//Fürdőház - Yeza//
*A legcsekélyebb ítélkezés nélkül hallgatja a választ, mely részletesebb és bizalmasabb mélységekbe enged betekintést, mint amire számított. Azt nem mondhatni, hogy könnyű lélekkel fogadja, hiszen olyasmiben várja a kritika kibontakozását, amiért komoly felelősséget érez. Ám időközben visszahelyezkedik a Sellőház „bőrébe”, mely általánosságban szülte az ellenérzéseket, és sajnos nem először, emiatt pedig nem tapad annyira személyéhez a kudarcélmény, a bűntudat helyét kezdi átvenni a megoldások keresésének tettvágya. Máris akadna valami a javaslati listáján, amit a vezetők elé fog tárni, például a Sellők éjszakázását.*
- Ezek szerint, ha jól értem, túl üzletiesnek és távolságtartónak érzed a Sellők viselkedését.
*Próbálja a felvezetést a saját szavaival megfogalmazni, s el is töpreng a saját hozzáállásán. Mindig úgy gondolta, hogy mindenben készséges és figyelmes, nehéz szembesülni vele, mennyire elronthatja a hely varázsát néhány apró elcsúszás. Több Sellőre lenne szükség vagy komolyabb feladatmegosztásra. Ha a Sellőknek csak a vendégek személyes szórakoztatásával kellene foglalkozniuk, akkor nem kerülnek ilyen konfliktusba, mint most ő. Vagy legalább egy olyan személy kell, aki tartja a frontot minden körülmények között. Aki jelen esetben éppen szintén ő lenne.
Együttérzőn hallgatja a szomorú szavakat, kezdi érteni a hirtelen hangulatváltást, hiszen jól tudja, milyen érzés egyedül maradni. Khul említésén a nővel együtt mosolyog, ám ez eltűnik hamar, és elkerekednek a szemei. Nem volt a dolog fültanúja, de csak azt tudja elképzelni, hogy valami félresikerült tréfa lehetett. A tűz említésén lesüti a szemeit. Nem szívesen emlékszik a tragédiára, elzárta tudata mélyére a dolgot. Felpillant, mikor Yeza folytatja.*
- Igen, van köztük némi feszültség.
*Ejti el halkan egy halvány mosollyal, mikor Darelld és Khul viszonya kerül szóba. Aztán újabb különös részletek kerülnek elő, és egyre inkább nyomasztja, hogy nem volt jelen, így nem is tud rávilágítani a másik oldalról a dolgokra. Nem meghazudtolni akarja Yezát, de hihetetlennek érzi, hogy mindenki csak nemtörődöm vagy rosszindulatú lett volna. Valami hiányzik a képből. Visszagondolva Mady tényleg elég fáradtnak tűnt, úgy kellett a szobájába kísérni. Most azonban nem érzi alkalmasnak az időt megosztani vele, hiszen a nő is mondja, hogy nem érzi mentségnek. Az pedig semmire se vezetne, ha elmondaná, hogy sose hallotta vendéggel így beszélni, de még csak rosszat szólni sem, mert akkor még inkább a személye elleni támadásnak venné. Csak magában gondolkodik el, hogy tényleg ennyire a tegnapi szörnyűségek bűvöletében forogtak-e.
Ernuss kapcsán neki úgy rémlik, hogy azt mondta, nem szokott inni. A mulatságról is hamar eltűnt. Lehet, hogy valaki ráerőltetett egy pohárral és felkínálta Yezának? Meglehet, hogy egy rosszul értelmezett gesztus áll a dolog mögött? Reyraa csodálatában viszont egyetértenek.
A bontogatásnak induló mozdulatra elszomorodik. Ezt nem kurtizánként tanulta, hanem kislányként egy csodálatos édesanyától. Szeretettel csinálta, mindenféle elvárás, hála, pénz nélkül. Ezt tényleg önmagából adta. Megtanulta persze elengedni saját érzéseit, különben is ez Yeza haja, és nem ezt kérte tőle, ő beszélte rá a komolyabb hajfonatra. Talán ebben is hibázott.
Egy ideje már csak hallgat, s a zárás egyértelmű. Nem kérnek belőle tovább. Egyetlen szót sem. Mégis nehezen mozdul. Pedig tudja, hogy odakint már feszülten várják. Tenni szeretne valamit, amivel ellensúlyozza a keserű tapasztalatokat, de nincs a kezében most semmi. Van egy olyan érzése, hogy egyébként is csak olaj lenne a tűzre. Halkan és szelíden szól.*
- Sajnálom, hogy ennyi rossz dolgot éltél meg. Elgondolkodom a hallottakon.
*Végül feláll.*
- Úgy lesz, ahogy kérted.
*S fejet hajt, majd távozik a fürdőházból.*
//Fogadótér//
//Retorein//
*Bár igyekvőn szedi lábait a lépegető köveken a fürdőház és a főépület között, ez nem az az energikus mozgás, ami tőle megszokott, és az arcán is gondterheltség ül. Súlyosnak érzi a hallottakat, egyelőre teljes erejével csak az ő vállát húzza az egész személyzetről szóló kritika, ami egyébként is mélyen elszomorítja. Máris konfliktusba kerül magával, hiszen szeretne utánajárni az okoknak, de megkérték rá, hogy senkinek ne beszéljen róla. Azt szerencsére megteheti, hogy levonja saját következtetéseit, és a jövőben szem előtt tartja, amit az esetből tanulni lehet, vagy javaslatokat tegyen, mint változtassanak. Most azonban, hogy az arcára nézve ne rögtön azzal a kérdéssel fogadják, hogy ki halt meg, egy pillanatra megáll az ajtó előtt, felemeli az arcát az ég felé, és vesz egy mély levegőt lehunyt szemmel a ragyogó napfényben. Majd még egyet, és ezzel már egy visszafogott mosolyt is megpróbál elővarázsolni zsebe mélyéről. Csak azután lép be az épületbe, és gyorsítja fel ismét lépteit.
Először a pulthoz tér, hogy tálcáját letegye, majd pedig felméri a helyzetet. Nagyjából ugyanaz, csak Shant nem látja most. Egy étlappal és kedves, de visszafogott mosollyal lép Retorein asztalához. Alfonznak biccent, majd a vendéghez fordul. Egy kicsit furcsának találja a maszk viselését, s hogy Alfonz itt áll vagy állt mellette, de igyekszik nem mutatni.*
- Üdvözlöm a Sellőházban! Elnézést kérek a várakoztatásért! Mivel szolgálhatok?