Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 259 (5161. - 5180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5180. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-11-17 17:19:05
Üzenet elküldve: 2024-11-17 17:19:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
*Mámorító számára ez a régi-új világ, mely rögvest elkezdi altatni óvatosságát. Nem is bánja feltétlenül, most semmire sem vágyik jobban a bódultságnál, hiszen olyan sokáig volt józan. Más számára teljesen magától értetődő ez, Relaelnek viszont komoly erőfeszítést vesz igénybe, hogy képes legyen tisztán elviselni magát és az emlékeit.
Ha akarna sem lenne képes komor lenni a harcos társaságában, aki önkéntelenül is kirángatja őt a melankólia pocsolyájából, amiben egyébként előszeretettel lubickol. A bókra mosolya elégedett vigyorgássá szélesedik, amíg végül ajkai Denjaaréval találkoznak. Szenvedélyes csókkal örvendezteti meg partnerét, s adja egyúttal tudtára, hogy elégedettséggel töltik el őt a történtek. Nem bánja ezt a fajta határozottságot, sőt, egyenesen meg is követeli. Nem is tudná másként elképzelni "kapcsolatuk" dinamikáját.*
- Feltehetően degeszre tömném az erszényemet.
*Kuncogja, tekintetét csak egy pillanatra emeli fel az egykori Parancsnokra, majd vissza sötét hajtincsére, amivel szórakozottan játszadozik.
Röviden eljátszadozik a gondolattal, hogy milyen lehet egy kurtizán élete, de hamar rájön mennyire távol áll tőle. A testiség bizony nem áll távol tőle, gyakran és alaposan örömét leli benne, de elég határozott igénye van a partnereit illetően. Túl büszke is volna hozzá, így igen sanyarú sorsa lenne, ha hasonló foglalkozásra kényszerülne.*
- De legalább tudom, hogy lenne egy visszatérő vendégem.
*Már Relael is igen izgatott, részben mert régen látták viszont egymást. Ugyan ő idő közben csillapítottak éhségét mással, de elég csak visszaemlékeznie Denjaar illatára, bőrének melegére, és mély hangjára ahhoz, hogy rögvest repetázni óhajtson.
Úgy hitte elsőként némi borozgatással ütik el az időt, de látszólag más tervei vannak a harcosnak, így engedelmesen követi őt a pulthoz. Míg az egykori Parancsnok kezébe veszi az irányítást, addig csendben nézelődik, s élvezi a látványt. Meg is tetszik neki egy-két leány, az egyik mellette elhaladó pillangónál nem is fogja vissza magát, s szép orcáján finoman simít végig. Egy kacér mosollyal bűvöli el őt, de hagyja tovalibbenni a szépséget. Természetesen eközben is figyel, kicsit meg is szédíti Denjaar követeléseinek hosszú listája.*
- Valójában az nekem is jól esne most.
*Zöldjeivel egy darabig leköveti Denjaar kezének útját, majd visszavándorol a rideg szempárhoz, hogy kihívóan farkasszemet nézzenek. Jól szórakozik, melyről egyre szélesedő mosolya is árulkodik. Nincs ellenére, hogy Denjaar már a fogadótérben birtokba veszi testét, de nem is tűri tétlenül. A wegtoreni igen hamar érezheti Relael jobbját ágyékán, mely ugyanolyan nemes egyszerűséggel markol rá a férfi ékére, mint ahogy az teszi puha melleivel.*
- Óvatosan Parancsnok, ha így folytatjuk feleslegesen fizetted a szobát.
*Mámorító számára ez a régi-új világ, mely rögvest elkezdi altatni óvatosságát. Nem is bánja feltétlenül, most semmire sem vágyik jobban a bódultságnál, hiszen olyan sokáig volt józan. Más számára teljesen magától értetődő ez, Relaelnek viszont komoly erőfeszítést vesz igénybe, hogy képes legyen tisztán elviselni magát és az emlékeit.
Ha akarna sem lenne képes komor lenni a harcos társaságában, aki önkéntelenül is kirángatja őt a melankólia pocsolyájából, amiben egyébként előszeretettel lubickol. A bókra mosolya elégedett vigyorgássá szélesedik, amíg végül ajkai Denjaaréval találkoznak. Szenvedélyes csókkal örvendezteti meg partnerét, s adja egyúttal tudtára, hogy elégedettséggel töltik el őt a történtek. Nem bánja ezt a fajta határozottságot, sőt, egyenesen meg is követeli. Nem is tudná másként elképzelni "kapcsolatuk" dinamikáját.*
- Feltehetően degeszre tömném az erszényemet.
*Kuncogja, tekintetét csak egy pillanatra emeli fel az egykori Parancsnokra, majd vissza sötét hajtincsére, amivel szórakozottan játszadozik.
Röviden eljátszadozik a gondolattal, hogy milyen lehet egy kurtizán élete, de hamar rájön mennyire távol áll tőle. A testiség bizony nem áll távol tőle, gyakran és alaposan örömét leli benne, de elég határozott igénye van a partnereit illetően. Túl büszke is volna hozzá, így igen sanyarú sorsa lenne, ha hasonló foglalkozásra kényszerülne.*
- De legalább tudom, hogy lenne egy visszatérő vendégem.
*Már Relael is igen izgatott, részben mert régen látták viszont egymást. Ugyan ő idő közben csillapítottak éhségét mással, de elég csak visszaemlékeznie Denjaar illatára, bőrének melegére, és mély hangjára ahhoz, hogy rögvest repetázni óhajtson.
Úgy hitte elsőként némi borozgatással ütik el az időt, de látszólag más tervei vannak a harcosnak, így engedelmesen követi őt a pulthoz. Míg az egykori Parancsnok kezébe veszi az irányítást, addig csendben nézelődik, s élvezi a látványt. Meg is tetszik neki egy-két leány, az egyik mellette elhaladó pillangónál nem is fogja vissza magát, s szép orcáján finoman simít végig. Egy kacér mosollyal bűvöli el őt, de hagyja tovalibbenni a szépséget. Természetesen eközben is figyel, kicsit meg is szédíti Denjaar követeléseinek hosszú listája.*
- Valójában az nekem is jól esne most.
*Zöldjeivel egy darabig leköveti Denjaar kezének útját, majd visszavándorol a rideg szempárhoz, hogy kihívóan farkasszemet nézzenek. Jól szórakozik, melyről egyre szélesedő mosolya is árulkodik. Nincs ellenére, hogy Denjaar már a fogadótérben birtokba veszi testét, de nem is tűri tétlenül. A wegtoreni igen hamar érezheti Relael jobbját ágyékán, mely ugyanolyan nemes egyszerűséggel markol rá a férfi ékére, mint ahogy az teszi puha melleivel.*
- Óvatosan Parancsnok, ha így folytatjuk feleslegesen fizetted a szobát.
5179. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-11-17 14:58:24
Üzenet elküldve: 2024-11-17 14:58:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
*Természetesen leadja fegyvereit. Az lenne meglepő, ha a Kikötő világában egy efféle helyen nem lenne ez bevett módi. Azon sem lepődik meg már, hogy Relael mennyi pengét visel magán. Volt alkalma megtapasztalni, hogy a hosszúéletű bizony sosem kíván védtelen maradni.
A parfüm, a gőz és az édes dohányillat keveredése megannyi emléket ébreszt benne. Az érzékeket tompító egyveleg jótékony hatással van a gondolatokra. Mintha nem is a Kikötőben lenne, mintha nem is kéne ébernek lenni a külső veszélyekkel szemben.
Követi Relael tekintetét az ellibbenő sellő után, de végül csak az elfen állapodik meg tekintete.*
-Hogy őszinte legyek, én már kinéztem magamnak egyet. *Finoman túr bele a sötét hajzuhatagba, hogy Relael ajkait határozottan sajátjához irányítsa. Nehéz lenne tagadni, hogy dagad a kéjtől, de egyelőre megálljt parancsol késztetéseinek.*
-Egy kevésbé szerencsés életben talán Te magad is itt kötsz ki. Népszerű termék lennél a palettán. *Tagadhatatlan, hogy az elf egyáltalán nem lóg ki a sorból. Épp ellenkezőleg. Kíváncsi, vajon mennyire lenne degradáló szerepkör a nemesnek.
Mihelyst Relael kinéz magának egy szimpatikus asztalt, vállát érintve állítja meg.*
-Ugyan, minek ücsörögnél itt? *Mosolyodik el szakálla alatt, majd öles léptekkel a pult felé veszi az irányt. Csupán egy biccentésben részesíti a pult mögött állót, mielőtt nekilátna leadni alapos rendelését. Hamar a pultra kerül a 158 arany a táblán helyet kapó Romantikus szoba csomagért,
a hozzá való, páros Fürdőért még 46 arany, majd az Ördögvigyor illóolajként való felhasználásáért még 50arany. . Ugyanakkor még nem ért a végére.*
-Nagyjából egy fertályóra múlva kerítsenek egy sellőt, aki kiszolgál. Ne jöjjön üres kézzel. Hozzon fel néhány litert abból a Különleges borból. *A csinos kis aranykupac kiegészül még 55 arannyal.*
-A friss gyümölcsöt se felejtsék lenn. *Tetézi még 26 arannyal a dolgot a Természet zamata fantáziánévvel ellátott desszertért.* -Még valami. *A pultra halmozott aranytorony ledőlni készül a 76 aranyat érő toldástól.* -Ördögvigyor dohányként. Nehezen fér a fejembe, miért nem jár ez szobánként.
*Ahogy átvette a megfelelően ellátott szoba kulcsát, ismét Relaelhez lép.*
-Elismerem, rám fér egy fürdő. *Ezt alighanem Relael sem tagadná meg magától, tekintettel rá, hogy nem is oly rég még vérben úszhatott.*
-Kettőt kértem. De csak ha nincs ellenedre. *Alaposan megnyomja az utolsó szót, miközben érdes tenyerei felfedezőútra indulnak, szinte kihívóan várva, vajon az elf megállítja-e. Játékos szórakozottsággal löki le a hosszúéletű bal válláról a pántot, majd ha csak nem áll ellen, nyúl a finom selyemruha alá, hogy kívánalmainak megfelelően, mohón markolhasson keblére. Túlzás lenne azt állítani, hogy látja Relael sajátosan csavaros elméjét vagy akár a lány határait. Izgalmas felfedezési terep, szinte már késztetést érez rá, hogy mindent kitapasztaljon. Végül csak a kulcsra pillant és a rávésett számra, hogy megkereshessék szobájukat.*
*Természetesen leadja fegyvereit. Az lenne meglepő, ha a Kikötő világában egy efféle helyen nem lenne ez bevett módi. Azon sem lepődik meg már, hogy Relael mennyi pengét visel magán. Volt alkalma megtapasztalni, hogy a hosszúéletű bizony sosem kíván védtelen maradni.
A parfüm, a gőz és az édes dohányillat keveredése megannyi emléket ébreszt benne. Az érzékeket tompító egyveleg jótékony hatással van a gondolatokra. Mintha nem is a Kikötőben lenne, mintha nem is kéne ébernek lenni a külső veszélyekkel szemben.
Követi Relael tekintetét az ellibbenő sellő után, de végül csak az elfen állapodik meg tekintete.*
-Hogy őszinte legyek, én már kinéztem magamnak egyet. *Finoman túr bele a sötét hajzuhatagba, hogy Relael ajkait határozottan sajátjához irányítsa. Nehéz lenne tagadni, hogy dagad a kéjtől, de egyelőre megálljt parancsol késztetéseinek.*
-Egy kevésbé szerencsés életben talán Te magad is itt kötsz ki. Népszerű termék lennél a palettán. *Tagadhatatlan, hogy az elf egyáltalán nem lóg ki a sorból. Épp ellenkezőleg. Kíváncsi, vajon mennyire lenne degradáló szerepkör a nemesnek.
Mihelyst Relael kinéz magának egy szimpatikus asztalt, vállát érintve állítja meg.*
-Ugyan, minek ücsörögnél itt? *Mosolyodik el szakálla alatt, majd öles léptekkel a pult felé veszi az irányt. Csupán egy biccentésben részesíti a pult mögött állót, mielőtt nekilátna leadni alapos rendelését. Hamar a pultra kerül a 158 arany a táblán helyet kapó Romantikus szoba csomagért,
a hozzá való, páros Fürdőért még 46 arany, majd az Ördögvigyor illóolajként való felhasználásáért még 50arany. . Ugyanakkor még nem ért a végére.*-Nagyjából egy fertályóra múlva kerítsenek egy sellőt, aki kiszolgál. Ne jöjjön üres kézzel. Hozzon fel néhány litert abból a Különleges borból. *A csinos kis aranykupac kiegészül még 55 arannyal.*
-A friss gyümölcsöt se felejtsék lenn. *Tetézi még 26 arannyal a dolgot a Természet zamata fantáziánévvel ellátott desszertért.*
-Még valami. *A pultra halmozott aranytorony ledőlni készül a 76 aranyat érő toldástól.* -Ördögvigyor dohányként. Nehezen fér a fejembe, miért nem jár ez szobánként. *Ahogy átvette a megfelelően ellátott szoba kulcsát, ismét Relaelhez lép.*
-Elismerem, rám fér egy fürdő. *Ezt alighanem Relael sem tagadná meg magától, tekintettel rá, hogy nem is oly rég még vérben úszhatott.*
-Kettőt kértem. De csak ha nincs ellenedre. *Alaposan megnyomja az utolsó szót, miközben érdes tenyerei felfedezőútra indulnak, szinte kihívóan várva, vajon az elf megállítja-e. Játékos szórakozottsággal löki le a hosszúéletű bal válláról a pántot, majd ha csak nem áll ellen, nyúl a finom selyemruha alá, hogy kívánalmainak megfelelően, mohón markolhasson keblére. Túlzás lenne azt állítani, hogy látja Relael sajátosan csavaros elméjét vagy akár a lány határait. Izgalmas felfedezési terep, szinte már késztetést érez rá, hogy mindent kitapasztaljon. Végül csak a kulcsra pillant és a rávésett számra, hogy megkereshessék szobájukat.*
5178. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-11-17 14:06:46
Üzenet elküldve: 2024-11-17 14:06:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Színek nélkül festett valóság//
*Rengeteget beszél a lány, de legalább azt csinálja, amit kér tőle. Ez nagyban hozzásegíti ahhoz, hogy ne legyen a kelleténél morcosabb, de a biztonság kedvéért azért kell az a rudacska. Hosszú még az este, talán az alkotáshoz is hozzásegíti egy mélyebb állapot. Bár kevés időt adott maguknak, sejtelmei szerint kétszer annyit fognak eltölteni a fürdőben, de még úgy is elfogadható. Nem fogja kiugrasztani a lányt ha letelt az idő azonnal, de ez már a belélegzett nyugalom miatt lesz így, mert egyébként képes volna megtenni.
Nem figyeli, hogy a másik mit csinál, el van ő is foglalva magával, és az érzéssel, amit úgy hiányolt azóta, hogy megtudta hová is igyekeznek. A nyugalma mindig nagy kincs volt, a hidegvére segítette a túléléshez, mégis olyan könnyedén bicsaklik meg mostanság. Elmélázhatna rajta, de most van, ami meggátolja ebben.*
- Ördögvigyor.
*Válaszol, fátyolos aranyakkal nézve rá a füstre, a rátelepedett halovány mosoly kíséretében, majd végül ő is belemártja hosszú lábait a vízbe, aztán elmerül benne majdnem mellkasig. A peremnek dőlve engedi, hogy a víz forrósága még tovább lazítsa. Nem volt ostobaság, de nem fogja kimondani. Két kezét maga mellett kilógatva a dézsából engedi el a napok fáradalmait, miközben egyre fogy az ujjai között lévő bódító. Kis idő, hogy újra Leiná-ra tekint, majd a dióillatot árasztó szert egy határozott mozdulattal nyújtja felé. Jót fog tenni, talán a szája is ilyen szépen csukva marad utána.*
- Próbáld ki, Leina.
*Ha elveszi, ha nem ő behunyja a szemeit és nem is kívánja kinyitni addig, amíg elérkezettnek nem látja az időt, hogy elfoglalják a szobát, ahol még étel is vár rájuk. Az egyetlen hiányérzet most csak a gyomrában érződik. Talán meghagyja neki a másik ezt az állapotot, de ha nem, most akkor sem morogna rá.*
*Rengeteget beszél a lány, de legalább azt csinálja, amit kér tőle. Ez nagyban hozzásegíti ahhoz, hogy ne legyen a kelleténél morcosabb, de a biztonság kedvéért azért kell az a rudacska. Hosszú még az este, talán az alkotáshoz is hozzásegíti egy mélyebb állapot. Bár kevés időt adott maguknak, sejtelmei szerint kétszer annyit fognak eltölteni a fürdőben, de még úgy is elfogadható. Nem fogja kiugrasztani a lányt ha letelt az idő azonnal, de ez már a belélegzett nyugalom miatt lesz így, mert egyébként képes volna megtenni.
Nem figyeli, hogy a másik mit csinál, el van ő is foglalva magával, és az érzéssel, amit úgy hiányolt azóta, hogy megtudta hová is igyekeznek. A nyugalma mindig nagy kincs volt, a hidegvére segítette a túléléshez, mégis olyan könnyedén bicsaklik meg mostanság. Elmélázhatna rajta, de most van, ami meggátolja ebben.*
- Ördögvigyor.
*Válaszol, fátyolos aranyakkal nézve rá a füstre, a rátelepedett halovány mosoly kíséretében, majd végül ő is belemártja hosszú lábait a vízbe, aztán elmerül benne majdnem mellkasig. A peremnek dőlve engedi, hogy a víz forrósága még tovább lazítsa. Nem volt ostobaság, de nem fogja kimondani. Két kezét maga mellett kilógatva a dézsából engedi el a napok fáradalmait, miközben egyre fogy az ujjai között lévő bódító. Kis idő, hogy újra Leiná-ra tekint, majd a dióillatot árasztó szert egy határozott mozdulattal nyújtja felé. Jót fog tenni, talán a szája is ilyen szépen csukva marad utána.*
- Próbáld ki, Leina.
*Ha elveszi, ha nem ő behunyja a szemeit és nem is kívánja kinyitni addig, amíg elérkezettnek nem látja az időt, hogy elfoglalják a szobát, ahol még étel is vár rájuk. Az egyetlen hiányérzet most csak a gyomrában érződik. Talán meghagyja neki a másik ezt az állapotot, de ha nem, most akkor sem morogna rá.*
5177. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-11-17 14:03:42
Üzenet elküldve: 2024-11-17 14:03:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
*A kígyó etetésére csupán biccent. Hogy mivel fogja pontosan megetetni, arról egyelőre gőze sincs, de emiatt majd holnap fog aggódni. Sokat kell majd még tanulnia a lényről, s ennek a felelősségnek tudata jelenleg csak terheli őt, ezért nem törődik vele, különösképpen mert kellemes társasága van éppen.*
- Csak ugyan? Olyan messze érne a híre?
*Ízlelgeti ezt az új információt. Rögvest tervek kezdenek formát ölteni elméjében, de nem többek ezek még zavaros elképzelésnél.*
*Türelmesen kivárja amíg Denjaar kabátját magához veszi, mielőtt távoznának a fogadóból. Nem magyarázkodik és nem is köszön, láthatóan minden figyelmét a gladiátornak szenteli.*
- Idegen volnál?
*Természetesen most is mint mindig, elsőre arra reagál amire óhajt.*
- Nagy fiúk, egyedül is be tudják már kötni a cipőjüket.
*Feleli szórakozottan, s ezzel egyidejűleg megpillantja a Sellőház impozáns épületét. Nehéz lenne bármivel összekeverni, így anélkül felismeri, hogy visszatérő vendég volna.*
*Beérve meleg, kellemes illatok és pompa fogadja. Egy pillanatra úgy érzi magát, mint Artheniorban ifjú leány korában. Pillantásával egy kacér, karcsú leányt követ, aki éppen kézen fogva kíséri vendégét.
Megkönnyebbült sóhaj szakad fel belőle, miközben saját szőrmekabátját lesöpri magáról.*
- Milyen ismerős világ.
*Duruzsolja orra alatt. Mielőtt tovább haladhatna szabad asztalt keresni maguknak, a Sellőház biztonságáért felelős egyik őr kedvesen tudtára adja, hogy fegyvereit le kell adnia. Nem veszi zokon a kérést, ezért rögtön eleget is tesz neki. Két tőrét derekára rögzített hüvelyükkel együtt akasztja le, majd egy harmadikat - egy lényegesen apróbbat - combjának külső oldaláról csatol le és nyújt át. Természetesen fülbevalóit magán hagyja, az ellen aligha emelhetne bárki szót.*
- Milyen színes a kínálat. Neked melyik tetszik?
*Súgja oda Denjaarnak várakozás közben. Amennyiben a férfi is megszabadul pengéitől, akkor bátorkodik kétfős csapatuk élére törni, hogy egy szimpatikus asztalt keressen maguknak. A párnázott széken kicsit helyezkedve élvezi ki annak puhaságát.*
- Talán a Hét Varjúnak is elkélne némi csinosítgatás.
*A kígyó etetésére csupán biccent. Hogy mivel fogja pontosan megetetni, arról egyelőre gőze sincs, de emiatt majd holnap fog aggódni. Sokat kell majd még tanulnia a lényről, s ennek a felelősségnek tudata jelenleg csak terheli őt, ezért nem törődik vele, különösképpen mert kellemes társasága van éppen.*
- Csak ugyan? Olyan messze érne a híre?
*Ízlelgeti ezt az új információt. Rögvest tervek kezdenek formát ölteni elméjében, de nem többek ezek még zavaros elképzelésnél.*
*Türelmesen kivárja amíg Denjaar kabátját magához veszi, mielőtt távoznának a fogadóból. Nem magyarázkodik és nem is köszön, láthatóan minden figyelmét a gladiátornak szenteli.*
- Idegen volnál?
*Természetesen most is mint mindig, elsőre arra reagál amire óhajt.*
- Nagy fiúk, egyedül is be tudják már kötni a cipőjüket.
*Feleli szórakozottan, s ezzel egyidejűleg megpillantja a Sellőház impozáns épületét. Nehéz lenne bármivel összekeverni, így anélkül felismeri, hogy visszatérő vendég volna.*
*Beérve meleg, kellemes illatok és pompa fogadja. Egy pillanatra úgy érzi magát, mint Artheniorban ifjú leány korában. Pillantásával egy kacér, karcsú leányt követ, aki éppen kézen fogva kíséri vendégét.
Megkönnyebbült sóhaj szakad fel belőle, miközben saját szőrmekabátját lesöpri magáról.*
- Milyen ismerős világ.
*Duruzsolja orra alatt. Mielőtt tovább haladhatna szabad asztalt keresni maguknak, a Sellőház biztonságáért felelős egyik őr kedvesen tudtára adja, hogy fegyvereit le kell adnia. Nem veszi zokon a kérést, ezért rögtön eleget is tesz neki. Két tőrét derekára rögzített hüvelyükkel együtt akasztja le, majd egy harmadikat - egy lényegesen apróbbat - combjának külső oldaláról csatol le és nyújt át. Természetesen fülbevalóit magán hagyja, az ellen aligha emelhetne bárki szót.*
- Milyen színes a kínálat. Neked melyik tetszik?
*Súgja oda Denjaarnak várakozás közben. Amennyiben a férfi is megszabadul pengéitől, akkor bátorkodik kétfős csapatuk élére törni, hogy egy szimpatikus asztalt keressen maguknak. A párnázott széken kicsit helyezkedve élvezi ki annak puhaságát.*
- Talán a Hét Varjúnak is elkélne némi csinosítgatás.
5176. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-11-17 12:58:20
Üzenet elküldve: 2024-11-17 12:58:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Színek nélkül festett valóság//
*Egy fertályóra rettentő kevés arra, hogy el lehessen lazulni, és ki lehessen élvezni egy ilyen drága, ám annál kellemesebb fürdő minden egyes pillanatát, vagy inkább pont az lesz a lényeg, hogy minden pillanatot a lehető legjobban kell élvezni, mert kevés adatik meg belőle.*
- Jó. *Nem ellenkezik hát, főleg úgy, hogy nem is neki kell fizetnie a szolgáltatásért, legalábbis Nori szerette volna, ha így lenne. A sellőlány határozottan megállítja őt, mielőtt Ril oldalán távozna, és elmagyarázza, hogy ha ketten akarnak Fürdőzni, akkor annak bizony dupla ára lesz. A lány 22 aranyat kér el még Nori-tól, mondván, hogy összesen negyvenötért beengedik mindkettőjüket.
A fürdő felé caplatva a feketeség egészen morcos pofát vág, nem örül a történteknek.*
- Negyvenöt arany, hogy ketten fürödhessünk? Kész rablás. Arthenior-ban is van egy Fürdőház, nem tudom pontosan, de ott talán még fizetni sem kell, de ha kell is, biztos nem ennyit.
*Nem igazán akaródzik megérteni, hogy ez nem szól másról, csupán az üzletről. Ez egy szolgáltatás, melyet, ha két személy vesz igénybe, akkor két személynek megfelelő árat is kell fizetni érte. Persze, Nori ebből csak azt látja, hogy egyre üresebb az erszénye, de reméli, hogy legalább az a rövid idő a medencékben tényleg olyan pihentető lesz, mint, ahogy azt elképzeli.
Az épületbe érve rögtön megcsapja őt a kellemes meleg, ami a kinti vacogós időjáráshoz képest olyan, mint egy álom, így ő is egészen hamar abbahagyja a morgolódást. A fegyvereit már a bejáratnál elvették, -igen, mindet, hogy egye meg őket a fene-, úgyhogy csak a ruháitól kell megszabadulnia. A bőrvért fűzős részének kioldásával most is bűvészkedik egy kicsit, de miután az lekerült róla, hamar vetkőzik ő is teljesen meztelenre. A dézsa víztükrében kezdi bámulni saját, sápadt testét úgy, mintha onnan valaki mást látna visszanézni rá, mígnem hirtelen megcsapja az orrát Ril furcsa valamijének a szaga.*
- Az meg mi? *kapja fel rá a fejét, figyelve Ril tevékenységét, de ő nem vár tovább, rögtön bemászik a dézsába, hisz szorítja őket az idő.*
- Ah, aaaah! *A finom, forró fürdő kellemesen kényezteti a testét. Szemeit lehunyja, teljesen elnyúlik, és abban csak reménykedik, hogy így majd az idő is lassul, mert ezt bizony órákig el tudná viselni.*
*Egy fertályóra rettentő kevés arra, hogy el lehessen lazulni, és ki lehessen élvezni egy ilyen drága, ám annál kellemesebb fürdő minden egyes pillanatát, vagy inkább pont az lesz a lényeg, hogy minden pillanatot a lehető legjobban kell élvezni, mert kevés adatik meg belőle.*
- Jó. *Nem ellenkezik hát, főleg úgy, hogy nem is neki kell fizetnie a szolgáltatásért, legalábbis Nori szerette volna, ha így lenne. A sellőlány határozottan megállítja őt, mielőtt Ril oldalán távozna, és elmagyarázza, hogy ha ketten akarnak Fürdőzni, akkor annak bizony dupla ára lesz. A lány 22 aranyat kér el még Nori-tól,
mondván, hogy összesen negyvenötért beengedik mindkettőjüket. A fürdő felé caplatva a feketeség egészen morcos pofát vág, nem örül a történteknek.*
- Negyvenöt arany, hogy ketten fürödhessünk? Kész rablás. Arthenior-ban is van egy Fürdőház, nem tudom pontosan, de ott talán még fizetni sem kell, de ha kell is, biztos nem ennyit.
*Nem igazán akaródzik megérteni, hogy ez nem szól másról, csupán az üzletről. Ez egy szolgáltatás, melyet, ha két személy vesz igénybe, akkor két személynek megfelelő árat is kell fizetni érte. Persze, Nori ebből csak azt látja, hogy egyre üresebb az erszénye, de reméli, hogy legalább az a rövid idő a medencékben tényleg olyan pihentető lesz, mint, ahogy azt elképzeli.
Az épületbe érve rögtön megcsapja őt a kellemes meleg, ami a kinti vacogós időjáráshoz képest olyan, mint egy álom, így ő is egészen hamar abbahagyja a morgolódást. A fegyvereit már a bejáratnál elvették, -igen, mindet, hogy egye meg őket a fene-, úgyhogy csak a ruháitól kell megszabadulnia. A bőrvért fűzős részének kioldásával most is bűvészkedik egy kicsit, de miután az lekerült róla, hamar vetkőzik ő is teljesen meztelenre. A dézsa víztükrében kezdi bámulni saját, sápadt testét úgy, mintha onnan valaki mást látna visszanézni rá, mígnem hirtelen megcsapja az orrát Ril furcsa valamijének a szaga.*
- Az meg mi? *kapja fel rá a fejét, figyelve Ril tevékenységét, de ő nem vár tovább, rögtön bemászik a dézsába, hisz szorítja őket az idő.*
- Ah, aaaah! *A finom, forró fürdő kellemesen kényezteti a testét. Szemeit lehunyja, teljesen elnyúlik, és abban csak reménykedik, hogy így majd az idő is lassul, mert ezt bizony órákig el tudná viselni.*
5175. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-11-16 11:32:14
Üzenet elküldve: 2024-11-16 11:32:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Színek nélkül festett valóság//
*Nem fog olyasmivel törődni, hogy mi esik jól és mi esik rosszul a lánynak. Azért jöttek ide, hogy teljesítse az üzletük ráeső részét. Így is sokat költ azért, hogy jó helyen valósulhasson ez meg, noha tudná élvezni a hely adta lehetőségeket, mégis inkább az ellenszenv ébred fel benne.
Leina is választ, míg ő barátkozik az üres gyomrát égető rum érzetével. Mikor amaz csillogó, szinte gyermeki szemekkel néz rá, hogy mi a következő terve, akkor beletörődően sóhajt. Nem mond még semmit, csak újra a Sellőlányra szegezi az aranyakat. Kiveszi az egyik kis tasakot a zsebéből, amiben az ördögvigyort kapta és ujjaival körkörös mozdulatokat tesz az irányába, arról tudni fogja mi a dolga. Nincs pipája, nem is illene ajkai közé így kiadja a feladatot, hogy másképpen juthasson hozzá. Ehhez az estéhez kelleni fog. Erre gondol akkor, amikor azt mondja, hogy csak akkor szükséges az ilyen, ha pillanatokat kíván megváltoztatni, nem pedig egy életet. Sosem használná napjában, de ha ezt túl akarja élni, akkor muszáj lesz lehiggadnia. A fürdő gondolata melegséggel tölti el, csak azért megy bele, mert igen nagy szüksége van rá. Amíg elkészül a kis rudacska, addig Leina felé fordul.*
- Sokáig fog tartani, amíg elkészül a kezed. Egy fertályóra. Annyit leszünk a fürdőben. Az ételeket vigyétek be a szobánkba akkorra.
*Fordul tekintete vissza a kiszolgálóhoz, lévén az utasítást neki szánta, majd mintha csak tudná, hogy merre kell menni, iramodik meg a Fürdő felé, s cserél 23 arany gazdát, a másik kezében található új köntösű vigyorral.
Talán a másik kissé jobban szeretne elmerülni az élvezetekben, de ha tényleg szeretné megkapni a tetoválást, akkor beleegyezik abba, amit Ril kér. Ha inkább azt választja, hogy órákat tölt el egy dézsában rohadva, akkor elfelejtheti. Érezhetné úgy is, hogy már törlesztett a kiadott aranyakkal, csakhogy nála más értéke van a pénznek. És nem ezt ígérte.
A tér valóban megkapó, a pára szinte leolvasztja róla a kezdeti mogorvaságot. Ennyi talán tényleg jár, ha a megérdemelni szót ő nem is tudná használni.
Nem szégyenlős típus és nem is férfivel van egy meglehetősen meghitt helyen. Hamar kerül le róla a táskája, s minden ruhadarab, majd úgy pőrén, nem törődve a lánnyal kerít egy égő gyertyát, amibe belemárthatja a füstölnivaló elejét. Mélyet szív bele. Sosem nevet tőle, de ellazul. Behunyt szemmel élvezi ki, ahogy átjárja az első mélyre jutó füst, s távozik belőle felhőként. Máris kevésbé görcsös. Kiélvezne még pár szippantást, mielőtt belelép a dézsába. Nem érdekli, hogy a lányt zavarja-e a szaga... úgyis elnyomja a túl édes illat, ami terjeng.*
*Nem fog olyasmivel törődni, hogy mi esik jól és mi esik rosszul a lánynak. Azért jöttek ide, hogy teljesítse az üzletük ráeső részét. Így is sokat költ azért, hogy jó helyen valósulhasson ez meg, noha tudná élvezni a hely adta lehetőségeket, mégis inkább az ellenszenv ébred fel benne.
Leina is választ, míg ő barátkozik az üres gyomrát égető rum érzetével. Mikor amaz csillogó, szinte gyermeki szemekkel néz rá, hogy mi a következő terve, akkor beletörődően sóhajt. Nem mond még semmit, csak újra a Sellőlányra szegezi az aranyakat. Kiveszi az egyik kis tasakot a zsebéből, amiben az ördögvigyort kapta és ujjaival körkörös mozdulatokat tesz az irányába, arról tudni fogja mi a dolga. Nincs pipája, nem is illene ajkai közé így kiadja a feladatot, hogy másképpen juthasson hozzá. Ehhez az estéhez kelleni fog. Erre gondol akkor, amikor azt mondja, hogy csak akkor szükséges az ilyen, ha pillanatokat kíván megváltoztatni, nem pedig egy életet. Sosem használná napjában, de ha ezt túl akarja élni, akkor muszáj lesz lehiggadnia. A fürdő gondolata melegséggel tölti el, csak azért megy bele, mert igen nagy szüksége van rá. Amíg elkészül a kis rudacska, addig Leina felé fordul.*
- Sokáig fog tartani, amíg elkészül a kezed. Egy fertályóra. Annyit leszünk a fürdőben. Az ételeket vigyétek be a szobánkba akkorra.
*Fordul tekintete vissza a kiszolgálóhoz, lévén az utasítást neki szánta, majd mintha csak tudná, hogy merre kell menni, iramodik meg a Fürdő felé, s cserél 23 arany gazdát, a másik kezében található új köntösű vigyorral.
Talán a másik kissé jobban szeretne elmerülni az élvezetekben, de ha tényleg szeretné megkapni a tetoválást, akkor beleegyezik abba, amit Ril kér. Ha inkább azt választja, hogy órákat tölt el egy dézsában rohadva, akkor elfelejtheti. Érezhetné úgy is, hogy már törlesztett a kiadott aranyakkal, csakhogy nála más értéke van a pénznek. És nem ezt ígérte.
A tér valóban megkapó, a pára szinte leolvasztja róla a kezdeti mogorvaságot. Ennyi talán tényleg jár, ha a megérdemelni szót ő nem is tudná használni.
Nem szégyenlős típus és nem is férfivel van egy meglehetősen meghitt helyen. Hamar kerül le róla a táskája, s minden ruhadarab, majd úgy pőrén, nem törődve a lánnyal kerít egy égő gyertyát, amibe belemárthatja a füstölnivaló elejét. Mélyet szív bele. Sosem nevet tőle, de ellazul. Behunyt szemmel élvezi ki, ahogy átjárja az első mélyre jutó füst, s távozik belőle felhőként. Máris kevésbé görcsös. Kiélvezne még pár szippantást, mielőtt belelép a dézsába. Nem érdekli, hogy a lányt zavarja-e a szaga... úgyis elnyomja a túl édes illat, ami terjeng.*
5174. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-11-16 10:57:49
Üzenet elküldve: 2024-11-16 10:57:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Színek nélkül festett valóság//
*Végül egyedül kell átverekednie magát az őrökön, de szerencsére nem szó szerint. Határozott léptekkel indul meg az ajtó felé, és próbálja utánozni azt, amit Mai a legutóbbi alkalommal csinált, de őt inkább nézik miatta bolondnak, mint úrnőnek. Az arcára erőltetett vigyort látják csak, magában pedig már készül egy átokkal, ha ezek a nagyra nőtt, morcos pofák megpróbálnának belekötni. Persze nem történik semmi különös, egyszerűen csak bemegy az épületbe, aztán már benn is van. Tényleg nem olyan bonyolult ez. Bent hamar megtalálja a lányt, aki közben úgy tűnik, már mindent elintézett.*
- Aha, értem *pislog nagyokat a kapott válaszra. Valamiért most kifejezetten nyersnek érzi Rilt, és ez nem is esik jól neki. Úgy dönt, hogy inkább ráfogja a fáradtságra, biztosan ő lett érzékenyebb a kelleténél egy ilyen nehéz nap végére.
A pulthoz lép, és elkezdi az étlapot vizslatni. Most nem is az a legnagyobb baja, hogy ne tudná elolvasni, mi van ráírva, az már egész jól megy neki, inkább az a probléma, hogy a legtöbb dologról fogalma sincs, hogy mi lehet. A Mélytengeri apróságok mellett dönt. Az ára mondjuk egészen vészes, 18 arany, de legalább azt sejti, hogy abban mik lehetnek. Halak, rák, meg ilyenek, vagy polip, de sütve neki az is jó. Jobb, mint a leves, amire legutóbb rákényszerítették. Mellé egy pohár Bort rendel 9 aranyért. Abban is jobban bízik, mint a sok furcsa nevű italban. Majd, ha egyszer gazdag lesz, akkor kipróbálja ezt a sok ki tudja, hogy micsodát, de ott még nem tart.
Fizet, majd egy valamin még felcsillan a szeme. Nem az étlapon, hanem egy másik papíron látja meg, hogy a Sellőháznak van fürdőháza, ahol egy vagyonért lehet tisztálkodni és ellazulni. Szeretné. Amíg az ételüket várják, édesen pislogva néz Ril-re.*
- Kipróbáljuk? A fürdőt. Megérdemeljük, bár rettentő drága. *Állapítja meg sokadszorra az árakról, hogy azok bizony nem egyszerű halandónak vannak kitalálva, de hát ez ilyen. Az biztos, hogy a fürdő gondolatától egyelőre kevésbé érzi magát fáradtnak, mint eddig.*
*Végül egyedül kell átverekednie magát az őrökön, de szerencsére nem szó szerint. Határozott léptekkel indul meg az ajtó felé, és próbálja utánozni azt, amit Mai a legutóbbi alkalommal csinált, de őt inkább nézik miatta bolondnak, mint úrnőnek. Az arcára erőltetett vigyort látják csak, magában pedig már készül egy átokkal, ha ezek a nagyra nőtt, morcos pofák megpróbálnának belekötni. Persze nem történik semmi különös, egyszerűen csak bemegy az épületbe, aztán már benn is van. Tényleg nem olyan bonyolult ez. Bent hamar megtalálja a lányt, aki közben úgy tűnik, már mindent elintézett.*
- Aha, értem *pislog nagyokat a kapott válaszra. Valamiért most kifejezetten nyersnek érzi Rilt, és ez nem is esik jól neki. Úgy dönt, hogy inkább ráfogja a fáradtságra, biztosan ő lett érzékenyebb a kelleténél egy ilyen nehéz nap végére.
A pulthoz lép, és elkezdi az étlapot vizslatni. Most nem is az a legnagyobb baja, hogy ne tudná elolvasni, mi van ráírva, az már egész jól megy neki, inkább az a probléma, hogy a legtöbb dologról fogalma sincs, hogy mi lehet. A Mélytengeri apróságok mellett dönt. Az ára mondjuk egészen vészes, 18 arany,
de legalább azt sejti, hogy abban mik lehetnek. Halak, rák, meg ilyenek, vagy polip, de sütve neki az is jó. Jobb, mint a leves, amire legutóbb rákényszerítették. Mellé egy pohár Bort rendel 9 aranyért. Abban is jobban bízik, mint a sok furcsa nevű italban. Majd, ha egyszer gazdag lesz, akkor kipróbálja ezt a sok ki tudja, hogy micsodát, de ott még nem tart.Fizet, majd egy valamin még felcsillan a szeme. Nem az étlapon, hanem egy másik papíron látja meg, hogy a Sellőháznak van fürdőháza, ahol egy vagyonért lehet tisztálkodni és ellazulni. Szeretné. Amíg az ételüket várják, édesen pislogva néz Ril-re.*
- Kipróbáljuk? A fürdőt. Megérdemeljük, bár rettentő drága. *Állapítja meg sokadszorra az árakról, hogy azok bizony nem egyszerű halandónak vannak kitalálva, de hát ez ilyen. Az biztos, hogy a fürdő gondolatától egyelőre kevésbé érzi magát fáradtnak, mint eddig.*
5173. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-11-16 09:34:25
Üzenet elküldve: 2024-11-16 09:34:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Színek nélkül festett valóság//
*Nehéz csendre inteni a másikat, még az sem elég hozzá, hogy nem válaszol szinte semmire, amit az ében lány hadovál. Elfáradt és még messze, hogy nyugovóra térhessen. A kiszaladt mondatának sikerül lenyugtatnia a túlpörgött Leiná-t, nagy szerencséjére. *
- Majd bent kiélvezed.
*Mondja csak, de ő nem arra gondol, hogy illegetheti magát a vöröslő félhomályban, az andalító dal és illatfelhőben. A tű mardosását fogják élvezni, ha rajta múlik. Ril legalábbis biztosan. Rég volt szerencséje hozzá.
Amíg amaz elmegy rendezni a lovát ő nem fog kint várakozni. Be lehet jutni bárhová, kellő magabiztossággal, nem összeomolva a ténytől, hogy nem báli ruhában kívánnak betérni oda, ahol amúgy is az ő jólétük a fenntartó célja. Rezzenéstelen arccal, de belül kissé korholva az őröket jut át rajtuk, miután fegyvereit szükségszerűen leadta. Megérti. Úgyis ártalmasabb dolgok vannak nála, mint azok.
Lassítanak a léptek, de nem áll meg addig, amíg nem jut el a pultig, ahol rendelhet a lengén öltözött Sellőlánytól. Közben felméri, hogy kik kaptak itt helyet, kik láthatják őt. Túlságosan ismerős aura, kirázza tőle a hideg. Inkább azt kezdi el böngészni, hogy mit enne, mielőtt megfesti a lány bőrét egy szoba takarásában. Kedve lenne felfalni bármit, de elnehezülten nem lehet dolgozni. Választása ennek okán a Sajttálra esik, amiért erszényébe túr a 13 aranyért. Hogy méltán felkészülhessen a másik szövegelésére és jajgatására, Wegtoren tüze is helyet kap a rendelései között, ami még 19 érmét jelent. Két adag Ördögvigyor dohányként 76 aranyért cserébe. Szemei felcsillannak, a pénz valójában nem számít. Már csak 17-et kell kikutatnia, hogy Szoba is álljon rendelkezésükre. Ekkor lép mögé Leina, kinek csak azért tűnt fel hiánya, mert túl nagy volt körülötte a csend. *
- Már kértem szobát. Elkészülsz és én továbbmegyek. *Lép oldalra egyet, hogy a lány is kérhessen, ha akar valamit, s felhajtja a már elé került kupica rumot. A vigyort köpenye zsebébe süllyeszti és a vacsoráját várja, hogy aztán elnyelhesse őket a szoba. *
*Nehéz csendre inteni a másikat, még az sem elég hozzá, hogy nem válaszol szinte semmire, amit az ében lány hadovál. Elfáradt és még messze, hogy nyugovóra térhessen. A kiszaladt mondatának sikerül lenyugtatnia a túlpörgött Leiná-t, nagy szerencséjére. *
- Majd bent kiélvezed.
*Mondja csak, de ő nem arra gondol, hogy illegetheti magát a vöröslő félhomályban, az andalító dal és illatfelhőben. A tű mardosását fogják élvezni, ha rajta múlik. Ril legalábbis biztosan. Rég volt szerencséje hozzá.
Amíg amaz elmegy rendezni a lovát ő nem fog kint várakozni. Be lehet jutni bárhová, kellő magabiztossággal, nem összeomolva a ténytől, hogy nem báli ruhában kívánnak betérni oda, ahol amúgy is az ő jólétük a fenntartó célja. Rezzenéstelen arccal, de belül kissé korholva az őröket jut át rajtuk, miután fegyvereit szükségszerűen leadta. Megérti. Úgyis ártalmasabb dolgok vannak nála, mint azok.
Lassítanak a léptek, de nem áll meg addig, amíg nem jut el a pultig, ahol rendelhet a lengén öltözött Sellőlánytól. Közben felméri, hogy kik kaptak itt helyet, kik láthatják őt. Túlságosan ismerős aura, kirázza tőle a hideg. Inkább azt kezdi el böngészni, hogy mit enne, mielőtt megfesti a lány bőrét egy szoba takarásában. Kedve lenne felfalni bármit, de elnehezülten nem lehet dolgozni. Választása ennek okán a Sajttálra esik, amiért erszényébe túr a 13 aranyért.
Hogy méltán felkészülhessen a másik szövegelésére és jajgatására, Wegtoren tüze is helyet kap a rendelései között, ami még 19 érmét jelent. Két adag Ördögvigyor dohányként 76 aranyért cserébe. Szemei felcsillannak, a pénz valójában nem számít. Már csak 17-et kell kikutatnia, hogy Szoba is álljon rendelkezésükre. Ekkor lép mögé Leina, kinek csak azért tűnt fel hiánya, mert túl nagy volt körülötte a csend. *- Már kértem szobát. Elkészülsz és én továbbmegyek. *Lép oldalra egyet, hogy a lány is kérhessen, ha akar valamit, s felhajtja a már elé került kupica rumot. A vigyort köpenye zsebébe süllyeszti és a vacsoráját várja, hogy aztán elnyelhesse őket a szoba. *
5172. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-11-15 23:40:27
Üzenet elküldve: 2024-11-15 23:40:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Színek nélkül festett valóság//
*Nos, igen, talán kissé túlgondolja a bejutás kérdését, de hát az őrök olyan mogorva tekintettel állnak ott a két teljesen különböző világot elválasztó ajtót őrizve, hogy maga is azt képzeli, koldusból grófnővé kell válnia ahhoz, hogy bebocsájtást nyerhessen. Még el is hiszi, hogy így van, Mai legutóbbi alakítása után meg főleg, hisz ő látványosabban változott egy pislantás alatt úrnővé, mint ahogy ő szokott ártatlan gyermekből veszélyes szörnyeteggé.
Válaszokat sem kap, pedig kifejezetten lelkesen meséli el, hogy miképp sikerült felelőtlen varázslással taccsra tennie magát egy egész hatra, de úgy tűnik, mindez hidegen hagyja Ril-t. Pont úgy, ahogy az is, hogy most ő is szeretne valamilyen módon hercegnővé változni, és úgy bájologni az őrök előtt, hogy a puszta nézésével elkábítsa őket, s azok a nyálukat csorgatva engedjék be őket az ajtón, majd addig bámulják őket, míg a következő kanyarban szem elől nem tévesztik a két, feszes bőrnadrágba bújtatott, kecsesen ringó popót. A bökkenő csupán annyi, hogy ő nem tud ilyet. Társa képességeit nem ismeri ezen a téren, de belőle sem nézné ki, hogy ért a csábítás művészetéhez. Ő máshoz ért. Hiába ijedt meg tőle, az a vállai fölött elsuhanó dobás tűpontos volt.
Végül azért csak kap egy választ, bár mogorvábbat annál, mint amire számított. Félre is húzza a száját nem tetszően.*
- Jól van már, azt hittem, legalább egy kicsit élvezhetjük a helyzetet. *Eltűnik elméjéből a köd, és minden vágy, ami játékra készteti. Most már ő is látja, hogy nincs szükség semmi trükkre, sem tökönrúgásra, egyszerűen csak be kell menni az ajtón, de való igaz, hogy a ló nélkül.*
- Mindjárt jövök. *Járkál az épület körül egy ideig, mire megtalálja a hátasoknak kijelölt melléképületet, de sikerül találnia egy megfelelő helyet Árnyéknak éjszakára. Megsimogatja az állatot, elköszön tőle, aztán siet vissza Ril-hez, akit valószínűleg a kelleténél most is tovább várakoztatott. Lehet, hogy már be is ment. Ha még odakint találja, akkor mellé áll, és újra az őrökre pillant.*
- Akkor menjünk. Közös szobában leszünk? *Kérdezi. Ha pedig már csak bent találja meg az elf lányt, akkor odabent teszi fel ugyanezt kérdést.*
*Nos, igen, talán kissé túlgondolja a bejutás kérdését, de hát az őrök olyan mogorva tekintettel állnak ott a két teljesen különböző világot elválasztó ajtót őrizve, hogy maga is azt képzeli, koldusból grófnővé kell válnia ahhoz, hogy bebocsájtást nyerhessen. Még el is hiszi, hogy így van, Mai legutóbbi alakítása után meg főleg, hisz ő látványosabban változott egy pislantás alatt úrnővé, mint ahogy ő szokott ártatlan gyermekből veszélyes szörnyeteggé.
Válaszokat sem kap, pedig kifejezetten lelkesen meséli el, hogy miképp sikerült felelőtlen varázslással taccsra tennie magát egy egész hatra, de úgy tűnik, mindez hidegen hagyja Ril-t. Pont úgy, ahogy az is, hogy most ő is szeretne valamilyen módon hercegnővé változni, és úgy bájologni az őrök előtt, hogy a puszta nézésével elkábítsa őket, s azok a nyálukat csorgatva engedjék be őket az ajtón, majd addig bámulják őket, míg a következő kanyarban szem elől nem tévesztik a két, feszes bőrnadrágba bújtatott, kecsesen ringó popót. A bökkenő csupán annyi, hogy ő nem tud ilyet. Társa képességeit nem ismeri ezen a téren, de belőle sem nézné ki, hogy ért a csábítás művészetéhez. Ő máshoz ért. Hiába ijedt meg tőle, az a vállai fölött elsuhanó dobás tűpontos volt.
Végül azért csak kap egy választ, bár mogorvábbat annál, mint amire számított. Félre is húzza a száját nem tetszően.*
- Jól van már, azt hittem, legalább egy kicsit élvezhetjük a helyzetet. *Eltűnik elméjéből a köd, és minden vágy, ami játékra készteti. Most már ő is látja, hogy nincs szükség semmi trükkre, sem tökönrúgásra, egyszerűen csak be kell menni az ajtón, de való igaz, hogy a ló nélkül.*
- Mindjárt jövök. *Járkál az épület körül egy ideig, mire megtalálja a hátasoknak kijelölt melléképületet, de sikerül találnia egy megfelelő helyet Árnyéknak éjszakára. Megsimogatja az állatot, elköszön tőle, aztán siet vissza Ril-hez, akit valószínűleg a kelleténél most is tovább várakoztatott. Lehet, hogy már be is ment. Ha még odakint találja, akkor mellé áll, és újra az őrökre pillant.*
- Akkor menjünk. Közös szobában leszünk? *Kérdezi. Ha pedig már csak bent találja meg az elf lányt, akkor odabent teszi fel ugyanezt kérdést.*
5171. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-11-15 12:19:04
Üzenet elküldve: 2024-11-15 12:19:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Nilywera//
*Talán a nagy méretű, tegnap esti ebédből-vacsora miatt, vagy talán az este befejezése miatt, de nem érez magában még annyi étvágyat se, hogy egy szelet kenyérrel a szájában rontsa el a lány hangulatát.
Keresztbe tett karokkal méregeti ültében a megjött Nylwerát szinte olyan ábrázattal, mint aki a fiatal asszonyt hibáztatja az események alakulása miatt, majd egy sóhajjal később közölni kezdi a hírt a maga tömör módján:*
- Ambroggio elment nem sokkal azután hogy felmentél. Kérte hogy szóljak neked. *Számít egy olyan kérdésre, miszerint visszajönne e most a vöröshajú kakas, amire röviden a fejét fogja rázni válaszul. Hagyja egy kicsit hogy amaz megeméssze a hírt.*
- Sorsvetőkártyát húzott elő, és egy lap elijesztette. *Teljesíti túl magát az információterjesztéssel, majd elgondolkodik azon, hogy vajon kreol bőrű asztaltársa többet tud e a lapok eredetének a sorsáról. Zavarja, hogy ilyen keveset tud az őt körülvevő környékről, még ennyi idő után is.
Ezen, számára nem kis szívesség teljesítésével A szürkebőrű most már bármelyik pillanatban abbahagyhatná székének melegítését, és elgőzölöghetne, de valamiért mégsem teszi. Ki tudja, talán mégiscsak magába kéne erőltetnie valami szilárd anyagot a pultról, már csak a biztonság kedvéért is, ha az úti eledele kevesebb lesz, mint remélte. Vagy lehet, hogy Nylwera miatt nem siet lekopni innen; belül érzi, hogy kicsit sajnálja a kreol bőrű lánykát; a tegnapi viselkedése ártatlanabb személynek vázolta le őt az orknak a Kikötő jóformán teljes lakosságánál, s hogy így itt hagyták, az biztos nem lehet neki könnyű. Csak bízik benne, hogy nem rá lesz így dühös.*
*Talán a nagy méretű, tegnap esti ebédből-vacsora miatt, vagy talán az este befejezése miatt, de nem érez magában még annyi étvágyat se, hogy egy szelet kenyérrel a szájában rontsa el a lány hangulatát.
Keresztbe tett karokkal méregeti ültében a megjött Nylwerát szinte olyan ábrázattal, mint aki a fiatal asszonyt hibáztatja az események alakulása miatt, majd egy sóhajjal később közölni kezdi a hírt a maga tömör módján:*
- Ambroggio elment nem sokkal azután hogy felmentél. Kérte hogy szóljak neked. *Számít egy olyan kérdésre, miszerint visszajönne e most a vöröshajú kakas, amire röviden a fejét fogja rázni válaszul. Hagyja egy kicsit hogy amaz megeméssze a hírt.*
- Sorsvetőkártyát húzott elő, és egy lap elijesztette. *Teljesíti túl magát az információterjesztéssel, majd elgondolkodik azon, hogy vajon kreol bőrű asztaltársa többet tud e a lapok eredetének a sorsáról. Zavarja, hogy ilyen keveset tud az őt körülvevő környékről, még ennyi idő után is.
Ezen, számára nem kis szívesség teljesítésével A szürkebőrű most már bármelyik pillanatban abbahagyhatná székének melegítését, és elgőzölöghetne, de valamiért mégsem teszi. Ki tudja, talán mégiscsak magába kéne erőltetnie valami szilárd anyagot a pultról, már csak a biztonság kedvéért is, ha az úti eledele kevesebb lesz, mint remélte. Vagy lehet, hogy Nylwera miatt nem siet lekopni innen; belül érzi, hogy kicsit sajnálja a kreol bőrű lánykát; a tegnapi viselkedése ártatlanabb személynek vázolta le őt az orknak a Kikötő jóformán teljes lakosságánál, s hogy így itt hagyták, az biztos nem lehet neki könnyű. Csak bízik benne, hogy nem rá lesz így dühös.*
5170. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-11-14 18:58:23
Üzenet elküldve: 2024-11-14 18:58:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Színek nélkül festett valóság//
*Már tudja hová szeretne menni a lány, ami nem tölti el kifejezett örömmel, de jobb, mintha másra esett volna a választás. A kényelem számára nem olyan fontos, hamarabb aludna el nyikorgó, kemény padlásdeszkákon, mint egy puha ágyban, főleg, ha egy bordélyban van az az ágy.
Szeretné megtenni csendesen az utat, mert hozzá kell szoknia a gondolathoz, hogy olyan térbe teszi majd be a lábát, ami túlontúl ismerős, még ha nem pont itt járt is. Elég volt az az elejtett kis vicc, már ha egyáltalán annak szánta. De a másik szája mintha önálló életre kelt volna, az egész sötétséget kitölti azzal, ami nem odavaló. A tenger hullámait kellene hallania, messziről szűrődő dokkmunkások hangjával elegyedve, vagy a menetszelet, ami már csak nem is süvít a hosszú füleibe, úgy lelassítottak. Ehelyett vízesésként hullanak rá a szavak, amik majdnem kimossák belőle a józan észt, mert kedve szerint egy határozott mozdulattal lökné le Leinát a saját lováról. De próbálja elzavarni az érzést. Tudta, hogy mire vállalkozott, nem kellene csodálkoznia. Válaszolnia kellene a történetre? Hiszen ideje sincs két mondat közé befűznie valamit, mert nincsen egy másodpercnyi csend sem, így nem is vesződik azzal, hogy kitöltse a saját hangjával azt, amit amúgy sem lehetséges.
Leszáll a lóról és a haját igazgatja, még az sem olyan sűrű, hogy bármit tompítson a fekete veszedelemből. Egyszerűbb arra koncentrálnia, hogy nincs kedve kicsinosítania magát azért, hogy egy ilyen lebujba kényszerüljön bemenni. Csak essenek túl azon a néhány száz karcon és szúráson. A lehető legmélyebbre fogja döfni a tűt, ami még megfelel a saját elvárásainak is a műve kinézetének szempontjából. De fájni fog, épp úgy, ahogy a feje. Lehetséges, hogy nem Leina a probléma és nem is az, hogy kényelmesen kell ma aludnia.
Lassan, de biztosan szabadul meg a tűlevelektől, az egykori fonat helyett, most hullámos, hosszú fürtjei omlanak a vállára, ami a lefele hajolás és az ujjaival való fésülés-rázás következményeként kölcsönöz neki olyan külsőt, ami igencsak beengedhető bárhová. Nem egy hiú teremtés, de azt tudja, hogy mikor, hogyan kell megjelenni. Mindent megtanult már arról, hogy mit, mikor és hogyan kell. Csak ezen az átokverte vidéken olyan nehéz előcsalni minden tudását. Kiábrándult tekintettel néz végül a lányra és mikor már az összes szavát kieresztette ajkai közül, csak akkor szólal meg.*
- Leina. Beviszed az istállóba a kurva lovadat és bemegyünk, mint ahogy mindenki más.
*Vesz egy mély lélegzetet. Ennyinek muszáj volt kijönnie. El is indul az említett hely felé.*
A hozzászólás írója (Caelril Vaellisalia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.14 19:01:08
*Már tudja hová szeretne menni a lány, ami nem tölti el kifejezett örömmel, de jobb, mintha másra esett volna a választás. A kényelem számára nem olyan fontos, hamarabb aludna el nyikorgó, kemény padlásdeszkákon, mint egy puha ágyban, főleg, ha egy bordélyban van az az ágy.
Szeretné megtenni csendesen az utat, mert hozzá kell szoknia a gondolathoz, hogy olyan térbe teszi majd be a lábát, ami túlontúl ismerős, még ha nem pont itt járt is. Elég volt az az elejtett kis vicc, már ha egyáltalán annak szánta. De a másik szája mintha önálló életre kelt volna, az egész sötétséget kitölti azzal, ami nem odavaló. A tenger hullámait kellene hallania, messziről szűrődő dokkmunkások hangjával elegyedve, vagy a menetszelet, ami már csak nem is süvít a hosszú füleibe, úgy lelassítottak. Ehelyett vízesésként hullanak rá a szavak, amik majdnem kimossák belőle a józan észt, mert kedve szerint egy határozott mozdulattal lökné le Leinát a saját lováról. De próbálja elzavarni az érzést. Tudta, hogy mire vállalkozott, nem kellene csodálkoznia. Válaszolnia kellene a történetre? Hiszen ideje sincs két mondat közé befűznie valamit, mert nincsen egy másodpercnyi csend sem, így nem is vesződik azzal, hogy kitöltse a saját hangjával azt, amit amúgy sem lehetséges.
Leszáll a lóról és a haját igazgatja, még az sem olyan sűrű, hogy bármit tompítson a fekete veszedelemből. Egyszerűbb arra koncentrálnia, hogy nincs kedve kicsinosítania magát azért, hogy egy ilyen lebujba kényszerüljön bemenni. Csak essenek túl azon a néhány száz karcon és szúráson. A lehető legmélyebbre fogja döfni a tűt, ami még megfelel a saját elvárásainak is a műve kinézetének szempontjából. De fájni fog, épp úgy, ahogy a feje. Lehetséges, hogy nem Leina a probléma és nem is az, hogy kényelmesen kell ma aludnia.
Lassan, de biztosan szabadul meg a tűlevelektől, az egykori fonat helyett, most hullámos, hosszú fürtjei omlanak a vállára, ami a lefele hajolás és az ujjaival való fésülés-rázás következményeként kölcsönöz neki olyan külsőt, ami igencsak beengedhető bárhová. Nem egy hiú teremtés, de azt tudja, hogy mikor, hogyan kell megjelenni. Mindent megtanult már arról, hogy mit, mikor és hogyan kell. Csak ezen az átokverte vidéken olyan nehéz előcsalni minden tudását. Kiábrándult tekintettel néz végül a lányra és mikor már az összes szavát kieresztette ajkai közül, csak akkor szólal meg.*
- Leina. Beviszed az istállóba a kurva lovadat és bemegyünk, mint ahogy mindenki más.
*Vesz egy mély lélegzetet. Ennyinek muszáj volt kijönnie. El is indul az említett hely felé.*
A hozzászólás írója (Caelril Vaellisalia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.14 19:01:08
5169. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-11-14 12:15:29
Üzenet elküldve: 2024-11-14 12:15:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Színek nélkül festett valóság//
*Ha tudná, hogy a másik is kedveli a Világítótornyot, akkor sem akarna most oda menni. Valóban beengednék őket, aludt már a toronyban nem is egyszer, de ma többre vágyik. A Sellőház kivételes kényelemmel kecsegtet, amit már magáénak érez, és nem is akarná elengedni.*
- De tényleg drágák. *Ismétli magát mosolyogva, de ő sem hiszi el, hogy Ril kurvázni akarna. Mondjuk nem érdekli, ha akar, főleg akkor nem, ha férfivel.*
- Mikor legutóbb ott jártam, nem hagyták, hogy kipróbáljam a finom ételeket. Levessel kínoztak, merthogy jajj, rosszul voltam. *A fejét csóválja morcosan, aztán rájön, hogy talán némi magyarázatra szorul a mondat, akkor is, ha egyébként nem kérdezték. Még mindig nem tanulta meg, hogy ne beszéljen túl sokat feleslegesen.*
- Alig, hogy megérkeztünk, elájultam. Már csak egy szobában ébredtem fel, de felkelni napokig nem tudtam. Látott egy orvos, de azt mondta, hogy csak kimerültség miatt volt. Érdekes, mert előtte használtam egy varázslatot, ami pont, hogy megszünteti a kimerültséget. Működött… egy ideig. Aztán hirtelen puff, elsötétült minden, és vége volt.
*Adja elő sajátos módján, hogy a mágia bizony veszélyes, könnyen visszaüthet, főleg, ha a vér és halál istenének áldását használják. Akkor egy életre megtanulta, hogy nem mindig jó ötlet felborítani a test és vér kényes egyensúlyát, melyet a természet nem véletlenül alkotott meg úgy, ahogy.
Többet nem beszél, csak vezeti Árnyékot a megfelelő irányba egészen addig, míg a Sellőház közelébe nem érnek, ahol ezúttal Ril morcos hangja töri meg az éjszaka csendjét, ugyanis közben szinte teljesen besötétedett. Megállítja a lovat, hagyja leszállni a lányt. Ő még egyelőre rajta marad, csak kicsit később követi társa példáját, mikor már látja a bejáratot.*
- Legutóbb volt velem valaki, aki egészen könnyedén elhitette az őrökkel, hogy gazdag, úri hölgyek vagyunk. Nem is tettek fel kérdéseket azok a faszok az ajtóban. *Biccent a bejáratot őrző fegyveresek felé. Tény, most egyikük sem nézi ki sem gazdagnak, sem úrnőnek, úgyhogy nem lesz olyan egyszerű a bejutás.*
- Mit csinálunk? Mosolygunk, és leszarjuk, hogy mit gondolnak, csak elmegyünk mellettük, vagy tökön rúgjuk őket, ha belénk kötnek? *Jobb ötlete neki egyelőre nincs, de bízik benne, hogy Ril-nek lesz. Merthogy be kell jutniuk, ő csak ennyiben biztos.*
*Ha tudná, hogy a másik is kedveli a Világítótornyot, akkor sem akarna most oda menni. Valóban beengednék őket, aludt már a toronyban nem is egyszer, de ma többre vágyik. A Sellőház kivételes kényelemmel kecsegtet, amit már magáénak érez, és nem is akarná elengedni.*
- De tényleg drágák. *Ismétli magát mosolyogva, de ő sem hiszi el, hogy Ril kurvázni akarna. Mondjuk nem érdekli, ha akar, főleg akkor nem, ha férfivel.*
- Mikor legutóbb ott jártam, nem hagyták, hogy kipróbáljam a finom ételeket. Levessel kínoztak, merthogy jajj, rosszul voltam. *A fejét csóválja morcosan, aztán rájön, hogy talán némi magyarázatra szorul a mondat, akkor is, ha egyébként nem kérdezték. Még mindig nem tanulta meg, hogy ne beszéljen túl sokat feleslegesen.*
- Alig, hogy megérkeztünk, elájultam. Már csak egy szobában ébredtem fel, de felkelni napokig nem tudtam. Látott egy orvos, de azt mondta, hogy csak kimerültség miatt volt. Érdekes, mert előtte használtam egy varázslatot, ami pont, hogy megszünteti a kimerültséget. Működött… egy ideig. Aztán hirtelen puff, elsötétült minden, és vége volt.
*Adja elő sajátos módján, hogy a mágia bizony veszélyes, könnyen visszaüthet, főleg, ha a vér és halál istenének áldását használják. Akkor egy életre megtanulta, hogy nem mindig jó ötlet felborítani a test és vér kényes egyensúlyát, melyet a természet nem véletlenül alkotott meg úgy, ahogy.
Többet nem beszél, csak vezeti Árnyékot a megfelelő irányba egészen addig, míg a Sellőház közelébe nem érnek, ahol ezúttal Ril morcos hangja töri meg az éjszaka csendjét, ugyanis közben szinte teljesen besötétedett. Megállítja a lovat, hagyja leszállni a lányt. Ő még egyelőre rajta marad, csak kicsit később követi társa példáját, mikor már látja a bejáratot.*
- Legutóbb volt velem valaki, aki egészen könnyedén elhitette az őrökkel, hogy gazdag, úri hölgyek vagyunk. Nem is tettek fel kérdéseket azok a faszok az ajtóban. *Biccent a bejáratot őrző fegyveresek felé. Tény, most egyikük sem nézi ki sem gazdagnak, sem úrnőnek, úgyhogy nem lesz olyan egyszerű a bejutás.*
- Mit csinálunk? Mosolygunk, és leszarjuk, hogy mit gondolnak, csak elmegyünk mellettük, vagy tökön rúgjuk őket, ha belénk kötnek? *Jobb ötlete neki egyelőre nincs, de bízik benne, hogy Ril-nek lesz. Merthogy be kell jutniuk, ő csak ennyiben biztos.*
5168. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-11-13 18:38:47
Üzenet elküldve: 2024-11-13 18:38:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Színek nélkül festett valóság//
*Ha tudná, hogy a másik is kedveli a Világítótornyot, talán mehetnének oda. Akikkel edzeni szokott még minden bizonnyal be is eresztenék őket, hogy ott készülhessen el a mű, aztán híre is mehetne, hogy mihez ért a kardforgatáson túl. Aranyra ugyan még mindig nincs szüksége, de elfoglaltságnak kellemesebb volna, mint azok, amiken az agya jár olykor. Most csak a torony fénye marad, amit elnézhet egy jó darabon, ahogy közelednek, s meg sem állnak igazán a Sellőházig. Hallott már róla, Haldrian említette, de sosem gondolt rá, hogy felkeresse. Mi dolga lenne ugyan egy olyan helyen? Egy másik élet volt az, amikor bemerészkedett hasonlóba, de nem vágyja. A hideg rázza már az érintések gondolatára is, de a hűvös idő nem engedi, hogy mást képzelhessen mögötte a másik, minthogy fázik. Nem tudja, hová forgassa a szemét, ahogy végighallgatja Leina néhány mondatát, annak végeztével mégis kiszalad ajkai közül egy lemondó, beletörődő nevetésfoszlány.*
- Más vágyam sincs, Leina. *Ingatja meg a fejét.* - Remélem az ételek vannak olyan jók, mint a kurváik.
*Éhes, ennyit akart vele mondani. Érdekes érzés a lánnyal tölteni ennyi időt. Még mindig nem kedvelte meg, de már nem zavarja a jelenléte. Az sokkal inkább kezdi, hogy tűlevelekkel van tele a haja. Ha nem egy késdobálóba mennek be, akkor rendeznie kellene a kinézetét. Nem akar feltűnést, éppen elég lesz, hogy két tetőtől-talpig fekete, felfegyverzett nő lép be oda. A kardokat is biztos elfogják venni tőlük. Nem tetszik neki a gondolat, de a házába nem fogja vinni őt és a Varjúba sem szívesen mutatkozna senkivel.
Hamar a tengerkavicsos úton találják magukat, ahol felsejlik számára, hogy nem állított valótlant a másik. Rég volt dolga olyan pompával, amit a hely már kívülről is mutatni kíván. Nem való ide. Fájdalmas grimaszt enged szétterülni az arcán, ügyelve arra, hogy Leina ne láthassa meg, de ennek muszáj kijönnie. Bár hallotta volna a gondolatait arról, hogyan vélekedik a Világítótoronyról...*
- Állj meg, leszállok.
*Mondja kissé morcosabb éllel a hangjában. Nem lesz elég egy csuklya takarása. Talán azzal a fején be sem engednék. Ha eleget tesz a kérésének leszáll a hátasról és rezzenéstelen vonásokkal, de annál mérgesebb szemekkel mered előre, ahogy elkezdi kibogozni a haját. Gyantától összetapadt tincsek, levelek nehezítik a dolgát, de elkalandozik a gondolata, hogy itt talán egy dézsa forró víz is várhat rá és még csak nem is neki kell megmelegítenie. Lehet találni jót még ebben a lehetetlen helyzetben is, hogy egy idegennel fog betérni egy bordélyba, cseppet sem azért, amiért mindenki más. Talán később mulattatni fogja, de most lüktet az ér a homlokán.*
*Ha tudná, hogy a másik is kedveli a Világítótornyot, talán mehetnének oda. Akikkel edzeni szokott még minden bizonnyal be is eresztenék őket, hogy ott készülhessen el a mű, aztán híre is mehetne, hogy mihez ért a kardforgatáson túl. Aranyra ugyan még mindig nincs szüksége, de elfoglaltságnak kellemesebb volna, mint azok, amiken az agya jár olykor. Most csak a torony fénye marad, amit elnézhet egy jó darabon, ahogy közelednek, s meg sem állnak igazán a Sellőházig. Hallott már róla, Haldrian említette, de sosem gondolt rá, hogy felkeresse. Mi dolga lenne ugyan egy olyan helyen? Egy másik élet volt az, amikor bemerészkedett hasonlóba, de nem vágyja. A hideg rázza már az érintések gondolatára is, de a hűvös idő nem engedi, hogy mást képzelhessen mögötte a másik, minthogy fázik. Nem tudja, hová forgassa a szemét, ahogy végighallgatja Leina néhány mondatát, annak végeztével mégis kiszalad ajkai közül egy lemondó, beletörődő nevetésfoszlány.*
- Más vágyam sincs, Leina. *Ingatja meg a fejét.* - Remélem az ételek vannak olyan jók, mint a kurváik.
*Éhes, ennyit akart vele mondani. Érdekes érzés a lánnyal tölteni ennyi időt. Még mindig nem kedvelte meg, de már nem zavarja a jelenléte. Az sokkal inkább kezdi, hogy tűlevelekkel van tele a haja. Ha nem egy késdobálóba mennek be, akkor rendeznie kellene a kinézetét. Nem akar feltűnést, éppen elég lesz, hogy két tetőtől-talpig fekete, felfegyverzett nő lép be oda. A kardokat is biztos elfogják venni tőlük. Nem tetszik neki a gondolat, de a házába nem fogja vinni őt és a Varjúba sem szívesen mutatkozna senkivel.
Hamar a tengerkavicsos úton találják magukat, ahol felsejlik számára, hogy nem állított valótlant a másik. Rég volt dolga olyan pompával, amit a hely már kívülről is mutatni kíván. Nem való ide. Fájdalmas grimaszt enged szétterülni az arcán, ügyelve arra, hogy Leina ne láthassa meg, de ennek muszáj kijönnie. Bár hallotta volna a gondolatait arról, hogyan vélekedik a Világítótoronyról...*
- Állj meg, leszállok.
*Mondja kissé morcosabb éllel a hangjában. Nem lesz elég egy csuklya takarása. Talán azzal a fején be sem engednék. Ha eleget tesz a kérésének leszáll a hátasról és rezzenéstelen vonásokkal, de annál mérgesebb szemekkel mered előre, ahogy elkezdi kibogozni a haját. Gyantától összetapadt tincsek, levelek nehezítik a dolgát, de elkalandozik a gondolata, hogy itt talán egy dézsa forró víz is várhat rá és még csak nem is neki kell megmelegítenie. Lehet találni jót még ebben a lehetetlen helyzetben is, hogy egy idegennel fog betérni egy bordélyba, cseppet sem azért, amiért mindenki más. Talán később mulattatni fogja, de most lüktet az ér a homlokán.*
5167. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-11-12 07:18:33
Üzenet elküldve: 2024-11-12 07:18:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ukrom//
*Továbbra is vallja, hogy nem fog a kedvencei közé tartozni a fürdés, de itt még talán azt is bevállalná máskor is. A pihenés és Nala kezeinek masszírozása, miközben ő a meleg vízű dézsában ül csodás volt. Sokkal kellemesebb, mint a gyors csutakolás a hideg víz fölött görnyedve. Az utána jövő estébe nyúló beszélgetések pedig jót tesznek a fiatal leány lelkének. Az persze kérdéses, hogy Ambroggionak megérte-e a sok arany, hogy a végén egy illatos és kipihent béke gombócot kapjon.
De a reggel eljövetével ez történik. Régóta először kel úgy, hogy nem érez fáradtságot a tagjaiban. Magára kapkodja a holmiját és el is hagyja a szerájt az arcán vidám vigyorral és kipihent ábrázattal.
A fogadótérbe visszaérve pillant körbe. A vörös üstököt még nem látja sehol, de Ukromot hamar kiszúrja. A mosoly szélesebb lesz az arcán, ahogy lépteit is arra veszi.*
- Jó reggelt!
*Húz ki egy széket az ork mellett, majd lehuppanva nyújtózik egy újabbat, egy jó nagyot.*
- A vörös még húzza a lóbőrt?
*Pillant a férfi arcára, de az a mosoly apránként hagy alább, ahogy a mogorva, fáradt arcra pillant. Tegnap sem volt rózsás hangulat a képére festve, de ahogy most néz az ork, attól gyorsan görcsbe szorul a gyomra.*
- Baj van?
*Vonja fel a szemöldökeit. Az előbbi kipihentségnek és elégedettségnek hamar nyoma vész. Helyette megmarad az aggodalom. Szinte ki lehet harapni a levegőből, hogy itt most valami nagyon nincsen rendben.*
*Továbbra is vallja, hogy nem fog a kedvencei közé tartozni a fürdés, de itt még talán azt is bevállalná máskor is. A pihenés és Nala kezeinek masszírozása, miközben ő a meleg vízű dézsában ül csodás volt. Sokkal kellemesebb, mint a gyors csutakolás a hideg víz fölött görnyedve. Az utána jövő estébe nyúló beszélgetések pedig jót tesznek a fiatal leány lelkének. Az persze kérdéses, hogy Ambroggionak megérte-e a sok arany, hogy a végén egy illatos és kipihent béke gombócot kapjon.
De a reggel eljövetével ez történik. Régóta először kel úgy, hogy nem érez fáradtságot a tagjaiban. Magára kapkodja a holmiját és el is hagyja a szerájt az arcán vidám vigyorral és kipihent ábrázattal.
A fogadótérbe visszaérve pillant körbe. A vörös üstököt még nem látja sehol, de Ukromot hamar kiszúrja. A mosoly szélesebb lesz az arcán, ahogy lépteit is arra veszi.*
- Jó reggelt!
*Húz ki egy széket az ork mellett, majd lehuppanva nyújtózik egy újabbat, egy jó nagyot.*
- A vörös még húzza a lóbőrt?
*Pillant a férfi arcára, de az a mosoly apránként hagy alább, ahogy a mogorva, fáradt arcra pillant. Tegnap sem volt rózsás hangulat a képére festve, de ahogy most néz az ork, attól gyorsan görcsbe szorul a gyomra.*
- Baj van?
*Vonja fel a szemöldökeit. Az előbbi kipihentségnek és elégedettségnek hamar nyoma vész. Helyette megmarad az aggodalom. Szinte ki lehet harapni a levegőből, hogy itt most valami nagyon nincsen rendben.*
5166. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-11-07 05:31:15
Üzenet elküldve: 2024-11-07 05:31:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Friss hús a halpiacon//
*Nagyon nehezen tudná csak kivonni magát a sötétbőrű nő hatása alól, persze nem is igazán próbálkozik – hagyja, hogy az az erős aura körbe fonja, és engedelmeskedik a szavaknak. Ha jól sejti, a zöldszemű is aktívan kiveszi a részét a dolgokból; ám miként a legfinomabb, legkülönlegesebb bort, őt is a különleges ízlésű -és valószínűleg arannyal is bőven rendelkező- kuncsaftok választhatják, azok, akik szeretik, ha olykor valaki uralkodik felettük.
Leül a székre amit felkínálnak neki, nem könyököl rá a pultra, hanem egyenes derékkal ülve figyel továbbra is a nőre. Tudja, hogy mi következik most: a határok meghúzása, és az alapszabályok lefektetése. Nem is téved. Hiába – nem ez az első hely, ahol szolgálni készül, de tagadhatatlanul az eddigi legnívósabb. Aprót bólint a részletekre, jelezvén, hogy elfogadja azokat. A színvonalas munkára vonatkozót, az aranyakra vonatkozót és a járadékra vonatkozót is. Erre számított, ez mindenhol így van, ahol az ember nem a saját lábán kíván megállni, hanem lakni és enni óhajt; ahol azt szeretné, hogy egy szemmel vagy apró intéssel történő jelzés után kimentsék egy kellemetlenebb vendég karmai-karjai közül. Szárnya aprót rezzen ahogy a pultra simított kulcsra néz. Ah! Saját zug, ahol ő az úr; ahová ő enged be bárkit, akivel egymás ínyére valók. Mennyivel csábítóbb is ez, mint valami közösségi szalmazsák egy gyűrött, foltos és büdös ronggyal letakarva!
Felnéz a szép kézről, amiben valószínűleg sokkal több dolog is járt már egy kulcsnál és az aranyaknál, és arcán határozott, de kedves mosoly terül el, ahogy azokba a mindent-látó mohaszín szemekbe pislant.*
- Igen! *-bólint egy aprót a szót megerősítve. Kékben irizáló szárnyai vibrálása árulja csak el hogy mennyire izgul, arckifejezésén ebből semmi sem látszik.-* Elfogadom a feltételeket. És remélem, hogy a két hónap leteltével mindketten elégedetten ülünk majd ugyanitt.
*Kinyújtja kezét, és maga elé húzza a kulcsot – mintegy jelképeként annak, hogy megkötötték ezt a szóbeli szerződést, amely remélhetőleg mindenki örömére, gyönyörére és megelégedettségére szolgál majd.*
*Nagyon nehezen tudná csak kivonni magát a sötétbőrű nő hatása alól, persze nem is igazán próbálkozik – hagyja, hogy az az erős aura körbe fonja, és engedelmeskedik a szavaknak. Ha jól sejti, a zöldszemű is aktívan kiveszi a részét a dolgokból; ám miként a legfinomabb, legkülönlegesebb bort, őt is a különleges ízlésű -és valószínűleg arannyal is bőven rendelkező- kuncsaftok választhatják, azok, akik szeretik, ha olykor valaki uralkodik felettük.
Leül a székre amit felkínálnak neki, nem könyököl rá a pultra, hanem egyenes derékkal ülve figyel továbbra is a nőre. Tudja, hogy mi következik most: a határok meghúzása, és az alapszabályok lefektetése. Nem is téved. Hiába – nem ez az első hely, ahol szolgálni készül, de tagadhatatlanul az eddigi legnívósabb. Aprót bólint a részletekre, jelezvén, hogy elfogadja azokat. A színvonalas munkára vonatkozót, az aranyakra vonatkozót és a járadékra vonatkozót is. Erre számított, ez mindenhol így van, ahol az ember nem a saját lábán kíván megállni, hanem lakni és enni óhajt; ahol azt szeretné, hogy egy szemmel vagy apró intéssel történő jelzés után kimentsék egy kellemetlenebb vendég karmai-karjai közül. Szárnya aprót rezzen ahogy a pultra simított kulcsra néz. Ah! Saját zug, ahol ő az úr; ahová ő enged be bárkit, akivel egymás ínyére valók. Mennyivel csábítóbb is ez, mint valami közösségi szalmazsák egy gyűrött, foltos és büdös ronggyal letakarva!
Felnéz a szép kézről, amiben valószínűleg sokkal több dolog is járt már egy kulcsnál és az aranyaknál, és arcán határozott, de kedves mosoly terül el, ahogy azokba a mindent-látó mohaszín szemekbe pislant.*
- Igen! *-bólint egy aprót a szót megerősítve. Kékben irizáló szárnyai vibrálása árulja csak el hogy mennyire izgul, arckifejezésén ebből semmi sem látszik.-* Elfogadom a feltételeket. És remélem, hogy a két hónap leteltével mindketten elégedetten ülünk majd ugyanitt.
*Kinyújtja kezét, és maga elé húzza a kulcsot – mintegy jelképeként annak, hogy megkötötték ezt a szóbeli szerződést, amely remélhetőleg mindenki örömére, gyönyörére és megelégedettségére szolgál majd.*
5165. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-11-06 21:22:00
Üzenet elküldve: 2024-11-06 21:22:00
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//Friss hús a halpiacon//
-Úgy. *Búgja az ébenbőrű nő, majd lassan bólint. Zöldjeit egy pillanatra sem akasztja le vendégjéről, s többször végig is méri, akár a kofák halait a dokkok mentén.*
-És tetszik, amit látsz? *Körbelegyezi tekintetét a fogadótéren, de nem várja meg a választ.*
-Fogalj helyet. *A pulthoz legközelebbi szék felé biccent.*
-Szerencséd van; épp üresedésünk van tündérfronton. De azt is tudnod kell, hogy ez itt a Sellőház. Elvárjuk a megfelelő színvonalú munkát. Hogy ezt hozod-e, az csak rajtad áll majd. *Lassan beszél. Engedi, hogy minden szava beleivódjon hallgatóságának elméjébe.*
-Mi itt nagy szabadságot engedünk meg sellőinknek. Hetven aranyért kevesebbért senki sem dolgozik minálunk. Ebből persze a Sellőház is lecsap egy jó részt... A kosztért és a kvártélyért cserébe. *Lepillant a tündérre, orcájára pedig sajátosan negédes mosoly varázsol apró mélyedéseket.*
-Szobát is kapsz. *Kihúz a pult alatt egy fiókot, majd egy kulcsot helyez a pultra. Nem nyújtja át, elvégre még nem egyeztek meg semmiben. Rajta tartja kezét, Caladir pedig megcsodálhatja a madam igen csak hosszú, festett körmeit is.*
-És kéthavi próbaidőt nálunk. Aztán... Meglátjuk. *Ujjaival finoman dobol a pulton, tekintetével kitartóan fürkészve a tündért. Az egész kisugárzásáról lerí, hogy nem érdemes packázni vele. Még csak fenyegető szavak sem szükségesek ennek megértetéséhez.*
-Nos? Megegyeztünk? *Elemeli kezét a kulcsról, s ha Caladir kötélnek óhajt állni, hát fel is nyalábolhatja azt. Amennyiben így tesz, még most elereszthet kérdést, ha rejlik benne.*
-Úgy. *Búgja az ébenbőrű nő, majd lassan bólint. Zöldjeit egy pillanatra sem akasztja le vendégjéről, s többször végig is méri, akár a kofák halait a dokkok mentén.*
-És tetszik, amit látsz? *Körbelegyezi tekintetét a fogadótéren, de nem várja meg a választ.*
-Fogalj helyet. *A pulthoz legközelebbi szék felé biccent.*
-Szerencséd van; épp üresedésünk van tündérfronton. De azt is tudnod kell, hogy ez itt a Sellőház. Elvárjuk a megfelelő színvonalú munkát. Hogy ezt hozod-e, az csak rajtad áll majd. *Lassan beszél. Engedi, hogy minden szava beleivódjon hallgatóságának elméjébe.*
-Mi itt nagy szabadságot engedünk meg sellőinknek. Hetven aranyért kevesebbért senki sem dolgozik minálunk. Ebből persze a Sellőház is lecsap egy jó részt... A kosztért és a kvártélyért cserébe. *Lepillant a tündérre, orcájára pedig sajátosan negédes mosoly varázsol apró mélyedéseket.*
-Szobát is kapsz. *Kihúz a pult alatt egy fiókot, majd egy kulcsot helyez a pultra. Nem nyújtja át, elvégre még nem egyeztek meg semmiben. Rajta tartja kezét, Caladir pedig megcsodálhatja a madam igen csak hosszú, festett körmeit is.*
-És kéthavi próbaidőt nálunk. Aztán... Meglátjuk. *Ujjaival finoman dobol a pulton, tekintetével kitartóan fürkészve a tündért. Az egész kisugárzásáról lerí, hogy nem érdemes packázni vele. Még csak fenyegető szavak sem szükségesek ennek megértetéséhez.*
-Nos? Megegyeztünk? *Elemeli kezét a kulcsról, s ha Caladir kötélnek óhajt állni, hát fel is nyalábolhatja azt. Amennyiben így tesz, még most elereszthet kérdést, ha rejlik benne.*
5164. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-11-05 18:51:54
Üzenet elküldve: 2024-11-05 18:51:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Ambroggio //
*Az óvatosságát leengedett szürkebőrű a tőle megszokott sziklatekintetről szinte már varázslatot váró ábrázatra váltva figyeli a lapok cseréjét. Nem tudja, mire számítson: az utcákon, utcákról élősködő sarlatánokról már megfigyelte, milyen trükkökkel képesek elvenni a naiv vagy tapasztalatlan polgárok pénzeit, de efféle mutatványt csak a függönyök mögött, megélhetőbb és annál naivabb prédákkal szemben alkalmazhatnak. Jó, hogy neki ebbe a demonstrációba nem kell aranyat beletennie.
Annyira kíváncsi, hogy lélegzetét visszafolytva várja meg az első lap feltárását, és bár nem koponyát lát kígyóval az állkapcsában, Az üzletember reakciójából mérve akár az is lehetett volna. Ukrom leplezetlen meglepődéssel bámul rá, a lapra, és vissza.*
- Mi a baj? *Kérdezi, nem tudva mi lehet az egyszerű minta mögötti magyarázat. Ami kijelentés utána következik, az olyan szemöldökemelgetésre készteti, amit minden törpe megirigyelne. Gyászos némasággal nézi végig, ahogy a vöröshajú üzletember az eddigiek helyett romba dőlt magabiztossággal elkéredzkedik.*
~ Ugye most nem lép le? Ugye nem? ~ *Még a kérdésre sem tud reagálni semmit, olyan hirtelen jön ez a változás. Még bőven hitelesíti magának az elköszönésnek szánt szavak sejtésének megerősítését, s már csak a felkavart port tudja nézni soha-volt főnöke lépései után teljes hitetlenséggel; borotvaéles csöndben bámulja az ajtót amin keresztül távozott, cseppnyi méretűre zsugorodott pupilláival csak emésztve azt, ami lezajlott.*
- ...Franc. *Annak a kártyának a jóslata valami igazán rémisztő lehetett, hogy jóformán semmissé tette az elmúlt órában hangzott ígéreteket. Most akkor tényleg elment? Ennyi? Még egy pár percnek el kell telnie, hogy Ukromnak beivódjon a tény, s utána is csak annyit tud tenni, hogy lassan befejezi a trófetálját. És ezt neki kelljen közölnie azzal a lánykával? Hát ezért már visszaráncigálná azt a hapsikát ide, ha nem az elvesztegetett időért. De legalább hamarabb viszontláthatja a Wegtoreni Kalmárt, bár ez nem egy kifejezetten vidám érzéssel tölti el. Inkább valami olyannal, mintha egy belé ragadt nyílvesszőt kellene kiszednie. Túlesni a nehéz részen.*
~ Akkor várhatok holnapig... ~ *Hát persze hogy éppen egy luxuskényeztetés közepén van a kisasszony. Legszívesebben rögvest berontana oda, hogy frissen adja át a fejleményeket, de kissé aggódik amiatt, hogy az a Madám páros lábbal rúgná ki innen, utána meg a Patkányokkal szemezhet. Elmorog egy pár szitokszót anyanyelvén, majd savanyú arccal kiköhög 16 aranyat az egyszeri Szoba áráért. Sellő nélkül, változatlan arckifejezéssel fogja nézni dühösen a plafont ágyáról, azonnali hatállyal, amíg a fáradtság le nem húzza szemhéjait.
Másnap már kora reggel a vendégtérre viszik bakancsai, hogy véletlenül se késse el Nilywera érkezését. Zabosan és álmosan ül a nehezen kikerülhető középső asztalon, ahol ha meglátja, inteni is fog kezével, hogy üljön hozzá. A tegnapinál jóval mogorvább vonásaiból és Ambroggio hiányából a kreol bőrű nő könnyen ki tudja következtetni, hogy nem jó hírekről lesz szó.*
*Az óvatosságát leengedett szürkebőrű a tőle megszokott sziklatekintetről szinte már varázslatot váró ábrázatra váltva figyeli a lapok cseréjét. Nem tudja, mire számítson: az utcákon, utcákról élősködő sarlatánokról már megfigyelte, milyen trükkökkel képesek elvenni a naiv vagy tapasztalatlan polgárok pénzeit, de efféle mutatványt csak a függönyök mögött, megélhetőbb és annál naivabb prédákkal szemben alkalmazhatnak. Jó, hogy neki ebbe a demonstrációba nem kell aranyat beletennie.
Annyira kíváncsi, hogy lélegzetét visszafolytva várja meg az első lap feltárását, és bár nem koponyát lát kígyóval az állkapcsában, Az üzletember reakciójából mérve akár az is lehetett volna. Ukrom leplezetlen meglepődéssel bámul rá, a lapra, és vissza.*
- Mi a baj? *Kérdezi, nem tudva mi lehet az egyszerű minta mögötti magyarázat. Ami kijelentés utána következik, az olyan szemöldökemelgetésre készteti, amit minden törpe megirigyelne. Gyászos némasággal nézi végig, ahogy a vöröshajú üzletember az eddigiek helyett romba dőlt magabiztossággal elkéredzkedik.*
~ Ugye most nem lép le? Ugye nem? ~ *Még a kérdésre sem tud reagálni semmit, olyan hirtelen jön ez a változás. Még bőven hitelesíti magának az elköszönésnek szánt szavak sejtésének megerősítését, s már csak a felkavart port tudja nézni soha-volt főnöke lépései után teljes hitetlenséggel; borotvaéles csöndben bámulja az ajtót amin keresztül távozott, cseppnyi méretűre zsugorodott pupilláival csak emésztve azt, ami lezajlott.*
- ...Franc. *Annak a kártyának a jóslata valami igazán rémisztő lehetett, hogy jóformán semmissé tette az elmúlt órában hangzott ígéreteket. Most akkor tényleg elment? Ennyi? Még egy pár percnek el kell telnie, hogy Ukromnak beivódjon a tény, s utána is csak annyit tud tenni, hogy lassan befejezi a trófetálját. És ezt neki kelljen közölnie azzal a lánykával? Hát ezért már visszaráncigálná azt a hapsikát ide, ha nem az elvesztegetett időért. De legalább hamarabb viszontláthatja a Wegtoreni Kalmárt, bár ez nem egy kifejezetten vidám érzéssel tölti el. Inkább valami olyannal, mintha egy belé ragadt nyílvesszőt kellene kiszednie. Túlesni a nehéz részen.*
~ Akkor várhatok holnapig... ~ *Hát persze hogy éppen egy luxuskényeztetés közepén van a kisasszony. Legszívesebben rögvest berontana oda, hogy frissen adja át a fejleményeket, de kissé aggódik amiatt, hogy az a Madám páros lábbal rúgná ki innen, utána meg a Patkányokkal szemezhet. Elmorog egy pár szitokszót anyanyelvén, majd savanyú arccal kiköhög 16 aranyat az egyszeri Szoba áráért
. Sellő nélkül, változatlan arckifejezéssel fogja nézni dühösen a plafont ágyáról, azonnali hatállyal, amíg a fáradtság le nem húzza szemhéjait.Másnap már kora reggel a vendégtérre viszik bakancsai, hogy véletlenül se késse el Nilywera érkezését. Zabosan és álmosan ül a nehezen kikerülhető középső asztalon, ahol ha meglátja, inteni is fog kezével, hogy üljön hozzá. A tegnapinál jóval mogorvább vonásaiból és Ambroggio hiányából a kreol bőrű nő könnyen ki tudja következtetni, hogy nem jó hírekről lesz szó.*
5163. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-11-05 02:39:32
Üzenet elküldve: 2024-11-05 02:39:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Ukrom//
*A visszakérdezésre csak cinikus mosollyal és egy vállrándítással válaszol. Olykor az impozáns külső mögött, a férfi mögött csak egy zavaros, bogokkal és döccenőkkel teli fiú életrevalósága rejlik, nem az, amire elsőre hajlamos gondolni a megfigyelő.*
- Wegtoren sosem lesz megszokott *mondja.* - És aki azt hiszi, kiismerte, azt nagy meglepetések érhetik.
*Nem úgy beszél, mint akiből a hosszú évek tapasztalata beszél a Tűz Városáról, inkább úgy, mint aki hamar felismeri, ha valami veszélyessel találja magát szemben.
A kártyalapok hevenyészett kupacát összesöpri a markába és elkezdi megkeverni a paklit. Jó aláfestés ez a kis trükk ahhoz, hogy kihúzzon néhány érdekességet egy újdonsült testőrből.
Gyakorlottan forognak a kezében a lapok. Már-már a simlisek profizmusa sejlik át a könnyed mozdulatokon, melyekre oda se figyel igazán. A Karavánpihenővel kapcsolatban töprengés ráncolja meg a homlokát, mert az az igazság, hogy maga se igazán bogozta ki, mi történt ott. Nem sokan beszélnek már az egykor nyüzsgőn forgalmas kereskedelmi keresztútra szárba szökött kis településről. Pedig megvolt a maga varázsa. Épp a Szeszélyes Hermelin névre hallgató jósdában anno vele megesett intermezzón somolyog a bajsza alatt, amikor is a hagyományos hármas laposztásra elsőnek kivetett kártya látványa szinte hátralöki székestül: habár a hátulja teljesen megegyező a többiével, az egyéb lapokkal ellentétben ez egyáltalán nem cirádás és színes képet mutat. Ez egy sima, fehér lap, egyetlen apró, fekete ponttal a közepén.
Ambroggio nyel egyet. Az addig biztos kéz esetlenül rendezi vissza kissé kapkodón a lapokat a viharvert tokba.*
- Nos, én... *simítja le a hajtókáit, mint akinek kihúztak minden épkézláb gondolatot a fejéből.* - Énőőőhmm... Nos... Úgy tűnik, a terveimben közbeszólt az élet. *Felkel ültéből és ha lenne még előtte ital, most biztos felhajtaná, de így csak a szék helyére igazításának tétova kényszercselekvése marad.*
- Megtennéd.... megtennéd, kérlek, hogy szólsz a kölyöknek reggel? *kérdi olyan kótyagos motyogással, mint aki most tápászkodott fel, miután fejbe verték egy pirtianesi kőkriglivel.* - Azért örülök, hogy megismertelek, de... Nekem most... *bököd a háta mögé hüvelykjével* - Mennem kell.
*Még elkanyarodik a pult felé, és vált néhány szót a mögötte állóval, de látszik rajta, hogy sietősre fogja. A számlája kiegyenlítésére bőven felfelé kerekít, így a távozó vendég 500 arannyal gazdagítja a Sellőházat.*
*A visszakérdezésre csak cinikus mosollyal és egy vállrándítással válaszol. Olykor az impozáns külső mögött, a férfi mögött csak egy zavaros, bogokkal és döccenőkkel teli fiú életrevalósága rejlik, nem az, amire elsőre hajlamos gondolni a megfigyelő.*
- Wegtoren sosem lesz megszokott *mondja.* - És aki azt hiszi, kiismerte, azt nagy meglepetések érhetik.
*Nem úgy beszél, mint akiből a hosszú évek tapasztalata beszél a Tűz Városáról, inkább úgy, mint aki hamar felismeri, ha valami veszélyessel találja magát szemben.
A kártyalapok hevenyészett kupacát összesöpri a markába és elkezdi megkeverni a paklit. Jó aláfestés ez a kis trükk ahhoz, hogy kihúzzon néhány érdekességet egy újdonsült testőrből.
Gyakorlottan forognak a kezében a lapok. Már-már a simlisek profizmusa sejlik át a könnyed mozdulatokon, melyekre oda se figyel igazán. A Karavánpihenővel kapcsolatban töprengés ráncolja meg a homlokát, mert az az igazság, hogy maga se igazán bogozta ki, mi történt ott. Nem sokan beszélnek már az egykor nyüzsgőn forgalmas kereskedelmi keresztútra szárba szökött kis településről. Pedig megvolt a maga varázsa. Épp a Szeszélyes Hermelin névre hallgató jósdában anno vele megesett intermezzón somolyog a bajsza alatt, amikor is a hagyományos hármas laposztásra elsőnek kivetett kártya látványa szinte hátralöki székestül: habár a hátulja teljesen megegyező a többiével, az egyéb lapokkal ellentétben ez egyáltalán nem cirádás és színes képet mutat. Ez egy sima, fehér lap, egyetlen apró, fekete ponttal a közepén.
Ambroggio nyel egyet. Az addig biztos kéz esetlenül rendezi vissza kissé kapkodón a lapokat a viharvert tokba.*
- Nos, én... *simítja le a hajtókáit, mint akinek kihúztak minden épkézláb gondolatot a fejéből.* - Énőőőhmm... Nos... Úgy tűnik, a terveimben közbeszólt az élet. *Felkel ültéből és ha lenne még előtte ital, most biztos felhajtaná, de így csak a szék helyére igazításának tétova kényszercselekvése marad.*
- Megtennéd.... megtennéd, kérlek, hogy szólsz a kölyöknek reggel? *kérdi olyan kótyagos motyogással, mint aki most tápászkodott fel, miután fejbe verték egy pirtianesi kőkriglivel.* - Azért örülök, hogy megismertelek, de... Nekem most... *bököd a háta mögé hüvelykjével* - Mennem kell.
*Még elkanyarodik a pult felé, és vált néhány szót a mögötte állóval, de látszik rajta, hogy sietősre fogja. A számlája kiegyenlítésére bőven felfelé kerekít, így a távozó vendég 500 arannyal gazdagítja a Sellőházat.
*
5162. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-11-05 01:35:52
Üzenet elküldve: 2024-11-05 01:35:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nilywera//
*Nala hagy rá időt, hogy a másik kicsodálkozza magát. Neki világéletében aranykalitkája volt, így a szép dolgokat már régről megszokta, de átérzi, milyen lehet, ha valakinek ez ekkora élmény. Ő ugyanígy van bárminemű kedvességgel vagy bizalommal, amit kap, hisz egész egyszerűen méltatlannak találja magát rá, ebből kifolyólag végtelen kegyként éli meg.
Mindenben igyekszik Nilywera kedvében járni, de a maga természetes bájával valószínűleg az a fürdés is "el lesz adva". Illatos, habos, kellemes olajokkal masszírozó kényeztetés. A tündér értő kezei és letaglózóan kedves pillantása valószínűleg még egy macskát is dézsába csábítana. Nilywerának nem lehet panasza. Reggel olyan csillogó szemmel indulhat a napja, mint talán még soha eddigi életében.*
*Nala hagy rá időt, hogy a másik kicsodálkozza magát. Neki világéletében aranykalitkája volt, így a szép dolgokat már régről megszokta, de átérzi, milyen lehet, ha valakinek ez ekkora élmény. Ő ugyanígy van bárminemű kedvességgel vagy bizalommal, amit kap, hisz egész egyszerűen méltatlannak találja magát rá, ebből kifolyólag végtelen kegyként éli meg.
Mindenben igyekszik Nilywera kedvében járni, de a maga természetes bájával valószínűleg az a fürdés is "el lesz adva". Illatos, habos, kellemes olajokkal masszírozó kényeztetés. A tündér értő kezei és letaglózóan kedves pillantása valószínűleg még egy macskát is dézsába csábítana. Nilywerának nem lehet panasza. Reggel olyan csillogó szemmel indulhat a napja, mint talán még soha eddigi életében.*
5161. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-11-04 21:06:54
Üzenet elküldve: 2024-11-04 21:06:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Friss hús a halpiacon//
*Visszamosolyog a helyes férfiúra, amikor az elé teszi a rendelt italt. Tekintete végigsiklik a széles vállon és azon, amit az ing sejtet, majd felpislant a csapos szemeibe.*
- Nem is kétlem. *-feleli, és jobb szeme egy pillanatra megrándul, mintha csak kacsintana.-* Igazán köszönöm!
*Ez utóbbi egyaránt szól a bornak, és annak, hogy a férfi van olyan jó, hogy teljesítse a kérését. Egy pillanatig még utána réved ahogy az eltűnik a lépcsőn, majd figyelmét a kapott ital köti le. Megcsodálja a különösen szép poharat, és a bor színét is. Felemeli és orrához tartja az italt, a hely sajátos, bódító elegyén át próbálja kiszimatolni az ital aromáját. Nem jár sikerrel, levendula tölti el az orrát, olyan erővel, hogy szinte beleszédül. Tekintete követi a mellette elhaladó lányt, és nem zavartatva magát megnézi azt, amit lehet. A lányon is, a helyen is, az ott ülőkön is. Kíváncsi.
Arra is kíváncsi, hogy ki szól hozzá, bár a hang alapján azonnal lelki szemei elé vetül egy kép. És nem is jár messze a valóságtól. Rámosolyog az idős férfira. Ismeri a típust: a tengerről nagy sokára megért, sok mindenre éhes fajta. Lám: még rá is. Mosolya egy pillanatra megváltozik, de nem tud megszólalni, hiszen egy újabb ismeretlen hang kél a pult mellől. Oda pillantva azonnal elfelejti a tengeri medvét és mindazt, amivel egy tengeri medve kecsegtetni tud. Nem csak azért, mert lenyűgözi a nő kisugárzása és jelenléte, hanem mert ezeken keresztül azonnal megérti, hogy ki az a zöld szemű nő. És azok a zöld szemek -mint a szavak azonnal elárulják- nem csak szépek, de nagyon, nagyon élesek is.*
- Beszélni. *-bólint, és visszarakja a poharát a pultra, amelybe még bele sem ivott. Pedig most szívesen kortyolna egyet, hogy egyúttal lenyelje izgatottságát is. Ujjait a pultra simítja, leplezetlen kíváncsisággal nézi meg magának újra a nőt.-* És jó a megérzésed, igen, munka érdekelne. Ha lenne.
*Félszegen elmosolyodik. Nagyon jól tudja, hogy lenne munka. A bizonyíték erre ott iszik és nevet és pipázik a háta mögött.*
- Caladir vagyok, engedelmeddel. *-kihúzza magát, és olyan elegáns, apró mozdulattal hajol meg, ami valakinek vagy a sajátja vagy nem, de tanulni nemigen lehet. A kék szárnyak lágyan terülnek szét egy sóhajtásnyi időre, mintegy befejezvén a mozdulat ívét.-* És olyan sokat hallottam már a Sellőházról, hogy el kellett jöjjek ide.
*Visszamosolyog a helyes férfiúra, amikor az elé teszi a rendelt italt. Tekintete végigsiklik a széles vállon és azon, amit az ing sejtet, majd felpislant a csapos szemeibe.*
- Nem is kétlem. *-feleli, és jobb szeme egy pillanatra megrándul, mintha csak kacsintana.-* Igazán köszönöm!
*Ez utóbbi egyaránt szól a bornak, és annak, hogy a férfi van olyan jó, hogy teljesítse a kérését. Egy pillanatig még utána réved ahogy az eltűnik a lépcsőn, majd figyelmét a kapott ital köti le. Megcsodálja a különösen szép poharat, és a bor színét is. Felemeli és orrához tartja az italt, a hely sajátos, bódító elegyén át próbálja kiszimatolni az ital aromáját. Nem jár sikerrel, levendula tölti el az orrát, olyan erővel, hogy szinte beleszédül. Tekintete követi a mellette elhaladó lányt, és nem zavartatva magát megnézi azt, amit lehet. A lányon is, a helyen is, az ott ülőkön is. Kíváncsi.
Arra is kíváncsi, hogy ki szól hozzá, bár a hang alapján azonnal lelki szemei elé vetül egy kép. És nem is jár messze a valóságtól. Rámosolyog az idős férfira. Ismeri a típust: a tengerről nagy sokára megért, sok mindenre éhes fajta. Lám: még rá is. Mosolya egy pillanatra megváltozik, de nem tud megszólalni, hiszen egy újabb ismeretlen hang kél a pult mellől. Oda pillantva azonnal elfelejti a tengeri medvét és mindazt, amivel egy tengeri medve kecsegtetni tud. Nem csak azért, mert lenyűgözi a nő kisugárzása és jelenléte, hanem mert ezeken keresztül azonnal megérti, hogy ki az a zöld szemű nő. És azok a zöld szemek -mint a szavak azonnal elárulják- nem csak szépek, de nagyon, nagyon élesek is.*
- Beszélni. *-bólint, és visszarakja a poharát a pultra, amelybe még bele sem ivott. Pedig most szívesen kortyolna egyet, hogy egyúttal lenyelje izgatottságát is. Ujjait a pultra simítja, leplezetlen kíváncsisággal nézi meg magának újra a nőt.-* És jó a megérzésed, igen, munka érdekelne. Ha lenne.
*Félszegen elmosolyodik. Nagyon jól tudja, hogy lenne munka. A bizonyíték erre ott iszik és nevet és pipázik a háta mögött.*
- Caladir vagyok, engedelmeddel. *-kihúzza magát, és olyan elegáns, apró mozdulattal hajol meg, ami valakinek vagy a sajátja vagy nem, de tanulni nemigen lehet. A kék szárnyak lágyan terülnek szét egy sóhajtásnyi időre, mintegy befejezvén a mozdulat ívét.-* És olyan sokat hallottam már a Sellőházról, hogy el kellett jöjjek ide.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5204-5223