//Furcsa páros//
*Valóban, látott itt már sokkalta rosszabb arcúakat is, akiknek a fegyver arzenálja háromszor akkora volt mint az övé. És bár, nem igazán érdekli, hogy kibe köt bele hébe-hóba. Tudja jól, hogy aki fegyverrel jár, nagy valószínűséggel tudja is azt forgatni. Nem teljesen biztos benne, hogy a törpe elhitte a válaszát, szóval sodródik az árral. Reméli nem kell megmutatnia azt, egyszer sem, miképp áll kezében a tőr.*
-Jó jó lehet, had gondolkozzam.
*Legyint a másik irányába, már megint az üvöltés, mintha rozsdás harsonák, fúvósok sokaságát hallaná, amik tehetségtelen árva gyerekek kezébe adtak, hogy "itt van fiam, lányom nesze játsszál valamit csak engem hagyjál békén". Rosszabbat el sem tudna képzelni. Meg hát nem is kell, mert átérzi minden egyes kimondott szavánál Wrojthnak.*
-Azt mondod? Akkor ezt sok mindent megmagyaráz.
*Gondolkodik hangosan, persze a szarkazmus érezhető a szavaiból. Édesanyja híján az apja által fizetett szolgáló nevelte fel, aki éppen olyan időszakban volt, hogy saját gyermekét is szoptatta. Csak, hogy ne halljon éhen, mégiscsak örökös, bármennyire is átkozta a fiút életében.
Élvezettél nézi végig, ahogy a másik rámordul az ajtón kifele menet. Mindig szeret mások idegszálain táncot lejteni. Az élet apró örömei. Mielőtt kilép az ajtón, elégedetten végignézi művét a szobán, megint csak egy szoba, amin ott hagyja kézlenyomatát, a többi test nedvel együtt, de ez legyen a takarítók baja. Úgy is azért vannak fizetve, meg aztán aki ilyen szakmában dolgozik, csak hozzá van szokva az ilyesmihez.
Ki is lép az ajtón, a zár pedig halkan kattan egyet azon. Fejét nyomkodva, vakarva lép ki ismét a vendégtérbe, keresi a törpét, bár szíve szerint lehet inkább fogná magát, és így, ahogy van visszasétál a városba. A fenét azt, keresne egy kocsist, aki arra megy. A francnak van kedve most ennyit gyalogolni.*
-Na várjá. Szóval, itt voltam, te betértél ide, ittunk és én ígértem valamit. Valami rémlik de mivel kapcsolatban?
*Ül le hanyagol a törpe mellé a pult előtt, fejét a kezébe támaszkodva. Majd később rendel, most úgy érzi, ha bármit is a szájába venne, nagy valószínűséggel a tegnap este maradéka lenne látható a pulton. Az pedig nem lenne túl étvágy gerjesztő senki számára sem.*