//Isaldren, Kámorf//
*Míg a hölgy gondolkodik, addig Ralas körbefuttatja tekintetét a Sellőben. A csapat dolgozik és ez jó. A méltán híres Sellő talán régi fényében tud majd ragyogni, ez pedig kiváltképp jó. Megdörgöli halántékát és fáradtan dől hátra, hosszú ideje fent van már. Ami azt illeti nem is emlékszik arra, hogy mikor aludt utoljára, ráadásul az az asztalon hagyott tele pohár is egyre inkább bosszantja. A mai nap már kétszer tervezte lehúzni a rolót, de még egyszer sem sikerült. Ez azért jó így, mert legalább, aki betérni vágyott, most sikerült neki. Halkan felsóhajt, s már éppen induláshoz készülődik, amikor a lány társa jelenik meg a színen.*
- Örvendek! *Áll fel fáradtan mosolyogva, majd megvárja, míg a hölgy leül.* Csendes lány, ellenben gyönyörű neve van. *Szélesedik kissé a mosoly.* Ralas Drayte. A tulaj, de szólítson csak Ralasnak, ahogyan mindenki. *Biccent. A továbbiakra felszaladnak szemöldökei, valóban szó volt megnyitóról és, ami azt illeti szükség is volna ezzel kapcsolatosan munkaerőre, Mady nem biztos, hogy örülne, ha énekelni kérné fel.*
- Valóban? *Fonja össze maga előtt kezét, majd tekintetét az ifjabbik lány felé fordítja. A bőrszínkülönbség szembetűnő, de látott már egyéb furcsaságot is, Ralas meg egyébiránt teljesen elfogadó, így nem zavarja.*
- Kecsegtető ajánlat, ami azt illeti elképzelhető, hogy szükségem volna, zenészre, énekesre, mutatványosra. *Bólint Kámorf felé.*
- Azt hiszem beszélhetünk róla, azonban nem most. Vegyenek ki egy szobát, látom már fogyasztanak, remélem, hogy mindennel elégedettek. Engem elszólít a kötelesség, van még némi elintézni való ügyem, ami nem tűr halasztást. Ha visszatérek és még itt lesznek, beszélhetünk a részletekről, persze ha önöknek is megfelel. *Szavait szándékoltan elsősorban Kámorfnak címezi, ahogy így elsőre megállapítja, kettejük közül inkább ő az irányító, még, ha esetleg a lány mást is gondol. Lassan feláll.*
- Kérem bocsássanak meg. Addig is, *Tárja szét kezét körbemutatva.* érezzék jól magukat nálunk. Itt valóban kolbászból van a kerítés. *Nevet fel halványan, humora sem a régi már. Halkan felsóhajt, rövid meghajlást követően a pult felé távozik, hogy Madyt megkeresse.*
//Mady, Cassy//
*Ahogy az imént látta, Cassy egy vendéggel felfelé haladt, ha a fürdőt készíti elő, talán még nem elfoglalt, ezért felszalad a lépcsőn majd visszafogott hangon, de határozottan kéri a lányt:*
- Cassy! Kérlek gyere le egy pillanatra. *Ha vendéggel van, természetesen csak akkor zavarja, ha a pillanat alkalmas. Visszatér, majd, ha a lány leért, akkor hozzá és Madyhez fordulva adja elő, amit szeretne, de előtte egy üveg italt magához vesz a pult mögül.*
- Lányok. *Mosolyog mindkettőre.* Egy időre rátok hagyom a Sellőt. Mady, Cassy, távollétemben ti feleltek érte... és Khullért. *Húzza el a száját egy pillanatra, mert mégiscsak egyetlen nap óta ismeri Madyt, Cassy persze régebbi motoros, de akkor is. Még el is gondolkodik, aztán szokásához híven csak legyint.*
- Nekem el kell mennem egy rövid időre, muszáj kiszellőztetnem a fejemet. Mady, a Vihar Fiainak szánt pénzösszeg nálad van, használd, ha jönnek, de Khul legyen előtérben, ahogy látom Darreld is megjelent már. Ruarun mesélt róla, rendes fickó, ezer éve itt dolgozik. Használjátok. *Biccent komolyan.*
- Igyekszem vissza, kérlek, vigyázzatok magatokra! *Ha teheti, mindkét lány kap egy érintést, a kezén, persze, ha Cassy mégsem hallotta volna meg a hívó szót, Mady feladata lesz átadni az üzenetet, ha kell ezzel még kiegészíti. Sokáig nincs távol, azonban valami elkezdődik.*
//Napváltás//
*Az az üveg nem húzza sokáig, ahogy a következő sem. Minden nap jelen van a Sellőben, olykor el-eltűnik néhány órára. Szerencsére időközben Madyvel is sikerül alaposabban elbeszélgetnie, azonban két vendég is meglátogatja, akiknek annyira már nem örül. Mady frappánsan megoldja, de a helyzeten javítani nem tud, csak szomorú mosolyt csal Ralas szájára. A Rollen által, vélhetően előre megjósolt emlegetett hírek több helyütt megjelennek, ami káros rájuk nézve. Legalább többet megtud a lányról és egy-két határt is lefektetnek, ami a kölcsönös bizalomról szól. Nem mondja meg hol múlatja az idejét, valójában olyan messzire nem megy. Szerencsére a helyet nem ismeri tán senki. A Sellő terhe vészesen nehezedik, s bár a lányokhoz és a nála szolgálatot teljesítő férfiakhoz, személyzethez mindig csak jó és kedves szava van, mosolyával egyetemben, Ralas szenved, ez kiválóan látszódhat. Nem emlékszik pontosan mikor indult el lakására. Szokásához híven, Madynek és Cassynek szól, tudják már a dolgukat, ügyes lányok.*