*Talán csak egy fél, vagy egy-két órára hajtotta álomra a fejét, de mikor a lakónegyedi raktárban felébred, egyedül találja magát. Az nem igazán foglalkoztatja, hogy Aregeor merre kószál, a mágus mindig úton van valahová. Viszont, hogy Idya hová tűnhetett, az már jobb kérdés. Mindegy is. Nyújtózkodik egyet, majd végignéz magán. Haja kócos, ápolatlan, szoknyája gyűrött és mocskos. Utoljára akkor nézett ki így, mielőtt Cliontól megkapta ezeket a ruhákat. Ahhoz semmi kétség sem fér, hogy Idya mellett van a legjobb helyen, de Norinak kicsit több igényességre volna szüksége.
Most egyedül van, nem parancsol neki senki, egy kis ideig a maga úrnője lehet, ezen megfontolásból látogatja meg a mostanra már ismert Sellőházat. Persze, nem fogja ismét megkóstolni azokat a fura italokat, amik olyan borzalmas álmokat okoztak neki. Egyrészt nem szeretné újra átélni a szörnyűségeket, másrészt pénze sem maradt sok, miután Idya a nagy részét elvette tőle. Igen, maradt még neki egy kevés, hisz a tündér csak az erszényét kérte el, de a táskája aljába szórt pénzérméket még össze tudta kaparni. Talán elég lesz arra, hogy egy kis időt itt töltsön ezen a fura helyen. Mások talán ide sem mernének jönni egyedül, de nem ő. Az élete most már tényleg gyökeresen megváltozott. A karjára néz, melynek bőre alatt végigkúszott az a bizonyos vipera, majd végig is simít ápolatlan bőrén.*
~Vajon Nolie mit szólna ehhez? Még mindig elfogadna aként, aki vagyok? Hamarosan tényleg csak egy szörnyeteg marad belőlem, de ez az, amit Sa'Tereth akar. Érzem.~
*Nyugtatgatja valamelyest magát is, hogy a jó irányba halad élete. Az ő döntése volt, nem szabad, hogy kételkedjen. Mindenesetre, ha Idya megengedhet magának néhány szabad órát, miután szó nélkül eltűnik, akkor ő is. Ebben az esetben nem érdekli a köztük lévő hierarchia. A tündér bizonyára csúnyán megbüntetné ezekért a gondolatokért, de amiről nem tud, az nem fáj neki.
A bejáratnál kicsit könyörögnie kell az őrnek, hogy ilyen állapotban beengedje őt, de mint mindenhol, a pénz beszél itt is. Fizetőképes vendégről van szó a lány személyében, így végül sikerül meggyőznie az ajtónállót. Igazából pont az a célja, hogy kicsit rendbe szedje magát, alkalmasabb helyet pedig nem tud a közelben erre a célra.
Amint beengedik, egy szobát kér, majd fel is siet a lépcsőkön, bemegy a szobájába és magára is zárja az ajtót. Leveti ruháit, és a bent lévő mosdótálban megmosakszik, megfürdik, aztán ruháit is nagyjából kimossa. Nem, ő nem fog olyan mocskosan járkálni, bármennyire is nem érdekes ez az ő helyzetében. Mikor végzett, megtörölközik, és meztelenül a takaró alá mászik. Most van egy kis ideje gondolkodni, míg megszáradnak a ruhái. Újra a viperán, Sa'Terethen és ezen az egészen tűnődik. Mi lesz vele? Ha nem táplálja a viperát, megölik. Ha nem teljesíti a küldetését Idyával, megölik. Arról nem is beszélve, hogy az áldozatuk sem fogja tálcán kínálni az életét, ebben biztos.*
~Áldozat!~
*Ugrik be neki valami a szóról. Mikor legutóbb a Vérkertben járt, furcsa érzései támadtak. Nem, nem a félisten megjelenésekor, hanem még előtte, mikor egyedül volt ott. Mintha akkor is kapcsolatot tudott volna létesíteni a sötét istennel, de nem olyan közvetlen módon, mint a női démonnal. Olyan volt, mintha Sa'Tereth áldozatot követelne tőle, és meg is tanította volna rá, hogyan ajánlhat fel neki egy halandó életet. Ha megölne valakit, az áldozatot pedig Idyának és Sa'Terethnek ajánlaná egyszerre, akkor három legyet ütne egy csapásra. A tündér kegyeibe férkőzhet, áldozatával hűségét bizonyíthatja Sa'Terethnek és a benne piócaként élősködő kígyót is éltetheti.*
~Hümm... Nem is olyan rossz ötlet.~
*Vigyorodik el lelkesen. Igen, ezt fogja tenni, amint alkalma nyílik rá, már csak egy áldozatnak méltó személyt kell találnia. Nem lesz jó holmi jött-ment féreg.
Sóhajt, majd elnyúlik az ágyban. ~Olyan kényelmes.~ A raktár hideg padlóján szétszórt plédeknél bármi jobb, de ez maga a kényelem. Nem csoda, hogy bár nem fáradt, Nori itt is elszunyókál egy kis ideig.
Mikor újra felébred, ruhái már szárazak, így lassacskán vissza is veheti őket. Így is tesz, és akár távozhatna is, de nagyon nem akaródzik neki visszamenni, újra a rabszolga szerepét játszani. Úgy dönt, hogy lemegy, és körbenéz a vendégek között. Furák. Megannyi furcsa alakot lát, egyikük sem hétköznapi. Talán nem véletlen, hogy a Sellőház itt vert tanyát.*