Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 27 (521. - 540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
540. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-06 13:19:33
Üzenet elküldve: 2019-03-06 13:19:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Sellő a viharban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Van ki előre gondolkodva húzódik meg a háttérben, jól teszi. Ralas egyetértőleg nyugtázza magában, sokkal inkább annak örül, hogy aki eddig bent volt, benn is marad, bár igaz, hogy a feltornyosuló csapattól kisurranni egyébként is nehézkes lenne. ~ Gondoltam. ~ Villan át elméjén villámként a feszültség, mikor a nagy mamlasz úgy dönt, hogy maradni szeretne inkább. Egyértelműen a félszemű irányít, ez nyilvánvaló, jóllehet korábban is voltak már sejtései erről. Szerencsére Mady azonnal teszi a dolgát, hathatós segítséget nyújt, de a terelés sajnos nem sikerül. Nem az ő hibája, már eleve vert helyzetből indult és előre eldöntetett volt a kérdés. ~ Baszd meg magad, te köcsög. ~ Mosolyog derűsen és szívélyesen az óriásra, meg annak a drágalátos főnökére is. ~ Kúrjátok meg egymást ahelyett, hogy kacsintgattok itt, egyik a másikra! ~ Persze gondolatai mellett azért igyekszik figyelni is az anyázásra, hisz végtére is itt elvileg üzleti tárgyalás zajlik, vagy valami olyasféle. Nyilván papíralapú szerződés nem lesz, az már most látszik. Egyre inkább ingerlékenyebb, s ezen az új, mélységi vendég beszólása nem segít:*
- Várjon türelemmel, vagy távozzon! *Pillant rá dühösen, már-már szétfeszíti az ideg az állkapcsait. Pont nem tud azzal foglalkozni, hogy kinek hány pohár bor jutott. Körbefuttatja a szemét a helyiségen, a felborított poharakon, az asztallapon nyugtatott sáros lábakon, hallja a cuppogást, hallja Delyas keserű próbálkozását, hogy kissé enyhítse az eseményeket, persze sikertelenül. ~ A kurva anyátokat! ~ Ha tekintetével ölni tudna, s mosolya óriásokat felezne ketté vélhetően itt már semmi probléma nem lenne, persze ilyesmire nem képes. Szótlan biccent Delyasnak, hogy már abbahagyhatja, felesleges, hogy túráztassa magát, ezzel nem mennek semmire. Kifejezéstelen tekintettel hallgatja az előtte tornyosuló mamlasz felesleges szócséplését. Ha akar valamit hát mondja, vagy inkább cselekedjen végre, mert a munkának folytatódnia kell. Méla tekintettel és tehetetlenül nézi végig, amint a váza a földön landol, s ahogy Madyt inzultusok érik, bár biztos benne, hogy a lány feltalálja magát, nem lesz baj.*
- Köszönöm, Mady. *Biccent a lánynak is, jelezvén, hogy mit eddig folytatott kiváló volt, de nem értek el vele szart se. A türelme elfogyott és az ötletei is. Érdeklődve kúszik fel homlokára szemöldöke, talán most először a beszélgetés során, amikor a "Vihar fiai" kifejezés elhangzik. Szóval innen fúj a szél. ~ Ehhez Zammiriának is lesz egy-két szava. ~ Nincs ideje végiggondolni, az óriások távoznak, sarat, romokat, rumlit és káoszt hagyva maguk után. A legközelebbi asztalhoz ül le, villogó szemekkel, homlokát összekulcsolt kezeire támasztva. A néma csend érezhető, feltéve, ha Mirlahin nem óhajt ismét valami elméset hozzáfűzni. Sok ideje nincs hátra, a férfi lábujjhegyen járatott lábainak sebességéből adódóan körülbelül talán négy pislogás, mert Ralas talán eddig bírta:*
- A ROHADT KURVA ÉLETBE! *Ugrik fel ordítva, s kezével söpör le mindent az asztalról, mi esetleg rajta volt. Egy darabig maga mellett tartott ökölbe szorított kézzel nézi az üres asztallapot, majd lassan megfordul és körbenéz. Még mindig feszült tekintete Madyn és Delyason állapodik meg.*
- Tegyetek itt rendet és szolgáljátok ki a vendégeket! *Néz egyértelműen Mirlahin felé.* Delyas, segíts be te is! Ahogy fent végeztem, erről még beszélünk. Közösen. Utána leltár, amiben mindketten részt vesztek! Akinek ez nem jó, mehet. *Hangja ellentmondást nem tűrően csattan, ezúttal kérni nem tud, de jelenleg nem is akar. Elindul a lépcsőforduló felé.*
- Én pedig megnézem, hogy másik vendégünk fent, itt van-e még, vagy már elment. *Idegesen rázza meg a fejét, s sietős léptekkel az emeletre érve meg is áll egy pillanatra, hogy kifújja magát. Remegő karral támaszkodik a falnak, s másik kezével homlokát törli meg. A legkevésbé ahhoz van kedve, mi eztán jön, de volt már ilyen máskor is, megoldja.*
- Phhooo... *Távozik egyetlen hatalmas levegő tüdejéből, majd felnéz, megigazítja nadrágját, s ugyan hideg tekintettel, de szélesen mosolyodik el. Mondani sem kell, hogy erőltetett ez a mosoly. Ismét sietősre veszi a lépteit, s már a folyosón ugrik ki ingéből, cipőjéből és nadrágjából, szanaszéjjel hagyva azokat. Mire az ajtóhoz ér, már nyugalmat erőltet magára, ismét egy nagy levegő hagyja el tüdejét, majd határozottan benyit.*
//Kárpótlás//
*Ahogy belép, nem veszi le szemeit a nőről. Nem tudja itt van-e még, s ha igen, akkor éppen hol van, de afelé fordítja tekintetét. Arca sokkal inkább határozott és kemény, mint elnézést kérő, háta mögé tett kézzel lezserül dől neki az ajtónak, s úgy csukja be. Ha Hytia felnéz, nem egy izomkolosszust, de egy viszonylag jó testfelépítésű férfit láthat maga előtt, anyaszült meztelenül. Ralas nem szólal meg, tudja nagyon jól, hogy a pénzért meg kell dolgozni, s rögtön az első próbát el is bukta. A kiengesztelés már másik kérdés lesz, persze, ha Hytia még ajtón belül van, márpedig nem látta távozni, immár esélye sincs, hogy kimenjen, mert Ralas nemes egyszerűséggel fordítja el a zárban a kulcsot, s kivéve azt hevenyészett mozdulattal hajítja el a sarokba, ahol nagyot csattanva állapodik meg a falról lepattanva a földön. Tekintetét nem veszi le a lányról, az első lépéseket azonban egyelőre nem teszi meg, ahhoz fel kell mérni, mekkora kárt okozott az óriáscsapat. Ehhez elsősorban Hytiára van szükség és lelkiállapotára... és azt is kell tudni, vajon van-e még rajta alsónemű?*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Van ki előre gondolkodva húzódik meg a háttérben, jól teszi. Ralas egyetértőleg nyugtázza magában, sokkal inkább annak örül, hogy aki eddig bent volt, benn is marad, bár igaz, hogy a feltornyosuló csapattól kisurranni egyébként is nehézkes lenne. ~ Gondoltam. ~ Villan át elméjén villámként a feszültség, mikor a nagy mamlasz úgy dönt, hogy maradni szeretne inkább. Egyértelműen a félszemű irányít, ez nyilvánvaló, jóllehet korábban is voltak már sejtései erről. Szerencsére Mady azonnal teszi a dolgát, hathatós segítséget nyújt, de a terelés sajnos nem sikerül. Nem az ő hibája, már eleve vert helyzetből indult és előre eldöntetett volt a kérdés. ~ Baszd meg magad, te köcsög. ~ Mosolyog derűsen és szívélyesen az óriásra, meg annak a drágalátos főnökére is. ~ Kúrjátok meg egymást ahelyett, hogy kacsintgattok itt, egyik a másikra! ~ Persze gondolatai mellett azért igyekszik figyelni is az anyázásra, hisz végtére is itt elvileg üzleti tárgyalás zajlik, vagy valami olyasféle. Nyilván papíralapú szerződés nem lesz, az már most látszik. Egyre inkább ingerlékenyebb, s ezen az új, mélységi vendég beszólása nem segít:*
- Várjon türelemmel, vagy távozzon! *Pillant rá dühösen, már-már szétfeszíti az ideg az állkapcsait. Pont nem tud azzal foglalkozni, hogy kinek hány pohár bor jutott. Körbefuttatja a szemét a helyiségen, a felborított poharakon, az asztallapon nyugtatott sáros lábakon, hallja a cuppogást, hallja Delyas keserű próbálkozását, hogy kissé enyhítse az eseményeket, persze sikertelenül. ~ A kurva anyátokat! ~ Ha tekintetével ölni tudna, s mosolya óriásokat felezne ketté vélhetően itt már semmi probléma nem lenne, persze ilyesmire nem képes. Szótlan biccent Delyasnak, hogy már abbahagyhatja, felesleges, hogy túráztassa magát, ezzel nem mennek semmire. Kifejezéstelen tekintettel hallgatja az előtte tornyosuló mamlasz felesleges szócséplését. Ha akar valamit hát mondja, vagy inkább cselekedjen végre, mert a munkának folytatódnia kell. Méla tekintettel és tehetetlenül nézi végig, amint a váza a földön landol, s ahogy Madyt inzultusok érik, bár biztos benne, hogy a lány feltalálja magát, nem lesz baj.*
- Köszönöm, Mady. *Biccent a lánynak is, jelezvén, hogy mit eddig folytatott kiváló volt, de nem értek el vele szart se. A türelme elfogyott és az ötletei is. Érdeklődve kúszik fel homlokára szemöldöke, talán most először a beszélgetés során, amikor a "Vihar fiai" kifejezés elhangzik. Szóval innen fúj a szél. ~ Ehhez Zammiriának is lesz egy-két szava. ~ Nincs ideje végiggondolni, az óriások távoznak, sarat, romokat, rumlit és káoszt hagyva maguk után. A legközelebbi asztalhoz ül le, villogó szemekkel, homlokát összekulcsolt kezeire támasztva. A néma csend érezhető, feltéve, ha Mirlahin nem óhajt ismét valami elméset hozzáfűzni. Sok ideje nincs hátra, a férfi lábujjhegyen járatott lábainak sebességéből adódóan körülbelül talán négy pislogás, mert Ralas talán eddig bírta:*
- A ROHADT KURVA ÉLETBE! *Ugrik fel ordítva, s kezével söpör le mindent az asztalról, mi esetleg rajta volt. Egy darabig maga mellett tartott ökölbe szorított kézzel nézi az üres asztallapot, majd lassan megfordul és körbenéz. Még mindig feszült tekintete Madyn és Delyason állapodik meg.*
- Tegyetek itt rendet és szolgáljátok ki a vendégeket! *Néz egyértelműen Mirlahin felé.* Delyas, segíts be te is! Ahogy fent végeztem, erről még beszélünk. Közösen. Utána leltár, amiben mindketten részt vesztek! Akinek ez nem jó, mehet. *Hangja ellentmondást nem tűrően csattan, ezúttal kérni nem tud, de jelenleg nem is akar. Elindul a lépcsőforduló felé.*
- Én pedig megnézem, hogy másik vendégünk fent, itt van-e még, vagy már elment. *Idegesen rázza meg a fejét, s sietős léptekkel az emeletre érve meg is áll egy pillanatra, hogy kifújja magát. Remegő karral támaszkodik a falnak, s másik kezével homlokát törli meg. A legkevésbé ahhoz van kedve, mi eztán jön, de volt már ilyen máskor is, megoldja.*
- Phhooo... *Távozik egyetlen hatalmas levegő tüdejéből, majd felnéz, megigazítja nadrágját, s ugyan hideg tekintettel, de szélesen mosolyodik el. Mondani sem kell, hogy erőltetett ez a mosoly. Ismét sietősre veszi a lépteit, s már a folyosón ugrik ki ingéből, cipőjéből és nadrágjából, szanaszéjjel hagyva azokat. Mire az ajtóhoz ér, már nyugalmat erőltet magára, ismét egy nagy levegő hagyja el tüdejét, majd határozottan benyit.*
//Kárpótlás//
*Ahogy belép, nem veszi le szemeit a nőről. Nem tudja itt van-e még, s ha igen, akkor éppen hol van, de afelé fordítja tekintetét. Arca sokkal inkább határozott és kemény, mint elnézést kérő, háta mögé tett kézzel lezserül dől neki az ajtónak, s úgy csukja be. Ha Hytia felnéz, nem egy izomkolosszust, de egy viszonylag jó testfelépítésű férfit láthat maga előtt, anyaszült meztelenül. Ralas nem szólal meg, tudja nagyon jól, hogy a pénzért meg kell dolgozni, s rögtön az első próbát el is bukta. A kiengesztelés már másik kérdés lesz, persze, ha Hytia még ajtón belül van, márpedig nem látta távozni, immár esélye sincs, hogy kimenjen, mert Ralas nemes egyszerűséggel fordítja el a zárban a kulcsot, s kivéve azt hevenyészett mozdulattal hajítja el a sarokba, ahol nagyot csattanva állapodik meg a falról lepattanva a földön. Tekintetét nem veszi le a lányról, az első lépéseket azonban egyelőre nem teszi meg, ahhoz fel kell mérni, mekkora kárt okozott az óriáscsapat. Ehhez elsősorban Hytiára van szükség és lelkiállapotára... és azt is kell tudni, vajon van-e még rajta alsónemű?*
539. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-06 09:08:05
Üzenet elküldve: 2019-03-06 09:08:05
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Sellő a viharban//
*Ralas igyekszik a lehetőségekhez képest a megfelelő mederbe terelni újra a Sellőház életét, kérései, utasításai elhangzanak, a félszemű óriás egyelőre türelmes mosollyal figyeli az intézkedő férfit, hüvelykujjával a láncos buzogány nyelét piszkálja közben.*
- Így mindjárt más, kiskakas. *Helyesel a bocsánatkérésre, de amikor Ralas az irodájába invitálná, nemet int a fejével.*
- Nem hagyhatom magukra a barátaim, pofátlanság volna és nem is akarok menni. *Vallja be csúnyán vigyorogva, láthatóan tetszik neki, hogy ő diktálja a tempót, élvezi az előnyét.
Bár a Sellőház vezetője egy kör italt ígért, még senki sem szolgálta fel nekik, így az asztaloknál elégedetlen morgás és követelőzés támad a sör után.
Amikor pedig Ralas elkezd üzletelni és feltételeket szabni, a szavak számának növekedésével válik egyre torzabbá az óriás arca. Az asztalok között a vékony férfi a nyakát nyújtogatja, mert a hangzavarban szinte alig értheti, mit beszélget Ralas és az óriás, végül úgy dönt, hogy közelebb megy, felkel és odasétál, de csak a háttérben marad, a beszédet az óriásra bízza.
Delyas közben Ralas utasítására folytatja a dalt és a zenélést, de látszik, hogy a nem műértő közönség hallgatósága mellett kevés az esélye, hogy pajzán dala elérje a kívánt hatást. Az ocsmány hangok között elhal a szép ének és a dal. A megérkező mélységi lányt csak szemmel kísérik el a választott helyéig, különösebb inzultus nem éri.
Mirlahin kérése és ajánlata nem kerüli el egy-két sötét alak figyelmét, kihívó mosollyal néznek Delyasra, hogy elvállalja-e, hogy behúzzon valamelyiküknek. Az egyik még a helyet is megmutatja az állán, hova üssön, de csak hahotázás lesz a vége. Feltéve, ha a zenész meg nem teszi, annak már más következményei lehetnek.*
- Kalmároknak nézel minket? *Kérdi vészjósló felhanggal az óriás és jobbja a láncos fegyver markolatára fonódik Ralas előtt.*
- Azt gondolod, kísérgetni fogunk neked bárkit a kikötőben? Mi a Sellődet védenénk meg, akár magunktól is. *A buzogány nyelével lelök az egyik asztalról egy vázát, ami hangos csörömpöléssel törik darabokra a padlón.*
- Hupsz. *Csücsörít az óriás.
Közben Maydeleine kiérkezik a korsókkal és kiosztja az italokat nagy üdvrivalgás közepette. A csizmák és bakancsok egy része lekerül az asztalokról és székekről, de a lánynak be kell zsebelnie egy két simítást és fogdosást, mire sikerül visszatérnie Ralas mellé, de komolyabb inzultus nem éri.
Amikor pedig az óriás előtt nekikezd a Sellő lehetőségeinek ecsetelésébe, az óriás mohó tekintettel issza minden szavát. Főleg az utolsó mondatok nyerik el a tetszését, hisz azok egyenesen neki szólnak, Mady érintése szinte elvarázsolja. A szappanok és olajok világából láthatóan csak nagyon keveset fogott fel. Egyetlen szeme a mögötte álló vékony férfi tekintetét keresi, aki bosszús arccal, állával bök Ralas felé, jelezve, hogy kivel is kell valóban tárgyalni.*
- Khmm... *Köszörüli meg a torkát.*
- Hallottad az ajánlatunk, hétszáz arany és megvédjük a házat. Nem kalmárok vagyunk, hogy reklámozzunk, meg kísérgessünk, de nem kell tartanod ezután senkitől, a Vihar Fiai megvédik a Sellőházat. *Mondja szinte kapkodva, amikor elkerekedik az egyetlen szeme. Zavartan pillant a vékony fickó felé, akinek szinte elvörösödik a feje dühében. Fejével int és megindul az asztalok között.*
- Gondold meg, barátom. Hamarosan visszajövök a barátaimmal és meghallgatom a válaszod. *Vigyorog feszülten az óriás, teljesen kopasz fején egyetlen verejtékcsepp csillan, ahogy elindul az álla felé.
Nem is hallgatja meg Ralas válaszát, hanem megindul a társa után, amire a teljes társaság szinte egyszerre, hatalmas hangzavarban felkel az asztaloktól. Kiisszák a korsókat, majd távoznak.
Beletelik pár percbe, mire mind elhagyja a Sellőházat, csak sár, kiöntött sörök, törött korsók és rendetlenség marad utánuk és a kellemetlen emlék mellett a lehetőség, hogy hamarosan valóban visszatérnek.
A mélységiekkel nem törődnek tovább, csak pár lenéző pillantást kapnak a félreeső asztalnál, pultnál ülő sötételfek, szerencsétlen zenészt többször vállal meglökik durván, mire mindenki távozik és a Sellőház végre kiürül, csak azok maradnak bent, akik szeretnének.*
*Ralas igyekszik a lehetőségekhez képest a megfelelő mederbe terelni újra a Sellőház életét, kérései, utasításai elhangzanak, a félszemű óriás egyelőre türelmes mosollyal figyeli az intézkedő férfit, hüvelykujjával a láncos buzogány nyelét piszkálja közben.*
- Így mindjárt más, kiskakas. *Helyesel a bocsánatkérésre, de amikor Ralas az irodájába invitálná, nemet int a fejével.*
- Nem hagyhatom magukra a barátaim, pofátlanság volna és nem is akarok menni. *Vallja be csúnyán vigyorogva, láthatóan tetszik neki, hogy ő diktálja a tempót, élvezi az előnyét.
Bár a Sellőház vezetője egy kör italt ígért, még senki sem szolgálta fel nekik, így az asztaloknál elégedetlen morgás és követelőzés támad a sör után.
Amikor pedig Ralas elkezd üzletelni és feltételeket szabni, a szavak számának növekedésével válik egyre torzabbá az óriás arca. Az asztalok között a vékony férfi a nyakát nyújtogatja, mert a hangzavarban szinte alig értheti, mit beszélget Ralas és az óriás, végül úgy dönt, hogy közelebb megy, felkel és odasétál, de csak a háttérben marad, a beszédet az óriásra bízza.
Delyas közben Ralas utasítására folytatja a dalt és a zenélést, de látszik, hogy a nem műértő közönség hallgatósága mellett kevés az esélye, hogy pajzán dala elérje a kívánt hatást. Az ocsmány hangok között elhal a szép ének és a dal. A megérkező mélységi lányt csak szemmel kísérik el a választott helyéig, különösebb inzultus nem éri.
Mirlahin kérése és ajánlata nem kerüli el egy-két sötét alak figyelmét, kihívó mosollyal néznek Delyasra, hogy elvállalja-e, hogy behúzzon valamelyiküknek. Az egyik még a helyet is megmutatja az állán, hova üssön, de csak hahotázás lesz a vége. Feltéve, ha a zenész meg nem teszi, annak már más következményei lehetnek.*
- Kalmároknak nézel minket? *Kérdi vészjósló felhanggal az óriás és jobbja a láncos fegyver markolatára fonódik Ralas előtt.*
- Azt gondolod, kísérgetni fogunk neked bárkit a kikötőben? Mi a Sellődet védenénk meg, akár magunktól is. *A buzogány nyelével lelök az egyik asztalról egy vázát, ami hangos csörömpöléssel törik darabokra a padlón.*
- Hupsz. *Csücsörít az óriás.
Közben Maydeleine kiérkezik a korsókkal és kiosztja az italokat nagy üdvrivalgás közepette. A csizmák és bakancsok egy része lekerül az asztalokról és székekről, de a lánynak be kell zsebelnie egy két simítást és fogdosást, mire sikerül visszatérnie Ralas mellé, de komolyabb inzultus nem éri.
Amikor pedig az óriás előtt nekikezd a Sellő lehetőségeinek ecsetelésébe, az óriás mohó tekintettel issza minden szavát. Főleg az utolsó mondatok nyerik el a tetszését, hisz azok egyenesen neki szólnak, Mady érintése szinte elvarázsolja. A szappanok és olajok világából láthatóan csak nagyon keveset fogott fel. Egyetlen szeme a mögötte álló vékony férfi tekintetét keresi, aki bosszús arccal, állával bök Ralas felé, jelezve, hogy kivel is kell valóban tárgyalni.*
- Khmm... *Köszörüli meg a torkát.*
- Hallottad az ajánlatunk, hétszáz arany és megvédjük a házat. Nem kalmárok vagyunk, hogy reklámozzunk, meg kísérgessünk, de nem kell tartanod ezután senkitől, a Vihar Fiai megvédik a Sellőházat. *Mondja szinte kapkodva, amikor elkerekedik az egyetlen szeme. Zavartan pillant a vékony fickó felé, akinek szinte elvörösödik a feje dühében. Fejével int és megindul az asztalok között.*
- Gondold meg, barátom. Hamarosan visszajövök a barátaimmal és meghallgatom a válaszod. *Vigyorog feszülten az óriás, teljesen kopasz fején egyetlen verejtékcsepp csillan, ahogy elindul az álla felé.
Nem is hallgatja meg Ralas válaszát, hanem megindul a társa után, amire a teljes társaság szinte egyszerre, hatalmas hangzavarban felkel az asztaloktól. Kiisszák a korsókat, majd távoznak.
Beletelik pár percbe, mire mind elhagyja a Sellőházat, csak sár, kiöntött sörök, törött korsók és rendetlenség marad utánuk és a kellemetlen emlék mellett a lehetőség, hogy hamarosan valóban visszatérnek.
A mélységiekkel nem törődnek tovább, csak pár lenéző pillantást kapnak a félreeső asztalnál, pultnál ülő sötételfek, szerencsétlen zenészt többször vállal meglökik durván, mire mindenki távozik és a Sellőház végre kiürül, csak azok maradnak bent, akik szeretnének.*
538. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-06 08:15:08
Üzenet elküldve: 2019-03-06 08:15:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ralas//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy a férfi kifigurázza, bizonyára sokaknál ugyan azzal a következménnyel járna, most a nő esetében.*
~Nekem aztán mindegy. Többet nem szólok, biztos tudja, mit csinál.~*Von vállat magában, kissé sértve érzi magát, hogy így kineveti a másik, de néha van ilyen.*
-Ha már így beszélünk róla, a büntetést kifejthetnéd bővebben is.*Mondja huncut mosollyal a szája sarkában, talán ezzel egy kicsit elgondolkodtatja a férfit, kizökkentve ebből a nevetséges állapotából.*
~Hogy mi van?!~*Nem igazán szereti azokat a dolgokat, amik még teljesen újak neki, nem rendelkezik hozzájuk betanult szereppel vagy sablonnal, így zavarja a bizonytalan végkimenetel és a közben váratlanul beütő dolgok. Ez érződik is a ritmustalan lépkedésén, vagy inkább vergődésén, mikor Ralas befordítja, véletlenül hátával nekiütődik a másik mellkasának, de amint érzi a találkozót előre lép egyet.*
-Bocsánat.*Szorít rá a másik kezére akaratlanul is zavarában. Nem igazán megnyugtatóan hat rá a gondolat, hogy a férfi vezet, hiszen előtte hívta fel a figyelmét rá, hogy ő sem tudja, igazából mit is csinál és ezt a magabiztosságot már megfejelte az előbb egy itallal is. Mintha Ralas csak megérezte volna ezt a dolgot, fel is szólítja rá, ha még eddig nem uralkodott volna el rajta a pánik.*
~Végül is mi bajom lehetne belőle? Kimenne a bokám vagy ráesnék valamimre, esetleg jobb esetben ráesnék Ralasra. Talán az utóbbi lenne a legmenyugtatóbb, ő csinálta magának, megérdemelné.~*Futnak át az agyán a lehetséges végkimenetelek, illetve válik ki mind közül a kisebbik rossz.
Majd Ralas elkezd beszélni és alig bírja megállni, hogy most ne fejtse ki a véleményét, minthogy az nem igazán egyezne a főnökével, de azért is lakatot tesz a szájára, minthogy úgy kinevették legutóbb.*
~Nem a véleményemért fizet.~*Aztán érzi, hogy a férfi pozíciót vált és becsúszik a lába az övéi közé. Még szerencse, hogy Ralas nem látja azt a fejet, amit a nő vág, reagálni sincs ideje és máris döntik hátra, ösztönösen a kezeit a másik nyakába dobja, nehogy a padlón végezze. Nincs tisztában vele, hogy ez is a tánccal jár-e vagy csak a férfi megint egy jót szeretne csak nevetni rajta. Mint, hogy immár egymás felé fordulnak, így egyértelmű lehet a zavar, ami a nőt az elmúlt pillanatokban is jellemezte, szemével a férfi tekintetét fürkészi, hátha ott bujkál a szándék vagy a magyarázat erre a furcsa szituációra.*
-Ha a tánc és a szex között kéne választanom, nézd el nekem, de a másodikat választanám.*Bukik ki belőle, és ha ez lehetséges még jobban rászorítja karjait a másik nyakára, egy pillanatra elfordítva fejét, hogy felmérje, milyen távolságra is van tőle a talaj. Mikor pedig a férfi visszaállítja eredeti helyzetébe, még néhány másodpercig csimpaszkodik, hogy megbizonyosodjon a felől, hogy az nem tervez megint valami hasonlót és immár biztonsággal elengedheti, nagy, megkönnyebbült sóhajtás szakad ki belőle.*
//Ralas//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy a férfi kifigurázza, bizonyára sokaknál ugyan azzal a következménnyel járna, most a nő esetében.*
~Nekem aztán mindegy. Többet nem szólok, biztos tudja, mit csinál.~*Von vállat magában, kissé sértve érzi magát, hogy így kineveti a másik, de néha van ilyen.*
-Ha már így beszélünk róla, a büntetést kifejthetnéd bővebben is.*Mondja huncut mosollyal a szája sarkában, talán ezzel egy kicsit elgondolkodtatja a férfit, kizökkentve ebből a nevetséges állapotából.*
~Hogy mi van?!~*Nem igazán szereti azokat a dolgokat, amik még teljesen újak neki, nem rendelkezik hozzájuk betanult szereppel vagy sablonnal, így zavarja a bizonytalan végkimenetel és a közben váratlanul beütő dolgok. Ez érződik is a ritmustalan lépkedésén, vagy inkább vergődésén, mikor Ralas befordítja, véletlenül hátával nekiütődik a másik mellkasának, de amint érzi a találkozót előre lép egyet.*
-Bocsánat.*Szorít rá a másik kezére akaratlanul is zavarában. Nem igazán megnyugtatóan hat rá a gondolat, hogy a férfi vezet, hiszen előtte hívta fel a figyelmét rá, hogy ő sem tudja, igazából mit is csinál és ezt a magabiztosságot már megfejelte az előbb egy itallal is. Mintha Ralas csak megérezte volna ezt a dolgot, fel is szólítja rá, ha még eddig nem uralkodott volna el rajta a pánik.*
~Végül is mi bajom lehetne belőle? Kimenne a bokám vagy ráesnék valamimre, esetleg jobb esetben ráesnék Ralasra. Talán az utóbbi lenne a legmenyugtatóbb, ő csinálta magának, megérdemelné.~*Futnak át az agyán a lehetséges végkimenetelek, illetve válik ki mind közül a kisebbik rossz.
Majd Ralas elkezd beszélni és alig bírja megállni, hogy most ne fejtse ki a véleményét, minthogy az nem igazán egyezne a főnökével, de azért is lakatot tesz a szájára, minthogy úgy kinevették legutóbb.*
~Nem a véleményemért fizet.~*Aztán érzi, hogy a férfi pozíciót vált és becsúszik a lába az övéi közé. Még szerencse, hogy Ralas nem látja azt a fejet, amit a nő vág, reagálni sincs ideje és máris döntik hátra, ösztönösen a kezeit a másik nyakába dobja, nehogy a padlón végezze. Nincs tisztában vele, hogy ez is a tánccal jár-e vagy csak a férfi megint egy jót szeretne csak nevetni rajta. Mint, hogy immár egymás felé fordulnak, így egyértelmű lehet a zavar, ami a nőt az elmúlt pillanatokban is jellemezte, szemével a férfi tekintetét fürkészi, hátha ott bujkál a szándék vagy a magyarázat erre a furcsa szituációra.*
-Ha a tánc és a szex között kéne választanom, nézd el nekem, de a másodikat választanám.*Bukik ki belőle, és ha ez lehetséges még jobban rászorítja karjait a másik nyakára, egy pillanatra elfordítva fejét, hogy felmérje, milyen távolságra is van tőle a talaj. Mikor pedig a férfi visszaállítja eredeti helyzetébe, még néhány másodpercig csimpaszkodik, hogy megbizonyosodjon a felől, hogy az nem tervez megint valami hasonlót és immár biztonsággal elengedheti, nagy, megkönnyebbült sóhajtás szakad ki belőle.*
537. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-05 14:31:15
Üzenet elküldve: 2019-03-05 14:31:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Sellő a viharban//
*Ül a fenekével a széken, sőt a kettő között mindenféle ruhaneműk és egyéb párnázatok is vannak. Egész jó, és határozottan jobb az átlagos kikötői ülőhelyeknél. Nem nyálkás, nem látszik rajta, hogy lehányták volna és nem is nyomja nagyon. A többiekre ültében azért odafigyel, de nem sokat mocorog. Látható, hogy nagyon rendes egy sötételf, nem sok vizet zavar.*
*Ül a fenekével a széken, sőt a kettő között mindenféle ruhaneműk és egyéb párnázatok is vannak. Egész jó, és határozottan jobb az átlagos kikötői ülőhelyeknél. Nem nyálkás, nem látszik rajta, hogy lehányták volna és nem is nyomja nagyon. A többiekre ültében azért odafigyel, de nem sokat mocorog. Látható, hogy nagyon rendes egy sötételf, nem sok vizet zavar.*
536. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-05 12:59:17
Üzenet elküldve: 2019-03-05 12:59:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mady//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Indulatosságában a pult körül zajló események elkerülik a figyelmét, bár, ha látta volna az incidenst se gondolná, hogy a lány szerencsétlen. Sokkal inkább felnevetett volna, hogy aztán bocsánatkérően emelje fel kezét és elnézést kérjen, amiért megijesztette.*
- A bátorság a lélekben lakozik. *Legyint.* Neked pedig abból van bőven, bár nem ismerlek elég ideje, hogy ezt rendesen meg tudjam ítélni. Annyi azonban bizonyos, hogy ma is bizonyítottál. Remélem ez így lesz a jövőben is és nem kell csalódjak. *Biccent tekintetét a lányon tartva, közben mosolyogva. Nincs tisztában egy fogadó vezetésével, hát még a Sellőével. De a személyi állományt meg kell tartani, ő ehhez, ezt az utat választotta. Persze ennek ellenére is előfordulhat, hogy Mady más utat választ, ki tudja miféle kéréseket kaphatott attól a pondrótól, ki azt követően meg kifogásokkal élt vele szemben. Ki tudja miért a lejárató kampány? Talán zavarja a köreiket? Talán kapva az alkalmon egész véletlenül, pont hasonló fogadót terveznek nyitni, s felismervén e kiváló lehetőséget ötletlopással gazdagodnának? Ne adja ég a híres nevezetes három B-t fejlesztenék? Persze Ralas, ezt nem tudhatja, ami azt illeti szerencsére, mert bizonyára újabb gyomorgörcsök kínoznák, mert nem volt felkészülve. Ugyan a csalódással sincs baj, egész életében sokszor tűrte.*
- Értettem, asszonyom! *Pattan fel és vágja vigyázzba magát.* Nyápic elfelejtve! Kemény és vaskalapos főnök vagyok, jól vigyázz hogyan és mit csinálsz, mert a rosszaságért büntetés jár. *Fújja fel képét, mint egy hólyag, s mély hangon fogai közt, mérges tekintetet mímelve szűri ki a szavakat. Ami azt illeti nem bánja, hogy Mady kicsit túllép szerepkörén. Az ő szemében egyébként sem csak egy lány, vagy csak egy alkalmazott, valószínűleg az itt dolgozók egyike sem lesz csak az. Ralas életében furcsa módon a női tanítók szerepköre egyre bővül, sokszor elgondolkodott már azon, hogy vajon nem más hátán tornássza e fel magát a célig, de aztán elhessegeti a gondolatot. A lelke ezt nem engedné, s egyébiránt, amit eddig összehozott, azt ugyan motiváció és célmeghatározás hatására, de egyedül vitte véghez. Bár alig várja, hogy ebben partnere is legyen, Zammiria személyében, jelenleg elég elveszettnek érzi magát. Szerencsére Mady tapasztalata bizonyára segít ebben.*
- Most például akképp értelmezhető, vajon vagy-e elég bátor tánctudás nélkül egy tánctudással nem rendelkező férfi karjai közé forogni? *Vigyorodik el megvillanó tekintettel, s a felé nyújtott ujjat, majd kézfejet elkapva, egy lendülettel, s hajlítással rántja maga felé, hogy a lányt szépen befelé forgatva kezei közé fonódjon.*
- Majd irányítok. Ahogyan kell! *Arca a lányé mellett, ahhoz simulva, feltéve persze, ha sikerül a mozdulat, s arcuk, mindkettejüknek előre néz, Ralas, Mady mögött szorosan.* Úgyhogy kezdhetsz félni! *Szippant a vállgödrébe, aztán felnevet, majd egy újabb mozdulat, s immár bal keze Mady másik kezét helyezi mellkasa elé feszesen, majd enyhén balra lép kettőt, s röviden előre.*
- A tánc, olyan, mint a szex. Kell egy irányító, de végeredményben valahol mindkét fél főnököt játszik. *Bólint, s lábát Mady lába között előrecsúsztatva, combját fenekénél tartva, enyhén hajlítja hátra a lányt, kit kezével tart meg, majd föléhajolva vidám tekintettel néz a szemébe.* Persze ebben az esetben kétségkívül mindkét félé az élvezet, míg a szex esetében... *Emelgeti szemöldökét.* Ez nem feltétlenül így van. *Nevet fel, s közben visszaállítja alapállásba. Hogyha csupán bátortalan botladozásnak is tűnik, úgyis csak egy cél van, a csapatépítés, s a napközben feszültség kellőképpen történő levezetése.*
535. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-05 12:21:32
Üzenet elküldve: 2019-03-05 12:21:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ralas//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Érzi Ralas szavaiból, hogy hozzá ez a világ sokkal közelebb áll, mint azt előtte el tudta volna képzelni. Bizonyára a vidámság, amit első pillantásra lát a másik arcán csupán annak köszönhető, hogy örül, hogy végre ki tudott törni és immár egészen máshogy gabalyodnak élete fonalai.
Mikor viszont erős indulatoktól vezérelve a férfi az asztalhoz csapja az öklét, ugrik egyet a pohár a kezében, de utána nyúl és elkapja, majd kiereszti a visszafojtott lélegzetet.*
~Bassza meg, ez közel volt!~*Mosolyodik el önkéntelenül is, hiszen nem akarja, hogy észre vegye a másik, hogy szerencsétlenkedik a pult mögött.
Mikor pedig azt ecseteli, hogy itt az, ami a másik helyen vele történt nem engedné, hogy megtörténjen, csak nagyokat hallgat, mosolyogva, hiszen, akinek hatalma van, az nagyúr mindenhol. Már az elejétől fogva érzi, mióta belépett, hogy ez a hely kedvére való lesz, és ez egyre csak mélyülni látszik.*
-Nem vagyok én olyan bátor, csak kiállok azokért, akik számítanak nekem. A lányok azok.*Más családja nincs is már, akikhez kötődhetne, így ebben éli ki a szeretet éjségét, hogy olyan környezetet teremt a többieknek is, amiben ők sem érzi annyira tehernek ezt a fajta munkát.*
-Továbbá ne nevezd magad nyápicnak, rontja a megítélésed. Mivel pedig ennek a létesítménynek most te vagy a vezetője, ez a fajta tulajdonság olyan, amit nem engedhetsz meg magadnak.*Teszi még hozzá, ezt is megtanították neki, hogy soha ne értékelje alább magát, még ha úgy is érzi, mert az visszaüthet.*
-A bátorság sokféle képen értelmezhető és sok formája lehet.*Majd felemeli a fejét és látja, hogy a férfi immár áll és némi úri meghajlás után a kezét nyújtja felé. Felettébb imponáló, hogy ilyen figyelmes irányában, bár egyetlen párban járható táncot sem ismer, leteszi a poharat és kilép a pult mögül, hogy elfogadja a felkínált kezet.*
-De nem igazán ismerem a páros táncokat, továbbá.*Torpan meg, felemelve az szabad keze mutató ujját a férfi irányába.*
-A forgást nem tartom jó ötletnek, a végén még visszakacsint az a piros itóka, amit az imént lenyomtál.*Egyrészt aggódik, hogy a férfi rosszul lesz, másrészt nem szívesen takarítaná, de ha annak ehhez van kedve, ki ő, hogy megállítsa.*
-Szóval csak óvatosan.*Nyitja szét a tenyerét a levegőben.*
-Jólvan, akkor most mit csináljak, ezt hova tegyem?*Néz tanácstalanul a másikra, most, hogy ilyen közel állnak egymással szemben tűnik csak fel a nőnek, hogy Ralas egy leheltnyivel kisebb nála, ez a gondolat húzza szét eddig komoly ábrázatát.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.05 12:21:51
//Ralas//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Érzi Ralas szavaiból, hogy hozzá ez a világ sokkal közelebb áll, mint azt előtte el tudta volna képzelni. Bizonyára a vidámság, amit első pillantásra lát a másik arcán csupán annak köszönhető, hogy örül, hogy végre ki tudott törni és immár egészen máshogy gabalyodnak élete fonalai.
Mikor viszont erős indulatoktól vezérelve a férfi az asztalhoz csapja az öklét, ugrik egyet a pohár a kezében, de utána nyúl és elkapja, majd kiereszti a visszafojtott lélegzetet.*
~Bassza meg, ez közel volt!~*Mosolyodik el önkéntelenül is, hiszen nem akarja, hogy észre vegye a másik, hogy szerencsétlenkedik a pult mögött.
Mikor pedig azt ecseteli, hogy itt az, ami a másik helyen vele történt nem engedné, hogy megtörténjen, csak nagyokat hallgat, mosolyogva, hiszen, akinek hatalma van, az nagyúr mindenhol. Már az elejétől fogva érzi, mióta belépett, hogy ez a hely kedvére való lesz, és ez egyre csak mélyülni látszik.*
-Nem vagyok én olyan bátor, csak kiállok azokért, akik számítanak nekem. A lányok azok.*Más családja nincs is már, akikhez kötődhetne, így ebben éli ki a szeretet éjségét, hogy olyan környezetet teremt a többieknek is, amiben ők sem érzi annyira tehernek ezt a fajta munkát.*
-Továbbá ne nevezd magad nyápicnak, rontja a megítélésed. Mivel pedig ennek a létesítménynek most te vagy a vezetője, ez a fajta tulajdonság olyan, amit nem engedhetsz meg magadnak.*Teszi még hozzá, ezt is megtanították neki, hogy soha ne értékelje alább magát, még ha úgy is érzi, mert az visszaüthet.*
-A bátorság sokféle képen értelmezhető és sok formája lehet.*Majd felemeli a fejét és látja, hogy a férfi immár áll és némi úri meghajlás után a kezét nyújtja felé. Felettébb imponáló, hogy ilyen figyelmes irányában, bár egyetlen párban járható táncot sem ismer, leteszi a poharat és kilép a pult mögül, hogy elfogadja a felkínált kezet.*
-De nem igazán ismerem a páros táncokat, továbbá.*Torpan meg, felemelve az szabad keze mutató ujját a férfi irányába.*
-A forgást nem tartom jó ötletnek, a végén még visszakacsint az a piros itóka, amit az imént lenyomtál.*Egyrészt aggódik, hogy a férfi rosszul lesz, másrészt nem szívesen takarítaná, de ha annak ehhez van kedve, ki ő, hogy megállítsa.*
-Szóval csak óvatosan.*Nyitja szét a tenyerét a levegőben.*
-Jólvan, akkor most mit csináljak, ezt hova tegyem?*Néz tanácstalanul a másikra, most, hogy ilyen közel állnak egymással szemben tűnik csak fel a nőnek, hogy Ralas egy leheltnyivel kisebb nála, ez a gondolat húzza szét eddig komoly ábrázatát.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.05 12:21:51
534. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-04 21:26:05
Üzenet elküldve: 2019-03-04 21:26:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sellő a viharban//
*Megmosolyogtató lenne a fennforgó helyzet a Sellőben, ha nem késne a kiszolgálása emiatt. Egy hangosabban kopog az asztalon, majd unottan dönti arcát a kezébe. Mindennek tetejébe egy félvér is itt trillázik kéjelegve, ami felettébb zavaró annak, aki a mélységiek mélyen búgó, lassú énekéhez van szokva az efféle helyeken.*
-Húsz arany, ha abbahagyod. Negyven, ha dalolászás helyett behúzol az egyiknek.
*Szólal meg, de nem néz Delyasra. Helyette előhúz egy nyilat ültében és szórakozottan forgatni kezdi annak hegyét ujjai között.
Sejti, mi zajlik épp a ház ura és az óriások között. Tudja, hogy az óriások ostobák, nincs érzékük az üzlethez. Maholnap visszajönnek majd és kétszer ennyit kérnek. Azonban senki sem fog moccanni, senki sem érzi szükségét, hogy szétveresse a koponyáját egy tucat óriással.*
-Mi lesz?
*Veti oda Ralasnak emeltebb hangon, kit az óriások állnak épp körbe. Ridegen, kifejezéstelen arccal pillant fel a férfire. Egy valamirevaló mélységi nőstény nem húzódik a sarokba és nem vár a sorára.*
*Megmosolyogtató lenne a fennforgó helyzet a Sellőben, ha nem késne a kiszolgálása emiatt. Egy hangosabban kopog az asztalon, majd unottan dönti arcát a kezébe. Mindennek tetejébe egy félvér is itt trillázik kéjelegve, ami felettébb zavaró annak, aki a mélységiek mélyen búgó, lassú énekéhez van szokva az efféle helyeken.*
-Húsz arany, ha abbahagyod. Negyven, ha dalolászás helyett behúzol az egyiknek.
*Szólal meg, de nem néz Delyasra. Helyette előhúz egy nyilat ültében és szórakozottan forgatni kezdi annak hegyét ujjai között.
Sejti, mi zajlik épp a ház ura és az óriások között. Tudja, hogy az óriások ostobák, nincs érzékük az üzlethez. Maholnap visszajönnek majd és kétszer ennyit kérnek. Azonban senki sem fog moccanni, senki sem érzi szükségét, hogy szétveresse a koponyáját egy tucat óriással.*
-Mi lesz?
*Veti oda Ralasnak emeltebb hangon, kit az óriások állnak épp körbe. Ridegen, kifejezéstelen arccal pillant fel a férfire. Egy valamirevaló mélységi nőstény nem húzódik a sarokba és nem vár a sorára.*
533. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-04 20:42:29
Üzenet elküldve: 2019-03-04 20:42:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ralas//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Magad is láthatod. *Csóválja meg fejét szomorúan, száját kissé összehúzva.* Elég, ha végigsétálsz éjjel a dokkok közt. Lezüllött, pár aranyért magukat eladó kurvák és kurafik, üdv a világomban, Mady! *Tárja szét kezét vigyorogva, aztán tekintete elkomorul.* Én mást akarok. Nem akarom így végezni. Ez a hely más lesz. *Bólint határozottan.*
- És rohadtul nem érdekel, ha nevetséges pojácák rossz hírét keltik. Leszarom! *Csap ököllel az asztalra.* Akkor is megcsináljuk! *Tétován néz szét a teremben.*
- Kellene zene. Hjaj, de kevesen vagyunk! *Sóhajt fel. Nem vesz észre Mady vívódásából semmit, szerencsére ő élvezi azt, amit csinál. Nagyon szívesen elmenne Madyvel is, akár munkaidőben, akár azon kívül is. Persze csettinteni nem fog, egyrészt hatalmával sem szeretne visszaélni, másrészt nem illene hozzá. Ebből a szempontból bizonyára csapnivaló főnök lesz, talán Mady is épp ezen gondolkodik, mert Ralasnak nem kenyere a kemény utasítgatás. Persze előbb-utóbb, ki tudja mi fog ebből kisülni, Ralas is tanul, Ralas is fejlődik. Az élet alakítja a helyet, ahogyan az embert is, ez alól Ralas sem kivétel. Érdeklődve forgatja kezében a poharat, s tűnődve néz a lányra. Olyannyira nem ismeri még, talán e titokzatosság adja hozzá azt a pluszt, ha leszámítjuk kecses és magas alakját, határozott kiállását, szépségét és modorát. Halványan mosolyodik el a lány mondatára.*
- Bizony könnyebb. *Gyakorlatilag már arra sem emlékszik mikor volt az első. Fiatal volt az biztos, szemtelenül fiatal. Jóllehet életének aktív nagy része még szerencsére bőséggel hátra van.*
- Kíváncsivá teszel. Mint mindig. *Szúr közbe egy mondatot, s a poharát letéve fordul teljes figyelme Mady felé. Valahol érzi, hogy egy komolyabb történet következik most, nem olyan, mint az eddigiek. Fokozatosan vált egyre komorabbá az arca, állkapcsában játszani kezdenek az idegek. Semmit nem gyűlöl jobban, mint azokat, akik kezet emelnek egy nőre, akárha csak egy pofon erejéig. Persze mit tehetne ő, ha ilyen üzletében előfordulna? Nagy valószínűség szerint semmit, de hogy megpróbálná, annyi bizonyos.*
- A féreg. *Sziszegi a szavakat fogai között, s elsötétül tekintete, majd megrázza magát.* Nem. Nem sajnállak és tudod miért? Egyrészt, mert pontosan tudom, hogy talpra álltál, viszonylag hamar, s ezért a bátorságért tisztelet jár. Másrészt azért, mert ugyan sokan azt gondolják, hogy a pénzükért mindent megtehetnek. *Megrázza a fejét, s a földet nézi.*
- Nem, Mady. A Sellőben ilyen nem fordulhat elő, most már talán érted miért aggódtam annyira, hogy hogyan sikerült azzal a kurafival az együttlét. Embereket fogadok fel, hogy vigyázzanak rátok, mert én magam nem tudom megtenni, soha nem verekedtem még. Nyápic vagyok. *Nevet fel bátorítóan.* Nem olyan bátor, mint te, Mady. *Egy pillanatra körbenéz, majd lendülettel felkapja a poharat és lehúzza a tartalmát. Feláll, kihúzza magát, ábrázatára egy fennkölt nemes ábrázatát rejti. Rövid meghajlás után jobb karját lassan és kecsesen előrenyújtja tenyérrel felfelé, enyhén behajlított ujjakkal.*
- Táncoljunk, Mady! *Villan meg tekintete, cseppet sem zavartatva magát, hogy nincs zene, szemébe huncut mosoly ejt apró ráncokat, jóllehet szája komoly.* Azt mondják, ha elég gyorsan forog az ember, le tudja rázni magáról a világ gondjait, s a rossz emlékeket. *Kacsint egyet.* Nos, rövid az este, én meg pont szarok a világra! Táncoljunk, Mady! *Nevet fel jóízűen.* Közben beszélgethetünk. *Fűzi azért hozzá, mielőtt félkegyelműnek nézik.*
//Ralas//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Magad is láthatod. *Csóválja meg fejét szomorúan, száját kissé összehúzva.* Elég, ha végigsétálsz éjjel a dokkok közt. Lezüllött, pár aranyért magukat eladó kurvák és kurafik, üdv a világomban, Mady! *Tárja szét kezét vigyorogva, aztán tekintete elkomorul.* Én mást akarok. Nem akarom így végezni. Ez a hely más lesz. *Bólint határozottan.*
- És rohadtul nem érdekel, ha nevetséges pojácák rossz hírét keltik. Leszarom! *Csap ököllel az asztalra.* Akkor is megcsináljuk! *Tétován néz szét a teremben.*
- Kellene zene. Hjaj, de kevesen vagyunk! *Sóhajt fel. Nem vesz észre Mady vívódásából semmit, szerencsére ő élvezi azt, amit csinál. Nagyon szívesen elmenne Madyvel is, akár munkaidőben, akár azon kívül is. Persze csettinteni nem fog, egyrészt hatalmával sem szeretne visszaélni, másrészt nem illene hozzá. Ebből a szempontból bizonyára csapnivaló főnök lesz, talán Mady is épp ezen gondolkodik, mert Ralasnak nem kenyere a kemény utasítgatás. Persze előbb-utóbb, ki tudja mi fog ebből kisülni, Ralas is tanul, Ralas is fejlődik. Az élet alakítja a helyet, ahogyan az embert is, ez alól Ralas sem kivétel. Érdeklődve forgatja kezében a poharat, s tűnődve néz a lányra. Olyannyira nem ismeri még, talán e titokzatosság adja hozzá azt a pluszt, ha leszámítjuk kecses és magas alakját, határozott kiállását, szépségét és modorát. Halványan mosolyodik el a lány mondatára.*
- Bizony könnyebb. *Gyakorlatilag már arra sem emlékszik mikor volt az első. Fiatal volt az biztos, szemtelenül fiatal. Jóllehet életének aktív nagy része még szerencsére bőséggel hátra van.*
- Kíváncsivá teszel. Mint mindig. *Szúr közbe egy mondatot, s a poharát letéve fordul teljes figyelme Mady felé. Valahol érzi, hogy egy komolyabb történet következik most, nem olyan, mint az eddigiek. Fokozatosan vált egyre komorabbá az arca, állkapcsában játszani kezdenek az idegek. Semmit nem gyűlöl jobban, mint azokat, akik kezet emelnek egy nőre, akárha csak egy pofon erejéig. Persze mit tehetne ő, ha ilyen üzletében előfordulna? Nagy valószínűség szerint semmit, de hogy megpróbálná, annyi bizonyos.*
- A féreg. *Sziszegi a szavakat fogai között, s elsötétül tekintete, majd megrázza magát.* Nem. Nem sajnállak és tudod miért? Egyrészt, mert pontosan tudom, hogy talpra álltál, viszonylag hamar, s ezért a bátorságért tisztelet jár. Másrészt azért, mert ugyan sokan azt gondolják, hogy a pénzükért mindent megtehetnek. *Megrázza a fejét, s a földet nézi.*
- Nem, Mady. A Sellőben ilyen nem fordulhat elő, most már talán érted miért aggódtam annyira, hogy hogyan sikerült azzal a kurafival az együttlét. Embereket fogadok fel, hogy vigyázzanak rátok, mert én magam nem tudom megtenni, soha nem verekedtem még. Nyápic vagyok. *Nevet fel bátorítóan.* Nem olyan bátor, mint te, Mady. *Egy pillanatra körbenéz, majd lendülettel felkapja a poharat és lehúzza a tartalmát. Feláll, kihúzza magát, ábrázatára egy fennkölt nemes ábrázatát rejti. Rövid meghajlás után jobb karját lassan és kecsesen előrenyújtja tenyérrel felfelé, enyhén behajlított ujjakkal.*
- Táncoljunk, Mady! *Villan meg tekintete, cseppet sem zavartatva magát, hogy nincs zene, szemébe huncut mosoly ejt apró ráncokat, jóllehet szája komoly.* Azt mondják, ha elég gyorsan forog az ember, le tudja rázni magáról a világ gondjait, s a rossz emlékeket. *Kacsint egyet.* Nos, rövid az este, én meg pont szarok a világra! Táncoljunk, Mady! *Nevet fel jóízűen.* Közben beszélgethetünk. *Fűzi azért hozzá, mielőtt félkegyelműnek nézik.*
532. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-04 20:05:11
Üzenet elküldve: 2019-03-04 20:05:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sellő a viharban//
*A feszültséget zenéjével igyekszik ellensúlyozni akkor is, mikor épp pattanásig feszül, és nem énekel mellé. Akkor még úgy gondolja, indulatokra lehet számítani, s ilyenkor zavaró a szöveg. De új főnöke igyekszik állni a sarat, elismerést érdemlő a higgadtsága, mellyel törekszik fenntartani vendéglátói és vezetői posztját, mindezt agresszió és meghunyászkodás nélkül, közben figyelve azokra is, akiket óvnia kell. S mindezt egy szál maga, egyetlen penge védelme nélkül. Mikor először ad utasítást neki, lassan hajt fejet felé, mely gesztusban több rejlik holmi bólintásnál. Visszatér hát a korábbi strófákhoz, miközben elkezdődik a tárgyalás.*
- Gömbölyded, kacéran billenő váll
Sejtelmesen surranó selyemsál
Elbűvölni csupán egy pillantás:
Sóhajtva pihegő, mély dekoltázs
*Időközben haladnak az események és érdekes fordulatot vesznek, neki is feltűnik, hogy kire esik az óriás tekintete. Korábban pusztán mogorvaságnak sejtette, hogy csak a számszeríjas alak nem derült együtt társaival, ám most úgy tűnik, inkább csak intelligensebb annál, hogy olyan lapos humoron nevessen, vagy pedig épp nagyon koncentrált.
Új vendég érkezik Mirlahin személyében, ki viszonylag hamar helyet keres magának, s a fennálló helyzettől nem igazán hagyja zavartatni magát. Ha netán tekintetük találkozik, szokás szerint enyhén fejet hajt szívélyes arccal, ahogy mindenkit megtisztel. Csak mert épp kellemetlen perceket él meg a Sellő, a vendég még vendég marad. Különös, milyen sok mélységi jár errefelé ma, ő már a negyedik. Megfordul a fejében, vajon véletlen-e, hogy épp akkor toppan be, amikor a rendbontók is itt tanyáznak, méghozzá ilyen nyugodtan. Megfigyeli hát, miként reagálnak rá a haramiák, s olykor Mady útját is követi, nem kerül-e bajba. Wielient inkább nem keresi a tekintetével, az volt a benyomása, hogy nem örülne neki. Ralas ismét megerősíti, hogy foglalkozzon a hangulattal, így rendületlenül énekel tovább a pattogós ritmushoz.*
- Csókját úgy vágyom és érintését
Csillogó ajka édes-lépes méz!
Szép, hosszú combjain selymes a bőr
Bárcsak látnám végre meztelenül!
*A feszültséget zenéjével igyekszik ellensúlyozni akkor is, mikor épp pattanásig feszül, és nem énekel mellé. Akkor még úgy gondolja, indulatokra lehet számítani, s ilyenkor zavaró a szöveg. De új főnöke igyekszik állni a sarat, elismerést érdemlő a higgadtsága, mellyel törekszik fenntartani vendéglátói és vezetői posztját, mindezt agresszió és meghunyászkodás nélkül, közben figyelve azokra is, akiket óvnia kell. S mindezt egy szál maga, egyetlen penge védelme nélkül. Mikor először ad utasítást neki, lassan hajt fejet felé, mely gesztusban több rejlik holmi bólintásnál. Visszatér hát a korábbi strófákhoz, miközben elkezdődik a tárgyalás.*
- Gömbölyded, kacéran billenő váll
Sejtelmesen surranó selyemsál
Elbűvölni csupán egy pillantás:
Sóhajtva pihegő, mély dekoltázs
*Időközben haladnak az események és érdekes fordulatot vesznek, neki is feltűnik, hogy kire esik az óriás tekintete. Korábban pusztán mogorvaságnak sejtette, hogy csak a számszeríjas alak nem derült együtt társaival, ám most úgy tűnik, inkább csak intelligensebb annál, hogy olyan lapos humoron nevessen, vagy pedig épp nagyon koncentrált.
Új vendég érkezik Mirlahin személyében, ki viszonylag hamar helyet keres magának, s a fennálló helyzettől nem igazán hagyja zavartatni magát. Ha netán tekintetük találkozik, szokás szerint enyhén fejet hajt szívélyes arccal, ahogy mindenkit megtisztel. Csak mert épp kellemetlen perceket él meg a Sellő, a vendég még vendég marad. Különös, milyen sok mélységi jár errefelé ma, ő már a negyedik. Megfordul a fejében, vajon véletlen-e, hogy épp akkor toppan be, amikor a rendbontók is itt tanyáznak, méghozzá ilyen nyugodtan. Megfigyeli hát, miként reagálnak rá a haramiák, s olykor Mady útját is követi, nem kerül-e bajba. Wielient inkább nem keresi a tekintetével, az volt a benyomása, hogy nem örülne neki. Ralas ismét megerősíti, hogy foglalkozzon a hangulattal, így rendületlenül énekel tovább a pattogós ritmushoz.*
- Csókját úgy vágyom és érintését
Csillogó ajka édes-lépes méz!
Szép, hosszú combjain selymes a bőr
Bárcsak látnám végre meztelenül!
531. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-04 19:44:11
Üzenet elküldve: 2019-03-04 19:44:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ralas//
*Ralas kérdésére nem igazán tud válaszolni csak a fejét ingatja, hiszen nagyon kevés idő az, amit épületen kívül töltött élete során és akkor sem az volt a cél, hogy megtapasztalja az őt körülvevő világot. Mikor a férfi oly nagy gondossággal körülírja az aktust, csak nagy szemekkel pislog, úgy véli még az ő gyorsan tüzelő, de lelkes vendégei is jobbak egy ilyen kóklernél.*
-Van, aki ezért fizet?*Bukik ki a száján, nem igazán tud elképzelni olyan nőt, akinek ez lenne a vágya, de persze ha nem talál mást, ezzel is beérheti akár. Nem kifejezetten az ő területe így nem igazán tudja behatárolni, hogy Ralasnak milyen képességekkel kellene rendelkeznie, azt meg főként nem tudja megítélni, hogy rendelkezik-e ezekkel vagy sem, így jó alkalmazott módján nagyokat hallgat.*
-Meg lehet szokni.*Von vállat a rossz szokás említésére, mikor pedig kacsintás is társul hozzá elmosolyodik. A parancsolgatás felemlegetésére nem is reagál, hiszen nem, hogy komolytalannak érzi a férfi szájából, de nem is hiányzik neki. Még korai véleményt alkotnia arról, hogy ez előnyére válik a helynek vagy sem, idővel minden kiderül.
Az pedig, hogy nem kívánja sem most sem a jövőben kipróbálni az alkalmazottai által nyújtott szolgáltatás, némileg megnyugtató a lelkének, bár nyugtalanságot is szül. Való igaz, hogy ha arra kérné, töltsön vele egy estét, ahhoz semmi értelme nem lenne fűzögetni, csak egy csettintés az egész. Ezen felül igazán tiszta és jólfésült a férfi, talán még egy ilyen emberrel sem találkozott, aki ennyire rendben lett volna. Fúja ki a bent rekedt levegőt, majd feláll és a pult mögé sétál, hogy kutakodjon még némi mosogatnivaló után.*
~Szerencsére neki is elég a munkát munkaidőben művelni, milyen egyhangú is lenne az élet, ha ugyan azt kéne csinálni pihenés képen, mint amivel az egész nap előtte elment.~ *Mikor pedig ismét a nőről beszél, valami tiszteletteljes áhítat szűrődik át a hangjából. Ez tetszik neki, de még nincsenek annyira bizalmas viszonyban, hogy ebben jobban belemehetne, főleg, hogy Ralas úgy fest, a közöttük fenn álló köteléken kívül nem igazán tud más információval szolgálni a titokzatos nőről.
Amint pedig elejti, hogy nem igazán a terveiknek megfelelően történtek a dolgok, de most már hiába bánkódnának, mert így marad, egy cseppnyi sajnálat kúszik a szemeibe. Mindenesetre ő most elégedett a helyzetével, reméli, nem igazán lesznek nagyobb gondjaik így sem a Sellővel, most nincs más választása, mint bízni.
Amint a férfi áttér rá és érdeklődik, egy pillanatra ledermed, majd egy pohárért és egy konyharuháért nyúl, hogy lefoglalja a kezeit, miközben beszél. Látszik rajta, hogy nem mond ki mindent, ami az eszébe jut, megválogatja a szavakat.*
-Belekeveredni könnyebb, mint kikeveredni belőle.*Ejt meg egy kedves mosolyt.*
-Az a nő, aki, csupán az élvezet kedvéért keveredik ilyesmibe, az szerintem bolond.*Elég határozott véleménye van.*
-A többieknek pedig nem igen van választásuk. Nézzünk engem.*Mintha, csak a példa kedvéért hozná fel a saját esetét.*
-Nem értek semmi máshoz, még olvasni sem tudok rendesen. Mihez kezdenék a falakon kívül?*Érződik persze, hogy költői kérdés volt, hiszen azonnal folytatja is tovább.*
-Látod ezt?*Húzza félre a haját, hogy egyértelműen kivehető legyen az égésnyom a bőrén.*
-Fél éve történt. Egy nagy hatalmú nemes úgy gondolta, hogy neki mindent szabad, alig tudtam kimenteni a lányt, hogy meg ne fojtsa a két lapát kezével.*Nyel egy nagyot, még mindig a szeme előtt látja azokat a nyomokat a lány nyakán.*
-Vitatkoztunk, mert nem engedtem vissza a lányt a szobájába és a vége az lett, hogy vérig sértve érezte magát, megalázva. A főnök behívatott és megmondta, hogy komoly károkat tudna okozni az üzletben, ha valóban beváltja a fenyegetéseit ezért muszáj engednie. Megbeszéltük és arra jutottunk, hogy engedem neki az elégtételt, cserébe kapok egy szép ajánlólevelet és addig ott maradhatok, amíg jobban nem leszek.*A szavaiban némi keserűség érződik, de a düh talán már elszállt, neki tiszta a lelkiismerete.*
-Nem kell, hogy sajnálj, nem azért mondtam el. De jogod van tudni, miért kellett ott hagyjam az előző helyemet.*Mondja tárgyilagosan.*
//Ralas//
*Ralas kérdésére nem igazán tud válaszolni csak a fejét ingatja, hiszen nagyon kevés idő az, amit épületen kívül töltött élete során és akkor sem az volt a cél, hogy megtapasztalja az őt körülvevő világot. Mikor a férfi oly nagy gondossággal körülírja az aktust, csak nagy szemekkel pislog, úgy véli még az ő gyorsan tüzelő, de lelkes vendégei is jobbak egy ilyen kóklernél.*
-Van, aki ezért fizet?*Bukik ki a száján, nem igazán tud elképzelni olyan nőt, akinek ez lenne a vágya, de persze ha nem talál mást, ezzel is beérheti akár. Nem kifejezetten az ő területe így nem igazán tudja behatárolni, hogy Ralasnak milyen képességekkel kellene rendelkeznie, azt meg főként nem tudja megítélni, hogy rendelkezik-e ezekkel vagy sem, így jó alkalmazott módján nagyokat hallgat.*
-Meg lehet szokni.*Von vállat a rossz szokás említésére, mikor pedig kacsintás is társul hozzá elmosolyodik. A parancsolgatás felemlegetésére nem is reagál, hiszen nem, hogy komolytalannak érzi a férfi szájából, de nem is hiányzik neki. Még korai véleményt alkotnia arról, hogy ez előnyére válik a helynek vagy sem, idővel minden kiderül.
Az pedig, hogy nem kívánja sem most sem a jövőben kipróbálni az alkalmazottai által nyújtott szolgáltatás, némileg megnyugtató a lelkének, bár nyugtalanságot is szül. Való igaz, hogy ha arra kérné, töltsön vele egy estét, ahhoz semmi értelme nem lenne fűzögetni, csak egy csettintés az egész. Ezen felül igazán tiszta és jólfésült a férfi, talán még egy ilyen emberrel sem találkozott, aki ennyire rendben lett volna. Fúja ki a bent rekedt levegőt, majd feláll és a pult mögé sétál, hogy kutakodjon még némi mosogatnivaló után.*
~Szerencsére neki is elég a munkát munkaidőben művelni, milyen egyhangú is lenne az élet, ha ugyan azt kéne csinálni pihenés képen, mint amivel az egész nap előtte elment.~ *Mikor pedig ismét a nőről beszél, valami tiszteletteljes áhítat szűrődik át a hangjából. Ez tetszik neki, de még nincsenek annyira bizalmas viszonyban, hogy ebben jobban belemehetne, főleg, hogy Ralas úgy fest, a közöttük fenn álló köteléken kívül nem igazán tud más információval szolgálni a titokzatos nőről.
Amint pedig elejti, hogy nem igazán a terveiknek megfelelően történtek a dolgok, de most már hiába bánkódnának, mert így marad, egy cseppnyi sajnálat kúszik a szemeibe. Mindenesetre ő most elégedett a helyzetével, reméli, nem igazán lesznek nagyobb gondjaik így sem a Sellővel, most nincs más választása, mint bízni.
Amint a férfi áttér rá és érdeklődik, egy pillanatra ledermed, majd egy pohárért és egy konyharuháért nyúl, hogy lefoglalja a kezeit, miközben beszél. Látszik rajta, hogy nem mond ki mindent, ami az eszébe jut, megválogatja a szavakat.*
-Belekeveredni könnyebb, mint kikeveredni belőle.*Ejt meg egy kedves mosolyt.*
-Az a nő, aki, csupán az élvezet kedvéért keveredik ilyesmibe, az szerintem bolond.*Elég határozott véleménye van.*
-A többieknek pedig nem igen van választásuk. Nézzünk engem.*Mintha, csak a példa kedvéért hozná fel a saját esetét.*
-Nem értek semmi máshoz, még olvasni sem tudok rendesen. Mihez kezdenék a falakon kívül?*Érződik persze, hogy költői kérdés volt, hiszen azonnal folytatja is tovább.*
-Látod ezt?*Húzza félre a haját, hogy egyértelműen kivehető legyen az égésnyom a bőrén.*
-Fél éve történt. Egy nagy hatalmú nemes úgy gondolta, hogy neki mindent szabad, alig tudtam kimenteni a lányt, hogy meg ne fojtsa a két lapát kezével.*Nyel egy nagyot, még mindig a szeme előtt látja azokat a nyomokat a lány nyakán.*
-Vitatkoztunk, mert nem engedtem vissza a lányt a szobájába és a vége az lett, hogy vérig sértve érezte magát, megalázva. A főnök behívatott és megmondta, hogy komoly károkat tudna okozni az üzletben, ha valóban beváltja a fenyegetéseit ezért muszáj engednie. Megbeszéltük és arra jutottunk, hogy engedem neki az elégtételt, cserébe kapok egy szép ajánlólevelet és addig ott maradhatok, amíg jobban nem leszek.*A szavaiban némi keserűség érződik, de a düh talán már elszállt, neki tiszta a lelkiismerete.*
-Nem kell, hogy sajnálj, nem azért mondtam el. De jogod van tudni, miért kellett ott hagyjam az előző helyemet.*Mondja tárgyilagosan.*
530. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-04 17:41:42
Üzenet elküldve: 2019-03-04 17:41:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Sellő a viharban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mivel még nem tudni, hogy frissen érkezett bár ordenáré módon viselkedő társaság mit is akar valójában, egyelőre hagyja, hadd lépjen elé Ralas, mégiscsak vele hamarabb közlik látogatásuk célját. A főnök susmusolására közelebb hajol, hogy jobban hallja, majd körbe néz a vendégeken, hiszen, hogy teljesítse a hozzá intézett szavakat azoknak is hajlandóságot kell mutatniuk a helyzetváltoztatásra. Úgy dönt, egy próbát megér, ezért egyenként odasétál Wielhez és Shaiához és halkan megteszi az ajánlatot, amivel vagy élnek, vagy nem.*
-Elnézését kérem, a fennforgás miatt, ha nem okozna problémát önnek, itt is, de a _pultnál_ is elfogyaszthatja az italát.*Hiszen, ha már ott vannak könnyebb berántani őket mögé, ha eldurvulna a helyzet. Mindazonáltal, elnézve az óriás csupán egy forgatókönyvet tud elképzelni, ami nem igazán nevezhető harcnak vagy verekedésnek inkább egy istenes taslinak, ami miatt szegény ember vagy 4 métert is kitérhet, akarata ellenére, ellenőrizve a padló tisztaságának állapotát. Majd tovább halad Shaia felé, kerülgetve az asztalokat.*
-Elnézését kérem, a fennforgás miatt, ha ez önnek nem okoz problémát, az italát inkább a pultnál szolgálnám fel.*Valójában Shaia italához még csak szerencséje sem volt, nem hogy alkalma kihozni. Attól függetlenül, hogy a két vendég miképpen dönt, ő maga visszasétál Ralas mögé, út közben nyitva tartva a szemeit és a fülét.
Pont akkor ér vissza, mikor az óriás megteszi az ajánlatát, nem kerüli el a figyelmét az óriás bizonytalansága és engedélykérő tekintete, amelyet a tömegben valakihez intéz. Sajnos, ahhoz nem volt elég ez a kis zavar, hogy ki tudja hámozni a valódi vezér kilétét, de immár talán Ralas is tisztában van vele, hogy nem az óriás az, akivel alkudoznia kellene.*
~Furcsa is lett volna ez a felállás egy ilyen, látszólag jól szervezet csürhe esetében, ha egy bamba óriás lenne a vezér.~*Továbbá megérkezik némi megnyugvás is, hogy nem a csehót jöttek szétverni, hiszen ha védelmi pénz szednek, akkor nekik is érdekük, hogy jól menjen az üzlet, mert ha kénytelenek lennének lehúzni a rolót, abból nekik se származna hasznuk.
A vezér dönt és kiosztja a vélt legjobb végkifejlettel kecsegtető forgatókönyvben a rá osztott szerepet. Neki is szemet szúrt már, hogy a most parlagon heverő munkaerő miként barmolja szét a hely igényes berendezését, így örömmel indul meg, hogy eleget tegyen a kérésnek és újabb tálcányi sört csapoljon le, majd vigyen ki az asztalokhoz. Ha koszos csizmát lát az asztalon csak megáll felette és kedves mosollyal saját kezéből kínálja a korsót, hogy esetlegesen, ahhoz, hogy a kedves vendég elérje, a koszos lábbeliét ismét a padlóhoz kelljen vernie.*
~Úriemberek mi?! Az összes tróger faszkalapot összegyűjtötték, legalább most biztonságosak az utcák, hogy mind itt lebzsel.~
*A sürgetés persze nem pont a szíve csücske, de nem mutat különösebb kötődést a cuppogó és foghíjas társaság irányába, talán még hálás is, hogy elszólítja a kötelesség.
Amennyiben elvonulnak, legyen az a Sellő bármely szobája vagy félreeső zuga, követi őket és míg Ralas előáll a saját értelmezésével a védelmet illetően, csendben a háttérben hallgatja.*
~Némi reklámot?~*Sejlik fel szemei előtt, miközben a borostás, rossz arcú férfiak erősen közrefognak egy kereskedőt, hogy aztán foghíjasan mosolyogva vagy a nélkül terelgessék az ő ajtajuk felé. Bizonyára mindenki számára megrázó élmény lenne. Fúj ki némi levegőt, de csak csendesen.
Majd a gondolatszösszenetek tárházából gyorsan kirántja a kérés, minthogy, most bizony ő következik, hogy pártfogásába vegye eme nagyszerű ötletet és a hozzá kapcsolt anyagi ellenszolgáltatást alacsonyan tartsa, vélhetőleg csupán a megjelenésével.
Persze szívesen rögtönöz akármilyen bemutatót, bár a közönség sincsen ellenére, de az óriás termete úgy érzi, némi szűrőt azért tesz az előadható praktikák üvegcséjére, amin nem igazán tudja átküzdeni magát egyetlen épkézláb gondolatfoszlány sem jelen pillanatban.
Aztán inkább úgy dönt, hogy a szavaknál most talán nincs is igazán szükség nagyobb dolgokra, így a tárcát letéve egy közeli székre előlép Ralas mögül.*
-Engem is megnyugvással töltene el, ha mindig lenne a közelemben egy ilyen erős és megbízható férfi.*Kacsint az óriásra, majd folytatja azzal, amire kérték.*
-Természetesen a Sellőben mindig lesz egy ügyes kezű és csinos lány, aki mindent megtesz azért, hogy megfelelőképpen ellazítsa az ide betévedő kedves vendéget, ha igény van rá ruhában, vagy ha arra, akkor nélkülözve minden e világi viseletet. Azt pedig garantálom, hogy a látványra nem lehet panaszuk egyik esetben sem.*Fejti ki sokat sejtető mosollyal az arcán.*
- Tehát, erőteljes masszázs, valamint, amit még nyújtani tudunk egy kellemes fürdő, messzi tájakról érkezett szappanok és fürdőolaj, amelyek szinte simogatják a betérő érzékeit, akár csak az orrába jutnak el, akár a bőrén keresztül fejtik ki a hatásukat. Annyira tisztítanak, mint amennyire érzékien bársonyossá varázsolják a vendégek és természetesen a lányok bőrét.*Lép előrébb beszéd közben és simít végig néhány jelenlévő karján, majd egy alacsonyabb előtt meg is áll és közelebb hajolva, hozzá intézi szavait.*
- A vendég nálunk nagyon fontos, tiszta és igényes szobáinkban úgy aludhat, mintha csak a felhőkön töltené az éjszakát. Egyedül, ha belefáradt megannyi csókba vagy egy elbűvölően elragadó lány társaságában, aki, ha arra van igény, megeteti vagy mellébújik, hogy felmelegítse, esetleg egyéb örömökben részesítse az este folyamán.*Egyik kezével, ha engedi, végig simít az arcélén, majd visszasétál Ralas mellé és az óriáshoz szól utoljára.*
-Sajnos, egyelőre még kevés a visszatérő vendég, de örömömet lelném benne, ha minden hónapban meglátogatnál. Egy finom olajos masszázzsal ellazítanálak, úgy, hogy minden gondod nyomban elhagyna, majd kellemesen megvacsoráznánk, minden falatot a szádig kísérnék.*Dob egy csókot a félszemű felé.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mivel még nem tudni, hogy frissen érkezett bár ordenáré módon viselkedő társaság mit is akar valójában, egyelőre hagyja, hadd lépjen elé Ralas, mégiscsak vele hamarabb közlik látogatásuk célját. A főnök susmusolására közelebb hajol, hogy jobban hallja, majd körbe néz a vendégeken, hiszen, hogy teljesítse a hozzá intézett szavakat azoknak is hajlandóságot kell mutatniuk a helyzetváltoztatásra. Úgy dönt, egy próbát megér, ezért egyenként odasétál Wielhez és Shaiához és halkan megteszi az ajánlatot, amivel vagy élnek, vagy nem.*
-Elnézését kérem, a fennforgás miatt, ha nem okozna problémát önnek, itt is, de a _pultnál_ is elfogyaszthatja az italát.*Hiszen, ha már ott vannak könnyebb berántani őket mögé, ha eldurvulna a helyzet. Mindazonáltal, elnézve az óriás csupán egy forgatókönyvet tud elképzelni, ami nem igazán nevezhető harcnak vagy verekedésnek inkább egy istenes taslinak, ami miatt szegény ember vagy 4 métert is kitérhet, akarata ellenére, ellenőrizve a padló tisztaságának állapotát. Majd tovább halad Shaia felé, kerülgetve az asztalokat.*
-Elnézését kérem, a fennforgás miatt, ha ez önnek nem okoz problémát, az italát inkább a pultnál szolgálnám fel.*Valójában Shaia italához még csak szerencséje sem volt, nem hogy alkalma kihozni. Attól függetlenül, hogy a két vendég miképpen dönt, ő maga visszasétál Ralas mögé, út közben nyitva tartva a szemeit és a fülét.
Pont akkor ér vissza, mikor az óriás megteszi az ajánlatát, nem kerüli el a figyelmét az óriás bizonytalansága és engedélykérő tekintete, amelyet a tömegben valakihez intéz. Sajnos, ahhoz nem volt elég ez a kis zavar, hogy ki tudja hámozni a valódi vezér kilétét, de immár talán Ralas is tisztában van vele, hogy nem az óriás az, akivel alkudoznia kellene.*
~Furcsa is lett volna ez a felállás egy ilyen, látszólag jól szervezet csürhe esetében, ha egy bamba óriás lenne a vezér.~*Továbbá megérkezik némi megnyugvás is, hogy nem a csehót jöttek szétverni, hiszen ha védelmi pénz szednek, akkor nekik is érdekük, hogy jól menjen az üzlet, mert ha kénytelenek lennének lehúzni a rolót, abból nekik se származna hasznuk.
A vezér dönt és kiosztja a vélt legjobb végkifejlettel kecsegtető forgatókönyvben a rá osztott szerepet. Neki is szemet szúrt már, hogy a most parlagon heverő munkaerő miként barmolja szét a hely igényes berendezését, így örömmel indul meg, hogy eleget tegyen a kérésnek és újabb tálcányi sört csapoljon le, majd vigyen ki az asztalokhoz. Ha koszos csizmát lát az asztalon csak megáll felette és kedves mosollyal saját kezéből kínálja a korsót, hogy esetlegesen, ahhoz, hogy a kedves vendég elérje, a koszos lábbeliét ismét a padlóhoz kelljen vernie.*
~Úriemberek mi?! Az összes tróger faszkalapot összegyűjtötték, legalább most biztonságosak az utcák, hogy mind itt lebzsel.~
*A sürgetés persze nem pont a szíve csücske, de nem mutat különösebb kötődést a cuppogó és foghíjas társaság irányába, talán még hálás is, hogy elszólítja a kötelesség.
Amennyiben elvonulnak, legyen az a Sellő bármely szobája vagy félreeső zuga, követi őket és míg Ralas előáll a saját értelmezésével a védelmet illetően, csendben a háttérben hallgatja.*
~Némi reklámot?~*Sejlik fel szemei előtt, miközben a borostás, rossz arcú férfiak erősen közrefognak egy kereskedőt, hogy aztán foghíjasan mosolyogva vagy a nélkül terelgessék az ő ajtajuk felé. Bizonyára mindenki számára megrázó élmény lenne. Fúj ki némi levegőt, de csak csendesen.
Majd a gondolatszösszenetek tárházából gyorsan kirántja a kérés, minthogy, most bizony ő következik, hogy pártfogásába vegye eme nagyszerű ötletet és a hozzá kapcsolt anyagi ellenszolgáltatást alacsonyan tartsa, vélhetőleg csupán a megjelenésével.
Persze szívesen rögtönöz akármilyen bemutatót, bár a közönség sincsen ellenére, de az óriás termete úgy érzi, némi szűrőt azért tesz az előadható praktikák üvegcséjére, amin nem igazán tudja átküzdeni magát egyetlen épkézláb gondolatfoszlány sem jelen pillanatban.
Aztán inkább úgy dönt, hogy a szavaknál most talán nincs is igazán szükség nagyobb dolgokra, így a tárcát letéve egy közeli székre előlép Ralas mögül.*
-Engem is megnyugvással töltene el, ha mindig lenne a közelemben egy ilyen erős és megbízható férfi.*Kacsint az óriásra, majd folytatja azzal, amire kérték.*
-Természetesen a Sellőben mindig lesz egy ügyes kezű és csinos lány, aki mindent megtesz azért, hogy megfelelőképpen ellazítsa az ide betévedő kedves vendéget, ha igény van rá ruhában, vagy ha arra, akkor nélkülözve minden e világi viseletet. Azt pedig garantálom, hogy a látványra nem lehet panaszuk egyik esetben sem.*Fejti ki sokat sejtető mosollyal az arcán.*
- Tehát, erőteljes masszázs, valamint, amit még nyújtani tudunk egy kellemes fürdő, messzi tájakról érkezett szappanok és fürdőolaj, amelyek szinte simogatják a betérő érzékeit, akár csak az orrába jutnak el, akár a bőrén keresztül fejtik ki a hatásukat. Annyira tisztítanak, mint amennyire érzékien bársonyossá varázsolják a vendégek és természetesen a lányok bőrét.*Lép előrébb beszéd közben és simít végig néhány jelenlévő karján, majd egy alacsonyabb előtt meg is áll és közelebb hajolva, hozzá intézi szavait.*
- A vendég nálunk nagyon fontos, tiszta és igényes szobáinkban úgy aludhat, mintha csak a felhőkön töltené az éjszakát. Egyedül, ha belefáradt megannyi csókba vagy egy elbűvölően elragadó lány társaságában, aki, ha arra van igény, megeteti vagy mellébújik, hogy felmelegítse, esetleg egyéb örömökben részesítse az este folyamán.*Egyik kezével, ha engedi, végig simít az arcélén, majd visszasétál Ralas mellé és az óriáshoz szól utoljára.*
-Sajnos, egyelőre még kevés a visszatérő vendég, de örömömet lelném benne, ha minden hónapban meglátogatnál. Egy finom olajos masszázzsal ellazítanálak, úgy, hogy minden gondod nyomban elhagyna, majd kellemesen megvacsoráznánk, minden falatot a szádig kísérnék.*Dob egy csókot a félszemű felé.*
529. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-04 16:38:53
Üzenet elküldve: 2019-03-04 16:38:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sellő a viharban//
*Az épület egy sötét zugában figyeli tovább az eseményeket. Míg a beszélgetést figyeli észreveszi, hogy őt is figyelik. Bár a legtöbben mulatoznak, azért van még aki őt figyeli. ~Mennyivel megnyugtató lenne, ha én figyelném őket és ők tudomást sem szereznének rólam.~ Rázza meg fejét elégedetlenségében. Az ő figyelmét is felkelti az új vendég. Mikor lehúzza csuklyáját látja, hogy ő is a fajából származik. Érdeklődve figyeli a férfiak párbeszédét. Reméli sikerül minél hamarabb békés egyezményt kötniük.*
*Az épület egy sötét zugában figyeli tovább az eseményeket. Míg a beszélgetést figyeli észreveszi, hogy őt is figyelik. Bár a legtöbben mulatoznak, azért van még aki őt figyeli. ~Mennyivel megnyugtató lenne, ha én figyelném őket és ők tudomást sem szereznének rólam.~ Rázza meg fejét elégedetlenségében. Az ő figyelmét is felkelti az új vendég. Mikor lehúzza csuklyáját látja, hogy ő is a fajából származik. Érdeklődve figyeli a férfiak párbeszédét. Reméli sikerül minél hamarabb békés egyezményt kötniük.*
528. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-04 13:12:20
Üzenet elküldve: 2019-03-04 13:12:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mady//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Köszönöm, Mady. *Bólint a lányra, s azon nyomban kézbe fogja az italt, majd öblöset kortyol belőle.* Ez jólesik. *Mosolyodik el, majd már inkább felnevet a lány megrökönyödésére.*
- Tudod, hány tehetségtelen és kókler kurafi mászkál az utcákon? *Kérdezi, miután megnyugodott.* Gyakorlatilag a kért pénzért gerincre vágják az ügyfelet és meghágják egy sötét sarokban. Jó esetben tart öt percig, és előtte valamint utána még köszönnek is. *Vonja meg a vállát komoly tekintettel.* Ettől azért többre tartok mindenkit, persze olykor akad, hogy valakinek heves igényei vannak, akkor ahhoz alkalmazkodom. Sokan azt gondolják ez a világon a legegyszerűbb munka, pedig nem az. Az együttlét és a személy előbb utóbb unalmassá válik, ha személytelen, vagy nem fűszerezik semmivel.
*Hátradől a széken és kényelembe helyezi magát, bár Mady láthatóan zavartan süti le tekintetét, ő ezzel nem foglalkozva, kissé megigazítva ingét tartja továbbra is a lányon sajátját.*
- Rossz szokás. *Kacsint egyet vigyorogva.* Ezért nem fogsz kevesebbet kapni, ne aggódj. *Emeli fel poharát Madyre, majd ismét iszik egy kortyot.* Mint mondtam utasítani csak akkor fogok, ha szükséges, itt muszáj az összetartás, ha csak hidegen parancsolgatnék, szerintem nem lenne jobb. Persze, ha zavar ennek hiánya, akkor a jövőben így lesz. *Kuncog fel, bár biztos benne, hogy Mady nem ilyen sarkosan értette, amit elmondott.* Emellett nem kell attól tartanod, hogy fűzögetlek, nem terveztem kipróbálni egy alkalmazottamat sem, bár ebben valójában nincs tapasztalaton. *Bök a lányra határozottan. Nem különösebben jön zavarba a témától, úgy beszél róla, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, jóllehet neki az is.*
- Zam? Fogalmam sincs, oly titokzatos számomra, mint egy fekete liliom. Távoli, ismeretlen múlt, mély és tartalmas tekintet, sokatmondó, sokat jelentő szavak. Ha itt lesz, majd megkérdezed tőle. *Biccent, aztán ismét iszik egyet.* Nyilvánvalóan lesznek nyomós érveim arra, hogy miért döntöttem így. *Vonja meg a vállát, az ajtóra bámulva, mintha máris azt látná, hogy Zam befordul rajta.* Ért ezekhez a dolgokhoz, jobban, mint én, szükségem van rá. Én csak lecsaptam a kínálkozó lehetőségre. Nem így terveztük, de most már nem tudom visszacsinálni. *Rázza meg a fejét.*
- És te? Lihanechben mennyi időt szolgáltál ilyen munkakörben és hogyan keveredtél ebbe a szakmába? *Kérdezi érdeklődve, majd állát kezein megtámasztva könyököl az asztalra ő is. Tekintete, jóllehet az alkohol hatását egy kissé máris érzi, ettől függetlenül éber és figyelő. Keveset tud még a lányról, illő volna alaposabban feltérképezni.*
//Mady//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Köszönöm, Mady. *Bólint a lányra, s azon nyomban kézbe fogja az italt, majd öblöset kortyol belőle.* Ez jólesik. *Mosolyodik el, majd már inkább felnevet a lány megrökönyödésére.*
- Tudod, hány tehetségtelen és kókler kurafi mászkál az utcákon? *Kérdezi, miután megnyugodott.* Gyakorlatilag a kért pénzért gerincre vágják az ügyfelet és meghágják egy sötét sarokban. Jó esetben tart öt percig, és előtte valamint utána még köszönnek is. *Vonja meg a vállát komoly tekintettel.* Ettől azért többre tartok mindenkit, persze olykor akad, hogy valakinek heves igényei vannak, akkor ahhoz alkalmazkodom. Sokan azt gondolják ez a világon a legegyszerűbb munka, pedig nem az. Az együttlét és a személy előbb utóbb unalmassá válik, ha személytelen, vagy nem fűszerezik semmivel.
*Hátradől a széken és kényelembe helyezi magát, bár Mady láthatóan zavartan süti le tekintetét, ő ezzel nem foglalkozva, kissé megigazítva ingét tartja továbbra is a lányon sajátját.*
- Rossz szokás. *Kacsint egyet vigyorogva.* Ezért nem fogsz kevesebbet kapni, ne aggódj. *Emeli fel poharát Madyre, majd ismét iszik egy kortyot.* Mint mondtam utasítani csak akkor fogok, ha szükséges, itt muszáj az összetartás, ha csak hidegen parancsolgatnék, szerintem nem lenne jobb. Persze, ha zavar ennek hiánya, akkor a jövőben így lesz. *Kuncog fel, bár biztos benne, hogy Mady nem ilyen sarkosan értette, amit elmondott.* Emellett nem kell attól tartanod, hogy fűzögetlek, nem terveztem kipróbálni egy alkalmazottamat sem, bár ebben valójában nincs tapasztalaton. *Bök a lányra határozottan. Nem különösebben jön zavarba a témától, úgy beszél róla, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, jóllehet neki az is.*
- Zam? Fogalmam sincs, oly titokzatos számomra, mint egy fekete liliom. Távoli, ismeretlen múlt, mély és tartalmas tekintet, sokatmondó, sokat jelentő szavak. Ha itt lesz, majd megkérdezed tőle. *Biccent, aztán ismét iszik egyet.* Nyilvánvalóan lesznek nyomós érveim arra, hogy miért döntöttem így. *Vonja meg a vállát, az ajtóra bámulva, mintha máris azt látná, hogy Zam befordul rajta.* Ért ezekhez a dolgokhoz, jobban, mint én, szükségem van rá. Én csak lecsaptam a kínálkozó lehetőségre. Nem így terveztük, de most már nem tudom visszacsinálni. *Rázza meg a fejét.*
- És te? Lihanechben mennyi időt szolgáltál ilyen munkakörben és hogyan keveredtél ebbe a szakmába? *Kérdezi érdeklődve, majd állát kezein megtámasztva könyököl az asztalra ő is. Tekintete, jóllehet az alkohol hatását egy kissé máris érzi, ettől függetlenül éber és figyelő. Keveset tud még a lányról, illő volna alaposabban feltérképezni.*
527. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-04 12:52:40
Üzenet elküldve: 2019-03-04 12:52:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Sellő a viharban//
*Tekintete villan az ajtó felé, miközben az óriás szavaira megfordul, s nem sétál el a pulthoz. A belépő mélységire rebben tekintete, villámgyorsan méri fel, majd azt állapítja meg, hogy a nő pontosan tisztában van a helyzettel és látja a körülményeket, mert ennek megfelelően helyezkedik, függetlenül attól, hogy helyet is foglal, mint vendég.*
- Egy pillanat, hölgyem. *Szól hozzá egyértelműen, nehogy a harcos félreértse, majd Shairára tér át, aki nem mozdul. Másodjára hagyja figyelmen kívül Ralas szavait, ami persze nem meglepő, hisz a férfi valójában neki egy senki. Tudomásul veszi, ezzel később ráér még foglalkozni, valójában végiggondolva nem is érti mit gondolt, az a néhány órás ismerkedős beszélgetés Ceale jelenlétében nem elegendő arra, hogy kiismerjen, vagy egyáltalán megpróbáljon megvédeni valakit. ~ Vigyáz magára. ~ Nyugtázza a történteket. Ez az egész gondolatmenet csupán néhány pillanatmorzsa, így vélhetően a férfi nem lesz emiatt türelmetlen.*
- Mady! *Kiált a lánynak.* Amíg az úrral váltok néhány szót, kérlek vigyél ki még egy kört a jelen lévőknek. Ingyen. Bizonyára szomjasak. Delyas! Zenélj tovább, ne álljon meg a muzsika! *Csattan fel a hangja határozottan és keményen. Tervei szerint a lány is velük tart, ha a férfi belemegy abba, amit kér, a felvezető alatt pont fel tudja szolgálni a sereket.
Nem kerüli el figyelmét az sem, hogy akivel beszél elbizonytalanodik. Azt is észreveszi, hogy kire néz. Azzal is tisztában van, ha az a valaki nem akarja, nem fedi fel magát és ő ezt tiszteletben tartja, plusz feleslegesen sokat tudni sem akar.*
- Teljesen igaza van, uram! Nem akartam megbántani senkit. *Bólint elnézést kérően a vele szemben álló férfire, a félszeműről tudomást sem véve.* Nézze, én üzletember vagyok, ami azt illeti pont jókor jöttek. *Mosolyodik el szárazon.* Kérem, *mutat oldalra* jöjjön velem az irodába, hogy megbeszélhessük a részleteket! Mady, gyere te is velünk! Csipkedd magad! *Mady bizonyára végzett, ha nem, hát egy kicsit motiválja. A lány előélete alapján jóval alkuképesebb, mint ő, jelen kell lennie. Emellett a főnök dolga, nem az, hogy mindent tudjon, hanem, hogy a legmegfelelőbb személyt válassza ki a bizonyos posztokra, Mady erre a legalkalmasabb. ~ És az egyetlen. ~ Mindentől függetlenül, ha az úr, mégsem akar külön vonulni, hát egy kicsit félreeső helyen, Madyt maga mellé parancsolva adja elő, amit akar. Nem köntörfalaz, nem kérdezősködik, pontosan tudja miről van szó.*
- Hajlandó vagyok 1 hónapért nyolcszázötven aranyat kifizetni, ha legalább két ember folyamatosan itt van, a nagyobbak közül. Emellett a kikötőbe érkező esetleges vendégeknek is védelmet biztosítotok és szabad, biztonságos áthaladást, esetleg némi reklámot. *Vonja meg vigyorogva a vállát.* Az _egész_ kikötőben. *Komolyodik el.* Az itt dolgozó két embered ingyen ételt és italt kap, italból csak annyit, amennyi nem zavarja a munkában! *Itt Madyhez fordul, talán a két fél alkudozási képességei összeadódnak. Madynek jól forog a nyelve, miért ne próbálnák meg?*
- Mady kérlek, ismertesd az úrnak, hogy ezen felül, betérő társai akciósan milyen szolgáltatásokat vehetnek igénybe nálunk, ha üzletet kötünk. *Egy óriásnak is kellhet erős masszázs, vagy habos fürdő, a munka (rablás és verekedés) után, nekik meg mindegy ki fizet, az akciót meg benyelik. Mady szemeibe fúrja tekintetét, mellyel jelezni kívánja, hogy mindegy mit mond, csak gyorsan és bőségesen tegye azt, de ami a legfontosabb... legyen meggyőző.*
*Tekintete villan az ajtó felé, miközben az óriás szavaira megfordul, s nem sétál el a pulthoz. A belépő mélységire rebben tekintete, villámgyorsan méri fel, majd azt állapítja meg, hogy a nő pontosan tisztában van a helyzettel és látja a körülményeket, mert ennek megfelelően helyezkedik, függetlenül attól, hogy helyet is foglal, mint vendég.*
- Egy pillanat, hölgyem. *Szól hozzá egyértelműen, nehogy a harcos félreértse, majd Shairára tér át, aki nem mozdul. Másodjára hagyja figyelmen kívül Ralas szavait, ami persze nem meglepő, hisz a férfi valójában neki egy senki. Tudomásul veszi, ezzel később ráér még foglalkozni, valójában végiggondolva nem is érti mit gondolt, az a néhány órás ismerkedős beszélgetés Ceale jelenlétében nem elegendő arra, hogy kiismerjen, vagy egyáltalán megpróbáljon megvédeni valakit. ~ Vigyáz magára. ~ Nyugtázza a történteket. Ez az egész gondolatmenet csupán néhány pillanatmorzsa, így vélhetően a férfi nem lesz emiatt türelmetlen.*
- Mady! *Kiált a lánynak.* Amíg az úrral váltok néhány szót, kérlek vigyél ki még egy kört a jelen lévőknek. Ingyen. Bizonyára szomjasak. Delyas! Zenélj tovább, ne álljon meg a muzsika! *Csattan fel a hangja határozottan és keményen. Tervei szerint a lány is velük tart, ha a férfi belemegy abba, amit kér, a felvezető alatt pont fel tudja szolgálni a sereket.
Nem kerüli el figyelmét az sem, hogy akivel beszél elbizonytalanodik. Azt is észreveszi, hogy kire néz. Azzal is tisztában van, ha az a valaki nem akarja, nem fedi fel magát és ő ezt tiszteletben tartja, plusz feleslegesen sokat tudni sem akar.*
- Teljesen igaza van, uram! Nem akartam megbántani senkit. *Bólint elnézést kérően a vele szemben álló férfire, a félszeműről tudomást sem véve.* Nézze, én üzletember vagyok, ami azt illeti pont jókor jöttek. *Mosolyodik el szárazon.* Kérem, *mutat oldalra* jöjjön velem az irodába, hogy megbeszélhessük a részleteket! Mady, gyere te is velünk! Csipkedd magad! *Mady bizonyára végzett, ha nem, hát egy kicsit motiválja. A lány előélete alapján jóval alkuképesebb, mint ő, jelen kell lennie. Emellett a főnök dolga, nem az, hogy mindent tudjon, hanem, hogy a legmegfelelőbb személyt válassza ki a bizonyos posztokra, Mady erre a legalkalmasabb. ~ És az egyetlen. ~ Mindentől függetlenül, ha az úr, mégsem akar külön vonulni, hát egy kicsit félreeső helyen, Madyt maga mellé parancsolva adja elő, amit akar. Nem köntörfalaz, nem kérdezősködik, pontosan tudja miről van szó.*
- Hajlandó vagyok 1 hónapért nyolcszázötven aranyat kifizetni, ha legalább két ember folyamatosan itt van, a nagyobbak közül. Emellett a kikötőbe érkező esetleges vendégeknek is védelmet biztosítotok és szabad, biztonságos áthaladást, esetleg némi reklámot. *Vonja meg vigyorogva a vállát.* Az _egész_ kikötőben. *Komolyodik el.* Az itt dolgozó két embered ingyen ételt és italt kap, italból csak annyit, amennyi nem zavarja a munkában! *Itt Madyhez fordul, talán a két fél alkudozási képességei összeadódnak. Madynek jól forog a nyelve, miért ne próbálnák meg?*
- Mady kérlek, ismertesd az úrnak, hogy ezen felül, betérő társai akciósan milyen szolgáltatásokat vehetnek igénybe nálunk, ha üzletet kötünk. *Egy óriásnak is kellhet erős masszázs, vagy habos fürdő, a munka (rablás és verekedés) után, nekik meg mindegy ki fizet, az akciót meg benyelik. Mady szemeibe fúrja tekintetét, mellyel jelezni kívánja, hogy mindegy mit mond, csak gyorsan és bőségesen tegye azt, de ami a legfontosabb... legyen meggyőző.*
526. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-04 09:17:44
Üzenet elküldve: 2019-03-04 09:17:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ralas//
*Keresgél a pult alatt az ital után, megkönnyebbüléssel hallja a zár kattanását, talán pont elég volt ennyi a mai napra neki is. Bár azt nem tagadhatja, hogy néha egy-egy kedves vendéggel foglalkozni kifejezetten üdítő elfoglaltságnak minősül és egy szépen kidolgozott, vagy kellőképp igényes kuncsaft pedig szinte vonzza a kezét és a szemeit, végtére is, ő is csak nőből lenne. Továbbá, amennyiben nem kellett volna egyhangú leltározási munkát végeznie, most még éppen lelkes napszakát élné, ahogy azt a munka is megköveteli.
Az elrablás említésére csak elmosolyodik és elővesz egy decis poharat, hogy a végre fellelt vörös itallal háromnegyedig töltse meg, majd adva a külsőségekre egy apró, fényes tálcára teszi, hogy kivigye. Odaérve az asztalhoz csak leteszi a férfi elé a poharat, majd húz oda magának egy széket és leül.*
-Tehetséges?! *Szaladnak fel a szemöldökei a homloka közepére, így még nem igazán hallotta, hogy hivatkoztak volna arra a mesterségre, amit űznek.*
-Igazán furcsa megfogalmazás. A célok viszont valóban elengedhetetlenek, nélkülük csak kallódik az ember a világban. *Bólogat egyetértően. A többire nem igazán reagál, csak laposan pislog, két könyökét az asztalra helyezve, nézi, ahogy a másik végre felenged egy kicsit, majd mikor a gombok is kimenőt kapnak, és a férfi elterül, azért szemeit leveszi róla, hiszen bámulni nem illik.*
-Csak mondom, engem nem kell megnyerned magadnak főnök, a kacsintgatást tartogasd a vendégeknek. Tudod, nekem fizetsz a munkámért.*Emlékeztetni rá, valahogy néha azaz érzése, hogy e fölött a tény fölött Ralas hajlamos átsiklani.*
- Zam, amúgy mivel foglalkozik? Mármint, hogy van valami munkája vagy nemes kisasszony? Kinyírni?!*Tágulnak ki a szemei egy pillanatra, mivel már kezdte megkedvelni a férfit.*
-Ha valóban olyan tehetséges vagy, mint, ahogy mondják, nem kell tartanod ilyesmitől. Nem igaz?*A hangjában némi vidámsággal fűszerezett gúny fellelhető, bár nem azért, mert kételkedne Ralas képességeiben.*
//Ralas//
*Keresgél a pult alatt az ital után, megkönnyebbüléssel hallja a zár kattanását, talán pont elég volt ennyi a mai napra neki is. Bár azt nem tagadhatja, hogy néha egy-egy kedves vendéggel foglalkozni kifejezetten üdítő elfoglaltságnak minősül és egy szépen kidolgozott, vagy kellőképp igényes kuncsaft pedig szinte vonzza a kezét és a szemeit, végtére is, ő is csak nőből lenne. Továbbá, amennyiben nem kellett volna egyhangú leltározási munkát végeznie, most még éppen lelkes napszakát élné, ahogy azt a munka is megköveteli.
Az elrablás említésére csak elmosolyodik és elővesz egy decis poharat, hogy a végre fellelt vörös itallal háromnegyedig töltse meg, majd adva a külsőségekre egy apró, fényes tálcára teszi, hogy kivigye. Odaérve az asztalhoz csak leteszi a férfi elé a poharat, majd húz oda magának egy széket és leül.*
-Tehetséges?! *Szaladnak fel a szemöldökei a homloka közepére, így még nem igazán hallotta, hogy hivatkoztak volna arra a mesterségre, amit űznek.*
-Igazán furcsa megfogalmazás. A célok viszont valóban elengedhetetlenek, nélkülük csak kallódik az ember a világban. *Bólogat egyetértően. A többire nem igazán reagál, csak laposan pislog, két könyökét az asztalra helyezve, nézi, ahogy a másik végre felenged egy kicsit, majd mikor a gombok is kimenőt kapnak, és a férfi elterül, azért szemeit leveszi róla, hiszen bámulni nem illik.*
-Csak mondom, engem nem kell megnyerned magadnak főnök, a kacsintgatást tartogasd a vendégeknek. Tudod, nekem fizetsz a munkámért.*Emlékeztetni rá, valahogy néha azaz érzése, hogy e fölött a tény fölött Ralas hajlamos átsiklani.*
- Zam, amúgy mivel foglalkozik? Mármint, hogy van valami munkája vagy nemes kisasszony? Kinyírni?!*Tágulnak ki a szemei egy pillanatra, mivel már kezdte megkedvelni a férfit.*
-Ha valóban olyan tehetséges vagy, mint, ahogy mondják, nem kell tartanod ilyesmitől. Nem igaz?*A hangjában némi vidámsággal fűszerezett gúny fellelhető, bár nem azért, mert kételkedne Ralas képességeiben.*
525. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-03 20:14:45
Üzenet elküldve: 2019-03-03 20:14:45
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Sellő a viharban//
//Mindenki//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A feszültség szinte érezhető fokra hág a Sellőházban, valahogy minden jelenlévőnek az lehet az érzése, hogy mindez nem egy rossz véletlen, hogy az események nem akaratlanul alakultak így.
Wielienmi visszavonul, ha számított is, ha nem az elutasításra, az biztos, hogy a tucatnyi kikötői alak nem miatta vannak itt. Félrevonulva egy sötétebb sarokban figyeli tovább az eseményeket, teljesen nem tudja elkerülni a figyelmet, a tucatnyi szempár közül egy-kettő biztosan tudja, hogy merre távozott és hol tartózkodik éppen. Az örök igazság nála is él, ha ő látja az eseményeket, akkor az események is látják őt.
Szegény Maydeleine menthetetlennek tűnőn csapdába esik a vasmarkú óriás kezei közt, csak ketrecében vergődő kismadár lehet ennyire tehetetlen, ahogy most ő is. De a lány profin beszél, ám a félszemű nem enyhül.*
- Csihadj, galambom. Most csak mi vagyunk. *Röfögi.*
- Zabolázni? *Kérdi feléledő dühvel.*
- Néz körbe, kislány. *Int hiénaként vihogó társai felé.*
- Mi úriemberek és úrióriások vagyunk, hát kell neked ennél nemesebb vendégség? *Kérdi és felkacag saját tréfáján. A többiek vele vihognak, csak az alacsony férfi marad mosolytalan. Az óriás füle mellett elszáll a meghívásra való felszólítás és a kacsintás is érdektelenné válik, mert megjelenik Ralas, s mintha a félszemű rá várt volna, felkel a székből, Maydeleine pedig kihasználva az alkalmat, kiszabadul a fogságból és az új tulaj mellé áll.
A zenész folytatja a dalt, de az ének félbeszakad. Delyas figyelmét sem kerüli el Ralas érkezése, úgy tűnik, mind tőle várják a helyzet megoldását, amire minden joguk megvan, hisz a férfi a Sellőház üzemeltetője.
Ralasra szegeződik minden tekintet és minden elvárás, úgy figyelik őt, mintha egy színpadon állna és a rivaldafény most csak őt világítaná meg. Ha Mady engedi, akkor Ralas maga mögé tolja és felszólít mindenkit, aki nem tartozik a megjelenő alakokhoz, hogy menjenek a pult mögé.
Amikor sziszegni kezd az alkalmazottainak vagy azoknak, akikhez szól, az óriás felemeli a fejét, egyetlen ép szemével szúrósan néz Ralasra.*
- Mit pusmogsz? *Köpi a kérdést.
Amikor pedig kiderül, hogy ő ki is valójában, a félszemű képén diadalittas mosoly terül el, akik nem csak rá fókuszálnak, láthatják, hogy a számszeríjas fickó is elmosolyodik. Bármekkora is legyen Ralas, a félszemű egy óriás, csaknem három méteres magasságával mindenki fölé magasodik.*
- Mit ugatsz, kiskakas? *Lép előre az óriás fenyegetően, jobbja az oldalán függő láncos buzogány markolatára siklik, de nem oldja le az övéről. Megáll három lépésre Ralastól.*
- Minek nevezted az én cimboráimat? *Kérdi jobbját a füle mellé tartja, mint a nagyothallók.*
- Hát mi vagyunk a vendégek és a vendégnek mindig igaza van. *Villant vészjósló mosolyt a férfire. Majd úgy tesz, mint aki elgondolkodik, még teljesen sima állát is megsimogatja, de ettől sem tűnik sokkal intelligensebbnek.*
- Úgy látom, nem vagy felkészülve ilyen kedves alakok megjelenésére, mint mi, finom urak. De szívesen segítséget nyújtok neked, hatsz... *Zavar fut végig az arcán, egyetlen szeme a sokaság közepe felé rebben, az alacsony fickó bosszúsan néz vissza rá, felfelé mozdítja alig láthatóan a fejét.*
- Hétszáz aranyért. Havonta. *Szerzi vissza magabiztosságát az óriás.*
- Ezért a kevéske aranyért, megvédünk mindenkitől, folyamatos védelmet kapsz te és a Sellőd, vendégeidet nem háborgathatja senki és semmi. Még mi sem. *Teszi hozzá széles, foghíjas mosollyal.*
- Mi a válaszod, kisember? *Kérdi nyájasnak szánt hangon, ami egy óriástól nem hallatszik túl eredetien.
Mirlahin nem tud észrevétlen besurranni, ketten éppen őt figyelik, amikor belép, kezük a kardjuk markolatán, de nem tesznek semmit, csak rávigyorognak és engedik, hogy beljebb menjen. Nem könnyű üres asztalt találni, csaknem mindnél ülnek, de inkább csak a helyet foglalják, láthatóan csak pár asztalon van kupa. A társaság nagy része egy, a lépcsőknél álló óriást figyel, és az előtte álló ember férfit. Mirlahin a beszélgetés nem minden szavát tudja kivenni, de a lényegét érti. Ujjai türelmetlennek tetszőn dobolnak az asztalon, a pult mögött láthat pár kiszolgálót, ha azok teljesítették Ralas kérését és ott álltak munkába.
Shaiát sem tévesztik szem elől, de talán csak annak köszönheti, hogy nem tüntetik ki komolyabb figyelemmel, hogy nem olyan csinos, mint Mady. Őt is szemmel tartják, láthatóan ezek összeszokott csapatot alkotnak, mindenkinek meg van a feladata, de komolyan beszélni csak az óriást hallják.
A félszemű Ralast fürkészi és várja válaszát, a társaság most csak halkan duruzsol, a pulthoz közelebb lévők Madynak cuppognak és kacsintgatnak, vannak, akik már kiitták a kupájukat, azok újabb kört követelnek, akik pedig nem kaptak, azok italt reklamálnak.*
//Mindenki//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A feszültség szinte érezhető fokra hág a Sellőházban, valahogy minden jelenlévőnek az lehet az érzése, hogy mindez nem egy rossz véletlen, hogy az események nem akaratlanul alakultak így.
Wielienmi visszavonul, ha számított is, ha nem az elutasításra, az biztos, hogy a tucatnyi kikötői alak nem miatta vannak itt. Félrevonulva egy sötétebb sarokban figyeli tovább az eseményeket, teljesen nem tudja elkerülni a figyelmet, a tucatnyi szempár közül egy-kettő biztosan tudja, hogy merre távozott és hol tartózkodik éppen. Az örök igazság nála is él, ha ő látja az eseményeket, akkor az események is látják őt.
Szegény Maydeleine menthetetlennek tűnőn csapdába esik a vasmarkú óriás kezei közt, csak ketrecében vergődő kismadár lehet ennyire tehetetlen, ahogy most ő is. De a lány profin beszél, ám a félszemű nem enyhül.*
- Csihadj, galambom. Most csak mi vagyunk. *Röfögi.*
- Zabolázni? *Kérdi feléledő dühvel.*
- Néz körbe, kislány. *Int hiénaként vihogó társai felé.*
- Mi úriemberek és úrióriások vagyunk, hát kell neked ennél nemesebb vendégség? *Kérdi és felkacag saját tréfáján. A többiek vele vihognak, csak az alacsony férfi marad mosolytalan. Az óriás füle mellett elszáll a meghívásra való felszólítás és a kacsintás is érdektelenné válik, mert megjelenik Ralas, s mintha a félszemű rá várt volna, felkel a székből, Maydeleine pedig kihasználva az alkalmat, kiszabadul a fogságból és az új tulaj mellé áll.
A zenész folytatja a dalt, de az ének félbeszakad. Delyas figyelmét sem kerüli el Ralas érkezése, úgy tűnik, mind tőle várják a helyzet megoldását, amire minden joguk megvan, hisz a férfi a Sellőház üzemeltetője.
Ralasra szegeződik minden tekintet és minden elvárás, úgy figyelik őt, mintha egy színpadon állna és a rivaldafény most csak őt világítaná meg. Ha Mady engedi, akkor Ralas maga mögé tolja és felszólít mindenkit, aki nem tartozik a megjelenő alakokhoz, hogy menjenek a pult mögé.
Amikor sziszegni kezd az alkalmazottainak vagy azoknak, akikhez szól, az óriás felemeli a fejét, egyetlen ép szemével szúrósan néz Ralasra.*
- Mit pusmogsz? *Köpi a kérdést.
Amikor pedig kiderül, hogy ő ki is valójában, a félszemű képén diadalittas mosoly terül el, akik nem csak rá fókuszálnak, láthatják, hogy a számszeríjas fickó is elmosolyodik. Bármekkora is legyen Ralas, a félszemű egy óriás, csaknem három méteres magasságával mindenki fölé magasodik.*
- Mit ugatsz, kiskakas? *Lép előre az óriás fenyegetően, jobbja az oldalán függő láncos buzogány markolatára siklik, de nem oldja le az övéről. Megáll három lépésre Ralastól.*
- Minek nevezted az én cimboráimat? *Kérdi jobbját a füle mellé tartja, mint a nagyothallók.*
- Hát mi vagyunk a vendégek és a vendégnek mindig igaza van. *Villant vészjósló mosolyt a férfire. Majd úgy tesz, mint aki elgondolkodik, még teljesen sima állát is megsimogatja, de ettől sem tűnik sokkal intelligensebbnek.*
- Úgy látom, nem vagy felkészülve ilyen kedves alakok megjelenésére, mint mi, finom urak. De szívesen segítséget nyújtok neked, hatsz... *Zavar fut végig az arcán, egyetlen szeme a sokaság közepe felé rebben, az alacsony fickó bosszúsan néz vissza rá, felfelé mozdítja alig láthatóan a fejét.*
- Hétszáz aranyért. Havonta. *Szerzi vissza magabiztosságát az óriás.*
- Ezért a kevéske aranyért, megvédünk mindenkitől, folyamatos védelmet kapsz te és a Sellőd, vendégeidet nem háborgathatja senki és semmi. Még mi sem. *Teszi hozzá széles, foghíjas mosollyal.*
- Mi a válaszod, kisember? *Kérdi nyájasnak szánt hangon, ami egy óriástól nem hallatszik túl eredetien.
Mirlahin nem tud észrevétlen besurranni, ketten éppen őt figyelik, amikor belép, kezük a kardjuk markolatán, de nem tesznek semmit, csak rávigyorognak és engedik, hogy beljebb menjen. Nem könnyű üres asztalt találni, csaknem mindnél ülnek, de inkább csak a helyet foglalják, láthatóan csak pár asztalon van kupa. A társaság nagy része egy, a lépcsőknél álló óriást figyel, és az előtte álló ember férfit. Mirlahin a beszélgetés nem minden szavát tudja kivenni, de a lényegét érti. Ujjai türelmetlennek tetszőn dobolnak az asztalon, a pult mögött láthat pár kiszolgálót, ha azok teljesítették Ralas kérését és ott álltak munkába.
Shaiát sem tévesztik szem elől, de talán csak annak köszönheti, hogy nem tüntetik ki komolyabb figyelemmel, hogy nem olyan csinos, mint Mady. Őt is szemmel tartják, láthatóan ezek összeszokott csapatot alkotnak, mindenkinek meg van a feladata, de komolyan beszélni csak az óriást hallják.
A félszemű Ralast fürkészi és várja válaszát, a társaság most csak halkan duruzsol, a pulthoz közelebb lévők Madynak cuppognak és kacsintgatnak, vannak, akik már kiitták a kupájukat, azok újabb kört követelnek, akik pedig nem kaptak, azok italt reklamálnak.*
524. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-03 15:07:36
Üzenet elküldve: 2019-03-03 15:07:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ralas//
*Elégedetten látja a lány reakcióját, ebből a szempontból is kifinomult önértékeléssel rendelkezik. Ő biztosan látta a vendég reakcióját, azonban pont emiatt kiváltképp érthetetlen, hogy a végén mégis miért állította a szöges ellentétét. Ez a hajó már elment, mondanák a bölcs öregek, de Ralas is így tartja. Lépnek tovább, s alakítják a helyet, ahogy szükséges és amilyen ütemben csak tudják. Nm kerüli el figyelmét Mady szemének csillanása, mikor Zamról beszél. Jóllehet részleteket nem szeretne még elmondani, mert fogalma sincs, hogy a lány, ha visszatér, miként reagál. Viszont, talán az elmúlt néhány óra történései miatt tartozik Madynek annyival, hogy többet árul el.*
- Köszönöm, Mady. *Mosolyog a lányra, majd az ital kérdése kapcsán csupán csak legyint.* Találsz ott egy mélyvörös színű, kicsit sűrűbb italt. Az a kedvencem, ha hoznál belőle, nagyon megköszönném. *Sóhajt fel szemöldökét felfuttatva homlokára.* És megyek zárni. *Kacsint a lányra, s valóban feláll. Mára pont elég volt ennyi vendég. A hely üres, pihenni térhetnek. Bár nagy üzemben valószínűleg pont ilyenkor kezdenek majd éledezni a vendégek, de nem baj, most még megtehetik. Feláll, majd határozott léptekkel siet az ajtóhoz. Mady halhatja, amint a kulcsokkal babrál, kívülről átfordítja a táblát és erőteljes mozdulatokkal zárja kettőre.*
- Így ni. Most már nem rabolnak el, sem téged, sem engem. *Kacsint ismét, rak még a kandallóra egy hasáb fát, s az asztal közepén gyertyát is gyújt.*
- Miért ne szórakozhatnánk mi is. *Vonja meg a vállát elgondolkodva. Míg Mady a pultnál ügyködik halkan mesélni kezd.*
- Tudod nem voltak mindig céljaim. Zam mutatta meg, hogy kellenek, meg ő győzött meg arról, hogy tehetséges vagyok abban, amit csinálok. Jó pár új trükköt is mutatott, előtte például nem tudtam masszírozni. Most már talán az alapokat ismerem. *Halkan felnevet.* Azt is mondta, hogy néhány érzéki szó az együttlét után, még nem kötelez semmire, így azóta alkalmazom. *Dől hátra a széken, s lábait előre nyújtja, egymáson keresztben pihentetve. Ingének felső gombjait kigombolja, már hangos sóhajtással nyakát a szék támlájára eresztve elengedheti magát.*
- Igaz, arról sem tud, hogy mibe vágtam bele. *Bukik ki belőle.* Szerintem ki fog nyírni. *Nevet fel, majd vágyakozva tekint a reményei szerint mát kitöltött italra.*
- Csak egyet iszom, a végén még megárt és túlságosan elengedem magam. *Nevet tovább.*
//Ralas//
*Elégedetten látja a lány reakcióját, ebből a szempontból is kifinomult önértékeléssel rendelkezik. Ő biztosan látta a vendég reakcióját, azonban pont emiatt kiváltképp érthetetlen, hogy a végén mégis miért állította a szöges ellentétét. Ez a hajó már elment, mondanák a bölcs öregek, de Ralas is így tartja. Lépnek tovább, s alakítják a helyet, ahogy szükséges és amilyen ütemben csak tudják. Nm kerüli el figyelmét Mady szemének csillanása, mikor Zamról beszél. Jóllehet részleteket nem szeretne még elmondani, mert fogalma sincs, hogy a lány, ha visszatér, miként reagál. Viszont, talán az elmúlt néhány óra történései miatt tartozik Madynek annyival, hogy többet árul el.*
- Köszönöm, Mady. *Mosolyog a lányra, majd az ital kérdése kapcsán csupán csak legyint.* Találsz ott egy mélyvörös színű, kicsit sűrűbb italt. Az a kedvencem, ha hoznál belőle, nagyon megköszönném. *Sóhajt fel szemöldökét felfuttatva homlokára.* És megyek zárni. *Kacsint a lányra, s valóban feláll. Mára pont elég volt ennyi vendég. A hely üres, pihenni térhetnek. Bár nagy üzemben valószínűleg pont ilyenkor kezdenek majd éledezni a vendégek, de nem baj, most még megtehetik. Feláll, majd határozott léptekkel siet az ajtóhoz. Mady halhatja, amint a kulcsokkal babrál, kívülről átfordítja a táblát és erőteljes mozdulatokkal zárja kettőre.*
- Így ni. Most már nem rabolnak el, sem téged, sem engem. *Kacsint ismét, rak még a kandallóra egy hasáb fát, s az asztal közepén gyertyát is gyújt.*
- Miért ne szórakozhatnánk mi is. *Vonja meg a vállát elgondolkodva. Míg Mady a pultnál ügyködik halkan mesélni kezd.*
- Tudod nem voltak mindig céljaim. Zam mutatta meg, hogy kellenek, meg ő győzött meg arról, hogy tehetséges vagyok abban, amit csinálok. Jó pár új trükköt is mutatott, előtte például nem tudtam masszírozni. Most már talán az alapokat ismerem. *Halkan felnevet.* Azt is mondta, hogy néhány érzéki szó az együttlét után, még nem kötelez semmire, így azóta alkalmazom. *Dől hátra a széken, s lábait előre nyújtja, egymáson keresztben pihentetve. Ingének felső gombjait kigombolja, már hangos sóhajtással nyakát a szék támlájára eresztve elengedheti magát.*
- Igaz, arról sem tud, hogy mibe vágtam bele. *Bukik ki belőle.* Szerintem ki fog nyírni. *Nevet fel, majd vágyakozva tekint a reményei szerint mát kitöltött italra.*
- Csak egyet iszom, a végén még megárt és túlságosan elengedem magam. *Nevet tovább.*
523. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-03 14:44:50
Üzenet elküldve: 2019-03-03 14:44:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Sellő a viharban//
*A haramiákhoz túlságosan is közel kerülő lányok helyett is rosszul érzi magát amikor az árukról érdeklődnek a derék martalócok. Munkaköri ártalom, mondhatná, de azért mégsem lehet kellemes a helyzet. Már csak azért sem, mert ő hiába ül még mindig egy egyszerű széken valakinek az öle helyett, még így is igen megviseli a kialakult helyzet. Egyetlen szerencséje, hogy Ralason kívül senki még csak észre sem veszi, ez pedig így csak eggyel több az ilyenkor ideális számnál. Szinte teljesen beleolvad az ijedt tétlenségre kárhoztatott vendégseregbe, egy közülük. Amikor Ralas valamiért a pult mögé utasítja, akkor úgy tesz, mintha nem venné észre, hogy neki szólnak a szavak. Ő kérem szépen egy senki, épp csak betért egy italra és még azt sem kapta meg. Épp csak azért nem tesz panaszt, mert már mások éppen úgyis a sajátjaikat sorolják. Csak ül, éberen figyel és rendszeres időközönként nagy levegőt vesz, majd fúj ki.*
*A haramiákhoz túlságosan is közel kerülő lányok helyett is rosszul érzi magát amikor az árukról érdeklődnek a derék martalócok. Munkaköri ártalom, mondhatná, de azért mégsem lehet kellemes a helyzet. Már csak azért sem, mert ő hiába ül még mindig egy egyszerű széken valakinek az öle helyett, még így is igen megviseli a kialakult helyzet. Egyetlen szerencséje, hogy Ralason kívül senki még csak észre sem veszi, ez pedig így csak eggyel több az ilyenkor ideális számnál. Szinte teljesen beleolvad az ijedt tétlenségre kárhoztatott vendégseregbe, egy közülük. Amikor Ralas valamiért a pult mögé utasítja, akkor úgy tesz, mintha nem venné észre, hogy neki szólnak a szavak. Ő kérem szépen egy senki, épp csak betért egy italra és még azt sem kapta meg. Épp csak azért nem tesz panaszt, mert már mások éppen úgyis a sajátjaikat sorolják. Csak ül, éberen figyel és rendszeres időközönként nagy levegőt vesz, majd fúj ki.*
522. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-03 11:48:30
Üzenet elküldve: 2019-03-03 11:48:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ralas//
*Valóban nem szívesen iszik alkoholt, főleg nem munkaidőben, ami ugye a Sellőt tekintve szinte egésznapos elfoglaltsággal is járhat, így jobban tud koncentrálni a dolgokra. Másodsorban pedig, ha nem muszáj, nem idézi elő a bódult állapotot, abból ezen a helyen még komolyabb baja is származhatna, de nem is különösen hiányolja az italt, keserű és mar. Mindezeken felül pedig néhány tíz perc leforgása alatt, akármilyen kedves és jóindulatú emberből szánnivaló, erőszakos csapodárt hív életre, akinek kifelé még az ajtót is segíteni kell meglelni.
Mikor Ralas a nemrégiben távozó vendégekről beszél, csak elintézi egy csukló legyintéssel, hiszen őt magát is szokták zavarni a látszólag elégedetlen kuncsaftok, és minthogy a nemesen egyértelműen látszott, hogy kedvére volt a szolgáltatás, így ez egy pillanatra sem karcolta meg és most sem csal könnyeket a szemébe, hogy a főnöktől mást kell hallania. Inkább talán miatta aggódott, de most, hogy látszólag ő is elengedte a témát, nem fejteget tovább.
Amint pedig Zam kerül szóba látszik rajta, hogy olyan vizekre értek, amelyek irányába valós érdeklődést mutat. Viszont, mikor Ralas kifejti, hogy ez még a jövő zenéje és még nem beszélne róla, nyomban ismét visszazuhan az előbbi érdektelen szintre. Bár valamivel jobb a kedve, most, hogy tudja a férfi megbízója egy nő, mindig is felnézett az ilyen nagy befolyással bíró hölgyekre, továbbá még ennél is lelombozóbb lett volna, ha Ralas felett egy gusztustalanúl gazdag és önhitt, befolyással és megfelelő cimborákkal bíró nemes vagy tisztségviselő állt volna, azokat nagyon utálja ugyanis.
A hátsó szándékra persze még megejt egy nevetést, de nem igazán van már beszédes kedvében,talán elfáradt, még maga se tudja mi a letargia oka.
Mikor pedig a család kerül említésre, még mindig kellemetlen érzés tölti el, annak okán, hogy ennyire a bizalmába fogadja a férfi, bár még csak rövid ideje ismerik egymást.*
~Milyen szép is ez, amikor az ember életében van egy igazán különleges személy.~*Csillannak fel a szemei és szinte már maga előtt látja a mesékből ismert herceget, ahogy elvágtat a naplementébe az ő kiválasztott hercegnőjével.*
-Mindent megteszek, hogy segítsek neked, természetesen azért vagyok itt. *Erősíti meg a másikat, nehogy elbizonytalanodjon a dolgában.*
-Erősebbet? De előtte zárd be az ajtót, a végén még megint betéved valaki, aztán elvisz még nekem, aztán jól fogunk kinézni.*Persze nincs az ital ellen annyira, hogy ne nézne el némi ellazító felest, most, hogy tudja, a másik mennyire ráfekszik arra, hogy minden jól menjen, valahogy ki kell engedni a gőzt vagy szétveti az embert. Áll fel és besétál a pult mögé, hogy elmossa a poharát, ha Ralas is megitta az övét, akkor azt is.*
-Mit töltsek?
//Ralas//
*Valóban nem szívesen iszik alkoholt, főleg nem munkaidőben, ami ugye a Sellőt tekintve szinte egésznapos elfoglaltsággal is járhat, így jobban tud koncentrálni a dolgokra. Másodsorban pedig, ha nem muszáj, nem idézi elő a bódult állapotot, abból ezen a helyen még komolyabb baja is származhatna, de nem is különösen hiányolja az italt, keserű és mar. Mindezeken felül pedig néhány tíz perc leforgása alatt, akármilyen kedves és jóindulatú emberből szánnivaló, erőszakos csapodárt hív életre, akinek kifelé még az ajtót is segíteni kell meglelni.
Mikor Ralas a nemrégiben távozó vendégekről beszél, csak elintézi egy csukló legyintéssel, hiszen őt magát is szokták zavarni a látszólag elégedetlen kuncsaftok, és minthogy a nemesen egyértelműen látszott, hogy kedvére volt a szolgáltatás, így ez egy pillanatra sem karcolta meg és most sem csal könnyeket a szemébe, hogy a főnöktől mást kell hallania. Inkább talán miatta aggódott, de most, hogy látszólag ő is elengedte a témát, nem fejteget tovább.
Amint pedig Zam kerül szóba látszik rajta, hogy olyan vizekre értek, amelyek irányába valós érdeklődést mutat. Viszont, mikor Ralas kifejti, hogy ez még a jövő zenéje és még nem beszélne róla, nyomban ismét visszazuhan az előbbi érdektelen szintre. Bár valamivel jobb a kedve, most, hogy tudja a férfi megbízója egy nő, mindig is felnézett az ilyen nagy befolyással bíró hölgyekre, továbbá még ennél is lelombozóbb lett volna, ha Ralas felett egy gusztustalanúl gazdag és önhitt, befolyással és megfelelő cimborákkal bíró nemes vagy tisztségviselő állt volna, azokat nagyon utálja ugyanis.
A hátsó szándékra persze még megejt egy nevetést, de nem igazán van már beszédes kedvében,talán elfáradt, még maga se tudja mi a letargia oka.
Mikor pedig a család kerül említésre, még mindig kellemetlen érzés tölti el, annak okán, hogy ennyire a bizalmába fogadja a férfi, bár még csak rövid ideje ismerik egymást.*
~Milyen szép is ez, amikor az ember életében van egy igazán különleges személy.~*Csillannak fel a szemei és szinte már maga előtt látja a mesékből ismert herceget, ahogy elvágtat a naplementébe az ő kiválasztott hercegnőjével.*
-Mindent megteszek, hogy segítsek neked, természetesen azért vagyok itt. *Erősíti meg a másikat, nehogy elbizonytalanodjon a dolgában.*
-Erősebbet? De előtte zárd be az ajtót, a végén még megint betéved valaki, aztán elvisz még nekem, aztán jól fogunk kinézni.*Persze nincs az ital ellen annyira, hogy ne nézne el némi ellazító felest, most, hogy tudja, a másik mennyire ráfekszik arra, hogy minden jól menjen, valahogy ki kell engedni a gőzt vagy szétveti az embert. Áll fel és besétál a pult mögé, hogy elmossa a poharát, ha Ralas is megitta az övét, akkor azt is.*
-Mit töltsek?
521. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-02 21:45:15
Üzenet elküldve: 2019-03-02 21:45:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sellő a viharban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Lassan nyílik az ajtó majd csukódik be mögötte, ő pedig igyekszik hangtalan besurranni a Sellőbe. A Kikötő lebujai és késdobálói egyáltalán nincsenek ínyére, talán még a Sellőház hajaz legjobban az odahaza megszokott kényelemhez és fényűzéshez.
Szemei csak egy pillanatra ragadnak le a vendégseregleten, na meg a harsogó óriásokon. Népéből egy kivételével senki, az is csupán rejtőzve kuporog, méltatlan nőstény. Az óriások pedig köztudottan ostoba, lomha teremtmények, még szolgálónak is csak egynéhány való.
Leveti a csuklyát, szabadjára engedve a hófehér hajzuhatagot, majd kihúz egy széket a legközelebbi üres asztalnál és a köpenyt a támlára helyezve leül. Egyenes háttal, állát magasra emelve, keresztbe tett lábakkal várja, hogy kiszolgálják.
Nem legelteti tekintetét a Sellőház portékáján, egészen más miatt érkezett. Azt mondják, hozzájuthat itt oly dolgokhoz is, melyeket azóta nélkülöz, mióta elszegődött a matróna mellől. "Elszegődött". Apró, keserű mosoly fut át arcán a gondolatra, hiszen gyakorlatilag elkergették. Hiába, a mélységi nőstények sorsa sanyarú, ha csak nem születnek matrónának.
Állát finoman támasztja meg kezével, miközben szétnéz a helyiségben. Kedvére való, noha az óriások mellette sokat kivesznek a varázsból. Míg jobbjával arcát támasztja, baljának ujjaival türelmetlenül dobol az asztalon.*
~Emberek...~
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Lassan nyílik az ajtó majd csukódik be mögötte, ő pedig igyekszik hangtalan besurranni a Sellőbe. A Kikötő lebujai és késdobálói egyáltalán nincsenek ínyére, talán még a Sellőház hajaz legjobban az odahaza megszokott kényelemhez és fényűzéshez.
Szemei csak egy pillanatra ragadnak le a vendégseregleten, na meg a harsogó óriásokon. Népéből egy kivételével senki, az is csupán rejtőzve kuporog, méltatlan nőstény. Az óriások pedig köztudottan ostoba, lomha teremtmények, még szolgálónak is csak egynéhány való.
Leveti a csuklyát, szabadjára engedve a hófehér hajzuhatagot, majd kihúz egy széket a legközelebbi üres asztalnál és a köpenyt a támlára helyezve leül. Egyenes háttal, állát magasra emelve, keresztbe tett lábakkal várja, hogy kiszolgálják.
Nem legelteti tekintetét a Sellőház portékáján, egészen más miatt érkezett. Azt mondják, hozzájuthat itt oly dolgokhoz is, melyeket azóta nélkülöz, mióta elszegődött a matróna mellől. "Elszegődött". Apró, keserű mosoly fut át arcán a gondolatra, hiszen gyakorlatilag elkergették. Hiába, a mélységi nőstények sorsa sanyarú, ha csak nem születnek matrónának.
Állát finoman támasztja meg kezével, miközben szétnéz a helyiségben. Kedvére való, noha az óriások mellette sokat kivesznek a varázsból. Míg jobbjával arcát támasztja, baljának ujjaival türelmetlenül dobol az asztalon.*
~Emberek...~
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5204-5223