Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 253 (5041. - 5060. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5060. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-23 17:55:03
Üzenet elküldve: 2024-04-23 17:55:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mai//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tényleg egészen felizgatja ez az ötlet. Talán egyszer hallott már erről az istenségről de akkor valahogy nem igazán foglalkozott vele. Most viszont egészen eljátszik a gondolattal. Micsoda dicsőség lenne! A ősei büszkék lennének rá, az egyszer biztos.*
-Saterett, azt mondod?
*Próbálja kiejteni a nevet, de kicsit darabosra sikerül.*
-Lehet hogy mondta már valaki, de nem rémlik.
*Megvonja vállait.*
-Amúgyis olyan sok istent imádnak errefelé... Nehéz kiigazodni rajta.
*Rorkirnak legalábbis mindenképp. Aztán tovább hallgatja Mait, és egyre csak arra gondol, hogy akármennyire is nem az eszéről híres, az élet néhány egyszerű törvényét nagyon is jól ismeri. Széles mosollyal az arcán felel.*
-Biztos sok dolgot tudsz, az emberekből, a mágiáról, a világ működéséről. De hadd mondjak valamit. Nincs olyan hogy halhatatlan.
*Az utolsó mondat minden egyes szavát erőteljesen megnyomja.*
-Mindent meg lehet ölni, minden meghal egyszer, semmi sem tart örökké. Talán tovább él máshogy, talán a szelleme figyel, vagy visszatér az életbe. ~Ahogy Yagnar is. De végtére is ő is meghalt előtte.~ Ez az élet egyetlen megkerülhetetlen törvénye, még ha néha páran próbálnak is ügyesen trükközni vele, idővel mindenkit beér a végzet.
*Kihúzza magát az asztalnál.*
-Ezért is hülyeség félni. A végzet elől nem lehet elmenekülni, legfeljebb még egy éjszakát alhatsz reszketve mint egy borjú.
*Mindig is mókásnak találta ezeket az alakokat. És az könnyen érződhet hogy Rorkir most nem Mai-ra gondol konkrétan, hanem általában az emberekre. Közben nagyot kortyol a borba, majd elégedett sóhajjal fújja ki a forró levegőt a torkából.*
-Hát ez igazán nemes cél. A fény papjai nem ilyesmivel foglalkoznak? Lehet hogy ők sem szívlelik ezt a véristent nem? Beállhatnál közéjük.
*Ezt bezzeg ismeri, még a legutóbbi Artheniori látogatása nyomán.*
-És úgy gondolod hogy azzal hogy másoknak segítesz, azzal magadnak is segítesz?
*Bár egyébként sosem gondolta volna, hogy valakit ez tehet boldoggá, vagy ezt keresi az életben, de ha már így hozta a sors, kíváncsi rá, hogy milyen indíttatásból csinál valaki iylesmit. Aztán akarva akaratlanul mégiscsak ott köt ki a beszélgetés ahol a part szakad, Rorkir pedig nem a szavak embere. Sosem rejti véka alá gondolatait, az érzéseit vagy a vágyait. És nincs egy másként most sem.*
-Megisszuk ezt a bort, s talán eszünk valamit, *Mert egyébként kezd megéhezni erre a jó társaságra.*
aztán felviszlek a szobádba és a magamévá teszlek.
*Rezzenéstelen arccal közli ezt, majd aprót kortyol az italból.*
//Mai//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tényleg egészen felizgatja ez az ötlet. Talán egyszer hallott már erről az istenségről de akkor valahogy nem igazán foglalkozott vele. Most viszont egészen eljátszik a gondolattal. Micsoda dicsőség lenne! A ősei büszkék lennének rá, az egyszer biztos.*
-Saterett, azt mondod?
*Próbálja kiejteni a nevet, de kicsit darabosra sikerül.*
-Lehet hogy mondta már valaki, de nem rémlik.
*Megvonja vállait.*
-Amúgyis olyan sok istent imádnak errefelé... Nehéz kiigazodni rajta.
*Rorkirnak legalábbis mindenképp. Aztán tovább hallgatja Mait, és egyre csak arra gondol, hogy akármennyire is nem az eszéről híres, az élet néhány egyszerű törvényét nagyon is jól ismeri. Széles mosollyal az arcán felel.*
-Biztos sok dolgot tudsz, az emberekből, a mágiáról, a világ működéséről. De hadd mondjak valamit. Nincs olyan hogy halhatatlan.
*Az utolsó mondat minden egyes szavát erőteljesen megnyomja.*
-Mindent meg lehet ölni, minden meghal egyszer, semmi sem tart örökké. Talán tovább él máshogy, talán a szelleme figyel, vagy visszatér az életbe. ~Ahogy Yagnar is. De végtére is ő is meghalt előtte.~ Ez az élet egyetlen megkerülhetetlen törvénye, még ha néha páran próbálnak is ügyesen trükközni vele, idővel mindenkit beér a végzet.
*Kihúzza magát az asztalnál.*
-Ezért is hülyeség félni. A végzet elől nem lehet elmenekülni, legfeljebb még egy éjszakát alhatsz reszketve mint egy borjú.
*Mindig is mókásnak találta ezeket az alakokat. És az könnyen érződhet hogy Rorkir most nem Mai-ra gondol konkrétan, hanem általában az emberekre. Közben nagyot kortyol a borba, majd elégedett sóhajjal fújja ki a forró levegőt a torkából.*
-Hát ez igazán nemes cél. A fény papjai nem ilyesmivel foglalkoznak? Lehet hogy ők sem szívlelik ezt a véristent nem? Beállhatnál közéjük.
*Ezt bezzeg ismeri, még a legutóbbi Artheniori látogatása nyomán.*
-És úgy gondolod hogy azzal hogy másoknak segítesz, azzal magadnak is segítesz?
*Bár egyébként sosem gondolta volna, hogy valakit ez tehet boldoggá, vagy ezt keresi az életben, de ha már így hozta a sors, kíváncsi rá, hogy milyen indíttatásból csinál valaki iylesmit. Aztán akarva akaratlanul mégiscsak ott köt ki a beszélgetés ahol a part szakad, Rorkir pedig nem a szavak embere. Sosem rejti véka alá gondolatait, az érzéseit vagy a vágyait. És nincs egy másként most sem.*
-Megisszuk ezt a bort, s talán eszünk valamit, *Mert egyébként kezd megéhezni erre a jó társaságra.*
aztán felviszlek a szobádba és a magamévá teszlek.
*Rezzenéstelen arccal közli ezt, majd aprót kortyol az italból.*
5059. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-23 10:33:10
Üzenet elküldve: 2024-04-23 10:33:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rorkir//
*Már azt is utálja, ha szóba kerül a vérmágia, mert első kézből látja, milyen pusztítást végez az ember lelkében és testében is. Neki ez a mágia egyenlő Sa'Tereth egész lényével, nem tud és nem is akar különbséget tenni. Jobb volt az a békés tudatlanság, amíg a létezéséről sem tudott, de valahogy minden nap hall róla egy kis foszlányt barátnője révén. Aki nemmellesleg miatta fekszik éppen olyan ramaty állapotban az egyik szobában. Egyre szívesebben ontja viszont a szavakat, amikor azt látja, hogy Rorkir szeme csillogásnak indul. Ki hitte volna, hogy ezzel lehet feltüzelni? Arra mondjuk nem volt felkészülve, hogy nem az „istenes varázsló” témakör doppingolja, hanem hogy kedve támadt megküzdeni eggyel. Vagy magával az istennel.*
- Igen, az a neve, hogy Sa'Tereth. Te még nem is hallottál róla? *Csodálkozik.* - Mondjuk én sem ismerem túlságosan, viszont amit tudok róla, az tényleg az. Gusztustalan. És félelmetes.
*Néhány napja még ő is majdnem megtapasztalta az erejét a saját bőrén, micsoda szerencse, hogy nem sikerült.
A nagyember elgondolkodik hogyan is lehet egy istenséget meggyilkolni, erre egy kissé elfehéredik az amúgy is alabástrom bőre. *
- Tudod, aki halhatatlanságot képes adni másnak, azt nem hiszem, hogy egy penge megöli. Természetfelettinek gondolom természetfeletti az ellenfele is. Bár, te már megküzdöttél párral. Hmm… Egy kis kutatást megérne. *Bár meglepődött, de úgy tűnődik el rajta, mint a másik, mindössze ő nem kap tőle vérszemet. Ő csak Nori istenére gondol. Sokkal szebb élet lenne ez nélküle. Majd ráér gondolkodni, miért is ragadtatta el így a másikat az ötlet. Ahogy azon is, hogy őt ez miért nem rettenti meg egy kis sápadásnál jobban. Ő csak figyeli a másikat, minden rezdülését, ahogy átalakítja vonásait az a mámorító érzés, amit a megküzdés gondolata okoz. Olyan elemi, és mély. Talán még nézte volna egy darabig. Nehezen keveredik vissza a könnyedebb témához.*
- Ez nagyon le van így egyszerűsítve, de igen. Na meg annyi bomlott elme van, amit, ha megértene valaki, talán segíthetne rajtuk. Talán nem. De ha valakinek ez sikerülni fog, az én leszek. *Már most büszke magára, mert így is annyi mindent tanult, ami segítségére van, és még elég fiatal. Ha csak nem öli meg valaki útközben, akkor elég messzire juthat.
Nézi a másik nagy kezeit, ahogy táncot jár benne a pohár. Felvonja a szemöldökét, érdeklődve állja a tekintetet, mit is gondol szórakozásul mutatni neki.*
- Kíváncsivá tettél. Bár nem kételkedek. Mégis milyen izgalmakra számíthatok? *Mosolyodik el. Nagyon ráférne akár most is, de Nori-t mégsem hagyhatja itt.*
//Rorkir//
*Már azt is utálja, ha szóba kerül a vérmágia, mert első kézből látja, milyen pusztítást végez az ember lelkében és testében is. Neki ez a mágia egyenlő Sa'Tereth egész lényével, nem tud és nem is akar különbséget tenni. Jobb volt az a békés tudatlanság, amíg a létezéséről sem tudott, de valahogy minden nap hall róla egy kis foszlányt barátnője révén. Aki nemmellesleg miatta fekszik éppen olyan ramaty állapotban az egyik szobában. Egyre szívesebben ontja viszont a szavakat, amikor azt látja, hogy Rorkir szeme csillogásnak indul. Ki hitte volna, hogy ezzel lehet feltüzelni? Arra mondjuk nem volt felkészülve, hogy nem az „istenes varázsló” témakör doppingolja, hanem hogy kedve támadt megküzdeni eggyel. Vagy magával az istennel.*
- Igen, az a neve, hogy Sa'Tereth. Te még nem is hallottál róla? *Csodálkozik.* - Mondjuk én sem ismerem túlságosan, viszont amit tudok róla, az tényleg az. Gusztustalan. És félelmetes.
*Néhány napja még ő is majdnem megtapasztalta az erejét a saját bőrén, micsoda szerencse, hogy nem sikerült.
A nagyember elgondolkodik hogyan is lehet egy istenséget meggyilkolni, erre egy kissé elfehéredik az amúgy is alabástrom bőre. *
- Tudod, aki halhatatlanságot képes adni másnak, azt nem hiszem, hogy egy penge megöli. Természetfelettinek gondolom természetfeletti az ellenfele is. Bár, te már megküzdöttél párral. Hmm… Egy kis kutatást megérne. *Bár meglepődött, de úgy tűnődik el rajta, mint a másik, mindössze ő nem kap tőle vérszemet. Ő csak Nori istenére gondol. Sokkal szebb élet lenne ez nélküle. Majd ráér gondolkodni, miért is ragadtatta el így a másikat az ötlet. Ahogy azon is, hogy őt ez miért nem rettenti meg egy kis sápadásnál jobban. Ő csak figyeli a másikat, minden rezdülését, ahogy átalakítja vonásait az a mámorító érzés, amit a megküzdés gondolata okoz. Olyan elemi, és mély. Talán még nézte volna egy darabig. Nehezen keveredik vissza a könnyedebb témához.*
- Ez nagyon le van így egyszerűsítve, de igen. Na meg annyi bomlott elme van, amit, ha megértene valaki, talán segíthetne rajtuk. Talán nem. De ha valakinek ez sikerülni fog, az én leszek. *Már most büszke magára, mert így is annyi mindent tanult, ami segítségére van, és még elég fiatal. Ha csak nem öli meg valaki útközben, akkor elég messzire juthat.
Nézi a másik nagy kezeit, ahogy táncot jár benne a pohár. Felvonja a szemöldökét, érdeklődve állja a tekintetet, mit is gondol szórakozásul mutatni neki.*
- Kíváncsivá tettél. Bár nem kételkedek. Mégis milyen izgalmakra számíthatok? *Mosolyodik el. Nagyon ráférne akár most is, de Nori-t mégsem hagyhatja itt.*
5058. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-22 22:43:44
Üzenet elküldve: 2024-04-22 22:43:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mai//
-Akkor máris jó úton haladsz.
*Kacsint a lányra, de egyébként tényleg mindig jó látnia azt, amikor valaki egyszerűen csak azt teszi amit akar. Főleg itt a kikötőben olyan sokan szenvednek a saját nyomorúságuk miatt, mert lusták lépni, vagy félnek cselekedni, vagy csak egyszerűen túl gyengék. ~Hány jó fívérem élhetne helyettük.~*
-A jóból keveset mérnek, talán ezért.
*Nem tudja eldönteni hogy a bor, vagy Mai társasága hozza ki belőle ezeket a bölcs szavakat, tán az egész elmúlt tél óta összesen nem mondott ennyi mindent. Mikor viszont azt mondja, hogy ő ismer ilyen istenes mágus varázsló alakot, összeborzolja a szemöldökét. ~Talán a fejét kéne vennem, biztos jó kihívás lenne.~ De a történet tovább folytatódik, és Rorkir szeme egészen kezd felcsillanni. Mintha beleköltözne az élet.*
-Vérmágia. Gusztustalanul hangzik. És ennek az egésznek van egy istene ami mindenféle gonosz dolgokra veszi rá a híveit??
*Nagyot kortyol a borába, majd az asztalra hajol.*
-Vajon hogy kell megölni egy istent?
*Egészen elmereng a gondolataiban, az lenne csak az igazán dicső tett, ha megölne egy istent. Rheia is biztos büszke lenne rá, és Yagnar is dicső lakomával fogadná. Ebben szinte biztos.*
- Miféle penge fogná a húsát? Azt hiszem ennek is utána kéne nézni abban a könyvtárban.
*Szinte vicsorog az elképzeléstől, hogy megküzdjön egy istennel. A gondolat is elég hogy forrjon a vére. Nem is kellene hogy győzzön. Megelégedne a ténnyel is, hogy megpróbálta.*
-Megértem egyébként.
*Próbál kicsit visszanavigálni a beszélgetéshez, mert túlságosan elkalandozott. A bókra, vagy legalábbis amennyit kiért belőle csak meghajtja fejét. Próbálja úgy mint ahogy a nemes lovagok szokták, de nyilván nem megy neki úgy. A szándék a lényeg. Aztán pedig nem szól közbe, hagyja hogy meséljen kicsit magáról Mai, egyébként is kíváncsi rá hogy mivel tölti az idejét, miféle félember ő.*
-És mit kutatsz az emberekben? Hogy milyenek, mit miért csinálnak meg ilyesmi?
*Őszintén kérdezi, mert soha senki nem mondott még neki ilyet, és nem tudja feltétlenül hová tenni.*
-Nos ha szórakozásra vágysz...
*Megforgatja kezében a boros poharat párszor, mielőtt visszavezetné tekintetét a lány kékjeire.*
-Biztosan tudok mutatni pár izgalmas dolgot.
//Mai//
-Akkor máris jó úton haladsz.
*Kacsint a lányra, de egyébként tényleg mindig jó látnia azt, amikor valaki egyszerűen csak azt teszi amit akar. Főleg itt a kikötőben olyan sokan szenvednek a saját nyomorúságuk miatt, mert lusták lépni, vagy félnek cselekedni, vagy csak egyszerűen túl gyengék. ~Hány jó fívérem élhetne helyettük.~*
-A jóból keveset mérnek, talán ezért.
*Nem tudja eldönteni hogy a bor, vagy Mai társasága hozza ki belőle ezeket a bölcs szavakat, tán az egész elmúlt tél óta összesen nem mondott ennyi mindent. Mikor viszont azt mondja, hogy ő ismer ilyen istenes mágus varázsló alakot, összeborzolja a szemöldökét. ~Talán a fejét kéne vennem, biztos jó kihívás lenne.~ De a történet tovább folytatódik, és Rorkir szeme egészen kezd felcsillanni. Mintha beleköltözne az élet.*
-Vérmágia. Gusztustalanul hangzik. És ennek az egésznek van egy istene ami mindenféle gonosz dolgokra veszi rá a híveit??
*Nagyot kortyol a borába, majd az asztalra hajol.*
-Vajon hogy kell megölni egy istent?
*Egészen elmereng a gondolataiban, az lenne csak az igazán dicső tett, ha megölne egy istent. Rheia is biztos büszke lenne rá, és Yagnar is dicső lakomával fogadná. Ebben szinte biztos.*
- Miféle penge fogná a húsát? Azt hiszem ennek is utána kéne nézni abban a könyvtárban.
*Szinte vicsorog az elképzeléstől, hogy megküzdjön egy istennel. A gondolat is elég hogy forrjon a vére. Nem is kellene hogy győzzön. Megelégedne a ténnyel is, hogy megpróbálta.*
-Megértem egyébként.
*Próbál kicsit visszanavigálni a beszélgetéshez, mert túlságosan elkalandozott. A bókra, vagy legalábbis amennyit kiért belőle csak meghajtja fejét. Próbálja úgy mint ahogy a nemes lovagok szokták, de nyilván nem megy neki úgy. A szándék a lényeg. Aztán pedig nem szól közbe, hagyja hogy meséljen kicsit magáról Mai, egyébként is kíváncsi rá hogy mivel tölti az idejét, miféle félember ő.*
-És mit kutatsz az emberekben? Hogy milyenek, mit miért csinálnak meg ilyesmi?
*Őszintén kérdezi, mert soha senki nem mondott még neki ilyet, és nem tudja feltétlenül hová tenni.*
-Nos ha szórakozásra vágysz...
*Megforgatja kezében a boros poharat párszor, mielőtt visszavezetné tekintetét a lány kékjeire.*
-Biztosan tudok mutatni pár izgalmas dolgot.
5057. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-22 19:20:50
Üzenet elküldve: 2024-04-22 19:20:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rorkir//
*Csak bólogat serényen. Ő sem gondolta volna, hogy a másikkal ilyen jól ki lehet jönni, de talán nem hagyta cserben emberismerete, hiszen ha valami veszélyt érzett volna igazán, akkor visszasunnyogott volna a szobájába. Vagy pont nem, valamiért imádja a lehetetlen helyzeteket.*
- Most veled akarok inni. Jé, pont azt teszem.
*Nevetgél ő is, szereti ezt az önfeledt állapotot. Persze a bor sem hat rá olyan nehezen, de azért még csak egy halovány segítséget nyújt, mintsem részeg legyen tőle.*
- Senki nem nézi ki, de legalább meglepetést okozok. Azt mondjuk kevesen szeretik. *Forgatja kezében a poharat, nézve, hogy már szinte üres, de annyi baj legyen.*
- Ó, én ismerek egy ilyet. Nem rémes alak, de rémes dolgokra készteti az az isten. Bárcsak lehetne rá hatni, de úgy elvakítja őt, mint... hát mint az istenek. *Nem érti, miért fejezi ki magát ilyen egyszerűen, hol vannak Mai szövevényes bölcsességei? Talán csak jó, hogy nem kell előadnia magát.* - Vérmágia. Ad valamit, de duplán vesz el. Tudod, ha feláldozod a kecskét, kapsz érte valamit, amiért megérte. De ez azt teszi, hogy adsz egy kecskét, ad érte valamit, aztán elveszi a fejed felől a házat is, mert megteheti. Undorító. *Fintorog, de elhessegeti a gondolatot, túl jól érzi magát ahhoz, hogy most ilyenekkel foglalkozzon. És persze fel is tűnik neki a másik vizslató tekintete, s úgy tesz, mintha nem észlelné, de valahogy mégis jobban kihúzza magát és véletlenül a haját is oldalra sepri, hogy tekergetni tudja, miközben beszél. Nem túl tudatosan ugyan, de ezt a reakciót szüli.
Az újabb két-két pohár bor azért elgondolkodtatja, de végül is ő most "itthon" van, az sem baj, ha kicsit imbolyogva talál majd be a bérelt szobába.*
- Köszönöm! *Emeli meg az újra teli poharat.* - Szép, mert ilyesmire vágyok. Na jó, kevesebb vérrel. De tudod értem senki nem állt még ki, ezért csodálom azokat, akiknek van annyira fontos valami, hogy megtegye.
*Legalább magáért kiállt, ha érte más nem is, ezt elismeri.
Figyelmesen hallgat minden szót, szinte csüng a másik szavain, olyan más szeletet mutat neki a világból, na meg az az erő, ami körülötte vibrál, az is elég magával ragadó. *
- Szóval elveszed ami kell, még szerencse hogy látszol olyan erősnek, hogy el is hiszem.
*Nem biztos, hogy arról beszél, amiről a másik, de egy újabb korty borral visszafojtja magába az ő tulajdon gondolatait. Talán nem volt túl kétértelmű. A következő kérdés viszont egy kicsit arcon csapja. Szokott ő segíteni mindenkinek, beáldozni magát meg főleg, de hogy ő mit szeret?*
- Amit én szeretek, az talán neked nem olyan izgalmas. Tanulni szeretek és kutatni az emberekben. Meglátni, hogy hogyan oldhatok meg helyzeteket inkább szavakkal, mintsem fegyverrel. Az ellentéted vagyok, de mégsem. Én a szavaimmal érem el amit akarok. Nem boszorkányság, nem varázslat, egyszerűen csak figyelek. Izgalmasabb, mint hinnéd. Nekem legalábbis. De, nem túl régóta vagyok még a magam ura, így kevesebb szórakozásban volt részem, mint szerettem volna.
*Megered a nyelve, s talán nem azt hallja a másik, hogy hogyan szeret mulatni, mi az amitől ő olyan hihetetlenül szórakoztató, de ez ő. Ez Mai.*
//Rorkir//
*Csak bólogat serényen. Ő sem gondolta volna, hogy a másikkal ilyen jól ki lehet jönni, de talán nem hagyta cserben emberismerete, hiszen ha valami veszélyt érzett volna igazán, akkor visszasunnyogott volna a szobájába. Vagy pont nem, valamiért imádja a lehetetlen helyzeteket.*
- Most veled akarok inni. Jé, pont azt teszem.
*Nevetgél ő is, szereti ezt az önfeledt állapotot. Persze a bor sem hat rá olyan nehezen, de azért még csak egy halovány segítséget nyújt, mintsem részeg legyen tőle.*
- Senki nem nézi ki, de legalább meglepetést okozok. Azt mondjuk kevesen szeretik. *Forgatja kezében a poharat, nézve, hogy már szinte üres, de annyi baj legyen.*
- Ó, én ismerek egy ilyet. Nem rémes alak, de rémes dolgokra készteti az az isten. Bárcsak lehetne rá hatni, de úgy elvakítja őt, mint... hát mint az istenek. *Nem érti, miért fejezi ki magát ilyen egyszerűen, hol vannak Mai szövevényes bölcsességei? Talán csak jó, hogy nem kell előadnia magát.* - Vérmágia. Ad valamit, de duplán vesz el. Tudod, ha feláldozod a kecskét, kapsz érte valamit, amiért megérte. De ez azt teszi, hogy adsz egy kecskét, ad érte valamit, aztán elveszi a fejed felől a házat is, mert megteheti. Undorító. *Fintorog, de elhessegeti a gondolatot, túl jól érzi magát ahhoz, hogy most ilyenekkel foglalkozzon. És persze fel is tűnik neki a másik vizslató tekintete, s úgy tesz, mintha nem észlelné, de valahogy mégis jobban kihúzza magát és véletlenül a haját is oldalra sepri, hogy tekergetni tudja, miközben beszél. Nem túl tudatosan ugyan, de ezt a reakciót szüli.
Az újabb két-két pohár bor azért elgondolkodtatja, de végül is ő most "itthon" van, az sem baj, ha kicsit imbolyogva talál majd be a bérelt szobába.*
- Köszönöm! *Emeli meg az újra teli poharat.* - Szép, mert ilyesmire vágyok. Na jó, kevesebb vérrel. De tudod értem senki nem állt még ki, ezért csodálom azokat, akiknek van annyira fontos valami, hogy megtegye.
*Legalább magáért kiállt, ha érte más nem is, ezt elismeri.
Figyelmesen hallgat minden szót, szinte csüng a másik szavain, olyan más szeletet mutat neki a világból, na meg az az erő, ami körülötte vibrál, az is elég magával ragadó. *
- Szóval elveszed ami kell, még szerencse hogy látszol olyan erősnek, hogy el is hiszem.
*Nem biztos, hogy arról beszél, amiről a másik, de egy újabb korty borral visszafojtja magába az ő tulajdon gondolatait. Talán nem volt túl kétértelmű. A következő kérdés viszont egy kicsit arcon csapja. Szokott ő segíteni mindenkinek, beáldozni magát meg főleg, de hogy ő mit szeret?*
- Amit én szeretek, az talán neked nem olyan izgalmas. Tanulni szeretek és kutatni az emberekben. Meglátni, hogy hogyan oldhatok meg helyzeteket inkább szavakkal, mintsem fegyverrel. Az ellentéted vagyok, de mégsem. Én a szavaimmal érem el amit akarok. Nem boszorkányság, nem varázslat, egyszerűen csak figyelek. Izgalmasabb, mint hinnéd. Nekem legalábbis. De, nem túl régóta vagyok még a magam ura, így kevesebb szórakozásban volt részem, mint szerettem volna.
*Megered a nyelve, s talán nem azt hallja a másik, hogy hogyan szeret mulatni, mi az amitől ő olyan hihetetlenül szórakoztató, de ez ő. Ez Mai.*
5056. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-22 18:37:32
Üzenet elküldve: 2024-04-22 18:37:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mai//
-Egyetértek. Milyen különös mennyi mindenben értünk egyet, ki gondolta volna mi?
*Hümment is egyet mellé, és a hetyke kis pohárból kiüríti borát. Utána tovább hallgatva Mait csak bőszen bólogat.*
-Nagyon helyesen cselekdtél, én mondom. Amúgyis mire megy az ember egy nagyon kényelmes börtönben? Ha rám hallgatsz azt csinálsz amit csak akarsz hehhe.
*Röhög a dolgon, de egyébként tényleg így gondolja. Meg Rorkir egyébként is ez a fajta ember.*
-Tudod nem néztem volna ki belőled ránézésre, hogy ilyen merész vagy.
*Elismerően bólint újdonsült kedvenc asztaltársára, és a történetre amit elmond neki.*
-Szinte rosszabbak mint a mágia igaz? úú! Egy istenes varázsló micsoda rémes alak lehet?!
*Eddig ebbe bele sem gondolt, hogy vajon vannak-e ilyen figurák arról fogalma sincs, abban sem biztos hogy egyáltalán létezik-e istenes mágia. De nem tartja kizártnak, hisz oly keveset tud a dologról hogy akár még ez is benne lehet. Amikor azt hallja, hogy befogadóbb a lány mint azt gondolná, rögtön pajzán gondolatok kavarognak Rorkir fejében, és nem is rest úgy igazán férfi szemmel végigmérni a másikat. Nem zavartatja magát holmi apróságokkal, minthogy úgy nézze meg a másikat hogy az ne legyen feltűnő vagy ilyesmi. Természetesen ő is koccint, bár addigra már üres a pohara, úgyhogy most ő rendel. Rögtön kettő Különleges bort, nehogy idő előtt kifogyjanak belőle. Nem sajnálja rá azt a 20 aranyat.
*
-Egészégünkre!
*Így már nem kell aggódnia, hogy kiszáradna a torka vagy ilyesmi.*
-Kevesen találják ezt szépnek, tényleg ritkaság vagy Mai.
*Halvány mosollyal keresi tekintetét, majd inkább a borba folytja gondolatait, főleg hogy a múltjáról kérdezi a lány. Arról a múltról ami nem volt túl kegyes.*
-Hát. Legelőször talán árulás volt. Az a legrosszabb mind közül, mikor olyasvalaki szúr hátba, akit a testvérednek hittél, a családodnak.
*Rosszallóan rázza a fejét, s nem tér ki arra hogy valójában tényleg hátbaszúrta valaki annak idején. Nem tudja hogy ezt máshogy is lehet érteni.*
-De azért én sem vagyok szent. Szeretek harcolni, ha kell valami elveszem, ha hagyják jó, ha nem hagyják még jobb.
*Hegyes szemfogai kivillannak a vigyora közben, és látszik rajta hogy ezt az egyszerű életmódot igazán élvezi a férfi.*
-De olyan sokat fecsegtem magamról.. Mesélj te valamit. Azt már tudom hogy mit nem szeretsz, de mi az amit igen? Mivel múlatod az időd? Mikor érzed igazán hogy pezseg a véred?
//Mai//
-Egyetértek. Milyen különös mennyi mindenben értünk egyet, ki gondolta volna mi?
*Hümment is egyet mellé, és a hetyke kis pohárból kiüríti borát. Utána tovább hallgatva Mait csak bőszen bólogat.*
-Nagyon helyesen cselekdtél, én mondom. Amúgyis mire megy az ember egy nagyon kényelmes börtönben? Ha rám hallgatsz azt csinálsz amit csak akarsz hehhe.
*Röhög a dolgon, de egyébként tényleg így gondolja. Meg Rorkir egyébként is ez a fajta ember.*
-Tudod nem néztem volna ki belőled ránézésre, hogy ilyen merész vagy.
*Elismerően bólint újdonsült kedvenc asztaltársára, és a történetre amit elmond neki.*
-Szinte rosszabbak mint a mágia igaz? úú! Egy istenes varázsló micsoda rémes alak lehet?!
*Eddig ebbe bele sem gondolt, hogy vajon vannak-e ilyen figurák arról fogalma sincs, abban sem biztos hogy egyáltalán létezik-e istenes mágia. De nem tartja kizártnak, hisz oly keveset tud a dologról hogy akár még ez is benne lehet. Amikor azt hallja, hogy befogadóbb a lány mint azt gondolná, rögtön pajzán gondolatok kavarognak Rorkir fejében, és nem is rest úgy igazán férfi szemmel végigmérni a másikat. Nem zavartatja magát holmi apróságokkal, minthogy úgy nézze meg a másikat hogy az ne legyen feltűnő vagy ilyesmi. Természetesen ő is koccint, bár addigra már üres a pohara, úgyhogy most ő rendel. Rögtön kettő Különleges bort, nehogy idő előtt kifogyjanak belőle. Nem sajnálja rá azt a 20 aranyat.
*-Egészégünkre!
*Így már nem kell aggódnia, hogy kiszáradna a torka vagy ilyesmi.*
-Kevesen találják ezt szépnek, tényleg ritkaság vagy Mai.
*Halvány mosollyal keresi tekintetét, majd inkább a borba folytja gondolatait, főleg hogy a múltjáról kérdezi a lány. Arról a múltról ami nem volt túl kegyes.*
-Hát. Legelőször talán árulás volt. Az a legrosszabb mind közül, mikor olyasvalaki szúr hátba, akit a testvérednek hittél, a családodnak.
*Rosszallóan rázza a fejét, s nem tér ki arra hogy valójában tényleg hátbaszúrta valaki annak idején. Nem tudja hogy ezt máshogy is lehet érteni.*
-De azért én sem vagyok szent. Szeretek harcolni, ha kell valami elveszem, ha hagyják jó, ha nem hagyják még jobb.
*Hegyes szemfogai kivillannak a vigyora közben, és látszik rajta hogy ezt az egyszerű életmódot igazán élvezi a férfi.*
-De olyan sokat fecsegtem magamról.. Mesélj te valamit. Azt már tudom hogy mit nem szeretsz, de mi az amit igen? Mivel múlatod az időd? Mikor érzed igazán hogy pezseg a véred?
5055. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-21 21:52:09
Üzenet elküldve: 2024-04-21 21:52:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rorkir//
*Kicsit elgondolkodik azon, hogy igazat mondhatott-e, mert ő sem gondolná, hogy bárkinek való a mágia. Talán tényleg azon múlik, mennyire fényes valaki elméje és e mellé mennyi energiát tesz bele a dologba.*
- Ki tudja, ha megpróbálnád, úgy lehet sikerülne. De nem mindenkinek való ám, sőt, szerintem senkinek nem kéne használnia. Vagy nem sűrűn.
*Most így gondolja. Figyeli a csettintő kezeket, jót derül rajta, talán pont az ilyen fickókra gondolt, hogy nem való nekik. Aki ilyen történeteket hagyott már a háta mögött és valószínű sem a fegyverrel, sem a kezével nem bánik rosszul, az egész világot felemésztő lehetne mágia birtokában.*
- Jé, te vagy az első. *Meg is döbben, hogy bárki azt mondta neki, hogy ezért büszke rá. Így válik egyre csak szimpatikusabbá neki a másik.* - Tudod, mindenkitől azt hallom, hogy ostoba vagyok, mert otthagytam a kényelmes kúriát. Hogy nekem ott mindenem megvolt. Tető a fejem felett, vagyon, kényelem. De nekem ez mind nem kell, ha nem csinálhatom azt, amit szeretnék. *Csillognak a szemei, hogy ezt olyannak mondhatja, aki megérti. Az áldozatról ugyancsak Nori jut az eszébe, aki az ő vérét akarta folyatni arra az oltárra.*
- A te szellemeid kegyesebbek lehetnek, mint az istenek, akikről eddig hallottam. Van akinek emberáldozat kell és vér. Na ezért utálom mindet. Adnak cserébe valamit, na de mit vesznek el?
*Csóválja a fejét, majd inkább a bort élvezni, mint a saját gondolatait.*
- Kérlek, vissza ne fogd magad, bár nekem kicsit ijesztő, de legalább tudom mi zajlik a világban. Befogadóbb vagyok, mint gondolnád.
*Csak bólogat a tényre, ami olyan bölcsen hangzott. Igazából az is volt, mert hát pontosan ezért indult neki a világnak. Emeli is a poharát egy koccintásra, hogy igyanak erre. Az életre, ami előttük van.*
- Igazából ez szép. *Nyugtatja a tudat, hogy nem ok nélkül olt ki életeket, talán még egy fokkal merészebb is így a közelében. Furcsamód jó társaság, minden különbözőség ellenére.*
- Mármint, ha kiáll valaki azért, ami neki fontos. Van akinek a család, van akinek a hazája, vagy bármi. De mi az, ami miatt neked ilyet kellett tenni, mit tudtak ellenetek tenni? *Az ő kis burkába nem jutott be fosztogatás, vagy éhség, de még igazi fenyegetés sem. Néhány élethez mérten az övé annyira sekélyes. De nem baj, mint Rorkir mondja, előtte van még egy egész belőle.*
//Rorkir//
*Kicsit elgondolkodik azon, hogy igazat mondhatott-e, mert ő sem gondolná, hogy bárkinek való a mágia. Talán tényleg azon múlik, mennyire fényes valaki elméje és e mellé mennyi energiát tesz bele a dologba.*
- Ki tudja, ha megpróbálnád, úgy lehet sikerülne. De nem mindenkinek való ám, sőt, szerintem senkinek nem kéne használnia. Vagy nem sűrűn.
*Most így gondolja. Figyeli a csettintő kezeket, jót derül rajta, talán pont az ilyen fickókra gondolt, hogy nem való nekik. Aki ilyen történeteket hagyott már a háta mögött és valószínű sem a fegyverrel, sem a kezével nem bánik rosszul, az egész világot felemésztő lehetne mágia birtokában.*
- Jé, te vagy az első. *Meg is döbben, hogy bárki azt mondta neki, hogy ezért büszke rá. Így válik egyre csak szimpatikusabbá neki a másik.* - Tudod, mindenkitől azt hallom, hogy ostoba vagyok, mert otthagytam a kényelmes kúriát. Hogy nekem ott mindenem megvolt. Tető a fejem felett, vagyon, kényelem. De nekem ez mind nem kell, ha nem csinálhatom azt, amit szeretnék. *Csillognak a szemei, hogy ezt olyannak mondhatja, aki megérti. Az áldozatról ugyancsak Nori jut az eszébe, aki az ő vérét akarta folyatni arra az oltárra.*
- A te szellemeid kegyesebbek lehetnek, mint az istenek, akikről eddig hallottam. Van akinek emberáldozat kell és vér. Na ezért utálom mindet. Adnak cserébe valamit, na de mit vesznek el?
*Csóválja a fejét, majd inkább a bort élvezni, mint a saját gondolatait.*
- Kérlek, vissza ne fogd magad, bár nekem kicsit ijesztő, de legalább tudom mi zajlik a világban. Befogadóbb vagyok, mint gondolnád.
*Csak bólogat a tényre, ami olyan bölcsen hangzott. Igazából az is volt, mert hát pontosan ezért indult neki a világnak. Emeli is a poharát egy koccintásra, hogy igyanak erre. Az életre, ami előttük van.*
- Igazából ez szép. *Nyugtatja a tudat, hogy nem ok nélkül olt ki életeket, talán még egy fokkal merészebb is így a közelében. Furcsamód jó társaság, minden különbözőség ellenére.*
- Mármint, ha kiáll valaki azért, ami neki fontos. Van akinek a család, van akinek a hazája, vagy bármi. De mi az, ami miatt neked ilyet kellett tenni, mit tudtak ellenetek tenni? *Az ő kis burkába nem jutott be fosztogatás, vagy éhség, de még igazi fenyegetés sem. Néhány élethez mérten az övé annyira sekélyes. De nem baj, mint Rorkir mondja, előtte van még egy egész belőle.*
5054. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-21 21:25:34
Üzenet elküldve: 2024-04-21 21:25:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mai//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Azért ez elég ijesztő.
*Feleli a varázslás dolgára.*
-Ha bárkiben meglehet, lehet hogy én is varázsló vagyok csak még nem tudok róla?? A szellemekre!
*Próbaképpen csettint párat, ahogy Rheiától látta, hátha szikra pattan belőle. De szerencsére ez nem történik meg.*
-Huh. Egy kicsit megijedtem. Nem könnyű egyébként a családdal, mindenki úgy érvényesül ahogy tud. Büszke vagyok rád hogy kiálltál a magad igazáért.
*Akármilyen dologról legyen is szó, mindig dicséretes ha valaki a sarkára áll. Ezt Rorkir tudja tisztelni.*
-Bármit fel lehet áldozni igazából, bár mondjuk egy cinegének nem sok értéke lehet az isteneknek, fene tudja. Egy kecske az hasznos jószág, sokat ad, ezért az hogy önként megválsz tőle az egy áldozat. Adsz valamit hogy kapj valamit cserébe, nem csak üres szavakat.
*Arra nem tér ki, hogy vannak akik embereket is szoktak áldozni, de ő azért ebben nem járatos. Ha megöl valakit általában az rászolgált. Aztán inkább csak őszintén megmosolyogja a lány kacaját. Szereti ha jó hangulat van, a búskomorság nem az ő terepe.*
-És még nem is tudsz mindent! De bármennyire is szeret bármelyik harcos a tetteiről mesélni a szép nőknek az ivóban, igyekszem magam visszafogni.
*Újabb nagyot kortyol a borba, és közben arra gondol hogy kezd megéhezni is a jó társaságban.*
-De hát előtted az élet. Bármikor eldöntheted hogy teszel valamit amit azelőtt még soha, aztán már csak meg kell tenned és meg is vagy.
*Széles vigyorral az arcán tart egy kis szünetet, most úgy véli hogy ő mondott valami nagyon bölcs dolgot, ami igencsak ritkaság számba megy tőle.*
-Hálás lennék érte. Biztosan így fogok tenni.
*Valóban értékeli az ajánlatot, mert a mágia, meg a könyvek birodalma az a hely ahol mindegy milyen erős a karja és mekkorát tud csapni a kardjával. Ez pedig rémisztő egy hozzá hasonlónak. A klánjával kapcsolatos kérdésen pedig igazán jót derül.*
-Semmi baj. Lehet hogy tényleg a vérgőz a jó szó, és.. nos hát azért hívják így, nem?
*Kicsit elgondolkozik hogy hogyan is fogalmazza meg jól amit gondol.*
-Igen és nem. Persze égett már sok falu, de általában sosem az ártatlanoké. Ok nélkül nem gyilkolászunk, az becstelen dolog. Én jobb szeretem ha valaki kiáll azért amit akar, ami az övé, amit meg akar védeni, amiben hisz és képes akár az életét is odaadni érte. Mind ezt tesszük... Csak akik tovább élnek, mint én, jobban küzdöttek azoknál akik már nem.
//Mai//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Azért ez elég ijesztő.
*Feleli a varázslás dolgára.*
-Ha bárkiben meglehet, lehet hogy én is varázsló vagyok csak még nem tudok róla?? A szellemekre!
*Próbaképpen csettint párat, ahogy Rheiától látta, hátha szikra pattan belőle. De szerencsére ez nem történik meg.*
-Huh. Egy kicsit megijedtem. Nem könnyű egyébként a családdal, mindenki úgy érvényesül ahogy tud. Büszke vagyok rád hogy kiálltál a magad igazáért.
*Akármilyen dologról legyen is szó, mindig dicséretes ha valaki a sarkára áll. Ezt Rorkir tudja tisztelni.*
-Bármit fel lehet áldozni igazából, bár mondjuk egy cinegének nem sok értéke lehet az isteneknek, fene tudja. Egy kecske az hasznos jószág, sokat ad, ezért az hogy önként megválsz tőle az egy áldozat. Adsz valamit hogy kapj valamit cserébe, nem csak üres szavakat.
*Arra nem tér ki, hogy vannak akik embereket is szoktak áldozni, de ő azért ebben nem járatos. Ha megöl valakit általában az rászolgált. Aztán inkább csak őszintén megmosolyogja a lány kacaját. Szereti ha jó hangulat van, a búskomorság nem az ő terepe.*
-És még nem is tudsz mindent! De bármennyire is szeret bármelyik harcos a tetteiről mesélni a szép nőknek az ivóban, igyekszem magam visszafogni.
*Újabb nagyot kortyol a borba, és közben arra gondol hogy kezd megéhezni is a jó társaságban.*
-De hát előtted az élet. Bármikor eldöntheted hogy teszel valamit amit azelőtt még soha, aztán már csak meg kell tenned és meg is vagy.
*Széles vigyorral az arcán tart egy kis szünetet, most úgy véli hogy ő mondott valami nagyon bölcs dolgot, ami igencsak ritkaság számba megy tőle.*
-Hálás lennék érte. Biztosan így fogok tenni.
*Valóban értékeli az ajánlatot, mert a mágia, meg a könyvek birodalma az a hely ahol mindegy milyen erős a karja és mekkorát tud csapni a kardjával. Ez pedig rémisztő egy hozzá hasonlónak. A klánjával kapcsolatos kérdésen pedig igazán jót derül.*
-Semmi baj. Lehet hogy tényleg a vérgőz a jó szó, és.. nos hát azért hívják így, nem?
*Kicsit elgondolkozik hogy hogyan is fogalmazza meg jól amit gondol.*
-Igen és nem. Persze égett már sok falu, de általában sosem az ártatlanoké. Ok nélkül nem gyilkolászunk, az becstelen dolog. Én jobb szeretem ha valaki kiáll azért amit akar, ami az övé, amit meg akar védeni, amiben hisz és képes akár az életét is odaadni érte. Mind ezt tesszük... Csak akik tovább élnek, mint én, jobban küzdöttek azoknál akik már nem.
5053. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-21 16:43:55
Üzenet elküldve: 2024-04-21 16:43:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rorkir//
*Lehet, hogy sokkal jobb a békés tudatlanság, ezért nem faggatja tovább, hogy miért is kellett elföldelnie a mélységit, összerakta a képet már annyira, amennyire neki szüksége van ezt tudni. Pislog egy alig észrevehetően laposat, hogy az ő kis tiszta lelke megint egy olyan társaságába húzta, aki hobbit űz mások meggyilkolásából. ~Remek.~ De ez sem tántorítja el a további beszélgetéstől, nem is Mai lenne, ha nem kedvelné azt a társaságot, ami veszélyes is lehet ránézve.
Nem gondolta volna, hogy valaki valaha akkor mondja neki, hogy okos, amikor tényleg csak egy röpke tényt állapít meg. Bár ha így gondolnak rá, mindig kicsit kihúzza magát és fürdik a bókban.*
- Szerintem bárkiben benne lehet, ha eleget tanul. Aki pedig mágus felmenőkkel született, annak sokkal könnyebb. És talán erősebb is. A családom örült volna, ha én is követem a példájukat, de... én inkább a tudománynak szenteltem magam. Tudod, van aki erős és azzal tud érvényesülni, én... én okos vagyok és azzal. Csak az én fejemet hamarabb levágják.
*De mit is tudna kezdeni azzal a törékeny alkatával, ha még okos sem lenne? Egyszerűen nem tudja elképzelni, hogy úgy forgasson fegyvert, hogy az tényleg hatásos legyen bárki ellen. El sem bírja a pengét.
Csodaszép látvány lehet, ahogy egymásra pislognak ostobán. De Mai tényleg nem tudja mire vélni a kecskeáldozást. Vagyis tudja, csak nem találja benne az értelmet. Ritka dolgok egyike.*
- Túlságosan aranyosak a kecskék, én nem tudnám feláldozni őket.
*Már csak egy ilyen még butább mondat hiányzott tőle. Szerencsére a borozás egy kicsit eltereli a figyelmét arról, hogy mennyire meg van lepődve.*
- Ez a mondás nagyon tetszik! *Felnevet, most sokkal hangosabban, mint eddig. Nem tudja eldönteni, mi is tetszik jobban, az igazságtartalom, vagy az egyszerűség benne.
A történet viszont elmossa a kacagást, csak kikerekedett jégkék íriszeivel bámul bele a másikéba, ahogy mesél.*
- Mindig azt hiszem, hogy semennyit nem éltem még, amikor ilyeneket hallok. Még csak igazán természetfelettit sem láttam, te meg megküzdöttél egy csomóval. *Szemeinek csillogása átvált valami egészen másba. Mintha csodálná Rorkir-t, pedig el sem kéne hinnie, hogy ez mind megtörtént. Nem is szólal meg egy kis ideig, csak beleiszik a borába, aminek már első kortya jótékony bizsergéssel árad szét benne.*
- Akad. Itt vagyok én. Ha Nori nem tud okosat mondani, akkor majd keress meg Arthenior-ban, a könyvtárban elég sokszor megfordulok. Már ha addig nem sikerül neked találnod valakit.
*Nagylelkű ígéret, de komolyan gondolja. Egészen addig, amíg nem hallja a következő magyarázatot a klánra vonatkozóan. Próbálja megzabolázni saját vonásait, megszokhatná már tényleg, hogy mindenki halomra gyilkol rajta kívül. Most a világ legártatlanabbjának gondolja magát.*
- Akkor talán jobb, ha nem idegesítelek fel. A vérgőz szó azt hiszem erre a legtökéletesebb kifejezés. *Beharapja az ajkát egy kicsit elmélázva, hogy mégis miért ül még mindig itt, de elméletileg tudja kezelni az embereket, így miért is ne töltene el vele még egy kis időt. Na meg a segítségét is felajánlotta.* - És akkor amikor elönti a fejeteket a vér, akkor falvak pusztulnak ki? *Megint egy remek kérdés, de most már szeretné feltérképezni a másikat. Azért itt elkuncogja magát.* - Bocsánat, én eddig csak egy fát vágtam szét pengével. *Szabadkozik.*
//Rorkir//
*Lehet, hogy sokkal jobb a békés tudatlanság, ezért nem faggatja tovább, hogy miért is kellett elföldelnie a mélységit, összerakta a képet már annyira, amennyire neki szüksége van ezt tudni. Pislog egy alig észrevehetően laposat, hogy az ő kis tiszta lelke megint egy olyan társaságába húzta, aki hobbit űz mások meggyilkolásából. ~Remek.~ De ez sem tántorítja el a további beszélgetéstől, nem is Mai lenne, ha nem kedvelné azt a társaságot, ami veszélyes is lehet ránézve.
Nem gondolta volna, hogy valaki valaha akkor mondja neki, hogy okos, amikor tényleg csak egy röpke tényt állapít meg. Bár ha így gondolnak rá, mindig kicsit kihúzza magát és fürdik a bókban.*
- Szerintem bárkiben benne lehet, ha eleget tanul. Aki pedig mágus felmenőkkel született, annak sokkal könnyebb. És talán erősebb is. A családom örült volna, ha én is követem a példájukat, de... én inkább a tudománynak szenteltem magam. Tudod, van aki erős és azzal tud érvényesülni, én... én okos vagyok és azzal. Csak az én fejemet hamarabb levágják.
*De mit is tudna kezdeni azzal a törékeny alkatával, ha még okos sem lenne? Egyszerűen nem tudja elképzelni, hogy úgy forgasson fegyvert, hogy az tényleg hatásos legyen bárki ellen. El sem bírja a pengét.
Csodaszép látvány lehet, ahogy egymásra pislognak ostobán. De Mai tényleg nem tudja mire vélni a kecskeáldozást. Vagyis tudja, csak nem találja benne az értelmet. Ritka dolgok egyike.*
- Túlságosan aranyosak a kecskék, én nem tudnám feláldozni őket.
*Már csak egy ilyen még butább mondat hiányzott tőle. Szerencsére a borozás egy kicsit eltereli a figyelmét arról, hogy mennyire meg van lepődve.*
- Ez a mondás nagyon tetszik! *Felnevet, most sokkal hangosabban, mint eddig. Nem tudja eldönteni, mi is tetszik jobban, az igazságtartalom, vagy az egyszerűség benne.
A történet viszont elmossa a kacagást, csak kikerekedett jégkék íriszeivel bámul bele a másikéba, ahogy mesél.*
- Mindig azt hiszem, hogy semennyit nem éltem még, amikor ilyeneket hallok. Még csak igazán természetfelettit sem láttam, te meg megküzdöttél egy csomóval. *Szemeinek csillogása átvált valami egészen másba. Mintha csodálná Rorkir-t, pedig el sem kéne hinnie, hogy ez mind megtörtént. Nem is szólal meg egy kis ideig, csak beleiszik a borába, aminek már első kortya jótékony bizsergéssel árad szét benne.*
- Akad. Itt vagyok én. Ha Nori nem tud okosat mondani, akkor majd keress meg Arthenior-ban, a könyvtárban elég sokszor megfordulok. Már ha addig nem sikerül neked találnod valakit.
*Nagylelkű ígéret, de komolyan gondolja. Egészen addig, amíg nem hallja a következő magyarázatot a klánra vonatkozóan. Próbálja megzabolázni saját vonásait, megszokhatná már tényleg, hogy mindenki halomra gyilkol rajta kívül. Most a világ legártatlanabbjának gondolja magát.*
- Akkor talán jobb, ha nem idegesítelek fel. A vérgőz szó azt hiszem erre a legtökéletesebb kifejezés. *Beharapja az ajkát egy kicsit elmélázva, hogy mégis miért ül még mindig itt, de elméletileg tudja kezelni az embereket, így miért is ne töltene el vele még egy kis időt. Na meg a segítségét is felajánlotta.* - És akkor amikor elönti a fejeteket a vér, akkor falvak pusztulnak ki? *Megint egy remek kérdés, de most már szeretné feltérképezni a másikat. Azért itt elkuncogja magát.* - Bocsánat, én eddig csak egy fát vágtam szét pengével. *Szabadkozik.*
5052. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-21 15:10:06
Üzenet elküldve: 2024-04-21 15:10:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mai//
-Még gonoszak is? Mint a bogarak.
*Vonja meg a vállát, ez a beszélgetés is ráerősít a korábbi tapasztalataira, miszerint ezek a fekete elfek nem jó társaság. ~Na sebaj, legalább ha legközelebb találkozom valamelyikkel könnyebb lesz dönteni a sorsásról.~ A bókot észre sem veszi, no nem szándékosan.*
-A lovak is nagyon hasznos jószágok az már egyszer biztos. Azt hiszem a lovam pont azé a sötételffé volt akit elföldeltem az erdőben még régebben.
*Kedves emlékek jutnak eszébe, akkor sokat erősött a Rheiával való kapcsolata. A közös vérontás mindig összehozza az embereket. Ahogy pedig az átverés mivoltjáról szóló elmélkedést hallgatja, Rorkir arra jut hogy Mai egy nagyon okos nő.*
-Te igazán bölcs vagy. Magam sem mondhattam volna szebben!
*Szerencsére Mai is egyetért vele a varázslás dolgával kapcsolatban. Bár nincs egyébként konkrétan minden varázslóval baja a barbárnak, csak alapvetően nem kedveli őket.*
-Akkor ez a varázsdolog.. ez öröklődő? Az ember vérében van? A családod nem szeretné ha te is beállnál a sorba?
*Nem sokat tud róla, az tény. Sem a varázslásról, a varázslócsaládokról meg még kevesebbet. Közben pedig sikerül végre bejutniuk az épületbe, az őr nem kekeckedik tovább velük sajnos.*
-Micsoda kérdés ez, hát persze hogy volt olyan!
*Most ő pislog Mai-ra, mintha egy gyermek kérdezné tőle, hogy a lándzsa melyik vége szúr. Azt persze Rorkir sosem fontolná meg, hogy vajon a dolgok egyébként is jól alakultak volna, ha nem mutat be áldozatot.*
-Köszönet.
*Kurtán biccent majd belekortyol a borba. Nincs baja egyébként vele, bár nem a kedvence ez tény.*
-Van mifelénk egy mondás, ingyen még a szar is finom. Hogy mikkel találkoztam?
*Itt erősen el kell gondolkodnia, s a szakállát is végigsimítja egy párszor hogy összeszedje az emlékeket.*
-Sok mindennel. Egyszer egy boszorkány lidérceket küldött ellenem, alig bírtam a fejét venni a sok látomás miatt. De ez a démon ez valami más volt.. Akkor tényleg azt hittem hogy ott hagyom a fogam. Ha hiszed ha nem a macskámból bújt elő, szegény jószág. Két Teysus hívő harcossal közösen ütköztünk meg vele, aztán a vihar olyan erős lett közben, hogy felnéztem az égre és kihívtam a mennydörgést. Az pedig válaszolt.
*Itt kortyol egy nagyot a borba.*
-Én is meglepődtem ne félj.
*Felkacag halkan, mert egyébként tényleg nem gondolta volna hogy valóban le fog szállni valamiféle viharlény a kihívására felelve.*
-Köszönöm ha megkérdezed. Igen én is arra gondoltam, úgy tudom van ott egy ilyen nagy könyvtár, bár olvasni nem tudok, biztos akad valaki aki igen.
*Aztán a klánjára terelődik a szó, ami igencsak kedves téma a számára.*
-Ez a klánom neve. A hegyekben éltünk sokáig, és egész hosszú történelmünk van. A név onnan ered, hogy híresen könnyen tudunk dühbe gurulni, és annak általában vérontás a vége. Talán a düh enyhe szó rá. Te olyan nemes kisasszonynak tűnsz, biztos tudsz rá jobbat is.
//Mai//
-Még gonoszak is? Mint a bogarak.
*Vonja meg a vállát, ez a beszélgetés is ráerősít a korábbi tapasztalataira, miszerint ezek a fekete elfek nem jó társaság. ~Na sebaj, legalább ha legközelebb találkozom valamelyikkel könnyebb lesz dönteni a sorsásról.~ A bókot észre sem veszi, no nem szándékosan.*
-A lovak is nagyon hasznos jószágok az már egyszer biztos. Azt hiszem a lovam pont azé a sötételffé volt akit elföldeltem az erdőben még régebben.
*Kedves emlékek jutnak eszébe, akkor sokat erősött a Rheiával való kapcsolata. A közös vérontás mindig összehozza az embereket. Ahogy pedig az átverés mivoltjáról szóló elmélkedést hallgatja, Rorkir arra jut hogy Mai egy nagyon okos nő.*
-Te igazán bölcs vagy. Magam sem mondhattam volna szebben!
*Szerencsére Mai is egyetért vele a varázslás dolgával kapcsolatban. Bár nincs egyébként konkrétan minden varázslóval baja a barbárnak, csak alapvetően nem kedveli őket.*
-Akkor ez a varázsdolog.. ez öröklődő? Az ember vérében van? A családod nem szeretné ha te is beállnál a sorba?
*Nem sokat tud róla, az tény. Sem a varázslásról, a varázslócsaládokról meg még kevesebbet. Közben pedig sikerül végre bejutniuk az épületbe, az őr nem kekeckedik tovább velük sajnos.*
-Micsoda kérdés ez, hát persze hogy volt olyan!
*Most ő pislog Mai-ra, mintha egy gyermek kérdezné tőle, hogy a lándzsa melyik vége szúr. Azt persze Rorkir sosem fontolná meg, hogy vajon a dolgok egyébként is jól alakultak volna, ha nem mutat be áldozatot.*
-Köszönet.
*Kurtán biccent majd belekortyol a borba. Nincs baja egyébként vele, bár nem a kedvence ez tény.*
-Van mifelénk egy mondás, ingyen még a szar is finom. Hogy mikkel találkoztam?
*Itt erősen el kell gondolkodnia, s a szakállát is végigsimítja egy párszor hogy összeszedje az emlékeket.*
-Sok mindennel. Egyszer egy boszorkány lidérceket küldött ellenem, alig bírtam a fejét venni a sok látomás miatt. De ez a démon ez valami más volt.. Akkor tényleg azt hittem hogy ott hagyom a fogam. Ha hiszed ha nem a macskámból bújt elő, szegény jószág. Két Teysus hívő harcossal közösen ütköztünk meg vele, aztán a vihar olyan erős lett közben, hogy felnéztem az égre és kihívtam a mennydörgést. Az pedig válaszolt.
*Itt kortyol egy nagyot a borba.*
-Én is meglepődtem ne félj.
*Felkacag halkan, mert egyébként tényleg nem gondolta volna hogy valóban le fog szállni valamiféle viharlény a kihívására felelve.*
-Köszönöm ha megkérdezed. Igen én is arra gondoltam, úgy tudom van ott egy ilyen nagy könyvtár, bár olvasni nem tudok, biztos akad valaki aki igen.
*Aztán a klánjára terelődik a szó, ami igencsak kedves téma a számára.*
-Ez a klánom neve. A hegyekben éltünk sokáig, és egész hosszú történelmünk van. A név onnan ered, hogy híresen könnyen tudunk dühbe gurulni, és annak általában vérontás a vége. Talán a düh enyhe szó rá. Te olyan nemes kisasszonynak tűnsz, biztos tudsz rá jobbat is.
5051. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-21 11:00:08
Üzenet elküldve: 2024-04-21 11:00:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rorkir//
*Csak bólogat. Igazából mindig arra hasonlít, akire és amire akar, ez az ő különleges tehetsége. Mai nem utál semmilyen népséget, de majdnem megvédte magát, hogy az anyja rendes elf, nem pedig sötét. Az illem nem hagyta ezt kiböknie. Az, hogy büdösek, az pedig egy más kérdés, az ő úri orra is nehezen viselné.*
- Én csak azt hallottam, hogy gonoszak. Gonosz és büdös? Nem csoda, ha senkitől nem hallani egy jó szót sem róluk. *Megrántja a vállát.*
- Micsoda tehetség. *Mondja elismerésül, szereti, ha valaki dolgos. Bár elnézve az izmokat nem eshetett olyan nehezére.*
- Ó igen, nekem egy lovam volt, de meghalt útközben. Hozzá én is beszéltem. *Mennyire fájt akkor, de mit volt, mit tenni? Mennie kellett a cél felé, tette hát gyalogszerrel. El is tévedt, hogy hosszú ideig tartson a sétája Lihanechtól.*
- Érdekes. Más meg fizet ezért. Bár az nem is átverés, ha tudjuk, hogy átvernek. *Bölcselkedik, s bár egyáltalán nem buta lány, néha megállapítja a nyilvánvaló tényeket. Neki akkor is izgalmas ez a világ, de csak távolról kérne belőle. A varázslat dolgával pedig egyetért.* - A varázslatokat én is messzire kerülném, ha lehet. Elég nehéz, ha valaki egy mágus családból származik és a legjobb barátja is ezt űzi. De amennyire lehet, távol maradok. *Tényleg utálja. Eddig csak rossz tapasztalatai voltak ezzel kapcsolatban, főleg, hogy Nori éppen emiatt tartja itt már majd egy hat óta. Persze nem hibáztatja... csak egy egészen kicsit.
Elbúcsúzik ő is a kutyától egy kis simogatással, majd várja, hogy visszatérjen mellé a nagydarab. Eddig észre sem vette, milyen árnyékot vetett rá, amíg el nem ment mellőle. Tényleg nem kicsi. Amint visszahozza neki a kellemes takarást, már indulnak is a Sellő bejáratához, ahol az őrt egy szokásos bájos mosollyal és szúrós tekintettel üdvözli, hogy egy szót se szóljon belépésükkor.*
- Egy kecskét? *Lépnek be végül, ő pedig megáll, hogy pislogjon kettőt a másikra. A véráldozat sem sikerült Nori-nak, mit tudhat egy kecske? Ezek az istenek, szellemek meg akárkik nem jók semmire.* - Volt már, hogy feláldoztál egy kecskét és jobb lett valami?
*Lép egyre beljebb a vörös homályba, majd a pult felé igyekszik. Kipenget 20 aranyat, hogy vegyen maguknak egy kis Különleges bort, meg sem kérdezve a másikat, hogy mit szeretne. *
- Ó, meg sem kérdeztelek, én itt mindig ezt iszom. *Nyújtja a nagy kézbe a törékeny talpas poharat, biztosan jobban illene bele egy korsó, de most már ez van.*
- Ez érdekes. *Célba vesz egy ülőalkalmatosságot, ahová kényelmesen elférnek.* - Mintha valami átok lenne. Mikkel találkoztál te életedben? Szellemeknek áldozol, viharlényekkel, démonokkal küzdesz. *Már nem tud meglepődni, amióta kitört a kis burokból, amiben élt, minden rémmese alakot öltött és kiderült, hogy valóság. Ha jönne a hétfejű sárkány, arra is, csak legyintene beletörődően.*
- Majd megkérdezem a barátnőmet, ha végre képes nem aludni. Talán Arthenior-ban nagyobb sikerrel jársz. Segítek keríteni egyet, de ez úgy hangzik, ami a mágusok, vagy alkimisták dolga lenne. Szóval mi is ez a Vérgőzös klán? Még sosem hallottam róla.
//Rorkir//
*Csak bólogat. Igazából mindig arra hasonlít, akire és amire akar, ez az ő különleges tehetsége. Mai nem utál semmilyen népséget, de majdnem megvédte magát, hogy az anyja rendes elf, nem pedig sötét. Az illem nem hagyta ezt kiböknie. Az, hogy büdösek, az pedig egy más kérdés, az ő úri orra is nehezen viselné.*
- Én csak azt hallottam, hogy gonoszak. Gonosz és büdös? Nem csoda, ha senkitől nem hallani egy jó szót sem róluk. *Megrántja a vállát.*
- Micsoda tehetség. *Mondja elismerésül, szereti, ha valaki dolgos. Bár elnézve az izmokat nem eshetett olyan nehezére.*
- Ó igen, nekem egy lovam volt, de meghalt útközben. Hozzá én is beszéltem. *Mennyire fájt akkor, de mit volt, mit tenni? Mennie kellett a cél felé, tette hát gyalogszerrel. El is tévedt, hogy hosszú ideig tartson a sétája Lihanechtól.*
- Érdekes. Más meg fizet ezért. Bár az nem is átverés, ha tudjuk, hogy átvernek. *Bölcselkedik, s bár egyáltalán nem buta lány, néha megállapítja a nyilvánvaló tényeket. Neki akkor is izgalmas ez a világ, de csak távolról kérne belőle. A varázslat dolgával pedig egyetért.* - A varázslatokat én is messzire kerülném, ha lehet. Elég nehéz, ha valaki egy mágus családból származik és a legjobb barátja is ezt űzi. De amennyire lehet, távol maradok. *Tényleg utálja. Eddig csak rossz tapasztalatai voltak ezzel kapcsolatban, főleg, hogy Nori éppen emiatt tartja itt már majd egy hat óta. Persze nem hibáztatja... csak egy egészen kicsit.
Elbúcsúzik ő is a kutyától egy kis simogatással, majd várja, hogy visszatérjen mellé a nagydarab. Eddig észre sem vette, milyen árnyékot vetett rá, amíg el nem ment mellőle. Tényleg nem kicsi. Amint visszahozza neki a kellemes takarást, már indulnak is a Sellő bejáratához, ahol az őrt egy szokásos bájos mosollyal és szúrós tekintettel üdvözli, hogy egy szót se szóljon belépésükkor.*
- Egy kecskét? *Lépnek be végül, ő pedig megáll, hogy pislogjon kettőt a másikra. A véráldozat sem sikerült Nori-nak, mit tudhat egy kecske? Ezek az istenek, szellemek meg akárkik nem jók semmire.* - Volt már, hogy feláldoztál egy kecskét és jobb lett valami?
*Lép egyre beljebb a vörös homályba, majd a pult felé igyekszik. Kipenget 20 aranyat, hogy vegyen maguknak egy kis Különleges bort, meg sem kérdezve a másikat, hogy mit szeretne.
*- Ó, meg sem kérdeztelek, én itt mindig ezt iszom. *Nyújtja a nagy kézbe a törékeny talpas poharat, biztosan jobban illene bele egy korsó, de most már ez van.*
- Ez érdekes. *Célba vesz egy ülőalkalmatosságot, ahová kényelmesen elférnek.* - Mintha valami átok lenne. Mikkel találkoztál te életedben? Szellemeknek áldozol, viharlényekkel, démonokkal küzdesz. *Már nem tud meglepődni, amióta kitört a kis burokból, amiben élt, minden rémmese alakot öltött és kiderült, hogy valóság. Ha jönne a hétfejű sárkány, arra is, csak legyintene beletörődően.*
- Majd megkérdezem a barátnőmet, ha végre képes nem aludni. Talán Arthenior-ban nagyobb sikerrel jársz. Segítek keríteni egyet, de ez úgy hangzik, ami a mágusok, vagy alkimisták dolga lenne. Szóval mi is ez a Vérgőzös klán? Még sosem hallottam róla.
5050. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-21 10:00:55
Üzenet elküldve: 2024-04-21 10:00:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Rorkir//
-Á értem. Akkor te fél-elf vagy. Végül is nagyon hasonlítasz a teljes emberekre.
*Ezt csak úgy hozzáteszi, meg közben azon járnak a gondolatai hogy vajon a többi ember hogy viszonyul hozzájuk, vagy a többi elf?*
-Tényleg. Mint az üszök. Meg büdösek is.
*Halkan kacag.*
-Bár lehet csak az az egy volt ilyen akivel találkoztam, és amúgy ez nem jellemző mindegyikükre, fene tudja.
*Nem ő lesz az aki megfejti az ilyen és ehhez hasonló rejtélyeket, no meg aztán Rorkirt pont nem érdekli helyes vagy sem az előítélet.*
-Én magam építettem!
*Jelenti ki büszkén a kunyhó dolgára. Szereti egyébként, csak persze ő túlságosan nyughatatlan típus ahhoz hogy csak úgy ott üljön és várja a halált.*
-Nem igazán. Pont az a jó benne. Bár tény hogy nem szoktam sokat ott lenni, mindig úton vagyok. Tudod ha beszélnem kell valakivel, ott van nekem Árnyék és az őseim szelleme.
*Ő maga is meglapogatja a jószág buksiját.*
-Elvarázsolni.
*Köp egyet, ha csak belegondol hogy itt el akarták varázsolni rögtön görcsbe rándul a gyomra.*
-Nem szeretem ha átvernek. De ha rám akarnak varázsolni az még rosszabb.
*Rosszallóan megrázza a fejét de nem szeretné jobban belelovalni magát.*
-Nem engedik, onnan jövök. De ott az istállóban vigyáznak rá addig, azt mondták nekem. Úgyhogy leteszem és utána mehetünk ha gondolod. Egy pillanat.
*Azzal pedig Árnyék dolgát el is intézi, valószínűleg nem lesz baja a lovak között, kap enni és hűvösben fetrenghet. Ennél több vágya aligha lehet.*
-Ha továbbra sem javul, próbálj meg feláldozni valamit a szellemeknek, hátha. Néha egy kecske sokat tesz.
*Csak a jó szándék vezérli, de fogalma sincs Mai mit fog majd szólni ezekhez a módszerekhez. A kérdés hallatán félmosolyra húzza száját.*
-A lelkem rendben van, köszönöm. A testem?
*Megütögeti a mellkasát egy párszor.*
-Már nem annyira. Egy ideje volt már, épp amikor a kunyhómat építettem, hogy harcolnom kellett egy démonnal és egy viharlénnyel. Azóta valahogy nem vagyok önmagam, olyan hamar kifáradok, mintha öregített volna rajtam vagy 10 évet az a mocsok.
//Rorkir//
-Á értem. Akkor te fél-elf vagy. Végül is nagyon hasonlítasz a teljes emberekre.
*Ezt csak úgy hozzáteszi, meg közben azon járnak a gondolatai hogy vajon a többi ember hogy viszonyul hozzájuk, vagy a többi elf?*
-Tényleg. Mint az üszök. Meg büdösek is.
*Halkan kacag.*
-Bár lehet csak az az egy volt ilyen akivel találkoztam, és amúgy ez nem jellemző mindegyikükre, fene tudja.
*Nem ő lesz az aki megfejti az ilyen és ehhez hasonló rejtélyeket, no meg aztán Rorkirt pont nem érdekli helyes vagy sem az előítélet.*
-Én magam építettem!
*Jelenti ki büszkén a kunyhó dolgára. Szereti egyébként, csak persze ő túlságosan nyughatatlan típus ahhoz hogy csak úgy ott üljön és várja a halált.*
-Nem igazán. Pont az a jó benne. Bár tény hogy nem szoktam sokat ott lenni, mindig úton vagyok. Tudod ha beszélnem kell valakivel, ott van nekem Árnyék és az őseim szelleme.
*Ő maga is meglapogatja a jószág buksiját.*
-Elvarázsolni.
*Köp egyet, ha csak belegondol hogy itt el akarták varázsolni rögtön görcsbe rándul a gyomra.*
-Nem szeretem ha átvernek. De ha rám akarnak varázsolni az még rosszabb.
*Rosszallóan megrázza a fejét de nem szeretné jobban belelovalni magát.*
-Nem engedik, onnan jövök. De ott az istállóban vigyáznak rá addig, azt mondták nekem. Úgyhogy leteszem és utána mehetünk ha gondolod. Egy pillanat.
*Azzal pedig Árnyék dolgát el is intézi, valószínűleg nem lesz baja a lovak között, kap enni és hűvösben fetrenghet. Ennél több vágya aligha lehet.*
-Ha továbbra sem javul, próbálj meg feláldozni valamit a szellemeknek, hátha. Néha egy kecske sokat tesz.
*Csak a jó szándék vezérli, de fogalma sincs Mai mit fog majd szólni ezekhez a módszerekhez. A kérdés hallatán félmosolyra húzza száját.*
-A lelkem rendben van, köszönöm. A testem?
*Megütögeti a mellkasát egy párszor.*
-Már nem annyira. Egy ideje volt már, épp amikor a kunyhómat építettem, hogy harcolnom kellett egy démonnal és egy viharlénnyel. Azóta valahogy nem vagyok önmagam, olyan hamar kifáradok, mintha öregített volna rajtam vagy 10 évet az a mocsok.
5049. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-21 08:46:28
Üzenet elküldve: 2024-04-21 08:46:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rorkir//
*Vannak még a világban olyanok, akik kevesebbet tudnak a kinti világról, mint ő? Kétli, ha a másikra néz, akit számos heg ölel körbe. Nem épp azt a képet mutatja, hogy ne találkozott volna elég félvérrel, vagy egy hadseregnyi orkkal. Talán ezért is tűnik olyan érdekesnek Mai számára, mindig mindent meg akar ismerni, ami kicsit is más, mint a többi.*
- Az anyám egy elf. *Egy pillanatra elengedve a kutyát, most az ő fekete hajzuhatagát sepri hátra, hogy jól láthatóvá váljon a hegyes füle. Leszámítva kecses alakját, ami inkább kórosan vékony, mintsem karcsú, egészen emberi lett, így hogy felnőtt. Ezért sem tudná titkolni.* - Olyat még én sem láttam. Tényleg nagyon feketék? *Fogalma sincs, hogy találkozott-e a népséggel, talán a Pegazusban látott egyet, de akkor nem volt képes odafigyelni. *
- Van egy kunyhód... az erdőben? *Mai a nemesi világ egyik legnagyobb kúriájából jött el, önként vállalva a hontalanságot, és Arthenior-ba utazásáig megannyi éjjelt töltött el a szabad ég alatt. Mit nem adott volna, ha valaki befogadja egy éjjelre a kunyhójába? De most fogadóról fogadóra jár, egészen addig, amíg végre meg nem veszik az áhított házukat.*
- Gondolom nem élnek körülötted túl sokan, nem hiányoznak az emberek? Több hatig jártam az erdőket, mezőket, semmi más nem hiányzott, csak hogy valaki hozzám szóljon. Néha meg kellett néznem, hogy van-e egyáltalán hangom, de féltem, hogyha beszélek megtámad valami.
*Miért is áll elő egy élettörténettel, miközben cseppet sem ismeri a másikat? Biztos még mindig örül neki, hogy beszélhet. Mindenesetre jó társaságnak bizonyul, olyan különbözőek, hogy már-már azért illenek egymás mellé.*
- Pedig olyan érdekes világ. Megtanulnak érteni ahhoz, hogyan varázsoljanak el mást, és még örömöt is okoznak. Látod, neked sem tűnt fel, hogy egyáltalán azok. *A manipuláció képességét épp oly nagyra tartja, mint amennyire lenézi. Minden attól függ, mire használják. * -Érdekel a kultúrád.
*Ez pedig teljesen őszinte érdeklődés.*
- Túlságosan kimerült, és így legyengült. De nemsokára talán már vissza utazunk a városba.
*Nem akarja kiadni a barátnője "titkait" másnak, így ennyiben hagyja. Ismét csak nevet a bóknak hangzó valamire. *
- Álmodni nem jó, de ez a valóság, na gyere. Nem tudom, hogy beengedik-e a kis barátod. *Szomorúan néz Árnyékra, nagyon szeretné, ha velük tarthatna, de még nem tudja, hogy elutasították a belépését.*
- Nem, illetve, gondolom nem a lelkedet kell gyógyítani *Abban sem olyan jó még, és sokan a szemüket forgatják az ő tudományára, de ez nem érdekli túlságosan.* -De miért? Hátha tudok valamiben segíteni. *Orvost és alkimistát már ismer, ő maga sem buta, ha elméletről van szó, de azért tudnia kéne miben is kell jártasnak lenni. Lehet, hogy kicsit sokat kérdez, de aki tíz percnél többet töltött el a társaságában az tudja, hogy minden mondata után jön egy kérdés. Belül pedig elemez és rakja össze a képet, amit más saját magáról sem tud.*
//Rorkir//
*Vannak még a világban olyanok, akik kevesebbet tudnak a kinti világról, mint ő? Kétli, ha a másikra néz, akit számos heg ölel körbe. Nem épp azt a képet mutatja, hogy ne találkozott volna elég félvérrel, vagy egy hadseregnyi orkkal. Talán ezért is tűnik olyan érdekesnek Mai számára, mindig mindent meg akar ismerni, ami kicsit is más, mint a többi.*
- Az anyám egy elf. *Egy pillanatra elengedve a kutyát, most az ő fekete hajzuhatagát sepri hátra, hogy jól láthatóvá váljon a hegyes füle. Leszámítva kecses alakját, ami inkább kórosan vékony, mintsem karcsú, egészen emberi lett, így hogy felnőtt. Ezért sem tudná titkolni.* - Olyat még én sem láttam. Tényleg nagyon feketék? *Fogalma sincs, hogy találkozott-e a népséggel, talán a Pegazusban látott egyet, de akkor nem volt képes odafigyelni. *
- Van egy kunyhód... az erdőben? *Mai a nemesi világ egyik legnagyobb kúriájából jött el, önként vállalva a hontalanságot, és Arthenior-ba utazásáig megannyi éjjelt töltött el a szabad ég alatt. Mit nem adott volna, ha valaki befogadja egy éjjelre a kunyhójába? De most fogadóról fogadóra jár, egészen addig, amíg végre meg nem veszik az áhított házukat.*
- Gondolom nem élnek körülötted túl sokan, nem hiányoznak az emberek? Több hatig jártam az erdőket, mezőket, semmi más nem hiányzott, csak hogy valaki hozzám szóljon. Néha meg kellett néznem, hogy van-e egyáltalán hangom, de féltem, hogyha beszélek megtámad valami.
*Miért is áll elő egy élettörténettel, miközben cseppet sem ismeri a másikat? Biztos még mindig örül neki, hogy beszélhet. Mindenesetre jó társaságnak bizonyul, olyan különbözőek, hogy már-már azért illenek egymás mellé.*
- Pedig olyan érdekes világ. Megtanulnak érteni ahhoz, hogyan varázsoljanak el mást, és még örömöt is okoznak. Látod, neked sem tűnt fel, hogy egyáltalán azok. *A manipuláció képességét épp oly nagyra tartja, mint amennyire lenézi. Minden attól függ, mire használják. * -Érdekel a kultúrád.
*Ez pedig teljesen őszinte érdeklődés.*
- Túlságosan kimerült, és így legyengült. De nemsokára talán már vissza utazunk a városba.
*Nem akarja kiadni a barátnője "titkait" másnak, így ennyiben hagyja. Ismét csak nevet a bóknak hangzó valamire. *
- Álmodni nem jó, de ez a valóság, na gyere. Nem tudom, hogy beengedik-e a kis barátod. *Szomorúan néz Árnyékra, nagyon szeretné, ha velük tarthatna, de még nem tudja, hogy elutasították a belépését.*
- Nem, illetve, gondolom nem a lelkedet kell gyógyítani *Abban sem olyan jó még, és sokan a szemüket forgatják az ő tudományára, de ez nem érdekli túlságosan.* -De miért? Hátha tudok valamiben segíteni. *Orvost és alkimistát már ismer, ő maga sem buta, ha elméletről van szó, de azért tudnia kéne miben is kell jártasnak lenni. Lehet, hogy kicsit sokat kérdez, de aki tíz percnél többet töltött el a társaságában az tudja, hogy minden mondata után jön egy kérdés. Belül pedig elemez és rakja össze a képet, amit más saját magáról sem tud.*
5048. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-20 23:49:06
Üzenet elküldve: 2024-04-20 23:49:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Rorkir//
-Félig ember vagy azt mondod?
*Meglepetten nézi végig ismét a lányt tetőtöl talpig.*
-Nincs azzal baj. Egyszer találkoztam egy félig törpével vagy mivel. Rendes fickó volt.
*Bár mit tudja ő, sose kérdezget senkit ilyenekről, kivéve mikor egyszer találkozott egy sötételffel. Őt el is földelte.*
-Ugye nem félig ilyen sötételf vagy? Egyszer összeakadt a bajszom az egyikkel, többet meg azóta se láttam.
*Ilyenkor mindig elmereng, hogy milyen sokat nem tud még a világról amit illene. Árnyék egyébként jól viseli a törődést, mintha csak egy aprócska öleb lenne, külön dugja az orrát a simogató kéz alá. Rorkir szereti őt, de sokszor van távol tőle így nyilván nem mindig tudja ezt az igényét kielégíteni. Meg aztán valószínűleg Mainak finomabb is az érintése.*
-Az bizony!
*Jelenti ki büszkén.*
-Ugyan semmi baj. Nem sűrűn járok erre tényleg, tudod az erdőben van egy kunyhóm, ott élek. Már amikor nem vagyok úton, ami szerencsére többször van mint nem.
*Valójában a kikötőben járt a legkevesebbet, ha most megkérdezné tőle valaki. Még Artheniorban is járatosabb mint itt.*
-Szervusz Mai. Örülök neki! Tudod mifelénk akik semmihez sem értenek, még azok is inkább megpróbálják elvenni ami kell nekik erővel, vagy belehalnak a próbálkozásba, minthogy mások kegyeit keressék. De persze ez más kultúra, tudom én.
*Ezért igyekszik sokszor hozzá képest nyitottan viszonyulni a dolgokhoz, mert ahonnan jött és ahol van az két nagyon távoli hely nagyon másmilyen emberekkel.*
-Netán megsebesült?
*Az érdeklődése őszintének hangzik, nem csak amolyan illemből fakadó kérdés.*
-Ez nagyon jól hangzik, egy gyönyörű félember nő meghív egy italra, a klánomról kérdez és még nem is kurva? Csípj meg. Biztos nem álmodom?
*Megpróbál elbűvölően mosolyogni, már amennyire tőle az kitelik.*
-Mondd csak véletlenül nem vagy gyógyító, vagy ilyesmi?
//Rorkir//
-Félig ember vagy azt mondod?
*Meglepetten nézi végig ismét a lányt tetőtöl talpig.*
-Nincs azzal baj. Egyszer találkoztam egy félig törpével vagy mivel. Rendes fickó volt.
*Bár mit tudja ő, sose kérdezget senkit ilyenekről, kivéve mikor egyszer találkozott egy sötételffel. Őt el is földelte.*
-Ugye nem félig ilyen sötételf vagy? Egyszer összeakadt a bajszom az egyikkel, többet meg azóta se láttam.
*Ilyenkor mindig elmereng, hogy milyen sokat nem tud még a világról amit illene. Árnyék egyébként jól viseli a törődést, mintha csak egy aprócska öleb lenne, külön dugja az orrát a simogató kéz alá. Rorkir szereti őt, de sokszor van távol tőle így nyilván nem mindig tudja ezt az igényét kielégíteni. Meg aztán valószínűleg Mainak finomabb is az érintése.*
-Az bizony!
*Jelenti ki büszkén.*
-Ugyan semmi baj. Nem sűrűn járok erre tényleg, tudod az erdőben van egy kunyhóm, ott élek. Már amikor nem vagyok úton, ami szerencsére többször van mint nem.
*Valójában a kikötőben járt a legkevesebbet, ha most megkérdezné tőle valaki. Még Artheniorban is járatosabb mint itt.*
-Szervusz Mai. Örülök neki! Tudod mifelénk akik semmihez sem értenek, még azok is inkább megpróbálják elvenni ami kell nekik erővel, vagy belehalnak a próbálkozásba, minthogy mások kegyeit keressék. De persze ez más kultúra, tudom én.
*Ezért igyekszik sokszor hozzá képest nyitottan viszonyulni a dolgokhoz, mert ahonnan jött és ahol van az két nagyon távoli hely nagyon másmilyen emberekkel.*
-Netán megsebesült?
*Az érdeklődése őszintének hangzik, nem csak amolyan illemből fakadó kérdés.*
-Ez nagyon jól hangzik, egy gyönyörű félember nő meghív egy italra, a klánomról kérdez és még nem is kurva? Csípj meg. Biztos nem álmodom?
*Megpróbál elbűvölően mosolyogni, már amennyire tőle az kitelik.*
-Mondd csak véletlenül nem vagy gyógyító, vagy ilyesmi?
5047. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-20 21:33:06
Üzenet elküldve: 2024-04-20 21:33:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rorkir//
//A hozzászólás 16+ hozzászólást tartalmaz!//
*Nem sok kell, hogy elkezdjen oldódni a nagy zavarából, persze nem azért, mert elhiszi magáról, hogy el tudna egyáltalán futni a másik elől, hanem, mint mindig, hisz az emberekben. És nem is mutatja jelét annak, hogy felkenné a falra. *
- Félig azért az vagyok. *Ha nem lenne nyilvánvaló, egy félvérrel van dolga a másiknak, amit mostanság nem is olyan szégyenteljesen vall be. A kikötő aurája pedig nem azt mutatja neki, hogy bármit is szégyellnie kéne, így hát nem is fogja.*
- Hát persze, hogy izgatja. *Hangja egy kissé finomabbá válik, mert most a kutyához intézi a szavakat elsősorban. Elfelejtette milyen jó is állatok közelében lenni, így hát most egy kicsit kiéli a szeretetét rajta. Már, ha engedi neki.*
- Mindent meg kell ismerni, ugye?
*Tekintetét a nagy emberre emberre emeli, aki be is mutatja magát, és a bundás nevét is elárulja, amire kíváncsi volt. Elmosolyodik, hiszen annyira átszellemült, hogy be sem mutatkoztak egymásnak, csak a négylábú érdekelte.*
- Örvendek Rorkir! Vérgőzös klán, milyen kifejező név. *Most pislog megint párat ártatlanul, s szertefoszlik minden eddigi képzete, hogy nem veszélyes ránézve a másik. Azért tartja magát és nem kezd el remegni.
A másik nevetésbe kezd, mikor megtudja, hogy hová is hozta el bóklászni a kis társát, ezen neki is kacagnia kell, mert Mai-nak aztán tényleg semmilyen helyismerete nincs, de a Sellőről még ő is tudott. Persze nem régóta. *
- Sajnálom, hogy tőlem kellett megtudnod. *Vigyorog, valamiért rajta maradt ez a jókedv, de ki is járt már az elmúlt napok után. A következő kérdés pedig meg sem üti az ingerküszöbét, a minap Haldrian is Sellőként emlegette, vagy valami ilyesmi, nem emlékszik jól, mert azt a törékeny testet igába hajtotta az alkohol. *
- Mai vagyok, és nem, nem vagyok kurva. *Jelenti ki a nemes kisasszony szofisztikáltan. Azért egy lapos pillantást kap a másik, de ettől többet tényleg nem engedne meg magának, csak érzékelteti a szavainak súlyát.*
- És mást sem dolgozok itt, csak a barátnőmre vigyázok, aki beteg. Itt ragadtunk és én rettentően unatkozok. *Sóhajt fel, majd megrázza a fejét, mert maga sem hiszi el, amit most mondani fog.* - Ha nincs jobb dolgod, akkor csinálhatnánk együtt is a semmit. Mondjuk megihatnánk valamit és mesélhetnél miért vagytok pont Vérgőzösök. Tényleg nem vagyok kurva, nem azért hívlak. *A biztonság kedvéért azért még egyszer elmondja.*
//Rorkir//
//A hozzászólás 16+ hozzászólást tartalmaz!//
*Nem sok kell, hogy elkezdjen oldódni a nagy zavarából, persze nem azért, mert elhiszi magáról, hogy el tudna egyáltalán futni a másik elől, hanem, mint mindig, hisz az emberekben. És nem is mutatja jelét annak, hogy felkenné a falra. *
- Félig azért az vagyok. *Ha nem lenne nyilvánvaló, egy félvérrel van dolga a másiknak, amit mostanság nem is olyan szégyenteljesen vall be. A kikötő aurája pedig nem azt mutatja neki, hogy bármit is szégyellnie kéne, így hát nem is fogja.*
- Hát persze, hogy izgatja. *Hangja egy kissé finomabbá válik, mert most a kutyához intézi a szavakat elsősorban. Elfelejtette milyen jó is állatok közelében lenni, így hát most egy kicsit kiéli a szeretetét rajta. Már, ha engedi neki.*
- Mindent meg kell ismerni, ugye?
*Tekintetét a nagy emberre emberre emeli, aki be is mutatja magát, és a bundás nevét is elárulja, amire kíváncsi volt. Elmosolyodik, hiszen annyira átszellemült, hogy be sem mutatkoztak egymásnak, csak a négylábú érdekelte.*
- Örvendek Rorkir! Vérgőzös klán, milyen kifejező név. *Most pislog megint párat ártatlanul, s szertefoszlik minden eddigi képzete, hogy nem veszélyes ránézve a másik. Azért tartja magát és nem kezd el remegni.
A másik nevetésbe kezd, mikor megtudja, hogy hová is hozta el bóklászni a kis társát, ezen neki is kacagnia kell, mert Mai-nak aztán tényleg semmilyen helyismerete nincs, de a Sellőről még ő is tudott. Persze nem régóta. *
- Sajnálom, hogy tőlem kellett megtudnod. *Vigyorog, valamiért rajta maradt ez a jókedv, de ki is járt már az elmúlt napok után. A következő kérdés pedig meg sem üti az ingerküszöbét, a minap Haldrian is Sellőként emlegette, vagy valami ilyesmi, nem emlékszik jól, mert azt a törékeny testet igába hajtotta az alkohol. *
- Mai vagyok, és nem, nem vagyok kurva. *Jelenti ki a nemes kisasszony szofisztikáltan. Azért egy lapos pillantást kap a másik, de ettől többet tényleg nem engedne meg magának, csak érzékelteti a szavainak súlyát.*
- És mást sem dolgozok itt, csak a barátnőmre vigyázok, aki beteg. Itt ragadtunk és én rettentően unatkozok. *Sóhajt fel, majd megrázza a fejét, mert maga sem hiszi el, amit most mondani fog.* - Ha nincs jobb dolgod, akkor csinálhatnánk együtt is a semmit. Mondjuk megihatnánk valamit és mesélhetnél miért vagytok pont Vérgőzösök. Tényleg nem vagyok kurva, nem azért hívlak. *A biztonság kedvéért azért még egyszer elmondja.*
5046. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-20 20:58:57
Üzenet elküldve: 2024-04-20 20:58:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mai//
*Rorkir nem is igazán nézi meg először magának a nőt, el van foglalva a bosszankodással, ám mikor az megszólal és kérdést szegez neki, a gondolatmenete megtörik és hirtelen nem is tudja mit válaszoljon.*
-Lehet hogy nem is vagy ember.
*Azért az látszik hogy rajta hogy tréfál ugyan de nem teljesen.*
-Házörző egyébként, aztán nem sűrűn hozom a városba. Biztos izgatja a sok idegen szag meg zaj meg ilyesmi.
*A kutyus egyébként jól viselkedik, csak látszik hogy izgatott. Éppen csak fel nem ugrik újdonsült barátjára. A következő kérdésen megint megakad, mert nem tudja hogy az ő nevére kíváncsi-e csak magázódik, vagy a jószágéra. Okosan úgy dönt hogy kiküszöböli ezt a problémát és mindkettőt megmondja.*
-Én Rorkir vagyok a Vérgőzös klánból, ő pedig Árnyék.
*Biccent is mellé, nem tudja mi illendő az ilyen előkelő hölgyek tekintetében, mert mindenképpen annak tekinti a másikat. Nagyon elbüvőlő, és szinte a teljes ellentéte a férfinek. ~Olyan kis városi nemeskisasszonyos fajta lehet vajon?~*
-Bordély?
*Kérdez vissza szemöldökét ráncolva.*
-Ez egy bordély?
*Majd öblösen nevetni kezd.*
-Ez sok mindent megmagyaráz... Azt hittem hogy csak tetszem a fehérnépnek és azért keresik a kegyeim, de akkor ezek szerint csak jól dolgoznak. Hmm.
*Fikarcnyit sem zavartatja magát a dolgon, és semmi jele annak hogy ez a felismerés bármennyire is sértené az önérzetét.*
-Mondjuk csak inni jártam itt, azt is csak egyszer. Talán. Ha nem keverem egy másik hellyel.
*Most már kezd összezavarodni, úgyhogy úgy dönt kicsit visszatereli a témát.*
-És téged hogy hívnak? Te is itt dolgozol?
*Egyáltalán nem érzi hogy egyrészt gond lenne-e ezt megkérdezni valakitől, másrészt hogy ha mégsem itt dolgozik akkor ez akár sértő is lehet valakinek.*
//Mai//
*Rorkir nem is igazán nézi meg először magának a nőt, el van foglalva a bosszankodással, ám mikor az megszólal és kérdést szegez neki, a gondolatmenete megtörik és hirtelen nem is tudja mit válaszoljon.*
-Lehet hogy nem is vagy ember.
*Azért az látszik hogy rajta hogy tréfál ugyan de nem teljesen.*
-Házörző egyébként, aztán nem sűrűn hozom a városba. Biztos izgatja a sok idegen szag meg zaj meg ilyesmi.
*A kutyus egyébként jól viselkedik, csak látszik hogy izgatott. Éppen csak fel nem ugrik újdonsült barátjára. A következő kérdésen megint megakad, mert nem tudja hogy az ő nevére kíváncsi-e csak magázódik, vagy a jószágéra. Okosan úgy dönt hogy kiküszöböli ezt a problémát és mindkettőt megmondja.*
-Én Rorkir vagyok a Vérgőzös klánból, ő pedig Árnyék.
*Biccent is mellé, nem tudja mi illendő az ilyen előkelő hölgyek tekintetében, mert mindenképpen annak tekinti a másikat. Nagyon elbüvőlő, és szinte a teljes ellentéte a férfinek. ~Olyan kis városi nemeskisasszonyos fajta lehet vajon?~*
-Bordély?
*Kérdez vissza szemöldökét ráncolva.*
-Ez egy bordély?
*Majd öblösen nevetni kezd.*
-Ez sok mindent megmagyaráz... Azt hittem hogy csak tetszem a fehérnépnek és azért keresik a kegyeim, de akkor ezek szerint csak jól dolgoznak. Hmm.
*Fikarcnyit sem zavartatja magát a dolgon, és semmi jele annak hogy ez a felismerés bármennyire is sértené az önérzetét.*
-Mondjuk csak inni jártam itt, azt is csak egyszer. Talán. Ha nem keverem egy másik hellyel.
*Most már kezd összezavarodni, úgyhogy úgy dönt kicsit visszatereli a témát.*
-És téged hogy hívnak? Te is itt dolgozol?
*Egyáltalán nem érzi hogy egyrészt gond lenne-e ezt megkérdezni valakitől, másrészt hogy ha mégsem itt dolgozik akkor ez akár sértő is lehet valakinek.*
5045. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-20 20:37:44
Üzenet elküldve: 2024-04-20 20:37:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rorkir//
*Napok óta a Sellőházban tengődik és még csak aludni sem tud, sem éjjel, sem pedig napközben. Nem úgy, mint a kedvenc lábadozó barátnője, aki éppen az igazak álmát alussza. Kihasználva, hogy szerzett magának ezzel egy kis szabadidőt, tesz egy kis sétát a közelben. Messzire nem merészkedik, hiszen mindenki azzal traktálja, hogy milyen veszélyes hely ez, de eddig egy veszélyes dolgot látott, az pedig maga Nori. Szerencsére most ártalmatlan.
Kering néhány kört a bordély körül, s már szinte azt is tudja, hogy hány szál fű nő körülötte, vagy hány fehér kavicsot gurított ide tegnap óta a szél. Százhármat biztosan. Addig számolta. Csendes mélázásában valami hideg és nedves dolgot érez puha kis kezén, amit elkap nagy ijedtségében, majd a célszemély felé fordul, aki bizony őt szaglássza. Bár arcán az érzelmeket ügyesen el tudja rejteni, most elképed a nagy eb láttán, aki valószínű ott tudná kettéharapni, ahol a legvastagabb. Viszont, mivel az állatokat jobban szereti tán, mint az embereket, így vonásai megenyhülnek és úgy simítja végig annak fejét, mintha egy kis kedves öleb lenne, mindössze ehhez nem kell leguggolni. A bundásnak társa is van, meglepő módon azon is van bunda. Kékjeit ráemeli, miközben a kutyán felejti a kezét és pislog párat a hatalmas termetűre. Aztán magára néz, hogy konstatálja, milyen aprónak is tűnik az emberhez képest, aztán visszanéz megint Rorkir-ra.*
- Szoknia? Nekem úgy tűnik máris megszokott.
*Azért nyel egy nagyot, mert a következő pillanatban akár le is haraphatja tőből a karját, hogy aztán azzal játsszon bot helyett. És azért az sem utolsó, hogy a férfi sem olyan bizalomgerjesztő, hogy csak úgy leálljon vele cseverészni, de mit van mit tenni, unatkozik, na meg sosem váltott még szót ekkora valakivel. Ha hallotta volna, hogyan fenyegeti az őrt, biztos nem kezdene nekiállni locsogni nagy zavarában, ami persze nem látszik rajta.*
- Mi a neve? Nem volt jobb hely a sétára, mint egy bordély udvara? *Neveti el magát és máris megbánta, hogy egyáltalán kinyitotta a száját.*
//Rorkir//
*Napok óta a Sellőházban tengődik és még csak aludni sem tud, sem éjjel, sem pedig napközben. Nem úgy, mint a kedvenc lábadozó barátnője, aki éppen az igazak álmát alussza. Kihasználva, hogy szerzett magának ezzel egy kis szabadidőt, tesz egy kis sétát a közelben. Messzire nem merészkedik, hiszen mindenki azzal traktálja, hogy milyen veszélyes hely ez, de eddig egy veszélyes dolgot látott, az pedig maga Nori. Szerencsére most ártalmatlan.
Kering néhány kört a bordély körül, s már szinte azt is tudja, hogy hány szál fű nő körülötte, vagy hány fehér kavicsot gurított ide tegnap óta a szél. Százhármat biztosan. Addig számolta. Csendes mélázásában valami hideg és nedves dolgot érez puha kis kezén, amit elkap nagy ijedtségében, majd a célszemély felé fordul, aki bizony őt szaglássza. Bár arcán az érzelmeket ügyesen el tudja rejteni, most elképed a nagy eb láttán, aki valószínű ott tudná kettéharapni, ahol a legvastagabb. Viszont, mivel az állatokat jobban szereti tán, mint az embereket, így vonásai megenyhülnek és úgy simítja végig annak fejét, mintha egy kis kedves öleb lenne, mindössze ehhez nem kell leguggolni. A bundásnak társa is van, meglepő módon azon is van bunda. Kékjeit ráemeli, miközben a kutyán felejti a kezét és pislog párat a hatalmas termetűre. Aztán magára néz, hogy konstatálja, milyen aprónak is tűnik az emberhez képest, aztán visszanéz megint Rorkir-ra.*
- Szoknia? Nekem úgy tűnik máris megszokott.
*Azért nyel egy nagyot, mert a következő pillanatban akár le is haraphatja tőből a karját, hogy aztán azzal játsszon bot helyett. És azért az sem utolsó, hogy a férfi sem olyan bizalomgerjesztő, hogy csak úgy leálljon vele cseverészni, de mit van mit tenni, unatkozik, na meg sosem váltott még szót ekkora valakivel. Ha hallotta volna, hogyan fenyegeti az őrt, biztos nem kezdene nekiállni locsogni nagy zavarában, ami persze nem látszik rajta.*
- Mi a neve? Nem volt jobb hely a sétára, mint egy bordély udvara? *Neveti el magát és máris megbánta, hogy egyáltalán kinyitotta a száját.*
5044. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-20 20:03:22
Üzenet elküldve: 2024-04-20 20:03:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mai//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rorkir éppen a kikötői kiruccanását próbálná meg élvezni, de rögtön több akadályba is ütközik. Először is nem emlékszik már hogy korábban azzal az óriás nővel hová is mentek, a Rumos Rókalyukba vagy a Sellőházba. Arra emlékszik csak hogy az egy jó kis hely volt, s mivel nem tud dönteni és az útja pont úgy esik, a Sellőházba szeretne bejutni. Azonban rögtön újabb akadályokba ütközik. Az első az egy némileg érthető probléma, bár ez nem enyhít azon a tényen hogy gyűlöli ezt.*
-Tényleg kell a fegyverem?
*Az őr ugyan szabadkozik, talán a barbár termete, vagy a medvefejes bundája, vagy a széttört orrú ocsmány pofája készteti jómodorra, de lehet hogy egyébként is ilyen mindenkivel.*
-Ha gyilkolni jöttem volna ahhoz nem kell fegyver... De ha elveszted én kicsontozlak öreg.
*Rosszallóan rázza a fejét, de egyébként átadja a nagy becsben tartott fegyverét. A következő akadályt már kevésbé érti, valami bajuk van Árnyékkal.*
-Hogy lehet egy kutya túl nagy? Mihez túl nagy?
*Megvakarja a fejét értetlenségében, és erősen gondolkodóba esik hogy most mitévő legyen. Egyszer hozza el őt otthonról kicsit kirándulni és rögtön magára kell hogy hagyja a jószágot. Nem félti egyébként, meg tudja magát védeni de mégis.*
-Az istállóban vigyáznak rá? Jó. Rá is igaz mint ami a kardomra.
*Mondja széles vicsorral a képén, és közben azt kívánja, hogy bárcsak elveszítené mindkettőt hogy kétszer verhesse le rajta. Az istálló felé battyog bosszankodva, mikor Árnyék egy fiatal, törékeny nő kezét kezdi kéretlenül szagolgatni.*
-Sssh! Nem szabad!
*Igazából attól fél, hogy a szagolgatás után könyökéig elnyeli a nőt, de szerencsére erre nem kerül sor, csak a farkát csóválva ül le kettejük közé.*
-Bocs, szoknia kell még az embereket.
//Mai//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rorkir éppen a kikötői kiruccanását próbálná meg élvezni, de rögtön több akadályba is ütközik. Először is nem emlékszik már hogy korábban azzal az óriás nővel hová is mentek, a Rumos Rókalyukba vagy a Sellőházba. Arra emlékszik csak hogy az egy jó kis hely volt, s mivel nem tud dönteni és az útja pont úgy esik, a Sellőházba szeretne bejutni. Azonban rögtön újabb akadályokba ütközik. Az első az egy némileg érthető probléma, bár ez nem enyhít azon a tényen hogy gyűlöli ezt.*
-Tényleg kell a fegyverem?
*Az őr ugyan szabadkozik, talán a barbár termete, vagy a medvefejes bundája, vagy a széttört orrú ocsmány pofája készteti jómodorra, de lehet hogy egyébként is ilyen mindenkivel.*
-Ha gyilkolni jöttem volna ahhoz nem kell fegyver... De ha elveszted én kicsontozlak öreg.
*Rosszallóan rázza a fejét, de egyébként átadja a nagy becsben tartott fegyverét. A következő akadályt már kevésbé érti, valami bajuk van Árnyékkal.*
-Hogy lehet egy kutya túl nagy? Mihez túl nagy?
*Megvakarja a fejét értetlenségében, és erősen gondolkodóba esik hogy most mitévő legyen. Egyszer hozza el őt otthonról kicsit kirándulni és rögtön magára kell hogy hagyja a jószágot. Nem félti egyébként, meg tudja magát védeni de mégis.*
-Az istállóban vigyáznak rá? Jó. Rá is igaz mint ami a kardomra.
*Mondja széles vicsorral a képén, és közben azt kívánja, hogy bárcsak elveszítené mindkettőt hogy kétszer verhesse le rajta. Az istálló felé battyog bosszankodva, mikor Árnyék egy fiatal, törékeny nő kezét kezdi kéretlenül szagolgatni.*
-Sssh! Nem szabad!
*Igazából attól fél, hogy a szagolgatás után könyökéig elnyeli a nőt, de szerencsére erre nem kerül sor, csak a farkát csóválva ül le kettejük közé.*
-Bocs, szoknia kell még az embereket.
5043. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-30 17:09:50
Üzenet elküldve: 2024-03-30 17:09:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Édes álmok és kábulat//
*Talán kicsit megnyugtatja a másik. Ha ez az első alkalom, akkor remélhetőleg az utolsó is. Nem is gondolta volna, hogy ennyire hiú. Talán amióta tényleg ébredezik benne a vágy, hogy utána forduljanak, azóta szükségesnek érzi a szép külsőt. Ezen nem fog sokáig merengeni, ez valószínű egy teljesen természetes folyamat.*
- Nem fogok sírni. *Persze, hogy nem, mert visszafogja magát. Már alakul a fizimiskája, bármennyire is utálatos a folyamat, de éppen elég okot ad neki, hogy újra jobb kedve legyen. Türelmetlenkedése nem hátráltatja a másikat, és nem is nagyon érdekli. Látszólag élvezi a helyzetét a feketeség. Pont úgy, ahogy Mai élvezné Nori-t felöltöztetni.*
- Attól még utálhatom, nem? *Néha furcsa arcokat vág, mint aki tüsszenteni akar, de csak nem jön össze. Persze hamar rendezi magát, mert tudja jól, hogy úgy nem lehet szép munkát végezni, ha folyton grimaszol.*
- Hogy rúzst? Na jó. *Nem hiszi, hogy mondhat erre nemet, főleg, ha ő kérte ezt a szívességet.
Közben teljesen felesleges dolgokról diskurálnak, ami most neki kielégítő, lévén ettől mélyebb talán nem is menne neki.* - Akkor majd kipróbálod azt is. Jó, rendben, bírom, hülye karikák, mit kell átéljek miattuk.
*Nagy levegőt vesz, mert már saját magára is terhet ró, hogy mennyire hisztis kezd lenni. Vissza kell térnie önmagához. Végül csak elkészül a mű és félve lép a tükörhöz, s amikor megpillantja magát igazából szóhoz sem jut egy darabig.*
- Ebből meg tudnál élni. *Csak elképzelni nem tudja, hogy mással is ilyen türelmes legyen. * - Szerinted mennyit fizetnének érte, ha beállnék sellőnek? *Tűnődik, persze nem gondolja komolyan. Fel sem tűnik, hogy a másik is éppen magát pingálja.* - Így még hasonlítunk is. *Neveti el magát.* - Köszönöm, most már jobban érzem magam.
*Fordul meg, majd végre már ott tartanak, hogy kifelé vehetik az irányt. Azt nem érti miért ilyen megkönnyebbülés ez most. Tőrét végre elteszi, majd hátra sem nézve kilép az ajtón. Még egyszer odapillant a képzelt paravánokra is, de igyekeznek a kijárat felé, hogy végre visszatérhessenek a városba. Hogy ott vár-e rá valami, azt nem tudja, de valamiért nagyon visszakívánkozik.*
*Talán kicsit megnyugtatja a másik. Ha ez az első alkalom, akkor remélhetőleg az utolsó is. Nem is gondolta volna, hogy ennyire hiú. Talán amióta tényleg ébredezik benne a vágy, hogy utána forduljanak, azóta szükségesnek érzi a szép külsőt. Ezen nem fog sokáig merengeni, ez valószínű egy teljesen természetes folyamat.*
- Nem fogok sírni. *Persze, hogy nem, mert visszafogja magát. Már alakul a fizimiskája, bármennyire is utálatos a folyamat, de éppen elég okot ad neki, hogy újra jobb kedve legyen. Türelmetlenkedése nem hátráltatja a másikat, és nem is nagyon érdekli. Látszólag élvezi a helyzetét a feketeség. Pont úgy, ahogy Mai élvezné Nori-t felöltöztetni.*
- Attól még utálhatom, nem? *Néha furcsa arcokat vág, mint aki tüsszenteni akar, de csak nem jön össze. Persze hamar rendezi magát, mert tudja jól, hogy úgy nem lehet szép munkát végezni, ha folyton grimaszol.*
- Hogy rúzst? Na jó. *Nem hiszi, hogy mondhat erre nemet, főleg, ha ő kérte ezt a szívességet.
Közben teljesen felesleges dolgokról diskurálnak, ami most neki kielégítő, lévén ettől mélyebb talán nem is menne neki.* - Akkor majd kipróbálod azt is. Jó, rendben, bírom, hülye karikák, mit kell átéljek miattuk.
*Nagy levegőt vesz, mert már saját magára is terhet ró, hogy mennyire hisztis kezd lenni. Vissza kell térnie önmagához. Végül csak elkészül a mű és félve lép a tükörhöz, s amikor megpillantja magát igazából szóhoz sem jut egy darabig.*
- Ebből meg tudnál élni. *Csak elképzelni nem tudja, hogy mással is ilyen türelmes legyen. * - Szerinted mennyit fizetnének érte, ha beállnék sellőnek? *Tűnődik, persze nem gondolja komolyan. Fel sem tűnik, hogy a másik is éppen magát pingálja.* - Így még hasonlítunk is. *Neveti el magát.* - Köszönöm, most már jobban érzem magam.
*Fordul meg, majd végre már ott tartanak, hogy kifelé vehetik az irányt. Azt nem érti miért ilyen megkönnyebbülés ez most. Tőrét végre elteszi, majd hátra sem nézve kilép az ajtón. Még egyszer odapillant a képzelt paravánokra is, de igyekeznek a kijárat felé, hogy végre visszatérhessenek a városba. Hogy ott vár-e rá valami, azt nem tudja, de valamiért nagyon visszakívánkozik.*
5042. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-30 16:40:30
Üzenet elküldve: 2024-03-30 16:40:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem kell neki kétszer szólni, már készíti is elő a festékeket, aztán fog egy széket és leül Mai-val szemben, hogy neki is láthasson a művészi alkotásnak. Már előre szélesedik a vigyor az arcán.*
- Mert talán ez az első alkalom, hogy tényleg szarul nézel ki, de ne aggódj! Mindjárt nem fogsz, gondoskodom róla. *Empátia még mindig nem túl sok szorult Nori-ba, ez tény. Közben neki is látna a munkának, de a Mai szemein megjelenő apró könnybuborékok nem könnyítik meg a dolgát.*
- De azt ugye tudod, hogy ezzel a sminkkel sírni nem szabad, ugye? Láttad, hogy rajtam is hogyan nézett ki utána. *Nem érti mire fel a siettetés. Rajta nem múlik, de a jó munkához idő kell. Ügyesen, precízen kezdi elkészíteni a sminket.*
- Mindkettőnknek megveszünk mindent, amit szeretnénk vagy, amit egymásnak szeretnénk. Azért, mert megérdemeljük. *Mondja biztatóan, hogy lelket öntsön a lányba, miközben már határozott mozdulatokkal szép, vastag, fekete macskaszemeket fest a szemei köré. Nagyon meglepődik azon, mikor Mai türelmetlenkedni és hisztizni kezd a művelet miatt.*
- Ne nyafogj már, hát milyen nemeskisasszony vagy te? Nem sminkeltek még ki soha, vagy mi? *Felnevet, mert Mai tényleg úgy viselkedik, mintha először csinálnák ezt vele, pedig Nori egészen biztos benne, hogy a nemesi kúriában ez mindennapos procedúra volt a reggeleken.*
- Na jó, most jön az én részem az egyezségben, amiért megszabadítalak a karikáktól. Rúzst is akarok rád, de nem feketét, hanem azt a másikat. Ne mozdulj! *Lemossa az ecsetét és a bordó festékhez nyúl, amit ő szinte soha nem szokott használni, de szerinte Mai-nak jobban fog állni, mint a fekete. Ha a lány tényleg hagyja, akkor a szemei után elkezdi a száját is kipingálni.*
- Táncolni? Nem próbáltam még soha, olyan magasított sarkú kínzóeszközökben meg főleg nem, ha erre akarsz kilyukadni. Már csak egy perc, na! Bírd ki! Így. Most már kész van. *Feláll a székről és hátrébb lép párat, kicsit gyönyörködik Mai-ban, ahogy ott ül előtte a gyönyörű, fekete macskaszemekkel és a -remélhetőleg- bordóra festett ajkaival.*
- Imádlak! Nézd csak meg, milyen lett, addig megcsinálom a sajátomat is. Amúgy te szellemet láttál, vagy mi van, hogy ennyire sietni akarsz? *Csak Mai kedvéért villámgyorsan készíti el a saját, teljesen fekete sminkjét, felveszi a csizmáját, magára aggatja a fegyvereit, fogja a táskáját, még kétszer körbenéz, aztán felőle most már tényleg indulhatnak.*
- Most már mehetünk… *El is indul kifelé.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem kell neki kétszer szólni, már készíti is elő a festékeket, aztán fog egy széket és leül Mai-val szemben, hogy neki is láthasson a művészi alkotásnak. Már előre szélesedik a vigyor az arcán.*
- Mert talán ez az első alkalom, hogy tényleg szarul nézel ki, de ne aggódj! Mindjárt nem fogsz, gondoskodom róla. *Empátia még mindig nem túl sok szorult Nori-ba, ez tény. Közben neki is látna a munkának, de a Mai szemein megjelenő apró könnybuborékok nem könnyítik meg a dolgát.*
- De azt ugye tudod, hogy ezzel a sminkkel sírni nem szabad, ugye? Láttad, hogy rajtam is hogyan nézett ki utána. *Nem érti mire fel a siettetés. Rajta nem múlik, de a jó munkához idő kell. Ügyesen, precízen kezdi elkészíteni a sminket.*
- Mindkettőnknek megveszünk mindent, amit szeretnénk vagy, amit egymásnak szeretnénk. Azért, mert megérdemeljük. *Mondja biztatóan, hogy lelket öntsön a lányba, miközben már határozott mozdulatokkal szép, vastag, fekete macskaszemeket fest a szemei köré. Nagyon meglepődik azon, mikor Mai türelmetlenkedni és hisztizni kezd a művelet miatt.*
- Ne nyafogj már, hát milyen nemeskisasszony vagy te? Nem sminkeltek még ki soha, vagy mi? *Felnevet, mert Mai tényleg úgy viselkedik, mintha először csinálnák ezt vele, pedig Nori egészen biztos benne, hogy a nemesi kúriában ez mindennapos procedúra volt a reggeleken.*
- Na jó, most jön az én részem az egyezségben, amiért megszabadítalak a karikáktól. Rúzst is akarok rád, de nem feketét, hanem azt a másikat. Ne mozdulj! *Lemossa az ecsetét és a bordó festékhez nyúl, amit ő szinte soha nem szokott használni, de szerinte Mai-nak jobban fog állni, mint a fekete. Ha a lány tényleg hagyja, akkor a szemei után elkezdi a száját is kipingálni.*
- Táncolni? Nem próbáltam még soha, olyan magasított sarkú kínzóeszközökben meg főleg nem, ha erre akarsz kilyukadni. Már csak egy perc, na! Bírd ki! Így. Most már kész van. *Feláll a székről és hátrébb lép párat, kicsit gyönyörködik Mai-ban, ahogy ott ül előtte a gyönyörű, fekete macskaszemekkel és a -remélhetőleg- bordóra festett ajkaival.*
- Imádlak! Nézd csak meg, milyen lett, addig megcsinálom a sajátomat is. Amúgy te szellemet láttál, vagy mi van, hogy ennyire sietni akarsz? *Csak Mai kedvéért villámgyorsan készíti el a saját, teljesen fekete sminkjét, felveszi a csizmáját, magára aggatja a fegyvereit, fogja a táskáját, még kétszer körbenéz, aztán felőle most már tényleg indulhatnak.*
- Most már mehetünk… *El is indul kifelé.*
5041. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-30 15:43:20
Üzenet elküldve: 2024-03-30 15:43:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Édes álmok és kábulat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kezd egy kicsit visszatérni a jelenbe, de ez annak köszönhető, hogy rájött, mekkorát bakizott. Utálatos érzés ez, nem is ismeri még. Hogy ő valamire ne emlékezzen? Mégis mi történik? Talán neki kéne az a varázslat, ami Nori-t ágyhoz kötötte egy egész hatra. Vagy az álmai attól megmaradnának? Hamar elveti az ötletet. Egy biztos, így nem maradhat.
~Szarul nézek ki?~ Ennek a kijelentésnek nem örül. Azért egy kis szem alatti karika még nem kéne egyenlőnek lennie azzal, hogy nem néz ki jól. Nem tud ezen sem sokáig gondolkodni a sellő érkezése miatt, de hamar el is tünteti Nori a hozzá hű szavakkal. Most még hálás is neki, így nem kell megszólalnia, tényleg elég volt egy biccentés.*
- Persze, de kérlek azért hasonlítsak magamra. *Most már felnevet, mert elképzelte magát úgy, ahogy a kedvenc barátnője szokott kinézni. Nagyon soknak érezné, de legyen. Ha "szarul néz ki" akkor ez ellen tenni kell.* - Soha nem mondták még, hogy szarul nézek ki. *A nevetést felváltja egy kis érzékenység, ami tényleg akkor fordul elő, ha nagyon fáradt valaki. Mai ilyenkor vagy megállás nélkül nevet, vagy elérzékenyül mindenen. Ennek a vegyítése nem lesz a kedvence. De a fáradtság sem. Szinte bepárásodik a szeme, úgy nézi a feketeséget, közben bólogat, hogy fesse csak ki, haladjon már. *
- Tudod mit? Legyen. Te választasz nekem egy utazósat, én meg neked a csinosat. Bár... olyat én is szeretnék. *Szerencsés téma, mert egy kicsit elvonja a figyelmét. Még mindig az lebeg a lelki szemei előtt, hogy szörnyen festhet, és reményteli lenne az esemény, ahol új ruhát vásárol magának, hogy tetsszen a tükörképe.* - Visszaérünk a városba végre és akkor keresünk egy helyet, ahol ránk igazítják a legszebb darabokat! Olyan szépek leszünk. *Ha a lány belekezdene, türelmetlenkedésbe kezd. * - Ez csiklandoz, jaj Nori, sokáig tart még? *Talán egy perc ha eltelt. Tényleg türelmetlen, de legalább, mintha már észnél lenne.* - Tudsz táncolni? *Mivel csukva van a szeme, így nem látja a másik reakcióját, pedig szívesen nézné meg, mit is szól a legújabb képzelgésére.* - Elképzeltelek, milyen lennél egy bálon. Biztos már az sincs, ha nemesek sem. Kész van már? Induljunk el kérlek. Nem jó itt.
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.30 15:43:43
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kezd egy kicsit visszatérni a jelenbe, de ez annak köszönhető, hogy rájött, mekkorát bakizott. Utálatos érzés ez, nem is ismeri még. Hogy ő valamire ne emlékezzen? Mégis mi történik? Talán neki kéne az a varázslat, ami Nori-t ágyhoz kötötte egy egész hatra. Vagy az álmai attól megmaradnának? Hamar elveti az ötletet. Egy biztos, így nem maradhat.
~Szarul nézek ki?~ Ennek a kijelentésnek nem örül. Azért egy kis szem alatti karika még nem kéne egyenlőnek lennie azzal, hogy nem néz ki jól. Nem tud ezen sem sokáig gondolkodni a sellő érkezése miatt, de hamar el is tünteti Nori a hozzá hű szavakkal. Most még hálás is neki, így nem kell megszólalnia, tényleg elég volt egy biccentés.*
- Persze, de kérlek azért hasonlítsak magamra. *Most már felnevet, mert elképzelte magát úgy, ahogy a kedvenc barátnője szokott kinézni. Nagyon soknak érezné, de legyen. Ha "szarul néz ki" akkor ez ellen tenni kell.* - Soha nem mondták még, hogy szarul nézek ki. *A nevetést felváltja egy kis érzékenység, ami tényleg akkor fordul elő, ha nagyon fáradt valaki. Mai ilyenkor vagy megállás nélkül nevet, vagy elérzékenyül mindenen. Ennek a vegyítése nem lesz a kedvence. De a fáradtság sem. Szinte bepárásodik a szeme, úgy nézi a feketeséget, közben bólogat, hogy fesse csak ki, haladjon már. *
- Tudod mit? Legyen. Te választasz nekem egy utazósat, én meg neked a csinosat. Bár... olyat én is szeretnék. *Szerencsés téma, mert egy kicsit elvonja a figyelmét. Még mindig az lebeg a lelki szemei előtt, hogy szörnyen festhet, és reményteli lenne az esemény, ahol új ruhát vásárol magának, hogy tetsszen a tükörképe.* - Visszaérünk a városba végre és akkor keresünk egy helyet, ahol ránk igazítják a legszebb darabokat! Olyan szépek leszünk. *Ha a lány belekezdene, türelmetlenkedésbe kezd. * - Ez csiklandoz, jaj Nori, sokáig tart még? *Talán egy perc ha eltelt. Tényleg türelmetlen, de legalább, mintha már észnél lenne.* - Tudsz táncolni? *Mivel csukva van a szeme, így nem látja a másik reakcióját, pedig szívesen nézné meg, mit is szól a legújabb képzelgésére.* - Elképzeltelek, milyen lennél egy bálon. Biztos már az sincs, ha nemesek sem. Kész van már? Induljunk el kérlek. Nem jó itt.
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.30 15:43:43
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5204-5223