Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 254 (5061. - 5080. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5080. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-08-22 11:31:43
Üzenet elküldve: 2024-08-22 11:31:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sötét üzletek//
- Igazán? Bárd? Ez mindent megmagyaráz. Legalábbis *hajol közelebb* úgy hallottam, hogy némelyik nagyon messzire elmegy egy két dallamért. Persze semmi elítélés, mindannyiunknak van sajátja, amiért elmenne bármeddig.
* Ha hallaná a gondolatait, valószínű igazat adna neki. Az ork tényleg feszült most. Egyetlen nyomát épp most vesztette el. De azért még vigyáz, nehogy eltörjön valamit. Az kéne még, egy nagy számla. Persze csak, ha elég bátrak kiszámlázni.
A maga elé kapott italt koccintáshoz emeli, majd belekortyol. Ezt azonban már nem csapja le, ezt finoman helyezi a pultra. Ez az akciót még a pultos is meglepődött arccal kíséri. Vicar kérdésére visszanéz az előbbi szobába. *
- Hallottál sárvárosról?
* Kíváncsian pillant Vicar irányába. Nem lepődne meg ha nem, de lassan minden csapból ez fog folyni. Ha nem tudná, kihagyja a gyors talpalót, de ha nem, akkor egy kicsit okítja. *
- Nemrég a városőrség lerohanta a helyet. És az volt az egyetlen hely, ahol beszerezhető volt egy igazán kényes varázsital. Arra gondoltam, hogy itt a kikötőbe biztos van valami nagyágyú kereskedő, aki képes lenne szerezni. De az utolsó, akiről megmondtam volna, még csak rám se bagózott.
//Sötét üzletek//
- Igazán? Bárd? Ez mindent megmagyaráz. Legalábbis *hajol közelebb* úgy hallottam, hogy némelyik nagyon messzire elmegy egy két dallamért. Persze semmi elítélés, mindannyiunknak van sajátja, amiért elmenne bármeddig.
* Ha hallaná a gondolatait, valószínű igazat adna neki. Az ork tényleg feszült most. Egyetlen nyomát épp most vesztette el. De azért még vigyáz, nehogy eltörjön valamit. Az kéne még, egy nagy számla. Persze csak, ha elég bátrak kiszámlázni.
A maga elé kapott italt koccintáshoz emeli, majd belekortyol. Ezt azonban már nem csapja le, ezt finoman helyezi a pultra. Ez az akciót még a pultos is meglepődött arccal kíséri. Vicar kérdésére visszanéz az előbbi szobába. *
- Hallottál sárvárosról?
* Kíváncsian pillant Vicar irányába. Nem lepődne meg ha nem, de lassan minden csapból ez fog folyni. Ha nem tudná, kihagyja a gyors talpalót, de ha nem, akkor egy kicsit okítja. *
- Nemrég a városőrség lerohanta a helyet. És az volt az egyetlen hely, ahol beszerezhető volt egy igazán kényes varázsital. Arra gondoltam, hogy itt a kikötőbe biztos van valami nagyágyú kereskedő, aki képes lenne szerezni. De az utolsó, akiről megmondtam volna, még csak rám se bagózott.
5079. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-08-22 10:21:05
Üzenet elküldve: 2024-08-22 10:21:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sötét üzletek//
*Ha az ember mögött katonamúlt van, kevés dolog tudja igazán felrázni. Márpedig neki kijutott pár bakancsos év, amíg a lobogó alatt szolgált.. Igaz, az oldalán talán csak a kiképzés alatt lógott kard. Egy seregben nem csak harcosok vannak.*
- Szívbajos? Nem, az tényleg nem. *-rázza meg kissé a fejét, ahogy az ork mellé ül.-* Bárd, az igen. Ott jól jön, ha az ember tudja forgatni a szavakat!
*Szeme sarkából ismét arra néz amerről újdonsült sellőcimbije jött, miközben szórakozottan hallgatja annak szavait. Valami fura ezzel az orkkal. Az lehúzza a maradék italát, majd megint az asztalra csapja a poharat. ~Tényleg feszült lehet, ha ennyire csapkod~, gondolja, ~vagy csak nem érdekli ha összetörik valami a kezei alatt~. Mondjuk az legalább tipikus lenne. Azok az orkok, akikkel bakaévei alatt találkozott, kifejezetten szerettek törni-zúzni. Mondjuk őket azért is tartották mundérban.
Ha akkor nem is rezzent meg, amikor az ork leült mellé, arra azért megbillen, amikor az megveregeti a hátát. A vastag ujjak barátságosnak szánt gesztusa finoman jelzi, hogy mennyi erő rejlik abban a tenyérben.*
- Úgy bizony! *-bólint maga is a csapos felé. Kabátja egyik belső zsebébe nyúl, előhúzza onnan a csali-erszényét, amiben csupán egy kevéske aranyat tart, az esetleges zsebtolvajok kedvéért, és a jobb sorsra is érdemes pohárra sandít.-* Kérek két pohárral ugyanebből!
* Amíg a csapos tölt, addig a pultra simítja a 2 pohár Borért járó 18 aranyat.
Mikor megkapja az italokat, az egyiket az ork elé tolja.*
- Vicar! *-ragadja meg az ork kezét, és egy határozott, de nem túl erős mozdulattal szorít rajta egyet. Tudja, hogy az orkok hajlamosak néha erőversenynek venni az ilyet, és nem szívesen kockáztatná meg a kézcsontjai épségét.-* Ó, én nem üzletelni jöttem. Én csak látni akartam ezt a helyet. Túl sokat hallottam róla, hogy ki akarjam hagyni.
*Ujjai közé veszi a poharat, szórakozottan körbenéz.*
- Na de ha nem intim üzletért vagy itt.. Pont itt.. Akkor mit keresel?
//Sötét üzletek//
*Ha az ember mögött katonamúlt van, kevés dolog tudja igazán felrázni. Márpedig neki kijutott pár bakancsos év, amíg a lobogó alatt szolgált.. Igaz, az oldalán talán csak a kiképzés alatt lógott kard. Egy seregben nem csak harcosok vannak.*
- Szívbajos? Nem, az tényleg nem. *-rázza meg kissé a fejét, ahogy az ork mellé ül.-* Bárd, az igen. Ott jól jön, ha az ember tudja forgatni a szavakat!
*Szeme sarkából ismét arra néz amerről újdonsült sellőcimbije jött, miközben szórakozottan hallgatja annak szavait. Valami fura ezzel az orkkal. Az lehúzza a maradék italát, majd megint az asztalra csapja a poharat. ~Tényleg feszült lehet, ha ennyire csapkod~, gondolja, ~vagy csak nem érdekli ha összetörik valami a kezei alatt~. Mondjuk az legalább tipikus lenne. Azok az orkok, akikkel bakaévei alatt találkozott, kifejezetten szerettek törni-zúzni. Mondjuk őket azért is tartották mundérban.
Ha akkor nem is rezzent meg, amikor az ork leült mellé, arra azért megbillen, amikor az megveregeti a hátát. A vastag ujjak barátságosnak szánt gesztusa finoman jelzi, hogy mennyi erő rejlik abban a tenyérben.*
- Úgy bizony! *-bólint maga is a csapos felé. Kabátja egyik belső zsebébe nyúl, előhúzza onnan a csali-erszényét, amiben csupán egy kevéske aranyat tart, az esetleges zsebtolvajok kedvéért, és a jobb sorsra is érdemes pohárra sandít.-* Kérek két pohárral ugyanebből!
* Amíg a csapos tölt, addig a pultra simítja a 2 pohár Borért járó 18 aranyat.
Mikor megkapja az italokat, az egyiket az ork elé tolja.*- Vicar! *-ragadja meg az ork kezét, és egy határozott, de nem túl erős mozdulattal szorít rajta egyet. Tudja, hogy az orkok hajlamosak néha erőversenynek venni az ilyet, és nem szívesen kockáztatná meg a kézcsontjai épségét.-* Ó, én nem üzletelni jöttem. Én csak látni akartam ezt a helyet. Túl sokat hallottam róla, hogy ki akarjam hagyni.
*Ujjai közé veszi a poharat, szórakozottan körbenéz.*
- Na de ha nem intim üzletért vagy itt.. Pont itt.. Akkor mit keresel?
5078. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-08-21 21:14:39
Üzenet elküldve: 2024-08-21 21:14:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sötét üzletek//
* Emberének szeme se rezzen, sem látványára, sem felé tornyosulására. Ezt nevezi acél idegeknek. Nem is beszélve a bátorságáról. Ilyeneket mondani egy orknak! Mintha csak kérné azt a pofont. Az orkon azonban nem látszik támadási szándék. Sőt letelepszik Vicar mellé majd nevetni kezd. *
- Van ám kurázsi benned öcsém! * Iszik az italából * Nem vagy szívbajos, ha ily könnyen forgatod a szavakat!
* Közben vissza pillant a jötte irányába, hogy megbizonyosodjon, hogy még mindig figyelik őt. Ha Vicar nem szól, vissza se néz, de így legalább látja, hogy ők, még mindig szemmel tartják az orkot. *
- Dehogy! * Folytatja a kuncogást * Én, hogy úgy mondjam, más fajta partnereket keresek. Szigorúan üzleti, semmi intim.
* Megissza a borát majd újfent csattan az asztalon a pohara. Ujjával magához hívatja a pultost, akin látszik, hogy kényelmetlenül érzi magát. *
- Ez az úriember * megveregeti Vicar hátát * azt mondta meghív.
* Majd megfordul és háttal támasza a pultot. szemeivel a verőlegényeket nézi, ahogyan még mindig őt figyelik. Erre az ork, mintha csak bajt akarna, el kezd inteni feléjük. *
- Kaptam egy fülest arról, hogy itt megtalálhatom, amit keresek. De egy meghallgatáson kívül nem jutottam előrébb! Cagon. * kezet nyújt Vicarnak * És téged mi szél hozott?
//Sötét üzletek//
* Emberének szeme se rezzen, sem látványára, sem felé tornyosulására. Ezt nevezi acél idegeknek. Nem is beszélve a bátorságáról. Ilyeneket mondani egy orknak! Mintha csak kérné azt a pofont. Az orkon azonban nem látszik támadási szándék. Sőt letelepszik Vicar mellé majd nevetni kezd. *
- Van ám kurázsi benned öcsém! * Iszik az italából * Nem vagy szívbajos, ha ily könnyen forgatod a szavakat!
* Közben vissza pillant a jötte irányába, hogy megbizonyosodjon, hogy még mindig figyelik őt. Ha Vicar nem szól, vissza se néz, de így legalább látja, hogy ők, még mindig szemmel tartják az orkot. *
- Dehogy! * Folytatja a kuncogást * Én, hogy úgy mondjam, más fajta partnereket keresek. Szigorúan üzleti, semmi intim.
* Megissza a borát majd újfent csattan az asztalon a pohara. Ujjával magához hívatja a pultost, akin látszik, hogy kényelmetlenül érzi magát. *
- Ez az úriember * megveregeti Vicar hátát * azt mondta meghív.
* Majd megfordul és háttal támasza a pultot. szemeivel a verőlegényeket nézi, ahogyan még mindig őt figyelik. Erre az ork, mintha csak bajt akarna, el kezd inteni feléjük. *
- Kaptam egy fülest arról, hogy itt megtalálhatom, amit keresek. De egy meghallgatáson kívül nem jutottam előrébb! Cagon. * kezet nyújt Vicarnak * És téged mi szél hozott?
5077. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-08-21 20:07:51
Üzenet elküldve: 2024-08-21 20:07:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sötét üzletek//
*A pultosnak még esélye sincs megszólalni, hogy megválaszolja a kérdését, hiszen alighogy befejezi azt, máris mellé vágja valaki a kupáját. Nem rezzen össze, annál vastagabbak az idegei, viszont meglepődik. Nahát, ilyen a Sellő vendégszeretete? A fickó felé fordul, majd felnéz, és még feljebb, és még egy kicsit, úgy, hogy szinte már hátra kell hajtania a fejét. Nahát.. egy ork! Itt? Mondjuk.. látott már orkot ennél érdekesebb helyen is.*
- Hm..? *-húzza fel a szemöldökét a szavakra.-* És, te teljesen el akarod engedni magad?
*Az ork háta mögé pislant, abba az irányba, amelyben az a szoba lehetett, ahonnan az kijött.*
- Te ott engedted el teljesen magadat? *-felhúzott szemöldökei között megjelenik egy halvány ránc, ahogy még elcsípi az egyik rosszarcú legény látványát.-* Te azokkal a fickókkal engedted el magadat? Ó..? Ó..!
*Nem ítélkezik. Mindenkinek joga van ahhoz a fajta szórakozáshoz, amihez csak kedve van, amíg abba mindenki beleegyezik. Újra visszanéz az orkra, látja, hogy arról szinte süt a feszültség. Mosolyát rövid szakálla alatt próbálja rejtegetni.*
- Vagy pont hogy nem sikerült..? Vagy túl gyorsan..? Ne bánkódj. Ez bárkivel megtörténik. *-felemeli a balját hogy megpaskolja az ork vállát, de nem fejezi be a mozdulatot. Rájön, hogy bal keze szükséges a lantjátékhoz, így talán inkább mégsem kockáztatná az épségét. Visszaengedi a kezét és int egyet, mintha mindig is ez lett volna a szándéka.-* Ha gondolod, szívesen meghívlak valamire, hogy leöblítsd a csalódást.
*Újra felpislant a férfi szögletes arcára, szinte bocsánatkérő mosollyal.*
- De, hogy ne legyen félreértés.. Én nem vagyok olyan fiú.
5076. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-08-21 18:25:42
Üzenet elküldve: 2024-08-21 18:25:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sötét üzletek//
* A magát feketének hívó kereskedőn, látszik, hogy nincs megelégedve az ork nyers stílusával. Ezt azonban az ork nem látja, mivel az embere a szobának abban a pontjában ül, ahol az árnyékok tökéletesen eltakarják a kilétét. Még a hangját sem hallja, pusztán onnan tudja, hogy mond valamit, mikor valaki közelebb hajol, hogy szavait tolmácsolja.
Végül hosszas susmogás után az egyik verőlegénye int egyet, és már nyílik is mögötte az ajtó. Úgy tűnik nem volt eléggé meggyőző az ork, hogy lebonyolítsa ezt a tárgyalást. Megfogja italát és vissza se néz, mikor elhagyja a szobát. *
~ Nagy kereskedő. Hát persze! Ez az ember akkor sem látna egy jó üzletet, ha éppen előtte lenne. ~
* Újfent belép hát a főterembe. A pult felé veszi az irányt, mivel esze ágában sincs anélkül elmennie, hogy ne fejezte volna be az italát. A pult mellett észreveszi az embert, aki valami fura kérdést tesz fel a pultosnak. *
~ Jól inni, de nem jól? Mi van? ~
* Csattan is mellette a pohara. Ha ez felkelti az érdeklődését, akkor még a képét is jól megnézheti. Sovány egy emberkének tűnik, de nem hagyja, hogy a kinézete befolyásolja a róla kialakított képet. *
- Javíts ki, ha tévedek. * Emelkedik Vicar felé * De én úgy tudom, csak azok járnak ilyen helyre, akik teljesen el akarják engedni magukat.
//Sötét üzletek//
* A magát feketének hívó kereskedőn, látszik, hogy nincs megelégedve az ork nyers stílusával. Ezt azonban az ork nem látja, mivel az embere a szobának abban a pontjában ül, ahol az árnyékok tökéletesen eltakarják a kilétét. Még a hangját sem hallja, pusztán onnan tudja, hogy mond valamit, mikor valaki közelebb hajol, hogy szavait tolmácsolja.
Végül hosszas susmogás után az egyik verőlegénye int egyet, és már nyílik is mögötte az ajtó. Úgy tűnik nem volt eléggé meggyőző az ork, hogy lebonyolítsa ezt a tárgyalást. Megfogja italát és vissza se néz, mikor elhagyja a szobát. *
~ Nagy kereskedő. Hát persze! Ez az ember akkor sem látna egy jó üzletet, ha éppen előtte lenne. ~
* Újfent belép hát a főterembe. A pult felé veszi az irányt, mivel esze ágában sincs anélkül elmennie, hogy ne fejezte volna be az italát. A pult mellett észreveszi az embert, aki valami fura kérdést tesz fel a pultosnak. *
~ Jól inni, de nem jól? Mi van? ~
* Csattan is mellette a pohara. Ha ez felkelti az érdeklődését, akkor még a képét is jól megnézheti. Sovány egy emberkének tűnik, de nem hagyja, hogy a kinézete befolyásolja a róla kialakított képet. *
- Javíts ki, ha tévedek. * Emelkedik Vicar felé * De én úgy tudom, csak azok járnak ilyen helyre, akik teljesen el akarják engedni magukat.
5075. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-08-21 16:15:14
Üzenet elküldve: 2024-08-21 16:15:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sötét üzletek//
*Nincs túl régóta a városban, még nem ismerte ki, nem hallotta az összes történetét és dalát. De abból, amit viszont hallott, többször is kicsendült a Sellőház neve. És miféle dalnok lenne, ha távol tartaná magát egy olyan helytől, amit ilyen sokszor.. és ilyen sokféleképpen emlegetnek? Éppen ezért született meg benne az a döntés, hogy meg is nézi azt magának. Tudja, persze, nagyon jól tudja, hogy egyedül és ismeretlenül beállítani egy ilyen helyre talán nem mindig a legjobb dolog, és hogy ilyenkor van, aki nem túl becses módon távozik onnan, de mindenképp szeretne próbát tenni.
Csak úgy, gyalogszerrel közelíti meg az épületet, tetszik neki a felszórt út, tetszenek neki a bokrok, tetszenek neki a behúzott függönyök. Behúzott függönyök mögött történnek ugyanis a legizgalmasabb dolgok. Még az ajtó felé sétálva utolsót igazít kabátján, kissé megdörzsöli szakállát, és ujjaival hajába túrva azt is megfésüli kissé. Nem telik sok időbe bejutnia, ha valamihez ért, akkor az az, hogy hogyan kell átjutni azokon.
Bent szétnéz, beszívja a szeráj szagát, és szélesen elmosolyodik. Jó! Tetszik neki a hely. Szokott mozdulatával nyúl a lantja szíjáért hogy megigazítsa azt, de ujjai csak a kabát szövetét érik. Meglepődve néz oda, már egészen el is felejtette, hogy most nincs nála a hangszer. Leengedi karjait, és a pult felé indul. Amíg odaér, természetesen nem bámul úgy mindenre és mindenkire úgy, mintha borjú lenne. Egy ilyen helyen azt a világért sem tenné. A pulthoz érve könyökével finoman megtámaszkodik a söntés fáján, és halkan üdvözli a csapost.*
- Mondd csak, *- kérdezi lágy hangon-* mit tudnál javasolni, ha úgy szeretnék inni, hogy jól, de nem túl szeretném érezni magam..?
5074. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-08-21 15:08:25
Üzenet elküldve: 2024-08-21 15:08:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sötét üzletek//
* Már egy jó pár napja lehet, hogy elhagyta Artheniort, hogy máshol kereshesse a potenciálisan hasonló üzletben úszókat. Első pár napon kérdezősködik fel alá. Az egyetlen dolog, amit elért, hogy ki akarták rabolni. Ettől a suhanctól jutott a fülébe, hogy itt mindenféle söpredék meghúzódik. Az ork jelenléte sok embernek a tekintetét kíséri. Mintha sose láttak volna még orkot itt. A pultra könyököl és leinti a csapost. *
- A feketét keresem.
* A pultosnak megindul a szemöldöke, de egy szót sem szól, majd elmegy. Az ork ledöbben, mintha csak levegőnek néznék. Ezt a kiszolgálást! Nem sokkal később kettő nála sokkal kisebb, de annál bikább egyed fogja közre s vezetik egy privát szobába.
A szobába érve az orkot leültetik egy székre. A szobában körbenéz és meglátja az érintetett. Közben a srácok szorosan mögötte állnak, nehogy az ork rárepüljön, mert akkor ketten sem lennének elegek, hogy időben megállítsák. *
- Szóval te lennél a hírhedt alvilági kereskedő? Nem tagadom * néz körbe* van pénz, ha megengedheted magadnak, hogy minden áldott napot idebent tölts.
* Már nyújtaná is a kezét feléje, de fogdmegek újfent a vállára teszik a kezüket, hogy Cagon még véletlenül se tudjon előrébb menni. *
- Figyelj! Nyugodt vagyok és üzletelni jöttem. De érjenek hozzám még egyszer és a kezüket feldugom a seggükbe!
* Förmed rájuk az ork, mire a kezük visszakerül alapállásba*
- Jó fiú. Légy oly kedves és hozz nekem valamit inni.
* Hozzá vág egy kisebb erszényt és kacsintással sürgeti. *
- Jaj, nehogy már türelmetlenkedjünk. *Emeli fel a kezét * Előbb a hűsítő, aztán az üzlet.
* Látszik a többieken, hogy nemcsak, hogy nem tudják hova tenni az orkot, de még kényelmetlenül is érzik magukat vele egy szobában. Nem kell sok idő mire visszatérnek az italával. Ami egyébként egy Különleges bor, amiért 10 aranyat fizetett *
- Akkor hát vágjunk bele. Mint tudják, Sárváros elesett így Artheniorban szinte lehetetlenné vált hozzájutni a fekete varázsitalokhoz. *Belekortyol az italába * Nos, nekem meg a munkámhoz elengedhetetlen ez, szóval új puszipajtások után kutatok. Hogy ez te leszel e barátom, az csakis tőled függ. Az igazi kérdés, hogy szeretnél e egy kicsivel több pénzt keresni.
//Sötét üzletek//
* Már egy jó pár napja lehet, hogy elhagyta Artheniort, hogy máshol kereshesse a potenciálisan hasonló üzletben úszókat. Első pár napon kérdezősködik fel alá. Az egyetlen dolog, amit elért, hogy ki akarták rabolni. Ettől a suhanctól jutott a fülébe, hogy itt mindenféle söpredék meghúzódik. Az ork jelenléte sok embernek a tekintetét kíséri. Mintha sose láttak volna még orkot itt. A pultra könyököl és leinti a csapost. *
- A feketét keresem.
* A pultosnak megindul a szemöldöke, de egy szót sem szól, majd elmegy. Az ork ledöbben, mintha csak levegőnek néznék. Ezt a kiszolgálást! Nem sokkal később kettő nála sokkal kisebb, de annál bikább egyed fogja közre s vezetik egy privát szobába.
A szobába érve az orkot leültetik egy székre. A szobában körbenéz és meglátja az érintetett. Közben a srácok szorosan mögötte állnak, nehogy az ork rárepüljön, mert akkor ketten sem lennének elegek, hogy időben megállítsák. *
- Szóval te lennél a hírhedt alvilági kereskedő? Nem tagadom * néz körbe* van pénz, ha megengedheted magadnak, hogy minden áldott napot idebent tölts.
* Már nyújtaná is a kezét feléje, de fogdmegek újfent a vállára teszik a kezüket, hogy Cagon még véletlenül se tudjon előrébb menni. *
- Figyelj! Nyugodt vagyok és üzletelni jöttem. De érjenek hozzám még egyszer és a kezüket feldugom a seggükbe!
* Förmed rájuk az ork, mire a kezük visszakerül alapállásba*
- Jó fiú. Légy oly kedves és hozz nekem valamit inni.
* Hozzá vág egy kisebb erszényt és kacsintással sürgeti. *
- Jaj, nehogy már türelmetlenkedjünk. *Emeli fel a kezét * Előbb a hűsítő, aztán az üzlet.
* Látszik a többieken, hogy nemcsak, hogy nem tudják hova tenni az orkot, de még kényelmetlenül is érzik magukat vele egy szobában. Nem kell sok idő mire visszatérnek az italával. Ami egyébként egy Különleges bor, amiért 10 aranyat
fizetett *- Akkor hát vágjunk bele. Mint tudják, Sárváros elesett így Artheniorban szinte lehetetlenné vált hozzájutni a fekete varázsitalokhoz. *Belekortyol az italába * Nos, nekem meg a munkámhoz elengedhetetlen ez, szóval új puszipajtások után kutatok. Hogy ez te leszel e barátom, az csakis tőled függ. Az igazi kérdés, hogy szeretnél e egy kicsivel több pénzt keresni.
5073. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-05-04 19:36:18
Üzenet elküldve: 2024-05-04 19:36:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rorkir//
- Bármikor szívesen látnálak újra, de remélem ilyen téren nem lesz rám szükséged soha.
*Kuncog, hiszen akkor már elég nagy lehet majd a gond, ha a lelkének problémáival, vagy némi őrülettel keresné fel a másik. De egyébként meg nem esik neki rosszul a gondolat, hogy nem most találkozik először és utoljára a másikkal.
A Thargokról még csak futólag sem hallott, bár miért is kellett volna? Mindig olyan érzése van, mintha évek óta erre élne, mégsem telt el olyan rengeteg hat azóta, hogy kimerészkedett a nagyvilágba és elkezdte gyűjteni a tapasztalatokat.*
- Óh, mit is gondoltam? Hogy majd ebben nem lesz valami természetfeletti, mint a feltámadás? *Kacag, mert már nehéz befogadnia is azt a sok furcsaságot, amit a minap hallott, főleg annak tükrében, hogy minden nap találkozik valamivel, amit csak legendának, vagy mesének hitt.*
- Bölcs vagy te Rorkir, én mondom. *S szívesen hallgatná még őt napestig, a gond csupán annyi, hogy szegény folyton járó agya letompult, így már belőle nem tudnak világmegváltó gondolatok előtörni. Még egy korttyal űzi távolabb a józan eszét, s hallgatja tovább a másikat. Egészen el tudna veszni ebben.*
- A szabadság olyan, mint ez a kedvesség dolog nem? *Mereng még egy kicsit, ez a gondolat még sikeresen megfogant benne, görgeti is hát tovább.* - Neked az a szabadság, hogy tényleg azt csinálsz amit akarsz, nincsenek sűrűn lakott terek, nem ütközöl bele folyton valakibe... nekem meg már az is szabadság, hogy itt rostokolhatok napok óta bezárva a Sellőbe. De tudod miért? Mert eddig ezt sem tehettem volna meg. Milyen sok szemszögből lehet látni a dolgokat tényleg. De egyszer kipróbálom a te szabadságodat is. Majd mutasd meg. Megmutatod? *Azt nem tudja épp, hogy ez olyan dolog-e, amibe csak úgy bepillantást lehet-e nyerni, de miért is ne tűnhetne el egyszer a világ elől. Végtére is ez is egy olyan dolog, amit megtehet.* - Én is megmutatnám a régi világomat cserébe de... *Ezen a ponton keserűen felnevet* - De ott csak falak vannak tényleg. Meg sok pénz. Mondjuk jobbak a kaják, mint itt. *Nem kecsegtető ajánlat, de tapasztalni jó. Nem is érti miért csacsog erről. *
- A-a, várj még, aztán ígérem itt hagylak. Azt hiszem. Előbb el kell mondanod ki az a Durogaar. Az valami kegyesebb fajta istenség, vagy szellem, vagy mi?
*Már indult volna, de egyszerűen nem teheti. A borában épphogy egy korty maradt, majd csak akkor issza meg, ha választ kap. Sőt. Már a másik szobája is sokkal jobb ötletnek tűnik, mint nem is olyan régen. Ezért olyan áldás, s egyben átok az ital.*
//Rorkir//
- Bármikor szívesen látnálak újra, de remélem ilyen téren nem lesz rám szükséged soha.
*Kuncog, hiszen akkor már elég nagy lehet majd a gond, ha a lelkének problémáival, vagy némi őrülettel keresné fel a másik. De egyébként meg nem esik neki rosszul a gondolat, hogy nem most találkozik először és utoljára a másikkal.
A Thargokról még csak futólag sem hallott, bár miért is kellett volna? Mindig olyan érzése van, mintha évek óta erre élne, mégsem telt el olyan rengeteg hat azóta, hogy kimerészkedett a nagyvilágba és elkezdte gyűjteni a tapasztalatokat.*
- Óh, mit is gondoltam? Hogy majd ebben nem lesz valami természetfeletti, mint a feltámadás? *Kacag, mert már nehéz befogadnia is azt a sok furcsaságot, amit a minap hallott, főleg annak tükrében, hogy minden nap találkozik valamivel, amit csak legendának, vagy mesének hitt.*
- Bölcs vagy te Rorkir, én mondom. *S szívesen hallgatná még őt napestig, a gond csupán annyi, hogy szegény folyton járó agya letompult, így már belőle nem tudnak világmegváltó gondolatok előtörni. Még egy korttyal űzi távolabb a józan eszét, s hallgatja tovább a másikat. Egészen el tudna veszni ebben.*
- A szabadság olyan, mint ez a kedvesség dolog nem? *Mereng még egy kicsit, ez a gondolat még sikeresen megfogant benne, görgeti is hát tovább.* - Neked az a szabadság, hogy tényleg azt csinálsz amit akarsz, nincsenek sűrűn lakott terek, nem ütközöl bele folyton valakibe... nekem meg már az is szabadság, hogy itt rostokolhatok napok óta bezárva a Sellőbe. De tudod miért? Mert eddig ezt sem tehettem volna meg. Milyen sok szemszögből lehet látni a dolgokat tényleg. De egyszer kipróbálom a te szabadságodat is. Majd mutasd meg. Megmutatod? *Azt nem tudja épp, hogy ez olyan dolog-e, amibe csak úgy bepillantást lehet-e nyerni, de miért is ne tűnhetne el egyszer a világ elől. Végtére is ez is egy olyan dolog, amit megtehet.* - Én is megmutatnám a régi világomat cserébe de... *Ezen a ponton keserűen felnevet* - De ott csak falak vannak tényleg. Meg sok pénz. Mondjuk jobbak a kaják, mint itt. *Nem kecsegtető ajánlat, de tapasztalni jó. Nem is érti miért csacsog erről. *
- A-a, várj még, aztán ígérem itt hagylak. Azt hiszem. Előbb el kell mondanod ki az a Durogaar. Az valami kegyesebb fajta istenség, vagy szellem, vagy mi?
*Már indult volna, de egyszerűen nem teheti. A borában épphogy egy korty maradt, majd csak akkor issza meg, ha választ kap. Sőt. Már a másik szobája is sokkal jobb ötletnek tűnik, mint nem is olyan régen. Ezért olyan áldás, s egyben átok az ital.*
5072. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-05-03 22:54:00
Üzenet elküldve: 2024-05-03 22:54:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mai//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Ebben biztos lehetsz.
*Jót mulat a gondolaton, hogy tényleg házról házra jártat a lány.*
-Majd ha tényleg valóra váltod ezeket a terveket, gondolj rám is. Adj majd valami kedzevményt vagy ilyesmi.
*A maradék borát kezdi el elfogyasztani, bár már nem is annyira kívánja inkább csak mert ott van előtte és ki van fizetve.*
-A Thargokról? Szívesen mesélnék, de olyan sokat én sem tudok róluk sajnos. Azt tudom hogy állítólag egy korábbi sámán asszony feltámadt a halálból, és visszatért. Meg hogy Kagan lánya valami báróval szűrte össze a levet. De ezek is csak amolyan pletykák.
*Igazából nem szándékosan nem mond el dolgokat, csak nem tartja őket fontosnak. Például hogy ott is raboskodott egy ideig, hogy részt vett a Sziritáni fosztogatásban, vagy hogy egy vérbeli thargot akar asszonyul venni.*
-Nem hiszek benne egyébként hogy vannak ilyen meg olyan emberek. Mármint nyilván vannak bizonyos fajta alakok, de senki se jó meg rossz. Eleve mi az hogy jó? Kinek a szemszögéből jó, meg kedves. Érted.
*Megrázza fejét, mintha valamire nagyon gondolna, de nem tudja ennél jobban kifejezni magát.*
-Jó monduk a kurva vagy nem kurva, az tényleg elég egyszerű eldönteni.
*Itt azért csak elneveti magát a dolgon, hiába a komoly pofa.*
-Biztos akad egyébként, szerintem csak nem sikerült velük összefutnom. Tényleg nem sokat tartózkodtam ott. Mindig jobb kedveltem ahol kevesebb az ember. Valahogy szabadabbnak érzem magam, mehetek akárhová és nem ütközöm utcákba meg falakba.
*Talán ahhoz is lehet köze, hogy eleve így nőtt fel, síkságokon és pusztaságon. Közben állja a tekintetet és viszonozza is azt, érdekes hogy ez a Sa'Tereth valóban ennyire romlott, hogy nem hallott róla többet ezidáig. Talán ez egy égi jel. ~A francba, Durogaar, öreg barátom hol vagy?~ Ösztönösen a kardját akarja megfogni, de rájön hogy le kellett adnia az ajtónál.*
-Talán Durogaar vezetett ma ide, ő terelgette sorsunk folyamát ebbe a mederbe.
*Erősen elmereng és az ajtó felé bámul. Arra nem is gondol hogy Mainak fogalma sincs róla, hogy ki az a Durogaar.*
-Rendben.
*Feleli keserédes mosollyal az arcán. Megérti a másikat, és amúgysem ülhetnek itt örökké, talán neki is egy szobát kellene bérelnie lassan.*
-Hát akkor.. Örültem a találkozásnak Mai! Remélem még találkozunk, inkább hamarabb mint később.
*Azzal a poharát emeli, és az utolsó kortyokat is kiissza belőle.*
//Mai//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Ebben biztos lehetsz.
*Jót mulat a gondolaton, hogy tényleg házról házra jártat a lány.*
-Majd ha tényleg valóra váltod ezeket a terveket, gondolj rám is. Adj majd valami kedzevményt vagy ilyesmi.
*A maradék borát kezdi el elfogyasztani, bár már nem is annyira kívánja inkább csak mert ott van előtte és ki van fizetve.*
-A Thargokról? Szívesen mesélnék, de olyan sokat én sem tudok róluk sajnos. Azt tudom hogy állítólag egy korábbi sámán asszony feltámadt a halálból, és visszatért. Meg hogy Kagan lánya valami báróval szűrte össze a levet. De ezek is csak amolyan pletykák.
*Igazából nem szándékosan nem mond el dolgokat, csak nem tartja őket fontosnak. Például hogy ott is raboskodott egy ideig, hogy részt vett a Sziritáni fosztogatásban, vagy hogy egy vérbeli thargot akar asszonyul venni.*
-Nem hiszek benne egyébként hogy vannak ilyen meg olyan emberek. Mármint nyilván vannak bizonyos fajta alakok, de senki se jó meg rossz. Eleve mi az hogy jó? Kinek a szemszögéből jó, meg kedves. Érted.
*Megrázza fejét, mintha valamire nagyon gondolna, de nem tudja ennél jobban kifejezni magát.*
-Jó monduk a kurva vagy nem kurva, az tényleg elég egyszerű eldönteni.
*Itt azért csak elneveti magát a dolgon, hiába a komoly pofa.*
-Biztos akad egyébként, szerintem csak nem sikerült velük összefutnom. Tényleg nem sokat tartózkodtam ott. Mindig jobb kedveltem ahol kevesebb az ember. Valahogy szabadabbnak érzem magam, mehetek akárhová és nem ütközöm utcákba meg falakba.
*Talán ahhoz is lehet köze, hogy eleve így nőtt fel, síkságokon és pusztaságon. Közben állja a tekintetet és viszonozza is azt, érdekes hogy ez a Sa'Tereth valóban ennyire romlott, hogy nem hallott róla többet ezidáig. Talán ez egy égi jel. ~A francba, Durogaar, öreg barátom hol vagy?~ Ösztönösen a kardját akarja megfogni, de rájön hogy le kellett adnia az ajtónál.*
-Talán Durogaar vezetett ma ide, ő terelgette sorsunk folyamát ebbe a mederbe.
*Erősen elmereng és az ajtó felé bámul. Arra nem is gondol hogy Mainak fogalma sincs róla, hogy ki az a Durogaar.*
-Rendben.
*Feleli keserédes mosollyal az arcán. Megérti a másikat, és amúgysem ülhetnek itt örökké, talán neki is egy szobát kellene bérelnie lassan.*
-Hát akkor.. Örültem a találkozásnak Mai! Remélem még találkozunk, inkább hamarabb mint később.
*Azzal a poharát emeli, és az utolsó kortyokat is kiissza belőle.*
5071. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-05-03 09:57:33
Üzenet elküldve: 2024-05-03 09:57:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rorkir//
*Elképzeli, ahogy sorra kopogtatja a lakásokat, és megkérdez, nem-e szenved elmebajban aki éppen ajtót nyit. Ettől nevetni támad kedve, mint az elmúlt időben oly sokszor. Pedig a kérdés maga komolyan elgondolkodtató kellene legyen. *
- Az hogy nézne ki? Akkor azt hiszem rám gondolnának majd úgy, mint akinek segítségre van szüksége. De azt hiszem, ezt még nem terveztem el igazán. Amíg nem tudok eleget, addig nem is adhatok belőle igazán másoknak. De egyszer talán lesz egy kis... üzlet? Ezt a gondolatot elteszem magamnak, később hasznos lehet. Köszönöm! *Fogja meg köszönően, finoman megszorítva ismét a másik karját, ha azóta nem húzta el teljesen.*
- Róluk mesélhetnél egy kicsit, ha olyasmik mint te. Az érdekes. *Ismét félrebiccentett fej, és a mindentudás iránti vágyódó csillogás a kékekben. Még így ittasan sem menekül senki, aki információt csepegtet el, mert Mai mindenre ráharap. Persze csak magának gyűjti, nem célja kikotyogni.*
- Nem tudom, mindenki azt hiszi, hogy kedves vagyok. De nekem is vannak gondolataim, és szerintem ez így nem igaz. De hát kurvának is hisznek sokan. Akkor inkább legyen az első. *Már elég szórakozott ahhoz, hogy kifejtse a gondolatot, vagy csak nem akarja még most sem kiteregetni a szennyest, ami azokéhoz képest, akikkel találkozott igazán semmiség, de ő mégis mindig tiszta akart maradni. Talán az egy lehetetlen küldetés. *
- De hát olyan rosszak a tapasztalataid? Azért akad néhány tényleg normális alak is, nem?
*Próbál agyalni azon, hogy akikkel eddigi útja során találkozott, azok milyenek voltak. Válogatott népség és igazán sokat lehetett okulni a viselkedésükből. De azért volt jó és rossz tapasztalat is. Már csak itt a Sellőházban is. El is vigyorodik azt a másik asztalt bámulva, majd visszafúrja szemeit a férfiébe.*
- És mégis, sokan elhiszik, hogy ő mellettük van. Nem tudom mind ilyen-e, de rémmesékben sem olvastam sokkal romlottabbat mint ez Sa'Tereth. Mindegy. *Dől végül vissza a székébe, onnan fürkészi tovább a kezében lévő pohár tartalmát, majd bele is kortyol egyet.* - Ha ezt megiszom, el kell búcsúzzunk, mert még egy és neked kell innen bevinned.
//Rorkir//
*Elképzeli, ahogy sorra kopogtatja a lakásokat, és megkérdez, nem-e szenved elmebajban aki éppen ajtót nyit. Ettől nevetni támad kedve, mint az elmúlt időben oly sokszor. Pedig a kérdés maga komolyan elgondolkodtató kellene legyen. *
- Az hogy nézne ki? Akkor azt hiszem rám gondolnának majd úgy, mint akinek segítségre van szüksége. De azt hiszem, ezt még nem terveztem el igazán. Amíg nem tudok eleget, addig nem is adhatok belőle igazán másoknak. De egyszer talán lesz egy kis... üzlet? Ezt a gondolatot elteszem magamnak, később hasznos lehet. Köszönöm! *Fogja meg köszönően, finoman megszorítva ismét a másik karját, ha azóta nem húzta el teljesen.*
- Róluk mesélhetnél egy kicsit, ha olyasmik mint te. Az érdekes. *Ismét félrebiccentett fej, és a mindentudás iránti vágyódó csillogás a kékekben. Még így ittasan sem menekül senki, aki információt csepegtet el, mert Mai mindenre ráharap. Persze csak magának gyűjti, nem célja kikotyogni.*
- Nem tudom, mindenki azt hiszi, hogy kedves vagyok. De nekem is vannak gondolataim, és szerintem ez így nem igaz. De hát kurvának is hisznek sokan. Akkor inkább legyen az első. *Már elég szórakozott ahhoz, hogy kifejtse a gondolatot, vagy csak nem akarja még most sem kiteregetni a szennyest, ami azokéhoz képest, akikkel találkozott igazán semmiség, de ő mégis mindig tiszta akart maradni. Talán az egy lehetetlen küldetés. *
- De hát olyan rosszak a tapasztalataid? Azért akad néhány tényleg normális alak is, nem?
*Próbál agyalni azon, hogy akikkel eddigi útja során találkozott, azok milyenek voltak. Válogatott népség és igazán sokat lehetett okulni a viselkedésükből. De azért volt jó és rossz tapasztalat is. Már csak itt a Sellőházban is. El is vigyorodik azt a másik asztalt bámulva, majd visszafúrja szemeit a férfiébe.*
- És mégis, sokan elhiszik, hogy ő mellettük van. Nem tudom mind ilyen-e, de rémmesékben sem olvastam sokkal romlottabbat mint ez Sa'Tereth. Mindegy. *Dől végül vissza a székébe, onnan fürkészi tovább a kezében lévő pohár tartalmát, majd bele is kortyol egyet.* - Ha ezt megiszom, el kell búcsúzzunk, mert még egy és neked kell innen bevinned.
5070. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-05-02 15:46:26
Üzenet elküldve: 2024-05-02 15:46:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mai//
*Rorkir is érzi a bor jótékony hatását, bár szerencsére jól képzett ivó. Igaz mióta az állóképessége nem olyan mint régen, ő sem az igazi de mi baj történhetne vele? Fejfájással ébred másnap?*
-Az könnyen előfordulhat igen.
*Mosolyog a másikra. Egyébként is gyakran vette már észre, hogy az emberek, de főleg a nők nem olyan biztosak magukban.*
-És hogy tervezed ezt egyébként? Bekopogtatsz ismeretlenek ajtaján felajánlva a szolgálataidat? Vagy nyitnál egy kis üzletet és ott fogadnád a népeket?
*Még sosem látott ilyet, de el tudja képzelni hogy volna rá kereslet. Főleg valamelyik nagyobb városban, ahol sok a vagyonos alak, akiknek gondjaik vannak és nem merik őket egy fejszével megoldani. Azzal pedig sosem tud betelni, mikor azt mondják neki hogy okos, vagy hogy okos dolgokat mondott. Mint egy kisgyerek aki cukorkát kapott. Most hogy jóllakott, tele van a gyomra és jóféle borral is leöblítette torkát, érzi hogy kezd zsibbadni a teste.*
-Sokáig én se tudtam, mikor erre a földre jöttem. Rendes népeknek tűnnek, hasonlítanak rám. Sok dologban. Nem olyan városi fajta emberek.
*Nincs baja a városi népekkel úgy egyébként, tisztes távolból. De gyengének tartja őket, furcsának, nem érti meg az életüket és egyébként nem is érdekli túlságosan.*
-Nocsak? Hogy-hogy?
*Itt kezdi csak igazán érdekelni a másik.*
-Lehet hogy csak nekem vannak állandóan rossz tapasztaltaim, és nincs túl magasan a léc hogy megugord.
*Igazából nem is lepné meg ha így lenne, nem sok emberrel szokott beszélgetni, és közülök is sokan a végén a fejét akarják venni.*
-Nem tudok sokat az istenekről, de nem hiszem hogy lennének barátaik. Vagy ha vannak is, biztos nem az egyszerű halandók, akik a hatalomért, vagy félelemből vagy akármilyen okból követik őket.
//Mai//
*Rorkir is érzi a bor jótékony hatását, bár szerencsére jól képzett ivó. Igaz mióta az állóképessége nem olyan mint régen, ő sem az igazi de mi baj történhetne vele? Fejfájással ébred másnap?*
-Az könnyen előfordulhat igen.
*Mosolyog a másikra. Egyébként is gyakran vette már észre, hogy az emberek, de főleg a nők nem olyan biztosak magukban.*
-És hogy tervezed ezt egyébként? Bekopogtatsz ismeretlenek ajtaján felajánlva a szolgálataidat? Vagy nyitnál egy kis üzletet és ott fogadnád a népeket?
*Még sosem látott ilyet, de el tudja képzelni hogy volna rá kereslet. Főleg valamelyik nagyobb városban, ahol sok a vagyonos alak, akiknek gondjaik vannak és nem merik őket egy fejszével megoldani. Azzal pedig sosem tud betelni, mikor azt mondják neki hogy okos, vagy hogy okos dolgokat mondott. Mint egy kisgyerek aki cukorkát kapott. Most hogy jóllakott, tele van a gyomra és jóféle borral is leöblítette torkát, érzi hogy kezd zsibbadni a teste.*
-Sokáig én se tudtam, mikor erre a földre jöttem. Rendes népeknek tűnnek, hasonlítanak rám. Sok dologban. Nem olyan városi fajta emberek.
*Nincs baja a városi népekkel úgy egyébként, tisztes távolból. De gyengének tartja őket, furcsának, nem érti meg az életüket és egyébként nem is érdekli túlságosan.*
-Nocsak? Hogy-hogy?
*Itt kezdi csak igazán érdekelni a másik.*
-Lehet hogy csak nekem vannak állandóan rossz tapasztaltaim, és nincs túl magasan a léc hogy megugord.
*Igazából nem is lepné meg ha így lenne, nem sok emberrel szokott beszélgetni, és közülök is sokan a végén a fejét akarják venni.*
-Nem tudok sokat az istenekről, de nem hiszem hogy lennének barátaik. Vagy ha vannak is, biztos nem az egyszerű halandók, akik a hatalomért, vagy félelemből vagy akármilyen okból követik őket.
5069. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-30 16:45:06
Üzenet elküldve: 2024-04-30 16:45:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rorkir//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Eljöhet az a pillanat a félember életében is, hogy több bort iszik meg, mint amennyit a kis teste elbír. Ez a mai nap sincsen másképp, s bár a világ legegyenesebb tartásával próbálja bizonyítani a nagyvilágnak, hogy még csak meg sem ártott neki a szőlőkülönlegesség, attól még az elméje tompul, pont annyira, hogy ne fogja fel, hogy egyre vékonyabban és hangosabban beszél. Szerencsére a lágy zene és mások enyelgése ezt a zajt már elbírják, amit ők ketten csapnak a kis beszélgetésükkel.*
- Lehet, hogy jobb vagyok, mint gondoltam. *Teszi védekezőállásba a kezét maga elé, a másik mozdulatára, ami felettébb tetszik most neki.* - Mindenkiét talán én sem szeretném tudni, de esetenként nagyon jól jön. Vagy jól jöhet. Vagy én bolondulnék meg tőle és akkor annyi minden eddig tanult dolognak? *Mereng el egy kicsit, amíg a másik elpusztítja a vízi fenevadat a tányérjáról, s a csendes gondolkodásából a barbár legmélyebb bugyraiból előtörő böfögése rántja vissza a valóságba. Talán még levegőt is elfelejt venni, nehogy a nyíló szájából neki is hasonló mennydörgés törjön elő, bár ő nem is evett, csak ivott. Csak pislog maga elé párat és fogalma sincs, hogy ehhez hogyan kéne viszonyulni, lévén még gyermekként is leteremtéssel jutalmazták az ilyen természetes, ámbár cseppet sem nőies tettet. Úgy tűnik ereiben jócskán csörgedezik még a nemesi vér, mert egy pillanatra elszáll belőle minden szimpátia, amit egy fejrázással szerez vissza, meg egy jó nagy korty borral ~Nem vagy te ekkora picsa, nyugi már.~ Szerencsére, amilyen gyorsan jött a gondolat, úgy is illant el. Újra csüng a másik szavain, csak már nem biztos, hogy mindent úgy ért, ahogy egy órácskával ezelőtt.*
- Ez egy nagyon okos gondolat! *Csattan fel, mert nagyon tetszik neki amit mondd. Tetszik annak, aki minden erejével kerüli, hogy néha magába nézzen, mert túl fájó lenne amit bent talál, így inkább ezt az energiát másokra fordítja.* - Pontosan így van, bár talán... egyszerre is lehet a kettőt tanulni. Magamat és mást. *Csillogó szemei ismét elgondolkoznak, de nem tudnak túl mélyre menni, így hát csak hallgatja a másikat.*
- Én nem tudom kik azok a thargok, annyi mindent tudok és mégis olyan keveset. *Legyint és csak szemeit forgatja a fattyú szón való nevetésre, de azért utána beszáll ő is. Miért is ne? Hiszen tényleg vicces szó, s már nem is fáj.*
- Sokszor mondod, hogy kedves vagyok, de elárulom, annyira nem is vagyok az. *Fogalma sincs, miért mondja ezt, talán, mert ő tudja, hogy mikre gondol akkor, amikor másokat elemezni próbál. És, hogy kit mire használna fel, csak annak érdekében, hogy még többet tudjon meg. De ezt persze józanul nem hagyná előtörni magából.
Közel hajol a másikhoz, mintha csak a világ legnagyobb titkát szeretné megosztani.*
- Sa'Tereth történt. *Nagyon halkan és nyomatékosan formálja a szavakat, szinte a másikra lehelve azt.* - Azt hiszi a barátja, de a legnagyobb ellensége. És miatta vagyunk most itt napok óta. Ha te nem jöttél volna, megölt volna az unalom. *Bólogat, majd nagyot sóhajt, mintha kötelességének érezné, hogy vissza kell mennie a szobába, de még egy kicsit ellenáll.*- Bárcsak valahogy eltüntethetném, de elég kevés vagyok egy istenséget eltüntetni.
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.30 16:45:39
//Rorkir//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Eljöhet az a pillanat a félember életében is, hogy több bort iszik meg, mint amennyit a kis teste elbír. Ez a mai nap sincsen másképp, s bár a világ legegyenesebb tartásával próbálja bizonyítani a nagyvilágnak, hogy még csak meg sem ártott neki a szőlőkülönlegesség, attól még az elméje tompul, pont annyira, hogy ne fogja fel, hogy egyre vékonyabban és hangosabban beszél. Szerencsére a lágy zene és mások enyelgése ezt a zajt már elbírják, amit ők ketten csapnak a kis beszélgetésükkel.*
- Lehet, hogy jobb vagyok, mint gondoltam. *Teszi védekezőállásba a kezét maga elé, a másik mozdulatára, ami felettébb tetszik most neki.* - Mindenkiét talán én sem szeretném tudni, de esetenként nagyon jól jön. Vagy jól jöhet. Vagy én bolondulnék meg tőle és akkor annyi minden eddig tanult dolognak? *Mereng el egy kicsit, amíg a másik elpusztítja a vízi fenevadat a tányérjáról, s a csendes gondolkodásából a barbár legmélyebb bugyraiból előtörő böfögése rántja vissza a valóságba. Talán még levegőt is elfelejt venni, nehogy a nyíló szájából neki is hasonló mennydörgés törjön elő, bár ő nem is evett, csak ivott. Csak pislog maga elé párat és fogalma sincs, hogy ehhez hogyan kéne viszonyulni, lévén még gyermekként is leteremtéssel jutalmazták az ilyen természetes, ámbár cseppet sem nőies tettet. Úgy tűnik ereiben jócskán csörgedezik még a nemesi vér, mert egy pillanatra elszáll belőle minden szimpátia, amit egy fejrázással szerez vissza, meg egy jó nagy korty borral ~Nem vagy te ekkora picsa, nyugi már.~ Szerencsére, amilyen gyorsan jött a gondolat, úgy is illant el. Újra csüng a másik szavain, csak már nem biztos, hogy mindent úgy ért, ahogy egy órácskával ezelőtt.*
- Ez egy nagyon okos gondolat! *Csattan fel, mert nagyon tetszik neki amit mondd. Tetszik annak, aki minden erejével kerüli, hogy néha magába nézzen, mert túl fájó lenne amit bent talál, így inkább ezt az energiát másokra fordítja.* - Pontosan így van, bár talán... egyszerre is lehet a kettőt tanulni. Magamat és mást. *Csillogó szemei ismét elgondolkoznak, de nem tudnak túl mélyre menni, így hát csak hallgatja a másikat.*
- Én nem tudom kik azok a thargok, annyi mindent tudok és mégis olyan keveset. *Legyint és csak szemeit forgatja a fattyú szón való nevetésre, de azért utána beszáll ő is. Miért is ne? Hiszen tényleg vicces szó, s már nem is fáj.*
- Sokszor mondod, hogy kedves vagyok, de elárulom, annyira nem is vagyok az. *Fogalma sincs, miért mondja ezt, talán, mert ő tudja, hogy mikre gondol akkor, amikor másokat elemezni próbál. És, hogy kit mire használna fel, csak annak érdekében, hogy még többet tudjon meg. De ezt persze józanul nem hagyná előtörni magából.
Közel hajol a másikhoz, mintha csak a világ legnagyobb titkát szeretné megosztani.*
- Sa'Tereth történt. *Nagyon halkan és nyomatékosan formálja a szavakat, szinte a másikra lehelve azt.* - Azt hiszi a barátja, de a legnagyobb ellensége. És miatta vagyunk most itt napok óta. Ha te nem jöttél volna, megölt volna az unalom. *Bólogat, majd nagyot sóhajt, mintha kötelességének érezné, hogy vissza kell mennie a szobába, de még egy kicsit ellenáll.*- Bárcsak valahogy eltüntethetném, de elég kevés vagyok egy istenséget eltüntetni.
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.30 16:45:39
5068. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-29 22:12:15
Üzenet elküldve: 2024-04-29 22:12:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mai//
*A szelleme, a szíve és az ereje megmásíthatatlanul és örökké Rheiáé marad, ebben nem kételkedik egy kicsit sem. De most egész kellemes ez a Mai-al való társalgása. Az érintését is csak úgy kellemesen kiélvezi. Éppen felelni akarna, mikor az asztaltársa kimondja amit Rorkir is akart.*
-Biztos nem látsz te mások fejébe? Pont ezt akartam mondani... Hogy jut amennyi jut.
*Játékosan a két ujját a saját szeméhez emeli, majd pedig a lányra, jelezve hogy figyeli őt az ilyen boszorkányságok miatt.*
-Én félnék ha ilyen erőm lenne. Ki tudja miféle dolgok vannak mások fejében? Néha elég a saját gondolataimmal is boldogulni, nem hogy másékával.
*Közben elpusztítja az utolsó falatokat is, és elégedetten böfög egy óriásit.*
-Tudod min gondolkodtam?
*Teszi fel a költői kérdést, melyet rögtön meg is válaszol saját maga.*
-Hogy vajon ha így meg akarsz ismerni másokat, meg belelétni úgymond a fejükbe *Nem tér ki rá, hogy neki is van egy jó módszere arra, hogy belelásson valaki fejébe, csak utána általában nem maradnak életben a nyomorultak.* ahhoz először saját magadat kell nagyon ismerned? Ez ostoba gondolat?
*Nem tudja hogy most amit kérdez annak van-e értelme, vagy ez egy teljesen egyértelmű dolog, de hát ha egyszer erre gondolt, és megivott már pár liter bort nem fogja visszafogni magát.*
-Remélem, igazából nem csináltam semmit a városban, csak a városi őrség meg a thargok nincsenek most olyan jó viszonyban.
*Megvonja vállát, nem fél igazából vagy ilyesmi, csak számol a lehetőségekkel.*
-Á fattyú. Hehe, fattyú.
*Önkéntelenül felkacag, egyrészt mókásnak tartja magát a szót, másrészt pedig most pontosan érti hogy miért ezt a szót használják a fél-elfekre, és kicsit boldog ettől.*
-Bocs.
*Teszi hozzá gyorsan.*
-Megjárja, de legközelebb remélem nem ilyen moslékot főznek.
*Érdekes, mert egyébként egy falat sem maradt a tányéron. Biztosan nagyon éhes volt.*
-Ó igaz is, erre nem is gondoltam. Hogyha megtudnál valamit mindenképp szólj! Kedves tőled. *Közben az is eszébe jut, hogyha a barátnéja nem valami ocsmány öregasszony, akkor akár mindketten is átmehetnének Rorkirt melegíteni ezen a hideg éjszakán. Erre ismét elmosolyodik és a borát keresi.*
-Mi történt egyébként vele? Úgy értem miben merült ki és gyengült el?
//Mai//
*A szelleme, a szíve és az ereje megmásíthatatlanul és örökké Rheiáé marad, ebben nem kételkedik egy kicsit sem. De most egész kellemes ez a Mai-al való társalgása. Az érintését is csak úgy kellemesen kiélvezi. Éppen felelni akarna, mikor az asztaltársa kimondja amit Rorkir is akart.*
-Biztos nem látsz te mások fejébe? Pont ezt akartam mondani... Hogy jut amennyi jut.
*Játékosan a két ujját a saját szeméhez emeli, majd pedig a lányra, jelezve hogy figyeli őt az ilyen boszorkányságok miatt.*
-Én félnék ha ilyen erőm lenne. Ki tudja miféle dolgok vannak mások fejében? Néha elég a saját gondolataimmal is boldogulni, nem hogy másékával.
*Közben elpusztítja az utolsó falatokat is, és elégedetten böfög egy óriásit.*
-Tudod min gondolkodtam?
*Teszi fel a költői kérdést, melyet rögtön meg is válaszol saját maga.*
-Hogy vajon ha így meg akarsz ismerni másokat, meg belelétni úgymond a fejükbe *Nem tér ki rá, hogy neki is van egy jó módszere arra, hogy belelásson valaki fejébe, csak utána általában nem maradnak életben a nyomorultak.* ahhoz először saját magadat kell nagyon ismerned? Ez ostoba gondolat?
*Nem tudja hogy most amit kérdez annak van-e értelme, vagy ez egy teljesen egyértelmű dolog, de hát ha egyszer erre gondolt, és megivott már pár liter bort nem fogja visszafogni magát.*
-Remélem, igazából nem csináltam semmit a városban, csak a városi őrség meg a thargok nincsenek most olyan jó viszonyban.
*Megvonja vállát, nem fél igazából vagy ilyesmi, csak számol a lehetőségekkel.*
-Á fattyú. Hehe, fattyú.
*Önkéntelenül felkacag, egyrészt mókásnak tartja magát a szót, másrészt pedig most pontosan érti hogy miért ezt a szót használják a fél-elfekre, és kicsit boldog ettől.*
-Bocs.
*Teszi hozzá gyorsan.*
-Megjárja, de legközelebb remélem nem ilyen moslékot főznek.
*Érdekes, mert egyébként egy falat sem maradt a tányéron. Biztosan nagyon éhes volt.*
-Ó igaz is, erre nem is gondoltam. Hogyha megtudnál valamit mindenképp szólj! Kedves tőled. *Közben az is eszébe jut, hogyha a barátnéja nem valami ocsmány öregasszony, akkor akár mindketten is átmehetnének Rorkirt melegíteni ezen a hideg éjszakán. Erre ismét elmosolyodik és a borát keresi.*
-Mi történt egyébként vele? Úgy értem miben merült ki és gyengült el?
5067. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-28 14:29:17
Üzenet elküldve: 2024-04-28 14:29:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rorkir//
*Tényleg napestig képes lenne hallgatni a történeteket. Mindig minden érdekli amúgy is, hát még ha olyan meséli neki, aki másként is felkeltette az érdeklődését. De talán ez is egy olyan dolog, amit kialszik az ember másnapra. De addig is csak figyeli a másikat, s tapintja a heget, amit nagy nehezen végül elenged.*
- A tiéd azért remélem hosszabb fonál lesz. Bár, kinek mennyi jut... A rövid is lehet tartalmas.
*Néz végül fel a kezéről a másikra, nem kételkedik benne, hogy talál még magának elég bajt, vagy történést, amit később elmesélhet. *
- Hogy én? Nem török ilyen babérokra, de azért a fejekbe belelátnék szívesen. *Neveti el magát, majd kicsit el is gondolkodik. Képes lenne ő egyáltalán másokat vezetni bármiben is? Olyan mesterien álcázza magát, s másodpercek alatt válik belőle másik ember, s jól ki is ismeri a népeket, de még sosem töprengett azon, hogy ezt nagyban is csinálhatná. Talán nem bírna el a felelősséggel, talán pont, hogy igen. De ez még a távoli jövő. Mindenesetre nem szektát alapítana, hanem mondjuk egy iskolát.*
- Ó, melyik történeted játszódott a városban? Találtak már azok biztos mást, akivel lehet foglalkozni. *Legyint. Bár nehezen feledhető emlék lehet Rorkir bárkinek, elnézve a másik megjelenését.
Megmosolyogja a halas kijelentést.*
- Akkor talán meg kéne kóstolnod egyszer mégis, kíváncsi lennék, mit szólsz. *Még el is képzeli, hogy milyen arcot vágna, amikor felszolgálják neki az apró kis gyöngyöket. Aztán lehet, hogy olyan kifinomult a másik ízlése, hogy rászokna.*
- Ez tetszik, félember. Mások ezt fattyúnak "becézik". Így sokkal jobban hangzik.
*Mai csak kortyolgat, miközben Rorkir nekiesik a választott ételnek, amit jóízűen tüntet el a tányérról.*
- Úgy látom ízlik. *Nem bámulja meg evés közben, de jót mulat rajta, hogy milyen hévvel falja fel a nemrég még a vízen ringatózó madarat.*
- Akkor féltétlen. *Tűnődik el azon, hogy vajon mennyire lenne jó ötlet az éj leple alatt átsurranni a másik szobájába, s mivel nem vetette el teljesen, ezért meghagyja magának a választás lehetőségét, nem mond azonnal nemet. Bár, hogy Nori-nak mivel magyarázza meg, hogy eltünedezik, az jó kérdés. Remélhetőleg úgy alszik, hogy fel sem tűnik majd. A bor igazán dolgozik már benne, nyoma sincsen észérveknek, vagy ilyesmi.* - Jobban teszed, hogy maradsz, ha megtudok tőle valamit, ami segíthet neked, akkor is átkopogok. *Vigyorodik el, s ottfelejti szemeit a másikon. *
//Rorkir//
*Tényleg napestig képes lenne hallgatni a történeteket. Mindig minden érdekli amúgy is, hát még ha olyan meséli neki, aki másként is felkeltette az érdeklődését. De talán ez is egy olyan dolog, amit kialszik az ember másnapra. De addig is csak figyeli a másikat, s tapintja a heget, amit nagy nehezen végül elenged.*
- A tiéd azért remélem hosszabb fonál lesz. Bár, kinek mennyi jut... A rövid is lehet tartalmas.
*Néz végül fel a kezéről a másikra, nem kételkedik benne, hogy talál még magának elég bajt, vagy történést, amit később elmesélhet. *
- Hogy én? Nem török ilyen babérokra, de azért a fejekbe belelátnék szívesen. *Neveti el magát, majd kicsit el is gondolkodik. Képes lenne ő egyáltalán másokat vezetni bármiben is? Olyan mesterien álcázza magát, s másodpercek alatt válik belőle másik ember, s jól ki is ismeri a népeket, de még sosem töprengett azon, hogy ezt nagyban is csinálhatná. Talán nem bírna el a felelősséggel, talán pont, hogy igen. De ez még a távoli jövő. Mindenesetre nem szektát alapítana, hanem mondjuk egy iskolát.*
- Ó, melyik történeted játszódott a városban? Találtak már azok biztos mást, akivel lehet foglalkozni. *Legyint. Bár nehezen feledhető emlék lehet Rorkir bárkinek, elnézve a másik megjelenését.
Megmosolyogja a halas kijelentést.*
- Akkor talán meg kéne kóstolnod egyszer mégis, kíváncsi lennék, mit szólsz. *Még el is képzeli, hogy milyen arcot vágna, amikor felszolgálják neki az apró kis gyöngyöket. Aztán lehet, hogy olyan kifinomult a másik ízlése, hogy rászokna.*
- Ez tetszik, félember. Mások ezt fattyúnak "becézik". Így sokkal jobban hangzik.
*Mai csak kortyolgat, miközben Rorkir nekiesik a választott ételnek, amit jóízűen tüntet el a tányérról.*
- Úgy látom ízlik. *Nem bámulja meg evés közben, de jót mulat rajta, hogy milyen hévvel falja fel a nemrég még a vízen ringatózó madarat.*
- Akkor féltétlen. *Tűnődik el azon, hogy vajon mennyire lenne jó ötlet az éj leple alatt átsurranni a másik szobájába, s mivel nem vetette el teljesen, ezért meghagyja magának a választás lehetőségét, nem mond azonnal nemet. Bár, hogy Nori-nak mivel magyarázza meg, hogy eltünedezik, az jó kérdés. Remélhetőleg úgy alszik, hogy fel sem tűnik majd. A bor igazán dolgozik már benne, nyoma sincsen észérveknek, vagy ilyesmi.* - Jobban teszed, hogy maradsz, ha megtudok tőle valamit, ami segíthet neked, akkor is átkopogok. *Vigyorodik el, s ottfelejti szemeit a másikon. *
5066. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-27 20:48:03
Üzenet elküldve: 2024-04-27 20:48:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mai//
*Rorkir nem rántja el a kezét vagy ilyesmi, hagyja hogy Mai végigsimítsa, egyébként sem esik rosszul neki, és nem olyan szentimentális hogy ez kellemetlen emlékeket váltson ki belőle. Sőt igazából akárhogy is de jó érzés. Csak lenéz a kézre, majd vissza a lányra és elmosolyodik.*
-Így van ez rendjén. Ne kételkedj magadban, ez a lényeg. Nem bánkódom miatta.
*Megvonja végül a vállát.*
-Persze sajnálom a vérem, akik meghaltak, de így volt megfonva sorsuk fonala.
*A mosolya pedig szélesebb vigyorrá alakul.*
-Biztos elég volna két másiknak is.
*Feleli arra, hogy mennyi minden történt vele. És valóban. De nem érzi úgy, hogy ne volna még mit elérnie, ne volna erős ellenfél kit kihívhat, ne volna még magasabb hegy amit meg kell másznia. Nem adta még fel.*
-Na az már igaz. Mondom én, mindenki úgy boldogul ahogy tud. Lehet hogy nagy vezető lesz a végén belőled, belemászol mindenkinek a fejébe és mindenki követni fog mindenféle kalandokba.
*Látott már ilyet, csak az egy sámán volt. Bár azt csak a szellemek tudhatják, hogy tényleg sámán volt, vagy csak annnak hazudta magát a tiszteletért és az azzal járó javakért.*
-Mindenképpen! Remélem a városőrök nem akarnak majd erősködni a múltkori után. Kellemetlen lenne úgy a városban bóklászni, még a könyvtárba se jutnék be.
*Ezt úgy egyébként szinte magának mondja, de Mai is egyértelműen hallhat minden szót.*
-Halikra... Szeretem a halat!
*Jelenti ki, mintha csak ő is meglepődne a dolgon.*
-De legyen a kacsa, meggyőztél.
*Mintha győzködte volna bármiről is. Kér egy Kapitány kedvence nevű akármicsodát 17 aranyért. Remélhetőleg hamar ki is érkezik.*
-Te egy nagyon kedves fél ember vagy!
*A hangja már kicsit hangosabb attól, mint mikor bejöttek, de ez csak a bor jótékony hatása. És persze nagyon boldog is, hogy még egy kör érkezik az asztalukhoz. Az étellel együtt. Ahogy megkapja a tálat nem is nagyon finomkodik, jóízűen elkezd zabálni, emberes falatokat kiharapva a húsból, és borral öblít le minden második-harmadik falatot.*
-Ez már kellett belém!
*Mondja miközben tele van a szája, és minden szó kicsit piszén hat. Aztán persze nyel is néha, és tud rendesen is beszélni.*
-Tudod valószínűleg kiveszek egy szobát, nem akarok már sehová sem kószálni ma, ha esetleg megunnád az ápolgatást kopogj át.
*Odakacsint, majd nekilát egy újabb nagy falatnak.*
//Mai//
*Rorkir nem rántja el a kezét vagy ilyesmi, hagyja hogy Mai végigsimítsa, egyébként sem esik rosszul neki, és nem olyan szentimentális hogy ez kellemetlen emlékeket váltson ki belőle. Sőt igazából akárhogy is de jó érzés. Csak lenéz a kézre, majd vissza a lányra és elmosolyodik.*
-Így van ez rendjén. Ne kételkedj magadban, ez a lényeg. Nem bánkódom miatta.
*Megvonja végül a vállát.*
-Persze sajnálom a vérem, akik meghaltak, de így volt megfonva sorsuk fonala.
*A mosolya pedig szélesebb vigyorrá alakul.*
-Biztos elég volna két másiknak is.
*Feleli arra, hogy mennyi minden történt vele. És valóban. De nem érzi úgy, hogy ne volna még mit elérnie, ne volna erős ellenfél kit kihívhat, ne volna még magasabb hegy amit meg kell másznia. Nem adta még fel.*
-Na az már igaz. Mondom én, mindenki úgy boldogul ahogy tud. Lehet hogy nagy vezető lesz a végén belőled, belemászol mindenkinek a fejébe és mindenki követni fog mindenféle kalandokba.
*Látott már ilyet, csak az egy sámán volt. Bár azt csak a szellemek tudhatják, hogy tényleg sámán volt, vagy csak annnak hazudta magát a tiszteletért és az azzal járó javakért.*
-Mindenképpen! Remélem a városőrök nem akarnak majd erősködni a múltkori után. Kellemetlen lenne úgy a városban bóklászni, még a könyvtárba se jutnék be.
*Ezt úgy egyébként szinte magának mondja, de Mai is egyértelműen hallhat minden szót.*
-Halikra... Szeretem a halat!
*Jelenti ki, mintha csak ő is meglepődne a dolgon.*
-De legyen a kacsa, meggyőztél.
*Mintha győzködte volna bármiről is. Kér egy Kapitány kedvence nevű akármicsodát 17 aranyért.
Remélhetőleg hamar ki is érkezik.*-Te egy nagyon kedves fél ember vagy!
*A hangja már kicsit hangosabb attól, mint mikor bejöttek, de ez csak a bor jótékony hatása. És persze nagyon boldog is, hogy még egy kör érkezik az asztalukhoz. Az étellel együtt. Ahogy megkapja a tálat nem is nagyon finomkodik, jóízűen elkezd zabálni, emberes falatokat kiharapva a húsból, és borral öblít le minden második-harmadik falatot.*
-Ez már kellett belém!
*Mondja miközben tele van a szája, és minden szó kicsit piszén hat. Aztán persze nyel is néha, és tud rendesen is beszélni.*
-Tudod valószínűleg kiveszek egy szobát, nem akarok már sehová sem kószálni ma, ha esetleg megunnád az ápolgatást kopogj át.
*Odakacsint, majd nekilát egy újabb nagy falatnak.*
5065. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-27 15:22:26
Üzenet elküldve: 2024-04-27 15:22:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rorkir//
*Figyeli a mozdulatot, ahogy Rorkir megszabadul az alkarvédőtől és nézi a lánc nyomait, amit rajta hagyott a kegyetlen múlt. Hallgatja a szavakat, s közben kíváncsiságától vezérelve a heg után nyúl, hogyha hagyja, akkor végigsimíthasson vékony kis ujjaival rajta, miközben elkezdődik a mese. Minden hegnek története lehet azon a testen és őszintén érdeklődne, de túlzásokba azért nem esik.*
- Tudod, mindig azt hiszem, hogy ilyen dolgok nem is történhetnek meg. Furcsa dolog, hogy amíg én elvágyódom a biztonságtól, addig mi folyik a világban.
*Nem akaródzik egykönnyen elvenni a kezét a másikról, mintha csak vak lenne és az emléket szeretné kitapogatni.*
- Szörnyen hangzik, ami veled történt, de ha ebből kikeveredtél, akkor ugyan mi lehet előtted akadály? *Mosolyodik el csillogó szemekkel, s még mindig nem sikerült megütni azt a mércét benne, ami kiakad a sok vérontás hallatán. Ez még senkinek nem sikerült, pedig naiv tiszta kis lelke nem ezt mutathatja a külső szemlélőknek. Végül ráeszmél, hogy el kéne vennie kezét a másikról.*
- Mennyi minden történhetett veled. ~Furcsa, hogy ezt irigylem.~ Sokáig hallgatnám. *Gondolatát nem mondja ki, de látszódik rajta ez az abszurd képzelgés. Szeretne erős lenni. Egyszer az is lesz.*
- Valahogy túl kell élni, te tudod a legjobban, nemde? *Nevet fel, a némber kifejezés igazán üdítően hangzik a sok úrnő és kisasszonyozás után, amit másoktól hall. Nagyon jó érzés, hogy nem a nemest erősíti benne a másik.*
- Azért, ha mégsem halnánk meg keress meg bátran, ha a városban lesz dolgod.
*Örül ő is, pedig ketten elég érdekes látványt mutathatnak a külvilág számára, neki mégis egész otthonos. Talán a bor teszi, ami már igencsak elkezdett a fejébe szállni. Ennek okán észre sem veszi, hogy kutató jégkék szemeit szinte kiveri az ételek melletti iromány, ami magyarázatot ad arra, hogy mi is rejlik a fantázianév mögött.*
- Ja, hogy, áh! A kaviár az halikra. Nem olyan rossz, mint amilyennek hangzik. De... A kapitány kedvence az kacsasült. *Húzza végig ujjacskáját a soron, s nevet újfent.* - Ki tudja melyiké, gondolom bírják a vízimadarakat. Van cápahús is, csirke gyümölccsel. Te mit szeretsz? Szarvasbélszín... meg mindenféle tengeri dolog.
*Neki egy sem újdonság, az ő asztaluk tele volt mindig ilyen drága kincsekkel, de nem tudja, hogy Rorkir mire éhezik. * - Én már ettem nemrég, és a bor is telít. Kérek is még magunknak, amíg választasz. * A biztonság kedvéért ő csak egy-egy pohárka Különleges bort kér, amiért ki is fizeti a 20 aranyat.
Fel is hívja a másik a figyelmét rá, hogy egyébként talán valaki várja a szobában. Baj, ha ma ez nem érdekli? Neki is jár egy kis kikapcsolódás.*
- Mindenért mérges, ezt még elbírom. Egy kis idő még jár nekünk.
//Rorkir//
*Figyeli a mozdulatot, ahogy Rorkir megszabadul az alkarvédőtől és nézi a lánc nyomait, amit rajta hagyott a kegyetlen múlt. Hallgatja a szavakat, s közben kíváncsiságától vezérelve a heg után nyúl, hogyha hagyja, akkor végigsimíthasson vékony kis ujjaival rajta, miközben elkezdődik a mese. Minden hegnek története lehet azon a testen és őszintén érdeklődne, de túlzásokba azért nem esik.*
- Tudod, mindig azt hiszem, hogy ilyen dolgok nem is történhetnek meg. Furcsa dolog, hogy amíg én elvágyódom a biztonságtól, addig mi folyik a világban.
*Nem akaródzik egykönnyen elvenni a kezét a másikról, mintha csak vak lenne és az emléket szeretné kitapogatni.*
- Szörnyen hangzik, ami veled történt, de ha ebből kikeveredtél, akkor ugyan mi lehet előtted akadály? *Mosolyodik el csillogó szemekkel, s még mindig nem sikerült megütni azt a mércét benne, ami kiakad a sok vérontás hallatán. Ez még senkinek nem sikerült, pedig naiv tiszta kis lelke nem ezt mutathatja a külső szemlélőknek. Végül ráeszmél, hogy el kéne vennie kezét a másikról.*
- Mennyi minden történhetett veled. ~Furcsa, hogy ezt irigylem.~ Sokáig hallgatnám. *Gondolatát nem mondja ki, de látszódik rajta ez az abszurd képzelgés. Szeretne erős lenni. Egyszer az is lesz.*
- Valahogy túl kell élni, te tudod a legjobban, nemde? *Nevet fel, a némber kifejezés igazán üdítően hangzik a sok úrnő és kisasszonyozás után, amit másoktól hall. Nagyon jó érzés, hogy nem a nemest erősíti benne a másik.*
- Azért, ha mégsem halnánk meg keress meg bátran, ha a városban lesz dolgod.
*Örül ő is, pedig ketten elég érdekes látványt mutathatnak a külvilág számára, neki mégis egész otthonos. Talán a bor teszi, ami már igencsak elkezdett a fejébe szállni. Ennek okán észre sem veszi, hogy kutató jégkék szemeit szinte kiveri az ételek melletti iromány, ami magyarázatot ad arra, hogy mi is rejlik a fantázianév mögött.*
- Ja, hogy, áh! A kaviár az halikra. Nem olyan rossz, mint amilyennek hangzik. De... A kapitány kedvence az kacsasült. *Húzza végig ujjacskáját a soron, s nevet újfent.* - Ki tudja melyiké, gondolom bírják a vízimadarakat. Van cápahús is, csirke gyümölccsel. Te mit szeretsz? Szarvasbélszín... meg mindenféle tengeri dolog.
*Neki egy sem újdonság, az ő asztaluk tele volt mindig ilyen drága kincsekkel, de nem tudja, hogy Rorkir mire éhezik. * - Én már ettem nemrég, és a bor is telít. Kérek is még magunknak, amíg választasz. * A biztonság kedvéért ő csak egy-egy pohárka Különleges bort kér, amiért ki is fizeti a 20 aranyat.
Fel is hívja a másik a figyelmét rá, hogy egyébként talán valaki várja a szobában. Baj, ha ma ez nem érdekli? Neki is jár egy kis kikapcsolódás.*
- Mindenért mérges, ezt még elbírom. Egy kis idő még jár nekünk.
5064. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-27 10:03:52
Üzenet elküldve: 2024-04-27 10:03:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mai//
*Rorkir Mai választ megmosolyogja, és biccent is egy párat egyetértése jeléül.*
-Pontosan! Én sem mondhattam volna szebben.
*Mondja ezt úgy, mintha egyébként ő köztudottan szépen szokott volna dolgokat mondani. A kérdésre meglazítja bőr alkarvédőjét és csupasszá teszi egész karját, majd a csuklólyát fordítja oda a lánynak. Még mindig ott vannak a láncnyomok, melyek maradandó károkat okoztak karján, és a lelkén is. Az sem biztos hogy nem égtek bele, nehéz megmondani ennyi év után a sebesülés okát.*
-Mikor fiatal voltam, gyermek, a klánomat elárulta egy kapzsi rohadék az egyik nomád törzsnek.
*Szerencsére van még egy másik bor előtte, különben most biztosan kellene rendelnie.*
-A szerencsések csatában haltak meg, de sokunkat elvitték rabszolgának. Csak hát..
*Felhörpint egy nagy kortyot, és széles vigyorral a képén lecsapja az asztalra a poharat.*
-Nem számoltak vele, hogy mitől vagyunk Vérgőzösek. Egy éjszaka kiszabadultam, és a többi már történelem. Meglepődnék ha egy is életben maradt volna, szerintem a nevükre sem emlékszik már senki.
*Kicsit elréved, mert nem is emlékszik, de úgy gondolja hogy legjobb tudomása szerint így van, úgyhogy nem kattog rajta tovább hogy esetleg egy-két patkány mégis megmenekült volna.*
-Áh értem!
*Csap az asztalra ismét csupasz tenyerével, de most egyáltalán más hangulatában. Boldog, hogy megértette a dolgot. Végre!*
-Végül is ez egy erős fegyver lehet, ki tudja talán a végén még olvasni is tudsz majd másokban! És persze, segítesz azoknak akiknek segíteni kell vagy akarsz. Rafinált egy némber vagy te Mai!
*Röhög a dolgon. Meg kicsit magán is, sőt kicsit talán a bor is nevetteti.*
-Tudod lehet hogy holnap meghalunk, és sosem találkozunk többé, de azért örülök hogy megismertelek.
*Próbálja elővenni a kedves mosolyát, nem sűrűn szokta használni. Szerencsére Mai kisegíti az étel dolgában, így nem kényszerül a vak szerencsére a választással, amiért igencsak hálás.*
-Mi az a kaviár? És minek a kapitányának a kedvence?
*Látszik rajta az értetlenség, de azért elgondolkozik hogy végül melyik is legyen. Talán mire elfogy a bor sikerü eldönteni.*
-Te nem kérsz valamit?
*S közben míg az étel dolgát rágják meg, eszébe jut még valami.*
-Na és a barátnéd nem lesz mérges, hogy itt iszogatsz velem ?
//Mai//
*Rorkir Mai választ megmosolyogja, és biccent is egy párat egyetértése jeléül.*
-Pontosan! Én sem mondhattam volna szebben.
*Mondja ezt úgy, mintha egyébként ő köztudottan szépen szokott volna dolgokat mondani. A kérdésre meglazítja bőr alkarvédőjét és csupasszá teszi egész karját, majd a csuklólyát fordítja oda a lánynak. Még mindig ott vannak a láncnyomok, melyek maradandó károkat okoztak karján, és a lelkén is. Az sem biztos hogy nem égtek bele, nehéz megmondani ennyi év után a sebesülés okát.*
-Mikor fiatal voltam, gyermek, a klánomat elárulta egy kapzsi rohadék az egyik nomád törzsnek.
*Szerencsére van még egy másik bor előtte, különben most biztosan kellene rendelnie.*
-A szerencsések csatában haltak meg, de sokunkat elvitték rabszolgának. Csak hát..
*Felhörpint egy nagy kortyot, és széles vigyorral a képén lecsapja az asztalra a poharat.*
-Nem számoltak vele, hogy mitől vagyunk Vérgőzösek. Egy éjszaka kiszabadultam, és a többi már történelem. Meglepődnék ha egy is életben maradt volna, szerintem a nevükre sem emlékszik már senki.
*Kicsit elréved, mert nem is emlékszik, de úgy gondolja hogy legjobb tudomása szerint így van, úgyhogy nem kattog rajta tovább hogy esetleg egy-két patkány mégis megmenekült volna.*
-Áh értem!
*Csap az asztalra ismét csupasz tenyerével, de most egyáltalán más hangulatában. Boldog, hogy megértette a dolgot. Végre!*
-Végül is ez egy erős fegyver lehet, ki tudja talán a végén még olvasni is tudsz majd másokban! És persze, segítesz azoknak akiknek segíteni kell vagy akarsz. Rafinált egy némber vagy te Mai!
*Röhög a dolgon. Meg kicsit magán is, sőt kicsit talán a bor is nevetteti.*
-Tudod lehet hogy holnap meghalunk, és sosem találkozunk többé, de azért örülök hogy megismertelek.
*Próbálja elővenni a kedves mosolyát, nem sűrűn szokta használni. Szerencsére Mai kisegíti az étel dolgában, így nem kényszerül a vak szerencsére a választással, amiért igencsak hálás.*
-Mi az a kaviár? És minek a kapitányának a kedvence?
*Látszik rajta az értetlenség, de azért elgondolkozik hogy végül melyik is legyen. Talán mire elfogy a bor sikerü eldönteni.*
-Te nem kérsz valamit?
*S közben míg az étel dolgát rágják meg, eszébe jut még valami.*
-Na és a barátnéd nem lesz mérges, hogy itt iszogatsz velem ?
5063. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-25 17:41:27
Üzenet elküldve: 2024-04-25 17:41:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rorkir//
*Bár az ismeretségük alig néhány fertályórára tehető, mégis valami olyan öröm önti el a válasza nyomán, amit meg sem tud magyarázni. Talán nem is kellene, hogy fontos legyen a válasz, neki mégis az. Az indulatra talán máskor hátra is hőkölne, de most jótékonyan hatja át a látvány mindenét.*
- El sem hiszed, hogy milyen jó ezt hallani. Nem tudnék olyat mondani, ami miatt ez megérhetné. Még ha most meghalok, talán az sem. De... mi az, hogy voltál már szolga?
*Pislog a másikra, talán nem ildomos ilyesmit kérdezni, de őt ez hidegen hagyja. Szeret kérdezni. Az sem túl természetes neki, hogy itt ül egy ilyen nagy idegennel és úgy hallgatja a szavait, mintha csak simogatások lennének, minden erő ellenére, nem most fogja visszafogni magát.
Bólogat csak, a félelem néha hasznos is tud lenni, mindössze nem szabad hogy áthasson mindent, mert akkor elfelejt az ember élni. Vagy jelenesetben a félember.*
- Ó, azért hazudnék, ha csak a jó hajtana. Olyan szerintem nincs, hogy csak az. Én ebből tanulok és igyekszem magamon is hasznosítani. Nem vagyok olyan nagy és erős, mint te, és fegyvert sem tudok forgatni, ezzel talán meg tudom védeni magam, esetenként mást is. Volt már, hogy jól jött. És nemhogy kihasználnák, még ellenállnak a dolognak. Sokan nem szeretik a változást.
*Na nem a harc hevében kezdene el megváltó szavakat mormolni, azt tudja, hogy butaság. De néhány észérv, vagy a magabiztosságának a demonstrálása már volt, hogy segített. És a körülötte lévőket jobb mederbe terelni, az nem csak a másiknak jó, hanem neki is. Fiatal még, majd egyszer rájön, hogy ez az út tényleg járható-e, vagy el kellene kezdeni leckéket venni a kaszárnyában.
Szemei aligha tudnának kiszáradni a pislogástól, nincs ez másképpen most sem, ahogy az erős és szép gyermekeiket emlegeti. Talán jobban örült volna, ha kap valami biztosítékot arról, hogy ám legyen, megkeresi, ha sikerült a terv, de nem ezt kapta. Egy kis töprengést viszont igen. Azt, hogy a félvérnek nem is hozhatna össze porontyot, inkább nem árulja el, haszontalanabbnak nem is érezhetné magát utána a másik szemében. Így csak hagyja elveszni a témát, de még kicsit kiélvezi a másik pillantását. Ami hirtelen nagyon közel kerül hozzá, a levegővétel ilyenkor pedig nem megy olyan szaporán. Végül csak az ételkínálat lesz a fontos, el is neveti magát, de nem a férfin kacag, hanem tulajdon gondolatain.*
- Hmm, mit ennél? Gondolom egy kis kaviárral és sajttal nem érnéd be. De hús az van. Trófeatál, az való neked. Biztos, hogy másnap is felébredsz. *Bár őszintén, fogalma sincs mi lehet rajta, de azért bőszen ajánlgatja.* - Kapitány kedvence...? Én még nem ettem, de jól megpakolt tálakat szolgálnak ki néha. *Közben a boráért nyúl, amiből az utolsó kortyot is megissza, még szerencse, hogy van előtte még egy.*
//Rorkir//
*Bár az ismeretségük alig néhány fertályórára tehető, mégis valami olyan öröm önti el a válasza nyomán, amit meg sem tud magyarázni. Talán nem is kellene, hogy fontos legyen a válasz, neki mégis az. Az indulatra talán máskor hátra is hőkölne, de most jótékonyan hatja át a látvány mindenét.*
- El sem hiszed, hogy milyen jó ezt hallani. Nem tudnék olyat mondani, ami miatt ez megérhetné. Még ha most meghalok, talán az sem. De... mi az, hogy voltál már szolga?
*Pislog a másikra, talán nem ildomos ilyesmit kérdezni, de őt ez hidegen hagyja. Szeret kérdezni. Az sem túl természetes neki, hogy itt ül egy ilyen nagy idegennel és úgy hallgatja a szavait, mintha csak simogatások lennének, minden erő ellenére, nem most fogja visszafogni magát.
Bólogat csak, a félelem néha hasznos is tud lenni, mindössze nem szabad hogy áthasson mindent, mert akkor elfelejt az ember élni. Vagy jelenesetben a félember.*
- Ó, azért hazudnék, ha csak a jó hajtana. Olyan szerintem nincs, hogy csak az. Én ebből tanulok és igyekszem magamon is hasznosítani. Nem vagyok olyan nagy és erős, mint te, és fegyvert sem tudok forgatni, ezzel talán meg tudom védeni magam, esetenként mást is. Volt már, hogy jól jött. És nemhogy kihasználnák, még ellenállnak a dolognak. Sokan nem szeretik a változást.
*Na nem a harc hevében kezdene el megváltó szavakat mormolni, azt tudja, hogy butaság. De néhány észérv, vagy a magabiztosságának a demonstrálása már volt, hogy segített. És a körülötte lévőket jobb mederbe terelni, az nem csak a másiknak jó, hanem neki is. Fiatal még, majd egyszer rájön, hogy ez az út tényleg járható-e, vagy el kellene kezdeni leckéket venni a kaszárnyában.
Szemei aligha tudnának kiszáradni a pislogástól, nincs ez másképpen most sem, ahogy az erős és szép gyermekeiket emlegeti. Talán jobban örült volna, ha kap valami biztosítékot arról, hogy ám legyen, megkeresi, ha sikerült a terv, de nem ezt kapta. Egy kis töprengést viszont igen. Azt, hogy a félvérnek nem is hozhatna össze porontyot, inkább nem árulja el, haszontalanabbnak nem is érezhetné magát utána a másik szemében. Így csak hagyja elveszni a témát, de még kicsit kiélvezi a másik pillantását. Ami hirtelen nagyon közel kerül hozzá, a levegővétel ilyenkor pedig nem megy olyan szaporán. Végül csak az ételkínálat lesz a fontos, el is neveti magát, de nem a férfin kacag, hanem tulajdon gondolatain.*
- Hmm, mit ennél? Gondolom egy kis kaviárral és sajttal nem érnéd be. De hús az van. Trófeatál, az való neked. Biztos, hogy másnap is felébredsz. *Bár őszintén, fogalma sincs mi lehet rajta, de azért bőszen ajánlgatja.* - Kapitány kedvence...? Én még nem ettem, de jól megpakolt tálakat szolgálnak ki néha. *Közben a boráért nyúl, amiből az utolsó kortyot is megissza, még szerencse, hogy van előtte még egy.*
5062. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-25 00:17:48
Üzenet elküldve: 2024-04-25 00:17:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mai//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Igen igen. Valami ilyesmi rémlik nekem is.
*Bólogat, de egyébként fogalma sincs mennyiről beszéltek neki a részegek a kikötőben, vagy a vaskorsóban mikor elkezdődött az a bizonyos bunyó. Szokatlan dolog az hogy Rorkir viszonylag bölcs dolgokat mondjon egy asztalnál, s aztán még azt is a fejéhez vágják hogy igaza van. Nem is nagyon tudja hogy mit feleljen, csak meglepetten bámul maga elé. Az utána következő kérdésre viszont pontosan tudja hogy mit feleljen. Szinte még gondolkodnia sem kell, rögtön rávágja.*
-Lószart!
*Hörgi fel indulatosan, mégis valami furcsa mosollyal az arcán.*
-Azt választanám hogy bassza meg. Egyszer voltam már szolga, soha többé.
*És ha eddig nem verte le a pohara tartalmát, hogy biztosan megteszi egy szuszra.*
-Milyen élet volna az egyébként is?
*Legyint kezével, mert biztos megint fecsegni kezdene ha elkezdené részletezni, azt meg mégsem szeretné hogy elterjedjen róla hogy micsoda egy szószátyár alak.*
-Ne aggódj, mindenki fél néha. Anélkül nem is lehetnél bátor, csak vakmerő. Vagy bolond. Egyik sem túl szerencsés.
*Felröhög, mert eszébe jutnak olyan korábbi bajtársai akik bizonyosan bolondok lehettek. De utána csöndben marad és kedvesen meghallgatja Mait hogy végtére is milyen indíttatásból tűzte ki célul magának azokat a célokat amikről korábban beszélt. Egy darabig csak néha hümment egyet, jelzésként adva hogy itt van és figyel.*
-Akkor ez amolyan ravasz dolog végső soron?
*Erősen járnak a gondolatai.*
-Áh értem. Szóval akkor a színtiszta jóság hajt? Hogy segíts azokon akik nem tudnak magukon? Végül is ez merész dolog is lehet. Mások harcait vívni helyettük. Hmm. Nem félsz hogy ki fognak használni?
*Közben az is eszébe jut, hogy vajon létezik-e olyan ezen a világon, hogy önzetlen jóság, mert egyébként eddig erre sosem gondolt. Bár valójában nem igen hiszi hogy volna. A kujon ajánlatára Mai egy aprócska pirkanáson az arcán kívül elutasítóan felel, Rorkir pedig úgy kezeli ezt, mintha csak valakinek a lovát kérte volna kölcsön.*
-Rendben. Kár, pedig szép és erős gyermekeink is lehettek volna.
*Bár abban nem biztos hogy könnyen menne az életadás, nincs olyan szép széles csípője a lánynak mint Rheiának. Még egy pillanatra igyekszik elkapni a másik tekintetét, aztán egészen máson jár a figyelme. Közelebb is hajol az asztalhoz.*
-De... Kérnék valamit. Azt mondtad hogy olvasol beszédet igaz?
*Még egy kicsit közelebb hajol.*
-Mit lehet itt enni, ami nem mérgez meg és túlélem az éjszakát tőle?
//Mai//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Igen igen. Valami ilyesmi rémlik nekem is.
*Bólogat, de egyébként fogalma sincs mennyiről beszéltek neki a részegek a kikötőben, vagy a vaskorsóban mikor elkezdődött az a bizonyos bunyó. Szokatlan dolog az hogy Rorkir viszonylag bölcs dolgokat mondjon egy asztalnál, s aztán még azt is a fejéhez vágják hogy igaza van. Nem is nagyon tudja hogy mit feleljen, csak meglepetten bámul maga elé. Az utána következő kérdésre viszont pontosan tudja hogy mit feleljen. Szinte még gondolkodnia sem kell, rögtön rávágja.*
-Lószart!
*Hörgi fel indulatosan, mégis valami furcsa mosollyal az arcán.*
-Azt választanám hogy bassza meg. Egyszer voltam már szolga, soha többé.
*És ha eddig nem verte le a pohara tartalmát, hogy biztosan megteszi egy szuszra.*
-Milyen élet volna az egyébként is?
*Legyint kezével, mert biztos megint fecsegni kezdene ha elkezdené részletezni, azt meg mégsem szeretné hogy elterjedjen róla hogy micsoda egy szószátyár alak.*
-Ne aggódj, mindenki fél néha. Anélkül nem is lehetnél bátor, csak vakmerő. Vagy bolond. Egyik sem túl szerencsés.
*Felröhög, mert eszébe jutnak olyan korábbi bajtársai akik bizonyosan bolondok lehettek. De utána csöndben marad és kedvesen meghallgatja Mait hogy végtére is milyen indíttatásból tűzte ki célul magának azokat a célokat amikről korábban beszélt. Egy darabig csak néha hümment egyet, jelzésként adva hogy itt van és figyel.*
-Akkor ez amolyan ravasz dolog végső soron?
*Erősen járnak a gondolatai.*
-Áh értem. Szóval akkor a színtiszta jóság hajt? Hogy segíts azokon akik nem tudnak magukon? Végül is ez merész dolog is lehet. Mások harcait vívni helyettük. Hmm. Nem félsz hogy ki fognak használni?
*Közben az is eszébe jut, hogy vajon létezik-e olyan ezen a világon, hogy önzetlen jóság, mert egyébként eddig erre sosem gondolt. Bár valójában nem igen hiszi hogy volna. A kujon ajánlatára Mai egy aprócska pirkanáson az arcán kívül elutasítóan felel, Rorkir pedig úgy kezeli ezt, mintha csak valakinek a lovát kérte volna kölcsön.*
-Rendben. Kár, pedig szép és erős gyermekeink is lehettek volna.
*Bár abban nem biztos hogy könnyen menne az életadás, nincs olyan szép széles csípője a lánynak mint Rheiának. Még egy pillanatra igyekszik elkapni a másik tekintetét, aztán egészen máson jár a figyelme. Közelebb is hajol az asztalhoz.*
-De... Kérnék valamit. Azt mondtad hogy olvasol beszédet igaz?
*Még egy kicsit közelebb hajol.*
-Mit lehet itt enni, ami nem mérgez meg és túlélem az éjszakát tőle?
5061. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-23 19:00:10
Üzenet elküldve: 2024-04-23 19:00:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rorkir//
*Ő viszont túl sokat is hallotta ezt a nevet, csak bólogat. Tetszik neki, ahogy a nevet kiejti. Egy biztos, Mai semmilyen istennel nem tervez lepaktálni, bőven elég volt neki az, amit eddig hallott. Bár valamiben hinni, ami reményt ad, nem rossz dolog, de neki legyen inkább az a tudás, amit ő szerez meg.*
- Nem ástam bele magam, kettőről biztos tudok. Ez is sokkal több, mint amiről akartam.
*Emeli ajkához a bort, s hallgatja a másik tényleg bölcsnek tűnő szavait. Bevillan az is, hogy a halhatatlanság kérdése valóban nem teljesen igaz. Nori is csak egy alkalomra szólóan kapta meg ezt az esélyt, a másodiknál ő is el fog tűnni a világról, aminek a gondolata furcsán félelmetes, sokkal jobban az, mintha Mai életéről lenne szó.*
- Hm, igazad van. *Mélyed bele egy kissé a gondolataiba, kékjeit a férfin hagyva. Sokkal többet tud ő és sokkal több tapasztalata is van. Erről legalábbis biztosan.*
- De ha kapnál lehetőséget arra, hogy egyszer segít rajtad egy istenség, visszahoz a biztos halálból, de cserébe szolgálnod kell, mit választanál? Neked megérné? *Neki ez fontos kérdés, mert a saját válaszát tudja, és sajnos másét is. Nagyon örülne, ha azt hallaná, amit ő is gondol.*
- A félelem csak megakadályoz rengeteg mindenben, de azért én néha szoktam. *Nem olyan vakmerő, de nem is terheli magát fölöslegesen ezzel az érzéssel.*
- Hogy én? Dehogy. Én nagyon jól megvagyok ezek nélkül is. *Neveti el magát, ha valamit sziklaszilárdan tud magáról, az az, hogy őt kerüljék el ezek a természetfelettiek. De azt, hogy mi az igazi indíttatása a lélek kutatásának, megint egy másik kérdés.*
- Mindenképpen erősít az ilyesfajta tudás, azt gondolom. Lehet haszna is, ha ezért valaki hálás. Jól tud jönni. Vagy ha más előtt jársz néhány lépéssel. De végső soron... tudom milyen, ha senkid nincs. Nekem sosem volt. Talán ezért szeretnék másnak esélyt adni, ha egyedül nem megy. *Megrándítja a vállát, ez túl bután hangzik, hiszen miért is kéne bárkin segíteni? De ő ilyen. Értékel minden hasonló cselekedetet, főleg mert ő ebben mindig hiányt szenvedett.* - És persze ezzel még kevesek próbálkoztak, ki tudja mire bukkanok rá.
*Talán most egy egészen enyhén zavarban van, mert nehezen fejezi ki a gondolatait ezzel kapcsolatban. Lélekről magyarázni egy harcosnak? Meg is rázza a fejét. Sosem hiszi el, hogy ez bárkit érdekelhet.
Döbbenetét megpróbálja palástolni, de egy enyhe pír mégis megszínezi orcáját. A hallott szavak hízelgőek, de végignézve a másik testén és annak nagyságán hirtelen megfagyasztja benne a levegőt. Olyan apró ehhez a férfihoz képest, hogy az első gondolata az, hogyha valamibe belehalna, az ez lenne. Bár szép halálnak tartják. A következő, pedig az, hogy szíve szerint, már most indulna. Valamiért furcsamód vonzódik. De Nori-ra mégsem fekhetnek rá.*
- Szerezd vissza azt a tíz éved. Utána a tiéd vagyok. Teljesen. *Fúrja mélyebbre szemeit a másikéba. Nincs eltelve magától, hogy azt higgye, megéri ez a másiknak, de miért is ne adhatna egy plusz motivációt. Na, nem mintha tudna ellenkezni, ha a hátára dobná és felvinné.*
//Rorkir//
*Ő viszont túl sokat is hallotta ezt a nevet, csak bólogat. Tetszik neki, ahogy a nevet kiejti. Egy biztos, Mai semmilyen istennel nem tervez lepaktálni, bőven elég volt neki az, amit eddig hallott. Bár valamiben hinni, ami reményt ad, nem rossz dolog, de neki legyen inkább az a tudás, amit ő szerez meg.*
- Nem ástam bele magam, kettőről biztos tudok. Ez is sokkal több, mint amiről akartam.
*Emeli ajkához a bort, s hallgatja a másik tényleg bölcsnek tűnő szavait. Bevillan az is, hogy a halhatatlanság kérdése valóban nem teljesen igaz. Nori is csak egy alkalomra szólóan kapta meg ezt az esélyt, a másodiknál ő is el fog tűnni a világról, aminek a gondolata furcsán félelmetes, sokkal jobban az, mintha Mai életéről lenne szó.*
- Hm, igazad van. *Mélyed bele egy kissé a gondolataiba, kékjeit a férfin hagyva. Sokkal többet tud ő és sokkal több tapasztalata is van. Erről legalábbis biztosan.*
- De ha kapnál lehetőséget arra, hogy egyszer segít rajtad egy istenség, visszahoz a biztos halálból, de cserébe szolgálnod kell, mit választanál? Neked megérné? *Neki ez fontos kérdés, mert a saját válaszát tudja, és sajnos másét is. Nagyon örülne, ha azt hallaná, amit ő is gondol.*
- A félelem csak megakadályoz rengeteg mindenben, de azért én néha szoktam. *Nem olyan vakmerő, de nem is terheli magát fölöslegesen ezzel az érzéssel.*
- Hogy én? Dehogy. Én nagyon jól megvagyok ezek nélkül is. *Neveti el magát, ha valamit sziklaszilárdan tud magáról, az az, hogy őt kerüljék el ezek a természetfelettiek. De azt, hogy mi az igazi indíttatása a lélek kutatásának, megint egy másik kérdés.*
- Mindenképpen erősít az ilyesfajta tudás, azt gondolom. Lehet haszna is, ha ezért valaki hálás. Jól tud jönni. Vagy ha más előtt jársz néhány lépéssel. De végső soron... tudom milyen, ha senkid nincs. Nekem sosem volt. Talán ezért szeretnék másnak esélyt adni, ha egyedül nem megy. *Megrándítja a vállát, ez túl bután hangzik, hiszen miért is kéne bárkin segíteni? De ő ilyen. Értékel minden hasonló cselekedetet, főleg mert ő ebben mindig hiányt szenvedett.* - És persze ezzel még kevesek próbálkoztak, ki tudja mire bukkanok rá.
*Talán most egy egészen enyhén zavarban van, mert nehezen fejezi ki a gondolatait ezzel kapcsolatban. Lélekről magyarázni egy harcosnak? Meg is rázza a fejét. Sosem hiszi el, hogy ez bárkit érdekelhet.
Döbbenetét megpróbálja palástolni, de egy enyhe pír mégis megszínezi orcáját. A hallott szavak hízelgőek, de végignézve a másik testén és annak nagyságán hirtelen megfagyasztja benne a levegőt. Olyan apró ehhez a férfihoz képest, hogy az első gondolata az, hogyha valamibe belehalna, az ez lenne. Bár szép halálnak tartják. A következő, pedig az, hogy szíve szerint, már most indulna. Valamiért furcsamód vonzódik. De Nori-ra mégsem fekhetnek rá.*
- Szerezd vissza azt a tíz éved. Utána a tiéd vagyok. Teljesen. *Fúrja mélyebbre szemeit a másikéba. Nincs eltelve magától, hogy azt higgye, megéri ez a másiknak, de miért is ne adhatna egy plusz motivációt. Na, nem mintha tudna ellenkezni, ha a hátára dobná és felvinné.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5204-5223