Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 64 (1261. - 1280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1280. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-29 15:51:44
Üzenet elküldve: 2019-07-29 15:51:44
ÚJ
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Mady//
//Érintőlegesen Yeza//
*Darelld szeme is olykor többet lát másokból, mint azt gondolnák. Fontosnak érzi megőrizni a személyzet elégedettségét, hiszen köztük dolgozóként közelebb áll hozzájuk, mint a vezetés, amelynek szavai olykor lepattannak a hitetlenség és bizalmatlanság páncélján. Közvetlen érdeke nem fűződik hozzá, hogy szépeket mondjon vagy átejtsen munkatársai közül bárkit is lazább munkára fogva őket, ezért talán hitelesebb képviselője lehet a tolmácsolt nézeteknek. Hunyorog kissé, de nem szigorúan, inkább csak színlelt vizslatással, mikor olyan könnyedén felelnek neki. Mivel részleteket nem ismer az esti eseményekről, többé-kevésbé kénytelen hagyatkozni arra, amit mondanak neki. Azért persze nem teljesen hagyja rá a dolgot, mert úgy véli, fel kell szólalnia a személyzet védelme, jelen esetben Mady érdekében. Mutatóujját felemeli néhány pillanatig, hogy nyomatékot adjon szavainak.*
- A szorgalom szép erény, ám mi sem vagyunk fáradhatatlanok. Senkinek sem kell hagyni kiszipolyozni magát, mert az hosszútávon visszaüt. A Sellőház virágai különösen becses ékei a mulatónak, fontos, hogy sokáig üdén viruljanak, hiszen nélkülük feleennyit sem érne az egész. Azt persze mindenki maga dönti el, mit bír.
*Jelzi széttárt kezekkel, hogy nem kérdőjelezi meg Mady ítélőképességét, csupán azt kívánja sugallni, hogy erején felül nem kell törekednie.*
- Az értékes munkaerőt pedig meg kell becsülni, így kívánom, hogy a szabadsága beváltsa hozzáfűzött reményeit, és kellemes feltöltődéssel szolgáljon! Hiányolni fogjuk távollétében, ebben biztos lehet.
*Itt mellőzi a mosolygást, hogy szavait ne csak üres bókoknak vegyék, mert nagyon is komolyan gondolja. Mikor a vendég kiléte kerül szóba, egy alig érzékelhető fejmozdulattal jelzi, merre található a vörös fürtök gazdája. Kerüli a nyilvánvaló mutogatást, még csak tekintete sem moccan oda, szeme sarkából így is kiválóan érzékeli, hogy merre van, s úgy sejti, most nem is nagyon fog elugrálni onnan.*
- Yeza kisasszony, a Sellőház kiemelt vendége. Nem volt verekedés, csupán egy apró baleset az este. A hölgy az itt felejtett dohányát kereste, és véletlenül levert egy gazdátlan poharat. Már feltakarítottam és elláttam a sebet. Most sem okoz problémát, így ha mégis inkább itt várakozna, nem fogok neheztelni érte, ha viszont segít, azt természetesen hálásan megköszönöm.
*Udvarias mosolyt ölt, s Mady válaszától függően indul meg vele vagy a dobozzal Yeza asztala felé.*
A hozzászólás írója (Darelld Oryw [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.29 15:53:38
//Érintőlegesen Yeza//
*Darelld szeme is olykor többet lát másokból, mint azt gondolnák. Fontosnak érzi megőrizni a személyzet elégedettségét, hiszen köztük dolgozóként közelebb áll hozzájuk, mint a vezetés, amelynek szavai olykor lepattannak a hitetlenség és bizalmatlanság páncélján. Közvetlen érdeke nem fűződik hozzá, hogy szépeket mondjon vagy átejtsen munkatársai közül bárkit is lazább munkára fogva őket, ezért talán hitelesebb képviselője lehet a tolmácsolt nézeteknek. Hunyorog kissé, de nem szigorúan, inkább csak színlelt vizslatással, mikor olyan könnyedén felelnek neki. Mivel részleteket nem ismer az esti eseményekről, többé-kevésbé kénytelen hagyatkozni arra, amit mondanak neki. Azért persze nem teljesen hagyja rá a dolgot, mert úgy véli, fel kell szólalnia a személyzet védelme, jelen esetben Mady érdekében. Mutatóujját felemeli néhány pillanatig, hogy nyomatékot adjon szavainak.*
- A szorgalom szép erény, ám mi sem vagyunk fáradhatatlanok. Senkinek sem kell hagyni kiszipolyozni magát, mert az hosszútávon visszaüt. A Sellőház virágai különösen becses ékei a mulatónak, fontos, hogy sokáig üdén viruljanak, hiszen nélkülük feleennyit sem érne az egész. Azt persze mindenki maga dönti el, mit bír.
*Jelzi széttárt kezekkel, hogy nem kérdőjelezi meg Mady ítélőképességét, csupán azt kívánja sugallni, hogy erején felül nem kell törekednie.*
- Az értékes munkaerőt pedig meg kell becsülni, így kívánom, hogy a szabadsága beváltsa hozzáfűzött reményeit, és kellemes feltöltődéssel szolgáljon! Hiányolni fogjuk távollétében, ebben biztos lehet.
*Itt mellőzi a mosolygást, hogy szavait ne csak üres bókoknak vegyék, mert nagyon is komolyan gondolja. Mikor a vendég kiléte kerül szóba, egy alig érzékelhető fejmozdulattal jelzi, merre található a vörös fürtök gazdája. Kerüli a nyilvánvaló mutogatást, még csak tekintete sem moccan oda, szeme sarkából így is kiválóan érzékeli, hogy merre van, s úgy sejti, most nem is nagyon fog elugrálni onnan.*
- Yeza kisasszony, a Sellőház kiemelt vendége. Nem volt verekedés, csupán egy apró baleset az este. A hölgy az itt felejtett dohányát kereste, és véletlenül levert egy gazdátlan poharat. Már feltakarítottam és elláttam a sebet. Most sem okoz problémát, így ha mégis inkább itt várakozna, nem fogok neheztelni érte, ha viszont segít, azt természetesen hálásan megköszönöm.
*Udvarias mosolyt ölt, s Mady válaszától függően indul meg vele vagy a dobozzal Yeza asztala felé.*
A hozzászólás írója (Darelld Oryw [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.29 15:53:38
1279. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-29 14:59:21
Üzenet elküldve: 2019-07-29 14:59:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- És nálad is! *Nevet fel immár a lányon hasalva, s szinte kényszert érez, hogy megvillanó tekintettel szorítsa le azokat a törékeny, kis csuklókat. Persze a törékenyt maga sem gondolja komolyan, de most jól esik ezt fejben kimondani. * Ó, ahhoz azért társ is kell, hogy élettel... vagy némi hangzavarral teljen meg a hely. *Folytatja, s veszi át a cinkos tekintetet maga is. Valóban pusztán féltékenységre gondol, s nem is bánja, vélhetően maga is így érezne, ha Zammiriára vetnének szemet, s a mosolygó vezérből azonnal ragadozó válna. Ebből a szempontból értékítélete meglehetősen más, mint a lányé. Nem lát úgy át szándékokon, mert eleve nem feltételez rosszat, jóllehet nagyon jó úton halad, hogy ez megváltozzon. Az események sodrára általában hamar tutajjal evez rá, s fenn is tartja magát, nem esik le. Legalábbis eddig még nem volt rá példa. Optimista. Elégedetten dörgölőzik bele a hajába futó kezekbe, s jön rá milyen borzasztóan fáradtak mindketten, s mégis, mennyi mindent tudnak egymásnak még így is nyújtani. A csók édes, mint mindig, s az illat még mindig virágos mező.*
- Bizony! *Bólogat szinte felháborodást színlelve, ami tekintet aztán persze megenyhül, mikor a lány immár hagyja magát, elégedetten morrant aztán, hogy a ruha fel, s aztán le is kerülhet, ahogy a korábbi méretfelvétel emléke sem hagyja hidegen. Felsóhajtva bólint, s immár máris készülődik a lekászálódáshoz, persze a hűvös verejtéktől nedves homlok érintést még bőszen kivárja, meg is lenne sértve, ha pusztán egy köszönéssel válnának el.*
- Majd segítek a lépcsőn. *Legyint egyet csak úgy a földön, aztán lassan feláll, s, mint korábban sokszor, megint csak kezét nyújtja gálánsan a lánynak.* Igazad van, induljunk, mielőtt keresni kezdenek. *A sármos tekintet, nem nélkülöz ajak beszívott kacér pillantást, ha a lány engedi felhúzni magát, sőt, ha esetleg ruháiért fordul, még egy amolyan gyengéden csattanós fenékpaskolásnak is részese lehet, feltéve, ha nem figyel. Fejét vakarva néz szét. Nehéz megtalálni azokat a ruhákat, melyeket fogalma sincs hol vetett le, ám a széket hamar megleli, igencsak kellemes emlékei fűződnek hozzá.*
- Ezt lehet leviszem magammal. *Göcög fel, s paskolja meg a szék támláját, miközben belebújik egy ugrással nadrágjába, majd összekapcsolja derekán. A szokványos lezser ing is gazdára talál, s ha Zammiria is elkészült, akkor sóhajt fel csak igazán.*
- Menj előre, kicsit később megyek én is... pihenjünk... aztán a szobámban találkozunk. Hozd a szalagod! *Kacsint a lányra, majd jelzésértékűen telepszik le vigyorogva arra az egyszerű, fatámlás, rogyadozó, kidobott székre, mihez jelenleg több emléke és élménye tapad sok mindennél.*
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- És nálad is! *Nevet fel immár a lányon hasalva, s szinte kényszert érez, hogy megvillanó tekintettel szorítsa le azokat a törékeny, kis csuklókat. Persze a törékenyt maga sem gondolja komolyan, de most jól esik ezt fejben kimondani. * Ó, ahhoz azért társ is kell, hogy élettel... vagy némi hangzavarral teljen meg a hely. *Folytatja, s veszi át a cinkos tekintetet maga is. Valóban pusztán féltékenységre gondol, s nem is bánja, vélhetően maga is így érezne, ha Zammiriára vetnének szemet, s a mosolygó vezérből azonnal ragadozó válna. Ebből a szempontból értékítélete meglehetősen más, mint a lányé. Nem lát úgy át szándékokon, mert eleve nem feltételez rosszat, jóllehet nagyon jó úton halad, hogy ez megváltozzon. Az események sodrára általában hamar tutajjal evez rá, s fenn is tartja magát, nem esik le. Legalábbis eddig még nem volt rá példa. Optimista. Elégedetten dörgölőzik bele a hajába futó kezekbe, s jön rá milyen borzasztóan fáradtak mindketten, s mégis, mennyi mindent tudnak egymásnak még így is nyújtani. A csók édes, mint mindig, s az illat még mindig virágos mező.*
- Bizony! *Bólogat szinte felháborodást színlelve, ami tekintet aztán persze megenyhül, mikor a lány immár hagyja magát, elégedetten morrant aztán, hogy a ruha fel, s aztán le is kerülhet, ahogy a korábbi méretfelvétel emléke sem hagyja hidegen. Felsóhajtva bólint, s immár máris készülődik a lekászálódáshoz, persze a hűvös verejtéktől nedves homlok érintést még bőszen kivárja, meg is lenne sértve, ha pusztán egy köszönéssel válnának el.*
- Majd segítek a lépcsőn. *Legyint egyet csak úgy a földön, aztán lassan feláll, s, mint korábban sokszor, megint csak kezét nyújtja gálánsan a lánynak.* Igazad van, induljunk, mielőtt keresni kezdenek. *A sármos tekintet, nem nélkülöz ajak beszívott kacér pillantást, ha a lány engedi felhúzni magát, sőt, ha esetleg ruháiért fordul, még egy amolyan gyengéden csattanós fenékpaskolásnak is részese lehet, feltéve, ha nem figyel. Fejét vakarva néz szét. Nehéz megtalálni azokat a ruhákat, melyeket fogalma sincs hol vetett le, ám a széket hamar megleli, igencsak kellemes emlékei fűződnek hozzá.*
- Ezt lehet leviszem magammal. *Göcög fel, s paskolja meg a szék támláját, miközben belebújik egy ugrással nadrágjába, majd összekapcsolja derekán. A szokványos lezser ing is gazdára talál, s ha Zammiria is elkészült, akkor sóhajt fel csak igazán.*
- Menj előre, kicsit később megyek én is... pihenjünk... aztán a szobámban találkozunk. Hozd a szalagod! *Kacsint a lányra, majd jelzésértékűen telepszik le vigyorogva arra az egyszerű, fatámlás, rogyadozó, kidobott székre, mihez jelenleg több emléke és élménye tapad sok mindennél.*
1278. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-29 12:01:06
Üzenet elküldve: 2019-07-29 12:01:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Dreyia, Ernuss, Zammiria//
//Különterem//
*Helyeslőn bólint Ernuss hárítására.*
- Örülök, hogy így gondolod. A csapatszellem fontos eleme a munkának. Azt hiszem, holnap nem ő lesz az egyedüli, aki megérzi a mai napot.
*Somolyog visszafogottan, nem annyira derűvel, mint inkább együttérzőn. Dreyia igen közvetlen stílusban adja elő a feladatot. Még szerencse, hogy gyilkosságot nem említ, azt ugyanis Zammirián kívül senki sem tudja, mi történt odabent a szobában. Minden csak spekuláció és pletyka. Ernuss visszakérdezésén pedig ő lepődik meg, hiszen jelen volt a férfi is, mikor néhány szóban elmondta nemrég mindenkinek az esetet. Így egy kicsit számonkérésnek érzi. Egy másik lehetőségnek azt gondolja, hogy az eligazításon nem figyelt. Vagy még az a lehetőség áll fenn, hogy a lány esetleg azonosíthatatlanul összeégett, de valójában ez is lényegtelen információ. Dreyia ezúttal is kisegíti, így nem sokat tesz hozzá.*
- Úgy van. Megfulladt.
*Legyen elég ennyi, vagy feltehet tisztázó kérdést. Dreyia javaslatára a sikátorral kapcsolatban komoran villan a tekintete. Egy pillanatnyi szünetet tart, mielőtt megszólal, hogy hangjába ne kerüljön túl kemény él.*
- Nem. Nem szennyezzük az utcákat, amiket éppen megtisztítani szeretnénk. Azt akarom, hogy tűnjön el. Dobjátok a tengerbe!
*Persze az áramlatok még visszahozhatják a partra, de az már nem érdekli. Addig a halaknak is jut valami. Shanra emelt tekintete néhány pillanatig nyugszik ott, aztán döntésre jut és a kijárat felé fordul. Ha eddig volt is némi feszültség a hangjában, már nyoma sincs, mikor megszólal ismét.*
- Gyertek, ideje mennünk.
*Kifelé menet Dreyiához fordul.*
- Milyen gyilkosról beszélsz? Hallottál valamit?
//Különterem//
*Helyeslőn bólint Ernuss hárítására.*
- Örülök, hogy így gondolod. A csapatszellem fontos eleme a munkának. Azt hiszem, holnap nem ő lesz az egyedüli, aki megérzi a mai napot.
*Somolyog visszafogottan, nem annyira derűvel, mint inkább együttérzőn. Dreyia igen közvetlen stílusban adja elő a feladatot. Még szerencse, hogy gyilkosságot nem említ, azt ugyanis Zammirián kívül senki sem tudja, mi történt odabent a szobában. Minden csak spekuláció és pletyka. Ernuss visszakérdezésén pedig ő lepődik meg, hiszen jelen volt a férfi is, mikor néhány szóban elmondta nemrég mindenkinek az esetet. Így egy kicsit számonkérésnek érzi. Egy másik lehetőségnek azt gondolja, hogy az eligazításon nem figyelt. Vagy még az a lehetőség áll fenn, hogy a lány esetleg azonosíthatatlanul összeégett, de valójában ez is lényegtelen információ. Dreyia ezúttal is kisegíti, így nem sokat tesz hozzá.*
- Úgy van. Megfulladt.
*Legyen elég ennyi, vagy feltehet tisztázó kérdést. Dreyia javaslatára a sikátorral kapcsolatban komoran villan a tekintete. Egy pillanatnyi szünetet tart, mielőtt megszólal, hogy hangjába ne kerüljön túl kemény él.*
- Nem. Nem szennyezzük az utcákat, amiket éppen megtisztítani szeretnénk. Azt akarom, hogy tűnjön el. Dobjátok a tengerbe!
*Persze az áramlatok még visszahozhatják a partra, de az már nem érdekli. Addig a halaknak is jut valami. Shanra emelt tekintete néhány pillanatig nyugszik ott, aztán döntésre jut és a kijárat felé fordul. Ha eddig volt is némi feszültség a hangjában, már nyoma sincs, mikor megszólal ismét.*
- Gyertek, ideje mennünk.
*Kifelé menet Dreyiához fordul.*
- Milyen gyilkosról beszélsz? Hallottál valamit?
1277. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-29 07:40:16
Üzenet elküldve: 2019-07-29 07:40:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Darelld//
*Mikor végre sikerül valamennyire felébrednie a tömény tea jótékony hatásaként és szemeivel a vendégteret pásztázza, feltűnik neki, hogy Alfonz és Darelld is szolgálatban van. Persze ez nem különösebben furcsa, így legalább vannak odalent és a járkálásuk kicsit megtornáztatja a szemeit. Sajnos Darelld biccentéséről lemaradt, ugyanis mikor kilépett az ajtón tekintetével mindjárt az egyetlen mentsvárat kereste, amire most még inkább szüksége volt, a teát, de bitang erőset, és annak leggyorsabb elkészítési lehetőségét. Ma még nem igazán ütötte meg beszédhang a fülét, odalent is csak duruzsolást észlel, de mikor a férfi megszólal mögüle, kell néhány krákogással töltött pillanat, míg hangot tud adni saját magának, a végén még hangtalan kiscica módjára kezd el nyikorogni.*
-Jó reggelt! *Fordul féloldalasan a másik felé, hiszen milyen illetlenség lenne részéről, ha hagyná, hogy a hátának beszéljenek. Az arca egészséges pír táncol, ami, bár ezt más nem tudhatja, de néhány jól irányzott paskolás eredménye, hogy eltüntesse a tegnapi rosszullét sápadt foltjait és az ágy kellemetlen gyűrődéseit. Valamint pont most érzi eljöttnek az időt arra, hogy felkényszerítse a mosolyt az arcára, amit egészen addig ott kell tartania, míg szolgálatban van.*
-Köszönöm, azt hiszem kialudtam a dolgot. *Legyint az egyik kezével, jelezve, hogy a témáról ennyi említés is túl sok.*
-Gondoltam, míg nem indulunk, addig beugrom, hátha betéved egy visszajáró vendégem. *Tudja ugyanis, ha őt nem találják a megszokott helyén a megszokott időben, akkor hajlamosak elpártolni, ami néhány kuncsaftnál igazán szíven ütné.*
-Üvegszilánkba? *Néz körbe akaratlanul is a padlón.* -Csak nem valami verekedés volt az este? *Neki mindjárt ez ugrik be, bár másodjára már felrémlik, hogy akár vendég vagy felszolgáló ügyetlenségéből is adódhatott az üvegszilánk.*
-Természetesen, melyik vendég lenne az? *Érzi, hogy a kérést a férfi nagyon túlkörítve tálalja, ami arra engedi következtetni, hogy egészen elszánt a dolog átadásával kapcsolatban és nem is veti meg érte. Tudja, hogy Darelldet nem olyan fából faragták, aki kihátrál a munka elől, így talán a hölgy túlzott rámenőssége okozhatja a visszahúzódást. ~Mivel egy hölgyről van szó, helyénvalóbb lenne… ~ Így feláll, és a pult alatt kezd el kutakodni, hiszen ott is tartanak némi fáslit, meg fertőtlenítőt, a balesetek miatt. Elő is halássza a dobozkát és felnyitja, van is benne négy kötegelt kötöző és némi fertőtlenítésre szolgáló szesz.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.29 07:40:38
*Mikor végre sikerül valamennyire felébrednie a tömény tea jótékony hatásaként és szemeivel a vendégteret pásztázza, feltűnik neki, hogy Alfonz és Darelld is szolgálatban van. Persze ez nem különösebben furcsa, így legalább vannak odalent és a járkálásuk kicsit megtornáztatja a szemeit. Sajnos Darelld biccentéséről lemaradt, ugyanis mikor kilépett az ajtón tekintetével mindjárt az egyetlen mentsvárat kereste, amire most még inkább szüksége volt, a teát, de bitang erőset, és annak leggyorsabb elkészítési lehetőségét. Ma még nem igazán ütötte meg beszédhang a fülét, odalent is csak duruzsolást észlel, de mikor a férfi megszólal mögüle, kell néhány krákogással töltött pillanat, míg hangot tud adni saját magának, a végén még hangtalan kiscica módjára kezd el nyikorogni.*
-Jó reggelt! *Fordul féloldalasan a másik felé, hiszen milyen illetlenség lenne részéről, ha hagyná, hogy a hátának beszéljenek. Az arca egészséges pír táncol, ami, bár ezt más nem tudhatja, de néhány jól irányzott paskolás eredménye, hogy eltüntesse a tegnapi rosszullét sápadt foltjait és az ágy kellemetlen gyűrődéseit. Valamint pont most érzi eljöttnek az időt arra, hogy felkényszerítse a mosolyt az arcára, amit egészen addig ott kell tartania, míg szolgálatban van.*
-Köszönöm, azt hiszem kialudtam a dolgot. *Legyint az egyik kezével, jelezve, hogy a témáról ennyi említés is túl sok.*
-Gondoltam, míg nem indulunk, addig beugrom, hátha betéved egy visszajáró vendégem. *Tudja ugyanis, ha őt nem találják a megszokott helyén a megszokott időben, akkor hajlamosak elpártolni, ami néhány kuncsaftnál igazán szíven ütné.*
-Üvegszilánkba? *Néz körbe akaratlanul is a padlón.* -Csak nem valami verekedés volt az este? *Neki mindjárt ez ugrik be, bár másodjára már felrémlik, hogy akár vendég vagy felszolgáló ügyetlenségéből is adódhatott az üvegszilánk.*
-Természetesen, melyik vendég lenne az? *Érzi, hogy a kérést a férfi nagyon túlkörítve tálalja, ami arra engedi következtetni, hogy egészen elszánt a dolog átadásával kapcsolatban és nem is veti meg érte. Tudja, hogy Darelldet nem olyan fából faragták, aki kihátrál a munka elől, így talán a hölgy túlzott rámenőssége okozhatja a visszahúzódást. ~Mivel egy hölgyről van szó, helyénvalóbb lenne… ~ Így feláll, és a pult alatt kezd el kutakodni, hiszen ott is tartanak némi fáslit, meg fertőtlenítőt, a balesetek miatt. Elő is halássza a dobozkát és felnyitja, van is benne négy kötegelt kötöző és némi fertőtlenítésre szolgáló szesz.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.29 07:40:38
1276. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-29 00:33:50
Üzenet elküldve: 2019-07-29 00:33:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Dreyia, Ernuss, Zammiria//
//Különterem//
*Ernuss kérdése teljesen jogos és idevágó, Dreyia elmosolyodik. De válaszol a kérdésre. Azt hogy őt a férfi figyelmen kívül hagyta, nos, ő is így tett. *
-Füstmérgezésben hunyt el, sok volt neki a stressz. Emlékszel a délutáni kinti fogadásra? Na, az miatta volt. Az az eszetlen az első munkanapján magára gyújtotta a főnök irodáját, igyekeztünk megmenteni, de nem egészen jött össze. A többi történelem, de több kárt okozott mintha el kezdett volna egyáltalán dolgozni. De lényegtelen ez a rész, problémás lenne a Sellő részére, ha azzal telne a pletykások ideje, hogy gyújtogatnak meg meghalnak itt az alkalmazottak. Illetve, még nem volt alkalmazott. Így megúsztunk egy sokkal nagyobb gondot, ami az esetleges maradásával járt volna. Bár azt jobban díjaztuk volna, ha a lábán távozik, de a füstmérgezés túl sok lehetett neki.
*Néz Ernussra, majd Zammira. Közben új ötlete támad az eltakarításhoz.*
-Jut eszembe akár a sikátorban is kitehetnénk, úgy is van egy problémás gyilkos a környéken, akit el kell kapni. Kenjük rá.
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.08.08 18:49:13, a következő indokkal:
Ne legyél VP, különítsd el az IC (IC-világ metaszint) és OC (OC-világ és OC-technikai metaszint) információkat!
//Különterem//
*Ernuss kérdése teljesen jogos és idevágó, Dreyia elmosolyodik. De válaszol a kérdésre. Azt hogy őt a férfi figyelmen kívül hagyta, nos, ő is így tett. *
-Füstmérgezésben hunyt el, sok volt neki a stressz. Emlékszel a délutáni kinti fogadásra? Na, az miatta volt. Az az eszetlen az első munkanapján magára gyújtotta a főnök irodáját, igyekeztünk megmenteni, de nem egészen jött össze. A többi történelem, de több kárt okozott mintha el kezdett volna egyáltalán dolgozni. De lényegtelen ez a rész, problémás lenne a Sellő részére, ha azzal telne a pletykások ideje, hogy gyújtogatnak meg meghalnak itt az alkalmazottak. Illetve, még nem volt alkalmazott. Így megúsztunk egy sokkal nagyobb gondot, ami az esetleges maradásával járt volna. Bár azt jobban díjaztuk volna, ha a lábán távozik, de a füstmérgezés túl sok lehetett neki.
*Néz Ernussra, majd Zammira. Közben új ötlete támad az eltakarításhoz.*
-Jut eszembe akár a sikátorban is kitehetnénk, úgy is van egy problémás gyilkos a környéken, akit el kell kapni. Kenjük rá.
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.08.08 18:49:13, a következő indokkal:
Ne legyél VP, különítsd el az IC (IC-világ metaszint) és OC (OC-világ és OC-technikai metaszint) információkat!
1275. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-28 23:14:40
Üzenet elküldve: 2019-07-28 23:14:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Meglehet, hogy számolás alatt nem pont ugyanazt értik, Zam csak az utóbbi néhány megélt percre gondolt. Persze fogalmazhatott volna egyértelműbben, de már ő is fárad, hiszen aludni indultak, mielőtt kimentek sétálni. Aztán meg jött a többi. Köveik rejtett halma még nedves homokkal árulkodik róla, hogy a parti fövenyt megbolygatták, de oly kietlen, nehezen megtalálható a partszakasz, hogy nem kell aggódniuk avatatlan kezektől. S ha mégis, hát nem számít, ez csak számukra bír értékkel, a rablók csalódottan ásnák fel a szikla alját, hiszen nem találnának homokon és kavicsokon kívül semmit. A fontos vonatkozás nem az anyagi világban rejlik. Már azóta is csiszolódtak valamelyest, hogy eljöttek a partról, bár időtöltésük jelentős hányada olyasmivel telt, amely területen sosem voltak problémáik. Persze azért beszéltek is lényeges dolgokról, apránként ez is alakul közöttük. Most pedig elégedett fáradtságban bújnak össze, s a meghittség finom légköre ereszkedik rájuk, akár a lágy pókselyem, mely a legkisebb sóhajra is meglebben.
Zammiria cirógatja párja karját, s a berendezésen töri ő is a fejét. Ujjait belefúrja Ralas hajába, mikor csókra hajol. Buja percek ízét érzi még mindig rajta.*
- Ezek szerint most nálad vagyunk?
*Somolyog vissza cinkosan a csók után, körülnézve az elhagyott rongyokon, aztán elkuncogja magát.*
- Mindig is értettél a lakberendezéshez. Vagy ahhoz, hogy jelenléteddel varázsold palotává, bárhol is lakj.
*Körbesimogatja arcát mutatóujja oldalával. Apró intését figyelmeztetésnek is szánja. Aki magasra jut, amellé hízelgők szegődnek, kik igyekeznek megnyerni szimpátiáját, s bár őket is remekül lehet használni, nem árt óvatosnak lenni képmutatásukkal, mert rászedhetik. Nem akarja ezt most taglalni, különben is ott lesz mellette és figyelni fog, különösen azokra, akikről feltűnően áradozik jó benyomása miatt. Most viszont hagyja, hogy azt higgye, csupán féltékenységébek ad hangot, mert valóban közbe fog lépni, ha valaki csábítással próbálkozna nála. Paktumuk előtt az út valamennyire szabad lett volna tán, de immár szorosabb kapcsolatuk velejárója a kizárólagosság, így jogának érzi bárki szemét kikaparni, aki úgy néz rá Ralasra.
Érzése még kettős, hiszen a kötöttség riadalma ott motoszkál benne, ugyanakkor az ilyen pillanatok mindig kifejezetten sebezhetővé teszik Ralas sármjával szemben. Bohókás csibész, sötét idegen, érzelmes férfi. Mind összefog ellene és szívéhez kerülnek egyre közelebb és közelebb. Most is nevetve, majd legyőzött mosollyal gördül a hátára, akár egy jóllakott ragadozó terül el egy árnyas fa alatt. Felidézi meztelen közelségük az elmúlt percek felemelő hevét, s csak remélheti, hogy Ralas ugyanolyan megunhatatlannak érzi, mint ő. Része lehet ennek a féltve őrzött távolság, a lopott légyottok, ezért a titkos szoba berendezését és a diszkréciót már csak emiatt is komolyan gondolja. Ujjai most is a sötét üstökbe fúródnak, másik keze pedig a férfi hátát simogatja a hosszú csók alatt. Van valami különösen izgató abban, hogy ennyi szépség, hatalom és csáberő mellett kitart az érdeklődése egyetlen mélységi iránt. De talán az is közrejátszik ebben az érzésben, hogy ilyen provokatív módon simulnak össze.
Halk cuppanással válnak el nedves ajkaik, a témaváltásra pedig felszaladnak szemöldökei.*
- Ilyesmit ígértem volna?
*Somolyog incselkedőn, elégedetten csillogó szemekkel. Mélyen szívja be a levegőt a dörgölőzésre, roppant kellemesnek érzi, ahogy a játékos incselkedést is. Tudja, hogy csupán a telhetetlen fiú szemei kívánják az édességet, de hiúságát legyezi, és valami más is megmoccan benne.*
- Ah... valami kezd rémleni...
*Szélesedik mosolya, a simogatást sem hagyja abba.*
- De talán jobb lenne átvenni... hátha nem emlékszem elég pontosan. Bár... félek, hogy képtelen lennék többé lemászni azon a lépcsőn, kedvesem.
*Lemondóan sóhajt. Felhúzódik, hogy csókot adjon.*
- Nem felejtettem el...
*Suttogja közelről.*
- Túl gyorsan történt minden. De szeretnélek felöltöztetni.
*Pajzán mosolyra húzódik a szája.*
- Aztán meg levenni rólad.
*Újabb, puha csókot ad, aztán tűnődőn megsimogatja Ralas arcélét.*
- Messze járunk a reggelben. És még nem is pihentünk. Ha várunk, könnyen belefuthatunk valakibe a folyosón. Ha csak egymásnak lennénk, gondolkodás nélkül húználak magamra, mert még ilyenkor is vágyom az érintésed, mikor csupán összebújunk.
*Enyhén remegőn sóhajt, homlokát Ralasénak támasztva.*
- Visszamegyünk a szobáinkba?
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Meglehet, hogy számolás alatt nem pont ugyanazt értik, Zam csak az utóbbi néhány megélt percre gondolt. Persze fogalmazhatott volna egyértelműbben, de már ő is fárad, hiszen aludni indultak, mielőtt kimentek sétálni. Aztán meg jött a többi. Köveik rejtett halma még nedves homokkal árulkodik róla, hogy a parti fövenyt megbolygatták, de oly kietlen, nehezen megtalálható a partszakasz, hogy nem kell aggódniuk avatatlan kezektől. S ha mégis, hát nem számít, ez csak számukra bír értékkel, a rablók csalódottan ásnák fel a szikla alját, hiszen nem találnának homokon és kavicsokon kívül semmit. A fontos vonatkozás nem az anyagi világban rejlik. Már azóta is csiszolódtak valamelyest, hogy eljöttek a partról, bár időtöltésük jelentős hányada olyasmivel telt, amely területen sosem voltak problémáik. Persze azért beszéltek is lényeges dolgokról, apránként ez is alakul közöttük. Most pedig elégedett fáradtságban bújnak össze, s a meghittség finom légköre ereszkedik rájuk, akár a lágy pókselyem, mely a legkisebb sóhajra is meglebben.
Zammiria cirógatja párja karját, s a berendezésen töri ő is a fejét. Ujjait belefúrja Ralas hajába, mikor csókra hajol. Buja percek ízét érzi még mindig rajta.*
- Ezek szerint most nálad vagyunk?
*Somolyog vissza cinkosan a csók után, körülnézve az elhagyott rongyokon, aztán elkuncogja magát.*
- Mindig is értettél a lakberendezéshez. Vagy ahhoz, hogy jelenléteddel varázsold palotává, bárhol is lakj.
*Körbesimogatja arcát mutatóujja oldalával. Apró intését figyelmeztetésnek is szánja. Aki magasra jut, amellé hízelgők szegődnek, kik igyekeznek megnyerni szimpátiáját, s bár őket is remekül lehet használni, nem árt óvatosnak lenni képmutatásukkal, mert rászedhetik. Nem akarja ezt most taglalni, különben is ott lesz mellette és figyelni fog, különösen azokra, akikről feltűnően áradozik jó benyomása miatt. Most viszont hagyja, hogy azt higgye, csupán féltékenységébek ad hangot, mert valóban közbe fog lépni, ha valaki csábítással próbálkozna nála. Paktumuk előtt az út valamennyire szabad lett volna tán, de immár szorosabb kapcsolatuk velejárója a kizárólagosság, így jogának érzi bárki szemét kikaparni, aki úgy néz rá Ralasra.
Érzése még kettős, hiszen a kötöttség riadalma ott motoszkál benne, ugyanakkor az ilyen pillanatok mindig kifejezetten sebezhetővé teszik Ralas sármjával szemben. Bohókás csibész, sötét idegen, érzelmes férfi. Mind összefog ellene és szívéhez kerülnek egyre közelebb és közelebb. Most is nevetve, majd legyőzött mosollyal gördül a hátára, akár egy jóllakott ragadozó terül el egy árnyas fa alatt. Felidézi meztelen közelségük az elmúlt percek felemelő hevét, s csak remélheti, hogy Ralas ugyanolyan megunhatatlannak érzi, mint ő. Része lehet ennek a féltve őrzött távolság, a lopott légyottok, ezért a titkos szoba berendezését és a diszkréciót már csak emiatt is komolyan gondolja. Ujjai most is a sötét üstökbe fúródnak, másik keze pedig a férfi hátát simogatja a hosszú csók alatt. Van valami különösen izgató abban, hogy ennyi szépség, hatalom és csáberő mellett kitart az érdeklődése egyetlen mélységi iránt. De talán az is közrejátszik ebben az érzésben, hogy ilyen provokatív módon simulnak össze.
Halk cuppanással válnak el nedves ajkaik, a témaváltásra pedig felszaladnak szemöldökei.*
- Ilyesmit ígértem volna?
*Somolyog incselkedőn, elégedetten csillogó szemekkel. Mélyen szívja be a levegőt a dörgölőzésre, roppant kellemesnek érzi, ahogy a játékos incselkedést is. Tudja, hogy csupán a telhetetlen fiú szemei kívánják az édességet, de hiúságát legyezi, és valami más is megmoccan benne.*
- Ah... valami kezd rémleni...
*Szélesedik mosolya, a simogatást sem hagyja abba.*
- De talán jobb lenne átvenni... hátha nem emlékszem elég pontosan. Bár... félek, hogy képtelen lennék többé lemászni azon a lépcsőn, kedvesem.
*Lemondóan sóhajt. Felhúzódik, hogy csókot adjon.*
- Nem felejtettem el...
*Suttogja közelről.*
- Túl gyorsan történt minden. De szeretnélek felöltöztetni.
*Pajzán mosolyra húzódik a szája.*
- Aztán meg levenni rólad.
*Újabb, puha csókot ad, aztán tűnődőn megsimogatja Ralas arcélét.*
- Messze járunk a reggelben. És még nem is pihentünk. Ha várunk, könnyen belefuthatunk valakibe a folyosón. Ha csak egymásnak lennénk, gondolkodás nélkül húználak magamra, mert még ilyenkor is vágyom az érintésed, mikor csupán összebújunk.
*Enyhén remegőn sóhajt, homlokát Ralasénak támasztva.*
- Visszamegyünk a szobáinkba?
1274. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-28 22:39:15
Üzenet elküldve: 2019-07-28 22:39:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Dreyia, Ernuss, Zammiria//
//Különterem//
- Nem kell köszönnöd, ez alapvető, ha megfelelően akarunk dolgozni egymással.
*Bár pillantása hideg és távolságtartó, mint mindig, szavaiból érezni, hogy komolyan gondolja azt, amit mond. Ha valamit megtanult a mesterétől, akkor az ez.*
- Nem hiszem, hogy holnap reggel kellemesen fogja érezni magát.
*Ha már csak arra gondol, hogy nem kellett sok ahhoz, hogy...*
~Miért ilyenekre gondolsz?~
*Úgy tűnik, sikerül meglepni a szerzetest, ugyanis nem számít arra, hogy így közlik a feladatot.*
- Hogyan halt meg? *kérdez rá az egyik leglényegesebb pontra. Gondolja, hogy ne olyan régen, nincs olyan normális személy, aki hetekig tárol egy oszladó tetemet.*
//Különterem//
- Nem kell köszönnöd, ez alapvető, ha megfelelően akarunk dolgozni egymással.
*Bár pillantása hideg és távolságtartó, mint mindig, szavaiból érezni, hogy komolyan gondolja azt, amit mond. Ha valamit megtanult a mesterétől, akkor az ez.*
- Nem hiszem, hogy holnap reggel kellemesen fogja érezni magát.
*Ha már csak arra gondol, hogy nem kellett sok ahhoz, hogy...*
~Miért ilyenekre gondolsz?~
*Úgy tűnik, sikerül meglepni a szerzetest, ugyanis nem számít arra, hogy így közlik a feladatot.*
- Hogyan halt meg? *kérdez rá az egyik leglényegesebb pontra. Gondolja, hogy ne olyan régen, nincs olyan normális személy, aki hetekig tárol egy oszladó tetemet.*
1273. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-28 18:00:26
Üzenet elküldve: 2019-07-28 18:00:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Igyunk!//
*Éppen nyúlna a második üveg borért, amikor leendő járőrtársa rendkívül udvarias stílusban a társaságába invitálja. Odakapja a furcsa szavakra a tekintetét, majd mindenféle megdöbbenés nélkül tudomásul veszi, hogy a férfi igen közel jár ahhoz az állapothoz, amikor már azt sem érzékeli majd, ha koppan a feje a földön. Nem veszi zokon a durvább megszólítást, és a félresiklott szavakat, már az elején észrevette, hogy a zsoldos nem egy kifinomult teremtmény.
A szőke elf viszont igyekszik udvarias, kedves és barátságos lenni, ahogy egy alkalmazotthoz illik. Így ők ketten elég furcsa, éles kontrasztokkal teli párost alkotnak, de úgy tűnik, jól kijönnek egymással. Az emberről nincs véleménye, még egy szót sem váltott vele, de első ránézésre ő is amolyan különcnek tűnik, aki sokat megélt már.
Pár pillanat elteltével arra a döntésre jut, hogy közéjük lép, egy üveg borral a jobb kezében, és a pohárral a balban. Bár lehetséges, hogy a pohárra nem is lesz szüksége.*
- Számomra is öröm, hogy egy ilyen úriemberrel kezdhetem a holnapi napom.
*Villant egy széles mosolyt Khulra, majd a többiek felé fordul.*
- Reyraa vagyok, bár már úgyis tudjátok a nevem. De azért mégis csak illik személyesen is bemutatkoznom.
*Érzi, hogy mintha a bor kissé a fejébe szállt volna, könnyebben jönnek a szavak, talán még egy normális társalgásban is részt tud így venni.
Az ismerkedős játék felvetésére nem titkoltan elfintorodik, éppen csak egy pillanatra, majd szájához emeli az üveget, és vagy jó három kortyot lehúz. Ehhez szüksége lesz még egy kis külső segítségre. Bár titkon azért reménykedik benne, hogy ha elég komoran bámul maga elé, inkább nem merik semmiről kérdezni. Bár talán nem ez a legjobb módja a kollégák megismerésének, így hamar el is veti ezt a tervet. Inkább valami enyhébb arckifejezést próbál magára ölteni.*
- Hát, csapassuk...
*Éppen nyúlna a második üveg borért, amikor leendő járőrtársa rendkívül udvarias stílusban a társaságába invitálja. Odakapja a furcsa szavakra a tekintetét, majd mindenféle megdöbbenés nélkül tudomásul veszi, hogy a férfi igen közel jár ahhoz az állapothoz, amikor már azt sem érzékeli majd, ha koppan a feje a földön. Nem veszi zokon a durvább megszólítást, és a félresiklott szavakat, már az elején észrevette, hogy a zsoldos nem egy kifinomult teremtmény.
A szőke elf viszont igyekszik udvarias, kedves és barátságos lenni, ahogy egy alkalmazotthoz illik. Így ők ketten elég furcsa, éles kontrasztokkal teli párost alkotnak, de úgy tűnik, jól kijönnek egymással. Az emberről nincs véleménye, még egy szót sem váltott vele, de első ránézésre ő is amolyan különcnek tűnik, aki sokat megélt már.
Pár pillanat elteltével arra a döntésre jut, hogy közéjük lép, egy üveg borral a jobb kezében, és a pohárral a balban. Bár lehetséges, hogy a pohárra nem is lesz szüksége.*
- Számomra is öröm, hogy egy ilyen úriemberrel kezdhetem a holnapi napom.
*Villant egy széles mosolyt Khulra, majd a többiek felé fordul.*
- Reyraa vagyok, bár már úgyis tudjátok a nevem. De azért mégis csak illik személyesen is bemutatkoznom.
*Érzi, hogy mintha a bor kissé a fejébe szállt volna, könnyebben jönnek a szavak, talán még egy normális társalgásban is részt tud így venni.
Az ismerkedős játék felvetésére nem titkoltan elfintorodik, éppen csak egy pillanatra, majd szájához emeli az üveget, és vagy jó három kortyot lehúz. Ehhez szüksége lesz még egy kis külső segítségre. Bár titkon azért reménykedik benne, hogy ha elég komoran bámul maga elé, inkább nem merik semmiről kérdezni. Bár talán nem ez a legjobb módja a kollégák megismerésének, így hamar el is veti ezt a tervet. Inkább valami enyhébb arckifejezést próbál magára ölteni.*
- Hát, csapassuk...
1272. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-28 16:47:16
Üzenet elküldve: 2019-07-28 16:47:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kellőképpen nyugtatóan hat rá a lány látványa, vonulatai, hamvas bőrének érintése, s íze. Néhol fényesebb, hol végigszalad rajta egy-egy beszűrődő napsugár. Miközben a lány fenekét vonja magához halkan felsóhajt, s kuncog tovább, lám Zammiriának sem jut eszébe egyéb tevékenység, jóllehet nem csak erre korlátozódtak együttléteik, hisz azóta van egy épületük, kis birtokkal, személyzettel, ami azért nagy szó. A sarkokban egyetértenek, bár Ralas gondolatban ez utóbbi "számolást" sokkal inkább legalább három sarok számlájára írná, de esze ágában sincs csökkenteni a számot. A padlás nagy, a tető sok helyütt törik, s ki tudja meddig tart még e csendes együttlét, talán számolhatnak majd tovább, bár jelenleg fizikailag képtelennek érzi magát. Halkan hümment, maga is így gondolta, jó az egyszerű közvetlenség, túlzások nélkül, abból soha nem lesz baj, ha meg szájukra veszik őket, hát vegyék, amíg ezzel bajt nem okoznak, ők is biztonságban vannak... meg azok is, akik pletykálnak. A bútorok témája mindig érdekes, főként, hogy elég egyedi módon értékelik a felhasználási céljukat, vélhetően mindkettejüknek hasonlatos dolog jut eszébe, így ismét nevet.*
- Jó ötlet... nem tudom melyik rész van a szobánk felett... *Ejti kezét a lány vállára kissé, s nyakát megemelve néz körbe a helyiségben.* Talán az a tiéd, ez itt pedig az enyém. *Tippel.* Persze ez még ráér, a bútorokban pedig majd alaposan megegyezünk... *Kacsint cinkosan, s magára húzza a lány arcát, hogy megcsókolhassa felülről lágyan. Azt gondolja felértékelik, hogy többet gondolnak bele, mint amennyi valójában. Persze Zammiria mindig is biztatta, mindig is önbizalmát próbálta növelni, ahogyan Ralas oldaláról is történt már hasonló, mikor a lány, mélységi fajának szempontjából kisebbítette magát.*
- Úgy gondolod? *Szalad fel szemöldöke.* Hát, akkor bizony vigyázz rám! *Villant egy fogvillantós mosolyt, meg nem álló szemöldökökkel.* Bár... *Sóhajt fel, s maga is a lány arcát simítja.* kétlem, hogy bárki jobban meg tudna fogni, mint te, attól tartok, hogy nem szabadulsz meg tőlem. *Vigyorodik el, s egy hirtelen mozdulattal hengeredik a lányra, s ráhasal még mondat közben lábai közé furakodva, hogy két arcát kezébe fogva hosszan, nagy lélegzetvétellel csókolja meg. Nem megy sehová, akkor sem, miután befejezte.*
- Apropó... nem említettél nekem véletlenül egy váltás ruhát?! *Vág hirtelen erőteljesen elgondolkodó, színpadias képet.* Persze, lehet hogy nem... de nekem úgy rémlik, hercegnőm... *Vonja össze töprengő ismét szemöldökét, míg csípője egy leheletnyit dörzsölődik a lányhoz, s játékosan, halmai közé fúra fejét, s aprót csókol az egyik gyönyörűen nyíló, sötétlő virágára.*
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kellőképpen nyugtatóan hat rá a lány látványa, vonulatai, hamvas bőrének érintése, s íze. Néhol fényesebb, hol végigszalad rajta egy-egy beszűrődő napsugár. Miközben a lány fenekét vonja magához halkan felsóhajt, s kuncog tovább, lám Zammiriának sem jut eszébe egyéb tevékenység, jóllehet nem csak erre korlátozódtak együttléteik, hisz azóta van egy épületük, kis birtokkal, személyzettel, ami azért nagy szó. A sarkokban egyetértenek, bár Ralas gondolatban ez utóbbi "számolást" sokkal inkább legalább három sarok számlájára írná, de esze ágában sincs csökkenteni a számot. A padlás nagy, a tető sok helyütt törik, s ki tudja meddig tart még e csendes együttlét, talán számolhatnak majd tovább, bár jelenleg fizikailag képtelennek érzi magát. Halkan hümment, maga is így gondolta, jó az egyszerű közvetlenség, túlzások nélkül, abból soha nem lesz baj, ha meg szájukra veszik őket, hát vegyék, amíg ezzel bajt nem okoznak, ők is biztonságban vannak... meg azok is, akik pletykálnak. A bútorok témája mindig érdekes, főként, hogy elég egyedi módon értékelik a felhasználási céljukat, vélhetően mindkettejüknek hasonlatos dolog jut eszébe, így ismét nevet.*
- Jó ötlet... nem tudom melyik rész van a szobánk felett... *Ejti kezét a lány vállára kissé, s nyakát megemelve néz körbe a helyiségben.* Talán az a tiéd, ez itt pedig az enyém. *Tippel.* Persze ez még ráér, a bútorokban pedig majd alaposan megegyezünk... *Kacsint cinkosan, s magára húzza a lány arcát, hogy megcsókolhassa felülről lágyan. Azt gondolja felértékelik, hogy többet gondolnak bele, mint amennyi valójában. Persze Zammiria mindig is biztatta, mindig is önbizalmát próbálta növelni, ahogyan Ralas oldaláról is történt már hasonló, mikor a lány, mélységi fajának szempontjából kisebbítette magát.*
- Úgy gondolod? *Szalad fel szemöldöke.* Hát, akkor bizony vigyázz rám! *Villant egy fogvillantós mosolyt, meg nem álló szemöldökökkel.* Bár... *Sóhajt fel, s maga is a lány arcát simítja.* kétlem, hogy bárki jobban meg tudna fogni, mint te, attól tartok, hogy nem szabadulsz meg tőlem. *Vigyorodik el, s egy hirtelen mozdulattal hengeredik a lányra, s ráhasal még mondat közben lábai közé furakodva, hogy két arcát kezébe fogva hosszan, nagy lélegzetvétellel csókolja meg. Nem megy sehová, akkor sem, miután befejezte.*
- Apropó... nem említettél nekem véletlenül egy váltás ruhát?! *Vág hirtelen erőteljesen elgondolkodó, színpadias képet.* Persze, lehet hogy nem... de nekem úgy rémlik, hercegnőm... *Vonja össze töprengő ismét szemöldökét, míg csípője egy leheletnyit dörzsölődik a lányhoz, s játékosan, halmai közé fúra fejét, s aprót csókol az egyik gyönyörűen nyíló, sötétlő virágára.*
1271. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-28 15:19:28
Üzenet elküldve: 2019-07-28 15:19:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Dreyia, Ernuss, Zammiria//
//Különterem//
*Az étel nem esik olyan jól, mint előre gondolta, alighanem, egy kicsit feszült. Ám tudja, hogy szüksége van rendes vacsorára, ezért egy kisebb adag mégiscsak el fog fogyni a tányérjáról. Halkan nevet az észrevételen a kanapé kapcsán.*
- Igen, az még jobb lenne! Párnázott karfával. Hmm… tényleg tetszik az ötlet.
*Bólint határozottan, jelezve, hogy komolyan gondolja.*
- Mindig van nehézség abban, mikor újakkal kell összecsiszolódni. Ralas mondta nekem, hogy nagyon színes társaságra számítsak. És azt hiszem, mi ketten is új színt hoztunk bele, Dreyia, méghozzá két különbözőt. Nem beszélve az újakról. Szóval… most senkinek sem lesz könnyű, akár régi, akár új tag. De örülök, hogy ilyen nyitottan állsz a dolgokhoz, ez már fél siker.
*Mosolyog Dreyiára falatozás közben. A mulatság közben lassú mederbe terelődik, az idő pedig szalad. Ernuss is visszatér. Ezúttal Zammiria rágja meg a falatot, mielőtt felelni tudna. Aztán puhán rámosolyog.*
- Egyáltalán nem zavarsz. Köszönöm, hogy gondoskodtál róla.
*Gondol egyet, és bele is vág a közepébe.*
- Úgy hiszem, itt az idő. Dreyia már tudja, miről van szó.
*Pillant társára, majd Ernusshoz fordul.*
- A halott lány, akiről meséltem, ő a feladat. Szeretném, ha diszkréten megszabadulnátok a testétől. A pincében van egy ládában, megmutatom nektek, hogy hol.
*Áll fel, s tekintete Shanneirára esik, aki láthatóan jól érzi magát a társaságban. Talán nem is kellene kirángatnia onnan...*
//Különterem//
*Az étel nem esik olyan jól, mint előre gondolta, alighanem, egy kicsit feszült. Ám tudja, hogy szüksége van rendes vacsorára, ezért egy kisebb adag mégiscsak el fog fogyni a tányérjáról. Halkan nevet az észrevételen a kanapé kapcsán.*
- Igen, az még jobb lenne! Párnázott karfával. Hmm… tényleg tetszik az ötlet.
*Bólint határozottan, jelezve, hogy komolyan gondolja.*
- Mindig van nehézség abban, mikor újakkal kell összecsiszolódni. Ralas mondta nekem, hogy nagyon színes társaságra számítsak. És azt hiszem, mi ketten is új színt hoztunk bele, Dreyia, méghozzá két különbözőt. Nem beszélve az újakról. Szóval… most senkinek sem lesz könnyű, akár régi, akár új tag. De örülök, hogy ilyen nyitottan állsz a dolgokhoz, ez már fél siker.
*Mosolyog Dreyiára falatozás közben. A mulatság közben lassú mederbe terelődik, az idő pedig szalad. Ernuss is visszatér. Ezúttal Zammiria rágja meg a falatot, mielőtt felelni tudna. Aztán puhán rámosolyog.*
- Egyáltalán nem zavarsz. Köszönöm, hogy gondoskodtál róla.
*Gondol egyet, és bele is vág a közepébe.*
- Úgy hiszem, itt az idő. Dreyia már tudja, miről van szó.
*Pillant társára, majd Ernusshoz fordul.*
- A halott lány, akiről meséltem, ő a feladat. Szeretném, ha diszkréten megszabadulnátok a testétől. A pincében van egy ládában, megmutatom nektek, hogy hol.
*Áll fel, s tekintete Shanneirára esik, aki láthatóan jól érzi magát a társaságban. Talán nem is kellene kirángatnia onnan...*
1270. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-28 14:03:27
Üzenet elküldve: 2019-07-28 14:03:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap délelőtt//
//Másnap//
//Yeza//
//Érintőlegesen Mady//
*Yeza művészien ért az élet élvezetéhez, és fondorlatosan használja ki adottságait. Alfonz azonban vén róka már, nehezebb kibillenteni egyensúlyából még Darelldhez képest is. Azon kívül hosszú ideje, nap, mint nap ki van téve csábos hölgyek látványának, sok praktikát látott, sokféle minőségben kivitelezve. Elismeréssel adózik magában a kétség kívül érdeklődést kiváltó mozdulatokért, de látható jelét nem adja, vajon mennyire hat rá. Még csak a szája széle se rezzen, és a joviális mosoly sem fakul vagy erősödik. A Darellddel kapcsolatos megjegyzésre már komolyabban felel.*
- Senki sem születik komornak, kisasszony. És nem biztos, hogy minden komorság rossz.
*Alfonz nem számít Darelld közbelépésére, ők mindketten jellemzően a Sellőház védelmét látják el, s még egy sor egyéb dolgot, ezért olyan rendíthetetlen kövei már az épületnek. De olyan összeszokott párosnak számítanak már, hogy bizalma elhallgattatja. Ha Darelld úgy gondolja, hogy mennie kell, akkor annak nyomós oka lehet. Talán a hajókat kívánja közelebbről megnézni. Alfonz a róla szóló mondatra előzékenyen felel a hátrálás kapcsán, bár nem hozzá beszélnek épp.*
- Ugyan, kisasszony, nem kívántam én semmit mondani, pusztán felelősséggel viseltetek a vendégek jóléte iránt, beleértve egészségi állapotukat is. Azonban a magánügyeket tiszteletben tartjuk, nem szerettem volna, ha úgy érzi, túllépek egy határt.
*Darelld mosolyogva bólint a hála említésére.*
- Ön nagyon figyelmes. Mi pedig ezt értékeljük mindennél többre. Vendég és vendég között is akad különbség, még ha mi igyekszünk is mindenkit egyformán kezelni.
*A legtöbben nem fejezik ki hálájukat, úgy tekintik, hogy megvették a megfelelő bánásmódot, és voltaképpen igazuk is van, ezért nem róják meg őket. Aki idejön, azt várja, hogy királyként fogadják, minden kényelmet és az örömök különböző fajtáit akarják magukénak tudni, de néha még az sem elég. El kell fogadniuk, hogy olykor emberszámba sem veszik őket. Yeza huncut utalással és jelzésértékű pillantással kísért megjegyzése nem marad válasz nélkül, de a komoly arc ezúttal nem enged fel.*
- Biztosíthatom, hogy nem szokásom senkit a térdemre fektetni. Azon kívül ön egy felnőtt, intelligens és vonzó nő. Nem hiszem, hogy olyat tenne, amiért efféle büntetés járna.
*Még akkor sem, ha nem érezné annak. Úgy véli, talán érti a célzást, ami szavai mögött bújik meg, hasonlóan puha köntösben, ahogyan a nő csomagolja utalásait. S ha már köntösről esik szó, az öltözet terén úgy tűnik, melléfogott a rossz szóhasználattal.*
- Bocsásson meg, nem akartam tiszteletlen lenni. Ön mindenben pazarul fest. Épp ez az egyik oka, hogy óvatosságot javaslok a sétaöltözet kapcsán, azon kívül úgy vélem, kényelmesebb is lenne.
*Alfonz mosolyogva meghajol a köszönetnyilvánítás előtt.*
- Örömömre szolgált. Jobban érzi magát?
*Darelld tekintete a közben feltűnő Madyre surran és biccent neki üdvözlésképpen, aztán pedig gyakorlott eleganciával leszedi Yeza elől a használt terítéket az asztalról.*
- Egészségére!
*Míg Yeza előáll kérésével, a szigorú tekintet rajta függ, szavain, mozdulatain. A játékos gesztus a ragyogó hajfürttel kislányos bájt kölcsönöz neki, s egybevág azzal az érzéssel, hogy továbbra is játszanak vele.*
- Természetesen nem tagadjuk meg a segítséget senkitől. Kis türelmét kérem! Addig élvezze nyugodtan az italát!
*Ezután a pulthoz viszi a tányért és az evőeszközöket.*
//Mady//
- Jó reggelt, Maydeleine kisasszony!
*Mosolyog a nőre, aki csendesen üldögél a pultnál. Belép a pult mögé és a mosogatóhoz sétál, nekilát makulátlanul tisztára varázsolni a magával hozott terítéket. Közben megvizsgálja alaposabban Mady arcát, valahogy úgy érzi, egy kicsit magába van fordulva.*
- Hogy érzi magát? Azt hittem, kipiheni a tegnap esti mulatságot. És hogyhogy máris szolgálatban van? Úgy hallottam, szabadságra megy.
*Gyorsan végez az edényekkel, alaposan kezet mos utána is, aztán a pult alól a sebkötözéshez használt üvegcsét veszi elő, valamint tiszta, fehér szövetet.*
- Egy vendégünk tegnap üvegszilánkba lépett, és most át kell kötözni a sebét.
*Fűzi hozzá magyarázatul, majd megáll és tekintetét Madyre emeli.*
- Nem szeretnék visszaélni a kedvességével, de... mivel egy hölgyről volna szó, helyénvalóbb lenne, ha egy nő végezné. Tegnap kényszerűségből megtettem, de azt hiszem, ehhez egyébként is ügyesebb és finomabb kezei vannak, mint nekem. Persze nem szeretnék visszaélni a jóindulatával...
*Nem akar kétséget hagyni afelől, hogy ez tényleg Mady döntésén múlik most, nem csak álságos ajánlat, ami neheztelést szül, ha nem a jó választ adja. Darelldnek nagy segítséget jelentene.*
A hozzászólás írója (Darelld Oryw [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.28 14:07:29
//Másnap//
//Yeza//
//Érintőlegesen Mady//
*Yeza művészien ért az élet élvezetéhez, és fondorlatosan használja ki adottságait. Alfonz azonban vén róka már, nehezebb kibillenteni egyensúlyából még Darelldhez képest is. Azon kívül hosszú ideje, nap, mint nap ki van téve csábos hölgyek látványának, sok praktikát látott, sokféle minőségben kivitelezve. Elismeréssel adózik magában a kétség kívül érdeklődést kiváltó mozdulatokért, de látható jelét nem adja, vajon mennyire hat rá. Még csak a szája széle se rezzen, és a joviális mosoly sem fakul vagy erősödik. A Darellddel kapcsolatos megjegyzésre már komolyabban felel.*
- Senki sem születik komornak, kisasszony. És nem biztos, hogy minden komorság rossz.
*Alfonz nem számít Darelld közbelépésére, ők mindketten jellemzően a Sellőház védelmét látják el, s még egy sor egyéb dolgot, ezért olyan rendíthetetlen kövei már az épületnek. De olyan összeszokott párosnak számítanak már, hogy bizalma elhallgattatja. Ha Darelld úgy gondolja, hogy mennie kell, akkor annak nyomós oka lehet. Talán a hajókat kívánja közelebbről megnézni. Alfonz a róla szóló mondatra előzékenyen felel a hátrálás kapcsán, bár nem hozzá beszélnek épp.*
- Ugyan, kisasszony, nem kívántam én semmit mondani, pusztán felelősséggel viseltetek a vendégek jóléte iránt, beleértve egészségi állapotukat is. Azonban a magánügyeket tiszteletben tartjuk, nem szerettem volna, ha úgy érzi, túllépek egy határt.
*Darelld mosolyogva bólint a hála említésére.*
- Ön nagyon figyelmes. Mi pedig ezt értékeljük mindennél többre. Vendég és vendég között is akad különbség, még ha mi igyekszünk is mindenkit egyformán kezelni.
*A legtöbben nem fejezik ki hálájukat, úgy tekintik, hogy megvették a megfelelő bánásmódot, és voltaképpen igazuk is van, ezért nem róják meg őket. Aki idejön, azt várja, hogy királyként fogadják, minden kényelmet és az örömök különböző fajtáit akarják magukénak tudni, de néha még az sem elég. El kell fogadniuk, hogy olykor emberszámba sem veszik őket. Yeza huncut utalással és jelzésértékű pillantással kísért megjegyzése nem marad válasz nélkül, de a komoly arc ezúttal nem enged fel.*
- Biztosíthatom, hogy nem szokásom senkit a térdemre fektetni. Azon kívül ön egy felnőtt, intelligens és vonzó nő. Nem hiszem, hogy olyat tenne, amiért efféle büntetés járna.
*Még akkor sem, ha nem érezné annak. Úgy véli, talán érti a célzást, ami szavai mögött bújik meg, hasonlóan puha köntösben, ahogyan a nő csomagolja utalásait. S ha már köntösről esik szó, az öltözet terén úgy tűnik, melléfogott a rossz szóhasználattal.*
- Bocsásson meg, nem akartam tiszteletlen lenni. Ön mindenben pazarul fest. Épp ez az egyik oka, hogy óvatosságot javaslok a sétaöltözet kapcsán, azon kívül úgy vélem, kényelmesebb is lenne.
*Alfonz mosolyogva meghajol a köszönetnyilvánítás előtt.*
- Örömömre szolgált. Jobban érzi magát?
*Darelld tekintete a közben feltűnő Madyre surran és biccent neki üdvözlésképpen, aztán pedig gyakorlott eleganciával leszedi Yeza elől a használt terítéket az asztalról.*
- Egészségére!
*Míg Yeza előáll kérésével, a szigorú tekintet rajta függ, szavain, mozdulatain. A játékos gesztus a ragyogó hajfürttel kislányos bájt kölcsönöz neki, s egybevág azzal az érzéssel, hogy továbbra is játszanak vele.*
- Természetesen nem tagadjuk meg a segítséget senkitől. Kis türelmét kérem! Addig élvezze nyugodtan az italát!
*Ezután a pulthoz viszi a tányért és az evőeszközöket.*
//Mady//
- Jó reggelt, Maydeleine kisasszony!
*Mosolyog a nőre, aki csendesen üldögél a pultnál. Belép a pult mögé és a mosogatóhoz sétál, nekilát makulátlanul tisztára varázsolni a magával hozott terítéket. Közben megvizsgálja alaposabban Mady arcát, valahogy úgy érzi, egy kicsit magába van fordulva.*
- Hogy érzi magát? Azt hittem, kipiheni a tegnap esti mulatságot. És hogyhogy máris szolgálatban van? Úgy hallottam, szabadságra megy.
*Gyorsan végez az edényekkel, alaposan kezet mos utána is, aztán a pult alól a sebkötözéshez használt üvegcsét veszi elő, valamint tiszta, fehér szövetet.*
- Egy vendégünk tegnap üvegszilánkba lépett, és most át kell kötözni a sebét.
*Fűzi hozzá magyarázatul, majd megáll és tekintetét Madyre emeli.*
- Nem szeretnék visszaélni a kedvességével, de... mivel egy hölgyről volna szó, helyénvalóbb lenne, ha egy nő végezné. Tegnap kényszerűségből megtettem, de azt hiszem, ehhez egyébként is ügyesebb és finomabb kezei vannak, mint nekem. Persze nem szeretnék visszaélni a jóindulatával...
*Nem akar kétséget hagyni afelől, hogy ez tényleg Mady döntésén múlik most, nem csak álságos ajánlat, ami neheztelést szül, ha nem a jó választ adja. Darelldnek nagy segítséget jelentene.*
A hozzászólás írója (Darelld Oryw [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.28 14:07:29
1269. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-28 13:51:13
Üzenet elküldve: 2019-07-28 13:51:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Zammi, Dreyia, Ernuss//
//Különterem//
//Érintőlegesen a többi jelenlévő//
*A beszélgetésük végül egyetértéssel zárul. A korábbi témákat, és azokra adott válaszokat emésztgeti, de semmi olyan nem hangzott el ami zavarhatná. *
-Megteszem amit tudok, na meg igyekszem nem túl keményen kezelni a helyzeteket. Heverőt? Végül is nem rossz ötlet. De inkább kanapét arra ülni is lehet és nem fura, ha alszol rajta. Na meg jobban illik egy irodába.
*A vidám társaság tényleg el van, ez kezd kicsit zavaró lenni. Viszont miért ne lenének. Zammi is visszafogottabb e téren, és csak az asztalhoz hívja enni, és beszélgetni. Csendesen követi a nőt, hisz ma jószerivel csak reggel evett egy emberes adagot, azóta semmit. Leül a nő mellé és szedegetni kezd.*
-Igen erre én is kíváncsi leszek, hisz velük fogok együtt dolgozni. Vagy az idegeimre mennek. De nem ítélkezem előre. Lesz, ami lesz.
*Ekkor érkezik a sötételf férfi, kicsit mintha feszélyezett lenne, de megszólítja őket. Dreyia megnézi, majd elgondolkodik Madyn, vajon mit tehetett? Lélekben vállat vonva, egy üres székre mutat.*
-Gyere csatlakozz te is, lassan el kéne végezni a munkát mert a végén még ide oszlik és feltámad. Na meg reggel városnézésre viszem a korábbi váll támaszod Ernuss. Szóval egyél te is és halljuk a tippjeidet te, hogy szabadulnál meg egy zavaró holtestöl?
*Harap egy sültbe, miközben a férfit nézi. Attól nem tart, hogy a férfi zavarba jönne a kérdéstől. Elég keménykötésűnek tűnik.*
A hozzászólás írója (Dreyia Linkelstar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.28 15:13:01
//Különterem//
//Érintőlegesen a többi jelenlévő//
*A beszélgetésük végül egyetértéssel zárul. A korábbi témákat, és azokra adott válaszokat emésztgeti, de semmi olyan nem hangzott el ami zavarhatná. *
-Megteszem amit tudok, na meg igyekszem nem túl keményen kezelni a helyzeteket. Heverőt? Végül is nem rossz ötlet. De inkább kanapét arra ülni is lehet és nem fura, ha alszol rajta. Na meg jobban illik egy irodába.
*A vidám társaság tényleg el van, ez kezd kicsit zavaró lenni. Viszont miért ne lenének. Zammi is visszafogottabb e téren, és csak az asztalhoz hívja enni, és beszélgetni. Csendesen követi a nőt, hisz ma jószerivel csak reggel evett egy emberes adagot, azóta semmit. Leül a nő mellé és szedegetni kezd.*
-Igen erre én is kíváncsi leszek, hisz velük fogok együtt dolgozni. Vagy az idegeimre mennek. De nem ítélkezem előre. Lesz, ami lesz.
*Ekkor érkezik a sötételf férfi, kicsit mintha feszélyezett lenne, de megszólítja őket. Dreyia megnézi, majd elgondolkodik Madyn, vajon mit tehetett? Lélekben vállat vonva, egy üres székre mutat.*
-Gyere csatlakozz te is, lassan el kéne végezni a munkát mert a végén még ide oszlik és feltámad. Na meg reggel városnézésre viszem a korábbi váll támaszod Ernuss. Szóval egyél te is és halljuk a tippjeidet te, hogy szabadulnál meg egy zavaró holtestöl?
*Harap egy sültbe, miközben a férfit nézi. Attól nem tart, hogy a férfi zavarba jönne a kérdéstől. Elég keménykötésűnek tűnik.*
A hozzászólás írója (Dreyia Linkelstar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.28 15:13:01
1268. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-28 12:01:18
Üzenet elküldve: 2019-07-28 12:01:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Zammi, Dreyia//
//Különterem//
*Mikor kilép a szobából, és otthagyja a részeg, beszívott nőt, úgy érzi, mintha egy hatalmas teher esne le a válláról. Voltaképp tényleg ez történik. Megáll az ajtó előtt, és mélyet szív a folyosó levegőjéből. Lehunyja a szemét, és pár másodpercig kiélvezi a csendet és a békét, még mielőtt újra visszamenne a közösségbe. Nem szokott hozzá ahhoz, hogy ennyit legyen idegenek társaságában, ám pont az volt a célja az itt elöntendő időszakkal, hogy megismerjen olyasmit, ami kívül esik a saját komfortzónáján. Így erősödik, bölcsül és a fejlődik a leggyorsabban. Ha egy ilyen mérgező környezetben is meg tudja tartani a belső értékeiket, akkor újabb lépést tesz a soha el nem érhető tökéletesség felé.
Mivel a főnökasszony még az értekezlet előtt szólt neki, hogy lenne egy munka a számára, így visszaindul a különterembe azt remélve, hogy még ott találja. Sejti, hogy ha nem lenne fontos, akkor nem ilyenkor, este szóltak volna neki, hanem reggel, frissen és kipihenten. Egyelőre nincs ötlete a munka mikéntjére, ám úgy érzi, hamarosan többet is meg fog tudni.
A terembe érve sikerül megpillantania a főnökasszonyt, aki éppen mással beszélget. Pár pillanatra megáll, nem érzi úgy, hogy illendő lenne csak úgy odamennie hozzájuk. Azután eszébe jut a komfortzónából való kilépés, így mély levegőt vesz, majd mégis odalép a pároshoz.*
- Elnézést, hogy megzavarlak titeket. *Pár pillanatra megakad, nem tudja, hogy mégis mit mondhatna, ám rájön, hogy ez a négy szó nem lesz elég, így gyorsan kitalál még valamit.* Maydeleine nem érezte jól magát, gondoskodtam róla, hogy a szobájában pihenjen.
//Különterem//
*Mikor kilép a szobából, és otthagyja a részeg, beszívott nőt, úgy érzi, mintha egy hatalmas teher esne le a válláról. Voltaképp tényleg ez történik. Megáll az ajtó előtt, és mélyet szív a folyosó levegőjéből. Lehunyja a szemét, és pár másodpercig kiélvezi a csendet és a békét, még mielőtt újra visszamenne a közösségbe. Nem szokott hozzá ahhoz, hogy ennyit legyen idegenek társaságában, ám pont az volt a célja az itt elöntendő időszakkal, hogy megismerjen olyasmit, ami kívül esik a saját komfortzónáján. Így erősödik, bölcsül és a fejlődik a leggyorsabban. Ha egy ilyen mérgező környezetben is meg tudja tartani a belső értékeiket, akkor újabb lépést tesz a soha el nem érhető tökéletesség felé.
Mivel a főnökasszony még az értekezlet előtt szólt neki, hogy lenne egy munka a számára, így visszaindul a különterembe azt remélve, hogy még ott találja. Sejti, hogy ha nem lenne fontos, akkor nem ilyenkor, este szóltak volna neki, hanem reggel, frissen és kipihenten. Egyelőre nincs ötlete a munka mikéntjére, ám úgy érzi, hamarosan többet is meg fog tudni.
A terembe érve sikerül megpillantania a főnökasszonyt, aki éppen mással beszélget. Pár pillanatra megáll, nem érzi úgy, hogy illendő lenne csak úgy odamennie hozzájuk. Azután eszébe jut a komfortzónából való kilépés, így mély levegőt vesz, majd mégis odalép a pároshoz.*
- Elnézést, hogy megzavarlak titeket. *Pár pillanatra megakad, nem tudja, hogy mégis mit mondhatna, ám rájön, hogy ez a négy szó nem lesz elég, így gyorsan kitalál még valamit.* Maydeleine nem érezte jól magát, gondoskodtam róla, hogy a szobájában pihenjen.
1267. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-28 11:21:37
Üzenet elküldve: 2019-07-28 11:21:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Másnap//
*Másnap nem kicsit gyűrötten éri az ébredés hirtelen mivolta, talán épp álmodott valamit, valami rosszat, mert verejtékben fürdik az arca és a tarkója. Megtapogatja, majd elkezdi rendbe tenni magát. A reggeli rutin után, immár külsőleg makulátlanul kisétál a vendégtérbe, hiszen ő lenne a felügyeletben ma a soros. Szépen be is fickálja magát a nyilvántartó könyvbe mielőtt nekikezd a dolgoknak.
A pult mögött eddig a mosogatásban elmerült lány most hozzálép, és egy biccentéssel köszönti, majd odatol elé egy teásbögrét.*
-Köszönöm, ez kedves tőled, de elmosogattam volna. *Jegyzi meg, majd a lány visszatér az eddigi teendőihez, ő pedig készít magának egy erős teát. Kicsivel több levelet szuszakol bele a szűrőalkalmatosságba, majd ráborítja a forró vizet, amely mint a sötét olaj bukkan fel a kerámia alján, szinte megszínezve a szép fehér anyagot. Önt hozzá egy kis mézet, hogy ne kaparja fel a torkát az erős ital és némi gőzölgés után máris a szájához emeli, hiszen melegen fogyasztva teszi meg áldásos hatásait. Körbenéz a fogadótérben, látja, hogy a szokásos forgalom van kialakulóban, ilyenkor még gyér, de nem elhanyagolható. Miután kivégezte a teát, elmossa a bögrét, hogy azzal se másnak kelljen bajlódnia és minden eszközt a helyére tesz. Ezek után odahúz egy magasabb széket és a pultra nehezedve várja, hogy az ital hasson.*
*Másnap nem kicsit gyűrötten éri az ébredés hirtelen mivolta, talán épp álmodott valamit, valami rosszat, mert verejtékben fürdik az arca és a tarkója. Megtapogatja, majd elkezdi rendbe tenni magát. A reggeli rutin után, immár külsőleg makulátlanul kisétál a vendégtérbe, hiszen ő lenne a felügyeletben ma a soros. Szépen be is fickálja magát a nyilvántartó könyvbe mielőtt nekikezd a dolgoknak.
A pult mögött eddig a mosogatásban elmerült lány most hozzálép, és egy biccentéssel köszönti, majd odatol elé egy teásbögrét.*
-Köszönöm, ez kedves tőled, de elmosogattam volna. *Jegyzi meg, majd a lány visszatér az eddigi teendőihez, ő pedig készít magának egy erős teát. Kicsivel több levelet szuszakol bele a szűrőalkalmatosságba, majd ráborítja a forró vizet, amely mint a sötét olaj bukkan fel a kerámia alján, szinte megszínezve a szép fehér anyagot. Önt hozzá egy kis mézet, hogy ne kaparja fel a torkát az erős ital és némi gőzölgés után máris a szájához emeli, hiszen melegen fogyasztva teszi meg áldásos hatásait. Körbenéz a fogadótérben, látja, hogy a szokásos forgalom van kialakulóban, ilyenkor még gyér, de nem elhanyagolható. Miután kivégezte a teát, elmossa a bögrét, hogy azzal se másnak kelljen bajlódnia és minden eszközt a helyére tesz. Ezek után odahúz egy magasabb széket és a pultra nehezedve várja, hogy az ital hasson.*
1266. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-27 16:59:32
Üzenet elküldve: 2019-07-27 16:59:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Megborzong a finom érintéstől, teste még nem nyugodott meg az idegeket elárasztó impulzusoktól. Fáradtan hunyja le szemeit elégedett mosollyal, és mélyet szippant a tarkójára hintett csók alatt. Valóban fordul és bújik is, de arcát nem viszi egészen közel, csak beszédesen nézi Ralas szemeit, és gondoskodón simítja rendezetté csapzott hajfürtjeit. Vele együtt nevet közösen töltött idejük felhasználásának módján.*
- Aligha. Most, hogy mondod, igazából semmi nem jut eszembe.
*Valóban kiürültnek érzi elméjét, s a más helyszíneken történtek édes önfeledtsége rémlik fel. Közelebb helyezkedik, mikor Ralas húzza magához. A sarkokról eső tréfán a füléhez fúrja orrát és suttogóra fogja.*
- Hát, legalább kettőt számoltam most…
*A titkok témája azonban hűteni kezdi kedélyét, újra felvesz egy kis távolságot a beszélgetéshez.*
- Ha sejtik is, semmi közük hozzá. A pletykák akkor is szárnyra kelnek, ha nem lennénk együtt.
*Billenti meg kissé a vállát.*
- Szerintem is jobb, ha mások előtt távolságot tartunk, nagyon gyötrődni viszont nem muszáj rajta. Nem kell túl közel engedni senkit magunkhoz, ez a mi magánéletünk.
*Hagyja elterelni a témát, különösen, hogy azonos állásponton vannak. Újra megjelenik a mosoly az arcán.*
- Megmondtad előre, nem igaz? Egy asztal és két szék. Tudnék vele mit kezdeni...
*Pillant rá sokatmondón.*
- De egyébként, talán tényleg nem kell nagy fényűzés. De… még jobb lenne, ha a szobánkból el tudnánk érni, nem gondolod? A külső bejárat előbb-utóbb szemet szúrhat. Ellenben egy titkos átjáró a szobánkból… hmm...
*Ujjai végigsimítanak a férfi oldalán, szemei követik a mozdulatot egy sóhajjal.*
- Gyönyörű férfi vagy, Ralas…
*Pillantása a szemeket keresi újra.*
- Nem csak vonzó vagy, hanem befolyásos is. A nők mindig érdeklődni fognak irántad. Szerintem a személyzet köreiben is.
*Megsimogatja az arcát és incselkedőn mosolyog rá.*
- A végén még vigyáznom kell rád.
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Megborzong a finom érintéstől, teste még nem nyugodott meg az idegeket elárasztó impulzusoktól. Fáradtan hunyja le szemeit elégedett mosollyal, és mélyet szippant a tarkójára hintett csók alatt. Valóban fordul és bújik is, de arcát nem viszi egészen közel, csak beszédesen nézi Ralas szemeit, és gondoskodón simítja rendezetté csapzott hajfürtjeit. Vele együtt nevet közösen töltött idejük felhasználásának módján.*
- Aligha. Most, hogy mondod, igazából semmi nem jut eszembe.
*Valóban kiürültnek érzi elméjét, s a más helyszíneken történtek édes önfeledtsége rémlik fel. Közelebb helyezkedik, mikor Ralas húzza magához. A sarkokról eső tréfán a füléhez fúrja orrát és suttogóra fogja.*
- Hát, legalább kettőt számoltam most…
*A titkok témája azonban hűteni kezdi kedélyét, újra felvesz egy kis távolságot a beszélgetéshez.*
- Ha sejtik is, semmi közük hozzá. A pletykák akkor is szárnyra kelnek, ha nem lennénk együtt.
*Billenti meg kissé a vállát.*
- Szerintem is jobb, ha mások előtt távolságot tartunk, nagyon gyötrődni viszont nem muszáj rajta. Nem kell túl közel engedni senkit magunkhoz, ez a mi magánéletünk.
*Hagyja elterelni a témát, különösen, hogy azonos állásponton vannak. Újra megjelenik a mosoly az arcán.*
- Megmondtad előre, nem igaz? Egy asztal és két szék. Tudnék vele mit kezdeni...
*Pillant rá sokatmondón.*
- De egyébként, talán tényleg nem kell nagy fényűzés. De… még jobb lenne, ha a szobánkból el tudnánk érni, nem gondolod? A külső bejárat előbb-utóbb szemet szúrhat. Ellenben egy titkos átjáró a szobánkból… hmm...
*Ujjai végigsimítanak a férfi oldalán, szemei követik a mozdulatot egy sóhajjal.*
- Gyönyörű férfi vagy, Ralas…
*Pillantása a szemeket keresi újra.*
- Nem csak vonzó vagy, hanem befolyásos is. A nők mindig érdeklődni fognak irántad. Szerintem a személyzet köreiben is.
*Megsimogatja az arcát és incselkedőn mosolyog rá.*
- A végén még vigyáznom kell rád.
1265. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-27 12:36:46
Üzenet elküldve: 2019-07-27 12:36:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap délelőtt//
*Miután Yeza felszeletelte a szalonnát, pár falat után leteszi az evőeszközöket és inkább kézzel folytatja az étkezést, ahogy a sivatagi népeknél szokás.
A kérdésre, hogy mivel bánthatta meg előző este Darelldet, csak felpillant, de nem válaszol. Ellenben ártatlan tekintettel nyalja le az ujjait, úgy, hogy az már szinte merényletnek számít egy férfival szemben. Biztos nem először csinál ilyet, hiszen a kis előadás teljesen mellőzi az útszéliséget, viszont finom érzékkel idéz meg illetlen gondolatokat.*
- Ennek örülök *válaszol a komorságot taglaló kijelentésre.* - Hiszen a hosszú ideje az nem öröktől. Ahol pedig volt, ott még lesz is *mosolyodik bizakodva.
A Kikötő kétségtelenül nem való lenge öltözetű lánykáknak egyedül bóklászni. Se este se napvilágnál. Yeza tud magára vigyázni (bár ezt egyelőre nem veri nagydobra), de egy ilyen helyen akárkinek könnyű pórul járni. Egy helyismerettel rendelkező mellett nyilvánvalóan eleve üdvösebb felderíteni a környéket, így nem csupán passzióból igyekszik kíséretet keríteni magának. Az árnyékból kiszakadó felajánlás azonban határozottan meglepi. Ez ki is ül az arcára. Megilletődött zavarában még a szemét is lesüti, mikor a férfi tekintetével találkozik. Ez a lépés nem volt tervben a szépen elrendezett tábláján. Izgatottságot és nyugtalanságot szül benne teljesen egyszerre. Így, napvilágnál szembenézni Darelldel azért más. Az előző este tálcán kínálata a csalást, de most egy tisztességes lánynak mindama bűnök pírként kellene, hogy orcájára fussanak. Yezában csupán némi feszengés éled, de a feslett kis céda egy pillanat múlva már ezt is kiváltképp élvezi. Egy pórázon lévő farkas szőrébe túrni... Valami ilyesmi érzés lehet.*
- Látja, Darelld, a kuzinját egy mondattal hátrálásig riasztottam *sóhajt mosolyogva, aztán ismét Alfonz felé fordul.* - Ne szabadkozzék. Nem értem félre. Míg a ház vendége vagyok, a jólétem az Önök felelőssége is, tudom. És értékelem. Nagyon is.
*Őszintén beszél. Az igazat megvallva neki elég furcsa, hogy a döntés szabadságát ennyire igyekvőn hagyják meg a kezében. Az ő világában ezért keményen meg kellett küzdeni... vagy fondorlatosan ki kellett eszközölni. Nem járt senkinek csak úgy.*
- Semmi kétség, hogy átkötözést kíván *bólint sebesült lába felé.* - Ha szót emelnek emiatt, azért csak hálás lehetek. Felesleges meghátrálni belőle.
*Ujjacskáit megtörli a ruhaszalvétában és kortyol egyet a teájából, ami úgy tűnik, valóban hathatós orvosság. Mintha múlna az a fránya fejfájás. Persze lehet, hogy másnak tudható be.*
- Itt van Darelld *pillant a férfira, akiről kicsit úgy beszél most, mintha épp nem lenne jelen, hiába áll karnyújtásnyira tőle.* - Végtelenül udvarias. Nem találna rajta fogást a vád, hogy utasít vagy megró. Az a tekintet mégis késztetést éleszt bennem, hogy vezekelve feküdjek keresztbe a térdén az engedetlenségem miatt *kortyol ismét a teába sokatmondó, kacér pillantással.* - Van hozzá érzéke. Nagy kincs az ilyen ember az ő szakmájában.
*A megfelelő ruházat említésére Yeza kénytelen köhinteni egyet, mert a korty csaknem félreszalad.*
- A kön... *paskolja meg a mellkasát egyszerre küzdve a köhögéssel és a nevetéssel.* - Hogy ez? *csippenti ujjai közé a finom anyagot. Yeza ruhái kétség kívül igen lenge, kényelmes darabok. Ennek pedig, amit reggel magára vett, valóban egészen hasonló szabása van, mint egy ledér köntösnek. Ruhák. Férfiakkal vitatkozni ilyesmiről nagyjából csak olyan eredménnyel járhat, mint elmagyarázni nekik a különbséget a kármin és a karmazsin között.*
- Rendben van *hajlik meg engedékenyen a megállapítás előtt.* - Át... *köhint egy újabbat, de mosolygása okát valószínűleg ezúttal egyedül ő érti.* - _Fel_öltözöm.
*Az evőeszközöket visszateszi a tányérra, szépen egymás mellé fektetve, és az asztal közepére tolja. Végezetül felhajtja a pohár gyümölcslét is, amit a reggeli mellé kapott. Valahogy illetlenségnek érezné meghagyni.*
- Köszönöm, ez életmentő volt *biccent Alfonz felé. A tea maradékát azért maga elé húzza, jelezvén, hogy azt még elhörpöli.*
- Ami viszont az átkötözést illeti *mondja, s hogy ebből kérés lesz, már az jelzi, hogy Yeza egy rőt tincset kezd el tekergetni az ujjával.* - Nem akarnék visszaélni a jóindulatával, Darelld *kezdi már most esdeklőn pillogva a férfira* - de lekötelezne, ha segítene ebben. Attól tartok, nekem kevésbé állna kézre. *Ha Darelld kihátrál a feladat elől, akkor természetesen megoldja maga, de ha újból a határozott kezek alá adhatja magát, azért kifejezetten hálás lesz.
Amint lekerül a kötés, valószínűleg meg is vétózza a tervezett kiruccanást a helyzet állása. Nem csúnya a seb, de már a lépcsőn való lejövetel is felszakította egy helyen a friss varrt és az is lehet, hogy az átkötözés helyett jobb volna inkább szellőzni hagyni a gyorsabb gyógyulás kedvéért.*
*Miután Yeza felszeletelte a szalonnát, pár falat után leteszi az evőeszközöket és inkább kézzel folytatja az étkezést, ahogy a sivatagi népeknél szokás.
A kérdésre, hogy mivel bánthatta meg előző este Darelldet, csak felpillant, de nem válaszol. Ellenben ártatlan tekintettel nyalja le az ujjait, úgy, hogy az már szinte merényletnek számít egy férfival szemben. Biztos nem először csinál ilyet, hiszen a kis előadás teljesen mellőzi az útszéliséget, viszont finom érzékkel idéz meg illetlen gondolatokat.*
- Ennek örülök *válaszol a komorságot taglaló kijelentésre.* - Hiszen a hosszú ideje az nem öröktől. Ahol pedig volt, ott még lesz is *mosolyodik bizakodva.
A Kikötő kétségtelenül nem való lenge öltözetű lánykáknak egyedül bóklászni. Se este se napvilágnál. Yeza tud magára vigyázni (bár ezt egyelőre nem veri nagydobra), de egy ilyen helyen akárkinek könnyű pórul járni. Egy helyismerettel rendelkező mellett nyilvánvalóan eleve üdvösebb felderíteni a környéket, így nem csupán passzióból igyekszik kíséretet keríteni magának. Az árnyékból kiszakadó felajánlás azonban határozottan meglepi. Ez ki is ül az arcára. Megilletődött zavarában még a szemét is lesüti, mikor a férfi tekintetével találkozik. Ez a lépés nem volt tervben a szépen elrendezett tábláján. Izgatottságot és nyugtalanságot szül benne teljesen egyszerre. Így, napvilágnál szembenézni Darelldel azért más. Az előző este tálcán kínálata a csalást, de most egy tisztességes lánynak mindama bűnök pírként kellene, hogy orcájára fussanak. Yezában csupán némi feszengés éled, de a feslett kis céda egy pillanat múlva már ezt is kiváltképp élvezi. Egy pórázon lévő farkas szőrébe túrni... Valami ilyesmi érzés lehet.*
- Látja, Darelld, a kuzinját egy mondattal hátrálásig riasztottam *sóhajt mosolyogva, aztán ismét Alfonz felé fordul.* - Ne szabadkozzék. Nem értem félre. Míg a ház vendége vagyok, a jólétem az Önök felelőssége is, tudom. És értékelem. Nagyon is.
*Őszintén beszél. Az igazat megvallva neki elég furcsa, hogy a döntés szabadságát ennyire igyekvőn hagyják meg a kezében. Az ő világában ezért keményen meg kellett küzdeni... vagy fondorlatosan ki kellett eszközölni. Nem járt senkinek csak úgy.*
- Semmi kétség, hogy átkötözést kíván *bólint sebesült lába felé.* - Ha szót emelnek emiatt, azért csak hálás lehetek. Felesleges meghátrálni belőle.
*Ujjacskáit megtörli a ruhaszalvétában és kortyol egyet a teájából, ami úgy tűnik, valóban hathatós orvosság. Mintha múlna az a fránya fejfájás. Persze lehet, hogy másnak tudható be.*
- Itt van Darelld *pillant a férfira, akiről kicsit úgy beszél most, mintha épp nem lenne jelen, hiába áll karnyújtásnyira tőle.* - Végtelenül udvarias. Nem találna rajta fogást a vád, hogy utasít vagy megró. Az a tekintet mégis késztetést éleszt bennem, hogy vezekelve feküdjek keresztbe a térdén az engedetlenségem miatt *kortyol ismét a teába sokatmondó, kacér pillantással.* - Van hozzá érzéke. Nagy kincs az ilyen ember az ő szakmájában.
*A megfelelő ruházat említésére Yeza kénytelen köhinteni egyet, mert a korty csaknem félreszalad.*
- A kön... *paskolja meg a mellkasát egyszerre küzdve a köhögéssel és a nevetéssel.* - Hogy ez? *csippenti ujjai közé a finom anyagot. Yeza ruhái kétség kívül igen lenge, kényelmes darabok. Ennek pedig, amit reggel magára vett, valóban egészen hasonló szabása van, mint egy ledér köntösnek. Ruhák. Férfiakkal vitatkozni ilyesmiről nagyjából csak olyan eredménnyel járhat, mint elmagyarázni nekik a különbséget a kármin és a karmazsin között.*
- Rendben van *hajlik meg engedékenyen a megállapítás előtt.* - Át... *köhint egy újabbat, de mosolygása okát valószínűleg ezúttal egyedül ő érti.* - _Fel_öltözöm.
*Az evőeszközöket visszateszi a tányérra, szépen egymás mellé fektetve, és az asztal közepére tolja. Végezetül felhajtja a pohár gyümölcslét is, amit a reggeli mellé kapott. Valahogy illetlenségnek érezné meghagyni.*
- Köszönöm, ez életmentő volt *biccent Alfonz felé. A tea maradékát azért maga elé húzza, jelezvén, hogy azt még elhörpöli.*
- Ami viszont az átkötözést illeti *mondja, s hogy ebből kérés lesz, már az jelzi, hogy Yeza egy rőt tincset kezd el tekergetni az ujjával.* - Nem akarnék visszaélni a jóindulatával, Darelld *kezdi már most esdeklőn pillogva a férfira* - de lekötelezne, ha segítene ebben. Attól tartok, nekem kevésbé állna kézre. *Ha Darelld kihátrál a feladat elől, akkor természetesen megoldja maga, de ha újból a határozott kezek alá adhatja magát, azért kifejezetten hálás lesz.
Amint lekerül a kötés, valószínűleg meg is vétózza a tervezett kiruccanást a helyzet állása. Nem csúnya a seb, de már a lépcsőn való lejövetel is felszakította egy helyen a friss varrt és az is lehet, hogy az átkötözés helyett jobb volna inkább szellőzni hagyni a gyorsabb gyógyulás kedvéért.*
1264. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-26 19:55:43
Üzenet elküldve: 2019-07-26 19:55:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap délelőtt//
*Tiszteletteljesen áll, immár kezét hátratéve és figyel. Persze a jó Alfonz sem az a társalkodó fajta, de olykor kivételt tesz és Yeza jó vendég. Ez nem jelenti azt, hogy kivételes bánásmódban részesülne, csupán Alfonz nagyon is jól tudja, hogy sokaknak mennyire jól esik, ha ébredés után néhány kedves szót hallhatnak a reggeli mellé. Ilyenkor még az elfüggönyözött ablakok is nyitva, hogy a sós levegő átjárhassa a Sellőt, s az éjszaka fülledt erotikáját egy kicsit kisöpörje. A hangulat attól megmarad... azt a vendégek és a szórakozás adják, ilyenkor azonban be lehet egy kicsit engedi a szürke és vad világot is. Valahogy ilyen körélmények közt telhet a beszélgetés, míg a felkelő nap járja át keresztül-kasul a helyiséget... csupán Darelld sarka marad sötétben, de valahogy az mindig.*
- Mi olyat tett volna, amivel megbántotta, kedves kisasszony? *Jóindulatú mosoly és egy kedves tekintet, ennyi jár.* Azt viszont állíthatom, hogy a mosolygás hiányát nem ön okozza, Darelld ilyen már hosszú ideje. *Egy pillanatra a mosoly befelhősödik, azonban hamarosan továbbáll, mintha a kintről betörő szél fújta volna el a férfi arcáról, aztán azonnal hárítani kezd.*
- Félre ne értsen, nem feddésből mondtam, csupán érdeklődtem, egészségi állapotáról, természetesen ez az ön magánügye. *Teszi előre két kezét jelezve szándékát, a kikötői körséta kapcsán is csupán egy pillanatra gondolkodik el.*
- Nos, mindenképpen jobb, mint éjjel, az biztos. Nem látszik elveszett léleknek, már, ha meg nem sértem. *Mosolyodik el ismét.*
- Ettől függetlenül a magam részéről javasolnék kísérőt önnek, a biztonság...
- Majd én elkísérem. *Szakad félbe hirtelen Alfonz mondata egy távolról szóló hang kapcsán. Csendes mondat egy még csendesebb, eddig hallgatag sarokból, majd egy mozdulat, amivel a férfi ellöki magát a faltól.*
- Nincs forgalom, ez is feladatom, ha megkérnek rá. *Mondja szűkszavúan, míg az asztalhoz sétál.*
- Jó reggelt, Yeza kisasszony. *Bólint, szokásos arcvonásaival, jóval frissebb és üdébb tekintettel, mint előző éjszaka. Egyenruhája hasonlatos a korábbihoz, az ing azonban vasaltabb és egy kissé más árnyalatú, nem nyakig begombolva, felette szürke mellényt visel. A nadrág bizton idomul lábán és szintén tiszta, ahogyan lábbelije is makulátlanul és feketén csillogó.*
- A másik ajánlatom Khul'ie, hamarosan kezdődik az ő műszaka is. Mire a reggelit befejezi bizton ideér. *Bár a férfi nevének kimondásakor jelentőségteljesen pillant unokabátyjára.*
- Előbb azonban a kötést... javaslom kicserélni, Yeza kisasszony. *Mutat a lány sérült lábára.* Továbbá a köntös nem feltétlenül előnyös viselet az útra... főleg nem a toronynál.
*Tiszteletteljesen áll, immár kezét hátratéve és figyel. Persze a jó Alfonz sem az a társalkodó fajta, de olykor kivételt tesz és Yeza jó vendég. Ez nem jelenti azt, hogy kivételes bánásmódban részesülne, csupán Alfonz nagyon is jól tudja, hogy sokaknak mennyire jól esik, ha ébredés után néhány kedves szót hallhatnak a reggeli mellé. Ilyenkor még az elfüggönyözött ablakok is nyitva, hogy a sós levegő átjárhassa a Sellőt, s az éjszaka fülledt erotikáját egy kicsit kisöpörje. A hangulat attól megmarad... azt a vendégek és a szórakozás adják, ilyenkor azonban be lehet egy kicsit engedi a szürke és vad világot is. Valahogy ilyen körélmények közt telhet a beszélgetés, míg a felkelő nap járja át keresztül-kasul a helyiséget... csupán Darelld sarka marad sötétben, de valahogy az mindig.*
- Mi olyat tett volna, amivel megbántotta, kedves kisasszony? *Jóindulatú mosoly és egy kedves tekintet, ennyi jár.* Azt viszont állíthatom, hogy a mosolygás hiányát nem ön okozza, Darelld ilyen már hosszú ideje. *Egy pillanatra a mosoly befelhősödik, azonban hamarosan továbbáll, mintha a kintről betörő szél fújta volna el a férfi arcáról, aztán azonnal hárítani kezd.*
- Félre ne értsen, nem feddésből mondtam, csupán érdeklődtem, egészségi állapotáról, természetesen ez az ön magánügye. *Teszi előre két kezét jelezve szándékát, a kikötői körséta kapcsán is csupán egy pillanatra gondolkodik el.*
- Nos, mindenképpen jobb, mint éjjel, az biztos. Nem látszik elveszett léleknek, már, ha meg nem sértem. *Mosolyodik el ismét.*
- Ettől függetlenül a magam részéről javasolnék kísérőt önnek, a biztonság...
- Majd én elkísérem. *Szakad félbe hirtelen Alfonz mondata egy távolról szóló hang kapcsán. Csendes mondat egy még csendesebb, eddig hallgatag sarokból, majd egy mozdulat, amivel a férfi ellöki magát a faltól.*
- Nincs forgalom, ez is feladatom, ha megkérnek rá. *Mondja szűkszavúan, míg az asztalhoz sétál.*
- Jó reggelt, Yeza kisasszony. *Bólint, szokásos arcvonásaival, jóval frissebb és üdébb tekintettel, mint előző éjszaka. Egyenruhája hasonlatos a korábbihoz, az ing azonban vasaltabb és egy kissé más árnyalatú, nem nyakig begombolva, felette szürke mellényt visel. A nadrág bizton idomul lábán és szintén tiszta, ahogyan lábbelije is makulátlanul és feketén csillogó.*
- A másik ajánlatom Khul'ie, hamarosan kezdődik az ő műszaka is. Mire a reggelit befejezi bizton ideér. *Bár a férfi nevének kimondásakor jelentőségteljesen pillant unokabátyjára.*
- Előbb azonban a kötést... javaslom kicserélni, Yeza kisasszony. *Mutat a lány sérült lábára.* Továbbá a köntös nem feltétlenül előnyös viselet az útra... főleg nem a toronynál.
1263. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-26 15:43:29
Üzenet elküldve: 2019-07-26 15:43:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap délelőtt//
- Szóval kuzinok *biccent amolyan "tudtam" gesztussal az arcán. Aztán a jelentés tartalmát illetően hamar legyint is, mielőtt félreértik.* - Nem azért kérdeztem, nem zavar *mondja vállvonva.* - Csak attól tartottam, előző este *közelebb hajol egy kicsit bizalmasabbra fogva a szavait* - egy kicsit túllőttem a célon Darelld szolgálatkészségében. Nem akartam visszaélni a helyzetemmel. *Kitekint Darelld felé, aztán mindjárt vissza is fordul Alfonzhoz.*
- Tudja, attól tartok, megbántottam. Már rám se mosolyog. Esetleg, mint jó kuzin, tudna valamit súgni, amivel kibékíthetem? *Yeza ábrázatára tökéletes harmóniában ül ki a komisz fondorkodás és az őszinte ártatlanság.
A kötés valóban kissé megviselten fest, így Yeza önéntelenül is szabadkozásba kezd.*
- Forgolódtam az éjjel. Biztos a lelkifurdalás miatt *sóhajt.* - De csak most ébredtem. Még nem volt érkezésem lecserélni. Tudom, hogy megkért rá, Darelld, esküszöm, nem hanyagságból mulasztottam *emeli fel a hangját kissé, hogy a másik férfi is hallja. Mint egy bűnös fruska harap az ajkába és reményvesztett pillantást küld Alfonz felé.*
- Félek, végképp elkaszáltam magam. Örökre mogorva marad velem *súgja színpadias elesettséggel.*
- A fürdő jól hangzik, bár előtte lehet, hogy járnék egyet. Még sosem voltam a Kikötőben, de hallottam, hogy a világítótorony egészen különleges. Éjjel láttam is az ablakból. Szívesen megnézném. Mit gondol, biztonságos kísérő nélkül?
- Szóval kuzinok *biccent amolyan "tudtam" gesztussal az arcán. Aztán a jelentés tartalmát illetően hamar legyint is, mielőtt félreértik.* - Nem azért kérdeztem, nem zavar *mondja vállvonva.* - Csak attól tartottam, előző este *közelebb hajol egy kicsit bizalmasabbra fogva a szavait* - egy kicsit túllőttem a célon Darelld szolgálatkészségében. Nem akartam visszaélni a helyzetemmel. *Kitekint Darelld felé, aztán mindjárt vissza is fordul Alfonzhoz.*
- Tudja, attól tartok, megbántottam. Már rám se mosolyog. Esetleg, mint jó kuzin, tudna valamit súgni, amivel kibékíthetem? *Yeza ábrázatára tökéletes harmóniában ül ki a komisz fondorkodás és az őszinte ártatlanság.
A kötés valóban kissé megviselten fest, így Yeza önéntelenül is szabadkozásba kezd.*
- Forgolódtam az éjjel. Biztos a lelkifurdalás miatt *sóhajt.* - De csak most ébredtem. Még nem volt érkezésem lecserélni. Tudom, hogy megkért rá, Darelld, esküszöm, nem hanyagságból mulasztottam *emeli fel a hangját kissé, hogy a másik férfi is hallja. Mint egy bűnös fruska harap az ajkába és reményvesztett pillantást küld Alfonz felé.*
- Félek, végképp elkaszáltam magam. Örökre mogorva marad velem *súgja színpadias elesettséggel.*
- A fürdő jól hangzik, bár előtte lehet, hogy járnék egyet. Még sosem voltam a Kikötőben, de hallottam, hogy a világítótorony egészen különleges. Éjjel láttam is az ablakból. Szívesen megnézném. Mit gondol, biztonságos kísérő nélkül?
1262. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-26 12:43:49
Üzenet elküldve: 2019-07-26 12:43:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap délelőtt//
- Köszönjük. *Bajusza alatt tovább mosolyog, s bár tűnhetnek akár Darelldel ikreknek, egyes rossz megfigyelő szemében, a különbséget ebben bizonyára észrevehetik. Alfonz türelmesen várakozik és a mosolya a kérésre csak szélesebb lesz:*
- ... könnye. Sellők könnye amire gondol. *Kuncog fel halkan.* Higgye el, a zöld tea állítólag élénkíti a testet és a lelket, elűzi a fejfájást s nyugtatja a gyomrot. Ennek ellenére, úgy tartják az ördögvigyor kis mértékben alkalmas a másnapi bántalmak leküzdésére... esetleg ajánlhatok egy forró fürdőt fürdőházunkban, azt próbálta már? *Kérdezi, a fürdőház bejárata felé biccentve.* Most épp üres, ha jól tudom.
- Már, hogy Darelld és én? *Egyenesedik ki, kissé meghökkenve, aztán vonásai szelídülnek.* Nos... mások is mondták már, hogy van némi hasonlóság... valójában Darelld az unokaöcsém, apáink testvérek voltak.
*Aztán a korábbi kedves, mély kuncogás csak erősödik, mikor alig láthatóan tekintete a lány mögötti hátsó sarok felé irányul. Darelld persze ott áll, miképp imént a lány tekintete is elhaladt egyszer előtte. Az a szokásos kedvelt helye, nem is választana mást, csak, ha épp máshol van szolgálatban.*
- Ami azt illeti ott áll, ma én vagyok pultos szolgálatban. *Biccent Darelld felé, hol, ha Yeza odapillant, egy szűk meghajlást kaphat válaszul, mivel Darelld is köszönti őt.*
- Természetesen minden fontos körülményt megbeszélünk. A vendégek állapota és hangulata fontos számunkra, elvégre ez biztosítja a Sellőház fennmaradását. Egy egyszerű mulatóban, talán effajta szolgáltatást nem élvezhetnek, de nálunk ez alapvető elvárás. *Foglalja össze.* Így tudok a lábát ért sérülésről, illetve, hogy be kellett kötözni. Ha Darelld éppen nincs, magam is tudom, hogy mi a dolog vele. Ne vegye tiszteletlenségnek, de a kötést lecserélte már, ahogy Darelld javasolta? *Húzódik fel szemöldöke, s egy pillantást vet a láthatóan kissé már viseltes előző éjszakai kötésre.*
- Csupán a jelenteni valót közli velem. *Folytatja tömören, bár nyilvánvaló, hogy azért a férfiak egymás között akár többről is beszélhetnek, mindazonáltal Alfonz arcán nem látszik, hogy ettől többet tudna az éjszakai "esetről".* Ettől többet nem szükséges és nem is célszerű. *Egészíti ki csendesen.*
- Köszönjük. *Bajusza alatt tovább mosolyog, s bár tűnhetnek akár Darelldel ikreknek, egyes rossz megfigyelő szemében, a különbséget ebben bizonyára észrevehetik. Alfonz türelmesen várakozik és a mosolya a kérésre csak szélesebb lesz:*
- ... könnye. Sellők könnye amire gondol. *Kuncog fel halkan.* Higgye el, a zöld tea állítólag élénkíti a testet és a lelket, elűzi a fejfájást s nyugtatja a gyomrot. Ennek ellenére, úgy tartják az ördögvigyor kis mértékben alkalmas a másnapi bántalmak leküzdésére... esetleg ajánlhatok egy forró fürdőt fürdőházunkban, azt próbálta már? *Kérdezi, a fürdőház bejárata felé biccentve.* Most épp üres, ha jól tudom.
- Már, hogy Darelld és én? *Egyenesedik ki, kissé meghökkenve, aztán vonásai szelídülnek.* Nos... mások is mondták már, hogy van némi hasonlóság... valójában Darelld az unokaöcsém, apáink testvérek voltak.
*Aztán a korábbi kedves, mély kuncogás csak erősödik, mikor alig láthatóan tekintete a lány mögötti hátsó sarok felé irányul. Darelld persze ott áll, miképp imént a lány tekintete is elhaladt egyszer előtte. Az a szokásos kedvelt helye, nem is választana mást, csak, ha épp máshol van szolgálatban.*
- Ami azt illeti ott áll, ma én vagyok pultos szolgálatban. *Biccent Darelld felé, hol, ha Yeza odapillant, egy szűk meghajlást kaphat válaszul, mivel Darelld is köszönti őt.*
- Természetesen minden fontos körülményt megbeszélünk. A vendégek állapota és hangulata fontos számunkra, elvégre ez biztosítja a Sellőház fennmaradását. Egy egyszerű mulatóban, talán effajta szolgáltatást nem élvezhetnek, de nálunk ez alapvető elvárás. *Foglalja össze.* Így tudok a lábát ért sérülésről, illetve, hogy be kellett kötözni. Ha Darelld éppen nincs, magam is tudom, hogy mi a dolog vele. Ne vegye tiszteletlenségnek, de a kötést lecserélte már, ahogy Darelld javasolta? *Húzódik fel szemöldöke, s egy pillantást vet a láthatóan kissé már viseltes előző éjszakai kötésre.*
- Csupán a jelenteni valót közli velem. *Folytatja tömören, bár nyilvánvaló, hogy azért a férfiak egymás között akár többről is beszélhetnek, mindazonáltal Alfonz arcán nem látszik, hogy ettől többet tudna az éjszakai "esetről".* Ettől többet nem szükséges és nem is célszerű. *Egészíti ki csendesen.*
1261. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-26 11:57:44
Üzenet elküldve: 2019-07-26 11:57:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Igyunk!//
*Shan megjegyzésén kuncog, amint a nő értékeli Khul invitálásának sajátos módját, arra pedig helyesel, hogy a zsoldossal könnyű barátságba kerülni.*
- Tanúsíthatom! De veled is, Shan!
*Kacsint a nőre. Cassyn inkább sűrűsödő kuncogásban jelentkezik az ital hatása, hamarosan valószínűleg azon is tudna nevetni, ha azt mondják neki, fakutya. Mielőtt azonban ennyire egysíkú társasággá válna, még előtör belőle a megszokott rutin, s kezébe veszi az italok felszolgálásának és Khul helyreterelésének ügyét. Előbb persze replikázik a fenyegetésszagú szemöldökvonogatásra, mert úgy dönt, felveszi a kesztyűt a tréfálkozásban. Jobb szereti, ha a férfi vidám, és biztos benne, hogy veszi majd a lapot, és véleménye szerint tudni fogja, hogy nem célozgatni akar.*
- Akár egyenesen meg is fürdethetlek, van elég dézsánk. Meg finom, lószőr kefénk.
*A sörökért megy aztán, Shan felé is bólintva.*
- Máris, kedveseim!
*Örömmel hallja, hogy Shan megpróbálja lebeszélni Khult az ivásról, ő egyelőre nem mert neki nemet mondani, egy utolsó sörrel próbálja lekötni, talán már arról is elfeledkezik majd félúton. Azzal, hogy leültette, kicsit bizonyára meg is nyugszik, elkényelmesedik, a játék pedig majd elvonja a figyelmét. A szabály bizony abban is visszafogja, hogy mikor iszik, bár az nincs megszabva, hogy mennyit. A zsoldos merész szavain nem botránkozik meg, hall az ittas vendégektől is cifra dolgokat, azon kívül nem vonatkoztatja Khulra, s főleg nem magára a dolgot, inkább a fakutya-sémára nevetgél tovább, kicsit rázkódik a válla, így kezében a korsó is. Talán egy kicsit erősebb lesz a pír az arcán, de elhessegeti a beúszó képet maga elől. Shan aggodalmát hallva a szomjúságról a válla fölött hátrapillant.*
- Hmmm, ez aztán a kihívás! Jól kell akkor kérdeznünk!
*Zammiria csendes érkezését kedves mosollyal viszonozza, de mire felajánlhatná, hogy széket kerít neki, már vissza is vonul a terem távolabbi végébe. Talán onnan kívánja hallgatni őket, kivonva magát a veszély alól, hogy kínos kérdések céltáblájává válik. Visszatér hát társaihoz az italokkal, s helyet foglal, lábát kényelmesen keresztezve a másikon, hátát a támlának veti. Most ő is elengedi magát, hiszen kollégák között van, nem vendégekkel. Az első kérdést ő kapja hát, amin elmosolyodik. Úgy dönt, ezt megválaszolja, különben sem célja gyorsan folytatni az ivást.*
- Wegtorenből érkeztem, ott is egy bordélyban dolgoztam.
*Tekintete kicsit elréved a szépen elrendezett hidegtál felé, a hangja valahogy selymesebbé, mesélősebbé válik.*
- Kicsit más hely volt, mint ez. Délután a tikkasztó melegben csak heverni volt kellemes, ezért elkerített boxokba, kényelmes párnák közé ültek a vendégek, alacsony asztalokon szolgáltuk fel az étkeket, italokat, legyeztük, hideg vizes kendővel törölgettük őket. Éjszakánként, mikor a forróság elült, lámpásokat gyújtottunk, tüzet raktunk középen és lenge ruhákban táncoltunk körbe kellemes zenére, olykor énekkel kísérten. Az éjféli előadás volt mindig a csúcspont, utána már csak zene szólt, mert a vendégek elég ittasak voltak és többnyire inkább maguknál tartották a lányokat, behúzott paravánok mögött...
*Néhány pillanatra elhallgat, talán hogy magában is befejezze a gondolatot. Aztán viszonozza Shannak a válasz kényszerét pajkos hunyorgással.*
- Mesélj a legfontosabb személyről az életedben!
*Aztán Khulra is odapillant, vajon hogyan boldogul a korsóval, nem szeretné, ha csakugyan végigöntené magán, vagy kirekesztve érezné magát.*
- Ne félj, te sem maradsz ki, kedves!
*Kacsint oda, és a tálcához nyúl, hogy falatozzon valamit.*
*Shan megjegyzésén kuncog, amint a nő értékeli Khul invitálásának sajátos módját, arra pedig helyesel, hogy a zsoldossal könnyű barátságba kerülni.*
- Tanúsíthatom! De veled is, Shan!
*Kacsint a nőre. Cassyn inkább sűrűsödő kuncogásban jelentkezik az ital hatása, hamarosan valószínűleg azon is tudna nevetni, ha azt mondják neki, fakutya. Mielőtt azonban ennyire egysíkú társasággá válna, még előtör belőle a megszokott rutin, s kezébe veszi az italok felszolgálásának és Khul helyreterelésének ügyét. Előbb persze replikázik a fenyegetésszagú szemöldökvonogatásra, mert úgy dönt, felveszi a kesztyűt a tréfálkozásban. Jobb szereti, ha a férfi vidám, és biztos benne, hogy veszi majd a lapot, és véleménye szerint tudni fogja, hogy nem célozgatni akar.*
- Akár egyenesen meg is fürdethetlek, van elég dézsánk. Meg finom, lószőr kefénk.
*A sörökért megy aztán, Shan felé is bólintva.*
- Máris, kedveseim!
*Örömmel hallja, hogy Shan megpróbálja lebeszélni Khult az ivásról, ő egyelőre nem mert neki nemet mondani, egy utolsó sörrel próbálja lekötni, talán már arról is elfeledkezik majd félúton. Azzal, hogy leültette, kicsit bizonyára meg is nyugszik, elkényelmesedik, a játék pedig majd elvonja a figyelmét. A szabály bizony abban is visszafogja, hogy mikor iszik, bár az nincs megszabva, hogy mennyit. A zsoldos merész szavain nem botránkozik meg, hall az ittas vendégektől is cifra dolgokat, azon kívül nem vonatkoztatja Khulra, s főleg nem magára a dolgot, inkább a fakutya-sémára nevetgél tovább, kicsit rázkódik a válla, így kezében a korsó is. Talán egy kicsit erősebb lesz a pír az arcán, de elhessegeti a beúszó képet maga elől. Shan aggodalmát hallva a szomjúságról a válla fölött hátrapillant.*
- Hmmm, ez aztán a kihívás! Jól kell akkor kérdeznünk!
*Zammiria csendes érkezését kedves mosollyal viszonozza, de mire felajánlhatná, hogy széket kerít neki, már vissza is vonul a terem távolabbi végébe. Talán onnan kívánja hallgatni őket, kivonva magát a veszély alól, hogy kínos kérdések céltáblájává válik. Visszatér hát társaihoz az italokkal, s helyet foglal, lábát kényelmesen keresztezve a másikon, hátát a támlának veti. Most ő is elengedi magát, hiszen kollégák között van, nem vendégekkel. Az első kérdést ő kapja hát, amin elmosolyodik. Úgy dönt, ezt megválaszolja, különben sem célja gyorsan folytatni az ivást.*
- Wegtorenből érkeztem, ott is egy bordélyban dolgoztam.
*Tekintete kicsit elréved a szépen elrendezett hidegtál felé, a hangja valahogy selymesebbé, mesélősebbé válik.*
- Kicsit más hely volt, mint ez. Délután a tikkasztó melegben csak heverni volt kellemes, ezért elkerített boxokba, kényelmes párnák közé ültek a vendégek, alacsony asztalokon szolgáltuk fel az étkeket, italokat, legyeztük, hideg vizes kendővel törölgettük őket. Éjszakánként, mikor a forróság elült, lámpásokat gyújtottunk, tüzet raktunk középen és lenge ruhákban táncoltunk körbe kellemes zenére, olykor énekkel kísérten. Az éjféli előadás volt mindig a csúcspont, utána már csak zene szólt, mert a vendégek elég ittasak voltak és többnyire inkább maguknál tartották a lányokat, behúzott paravánok mögött...
*Néhány pillanatra elhallgat, talán hogy magában is befejezze a gondolatot. Aztán viszonozza Shannak a válasz kényszerét pajkos hunyorgással.*
- Mesélj a legfontosabb személyről az életedben!
*Aztán Khulra is odapillant, vajon hogyan boldogul a korsóval, nem szeretné, ha csakugyan végigöntené magán, vagy kirekesztve érezné magát.*
- Ne félj, te sem maradsz ki, kedves!
*Kacsint oda, és a tálcához nyúl, hogy falatozzon valamit.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5204-5223