//Igyunk!//
*Nem tudhatja, milyen a harcosok élete, sem jelenlegi, sem előző élete nem hozott ilyen tapasztalást, bár a maga módján éppen az a hozzáállása, mint Shannak és Khulnak, csak más megfontolásból. Egy bizonyos szintig mindenkihez közel kerül, lelkének egy része keblére öleli az ő bensőjüket, sokat ad magából elvárások nélkül, ám mégsem mindent. Hogy ez mennyire így van, hamarosan ki is derül, ám előbb még a vidám pillanatok hágnak tetőfokra, legalábbis számára. Shan visszafogott válaszára bólogat eltökélten, frappáns megjegyzésén Khul teljesítményét illetően és annak replikáján felnevet, megint könnyekkel küzdve. Alig tud válaszolni a zsoldos kihívó kérdésére.*
- De-de! Elhiszem neked, kedves! De bizonyosan nem volt ott a szakács, különben elnáspángolt volna a fakanállal.
*Nem gondolja, hogy mások szeme láttára történt, annak régen híre ment volna. Kicsi közösség ez, és bár sok szaftos pletyka melegágya, két munkatárs légyottja még mindig nagyobb szenzáció, mint egy különös ízlésű vendégé.
Látja, hogy Reyraa kicsit megtorpan, mielőtt felel, sajnálja, ha kényelmetlenül érzi magát, hiszen eleve kicsit nehezen vonták be a játékba, nem szeretné, ha kellemetlen tapasztalattá válna. Válaszán elkerekednek szemei, aztán együttérzővé szelídül tekintete. Ha rajta lennének ilyen jelek, megölné a kíváncsiság, és úgy érezné, hogy hiányzik egy szelet az életéből, hogy honnan vannak és miért okoztak ilyen sok fájdalmat egy védtelen gyermeknek. De nem ezt mondja, hanem egy kedves mosollyal megdicséri izgalmas rajzolatát, talán elterelve a figyelmet is a kényelmetlenségről. Persze így becsiccsentve ítélőképessége nem az igazi, hiszen Shant is ott szorította igyekezetével, ahol nem kellett volna.*
- Igazán különlegesek és kecsesek a motívumok, illenek hozzád. Wegtorenben ismertem egy tűztáncost, akin szintén gyönyörű rajzolatok voltak. Bármennyire is nagy volt a hangzavar és akármennyi bor fojt le a vendégek torkán, ha megszólalt a nádsíp, s ő színre lépett, mindenki elhallgatott, és csak őt figyelte. Még mi is. Persze szerintem nagyon ügyes volt, kivételesen magas szinten tudott bánni a testével, de mindenkinek azt mondta, ezek a tetoválások teszik olyan delejessé előadását. Olyan lazán és elegánsan tudta forgatni csípőjét, törzsét és karjait, akárha egy puha testű kígyó tekeregne. Úgy hajladozott, akár a lágy fűszálak a réten, s mégis erő, valamiféle belső tűz és érzékiség sugárzott belőle.
*Tekintete elrévedő, láthatóan még mindig nagy hatással van rá az emlék. Kitérője talán egy kicsit eloroz abból a kínos csendből, mit a kérdés elmaradása kelt. Shan kezdeményezése betalál aztán, Cassy derűs arca lehull, és lesüti szemeit egy visszafogott mosollyal, poharát zavartan igazgatva kezében.*
- Az első szerelem…
*Ismétli meg a feladatot, s felsandít Khulra egy bocsánatkérő mosollyal, aki megerősíti, hogy ez érdeklődésére tart számot.*
- Bocsássatok meg, de azt hiszem, erre a kérdésre most inkább iszom.
*Felel csendesen, s hogy bizonyítsa, hajlandó a kárpótlásra, szépen kiissza az egész poharat kortyonként.*
- Azt hiszem, ideje tölg… tölteni egy újat.
*Kezd összeakadni a nyelve, de azért csak kimondja, és visszaölti kedves mosolyát.*
- Kérsz te is, Rey?
*Pillantja meg az üres poharat a nő kezében, közben feláll, kissé bizonytalanul. El is kuncogja magát közben.*
- Jajj, a kérdés!
*Torpan meg azonnal, és körbejár tekintete kissé nehezen fókuszáló csillogással. Megállapodik Khulon és elvigyorodik.*
- Kedvesem, az utolsó után elárulod, hogy ki volt az első?
*Billenti félre a fejét incselkedőn. S bár figyel a továbbiakra, az asztalhoz lép, hogy az italokkal foglalkozzon.*
A hozzászólás írója (Cahress Damastant) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.03 12:40:11