Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 71 (1401. - 1420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1420. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-17 22:06:02
Üzenet elküldve: 2019-08-17 22:06:02
ÚJ
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Wrexan, Zammiria, Shan//
//Érintőlegesen Yeza, Cassy, Xurra//
- Bányában? Akkor nem féltelek a kemény munkától. Ez talán még könnyebb is, de legalább annyira kellemetlen, mint port nyelni a sötétben.
*Eddig jut csak, mikor megszólítják.*
- Parancsoljon, Zammiria kisasszony!
*Észleli a szigort a szemekben, tudomásul veszi, hogy ő is nehezményezi a látszatot. Sejti, hogy ez mind csak figyelmeztetés, ő sem engedhet meg magának mindent, és kiemelt köztes összekötőként vélhetően elvárják tőle a példamutatást. Nem gondolja, hogy komolyabb probléma lesz ebből a jövőben köztük, annál lojálisabb munkaerő. Csak akkor moccan szemöldöke, mikor megtudja, hogy módosultak a tervek, és máshol lesz szolgálatban. De ezt is tudomásul veszi, és szótlanul végighallgatja az indoklást. Logikusnak hangzik, bár valamivel többet érez mögötte.*
- Értettem, kisasszony!
*Shant üdvözli, ha odatér hozzájuk.*
- Jó reggelt!
*Minthogy beszélnie nem kell vele mégsem az edzőterem ügyében, továbbra is szótlanul hallgat, egészen addig, míg új pártfogoltjára terelődik a szó.*
- Egyébiránt ő Wrexan, az istállóba rendelte ki Ralas úr elsőként dolgozni, majd később besegít a pince átalakításába.
*Mutatja be röviden. Kezdetnek ennyi elégnek is tűnik, sokkal többet egyébként se tud még róla. Hamarosan kimenti magát a főnökasszony. Mintha kicsit jobban megviselte volna a különös csuhás társasága, vagy talán a szikár, kelletlen arckifejezésű férfi, aki a másik főnökkel tárgyal. Mindegy, egyelőre nem az ő dolga, s úgy tűnik, néhány órán át még mindig nem lesz az. Még látja, amint a másik végen a vörös és a szőke egymást ölelve elballag a fürdő felé. Egy arcizma megfeszül egy pillanatra, aztán Shanhoz fordul, hogy röviden tájékoztassa a dolgok állásáról.*
- Most eléggé elcsendesedett minden, csak az a férfi maradt, aki Ralas úrral tárgyal.
*Bök Zevmann felé.*
- Khul és Reyraa kisasszony elindultak járőrözni, Maydeleine és Dreyia kisasszonyok tudtommal elutaznak néhány napra, Ernusst pedig még nem láttam. Cassy kisasszony most ment a fürdőházba egy vendéggel, elvileg ő ma a felelős a kiszolgálás összefogásáért az új utasítás szerint. Ahogy mondták, Alfonzhoz is fordulhatsz, ha valami adódik, én pedig valószínűleg a pincében vagy az istállóban leszek. Alkalomadtán erre nézek. Jó munkát!
*Köszön el ő is a nőtől, majd jelez Wrexannak, hogy mehetnek tovább. Folytatja is megkezdett beszélgetésüket.*
- A lovászfiú feladata a takarítás, az állatokról való gondoskodás. Élelmezés, itatás, csutakolás. A lószerszámokhoz is értenie kell, mert a vendég megkérheti, hogy szerszámozza le vagy fel a lovát. Most nem fogok mindent részletesen megmutatni, csak a takarítást, ahogy kérték, de gyanítom, majd sort kerítünk a többi gyakorlására is, ha megfelelően dolgozol. Akkor pedig nem árt, ha egy kicsit megtanulsz bánni a lovakkal. Mennyire ismered őket?
*Kinyitja az ajtót a fiúnak, majd mögötte lép át és becsukja az ajtót, mely a folyosóra vezet. Feltehetően a pöttöm sötételf az őrjáratba botlik, ha nem, akkor Shan vagy Alfonz fogja fogadni. Hamarosan kiderül.*
//Érintőlegesen Yeza, Cassy, Xurra//
- Bányában? Akkor nem féltelek a kemény munkától. Ez talán még könnyebb is, de legalább annyira kellemetlen, mint port nyelni a sötétben.
*Eddig jut csak, mikor megszólítják.*
- Parancsoljon, Zammiria kisasszony!
*Észleli a szigort a szemekben, tudomásul veszi, hogy ő is nehezményezi a látszatot. Sejti, hogy ez mind csak figyelmeztetés, ő sem engedhet meg magának mindent, és kiemelt köztes összekötőként vélhetően elvárják tőle a példamutatást. Nem gondolja, hogy komolyabb probléma lesz ebből a jövőben köztük, annál lojálisabb munkaerő. Csak akkor moccan szemöldöke, mikor megtudja, hogy módosultak a tervek, és máshol lesz szolgálatban. De ezt is tudomásul veszi, és szótlanul végighallgatja az indoklást. Logikusnak hangzik, bár valamivel többet érez mögötte.*
- Értettem, kisasszony!
*Shant üdvözli, ha odatér hozzájuk.*
- Jó reggelt!
*Minthogy beszélnie nem kell vele mégsem az edzőterem ügyében, továbbra is szótlanul hallgat, egészen addig, míg új pártfogoltjára terelődik a szó.*
- Egyébiránt ő Wrexan, az istállóba rendelte ki Ralas úr elsőként dolgozni, majd később besegít a pince átalakításába.
*Mutatja be röviden. Kezdetnek ennyi elégnek is tűnik, sokkal többet egyébként se tud még róla. Hamarosan kimenti magát a főnökasszony. Mintha kicsit jobban megviselte volna a különös csuhás társasága, vagy talán a szikár, kelletlen arckifejezésű férfi, aki a másik főnökkel tárgyal. Mindegy, egyelőre nem az ő dolga, s úgy tűnik, néhány órán át még mindig nem lesz az. Még látja, amint a másik végen a vörös és a szőke egymást ölelve elballag a fürdő felé. Egy arcizma megfeszül egy pillanatra, aztán Shanhoz fordul, hogy röviden tájékoztassa a dolgok állásáról.*
- Most eléggé elcsendesedett minden, csak az a férfi maradt, aki Ralas úrral tárgyal.
*Bök Zevmann felé.*
- Khul és Reyraa kisasszony elindultak járőrözni, Maydeleine és Dreyia kisasszonyok tudtommal elutaznak néhány napra, Ernusst pedig még nem láttam. Cassy kisasszony most ment a fürdőházba egy vendéggel, elvileg ő ma a felelős a kiszolgálás összefogásáért az új utasítás szerint. Ahogy mondták, Alfonzhoz is fordulhatsz, ha valami adódik, én pedig valószínűleg a pincében vagy az istállóban leszek. Alkalomadtán erre nézek. Jó munkát!
*Köszön el ő is a nőtől, majd jelez Wrexannak, hogy mehetnek tovább. Folytatja is megkezdett beszélgetésüket.*
- A lovászfiú feladata a takarítás, az állatokról való gondoskodás. Élelmezés, itatás, csutakolás. A lószerszámokhoz is értenie kell, mert a vendég megkérheti, hogy szerszámozza le vagy fel a lovát. Most nem fogok mindent részletesen megmutatni, csak a takarítást, ahogy kérték, de gyanítom, majd sort kerítünk a többi gyakorlására is, ha megfelelően dolgozol. Akkor pedig nem árt, ha egy kicsit megtanulsz bánni a lovakkal. Mennyire ismered őket?
*Kinyitja az ajtót a fiúnak, majd mögötte lép át és becsukja az ajtót, mely a folyosóra vezet. Feltehetően a pöttöm sötételf az őrjáratba botlik, ha nem, akkor Shan vagy Alfonz fogja fogadni. Hamarosan kiderül.*
1419. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-17 21:03:44
Üzenet elküldve: 2019-08-17 21:03:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Legsötétebb éj - másnap reggel//
//Őrjárat//
*Xurra egészen komolyra felszívva magát zörget be a Sellőház ajtaján. Nem megy be, mert ez nem olyan hely, ahová Xurra bemegy. Nem azért, mert nem akar, inkább csak van a dolgoknak egy ilyen kialakult rendje, amit normál esetben nem érdemes bazirgálni. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne sétálna be akárhová a lehető legnagyobb magától értetődőséggel, ha úgy jön ki a lépés (vagy elbambul menet közben).*
- Szeretnék panaszt tenni! *közli az első alkalmasnak tűnő személlyel, természetesen arisztokratikusan lebiggyesztett szemhéjakkal és felcsapott állal.* - Ez skallanbum, kérem! Felháborító! *mondja és kinyújtott tenyerén mindjárt be is mutatja az imént felfedezett botrányos rendellenességet egy púpos marék csirkecsont formájában, amiről minden teljesen le van rágva: a hús, a bőre, a porcogó, de még a vékonyabb csontocskák is.*
- Ezt ma reggel tálalták ki *mutat az épület hátsó része felé, ahová a szemetet szokták kitenni hajnalban. És ő még dicsérte! Ezt az égést! Csak remélni meri, hogy a kalóz meg a szöszi nem hallgattak az ajánlgatásra.
A nagy szuszogásokkal tűzdelt reklamáció közben azért észbe kap, mert ugye illem is van a világon.*
- Ó, elnézést! Ő itt Rog. Rogarr *javítja ki azonnal, mert így mégis csak szignifikánsabb* - a jobb kezem. *És már nyújtja is üdvözlésre a nagyjából egy-másfél napos, némi rászáradt pörköltszafttól maszatos jobb alkarcsonkot, ami valószínűleg egykor egy felnőtt emberhez tartozott. Most szemmel láthatólag Xurrához tartozik valami bizarr (és feltehetőleg elég egyoldalú) üzleti társulás okán. Magát már nem mutatja be, mert a pörköltes fiaskót észlelve veszett türülgetésbe kezd.*
//Őrjárat//
*Xurra egészen komolyra felszívva magát zörget be a Sellőház ajtaján. Nem megy be, mert ez nem olyan hely, ahová Xurra bemegy. Nem azért, mert nem akar, inkább csak van a dolgoknak egy ilyen kialakult rendje, amit normál esetben nem érdemes bazirgálni. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne sétálna be akárhová a lehető legnagyobb magától értetődőséggel, ha úgy jön ki a lépés (vagy elbambul menet közben).*
- Szeretnék panaszt tenni! *közli az első alkalmasnak tűnő személlyel, természetesen arisztokratikusan lebiggyesztett szemhéjakkal és felcsapott állal.* - Ez skallanbum, kérem! Felháborító! *mondja és kinyújtott tenyerén mindjárt be is mutatja az imént felfedezett botrányos rendellenességet egy púpos marék csirkecsont formájában, amiről minden teljesen le van rágva: a hús, a bőre, a porcogó, de még a vékonyabb csontocskák is.*
- Ezt ma reggel tálalták ki *mutat az épület hátsó része felé, ahová a szemetet szokták kitenni hajnalban. És ő még dicsérte! Ezt az égést! Csak remélni meri, hogy a kalóz meg a szöszi nem hallgattak az ajánlgatásra.
A nagy szuszogásokkal tűzdelt reklamáció közben azért észbe kap, mert ugye illem is van a világon.*
- Ó, elnézést! Ő itt Rog. Rogarr *javítja ki azonnal, mert így mégis csak szignifikánsabb* - a jobb kezem. *És már nyújtja is üdvözlésre a nagyjából egy-másfél napos, némi rászáradt pörköltszafttól maszatos jobb alkarcsonkot, ami valószínűleg egykor egy felnőtt emberhez tartozott. Most szemmel láthatólag Xurrához tartozik valami bizarr (és feltehetőleg elég egyoldalú) üzleti társulás okán. Magát már nem mutatja be, mert a pörköltes fiaskót észlelve veszett türülgetésbe kezd.*
1418. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-17 13:24:40
Üzenet elküldve: 2019-08-17 13:24:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Komblard, Zammiria//
*Valóban csak Zammiria számára szól a kérdése, Komblardra csak rámosolyogna, ha esetleg érzékelné jelenlétét, ám úgy tűnik, mélyen el van merülve gondolataiban, így nem is zavarja inkább. Ragyogó mosollyal felel Zammiria elégedett szavaira, noha sem az ételhez, sem a kiszolgáláshoz nem volt igazán köze. Szeretné viszont, ha az új vezető is elégedett lenne mindennel, olyannak ismerné, és úgy lenne rá büszke, mint Ruarun úr volt. Néhanapján kicsit hiányzik neki az öreg férfi, még ha szigorú vezető is volt, és voltaképpen nem sűrűn találkoztak. Na de a fiatalos stílus is tetszik neki, s különösen az érdekes egyveleg, amit a furcsa kettős képvisel. Zammiriát még egyáltalán nem ismeri, és jóllehet, Ralast sem, de a férfi már közelebb áll hozzá. Persze nem azért, mert már volt alkalma ruhátlanul látni. Azt igazából jobb szeretné elfelejteni. Egyszerűen pusztán kedvesnek és figyelmesnek ismerte meg. Igaz, egy kicsit kezd megváltozni, de ki ne változna meg ekkora felelősségtől? Talán egy kicsit ijesztő, miképp Zammiria is egy-egy pillanatában, de leginkább annak tudja be, hogy a mélységiek kisugárzása olykor eleve ilyen.
Fürgén eltünteti a főnökasszony tányérját és poharát, s már megy is tovább. Újabb igényt nem közölnek felé, ezért hamarosan csak Yezával való foglalatosságai kötik le idejét, illetve még a fürdőházból visszafelé jövet eltakarítja az időközben - szó szerinti értelemben - eltávozott Komblard levesének maradékát az asztalról, letörölgeti a reggeli minden látható és láthatatlan maradékát, s végül helyére igazítja a székeket. Mady elmegy, és most neki is máshol lesz egy kicsit dolga, nem akar mindent a többiekre hagyni.*
//Yeza//
//Fogadótér, majd fürdőház//
*Puha mozdulatokkal igazítja fel a sarut, akár egy kisgyermek törékeny lábára az édesanyja, hiszen nem biztos még benne, hogy mennyi fájdalommal járhat a művelet. Közben figyelmesen hallgatja a beszámolót, fel-felpillant a komoly arcra, felidézi, hogy valóban elhagyták a dohányt, az italos, fagylaltos tálca rémlik csak. Az emlék máris enyhe zavart okoz benne, ezért pillantása egyre hosszabban ragad kezein. Egészen a meglepő fordulatig, akkor ugyanis elkerekedett szemmel, döbbenten elnyíló ajkakkal kapja fel a fejét. Az átváltozás említésén azonban már mosoly rajzolódik az arcára, és a mosolygás hallatán felkuncog, de igyekszik lehajtani a fejét, hogy ne hallatsszon el a férfiig. Igyekszik kissé lenyomni derűjét, főként a szomorkás kicsengést észlelvén. Látta, hogy Yeza megérintette Darelldet, legalábbis amennyit látott belőle, abból ez tűnt ki, s hogy most nincs itt a férfi, sejti, hogy honnan származik a sejlő mélabú. A saru a helyére kerül, de még guggolásból néz fel a megnyíló nőre. Ekkor ő már nem mosolyog, épp csak sejlőn. Hiszen a sérülés igen fájdalmas lehetett.*
- Nagyon sajnálom. Ilyesmi nem szokott előfordulni.
*A visszacsalogatott tréfán ölt ismét vidám arcot. Nem igazán tudja, mit feleljen, Darelldet kifogástalan úriembernek ismeri, de nem akarja megsérteni Yezát sem, így inkább hallgat.*
- Kényelmesebben is megoldhatjuk egy székkel, ami épp a víz szintje fölé ér.
*Segít hát felállni, ám a derékra csúszó kézen meglepődik. Látva, hogy mindenki kezdi elhagyni a fogadóteret, s arra gondolva, hogy felelősnek mától őt jelölték meg egy haton keresztül, akinek gondoskodnia kell a kiszolgálás gördülékenységéről, feszengeni kezd belül, hiszen bármikor elhívhatják. A fürdésben könnyedén segít, és társaságot is szívesen biztosít, ám úgy érzi, nem volna helyes most a szolgáltatás teljes palettáját nyitva tartani. Legalábbis így értelmezte a tegnap esti beszédet, már amennyire Khul műsorától figyelni tudott rá. Már bánja, hogy nem kérdezett rá a dologra, most nem kellene konfliktusba kerülnie önmagával, sem egy esetleges magyarázkodásba csomagolt, finom visszautasításon gondolkodnia, amelyben más szabad Sellőket ajánl maga helyett. De talán Yeza valóban csak a fürdőt szeretné, s e bizalmasság csupán a korábbiak emléke. Oly sok csábos társa akad, talán az újdonság varázsa még vonzóbb is lehetne, főleg, ha férfi az illető. Önteltség azt gondolnia, hogy előrébb áll a sorban, elhessegeti hát nyugtalanságát. Shanról lemarad töprengése miatt, viszont figyelmét visszafókuszálja Yezára.*
- Fáj még a seb? Vagy csak kímélni kell? Azt hiszem, akad valamilyen fájdalomcsillapító kenőcsünk, ha szeretnéd, utánanézek. Sajnálom, hogy magadra hagytalak, nekem kellett volna lejönnöm a dohányért, és akkor mindez nem történik meg. De tudod, volt egy eligazítás, amelyre elvártak. Aztán pedig néhány új kollégával ültünk le megismerkedni. És elhúzódott.
*Mosolyog restelkedőn, bár lényegtelen, hogy mi történt távozása után. Közben kiérnek a kert friss levegőjére. Megkerülik a középen álló sziklakertet a lépegető kövek mentén, a napfény kedvesen csillámlik az apró tavacskán. Hamarosan aztán belépnek a fürdőházba, ahol viszont párás, finom illatú levegő ül. Elsőként talán a medence lehet szembetűnő, mely tágasabb, több személynek is kényelmes, de az most természetesen nem jöhet szóba. Néhány szolgálatban lévő vízfűtő és Sellő fordul feléjük üdvözlően, már előkészítve várja őket egy díszes paraván mögött a gőzölgő víz a Cassy által említett székkel a dézsában, mely nem a szokásos párnázott, hanem amire inkább kellékeket pakolnak, így tiszta fából készült. Van rajta összehajtogatva egy fehér törölköző, hogy ne legyen kemény a lábának. Akad itt öltöző padocska is, ahová mindjárt leülhet akár.*
*Valóban csak Zammiria számára szól a kérdése, Komblardra csak rámosolyogna, ha esetleg érzékelné jelenlétét, ám úgy tűnik, mélyen el van merülve gondolataiban, így nem is zavarja inkább. Ragyogó mosollyal felel Zammiria elégedett szavaira, noha sem az ételhez, sem a kiszolgáláshoz nem volt igazán köze. Szeretné viszont, ha az új vezető is elégedett lenne mindennel, olyannak ismerné, és úgy lenne rá büszke, mint Ruarun úr volt. Néhanapján kicsit hiányzik neki az öreg férfi, még ha szigorú vezető is volt, és voltaképpen nem sűrűn találkoztak. Na de a fiatalos stílus is tetszik neki, s különösen az érdekes egyveleg, amit a furcsa kettős képvisel. Zammiriát még egyáltalán nem ismeri, és jóllehet, Ralast sem, de a férfi már közelebb áll hozzá. Persze nem azért, mert már volt alkalma ruhátlanul látni. Azt igazából jobb szeretné elfelejteni. Egyszerűen pusztán kedvesnek és figyelmesnek ismerte meg. Igaz, egy kicsit kezd megváltozni, de ki ne változna meg ekkora felelősségtől? Talán egy kicsit ijesztő, miképp Zammiria is egy-egy pillanatában, de leginkább annak tudja be, hogy a mélységiek kisugárzása olykor eleve ilyen.
Fürgén eltünteti a főnökasszony tányérját és poharát, s már megy is tovább. Újabb igényt nem közölnek felé, ezért hamarosan csak Yezával való foglalatosságai kötik le idejét, illetve még a fürdőházból visszafelé jövet eltakarítja az időközben - szó szerinti értelemben - eltávozott Komblard levesének maradékát az asztalról, letörölgeti a reggeli minden látható és láthatatlan maradékát, s végül helyére igazítja a székeket. Mady elmegy, és most neki is máshol lesz egy kicsit dolga, nem akar mindent a többiekre hagyni.*
//Yeza//
//Fogadótér, majd fürdőház//
*Puha mozdulatokkal igazítja fel a sarut, akár egy kisgyermek törékeny lábára az édesanyja, hiszen nem biztos még benne, hogy mennyi fájdalommal járhat a művelet. Közben figyelmesen hallgatja a beszámolót, fel-felpillant a komoly arcra, felidézi, hogy valóban elhagyták a dohányt, az italos, fagylaltos tálca rémlik csak. Az emlék máris enyhe zavart okoz benne, ezért pillantása egyre hosszabban ragad kezein. Egészen a meglepő fordulatig, akkor ugyanis elkerekedett szemmel, döbbenten elnyíló ajkakkal kapja fel a fejét. Az átváltozás említésén azonban már mosoly rajzolódik az arcára, és a mosolygás hallatán felkuncog, de igyekszik lehajtani a fejét, hogy ne hallatsszon el a férfiig. Igyekszik kissé lenyomni derűjét, főként a szomorkás kicsengést észlelvén. Látta, hogy Yeza megérintette Darelldet, legalábbis amennyit látott belőle, abból ez tűnt ki, s hogy most nincs itt a férfi, sejti, hogy honnan származik a sejlő mélabú. A saru a helyére kerül, de még guggolásból néz fel a megnyíló nőre. Ekkor ő már nem mosolyog, épp csak sejlőn. Hiszen a sérülés igen fájdalmas lehetett.*
- Nagyon sajnálom. Ilyesmi nem szokott előfordulni.
*A visszacsalogatott tréfán ölt ismét vidám arcot. Nem igazán tudja, mit feleljen, Darelldet kifogástalan úriembernek ismeri, de nem akarja megsérteni Yezát sem, így inkább hallgat.*
- Kényelmesebben is megoldhatjuk egy székkel, ami épp a víz szintje fölé ér.
*Segít hát felállni, ám a derékra csúszó kézen meglepődik. Látva, hogy mindenki kezdi elhagyni a fogadóteret, s arra gondolva, hogy felelősnek mától őt jelölték meg egy haton keresztül, akinek gondoskodnia kell a kiszolgálás gördülékenységéről, feszengeni kezd belül, hiszen bármikor elhívhatják. A fürdésben könnyedén segít, és társaságot is szívesen biztosít, ám úgy érzi, nem volna helyes most a szolgáltatás teljes palettáját nyitva tartani. Legalábbis így értelmezte a tegnap esti beszédet, már amennyire Khul műsorától figyelni tudott rá. Már bánja, hogy nem kérdezett rá a dologra, most nem kellene konfliktusba kerülnie önmagával, sem egy esetleges magyarázkodásba csomagolt, finom visszautasításon gondolkodnia, amelyben más szabad Sellőket ajánl maga helyett. De talán Yeza valóban csak a fürdőt szeretné, s e bizalmasság csupán a korábbiak emléke. Oly sok csábos társa akad, talán az újdonság varázsa még vonzóbb is lehetne, főleg, ha férfi az illető. Önteltség azt gondolnia, hogy előrébb áll a sorban, elhessegeti hát nyugtalanságát. Shanról lemarad töprengése miatt, viszont figyelmét visszafókuszálja Yezára.*
- Fáj még a seb? Vagy csak kímélni kell? Azt hiszem, akad valamilyen fájdalomcsillapító kenőcsünk, ha szeretnéd, utánanézek. Sajnálom, hogy magadra hagytalak, nekem kellett volna lejönnöm a dohányért, és akkor mindez nem történik meg. De tudod, volt egy eligazítás, amelyre elvártak. Aztán pedig néhány új kollégával ültünk le megismerkedni. És elhúzódott.
*Mosolyog restelkedőn, bár lényegtelen, hogy mi történt távozása után. Közben kiérnek a kert friss levegőjére. Megkerülik a középen álló sziklakertet a lépegető kövek mentén, a napfény kedvesen csillámlik az apró tavacskán. Hamarosan aztán belépnek a fürdőházba, ahol viszont párás, finom illatú levegő ül. Elsőként talán a medence lehet szembetűnő, mely tágasabb, több személynek is kényelmes, de az most természetesen nem jöhet szóba. Néhány szolgálatban lévő vízfűtő és Sellő fordul feléjük üdvözlően, már előkészítve várja őket egy díszes paraván mögött a gőzölgő víz a Cassy által említett székkel a dézsában, mely nem a szokásos párnázott, hanem amire inkább kellékeket pakolnak, így tiszta fából készült. Van rajta összehajtogatva egy fehér törölköző, hogy ne legyen kemény a lábának. Akad itt öltöző padocska is, ahová mindjárt leülhet akár.*
1417. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-17 11:20:21
Üzenet elküldve: 2019-08-17 11:20:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Komblard Silkton, Cassy//
- Baj?
*Ráncolódik megint picit a szemöldök az elejtett megjegyzésen. Aztán rájön, hogy Komblard éppen elmerülten gondolkodik, mintha valóban latolgatná a Sellők létezését, így feloldja kérdését egy mosollyal egybekötve.*
- Áh, értem. Igen, valóban ügyes húzás lenne tőlük. És a legjobb helyen álcázzák magukat.
*Olykor a felfedéssel lehet a legjobban elrejtőzni, amikor szem elé tesszük azt, amit el szeretnénk titkolni, mert így kevésbé figyelnek fel fontosságára. Persze ez esetben ezt nem gondolja komolyan. A szerzetes viszont arról nyilatkozik, hogy nagyon érdekelné egy ilyen nő. Különös gusztusra vagy óva intő szándékra is utalhat, ezért most nem annyira bánja, hogy a férfi nem él az ajánlatával.*
- Értem. Első a kötelesség, ez dicséretes.
*Biccent megértőn.*
- Alkalmazottainkban is nagyra értékeljük ezt.
*A meggondolatlanság említésén megint elmosolyodik egy pillanatra. A különös eszmefuttatást figyelmesen követi, még különösebb, hogy bizonyos pontokon egyetért vele. A végén lágyan felel megnyugtatásképpen.*
- Én őszintén beszélek Önnel, Komblard. De értem, hogy mire gondol.
*A Rend elnevezése is vidor csillanást csal a szemeibe.*
- Ne szabadkozzék, hiszen nem a szakáll teszi Önöket naggyá, hanem az elvek, amiket követnek. Tudtommal némely Rendnek még neve és jelképe sincsen.
*Dől kissé előre bizalmas hangerővel az utolsó mondatnál, majd kiegyenesedik.*
- Mivel elvonultan élnek, jobbára nincs szükségük rá, hogy mások bizonyos módon nevezzék őket. Önök legalább elvegyülnek, érintkeznek a külvilággal.
*Búcsúzóra fogják hamarosan, így szívélyes arckifejezését hozza elő ismét. Elég sokáig kell megtartania a szaggatott mondandó megnyúlt időigénye miatt.*
- Természetesen. Nem tartott fel, úgyis épp reggeliztem, társaságban kellemesebb volt. És minden jót kívánok a küldetéséhez, valamint elvárom ide máskor is.
*Papírjaival feláll, s ekkor toppan oda Cassy, hogy eltakarítson utána. Komblard láthatóan marad még, és bőven akad étkéből, így bizonyára a kérdést csak Zammiria kapja meg.*
- Köszönöm, Cassy, minden kitűnő volt.
*S már fordul is tovább.*
//Darelld, Wrexan, Shan//
//Érintőlegesen Ralas, Yeza//
*Tekintete azonnal Ralast keresi, ki még mindig a komor férfival tárgyal. Illetve egész sokan akadnak körülöttük, szinte kigyakorolt koreográfiának tűnik, ahogy egyik-másik szereplő mozdul, s átadja a szót a másiknak. Ha pillantása találkozik Ralaséval, mutatóujja enyhe emelésével próbálja jelezni felé, hogy kér egy percet még, s a szolgálati terület felé veszi közben az irányt. Ekkortájt próbálkozhat Yeza néhány kósza szóval bemártani Darelldet, ám Zammiria háta, lépésének üteme nem mutat reakciót vagy változást. Előzetes szándéka szerint a pult közelében épp meg akarja várni Darelldet, de persze nem akarja hosszan feltartani. Látja, hogy Wrexan követi, bizonyosan nekik is teendőik akadnak.*
- Darelld… egy szóra, kérem!
*Állítja meg a férfit. Egy kicsit szigorúan pillant rá, épp addig, míg észlelheti rajta az őr, de aztán arckifejezése semlegessé simul.*
- Meggondoltam magam, szeretném, ha Ön is ott lenne az edzőterem építésénél. Mégiscsak jobban ismeri a helyet, tudja, mit hol talál, a személyzettől gyorsabban és hathatósabban tud segítséget kérni.
*Nem mellesleg nem fog ráérni a vendégek személyes szórakoztatására, bár a férfi is kezdheti érezni, hogy ez olykor hálátlan feladat lehet. Az, hogy pusztán emiatt döntött volna Zammiria a csere mellett, nem igaz. Legfeljebb támogatta az ötletet, hogy ne kerüljön az őr megint kellemetlen helyzetbe. Szükségük van Darelldre, nem fogja hagyni egy vendég kénye-kedvére kiszolgáltatni, és hagyni, hogy emiatt roppanjon meg az építgetett bizalom a vezetőséggel.*
- Nem szeretném csupán az újoncokra hagyni ezt a terhet. Nem kell végig ott lennie, bár megnyugtatna a dolog. Ám itt is helyt kellene állnia valakinek…
*Töpreng el, hiszen mindenki kezdi távozóra fogni különböző okokból, nem szeretné kiszolgálás és őrzés nélkül hagyni a helyet. Ekkor pillantja meg az érkező, álmos Shant.*
- Á, Shanneira! Gyere ide, kérlek!
*Szólítja meg a nőt. Megvárja, hogy odaérjen, amennyiben sikerül felhívnia magára a figyelmét.*
- Egy kis változás lesz a mai feladatodban. Kérlek, helyettesítsd itt Darelldet, amíg ő hátul lesz! Úgy látom, más okból is...
*Pillant Wrexanra, s biccent felé üdvözlésképpen, aztán visszafordul Shanhoz.*
- Az edzőterem építését rábízom, szeretném, ha gyorsan meglenne. Rád pedig itt lesz szükség. Ha valamiben segítség kell, Alfonzhoz is fordulhatsz.
*Int tekintetével az ajtó közelében álldogáló férfira, akit már tegnapról ismer.*
- Most pedig elnézést kérek mindenkitől, de mennem kell.
*Valamiért úgy érzi, Ralas nem véletlenül pillantgatott felé, kezdi nyugtalanítani, hogy mit akarhat a cingár férfi. Nyilvánvalóan üzleti ügyben jött. Reméli, hogy nem Rollen helyett küldték tárgyalni. De nem, e kellemetlen gondolatot elveti. Bár nem igazán kedveli azt a fickót, aki nyílt ellenszenvét fejezte ki felé, és még fenyegetőzni is mert velük szemben, a - többé-kevésbé - saját mulatójukban. De nem kizárt, hogy van nála rosszabb is. Elsiet hát a szolgálati terület felé, hogy megszabaduljon papírjaitól. Be kell látnia, hogy ezt nyílt színen értelmetlenség megpróbálni böngészni, úgyis akad mindig valami más teendő.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.17 11:41:39
- Baj?
*Ráncolódik megint picit a szemöldök az elejtett megjegyzésen. Aztán rájön, hogy Komblard éppen elmerülten gondolkodik, mintha valóban latolgatná a Sellők létezését, így feloldja kérdését egy mosollyal egybekötve.*
- Áh, értem. Igen, valóban ügyes húzás lenne tőlük. És a legjobb helyen álcázzák magukat.
*Olykor a felfedéssel lehet a legjobban elrejtőzni, amikor szem elé tesszük azt, amit el szeretnénk titkolni, mert így kevésbé figyelnek fel fontosságára. Persze ez esetben ezt nem gondolja komolyan. A szerzetes viszont arról nyilatkozik, hogy nagyon érdekelné egy ilyen nő. Különös gusztusra vagy óva intő szándékra is utalhat, ezért most nem annyira bánja, hogy a férfi nem él az ajánlatával.*
- Értem. Első a kötelesség, ez dicséretes.
*Biccent megértőn.*
- Alkalmazottainkban is nagyra értékeljük ezt.
*A meggondolatlanság említésén megint elmosolyodik egy pillanatra. A különös eszmefuttatást figyelmesen követi, még különösebb, hogy bizonyos pontokon egyetért vele. A végén lágyan felel megnyugtatásképpen.*
- Én őszintén beszélek Önnel, Komblard. De értem, hogy mire gondol.
*A Rend elnevezése is vidor csillanást csal a szemeibe.*
- Ne szabadkozzék, hiszen nem a szakáll teszi Önöket naggyá, hanem az elvek, amiket követnek. Tudtommal némely Rendnek még neve és jelképe sincsen.
*Dől kissé előre bizalmas hangerővel az utolsó mondatnál, majd kiegyenesedik.*
- Mivel elvonultan élnek, jobbára nincs szükségük rá, hogy mások bizonyos módon nevezzék őket. Önök legalább elvegyülnek, érintkeznek a külvilággal.
*Búcsúzóra fogják hamarosan, így szívélyes arckifejezését hozza elő ismét. Elég sokáig kell megtartania a szaggatott mondandó megnyúlt időigénye miatt.*
- Természetesen. Nem tartott fel, úgyis épp reggeliztem, társaságban kellemesebb volt. És minden jót kívánok a küldetéséhez, valamint elvárom ide máskor is.
*Papírjaival feláll, s ekkor toppan oda Cassy, hogy eltakarítson utána. Komblard láthatóan marad még, és bőven akad étkéből, így bizonyára a kérdést csak Zammiria kapja meg.*
- Köszönöm, Cassy, minden kitűnő volt.
*S már fordul is tovább.*
//Darelld, Wrexan, Shan//
//Érintőlegesen Ralas, Yeza//
*Tekintete azonnal Ralast keresi, ki még mindig a komor férfival tárgyal. Illetve egész sokan akadnak körülöttük, szinte kigyakorolt koreográfiának tűnik, ahogy egyik-másik szereplő mozdul, s átadja a szót a másiknak. Ha pillantása találkozik Ralaséval, mutatóujja enyhe emelésével próbálja jelezni felé, hogy kér egy percet még, s a szolgálati terület felé veszi közben az irányt. Ekkortájt próbálkozhat Yeza néhány kósza szóval bemártani Darelldet, ám Zammiria háta, lépésének üteme nem mutat reakciót vagy változást. Előzetes szándéka szerint a pult közelében épp meg akarja várni Darelldet, de persze nem akarja hosszan feltartani. Látja, hogy Wrexan követi, bizonyosan nekik is teendőik akadnak.*
- Darelld… egy szóra, kérem!
*Állítja meg a férfit. Egy kicsit szigorúan pillant rá, épp addig, míg észlelheti rajta az őr, de aztán arckifejezése semlegessé simul.*
- Meggondoltam magam, szeretném, ha Ön is ott lenne az edzőterem építésénél. Mégiscsak jobban ismeri a helyet, tudja, mit hol talál, a személyzettől gyorsabban és hathatósabban tud segítséget kérni.
*Nem mellesleg nem fog ráérni a vendégek személyes szórakoztatására, bár a férfi is kezdheti érezni, hogy ez olykor hálátlan feladat lehet. Az, hogy pusztán emiatt döntött volna Zammiria a csere mellett, nem igaz. Legfeljebb támogatta az ötletet, hogy ne kerüljön az őr megint kellemetlen helyzetbe. Szükségük van Darelldre, nem fogja hagyni egy vendég kénye-kedvére kiszolgáltatni, és hagyni, hogy emiatt roppanjon meg az építgetett bizalom a vezetőséggel.*
- Nem szeretném csupán az újoncokra hagyni ezt a terhet. Nem kell végig ott lennie, bár megnyugtatna a dolog. Ám itt is helyt kellene állnia valakinek…
*Töpreng el, hiszen mindenki kezdi távozóra fogni különböző okokból, nem szeretné kiszolgálás és őrzés nélkül hagyni a helyet. Ekkor pillantja meg az érkező, álmos Shant.*
- Á, Shanneira! Gyere ide, kérlek!
*Szólítja meg a nőt. Megvárja, hogy odaérjen, amennyiben sikerül felhívnia magára a figyelmét.*
- Egy kis változás lesz a mai feladatodban. Kérlek, helyettesítsd itt Darelldet, amíg ő hátul lesz! Úgy látom, más okból is...
*Pillant Wrexanra, s biccent felé üdvözlésképpen, aztán visszafordul Shanhoz.*
- Az edzőterem építését rábízom, szeretném, ha gyorsan meglenne. Rád pedig itt lesz szükség. Ha valamiben segítség kell, Alfonzhoz is fordulhatsz.
*Int tekintetével az ajtó közelében álldogáló férfira, akit már tegnapról ismer.*
- Most pedig elnézést kérek mindenkitől, de mennem kell.
*Valamiért úgy érzi, Ralas nem véletlenül pillantgatott felé, kezdi nyugtalanítani, hogy mit akarhat a cingár férfi. Nyilvánvalóan üzleti ügyben jött. Reméli, hogy nem Rollen helyett küldték tárgyalni. De nem, e kellemetlen gondolatot elveti. Bár nem igazán kedveli azt a fickót, aki nyílt ellenszenvét fejezte ki felé, és még fenyegetőzni is mert velük szemben, a - többé-kevésbé - saját mulatójukban. De nem kizárt, hogy van nála rosszabb is. Elsiet hát a szolgálati terület felé, hogy megszabaduljon papírjaitól. Be kell látnia, hogy ezt nyílt színen értelmetlenség megpróbálni böngészni, úgyis akad mindig valami más teendő.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.17 11:41:39
1416. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-17 10:04:23
Üzenet elküldve: 2019-08-17 10:04:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Yeza, Cassy, érintőlegesen Zammiria és Shan//
*Míg a szőke lány lepakol az asztalról és visszaviszi a kártyákat is, Yeza szemügyre veszi a benti helyzet alakulását. Zammiria mintha épp lezárná a beszélgetést a furcsa alakkal, s bár úgy sejlik, vezetőtársa asztalához készül, Yeza felettébb hálás, hogy Cassy épp ekkor tér vissza, s kioltja egymagában való ücsörgésének tényét.*
- Az éjjel lejöttem még a pipafűért, amit itt felejtettem az asztalon *válaszol készséggel, míg Cassy előzékenyen segít neki a sarujával* -, de valaki addigra már elrakta onnan, be a pultba. Nem akartam senkit felzavarni ilyen semmiséggel, úgyhogy voltam olyan vakmerő, hogy érte nyúljak. Az én hibám. *Itt megáll a történet anélkül, hogy sokkal közelebb vitt volna a sérülés mikéntjéhez. Ez nyilván az elf lánynak is feltűnik. Ha felpillant Yezára, a vörös konzisztens komolysággal válaszol a még mindig levegőben függő kérdésre:* - Darelld megharapott *mondja, de nem esik ki a szerepéből egy pillanatra se. Sőt, mintha az lenne az arcára írva, hogy teljesen jogosnak és érthetőnek könyvelte el a retorziót. A közlést igyekszik úgy időzíteni, hogy Zammiria hallhassa, amikor elhalad mellettük (ha elhalad), de figyel rá, hogy már háttal legyen, és épp annyira halkítja csak le a hangját, hogy illetlenségnek tűnjön megállni a máshoz intézett szavaknak, akármennyire is rendhagyóak.*
- Egész éjjel azon aggodalmaskodtam, vajon átváltozom-e én is mogorva lupusflugurrá *az ujjait nézegeti, mint karmok nélküli bizonyságot az ezek szerint alaptalan feszengés ellen* -, de mintha épp fordítva sült volna el. Reggelre úgy tűnt, a marcona ábrázaton állt be változás. Nem hiszed el *szűkíti a szemét* -, de esküszöm, mosolygott. Nem is egyszer *bizonygatja.* - De Darelld komorsága erős *sóhajt végül, mint aki elenyésző szivárványt figyelt az utolsó pillanatig* - legyűri az ilyesmit. Feltehetően nem lett tartós baja *pillant hátra a válla felett a férfira, aztán visszafordulva Cassyhez megkegyelmez és elmosolyodik.*
- Levertem egy poharat a pultról, mikor a dohányért nyúltam és beleléptem szilánkba. Szerencsére Darelld volt olyan kedves és mindjárt ellátta a sebemet. Ma reggel pedig Maydeleine kisasszony át is kötözte *Igyekszik egészen megnyugtatni a lányt afelől, hogy minden rendben van.*
- De az is lehet, hogy tényleg Darelld harapott meg, csak próbálom mentegetni valami átlátszó mesével *súgja oda, életben tartva a tréfát egy kacsintással.*
- Azt hiszem, azért nem tenne jót a kötésnek, ha víz érné, úgyhogy legfeljebb majd a talpamat kiteszem a dézsa szélére *vonja meg a vállát. Nem fog a fürdésről is lemondani miatta, az már biztos.
Csak addig kapaszkodik Cassy vállába, míg a székről felkelve megtalálja az egyensúlyát, utána ő is a lány derekát fogja át. Rá tud nehezedni a lábára, igaz óvatosan, a talpa külső élén lép. Lassú távozásuk a fürdőház felé inkább összeölelkező szerelmesek andalgását idézi, mintsem egy sebesült támogatásának suta darabosságát. A kissé még gyűrötten előkerülő Shannak azért biccent, és a nő vissza is int, de Yeza nem biztos benne, hogy egyáltalán felismerte. Nem veszi magára. A reggellel néha ő is nehezen boldogul.*
A hozzászólás írója (Yeza a Rőt) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.17 10:32:01
*Míg a szőke lány lepakol az asztalról és visszaviszi a kártyákat is, Yeza szemügyre veszi a benti helyzet alakulását. Zammiria mintha épp lezárná a beszélgetést a furcsa alakkal, s bár úgy sejlik, vezetőtársa asztalához készül, Yeza felettébb hálás, hogy Cassy épp ekkor tér vissza, s kioltja egymagában való ücsörgésének tényét.*
- Az éjjel lejöttem még a pipafűért, amit itt felejtettem az asztalon *válaszol készséggel, míg Cassy előzékenyen segít neki a sarujával* -, de valaki addigra már elrakta onnan, be a pultba. Nem akartam senkit felzavarni ilyen semmiséggel, úgyhogy voltam olyan vakmerő, hogy érte nyúljak. Az én hibám. *Itt megáll a történet anélkül, hogy sokkal közelebb vitt volna a sérülés mikéntjéhez. Ez nyilván az elf lánynak is feltűnik. Ha felpillant Yezára, a vörös konzisztens komolysággal válaszol a még mindig levegőben függő kérdésre:* - Darelld megharapott *mondja, de nem esik ki a szerepéből egy pillanatra se. Sőt, mintha az lenne az arcára írva, hogy teljesen jogosnak és érthetőnek könyvelte el a retorziót. A közlést igyekszik úgy időzíteni, hogy Zammiria hallhassa, amikor elhalad mellettük (ha elhalad), de figyel rá, hogy már háttal legyen, és épp annyira halkítja csak le a hangját, hogy illetlenségnek tűnjön megállni a máshoz intézett szavaknak, akármennyire is rendhagyóak.*
- Egész éjjel azon aggodalmaskodtam, vajon átváltozom-e én is mogorva lupusflugurrá *az ujjait nézegeti, mint karmok nélküli bizonyságot az ezek szerint alaptalan feszengés ellen* -, de mintha épp fordítva sült volna el. Reggelre úgy tűnt, a marcona ábrázaton állt be változás. Nem hiszed el *szűkíti a szemét* -, de esküszöm, mosolygott. Nem is egyszer *bizonygatja.* - De Darelld komorsága erős *sóhajt végül, mint aki elenyésző szivárványt figyelt az utolsó pillanatig* - legyűri az ilyesmit. Feltehetően nem lett tartós baja *pillant hátra a válla felett a férfira, aztán visszafordulva Cassyhez megkegyelmez és elmosolyodik.*
- Levertem egy poharat a pultról, mikor a dohányért nyúltam és beleléptem szilánkba. Szerencsére Darelld volt olyan kedves és mindjárt ellátta a sebemet. Ma reggel pedig Maydeleine kisasszony át is kötözte *Igyekszik egészen megnyugtatni a lányt afelől, hogy minden rendben van.*
- De az is lehet, hogy tényleg Darelld harapott meg, csak próbálom mentegetni valami átlátszó mesével *súgja oda, életben tartva a tréfát egy kacsintással.*
- Azt hiszem, azért nem tenne jót a kötésnek, ha víz érné, úgyhogy legfeljebb majd a talpamat kiteszem a dézsa szélére *vonja meg a vállát. Nem fog a fürdésről is lemondani miatta, az már biztos.
Csak addig kapaszkodik Cassy vállába, míg a székről felkelve megtalálja az egyensúlyát, utána ő is a lány derekát fogja át. Rá tud nehezedni a lábára, igaz óvatosan, a talpa külső élén lép. Lassú távozásuk a fürdőház felé inkább összeölelkező szerelmesek andalgását idézi, mintsem egy sebesült támogatásának suta darabosságát. A kissé még gyűrötten előkerülő Shannak azért biccent, és a nő vissza is int, de Yeza nem biztos benne, hogy egyáltalán felismerte. Nem veszi magára. A reggellel néha ő is nehezen boldogul.*
A hozzászólás írója (Yeza a Rőt) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.17 10:32:01
1415. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-16 22:52:37
Üzenet elküldve: 2019-08-16 22:52:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zammiria Rykoven//
*Komblard eltűnődik rajta, hogy kérjen-e annyi pohár tengervizet, ahány lány van itt, hogy aztán végigjárja a szobákat (persze mindezt Sa'Tereth megállítása érdekében), de végül úgy dönt, ez túl sok energia lenne, és valószínűleg a semmiért.*
- Ez... meglehetősen kényelmessé tenné az életüket, nem? Gyakorlatilag eldönthetik, köztünk akarnak-e épp élni, vagy nem. Aztán, ha jön a baj... ők egyszerűen odébb úsznak.
*Ez egészen új megvilágításba helyezné a sellőket, mert hát ha van egy lány halfarokkal, aki a vízben él, az egy dolog. Ha van valaki, ak tökéletesen alkalmazkodott a vízi és szárazföldi életmódhoz is, az viszont fejlettség tekintetében túltesz a legtöbb szárazföldi és vízi élőlényen, főleg ha ehhez alakváltás, azaz kitűnő álca is párosul.
~ No lám... odalennék értük. ~
Így már a vödör sem hangzik olyan rossz ajánlatnak, mert hát kicsi az esélye, de a nyeremény óriási.*
- Nem, nem lehet *jegyzi meg, bár csakhogy a fogát nem kell összeszorítani* Nekem... most fontos küldetésem van, ha az egyikük... véletlenül az lenne, az... nos... meglehetősen elterelné a figyelmemet... Eléggé szétszórttá válok ilyenkor. Nehéz koncentrálni, ha egy... különleges hölgy van körülöttem.
*Igyekszik a lehető legáltalánosabban fogalmazni, nehogy Zammiria véletlenül magára vegye a dolgot, mert hát akkor megtudná az igazságot, ami sok szempontból tragikus lenne. Komblardnak hirtelenjében egy ilyen szempont sem jut az eszébe, de nyilván csak azért, mert a hölgy közelségétől akadnak a gondolatfolyamok az agyában.*
- Nem aggódom én soha *jegyzi meg, de ez olyan nagyképűen hangzik, ezért gyorsan hozzáteszi* Ezért csinálok annyi meggondolatlanságot.
*Ez utóbbit már inkább büszkeséggel a hangjában mondja, hiszen ezekre a meggondolatlan hülyeségeire mindig büszke, amkor túléli. És hát eddig még mindet túlélte.*
- Lehet, hogy kiváló harcos vagyok... *tűnődik el ennek kapcsán, ami megint úgy hangozhat, mint valami rejtett intés, pedig csak hangosan gondolkodott. A végén még meg is vonja picit a vállát, mert nem jut dűlőre magában a dologgal.*
- No igen, de... közelítsük meg máshonnan. Az én célom mondjuk az igazság kiderítése. Ha mondjuk ön leütne az egyik ilyen kérdés után, aztán a pincében térnék magamhoz megláncolva... Mármint... nem azt mondom, hogy megtenné... meg persze nem is azt, hogy nem tenné meg... De képzeljük el fejben. Valószínűleg mikor magamhoz térnék, ötletem sem lenne, mit vétettem. Általában nincs. Viszont amikor az ember láncra van verve a biztos halál torkában, akkor már általában őszintébben beszélgetnek vele. Mármint... nem azt mondom, hogy ön most hazudik nekem. De ha hazudna, biztos okkal tenné, ami okok megszűnnének, ha egy leláncolt hullajelölt lennék. Ne értsen félre, de szerintem... ön folyton túl sokat lát bele a szavaimba, burkolt célzásokat, fenyegetéseket... Én csak azt mondom, amit gondolok. Legtöbbször. Néhány dolgot szégyellek, és azokat eltitkolom, ha úgy van... de sosem rejtenék véka alá egy fenyegetést. Vagy egy sértést. És nem szeretem, ha valaki azért titkol el előlem dolgokat, mert attól fél, hogy mondjuk továbbadnám illetékteleneknek. Ha pedig ehhez az kell, hogy leláncoljon, és akkor öljön meg, amikor akar, hát... Legalább lehet vele valahogyan beszélni. Annak semmi értelme, hogy rejtett utalásokat tegyünk, meg hazudozzunk, akkor inkább a láncok.
*Persze kissé bűntudata van saját hazugsága miatt, de továbbra is hiszi és vallja, hogy ez csak zavarosabbá tenné a történetet. Ő még inkább dadogna (vagy annyira, mint az elején, mostanra már egész jól megy neki), esetleg a hölgy is távolságtartóbbá válna... Felesleges.*
- Igen. Mondjuk... nem olyan jó, mert ilyennel szaladgál még pár ember kint a világban, akiknek köze sincs a Rendhez... Ha engem kérdez, az alapításnál valakinek szegényes volt a fantáziája a nevet illetően, aztán azóta meg... Ki kérdőjelezné meg?
*Azt nem teszi hozzá, hogy ez nem csak teória, hanem a valóság, hisz ott volt az alapításnál, pontosan tudja, hogy ez így történt. Valamit hagyni kell a fantáziának is, épp úgy, ahogy a hölgy is meghagyta Komblard fantáziájának, milyen lehetett, amikor megfenyegetett valakit.*
- Köszönöm szépen, igazán... igazán kedves *jegyzi meg a szobákra, majd amikor a hölgy távozni készül, visszanyel egy fellélegzést. Bár élvezte a beszélgetést, de közben beárnyékolja az egészet, hogy értelmes mondatot csak akkor tudott egyben kinyögni, mikor épp elfeledkezett az őt pásztázó szemekről. Komolyan úgy érzi, mintha évek óta a hölgy fogja lenne, ami pedig ambivalens érzéseket vált ki belőle.*
- Nincs semmi más *jegyzi meg a lehető legmagabiztosabban.* Ha esetleg, hallana valamit, amit... amiről úgy érzi, hasznomra válhat, és... megoszthatja velem, akkor kérem, ne habozzon említeni, ha esetleg visszatérnék. Bocsánat, hogy... raboltam az idejét.
*Ha pedig Zammiria valóban távozik, akkor kicsit fellélegezve, immáron nyugodtabban fogja befejezni a levesét. Abban biztos, hogy nem akar már többet időzni itt, számára lassan vége a napnak, és még lenne mit elintézni odakint. Ha senki más nem találja meg, úgy valószínűleg csendben távozóra is fogja, amint végzett. A botját még magához veszi a tárolóból, és eltűnődik rajta, vajon ő maga hozta-e ide. A lánnyal beszélgettek róla, ez biztos... Végül arra jut, hogy más lehetett, de mivel neki kimaradt a jelenet, amikor a férfi ezt intézte, így nem tudja, kinek legyen hálás a dologért. Eztán pedig egyszerűen elhagyja az épületet, de magában még elhatározza, hogy visszatér majd. Nem túl drága, és hát kapott elég pénzt, hogy finanszírozhassa belőle a szobát magának.*
*Komblard eltűnődik rajta, hogy kérjen-e annyi pohár tengervizet, ahány lány van itt, hogy aztán végigjárja a szobákat (persze mindezt Sa'Tereth megállítása érdekében), de végül úgy dönt, ez túl sok energia lenne, és valószínűleg a semmiért.*
- Ez... meglehetősen kényelmessé tenné az életüket, nem? Gyakorlatilag eldönthetik, köztünk akarnak-e épp élni, vagy nem. Aztán, ha jön a baj... ők egyszerűen odébb úsznak.
*Ez egészen új megvilágításba helyezné a sellőket, mert hát ha van egy lány halfarokkal, aki a vízben él, az egy dolog. Ha van valaki, ak tökéletesen alkalmazkodott a vízi és szárazföldi életmódhoz is, az viszont fejlettség tekintetében túltesz a legtöbb szárazföldi és vízi élőlényen, főleg ha ehhez alakváltás, azaz kitűnő álca is párosul.
~ No lám... odalennék értük. ~
Így már a vödör sem hangzik olyan rossz ajánlatnak, mert hát kicsi az esélye, de a nyeremény óriási.*
- Nem, nem lehet *jegyzi meg, bár csakhogy a fogát nem kell összeszorítani* Nekem... most fontos küldetésem van, ha az egyikük... véletlenül az lenne, az... nos... meglehetősen elterelné a figyelmemet... Eléggé szétszórttá válok ilyenkor. Nehéz koncentrálni, ha egy... különleges hölgy van körülöttem.
*Igyekszik a lehető legáltalánosabban fogalmazni, nehogy Zammiria véletlenül magára vegye a dolgot, mert hát akkor megtudná az igazságot, ami sok szempontból tragikus lenne. Komblardnak hirtelenjében egy ilyen szempont sem jut az eszébe, de nyilván csak azért, mert a hölgy közelségétől akadnak a gondolatfolyamok az agyában.*
- Nem aggódom én soha *jegyzi meg, de ez olyan nagyképűen hangzik, ezért gyorsan hozzáteszi* Ezért csinálok annyi meggondolatlanságot.
*Ez utóbbit már inkább büszkeséggel a hangjában mondja, hiszen ezekre a meggondolatlan hülyeségeire mindig büszke, amkor túléli. És hát eddig még mindet túlélte.*
- Lehet, hogy kiváló harcos vagyok... *tűnődik el ennek kapcsán, ami megint úgy hangozhat, mint valami rejtett intés, pedig csak hangosan gondolkodott. A végén még meg is vonja picit a vállát, mert nem jut dűlőre magában a dologgal.*
- No igen, de... közelítsük meg máshonnan. Az én célom mondjuk az igazság kiderítése. Ha mondjuk ön leütne az egyik ilyen kérdés után, aztán a pincében térnék magamhoz megláncolva... Mármint... nem azt mondom, hogy megtenné... meg persze nem is azt, hogy nem tenné meg... De képzeljük el fejben. Valószínűleg mikor magamhoz térnék, ötletem sem lenne, mit vétettem. Általában nincs. Viszont amikor az ember láncra van verve a biztos halál torkában, akkor már általában őszintébben beszélgetnek vele. Mármint... nem azt mondom, hogy ön most hazudik nekem. De ha hazudna, biztos okkal tenné, ami okok megszűnnének, ha egy leláncolt hullajelölt lennék. Ne értsen félre, de szerintem... ön folyton túl sokat lát bele a szavaimba, burkolt célzásokat, fenyegetéseket... Én csak azt mondom, amit gondolok. Legtöbbször. Néhány dolgot szégyellek, és azokat eltitkolom, ha úgy van... de sosem rejtenék véka alá egy fenyegetést. Vagy egy sértést. És nem szeretem, ha valaki azért titkol el előlem dolgokat, mert attól fél, hogy mondjuk továbbadnám illetékteleneknek. Ha pedig ehhez az kell, hogy leláncoljon, és akkor öljön meg, amikor akar, hát... Legalább lehet vele valahogyan beszélni. Annak semmi értelme, hogy rejtett utalásokat tegyünk, meg hazudozzunk, akkor inkább a láncok.
*Persze kissé bűntudata van saját hazugsága miatt, de továbbra is hiszi és vallja, hogy ez csak zavarosabbá tenné a történetet. Ő még inkább dadogna (vagy annyira, mint az elején, mostanra már egész jól megy neki), esetleg a hölgy is távolságtartóbbá válna... Felesleges.*
- Igen. Mondjuk... nem olyan jó, mert ilyennel szaladgál még pár ember kint a világban, akiknek köze sincs a Rendhez... Ha engem kérdez, az alapításnál valakinek szegényes volt a fantáziája a nevet illetően, aztán azóta meg... Ki kérdőjelezné meg?
*Azt nem teszi hozzá, hogy ez nem csak teória, hanem a valóság, hisz ott volt az alapításnál, pontosan tudja, hogy ez így történt. Valamit hagyni kell a fantáziának is, épp úgy, ahogy a hölgy is meghagyta Komblard fantáziájának, milyen lehetett, amikor megfenyegetett valakit.*
- Köszönöm szépen, igazán... igazán kedves *jegyzi meg a szobákra, majd amikor a hölgy távozni készül, visszanyel egy fellélegzést. Bár élvezte a beszélgetést, de közben beárnyékolja az egészet, hogy értelmes mondatot csak akkor tudott egyben kinyögni, mikor épp elfeledkezett az őt pásztázó szemekről. Komolyan úgy érzi, mintha évek óta a hölgy fogja lenne, ami pedig ambivalens érzéseket vált ki belőle.*
- Nincs semmi más *jegyzi meg a lehető legmagabiztosabban.* Ha esetleg, hallana valamit, amit... amiről úgy érzi, hasznomra válhat, és... megoszthatja velem, akkor kérem, ne habozzon említeni, ha esetleg visszatérnék. Bocsánat, hogy... raboltam az idejét.
*Ha pedig Zammiria valóban távozik, akkor kicsit fellélegezve, immáron nyugodtabban fogja befejezni a levesét. Abban biztos, hogy nem akar már többet időzni itt, számára lassan vége a napnak, és még lenne mit elintézni odakint. Ha senki más nem találja meg, úgy valószínűleg csendben távozóra is fogja, amint végzett. A botját még magához veszi a tárolóból, és eltűnődik rajta, vajon ő maga hozta-e ide. A lánnyal beszélgettek róla, ez biztos... Végül arra jut, hogy más lehetett, de mivel neki kimaradt a jelenet, amikor a férfi ezt intézte, így nem tudja, kinek legyen hálás a dologért. Eztán pedig egyszerűen elhagyja az épületet, de magában még elhatározza, hogy visszatér majd. Nem túl drága, és hát kapott elég pénzt, hogy finanszírozhassa belőle a szobát magának.*
1414. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-16 21:26:12
Üzenet elküldve: 2019-08-16 21:26:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Igyunk!//
*Mosolya csak szélesebb lesz látva, hogy Khul vevő a poénra, ahogy pedig kimondja a zsoldos Kherilla nevét, még el is neveti magát. Neki is feltűnik persze a szóhasználat, mely alapján úgy tűnik a férfi bizony nős ember, de ezen nem ütközik meg annyira, nem szokatlan dolog, hogy a férj félrelép. Megjegyzése persze lenne, egészen megeredt már a nyelve az alkoholtól, de szerencsére a szőke elf beelőzi egy kérdéssel, s a feleletet hallva megállapítja, jobb is, hogy nem szólt semmit.*
-Viccet?
*Kérdez vissza és vág egy fintort. Nem ismer túl sokat, nem az a nagy viccmesélő, inkább a történeteivel szokta szórakoztatni aktuális ivócimboráit. Elmerülve gondolataiban már nem is figyel oda a lányokra, csak emlékeiben kutat, bár a lassan rátelepedő fáradtságtól ez már nem is megy olyan könnyen. Mire eszébe jutna valami, már mindenki távozni készül, s bár ő még épphogy csak be van csiccsentve és bírna tovább inni, úgy dönt inkább ő is elteszi magát holnapra. Egyedül ugyanis nem valami mókás berúgni.*
-Hát akkor jó éjt!
*Köszön el nyújtózkodva, miután feltápászkodik a székről, s már veszi is az irányt a szoba felé, amit a fickó nem olyan rég mutatott neki.*
//Napváltás//
//Fogadótér//
*Shan egészen kipihenten ébred, mindenféle macskajajtól mentesen. Hogy az edzett májnak vagy a magához képest kicsi alkoholmennyiségnek köszönhető a dolog, nehéz lenne megmondani, mindenesetre az erős szomjúságot leszámítva nincs semmi baja. Ráérősen teszi rendbe magát, gondosan arcot mosva és felöltözve indul meg a fogadótérbe.
Mivel ébredés után egy ideig nem bír megszólalni és egészen olyan, mint egy élőhalott, csak némán int az ott lévőknek. Arcaik csak egybefüggő pacák még, a szemdörzsölés sem segít igazán a tisztánlátásban, nem erőlteti hát a dolgot, egyből inkább a pult felé veszi az irányt valamiféle sűrű, ébresztő kákicslé reményében.*
*Mosolya csak szélesebb lesz látva, hogy Khul vevő a poénra, ahogy pedig kimondja a zsoldos Kherilla nevét, még el is neveti magát. Neki is feltűnik persze a szóhasználat, mely alapján úgy tűnik a férfi bizony nős ember, de ezen nem ütközik meg annyira, nem szokatlan dolog, hogy a férj félrelép. Megjegyzése persze lenne, egészen megeredt már a nyelve az alkoholtól, de szerencsére a szőke elf beelőzi egy kérdéssel, s a feleletet hallva megállapítja, jobb is, hogy nem szólt semmit.*
-Viccet?
*Kérdez vissza és vág egy fintort. Nem ismer túl sokat, nem az a nagy viccmesélő, inkább a történeteivel szokta szórakoztatni aktuális ivócimboráit. Elmerülve gondolataiban már nem is figyel oda a lányokra, csak emlékeiben kutat, bár a lassan rátelepedő fáradtságtól ez már nem is megy olyan könnyen. Mire eszébe jutna valami, már mindenki távozni készül, s bár ő még épphogy csak be van csiccsentve és bírna tovább inni, úgy dönt inkább ő is elteszi magát holnapra. Egyedül ugyanis nem valami mókás berúgni.*
-Hát akkor jó éjt!
*Köszön el nyújtózkodva, miután feltápászkodik a székről, s már veszi is az irányt a szoba felé, amit a fickó nem olyan rég mutatott neki.*
//Napváltás//
//Fogadótér//
*Shan egészen kipihenten ébred, mindenféle macskajajtól mentesen. Hogy az edzett májnak vagy a magához képest kicsi alkoholmennyiségnek köszönhető a dolog, nehéz lenne megmondani, mindenesetre az erős szomjúságot leszámítva nincs semmi baja. Ráérősen teszi rendbe magát, gondosan arcot mosva és felöltözve indul meg a fogadótérbe.
Mivel ébredés után egy ideig nem bír megszólalni és egészen olyan, mint egy élőhalott, csak némán int az ott lévőknek. Arcaik csak egybefüggő pacák még, a szemdörzsölés sem segít igazán a tisztánlátásban, nem erőlteti hát a dolgot, egyből inkább a pult felé veszi az irányt valamiféle sűrű, ébresztő kákicslé reményében.*
1413. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-16 20:36:48
Üzenet elküldve: 2019-08-16 20:36:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Kis mellékszál//
//Ralas, Darelld, Mady//
* Miután Mady és Darelld megbeszélték amit meg akartak, elindulnak Ralas asztalához. Bár éppen tárgyal, azért szakít rájuk némi időt. Tényleg szembetűnő lehet a változás, mert egyből dicsérni kezdi a nőt. Aztán valami leltárt emlegetnek, de ez a fiú számára nem lényeges. Aztán megint csak dicséret jön. Wrexan végig is néz magán, mert nehéz elhinnie, hogy ennyit jelentene a ruha. A hívószóra gyorsan közelebb megy.*
– Itt vagyok.* Mondja és utána végig hallgatja, amit Ralas mond. Kiderül, hogy nem ő fogja eligazítani a munkájában. Mondjuk nem is várt mást a fiú. Nem várhatja el, hogy Ralas a tiszta ruhájában majd őt a mocskos istállóban okítja. Ez a feladat Darelldre hárul. A férfi megkapja az utasításokat. Immár a pincével is kell majd kezdeni valamit. Ralas utolsó kijelentésére magabiztosan válaszol.*
– Értettem. Igyekezni fogok, hogy ne okozzak csalódást.* Aztán Ralas visszatér a saját dolgához. Darelld nem tétovázik sokat, hanem egyből indulna is.*
– Menjünk akkor.* Mondja és megindul a férfi után. Mady mellet megállnak és a férfi igen illedelmesen elköszön tőle.*
– Jó utat.* Mondja ő is, de magában elraktározza az imént hallott elköszönést. A jövőben valószínűleg ő is ezt fogja használni. Nem ácsorognak sokáig, hanem mennek tovább. Útközben kapja egy kérdést.*
– Ilyet még nem. Igazából eddig csak bányában dolgoztam.* Mondja neki, hogy a másik tisztába legyen azzal, hogy mit tud.*
//Ralas, Darelld, Mady//
* Miután Mady és Darelld megbeszélték amit meg akartak, elindulnak Ralas asztalához. Bár éppen tárgyal, azért szakít rájuk némi időt. Tényleg szembetűnő lehet a változás, mert egyből dicsérni kezdi a nőt. Aztán valami leltárt emlegetnek, de ez a fiú számára nem lényeges. Aztán megint csak dicséret jön. Wrexan végig is néz magán, mert nehéz elhinnie, hogy ennyit jelentene a ruha. A hívószóra gyorsan közelebb megy.*
– Itt vagyok.* Mondja és utána végig hallgatja, amit Ralas mond. Kiderül, hogy nem ő fogja eligazítani a munkájában. Mondjuk nem is várt mást a fiú. Nem várhatja el, hogy Ralas a tiszta ruhájában majd őt a mocskos istállóban okítja. Ez a feladat Darelldre hárul. A férfi megkapja az utasításokat. Immár a pincével is kell majd kezdeni valamit. Ralas utolsó kijelentésére magabiztosan válaszol.*
– Értettem. Igyekezni fogok, hogy ne okozzak csalódást.* Aztán Ralas visszatér a saját dolgához. Darelld nem tétovázik sokat, hanem egyből indulna is.*
– Menjünk akkor.* Mondja és megindul a férfi után. Mady mellet megállnak és a férfi igen illedelmesen elköszön tőle.*
– Jó utat.* Mondja ő is, de magában elraktározza az imént hallott elköszönést. A jövőben valószínűleg ő is ezt fogja használni. Nem ácsorognak sokáig, hanem mennek tovább. Útközben kapja egy kérdést.*
– Ilyet még nem. Igazából eddig csak bányában dolgoztam.* Mondja neki, hogy a másik tisztába legyen azzal, hogy mit tud.*
1412. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-16 19:30:48
Üzenet elküldve: 2019-08-16 19:30:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Kis mellékszál//
//Ralas, Wrexan, Mady//
*Amint megkapja a szabad jelzést, már oda is lép a főnök mellé és meghajtva a derekát, hogy jelezze itt most bizalmas ügyről van szó, majd halkít is a hangján egy kicsit.*
-Wrexannak találtunk a munkához illő ruhát. *Jelzi, majd felegyenesedve az említett személy felé is fordul.*
-Hát... igazából, szabadidőmben néha bele- belenézek az üres szobák szekrényeibe. Igazi kincseket lehet fellelni bennük, amik pedig férfi holmiknak látszottak áthordtam egy szekrénybe. *Egyik szenvedélye a ruha, ha pedig kutathat más szekrényében az maga a boldogság, de ezt nem fogja most bevallani a főnöknek, főle egy vendég előtt. Mithogy a többi lány bizonyára zokon venné a kutakodását, inkább a szabad szobákba kezdett rendetrakni, azt úgy vélte, talán senki se bánja. A jelenleg munkásruhának titulált darabok pedig szerény véleménye szerint, egy elmúlt kor elvárásainak megfelelő, női nem vágyait megtestesítő személyek borítását képezték.*
-Köszönöm, akkor mindenképp jelentkezem, amint visszaérkeztünk. Hálás vagyok érte, hogy Dreyiának is engedélyezted a kimenőt. *Ebből azért érződik, hogy az utolsó útja után, nem igazán akaródzik egyedül kilépni a Sellő biztonságos közegépből. A férfi aggodalma pedig kifejezetten jólesik a lelkének, egyre inkább kezdi itthon érezni magát a helyen.*
-Úgy lesz. *Hajtja meg magát, hogy távozóra fogja.* -Ha megbocsátanak. *Ezek után távozik az asztaltól, út közben még küld egy biztató mosolyt Wrexan felé és egy köszönömöt Darelldnek, aztán elsétál a szobája irányába, hogy felkészüljön az utazásra.*
//Ralas, Wrexan, Mady//
*Amint megkapja a szabad jelzést, már oda is lép a főnök mellé és meghajtva a derekát, hogy jelezze itt most bizalmas ügyről van szó, majd halkít is a hangján egy kicsit.*
-Wrexannak találtunk a munkához illő ruhát. *Jelzi, majd felegyenesedve az említett személy felé is fordul.*
-Hát... igazából, szabadidőmben néha bele- belenézek az üres szobák szekrényeibe. Igazi kincseket lehet fellelni bennük, amik pedig férfi holmiknak látszottak áthordtam egy szekrénybe. *Egyik szenvedélye a ruha, ha pedig kutathat más szekrényében az maga a boldogság, de ezt nem fogja most bevallani a főnöknek, főle egy vendég előtt. Mithogy a többi lány bizonyára zokon venné a kutakodását, inkább a szabad szobákba kezdett rendetrakni, azt úgy vélte, talán senki se bánja. A jelenleg munkásruhának titulált darabok pedig szerény véleménye szerint, egy elmúlt kor elvárásainak megfelelő, női nem vágyait megtestesítő személyek borítását képezték.*
-Köszönöm, akkor mindenképp jelentkezem, amint visszaérkeztünk. Hálás vagyok érte, hogy Dreyiának is engedélyezted a kimenőt. *Ebből azért érződik, hogy az utolsó útja után, nem igazán akaródzik egyedül kilépni a Sellő biztonságos közegépből. A férfi aggodalma pedig kifejezetten jólesik a lelkének, egyre inkább kezdi itthon érezni magát a helyen.*
-Úgy lesz. *Hajtja meg magát, hogy távozóra fogja.* -Ha megbocsátanak. *Ezek után távozik az asztaltól, út közben még küld egy biztató mosolyt Wrexan felé és egy köszönömöt Darelldnek, aztán elsétál a szobája irányába, hogy felkészüljön az utazásra.*
1411. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-16 18:59:47
Üzenet elküldve: 2019-08-16 18:59:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Kis mellékszál//
//Ralas, Wrexan, Mady//
*Olykor valóban nem segít más, csak a példa statuálása. Ha ez egyszer rajta esne meg, kénytelen lenne elfogadni, bár rég nem volt már ilyesmire szükség vele kapcsolatban, talán akkor is négyszemközt. Most is meghajol az akarat előtt, vele könnyen meg lehet ejteni szóban a szükséges kiigazítást. Bólint a fiú szavaira és tisztes kézfogására. Első benyomásként megfelelő, de hogy ténylegesen beváltja-e az ígéretét, már rajta áll. Mady szavaira biccent. Sokáig nem marad magára, miután továbbmennek, mert ezúttal Ralas szólítja meg, így közelebb sétál, hogy meghallgassa az instrukciókat.*
- Értettem.
*Erősíti meg a feltételezést. Valóban, ma ketten is várományosai a feladatnak, bizonyosan kell majd még egy-két kisegítő melléjük. Ezek szerint pedig Wrexan felügyelete is a mai nap feladatai közé kerül. De nem az a fajta, akit elkedvetlenítene a teendők sora, sőt, az őrködés mellett kifejezetten üdítő a változatosság. Amint a fiúhoz intézett szavaknak is a végére ér a főnök, Darelld fordul Wrexanhoz.*
- Ez esetben máris mehetünk.
*Mutat a pult mögötti ajtó irányába, ahonnan éppen Madyvel jöttek az imént. A nő mellett megáll.*
- Jó utat, Maydeleine kisasszony! Élvezze a kirándulást!
*Majd tekintete Alfonzra esik, jelzi felé, hogy most ő marad felvigyázónak, mert neki máshol akad dolga. Utána továbbindul, reményei szerint a fiú kíséretében, akit oldalról végigmér.*
- Dolgoztál már istállóban?
*Kérdi mindjárt Wrexant, bár Ralas szavaiból azt szűrte le, hogy mindent az alapoktól kell kezdenie.*
//Ralas, Wrexan, Mady//
*Olykor valóban nem segít más, csak a példa statuálása. Ha ez egyszer rajta esne meg, kénytelen lenne elfogadni, bár rég nem volt már ilyesmire szükség vele kapcsolatban, talán akkor is négyszemközt. Most is meghajol az akarat előtt, vele könnyen meg lehet ejteni szóban a szükséges kiigazítást. Bólint a fiú szavaira és tisztes kézfogására. Első benyomásként megfelelő, de hogy ténylegesen beváltja-e az ígéretét, már rajta áll. Mady szavaira biccent. Sokáig nem marad magára, miután továbbmennek, mert ezúttal Ralas szólítja meg, így közelebb sétál, hogy meghallgassa az instrukciókat.*
- Értettem.
*Erősíti meg a feltételezést. Valóban, ma ketten is várományosai a feladatnak, bizonyosan kell majd még egy-két kisegítő melléjük. Ezek szerint pedig Wrexan felügyelete is a mai nap feladatai közé kerül. De nem az a fajta, akit elkedvetlenítene a teendők sora, sőt, az őrködés mellett kifejezetten üdítő a változatosság. Amint a fiúhoz intézett szavaknak is a végére ér a főnök, Darelld fordul Wrexanhoz.*
- Ez esetben máris mehetünk.
*Mutat a pult mögötti ajtó irányába, ahonnan éppen Madyvel jöttek az imént. A nő mellett megáll.*
- Jó utat, Maydeleine kisasszony! Élvezze a kirándulást!
*Majd tekintete Alfonzra esik, jelzi felé, hogy most ő marad felvigyázónak, mert neki máshol akad dolga. Utána továbbindul, reményei szerint a fiú kíséretében, akit oldalról végigmér.*
- Dolgoztál már istállóban?
*Kérdi mindjárt Wrexant, bár Ralas szavaiból azt szűrte le, hogy mindent az alapoktól kell kezdenie.*
1410. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-16 18:22:17
Üzenet elküldve: 2019-08-16 18:22:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Kis mellékszál//
//Darelld, Wrexan, Mady//
//Érintőlegesen Zevmann//
*Nincs szükség arra, hogy Darelld megrettenjen. Kezd egyébként is olyan érzése lenni, hogyha három feje, négy karja és hetvennyolc tűhegyes foga lenne és denevérszárnyai, a kikötőben akkor sem rettenne meg tőle senki, mindenki borzasztó bátor. Jobb is, Darelld egyébként sem vétett akkora hibát, máskülönben pedig egyszer váltja csak be gondolatban tett ígéreteit, akkor meglepetésként fog érni mindenkit. Szóval Zevmann. Míg a férfi gondolkodik, közbeszól:*
- Kérem, Zevmann, bocsásson meg egy pillanatra... üzleti ügy. *Emeli fel kezét, jelzésként.*
- Igen, Mady. *Emeli fel tekintetét a lány közeledtére. Arca türelmes és várakozó, egyáltalán nem zavartatja magát, hogy esetleg várnak rá, aki komolyan gondolja szándékát, ez a pár perc egyébként sem számít. Tekintetét a nem messze álló Wrexanon is végigfuttatja. Derekasan néz ki, Mady kitett magáért, bár nem díszegyenruhát kapott, mégis szembetűnő a változás.*
- Mady! Nagyszerű! *Mosolyog a lányra.* Ugyan honnan kerítettél ilyen jó állapotban lévő munkásruhát?! *Nem színleli a meglepettségét, a leltárral még senki sem végzett, nem is jelentettek részére. Korábbi munkatársuk, ki ezzel foglalkozott, Delyas úgy látszik már régen elhagyta a Sellőt.*
- Igen... a leltár lesz a másik problémánk. *Mosolyog ki Zevmannra, függetlenül attól, hogy jelenleg másról van kissé szó.*
- Szóval, köszönöm Mady, remek munkát végeztél! *Dicséri meg a lányt, megérdemelten mehet szabadságra.*
- Ha Dreyiaék is visszaérkeztek, menjetek bátran, de legyetek nagyon óvatosak, vigyázzatok magatokra, szeretnélek benneteket épségben viszontlátni! *Aprót szélesedik a mosoly, még némi aggodalom is kiszűrődik a szemekből.*
- Wrexan, gyere kérlek közelebb hadd lássalak! *Int a férfinek.* Sajnos magam nem tudlak mégsem eligazítani, azonban látom, hogy Darelldel már megismerkedtél. *Pillant az őrre.*
- Darelld! *Szól.* Wrexan feladata az istálló takarítása, kérlek vezesd ki, mutasd meg a helyet, a szerszámokat, a feladatot és nekiállhat. Azt követően az ő feladata is a pince lesz, ha érti mire gondolok. *Tudja, hogy mi a terv, szeretné, ha Wrexan is részt venne benne.*
- Immár két feladatod is van, Wrexan, bizonyítsd hát mit tudsz és ragyogjon minden. *Bólint immár komolyabban, majd visszafordul Zevmannhoz.*
//Darelld, Wrexan, Mady//
//Érintőlegesen Zevmann//
*Nincs szükség arra, hogy Darelld megrettenjen. Kezd egyébként is olyan érzése lenni, hogyha három feje, négy karja és hetvennyolc tűhegyes foga lenne és denevérszárnyai, a kikötőben akkor sem rettenne meg tőle senki, mindenki borzasztó bátor. Jobb is, Darelld egyébként sem vétett akkora hibát, máskülönben pedig egyszer váltja csak be gondolatban tett ígéreteit, akkor meglepetésként fog érni mindenkit. Szóval Zevmann. Míg a férfi gondolkodik, közbeszól:*
- Kérem, Zevmann, bocsásson meg egy pillanatra... üzleti ügy. *Emeli fel kezét, jelzésként.*
- Igen, Mady. *Emeli fel tekintetét a lány közeledtére. Arca türelmes és várakozó, egyáltalán nem zavartatja magát, hogy esetleg várnak rá, aki komolyan gondolja szándékát, ez a pár perc egyébként sem számít. Tekintetét a nem messze álló Wrexanon is végigfuttatja. Derekasan néz ki, Mady kitett magáért, bár nem díszegyenruhát kapott, mégis szembetűnő a változás.*
- Mady! Nagyszerű! *Mosolyog a lányra.* Ugyan honnan kerítettél ilyen jó állapotban lévő munkásruhát?! *Nem színleli a meglepettségét, a leltárral még senki sem végzett, nem is jelentettek részére. Korábbi munkatársuk, ki ezzel foglalkozott, Delyas úgy látszik már régen elhagyta a Sellőt.*
- Igen... a leltár lesz a másik problémánk. *Mosolyog ki Zevmannra, függetlenül attól, hogy jelenleg másról van kissé szó.*
- Szóval, köszönöm Mady, remek munkát végeztél! *Dicséri meg a lányt, megérdemelten mehet szabadságra.*
- Ha Dreyiaék is visszaérkeztek, menjetek bátran, de legyetek nagyon óvatosak, vigyázzatok magatokra, szeretnélek benneteket épségben viszontlátni! *Aprót szélesedik a mosoly, még némi aggodalom is kiszűrődik a szemekből.*
- Wrexan, gyere kérlek közelebb hadd lássalak! *Int a férfinek.* Sajnos magam nem tudlak mégsem eligazítani, azonban látom, hogy Darelldel már megismerkedtél. *Pillant az őrre.*
- Darelld! *Szól.* Wrexan feladata az istálló takarítása, kérlek vezesd ki, mutasd meg a helyet, a szerszámokat, a feladatot és nekiállhat. Azt követően az ő feladata is a pince lesz, ha érti mire gondolok. *Tudja, hogy mi a terv, szeretné, ha Wrexan is részt venne benne.*
- Immár két feladatod is van, Wrexan, bizonyítsd hát mit tudsz és ragyogjon minden. *Bólint immár komolyabban, majd visszafordul Zevmannhoz.*
1409. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-16 18:19:43
Üzenet elküldve: 2019-08-16 18:19:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Komblard, Zammiria, Yeza//
*Már egy ideje minden porszemet és ujjlenyomatot letörölgetett a pultról, a poharak tisztán csillognak-villognak, a szalvéták, étlapok csinos, rendezett halmokban hevernek, sőt, az üvegeket is megigazította a polcon. Az őrjáratra elvonulnak, a vezetők egyeztetnek, a kártyavár pedig ledől. Erre Cassy odasandít, de gyorsan tovább is vezeti a tekintetét, ez nem az ő dolga. Az már sokkal inkább, hogy látja, Zammiria készülődni kezd, s láthatóan végzett már a reggelijével. Tálcát és kendőt ragad hát, és odasétál az asztalhoz egy előzékeny mosollyal.*
- Elvihetem?
*Ez persze elsősorban Zammiria tányérjára és poharára értendő, kivéve, ha már Komblard is befejezte a levesét, mert akkor rá is kérdőn tekint. Ha igenlő választ kap, akkor a tálcára kezd pakolni.*
- Egészségére!
*Természetesen ez is többes számban hangzik el, ha úgy esik, hogy mindkettejük reggelijének maradékát kell eltüntetnie.*
- Remélem, az étel mindenben kifogástalanul megfelelt.
*Teszi hozzá kedves hangon. Ha valamit még kérnek tőle, arra persze odafigyel és válaszol, de egyébként úgy tervezi, hogy a pulthoz fordul vissza. Útban visszafelé szólítja meg kiemelt vendégük, méghozzá olyan szépen megkomponált bókkal, hogy Cassy szája mindjárt szégyenlős mosolyra szalad és a szemeit is lesüti. Megáll a nő asztalánál, a végén elhangzó kitételt hallva együttérző arckifejezést ölt.*
- Ó, igazán sajnálom!
*De aztán kihúzza magát derűsen.*
- Pompás a fürdőházunk. És természetesen mindenben segítek, csak egy kis türelmet kérek és jövök. Ezt elvihetem?
*Mutat a szépen összerendezett paklikra. Majdnem biztos benne, hogy ez az ő kártyájuk, elégszer látta már, és úgy gondolja, Yeza nem venné hasznát a fürdőben. Ha maradt még pohár vagy egyéb dolog az asztalán, ami üresnek tűnik, azt is a tálcára teszi, s ígéretét beváltva nem marad túl sokáig. A pultnál lepakol, majd Alfonznak jelzi, hogy hol lesz, ha keresnék. Amennyiben Komblardék valamilyen kéréssel engedték útjára, arról is gondoskodik, miképpen a dézsa előkészítését szintén megrendeli a fürdőházban, mielőtt visszatér Yezához egy készséges mosollyal. Addigra Mady és Wrexan is felbukkan újra.*
- Elnézést a várakoztatásért! Megkérdezhetem, hogy mi történt?
*Int a friss kötésre. Nem árt tudnia, hogy érheti-e például víz, illetve mennyire szabad ránehezednie a nőnek. Közben persze a sérült oldalára helyezkedik, és ha megtudja, hogy azért óvatosan ráléphet, és a sarut felveheti, akkor megkíméli Yezát a hajolgatástól, óvatosan ráadja lábbelijét, ami feltételezhetően a pihentetés idejére nem volt rajta. Utána odaáll mellé és lehajol, hogy vállát kínálja kapaszkodóként, maga pedig a nő derekát karolja át.*
- Nyugodtan nehezedj rám, amennyire csak kényelmes!
*Biztatja mosolyogva. Ugyan törékenynek tűnik, ám erőnlétére nincs panasza, Yeza pedig még csak nem is egy megtermett férfi, akit masszíroznia kellene. Ha elindulhatnak, akkor komótos tempóban vezeti a hátsó ajtó irányába, melynek sötét függöny mögött rejlő szárnyai a napsütötte kertbe vezetnek.*
A hozzászólás írója (Cahress Damastant) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.16 18:23:23
*Már egy ideje minden porszemet és ujjlenyomatot letörölgetett a pultról, a poharak tisztán csillognak-villognak, a szalvéták, étlapok csinos, rendezett halmokban hevernek, sőt, az üvegeket is megigazította a polcon. Az őrjáratra elvonulnak, a vezetők egyeztetnek, a kártyavár pedig ledől. Erre Cassy odasandít, de gyorsan tovább is vezeti a tekintetét, ez nem az ő dolga. Az már sokkal inkább, hogy látja, Zammiria készülődni kezd, s láthatóan végzett már a reggelijével. Tálcát és kendőt ragad hát, és odasétál az asztalhoz egy előzékeny mosollyal.*
- Elvihetem?
*Ez persze elsősorban Zammiria tányérjára és poharára értendő, kivéve, ha már Komblard is befejezte a levesét, mert akkor rá is kérdőn tekint. Ha igenlő választ kap, akkor a tálcára kezd pakolni.*
- Egészségére!
*Természetesen ez is többes számban hangzik el, ha úgy esik, hogy mindkettejük reggelijének maradékát kell eltüntetnie.*
- Remélem, az étel mindenben kifogástalanul megfelelt.
*Teszi hozzá kedves hangon. Ha valamit még kérnek tőle, arra persze odafigyel és válaszol, de egyébként úgy tervezi, hogy a pulthoz fordul vissza. Útban visszafelé szólítja meg kiemelt vendégük, méghozzá olyan szépen megkomponált bókkal, hogy Cassy szája mindjárt szégyenlős mosolyra szalad és a szemeit is lesüti. Megáll a nő asztalánál, a végén elhangzó kitételt hallva együttérző arckifejezést ölt.*
- Ó, igazán sajnálom!
*De aztán kihúzza magát derűsen.*
- Pompás a fürdőházunk. És természetesen mindenben segítek, csak egy kis türelmet kérek és jövök. Ezt elvihetem?
*Mutat a szépen összerendezett paklikra. Majdnem biztos benne, hogy ez az ő kártyájuk, elégszer látta már, és úgy gondolja, Yeza nem venné hasznát a fürdőben. Ha maradt még pohár vagy egyéb dolog az asztalán, ami üresnek tűnik, azt is a tálcára teszi, s ígéretét beváltva nem marad túl sokáig. A pultnál lepakol, majd Alfonznak jelzi, hogy hol lesz, ha keresnék. Amennyiben Komblardék valamilyen kéréssel engedték útjára, arról is gondoskodik, miképpen a dézsa előkészítését szintén megrendeli a fürdőházban, mielőtt visszatér Yezához egy készséges mosollyal. Addigra Mady és Wrexan is felbukkan újra.*
- Elnézést a várakoztatásért! Megkérdezhetem, hogy mi történt?
*Int a friss kötésre. Nem árt tudnia, hogy érheti-e például víz, illetve mennyire szabad ránehezednie a nőnek. Közben persze a sérült oldalára helyezkedik, és ha megtudja, hogy azért óvatosan ráléphet, és a sarut felveheti, akkor megkíméli Yezát a hajolgatástól, óvatosan ráadja lábbelijét, ami feltételezhetően a pihentetés idejére nem volt rajta. Utána odaáll mellé és lehajol, hogy vállát kínálja kapaszkodóként, maga pedig a nő derekát karolja át.*
- Nyugodtan nehezedj rám, amennyire csak kényelmes!
*Biztatja mosolyogva. Ugyan törékenynek tűnik, ám erőnlétére nincs panasza, Yeza pedig még csak nem is egy megtermett férfi, akit masszíroznia kellene. Ha elindulhatnak, akkor komótos tempóban vezeti a hátsó ajtó irányába, melynek sötét függöny mögött rejlő szárnyai a napsütötte kertbe vezetnek.*
A hozzászólás írója (Cahress Damastant) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.16 18:23:23
1408. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-16 17:24:59
Üzenet elküldve: 2019-08-16 17:24:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Darelld, Wrexan//
//Ralas asztala//
-Bizony, ez így van. *Helyesel a férfi szavaira.* -Én köszönöm. *Dobja vissza a labdát a kollégának, majd megvárja míg az udvarias gesztust lerendezik egymás között. Most pedig, hogy már bemutatta a fiút, a számára valószínű legfontosabb embernek, akivel a legtöbb időt fogja tölteni, nyugodtan visszasétál a pulthoz és visszaakasztja a kulcsot a többi közé. Majd a sarkában a fiúval megközelíti Ralas asztalát. Nem áll közvetlenül mellé, mert nem szeretné kihallgatni az éppen, talán bizalmasan folyó párbeszédet, így körülbelül négy méterre megáll és a főnökre emelve tekintetét várja, hogy odaszólítsa az asztalhoz. Ha esetleg visszanéz rá, egyik kezét felemelve jelez, hogy szeretné jelenteni az elvégzett feladatot. Nyilván a fiúnak is az a legjobb, ha még így frissen minél hamarabb túlesik a próbamunkán, aztán idővel majd lesz lehetősége jobban is megismerni a személyzet minden tagját és a helyet is talán jobban megszokja majd.*
//Ralas asztala//
-Bizony, ez így van. *Helyesel a férfi szavaira.* -Én köszönöm. *Dobja vissza a labdát a kollégának, majd megvárja míg az udvarias gesztust lerendezik egymás között. Most pedig, hogy már bemutatta a fiút, a számára valószínű legfontosabb embernek, akivel a legtöbb időt fogja tölteni, nyugodtan visszasétál a pulthoz és visszaakasztja a kulcsot a többi közé. Majd a sarkában a fiúval megközelíti Ralas asztalát. Nem áll közvetlenül mellé, mert nem szeretné kihallgatni az éppen, talán bizalmasan folyó párbeszédet, így körülbelül négy méterre megáll és a főnökre emelve tekintetét várja, hogy odaszólítsa az asztalhoz. Ha esetleg visszanéz rá, egyik kezét felemelve jelez, hogy szeretné jelenteni az elvégzett feladatot. Nyilván a fiúnak is az a legjobb, ha még így frissen minél hamarabb túlesik a próbamunkán, aztán idővel majd lesz lehetősége jobban is megismerni a személyzet minden tagját és a helyet is talán jobban megszokja majd.*
1407. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-16 16:32:39
Üzenet elküldve: 2019-08-16 16:32:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Wrexan, Mady //
* Megtörténik a hajigazítás és a magyarázat, hogy miért is szükséges a dolog. Wrexan el is gondolkozik a hallottakon. Még az is lehet, hogy megfogadja a tanácsot.*
– Lehet benne valami.* Válaszolja kurtán. Aztán visszaindulnak arra amerről jöttek. Nemsokára már újra a díszes helységbe jutnak.*
//Mady, Darelld, érintőlegesen Yeza//
* Egyelőre még nem Ralashoz mennek. Egy termetes, de elegáns férfinál állnak meg aki eddig egy vörös hajú nő társaságát élvezte. Wrexan csak egy pillantást tesz a vörös felé. Nem akar illetlen lenni azzal, hogy másokat bámul. A férfihoz érve Mady bemutatja őket egymásnak. A Darelld nevű a kezét nyújtja, amit Wrexan el is fogad. Nem lepődik meg a határozott kézfogáson. Ő is igyekszik, hogy kellő erőt adjon bele.*
– Részemről a megtiszteltetés, hogy megismerhetlek. Úgy fogok tenni, ahogy mondtad. Ha nem tudok valamit megkérdezlek.* Mady aztán felvázolja Darelldnek a helyzetet, amit a férfi meg is köszön neki. Wrexan már nem szól bele a továbbiakba, csak áll és várja, hogy mi fog történni. Nemsokára valaki úgyis elvezeti az istállóba, hogy megkezdhesse az első munkáját.*
* Megtörténik a hajigazítás és a magyarázat, hogy miért is szükséges a dolog. Wrexan el is gondolkozik a hallottakon. Még az is lehet, hogy megfogadja a tanácsot.*
– Lehet benne valami.* Válaszolja kurtán. Aztán visszaindulnak arra amerről jöttek. Nemsokára már újra a díszes helységbe jutnak.*
//Mady, Darelld, érintőlegesen Yeza//
* Egyelőre még nem Ralashoz mennek. Egy termetes, de elegáns férfinál állnak meg aki eddig egy vörös hajú nő társaságát élvezte. Wrexan csak egy pillantást tesz a vörös felé. Nem akar illetlen lenni azzal, hogy másokat bámul. A férfihoz érve Mady bemutatja őket egymásnak. A Darelld nevű a kezét nyújtja, amit Wrexan el is fogad. Nem lepődik meg a határozott kézfogáson. Ő is igyekszik, hogy kellő erőt adjon bele.*
– Részemről a megtiszteltetés, hogy megismerhetlek. Úgy fogok tenni, ahogy mondtad. Ha nem tudok valamit megkérdezlek.* Mady aztán felvázolja Darelldnek a helyzetet, amit a férfi meg is köszön neki. Wrexan már nem szól bele a továbbiakba, csak áll és várja, hogy mi fog történni. Nemsokára valaki úgyis elvezeti az istállóba, hogy megkezdhesse az első munkáját.*
1406. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-16 12:24:51
Üzenet elküldve: 2019-08-16 12:24:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Yeza, Mady, Wrexan//
//Érintőlegesen Ralas//
*Csendes válasz emeli ki a tompa ürességet, mely közéjük telepszik. Alig-alig váltottak néhány szót egész idő alatt, bőven akadtak némán tovagördülő percek, melyek természetes helyet foglalnak el egy ráérős társalgásban. Mint a szünet a zenében, mely nyugvó pontot ad, hogy segítsen kiemelni a szimfónia dallamát. De ez most nem ilyen, legalábbis Darelld nézőpontjából. Elengedik, így csupán egy pillantást vet a kártyákért nyúló kézre, majd úgy dönt, itt hagyja a paklikat, hátha szeretné még elütni velük az időt. Csendesen fordul el, hogy a dolgára menjen.
Nehéz lenne elkerülnie Ralas figyelmeztető pillantását, de nem retten meg tőle, csak szoborszerű arccal kissé fejet hajt felé. Zammiria kisasszony is szedelőzködni kezd, figyelme egy kicsit ott ragad, a csuhás férfivel voltak már gondok, kíváncsi, hogy most könnyedén tud-e a nő távozni, vagy újabb meglepetéssel készül számára. Megáll a szemben lévő falnál, itt üti meg a fülét alig hallhatóan Yeza hangja, ki máris Cassy után szól. Nem néz oda, csak nyugtázza magában.
Annál komolyabb úriember ő, hogy büszkeségébe marjon egy vesztes parti, Yeza ellen veszteni pedig még csak nem is kellemetlenség, hiszen kitűnő játékpartner. Különben sem a kártya kedvéért ült az asztalhoz. A páros érkezését már akkor észreveszi, mikor félúton járnak. Ha Wrexan feltűnik Mady mögött, megállapítja, hogy a fiú emberesebben fest. Mikor megszólítják, hozzájuk fordul természetesen, és a bemutatás után kezét nyújtja az ifjúnak, amit ha az elfogad, határozottan szorítja meg, persze nem fájdalmat célzón. Tekintete vizslató, még nem tudja, hova tenni a fiút.*
- Örvendek. Valóban fordulj hozzám nyugodtan! Inkább kérdezz, ha valamiben nem vagy biztos, főleg, míg beletanulsz a dolgokba. Jobb engedélyt kérni, mint bocsánatot.
*Aztán Madyre pillant.*
- Rendben, Maydeleine kisasszony, és köszönöm.
//Érintőlegesen Ralas//
*Csendes válasz emeli ki a tompa ürességet, mely közéjük telepszik. Alig-alig váltottak néhány szót egész idő alatt, bőven akadtak némán tovagördülő percek, melyek természetes helyet foglalnak el egy ráérős társalgásban. Mint a szünet a zenében, mely nyugvó pontot ad, hogy segítsen kiemelni a szimfónia dallamát. De ez most nem ilyen, legalábbis Darelld nézőpontjából. Elengedik, így csupán egy pillantást vet a kártyákért nyúló kézre, majd úgy dönt, itt hagyja a paklikat, hátha szeretné még elütni velük az időt. Csendesen fordul el, hogy a dolgára menjen.
Nehéz lenne elkerülnie Ralas figyelmeztető pillantását, de nem retten meg tőle, csak szoborszerű arccal kissé fejet hajt felé. Zammiria kisasszony is szedelőzködni kezd, figyelme egy kicsit ott ragad, a csuhás férfivel voltak már gondok, kíváncsi, hogy most könnyedén tud-e a nő távozni, vagy újabb meglepetéssel készül számára. Megáll a szemben lévő falnál, itt üti meg a fülét alig hallhatóan Yeza hangja, ki máris Cassy után szól. Nem néz oda, csak nyugtázza magában.
Annál komolyabb úriember ő, hogy büszkeségébe marjon egy vesztes parti, Yeza ellen veszteni pedig még csak nem is kellemetlenség, hiszen kitűnő játékpartner. Különben sem a kártya kedvéért ült az asztalhoz. A páros érkezését már akkor észreveszi, mikor félúton járnak. Ha Wrexan feltűnik Mady mögött, megállapítja, hogy a fiú emberesebben fest. Mikor megszólítják, hozzájuk fordul természetesen, és a bemutatás után kezét nyújtja az ifjúnak, amit ha az elfogad, határozottan szorítja meg, persze nem fájdalmat célzón. Tekintete vizslató, még nem tudja, hova tenni a fiút.*
- Örvendek. Valóban fordulj hozzám nyugodtan! Inkább kérdezz, ha valamiben nem vagy biztos, főleg, míg beletanulsz a dolgokba. Jobb engedélyt kérni, mint bocsánatot.
*Aztán Madyre pillant.*
- Rendben, Maydeleine kisasszony, és köszönöm.
1405. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-16 08:36:12
Üzenet elküldve: 2019-08-16 08:36:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Wrexan, Mady //
*Szakmai ártalom, ha úgy vesszük és soha az életben nem fogja elhagyni az érzés, hogy valami nem klappol, ha egy ilyen szerteszét álló loboncot sodor elé a sors. Ezúttal is csupán ennyi volt a hibája, a hajigazgatás sem tart olyan sokáig, csupán néhányszor végig futtatja az ujjait a fürtök között, hogy számára is elfogadható sorba rendeződjenek.*
-Nem igaz baj, inkább vedd úgy, hogy egy ilyen helyen akármivel is foglalkozol, nem nézhetsz ki úgy, mintha most gázolt volna át rajtad egy szélvihar. Itt pedig ennek a biztosítására minden eszköz és jobban mondva kence fellelhető, ne félj használni belőlük. *Válaszol röviden, némi gondolkozás után, azt mégse mondhatja, hogy csak azért mert vagy, hogy így sokkal fessebb. Nem érezné helyénvalónak, mert úgy tűnik, ennyi kontaktustól is elidegenedik.*
-Persze nem kényszer. *Teszi hozzá motyogó hangon, hiszen azt is tudja, hogy nem erőltetheti rá mindenkire a saját ideáit és elvárásait. Közben záródik az ajtó és ha a fiú követi hamarosan már a vendégtérbe vezető ajtó előtt állnak.*
//Darelld, érintőlegesen Yeza//
*Belépve felméri a jelenlegi állapotokat és szemével Ralast keresi. Úgy fest idő közben társasága akadt, a nemrég betért férfi személyében, azonban neki feladata van és ez sem akadályozhatja meg annak véghezvitelében. Viszont még előtte az éppen Yeza asztalától távozni látszó Darelldhez vezet az útja. Nem kívánja tudni a részleteket, de szeretné azt hinni, hogy férfiúi büszkesége az, amely távozásra készteti a nő asztalától, minthogy istenesen kikapott a kártyában. Ezen magában jót is mosolyog, aztán mikor a közelbe ér, komoly arckifejezést húz elő a ruhaujjából, majd megszólítja.*
-Darelld, ha szabad egy szóra! *Lép mellé, hogy ne kelljen kiabálnia és féloldalasan áll meg, hogy a férfi rálásson Wrexanra is.*
-Hadd mutassam be az új munkaerőt, ha még nem ismernék egymást. Wrexan! Az úr Darelld, aki szilárd és megbízható alapköve ennek a sokat megélt intézménynek. Bármilyen problémával fordulhat hozzá is. *Fogalmaz fennkölten és udvariasan. Továbbá úgy véli, talán egy férfihez hamarabb fordul segítségért, mint egy nőhöz, így is megkönnyítve számára a beilleszkedést. A vele eddig eltöltött percekben ugyan nem adta jelét annak, hogy terhes lenne a társasága, de van egy olyan sejtése, hogy a kényelmetlen érzésen, ami benne még most is motoszkál, az ő és közvetlen természete nem sokat segített, talán majd egy határozott jellemmel rendelkező példakép. ~Néha olyan érzésem támad, hogy többet ártok, mint használok. ~ Sóhajt egyet, hogy távozóra bírja a felgyülemlett szorongást és negatív gondolatokat magából. ~Talán inkább az előkészületekkel kéne foglalkozzam, hiszen már vagyunk elegen, itt már nincs szükség rám. ~ Jut el a következtetésig, hogy igaz, hogy ma indulnak a városba, de még elő sem készítette a ruháját, ami nem kis fejtőrést okoz, hisz a korábbi utazásból okulva, praktikusnak és elegánsnak is kell egyszerre lennie.*
-Wrexant Ralas úr kérte fel az istálló körüli munkákra, az imént készült fel a feladatra és az ötös szobában hagytuk a holmiját. A kulcsot visszateszem a helyére, csak szeretném, hogy tudjon még valaki róla. *Mutatja fel a még mindig a kezében lévő kulcsot. Ha esetleg Yeza felé tekint, egy kedves mosollyal válaszol, de egyelőre a számára kiadott feladattal foglalkozik, míg le nem tudta teljesen.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.16 08:52:26
*Szakmai ártalom, ha úgy vesszük és soha az életben nem fogja elhagyni az érzés, hogy valami nem klappol, ha egy ilyen szerteszét álló loboncot sodor elé a sors. Ezúttal is csupán ennyi volt a hibája, a hajigazgatás sem tart olyan sokáig, csupán néhányszor végig futtatja az ujjait a fürtök között, hogy számára is elfogadható sorba rendeződjenek.*
-Nem igaz baj, inkább vedd úgy, hogy egy ilyen helyen akármivel is foglalkozol, nem nézhetsz ki úgy, mintha most gázolt volna át rajtad egy szélvihar. Itt pedig ennek a biztosítására minden eszköz és jobban mondva kence fellelhető, ne félj használni belőlük. *Válaszol röviden, némi gondolkozás után, azt mégse mondhatja, hogy csak azért mert vagy, hogy így sokkal fessebb. Nem érezné helyénvalónak, mert úgy tűnik, ennyi kontaktustól is elidegenedik.*
-Persze nem kényszer. *Teszi hozzá motyogó hangon, hiszen azt is tudja, hogy nem erőltetheti rá mindenkire a saját ideáit és elvárásait. Közben záródik az ajtó és ha a fiú követi hamarosan már a vendégtérbe vezető ajtó előtt állnak.*
//Darelld, érintőlegesen Yeza//
*Belépve felméri a jelenlegi állapotokat és szemével Ralast keresi. Úgy fest idő közben társasága akadt, a nemrég betért férfi személyében, azonban neki feladata van és ez sem akadályozhatja meg annak véghezvitelében. Viszont még előtte az éppen Yeza asztalától távozni látszó Darelldhez vezet az útja. Nem kívánja tudni a részleteket, de szeretné azt hinni, hogy férfiúi büszkesége az, amely távozásra készteti a nő asztalától, minthogy istenesen kikapott a kártyában. Ezen magában jót is mosolyog, aztán mikor a közelbe ér, komoly arckifejezést húz elő a ruhaujjából, majd megszólítja.*
-Darelld, ha szabad egy szóra! *Lép mellé, hogy ne kelljen kiabálnia és féloldalasan áll meg, hogy a férfi rálásson Wrexanra is.*
-Hadd mutassam be az új munkaerőt, ha még nem ismernék egymást. Wrexan! Az úr Darelld, aki szilárd és megbízható alapköve ennek a sokat megélt intézménynek. Bármilyen problémával fordulhat hozzá is. *Fogalmaz fennkölten és udvariasan. Továbbá úgy véli, talán egy férfihez hamarabb fordul segítségért, mint egy nőhöz, így is megkönnyítve számára a beilleszkedést. A vele eddig eltöltött percekben ugyan nem adta jelét annak, hogy terhes lenne a társasága, de van egy olyan sejtése, hogy a kényelmetlen érzésen, ami benne még most is motoszkál, az ő és közvetlen természete nem sokat segített, talán majd egy határozott jellemmel rendelkező példakép. ~Néha olyan érzésem támad, hogy többet ártok, mint használok. ~ Sóhajt egyet, hogy távozóra bírja a felgyülemlett szorongást és negatív gondolatokat magából. ~Talán inkább az előkészületekkel kéne foglalkozzam, hiszen már vagyunk elegen, itt már nincs szükség rám. ~ Jut el a következtetésig, hogy igaz, hogy ma indulnak a városba, de még elő sem készítette a ruháját, ami nem kis fejtőrést okoz, hisz a korábbi utazásból okulva, praktikusnak és elegánsnak is kell egyszerre lennie.*
-Wrexant Ralas úr kérte fel az istálló körüli munkákra, az imént készült fel a feladatra és az ötös szobában hagytuk a holmiját. A kulcsot visszateszem a helyére, csak szeretném, hogy tudjon még valaki róla. *Mutatja fel a még mindig a kezében lévő kulcsot. Ha esetleg Yeza felé tekint, egy kedves mosollyal válaszol, de egyelőre a számára kiadott feladattal foglalkozik, míg le nem tudta teljesen.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.16 08:52:26
1404. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-15 20:57:52
Üzenet elküldve: 2019-08-15 20:57:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Előtér, majd kikötő//
//Őrjárat//
*Miközben Darelld beszél, Khul óhatatlanul is Reyraa arcát figyeli. Akár a márvány, mind színében, mind pedig állagában, már, ha szabad ilyet mondani. ~ A márvány elég sikamlós... ~ Jut eszébe azonnal szinte egy alpári gondolat, azonban az is, hogy emellett megfelelő alakra formálva csodás és hosszan tartó, stabil pont, akár egy hullámokkal sorozatosan csépelt szirt tetején is. Reyraa megfelelő alapanyag, már csak itt ott le kell törni egy-két sarkot. Nem véletlen hát, hogy Khul, függetlenül attól, hogy Zammiria őt tette felelőssé, Reyraa kezébe adja az első döntések jogát. Felkuncog a lány válaszára, s szinte elalél, hogy végre egy szélesebb mosolyt is kaphat, megtiszteltetésnek érzi. Néhány dolgot persze nem árt mindenekelőtt tisztázni.*
- Jogos! *Kuncog tehát, s előreengedi a lányt, közben folytatja, miközben élvezi, ahogy megcsapja a kikötői levegő.*
- Nézd, Zammiria éjjel az akció vezetőjének engem jelölt ki, így a felelősség rajtam nyugszik. Ha közbeszólok, csak azért lesz, hogy ne szívassuk meg magunkat, nem azért mert nem bíznék benned. Meg a főnökök elég házsártosak ebből a szempontból, szóval ügyes légy, aztán nem lesz gond. *Mondja csendesen, s csípőre tett kézzel áll meg, hogy körbe futtassa tekintetét. Határozottan jobb a feje most, hogy végre szabad levegőn van.*
- Tehát lakónegyed. *Ismétli meg, majd lassan elindul abba az irányba, van egy olyan sejtése, hogy a lány azért annyira nincs képben, amit nem csodál és nem is ítél el. Beégetni nem akarja, ezért fél lépéssel van csak előtte, hogy pont olyan legyen, mintha ő vezetne. Kedveli a kis csajt.*
- És mondd csak... *kezdi egyszerűen* miért nem mondjuk a csatornák, vagy a vámház? *Kérdezi csak úgy.*
//Őrjárat//
*Miközben Darelld beszél, Khul óhatatlanul is Reyraa arcát figyeli. Akár a márvány, mind színében, mind pedig állagában, már, ha szabad ilyet mondani. ~ A márvány elég sikamlós... ~ Jut eszébe azonnal szinte egy alpári gondolat, azonban az is, hogy emellett megfelelő alakra formálva csodás és hosszan tartó, stabil pont, akár egy hullámokkal sorozatosan csépelt szirt tetején is. Reyraa megfelelő alapanyag, már csak itt ott le kell törni egy-két sarkot. Nem véletlen hát, hogy Khul, függetlenül attól, hogy Zammiria őt tette felelőssé, Reyraa kezébe adja az első döntések jogát. Felkuncog a lány válaszára, s szinte elalél, hogy végre egy szélesebb mosolyt is kaphat, megtiszteltetésnek érzi. Néhány dolgot persze nem árt mindenekelőtt tisztázni.*
- Jogos! *Kuncog tehát, s előreengedi a lányt, közben folytatja, miközben élvezi, ahogy megcsapja a kikötői levegő.*
- Nézd, Zammiria éjjel az akció vezetőjének engem jelölt ki, így a felelősség rajtam nyugszik. Ha közbeszólok, csak azért lesz, hogy ne szívassuk meg magunkat, nem azért mert nem bíznék benned. Meg a főnökök elég házsártosak ebből a szempontból, szóval ügyes légy, aztán nem lesz gond. *Mondja csendesen, s csípőre tett kézzel áll meg, hogy körbe futtassa tekintetét. Határozottan jobb a feje most, hogy végre szabad levegőn van.*
- Tehát lakónegyed. *Ismétli meg, majd lassan elindul abba az irányba, van egy olyan sejtése, hogy a lány azért annyira nincs képben, amit nem csodál és nem is ítél el. Beégetni nem akarja, ezért fél lépéssel van csak előtte, hogy pont olyan legyen, mintha ő vezetne. Kedveli a kis csajt.*
- És mondd csak... *kezdi egyszerűen* miért nem mondjuk a csatornák, vagy a vámház? *Kérdezi csak úgy.*
1403. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-15 20:45:46
Üzenet elküldve: 2019-08-15 20:45:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Zevmann//
//Érintőlegesen Zammiria, Darelld//
*Valahogy mókás a fickó, még, ha megbotránkozással hallgatná akár saját maga, akár egy külső szemlélő a kijelentést akkor is. Itt, a széltől dagadó vitorlák sűrűjében, a mólón kopogó saras csizmák dörgedelmes súlya alatt és a halakkal telemert hálók kackiás fonatai között, Zevmann szikár, magas és irodista alkata bizony oly törékenynek tűnik. Egyszerűen groteszk, nem ideillő, s mégis oly kézenfekvő.*
- Értem. *Legyint, mivel nyugtázza a választ, valójában nem okoskodni akart, csupán kíváncsi természetét elégítette ki, mindig van lehetőség valami újra, mit magába szippanthat, s a tudás hatalom.*
- Ugye? *Pillant fel mosolyogva, s kezét széttárva a közbeszúrt megjegyzésre szinte azonnal reflektálva. Immár nem is szégyelli annyira, mint korábban, sőt, tulajdonképpen a férfi azonnal el is hiteti vele, hogy ez így is van jól. Ezért kell olyan embereket alkalmazni, akik ellátják helyettük ezeket a dolgokat. Csak fontos... hogy ezek a megfelelő emberek legyenek, a megfelelő pozíciókban.*
- Halljam! *Motiválja rögtön, szerencsére Zevmann kezdeményező alkat, s míg erőt gyűjt, rögtön nevét kezdi fejben elemezni. A férfi figyelmét nem hívja fel egy-két nyilvánvaló tényre, nevével kapcsolatosan, mint másokkal tette eddig, jóllehet, talál hasonlatosságot, emlékei szerint talán távoli népcsoportok neveivel. A felsorolásra igyekszik nem túl gyorsan megnyújtani a képét, valóban távol állnak tőle ezek a dolgok, s ahogy a férfi kiejti a száján a káromkodásnak tetsző szavakat, borsódzni kezd a háta. ~ Aha. ~ A főkönyvvel nincs is baj, már, ha az az a könyv, amiben a kiadásokat és a bevételeket tartják nyilván... vélhetően meglehetősen foghíjasan. ~ A szerződés. ~ Na, az menni fog, azt tudja micsoda, a legutóbbin éppen az szerepel, hogy kilencezer arannyal tartozik egy kikötői kriminális bandának. Itt most ő szúr közbe.*
- Mondja csak, nem ismer egy Rollen nevű férfit? Kiköpött mása, tán csak nem testvérek? *Tudja, hogy nem, de annyira kínálkozó eshetőségnek tűnik, hogy el sem tudja mondani. És egy hasonló figura, az ő szolgálatában, mint Rollen, kimondottan kecsegtető lenne.*
- Kezdetnek nem hangzik rosszul, azonban azt már most mondom, hogy adózási törvényeket... vagy úgy általában törvényeket a kikötőben ne keressen. *Néhány valamit alsó hangon maga is konyít a pénzügyekhez, legalábbis hallomásból.*
- Kétlem, hogy a Vihar Fiai a beszedett védelmi pénz után bárkinek is fizetnének... adót, vagy járulékot. *Száját keze elé tartja, hogy ne legyen feltűnő, amint elmosolyodik, bár tekintetében talán látszik, hogy nem a férfin nevet.* Persze olyan könyvünk... az a főkönyv, bizonyára van. *Jegyzi meg kissé bizonytalanabbul.*
- Ellenben a terveinkről készek vagyunk beszámolni... feltéve ha ráér mondjuk holnap reggelig. *Emelkedik meg a szemöldök, s immár jól láthatóan felszabadultabb lesz Ralas is, jóllehet egyébként sem az a karót nyelt fajta.*
- Hamarosan érkezik a társam is, ha jól látom... *Pillant oda a készülődő Zammiriára.*
- Addig talán meséljen egy kicsit magáról... azt már tudom, hogy Lihenchből érkezett és, hogy neves iskolát végzett, mi az, amit még tudnom kell? Elsősorban arra vagyok kíváncsi, hogy a hirdetésemen kívül mi volt az, ami ide, az istenek háta mögé vonzotta? *Kényelmesen hátradől, majd poharát a várható beszámoló tiszteletére megemeli:*
- Egészségére, előtte nyugodtan fogyasszon. *Mosolyodik el ismét, majd maga is kortyol, kellemesen fanyar, friss, nemrég préselt zamatos gyümölcslé. A Sellőben figyelnek a részletekre. Pillantása végigkíséri Darelld távozását. ~ Szerencsére, Darelld is. ~ Állapítja meg magában kissé összeráncolt szemöldökkel. Ha a férfi felé nézne véletlenül, lágyan megemeli felé a poharát, semleges, fürkésző tekintettel, mintha csak azt üzenné: "látok mindent, s meg is jegyzem".*
A hozzászólás írója (Ralas Drayte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.15 20:47:10
//Érintőlegesen Zammiria, Darelld//
*Valahogy mókás a fickó, még, ha megbotránkozással hallgatná akár saját maga, akár egy külső szemlélő a kijelentést akkor is. Itt, a széltől dagadó vitorlák sűrűjében, a mólón kopogó saras csizmák dörgedelmes súlya alatt és a halakkal telemert hálók kackiás fonatai között, Zevmann szikár, magas és irodista alkata bizony oly törékenynek tűnik. Egyszerűen groteszk, nem ideillő, s mégis oly kézenfekvő.*
- Értem. *Legyint, mivel nyugtázza a választ, valójában nem okoskodni akart, csupán kíváncsi természetét elégítette ki, mindig van lehetőség valami újra, mit magába szippanthat, s a tudás hatalom.*
- Ugye? *Pillant fel mosolyogva, s kezét széttárva a közbeszúrt megjegyzésre szinte azonnal reflektálva. Immár nem is szégyelli annyira, mint korábban, sőt, tulajdonképpen a férfi azonnal el is hiteti vele, hogy ez így is van jól. Ezért kell olyan embereket alkalmazni, akik ellátják helyettük ezeket a dolgokat. Csak fontos... hogy ezek a megfelelő emberek legyenek, a megfelelő pozíciókban.*
- Halljam! *Motiválja rögtön, szerencsére Zevmann kezdeményező alkat, s míg erőt gyűjt, rögtön nevét kezdi fejben elemezni. A férfi figyelmét nem hívja fel egy-két nyilvánvaló tényre, nevével kapcsolatosan, mint másokkal tette eddig, jóllehet, talál hasonlatosságot, emlékei szerint talán távoli népcsoportok neveivel. A felsorolásra igyekszik nem túl gyorsan megnyújtani a képét, valóban távol állnak tőle ezek a dolgok, s ahogy a férfi kiejti a száján a káromkodásnak tetsző szavakat, borsódzni kezd a háta. ~ Aha. ~ A főkönyvvel nincs is baj, már, ha az az a könyv, amiben a kiadásokat és a bevételeket tartják nyilván... vélhetően meglehetősen foghíjasan. ~ A szerződés. ~ Na, az menni fog, azt tudja micsoda, a legutóbbin éppen az szerepel, hogy kilencezer arannyal tartozik egy kikötői kriminális bandának. Itt most ő szúr közbe.*
- Mondja csak, nem ismer egy Rollen nevű férfit? Kiköpött mása, tán csak nem testvérek? *Tudja, hogy nem, de annyira kínálkozó eshetőségnek tűnik, hogy el sem tudja mondani. És egy hasonló figura, az ő szolgálatában, mint Rollen, kimondottan kecsegtető lenne.*
- Kezdetnek nem hangzik rosszul, azonban azt már most mondom, hogy adózási törvényeket... vagy úgy általában törvényeket a kikötőben ne keressen. *Néhány valamit alsó hangon maga is konyít a pénzügyekhez, legalábbis hallomásból.*
- Kétlem, hogy a Vihar Fiai a beszedett védelmi pénz után bárkinek is fizetnének... adót, vagy járulékot. *Száját keze elé tartja, hogy ne legyen feltűnő, amint elmosolyodik, bár tekintetében talán látszik, hogy nem a férfin nevet.* Persze olyan könyvünk... az a főkönyv, bizonyára van. *Jegyzi meg kissé bizonytalanabbul.*
- Ellenben a terveinkről készek vagyunk beszámolni... feltéve ha ráér mondjuk holnap reggelig. *Emelkedik meg a szemöldök, s immár jól láthatóan felszabadultabb lesz Ralas is, jóllehet egyébként sem az a karót nyelt fajta.*
- Hamarosan érkezik a társam is, ha jól látom... *Pillant oda a készülődő Zammiriára.*
- Addig talán meséljen egy kicsit magáról... azt már tudom, hogy Lihenchből érkezett és, hogy neves iskolát végzett, mi az, amit még tudnom kell? Elsősorban arra vagyok kíváncsi, hogy a hirdetésemen kívül mi volt az, ami ide, az istenek háta mögé vonzotta? *Kényelmesen hátradől, majd poharát a várható beszámoló tiszteletére megemeli:*
- Egészségére, előtte nyugodtan fogyasszon. *Mosolyodik el ismét, majd maga is kortyol, kellemesen fanyar, friss, nemrég préselt zamatos gyümölcslé. A Sellőben figyelnek a részletekre. Pillantása végigkíséri Darelld távozását. ~ Szerencsére, Darelld is. ~ Állapítja meg magában kissé összeráncolt szemöldökkel. Ha a férfi felé nézne véletlenül, lágyan megemeli felé a poharát, semleges, fürkésző tekintettel, mintha csak azt üzenné: "látok mindent, s meg is jegyzem".*
A hozzászólás írója (Ralas Drayte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.15 20:47:10
1402. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-15 20:15:13
Üzenet elküldve: 2019-08-15 20:15:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Yeza, Darelld, Cassy//
*Nem fúj visszavonulót a mozdulatból, hiába érződik mindjárt a feszültség, s húzódik egészen pattanásig, míg az ingnyakhoz ér. Beszédes ez a reakció. Mintha megdermedne a levegő, mintha belefagyna az idő ebbe a hidegbe, benne oly sokak arra rebbenő figyelmével: akár a karcos fodrok e jégcsipkés pillanatban. Lehetne egy utolsó is. Az íze megvan hozzá. A Rőt jól ismeri a penge élének bőrbe futó érzését. De itt és most ez csak egy pillanat, és ezt szilárdan tartja a tudatában. A pillanat tova is gördül. Csak a hűvösét hagyja hátra.
Van, hogy Yeza csak Yeza, és nem valami rőt díva, aki egyszerre direktora is a főszerepben vitt, cselszövéssel, titkokkal szőtt darabnak. Van, hogy a dolgok nem többek annál, mint aminek látszanak. De ebben a világban túl nagy kívánság, túl felforgató bűn csupán két egyszerű embernek lenni néhány órára.
Ez a baj a meztelenséggel. Bár így született mindannyiunk, elfeledtük már kényelmét, őszinteségét. Megbotránkoztat és veszélyt sejtet, pedig a világ legtermészetesebb dolga.
Csupán egy szótlan nemet int a fejével Darelld szavaira. Most valóban nem mutatkozik más a lányon, mint türelem. Kicsit talán furcsa is így látni. Nem igazán illik hozzá. Finom, megfoghatatlan mosolygás ül az arcán... vagy talán csak a szemeiben, az ajka ívének valamely sejtelmes vonulatán.
Egy szóval sem ígért következmények nélküli csalást a megdönthetetlen törvények felett. Mintha mégis ezt hallották volna ki a mondataiból. Semmi nem következmények nélkül való. Elvárás vagy kötelezettség nélkül. Ezt ajánlotta. Nem többet és nem kevesebbet. Darelld azt hallja, amit hallani akar. Nem kárhoztatja érte. Mindenki ösztönösen védi magát. Megkeményíti kőszikla természetét a sivatagi szél előtt.
A játszmájuk sorsa jóslás nélkül is ott függött már az omlásra ítélt vár felett, mikor Darelld szeme rávillant. Különös. Két játék, s mindkettő valahogy befejezés nélkül ér véget. Az elsőnek Yeza szegte nyakát, s ennek most Darelld. Nem tenné rá az életét, de ez az érzés telepszik rá. Biztos kezek is hibázhatnak, de a hibák mindig hagynak egy villanásnyi szikrát legalább.
Viszonozza a főhajtást. Nem próbálja tartóztatni a férfit.*
- Menjen csak, Darelld *mondja megértő mosollyal, s elkezdi összerendezni a kártyákat. Akkurátusan rakja őket sorba. Először a kék paklit, aztán a bordót. Csak miután ezeket is egymásra emelte pillant fel. Tekintete a szőke elf lányt keresi, s ha megtalálja, (s épp nem elfoglalt valamivel) int is neki.*
- Beragyogod a helyet, mint a legszebb csillámok Lihanech ege alatt *üdvözli Cassyt.* - Megfürödnék *mondja.* - Úgy hallottam, van erre itt egy sokat dicsért helyiség. De attól tartok, kénytelen leszek a segítségedre támaszkodni *pillant bekötözött lábára.*
*Nem fúj visszavonulót a mozdulatból, hiába érződik mindjárt a feszültség, s húzódik egészen pattanásig, míg az ingnyakhoz ér. Beszédes ez a reakció. Mintha megdermedne a levegő, mintha belefagyna az idő ebbe a hidegbe, benne oly sokak arra rebbenő figyelmével: akár a karcos fodrok e jégcsipkés pillanatban. Lehetne egy utolsó is. Az íze megvan hozzá. A Rőt jól ismeri a penge élének bőrbe futó érzését. De itt és most ez csak egy pillanat, és ezt szilárdan tartja a tudatában. A pillanat tova is gördül. Csak a hűvösét hagyja hátra.
Van, hogy Yeza csak Yeza, és nem valami rőt díva, aki egyszerre direktora is a főszerepben vitt, cselszövéssel, titkokkal szőtt darabnak. Van, hogy a dolgok nem többek annál, mint aminek látszanak. De ebben a világban túl nagy kívánság, túl felforgató bűn csupán két egyszerű embernek lenni néhány órára.
Ez a baj a meztelenséggel. Bár így született mindannyiunk, elfeledtük már kényelmét, őszinteségét. Megbotránkoztat és veszélyt sejtet, pedig a világ legtermészetesebb dolga.
Csupán egy szótlan nemet int a fejével Darelld szavaira. Most valóban nem mutatkozik más a lányon, mint türelem. Kicsit talán furcsa is így látni. Nem igazán illik hozzá. Finom, megfoghatatlan mosolygás ül az arcán... vagy talán csak a szemeiben, az ajka ívének valamely sejtelmes vonulatán.
Egy szóval sem ígért következmények nélküli csalást a megdönthetetlen törvények felett. Mintha mégis ezt hallották volna ki a mondataiból. Semmi nem következmények nélkül való. Elvárás vagy kötelezettség nélkül. Ezt ajánlotta. Nem többet és nem kevesebbet. Darelld azt hallja, amit hallani akar. Nem kárhoztatja érte. Mindenki ösztönösen védi magát. Megkeményíti kőszikla természetét a sivatagi szél előtt.
A játszmájuk sorsa jóslás nélkül is ott függött már az omlásra ítélt vár felett, mikor Darelld szeme rávillant. Különös. Két játék, s mindkettő valahogy befejezés nélkül ér véget. Az elsőnek Yeza szegte nyakát, s ennek most Darelld. Nem tenné rá az életét, de ez az érzés telepszik rá. Biztos kezek is hibázhatnak, de a hibák mindig hagynak egy villanásnyi szikrát legalább.
Viszonozza a főhajtást. Nem próbálja tartóztatni a férfit.*
- Menjen csak, Darelld *mondja megértő mosollyal, s elkezdi összerendezni a kártyákat. Akkurátusan rakja őket sorba. Először a kék paklit, aztán a bordót. Csak miután ezeket is egymásra emelte pillant fel. Tekintete a szőke elf lányt keresi, s ha megtalálja, (s épp nem elfoglalt valamivel) int is neki.*
- Beragyogod a helyet, mint a legszebb csillámok Lihanech ege alatt *üdvözli Cassyt.* - Megfürödnék *mondja.* - Úgy hallottam, van erre itt egy sokat dicsért helyiség. De attól tartok, kénytelen leszek a segítségedre támaszkodni *pillant bekötözött lábára.*
1401. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-15 19:53:58
Üzenet elküldve: 2019-08-15 19:53:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Komblard Silkton//
//Érintőlegesen Ralas, Darelld//
*Halkan nevet, mert annyira őszintének hat a kérdés a hallányokról.*
- Csak jelmezbálban legfeljebb. Ezek a lányok kifogástalan testfelépítéssel rendelkeznek, biztosíthatom. Persze… *folytatja elbizonytalanodva* vannak olyan mendemondák tengerészek között, hogy ha egy Sellőt kihúzunk a partra, akkor úgy néz ki, mint bárki más. Tengervíz kell, hogy érje ahhoz, hogy visszaváltozzék eredeti alakjába.
*Töprengőn ereszti le a tekintetét, majd visszaemeli a férfira. Lehalkítja a hangját, kissé előre dől felvont szemöldökkel.*
- Ha gondolja, próbát tehet velük, szívesen adok kölcsön egy vödröt, hogy a hullámok között megmerítse.
*A fejet viszont vissza kell utasítsa egy halvány mosollyal és félrebiccentett fejjel.*
- Nagyon kedves a felajánlás, de úgy nem lenne az igazi.
*Pillantása a pult felé siklik, hol az említett fegyver támaszkodik.*
- Ne aggódjék, nem fog lába kélni. És itt nincs mitől tartania.
*Mintha csak Darelld is hallaná szavaikat, hamarosan áthelyezi a fegyvert biztonságba. Komblard bizonyosan megtalálja kifelé menet, ha maga az állvány nem is szembetűnő mindenkinek, ugyanis részint rálóg a drapéria a keretre.*
- A témaváltással egyébként nincsen probléma, életben tartja a figyelmet. Csak aztán Önt is tartsa életben a magyarázat, ha hirtelen haragú szerzetek közé keveredik!
*Figyelmeztet teljesen jószándékúan. Ha a Patkányok közt lennének, valószínűleg már hátracsavart karral heverne a földön, és a gerincén térdelnének. A vizslató szemek látják az igyekezetet, mellyel a férfi cáfolja, hogy fenyegetni próbálta, ezért egyelőre elengedi a dolgot. Sőt, biztosítja, hogy a legkevésbé vele szeretné ezt a csúfságot megtenni.*
- Ez igazán hízelgő.
*Körbejárják a szakálltémát is, de nem sokkal jut előrébb.*
- Tehát ez olyan jelkép, mint máshol a koponya- vagy kígyótetoválás? Tulajdonképpen szakállt is lehetne tetoválni.
*Somolyog, már kezd az ő gondolataiba is begyűrűzni a téma, pedig tegnap éjjel éppen megszabadította Ralast az arcszőrzetétől. Nem mintha nem szerette volna úgy a kinézetét, csak mutatni akart neki egy alternatívát, mely csibészes vonzerejét eleganciával vegyíti. Szélesedik mosolya a pince és a láncok említésén. Ha tudná, hogy megfordult a fejében… de már letett róla. Csendes figyelemmel hallgatja végig az eszmefuttatást a környezet sejtető mivoltáról, és helyt kell adnia az észrevételnek.*
- Ezzel nem vitatkozhatok.
*Egyre érdekesebb kezd lenni, amit a hideg számításról és erőszakról mond, s hogy ilyennek képzelné el őt a szerzetes. Megint eszébe jut az áruló, kit megbüntetett, s ilyen kevéssel az eset után természetszerűleg eszébe jut, ahogy az is, hogy célozgatás akar-e lenni a dolog. Enyhe mosolyt mutat végig, pedig eszébe jut még valami. Sa'Tereth, akinek az efféle viselkedés tetsző lehet. Talán a csuhás ezzel akarja kipuhatolni, hogy a szolgái közé tartozik-e?*
- Izgalmasabb, az bizonyos. A Rendjének egyhangú világából kilépve, gondolom, sok új benyomás éri. Bármikor, ha szeretne megpihenni, mi szívesen látjuk, megígérhetem, hogy kényelmes magányban alhat legszebb szobáink bármelyikében.
*Látja, hogy Ralas tekintetében nincs sürgetés, ám szeretné tudni, miről folyik a diskurzus a közönyös ábrázatú férfival. Darelld pedig ismét feláll, gesztusa búcsúzkodónak tűnik, így ezen a téren is engedhet figyelme. A szerzeteshez fordul szívélyesen.*
- Nagyon köszönöm, hogy csatlakozott hozzám a reggelinél, és számos izgalmas hírrel lepett meg! Folytassa, kérem, nyugodtan az étkezést, és maradjon, míg csak jónak érzi! Szívesen társalognék még, ám ideje dolgoznom. Amennyiben nincs más megbeszélnivalónk...
*Magához veszi a papírjait a székről, s vár néhány pillanatot, mielőtt felállna, hátha mégis akad valami.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.15 19:58:13
//Érintőlegesen Ralas, Darelld//
*Halkan nevet, mert annyira őszintének hat a kérdés a hallányokról.*
- Csak jelmezbálban legfeljebb. Ezek a lányok kifogástalan testfelépítéssel rendelkeznek, biztosíthatom. Persze… *folytatja elbizonytalanodva* vannak olyan mendemondák tengerészek között, hogy ha egy Sellőt kihúzunk a partra, akkor úgy néz ki, mint bárki más. Tengervíz kell, hogy érje ahhoz, hogy visszaváltozzék eredeti alakjába.
*Töprengőn ereszti le a tekintetét, majd visszaemeli a férfira. Lehalkítja a hangját, kissé előre dől felvont szemöldökkel.*
- Ha gondolja, próbát tehet velük, szívesen adok kölcsön egy vödröt, hogy a hullámok között megmerítse.
*A fejet viszont vissza kell utasítsa egy halvány mosollyal és félrebiccentett fejjel.*
- Nagyon kedves a felajánlás, de úgy nem lenne az igazi.
*Pillantása a pult felé siklik, hol az említett fegyver támaszkodik.*
- Ne aggódjék, nem fog lába kélni. És itt nincs mitől tartania.
*Mintha csak Darelld is hallaná szavaikat, hamarosan áthelyezi a fegyvert biztonságba. Komblard bizonyosan megtalálja kifelé menet, ha maga az állvány nem is szembetűnő mindenkinek, ugyanis részint rálóg a drapéria a keretre.*
- A témaváltással egyébként nincsen probléma, életben tartja a figyelmet. Csak aztán Önt is tartsa életben a magyarázat, ha hirtelen haragú szerzetek közé keveredik!
*Figyelmeztet teljesen jószándékúan. Ha a Patkányok közt lennének, valószínűleg már hátracsavart karral heverne a földön, és a gerincén térdelnének. A vizslató szemek látják az igyekezetet, mellyel a férfi cáfolja, hogy fenyegetni próbálta, ezért egyelőre elengedi a dolgot. Sőt, biztosítja, hogy a legkevésbé vele szeretné ezt a csúfságot megtenni.*
- Ez igazán hízelgő.
*Körbejárják a szakálltémát is, de nem sokkal jut előrébb.*
- Tehát ez olyan jelkép, mint máshol a koponya- vagy kígyótetoválás? Tulajdonképpen szakállt is lehetne tetoválni.
*Somolyog, már kezd az ő gondolataiba is begyűrűzni a téma, pedig tegnap éjjel éppen megszabadította Ralast az arcszőrzetétől. Nem mintha nem szerette volna úgy a kinézetét, csak mutatni akart neki egy alternatívát, mely csibészes vonzerejét eleganciával vegyíti. Szélesedik mosolya a pince és a láncok említésén. Ha tudná, hogy megfordult a fejében… de már letett róla. Csendes figyelemmel hallgatja végig az eszmefuttatást a környezet sejtető mivoltáról, és helyt kell adnia az észrevételnek.*
- Ezzel nem vitatkozhatok.
*Egyre érdekesebb kezd lenni, amit a hideg számításról és erőszakról mond, s hogy ilyennek képzelné el őt a szerzetes. Megint eszébe jut az áruló, kit megbüntetett, s ilyen kevéssel az eset után természetszerűleg eszébe jut, ahogy az is, hogy célozgatás akar-e lenni a dolog. Enyhe mosolyt mutat végig, pedig eszébe jut még valami. Sa'Tereth, akinek az efféle viselkedés tetsző lehet. Talán a csuhás ezzel akarja kipuhatolni, hogy a szolgái közé tartozik-e?*
- Izgalmasabb, az bizonyos. A Rendjének egyhangú világából kilépve, gondolom, sok új benyomás éri. Bármikor, ha szeretne megpihenni, mi szívesen látjuk, megígérhetem, hogy kényelmes magányban alhat legszebb szobáink bármelyikében.
*Látja, hogy Ralas tekintetében nincs sürgetés, ám szeretné tudni, miről folyik a diskurzus a közönyös ábrázatú férfival. Darelld pedig ismét feláll, gesztusa búcsúzkodónak tűnik, így ezen a téren is engedhet figyelme. A szerzeteshez fordul szívélyesen.*
- Nagyon köszönöm, hogy csatlakozott hozzám a reggelinél, és számos izgalmas hírrel lepett meg! Folytassa, kérem, nyugodtan az étkezést, és maradjon, míg csak jónak érzi! Szívesen társalognék még, ám ideje dolgoznom. Amennyiben nincs más megbeszélnivalónk...
*Magához veszi a papírjait a székről, s vár néhány pillanatot, mielőtt felállna, hátha mégis akad valami.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.15 19:58:13
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5204-5223