapkodás.*
- A tiéd vagyok, uram, hajnalig *mondja. Nem a sürgetést akarja letörni, csupán biztosítani szeretné a vendéget, hogy bőven lesz ideje kiélvezni a ház méltán híres szolgáltatását. Mindezek mellett készségesen hátrál az ágy felé, hogy az úr vágyainak ne kelljen várakoznia. Tudja jól, amikor ilyen hevület keríti hatalmába a férfitestet, annak jobb utat adni. Más esetben segítene levetkőzni, de az az érzése, az ifjúúr talán még az ingtől se szabadul meg, mielőtt nekikezdene, épp csak a kulcsfontosságú részeit szabadítja ki.
Nala adja magát. Nem ijeszti meg a sietség vagy a vehemencia. Nem az első eset. Kell egy kicsi idő, de hamar ráhangolódik a vendége gyönyörére. Kipirult orcája szinte áhítatosan ragyog az örömtől, hogy a teste tetszésére van az úrnak.*
4845. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-10-01 19:12:03
Üzenet elküldve: 2023-10-01 19:12:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nalaeä Phyrra//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
~Uram.~ *A szó sokáig cseng még fülében. Nem tudná felidézni, hogy valaha is nevezték volna így. Kihúzza magát és mellét dülleszti. Itt nem kölyök, hanem úr. Vérpezsdítő érzés.
Ahogy a tündér társasága is, akit zokszó nélkül követ. Lábai maguktól teszik a lépéseket, az akarata már rég cserben hagyta.
Számos szoba mellett elhaladnak és ha nem élvezné épp Nalaeä társaságát, minden kétséget kizáróan lecövekelne valamelyik ajtó előtt. Nyilvánvalóan nem oly izgalmas kaland, mint egy sellő társasága, de ha az ember ügyes, úgy e szolgáltatás legalább nem kerül semmibe. Az ágyékába tóduló vér elhessegeti vele az arany kérdését, s követi a kurtizánt a szobába.
Valahogy így képzelte el a Sellőház "szobáit". Kellően otthonos és fülledt, hogy bárki elengedhesse magát a falai között.
Válaszra nyitná száját a hozzá intézett kérdésre, de bennragad a szó. Ajkait beharapva bámulja a számára feltárulkozó kebleket és sajátos izgalom lesz úrrá rajta. Az Alissänával eltöltött néhány, igen költséges alkalmat idéző izgalom ez. Nem olyan fajta, mint amit egy lakónegyedi leánnyal vagy egy dokkokmenti szajhával él meg az ember. Úgy érezheti magát, mint egy vagyonos uraság. Valaki, aki különleges.
Nem válaszolja meg azonnal a kérdést, helyette a feszes keblek után nyúl, hogy megmarkolhassa őket. Hosszan, egyesével. Közben a sellő is óvatos munkához lát, amire ismét csak jólesően bukfencezik gyomra.
Megtanulta már az ébenhajú elftől a Hét Varjúban, hogy bizony többet is lehet kérni e leányoktól egy légyottnál vagy egy könnyed kielégülésnél, de az elmúlt napok eseményei és a nélkülözés bizony éhessé tette.*
-Meg akarlak kapni. *Válaszolja meg a kérdést prózaian, miközben kapkodva a szíjáért nyúl, hogy minél előbb megszabadulhasson ruháitól. Nincs más vágya most, mint a sellőben tudni magát. Hisz ki tudja, mikor érheti ilyen alkalom legközelebb?*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
~Uram.~ *A szó sokáig cseng még fülében. Nem tudná felidézni, hogy valaha is nevezték volna így. Kihúzza magát és mellét dülleszti. Itt nem kölyök, hanem úr. Vérpezsdítő érzés.
Ahogy a tündér társasága is, akit zokszó nélkül követ. Lábai maguktól teszik a lépéseket, az akarata már rég cserben hagyta.
Számos szoba mellett elhaladnak és ha nem élvezné épp Nalaeä társaságát, minden kétséget kizáróan lecövekelne valamelyik ajtó előtt. Nyilvánvalóan nem oly izgalmas kaland, mint egy sellő társasága, de ha az ember ügyes, úgy e szolgáltatás legalább nem kerül semmibe. Az ágyékába tóduló vér elhessegeti vele az arany kérdését, s követi a kurtizánt a szobába.
Valahogy így képzelte el a Sellőház "szobáit". Kellően otthonos és fülledt, hogy bárki elengedhesse magát a falai között.
Válaszra nyitná száját a hozzá intézett kérdésre, de bennragad a szó. Ajkait beharapva bámulja a számára feltárulkozó kebleket és sajátos izgalom lesz úrrá rajta. Az Alissänával eltöltött néhány, igen költséges alkalmat idéző izgalom ez. Nem olyan fajta, mint amit egy lakónegyedi leánnyal vagy egy dokkokmenti szajhával él meg az ember. Úgy érezheti magát, mint egy vagyonos uraság. Valaki, aki különleges.
Nem válaszolja meg azonnal a kérdést, helyette a feszes keblek után nyúl, hogy megmarkolhassa őket. Hosszan, egyesével. Közben a sellő is óvatos munkához lát, amire ismét csak jólesően bukfencezik gyomra.
Megtanulta már az ébenhajú elftől a Hét Varjúban, hogy bizony többet is lehet kérni e leányoktól egy légyottnál vagy egy könnyed kielégülésnél, de az elmúlt napok eseményei és a nélkülözés bizony éhessé tette.*
-Meg akarlak kapni. *Válaszolja meg a kérdést prózaian, miközben kapkodva a szíjáért nyúl, hogy minél előbb megszabadulhasson ruháitól. Nincs más vágya most, mint a sellőben tudni magát. Hisz ki tudja, mikor érheti ilyen alkalom legközelebb?*
4844. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-10-01 15:39:16
Üzenet elküldve: 2023-10-01 15:39:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Felderül a tündér arca, amikor a vendég megfelelőnek ítéli. Szemérmesnek ható mosollyal szegi le a pilláit, aztán a nyakát cirógató kézért nyúl, hogy ajkai hálás csókot tapasszanak rá.*
- Megtisztelsz, uram. Igyekezni fogok, hogy mindenben elégedett legyél.
*Ha valaki egy sellő társaságát kívánja élvezni, az az esetek többségében tudvalévő, hogy mit jelent, de itt a társaság van, hogy valóban csak társaságot jelent. Legalábbis, míg a vendég elfogyasztja a vacsoráját, italát, megfürdik. Az ifjúúr szavai viszont jelzik, hogy ő rátérne a szakmaibb részletekre. Ez természetesen megszokott dolog, és a tündér se talál benne kivetnivalót.
Invitálhatná a paravánok felé is, de úgy gondolja, hogy a diszkrét magányba félrevonuló ifjú jobban értékelné, ha intimebb közegben folytatnák az ismerkedést.*
- Kövess. Mutatom az utat *mondja, s vendégét kézen fogva vezeti az emelet felé, ahol a szolgáltatásra kijelölt szobák sorakoznak. Kis jelölés mutatja, melyik szabad, s melyik van épp használatban, s hogy melyik várja, hogy gondos kezek friss ágyneműt húzzanak, szellőztessenek, friss vízzel telt kancsót vigyenek.
Ma este nagy a sürgés-forgás, úgyhogy a folyosón végighaladva egészen életre kel a ház. Lélegzete a lenti vidám kacajokkal és zenével vegyülő, buja nyögésekkel telt kavalkád. Ütemes nyikordulás, izzadt bőrnek csapódó bőr hangjai.
Nala betessékeli a vendéget, s a kinti jelet átfordítva tompa zajjá csendesíti az ajtón kívüli világot. A szoba berendezése kellemes. Kissé egzotikus a dekorációnak használt színes, áttetsző kelméktől és díszes párnáktól meg a cifra szőnyegtől. Csupán két lámpás ég odabent, melyek sejtelmes fénybe vonják a helyiséget. Áttört virágmintájuk kirajzolódik a falon és a mennyezeten is.
Nalaeä egy kicsit elbizonytalanodik. Nem tudja, az úr mennyire tapasztalt az ilyesmiben, s nyilván ezt nem is illendő feszegetni. Fiatalok a vonásai, és odalent az arcát simította meg, nem a ruhán kissé átsejlő keblét vagy az alatta rejlő domborulatokat. Viszont határozottnak és higgadtnak tűnik, így lehet, hogy a finom és épp csak báját méltató első érintés a neveltetéséből fakad. Bizony, nemes elf vérét aligha tagadhatná az ifjú, s hogy e vér egy emberével keveredett, az Nala szemében nem csorbít rajta.*
- Van különleges óhajod, uram? *kérdi, miközben kioldja ruhájának kötőjét a nyakán, hogy formás kis melleit szabaddá tegye. A ruhából nem bújik ki. Vannak, akik szeretik, ha rajta marad. A combján megkötött harisnyán kívül mást nem visel alatta.
Kibújik a cipellőjéből és az ifjúúr elé sétál, hogy most már valóban szabadon, kedve szerint megérinthesse. Nala simítása egészen diszkréten vonul végig a vendég ágyékán, de egyelőre nem kezdi kibontani a ruháiból.*
*Felderül a tündér arca, amikor a vendég megfelelőnek ítéli. Szemérmesnek ható mosollyal szegi le a pilláit, aztán a nyakát cirógató kézért nyúl, hogy ajkai hálás csókot tapasszanak rá.*
- Megtisztelsz, uram. Igyekezni fogok, hogy mindenben elégedett legyél.
*Ha valaki egy sellő társaságát kívánja élvezni, az az esetek többségében tudvalévő, hogy mit jelent, de itt a társaság van, hogy valóban csak társaságot jelent. Legalábbis, míg a vendég elfogyasztja a vacsoráját, italát, megfürdik. Az ifjúúr szavai viszont jelzik, hogy ő rátérne a szakmaibb részletekre. Ez természetesen megszokott dolog, és a tündér se talál benne kivetnivalót.
Invitálhatná a paravánok felé is, de úgy gondolja, hogy a diszkrét magányba félrevonuló ifjú jobban értékelné, ha intimebb közegben folytatnák az ismerkedést.*
- Kövess. Mutatom az utat *mondja, s vendégét kézen fogva vezeti az emelet felé, ahol a szolgáltatásra kijelölt szobák sorakoznak. Kis jelölés mutatja, melyik szabad, s melyik van épp használatban, s hogy melyik várja, hogy gondos kezek friss ágyneműt húzzanak, szellőztessenek, friss vízzel telt kancsót vigyenek.
Ma este nagy a sürgés-forgás, úgyhogy a folyosón végighaladva egészen életre kel a ház. Lélegzete a lenti vidám kacajokkal és zenével vegyülő, buja nyögésekkel telt kavalkád. Ütemes nyikordulás, izzadt bőrnek csapódó bőr hangjai.
Nala betessékeli a vendéget, s a kinti jelet átfordítva tompa zajjá csendesíti az ajtón kívüli világot. A szoba berendezése kellemes. Kissé egzotikus a dekorációnak használt színes, áttetsző kelméktől és díszes párnáktól meg a cifra szőnyegtől. Csupán két lámpás ég odabent, melyek sejtelmes fénybe vonják a helyiséget. Áttört virágmintájuk kirajzolódik a falon és a mennyezeten is.
Nalaeä egy kicsit elbizonytalanodik. Nem tudja, az úr mennyire tapasztalt az ilyesmiben, s nyilván ezt nem is illendő feszegetni. Fiatalok a vonásai, és odalent az arcát simította meg, nem a ruhán kissé átsejlő keblét vagy az alatta rejlő domborulatokat. Viszont határozottnak és higgadtnak tűnik, így lehet, hogy a finom és épp csak báját méltató első érintés a neveltetéséből fakad. Bizony, nemes elf vérét aligha tagadhatná az ifjú, s hogy e vér egy emberével keveredett, az Nala szemében nem csorbít rajta.*
- Van különleges óhajod, uram? *kérdi, miközben kioldja ruhájának kötőjét a nyakán, hogy formás kis melleit szabaddá tegye. A ruhából nem bújik ki. Vannak, akik szeretik, ha rajta marad. A combján megkötött harisnyán kívül mást nem visel alatta.
Kibújik a cipellőjéből és az ifjúúr elé sétál, hogy most már valóban szabadon, kedve szerint megérinthesse. Nala simítása egészen diszkréten vonul végig a vendég ágyékán, de egyelőre nem kezdi kibontani a ruháiból.*
4843. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-10-01 13:52:53
Üzenet elküldve: 2023-10-01 13:52:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nalaeä Phyrra//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Tekintetével követi az ügyes praktikát, ahogy a sellő az asztalra helyezi a tálcát. Nem az a fajta, aki jól álcázza arcán gondolatainak tartalmát. Még kiszáradt ajkát is nedvesíti nyelvével, miközben Nalaeä visszafordul.
Szórakozottan dugja zsebébe kezét, hogy a szöveten keresztül igazíthasson magán ágyéktájt. Fegyver nem húzza a szíjat derekán, hisz azokat leadta belépéskor. Nem bajkeverő fajta. Általában a baj találja meg őt.*
-Hogy milyen sellő? *Ismétli a kérdést, hogy megint csak időt nyerhessen magának a válaszra. Nem feledi a szűkös erszény dolgát, de a férfiúi vágy e tényállást egyre inkább hátrébb szorítja. Ha eddig menekülni kívánt is volna a helyzetből, már nincs így. Túlságosan bizsergető a tündér közelsége, hogy akaratát megacélozhassa.*
-Te megfelelsz. *Feleli végül halkan, miközben óvatosan a lány arca után nyúl, hogy végigsimíthassa. Ujjai cirógatóan állnak meg a karcsú nyakon, miközben immáron jóval palástolatlanabbul méri végig a lány adottságait. Nem az a fajta, aki sokszor megfordul sellők társaságában, hát kihasználja ezt az alkalmat.*
-Van kedved... Keresni egy helyet? *Az arany dolgával ráér majd foglalkozni, most egészen vad gondolatok kerítik hatalmába. Nem jártas túlzottan a Sellőházban egyébként, de azt már rég elleste a vendégektől, hogy a leányokat paravánok mögé viszik, esetleg szobába. Nem mozdul azonban, kivárja, hogyan fogadja felkérését az elsőre félvérnek vélt tündér.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Tekintetével követi az ügyes praktikát, ahogy a sellő az asztalra helyezi a tálcát. Nem az a fajta, aki jól álcázza arcán gondolatainak tartalmát. Még kiszáradt ajkát is nedvesíti nyelvével, miközben Nalaeä visszafordul.
Szórakozottan dugja zsebébe kezét, hogy a szöveten keresztül igazíthasson magán ágyéktájt. Fegyver nem húzza a szíjat derekán, hisz azokat leadta belépéskor. Nem bajkeverő fajta. Általában a baj találja meg őt.*
-Hogy milyen sellő? *Ismétli a kérdést, hogy megint csak időt nyerhessen magának a válaszra. Nem feledi a szűkös erszény dolgát, de a férfiúi vágy e tényállást egyre inkább hátrébb szorítja. Ha eddig menekülni kívánt is volna a helyzetből, már nincs így. Túlságosan bizsergető a tündér közelsége, hogy akaratát megacélozhassa.*
-Te megfelelsz. *Feleli végül halkan, miközben óvatosan a lány arca után nyúl, hogy végigsimíthassa. Ujjai cirógatóan állnak meg a karcsú nyakon, miközben immáron jóval palástolatlanabbul méri végig a lány adottságait. Nem az a fajta, aki sokszor megfordul sellők társaságában, hát kihasználja ezt az alkalmat.*
-Van kedved... Keresni egy helyet? *Az arany dolgával ráér majd foglalkozni, most egészen vad gondolatok kerítik hatalmába. Nem jártas túlzottan a Sellőházban egyébként, de azt már rég elleste a vendégektől, hogy a leányokat paravánok mögé viszik, esetleg szobába. Nem mozdul azonban, kivárja, hogyan fogadja felkérését az elsőre félvérnek vélt tündér.*
4842. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-10-01 09:59:12
Üzenet elküldve: 2023-10-01 09:59:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Kicsit zavarba jön a választól, hiszen beigazolódni látszik a szörnyű feltételezés, hogy az urat elkerülte a Sellőház odaadó vendégszeretete. Tépelődik egy pillanatig, hogy gyorsan elsiessen-e a tálcájával, hogy szóljon a lányoknak. Persze nem is biztos, hogy leányt akar az úr, és amúgy is elég rosszul venné ki magát, ha most ő is magára hagyná.
Csak annyira fordul meg, hogy letegye a tálcáját egy üres asztalra. Figyel rá, hogy ehhez azért kellően előre dőljön. A rövid ruhácska alja jóval többet mutat, mint egy bordély falain kívül illene, de a mozdulattal ez a határ egy leheletnyivel még kitolódik, hogy a parlagon hagyott vendéget valamelyest kiengesztelje.
A tündér aztán megfordul, és megilletődött kéztördeléssel lép az ifjúúrhoz.*
- Ha elárulod, milyen sellő lenne kedvedre, uram, máris intézkedek.
*Nala nem akad fenn azon, hogy a vendég nem visel drága ruhákat. Itt a kikötőben sokféle szerzet megfordul. A legtöbben átutazóban. Nem mindenkit lehet külcsín alapján megítélni. Neki pedig nem is ez a dolga. Egyedül amiatt nem mulaszt el szólni soha, ha valaki elmulasztotta letenni a fegyvereit a bejáratnál. Az őrök figyelnek, de azért megesik olykor, hogy valami felett elsiklanak. Nem szeretné, ha valaki emiatt keveredne bajba.
Közel áll meg a vendéghez, hogy ha szeretné, megérinthesse, vagy diszkréten elsuttoghassa, mivel szolgálhatná a Sellőház a kedvét.*
*Kicsit zavarba jön a választól, hiszen beigazolódni látszik a szörnyű feltételezés, hogy az urat elkerülte a Sellőház odaadó vendégszeretete. Tépelődik egy pillanatig, hogy gyorsan elsiessen-e a tálcájával, hogy szóljon a lányoknak. Persze nem is biztos, hogy leányt akar az úr, és amúgy is elég rosszul venné ki magát, ha most ő is magára hagyná.
Csak annyira fordul meg, hogy letegye a tálcáját egy üres asztalra. Figyel rá, hogy ehhez azért kellően előre dőljön. A rövid ruhácska alja jóval többet mutat, mint egy bordély falain kívül illene, de a mozdulattal ez a határ egy leheletnyivel még kitolódik, hogy a parlagon hagyott vendéget valamelyest kiengesztelje.
A tündér aztán megfordul, és megilletődött kéztördeléssel lép az ifjúúrhoz.*
- Ha elárulod, milyen sellő lenne kedvedre, uram, máris intézkedek.
*Nala nem akad fenn azon, hogy a vendég nem visel drága ruhákat. Itt a kikötőben sokféle szerzet megfordul. A legtöbben átutazóban. Nem mindenkit lehet külcsín alapján megítélni. Neki pedig nem is ez a dolga. Egyedül amiatt nem mulaszt el szólni soha, ha valaki elmulasztotta letenni a fegyvereit a bejáratnál. Az őrök figyelnek, de azért megesik olykor, hogy valami felett elsiklanak. Nem szeretné, ha valaki emiatt keveredne bajba.
Közel áll meg a vendéghez, hogy ha szeretné, megérinthesse, vagy diszkréten elsuttoghassa, mivel szolgálhatná a Sellőház a kedvét.*
4841. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-09-30 21:48:43
Üzenet elküldve: 2023-09-30 21:48:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nalaeä Phyrra//
*Szaporán emelgeti ajkához a poharat, noha fogyasztani nem fogyaszt belőle. Hadd lássák az esetleges kósza tekintetek, hogy ő itt igenis fogyaszt. Szerencséjére ebből nem sok akad, ahhoz túl nagy a sürgés-forgás. Szeme meg-megbicsaklik a bájaikat éppen csak rejtegető sellőkön. Hátrasimítja rakoncátlan tincseit, csak úgy a miheztartás végett. Tudja ugyanakkor, a külcsín itt aligha lényeg, hisz a leányok nem szerelmet keresnek, de még csak nem is szeretőt. Meg is akad a tekintete egy selymekbe öltözött, testes, szakállas alakon, akit egy igazán szemrevaló, dús keblekkel megáldott, barna félvér terelget a szobák felé. Ujjával türelmetlen koppint poharának szélén. Miért ne követhetné őket? A kulcslyukon, netán az ajtórésen belesve biztosan pikáns képet kapna... Épp rászánná magát a cselekvésre, mikor "tetten érik". Reflexszerűen méri végig a sellőt, kit első pillantásra félvérnek vél, már a magassága miatt elsősorban. A sajátos színű hajkorona és a ruhaköltemény alá bújtatott, finoman ívelt test amúgy is könnyedén magára vonná a óvatos figyelmét, de most, hogy gazdájuk még meg is szólította, nem kell elkapnia tekintetét.
Viszonozza a mosolyt, s közben némi időt nyer magának, hogy gondolatait ráncba szedje. Tisztában van vele, hogy hol van. A Sellőházban pedig nemigen illik visszautasítani a kiszolgálást. Legalább egy ital dívik, ha más nem is.*
-Nos... Italom még van, de egy sellő társasága mindig kellemes kísérő. *Vágja ki magát végül, még büszke is gyors észjárására. Szavait alátámasztandó, körbe lögyböli a kezében tartott pohár tartalmát, majd kihúz egy széket maga mellett és helyet foglal az asztalnál. Ha már így alakult, kiélvezi a helyzetet, amíg tudja. Nem szívesen válna meg még attól a kevéske aranytól is, amit a zsebe rejt. Egy ital, ha talán kijönne itt, egy sellő társasága már aligha. Míg viszont "szolgáltatást" nem nyújtanak számára, addig ilyesmitől nem kell tartania. Persze gyomra kellemeset bukfencezik a gondolatra is, hogy valamiféle szerencse éri és mikor legközelebb zsebébe nyúl, megtízszereződik annak tartalma, de ilyen még nem történt vele. Úgyhogy legalább jóllakatja tekintetét, míg lehet, s tán érzékeit is megcsiklandozhatja a leány közelségétől.*
*Szaporán emelgeti ajkához a poharat, noha fogyasztani nem fogyaszt belőle. Hadd lássák az esetleges kósza tekintetek, hogy ő itt igenis fogyaszt. Szerencséjére ebből nem sok akad, ahhoz túl nagy a sürgés-forgás. Szeme meg-megbicsaklik a bájaikat éppen csak rejtegető sellőkön. Hátrasimítja rakoncátlan tincseit, csak úgy a miheztartás végett. Tudja ugyanakkor, a külcsín itt aligha lényeg, hisz a leányok nem szerelmet keresnek, de még csak nem is szeretőt. Meg is akad a tekintete egy selymekbe öltözött, testes, szakállas alakon, akit egy igazán szemrevaló, dús keblekkel megáldott, barna félvér terelget a szobák felé. Ujjával türelmetlen koppint poharának szélén. Miért ne követhetné őket? A kulcslyukon, netán az ajtórésen belesve biztosan pikáns képet kapna... Épp rászánná magát a cselekvésre, mikor "tetten érik". Reflexszerűen méri végig a sellőt, kit első pillantásra félvérnek vél, már a magassága miatt elsősorban. A sajátos színű hajkorona és a ruhaköltemény alá bújtatott, finoman ívelt test amúgy is könnyedén magára vonná a óvatos figyelmét, de most, hogy gazdájuk még meg is szólította, nem kell elkapnia tekintetét.
Viszonozza a mosolyt, s közben némi időt nyer magának, hogy gondolatait ráncba szedje. Tisztában van vele, hogy hol van. A Sellőházban pedig nemigen illik visszautasítani a kiszolgálást. Legalább egy ital dívik, ha más nem is.*
-Nos... Italom még van, de egy sellő társasága mindig kellemes kísérő. *Vágja ki magát végül, még büszke is gyors észjárására. Szavait alátámasztandó, körbe lögyböli a kezében tartott pohár tartalmát, majd kihúz egy széket maga mellett és helyet foglal az asztalnál. Ha már így alakult, kiélvezi a helyzetet, amíg tudja. Nem szívesen válna meg még attól a kevéske aranytól is, amit a zsebe rejt. Egy ital, ha talán kijönne itt, egy sellő társasága már aligha. Míg viszont "szolgáltatást" nem nyújtanak számára, addig ilyesmitől nem kell tartania. Persze gyomra kellemeset bukfencezik a gondolatra is, hogy valamiféle szerencse éri és mikor legközelebb zsebébe nyúl, megtízszereződik annak tartalma, de ilyen még nem történt vele. Úgyhogy legalább jóllakatja tekintetét, míg lehet, s tán érzékeit is megcsiklandozhatja a leány közelségétől.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5204-5223