Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 251 (5001. - 5020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5020. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-26 19:33:08
Üzenet elküldve: 2024-03-26 19:33:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Nori erőteljesen nézi pár pillanatig a karkötőjét, és próbálja felidézni Yillith szavait. Ilyenkor rossz csak igazán, ha az agyad úgy szelektál, hogy kénye-kedve szerint dobál ki fontos információkat a kukába.*
- Nem tudom, hogy mi történik, ha leveszem. A démon azt mondta, hogy ha megsérül a karkötő, elveszítem a viperát. Azt viszont nem emlékszem, hogy mondta-e, mi történik, ha direkt leveszem. Nem árulhatom el Sa'Terethet. Ha levenném, az szerintem árulásnak számítana, de nem is akarom levenni. Így halhatatlan vagyok, az jobb.
*Ha már kísérletezésről van szó, azt sem tudja senki, talán még Idya maga sem tudta a saját ugyanilyen entitásával kapcsolatban, hogy ha valaki direkt azért öli meg a gazdatestet, hogy kiűzze belőle a viperát, akkor mi történne. Hisz a képessége elvileg csupán annyi, hogy megmenti őt egy olyan helyzettől, ami nélküle az életébe kerülne.
Inkább nem agyal ezen tovább, helyette Mai nem hétköznapi történetét hallgatja arról, hogy ő igazából csak egy fattyú. Nem is tudta, hogy azok is lehetnek nemesek, de ezek szerint igen.*
- Fattyú, hümm, érdekes. Egyszer találkoztam egy másikkal. Képzeld el, ő sötételf fattyú volt, és azt a sötétség oltárt kereste Arthenior-ban, amit én csináltam. *Az eszébe sem jut, hogy esetleg megbánthatja Mai-t azzal, hogy egymás után kétszer is használja a félvérekre használt egyáltalán nem kedves szót, de természetesen ezt nem is lehet elvárni tőle.
Érkezik aztán a büntetése, abból is kettő, amiért nem tartotta be a játékszabályokat. Mikor meghallja őket, kikerekednek a szemei, és ha pusztán tekintettel ölni lehetne, Mai most szörnyen keserves kínok között égne fekete hamuvá, az biztos.*
- Hé! Nem csinálhatod ezt velem! A fekete sminkem a részem, anélkül nem tudok létezni. *Valamiért ez zavarja jobban, és nem a büntetés második fele, amivel a szabad akaratát korlátozzák gyakorlatilag, de azért azokba a gyilkos pillantásokba benne van az eziránti nemtetszés kifejezése is. Most már még jobban idegesíti, hogy ő nem adhat büntetést Mai-nak, pedig ha őszintén válaszolt volna, akkor most mindkettejüknek egy-egy büntetés járt volna, nem ő kapná mindkettőt. Gondolkozik még egy pár másodpercet, majd végül beleegyezően szólal meg.*
- Oké, jól van. Ha te nyertél, akkor te nyertél, de nagyon gonosz dolog ám így legyőzni engem a saját játékomban. Te már csak ezért is érdemelnél egy büntetést. *Egy egészen komoly és gonosz büntetést, de azt egyelőre még megtartja magának.*
*Nori erőteljesen nézi pár pillanatig a karkötőjét, és próbálja felidézni Yillith szavait. Ilyenkor rossz csak igazán, ha az agyad úgy szelektál, hogy kénye-kedve szerint dobál ki fontos információkat a kukába.*
- Nem tudom, hogy mi történik, ha leveszem. A démon azt mondta, hogy ha megsérül a karkötő, elveszítem a viperát. Azt viszont nem emlékszem, hogy mondta-e, mi történik, ha direkt leveszem. Nem árulhatom el Sa'Terethet. Ha levenném, az szerintem árulásnak számítana, de nem is akarom levenni. Így halhatatlan vagyok, az jobb.
*Ha már kísérletezésről van szó, azt sem tudja senki, talán még Idya maga sem tudta a saját ugyanilyen entitásával kapcsolatban, hogy ha valaki direkt azért öli meg a gazdatestet, hogy kiűzze belőle a viperát, akkor mi történne. Hisz a képessége elvileg csupán annyi, hogy megmenti őt egy olyan helyzettől, ami nélküle az életébe kerülne.
Inkább nem agyal ezen tovább, helyette Mai nem hétköznapi történetét hallgatja arról, hogy ő igazából csak egy fattyú. Nem is tudta, hogy azok is lehetnek nemesek, de ezek szerint igen.*
- Fattyú, hümm, érdekes. Egyszer találkoztam egy másikkal. Képzeld el, ő sötételf fattyú volt, és azt a sötétség oltárt kereste Arthenior-ban, amit én csináltam. *Az eszébe sem jut, hogy esetleg megbánthatja Mai-t azzal, hogy egymás után kétszer is használja a félvérekre használt egyáltalán nem kedves szót, de természetesen ezt nem is lehet elvárni tőle.
Érkezik aztán a büntetése, abból is kettő, amiért nem tartotta be a játékszabályokat. Mikor meghallja őket, kikerekednek a szemei, és ha pusztán tekintettel ölni lehetne, Mai most szörnyen keserves kínok között égne fekete hamuvá, az biztos.*
- Hé! Nem csinálhatod ezt velem! A fekete sminkem a részem, anélkül nem tudok létezni. *Valamiért ez zavarja jobban, és nem a büntetés második fele, amivel a szabad akaratát korlátozzák gyakorlatilag, de azért azokba a gyilkos pillantásokba benne van az eziránti nemtetszés kifejezése is. Most már még jobban idegesíti, hogy ő nem adhat büntetést Mai-nak, pedig ha őszintén válaszolt volna, akkor most mindkettejüknek egy-egy büntetés járt volna, nem ő kapná mindkettőt. Gondolkozik még egy pár másodpercet, majd végül beleegyezően szólal meg.*
- Oké, jól van. Ha te nyertél, akkor te nyertél, de nagyon gonosz dolog ám így legyőzni engem a saját játékomban. Te már csak ezért is érdemelnél egy büntetést. *Egy egészen komoly és gonosz büntetést, de azt egyelőre még megtartja magának.*
5019. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-26 19:03:37
Üzenet elküldve: 2024-03-26 19:03:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Édes álmok és kábulat//
*Őszintén figyel. Minden újabb szó egy segítség neki, hogy igazán megismerhesse mit rejt a sötétség mélye, s bár van egy olyan gyanúja, hogy igazán megfejteni nem lehet soha, mégis hiszi, hogy közelebb tud jutni, mint bárki. Csak el ne eméssze teljesen.*
- Ezt nem teljesen értem. Úgy hangzik, mintha vigyáztak volna rád, azon túl, hogy miért kerültél oda, ahova. Az, hogy nem érdekelte őket a lelked, nos... a férfiakat kevéssé szokták ezek meghatni. Legalább Clion ott volt neked. Az egyel több, mint a senki. *Erre elhúzza a száját, mert neki a senki jutott ilyen téren. De még megvárja a választ, hiszen nem biztos, hogy teljesen jól értette.
Azért az émelygés újra visszajönne, ha nem másra figyelne inkább, mint a teste jelzéseire. Szóval mind a kettő igaz volt. *
- És ha leveszed?
*Ez egy ártatlan, de súlyos kérdés. Mi a fontosabb? A tulajdon halhatatlansága, amit úgy élhet le, hogy gyötri a tény, hogy bármikor egy szörnyeteg lehet belőle, vagy egy emberi élet, ahol ezt a béklyót levetheti magáról. Ez is egy olyan része ennek az egyességnek, amit szeretne megérteni. Ajándék, ez nagyszerű, de azt vissza is lehet utasítani. Vagy még attól is fél? Tudja, mennyire fanatikusak és elvakultak tudnak lenni a hívők, na de eljátszani a gondolattal még el lehet.
Eztán felé terelődik a szó, de előtte mindenre ugyanúgy figyel, mint azelőtt. Minden egyes részlet fontos. A kimondott szavak, a hangsúly, egy megremegés és még egy szemvillanás is. Most kezd el ezekből igazán olvasni.*
- Előbb elmesélem, aztán jöhet a büntetés. *Mosolyodik el, nem akar túl gonosz lenni, de most adódott egy helyzet amit tán később ki tud használni, amennyiben a másik tartja a szavát, na meg egy számára vicces kis dolog is.*
- A családomban volt egy kimondatlan titok. * Talán beszélne bővebben is, de most elég, ha a lényegre szorítkozik.* - Mégpedig az, hogy én nem vagyok tisztavérű. Nos, körülöttem mindenki az volt. *Mosolyodik el keserűen és mutat végig magán egy legyező mozdulattal.* - Itt egy fattyú előtted, teljes egészben. Ha anyám szült, akkor más lehetőség nincsen. Szóval, tényleg fogalmam sincs, hogy ki nemzett. Remélem legalább jó kis este volt.
*Nevet fel, de semmi igazi jókedv nincs mögötte.*
- Na de, nem mondtad el, milyen büntetést szabhatok ki rád és azonnal kettőt is kell. Ha nincs sorvezetőm, hát majd én alkotom a szabályokat. Az egyik, az az, hogy amint innen elmegyünk egy egész hatig nem használhatod a fekete sminked. Porcelán baba arccal kell mellettem sétálnod egy haton át. Ha szerencséd van hosszú lesz az utunk a városig. *Ez csak kicsit gonosz és tudja, hogy az úton nincs is rá szükség, na de az nem fog annyi időt igénybe venni, hogy mindenki elől elbújhasson a feketeség.* - A másik pedig, hogy amikor nekem nem tetszik valami, amit csinálni akarsz én egyszer megvétózhatom és te egyetlen büdös szót sem szólhatsz, csak elfelejted amit akartál. Nincsenek érvek, könyörgés, átverés. *Pontosan tudja, hogy úrnőként kérhetne ilyesmit, na de az elmúlhat. Az adott szóban pedig megpróbálhat megbízni. Nagyon sokat fog számítani az is, ha ellent mond majd az adott helyzetben.*
*Őszintén figyel. Minden újabb szó egy segítség neki, hogy igazán megismerhesse mit rejt a sötétség mélye, s bár van egy olyan gyanúja, hogy igazán megfejteni nem lehet soha, mégis hiszi, hogy közelebb tud jutni, mint bárki. Csak el ne eméssze teljesen.*
- Ezt nem teljesen értem. Úgy hangzik, mintha vigyáztak volna rád, azon túl, hogy miért kerültél oda, ahova. Az, hogy nem érdekelte őket a lelked, nos... a férfiakat kevéssé szokták ezek meghatni. Legalább Clion ott volt neked. Az egyel több, mint a senki. *Erre elhúzza a száját, mert neki a senki jutott ilyen téren. De még megvárja a választ, hiszen nem biztos, hogy teljesen jól értette.
Azért az émelygés újra visszajönne, ha nem másra figyelne inkább, mint a teste jelzéseire. Szóval mind a kettő igaz volt. *
- És ha leveszed?
*Ez egy ártatlan, de súlyos kérdés. Mi a fontosabb? A tulajdon halhatatlansága, amit úgy élhet le, hogy gyötri a tény, hogy bármikor egy szörnyeteg lehet belőle, vagy egy emberi élet, ahol ezt a béklyót levetheti magáról. Ez is egy olyan része ennek az egyességnek, amit szeretne megérteni. Ajándék, ez nagyszerű, de azt vissza is lehet utasítani. Vagy még attól is fél? Tudja, mennyire fanatikusak és elvakultak tudnak lenni a hívők, na de eljátszani a gondolattal még el lehet.
Eztán felé terelődik a szó, de előtte mindenre ugyanúgy figyel, mint azelőtt. Minden egyes részlet fontos. A kimondott szavak, a hangsúly, egy megremegés és még egy szemvillanás is. Most kezd el ezekből igazán olvasni.*
- Előbb elmesélem, aztán jöhet a büntetés. *Mosolyodik el, nem akar túl gonosz lenni, de most adódott egy helyzet amit tán később ki tud használni, amennyiben a másik tartja a szavát, na meg egy számára vicces kis dolog is.*
- A családomban volt egy kimondatlan titok. * Talán beszélne bővebben is, de most elég, ha a lényegre szorítkozik.* - Mégpedig az, hogy én nem vagyok tisztavérű. Nos, körülöttem mindenki az volt. *Mosolyodik el keserűen és mutat végig magán egy legyező mozdulattal.* - Itt egy fattyú előtted, teljes egészben. Ha anyám szült, akkor más lehetőség nincsen. Szóval, tényleg fogalmam sincs, hogy ki nemzett. Remélem legalább jó kis este volt.
*Nevet fel, de semmi igazi jókedv nincs mögötte.*
- Na de, nem mondtad el, milyen büntetést szabhatok ki rád és azonnal kettőt is kell. Ha nincs sorvezetőm, hát majd én alkotom a szabályokat. Az egyik, az az, hogy amint innen elmegyünk egy egész hatig nem használhatod a fekete sminked. Porcelán baba arccal kell mellettem sétálnod egy haton át. Ha szerencséd van hosszú lesz az utunk a városig. *Ez csak kicsit gonosz és tudja, hogy az úton nincs is rá szükség, na de az nem fog annyi időt igénybe venni, hogy mindenki elől elbújhasson a feketeség.* - A másik pedig, hogy amikor nekem nem tetszik valami, amit csinálni akarsz én egyszer megvétózhatom és te egyetlen büdös szót sem szólhatsz, csak elfelejted amit akartál. Nincsenek érvek, könyörgés, átverés. *Pontosan tudja, hogy úrnőként kérhetne ilyesmit, na de az elmúlhat. Az adott szóban pedig megpróbálhat megbízni. Nagyon sokat fog számítani az is, ha ellent mond majd az adott helyzetben.*
5018. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-26 18:31:04
Üzenet elküldve: 2024-03-26 18:31:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Úgy látszik, nem túl jó a hazudókája, főleg nem úgy, hogy közben az egész teste reszket, és alig bírja kinyögni a választ, azt sem túl határozottan. Mai észre is veszi ezt a kis feketeségen és magához öleli. Jól esik neki az érintés, de ránézni most egyáltalán nem akar, Mai viszont kierőszakolja a lányból, hogy azok a barna szemek riadtan pislogjanak rá.*
- Na jó, talán a másik is igaz… *Ő találta ki a játékot, de az biztos, hogy nem a legjobb benne, mert nem sikerült két olyan állítást kitalálnia, amiből az egyik egyértelműen hamis, a másikról pedig letagadta, hogy igaz.*
- Férfiak neveltek fel. Úgy bántak velem, mint egy hímestojással, de mégis borzalmas érzés volt. Legalább erőszakoltak volna meg, mint egy mini kurvát, de nem tették. Olyan voltam nekik, mint a legékesebb játékszerük, amit egy vitrinben kell tartani és leporolni minden nap, nehogy tönkremenjen. Kivéve Clion-nak, ő meghallott engem és figyelt rám. Ezért tényleg utálom a férfiakat. *Sóhajt egy nagyot, majd felkészül arra, hogy muszáj elismernie és elfogadnia, hogy mivé is vált ő.*
- A másik is igaz, igen. Vacsorára vittem neki a tündért, azért, hogy elrejtsen az artheniori katonák elől, amiért kinyírtam. Akkor öltem életemben először magamtól, és nem parancsra. Mióta tudom, hogy képes vagyok rá, azóta egy szörnyetegnek érzem magam, és emiatt már soha nem szabadulhatok ettől a szörnyetegtől. *Ismét felemeli a bal kezét, hogy Mai-nak is mutassa a kígyós karkötőt.
Közben ő is megkapja a választ, tévedett. Még mindig nem érti, hogyan lehet, hogy egy nemes nem ismeri az apját, de ő teljes mértékben elhiszi Mai-nak, hogy igazat mond.*
- Ezek szerint én veszítettem, te pedig nyertél. Azért nyertél, mert csaltam. Mondd el, mi lesz a büntetésem! Két büntetést kérek a hazugság miatt. De azt is mondd el, hogy mégis, hogy lehet, hogy nem ismerted az apádat? Nem élt ott veled a palotában? *Kérdezi most nem túl lelkesen, de kíváncsian, szemeit pedig azóta sem vette le a másikról, így Mai ha tényleg tud olvasni a tekintetéből, akkor tudhatja, hogy a fekete lány korábbi szavai már teljesen őszinték voltak.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Úgy látszik, nem túl jó a hazudókája, főleg nem úgy, hogy közben az egész teste reszket, és alig bírja kinyögni a választ, azt sem túl határozottan. Mai észre is veszi ezt a kis feketeségen és magához öleli. Jól esik neki az érintés, de ránézni most egyáltalán nem akar, Mai viszont kierőszakolja a lányból, hogy azok a barna szemek riadtan pislogjanak rá.*
- Na jó, talán a másik is igaz… *Ő találta ki a játékot, de az biztos, hogy nem a legjobb benne, mert nem sikerült két olyan állítást kitalálnia, amiből az egyik egyértelműen hamis, a másikról pedig letagadta, hogy igaz.*
- Férfiak neveltek fel. Úgy bántak velem, mint egy hímestojással, de mégis borzalmas érzés volt. Legalább erőszakoltak volna meg, mint egy mini kurvát, de nem tették. Olyan voltam nekik, mint a legékesebb játékszerük, amit egy vitrinben kell tartani és leporolni minden nap, nehogy tönkremenjen. Kivéve Clion-nak, ő meghallott engem és figyelt rám. Ezért tényleg utálom a férfiakat. *Sóhajt egy nagyot, majd felkészül arra, hogy muszáj elismernie és elfogadnia, hogy mivé is vált ő.*
- A másik is igaz, igen. Vacsorára vittem neki a tündért, azért, hogy elrejtsen az artheniori katonák elől, amiért kinyírtam. Akkor öltem életemben először magamtól, és nem parancsra. Mióta tudom, hogy képes vagyok rá, azóta egy szörnyetegnek érzem magam, és emiatt már soha nem szabadulhatok ettől a szörnyetegtől. *Ismét felemeli a bal kezét, hogy Mai-nak is mutassa a kígyós karkötőt.
Közben ő is megkapja a választ, tévedett. Még mindig nem érti, hogyan lehet, hogy egy nemes nem ismeri az apját, de ő teljes mértékben elhiszi Mai-nak, hogy igazat mond.*
- Ezek szerint én veszítettem, te pedig nyertél. Azért nyertél, mert csaltam. Mondd el, mi lesz a büntetésem! Két büntetést kérek a hazugság miatt. De azt is mondd el, hogy mégis, hogy lehet, hogy nem ismerted az apádat? Nem élt ott veled a palotában? *Kérdezi most nem túl lelkesen, de kíváncsian, szemeit pedig azóta sem vette le a másikról, így Mai ha tényleg tud olvasni a tekintetéből, akkor tudhatja, hogy a fekete lány korábbi szavai már teljesen őszinték voltak.*
5017. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-26 16:55:40
Üzenet elküldve: 2024-03-26 16:55:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Édes álmok és kábulat//
*Az elképedés ugyan úrrá lesz rajta, tagadhatatlan, hogy sokszor meglepik az igazi világban történő dolgok, de éppen ez volt az oka annak, hogy elinduljon, mert meg akarta látni. Talán néha elönti, hogy a kényelem, az önmagát feladás árát kifizetve sokkal egyszerűbb lett volna, de ezt választotta, így ezen fog tovább menni. És ehhez hozzátartozik az, hogy megtudja milyen szörnyűségek is történhetnek. Ezeket tényleg szeretné tudni és a játék őszintesége ehhez hozzásegítené. Csak hogy az igazságot a barátnője a saját védelme érdekében álcázni próbálja. Egészen egyszerű dolgot felejt, el, hogy Mai nem hülye. Naiv és ismeri milyen az, amikor az igazságot akarja ő maga is megmásítani belül a túlélés érdekében, meghagyná ezt másoknak is, de nem szívesen. Abból még sosem származott feloldozás, ha valaki a saját belsejének hazudik.
A lány remegni kezd, amit először a gyengeségnek és kimerültségnek tud be, de mivel percekig meg sem szólal, hiába szólítja meg párszor, így megpróbálja magához vonni, hogy érezze, itt biztonságban van. Tudja, hogy valami felkavarta. Mint már átfutott az agyán, a fantáziák is valahonnan erednek. Talán ez is valamiféle sötét emléket ébresztett fel édes álmából. Nem arra gondol, hogy igazságot fed el, inkább arra, hogy valami hatalmába kerítette a gondolat kapcsán.
Végül kinyögi az igaztalan szavakat, de nem is érdekes, nem haragudna akkor sem, ha tudná, főleg ha megértené, hogy miért kellett mondania.*
-Ühüm. *Mond csak ennyit és elereszti a másikat. Finoman állára kúsztatja az ujjait és úgy fordítja maga felé a feketeség fejét, hogy csak egy kis tér lehessen köztük és láthassa a szemében a legőszintébb érdeklődést és kapcsolódást.*
- Szóval utálod őket. De mondd csak... *Simít végig hüvelykujjával az arcon, miközben még mindig tartja, ha csak nem vonta ki magát belőle.* - Mi történt az előbb, mire gondoltál? *Nem akar mismásolást hallani, így azonnal hozzáteszi, még mielőtt válaszolhatna.* - Te kérted, hogy segítsek neked, csak akkor tudok, ha megosztod velem mi a baj.
*Őszinte szeretet keveredik a tudásvággyal ismét. De most az elsődleges cél akkor is az, hogy értse mi zajlik a másikban. Elengedi az arcot és csak nézi a lányt.* - Hamis. Sosem ismertem az apámat. Megosztom veled életem ezen részét is, ha te is engeded, hogy ismerjelek.
*Az elképedés ugyan úrrá lesz rajta, tagadhatatlan, hogy sokszor meglepik az igazi világban történő dolgok, de éppen ez volt az oka annak, hogy elinduljon, mert meg akarta látni. Talán néha elönti, hogy a kényelem, az önmagát feladás árát kifizetve sokkal egyszerűbb lett volna, de ezt választotta, így ezen fog tovább menni. És ehhez hozzátartozik az, hogy megtudja milyen szörnyűségek is történhetnek. Ezeket tényleg szeretné tudni és a játék őszintesége ehhez hozzásegítené. Csak hogy az igazságot a barátnője a saját védelme érdekében álcázni próbálja. Egészen egyszerű dolgot felejt, el, hogy Mai nem hülye. Naiv és ismeri milyen az, amikor az igazságot akarja ő maga is megmásítani belül a túlélés érdekében, meghagyná ezt másoknak is, de nem szívesen. Abból még sosem származott feloldozás, ha valaki a saját belsejének hazudik.
A lány remegni kezd, amit először a gyengeségnek és kimerültségnek tud be, de mivel percekig meg sem szólal, hiába szólítja meg párszor, így megpróbálja magához vonni, hogy érezze, itt biztonságban van. Tudja, hogy valami felkavarta. Mint már átfutott az agyán, a fantáziák is valahonnan erednek. Talán ez is valamiféle sötét emléket ébresztett fel édes álmából. Nem arra gondol, hogy igazságot fed el, inkább arra, hogy valami hatalmába kerítette a gondolat kapcsán.
Végül kinyögi az igaztalan szavakat, de nem is érdekes, nem haragudna akkor sem, ha tudná, főleg ha megértené, hogy miért kellett mondania.*
-Ühüm. *Mond csak ennyit és elereszti a másikat. Finoman állára kúsztatja az ujjait és úgy fordítja maga felé a feketeség fejét, hogy csak egy kis tér lehessen köztük és láthassa a szemében a legőszintébb érdeklődést és kapcsolódást.*
- Szóval utálod őket. De mondd csak... *Simít végig hüvelykujjával az arcon, miközben még mindig tartja, ha csak nem vonta ki magát belőle.* - Mi történt az előbb, mire gondoltál? *Nem akar mismásolást hallani, így azonnal hozzáteszi, még mielőtt válaszolhatna.* - Te kérted, hogy segítsek neked, csak akkor tudok, ha megosztod velem mi a baj.
*Őszinte szeretet keveredik a tudásvággyal ismét. De most az elsődleges cél akkor is az, hogy értse mi zajlik a másikban. Elengedi az arcot és csak nézi a lányt.* - Hamis. Sosem ismertem az apámat. Megosztom veled életem ezen részét is, ha te is engeded, hogy ismerjelek.
5016. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-26 07:06:15
Üzenet elküldve: 2024-03-26 07:06:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mikor elérkezik az ideje annak, hogy elárulja a helyes választ, furcsa érzés gátolja meg abban, hogy kimondja. Rájön, hogy tudni az igazságot, és beismerni azt teljesen más. A beismerés sem Mai-nak nehéz, hanem saját magának. Nem azzal van a baj, hogy annak a személynek, aki gyakorlatilag gyerekkorától fogva egész életében vigyázott rá, még ha sokszor nem is tűnt úgy, milyen degenerált szükségletei vannak. Abból akadnak még cifrábbak is a kikötőben, Nori pontosan tudja. Őt az a tudat kezdi el megijeszteni, szépen lassan újra a hatalmába keríteni és marcangolni, hogy ő milyen módon vett részt abban, hogy segítsen a férfinek kielégíteni ezeket a szükségleteket. Tényleg egy szörnyetegnek érzi magát. Egy kegyetlen, gyilkos szörnyetegnek, aki bármilyen undorító dologra képes. Nem akar ez a szörnyeteg lenni, többé nem.
Mai válaszát hallva először csak bámul, kis teste lassan reszketni kezd, ami akkor vehető észre igazán, mikor felemeli a kezét, hogy rápillantson a viperát szimbolizáló karkötőjére, amitől most oly szívesen szabadulna, de nem lehet. Tudja, hogy a karját bilincsként körülölelő ékszer és a hozzá tartozó entitás miatt csak akkor maradhat életben, ha újra és újra ölni fog, így soha nem szabadulhat az elméjében élő szörnytől. Mai már láthatta, hogy Sa'Tereth miféle kegyetlen játszmákra képes a varázslatokon keresztül, de mindemellett még Nori egész életét és lényét is kényszerítve magához láncolta anélkül, hogy ő maga felajánlotta volna a lelkét egy véráldozat során. Elég volt hozzá a halhatatlanság visszautasíthatatlan ajánlata.
Pánikroham uralkodik el Nori-n, ezért sem tud válaszolni hosszú percekig, de végül, mikor összeszedi magát, rájön, hogy képtelen egyrészt Clion-t bántani azzal, hogy elárulja Mai-nak ezt az elítélendő szokását, de a maga érzelemmentes, kegyetlen és undorító oldalának létezését sem hajlandó elismerni.*
- Igen, Mai. Igen. Jól válaszoltál, utálom a férfiakat. Mindet. Haldrian-nal csak a büszkeségem és az elvárások miatt tettettem, hogy jól érzem magam. Meg amiatt, hogy kényelmes helyen alhassunk.
*Nem tudja, hogy mennyire jó hazudozó, de nem csak Mai-val, hanem magával is el akarja hitetni, hogy ez az igazság. Minden egyes apró gondolatával próbálja most tagadni az összes szörnyűséget, amit elkövetett az élete során.*
- Na és az én válaszom? Volt cica barátod, igaz? Milyen színű volt? Hogy nevezted el? *Kérdez azért, hogy az agya ilyenkor megszokott védelmi mechanizmusának segítségével elterelje a gondolatait arról, ami a pánik forrása, és az aranyos, kedves kis dolgok, mint például egy gyönyörű kiscica látképe megnyugtassa őt.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mikor elérkezik az ideje annak, hogy elárulja a helyes választ, furcsa érzés gátolja meg abban, hogy kimondja. Rájön, hogy tudni az igazságot, és beismerni azt teljesen más. A beismerés sem Mai-nak nehéz, hanem saját magának. Nem azzal van a baj, hogy annak a személynek, aki gyakorlatilag gyerekkorától fogva egész életében vigyázott rá, még ha sokszor nem is tűnt úgy, milyen degenerált szükségletei vannak. Abból akadnak még cifrábbak is a kikötőben, Nori pontosan tudja. Őt az a tudat kezdi el megijeszteni, szépen lassan újra a hatalmába keríteni és marcangolni, hogy ő milyen módon vett részt abban, hogy segítsen a férfinek kielégíteni ezeket a szükségleteket. Tényleg egy szörnyetegnek érzi magát. Egy kegyetlen, gyilkos szörnyetegnek, aki bármilyen undorító dologra képes. Nem akar ez a szörnyeteg lenni, többé nem.
Mai válaszát hallva először csak bámul, kis teste lassan reszketni kezd, ami akkor vehető észre igazán, mikor felemeli a kezét, hogy rápillantson a viperát szimbolizáló karkötőjére, amitől most oly szívesen szabadulna, de nem lehet. Tudja, hogy a karját bilincsként körülölelő ékszer és a hozzá tartozó entitás miatt csak akkor maradhat életben, ha újra és újra ölni fog, így soha nem szabadulhat az elméjében élő szörnytől. Mai már láthatta, hogy Sa'Tereth miféle kegyetlen játszmákra képes a varázslatokon keresztül, de mindemellett még Nori egész életét és lényét is kényszerítve magához láncolta anélkül, hogy ő maga felajánlotta volna a lelkét egy véráldozat során. Elég volt hozzá a halhatatlanság visszautasíthatatlan ajánlata.
Pánikroham uralkodik el Nori-n, ezért sem tud válaszolni hosszú percekig, de végül, mikor összeszedi magát, rájön, hogy képtelen egyrészt Clion-t bántani azzal, hogy elárulja Mai-nak ezt az elítélendő szokását, de a maga érzelemmentes, kegyetlen és undorító oldalának létezését sem hajlandó elismerni.*
- Igen, Mai. Igen. Jól válaszoltál, utálom a férfiakat. Mindet. Haldrian-nal csak a büszkeségem és az elvárások miatt tettettem, hogy jól érzem magam. Meg amiatt, hogy kényelmes helyen alhassunk.
*Nem tudja, hogy mennyire jó hazudozó, de nem csak Mai-val, hanem magával is el akarja hitetni, hogy ez az igazság. Minden egyes apró gondolatával próbálja most tagadni az összes szörnyűséget, amit elkövetett az élete során.*
- Na és az én válaszom? Volt cica barátod, igaz? Milyen színű volt? Hogy nevezted el? *Kérdez azért, hogy az agya ilyenkor megszokott védelmi mechanizmusának segítségével elterelje a gondolatait arról, ami a pánik forrása, és az aranyos, kedves kis dolgok, mint például egy gyönyörű kiscica látképe megnyugtassa őt.*
5015. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-25 19:56:55
Üzenet elküldve: 2024-03-25 19:56:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Édes álmok és kábulat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha nem viszi közelebb a büntetés milyenségéhez, akkor nehéz lesz kitalálnia valamit. Mai erre alkalmatlan. Ha itt és most kísérletezni kéne, még akár a macskákon is a tudomány érdekében, cseppet sem fájna még a haláluk sem, mert jó célt szolgáltak. De csak úgy büntetéseket kitalálni? Az a kedves kis lelke már előre fáj, pedig nem ő lesz kettejük közül a gonoszabb.
Sötéten mosolyodik el. Pontosan tudta, hogy nem fogja eltalálni a lány, mert a kép róla a legtöbbek szemében tényleg az, hogy egy nemes kisasszony, aki annyira utálta az életét, hogy minden tündöklést és gazdagságot hátrahagyva belevágott az ismeretlenbe, a tudós létért áhítozva. Lányregény. Pedig a teljes igazság nem ennyi, de ezt hangoztatni még maga előtt sem merte.
Már nyílna ajka a szavakra, de nem szeretne választ a másik. Előbb őt kell végighallgatni. Belegondolva nagyon hasznos játék ez, mert a valótlan is előjön valahonnan. Nem minden fantázia képes ugyanarra.*
- Jó, akkor te jössz. Aztán elárulom.
*A vigyor egészen addig rajta marad amíg nem hallja újra annak a holló gazdának a nevét. Szemeit forgatja, hiszen ennyi képtelenséget nem lehet egyszerre összehordani egyvalakiről. Beszélő madár, és tündérvacsora? ~ Ugye... ugye nem ez az igazság?~ Végül mintha kezdene összeállni a kép. Hiába csókolta meg őt Nori, ha észre sem vette, hogy elhagyja a szobát, miközben épp Haldrian-nal élte ki a benne tomboló vágyakat. Annyira csak nem undorodhat tőlük. ~De baszd meg, de...~ Az tervben volt, hogy ma eszik még, de biztosan nem fog. Az émelygés úgy fogja el, hogy még a szemei is könnybe lábadnak. Na nem fog rákezdeni, de ismét rájött, hogy milyen kalitkában élt ezidáig, hogy nem sejtette, hogy ilyenek szabadlábon vannak. De nagy levegőt vesz. Az ő most még fiatal élete, ha érettebb lesz, pontosan azt fogja szolgálni, hogy a hasonló elmezavarokat megértse és ha lehet el is mulassza. De nem, még küzd az ellen, hogy ez nem lehet igaz, így hát rá is vágja a válaszát.*
- Az első az igaz. Undorodsz a férfiaktól, bár tegnap nem úgy tűnt. *Neveti el magát, de a szemeiben tovább csillog a várakozás, hogy mit válaszol a másik. Nem, nem az érdekli, hogy kap-e büntetést, hanem hogy kikkel barátkozott ezidáig. Még válaszolni is elfelejt a saját kitalációira vonatkozóan, csak döbbenten néz és vár.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha nem viszi közelebb a büntetés milyenségéhez, akkor nehéz lesz kitalálnia valamit. Mai erre alkalmatlan. Ha itt és most kísérletezni kéne, még akár a macskákon is a tudomány érdekében, cseppet sem fájna még a haláluk sem, mert jó célt szolgáltak. De csak úgy büntetéseket kitalálni? Az a kedves kis lelke már előre fáj, pedig nem ő lesz kettejük közül a gonoszabb.
Sötéten mosolyodik el. Pontosan tudta, hogy nem fogja eltalálni a lány, mert a kép róla a legtöbbek szemében tényleg az, hogy egy nemes kisasszony, aki annyira utálta az életét, hogy minden tündöklést és gazdagságot hátrahagyva belevágott az ismeretlenbe, a tudós létért áhítozva. Lányregény. Pedig a teljes igazság nem ennyi, de ezt hangoztatni még maga előtt sem merte.
Már nyílna ajka a szavakra, de nem szeretne választ a másik. Előbb őt kell végighallgatni. Belegondolva nagyon hasznos játék ez, mert a valótlan is előjön valahonnan. Nem minden fantázia képes ugyanarra.*
- Jó, akkor te jössz. Aztán elárulom.
*A vigyor egészen addig rajta marad amíg nem hallja újra annak a holló gazdának a nevét. Szemeit forgatja, hiszen ennyi képtelenséget nem lehet egyszerre összehordani egyvalakiről. Beszélő madár, és tündérvacsora? ~ Ugye... ugye nem ez az igazság?~ Végül mintha kezdene összeállni a kép. Hiába csókolta meg őt Nori, ha észre sem vette, hogy elhagyja a szobát, miközben épp Haldrian-nal élte ki a benne tomboló vágyakat. Annyira csak nem undorodhat tőlük. ~De baszd meg, de...~ Az tervben volt, hogy ma eszik még, de biztosan nem fog. Az émelygés úgy fogja el, hogy még a szemei is könnybe lábadnak. Na nem fog rákezdeni, de ismét rájött, hogy milyen kalitkában élt ezidáig, hogy nem sejtette, hogy ilyenek szabadlábon vannak. De nagy levegőt vesz. Az ő most még fiatal élete, ha érettebb lesz, pontosan azt fogja szolgálni, hogy a hasonló elmezavarokat megértse és ha lehet el is mulassza. De nem, még küzd az ellen, hogy ez nem lehet igaz, így hát rá is vágja a válaszát.*
- Az első az igaz. Undorodsz a férfiaktól, bár tegnap nem úgy tűnt. *Neveti el magát, de a szemeiben tovább csillog a várakozás, hogy mit válaszol a másik. Nem, nem az érdekli, hogy kap-e büntetést, hanem hogy kikkel barátkozott ezidáig. Még válaszolni is elfelejt a saját kitalációira vonatkozóan, csak döbbenten néz és vár.*
5014. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-25 19:02:44
Üzenet elküldve: 2024-03-25 19:02:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mai legnagyobb megnyugvására Nori végre elengedi a holló témát, és nem fűz hozzá még egy hátborzongató gondolatot, pedig szerinte tök muris, ahogy a lány ennyire riadozik tőle. Szegény Mai ezt kapja cserébe azért a végtelenül kedves aggódásáért, de hát jobb, ha Nori közelében ezt megszokja. Nem veszi komolyan az ilyesmit, amit meg mégis, azok általában sötét és hasonlóan hátborzongató dolgok. A játékötlete is bár aranyosan hangzik, mégis ott lebeg a büntetés gondolata, amiről egyelőre nem árulja el, hogy mire is gondolt pontosan.*
- Azt majd megtudjuk, ha rosszul válaszolunk. *Ennyit mond csak, aztán elmosolyodik örömében, mikor Mai beleegyezik a játékba, és el is kezdi a játékot két lehetőséggel.*
- Hmm… *A saját hajába túr, miközben gondolkodik, majd a gondolatokat szavakra cserélve hangosan próbálja kitalálni a helyes választ.*
- Az butaság, hogy nem tudod ki az apád. Nemeskisasszony vagy, ők mindig ismerik a szüleiket, épp ezért nemesek. Ha nem tudnád, hogy ki az apád, akkor nem is lennél nemes. Szóval ez biztosan nem igaz, de akkor… *Elmosolyodik játékosan, mert már magáénak érzi a győzelmet, nem is tudja, hogy mennyire téved.*
- Akkor a macska a helyes válasz. Szóval ezért nézted olyan szomorú tekintettel azt a kis vadállatot, amit megöltem neked a városban. A barátodra emlékeztetett. Nagyon sajnálom! *Kér bocsánatot tettetett szomorúsággal, igazából így csak még édesebb számára ez a történet. Szegény kis Mai a abban a pillanatban, ami akár a halála előtti utolsó pár perc is lehetett volna, az első barátját látta az utca kövén vérbe fagyva. Bájos.*
- Jó, akkor mielőtt elmondod, hogy ügyes voltam, mert tuti eltaláltam, én jövök. Hümm… az első legyen az, hogy igazából azért csókoltalak meg téged, meg két másik lányt is, mert undorodom a férfiaktól. Olyan rondák, mogorvák és nem kedvesek. Utálom őket. *Oldalra billenti a fejét, mintha még maga is elgondolkozna azon, hogy ez így van-e, aztán folytatja a második lehetőséggel.*
- Mikor megöltem azt a tündért, azért szedtem ki a belsejéből mindent, ami benne van, hogy Clion segítségéért cserébe elvigyem neki, mert ő szereti megenni azokat.
*Az ő elméje nem alkalmas arra, hogy furfangos és kétesélyes állításokat találjon ki, csak arra, hogy ilyen és ehhez hasonló, néhol már undorközeli élményeket meséljen magáról. Persze a férfiakkal igazából nincs baja, de attól még tény, hogy lányok közelében mindig is kényelmesebben érezte magát.*
- Na? Melyik a hazugság? És én eltaláltam? *várja lelkesen mindkét választ.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mai legnagyobb megnyugvására Nori végre elengedi a holló témát, és nem fűz hozzá még egy hátborzongató gondolatot, pedig szerinte tök muris, ahogy a lány ennyire riadozik tőle. Szegény Mai ezt kapja cserébe azért a végtelenül kedves aggódásáért, de hát jobb, ha Nori közelében ezt megszokja. Nem veszi komolyan az ilyesmit, amit meg mégis, azok általában sötét és hasonlóan hátborzongató dolgok. A játékötlete is bár aranyosan hangzik, mégis ott lebeg a büntetés gondolata, amiről egyelőre nem árulja el, hogy mire is gondolt pontosan.*
- Azt majd megtudjuk, ha rosszul válaszolunk. *Ennyit mond csak, aztán elmosolyodik örömében, mikor Mai beleegyezik a játékba, és el is kezdi a játékot két lehetőséggel.*
- Hmm… *A saját hajába túr, miközben gondolkodik, majd a gondolatokat szavakra cserélve hangosan próbálja kitalálni a helyes választ.*
- Az butaság, hogy nem tudod ki az apád. Nemeskisasszony vagy, ők mindig ismerik a szüleiket, épp ezért nemesek. Ha nem tudnád, hogy ki az apád, akkor nem is lennél nemes. Szóval ez biztosan nem igaz, de akkor… *Elmosolyodik játékosan, mert már magáénak érzi a győzelmet, nem is tudja, hogy mennyire téved.*
- Akkor a macska a helyes válasz. Szóval ezért nézted olyan szomorú tekintettel azt a kis vadállatot, amit megöltem neked a városban. A barátodra emlékeztetett. Nagyon sajnálom! *Kér bocsánatot tettetett szomorúsággal, igazából így csak még édesebb számára ez a történet. Szegény kis Mai a abban a pillanatban, ami akár a halála előtti utolsó pár perc is lehetett volna, az első barátját látta az utca kövén vérbe fagyva. Bájos.*
- Jó, akkor mielőtt elmondod, hogy ügyes voltam, mert tuti eltaláltam, én jövök. Hümm… az első legyen az, hogy igazából azért csókoltalak meg téged, meg két másik lányt is, mert undorodom a férfiaktól. Olyan rondák, mogorvák és nem kedvesek. Utálom őket. *Oldalra billenti a fejét, mintha még maga is elgondolkozna azon, hogy ez így van-e, aztán folytatja a második lehetőséggel.*
- Mikor megöltem azt a tündért, azért szedtem ki a belsejéből mindent, ami benne van, hogy Clion segítségéért cserébe elvigyem neki, mert ő szereti megenni azokat.
*Az ő elméje nem alkalmas arra, hogy furfangos és kétesélyes állításokat találjon ki, csak arra, hogy ilyen és ehhez hasonló, néhol már undorközeli élményeket meséljen magáról. Persze a férfiakkal igazából nincs baja, de attól még tény, hogy lányok közelében mindig is kényelmesebben érezte magát.*
- Na? Melyik a hazugság? És én eltaláltam? *várja lelkesen mindkét választ.*
5013. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-25 17:48:55
Üzenet elküldve: 2024-03-25 17:48:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Édes álmok és kábulat//
*Látványosan kiakasztja a téma, de Nori egy cseppet sem vesz vissza a szövegelésből. Ha már csak el kell képzelni is futkos rajta a hideg, de még be is akarja mutatni neki. És még beszél is. ~Hogy mi van?~. Egy kis ideig fagyott mimikával, egy rajtamaradt igazi elképedt fintorral nézi a feketeséget. Nyel egy nagyot, majd megszólal.*
- Beszél. Akkor az nem holló, hanem valami rémség. Ilyen a mesékben van csak. De ha mégsem, akkor arra semmi szükség, hogy szörnyet haljak, miközben meglátom. *Megrázza a fejét és alig várja, hogy a téma végre elterelődjön, rosszabb ez neki, mintha újra egy bálon kéne tetszelegnie egy nagydarab szőrös, vörösfejű úrnak, vagy épp annak a fiának. *
- Én pedig örülök, hogy tetszett a dalom. Nem félek, már egyáltalán nem.
*Pedig rejthet annyi szörnyűséget is, de úgy érzi, hogy sokkal nagyobb az ereje, mint bármikor. Talán az elmúlt napok, talán csak a másik nyugtató szavai.*
- Jó, egy kicsit később megpróbálunk kimenni, ha gondolod. Vagy csak itt a szobában. *Megnyugtató a szavakon túl az is, hogy jól látta, mintha erősebb lenne a másik. Biztosan nem ma fognak útra kelni, de legalább alakul a helyzet és végre nem kell annyira féltenie a kis barátnőjét. Nélküle már semmi nem lenne ugyanaz, bár nem félt, hogy elveszíti, akkor is nagyon aggódott. Az ötletre csak félrebiccenti a fejét és hallgatja, hogy mit is talált ki a feketeség. Elismerően bólint, tetszik neki az ötlet, de a büntetés részében nem olyan biztos. Mégis hogyan lehet megbüntetni a másikat a négy fal között és milyen módon? Ez cseppet idegen neki, de meg lehet próbálni.*
- Mármint milyen büntetésre gondolsz?
*Érdeklődik még, majd elgondolkodik az állításain. Egy igaz és egy hazug mondat.*
- Hát jó, legyen. Az első: Fogalmam sincs, hogy ki az apám. *Nia ihlette meg. Vele beszélt olyanról is, amiről Nori-val soha és itt az ideje, hogy néhány dolgot végre ő is eláruljon magáról. Így játszva ez még izgalmasabb.* - A második: Az első barátom egy macska volt, a szobámban lakott. *Ez pedig csak egy álom, de olyan csillogó szemekkel mondja, mintha az lenne a valóság. Soha nem játszott még ilyet, nem eredt meg annyira a fantáziája, de kezdetnek talán nem olyan szörnyűséges.*
- Találd csak ki. Aztán pedig te jössz!
*Látványosan kiakasztja a téma, de Nori egy cseppet sem vesz vissza a szövegelésből. Ha már csak el kell képzelni is futkos rajta a hideg, de még be is akarja mutatni neki. És még beszél is. ~Hogy mi van?~. Egy kis ideig fagyott mimikával, egy rajtamaradt igazi elképedt fintorral nézi a feketeséget. Nyel egy nagyot, majd megszólal.*
- Beszél. Akkor az nem holló, hanem valami rémség. Ilyen a mesékben van csak. De ha mégsem, akkor arra semmi szükség, hogy szörnyet haljak, miközben meglátom. *Megrázza a fejét és alig várja, hogy a téma végre elterelődjön, rosszabb ez neki, mintha újra egy bálon kéne tetszelegnie egy nagydarab szőrös, vörösfejű úrnak, vagy épp annak a fiának. *
- Én pedig örülök, hogy tetszett a dalom. Nem félek, már egyáltalán nem.
*Pedig rejthet annyi szörnyűséget is, de úgy érzi, hogy sokkal nagyobb az ereje, mint bármikor. Talán az elmúlt napok, talán csak a másik nyugtató szavai.*
- Jó, egy kicsit később megpróbálunk kimenni, ha gondolod. Vagy csak itt a szobában. *Megnyugtató a szavakon túl az is, hogy jól látta, mintha erősebb lenne a másik. Biztosan nem ma fognak útra kelni, de legalább alakul a helyzet és végre nem kell annyira féltenie a kis barátnőjét. Nélküle már semmi nem lenne ugyanaz, bár nem félt, hogy elveszíti, akkor is nagyon aggódott. Az ötletre csak félrebiccenti a fejét és hallgatja, hogy mit is talált ki a feketeség. Elismerően bólint, tetszik neki az ötlet, de a büntetés részében nem olyan biztos. Mégis hogyan lehet megbüntetni a másikat a négy fal között és milyen módon? Ez cseppet idegen neki, de meg lehet próbálni.*
- Mármint milyen büntetésre gondolsz?
*Érdeklődik még, majd elgondolkodik az állításain. Egy igaz és egy hazug mondat.*
- Hát jó, legyen. Az első: Fogalmam sincs, hogy ki az apám. *Nia ihlette meg. Vele beszélt olyanról is, amiről Nori-val soha és itt az ideje, hogy néhány dolgot végre ő is eláruljon magáról. Így játszva ez még izgalmasabb.* - A második: Az első barátom egy macska volt, a szobámban lakott. *Ez pedig csak egy álom, de olyan csillogó szemekkel mondja, mintha az lenne a valóság. Soha nem játszott még ilyet, nem eredt meg annyira a fantáziája, de kezdetnek talán nem olyan szörnyűséges.*
- Találd csak ki. Aztán pedig te jössz!
5012. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-25 16:40:57
Üzenet elküldve: 2024-03-25 16:40:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Továbbra is értetlenül hallgatja Mai-t, ahogy minden lehetséges eszközzel ellenkezik a holló ellen. Pedig szerinte tényleg gyönyörűek, főleg Clion-é. Ahogy kitárja azokat az erős, fekete szárnyait és mint egy nyílvessző suhan végig a levegőben, csodálatos látvány.*
- Igen. Beszél és húst akar. Mindig. Majd megmutatom neked, ha esetleg összefutunk vele.
*Ismétli el újra azt, amit a másik lány nem akar hallani. Nem fogja fel a dolog súlyát, ahogy azt sem, hogy ez milyen traumákat okozhat az ő kedvenc barátnőjének, de hát ilyesmit talán el sem lehet várni a feketeségtől.
A dal legalább eltereli őket erről a témáról, és inkább filozofikus magasságokba emelkednek.*
- Örülök, hogy így érzed, Mai. Akkor sikerült átadnom, amit szerettem volna. Tényleg, csak arra kérlek, hogy sose félj a sötétben. A sötét ugyanúgy a barátod, ahogy én is. *Pontosan úgy, ahogy Nori is az egyik pillanatban szereti ezt a kis kékszemű édes lánykát, a másikban pedig csak úgy játékból elvágná a torkát. Pont ilyen a sötétség is. Sosem tudhatod, mi vár rád a következő lépés után.
A hogyléte felőli kérdés hallatán elmosolyodik, meg is próbál mocorogni, hogy ő is tudja, hogy is érzi most magát. Még gyenge ugyan, de már sokkal jobban van ahhoz képest, amikor felkelés után rögtön összeesett.*
- Azt hiszem, hogy jobban. Már nem forog körülöttem a világ, és nem érzem magam teljesen erőtlennek. Majd később megpróbálhatunk újra sétálni, de most támadt egy ötletem.
*Elvigyorodik játékosan, és először megvárja, hogy mit lát Mai szemeiben, és csak utána kezdi részletesen kifejteni, hogy mi is jutott eszébe.*
- Játsszunk! *szorít rá ő is lelkesen Mai kezére.* Játsszunk olyat, hogy mindketten mondunk magunkról két mondatot. Az egyiknek igaznak, a másiknak hamisnak kell lennie, a másikunk meg megpróbálja kitalálni, hogy melyik az igaz. Ha elrontjuk, akkor kitalálhatunk egymásnak egy büntetést minden egyes rossz válasz után. Bármilyen büntetést. Mit szólsz hozzá? *Ártalmatlan kis játéknak gondolja ezt ő egyelőre, és csak azért találta ki, hogy jobban megismerhessék egymást, ha már korábban Mai a múltjáról akart hallani. Így még többet tudhat meg róla, és Nori is az övéről, a büntetéstől pedig csak izgalmasabb lesz az egész.*
- Na, na, na! Játssz velem! *Könyörög szinte csillogó szemekkel, mert ezt most nagyon szeretné.*
*Továbbra is értetlenül hallgatja Mai-t, ahogy minden lehetséges eszközzel ellenkezik a holló ellen. Pedig szerinte tényleg gyönyörűek, főleg Clion-é. Ahogy kitárja azokat az erős, fekete szárnyait és mint egy nyílvessző suhan végig a levegőben, csodálatos látvány.*
- Igen. Beszél és húst akar. Mindig. Majd megmutatom neked, ha esetleg összefutunk vele.
*Ismétli el újra azt, amit a másik lány nem akar hallani. Nem fogja fel a dolog súlyát, ahogy azt sem, hogy ez milyen traumákat okozhat az ő kedvenc barátnőjének, de hát ilyesmit talán el sem lehet várni a feketeségtől.
A dal legalább eltereli őket erről a témáról, és inkább filozofikus magasságokba emelkednek.*
- Örülök, hogy így érzed, Mai. Akkor sikerült átadnom, amit szerettem volna. Tényleg, csak arra kérlek, hogy sose félj a sötétben. A sötét ugyanúgy a barátod, ahogy én is. *Pontosan úgy, ahogy Nori is az egyik pillanatban szereti ezt a kis kékszemű édes lánykát, a másikban pedig csak úgy játékból elvágná a torkát. Pont ilyen a sötétség is. Sosem tudhatod, mi vár rád a következő lépés után.
A hogyléte felőli kérdés hallatán elmosolyodik, meg is próbál mocorogni, hogy ő is tudja, hogy is érzi most magát. Még gyenge ugyan, de már sokkal jobban van ahhoz képest, amikor felkelés után rögtön összeesett.*
- Azt hiszem, hogy jobban. Már nem forog körülöttem a világ, és nem érzem magam teljesen erőtlennek. Majd később megpróbálhatunk újra sétálni, de most támadt egy ötletem.
*Elvigyorodik játékosan, és először megvárja, hogy mit lát Mai szemeiben, és csak utána kezdi részletesen kifejteni, hogy mi is jutott eszébe.*
- Játsszunk! *szorít rá ő is lelkesen Mai kezére.* Játsszunk olyat, hogy mindketten mondunk magunkról két mondatot. Az egyiknek igaznak, a másiknak hamisnak kell lennie, a másikunk meg megpróbálja kitalálni, hogy melyik az igaz. Ha elrontjuk, akkor kitalálhatunk egymásnak egy büntetést minden egyes rossz válasz után. Bármilyen büntetést. Mit szólsz hozzá? *Ártalmatlan kis játéknak gondolja ezt ő egyelőre, és csak azért találta ki, hogy jobban megismerhessék egymást, ha már korábban Mai a múltjáról akart hallani. Így még többet tudhat meg róla, és Nori is az övéről, a büntetéstől pedig csak izgalmasabb lesz az egész.*
- Na, na, na! Játssz velem! *Könyörög szinte csillogó szemekkel, mert ezt most nagyon szeretné.*
5011. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-24 20:58:29
Üzenet elküldve: 2024-03-24 20:58:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Édes álmok és kábulat//
*Hogy meg lehet-e bárkit menteni magától az örök kérdés. Szeretné hinni, hogy igen, de ahhoz nem elég egy akarat. Ha a másik nem ismeri fel benne az érdeket, akkor hiábavaló az egész. Látja, ahogy egyre szomorúbb Nori, így nem faggatózik a Nolie kérdéskörbe, szépen lassan úgyis elcsepegteti az információkat, de nem szeretné kiakasztani. Túl gyenge ahhoz, hogy még ezt is át kelljen élnie. Bár, ahogy figyelgeti, talán mintha kezdene egyre jobban lenni. Legalábbis a gondolatai biztos elterelődtek kicsit a saját esendőségén.
Clion-ról úgy tűnik szívesebben mesél, mintha nem ébresztene olyan fájó gondolatokat. Talán elég ehhez a tudat is, hogy él. Így a kikötőben járva pedig kíváncsi lenne rá. Mai mindenre és mindenkire kíváncsi. A szoknya ötletén jót mosolyog.*
- Köszönöm, majd felpróbálom. *Nem szeretné elvenni, főleg most, hogy az ágyban töltik az egész napjukat. Pedig szívesen tetszelegne benne. Vagy már inkább a sajátjában, ha végre eljutnak vásárolni.
A hollóról éppen elég lenne annyit mesélni, hogy létezik. Nem kell még érzékeltetni is, főleg ilyen részletességgel. Mivel a lelki szemei előtt látja, az amúgy is alabástrom bőr még tovább fehéredik. *
- Szép fekete. Húst akar. Hagyjál már Nori, ha én meglátnék egy olyat magam kérném, hogy áldozz fel inkább. *Még a lélegzete is elakad. Igen, rá ilyen hatással vannak ezek a lények. Nagy-nagy szerencse, hogy nincs a közelében egy sem. Talán jobban kifutott a vér az ereiből, mint amikor a barátnője pengét fogott a nyakához és előtte ölt meg egy kis cirmost.
A kis dallam előadása után még hiányzó magabiztossággal nézi a másikat, de szerencsére tetszett neki a rögtönzött dal. Régen sokat írt le ilyen sorokat, de már inkább a kutatásait jegyzeteli.*
- Igen, de azért ezt ne vedd szó szerint. ~Csak néha.~ *Jól esik, ahogy a kéz rácsusszan az övére, a szavakat pedig nem először hallja. Kezd megbékélni ezzel a szemlélettel, mert van benne igazság. Már pontosan tudja, hogyan kell elképzelni azt, amit szeretne a sötétségben. De ő nem akar emögé rejtőzni.*
- Köszönöm. Képzelődni csodás dolog, de nem oldok meg vele semmit. *Mint azt a tegnapi nap és a mai párhuzama mutatja.* - Viszont egyre jobban kedvelem a sötétség adta lehetőségeket. Ezt neked köszönhetem.
*Megszorítja a kezet, ha már az övében landolt és csak nézi a kis barátnőjét.*
- Mondd csak, hogy vagy? *Már felült és egyre mozgékonyabbnak tűnik, kíváncsi hogy halad a gyógyulás. Fogalma sincs mióta beszélgethetnek itt a szobában.*
*Hogy meg lehet-e bárkit menteni magától az örök kérdés. Szeretné hinni, hogy igen, de ahhoz nem elég egy akarat. Ha a másik nem ismeri fel benne az érdeket, akkor hiábavaló az egész. Látja, ahogy egyre szomorúbb Nori, így nem faggatózik a Nolie kérdéskörbe, szépen lassan úgyis elcsepegteti az információkat, de nem szeretné kiakasztani. Túl gyenge ahhoz, hogy még ezt is át kelljen élnie. Bár, ahogy figyelgeti, talán mintha kezdene egyre jobban lenni. Legalábbis a gondolatai biztos elterelődtek kicsit a saját esendőségén.
Clion-ról úgy tűnik szívesebben mesél, mintha nem ébresztene olyan fájó gondolatokat. Talán elég ehhez a tudat is, hogy él. Így a kikötőben járva pedig kíváncsi lenne rá. Mai mindenre és mindenkire kíváncsi. A szoknya ötletén jót mosolyog.*
- Köszönöm, majd felpróbálom. *Nem szeretné elvenni, főleg most, hogy az ágyban töltik az egész napjukat. Pedig szívesen tetszelegne benne. Vagy már inkább a sajátjában, ha végre eljutnak vásárolni.
A hollóról éppen elég lenne annyit mesélni, hogy létezik. Nem kell még érzékeltetni is, főleg ilyen részletességgel. Mivel a lelki szemei előtt látja, az amúgy is alabástrom bőr még tovább fehéredik. *
- Szép fekete. Húst akar. Hagyjál már Nori, ha én meglátnék egy olyat magam kérném, hogy áldozz fel inkább. *Még a lélegzete is elakad. Igen, rá ilyen hatással vannak ezek a lények. Nagy-nagy szerencse, hogy nincs a közelében egy sem. Talán jobban kifutott a vér az ereiből, mint amikor a barátnője pengét fogott a nyakához és előtte ölt meg egy kis cirmost.
A kis dallam előadása után még hiányzó magabiztossággal nézi a másikat, de szerencsére tetszett neki a rögtönzött dal. Régen sokat írt le ilyen sorokat, de már inkább a kutatásait jegyzeteli.*
- Igen, de azért ezt ne vedd szó szerint. ~Csak néha.~ *Jól esik, ahogy a kéz rácsusszan az övére, a szavakat pedig nem először hallja. Kezd megbékélni ezzel a szemlélettel, mert van benne igazság. Már pontosan tudja, hogyan kell elképzelni azt, amit szeretne a sötétségben. De ő nem akar emögé rejtőzni.*
- Köszönöm. Képzelődni csodás dolog, de nem oldok meg vele semmit. *Mint azt a tegnapi nap és a mai párhuzama mutatja.* - Viszont egyre jobban kedvelem a sötétség adta lehetőségeket. Ezt neked köszönhetem.
*Megszorítja a kezet, ha már az övében landolt és csak nézi a kis barátnőjét.*
- Mondd csak, hogy vagy? *Már felült és egyre mozgékonyabbnak tűnik, kíváncsi hogy halad a gyógyulás. Fogalma sincs mióta beszélgethetnek itt a szobában.*
5010. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-24 20:33:14
Üzenet elküldve: 2024-03-24 20:33:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Mikor Nolie kerül szóba a vértje kapcsán, lágyan elmosolyodik, de fájdalmas az a mosoly, hisz továbbra is biztos benne, hogy a kis fehér hajú tündér barátnője halott.*
- Neki… nem csak az volt a fontos. Ő mindig meg akart védeni saját magamtól, aztán én rángattam bele abba, hogy részt vegyen egy gyilkosságban. Abban a gyilkosságban, ami miatt nem mertem visszamenni a városba.
*Abba is hagyja az erről való elmélkedést, mert csak egyre rosszabbul érzi magát miatta. Az a szörnyeteg továbbra is ott él benne. Mi lesz a következő? Vajon Nolie után Mai-t is magával rántja a mélybe? Nem, azt nem hagyhatja. ~Elég volt!~ Vívódik egy kicsit magában, majd eszébe jut a munka, amit felajánlott a lánynak, de aztán nem lett belőle semmi.*
- Elmondtam! Varázsitalokhoz. Nem tudtam, hogy fogalmad sincs róla, hogy mik azok. *Vállat ránt, mert most már őt sem érdekli annyira, hogy nem lesz Mai az új forrása. Nolie ebben különösen jó volt, és senki nem fogja tudni pótolni.
Clion említése egy fokkal már kellemesebb, mert róla legalább tudja, hogy nem halt meg, bár lesz még mit megbeszélniük egymással, hogy újra kialakulhasson köztük a bizalom.*
- Te sem vagy szoknyában. Felveheted az enyémet most, ha akarod. *Mosolyog kicsit.* Clion nem tűnt el, valószínűleg most is itt van valahol a kikötőben. *Ennyit mond csak a férfiről, többet egyelőre nem árul el arról, hogy milyen is vele épp a kapcsolata. Arra azonban nem számított, hogy Mai ennyire kiakad majd az igazi holló említése után.*
- Holló *mondja még egyszer.* Milyen szörnyeteg? Nem is szörnyeteg! Szép nagy, fekete, tollai vannak, beszél és mindig húst akar. *Magyarázza meg cseppet sem bizalomgerjesztően, hogy miért is nem szörnyeteg szerencsétlen madár, bár elég nagy eséllyel lehet arra fogadni, hogy Nori szavai csak megerősítik Mai-ban a negatív véleményét.
Egyébként persze, hogy bármit is mond neki az ő kis barátnője, az érdekelni fogja. Rien ugyan most mélyen alszik, de attól még ott van benne a kíváncsi kisgyermek, aki minden játékra fogékony, így alig várja, hogy énekeljenek neki. A dal végül ugyanannyira hatalmába keríti, mint a doki meséje a kismajomról, csak ebben a történetben most magukat véli felfedezni. Barna szemeivel boldogan pislog, ahogy hallgatja, aztán örömteli kuncogásba kezd, mikor véget ér az előadás.*
- Látom. Nagyon tetszett. Én vagyok a démon? *Ahogy ezt kimondja, meg is fogja Mai kezét újra. Milyen finom, meleg érzés. Le is pillant rá, ahogy egyik ujjával végigsimít a puha kézfejen.*
- Vigyázni fogok rád. Azt hiszem, hogy Haldrian mellett nem értetted meg igazán, mert túl sok volt az inger, szóval elmondom újra. Ne félj a sötétségtől! A sötétség azért jó, mert olyankor a világnak csak a fele látszik. A másik felét úgy képzelheted hozzá, ahogyan te szeretnéd. *Tetszik neki ez a mondat, ő találta ki, és azóta el is hiszi, hogy ez így van.*
*Mikor Nolie kerül szóba a vértje kapcsán, lágyan elmosolyodik, de fájdalmas az a mosoly, hisz továbbra is biztos benne, hogy a kis fehér hajú tündér barátnője halott.*
- Neki… nem csak az volt a fontos. Ő mindig meg akart védeni saját magamtól, aztán én rángattam bele abba, hogy részt vegyen egy gyilkosságban. Abban a gyilkosságban, ami miatt nem mertem visszamenni a városba.
*Abba is hagyja az erről való elmélkedést, mert csak egyre rosszabbul érzi magát miatta. Az a szörnyeteg továbbra is ott él benne. Mi lesz a következő? Vajon Nolie után Mai-t is magával rántja a mélybe? Nem, azt nem hagyhatja. ~Elég volt!~ Vívódik egy kicsit magában, majd eszébe jut a munka, amit felajánlott a lánynak, de aztán nem lett belőle semmi.*
- Elmondtam! Varázsitalokhoz. Nem tudtam, hogy fogalmad sincs róla, hogy mik azok. *Vállat ránt, mert most már őt sem érdekli annyira, hogy nem lesz Mai az új forrása. Nolie ebben különösen jó volt, és senki nem fogja tudni pótolni.
Clion említése egy fokkal már kellemesebb, mert róla legalább tudja, hogy nem halt meg, bár lesz még mit megbeszélniük egymással, hogy újra kialakulhasson köztük a bizalom.*
- Te sem vagy szoknyában. Felveheted az enyémet most, ha akarod. *Mosolyog kicsit.* Clion nem tűnt el, valószínűleg most is itt van valahol a kikötőben. *Ennyit mond csak a férfiről, többet egyelőre nem árul el arról, hogy milyen is vele épp a kapcsolata. Arra azonban nem számított, hogy Mai ennyire kiakad majd az igazi holló említése után.*
- Holló *mondja még egyszer.* Milyen szörnyeteg? Nem is szörnyeteg! Szép nagy, fekete, tollai vannak, beszél és mindig húst akar. *Magyarázza meg cseppet sem bizalomgerjesztően, hogy miért is nem szörnyeteg szerencsétlen madár, bár elég nagy eséllyel lehet arra fogadni, hogy Nori szavai csak megerősítik Mai-ban a negatív véleményét.
Egyébként persze, hogy bármit is mond neki az ő kis barátnője, az érdekelni fogja. Rien ugyan most mélyen alszik, de attól még ott van benne a kíváncsi kisgyermek, aki minden játékra fogékony, így alig várja, hogy énekeljenek neki. A dal végül ugyanannyira hatalmába keríti, mint a doki meséje a kismajomról, csak ebben a történetben most magukat véli felfedezni. Barna szemeivel boldogan pislog, ahogy hallgatja, aztán örömteli kuncogásba kezd, mikor véget ér az előadás.*
- Látom. Nagyon tetszett. Én vagyok a démon? *Ahogy ezt kimondja, meg is fogja Mai kezét újra. Milyen finom, meleg érzés. Le is pillant rá, ahogy egyik ujjával végigsimít a puha kézfejen.*
- Vigyázni fogok rád. Azt hiszem, hogy Haldrian mellett nem értetted meg igazán, mert túl sok volt az inger, szóval elmondom újra. Ne félj a sötétségtől! A sötétség azért jó, mert olyankor a világnak csak a fele látszik. A másik felét úgy képzelheted hozzá, ahogyan te szeretnéd. *Tetszik neki ez a mondat, ő találta ki, és azóta el is hiszi, hogy ez így van.*
5009. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-24 18:55:36
Üzenet elküldve: 2024-03-24 18:55:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Édes álmok és kábulat//
*Mai pedig rettegett attól, hogy mi lesz, ha rájön a fegyverek hiányára a másik. Tudja jól, hogy ezek nélkül is képes bármire, de neki volt, hogy megtiltotta azt is, hogy hozzáérjen. Máskor viszont ő adta a kezébe. Mindezektől függetlenül a hazaút során biztonságosabban fogja érezni magát, ha visszakapja azokat a feketeség, mert ha mágiát próbálna használni, elkezdené megásni a saját sírjukat, ott a helyszínen. Többé nem bízik meg ebben.
Érdeklődve hallgatja a mesét. Szereti, amikor a lány beavatja a történeteibe, életébe. Minél többet tud meg róla, annál közelebbinek érzi magát.*
- Az a vért... másnak is fontos volt, hogy jól érezd magad benne. *Megmosolyogja a történetet, mert neki jó a tudat, hogy azért Nori-t volt aki szerette és segítette. A bájitalok kérdésére viszont beharapja az ajkát, de nem érzi kínosnak, hanem felnevet.*
- Jaj igen, a munkám. Tudod megfelelő instrukciók nélkül, hogy mégis mihez szeretnél jutni, nehéz dolgom lett volna. Na meg, sokszor gondoltam, hogy többé úgy sem látlak. Szerintem nem volt számomra egy megfelelő feladat. *Nem is tervezné, hogy újra ígéretet tesz a kísérletre. Sok víz lefolyt azóta. De milyen szép, hogy mennyire elkeseredett volt pár hattal ezelőtt, hogy bármire hajlandó lett volna, csak, hogy közel legyen hozzá a másik, most pedig enélkül is itt van.
- Clion. * Ízlelgeti a nevet. Mintha már mesélt volna róla, de a névmemóriája nem olyan jó, pedig általában megjegyez mindent. Annyi baj legyen, most majd frissülnek az emlékei.* - Mindenki jobban néz ki szoknyában. Teljesen igaza van. Ő hová tűnt? *Érdeklődik. Tudja, hogy mindenki szét tud széledni és a lány élete nem tartogatott olyan sok kapcsolatot, akik még most is vele vannak, de reméli, hogy ennek nem szomorú a vége.* - Holló? *Képed el, egészen látványosan ráereszkedett az arcára az undorral vegyített rémület.* - Mégis ki járkál egy ilyen szörnyeteggel? *Nem palástolja, fél a madaraktól. Főleg a nagyoktól. Egy tetoválás lehet gyönyörű, na de hogy életre keljen és lássa is? Na azt már nem.
Fel kellett ajánlani az éneket... pedig csak egy rossz vicc volt. Tudhatná, ha valamit kiejt a száján, akkor arra bármikor rákaphat a másik. Szégyenlősen felnevet, mert nem volt erre igazán felkészülve, a másik pedig már elhelyezkedett az előadáshoz. Ám legyen. Kicsit mereng, most úgy gondolja tesz a barátságukhoz egy vallomást, ha érti érti, ha nem, hát akkor csak egy sötéten édes kis dal lesz belőle.*
- Úgy üvöltött a hideg, hogy fájt hallani, A magánytól reszkettem, de nem akart bántani.
A fekete felhő rám szakadt, mégsem tudott ártani. Rám esett, eláztatott, de meg tudott váltani.
Itt lesz nekem mindig, a hűvös mára meleg lett, Démon fogja a kezem, ami eddig remegett,
A sötétség mára kellemes, általad megmentett, Mára minden az enyém, amit remélni lehetett.
*Hangja egészen kellemesen cseng, az ének tartalma mély, viszont nem énekes, így az előadásnak talán csak az intimitása ami igazán magával ragadó. A végén egy pici csend után azért kínosan elneveti magát. - Látod, miket tudok? Ezt pont nem, de ezen kívül nagyon sok mindent.
*Mai pedig rettegett attól, hogy mi lesz, ha rájön a fegyverek hiányára a másik. Tudja jól, hogy ezek nélkül is képes bármire, de neki volt, hogy megtiltotta azt is, hogy hozzáérjen. Máskor viszont ő adta a kezébe. Mindezektől függetlenül a hazaút során biztonságosabban fogja érezni magát, ha visszakapja azokat a feketeség, mert ha mágiát próbálna használni, elkezdené megásni a saját sírjukat, ott a helyszínen. Többé nem bízik meg ebben.
Érdeklődve hallgatja a mesét. Szereti, amikor a lány beavatja a történeteibe, életébe. Minél többet tud meg róla, annál közelebbinek érzi magát.*
- Az a vért... másnak is fontos volt, hogy jól érezd magad benne. *Megmosolyogja a történetet, mert neki jó a tudat, hogy azért Nori-t volt aki szerette és segítette. A bájitalok kérdésére viszont beharapja az ajkát, de nem érzi kínosnak, hanem felnevet.*
- Jaj igen, a munkám. Tudod megfelelő instrukciók nélkül, hogy mégis mihez szeretnél jutni, nehéz dolgom lett volna. Na meg, sokszor gondoltam, hogy többé úgy sem látlak. Szerintem nem volt számomra egy megfelelő feladat. *Nem is tervezné, hogy újra ígéretet tesz a kísérletre. Sok víz lefolyt azóta. De milyen szép, hogy mennyire elkeseredett volt pár hattal ezelőtt, hogy bármire hajlandó lett volna, csak, hogy közel legyen hozzá a másik, most pedig enélkül is itt van.
- Clion. * Ízlelgeti a nevet. Mintha már mesélt volna róla, de a névmemóriája nem olyan jó, pedig általában megjegyez mindent. Annyi baj legyen, most majd frissülnek az emlékei.* - Mindenki jobban néz ki szoknyában. Teljesen igaza van. Ő hová tűnt? *Érdeklődik. Tudja, hogy mindenki szét tud széledni és a lány élete nem tartogatott olyan sok kapcsolatot, akik még most is vele vannak, de reméli, hogy ennek nem szomorú a vége.* - Holló? *Képed el, egészen látványosan ráereszkedett az arcára az undorral vegyített rémület.* - Mégis ki járkál egy ilyen szörnyeteggel? *Nem palástolja, fél a madaraktól. Főleg a nagyoktól. Egy tetoválás lehet gyönyörű, na de hogy életre keljen és lássa is? Na azt már nem.
Fel kellett ajánlani az éneket... pedig csak egy rossz vicc volt. Tudhatná, ha valamit kiejt a száján, akkor arra bármikor rákaphat a másik. Szégyenlősen felnevet, mert nem volt erre igazán felkészülve, a másik pedig már elhelyezkedett az előadáshoz. Ám legyen. Kicsit mereng, most úgy gondolja tesz a barátságukhoz egy vallomást, ha érti érti, ha nem, hát akkor csak egy sötéten édes kis dal lesz belőle.*
- Úgy üvöltött a hideg, hogy fájt hallani, A magánytól reszkettem, de nem akart bántani.
A fekete felhő rám szakadt, mégsem tudott ártani. Rám esett, eláztatott, de meg tudott váltani.
Itt lesz nekem mindig, a hűvös mára meleg lett, Démon fogja a kezem, ami eddig remegett,
A sötétség mára kellemes, általad megmentett, Mára minden az enyém, amit remélni lehetett.
*Hangja egészen kellemesen cseng, az ének tartalma mély, viszont nem énekes, így az előadásnak talán csak az intimitása ami igazán magával ragadó. A végén egy pici csend után azért kínosan elneveti magát. - Látod, miket tudok? Ezt pont nem, de ezen kívül nagyon sok mindent.
5008. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-24 18:04:06
Üzenet elküldve: 2024-03-24 18:04:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Tényleg nem akad ki azon egyáltalán, hogy elvették a fegyvereit, ami nem is feltétlenül Mai kommunikációs képességein múlik, sokkal inkább azon, hogy Nori azokhoz sem ragaszkodik. Csak tárgyak, amik, ha elvesznek, majd szerez magának másikat. Attól meg már nem fél, hogy mi lesz, ha épp nincsenek nála, mikor szüksége lenne rájuk. Sa'Tereth ereje mindig vele van, és azt nem vehetik el tőle.
Attól azért határozottan megnyugszik, hogy a vértje és a táskája megvan, mert azoknak története van. A táskának önmagában nincs, de a benne lévő varázsitaloknak, és a szoknyának, ami helyett most a nadrágja van rajta, azoknak igen. El is kezd mesélni róluk, ha már Mai a múltjáról kérdez.*
- A vértem már nem tudom, honnan van, de az biztos, hogy a fűzős részével mindig is meggyűlt a bajom. Képzeld el, hogy amíg te nem voltál, és Nolie volt az egyetlen barátnőm, addig ő is mindig segített le- meg felvenni, mikor sikerült annyira megcsomóznom, hogy egyedül nem sikerült. Csak neki sokkal tovább tartott kioldozni, mert nem értett hozzá olyan ösztönösen, mint te. A varázsitalok, amik nálam vannak, azok is még mind Nolie-tól vannak. Tényleg! Ha már itt tartunk, mi a helyzet a munkával, amit ajánlottam neked? Azóta sem kaptam tőled egyetlen bájitalt sem, sőt, ha jól emlékszem akkor láttál ilyeneket először, mikor megmutattam a lilát.
*Elmosolyodik szélesen, mert ő már teljesen meg is feledkezett arról, hogy ugyanazt a munkát ajánlotta fel új barátnőjének, mint a kis tündérnek annakidején, de most eszébe jutott, szóval ideje már csak a vicc kedvéért is számonkérni Mai-t. Ha ez megtörtént, akkor mesél tovább.*
- A szoknyámat pedig meglepő módon egy férfitől kaptam. A barátomtól, uhm, nem, a bátyámtól. Őt egészen kicsi korom óta ismerem, a neve Rasdeher Clion. *Mai-nak feltűnhet, hogy Nori ugyan a bátyjaként hivatkozik a férfire, mégsem egyezik a vezetéknevük.*
- Utálja, hogy nem a keresztnevén szólítom, de nekem csak Clion. A családunkban senkit nem hívtunk akkor a keresztnevén, ezért is lettem én Rien. A szoknya meg… egyszer bevitt engem valami titkos szervezet barlangjába, ahová nem is lett volna szabad, és válogathattam egy rakás ruha közül, amit valami nő hagyott ott. Azóta van nálam. Clion szerint sokkal jobban nézek ki benne, mint nadrágban. Ja és! Igen, a holló a hátamon… miatta választottam, hogy holló legyen. Neki van egy igazi.
*Látszólag boldogan és örömmel mesél az állítólagos bátyjáról, meg úgy az egész múltjáról. Merthogy most valamiért az életéhez köthető, számára kedves személyek köré építette fel a történetet.*
- És most énekelj nekem! Kíváncsi vagyok, milyen szép hangod van. *Ehhez óvatosan, és főleg nehezen fel is ül az ágyban, hátát a támlájának dönti, így nem kell nagyon tartania magát. Kényelmes, de mégsem fekszik. Jobb is, mert a sok fekvéstől még a végén tüdőgyulladást kapna.*
*Tényleg nem akad ki azon egyáltalán, hogy elvették a fegyvereit, ami nem is feltétlenül Mai kommunikációs képességein múlik, sokkal inkább azon, hogy Nori azokhoz sem ragaszkodik. Csak tárgyak, amik, ha elvesznek, majd szerez magának másikat. Attól meg már nem fél, hogy mi lesz, ha épp nincsenek nála, mikor szüksége lenne rájuk. Sa'Tereth ereje mindig vele van, és azt nem vehetik el tőle.
Attól azért határozottan megnyugszik, hogy a vértje és a táskája megvan, mert azoknak története van. A táskának önmagában nincs, de a benne lévő varázsitaloknak, és a szoknyának, ami helyett most a nadrágja van rajta, azoknak igen. El is kezd mesélni róluk, ha már Mai a múltjáról kérdez.*
- A vértem már nem tudom, honnan van, de az biztos, hogy a fűzős részével mindig is meggyűlt a bajom. Képzeld el, hogy amíg te nem voltál, és Nolie volt az egyetlen barátnőm, addig ő is mindig segített le- meg felvenni, mikor sikerült annyira megcsomóznom, hogy egyedül nem sikerült. Csak neki sokkal tovább tartott kioldozni, mert nem értett hozzá olyan ösztönösen, mint te. A varázsitalok, amik nálam vannak, azok is még mind Nolie-tól vannak. Tényleg! Ha már itt tartunk, mi a helyzet a munkával, amit ajánlottam neked? Azóta sem kaptam tőled egyetlen bájitalt sem, sőt, ha jól emlékszem akkor láttál ilyeneket először, mikor megmutattam a lilát.
*Elmosolyodik szélesen, mert ő már teljesen meg is feledkezett arról, hogy ugyanazt a munkát ajánlotta fel új barátnőjének, mint a kis tündérnek annakidején, de most eszébe jutott, szóval ideje már csak a vicc kedvéért is számonkérni Mai-t. Ha ez megtörtént, akkor mesél tovább.*
- A szoknyámat pedig meglepő módon egy férfitől kaptam. A barátomtól, uhm, nem, a bátyámtól. Őt egészen kicsi korom óta ismerem, a neve Rasdeher Clion. *Mai-nak feltűnhet, hogy Nori ugyan a bátyjaként hivatkozik a férfire, mégsem egyezik a vezetéknevük.*
- Utálja, hogy nem a keresztnevén szólítom, de nekem csak Clion. A családunkban senkit nem hívtunk akkor a keresztnevén, ezért is lettem én Rien. A szoknya meg… egyszer bevitt engem valami titkos szervezet barlangjába, ahová nem is lett volna szabad, és válogathattam egy rakás ruha közül, amit valami nő hagyott ott. Azóta van nálam. Clion szerint sokkal jobban nézek ki benne, mint nadrágban. Ja és! Igen, a holló a hátamon… miatta választottam, hogy holló legyen. Neki van egy igazi.
*Látszólag boldogan és örömmel mesél az állítólagos bátyjáról, meg úgy az egész múltjáról. Merthogy most valamiért az életéhez köthető, számára kedves személyek köré építette fel a történetet.*
- És most énekelj nekem! Kíváncsi vagyok, milyen szép hangod van. *Ehhez óvatosan, és főleg nehezen fel is ül az ágyban, hátát a támlájának dönti, így nem kell nagyon tartania magát. Kényelmes, de mégsem fekszik. Jobb is, mert a sok fekvéstől még a végén tüdőgyulladást kapna.*
5007. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-24 15:46:05
Üzenet elküldve: 2024-03-24 15:46:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Édes álmok és kábulat//
*Jobban járna, de ezt még nem akarja. Talán, ha később úgy hozza a sors, akkor rágódna megfélemlítésen, de azért az már eléggé erőteljesen ütközne Mai személyiségével. Most csak a karizmája maradt, a meggyőzőereje, hogy hallgasson rá a lány, s úgy tűnik egy időre bevált. *
- Megígérem Nori. Megígérem, hogy minél előbb megszerzem magunknak a lehető legjobb lakást, ahol kapsz egy saját szobát. Csak a tied lesz, senki másé.
*Sikeres volt ez is. Furcsa érzés bizsereg a gyomrában, hogy mennyire tudja most terelni a barátnőjét. Mintha megvezetné. Felébred benne egy kis rossz érzés, de hamar elnyomja, mert nem tesz semmi szörnyűséget, sőt. Ő csak néhány óra erejéig teremt egy teljesen nyugodt és vágyakozó Nori-t. Jó így ránézni. Olyan bájos a feketeség, hogy csillog valami a szemében, ami nem pusztán a káosz. Vajon meddig fenntartható?
Még egy elismerő belső mosoly magának. Tényleg tudta úgy tálalni a fegyverek elkobzásának tényét, hogy még csak egy igazán rossz rezdülése sem volt a lánynak? Ha ez így folytatódik, csordultig lesz tele a saját önelégültségével. Jó érzésnek jó érzés, de nem szabad elveszítenie a hidegvérét, mert minél jobban elhiszi magáról, hogy mit tud okozni, annál illékonyabbá válik. A meglepetés pedig, ha Nori-ból indul ki, fájdalmas lesz Mai-ra nézve.
Körbenéz, majd a Mai felőli oldal sarkában megtalálja a levetett holmikat.*
- A táskád ott van. A vérteddel együtt. *Mutat a sarok felé, már ha éppen átlát így rajta a lány. Ez most neki is megnyugvás, mert egy pillanatra megfagyott benne a levegő, hogy ennyire nem gondolkodott egy kellemes férfitársaság miatt. Nem lenne túl profi.* - A vértedet levettem rólad, amíg vizsgáltak, szerencsére meg van mindened.
*Be kell vallani a pulzusa most felgyorsult tényleg. Mi lett volna, ha bármi is elveszik...?*
- Tudsz mást csinálni, mint fetrengeni? *Nem akar nevetni, de nevet. Olyan kérdés volt ez, mintha lenne bármire is lehetősége a lánynak. Mai-nak még csak-csak, de nem hagyja ma már itt a kis barátnőjét.* - Mesélhetsz nekem a régi életedről. Szeretem hallgatni, akkor is, ha néha kicsit sötét. *Gondolkodik, azért nem túl egyszerű egy üres szobában elütni az időt.* - De tőlem is kérdezhetsz bármit. Vagy akár énekelhetek is neked, akkor biztosan meggyógyulsz, olyan gyorsan akarsz majd elfutni. *Egyébként szép hangja van, csak egyáltalán nem ért az énekléshez. Ez is egy olyan dolog, amire megpróbálták megtanítani, csak megvétózta.*
*Jobban járna, de ezt még nem akarja. Talán, ha később úgy hozza a sors, akkor rágódna megfélemlítésen, de azért az már eléggé erőteljesen ütközne Mai személyiségével. Most csak a karizmája maradt, a meggyőzőereje, hogy hallgasson rá a lány, s úgy tűnik egy időre bevált. *
- Megígérem Nori. Megígérem, hogy minél előbb megszerzem magunknak a lehető legjobb lakást, ahol kapsz egy saját szobát. Csak a tied lesz, senki másé.
*Sikeres volt ez is. Furcsa érzés bizsereg a gyomrában, hogy mennyire tudja most terelni a barátnőjét. Mintha megvezetné. Felébred benne egy kis rossz érzés, de hamar elnyomja, mert nem tesz semmi szörnyűséget, sőt. Ő csak néhány óra erejéig teremt egy teljesen nyugodt és vágyakozó Nori-t. Jó így ránézni. Olyan bájos a feketeség, hogy csillog valami a szemében, ami nem pusztán a káosz. Vajon meddig fenntartható?
Még egy elismerő belső mosoly magának. Tényleg tudta úgy tálalni a fegyverek elkobzásának tényét, hogy még csak egy igazán rossz rezdülése sem volt a lánynak? Ha ez így folytatódik, csordultig lesz tele a saját önelégültségével. Jó érzésnek jó érzés, de nem szabad elveszítenie a hidegvérét, mert minél jobban elhiszi magáról, hogy mit tud okozni, annál illékonyabbá válik. A meglepetés pedig, ha Nori-ból indul ki, fájdalmas lesz Mai-ra nézve.
Körbenéz, majd a Mai felőli oldal sarkában megtalálja a levetett holmikat.*
- A táskád ott van. A vérteddel együtt. *Mutat a sarok felé, már ha éppen átlát így rajta a lány. Ez most neki is megnyugvás, mert egy pillanatra megfagyott benne a levegő, hogy ennyire nem gondolkodott egy kellemes férfitársaság miatt. Nem lenne túl profi.* - A vértedet levettem rólad, amíg vizsgáltak, szerencsére meg van mindened.
*Be kell vallani a pulzusa most felgyorsult tényleg. Mi lett volna, ha bármi is elveszik...?*
- Tudsz mást csinálni, mint fetrengeni? *Nem akar nevetni, de nevet. Olyan kérdés volt ez, mintha lenne bármire is lehetősége a lánynak. Mai-nak még csak-csak, de nem hagyja ma már itt a kis barátnőjét.* - Mesélhetsz nekem a régi életedről. Szeretem hallgatni, akkor is, ha néha kicsit sötét. *Gondolkodik, azért nem túl egyszerű egy üres szobában elütni az időt.* - De tőlem is kérdezhetsz bármit. Vagy akár énekelhetek is neked, akkor biztosan meggyógyulsz, olyan gyorsan akarsz majd elfutni. *Egyébként szép hangja van, csak egyáltalán nem ért az énekléshez. Ez is egy olyan dolog, amire megpróbálták megtanítani, csak megvétózta.*
5006. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-24 15:05:24
Üzenet elküldve: 2024-03-24 15:05:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Azért valószínűleg Mai sokkal jobban járna, ha nem próbálná meg eloszlatni azt a félelmet Nori-ban, ami jelen pillanatban visszatartó erőként szolgál azzal kapcsolatban, hogy ne akarjon ő is rajta kísérletezgetni a vérmágiával. Mindenesetre a feketeségnek egyelőre ennyi elég ahhoz, hogy egy ideig ne próbálkozzon hasonlóval.
Sokkal jobban kezdi zavarni az, hogy most már menne vissza a városba, hogy megvalósítsák azt a csodálatos tervet, ami elkezdett neki is motivációt adni, de nem indulhatnak el, mert a teste továbbra sem hajlandó engedelmeskedni. Ennek ellenére Mai szavai megnyugtatják, és elfogadja, hogy akkor egy ideig most még itt fog szerencsétlenkedni.*
- Jó, de akkor tényleg ígérd meg! Vérkötelék nélkül ígérd meg! *Teszi hozzá, hisz most már hivatalosan is elfogadta, hogy megtiltották neki a varázslást. Igaz, hogy Mai pont most ígérte meg, hogy megkapja azt a szobát, de Nori-nak nem elég csak egyszer hallani.
Azt meg különösen rosszul esik hallania, hogy elvették a fegyvereit, de a reakció egyáltalán nem olyan rossz, mint amire számítani lehetett.*
- Elvették őket? Mindet? A vértemet is? *Pillant körbe. A kérdés jogos, hisz csak a kis fekete, csipkés blúza van rajta, meg a nadrágja, amiből hiányzik az öv. Azt is valószínűleg azért vehették le róla, hogy kényelmesebb legyen neki az ágyban.
Arra, hogy Mai szerint túl félelmetesnek hiszik őt, és még így is félnek tőle, tényleg elégedetten mosolyodik el, jól esnek neki ezek a magasztaló szavak.*
- Hát azt meg is értem, ne is háborgassanak Amúgy a táskámat is elvették? A holmijaimmal és a varázsitalokkal együtt? Ugye tudod, hogy ha nem kapom őket vissza úgy, ahogy voltak, akkor rád is mérges leszek? *Kérdezi fenyegetően csilingelő hangján, mert az azért tény, hogy amíg ő nem volt eszméleténél, Mai volt a felelős nem csak érte, de a felszereléséért is, és most abból semmi nincs nála, így bizony nem végezte jól a dolgát.*
- Akkor most mi lesz? *Kérdezi, miután beletörődött végül a sorsába.* Itt fogunk fetrengeni unatkozva, vagy van valami jobb ötleted? *Nagyon reméli, hogy Mai-nak van.*
*Azért valószínűleg Mai sokkal jobban járna, ha nem próbálná meg eloszlatni azt a félelmet Nori-ban, ami jelen pillanatban visszatartó erőként szolgál azzal kapcsolatban, hogy ne akarjon ő is rajta kísérletezgetni a vérmágiával. Mindenesetre a feketeségnek egyelőre ennyi elég ahhoz, hogy egy ideig ne próbálkozzon hasonlóval.
Sokkal jobban kezdi zavarni az, hogy most már menne vissza a városba, hogy megvalósítsák azt a csodálatos tervet, ami elkezdett neki is motivációt adni, de nem indulhatnak el, mert a teste továbbra sem hajlandó engedelmeskedni. Ennek ellenére Mai szavai megnyugtatják, és elfogadja, hogy akkor egy ideig most még itt fog szerencsétlenkedni.*
- Jó, de akkor tényleg ígérd meg! Vérkötelék nélkül ígérd meg! *Teszi hozzá, hisz most már hivatalosan is elfogadta, hogy megtiltották neki a varázslást. Igaz, hogy Mai pont most ígérte meg, hogy megkapja azt a szobát, de Nori-nak nem elég csak egyszer hallani.
Azt meg különösen rosszul esik hallania, hogy elvették a fegyvereit, de a reakció egyáltalán nem olyan rossz, mint amire számítani lehetett.*
- Elvették őket? Mindet? A vértemet is? *Pillant körbe. A kérdés jogos, hisz csak a kis fekete, csipkés blúza van rajta, meg a nadrágja, amiből hiányzik az öv. Azt is valószínűleg azért vehették le róla, hogy kényelmesebb legyen neki az ágyban.
Arra, hogy Mai szerint túl félelmetesnek hiszik őt, és még így is félnek tőle, tényleg elégedetten mosolyodik el, jól esnek neki ezek a magasztaló szavak.*
- Hát azt meg is értem, ne is háborgassanak Amúgy a táskámat is elvették? A holmijaimmal és a varázsitalokkal együtt? Ugye tudod, hogy ha nem kapom őket vissza úgy, ahogy voltak, akkor rád is mérges leszek? *Kérdezi fenyegetően csilingelő hangján, mert az azért tény, hogy amíg ő nem volt eszméleténél, Mai volt a felelős nem csak érte, de a felszereléséért is, és most abból semmi nincs nála, így bizony nem végezte jól a dolgát.*
- Akkor most mi lesz? *Kérdezi, miután beletörődött végül a sorsába.* Itt fogunk fetrengeni unatkozva, vagy van valami jobb ötleted? *Nagyon reméli, hogy Mai-nak van.*
5005. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-24 14:25:22
Üzenet elküldve: 2024-03-24 14:25:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Édes álmok és kábulat//
*Úgy tűnik megértette, hogyan is kell működtetni a saját javára ezt az újonnan szerzett hatalmat. Nem feltétlenül akarja, ez inkább csak egy kis kutatás volt a másik elméjében, hogy hogyan is hat rá a játszott erőfölény. Arca rezdülésein igyekszik nem változtatni, hogy ne lássa rajta, hogy most mit is művel. Nem akar ő játszadozni, de ideje felmérnie tényleg, hogy hogyan is működik Nori, na meg hogyan védheti meg esetlegesen a saját életét. Bár ez Lil-lel biztosan nem működne ilyen jól. Háromból két szilánkot megnyerni magának viszont már eredmény. De nem akar az lenni, aki rosszat tesz a lánynak, és ezt hamar el is üti.*
- Nem bántalak, arra nem lennék képes. *Elhagyni a másikat igen, ha annyira pokollá tenné az életét, de jelenleg ilyenre gondolni sem tud. Vagy csak hiszi, hogy el tudná. De meg akarja nyugtatni, hogy ne féljen tőle. Annyira azért nem erős az ő lelke, hogy elnézze a másik esetleges rettegését. Ez csak egy apró tapasztalás volt.*
- Nem foglak megbüntetni sem, csak tudni szerettem volna, hogy próbálkozol-e még a mágiával irányomban. Már mondtam, hogy enélkül is itt vagyok neked.
*Mert ez így is van. De minél jobban megismeri a lányt, annál több lehetőséget lát benne a barátságán túl.*
- Visszamegyünk, ha jól leszel. Nem kell sietnünk semmivel. Ha erőlteted magad, még véletlenül az úton leszel rosszul, ott pedig egy doki sincs, aki segítene rajtad.
*Érzi, hogy az elültetett kis magvak milyen ütemben kelnek ki a másikban. Bizony a biztonságérzet olyan alapvető szükséglet, aminek a kielégítésére törekedni kell és ezzel bárki irányítható. Persze, ha megkapja, nem biztos, hogy élni tud majd vele, de az azt vágyó út még mindig sokkal nagyobb erő, mint a kilátástalanság. Van miért cselekedni, élni és fizetni. Aztán lesz mit félteni.*
- Én sem vagyok türelmes, de erre megéri várni, hidd el. Nem mehet gyorsan, még a végén valami rosszat választunk. Ígérem, hogy előbb-utóbb megkapod azt a szobát.
*Neki is nagy szüksége van egy helyre, ahol végre nyugodtan olvashat, írhat és nem kell a háta mögé néznie, hogy ki les bele a jegyzeteibe. Nori olvasni sem tud állítólag, így tőle ilyen téren nem tart.
Jön az, amire egyáltalán nem várt. Na most legyen úrnő a talpán.*
- Ó, szívem. Azzal bajban leszünk. *Vallja be.* - Amíg a vendégszeretetüket élvezzük, addig nem lehetnek nálunk pengék. Túl félelmetes vagy nekik, nem akarják, hogy bántsd őket. Én megértem. Olyan erősnek tűnsz, hogy még így sem mernének háborgatni. *Talán egy kis fényezés segít a másikon, hogy ne akadjon ki teljesen a tudattól, hogy jelenleg nem az ő birtokát képzik a saját fegyverei.*
*Úgy tűnik megértette, hogyan is kell működtetni a saját javára ezt az újonnan szerzett hatalmat. Nem feltétlenül akarja, ez inkább csak egy kis kutatás volt a másik elméjében, hogy hogyan is hat rá a játszott erőfölény. Arca rezdülésein igyekszik nem változtatni, hogy ne lássa rajta, hogy most mit is művel. Nem akar ő játszadozni, de ideje felmérnie tényleg, hogy hogyan is működik Nori, na meg hogyan védheti meg esetlegesen a saját életét. Bár ez Lil-lel biztosan nem működne ilyen jól. Háromból két szilánkot megnyerni magának viszont már eredmény. De nem akar az lenni, aki rosszat tesz a lánynak, és ezt hamar el is üti.*
- Nem bántalak, arra nem lennék képes. *Elhagyni a másikat igen, ha annyira pokollá tenné az életét, de jelenleg ilyenre gondolni sem tud. Vagy csak hiszi, hogy el tudná. De meg akarja nyugtatni, hogy ne féljen tőle. Annyira azért nem erős az ő lelke, hogy elnézze a másik esetleges rettegését. Ez csak egy apró tapasztalás volt.*
- Nem foglak megbüntetni sem, csak tudni szerettem volna, hogy próbálkozol-e még a mágiával irányomban. Már mondtam, hogy enélkül is itt vagyok neked.
*Mert ez így is van. De minél jobban megismeri a lányt, annál több lehetőséget lát benne a barátságán túl.*
- Visszamegyünk, ha jól leszel. Nem kell sietnünk semmivel. Ha erőlteted magad, még véletlenül az úton leszel rosszul, ott pedig egy doki sincs, aki segítene rajtad.
*Érzi, hogy az elültetett kis magvak milyen ütemben kelnek ki a másikban. Bizony a biztonságérzet olyan alapvető szükséglet, aminek a kielégítésére törekedni kell és ezzel bárki irányítható. Persze, ha megkapja, nem biztos, hogy élni tud majd vele, de az azt vágyó út még mindig sokkal nagyobb erő, mint a kilátástalanság. Van miért cselekedni, élni és fizetni. Aztán lesz mit félteni.*
- Én sem vagyok türelmes, de erre megéri várni, hidd el. Nem mehet gyorsan, még a végén valami rosszat választunk. Ígérem, hogy előbb-utóbb megkapod azt a szobát.
*Neki is nagy szüksége van egy helyre, ahol végre nyugodtan olvashat, írhat és nem kell a háta mögé néznie, hogy ki les bele a jegyzeteibe. Nori olvasni sem tud állítólag, így tőle ilyen téren nem tart.
Jön az, amire egyáltalán nem várt. Na most legyen úrnő a talpán.*
- Ó, szívem. Azzal bajban leszünk. *Vallja be.* - Amíg a vendégszeretetüket élvezzük, addig nem lehetnek nálunk pengék. Túl félelmetes vagy nekik, nem akarják, hogy bántsd őket. Én megértem. Olyan erősnek tűnsz, hogy még így sem mernének háborgatni. *Talán egy kis fényezés segít a másikon, hogy ne akadjon ki teljesen a tudattól, hogy jelenleg nem az ő birtokát képzik a saját fegyverei.*
5004. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-24 13:54:23
Üzenet elküldve: 2024-03-24 13:54:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Azért, amikor Mai fölé magasodik, akkor az aranyos kis barna szempárból őszinte ijedtség néz vissza az úrnőre.*
- Nem, dehogy mese! Bocsánat! Jól viselkedek, csak ne bánts! *Kérleli őt ugyanúgy, ahogy akkor könyörgött, mikor először felébredt a rosszulléte után a doki asztalán. Úgy látszik, ha látja ezt a határozott erőt a lányon, akkor tényleg képes megijedni tőle, aminek köszönhetően Nori egycsapásra kezesbáránnyá válik. Nem csoda, hogy így van ez, hisz a fekete tündér hasonló módszerekkel nevelte, csak az ő esetében az engedetlenség igazi, és sokszor fájdalmas büntetésekkel járt.
Nori csak akkor nyugszik meg, és lassul le újra az időközben szaporábbá vált légzése, mikor megkapja azt a gyengéd kis csókot, aztán Mai újra rendesen hozzábújik.*
- Ne csináld ezt velem, félelmetes, és nincs szükség büntetésre sem, oké? *Kérleli még egyszer a másikat, hogy vigyázzon rá, szeresse és ne bántsa, mert arra tényleg semmi szükség. Nem akar többé egyetlen éjszakát sem odakint a hidegben, egy épület oldalához kötözve tölteni azért, mert valamit rosszul csinált.
Abban úgy látszik egyetértenek, hogy Mai-nak szüksége van rá, Nori pedig tulajdonképp már úgy érzi, hogy hozzá tartozik, így hát nem nehéz eldöntenie, hogy mit is szeretne a közös házukkal kapcsolatban.*
- Csináljuk, de mikor megyünk vissza a városba? *Kérdezi türelmetlenül, bár amíg még az illemhelyre sem tud kimenni egyedül, addig az utazás teljes képtelenség. Az utána következő szavak pedig olyannyira a hatalmába kerítik Nori-t, hogy legszívesebben már azonnal elindulna, hogy a még nemlétező új otthonukban lehessen.*
- Nagyon szeretném, hogy már ott tartsunk. Puha ágyam lesz és saját szobám. Ott is elbújhatok majd, ha akarok, de ott mindig, és mindig ugyanott. Csodálatos! *Mosolyog lelkesen, miközben már a kis karmait vizslatja, és szomorúan veszi tudomásul, hogy letörtek, és így elég csúnyák szegények.*
- Te mindent helyrehozol nekem, mert olyan jó vagy hozzám… Úrnőm. *Most hála is csillog a szemeiben, ahogy ránéz.* A körmeimet már most megcsinálhatod nekem. Add ide a tőrömet, azzal le tudjuk vagdosni mindet! *Egészen eddig nem hiányolta a fegyvereit, és még most is azt hiszi, hogy itt vannak valahol mellette, nem gondol arra, hogy mindet elvették tőle.*
*Azért, amikor Mai fölé magasodik, akkor az aranyos kis barna szempárból őszinte ijedtség néz vissza az úrnőre.*
- Nem, dehogy mese! Bocsánat! Jól viselkedek, csak ne bánts! *Kérleli őt ugyanúgy, ahogy akkor könyörgött, mikor először felébredt a rosszulléte után a doki asztalán. Úgy látszik, ha látja ezt a határozott erőt a lányon, akkor tényleg képes megijedni tőle, aminek köszönhetően Nori egycsapásra kezesbáránnyá válik. Nem csoda, hogy így van ez, hisz a fekete tündér hasonló módszerekkel nevelte, csak az ő esetében az engedetlenség igazi, és sokszor fájdalmas büntetésekkel járt.
Nori csak akkor nyugszik meg, és lassul le újra az időközben szaporábbá vált légzése, mikor megkapja azt a gyengéd kis csókot, aztán Mai újra rendesen hozzábújik.*
- Ne csináld ezt velem, félelmetes, és nincs szükség büntetésre sem, oké? *Kérleli még egyszer a másikat, hogy vigyázzon rá, szeresse és ne bántsa, mert arra tényleg semmi szükség. Nem akar többé egyetlen éjszakát sem odakint a hidegben, egy épület oldalához kötözve tölteni azért, mert valamit rosszul csinált.
Abban úgy látszik egyetértenek, hogy Mai-nak szüksége van rá, Nori pedig tulajdonképp már úgy érzi, hogy hozzá tartozik, így hát nem nehéz eldöntenie, hogy mit is szeretne a közös házukkal kapcsolatban.*
- Csináljuk, de mikor megyünk vissza a városba? *Kérdezi türelmetlenül, bár amíg még az illemhelyre sem tud kimenni egyedül, addig az utazás teljes képtelenség. Az utána következő szavak pedig olyannyira a hatalmába kerítik Nori-t, hogy legszívesebben már azonnal elindulna, hogy a még nemlétező új otthonukban lehessen.*
- Nagyon szeretném, hogy már ott tartsunk. Puha ágyam lesz és saját szobám. Ott is elbújhatok majd, ha akarok, de ott mindig, és mindig ugyanott. Csodálatos! *Mosolyog lelkesen, miközben már a kis karmait vizslatja, és szomorúan veszi tudomásul, hogy letörtek, és így elég csúnyák szegények.*
- Te mindent helyrehozol nekem, mert olyan jó vagy hozzám… Úrnőm. *Most hála is csillog a szemeiben, ahogy ránéz.* A körmeimet már most megcsinálhatod nekem. Add ide a tőrömet, azzal le tudjuk vagdosni mindet! *Egészen eddig nem hiányolta a fegyvereit, és még most is azt hiszi, hogy itt vannak valahol mellette, nem gondol arra, hogy mindet elvették tőle.*
5003. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-24 12:33:29
Üzenet elküldve: 2024-03-24 12:33:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Édes álmok és kábulat//
*Vagy a mai nap több kell annál, hogy Nori meg tudja őt ijeszteni, vagy egyáltalán nem érzi a súlyát épp semminek. Könnyű lehet összetörni a magabiztosságát, de néha kell ez az érzés. Mintha halhatatlan lenne és ő irányítana. Egy egészen kicsit ki akarja élvezni. És íme a sértődött kislány, aki mégis az ő mellkasába fúrja magát. Először csak megsimogatja a hajkoronát, mintha nyugtatni akarná, majd a másik éppen erőtlenségét kihasználva kibújik ebből az idilli összhangból és a lány fölé magasodik, úgy tekintve le rá, mintha csak játszadozni akarna.*
-Szóval az úrnőzés csak egy bájos kis mese, ha azt sem teszed meg nekem, amit kérek. Pedig nagyon kis dolog ám. *Nem tudja mire fel tesztelget, vagy teszt-e egyáltalán, mindenesetre most legalább ki tudja csalni a másikból, hogy mennyire is gondolta komolyan ezt a megnevezést. Ráhajol, ha csak nem taszítja el magától és egy kis csókot lehel a homlokára, mintha ő lenne itt a védelmező és a nagy. Az sem baj, ha ezt nem állja a lány, mert abból megtudja, hogy ez a kép törékeny.* - Nem megakadályozlak, kérlek. *Vált egy kissé szelídebb hangnemre, majd mosolyogva egy széleset visszabújik a nem régi pozíciójukba.*
-Hatást kell rám gyakorolni, neki nem sikerült. *Na jó, talán egy kicsit igen, de egyáltalán nem eleget. Még Nori sem volt elég hozzá. Bezzeg az elf. Na de benne olyasvalami van, ami kell neki, amitől fel lehet nézni rá. Nem megijedni, vagy lealacsonyodni. Viszont a megállapítása helytálló a feketeségnek, tényleg attól félt, hogy senkije nem marad. Idegesítő. Ki kellene irtani az ilyen alantas érzelmeket, de végtére is jó helyre sodorta. Magát nem tudja meghazudtolni, tényleg szüksége van valakire.*
- Igazad van. *Ez egy egészen kedves és elismerő mondat, de nem túl barátságos. Szeretné azt mondani, hogy csak is a másik lénye vonzotta ide, de ez csak féligazság lenne. Nagyon fontos neki, de önmaga fontosabb volt, csak szereti elhinni, hogy nem önző.*
- Akkor csináljuk. *Már a lelki szemei előtt van a saját kis háza, amiben olyan meleget teremthet maguknak, amilyenre szüksége van. Sajátot, őszintét. Nem egy megjátszott aurával teli kúriát. A saját ereje fogja áthatni.* - Ha visszamegyünk a városba megtaláljuk a módját, jó? Akkor megtudod milyen, hogy vár egy otthon. A kikötő mocska után nyugovóra térhetsz. Bármikor visszavágysz ide, vagy máshova, mindig azzal a tudattal teszed, hogy valahol várnak. Valami vár.
*Meg akarja tudni, hogy mennyire hívogató vajon az a tudat, hogy nincs több céltalanság. Ezzel épp úgy hálózza be a feketeséget, mint őt hiszi, hogy behálózza.
A körmökre tekint.*
- Helyre kell hozni. Még egy kis idő és te is jól leszel, aztán a körmöd, az életed. Minden helyrejön.
*Vagy a mai nap több kell annál, hogy Nori meg tudja őt ijeszteni, vagy egyáltalán nem érzi a súlyát épp semminek. Könnyű lehet összetörni a magabiztosságát, de néha kell ez az érzés. Mintha halhatatlan lenne és ő irányítana. Egy egészen kicsit ki akarja élvezni. És íme a sértődött kislány, aki mégis az ő mellkasába fúrja magát. Először csak megsimogatja a hajkoronát, mintha nyugtatni akarná, majd a másik éppen erőtlenségét kihasználva kibújik ebből az idilli összhangból és a lány fölé magasodik, úgy tekintve le rá, mintha csak játszadozni akarna.*
-Szóval az úrnőzés csak egy bájos kis mese, ha azt sem teszed meg nekem, amit kérek. Pedig nagyon kis dolog ám. *Nem tudja mire fel tesztelget, vagy teszt-e egyáltalán, mindenesetre most legalább ki tudja csalni a másikból, hogy mennyire is gondolta komolyan ezt a megnevezést. Ráhajol, ha csak nem taszítja el magától és egy kis csókot lehel a homlokára, mintha ő lenne itt a védelmező és a nagy. Az sem baj, ha ezt nem állja a lány, mert abból megtudja, hogy ez a kép törékeny.* - Nem megakadályozlak, kérlek. *Vált egy kissé szelídebb hangnemre, majd mosolyogva egy széleset visszabújik a nem régi pozíciójukba.*
-Hatást kell rám gyakorolni, neki nem sikerült. *Na jó, talán egy kicsit igen, de egyáltalán nem eleget. Még Nori sem volt elég hozzá. Bezzeg az elf. Na de benne olyasvalami van, ami kell neki, amitől fel lehet nézni rá. Nem megijedni, vagy lealacsonyodni. Viszont a megállapítása helytálló a feketeségnek, tényleg attól félt, hogy senkije nem marad. Idegesítő. Ki kellene irtani az ilyen alantas érzelmeket, de végtére is jó helyre sodorta. Magát nem tudja meghazudtolni, tényleg szüksége van valakire.*
- Igazad van. *Ez egy egészen kedves és elismerő mondat, de nem túl barátságos. Szeretné azt mondani, hogy csak is a másik lénye vonzotta ide, de ez csak féligazság lenne. Nagyon fontos neki, de önmaga fontosabb volt, csak szereti elhinni, hogy nem önző.*
- Akkor csináljuk. *Már a lelki szemei előtt van a saját kis háza, amiben olyan meleget teremthet maguknak, amilyenre szüksége van. Sajátot, őszintét. Nem egy megjátszott aurával teli kúriát. A saját ereje fogja áthatni.* - Ha visszamegyünk a városba megtaláljuk a módját, jó? Akkor megtudod milyen, hogy vár egy otthon. A kikötő mocska után nyugovóra térhetsz. Bármikor visszavágysz ide, vagy máshova, mindig azzal a tudattal teszed, hogy valahol várnak. Valami vár.
*Meg akarja tudni, hogy mennyire hívogató vajon az a tudat, hogy nincs több céltalanság. Ezzel épp úgy hálózza be a feketeséget, mint őt hiszi, hogy behálózza.
A körmökre tekint.*
- Helyre kell hozni. Még egy kis idő és te is jól leszel, aztán a körmöd, az életed. Minden helyrejön.
5002. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-24 12:02:50
Üzenet elküldve: 2024-03-24 12:02:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Azért Nori fenyegetését hallva Mai pár pillanatra úgy érezheti magát az ölelésben, mintha egy, a fogairól halálos mérget csepegtető óriáskígyó szorongatná a testét, de ez a szorítás a határozott tiltó szavak elhangzása után enged, a kígyó helyett egy durcás kislány marad, akitől megint elvették a játékát.*
- Úgysem tudod megakadályozni, legfeljebb, ha megint megkötözöl, de nem fogom hagyni.
*Nem, nem! Őt ugyan nem lehet ilyen egyszerűen, pár kimondott szóval irányítani. Ha játszani akar, akkor játszani fog, ha vérmágiával, akkor azzal, ha ennek Mai lesz az áldozata, hát így járt. Egy kis határozottságnál sokkal több kell ahhoz, hogy a felfedezett hatalmát épphogy csak kóstolgató Mai lényegesen hatni tudjon a fekete kis démonja tetteire.
Azzal kapcsolatban, hogy melyik Mai is az igazi Mai, csak egy rövid választ kap, de ő inkább ahelyett, hogy azt átgondolná, duzzogva fúrja bele a kis fejét újra Mai mellkasába. Meg van sértődve, amiért meg akartak neki tiltani valamit, de ugyanúgy, ahogy a sötét gondolatait, az otthon reménye a sértődöttségét is sikeresen elűzi valamennyire.*
- Én nem gondoltam semmit, csak nem értettem, hogy mi bajod volt Haldrian-nal. Yvon már akkor sem létezett, különben vele maradtál volna, és nem utánam jöttél volna a kikötőbe. Azért jöttél utánam, mert kétségbe voltál esve, hogy nem maradt senkid.
*Ezt a véleményét sem mondta még ki, de voltak pillanatok, mikor így gondolta. Számára egyértelmű, hogy Mai-nak muszáj ragaszkodnia valakihez, és Yvon eltűnése után nem maradt más választása, mint ez a kis fekete fruska. Bár tény, hogy abból a szempontból jó választásnak bizonyul, hogy ő hülye érzelmek miatt nem fogja magára hagyni, az már más kérdés, hogy Nori ugyanúgy próbálja behálózni és magához láncolni Mai-t, amennyire neki a kísérleteihez szüksége van erre a furcsa kis elmére.*
- Én nagyon élvezném *válaszol végül a megfordított ajánlatra.* Te menekültél az egyszerű élet elől, én imádnám. Nem akarok már itt a kikötőben bolyongani céltalanul, csak nem volt más lehetőségem. Mindegy, már mikor először találkoztunk is szomorú voltam, hogy neked lesz házad, nekem pedig nem. Ha lesz, én veled akarok menni. *Ezt is végre kimondta, nem csak elfojtotta a véleményét, ahogy tette azt a városban.
Közben a saját körmeit kezdi nézegetni, ismételten duzzogva húzza félre a száját.*
- Lejött róluk a festék és le is tört. *Sóhajt fel. Valóban már két kis démonkarma is teljesen letört, bár vicces lehet, hogy igazán csajosan a komoly téma közepén a körmeivel foglalkozik.*
*Azért Nori fenyegetését hallva Mai pár pillanatra úgy érezheti magát az ölelésben, mintha egy, a fogairól halálos mérget csepegtető óriáskígyó szorongatná a testét, de ez a szorítás a határozott tiltó szavak elhangzása után enged, a kígyó helyett egy durcás kislány marad, akitől megint elvették a játékát.*
- Úgysem tudod megakadályozni, legfeljebb, ha megint megkötözöl, de nem fogom hagyni.
*Nem, nem! Őt ugyan nem lehet ilyen egyszerűen, pár kimondott szóval irányítani. Ha játszani akar, akkor játszani fog, ha vérmágiával, akkor azzal, ha ennek Mai lesz az áldozata, hát így járt. Egy kis határozottságnál sokkal több kell ahhoz, hogy a felfedezett hatalmát épphogy csak kóstolgató Mai lényegesen hatni tudjon a fekete kis démonja tetteire.
Azzal kapcsolatban, hogy melyik Mai is az igazi Mai, csak egy rövid választ kap, de ő inkább ahelyett, hogy azt átgondolná, duzzogva fúrja bele a kis fejét újra Mai mellkasába. Meg van sértődve, amiért meg akartak neki tiltani valamit, de ugyanúgy, ahogy a sötét gondolatait, az otthon reménye a sértődöttségét is sikeresen elűzi valamennyire.*
- Én nem gondoltam semmit, csak nem értettem, hogy mi bajod volt Haldrian-nal. Yvon már akkor sem létezett, különben vele maradtál volna, és nem utánam jöttél volna a kikötőbe. Azért jöttél utánam, mert kétségbe voltál esve, hogy nem maradt senkid.
*Ezt a véleményét sem mondta még ki, de voltak pillanatok, mikor így gondolta. Számára egyértelmű, hogy Mai-nak muszáj ragaszkodnia valakihez, és Yvon eltűnése után nem maradt más választása, mint ez a kis fekete fruska. Bár tény, hogy abból a szempontból jó választásnak bizonyul, hogy ő hülye érzelmek miatt nem fogja magára hagyni, az már más kérdés, hogy Nori ugyanúgy próbálja behálózni és magához láncolni Mai-t, amennyire neki a kísérleteihez szüksége van erre a furcsa kis elmére.*
- Én nagyon élvezném *válaszol végül a megfordított ajánlatra.* Te menekültél az egyszerű élet elől, én imádnám. Nem akarok már itt a kikötőben bolyongani céltalanul, csak nem volt más lehetőségem. Mindegy, már mikor először találkoztunk is szomorú voltam, hogy neked lesz házad, nekem pedig nem. Ha lesz, én veled akarok menni. *Ezt is végre kimondta, nem csak elfojtotta a véleményét, ahogy tette azt a városban.
Közben a saját körmeit kezdi nézegetni, ismételten duzzogva húzza félre a száját.*
- Lejött róluk a festék és le is tört. *Sóhajt fel. Valóban már két kis démonkarma is teljesen letört, bár vicces lehet, hogy igazán csajosan a komoly téma közepén a körmeivel foglalkozik.*
5001. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-24 11:19:25
Üzenet elküldve: 2024-03-24 11:19:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Édes álmok és kábulat//
*Nehéz is lenne Mai terveiről bármit is sejteni, mert okoz semmilyen érzelmi kiugrást, amikor erről gondolkodik. Olyan természetes neki, hogy ez már a lénye. Nem tartja még gonosznak azt, ha esetlegesen járulékos veszteség valaki ebben a történetben. A mély és szeretetreméltó lány igazából teljesen máshogy működik ott legbelül, mint azt bárki hinné.*
- Nem próbálkozhatsz többé a kötelékkel. Velem nem. *Most a kis összebújásukból a jégkék szeme határozottan villan elő. Tegnap még máshogy vélekedett, mára egészen biztos abban, hogy ő nem fog belemenni. Túl jó pillanatokat élt át a másik nélkül is úgy, hogy nem húzta vissza valami mágikus erő, csak akkor, amikor annak helye és ideje volt. Na meg a "mellékhatások" cseppet sem kecsegtetőek. Ő nem lesz ennek az istennek a bábja semmilyen módon. Hangja épp olyan határozott, mint amit tekintete sugall. Ha úrnő, hát ezt a "parancsot" teljesítenie kell a lánynak. A mondat többi részét mintha teljesen figyelmen kívül hagyta volna. Neki nem kell bizonyosságtétel a bizalomra vonatkozóan. A véráldozat szerepét pedig nem tartja szóra sem érdemesnek. Csak elmosolyodik és visszaölti magára az előző barátnős, szerető köntösét.*
- Nem harcolok többé. *Olyan nyugodtság száll most rá, mintha ez is valami mágia lett volna. Mintha elmormogta volna magára. Ilyen lehet az igazi elfogadás.* - Az a főnök akire épp szükség van. *Kicsit azért elgondolkodik. Nem tekinthet kettejükre ugyan úgy. Nori főnöke éppen az, amivel meg tud küzdeni az érzelmei ellen. Az adott helyzet nehézségeivel. Ahogy könnyebb. Az ártatlan kisgyerek amikor elesett és gyenge, a furcsa barátnő, amikor éppen csak úgy telnek a napok, és egy ádáz démon amikor éppen meg kell védenie a világát másoktól, vagy magától. Még nem lehet teljes Mai diagnózisa, még ezer kis dolog van amit megfigyelhet, de az eddigi ismeretei ezeket mutatták. Na de fejlődni jó, Nori biztos tesz még arról, hogy megdőlhessen, avagy erősebb legyen a gondolat.*
- De előreszaladtál. *Nevet fel. Kérdései pont erre irányultak volna, de az már ugrott is pár hatot.* - Gondoltad volna, hogy aki miatt tegnap nem másztam bele Haldrian ágyába, az mára köddé vált? *Ezzel is színt vall, mert valójában ezért nem tette meg. Legalább is első sorban ezért.* - Mára pedig még az arcára sem emlékszek. Hmm. De azért kérdeztelek, mert ez fontos. Nincs kitől félned jelen pillanatban. Most megtanulhatod milyen úgy otthonra lelni, hogy nem elbújsz egy szobában, hanem élvezed a lehetőségeket. Mit szólsz? *Ezzel lesöpörte teljesen a másik ajánlatát, mert ő szeretné ezt felajánlani. Úgy, hogy érték is lakozik mögötte nem csak egy túlbuzgó gyermek hirtelen ötlete. *
*Nehéz is lenne Mai terveiről bármit is sejteni, mert okoz semmilyen érzelmi kiugrást, amikor erről gondolkodik. Olyan természetes neki, hogy ez már a lénye. Nem tartja még gonosznak azt, ha esetlegesen járulékos veszteség valaki ebben a történetben. A mély és szeretetreméltó lány igazából teljesen máshogy működik ott legbelül, mint azt bárki hinné.*
- Nem próbálkozhatsz többé a kötelékkel. Velem nem. *Most a kis összebújásukból a jégkék szeme határozottan villan elő. Tegnap még máshogy vélekedett, mára egészen biztos abban, hogy ő nem fog belemenni. Túl jó pillanatokat élt át a másik nélkül is úgy, hogy nem húzta vissza valami mágikus erő, csak akkor, amikor annak helye és ideje volt. Na meg a "mellékhatások" cseppet sem kecsegtetőek. Ő nem lesz ennek az istennek a bábja semmilyen módon. Hangja épp olyan határozott, mint amit tekintete sugall. Ha úrnő, hát ezt a "parancsot" teljesítenie kell a lánynak. A mondat többi részét mintha teljesen figyelmen kívül hagyta volna. Neki nem kell bizonyosságtétel a bizalomra vonatkozóan. A véráldozat szerepét pedig nem tartja szóra sem érdemesnek. Csak elmosolyodik és visszaölti magára az előző barátnős, szerető köntösét.*
- Nem harcolok többé. *Olyan nyugodtság száll most rá, mintha ez is valami mágia lett volna. Mintha elmormogta volna magára. Ilyen lehet az igazi elfogadás.* - Az a főnök akire épp szükség van. *Kicsit azért elgondolkodik. Nem tekinthet kettejükre ugyan úgy. Nori főnöke éppen az, amivel meg tud küzdeni az érzelmei ellen. Az adott helyzet nehézségeivel. Ahogy könnyebb. Az ártatlan kisgyerek amikor elesett és gyenge, a furcsa barátnő, amikor éppen csak úgy telnek a napok, és egy ádáz démon amikor éppen meg kell védenie a világát másoktól, vagy magától. Még nem lehet teljes Mai diagnózisa, még ezer kis dolog van amit megfigyelhet, de az eddigi ismeretei ezeket mutatták. Na de fejlődni jó, Nori biztos tesz még arról, hogy megdőlhessen, avagy erősebb legyen a gondolat.*
- De előreszaladtál. *Nevet fel. Kérdései pont erre irányultak volna, de az már ugrott is pár hatot.* - Gondoltad volna, hogy aki miatt tegnap nem másztam bele Haldrian ágyába, az mára köddé vált? *Ezzel is színt vall, mert valójában ezért nem tette meg. Legalább is első sorban ezért.* - Mára pedig még az arcára sem emlékszek. Hmm. De azért kérdeztelek, mert ez fontos. Nincs kitől félned jelen pillanatban. Most megtanulhatod milyen úgy otthonra lelni, hogy nem elbújsz egy szobában, hanem élvezed a lehetőségeket. Mit szólsz? *Ezzel lesöpörte teljesen a másik ajánlatát, mert ő szeretné ezt felajánlani. Úgy, hogy érték is lakozik mögötte nem csak egy túlbuzgó gyermek hirtelen ötlete. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5204-5223