//A Sellő előterében//
//Ralas, Zammiria, Tse'Rel'La, Maydeleine, Dreyia//
*Átveszi Dreyia viselkedés mintájának egy módosított változatát és csak csendben figyel, a székben hátra dőlve, míg megegyezik az asztalnál ülő két főnök. Nem igazán érti azonban, hogy a nemrég olyan szorgosan ügyködő mélységi nőnek mi lenne a szerepe, hiszen, ahogy Ralas bemutatta, hogy ő szintén egy „új kollega” nem igazán derült ki mi lesz a dolga. Mindazon által persze, talán sejti, hogy az imént mit vitt végbe, de teljességgel kizártnak tartja, hogy egy nőt egyáltalán ilyen típusú munkára alkalmaznak.
Mikor hallja, hogy a főnök már eleve megígéri a lánynak azt, hogy ellátják a sebeit, némi megkönnyebbülést lop a szemeibe, szívesen foglalkozna vele és az a legjobb, ha ezt minden sumákolás nélkül is megteheti. Azonban arra, hogy a lány ezt a kedves gesztust még meg is könnyezi, elbitorol az asztalra letett anyagszalvéták közül egyet és felállva odanyújtja neki.*
-Ne itasd az egereket kedves, a végén még ideszoknak, és mi nem szeretjük a rágcsálókat.*Mondja törődő hangon, de halkan, nem szeretné megszakítani ezt a formális hangulatot, majd visszaül.
Ahogy a téma a vizsgálatra terelődik, szemei úgy futnak végig Rella bőrén, hiszen, aki ennyire rá lesz utalva a környezete könyörületére és minden alantasabb foglalkozásra, gyakorta nem éri meg azt a kort, hogy erről másnak is mesélhessen, miután már túljutott rajta. Egyelőre semmi jelét nem látja a komolyabb bajnak, bár, hogy a lány ilyen sovány sem igazán jó jel.
Kicsit kizökkenti a gondolatmenetéből, hogy Ralas a szájára veszi a nevét, így nyomban visszatér az asztaltársaság körébe lélekben, a méltató szavakra csak visszarendeződik a kedves mosoly és fejben jegyzeteli a teendőket, amelyeket az imént kapott.*
~Viszont, ha ezt eddig nem tudta, vajon mit hallhatott mégis rólam?~*Ötlik azért fel benne, persze a dicséret mindig jóleső dolog, de talán ő tudja csak igazán, hogy milyen dolgok rejtőzhetnek meg némi kedélyes méltatás mögött. Némileg furcsának találja a kifejezést, hogy tesztfeladatnak szánják az új tulajdonos asszony talán, meggyőzésére.*
~Milyen képességem szeretnék ezzel letesztelni? Ha valóban baj van, amit elsőre nem lehet látni, az idővel úgyis kijön, aztán meg már mindegy.~*Nyitná a száját, hogy érdemi visszajelzést adjon arról, hogy megértette, mit kérnek tőle, de ekkor érkezik a felemelt kéz, amely egyértelműen nyugalomra inti, így csak visszacsukja ajkait. Viszont, mikor kérdezik azért mégiscsak ismét levegőt vesz és immár szavak is hagyjál el a száját.*
-Kedves kisasszony. Láttam már egyet, s mást, esetleg ha érdekli bővebben is beszélgethetünk erről, de nem javaslom azt megejteni étkezés közben.*Mondja előrelátóan és figyelmesen megjegyezve.*
-Sajnos némely ragály eme munka velejárója és ettől a Sellő sem fog tudni szabadulni, bár a lányokat meg tudjuk figyelni és időben tudunk a bajról, de sajnos a vendégekről semelyikünk nem tud kezeskedni. Mind ezek ellenére, megteszem, amit tudok.*Mikor pedig az újonnan megismert mélységi nő kiejti a száján, hogy „nem hagyjuk, hogy bárki bántson téged” ez csupán egy jóleső megerősítés, hiszen, ha több tulajdonos is van, megeshet, hogy némely témában ellentétes vélemények alakulnak ki, sőt, fenn áll a veszélye az egymásnak ellentmondó kéréseknek is. Persze elkerülni mindent el lehet és reménykedik benne, hogy a kép, amely, az imént felbukott előtte csupán egy rossz álom és felesleges aggodalom marad.
Majd Rella ismét szólásra nyitja a száját és valami egészen sejtelmes folyik ki közülük. Nem igazán tud mit kezdeni a kapott információval, de úgy véli, hamarosan csak eljutnak odáig, hogy kerek perec ki kell mondja a lány, mi is az, amire gondolt. Az, hogy minden lány más, nem igazán lepi meg, de a vonakodás okán úgy sejti itt azért ennél jóval többről lehet szó. Azt pedig, hogy ez mennyiben tántorítja el a tulajdonosokat majd a felvételétől, nem igazán az ő dolga, de látszik a szemein, hogy nagyon kíváncsi a dologra, de persze csak illedelmes módon. Hogy ne érezze annyira nagy tehernek a lány inkább csak az asztalt bámulja, a rajta lévő terítéket és díszítést.*