//Munkakeresés//
//Cassy, Nalaeä//
//Érintőlegesen Carli, Khul, //
*Egyre vidámabb mosollyal hallgatja Cassy bemutatóját, a lány igazán ért ahhoz, hogy egy-egy új jövevényt beharangozzon, s így teszi ezt most is Nalaeä kapcsán.*
- Nalaeä, Yathlanae... *ismétli meg a neveket halkan , hogy alkalomadtán eszébe jusson. A vezetékneveket szintén megjegyzi, sok mindenben szenved hátrányt, azonban a memóriájával soha sincs baj, kivéve, ha szándékosan felejt el dolgokat, például, hogy meg ne merje venni a Sellőt egyedül, meg ilyenek. De az már egy másik történet, tán igaz sem volt. Persze a merengő gondolatok tovább fokozzák mosolygását, igaz, tán némi szürkébb foltokat is okoztak mostani verőfényes életében, de valójában minden jóra fordult, csak az aggodalom ne lenne Zammiria sorsa iránt. Saját, Cassynek szánt monológja után lassan felsóhajt, majd a lány válaszára csak bólint. Úgy legyen. Döntött, s döntése megmásíthatatlan, kivéve persze, ha Zammiria másképp gondolja, de majd csak meggyőzi erről is.*
- Tudom, Cassy. *Ékeli közbe, s a folytatásból kiderül, hogy mélységi szépsége is hasonló gondolatokat fogalmazott már meg, így kissé megnyugszik.* Köszönöm. *Egy szelíd pillantás, jelezvén, hogy a lány útjára indulhat, s megkezdheti feladatát, melyből jelenleg adatik több is. Végignézi Cassy távozását, s azt is, ahogyan a tündérhez lépve elegyedik szóba vele. Tekintete megakad a tolldíszes lányon is, aki úgy látszik hamar feltalálja magát, akárha járt volna erre. Alfonzzal való diskurálása, s a férfi ide-idepillantó tekintete mind azt árulta el, hogy a lánnyal ismerik egymást. Nem lenne furcsa, hiszen Charess is a régi személyzet tagjai közül való, miért ne lenne hát más is, ettől függetlenül furcsa. Azt gondolná, hogy minden egyes tagot töviről hegyire ismer már, hisz erre nem kevés energiát fordított. Felpillant, úgy látszik Charess átadta az üzenetet, majd, mikor a lány megérkezik, maga is feláll.*
- Kérem. Foglaljon helyet. *Int a vele szemben lévő szék felé, s elmosolyodva a kedves kis gesztuson, eddig talán Cassytől látta egyedül, bár, lehet Maydeleine is így érkezett. Csak most döbben rá, valójában mennyien vannak már, s mily régen volt az indulás, jóllehet csak hatokkal ezelőtt.*
- Nalaeä Phyrra... *ejti ki lágyan a nevet ismét, s erőt vesz magán, hogy máris ne jelentéseket keressen bennük, az az idő elmúlt.* Ralas Drayte. *Emeli tenyerét mellkasához és derékból egy kicsit meghajtja magát. Nem túl elegáns, főleg ülve nem, de nem célja az úrias viselkedés. Bólint, Charess mindenről tájékoztatta.*
- Ez igazán kedves, öntől! *Mondja hirtelen megugró szemöldökkel, s kissé szélesedő, nem létező bajusz alatti mosollyal, miközben a kísérő mondatokkal együtt átveszi azt a bizonyos ajánlást. ~ Bírom a bizalmát, az öregnek, tény. ~ De nem akar máris okosnak feltűnni, főképpen nem alakoskodni a Sellőház tulajdonjogával. Ez a szituáció, most nem erről szól és nem Rollen ül vele szemben, hanem egy kívülről ártatlannak tűnő, kedves, udvarias teremtmény. Türelmesen és aprólékosan végigfutja a sorokat, melyek ténylegesen Ruarunnak szólnak. A levélíró, bizonyára jól ismerte az öreget, hisz teljes nevén oly ritkán emlegették. Tán egyszer, mikor személyesen beszélhetett vele, még a legelején, mikor ő a kövön, Ruarun pedig a dézsában izzadt. Amikor a végére ér, csupán leteszi maga elé az asztalra, s elgondolkodva tekint a hamvas szürke hajtincsek alatti hosszú pillák mögé.*
- Messziről érkezett a Sellőházba. De a hegy túloldaláról valójában egész sokan megfordulnak nálunk. *Ejti állát a kezébe, lassan megsimítva azt.*
- Ruarun úr, bizonyára most részvétét fejezné ki, az elhunyt családjának, de nem áll módomban helyette üzenni nekik, így csupán önnek fejezhetem ki sajnálatomat, bizonyára jól gondját viselték. *Néz végig a tündérlányon, kellően diszkréten, csupán pillantásra méltatva viseletét, aztán kissé előrehajol és kezével int egyet váll felett.*
- Azonban, számomra fontos az önkéntesség, bár Ruarun lehet másképp gondolta, de szeretném, hogy az, ki a Selőházban szolgál, vagy inkább dolgozik... *emeli fel ujját.* az azért tegye, mert szeret itt lenni. *Dől ismét hátra, hogy ujjait maga előtt összefűzve, fürkészőn pillantson ismét az ezüst szempárba.*
- Önnek... *Mutat a lányra.* volna kedve itt dolgozni? Vagy csupán korábbi alkalmazójának kívánságát teljesíti, de kérem válaszoljon őszintén. Az a legfontosabb. *Enged meg magának egy kedves mosolyt.* Annyi bizonyos *folytatja hirtelen*, hogy ami itt áll, remek, biztosan alkalmas a feladatokra, emellett láthatóan rendkívül művelt és kifinomult. *Ajtó nyitódása zavarja meg egy pillanatra az eddig álló levegőt, s hűvöse elér egészen az asztalukig. ~ Khul... hála az égnek... ~ A férfi megrökönyödése szélesíti a mosolyt, de az egész csupán egy szempillantás, azonnal visszafordul Nalaeä felé, kíváncsi tekintettel.*