//Furcsa páros//
*Egymásra néz a kettő, pillanatra elgondolkodnak. De bólogatni kezdenek.*
- De.
*Jön a rövid és egyszerű válasz. Majd a törpe további beszédét elfogadva, be is csukják az ajtót, és magára hagyják a furcsa párost.
Lazziar nyúlánk, sebhelyekkel teli teste azóta is mozdulatlanul hever, félig lelógva az ágyon fejjel a földön. Mint aki lusta volt felállni az ágyról, így fekve próbált a földön heverő üvegért nyúlni amiben van némi lötty még az alján. Persze, hogy bor mi más lenne. Olaj a tűzre, ez is csak rá vall. Wrojth, ahogy végignézi futtában a ruháit, hogy beazonosítsa mégis kivel van dolga. Sok nyomot nem találhat, egy összegyűrt papirost, ami a kabátja zsebében van, az aranyerszényét, amiben még csörög jó pár érme. A nadrágja övére kötött két tőrét, illetve még egy szépen elkészített rózsát ábrázoló brosst. Ha Wrojth kíváncsisága nem merül ki az aranyérmék összegében, az összegyűrt papírlapot ha széthajtja óvatosan, egy búcsúlevelet vélhet felfedezni. Az írása szép és finom, már első látásra is, biztosan nem Lazzieré, a másik egyértelmű, nyom erre, hogy az aláírás a végén, egy hölgy neve szerepel. Rine. A levél tartalma nem túl hosszadalmas, de egyértelmű. A lány képtelen volt a városban maradni, a régi emlékek és események amik a lányt kínozták távozásra bízták. Egy hamis reményt még elültetett benne a lány, hogy ha majd készen áll majd újra találkoznak. Addig is vigyázzon magára Lazziar.
Még egy apróságot láthat, de azt Lazziar nyakában lógva, az pedig egy patkány fejes amulett, nem tűnik igazán értékes darabnak.
Wrojth, még találhat némi maradékot a fürdő dézsa alján, így könnyen végbe mehet a felöntözés is. Bár nem virág ő, hogy így kezeljék. A víz amúgy is káros az egészségre, köztudottan abban szaporodnak a halak. Nem csoda, hogy sokan megbetegednek tőle, főleg itt a tenger körül. Ám nem úgy tűnik, mintha az első felöntözés megtenné a hatását. A meztelen elf, továbbra sem moccan. De amikor már kezdené felkarolni, hogy kilógassa egy szál semmiben az ablakon a világ szeme láttára. Na akkor bizony lassan mintha elkezdene mocorogni.
Mikor megérzi a törpe erős karját magán, egy érdekes riasztó szól fejében, mert mintha nem ilyenre emlékezne a tegnap estéről. Az a fél elf lányka sokkal finomabb volt, mint ez az érdes kéz amit a bőrén érez. Pislogva, nyöszörögve emeli fel a tekintetét, a szakállas alakra. Majd hirtelen meghőkölve löki el magát attól azonnali hatállyal. Persze, a bolondja, észre sem veszi, hogy nem áll a lábán, csak lóg a törpén mint valami kelme. Persze nem is a jobban kinéző fajta, de ugye kinek mire futja. Majd egy hatalmasat csattan a földön, amitől egy fájdalmas sóhaj hagyja el a száját.*
-A büdös picsába.
*Morogja az orra alatt, és lassan kezd el feltápászkodni, egyik kezével a fejét fogva, amit jelenleg úgy érez, majd ketté hasad.*
-Hol vagyok? Mi a? Mi a faszt keres maga a szobámban?
*Néz fel homályos tekintettel a törpére, alig ismer rá, így hirtelenjében. Még sokat kell pislognia mire rendesen észbe kap.*