Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 61 (1201. - 1220. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1220. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-19 13:16:14
Üzenet elküldve: 2019-07-19 13:16:14
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Eligazítás//
//Különterem//
*Reyraa visszafogott pillantását elcsípi, és örül neki, a fikszírozó főnöki tekintet alatt viszont kissé összemegy, legalábbis úgy érzi. Kész szerencse, hogy annyi minden elhangzik, hogy megjegyezni is nehéz, eltereli a figyelmét. Szédítőnek érzi ezeket a magaslatokat, veszélyesnek a kezdeményezést, de csábító a gondolat, hogy a kikötőből egy ilyen rendezettebb, szebb, pezsgő hely legyen. Újfajta vendégek jönnének, a hajóutakra is eljuthat talán, valahogy kezd kiszélesedni előtte a láthatár. A feladatok kiosztásakor élénken figyel, ki mit kap. Dreyia hozzájuk csatolásán meglepődik, hiszen emlékszik még, hogy azt a lányt ő motozta meg az asztalnál, ezért védelmi feladatok ellátására gondolt volna. Persze õrõmmel veszi körükben, tűzről pattant nőnek tűnik. Jön aztán az újabb fordulat, Mady kimenőt kér. Szegény tényleg elég fáradtnak tűnik. Dreyia kivonásával azonban őt bízza meg az irányítással. Ez szokatlan szerep itt, a lányok beosztását eddig nem maguk közül való szabta meg, és mindig igyekeztek egymásra figyelni, hogy elosszák maguk között a tennivalót, valamint ne legyen egy vendég sem elhanyagolva. Ráadásul úgy tűnik, neki kell elsőként kitaposni az utat, a támogató csapat nélkül. De az álmok megvalósításában részt kíván venni, s ha ezzel járulhat hozzá, akkor a legjobb tudását fogja beleadni. Kedves mosollyal bólint Zammiria felé.*
- Igyekszem megfelelni az elvárásoknak. Még annyit szeretnék mondani, hogy régen dolgoztam egy kicsit varázsitalokkal, esetleg hasznosíthatnám a tudásomat a közösség javára.
//Shan, Khul//
*Khul örül a megbízásnak, Shan viszont kicsit fancsali képet vág, amit talán csak azért vesz észre, mert ilyen közel áll hozzá. Zavarában igazgatja még ruháját, mikor Khul különös dolgot mond neki valami félistenről, amire értetlenül kapja fel a fejét.*
- Hogyan?
*A felajánlott ital mellé Shantól és Khultól kapott biztatásra megadón elmosolyodik, s az első kortyok ekkor mennek le. Shan bókjára szégyenlős arcot vág, különös meghasonlottságot érez a nő külsejének férfias vonásai miatt. Jobb kezének külső felét az arcához nyomja, hogy bőre hevét csillapítsa.*
- Olyan kellemetlen itt a kollégák előtt...
*Suttogja, és szót fogadva kiissza a maradékot, halkan köhintve aztán keze hátára.*
- Egyébként Cassy a nevem.
*Megejti a bemutatkozást kedves mosollyal, úgy rémlik neki, hogy még nem tette eddig. Igaz, nem a legjobb pillanat, csak hát ha már így összeverődtek, és a nő olyan figyelmes, helyénvalónak érzi. Társai folytatnák a sort az ivásban, de ő megrázza a fejét.*
- Talán majd később.
*Igyekezne is eltűnni szem elől, de Khul meglöki és elfelejti abbéli szándékát, hogy az előtte állók mögé húzódjon.*
- Igen.
*Ölt szerény mosolyt, bár még nem biztos benne, hogy tényleg jobban érzi magát. Az ital persze kezd a fejébe szállni, s ettől tompul önkínzása is. A kérdés után Reyraa felé pillant, visszaidézi, milyen keserű mondatot hallott tőle a pultnál, mikor még ott tett-vett. Nehéz ennyi alapján véleményt mondania, ezért óvatosan fogalmaz.*
- Talán csak szokatlan vagy neki. Azt hiszem, egy kicsit magányos lehet, de még nem ismertem meg. Holnap neked lehetőséged lesz rá. Ha nem leszel túl másnapos.
*Kacsint Khulra. Szorongatja poharát, szeretné megvárni a megbeszélés végét a szórakozással. Shanhoz fordul.*
- Örülök, hogy csatlakoztál hozzánk. Mármint a személyzethez. Na meg persze itt is.
*Mutat kis zugivó körükre cinkos somolygással.*
- Ha tudok bármiben segíteni, csak szólj! És Khulra is számíthatsz. Nem igaz?
*Böki vissza finoman a férfit könyökével.*
//Különterem//
*Reyraa visszafogott pillantását elcsípi, és örül neki, a fikszírozó főnöki tekintet alatt viszont kissé összemegy, legalábbis úgy érzi. Kész szerencse, hogy annyi minden elhangzik, hogy megjegyezni is nehéz, eltereli a figyelmét. Szédítőnek érzi ezeket a magaslatokat, veszélyesnek a kezdeményezést, de csábító a gondolat, hogy a kikötőből egy ilyen rendezettebb, szebb, pezsgő hely legyen. Újfajta vendégek jönnének, a hajóutakra is eljuthat talán, valahogy kezd kiszélesedni előtte a láthatár. A feladatok kiosztásakor élénken figyel, ki mit kap. Dreyia hozzájuk csatolásán meglepődik, hiszen emlékszik még, hogy azt a lányt ő motozta meg az asztalnál, ezért védelmi feladatok ellátására gondolt volna. Persze õrõmmel veszi körükben, tűzről pattant nőnek tűnik. Jön aztán az újabb fordulat, Mady kimenőt kér. Szegény tényleg elég fáradtnak tűnik. Dreyia kivonásával azonban őt bízza meg az irányítással. Ez szokatlan szerep itt, a lányok beosztását eddig nem maguk közül való szabta meg, és mindig igyekeztek egymásra figyelni, hogy elosszák maguk között a tennivalót, valamint ne legyen egy vendég sem elhanyagolva. Ráadásul úgy tűnik, neki kell elsőként kitaposni az utat, a támogató csapat nélkül. De az álmok megvalósításában részt kíván venni, s ha ezzel járulhat hozzá, akkor a legjobb tudását fogja beleadni. Kedves mosollyal bólint Zammiria felé.*
- Igyekszem megfelelni az elvárásoknak. Még annyit szeretnék mondani, hogy régen dolgoztam egy kicsit varázsitalokkal, esetleg hasznosíthatnám a tudásomat a közösség javára.
//Shan, Khul//
*Khul örül a megbízásnak, Shan viszont kicsit fancsali képet vág, amit talán csak azért vesz észre, mert ilyen közel áll hozzá. Zavarában igazgatja még ruháját, mikor Khul különös dolgot mond neki valami félistenről, amire értetlenül kapja fel a fejét.*
- Hogyan?
*A felajánlott ital mellé Shantól és Khultól kapott biztatásra megadón elmosolyodik, s az első kortyok ekkor mennek le. Shan bókjára szégyenlős arcot vág, különös meghasonlottságot érez a nő külsejének férfias vonásai miatt. Jobb kezének külső felét az arcához nyomja, hogy bőre hevét csillapítsa.*
- Olyan kellemetlen itt a kollégák előtt...
*Suttogja, és szót fogadva kiissza a maradékot, halkan köhintve aztán keze hátára.*
- Egyébként Cassy a nevem.
*Megejti a bemutatkozást kedves mosollyal, úgy rémlik neki, hogy még nem tette eddig. Igaz, nem a legjobb pillanat, csak hát ha már így összeverődtek, és a nő olyan figyelmes, helyénvalónak érzi. Társai folytatnák a sort az ivásban, de ő megrázza a fejét.*
- Talán majd később.
*Igyekezne is eltűnni szem elől, de Khul meglöki és elfelejti abbéli szándékát, hogy az előtte állók mögé húzódjon.*
- Igen.
*Ölt szerény mosolyt, bár még nem biztos benne, hogy tényleg jobban érzi magát. Az ital persze kezd a fejébe szállni, s ettől tompul önkínzása is. A kérdés után Reyraa felé pillant, visszaidézi, milyen keserű mondatot hallott tőle a pultnál, mikor még ott tett-vett. Nehéz ennyi alapján véleményt mondania, ezért óvatosan fogalmaz.*
- Talán csak szokatlan vagy neki. Azt hiszem, egy kicsit magányos lehet, de még nem ismertem meg. Holnap neked lehetőséged lesz rá. Ha nem leszel túl másnapos.
*Kacsint Khulra. Szorongatja poharát, szeretné megvárni a megbeszélés végét a szórakozással. Shanhoz fordul.*
- Örülök, hogy csatlakoztál hozzánk. Mármint a személyzethez. Na meg persze itt is.
*Mutat kis zugivó körükre cinkos somolygással.*
- Ha tudok bármiben segíteni, csak szólj! És Khulra is számíthatsz. Nem igaz?
*Böki vissza finoman a férfit könyökével.*
1219. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-19 12:50:59
Üzenet elküldve: 2019-07-19 12:50:59
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Yeza, Darelld//
*Rezzenéstelenül áll, immár a fényben, s tekintetét a lányon nyugtatja, a vöröslő korona alatti szemekbe fúrva. Nem lehet tudni, hogy mekkora kényszer számára, annak visszatartása, hogy ez a tekintet fentről lefelé vándoroljon, Darelld ebből a szempontból, hasonlóan más férfitársaihoz, vélhetően nincsen fából. Ettől függetlenül, talán az évek és a rutin, hogy nem először lát hasonlót, mégis megőrzik abban a tisztességes köntösben, amiben eddig is szerepelt. Enyhén rándul a szemöldök, Yeza arcán kirajzolódó pajkosság kapcsán azonnal gyanakvóvá válik, bár ez inkább csak szakmai ártalom, mint valódi "fenyegetettség" érzése. Kétségkívül a lány ragadozó, de nem olyan szempontból, ami most rögtön intézkedésre sarkallná.*
- Hogyne, hölgyem. *Bólint, s már indul is, de még menet közben kiegészíti.* Nem feltételeztem önről semmi rosszat. *Rándul meg ajka, ami vagy egy mosoly, vagy pedig ártatlan, tiszteletteljes hazugság jele.* Tudja, éjjel váltásban vagyunk, Alfonz kiment járőrözni, nem lehet tudni éppen mikor kinek... mire van szüksége. *Magyarázza csendesen, majd ebben a pillanatban történik meg a ballépés, a meztelen talpba bizony szilánk vándorol, talán az első alkalom, hogy Darelld tekintete szándékoltan irányul lefelé a combokon át, egészen a padlóig. Nem vág fintort, sőt vállát sem vonja meg.*
- Egy pillanat, addig ne mozogjon, kérem. *Elsétál a lány előtt, csizmája talpa alatt ropogó üvegszilánkok jelzik útját, majd a pult mögé sétálva, a dohányzacskót keresi meg, s egy mozdulattal kapja fel, ahogy a sarokban áll seprűt is. A zacskó kezében fityeg, de a seprű már jár, s a lány környékéről jótékonyan húzza arrébb a veszélyes darabkákat. A lányhoz lép:*
- Kapaszkodjon belém, kérem. *S, ha így történik a legközelebbi asztalhoz vezeti, ahol leülteti az egyik székre, míg a másikat vele szemben helyezi el.*
- Maradjon így. Addig is, ha gondolja gyújtson rá. *A dohányzacskót az asztalra teszi a lány elé, a gyertyatartóban ég a világ, így minden adott egy kellemes pöfékeléshez, vagy legalábbis annak megkezdéséhez, amíg kötszerért indul.*
- Normális esetben ezt a lányok megcsinálnák, Maydeleine kisasszony, ha jól tudom kiválóan ért az egészségügyi ellátáshoz, azonban vagy egyeztetnek, vagy már pihenőre távozott. Kénytelen egy kontár keze munkáját elszenvedni. *Halvány mosolyra rándul az ajak, költői túlzás, mi terelésként felcsendül, s apró szöszmötölés hangjai ismét a pult alatt, majd a kötszerrel és egy üveggel kezében végül, a Yezával szemben lévő székre ül.*
- Adja ide a lábát kérem. *Paskolja meg térdeit, s félrenézve egy apró kortyot kezeire öntve az üvegből, azokat összedörzsölve erős alkoholszag kezd terjengeni a helyiségben.*
A hozzászólás írója (Darelld Oryw [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.19 12:51:50
//Yeza, Darelld//
*Rezzenéstelenül áll, immár a fényben, s tekintetét a lányon nyugtatja, a vöröslő korona alatti szemekbe fúrva. Nem lehet tudni, hogy mekkora kényszer számára, annak visszatartása, hogy ez a tekintet fentről lefelé vándoroljon, Darelld ebből a szempontból, hasonlóan más férfitársaihoz, vélhetően nincsen fából. Ettől függetlenül, talán az évek és a rutin, hogy nem először lát hasonlót, mégis megőrzik abban a tisztességes köntösben, amiben eddig is szerepelt. Enyhén rándul a szemöldök, Yeza arcán kirajzolódó pajkosság kapcsán azonnal gyanakvóvá válik, bár ez inkább csak szakmai ártalom, mint valódi "fenyegetettség" érzése. Kétségkívül a lány ragadozó, de nem olyan szempontból, ami most rögtön intézkedésre sarkallná.*
- Hogyne, hölgyem. *Bólint, s már indul is, de még menet közben kiegészíti.* Nem feltételeztem önről semmi rosszat. *Rándul meg ajka, ami vagy egy mosoly, vagy pedig ártatlan, tiszteletteljes hazugság jele.* Tudja, éjjel váltásban vagyunk, Alfonz kiment járőrözni, nem lehet tudni éppen mikor kinek... mire van szüksége. *Magyarázza csendesen, majd ebben a pillanatban történik meg a ballépés, a meztelen talpba bizony szilánk vándorol, talán az első alkalom, hogy Darelld tekintete szándékoltan irányul lefelé a combokon át, egészen a padlóig. Nem vág fintort, sőt vállát sem vonja meg.*
- Egy pillanat, addig ne mozogjon, kérem. *Elsétál a lány előtt, csizmája talpa alatt ropogó üvegszilánkok jelzik útját, majd a pult mögé sétálva, a dohányzacskót keresi meg, s egy mozdulattal kapja fel, ahogy a sarokban áll seprűt is. A zacskó kezében fityeg, de a seprű már jár, s a lány környékéről jótékonyan húzza arrébb a veszélyes darabkákat. A lányhoz lép:*
- Kapaszkodjon belém, kérem. *S, ha így történik a legközelebbi asztalhoz vezeti, ahol leülteti az egyik székre, míg a másikat vele szemben helyezi el.*
- Maradjon így. Addig is, ha gondolja gyújtson rá. *A dohányzacskót az asztalra teszi a lány elé, a gyertyatartóban ég a világ, így minden adott egy kellemes pöfékeléshez, vagy legalábbis annak megkezdéséhez, amíg kötszerért indul.*
- Normális esetben ezt a lányok megcsinálnák, Maydeleine kisasszony, ha jól tudom kiválóan ért az egészségügyi ellátáshoz, azonban vagy egyeztetnek, vagy már pihenőre távozott. Kénytelen egy kontár keze munkáját elszenvedni. *Halvány mosolyra rándul az ajak, költői túlzás, mi terelésként felcsendül, s apró szöszmötölés hangjai ismét a pult alatt, majd a kötszerrel és egy üveggel kezében végül, a Yezával szemben lévő székre ül.*
- Adja ide a lábát kérem. *Paskolja meg térdeit, s félrenézve egy apró kortyot kezeire öntve az üvegből, azokat összedörzsölve erős alkoholszag kezd terjengeni a helyiségben.*
A hozzászólás írója (Darelld Oryw [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.19 12:51:50
1218. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-19 09:02:19
Üzenet elküldve: 2019-07-19 09:02:19
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ale, Mady//
*Ha Aleimord hallaná Mady gondolatait, biztosan játékosan fejbe koppintaná, és elmondana neki, hogy ő próbálkozott kapcsolatot teremteni a fiával, de az a balga hallani sem akart róla, és erőszakkal tolta el magától az apját. Aleimord normális apaként, megfelelő körülmények között, rendes taníttatással nevelt volna fel, ha tud a fiúról. De nem tudott. Volt szeretője annyira önző volt, hogy nem osztotta meg a nemessel ezt az információt. Dromel pedig dühös az apjára, amiért ő gazdag, és néznie kellett, ahogyan nem törődik vele édesanyján kívül senki. Ez egy olyan helyzet, ahol a fiúnak kellene engednie és nyitnia, Aleimord ennél többet nem tud tenni.*
- Találkoztam már olyan „örömlánnyal”, ki csak azzal ment el, akivel akart, és olyan mesés szeretők, hogy a férfiak egy kész vagyont kifizetnek nekik. Kurtizánnak hívják őket. *Hangosan dorombolni kezd, mikor Mady helyezkedik, majd engedelmeskedve simogatja a hasfalát.* Ne érezd magad rosszul, őket erre nevelik gyerekkoruktól, és kell hozzá egy lelki mocskosság. Te nem vagy olyan. A tudásod határozottan megvan hozzá.
*Talán beszélgetnek még, ám Aleimordot hamar elnyomja az álom. Másnap, direkt ebéd előtt távozik, hogy Mady az étkezéssel ne nyaggathassa. Mindenképpen a nő lelkére köti, hogy ha rosszul érezné itt magát, megunta a munkáját és a többi, jöjjön el hozzá bármikor, vagy küldjön levelet és Aleimord is érte megy, hiszen mágusként már nincs olyan gondja, hogy ne tudná megvédeni mindkettejüket.*
//Ale, Mady//
*Ha Aleimord hallaná Mady gondolatait, biztosan játékosan fejbe koppintaná, és elmondana neki, hogy ő próbálkozott kapcsolatot teremteni a fiával, de az a balga hallani sem akart róla, és erőszakkal tolta el magától az apját. Aleimord normális apaként, megfelelő körülmények között, rendes taníttatással nevelt volna fel, ha tud a fiúról. De nem tudott. Volt szeretője annyira önző volt, hogy nem osztotta meg a nemessel ezt az információt. Dromel pedig dühös az apjára, amiért ő gazdag, és néznie kellett, ahogyan nem törődik vele édesanyján kívül senki. Ez egy olyan helyzet, ahol a fiúnak kellene engednie és nyitnia, Aleimord ennél többet nem tud tenni.*
- Találkoztam már olyan „örömlánnyal”, ki csak azzal ment el, akivel akart, és olyan mesés szeretők, hogy a férfiak egy kész vagyont kifizetnek nekik. Kurtizánnak hívják őket. *Hangosan dorombolni kezd, mikor Mady helyezkedik, majd engedelmeskedve simogatja a hasfalát.* Ne érezd magad rosszul, őket erre nevelik gyerekkoruktól, és kell hozzá egy lelki mocskosság. Te nem vagy olyan. A tudásod határozottan megvan hozzá.
*Talán beszélgetnek még, ám Aleimordot hamar elnyomja az álom. Másnap, direkt ebéd előtt távozik, hogy Mady az étkezéssel ne nyaggathassa. Mindenképpen a nő lelkére köti, hogy ha rosszul érezné itt magát, megunta a munkáját és a többi, jöjjön el hozzá bármikor, vagy küldjön levelet és Aleimord is érte megy, hiszen mágusként már nincs olyan gondja, hogy ne tudná megvédeni mindkettejüket.*
1217. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-18 21:57:55
Üzenet elküldve: 2019-07-18 21:57:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Yeza, Darelld//
*Ha nem olyasmiről lenne szó, amit megvásárolt és ami épp most tűnik fel egy hasas kancsó takarásából, ahogy így pipiskedik, természetesen eszébe se jutna a pult mögé nyúlkálni. Ez viszont így mindenkinek a dolgát rendkívül megkönnyítené. Meglesz amit szeretne és senkit nem kell zargatnia érte. Csak lenne egy picurkát közelebb az az átkozott. Nyújtózkodik érte, ahogy csak tud, épp elérné az ujja vége a tálkát, amikor egy semmiből érkező kérdés megugrasztja. Úgy összerezzen, hogy a könyökével sikeresen le is ver egy poharat a söntésről.
Egy kicsit megilletődve mered a férfira, természetesen az összes kezét gyorsan visszakapva a tilosból. Elképesztő, hogy a fickó itt állt alig pár lépésre és észre se vette. Bár, amilyen mozdulatlan szakmaisággal strázsált korábban is, talán nem is olyan meglepő. Ha kifaragnák fából és szépen megfestenék, míg ő elmegy szabadságra, lehet, hogy még a személyzetnek se tűnne fel a csere. Nem mintha Yeza kinézné belőle, hogy valaha is szabadságra megy. Afelől is kétségei vannak, hogy alszik-e egyáltalán.*
- Ami azt illeti *mosolyodik el kellő bűnbánattal pillogva a pohár miatt, de pont annyi komiszság ül a vonásain, hogy ne lehessen rá haragudni.* - Valaki eltüntette a kikért dohányt az asztalról *bök orrával a korábbi helye felé* - pedig még kedvem lenne egy pipához. Szerettem volna felvinni magammal.
*Észre se veszi igazán, hogy feszengve gyűrögeti a markában az ing ujját. Ha még két szívdobbanásig így néz rá a másik, akkor biztosan nekiáll szabadkozni, pedig nem szokása.*
- Ha megtenné, Darelld, hogy ideadja *nevezi nevén a férfit, hogy egy kicsit igazítson a helyzet állásán* - akkor biztosan nem vetemednék semmi olyasmire, ami miatt feketelistára kerülnék egy ilyen zavarba ejtően karakán férfiúnál. *Felhúzza a vállait, látszik, hogy tudja, hogy rossz fát tett a tűzre és nem is próbálja tagadni, de azért igyekszik elkenni a vétkét, amennyire lehet.*
- Sssssz... *rándul az arca, amikor a talpa megtalálja az egykor volt pohár egy bosszúálló darabkáját.* - Áú *húzza feljebb óvatosan, hogy meglesse. Miközben fél lábon egyensúlyoz, szinte meg se rezdül, nem billeg, nem inog, csak a homloka ráncolódik, ahogy a belefúródott kis szilánk mentén vérző talpát vizsgálja.*
//Yeza, Darelld//
*Ha nem olyasmiről lenne szó, amit megvásárolt és ami épp most tűnik fel egy hasas kancsó takarásából, ahogy így pipiskedik, természetesen eszébe se jutna a pult mögé nyúlkálni. Ez viszont így mindenkinek a dolgát rendkívül megkönnyítené. Meglesz amit szeretne és senkit nem kell zargatnia érte. Csak lenne egy picurkát közelebb az az átkozott. Nyújtózkodik érte, ahogy csak tud, épp elérné az ujja vége a tálkát, amikor egy semmiből érkező kérdés megugrasztja. Úgy összerezzen, hogy a könyökével sikeresen le is ver egy poharat a söntésről.
Egy kicsit megilletődve mered a férfira, természetesen az összes kezét gyorsan visszakapva a tilosból. Elképesztő, hogy a fickó itt állt alig pár lépésre és észre se vette. Bár, amilyen mozdulatlan szakmaisággal strázsált korábban is, talán nem is olyan meglepő. Ha kifaragnák fából és szépen megfestenék, míg ő elmegy szabadságra, lehet, hogy még a személyzetnek se tűnne fel a csere. Nem mintha Yeza kinézné belőle, hogy valaha is szabadságra megy. Afelől is kétségei vannak, hogy alszik-e egyáltalán.*
- Ami azt illeti *mosolyodik el kellő bűnbánattal pillogva a pohár miatt, de pont annyi komiszság ül a vonásain, hogy ne lehessen rá haragudni.* - Valaki eltüntette a kikért dohányt az asztalról *bök orrával a korábbi helye felé* - pedig még kedvem lenne egy pipához. Szerettem volna felvinni magammal.
*Észre se veszi igazán, hogy feszengve gyűrögeti a markában az ing ujját. Ha még két szívdobbanásig így néz rá a másik, akkor biztosan nekiáll szabadkozni, pedig nem szokása.*
- Ha megtenné, Darelld, hogy ideadja *nevezi nevén a férfit, hogy egy kicsit igazítson a helyzet állásán* - akkor biztosan nem vetemednék semmi olyasmire, ami miatt feketelistára kerülnék egy ilyen zavarba ejtően karakán férfiúnál. *Felhúzza a vállait, látszik, hogy tudja, hogy rossz fát tett a tűzre és nem is próbálja tagadni, de azért igyekszik elkenni a vétkét, amennyire lehet.*
- Sssssz... *rándul az arca, amikor a talpa megtalálja az egykor volt pohár egy bosszúálló darabkáját.* - Áú *húzza feljebb óvatosan, hogy meglesse. Miközben fél lábon egyensúlyoz, szinte meg se rezdül, nem billeg, nem inog, csak a homloka ráncolódik, ahogy a belefúródott kis szilánk mentén vérző talpát vizsgálja.*
1216. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-18 21:03:37
Üzenet elküldve: 2019-07-18 21:03:37
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Eligazítás//
//Különterem//
//Cassy, Shan, Khul érintőlegesen Reyraa, Zammiria//
*Körülbelül majdnem egy időben az italok kiosztásával és a Cassyt ért apró incidenst megelőzően hirtelen rájuk kerül a sor, amin természetesen meglepődik. Nem számított rá, hogy név szerint megszólítják persze rögtön az jut az eszébe, hogy meghallották ténykedését. Szerencsére nem, s a kapott feladatra kihúzz magát.*
- Tökély... úgyis menni akartam volna egy kört. *Biccent mintegy csak úgy magának, persze a többiek hallhatják. Tényleg elégedett, szereti a járőrt, akaratlanul is hasonlókat gondol, mint Reyraa, miközben Zammiria felé pillant és erőteljesen biccent, hogy megértette. Ezt követően az új mélységi lány felé kúszik tekintete, s mikor a szemkontaktus megszületik, aprót emel poharán üdvözlése jeléül, azonban a tekintettől borsódzik hátán a bőr. ~ Ennek meg mi baja... mindjárt felgyújt a szemével a mélységi banya. ~ Nincs baja a sötételfekkel, de ennek a tekintete nem sok jót ígér. Hát majd elválik, hogy csak hozza a mélységi formát, vagy valójában ilyen kegyetlen lehet, mint a mosoly, mit megenged felé. ~ Amúgy meg jó buksza. ~ Ez a második gondolata, mielőtt ismét Cassyhez fordul.*
- Na aranyom... *Kezdené már beleplántálni az itókát, mikor a bajság megtörténik. Természetesen tudja hová kell nézni. Természetesen. Khul nem Khul lenne, ha nem bámulna egyenesen a mellek csodás domborulataira, mit oly hamar eltakar az a két kecses kéz, olyannyira kár, hogy épp az imént érinthették, ami valamiért kissé zavar az összképben.*
- Upszi! *Vigyorodik el, mielőtt még kissé komolyabbá válik.* Legközelebb mondd annak a félistennek, hogy rendesebben öltöztessen fel, csibém. Ameddig bírta a menetet, erre is szánhattatok volna időt. *Egy darabig még mosolyogva figyel a lányra, s Cassy italát tartva, míg összeszedi magát, majd kezébe nyomja.*
- Nemtom... *Pillant még egyszer Ralas felé, majd vállát vonja, s Shan javaslatára röhög fel.*
- Azbiztosishogyúgyvan! *Dobja be maga is italát, majd szinte azonnal nyúl a következőért.*
- Utolsót?! Teee... még csak most kezdtük! *Közben figyeli, hogy Cassy kortyai mennyire tüntetik el az italt.*
- Az összeset, Csibe! *Adja ki a parancsot, mielőtt egy újabbat nyújt Shannak, majd Cassynek is.*
- Hogy ízlik a feladat, testvér? *Kérdezi az új csajszitól, ha már szesztestvérek lettek, megengedi magának.* Jó hely ez. Ralas kissé elvont figura, de megszokod, annyira nem rossz a krapek, persze a piszkos munkát úgyis mi végezzük el... de hát mi erre születtünk... nem igaz? *Kérdezi a nőt, aztán Cassy felé fordul.*
- No... jobb már? *Kérdezi aprót bökve állán.* Mit szólsz ehhez a Reyraahoz? *Kérdezi.* Shan? Ismered? Úgy nézett rám, mint egy anyagyilkosra... *Pillant ismét arrafelé.*
//Különterem//
//Cassy, Shan, Khul érintőlegesen Reyraa, Zammiria//
*Körülbelül majdnem egy időben az italok kiosztásával és a Cassyt ért apró incidenst megelőzően hirtelen rájuk kerül a sor, amin természetesen meglepődik. Nem számított rá, hogy név szerint megszólítják persze rögtön az jut az eszébe, hogy meghallották ténykedését. Szerencsére nem, s a kapott feladatra kihúzz magát.*
- Tökély... úgyis menni akartam volna egy kört. *Biccent mintegy csak úgy magának, persze a többiek hallhatják. Tényleg elégedett, szereti a járőrt, akaratlanul is hasonlókat gondol, mint Reyraa, miközben Zammiria felé pillant és erőteljesen biccent, hogy megértette. Ezt követően az új mélységi lány felé kúszik tekintete, s mikor a szemkontaktus megszületik, aprót emel poharán üdvözlése jeléül, azonban a tekintettől borsódzik hátán a bőr. ~ Ennek meg mi baja... mindjárt felgyújt a szemével a mélységi banya. ~ Nincs baja a sötételfekkel, de ennek a tekintete nem sok jót ígér. Hát majd elválik, hogy csak hozza a mélységi formát, vagy valójában ilyen kegyetlen lehet, mint a mosoly, mit megenged felé. ~ Amúgy meg jó buksza. ~ Ez a második gondolata, mielőtt ismét Cassyhez fordul.*
- Na aranyom... *Kezdené már beleplántálni az itókát, mikor a bajság megtörténik. Természetesen tudja hová kell nézni. Természetesen. Khul nem Khul lenne, ha nem bámulna egyenesen a mellek csodás domborulataira, mit oly hamar eltakar az a két kecses kéz, olyannyira kár, hogy épp az imént érinthették, ami valamiért kissé zavar az összképben.*
- Upszi! *Vigyorodik el, mielőtt még kissé komolyabbá válik.* Legközelebb mondd annak a félistennek, hogy rendesebben öltöztessen fel, csibém. Ameddig bírta a menetet, erre is szánhattatok volna időt. *Egy darabig még mosolyogva figyel a lányra, s Cassy italát tartva, míg összeszedi magát, majd kezébe nyomja.*
- Nemtom... *Pillant még egyszer Ralas felé, majd vállát vonja, s Shan javaslatára röhög fel.*
- Azbiztosishogyúgyvan! *Dobja be maga is italát, majd szinte azonnal nyúl a következőért.*
- Utolsót?! Teee... még csak most kezdtük! *Közben figyeli, hogy Cassy kortyai mennyire tüntetik el az italt.*
- Az összeset, Csibe! *Adja ki a parancsot, mielőtt egy újabbat nyújt Shannak, majd Cassynek is.*
- Hogy ízlik a feladat, testvér? *Kérdezi az új csajszitól, ha már szesztestvérek lettek, megengedi magának.* Jó hely ez. Ralas kissé elvont figura, de megszokod, annyira nem rossz a krapek, persze a piszkos munkát úgyis mi végezzük el... de hát mi erre születtünk... nem igaz? *Kérdezi a nőt, aztán Cassy felé fordul.*
- No... jobb már? *Kérdezi aprót bökve állán.* Mit szólsz ehhez a Reyraahoz? *Kérdezi.* Shan? Ismered? Úgy nézett rám, mint egy anyagyilkosra... *Pillant ismét arrafelé.*
1215. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-18 20:38:26
Üzenet elküldve: 2019-07-18 20:38:26
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Yeza, Darelld//
*Tekintve, hogy a Sellő elég csendes, Darelldnek sok dolga nem akad. Alfonz itt, ő amott, persze unott képet nem vág, az nem lenne méltó hozzá, egyébiránt arcát akárha baltával metszették volna. Az eligazítás halk szavai olykor eljutnak hozzá, de csak suttogó egyveleget ért belőle, nem hallgatózik. A lépcső nyikordulása nem tűnik fel, azonban a sarokban feltűnő árny igen. Csendesen szemléli az egyik félreeső másikból. Nem mozdul, sokkal inkább kíváncsi rá, hogy mi történik. Vendég alig, s aki akad, jobbára fent tölti már idejét, így a mondhatni félig meztelen leányzó settenkedése nem okoz különösebb felháborodást. Főleg nem a Sellőben. Persze nem lehetne azt mondani, hogy a pucér vendégek gyakran szaladgálnak így, de Darelldnek már volt alkalma meglepetéshez, hozzászokott. A karcsú boka, a hosszú combok kegyesen villannak elő az ing alól, miközben a pult mögött kezd kotorászni, a test képezte enyhe ívében, erre azért már Darelld szemöldöke is feljebb ugrik. Igaz nem a combokra. Inkább kotorászásra, az annyira azért nem szokványos éjnek évadján, az üres pult környékén.*
- Elveszített valamit, kisasszony? *A sarok nincs félhomályban, bár igaz, nem is gyertya alatt áll, azonban láthatóan Yeza nem veszi észre. Hangja egyenesen és baritonon csendül fel, nem rekedtes. Tisztán emlékszik még a nő hangjára, melyet nem rejtett véka alá korábban. Most mégis kellően üdének és frissnek tűnik. ~ Akár egy Sellő. ~ Darelld gondolata az ő fejében nem sértés, persze hangosan tiszteletből, soha nem mondaná. Mindig is felnézett a Sellő leányaira. Madyre, Cassyre és a többiekre az elviselt sorsukért. Kissé előrébb lép, s szenvtelenül mered a lányra, nem zavartatva magát a látványtól. Arca a szokásos, egykedvű, talán kissé fáradtabb, mint korábban.*
- Segíthetek? *Egy vendégről mindig a legjobbat kell feltételezni, így pusztán szolgáltatásait ajánlja fel, fegyvere helyett.*
//Yeza, Darelld//
*Tekintve, hogy a Sellő elég csendes, Darelldnek sok dolga nem akad. Alfonz itt, ő amott, persze unott képet nem vág, az nem lenne méltó hozzá, egyébiránt arcát akárha baltával metszették volna. Az eligazítás halk szavai olykor eljutnak hozzá, de csak suttogó egyveleget ért belőle, nem hallgatózik. A lépcső nyikordulása nem tűnik fel, azonban a sarokban feltűnő árny igen. Csendesen szemléli az egyik félreeső másikból. Nem mozdul, sokkal inkább kíváncsi rá, hogy mi történik. Vendég alig, s aki akad, jobbára fent tölti már idejét, így a mondhatni félig meztelen leányzó settenkedése nem okoz különösebb felháborodást. Főleg nem a Sellőben. Persze nem lehetne azt mondani, hogy a pucér vendégek gyakran szaladgálnak így, de Darelldnek már volt alkalma meglepetéshez, hozzászokott. A karcsú boka, a hosszú combok kegyesen villannak elő az ing alól, miközben a pult mögött kezd kotorászni, a test képezte enyhe ívében, erre azért már Darelld szemöldöke is feljebb ugrik. Igaz nem a combokra. Inkább kotorászásra, az annyira azért nem szokványos éjnek évadján, az üres pult környékén.*
- Elveszített valamit, kisasszony? *A sarok nincs félhomályban, bár igaz, nem is gyertya alatt áll, azonban láthatóan Yeza nem veszi észre. Hangja egyenesen és baritonon csendül fel, nem rekedtes. Tisztán emlékszik még a nő hangjára, melyet nem rejtett véka alá korábban. Most mégis kellően üdének és frissnek tűnik. ~ Akár egy Sellő. ~ Darelld gondolata az ő fejében nem sértés, persze hangosan tiszteletből, soha nem mondaná. Mindig is felnézett a Sellő leányaira. Madyre, Cassyre és a többiekre az elviselt sorsukért. Kissé előrébb lép, s szenvtelenül mered a lányra, nem zavartatva magát a látványtól. Arca a szokásos, egykedvű, talán kissé fáradtabb, mint korábban.*
- Segíthetek? *Egy vendégről mindig a legjobbat kell feltételezni, így pusztán szolgáltatásait ajánlja fel, fegyvere helyett.*
1214. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-18 20:37:00
Üzenet elküldve: 2019-07-18 20:37:00
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Különterem//
//Eligazítás//
*Az eligazítás hamar a csúcsponthoz ér. Ralas szavai, pontosabban a saját szavai mosolyra késztetik a sötételfet. De Ralas tervei, pontosabban vágya kicsit sem lepi meg, pont ugyan ezeket mondta ő is a férfinak. Noha csöppet agresszívabb szavakkal. De látszik, hogy a férfi minden egyes szót, és mondatot komolyan gondol. Már ezért is megéri betartani az ígértet. Noha néha még mindig pofán csapná, de kérdés vajon mi hozza ki ezt belőle. Khul sem épp szobanövény típus, és vagy rá játszik, hogy hülye, avagy tényleg annak született. De akkor az este után mélyen beleveri a talajba a tagbaszakadt férfit. Inkább visszatér a figyelme a vezetőre, aki röviden zárja szavait. Aztán Zammi következik hasonló dolgokkal bár ő sokkal rövidebben, és Ralasra hárítja a folytatást. De a férfi hamar be ellegel a témától, és mielőtt távozna sebbel, lobbal Zammira bízza a folytatást. Zammin egy pillanatra látszik a zavar, de erőt vesz a dolgon. Sorban adja ki mindenkinek a feladatot. Majd Cassy Mady és ő kerül sorra. Feladatköre meglepi, de most egyelőre nem teszi szóvá hogy nem pincérnőnek jött ide. Szóval hiba van a rendszerben, és kérne némi magyarázatot. Zammira kérdőn néz, hogy mit is művel, a nő most nem ér rá vele is foglalkozni. Nos, egyelőre belenyugszik, de lesz még ideje csevegni a feladatokról. Nem felejtve hogy ő Zammi testőre nem pincérnő. Pláne hogy épp ezt kerülte volna el jó messziről. Így lesz a kinevezésből pincérnőség, az élet kegyetlen, de ezt még leveri Ralason. Dühöngeni ráér akkor, amikor egyedül lesz, addig nem sieti el. Mady is kezd érdekes formákat ölteni, nehezen eldönthető hogy ő tartja az asztalt vagy az asztal őt. Rá is oda kell figyelni hisz elég szeleburdi lány, de szokatlanul kedves és érdeklődő. Na meg amikor nincs szétcsúszva, kicsit elmereng pár dolgon. Rá néz Madyre és majdnem nevetni kezd rajta, hisz vélhetően annak a nyamvadt füstölőknek lett az áldozata, amik az asztalokon maradtak. Nehezen hinné, hogy ennyire rosszul bírja az italt, hisz egy profi ágyas többet képes inni, mint a férfiak. Így mindenkép az ördögvigyorra gyanakszik. Ha van rá lehetősége elcseni a lány pipáját és beleszagol, erős a gyanúja hogy ez az, ami miatt ilyen mosogató rongy állapotú, a szerencsétlen lány. Mindegy, majd felkíséri, esetleg, ha jobban összecsúszna, felviszi a lányt. Hisz az ő szobájában már járt. Jobb szemmel tartani mielőtt Khulos balesetet szenved, azaz butaságot tenne. Valamiért kedveli a lányt, talán mert a húgára emlékezteti, vagy csak szokatlan módon megkedvelt egy félelfet. Teljesen mindegy miért, de vigyáz a lányra. Aki megköszöni Zamminak a lehetőséget, hogy bizonyítson bár kicsit ingadozva mégis talpon marad, pontosabban megszűnik az ingadozás. De gyorsan leül a helyére. A hallgatag társaság, meg továbbra is csendesen nézik, és memorizálják, kihez melyik név tartozik. Dreyia nem örül fenekestül, az újaknak, pláne hogy a férfi jobb harcosnak tűnik, mint ő vagy Khul. De ez mindegy is, nem nyafizni jött ide, hanem dolgozni. Ha valami félre siklik, még kinyírhatja Ralast, bár már ehhez se érez olyan nagy kedvet. A Khul trió is bele lendül az élvezetek nyújtotta örömökbe, de ez sem meglepő, hisz ők egész nap ilyen vidámak voltak. Mármint Cassy és a mamlasz. Az ember nő új szín a csapatban, és ő sem épp pincérnő alkatú. De legalább nem lesz egyedül. Amikor Zammi lehetőséget ad a kérdezésre ő köszöni, passzolja, majd négyszemközt lerendezik, úgy is vár rá valami szórakoztató. Azaz a hulla eltűntetése. De az még odébb van.*
//Eligazítás//
*Az eligazítás hamar a csúcsponthoz ér. Ralas szavai, pontosabban a saját szavai mosolyra késztetik a sötételfet. De Ralas tervei, pontosabban vágya kicsit sem lepi meg, pont ugyan ezeket mondta ő is a férfinak. Noha csöppet agresszívabb szavakkal. De látszik, hogy a férfi minden egyes szót, és mondatot komolyan gondol. Már ezért is megéri betartani az ígértet. Noha néha még mindig pofán csapná, de kérdés vajon mi hozza ki ezt belőle. Khul sem épp szobanövény típus, és vagy rá játszik, hogy hülye, avagy tényleg annak született. De akkor az este után mélyen beleveri a talajba a tagbaszakadt férfit. Inkább visszatér a figyelme a vezetőre, aki röviden zárja szavait. Aztán Zammi következik hasonló dolgokkal bár ő sokkal rövidebben, és Ralasra hárítja a folytatást. De a férfi hamar be ellegel a témától, és mielőtt távozna sebbel, lobbal Zammira bízza a folytatást. Zammin egy pillanatra látszik a zavar, de erőt vesz a dolgon. Sorban adja ki mindenkinek a feladatot. Majd Cassy Mady és ő kerül sorra. Feladatköre meglepi, de most egyelőre nem teszi szóvá hogy nem pincérnőnek jött ide. Szóval hiba van a rendszerben, és kérne némi magyarázatot. Zammira kérdőn néz, hogy mit is művel, a nő most nem ér rá vele is foglalkozni. Nos, egyelőre belenyugszik, de lesz még ideje csevegni a feladatokról. Nem felejtve hogy ő Zammi testőre nem pincérnő. Pláne hogy épp ezt kerülte volna el jó messziről. Így lesz a kinevezésből pincérnőség, az élet kegyetlen, de ezt még leveri Ralason. Dühöngeni ráér akkor, amikor egyedül lesz, addig nem sieti el. Mady is kezd érdekes formákat ölteni, nehezen eldönthető hogy ő tartja az asztalt vagy az asztal őt. Rá is oda kell figyelni hisz elég szeleburdi lány, de szokatlanul kedves és érdeklődő. Na meg amikor nincs szétcsúszva, kicsit elmereng pár dolgon. Rá néz Madyre és majdnem nevetni kezd rajta, hisz vélhetően annak a nyamvadt füstölőknek lett az áldozata, amik az asztalokon maradtak. Nehezen hinné, hogy ennyire rosszul bírja az italt, hisz egy profi ágyas többet képes inni, mint a férfiak. Így mindenkép az ördögvigyorra gyanakszik. Ha van rá lehetősége elcseni a lány pipáját és beleszagol, erős a gyanúja hogy ez az, ami miatt ilyen mosogató rongy állapotú, a szerencsétlen lány. Mindegy, majd felkíséri, esetleg, ha jobban összecsúszna, felviszi a lányt. Hisz az ő szobájában már járt. Jobb szemmel tartani mielőtt Khulos balesetet szenved, azaz butaságot tenne. Valamiért kedveli a lányt, talán mert a húgára emlékezteti, vagy csak szokatlan módon megkedvelt egy félelfet. Teljesen mindegy miért, de vigyáz a lányra. Aki megköszöni Zamminak a lehetőséget, hogy bizonyítson bár kicsit ingadozva mégis talpon marad, pontosabban megszűnik az ingadozás. De gyorsan leül a helyére. A hallgatag társaság, meg továbbra is csendesen nézik, és memorizálják, kihez melyik név tartozik. Dreyia nem örül fenekestül, az újaknak, pláne hogy a férfi jobb harcosnak tűnik, mint ő vagy Khul. De ez mindegy is, nem nyafizni jött ide, hanem dolgozni. Ha valami félre siklik, még kinyírhatja Ralast, bár már ehhez se érez olyan nagy kedvet. A Khul trió is bele lendül az élvezetek nyújtotta örömökbe, de ez sem meglepő, hisz ők egész nap ilyen vidámak voltak. Mármint Cassy és a mamlasz. Az ember nő új szín a csapatban, és ő sem épp pincérnő alkatú. De legalább nem lesz egyedül. Amikor Zammi lehetőséget ad a kérdezésre ő köszöni, passzolja, majd négyszemközt lerendezik, úgy is vár rá valami szórakoztató. Azaz a hulla eltűntetése. De az még odébb van.*
1213. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-18 20:16:06
Üzenet elküldve: 2019-07-18 20:16:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Eligazítás//
//Különterem//
*Nem mondhatni, hogy Shan rettentő elkötelezettséget érezne a felvázolt cél iránt, de kétség kívül tetszik neki maga az ötlet, ismerve viszont a környéken működő "szervezeteket", mint ahogy az már odakint is felmerül benne, nem tudja mennyire reális a békés egymás mellett élés vagy a szép szavakkal történő meggyőzés. Azonban egyelőre felesleges is ezen agyalnia, nem is igazán az ő dolga, azt fogja tenni, amit mondanak neki, hiszen ezért fizetik, meg hát amúgy is az agresszív véleménycsere jobban megy neki, mint a diplomácia.
Zammiria közben újra elmeséli a történetet a lányról, aki valamiért magára gyújtotta a szobáját, mivel már hallotta nem is igazán figyel rá, inkább Ralas után pillant, aki épp távozik és nem tűnik valami boldognak.*
-Mi ez, hö?
*Kérdez már vissza Khulra pillantva, ha már a kezében landol a pohár és megtelítődött, de ez csak amolyan költői kérdés, nem is érdekli igazán, ha nem vakul meg tőle úgyis jó lesz neki. Noha az nem tűnik fel neki, hogy az elf leányzó olyan szomorú lenne, az már annál inkább, hogy majdnem villant egyet, így önkéntelenül is széles vigyor terül el arcán.*
-Kiscsibém, nincs olyan probléma, amit a szesz nem old meg.
*Küldi hát a leány felé életbölcsességét, közben pedig koccint a férfival és csak most, hogy jobban szemügyre veszi jön rá, hogy amúgy alaposan elázott már.*
-Jól áll a vörös szín az arcodnak Szöszke.
*Kacsint rá majd felhatja az italt, amitől azért megjelenik egy halovány grimasz az arcán, hallva pedig, hogy a kormos fickóval fog együtt dolgozni, ráadásul valószínűleg pakolászni fog, kicsit nehezen is tűnik el a képéről. Meglepődik, hogy Reyraa megy járőrözni, nem tűnik valami nagy harcosnak, elsőre örömlánynak nézte, bár mintha említette volna még az asztalnál, hogy nem az. Ettől függetlenül természetesen nem kezd hangosan ellenkezni a felállással, ha ez jutott ez jutott, volt már azért ennél ezerszer rosszabb munkája is. Kérdés sem ötlik hirtelen eszébe, így inkább csak újra a másik kettőhöz fordul.*
-Na még egy utolsót?
*Emelgeti meg pajkosan szemöldökét, persze közel sem biztos, hogy valóban itt abbahagyja az italozást, de azért nagyon igyekszik visszafogni magát.*
//Különterem//
*Nem mondhatni, hogy Shan rettentő elkötelezettséget érezne a felvázolt cél iránt, de kétség kívül tetszik neki maga az ötlet, ismerve viszont a környéken működő "szervezeteket", mint ahogy az már odakint is felmerül benne, nem tudja mennyire reális a békés egymás mellett élés vagy a szép szavakkal történő meggyőzés. Azonban egyelőre felesleges is ezen agyalnia, nem is igazán az ő dolga, azt fogja tenni, amit mondanak neki, hiszen ezért fizetik, meg hát amúgy is az agresszív véleménycsere jobban megy neki, mint a diplomácia.
Zammiria közben újra elmeséli a történetet a lányról, aki valamiért magára gyújtotta a szobáját, mivel már hallotta nem is igazán figyel rá, inkább Ralas után pillant, aki épp távozik és nem tűnik valami boldognak.*
-Mi ez, hö?
*Kérdez már vissza Khulra pillantva, ha már a kezében landol a pohár és megtelítődött, de ez csak amolyan költői kérdés, nem is érdekli igazán, ha nem vakul meg tőle úgyis jó lesz neki. Noha az nem tűnik fel neki, hogy az elf leányzó olyan szomorú lenne, az már annál inkább, hogy majdnem villant egyet, így önkéntelenül is széles vigyor terül el arcán.*
-Kiscsibém, nincs olyan probléma, amit a szesz nem old meg.
*Küldi hát a leány felé életbölcsességét, közben pedig koccint a férfival és csak most, hogy jobban szemügyre veszi jön rá, hogy amúgy alaposan elázott már.*
-Jól áll a vörös szín az arcodnak Szöszke.
*Kacsint rá majd felhatja az italt, amitől azért megjelenik egy halovány grimasz az arcán, hallva pedig, hogy a kormos fickóval fog együtt dolgozni, ráadásul valószínűleg pakolászni fog, kicsit nehezen is tűnik el a képéről. Meglepődik, hogy Reyraa megy járőrözni, nem tűnik valami nagy harcosnak, elsőre örömlánynak nézte, bár mintha említette volna még az asztalnál, hogy nem az. Ettől függetlenül természetesen nem kezd hangosan ellenkezni a felállással, ha ez jutott ez jutott, volt már azért ennél ezerszer rosszabb munkája is. Kérdés sem ötlik hirtelen eszébe, így inkább csak újra a másik kettőhöz fordul.*
-Na még egy utolsót?
*Emelgeti meg pajkosan szemöldökét, persze közel sem biztos, hogy valóban itt abbahagyja az italozást, de azért nagyon igyekszik visszafogni magát.*
1212. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-18 19:46:10
Üzenet elküldve: 2019-07-18 19:46:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Odafent majd fogadótér//
*Essan búcsúcsókjára azért felébred. Kuncogós kis mosolygás szökik a szája szegletébe, de a szemét nem nyitja ki, csak a combját csiklandozó fekete fürtök közé simít.
Jóleső dorombolással nyúlik el az ágyon, mikor végül csendesen csukódik az ajtó, visszaadva a vörös birtokába a szobát. Fáradtság nyúzza az elméjét, de az álom valahogy elillant, hiába próbálja magához édesgetni, hol így, hol úgy hozzá simulva. Akárhogy is fekszik a pihenés oltárára, az éj mindent elnyelő mélysége nem jön, hogy magához vegye. Egy idő után kénytelen beletörődni a dologba. Lustán mászik ki az ágyból. Világot nem gyújt, a szeme épp eléggé megszokta már a félhomályt. Felveszi a mosdótál mellől az odakészített kendőt, az illatos vízbe meríti és finoman lemossa bőréről a szemérmetlen, édes bujaság hagyatékát.
Egy kupacba szórt holmija között a kezébe akad a sudár pipa. A dohányt viszont sajnos elmulasztották felhozni magukkal. Hezitál pár pillanatig, aztán enged a kísértésnek: jól esne most rágyújtani. Talán az könnyebben hozna álmot a szemére. Már nyúlna a ruháiért, amikor megpillantja Essan fekete ingét a széktámlára hajtva. Ott, ahol hagyta. Nem szöszmötöl a saját holmijával, belebújik az ingbe, amin még érezni a Sellő kellemes illatát. Nem viszi túlzásba az öltözködést. Az ingen kívül mással nem is bajlódik. Azon is csak néhány gombot gombol össze az aljáról kezdve. Pont annyit takar, ami befogja a megbotránkozás száját. Eggyel félregombolni azért így is sikerül.
Csendesen, mezítláb surran ki a szobából. Mostanra a hely jócskán elcsendesedett. Ha záróra valószínűleg nincs is, mint olyan, de hogyha lenne, bizonyára nagyon közel járnának hozzá. Így aztán nem habozik megengedi magának ezt a slendrián megjelenést. Amúgy sem tervezi hosszúra a fogadótérben való mutatkozást. Épp csak addig, míg az asztalról begyűjti az otthagyott dohányos tálkákat. Talpai alatt a kényesebb lépcsőfokok is alig nyikkennek. Igyekszik észrevétlenül megjárni a távot, de korábbi asztaláról valaki már eltakarította a dolgokat. Veszett fejsze nyele.
Nem látja se a félvért, se a szőke Sellőt, de még Khult vagy Shant meg a többi frissen érkezettet sem.
Visszasétál az épp gazdátlan pulthoz és lábujjhegyre tolva magát nyújtogatja a nyakát, hátha meglátja valahol elérhető közelben a dohányos tálkáit. Ha nem muszáj, ilyesmivel nem zavarna senkit. A személyzet fellelhető része alighanem pont elég elfoglalt azzal, amit épp csinál.*
*Essan búcsúcsókjára azért felébred. Kuncogós kis mosolygás szökik a szája szegletébe, de a szemét nem nyitja ki, csak a combját csiklandozó fekete fürtök közé simít.
Jóleső dorombolással nyúlik el az ágyon, mikor végül csendesen csukódik az ajtó, visszaadva a vörös birtokába a szobát. Fáradtság nyúzza az elméjét, de az álom valahogy elillant, hiába próbálja magához édesgetni, hol így, hol úgy hozzá simulva. Akárhogy is fekszik a pihenés oltárára, az éj mindent elnyelő mélysége nem jön, hogy magához vegye. Egy idő után kénytelen beletörődni a dologba. Lustán mászik ki az ágyból. Világot nem gyújt, a szeme épp eléggé megszokta már a félhomályt. Felveszi a mosdótál mellől az odakészített kendőt, az illatos vízbe meríti és finoman lemossa bőréről a szemérmetlen, édes bujaság hagyatékát.
Egy kupacba szórt holmija között a kezébe akad a sudár pipa. A dohányt viszont sajnos elmulasztották felhozni magukkal. Hezitál pár pillanatig, aztán enged a kísértésnek: jól esne most rágyújtani. Talán az könnyebben hozna álmot a szemére. Már nyúlna a ruháiért, amikor megpillantja Essan fekete ingét a széktámlára hajtva. Ott, ahol hagyta. Nem szöszmötöl a saját holmijával, belebújik az ingbe, amin még érezni a Sellő kellemes illatát. Nem viszi túlzásba az öltözködést. Az ingen kívül mással nem is bajlódik. Azon is csak néhány gombot gombol össze az aljáról kezdve. Pont annyit takar, ami befogja a megbotránkozás száját. Eggyel félregombolni azért így is sikerül.
Csendesen, mezítláb surran ki a szobából. Mostanra a hely jócskán elcsendesedett. Ha záróra valószínűleg nincs is, mint olyan, de hogyha lenne, bizonyára nagyon közel járnának hozzá. Így aztán nem habozik megengedi magának ezt a slendrián megjelenést. Amúgy sem tervezi hosszúra a fogadótérben való mutatkozást. Épp csak addig, míg az asztalról begyűjti az otthagyott dohányos tálkákat. Talpai alatt a kényesebb lépcsőfokok is alig nyikkennek. Igyekszik észrevétlenül megjárni a távot, de korábbi asztaláról valaki már eltakarította a dolgokat. Veszett fejsze nyele.
Nem látja se a félvért, se a szőke Sellőt, de még Khult vagy Shant meg a többi frissen érkezettet sem.
Visszasétál az épp gazdátlan pulthoz és lábujjhegyre tolva magát nyújtogatja a nyakát, hátha meglátja valahol elérhető közelben a dohányos tálkáit. Ha nem muszáj, ilyesmivel nem zavarna senkit. A személyzet fellelhető része alighanem pont elég elfoglalt azzal, amit épp csinál.*
1211. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-18 12:43:26
Üzenet elküldve: 2019-07-18 12:43:26
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Különterem//
//Eligazítás//
*Telnek a percek, bár Reyraa nem tudja pontosan, mennyi idő telt el az eligazítás megkezdése óta, valahol a beszéd közepén elvesztette időérzékét, most pedig csak hagyja, hogy a szavak eljussanak tudatáig. Szeme sarkából észreveszi a szőke elfet, amint kedvesen rámosolyog. Először úgy akar tenni, mintha nem látná, de hamar rádöbben, hogy ezzel meg is szegné a nemrég saját magának tett fogadalmát, hogy megpróbál kicsit kedvesebb lenni. Így inkább a nőre néz, bár mosolyogni nincs kedve, de próbál a tekintetébe csempészni egy kis kedvességet, bizalmat, és közvetlenséget, és egyéb, számára felesleges, de a közösségépítéshez fontos tulajdonságokat.
Mikor a feladatok kiosztásra kerülnek, és újra a nevét hallja, gyorsan Zammiriára kapja tekintetét, és alig észrevehetően bólint munkája hallatán.*
~Járőrözés... Nem is rossz, elsőre, legalább nem kell magam megerőltetnem.~
*Szemével most a társául megnevezett Khult keresi, végigpásztázva a termet. Nem rémlik, hogy találkozott-e már vele, a név ismeretlenül cseng. Viszont a többiekkel már jórészt összefutott, így kizárásos alapon megállapodik a tekintete a kissé hangos, kissé modortalan, de az alkoholt felettébb kedvelő, zsoldos kinézetű fickón. Szemügyre veszi, nem érdekli, hogy a másik esetleg észreveszi-e ezt a kicsit hosszabb ideig tartó bámulást. Ha netán pedig észrevenné, akkor küld felé egy halvány, de éles, és talán valamennyire fenyegető, vészjósló mosolyt. Nem tudja eldönteni, hogy magát, vagy a zsoldost sajnálja jobban.*
//Eligazítás//
*Telnek a percek, bár Reyraa nem tudja pontosan, mennyi idő telt el az eligazítás megkezdése óta, valahol a beszéd közepén elvesztette időérzékét, most pedig csak hagyja, hogy a szavak eljussanak tudatáig. Szeme sarkából észreveszi a szőke elfet, amint kedvesen rámosolyog. Először úgy akar tenni, mintha nem látná, de hamar rádöbben, hogy ezzel meg is szegné a nemrég saját magának tett fogadalmát, hogy megpróbál kicsit kedvesebb lenni. Így inkább a nőre néz, bár mosolyogni nincs kedve, de próbál a tekintetébe csempészni egy kis kedvességet, bizalmat, és közvetlenséget, és egyéb, számára felesleges, de a közösségépítéshez fontos tulajdonságokat.
Mikor a feladatok kiosztásra kerülnek, és újra a nevét hallja, gyorsan Zammiriára kapja tekintetét, és alig észrevehetően bólint munkája hallatán.*
~Járőrözés... Nem is rossz, elsőre, legalább nem kell magam megerőltetnem.~
*Szemével most a társául megnevezett Khult keresi, végigpásztázva a termet. Nem rémlik, hogy találkozott-e már vele, a név ismeretlenül cseng. Viszont a többiekkel már jórészt összefutott, így kizárásos alapon megállapodik a tekintete a kissé hangos, kissé modortalan, de az alkoholt felettébb kedvelő, zsoldos kinézetű fickón. Szemügyre veszi, nem érdekli, hogy a másik esetleg észreveszi-e ezt a kicsit hosszabb ideig tartó bámulást. Ha netán pedig észrevenné, akkor küld felé egy halvány, de éles, és talán valamennyire fenyegető, vészjósló mosolyt. Nem tudja eldönteni, hogy magát, vagy a zsoldost sajnálja jobban.*
1210. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-18 11:56:12
Üzenet elküldve: 2019-07-18 11:56:12
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Különterem//
//Eligazítás//
*Szerencséjére hamarosan elkezdődik az eligazítás, ami bár kezdetben inkább felesleges szájcséplésnek tűnik, meglepő módon mégis tartalmaz hasznos információkat, például a munkatársairól. Még ha Ralas rosszul is vonta le a következtetéseket, a férfi véleménye a többiekről magát is jellemzi. Ez hamarosan kiderül.*
~"Nem mered megközelíteni." Ostobaság ilyesmit nyíltan kijelenteni.~
*A véleményét mint mindig, most is megtartja magának, és türelmesen hallgatja a nem túl izgalmas beszédet. Túl gyakran emlékeztetik őket, hogy ez a Kikötő, mintha Ralas és társa hülyének nézné legalább a munkatársak háromnegyedét. Olyan információkat oszt meg, mik unalmasan egyértelműek.
Az elhangzó célokat meg tudná egy mondatban fogalmazni: meg akarják váltani a világot. Uralmuk alá hajtani a kikötőt, jobbá tenni a várost, mint egy kisfiú túl idealista képzelgései. Álmok, nem pedig célok, olyan álmok, amikért ő nem akar küzdeni, mert annál azért több realitásérzék szorult belé. Persze a sajátjáért szeretne, fog is, ahhoz viszont szüksége van erre a munkára és arra, hogy minél több személlyel találkozzon.
Azt is észreveszi, hogy amíg a nő konkrétan beszél, konkrét terveket és ötleteket oszt meg, irányít, ahogyan kell - még akkor is, ha Ernuss nem ért egyet mindennel -, Ralas csak... beszél. Üresen. Úgy tűnik a szavaiból, mintha nagy vezért lenne, mintha hatalmas dolgokat mondna, ám voltaképp ez nincs így, és csak a látszatot próbálja fenntartani, mint mindenki más, sablonos általánosságokat ismételget. Ha komolyabb téma következik, rögtön a nő beszél, nem pedig ő.*
~A nő irányít, még akkor is, ha a hétköznapokon nem így tűnik.~
*Szánakozó tekintettel nézi, főleg Khult, ahogyan esznek, isznak, nem törődnek igazán az elhangzotakkal, egyszerűen csak tudomásul veszik anélkül, hogy értelmeznék, hogy átgondolnák, valóban jól van-e így, és ehelyett teret adnak a felszínes, egyszeri élvezetnek, amitől semmi eredményt nem érnek el.*
~Igazam volt, meglepően jól fejlesztem ittlétemmel a türelmemet.~
*A feladatát egy egyszerű bólintással fogadja. Sejti, hogy lesz emögött más így, és kíváncsi, egy teljesen idegen személyre mennyire komoly, és a Sellő életét meghatározó feladatot mernek majd bízni.*
//Eligazítás//
*Szerencséjére hamarosan elkezdődik az eligazítás, ami bár kezdetben inkább felesleges szájcséplésnek tűnik, meglepő módon mégis tartalmaz hasznos információkat, például a munkatársairól. Még ha Ralas rosszul is vonta le a következtetéseket, a férfi véleménye a többiekről magát is jellemzi. Ez hamarosan kiderül.*
~"Nem mered megközelíteni." Ostobaság ilyesmit nyíltan kijelenteni.~
*A véleményét mint mindig, most is megtartja magának, és türelmesen hallgatja a nem túl izgalmas beszédet. Túl gyakran emlékeztetik őket, hogy ez a Kikötő, mintha Ralas és társa hülyének nézné legalább a munkatársak háromnegyedét. Olyan információkat oszt meg, mik unalmasan egyértelműek.
Az elhangzó célokat meg tudná egy mondatban fogalmazni: meg akarják váltani a világot. Uralmuk alá hajtani a kikötőt, jobbá tenni a várost, mint egy kisfiú túl idealista képzelgései. Álmok, nem pedig célok, olyan álmok, amikért ő nem akar küzdeni, mert annál azért több realitásérzék szorult belé. Persze a sajátjáért szeretne, fog is, ahhoz viszont szüksége van erre a munkára és arra, hogy minél több személlyel találkozzon.
Azt is észreveszi, hogy amíg a nő konkrétan beszél, konkrét terveket és ötleteket oszt meg, irányít, ahogyan kell - még akkor is, ha Ernuss nem ért egyet mindennel -, Ralas csak... beszél. Üresen. Úgy tűnik a szavaiból, mintha nagy vezért lenne, mintha hatalmas dolgokat mondna, ám voltaképp ez nincs így, és csak a látszatot próbálja fenntartani, mint mindenki más, sablonos általánosságokat ismételget. Ha komolyabb téma következik, rögtön a nő beszél, nem pedig ő.*
~A nő irányít, még akkor is, ha a hétköznapokon nem így tűnik.~
*Szánakozó tekintettel nézi, főleg Khult, ahogyan esznek, isznak, nem törődnek igazán az elhangzotakkal, egyszerűen csak tudomásul veszik anélkül, hogy értelmeznék, hogy átgondolnák, valóban jól van-e így, és ehelyett teret adnak a felszínes, egyszeri élvezetnek, amitől semmi eredményt nem érnek el.*
~Igazam volt, meglepően jól fejlesztem ittlétemmel a türelmemet.~
*A feladatát egy egyszerű bólintással fogadja. Sejti, hogy lesz emögött más így, és kíváncsi, egy teljesen idegen személyre mennyire komoly, és a Sellő életét meghatározó feladatot mernek majd bízni.*
1209. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-17 20:13:48
Üzenet elküldve: 2019-07-17 20:13:48
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Csend. Szinte hallja, ahogy Alfonz a lélegzetét veszi a másik sarokban. Nem beszélgetnek, egyikük sem az a bőbeszédű fajta. Az emeltről korábban vissza-visszacsengő sikolyok és nyögések lassan elhalkulnak, s a holdak is előbújnak zavartan a felhők mögül, hogy a csillagok tündöklésével versenyezzenek. Bár Alfonz áll az ajtónál, most Dareld is kitekint, s karjait összefűzve maga előtt, elfojt egy apró ásítást. Kitartó, megszokta már az éjszakázást, de azért mindig éber tekintetén már látszik a fáradtság. Egy kissé megdörgöli halántékát és a tenger moraját élvezi, lassan, hosszan szív a sós levegőbe, melyet a déli szél fúj most felé, a tetőn halkan nyikordul meg a Sellő cégére. Ha a különteremben lévők közül lenne, minden bizonnyal hálásan szusszanna egyet, hogy végre eddig állandó zsongást elszenvedő fülei immár némaságra, s csak a kikötő éjszakai hangjaira fókuszálhatnak. De nem a bent lévők egyike, ő csak Darelld, aki érzelmeit nem teregeti a nyilvánosság elé. Körbetekint, a Sellő körüli fövenyen senki sem jár. Nincs olyan mértékben kiépített strand, vagy móló, hogy a forgatag idáig eljusson, ezért is van szerencsés helyzetben aki ide tér be mulatni, vagy kikapcsolódni. A kéretlen tekintetek is kerülik, ami bent történik az pedig bent is marad. Megenged magának egy sóhajt, majd biccentve egyet az üres éjszakának visszafordul, s behajtja maga mögött az ajtót. Bent csak jelez: nem volt semmi gond, mire szintén biccentés a válasz. Nem kínozzák tétova gondolatok, nem úgy, mint az imént felcammogó főnökét, kinek arcáról lerítt, hogy valami nincs rendben, legalábbis valami bántja... vagy készül valamire és általában ilyenkor ez szokott a legrosszabb lenni. Nem ismeri még annyira, de hallotta hírét az üzletnek, s a lendületnek, mivel érkezett, Ruarun hosszú ideig tárgyalt még a férfi alkalmasságáról. Darelldnek mindegy. Neki a Sellő a fontos és az összes itt dolgozó. Talán ennyi minden fordul meg elméjében, mikor önt magának egy pohár forrásvizet és kortyol egy nagyot. Semmi több. Meg a csend.*
1208. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-17 18:40:05
Üzenet elküldve: 2019-07-17 18:40:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Eligazítás//
//Különterem//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Miután a főnök elmondta a monológját, megállapítja, hogy nagyon ügyesen bánik a szavakkal és még így is, fáradtan, megrogyva a mai nap terhe alatt, teljesen hiteles alakítást tud bemutatni. Ezzel bizonyítja, hogy mennyire hisz abban, amit csinál, és mekkora lelkesedéssel viseltetik jövőbeni terveik megvalósításának irányába.~Nagyon dicséretes.~ Mikor a nevét hallja egy pillanatra felkapja a fejét zavartan és körbetekint, nem épp a legjobb formájában látják a többiek, ez okoz némi zavart és nem kevés vöröses pírt az arcán. ~Még a pohár is itt van előttem, biztos mindenki azt hiszi egy részeges kurva vagyok.~ Nyel egy nagyot, de inkább csak egy kedves mosolyt varázsol az arcára, hátha még megmenthet valamit az első benyomásból. Majd a többiek is szépen lassan sorra kerülnek, szeme sarkából pedig feltűnik neki a mocorgó Khul is. ~Hogy ez egy pillanatra se tud egy helyben maradni.~
Ezek után a főnökasszony elmeséli a mai nap legelkeserítőbb mozzanatát, talán elrettentés képen, bizonyára mindenkinek tanulságos volt ez az egész. Hiszen egy ilyen dolog mindig készületlenül éri a bele csöppenőket és csak rajtuk áll, a képességeiken és a tapasztalataikon hogy mennyire tudják jól kezelni és irányítani a történéseket. Mikor a mélységi nő rájuk mosolyog, csak egy lankadó görbülettel biccent felé, neki ugyanis mindenképpen szomorú, hogy egy lány életét vesztette, teljesen függetlenül attól, hogy ő okozta-e a tüzet vagy sem. Egy élet mindig nagy kincs, bár azt már tapasztalatból tudja, hogy nem mindenki képes megbecsülni azt. Aztán távozóra fogja Ralas és Zammiria kisasszonyra hagyja a részletek ismertetését. Látszik rajta, minden, a tűzzel eltöltött perc, egy-egy újabb ráncot varrt a homlokára és éveket követelt az életéből. Mivel Mady már volt más helyen is, így tudja, hogy a vezető pozíciója egy frissen belecsöppent személynek igazán nehéz. Mindenbe bele kell tanulnia, addig pedig csupa agyrémmel van kikövezve az út. Úgy veszi ki Zammiria tájékoztatásából, hogy megtették az első lépést, tehát az alapvető feladatokat rá merik bízni az alkalmazottakra és nem akarnak minden csip-csup ügybe belefolyni, ha nem muszáj.~Ennek így is kell mennie.~ Az pedig majd csak ez után válik el, hogy ki alkalmas a feladat elvégzésére és ki jobb, ha inkább csak a háttérből figyel. Mikor az ő feladataikra terelődik a szó és úgy fest ki is merült a tervek nagy butykosa, feldobja a kezét.*
-Kisasszony! Ez nagyon megtisztelő és hálás vagyok a bizalomért, amit belém fektetnek. *Kezdi a dolgot némi bevezetéssel, kissé szégyenkezve, hiszen most úgy néz ki mint a mosott rongy, pedig pont ebben a pillanatban kapta meg azt az elismerést, amire idáig vágyott.*
-Szeretnék egy kis kimenőt kérni, a városba mennék Dreyia kíséretében, ha jóváhagyja, amint lehet. Arra az időre Cassyre bíznám a kiszolgálást és a lányok felügyeletét, de jövünk vissza, amilyen hamar csak tudunk. *Közli miután felállt, egyik kezével megtámasztva magát az asztallapon, majd a mondat végeztével vissza is huppan. Reméli a nőnek nem lesz ellenvetése, már úgy vágyik egy kis kimenőre.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.17 18:50:44
//Különterem//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Miután a főnök elmondta a monológját, megállapítja, hogy nagyon ügyesen bánik a szavakkal és még így is, fáradtan, megrogyva a mai nap terhe alatt, teljesen hiteles alakítást tud bemutatni. Ezzel bizonyítja, hogy mennyire hisz abban, amit csinál, és mekkora lelkesedéssel viseltetik jövőbeni terveik megvalósításának irányába.~Nagyon dicséretes.~ Mikor a nevét hallja egy pillanatra felkapja a fejét zavartan és körbetekint, nem épp a legjobb formájában látják a többiek, ez okoz némi zavart és nem kevés vöröses pírt az arcán. ~Még a pohár is itt van előttem, biztos mindenki azt hiszi egy részeges kurva vagyok.~ Nyel egy nagyot, de inkább csak egy kedves mosolyt varázsol az arcára, hátha még megmenthet valamit az első benyomásból. Majd a többiek is szépen lassan sorra kerülnek, szeme sarkából pedig feltűnik neki a mocorgó Khul is. ~Hogy ez egy pillanatra se tud egy helyben maradni.~
Ezek után a főnökasszony elmeséli a mai nap legelkeserítőbb mozzanatát, talán elrettentés képen, bizonyára mindenkinek tanulságos volt ez az egész. Hiszen egy ilyen dolog mindig készületlenül éri a bele csöppenőket és csak rajtuk áll, a képességeiken és a tapasztalataikon hogy mennyire tudják jól kezelni és irányítani a történéseket. Mikor a mélységi nő rájuk mosolyog, csak egy lankadó görbülettel biccent felé, neki ugyanis mindenképpen szomorú, hogy egy lány életét vesztette, teljesen függetlenül attól, hogy ő okozta-e a tüzet vagy sem. Egy élet mindig nagy kincs, bár azt már tapasztalatból tudja, hogy nem mindenki képes megbecsülni azt. Aztán távozóra fogja Ralas és Zammiria kisasszonyra hagyja a részletek ismertetését. Látszik rajta, minden, a tűzzel eltöltött perc, egy-egy újabb ráncot varrt a homlokára és éveket követelt az életéből. Mivel Mady már volt más helyen is, így tudja, hogy a vezető pozíciója egy frissen belecsöppent személynek igazán nehéz. Mindenbe bele kell tanulnia, addig pedig csupa agyrémmel van kikövezve az út. Úgy veszi ki Zammiria tájékoztatásából, hogy megtették az első lépést, tehát az alapvető feladatokat rá merik bízni az alkalmazottakra és nem akarnak minden csip-csup ügybe belefolyni, ha nem muszáj.~Ennek így is kell mennie.~ Az pedig majd csak ez után válik el, hogy ki alkalmas a feladat elvégzésére és ki jobb, ha inkább csak a háttérből figyel. Mikor az ő feladataikra terelődik a szó és úgy fest ki is merült a tervek nagy butykosa, feldobja a kezét.*
-Kisasszony! Ez nagyon megtisztelő és hálás vagyok a bizalomért, amit belém fektetnek. *Kezdi a dolgot némi bevezetéssel, kissé szégyenkezve, hiszen most úgy néz ki mint a mosott rongy, pedig pont ebben a pillanatban kapta meg azt az elismerést, amire idáig vágyott.*
-Szeretnék egy kis kimenőt kérni, a városba mennék Dreyia kíséretében, ha jóváhagyja, amint lehet. Arra az időre Cassyre bíznám a kiszolgálást és a lányok felügyeletét, de jövünk vissza, amilyen hamar csak tudunk. *Közli miután felállt, egyik kezével megtámasztva magát az asztallapon, majd a mondat végeztével vissza is huppan. Reméli a nőnek nem lesz ellenvetése, már úgy vágyik egy kis kimenőre.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.17 18:50:44
1207. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-17 17:37:14
Üzenet elküldve: 2019-07-17 17:37:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Eligazítás//
//Különterem//
*Cassy és Khul neszezéseire, s a férfi intésére nem sokáig fordít külön figyelmet. Apró szemöldökráncolása kisimul, visszatér koncentrációja. Sokkal jobban érdekli most Ralas reakciója, hiszen ő dolgozott keményebben azért, hogy itt állhassanak az első eredményekkel a hátuk mögött, ő tolta át a szekeret az első bukkanókon. Távozását némán figyeli, néma sóhajjal néz utána. Eljött az idő, hogy ő is letegyen valamit az asztalra, noha tudja, hogy Ralas nem ezért bízza rá a dolgokat. Visszafordul a teremben összegyűltekhez egy lágy mosollyal.*
- Akkor haladjunk tovább!
*Gyorsan rendezi gondolatait.*
- A haderő és a biztonság megerősítése mellett természetesen eddigi működésünket is folytatjuk minőségi szolgáltatásainkkal, hiszen bázisunk a Sellőház, s mint Ralas mondta, célunk, hogy fényesen tündököljön és messzire elérjen fénye. Eddigi tapasztalataink alapján a mulató kifogástalanul működik, azonban mindig érdemes átgondolni, van-e valami, amivel még jobbá lehetne tenni. Például hirdetésekkel, rendezvényekkel, új szolgáltatás bevezetésével vagy akár a munkarend átvariálásával könnyíteni a személyzet dolgát, hogy ne legyenek se túlterheltek, se túl egyhangú munkát végzők. Felmerült például egy izzasztókamra építése a fürdőbe, de egyéb ötletekre is mindig nyitottak vagyunk.
*Puha mosollyal zárja a gondolatot.*
- A közbiztonság javításán túl szeretnénk, ha a kikötőben szervezett halpiac működne, persze mindenféle portékával kiegészülve. Élnek itt tisztességes mesteremberek, az eladók és vevők azonban többnyire csak keresgéléssel, hallomás útján, tán némi szerencsével találják meg egymást, kicsi, megbízhatatlan a forgalom. Ha lenne egy védett hely, ahol standot bérelhetnek és a vevők el mernek jönni messzebbről is, fellendülhetne a kereskedelem. A piac építését és üzemeltetését is meg kell oldani, szeretnénk zászlóshajóként az ügy mögé állni.
*Tekintete az újak felé mozdul.*
- Ehhez is sok munkaerőre lesz szükség, reményeink szerint az új munkahelyek teremtésével a lakosok számára vonzó alternatívát nyújtunk a talán nem olyan egyenes úthoz képest, melyen sokan járnak.
*Kezdenek egyre távolibbra tűzött célok felé haladni, ezért nem olyan részletesen beszél már róluk, hiszen maguk sem láthatnak ennyire előre mindent.*
- Terjeszkedni szeretnénk, mind a kikötőben, mind távolabb. Diplomáciai kapcsolatokat és kölcsönösen előnyös üzleteket keresünk más csoportosulásokkal.
*Pillantása Reyraa arcán állapodik meg néhány pillanatra.*
- Szeretnénk fellendíteni az Artheniorral összekötő folyón a személyi és áruszállító hajózást, erősítve annak védettségét, és összekötni a Sellő igényeivel, illetve vendégszeretetével. Tekintetünket a tengerre és a szigetekre is vetettük, szeretnénk feltérképezni kiaknázatlan kincseit, páratlan romantikáját szervezett üdülési célokra fordítani.
*Átgondolja, mit szeretne még elmondani, de úgy érzi, már ezzel is elég sok dolgot közölt, amivel bizonyíthatja, hogy Ralas mire gondolt, amikor azt mondta, nagyot álmodnak. Nagyon sok tervük van csupán nagy vonalakban is, és ha ezt lebontják a megvalósítás szintjére, érezhető, hogy mindenkinek tele lesz mindkét keze munkával. Érezhetik továbbá, hogy szükség van rájuk, minden rejtett képességükkel együtt, külön-külön mindenki értékes tagja lehet a csapatnak.*
- Ezek az álmok, amikről hallottatok Ralastól. Holnap kezdjük a munkát az edzőterem építésével, a járőrözéssel, és persze a mulató üzemeltetésével. Ernuss és Shanneira.
*Pillant egyikre, majd másikra.*
- Szeretném, ha a pince átalakításánál kezdenétek holnap. Darelld majd eligazít titeket. Shanneira felelősségére bízom a munkálatokat. Természetesen segítséget is kérhetsz, Darelldhez nyugodtan fordulhatsz majd ez ügyben. Ralasszal megegyeztünk abban, hogy a feladatokat mindig egy konkrét személyre bízzuk, aki összefogja a csapatot, és ezt szándékosan váltogatjuk feladatról feladatra, hogy mindenki bizonyíthasson, akár még önmagának is. Egyelőre tehát nincs hierarchia, legalábbis nem állandó és ranghoz kötött, de az aktuális felelősnek utasítási joga van, cserébe ő kérhető számon, ha nem teljesíti a csapat a feladatot. Ralasszal, Darellddel, Alfonzzal és velem egyébként így is bőven sok irányítóhoz kell igazodnotok.
*Teszi hozzá megértő mosollyal.*
- Így mindenki képességei megmutatkoznak és fejlődnek, és idővel kiérdemlés alapján hozunk létre pozíciókat. Másfelől a munka is sokszínűbb lesz, nem szeretnénk senkit beskatulyázni egy-egy megkövült szerepbe. Feladatokat magatok is kezdeményezhettek, amivel szeretnétek foglalkozni.
*Ezután a ficánkoló zsoldos és az elegáns csendességbe burkolózó mélységi nő felé fordítja figyelmét.*
- Reyraa és Khul'ie. Ti lesztek az első járőrök. Khul már tapasztalt alkalmazott itt, ezért rábízlak az úton, Reyraa.
*Következik a kimaradó hármas.*
- Dreyia, Mady és Cassy. Nektek természetesen a mulató üzemeltetése a feladatotok. Valamelyikőtök mindig legyen ott, váltva az irányítást. Javaslom, Mady legyen elsőként a kulcsember, az ő dolga, hogy a kiszolgálás akadozás nélkül menjen. Ehhez nem feltétlenül kell neki ott állnia és mindent megcsinálnia persze. A két lányt tekintsd a csapatodnak!
*Még egyszer átgondolja az elhangzottak listáját.*
- Ennyit kívántam mondani, de természetesen most ti is szót kaptok. Kérdezzetek, szóljatok hozzá nyugodtan! Akkor is, ha csak most érkeztetek. Számít a véleményetek.
*Mindenkin megáll kicsit a tekintete, ahogy körbenéz.*
//Különterem//
*Cassy és Khul neszezéseire, s a férfi intésére nem sokáig fordít külön figyelmet. Apró szemöldökráncolása kisimul, visszatér koncentrációja. Sokkal jobban érdekli most Ralas reakciója, hiszen ő dolgozott keményebben azért, hogy itt állhassanak az első eredményekkel a hátuk mögött, ő tolta át a szekeret az első bukkanókon. Távozását némán figyeli, néma sóhajjal néz utána. Eljött az idő, hogy ő is letegyen valamit az asztalra, noha tudja, hogy Ralas nem ezért bízza rá a dolgokat. Visszafordul a teremben összegyűltekhez egy lágy mosollyal.*
- Akkor haladjunk tovább!
*Gyorsan rendezi gondolatait.*
- A haderő és a biztonság megerősítése mellett természetesen eddigi működésünket is folytatjuk minőségi szolgáltatásainkkal, hiszen bázisunk a Sellőház, s mint Ralas mondta, célunk, hogy fényesen tündököljön és messzire elérjen fénye. Eddigi tapasztalataink alapján a mulató kifogástalanul működik, azonban mindig érdemes átgondolni, van-e valami, amivel még jobbá lehetne tenni. Például hirdetésekkel, rendezvényekkel, új szolgáltatás bevezetésével vagy akár a munkarend átvariálásával könnyíteni a személyzet dolgát, hogy ne legyenek se túlterheltek, se túl egyhangú munkát végzők. Felmerült például egy izzasztókamra építése a fürdőbe, de egyéb ötletekre is mindig nyitottak vagyunk.
*Puha mosollyal zárja a gondolatot.*
- A közbiztonság javításán túl szeretnénk, ha a kikötőben szervezett halpiac működne, persze mindenféle portékával kiegészülve. Élnek itt tisztességes mesteremberek, az eladók és vevők azonban többnyire csak keresgéléssel, hallomás útján, tán némi szerencsével találják meg egymást, kicsi, megbízhatatlan a forgalom. Ha lenne egy védett hely, ahol standot bérelhetnek és a vevők el mernek jönni messzebbről is, fellendülhetne a kereskedelem. A piac építését és üzemeltetését is meg kell oldani, szeretnénk zászlóshajóként az ügy mögé állni.
*Tekintete az újak felé mozdul.*
- Ehhez is sok munkaerőre lesz szükség, reményeink szerint az új munkahelyek teremtésével a lakosok számára vonzó alternatívát nyújtunk a talán nem olyan egyenes úthoz képest, melyen sokan járnak.
*Kezdenek egyre távolibbra tűzött célok felé haladni, ezért nem olyan részletesen beszél már róluk, hiszen maguk sem láthatnak ennyire előre mindent.*
- Terjeszkedni szeretnénk, mind a kikötőben, mind távolabb. Diplomáciai kapcsolatokat és kölcsönösen előnyös üzleteket keresünk más csoportosulásokkal.
*Pillantása Reyraa arcán állapodik meg néhány pillanatra.*
- Szeretnénk fellendíteni az Artheniorral összekötő folyón a személyi és áruszállító hajózást, erősítve annak védettségét, és összekötni a Sellő igényeivel, illetve vendégszeretetével. Tekintetünket a tengerre és a szigetekre is vetettük, szeretnénk feltérképezni kiaknázatlan kincseit, páratlan romantikáját szervezett üdülési célokra fordítani.
*Átgondolja, mit szeretne még elmondani, de úgy érzi, már ezzel is elég sok dolgot közölt, amivel bizonyíthatja, hogy Ralas mire gondolt, amikor azt mondta, nagyot álmodnak. Nagyon sok tervük van csupán nagy vonalakban is, és ha ezt lebontják a megvalósítás szintjére, érezhető, hogy mindenkinek tele lesz mindkét keze munkával. Érezhetik továbbá, hogy szükség van rájuk, minden rejtett képességükkel együtt, külön-külön mindenki értékes tagja lehet a csapatnak.*
- Ezek az álmok, amikről hallottatok Ralastól. Holnap kezdjük a munkát az edzőterem építésével, a járőrözéssel, és persze a mulató üzemeltetésével. Ernuss és Shanneira.
*Pillant egyikre, majd másikra.*
- Szeretném, ha a pince átalakításánál kezdenétek holnap. Darelld majd eligazít titeket. Shanneira felelősségére bízom a munkálatokat. Természetesen segítséget is kérhetsz, Darelldhez nyugodtan fordulhatsz majd ez ügyben. Ralasszal megegyeztünk abban, hogy a feladatokat mindig egy konkrét személyre bízzuk, aki összefogja a csapatot, és ezt szándékosan váltogatjuk feladatról feladatra, hogy mindenki bizonyíthasson, akár még önmagának is. Egyelőre tehát nincs hierarchia, legalábbis nem állandó és ranghoz kötött, de az aktuális felelősnek utasítási joga van, cserébe ő kérhető számon, ha nem teljesíti a csapat a feladatot. Ralasszal, Darellddel, Alfonzzal és velem egyébként így is bőven sok irányítóhoz kell igazodnotok.
*Teszi hozzá megértő mosollyal.*
- Így mindenki képességei megmutatkoznak és fejlődnek, és idővel kiérdemlés alapján hozunk létre pozíciókat. Másfelől a munka is sokszínűbb lesz, nem szeretnénk senkit beskatulyázni egy-egy megkövült szerepbe. Feladatokat magatok is kezdeményezhettek, amivel szeretnétek foglalkozni.
*Ezután a ficánkoló zsoldos és az elegáns csendességbe burkolózó mélységi nő felé fordítja figyelmét.*
- Reyraa és Khul'ie. Ti lesztek az első járőrök. Khul már tapasztalt alkalmazott itt, ezért rábízlak az úton, Reyraa.
*Következik a kimaradó hármas.*
- Dreyia, Mady és Cassy. Nektek természetesen a mulató üzemeltetése a feladatotok. Valamelyikőtök mindig legyen ott, váltva az irányítást. Javaslom, Mady legyen elsőként a kulcsember, az ő dolga, hogy a kiszolgálás akadozás nélkül menjen. Ehhez nem feltétlenül kell neki ott állnia és mindent megcsinálnia persze. A két lányt tekintsd a csapatodnak!
*Még egyszer átgondolja az elhangzottak listáját.*
- Ennyit kívántam mondani, de természetesen most ti is szót kaptok. Kérdezzetek, szóljatok hozzá nyugodtan! Akkor is, ha csak most érkeztetek. Számít a véleményetek.
*Mindenkin megáll kicsit a tekintete, ahogy körbenéz.*
1206. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-17 14:39:16
Üzenet elküldve: 2019-07-17 14:39:16
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Eligazítás//
//Különterem//
*Megkönnyebbül egy kicsikét, mikor nem történik nagyobb baj, bár tekintete aggódó marad. Nem annyira Khul állapota miatt, azt ugyanis tudja kezelni, ahogyan biztosan a férfi is, mint inkább a lehetséges következmények okán, ha megzavarja az eseményt. Ő tudja, hogy a zsoldos milyen megbízható, rendes fickó, még ha kissé szeles és csélcsap is néha, így ha kell, falaz neki, hogy ne essék rossz megítélés alá. Mikor tekintetük találkozik, vidám fények költöznek a szemeibe és elmosolyodik, Khul még van annyira józan, hogy tudjon fókuszálni, legalább néhány pillanatra.*
- Rendben.
*Két pohár töményet tölt csendesen, óvatosan megdöntött pohárral, hogy ne kotyogjon, aztán egyet Shannak, egyet Khulnak ad át kedves mosollyal.*
- Tessék!
*Egy ideig hallgatják a monológot, s persze az utolsó téma üti szíven. Azt gondolja, szép csendben el tudja rejteni fájdalmát, mely nem csupán a lány miatt fojtogatja a torkát. Khul viszont nem csak felfigyel rá, de igen szokatlan módon próbálja kirántani ebből, meg másból is, a zsineg ugyanis, melyet megmarkol, kibontja a záró masnit ruháján, mely azonnal enged, s majdnem kivillantja Cassy egyébként sem túlzottan rejtegetett bájait. Szerencsére a lány megérzi, hogy a ruha lazul, ezért meglepett nyikkanással, ijedten kapja kezeit mellkasához, illetve a zsineghez, tán Khul kezét is elkapva vele, még mielőtt túl sokat mutatna meg magából.*
- Jaj, kedves, óvatosan!
*Suttogja a füle hegyéig vörösödve, és megpróbál elfordulva Khul mögé bújni, míg ruhája a helyére nem kerül. Nem sok árnyalattal világosabban fordul vissza gyarapodó ivókörükhöz, ellenőrizve, hogy kínos figyelemmel kell-e számolnia. Az italra nem is kell rábeszélni, bólogatva átveszi, zavart mosollyal koccint vele halkan és Shannal is, majd egy nagyot kortyol belőle. Az ital azonban erős, így a könnyek és a pír most ettől kezdenek visszatérni hozzá. Megfontoltan leheli ki a levegőt a száján, némi enyhülést remélve a légmozgástól.*
- Nem tudom.
*Néz szomorúan Ralas után. Talán a tűz felemlegetése lett volna a baj? Megértené, ha őt is felkavarta volna.*
- De szeretném, ha újra szívből mosolyogna.
*Némán sóhajt, és Khul ábrázatát látva maga legalább elmosolyodik.*
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.07.17 19:22:16, a következő indokkal:
Hibás javítás
//Különterem//
*Megkönnyebbül egy kicsikét, mikor nem történik nagyobb baj, bár tekintete aggódó marad. Nem annyira Khul állapota miatt, azt ugyanis tudja kezelni, ahogyan biztosan a férfi is, mint inkább a lehetséges következmények okán, ha megzavarja az eseményt. Ő tudja, hogy a zsoldos milyen megbízható, rendes fickó, még ha kissé szeles és csélcsap is néha, így ha kell, falaz neki, hogy ne essék rossz megítélés alá. Mikor tekintetük találkozik, vidám fények költöznek a szemeibe és elmosolyodik, Khul még van annyira józan, hogy tudjon fókuszálni, legalább néhány pillanatra.*
- Rendben.
*Két pohár töményet tölt csendesen, óvatosan megdöntött pohárral, hogy ne kotyogjon, aztán egyet Shannak, egyet Khulnak ad át kedves mosollyal.*
- Tessék!
*Egy ideig hallgatják a monológot, s persze az utolsó téma üti szíven. Azt gondolja, szép csendben el tudja rejteni fájdalmát, mely nem csupán a lány miatt fojtogatja a torkát. Khul viszont nem csak felfigyel rá, de igen szokatlan módon próbálja kirántani ebből, meg másból is, a zsineg ugyanis, melyet megmarkol, kibontja a záró masnit ruháján, mely azonnal enged, s majdnem kivillantja Cassy egyébként sem túlzottan rejtegetett bájait. Szerencsére a lány megérzi, hogy a ruha lazul, ezért meglepett nyikkanással, ijedten kapja kezeit mellkasához, illetve a zsineghez, tán Khul kezét is elkapva vele, még mielőtt túl sokat mutatna meg magából.*
- Jaj, kedves, óvatosan!
*Suttogja a füle hegyéig vörösödve, és megpróbál elfordulva Khul mögé bújni, míg ruhája a helyére nem kerül. Nem sok árnyalattal világosabban fordul vissza gyarapodó ivókörükhöz, ellenőrizve, hogy kínos figyelemmel kell-e számolnia. Az italra nem is kell rábeszélni, bólogatva átveszi, zavart mosollyal koccint vele halkan és Shannal is, majd egy nagyot kortyol belőle. Az ital azonban erős, így a könnyek és a pír most ettől kezdenek visszatérni hozzá. Megfontoltan leheli ki a levegőt a száján, némi enyhülést remélve a légmozgástól.*
- Nem tudom.
*Néz szomorúan Ralas után. Talán a tűz felemlegetése lett volna a baj? Megértené, ha őt is felkavarta volna.*
- De szeretném, ha újra szívből mosolyogna.
*Némán sóhajt, és Khul ábrázatát látva maga legalább elmosolyodik.*
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.07.17 19:22:16, a következő indokkal:
Hibás javítás
1205. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-17 13:02:30
Üzenet elküldve: 2019-07-17 13:02:30
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Eligazítás//
//Különterem//
*Az apró kilengést Cassy korrigálja egy jól irányzott alsó madárfogással, ami miatt bár hálásan, de kuncogva és fejét rázva néz rá.*
- Nincs gáz kicsilány, ne parázz. Persze, hogy jól vagyok, én ne lennék, nahajj! *Legyinti el rögtön, hogy aztán egy felhörrenést fojtson vissza rögtön ezután.* Vissza... visszafogni? *Hangja még megmaradt a szükséges határérték alatt, Zammiria figyelmét már így is láthatóan felkeltették.*
- Bocsesz! *Formázza artikuláltan ajka, s kezével is int, hogy csak majdnem egy néma róka settenkedett a bokája mögé, amin majdnem átesett, de már nincs gond.* Figyelek... nagyon is figyelek. *Pillant hirtelen Cassy arcára, s tekintetét övébe fúrja egy röpke pillanatra, ami aztán ismét csak egymákonyos vigyorba fullad meg. Ugyanezzel a kissé bárgyú vigyorral pillant fel, legújabb druszája Shan is megérkezik, ráadásul rögtön egy jól irányzott sutyorgást is kap, mire máris többre értékeli az eltelt napot. Ivócimborája akadt! Bizonyára lesz ennek még böjtje, de egy ilyen szép kérést egyszerűen, mézgombából és fagyöngyből álló nagy szíve nem tud visszautasítani. Időközben Zammiria belelendül, ami már érdekesebbre sikeredik, mint a korábban hallott beszéd, így megtorpanása ennek is köszönhető. Sellő, pipa. Kikötő, pipa. Biztonság, hatalom, segítség, gyúrás pipa. A provokáció szót egy kissé megint csak magának érzi ~ Mi a franc van velem, eddig nem volt lelkiismeretem?! ~ emiatt magához képest szendén és buzgón hajtja le a fejét, bizony a provokáció csúnya dolog és minden eszközzel fel kell lépni ellene. Akár egy eminens diák... aki nem mellesleg vélhetően az éjszaka végén ki is dobja a taccsot. Sündisznó módjára oldalazik, lassan és óvatosan, azonban Cassy megelőzi.*
- Kedves tőled, drága. *Sutyorogja még halkabban.*
- Te, Shan, ezt kóstold meg! *Sutyorog tovább, közben oda-odabólint, mikor egy-egy mondat megtetszik neki. Ha fél szemére vak lenne, és egy füle hiányozna is, észrevenné a csibebogár hangulatváltozását. Egy rövid ideig csak nézi, majd Shan felé biccentve, vesz még egy pohárral, aztán Cassy kötőjét megfogva, már, ha van neki ilyen, társaságukba húzza.*
- Nesze, tolj be egyet, ne lógasd az orrod, ez mindig segít! Igaz, Shan? *Mondja, aztán Cassy kezébe nyomja az italt, hozzáverve halkan sajátját, ha teheti Shan felé is koccint, aztán lehúzza immár a... a... talán az ötödiket.*
- Emmeg hová megy, nemisivottmég?! *Kapja szívéhez kezét, mikor látja, hogy a másik főnök elvonul, mint, aki éppen a csigabigák párzási szokásainak böjtidejét próbálja kiszámolni fejben.*
//Különterem//
*Az apró kilengést Cassy korrigálja egy jól irányzott alsó madárfogással, ami miatt bár hálásan, de kuncogva és fejét rázva néz rá.*
- Nincs gáz kicsilány, ne parázz. Persze, hogy jól vagyok, én ne lennék, nahajj! *Legyinti el rögtön, hogy aztán egy felhörrenést fojtson vissza rögtön ezután.* Vissza... visszafogni? *Hangja még megmaradt a szükséges határérték alatt, Zammiria figyelmét már így is láthatóan felkeltették.*
- Bocsesz! *Formázza artikuláltan ajka, s kezével is int, hogy csak majdnem egy néma róka settenkedett a bokája mögé, amin majdnem átesett, de már nincs gond.* Figyelek... nagyon is figyelek. *Pillant hirtelen Cassy arcára, s tekintetét övébe fúrja egy röpke pillanatra, ami aztán ismét csak egymákonyos vigyorba fullad meg. Ugyanezzel a kissé bárgyú vigyorral pillant fel, legújabb druszája Shan is megérkezik, ráadásul rögtön egy jól irányzott sutyorgást is kap, mire máris többre értékeli az eltelt napot. Ivócimborája akadt! Bizonyára lesz ennek még böjtje, de egy ilyen szép kérést egyszerűen, mézgombából és fagyöngyből álló nagy szíve nem tud visszautasítani. Időközben Zammiria belelendül, ami már érdekesebbre sikeredik, mint a korábban hallott beszéd, így megtorpanása ennek is köszönhető. Sellő, pipa. Kikötő, pipa. Biztonság, hatalom, segítség, gyúrás pipa. A provokáció szót egy kissé megint csak magának érzi ~ Mi a franc van velem, eddig nem volt lelkiismeretem?! ~ emiatt magához képest szendén és buzgón hajtja le a fejét, bizony a provokáció csúnya dolog és minden eszközzel fel kell lépni ellene. Akár egy eminens diák... aki nem mellesleg vélhetően az éjszaka végén ki is dobja a taccsot. Sündisznó módjára oldalazik, lassan és óvatosan, azonban Cassy megelőzi.*
- Kedves tőled, drága. *Sutyorogja még halkabban.*
- Te, Shan, ezt kóstold meg! *Sutyorog tovább, közben oda-odabólint, mikor egy-egy mondat megtetszik neki. Ha fél szemére vak lenne, és egy füle hiányozna is, észrevenné a csibebogár hangulatváltozását. Egy rövid ideig csak nézi, majd Shan felé biccentve, vesz még egy pohárral, aztán Cassy kötőjét megfogva, már, ha van neki ilyen, társaságukba húzza.*
- Nesze, tolj be egyet, ne lógasd az orrod, ez mindig segít! Igaz, Shan? *Mondja, aztán Cassy kezébe nyomja az italt, hozzáverve halkan sajátját, ha teheti Shan felé is koccint, aztán lehúzza immár a... a... talán az ötödiket.*
- Emmeg hová megy, nemisivottmég?! *Kapja szívéhez kezét, mikor látja, hogy a másik főnök elvonul, mint, aki éppen a csigabigák párzási szokásainak böjtidejét próbálja kiszámolni fejben.*
1204. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-17 09:41:21
Üzenet elküldve: 2019-07-17 09:41:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ale, Mady//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Tagadni se lenne érdemes, hogy mennyire élvezi, azt, ahogy az elf behódol minden kívánalmának és számára gyerekesnek tűnő apró önzésének sem mond ellent. Élvezi, ahogy a két mezítelen test egymást perzselve összeér és a férfi szívdobogását szinte a sajátja mellett érzi, bár mintha néha a másiké kihagyna egy-egy dobbanást, talán csak a nagy izgalom hevében. Viszont, mikor az elf kiejti azt a bizonyos szót a száján, akaratlanul is összeszorul a gyomra, tagadhatatlan, hogy váratlanul érte a dolog. ~Engem is csak ennyire tartana?~ Áll egy pillanatra meg, hogy lazítson a fogáson, lihegve kapkodó ajkai pedig minden időt kihasználnak, míg újabb harcba nem indítják őket, a pihenésre. Ám a nagy merengés és civódás nem tart sokáig, hiszen a férfi nem nyugszik bele a tétlenségbe, és kebleit finom fogásába véve, cirógatja, kényezteti. Talán pont e miatt, néhány hosszúra nyúlt perc után azon kapja magát, hogy immár ismét visszaesett, rabjává lett az elf illatának, ami már az imént sem hagyta nyugodni puha ajkait. ~Fattyú mi?~ Visszhangzik a fejében azaz egyetlen szó, ami miatt most annyira indulatos, de ki hibáztatná, hallotta már elégszer, nem igazán hiányzott neki. Egyre jobban loholja bele magát, talán nem volt a legjobb ötlet, ezt pont most felvetnie a férfinek, ugyanis kezdi egyre erősebb harapádokkal, egyre durvább és türelmetlenebb érintésekkel jutalmazni érte. Nem is telik bele sok, talán Aleimord is érzi, ezt a féktelennek tűnő indulatot muszáj megzabolázni, így a saját kezébe veszi az irányítást és a nő hálás érte, hogy kioltani kész a felgyülemlett tettvágyát. Megeshet, hogy nem ő az egyetlen lekötelezettje, hiszen kétségtelen, hogy a nő szenvedélyes kóstolásvágya már megszínezte a férfi bőrét, ami feltehetőleg másnap már egészen más színekben fog játszani. Az aktust követően csak törődő karjaiba fonja hátulról és búgó hangon a fülébe súg, egy kedves dorgálást vagy finom utalást, mi szerint pont eleget nyüstölte már remegéssel többször átitatott testét. A fülcimpaharapásra csak kibukó kuncogás a válasz, közben a férfi egyik kezéért nyúl és a hasáig vezeti, ahol érzi, hogy a pozíció számára is már kényelmes, és óvatosan simogatni kezdi az ujjait.*
-Mert szerinted a vendégeken én élem ki magam? Te is tudod, hogy ez nem így működik. *Mondja halkan, de a hangján hallatszik, hogy mulattatja az elgondolás, hogy a legközelebbi vendégen jól kiélje magát.*
-Az elmúlt néhány napban különösen faragatlan alakok jöttek, nem győztem mosolyogni. *Ezt is csak úgy vicceskedve jegyzi meg.*
-Talán majd holnap. Mert vannak nagyon figyelmes és kedves, főleg visszajáró vendégeim, de ha egy nagyobb hajó köt ki, akkor az elmúlt néhány napban tapasztaltak nem szokatlanok. Azt gondolom már mondanom se kell, hogy ha mégis kedvem támad, azt se egy férfi szokta kielégíteni.*Magyarázza, az utolsó mondat pedig egy kaján mosolyt húz az arcára, még a szabad kezét is a szája elé rántva, mert talán ez már tényleg sok. Nem kellett volna hozzá tennie, de kicsúszott.*
-Arról ne is beszéljünk, hogy te egészen más kategóriába esel, mint ők, de szerintem ezzel nem mondtam újat. *Ezzel kicsit fészkelődve, de még jobban odasimul a mögötte fekvőhöz egy elhaló sóhajjal jelezve, hogy minden porcikája megfelelő helyre került.*
//Ale, Mady//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Tagadni se lenne érdemes, hogy mennyire élvezi, azt, ahogy az elf behódol minden kívánalmának és számára gyerekesnek tűnő apró önzésének sem mond ellent. Élvezi, ahogy a két mezítelen test egymást perzselve összeér és a férfi szívdobogását szinte a sajátja mellett érzi, bár mintha néha a másiké kihagyna egy-egy dobbanást, talán csak a nagy izgalom hevében. Viszont, mikor az elf kiejti azt a bizonyos szót a száján, akaratlanul is összeszorul a gyomra, tagadhatatlan, hogy váratlanul érte a dolog. ~Engem is csak ennyire tartana?~ Áll egy pillanatra meg, hogy lazítson a fogáson, lihegve kapkodó ajkai pedig minden időt kihasználnak, míg újabb harcba nem indítják őket, a pihenésre. Ám a nagy merengés és civódás nem tart sokáig, hiszen a férfi nem nyugszik bele a tétlenségbe, és kebleit finom fogásába véve, cirógatja, kényezteti. Talán pont e miatt, néhány hosszúra nyúlt perc után azon kapja magát, hogy immár ismét visszaesett, rabjává lett az elf illatának, ami már az imént sem hagyta nyugodni puha ajkait. ~Fattyú mi?~ Visszhangzik a fejében azaz egyetlen szó, ami miatt most annyira indulatos, de ki hibáztatná, hallotta már elégszer, nem igazán hiányzott neki. Egyre jobban loholja bele magát, talán nem volt a legjobb ötlet, ezt pont most felvetnie a férfinek, ugyanis kezdi egyre erősebb harapádokkal, egyre durvább és türelmetlenebb érintésekkel jutalmazni érte. Nem is telik bele sok, talán Aleimord is érzi, ezt a féktelennek tűnő indulatot muszáj megzabolázni, így a saját kezébe veszi az irányítást és a nő hálás érte, hogy kioltani kész a felgyülemlett tettvágyát. Megeshet, hogy nem ő az egyetlen lekötelezettje, hiszen kétségtelen, hogy a nő szenvedélyes kóstolásvágya már megszínezte a férfi bőrét, ami feltehetőleg másnap már egészen más színekben fog játszani. Az aktust követően csak törődő karjaiba fonja hátulról és búgó hangon a fülébe súg, egy kedves dorgálást vagy finom utalást, mi szerint pont eleget nyüstölte már remegéssel többször átitatott testét. A fülcimpaharapásra csak kibukó kuncogás a válasz, közben a férfi egyik kezéért nyúl és a hasáig vezeti, ahol érzi, hogy a pozíció számára is már kényelmes, és óvatosan simogatni kezdi az ujjait.*
-Mert szerinted a vendégeken én élem ki magam? Te is tudod, hogy ez nem így működik. *Mondja halkan, de a hangján hallatszik, hogy mulattatja az elgondolás, hogy a legközelebbi vendégen jól kiélje magát.*
-Az elmúlt néhány napban különösen faragatlan alakok jöttek, nem győztem mosolyogni. *Ezt is csak úgy vicceskedve jegyzi meg.*
-Talán majd holnap. Mert vannak nagyon figyelmes és kedves, főleg visszajáró vendégeim, de ha egy nagyobb hajó köt ki, akkor az elmúlt néhány napban tapasztaltak nem szokatlanok. Azt gondolom már mondanom se kell, hogy ha mégis kedvem támad, azt se egy férfi szokta kielégíteni.*Magyarázza, az utolsó mondat pedig egy kaján mosolyt húz az arcára, még a szabad kezét is a szája elé rántva, mert talán ez már tényleg sok. Nem kellett volna hozzá tennie, de kicsúszott.*
-Arról ne is beszéljünk, hogy te egészen más kategóriába esel, mint ők, de szerintem ezzel nem mondtam újat. *Ezzel kicsit fészkelődve, de még jobban odasimul a mögötte fekvőhöz egy elhaló sóhajjal jelezve, hogy minden porcikája megfelelő helyre került.*
1203. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-16 23:26:18
Üzenet elküldve: 2019-07-16 23:26:18
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Eligazítás//
//Különterem//
*Khul furcsaságát egyelőre nem érzi komolyabb intő jelnek, s mivel utána jön, járása bizonytalanságáról is lemarad. Sosem gyűltek még így össze, pedig sokszor tervezték, csak hát a munka folyamatosan érkezett. Izgatott várakozással néz tehát a program elébe, hiszen még alig tud valamit kollégáiról, nem különben a szokatlan vezető páros terveiről. Szája sarkában állandósult mosollyal teszi kezeit egymásra maga előtt, s hegyezi füleit Zammiria csendes hangjára. Khul megjegyzésére odahajol hozzá, és halk szusszanássá fojtja kuncogását a felvezetés értékelése miatt.
Ralas megnyitója igazán ünnepélyesre sikeredik, ugyanakkor megindítónak is érzi, hogy eléjük tárja magát ilyen leplezetlenül. Mikor megismerte Ralast, persze ez alatt nem első találkozásuk zavarba ejtő pillanatát érti, egy kedves, figyelmes, nehéz gondokkal küzdő embert látott benne, aki mindenkire odafigyel és erején felül törekszik másokért. Lám, most is mind kapnak tőle néhány személyes, kedves szót, Cassy szégyenlős mosollyal süti le szemeit, mikor sorra kerül Darellddel. Amit pedig a többiekről hall, azt igyekszik az eszébe vésni. Reyraa révén elhangzik valami, ami különösen felkelti a figyelmét. Mindig is szeretett azokkal foglalkozni, akik valahogy magányosnak tűnnek, nem találják a helyüket. El is határozza, hogy oda fog figyelni a nőre külön, hogy megkönnyítse beilleszkedését. Már most is küld felé egy barátságos mosolyt, ha netán Reyraa feléje néz. Hamarosan viszont Khul mond valamit, amire szinte automatikusan felelve fordul oda.*
- Rendben.
*A fejét aztán visszakapja rá, mert a férfi furcsán megbillen, meg is fogja gyorsan a könyökét, legalábbis megpróbálja.*
- Oh, jól vagy?
*Súgja aggodalmasan, s most tűnik fel neki, hogy itt valami nem stimmel, ezért közelebb lép.*
- Ó, kedves, nem kellene egy kicsit lassítanod?
*Mosolyog rá szelíden.*
- Hosszú még az este, most viszont figyelni kellene.
*Azonban lehet, hogy Khul lelkére nem tud ezzel hatni, Shan ellenben csatlakozni kíván az ivásban, két poharat pedig körülményes lenne hoznia, ha ilyen bizonytalan a lábán. Ha Khul hajthatatlan, mert hát tántoríthatatlannak most nem nevezhető, akkor inkább vele tart, hogy töltsön mindkettejüknek.*
- Segítek.
*Az hiányzik, hogy csörömpölni kezdjen a palackokkal, így is furcsa pillantásokat kapnak. Az őrséggel kapcsolatos dolgok közvetlenül nem érintik, de Khult igen, ezért helyette is igyekszik figyelni. A tűzről és áldozatáról hallva, bárhol legyen is éppen, elsápadva kapja fel a fejét. Mélyen megrendíti a hír. Ő fedezte fel a füstöt, s mikor kiderült, hogy a zárt ajtón túl van valaki, kis híján összerogytak térdei. Ezt most újraéli, miképp a lány agóniájának fájdalmait is elképzeli és megszakad a szíve. Ha ő is okozta a tüzet, keményen megfizetett érte. Néhány pillanattal később könnyek gyűlnek a szemébe, amiket gyorsan kitöröl. Igyekszik rejtegetni arcát. Alig-alig észleli, hogy mi történik, de látja, hogy Ralas elvonul. Hihetné, hogy az eligazításnak vége, de az utolsó szavak nem erről vallottak.*
A hozzászólás írója (Cahress Damastant) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.16 23:31:29
//Különterem//
*Khul furcsaságát egyelőre nem érzi komolyabb intő jelnek, s mivel utána jön, járása bizonytalanságáról is lemarad. Sosem gyűltek még így össze, pedig sokszor tervezték, csak hát a munka folyamatosan érkezett. Izgatott várakozással néz tehát a program elébe, hiszen még alig tud valamit kollégáiról, nem különben a szokatlan vezető páros terveiről. Szája sarkában állandósult mosollyal teszi kezeit egymásra maga előtt, s hegyezi füleit Zammiria csendes hangjára. Khul megjegyzésére odahajol hozzá, és halk szusszanássá fojtja kuncogását a felvezetés értékelése miatt.
Ralas megnyitója igazán ünnepélyesre sikeredik, ugyanakkor megindítónak is érzi, hogy eléjük tárja magát ilyen leplezetlenül. Mikor megismerte Ralast, persze ez alatt nem első találkozásuk zavarba ejtő pillanatát érti, egy kedves, figyelmes, nehéz gondokkal küzdő embert látott benne, aki mindenkire odafigyel és erején felül törekszik másokért. Lám, most is mind kapnak tőle néhány személyes, kedves szót, Cassy szégyenlős mosollyal süti le szemeit, mikor sorra kerül Darellddel. Amit pedig a többiekről hall, azt igyekszik az eszébe vésni. Reyraa révén elhangzik valami, ami különösen felkelti a figyelmét. Mindig is szeretett azokkal foglalkozni, akik valahogy magányosnak tűnnek, nem találják a helyüket. El is határozza, hogy oda fog figyelni a nőre külön, hogy megkönnyítse beilleszkedését. Már most is küld felé egy barátságos mosolyt, ha netán Reyraa feléje néz. Hamarosan viszont Khul mond valamit, amire szinte automatikusan felelve fordul oda.*
- Rendben.
*A fejét aztán visszakapja rá, mert a férfi furcsán megbillen, meg is fogja gyorsan a könyökét, legalábbis megpróbálja.*
- Oh, jól vagy?
*Súgja aggodalmasan, s most tűnik fel neki, hogy itt valami nem stimmel, ezért közelebb lép.*
- Ó, kedves, nem kellene egy kicsit lassítanod?
*Mosolyog rá szelíden.*
- Hosszú még az este, most viszont figyelni kellene.
*Azonban lehet, hogy Khul lelkére nem tud ezzel hatni, Shan ellenben csatlakozni kíván az ivásban, két poharat pedig körülményes lenne hoznia, ha ilyen bizonytalan a lábán. Ha Khul hajthatatlan, mert hát tántoríthatatlannak most nem nevezhető, akkor inkább vele tart, hogy töltsön mindkettejüknek.*
- Segítek.
*Az hiányzik, hogy csörömpölni kezdjen a palackokkal, így is furcsa pillantásokat kapnak. Az őrséggel kapcsolatos dolgok közvetlenül nem érintik, de Khult igen, ezért helyette is igyekszik figyelni. A tűzről és áldozatáról hallva, bárhol legyen is éppen, elsápadva kapja fel a fejét. Mélyen megrendíti a hír. Ő fedezte fel a füstöt, s mikor kiderült, hogy a zárt ajtón túl van valaki, kis híján összerogytak térdei. Ezt most újraéli, miképp a lány agóniájának fájdalmait is elképzeli és megszakad a szíve. Ha ő is okozta a tüzet, keményen megfizetett érte. Néhány pillanattal később könnyek gyűlnek a szemébe, amiket gyorsan kitöröl. Igyekszik rejtegetni arcát. Alig-alig észleli, hogy mi történik, de látja, hogy Ralas elvonul. Hihetné, hogy az eligazításnak vége, de az utolsó szavak nem erről vallottak.*
A hozzászólás írója (Cahress Damastant) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.16 23:31:29
1202. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-16 22:32:25
Üzenet elküldve: 2019-07-16 22:32:25
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Eligazítás//
//Különterem//
//Ralas el//
*Nehéz volt végigmondani, valójában megkínlódott minden szóért. Nem tudja okozott-e bárkiben bármilyen hatást. Valószínűleg akad, aki pusztán szócséplésnek és semmitmondó frázisok egymásután pakolászásának gondolja. Ám legyen. A kikötő úgyis megmutatja arcát, s mi a felszínen közösségnek tűnhet, a mélyben hamar kiderül, hogy nem az. Meg akarta ismertetni múltját, jelenét, s reményteli jövőjét. Bizakodó és optimista természetét, mely hűen megnyilvánul, ha van miért, s kiért dolgoznia. A szirt szélén állva, ugrásra készen nem foglalkoztatták hasonló gondok, úgy, mint a megfelelés, a beszéd, vagy a feladat. Ott csak a mélység volt, mi éppen magába szippantotta egy pillanatra. Zammiria beszél, ezúttal nem néz fel, ismét láthatatlan csuklyájába burkolva magát, karba font kézzel elgondolkodva áll. Csak a gondviselés, vagy a sors tudhatja mi jár a fejében és miért. Érti a szavakat. A terek, a tűz, kósza látomás csupán már, gonosz tett, mi nem érte el célját, persze mindig akad aki rakni fog a tűzre. Amint beáll a csend felpillant, majd Zammiria tekintetére megszólal:*
- Befejeztem. A továbbiakat Zammiria el fogja mondani, az eligazítás után aki akar egyen, igyon. Most, ha megbocsátotok... *Anélkül, hogy bármit mondana, vagy tenne még, egyszerűen elfordul és továbbáll. Mára elég volt. Elfáradt. Kissé talán el is csüggedt. A szobájába érve, halk kattanással zárja az ajtót, majd ágyba zuhanva pihenni tér. Ki tudja mikor és hol éri a reggel?*
//Különterem//
//Ralas el//
*Nehéz volt végigmondani, valójában megkínlódott minden szóért. Nem tudja okozott-e bárkiben bármilyen hatást. Valószínűleg akad, aki pusztán szócséplésnek és semmitmondó frázisok egymásután pakolászásának gondolja. Ám legyen. A kikötő úgyis megmutatja arcát, s mi a felszínen közösségnek tűnhet, a mélyben hamar kiderül, hogy nem az. Meg akarta ismertetni múltját, jelenét, s reményteli jövőjét. Bizakodó és optimista természetét, mely hűen megnyilvánul, ha van miért, s kiért dolgoznia. A szirt szélén állva, ugrásra készen nem foglalkoztatták hasonló gondok, úgy, mint a megfelelés, a beszéd, vagy a feladat. Ott csak a mélység volt, mi éppen magába szippantotta egy pillanatra. Zammiria beszél, ezúttal nem néz fel, ismét láthatatlan csuklyájába burkolva magát, karba font kézzel elgondolkodva áll. Csak a gondviselés, vagy a sors tudhatja mi jár a fejében és miért. Érti a szavakat. A terek, a tűz, kósza látomás csupán már, gonosz tett, mi nem érte el célját, persze mindig akad aki rakni fog a tűzre. Amint beáll a csend felpillant, majd Zammiria tekintetére megszólal:*
- Befejeztem. A továbbiakat Zammiria el fogja mondani, az eligazítás után aki akar egyen, igyon. Most, ha megbocsátotok... *Anélkül, hogy bármit mondana, vagy tenne még, egyszerűen elfordul és továbbáll. Mára elég volt. Elfáradt. Kissé talán el is csüggedt. A szobájába érve, halk kattanással zárja az ajtót, majd ágyba zuhanva pihenni tér. Ki tudja mikor és hol éri a reggel?*
1201. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-16 22:17:10
Üzenet elküldve: 2019-07-16 22:17:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Eligazítás//
//Különterem//
*Míg beszél, tekintete körbejár, mert kíváncsi, ki milyen módon viszonyul hozzájuk, egymáshoz, a helyzethez. Kin látni érdeklődést, ki tűnik türelmetlennek, netán komornak vagy éppen csak látványosan unatkozik. Mindent megjegyez, amit lát, még ha ez csak első benyomás is. A közösség nem egy homogén, akaratlan massza, mely az egyénektől függetlenül létezik és önző elvárásokkal megcsapolható. Messze nem közösség még, kik itt összegyűltek, nem is várható el azonnal. Ám idővel valamennyire egységbe kell rendeződniük, hogy szembe tudjanak nézni az előttük álló próbatételekkel, melyek sokasodni fognak, amint térnyerésükkel mások érdekeit fogják sérteni.
Míg Ralas beszél, elsősorban őt figyeli, illetve azokra pillant, akiket megnevez. Csendes mosollyal néz vissza, mikor rá kerül a sor. Ő érti, miért így vezeti fel az estét. Megtette az első lépést a közösség felé, megmutatta motivációját, ami egy hosszú folyamat alapköve lett. Bemutatta őket is egymásnak, mert velük kezdődik az álom megvalósítása, sőt, tulajdonképpen már el is kezdődött. Ralas az álmodó, ki nem csupán alkalmazottakat lát maga előtt, hanem rettegett harcosokat, rejtélyes kémeket, híres kurtizánokat, kiknek nevét messze földön ismerik majd. S főként a Sellőből szárba szökkenő új erőt. A szó vissza kerül hozzá, így folytatja a gondolatot.*
- Hallhattátok a miértet, most következzék a hogyan! Célunk, mint már néhányan tudjátok, a kikötő arculatának megváltoztatása, hogy virágzó kereskedelmi csomóponttá váljon, ahová el mernek jönni a városokból. Fokozni szeretnénk ezért a fegyveres jelenlétet, hogy javítsuk a közbiztonságot, elsőként a Sellőház és környéke táján. A fogadó biztosítása mellett folyamatos járőrözést szervezünk holnaptól, ezért bővítettük az őrséget, és célunk további harcosokat fogadni. Támogatásukra edzőtermet alakítunk ki a pincében, ez lesz az első feladatok egyike. A harcosok számára kötelező lesz a rendszeres gyakorlatozás. Természetesen mindenki más számára is nyitott lesz, aki használni szeretné.
*Tart egy pillanatnyi szünetet az új gondolat előtt.*
- Szeretném leszögezni, hogy nem célunk provokálni senkit. Akik ismerik a kikötőt, vagy eleget hallottak róla, bizonyosan tudják, hogy kiterjedt szervezetek működnek itt. Egyikük már meglátogatott minket, hogy erőt demonstráljon, és bizonyosan hamar beléjük fogtok akadni odakint. Semlegessé, egyben függetlenné kívánunk válni, nem vetjük alá magunkat egyik oldalnak sem, de ellenségünkké sem kívánjuk tenni őket. Szeretnénk érdekeltté tenni őket a kikötő felvirágoztatásában, de nyilván lesznek súrlódások. Ha kell, fellépünk erővel, de ha lehet, diplomáciát alkalmazunk.
*Hogy erre mennyire lesz vevő a két másik fél, még fogas kérdés, de nem ennek a megbeszélésnek a tárgya.*
- A személyzet, a vendégek és a Sellő vagyonának védelme az első mindenkor. De emellett az utcák biztonságosabbá tétele is cél. A járőrök feladata, hogy helyismeretüket bővítsék, nyitott szemmel járva információt gyűjtsenek, és akár kapcsolatot építsenek informátorokkal is. Ha pedig valaki segítségre szorul, megpróbálják neki megadni azt. Persze kellő körültekintéssel. A minap megtanultuk a saját kárunkon, hogy mennyire nem minden az, aminek először látszik...
*Komoran pillant Ralasra, tán jóváhagyásért, hogy megoszthatja-e most a nap legsötétebb eseményét. Visszafordul aztán a többiekhez.*
- Érkezett hozzánk ma egy toprongyos lány, aki munkát akart és menedéket. Nem volt hová mennie, odakint valószínűleg keserves, rövid élete lett volna a bántalmazások és az éhezés miatt. Befogadtuk. Ő pedig, amint egyedül maradt, magára gyújtotta az irodánkat.
*Tart egy pillanatnyi szünetet, legyűri felsejlő indulatát egy sóhajjal.*
- A személyzet bátor és odaadó segítségével a tüzet megfékeztük, mielőtt továbbterjedt volna, a vendégeket pedig biztonságba helyeztük. Ezúton szeretnénk megköszönni minden jelenlévőnek, aki ebben részt vett. Ugyan a gyújtogató életét vesztette, segítségükkel nem csak a károkat minimalizáltuk, de a vendégek számára is a lehető legkönnyebben ment a programváltás, így szinte mindannyian maradtak, hogy élvezzék rögtönzött piknikünket.
*Hálás tekintete Mady és Dreyia, majd Khul és Cassy felé fordul mosollyal kísérten. Ott egy kicsit ráncolódik szemöldöke, mintha valami zavar támadt volna hátul. De inkább visszanéz Ralasra, vajon akar-e hozzátenni valamit a témához, netán szeretné-e a többi tervet ő elmondani.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.16 22:21:01
//Különterem//
*Míg beszél, tekintete körbejár, mert kíváncsi, ki milyen módon viszonyul hozzájuk, egymáshoz, a helyzethez. Kin látni érdeklődést, ki tűnik türelmetlennek, netán komornak vagy éppen csak látványosan unatkozik. Mindent megjegyez, amit lát, még ha ez csak első benyomás is. A közösség nem egy homogén, akaratlan massza, mely az egyénektől függetlenül létezik és önző elvárásokkal megcsapolható. Messze nem közösség még, kik itt összegyűltek, nem is várható el azonnal. Ám idővel valamennyire egységbe kell rendeződniük, hogy szembe tudjanak nézni az előttük álló próbatételekkel, melyek sokasodni fognak, amint térnyerésükkel mások érdekeit fogják sérteni.
Míg Ralas beszél, elsősorban őt figyeli, illetve azokra pillant, akiket megnevez. Csendes mosollyal néz vissza, mikor rá kerül a sor. Ő érti, miért így vezeti fel az estét. Megtette az első lépést a közösség felé, megmutatta motivációját, ami egy hosszú folyamat alapköve lett. Bemutatta őket is egymásnak, mert velük kezdődik az álom megvalósítása, sőt, tulajdonképpen már el is kezdődött. Ralas az álmodó, ki nem csupán alkalmazottakat lát maga előtt, hanem rettegett harcosokat, rejtélyes kémeket, híres kurtizánokat, kiknek nevét messze földön ismerik majd. S főként a Sellőből szárba szökkenő új erőt. A szó vissza kerül hozzá, így folytatja a gondolatot.*
- Hallhattátok a miértet, most következzék a hogyan! Célunk, mint már néhányan tudjátok, a kikötő arculatának megváltoztatása, hogy virágzó kereskedelmi csomóponttá váljon, ahová el mernek jönni a városokból. Fokozni szeretnénk ezért a fegyveres jelenlétet, hogy javítsuk a közbiztonságot, elsőként a Sellőház és környéke táján. A fogadó biztosítása mellett folyamatos járőrözést szervezünk holnaptól, ezért bővítettük az őrséget, és célunk további harcosokat fogadni. Támogatásukra edzőtermet alakítunk ki a pincében, ez lesz az első feladatok egyike. A harcosok számára kötelező lesz a rendszeres gyakorlatozás. Természetesen mindenki más számára is nyitott lesz, aki használni szeretné.
*Tart egy pillanatnyi szünetet az új gondolat előtt.*
- Szeretném leszögezni, hogy nem célunk provokálni senkit. Akik ismerik a kikötőt, vagy eleget hallottak róla, bizonyosan tudják, hogy kiterjedt szervezetek működnek itt. Egyikük már meglátogatott minket, hogy erőt demonstráljon, és bizonyosan hamar beléjük fogtok akadni odakint. Semlegessé, egyben függetlenné kívánunk válni, nem vetjük alá magunkat egyik oldalnak sem, de ellenségünkké sem kívánjuk tenni őket. Szeretnénk érdekeltté tenni őket a kikötő felvirágoztatásában, de nyilván lesznek súrlódások. Ha kell, fellépünk erővel, de ha lehet, diplomáciát alkalmazunk.
*Hogy erre mennyire lesz vevő a két másik fél, még fogas kérdés, de nem ennek a megbeszélésnek a tárgya.*
- A személyzet, a vendégek és a Sellő vagyonának védelme az első mindenkor. De emellett az utcák biztonságosabbá tétele is cél. A járőrök feladata, hogy helyismeretüket bővítsék, nyitott szemmel járva információt gyűjtsenek, és akár kapcsolatot építsenek informátorokkal is. Ha pedig valaki segítségre szorul, megpróbálják neki megadni azt. Persze kellő körültekintéssel. A minap megtanultuk a saját kárunkon, hogy mennyire nem minden az, aminek először látszik...
*Komoran pillant Ralasra, tán jóváhagyásért, hogy megoszthatja-e most a nap legsötétebb eseményét. Visszafordul aztán a többiekhez.*
- Érkezett hozzánk ma egy toprongyos lány, aki munkát akart és menedéket. Nem volt hová mennie, odakint valószínűleg keserves, rövid élete lett volna a bántalmazások és az éhezés miatt. Befogadtuk. Ő pedig, amint egyedül maradt, magára gyújtotta az irodánkat.
*Tart egy pillanatnyi szünetet, legyűri felsejlő indulatát egy sóhajjal.*
- A személyzet bátor és odaadó segítségével a tüzet megfékeztük, mielőtt továbbterjedt volna, a vendégeket pedig biztonságba helyeztük. Ezúton szeretnénk megköszönni minden jelenlévőnek, aki ebben részt vett. Ugyan a gyújtogató életét vesztette, segítségükkel nem csak a károkat minimalizáltuk, de a vendégek számára is a lehető legkönnyebben ment a programváltás, így szinte mindannyian maradtak, hogy élvezzék rögtönzött piknikünket.
*Hálás tekintete Mady és Dreyia, majd Khul és Cassy felé fordul mosollyal kísérten. Ott egy kicsit ráncolódik szemöldöke, mintha valami zavar támadt volna hátul. De inkább visszanéz Ralasra, vajon akar-e hozzátenni valamit a témához, netán szeretné-e a többi tervet ő elmondani.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.16 22:21:01
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5204-5223