Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 93 (1841. - 1860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1860. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-11-01 23:42:37
Üzenet elküldve: 2019-11-01 23:42:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//L'zgara//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A nő kicsit estlennek tűnik bizonyos pozitúrákban az ágyban, de ez Torskelt nem zavarja. Ha más nem, akkor ő megtanítja az orknak, hogy egyes férfiak mire vágynak. L'zgara hamar a nyeregbe is pattan, bár előtte azért elgondolkodott, hogy mi tévő legyen, de ráérzett. A férfi kezeivel a formás melleket markolja, miközben a mogyoróbarna szempárba néz, aztán egy gyors mozdulattal, a nő van újra alul, és heves mozdulatok ostromolják forró ölét. Végül ezt a forróságot a kalóz magjaival oltja el. Izzadt homlokát a nő keblei köze temeti, majd így marad egy kis ideig, lihegve, és pihegve. A szusszanásnyi idő t azzal szakítja meg, hogy az egyik éjjeliszekrényhez lép, és egy üvegből, két üvegpohárba sötétvörös bort önt, az ágyba visszamászva, az egyik poharat a nő felé nyújtja.*
- Igyál csak kedvesem.*-mondja finom hangon, majd ő maga is iszik egy keveset, és leteszi a poharat az éjjeliszekrényre. Kezével a nő hasát simogatja. Ajkai a fülcimpát az arccsontot és a szájat csókolja.*
- Szeretném, ha reggelig itt maradnál velem. Forró a véred, az éjszaka pedig hideg, és az ágy is, de te felmelegíted Tündöklő L'zgarám*-mondja férfi, már-már szerelmes hangon, és egy csókot vált a zöldbőrűvel.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A nő kicsit estlennek tűnik bizonyos pozitúrákban az ágyban, de ez Torskelt nem zavarja. Ha más nem, akkor ő megtanítja az orknak, hogy egyes férfiak mire vágynak. L'zgara hamar a nyeregbe is pattan, bár előtte azért elgondolkodott, hogy mi tévő legyen, de ráérzett. A férfi kezeivel a formás melleket markolja, miközben a mogyoróbarna szempárba néz, aztán egy gyors mozdulattal, a nő van újra alul, és heves mozdulatok ostromolják forró ölét. Végül ezt a forróságot a kalóz magjaival oltja el. Izzadt homlokát a nő keblei köze temeti, majd így marad egy kis ideig, lihegve, és pihegve. A szusszanásnyi idő t azzal szakítja meg, hogy az egyik éjjeliszekrényhez lép, és egy üvegből, két üvegpohárba sötétvörös bort önt, az ágyba visszamászva, az egyik poharat a nő felé nyújtja.*
- Igyál csak kedvesem.*-mondja finom hangon, majd ő maga is iszik egy keveset, és leteszi a poharat az éjjeliszekrényre. Kezével a nő hasát simogatja. Ajkai a fülcimpát az arccsontot és a szájat csókolja.*
- Szeretném, ha reggelig itt maradnál velem. Forró a véred, az éjszaka pedig hideg, és az ágy is, de te felmelegíted Tündöklő L'zgarám*-mondja férfi, már-már szerelmes hangon, és egy csókot vált a zöldbőrűvel.*
1859. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-11-01 22:12:18
Üzenet elküldve: 2019-11-01 22:12:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Torskel//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hagyja, hogy a kalóz úgy rángassa, ahogyan akarja, és azt tegye velem amit akar, L'zhara pedig készségesen áll rendelkezésére. Még kezdi élvezni is a dolgot, amikor a kalóz abbahagyja a dolgot, mintha... elunná a dolgoz. L'zagra nem érti, hiszen ő rángatta így az orkot, és ha nem mondja el, mit akar, senki sem tud a fejében olvasni. Azért a nő mégis megpróbálja. Ráül a kalóz ölére, és először lassú, majd egyre gyorsabb mozdulatokkal próbálja kényeztetni őt. Közben néha csókot lop tőle, a nyakára vagy éppen a mellkasára hajol, hogy azokat a részeket is kényeztethesse.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hagyja, hogy a kalóz úgy rángassa, ahogyan akarja, és azt tegye velem amit akar, L'zhara pedig készségesen áll rendelkezésére. Még kezdi élvezni is a dolgot, amikor a kalóz abbahagyja a dolgot, mintha... elunná a dolgoz. L'zagra nem érti, hiszen ő rángatta így az orkot, és ha nem mondja el, mit akar, senki sem tud a fejében olvasni. Azért a nő mégis megpróbálja. Ráül a kalóz ölére, és először lassú, majd egyre gyorsabb mozdulatokkal próbálja kényeztetni őt. Közben néha csókot lop tőle, a nyakára vagy éppen a mellkasára hajol, hogy azokat a részeket is kényeztethesse.*
1858. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-11-01 20:32:39
Üzenet elküldve: 2019-11-01 20:32:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A leányrablás//
//Gyldwa, Vyliassa, Carlotteia, Yathlanae, Darelld, Khul, Orm//
//Ralas//
*Yathlanae érintést érezhet a kézfején. Ha odafordul, láthatja, hogy Fendronntól, a lantostól érkezett, aki lazán előredőlve nyúlt érte. Mosolya letörölhetetlenül ott ül a férfi csibészes arcán, de ezúttal valami megnyugtatót érezni ki a tekintetéből, legalábbis ő annak szánja.*
- Szépségem, ne aggódj, az ilyen ramazurik elég gyakoriak errefelé mostanában. Ügyet se vess rá, látod, már mennek is ki mindjárt bunyózni, minden rendben lesz. Maradj itt velem, nagyon szeretném még hallani a hangodat.
*Szélesedik a mosoly, és ha Yathlanae eddig nem szabadította ki csuklóját, enyhe húzással próbálja a férfi visszacsalogatni a mellette lévő székre, de tulajdonképpen támaszt is ad neki. Sajnos sokáig nem foghatja, visszadől a széken, és a húrokra siklanak vissza a lantos ujjai, hogy folytassa a játékot a vendégek örömére.*
- Bánt valami, Gyönyörűm?
*Sandít fel Fendronn az elf szemeit keresve nem titkolt érdeklődéssel. Ha Yathlanae kedve még nem jött meg az énekléshez, a főnök kívánságát úgy is teljesítheti, ha ő is a hangszerén kezd játszani.
Idővel mindenki változik, és érettebb lehet, vagy megragadhat a múlt sötétségében. Darelld, akárha csendes gyilkosként osonna tőrével, hogy Carlotteia bordái közé szúrjon egyetlen szóval. Elfutja a pír a nő arcát, de ez nem a szende, restelkedő fajta. Ekkor még háttal áll a bejáratnak, ezért onnan legfeljebb tartásán észlelni változást, némi dac sejlik ki belőle. Orm felcsattanását Carlotteia nyugodtan viseli, s mikor a fegyvertelenségét hozza szóba, barátságosan elmosolyodik a félreértésen, és Gyldwa lándzsájára mutat, mely immár nem is tűnik olyan fenyegetőnek.*
- A kisasszonyra gondoltam, kedvesem. A lándzsára, amit az _őrök_ nem rakattak le a bejáratnál.
*Kezeit leengedi, félreáll, s személyes érzéseit félretéve nyugodt hangon megmagyarázza a helyzetet.*
- Tudják, nálunk így szokás általában, a fegyvereket a vendégek leteszik a tárolóba, de ma nagy a forgalom, bizonyára nem vették észre, Önök pedig először vannak itt, nem tudhatták.
*A testvérpár panaszait végighallgatja, mielőtt felel. Szó, ami szó, tényleg cifrára sikeredett ez a helyzet, féloldalas mosolyra húzódik a szája.*
- Ami azt illeti, ez az este egyáltalán nem mondható tipikusnak. Sem tolvaj, sem ablakos nem jár erre, ami pedig a művészeink túlbuzgósága miatt érte Önöket, már elmondtuk, mi történt. Úgy látom, a vacsorával kapcsolatos fogadás ellen nincs kifogása a vezetésnek, amennyiben az úr nyer, ingyen a vendégeink mind a ketten.
*Ralas neki címzett szavaira odafordul csodálkozón, majd rámosolyog.*
- Igenis, uram!
//Mindenki figyelmébe//
*A pult mögé megy, hogy papírt, tintát, írótollat, és egy öblös tálat tegyen ki az egyik asztalra.*
- Tessék, hölgyeim és uraim, várom a téteket! Orm, az emberfeletti erejű ork férfi és Khul, a Sellőház harcedzett katonája összemérik öklük erejét! Fogadjanak rá, vajon ki lesz a győztes és jöjjenek, szurkoljanak nekik odakint!
*Amint fennhangon tett bejelentését megteszi, leül az asztalhoz, és felírja a fogadásokat.*
- 100 arany a kisasszony részéről. Gyldwa, jól emékszem?
*Fordul készségesen a nő felé, hiszen alaposan bemutatkoztak egymásnak nemrég mindhárman, de azért nem biztos a dolgában. Ha a tét bekerül a tálba, már jegyzi is a papírra, és várja a további fogadókat. Vyl felajánlásán kuncog egy sort.*
- Biztosan a küzdelem kimenetelétől tennéd függővé azt az éjszakát? Ha veszít, valakinek istápolnia kell.
*Nala éppen elfoglalt, ezért ha úgy látja, hogy Vyl a pultnál téblábol, szól neki.*
- Nyugodtan szolgáld ki magad, hiszen Sellő vagy, megteheted. Jól érzed magad egyébként?
*Néz végig a megtépázott nőn.*
- Szólj, ha szükséged van valamire a szobában!
//Gyldwa, Vyliassa, Carlotteia, Yathlanae, Darelld, Khul, Orm//
//Ralas//
*Yathlanae érintést érezhet a kézfején. Ha odafordul, láthatja, hogy Fendronntól, a lantostól érkezett, aki lazán előredőlve nyúlt érte. Mosolya letörölhetetlenül ott ül a férfi csibészes arcán, de ezúttal valami megnyugtatót érezni ki a tekintetéből, legalábbis ő annak szánja.*
- Szépségem, ne aggódj, az ilyen ramazurik elég gyakoriak errefelé mostanában. Ügyet se vess rá, látod, már mennek is ki mindjárt bunyózni, minden rendben lesz. Maradj itt velem, nagyon szeretném még hallani a hangodat.
*Szélesedik a mosoly, és ha Yathlanae eddig nem szabadította ki csuklóját, enyhe húzással próbálja a férfi visszacsalogatni a mellette lévő székre, de tulajdonképpen támaszt is ad neki. Sajnos sokáig nem foghatja, visszadől a széken, és a húrokra siklanak vissza a lantos ujjai, hogy folytassa a játékot a vendégek örömére.*
- Bánt valami, Gyönyörűm?
*Sandít fel Fendronn az elf szemeit keresve nem titkolt érdeklődéssel. Ha Yathlanae kedve még nem jött meg az énekléshez, a főnök kívánságát úgy is teljesítheti, ha ő is a hangszerén kezd játszani.
Idővel mindenki változik, és érettebb lehet, vagy megragadhat a múlt sötétségében. Darelld, akárha csendes gyilkosként osonna tőrével, hogy Carlotteia bordái közé szúrjon egyetlen szóval. Elfutja a pír a nő arcát, de ez nem a szende, restelkedő fajta. Ekkor még háttal áll a bejáratnak, ezért onnan legfeljebb tartásán észlelni változást, némi dac sejlik ki belőle. Orm felcsattanását Carlotteia nyugodtan viseli, s mikor a fegyvertelenségét hozza szóba, barátságosan elmosolyodik a félreértésen, és Gyldwa lándzsájára mutat, mely immár nem is tűnik olyan fenyegetőnek.*
- A kisasszonyra gondoltam, kedvesem. A lándzsára, amit az _őrök_ nem rakattak le a bejáratnál.
*Kezeit leengedi, félreáll, s személyes érzéseit félretéve nyugodt hangon megmagyarázza a helyzetet.*
- Tudják, nálunk így szokás általában, a fegyvereket a vendégek leteszik a tárolóba, de ma nagy a forgalom, bizonyára nem vették észre, Önök pedig először vannak itt, nem tudhatták.
*A testvérpár panaszait végighallgatja, mielőtt felel. Szó, ami szó, tényleg cifrára sikeredett ez a helyzet, féloldalas mosolyra húzódik a szája.*
- Ami azt illeti, ez az este egyáltalán nem mondható tipikusnak. Sem tolvaj, sem ablakos nem jár erre, ami pedig a művészeink túlbuzgósága miatt érte Önöket, már elmondtuk, mi történt. Úgy látom, a vacsorával kapcsolatos fogadás ellen nincs kifogása a vezetésnek, amennyiben az úr nyer, ingyen a vendégeink mind a ketten.
*Ralas neki címzett szavaira odafordul csodálkozón, majd rámosolyog.*
- Igenis, uram!
//Mindenki figyelmébe//
*A pult mögé megy, hogy papírt, tintát, írótollat, és egy öblös tálat tegyen ki az egyik asztalra.*
- Tessék, hölgyeim és uraim, várom a téteket! Orm, az emberfeletti erejű ork férfi és Khul, a Sellőház harcedzett katonája összemérik öklük erejét! Fogadjanak rá, vajon ki lesz a győztes és jöjjenek, szurkoljanak nekik odakint!
*Amint fennhangon tett bejelentését megteszi, leül az asztalhoz, és felírja a fogadásokat.*
- 100 arany a kisasszony részéről. Gyldwa, jól emékszem?
*Fordul készségesen a nő felé, hiszen alaposan bemutatkoztak egymásnak nemrég mindhárman, de azért nem biztos a dolgában. Ha a tét bekerül a tálba, már jegyzi is a papírra, és várja a további fogadókat. Vyl felajánlásán kuncog egy sort.*
- Biztosan a küzdelem kimenetelétől tennéd függővé azt az éjszakát? Ha veszít, valakinek istápolnia kell.
*Nala éppen elfoglalt, ezért ha úgy látja, hogy Vyl a pultnál téblábol, szól neki.*
- Nyugodtan szolgáld ki magad, hiszen Sellő vagy, megteheted. Jól érzed magad egyébként?
*Néz végig a megtépázott nőn.*
- Szólj, ha szükséged van valamire a szobában!
1857. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-11-01 15:06:13
Üzenet elküldve: 2019-11-01 15:06:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A tolvaj//
//Milhen, Zammiria, Ralas//
//Fogadótér, egy félreeső asztalnál//
*A szemeivel egyértelműen tükröződik, hogy nem ért egyet Ralassal. Általában nyugodt és higgadt, és most szinte a tekintetével meg tudná gyilkolni Milhent, és ez az a pillanat az, mikor kivételesen nem rejti el, sőt!*
- A hozzá hasonlók élvezik, ha lophatnak. Ez okoz számukra örömét, és túl gyengék ahhoz, hogy ennek a belső késztetésnek ellenálljanak. Most azzal érvel, hogy úgyis rákennénk, később azzal fog, hogy miért ő tette volna, elvégre már lebukott, nem kockáztatná meg. Nagyon ritkán láttam, hogy a hasonló személyiségű egyének megváltoztak volna. Itt megkapott volna mindent, ami szüksége van a belső fejlődéshez: szállást, munkát, ételt. Nem mondható olyan szerencsétlennek, akit megszánsz, mert nincs mit enni. Azért lop, mert örömöt szerez neki. Mindenki csak akkor képes a belső fejlődésre, ha saját maga szeretné, nem lehet ráerőltetni. Az én szememben ezzel a cselekedetével elásta magát, és ezen az ígéretei nem változtatnak, legyen akár üresek, akár nem. Felvehetitek, de nem értetek fog dolgozni, csak a közösségért, hanem saját magáért. Kémkedhetsz vele, de amint más jobb ajánlatot ad neki, azonnal hátba szúr. De persze ne legyen igazam.
*Talán összesen nem beszélt annyit ittléte során, mint most, ám kötelességének érzi, hogy ezt elmondja.*
//Milhen, Zammiria, Ralas//
//Fogadótér, egy félreeső asztalnál//
*A szemeivel egyértelműen tükröződik, hogy nem ért egyet Ralassal. Általában nyugodt és higgadt, és most szinte a tekintetével meg tudná gyilkolni Milhent, és ez az a pillanat az, mikor kivételesen nem rejti el, sőt!*
- A hozzá hasonlók élvezik, ha lophatnak. Ez okoz számukra örömét, és túl gyengék ahhoz, hogy ennek a belső késztetésnek ellenálljanak. Most azzal érvel, hogy úgyis rákennénk, később azzal fog, hogy miért ő tette volna, elvégre már lebukott, nem kockáztatná meg. Nagyon ritkán láttam, hogy a hasonló személyiségű egyének megváltoztak volna. Itt megkapott volna mindent, ami szüksége van a belső fejlődéshez: szállást, munkát, ételt. Nem mondható olyan szerencsétlennek, akit megszánsz, mert nincs mit enni. Azért lop, mert örömöt szerez neki. Mindenki csak akkor képes a belső fejlődésre, ha saját maga szeretné, nem lehet ráerőltetni. Az én szememben ezzel a cselekedetével elásta magát, és ezen az ígéretei nem változtatnak, legyen akár üresek, akár nem. Felvehetitek, de nem értetek fog dolgozni, csak a közösségért, hanem saját magáért. Kémkedhetsz vele, de amint más jobb ajánlatot ad neki, azonnal hátba szúr. De persze ne legyen igazam.
*Talán összesen nem beszélt annyit ittléte során, mint most, ám kötelességének érzi, hogy ezt elmondja.*
1856. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-31 15:45:05
Üzenet elküldve: 2019-10-31 15:45:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Bobbir, Nalaeä//
– Jól van. Mostanra elég lesz a kapitány kedvence, köszönöm. *Udvariasan, de az árlista és a kínálat megnézése nélkül hárít. A pultnál már látta, most pedig elég neki annyi, ami már amúgy is előtte van. Nalaeä gyötrelmeit továbbra sem méltóztatik észrevenni. Ennek köszönhetően élvezettel, jó étvággyal eszik. Mintha az asztaloknál történteket már el is felejtette volna. A paraván többen segít, mint azt elsőre gondolta volna. Még egy korty narancslé, néhány falat étel, rág, nyel, ismétlés. Mikor a tündér feláll, akkor azért ránéz az étlapra. Nem az ételeket és az italokat, hanem az egyéb szolgáltatásokat böngészi. Nemsokára már alig van valami a tányérján, lassan befejezi az étkezést. Hátradől a puha ülésen, újra elmélázik egy kicsit.*
– Ez finom volt. *biztosítja elismeréséről a tündért már sokadjára.*
– És mondd csak, vannak nálatok elf lányok is? *érdeklődik arról, amire már azóta kíváncsi, hogy bejött az ajtón.*
– Jól van. Mostanra elég lesz a kapitány kedvence, köszönöm. *Udvariasan, de az árlista és a kínálat megnézése nélkül hárít. A pultnál már látta, most pedig elég neki annyi, ami már amúgy is előtte van. Nalaeä gyötrelmeit továbbra sem méltóztatik észrevenni. Ennek köszönhetően élvezettel, jó étvággyal eszik. Mintha az asztaloknál történteket már el is felejtette volna. A paraván többen segít, mint azt elsőre gondolta volna. Még egy korty narancslé, néhány falat étel, rág, nyel, ismétlés. Mikor a tündér feláll, akkor azért ránéz az étlapra. Nem az ételeket és az italokat, hanem az egyéb szolgáltatásokat böngészi. Nemsokára már alig van valami a tányérján, lassan befejezi az étkezést. Hátradől a puha ülésen, újra elmélázik egy kicsit.*
– Ez finom volt. *biztosítja elismeréséről a tündért már sokadjára.*
– És mondd csak, vannak nálatok elf lányok is? *érdeklődik arról, amire már azóta kíváncsi, hogy bejött az ajtón.*
1855. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-30 18:33:06
Üzenet elküldve: 2019-10-30 18:33:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Bobbir, Nalaeä//
*Bobbir úr hosszabban rajta hagyja a pillantását. Nagyon reméli, hogy nem amiatt, mert meghallotta a gyomra kordulását. Az nagyon kínos lenne. Aztán eszébe jut, hogy az elhúzott paraván miatt valószínűleg nem fogja őket zavarni a személyzet, így arra hiába várnának, hogy arra járjon valaki.*
- Csak egy pillanat és szólítok valakit *mondja sietve.* - Esetleg kérhetek az úrnak még valamit? Desszertet? Még egy italt? Pipafüvet? *érdeklődik. Kinyitja a vendég előtt az asztalon lévő kínálatlistát, hátha megkíván valamit. Szerencsére Bobbir úr jó étvággyal fogyasztja vacsoráját, úgyhogy az illatos sült már nem sokáig fogja Nalát kínozni. De míg befejezi az étkezést, a tündér olykor kénytelen nagyokat nyelni, mert az elválasztás nem olyasmi, amit az illem szabályaival túlzottan rendre lehetne utasítani.
Ha a vendég még kíván valamit, akkor természetesen azt is megrendeli, miután felkel és a paraván mögül kilépve magához int egy felszolgálót a narancslé ügyében.*
*Bobbir úr hosszabban rajta hagyja a pillantását. Nagyon reméli, hogy nem amiatt, mert meghallotta a gyomra kordulását. Az nagyon kínos lenne. Aztán eszébe jut, hogy az elhúzott paraván miatt valószínűleg nem fogja őket zavarni a személyzet, így arra hiába várnának, hogy arra járjon valaki.*
- Csak egy pillanat és szólítok valakit *mondja sietve.* - Esetleg kérhetek az úrnak még valamit? Desszertet? Még egy italt? Pipafüvet? *érdeklődik. Kinyitja a vendég előtt az asztalon lévő kínálatlistát, hátha megkíván valamit. Szerencsére Bobbir úr jó étvággyal fogyasztja vacsoráját, úgyhogy az illatos sült már nem sokáig fogja Nalát kínozni. De míg befejezi az étkezést, a tündér olykor kénytelen nagyokat nyelni, mert az elválasztás nem olyasmi, amit az illem szabályaival túlzottan rendre lehetne utasítani.
Ha a vendég még kíván valamit, akkor természetesen azt is megrendeli, miután felkel és a paraván mögül kilépve magához int egy felszolgálót a narancslé ügyében.*
1854. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-30 17:45:10
Üzenet elküldve: 2019-10-30 17:45:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//A tolvaj//
//Milhen, Ralas, Ernuss, Zammiria//
//Fogadótér, egy félreeső asztalnál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Váltogatva tekint Ernussra és Zammiriára, közben persze Milhen kislányos, ártatlannak tűnő szenvedését sem mulasztja el. Hiába. Akkor is komikus ez az egész. Egy férfi bevágódik az ablakon, azzal az üzenettel, hogy a Sellő égni fog. Közben egy ork megbokrosodik egy kezdő Sellőtől, majd tolvajt kiáltanak. Hát mi ez, ha nem komédia? Mégis itt ülnek mindhárman, épségben, egészségben, s a Sellő túlsó felén is csillapodni látszódnak a kedélyek. Biccent Ernuss javaslatára, egyébiránt valóban ivott, bár nem gondolná, hogy emiatt ilyen heves, valójában Ralas mindig is ilyen volt. Nyílt tekintettel pillant Zammiriára. Szemmel látható a feszültség, mi abban nyilvánul meg, hogy nem foglal helyet, szemeiben szigorúság csillan meg. Egy pillanatra felszalad szemöldöke a homlokán. Fokozatosan horgad le a mosoly az ajkáról, mint mindig, amikor mások előtt próbálják meg kioktatni, vagy összefoglalásnak tűnő rámutatás, akárha egy gyerek magyarázkodására reflektálnának. Hátradől, de tekintetét nem veszi le Zammiriáról, immár komoly, de nem követi el azt a hibát, amit Zam, nem fogja megalázni a többiek előtt. Mondhatni igazából megszokta már. Előbb Dreyia, aztán szép sorban a többiek. Igen, nevetett, na és?*
- Igen. Felvettem, talpraesettnek tűnt. *Nem foglalkozik azzal, hogy Milhen ott ül mellette.* Egy szót sem szóltam vele kapcsolatosan hűségről, nyilvánvaló, hogy az jelenleg nem játszik. *Mondja csendesen rezzenéstelen tekintettel, s egy pillanatig megtorpan a beszédben. Nem Milhen mellett kíván szólni, valójában szimpatikus számára, de jottányit nem érdekli a sorsa, nem is ismeri.*
- Szar nap volt. Ennyi. *Helyezi kezeit összefonva az asztalra, s tekintete még mindig társa mélyen ülő szemein függ. Szótlan hallgatja közben Milhen magyarázkodását, akár egy lebukott tolvaj tenné, vagy egy olyan személy, akinek nem jutott több, s nincs további kilátása.*
- Értem, Milhen. Elég. *Emeli fel kezét, s Zammiriára és Ernussra pillant.*
- Amikor elkezdtük, elmondtam, hogy segíteni akarok az itt élőkön. Igen. nem mindenki érdemli meg, vagy ismeri fel ennek a jelentőségét, ahogy a kikötőben élő jelentős számú söpredék sem. Most arra kértek, hogy dobjak az utcára egy kikötőit, akinek helyette alternatívát is mutathatnék. *Korábbi vidámságnak nyoma sincs, arcán teljes józanság, mindenféle ingerlékenység nélkül.*
- Természetesen nem maradhat büntetlenül a tette. *Vonja meg a vállát, majd egy pillanatra megnézi tenyerét.* Ebben a világban a szemet szemért elv működik, egy tolvaj képességeit pedig nem tudom, hogy hol tudnánk kamatoztatni Milhen, anélkül, hogy az hátrányunkra ne válna. *Jelenti ki anélkül, hogy a lányra nézne.*
- Ellenben számos információt szerezhetne nekünk... ért a figyelemeltereléshez, a beilleszkedéshez, a sötéthez és a fényhez. *Megvakarja az állát.* A büntetésen még gondolkodnom kell, de azt javaslom gondoljátok át. Nem szeretnék egy nincstelent kidobni az utcára, fegyverek nélkül. Valóban ezt szeretnétek? *Kérdezi karba fonva a kezét, szelíd tekintettel Zammiriát nézve.*
//Milhen, Ralas, Ernuss, Zammiria//
//Fogadótér, egy félreeső asztalnál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Váltogatva tekint Ernussra és Zammiriára, közben persze Milhen kislányos, ártatlannak tűnő szenvedését sem mulasztja el. Hiába. Akkor is komikus ez az egész. Egy férfi bevágódik az ablakon, azzal az üzenettel, hogy a Sellő égni fog. Közben egy ork megbokrosodik egy kezdő Sellőtől, majd tolvajt kiáltanak. Hát mi ez, ha nem komédia? Mégis itt ülnek mindhárman, épségben, egészségben, s a Sellő túlsó felén is csillapodni látszódnak a kedélyek. Biccent Ernuss javaslatára, egyébiránt valóban ivott, bár nem gondolná, hogy emiatt ilyen heves, valójában Ralas mindig is ilyen volt. Nyílt tekintettel pillant Zammiriára. Szemmel látható a feszültség, mi abban nyilvánul meg, hogy nem foglal helyet, szemeiben szigorúság csillan meg. Egy pillanatra felszalad szemöldöke a homlokán. Fokozatosan horgad le a mosoly az ajkáról, mint mindig, amikor mások előtt próbálják meg kioktatni, vagy összefoglalásnak tűnő rámutatás, akárha egy gyerek magyarázkodására reflektálnának. Hátradől, de tekintetét nem veszi le Zammiriáról, immár komoly, de nem követi el azt a hibát, amit Zam, nem fogja megalázni a többiek előtt. Mondhatni igazából megszokta már. Előbb Dreyia, aztán szép sorban a többiek. Igen, nevetett, na és?*
- Igen. Felvettem, talpraesettnek tűnt. *Nem foglalkozik azzal, hogy Milhen ott ül mellette.* Egy szót sem szóltam vele kapcsolatosan hűségről, nyilvánvaló, hogy az jelenleg nem játszik. *Mondja csendesen rezzenéstelen tekintettel, s egy pillanatig megtorpan a beszédben. Nem Milhen mellett kíván szólni, valójában szimpatikus számára, de jottányit nem érdekli a sorsa, nem is ismeri.*
- Szar nap volt. Ennyi. *Helyezi kezeit összefonva az asztalra, s tekintete még mindig társa mélyen ülő szemein függ. Szótlan hallgatja közben Milhen magyarázkodását, akár egy lebukott tolvaj tenné, vagy egy olyan személy, akinek nem jutott több, s nincs további kilátása.*
- Értem, Milhen. Elég. *Emeli fel kezét, s Zammiriára és Ernussra pillant.*
- Amikor elkezdtük, elmondtam, hogy segíteni akarok az itt élőkön. Igen. nem mindenki érdemli meg, vagy ismeri fel ennek a jelentőségét, ahogy a kikötőben élő jelentős számú söpredék sem. Most arra kértek, hogy dobjak az utcára egy kikötőit, akinek helyette alternatívát is mutathatnék. *Korábbi vidámságnak nyoma sincs, arcán teljes józanság, mindenféle ingerlékenység nélkül.*
- Természetesen nem maradhat büntetlenül a tette. *Vonja meg a vállát, majd egy pillanatra megnézi tenyerét.* Ebben a világban a szemet szemért elv működik, egy tolvaj képességeit pedig nem tudom, hogy hol tudnánk kamatoztatni Milhen, anélkül, hogy az hátrányunkra ne válna. *Jelenti ki anélkül, hogy a lányra nézne.*
- Ellenben számos információt szerezhetne nekünk... ért a figyelemeltereléshez, a beilleszkedéshez, a sötéthez és a fényhez. *Megvakarja az állát.* A büntetésen még gondolkodnom kell, de azt javaslom gondoljátok át. Nem szeretnék egy nincstelent kidobni az utcára, fegyverek nélkül. Valóban ezt szeretnétek? *Kérdezi karba fonva a kezét, szelíd tekintettel Zammiriát nézve.*
1853. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-30 15:00:19
Üzenet elküldve: 2019-10-30 15:00:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A tolvaj//
//Milhen, Ralas, Ernuss, Zammiria//
//Fogadótér, egy félreeső asztalnál//
*Szórakozottan csavargatja ujja köré copfját, miközben Ralast hallgatja. Még a kioktatás is oly hatást kelt, mintha egy nem túl szigorú apuka próbálná fegyelmezni a csintalan leányát. Fogalma sincs, hogy az ital beszél-e a férfiből, vagy tényleg sikerült megfognia valamivel. Amennyiben előbbi áll fenn, úgy egyáltalán nem érezheti magát biztonságban, főleg Zammiria és Ernuss véleményét hallva.
Szeme rebben Ralasra, de valahol érzi, nem biztos, hogy megér ő annyit, hogy ellent mondjon üzlettársának. A kilátás pedig, hogy fegyverei nélkül engedik majd útjára a Sellőház melegéből, egyáltalán nem csábító.*
-Nem szándékoztam meglógni innen. De igazad van. Tolvaj vagyok.
*Szólal meg halkan, s siklik tekintete Zammiriára.*
-Elragadott a ... Hév.
*Kezei közé veszi a kalapot az asztalról, s ölében kezdi gyűrögetni ujjaival.*
-Csenek és besurranok. Ehhez értek. De ezt meg tudom tenni értetek is, s nincs több zsebezés az engedélyetek nélkül.
*Ismét csak Ralasra pillant, hisz onnan számíthat igazán támogatásra. Ám tudja, most Zammiriát kell meggyőznie, ha még lehetséges egyáltalán.*
-Megteszem, amit csak kértek. Ha előbbire nincs szükség... Hát felmosásban is jeleskedem.
*Volt alkalma eleget gyakorolni a hajó fedélzetén. Egy pillantás Ernussra, majd ismét Zammirián állapodik meg a piszkoszöld tekintet. Talán az alkohol hatása a kedélyállapotváltozás, de a fene nagy magabiztosság már a múlté.*
-Nálatok vannak a fegyvereim, s ha eltűnik valami, hát úgy is rajtam keresitek majd elsőnek. Azokat pedig visszaadjátok majd ha... Jónak látjátok.
*Biccent az Ernuss által elkobzott fegyverek felé, majd Zammiria tekintetét igyekszik a maga kérlelő zöldjeibe akasztani. Nincs ínyére, hogy a fegyverei nélkül mutatkozzék bárhol, de ha ezen múlnék, hát lenyeli.*
-Ez így? Ha kell, fel is esküszöm.
*Tudja, hogy mit sem ér a szava most, ám még is eképp szokták lezárni az ilyen üzleteket. Nagyot nyel, ujjai pedig még mindig zavartan gyűrik a sirálytollas kalapot. Ítéletre vár, s nem túl jók a kilátásai most.*
//Milhen, Ralas, Ernuss, Zammiria//
//Fogadótér, egy félreeső asztalnál//
*Szórakozottan csavargatja ujja köré copfját, miközben Ralast hallgatja. Még a kioktatás is oly hatást kelt, mintha egy nem túl szigorú apuka próbálná fegyelmezni a csintalan leányát. Fogalma sincs, hogy az ital beszél-e a férfiből, vagy tényleg sikerült megfognia valamivel. Amennyiben előbbi áll fenn, úgy egyáltalán nem érezheti magát biztonságban, főleg Zammiria és Ernuss véleményét hallva.
Szeme rebben Ralasra, de valahol érzi, nem biztos, hogy megér ő annyit, hogy ellent mondjon üzlettársának. A kilátás pedig, hogy fegyverei nélkül engedik majd útjára a Sellőház melegéből, egyáltalán nem csábító.*
-Nem szándékoztam meglógni innen. De igazad van. Tolvaj vagyok.
*Szólal meg halkan, s siklik tekintete Zammiriára.*
-Elragadott a ... Hév.
*Kezei közé veszi a kalapot az asztalról, s ölében kezdi gyűrögetni ujjaival.*
-Csenek és besurranok. Ehhez értek. De ezt meg tudom tenni értetek is, s nincs több zsebezés az engedélyetek nélkül.
*Ismét csak Ralasra pillant, hisz onnan számíthat igazán támogatásra. Ám tudja, most Zammiriát kell meggyőznie, ha még lehetséges egyáltalán.*
-Megteszem, amit csak kértek. Ha előbbire nincs szükség... Hát felmosásban is jeleskedem.
*Volt alkalma eleget gyakorolni a hajó fedélzetén. Egy pillantás Ernussra, majd ismét Zammirián állapodik meg a piszkoszöld tekintet. Talán az alkohol hatása a kedélyállapotváltozás, de a fene nagy magabiztosság már a múlté.*
-Nálatok vannak a fegyvereim, s ha eltűnik valami, hát úgy is rajtam keresitek majd elsőnek. Azokat pedig visszaadjátok majd ha... Jónak látjátok.
*Biccent az Ernuss által elkobzott fegyverek felé, majd Zammiria tekintetét igyekszik a maga kérlelő zöldjeibe akasztani. Nincs ínyére, hogy a fegyverei nélkül mutatkozzék bárhol, de ha ezen múlnék, hát lenyeli.*
-Ez így? Ha kell, fel is esküszöm.
*Tudja, hogy mit sem ér a szava most, ám még is eképp szokták lezárni az ilyen üzleteket. Nagyot nyel, ujjai pedig még mindig zavartan gyűrik a sirálytollas kalapot. Ítéletre vár, s nem túl jók a kilátásai most.*
1852. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-30 11:34:31
Üzenet elküldve: 2019-10-30 11:34:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A tolvaj//
//Milhen, Ralas, Ernuss, Zammiria//
//Fogadótér, egy félreeső asztalnál//
*Ez az a helyzet, amikor beindulnak a régi ösztönök, és reakciói nagy részét magába zárja. Alaposan megfigyeli, ki mit mond és tesz. Valami itt nagyon nincs rendjén, egyszerűen nem akar hinni a szemének és a fülének. Ralas hullámzó kedélye, szerteszét szóródó figyelme és Milhen érthetetlennek látszó védelme vele szemben igencsak próbára teszi türelmét, le sem ül addig, míg Ernuss el nem veszi a nő fegyvereit, tőrét is csak azután teszi el. Találgatja, vajon társa mennyit ivott, míg távol volt, és miért ilyen fontos neki ez a nő. Milhen mintha túlzottan biztos lenne Ralas támogatásában, pedig a hallottak alapján csak nemrég találkoztak, és még csak meg sem próbálja mentegetni magát. Ez felér egy beismeréssel. Nem enyhül a szigor a tekintetében, de inkább nem mond semmi meggondolatlant, amit a fel-fellobbanó indulat küldene útjára. Ernuss is megelőzi a válasszal, ez az első alkalom, hogy keskeny mosolyra húzódnak az ajkai, és válltartásán kicsit lazítva a támlának dönti a hátát és karba fonja a kezeit. Mélységi társára, majd Milhenre pillant.*
- Tetszik az ötlet.
*Aztán Ralashoz fordul. Kell még egy mély lélegzet, mielőtt megszólal. Halkan, kimérten beszél.*
- Lássuk, jól értettem-e. Milhen, ugye?
*Pillant a nőre megerősítésért, aztán vissza társára.*
- Idejött munkát kérni. Felvetted, adtál neki szállást, fizetést, ellátást és védelmet a kikötői banditáktól. Ő elfogadta és megígérte, hogy nekünk fog dolgozni, a mi érdekünkben és védelmünkben cselekszik. És mi az első dolga? A zsebemben turkál. Nem számít, hogy nem sikerült neki meglopnia, és az sem, ha nem tudta, ki vagyok. Ha egy vendéget károsít meg a mulatóban, az is szándékos károkozás nekünk. Én egy szóval sem hallottam bocsánatkérést, de nem is számítana. Meglátásom szerint Milhen egyetlen dolgot bán.
*Néz megint a szőkére.*
- Hogy nem volt ügyesebb. Akkor a Sellőház aranyával már rég meglógott volna. Ezt nevezed hűségnek?
*Villan vissza a tekintete Ralasra.*
- Darelldet és Cassyt szigorúan fogtad, mikor legjobb belátásuk szerint próbáltak helyt állni, ám az elképzeléseid szerint helytelen módon tették. Milhen szándékosan akart kárt okozni nekünk, _miután_ ígéretet tett. Számomra a szava többé már semmit nem ér. Nincs szükségünk tolvajokra, akikre egy pohár vizet sem lehet bízni. Egyébként pedig már döntött. Akkor, amikor elárulta a bizalmunkat. Véleményem szerint is menjen a fegyverei nélkül, ahogy Ernuss javasolta. Majd lop magának másikat. Ide pedig többé ne jöhessen.
//Milhen, Ralas, Ernuss, Zammiria//
//Fogadótér, egy félreeső asztalnál//
*Ez az a helyzet, amikor beindulnak a régi ösztönök, és reakciói nagy részét magába zárja. Alaposan megfigyeli, ki mit mond és tesz. Valami itt nagyon nincs rendjén, egyszerűen nem akar hinni a szemének és a fülének. Ralas hullámzó kedélye, szerteszét szóródó figyelme és Milhen érthetetlennek látszó védelme vele szemben igencsak próbára teszi türelmét, le sem ül addig, míg Ernuss el nem veszi a nő fegyvereit, tőrét is csak azután teszi el. Találgatja, vajon társa mennyit ivott, míg távol volt, és miért ilyen fontos neki ez a nő. Milhen mintha túlzottan biztos lenne Ralas támogatásában, pedig a hallottak alapján csak nemrég találkoztak, és még csak meg sem próbálja mentegetni magát. Ez felér egy beismeréssel. Nem enyhül a szigor a tekintetében, de inkább nem mond semmi meggondolatlant, amit a fel-fellobbanó indulat küldene útjára. Ernuss is megelőzi a válasszal, ez az első alkalom, hogy keskeny mosolyra húzódnak az ajkai, és válltartásán kicsit lazítva a támlának dönti a hátát és karba fonja a kezeit. Mélységi társára, majd Milhenre pillant.*
- Tetszik az ötlet.
*Aztán Ralashoz fordul. Kell még egy mély lélegzet, mielőtt megszólal. Halkan, kimérten beszél.*
- Lássuk, jól értettem-e. Milhen, ugye?
*Pillant a nőre megerősítésért, aztán vissza társára.*
- Idejött munkát kérni. Felvetted, adtál neki szállást, fizetést, ellátást és védelmet a kikötői banditáktól. Ő elfogadta és megígérte, hogy nekünk fog dolgozni, a mi érdekünkben és védelmünkben cselekszik. És mi az első dolga? A zsebemben turkál. Nem számít, hogy nem sikerült neki meglopnia, és az sem, ha nem tudta, ki vagyok. Ha egy vendéget károsít meg a mulatóban, az is szándékos károkozás nekünk. Én egy szóval sem hallottam bocsánatkérést, de nem is számítana. Meglátásom szerint Milhen egyetlen dolgot bán.
*Néz megint a szőkére.*
- Hogy nem volt ügyesebb. Akkor a Sellőház aranyával már rég meglógott volna. Ezt nevezed hűségnek?
*Villan vissza a tekintete Ralasra.*
- Darelldet és Cassyt szigorúan fogtad, mikor legjobb belátásuk szerint próbáltak helyt állni, ám az elképzeléseid szerint helytelen módon tették. Milhen szándékosan akart kárt okozni nekünk, _miután_ ígéretet tett. Számomra a szava többé már semmit nem ér. Nincs szükségünk tolvajokra, akikre egy pohár vizet sem lehet bízni. Egyébként pedig már döntött. Akkor, amikor elárulta a bizalmunkat. Véleményem szerint is menjen a fegyverei nélkül, ahogy Ernuss javasolta. Majd lop magának másikat. Ide pedig többé ne jöhessen.
1851. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-30 09:45:34
Üzenet elküldve: 2019-10-30 09:45:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A leányrablás//
//Gyldwa, Vyliassa, Carlotteia, Yathlanae, Darelld, Khul, Orm//
//Vyl feltehetően lelép//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Vylt nem Orm kiszólalásai zavarják leginkább, vagy Gyldwa fenyegetése. Az együgyű, primitív zöldeken józ mulat legbelül, de az, hogy Darelld megtiltotta számára a döntést, jelentősen lecsökkentette cselekvéseinek a számát. Emiatt csak a hosszútőr markolatát erősen szorítja, akárcsak szép fehér fogait szájüregében, feszes ajkai mögé rejtve. Kifejezetten tetszik neki, ahogyan Gyldwa a Sellőről vélekedik. ~ Most mi a bajod? Legalább hangulatos egy hely... ~ Jut el idáig, mert valami számára érthetetlen oknál fogva a hős lovagja Khult hívja ki pusztakezes harcra. Vyliassa szemöldökei felcsúsznak sima homlokán, majd nem bírja ki, megszólal, miután az ork nő fogadott. Ezt csak nem hagyhatja már annyiban, így közönyösnek tűnő, de kieresztett hangjával és ugyanúgy érzéketlen arcával szólal meg.*
-A holnapi éjszakámat teszem fel Khulra. *Hangzik el a súlyos állítás a szájából, amivel ösztönözni akarja az embert, sőt, ugyanazzal a mimikával még a fegyveres felé fordulva, ki is jelenti.*
-Ha vesztesz, megverlek. *Nem mintha annyira súlyos lenne a zsarolása, a férfit eltekintve. A végkimenetelt nem várja meg. Ha senki sem tartja vissza, Vyl felmenne a szobájába, hogy rendbe tegye magát, mielőtt Nalánál egy italt kikérve, folytatja az incidens miatt megszakított munkát. Emiatt bólint a többiek felé és megpróbál lelépni a szolgálati területre.*
//Gyldwa, Vyliassa, Carlotteia, Yathlanae, Darelld, Khul, Orm//
//Vyl feltehetően lelép//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Vylt nem Orm kiszólalásai zavarják leginkább, vagy Gyldwa fenyegetése. Az együgyű, primitív zöldeken józ mulat legbelül, de az, hogy Darelld megtiltotta számára a döntést, jelentősen lecsökkentette cselekvéseinek a számát. Emiatt csak a hosszútőr markolatát erősen szorítja, akárcsak szép fehér fogait szájüregében, feszes ajkai mögé rejtve. Kifejezetten tetszik neki, ahogyan Gyldwa a Sellőről vélekedik. ~ Most mi a bajod? Legalább hangulatos egy hely... ~ Jut el idáig, mert valami számára érthetetlen oknál fogva a hős lovagja Khult hívja ki pusztakezes harcra. Vyliassa szemöldökei felcsúsznak sima homlokán, majd nem bírja ki, megszólal, miután az ork nő fogadott. Ezt csak nem hagyhatja már annyiban, így közönyösnek tűnő, de kieresztett hangjával és ugyanúgy érzéketlen arcával szólal meg.*
-A holnapi éjszakámat teszem fel Khulra. *Hangzik el a súlyos állítás a szájából, amivel ösztönözni akarja az embert, sőt, ugyanazzal a mimikával még a fegyveres felé fordulva, ki is jelenti.*
-Ha vesztesz, megverlek. *Nem mintha annyira súlyos lenne a zsarolása, a férfit eltekintve. A végkimenetelt nem várja meg. Ha senki sem tartja vissza, Vyl felmenne a szobájába, hogy rendbe tegye magát, mielőtt Nalánál egy italt kikérve, folytatja az incidens miatt megszakított munkát. Emiatt bólint a többiek felé és megpróbál lelépni a szolgálati területre.*
1850. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-30 09:16:05
Üzenet elküldve: 2019-10-30 09:16:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A leányrablás//
//Gyldwa, Vyliassa, Carlotteia, Yathlanae, Darelld, Khul, Orm//
*Gyldwa kezdeti dühe enyhülni látszik, és már a lándzsáját sem markolássza olyan hevesen, mintha valakit másodperceken belül nyársra akarna húzni. Azért ott van a kezében, persze mint bármelyik más lándzsa, csupán pihen a földön, és senkire sem szegezi, vagy ilyesmi.*
-Úgy. Ez a legkevesebb. Hádde én nem kértem ilyen műsört. Te Orm. Te kértél ilyen zenés műsort, ami elbódít, a puszta zenén kívül?
*Kérdi, de tudja, hogy a válasz nem. Ez amolyan költői kérdés. A tolvajjal nem is foglalkozik, bár talán némi hangfoszlány eljut a füléig, de nem érti a dolgokat, hogy pontosan mi is történt, na meg annyira nem is akar belefolyni ebbe.*
-Még hogy ez nem olyan hely, mi? Tolvajok, ablakon berepülő alakok, minden jöttmentet elvarázsolnak a boszorkák...
*Dünnyögi orra alatt, inkább csak Ormnak, de akár más is hallhatja, ha figyel. Azonban hamar másfelé fordul a dolog, a testvérének hála. ~Annyira tipikus, ökölpárbaj!~ Rázza a fejét, mert valahol érezte, hogy ez fog kiforrni a dologból, ahogy a másikat ismeri.*
-Legyen akkor, bátyó. Ha ezt akarod.
*Körbenéz, és kíváncsian figyeli a reakciókat. Ha belemennek, a hely vezetősége, meg úgy az emberek is akár, ő mindenképpen támogatja a dolgot. Na nem mintha olyan verhetetlen lenne, de ha ezt szeretné, akkor legyen. Hátha legalább kap egy-két pofont, és belátja, hogy ne legyen annyira fafejű. Erre a gondolatra szájára önkéntelenül is mosoly húzódik.*
-Ha harc lesz, én az orkra rakok. 100 aranyat!
*Mondja gúnyos hangon, az ork szót szándékosan cinikusan kiejtve száján, hisz sejti, hogy a többiek hogy vélekedhetnek róla, meg úgy általában az orkokról.*
//Gyldwa, Vyliassa, Carlotteia, Yathlanae, Darelld, Khul, Orm//
*Gyldwa kezdeti dühe enyhülni látszik, és már a lándzsáját sem markolássza olyan hevesen, mintha valakit másodperceken belül nyársra akarna húzni. Azért ott van a kezében, persze mint bármelyik más lándzsa, csupán pihen a földön, és senkire sem szegezi, vagy ilyesmi.*
-Úgy. Ez a legkevesebb. Hádde én nem kértem ilyen műsört. Te Orm. Te kértél ilyen zenés műsort, ami elbódít, a puszta zenén kívül?
*Kérdi, de tudja, hogy a válasz nem. Ez amolyan költői kérdés. A tolvajjal nem is foglalkozik, bár talán némi hangfoszlány eljut a füléig, de nem érti a dolgokat, hogy pontosan mi is történt, na meg annyira nem is akar belefolyni ebbe.*
-Még hogy ez nem olyan hely, mi? Tolvajok, ablakon berepülő alakok, minden jöttmentet elvarázsolnak a boszorkák...
*Dünnyögi orra alatt, inkább csak Ormnak, de akár más is hallhatja, ha figyel. Azonban hamar másfelé fordul a dolog, a testvérének hála. ~Annyira tipikus, ökölpárbaj!~ Rázza a fejét, mert valahol érezte, hogy ez fog kiforrni a dologból, ahogy a másikat ismeri.*
-Legyen akkor, bátyó. Ha ezt akarod.
*Körbenéz, és kíváncsian figyeli a reakciókat. Ha belemennek, a hely vezetősége, meg úgy az emberek is akár, ő mindenképpen támogatja a dolgot. Na nem mintha olyan verhetetlen lenne, de ha ezt szeretné, akkor legyen. Hátha legalább kap egy-két pofont, és belátja, hogy ne legyen annyira fafejű. Erre a gondolatra szájára önkéntelenül is mosoly húzódik.*
-Ha harc lesz, én az orkra rakok. 100 aranyat!
*Mondja gúnyos hangon, az ork szót szándékosan cinikusan kiejtve száján, hisz sejti, hogy a többiek hogy vélekedhetnek róla, meg úgy általában az orkokról.*
1849. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-29 23:41:17
Üzenet elküldve: 2019-10-29 23:41:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Bobbir, Nalaeä//
*Tetszik neki a finom kéz és Nalaeä boldogságot sugárzó tekintete is jó érzéssel tölti el. Örül, hogy örülnek neki. Az érintésről és a mosolyról viszont egyelőre lemond az ebéd javára. A legfontosabb most az, hogy egyen egy jót, a többi majd csak utána jöhet. Teli hassal mindig derűsebb a világ, jobban tud majd koncentrálni a szórakozás emelkedettebb formáira.*
– Ha erre jár majd valaki a pultból, akkor szóljunk neki az ital miatt. *Mondja miközben felvágja magának a húst. Nem finomkodik, nagy, emberes szeleteket vág. Az egyik nagyobb darabot a villájára tűzi, majd jóízűen megeszi. Elismerő bólogatással jelzi a tündérnek, hogy a ház valóban kitett magáért. A korgó gyomor zaját nem hallja meg, mert egyáltalán nem a Nalaeä által produkált zajokra figyel. Miután megrágta és lenyelte az első falatot egy második hússzeletet is bekap a villájáról. Nemsokára a krumplis köretből is küld utána egy kicsit, majd a zöldségből csipeget egy kicsit. Néhány pillanatra mintha teljesen lefoglalná az evés, szinte ügyet sem vet a társaságára. Az első falatok megevése után azért tart egy kis szünetet. Iszik a narancsléből, közben újra a tündér felé fordul. A pironkodás felkelti a figyelmét, de nem szól miatta. Betudja az elmúlt percek kellemetlen izgalmainak. Hosszan ránéz a tündérre, mintha mondani akarna valamit, aztán inkább nem mond semmit. Folytatja az evést, mintha kicsit tanácstalan lenne és elkalandozna a figyelme.*
*Tetszik neki a finom kéz és Nalaeä boldogságot sugárzó tekintete is jó érzéssel tölti el. Örül, hogy örülnek neki. Az érintésről és a mosolyról viszont egyelőre lemond az ebéd javára. A legfontosabb most az, hogy egyen egy jót, a többi majd csak utána jöhet. Teli hassal mindig derűsebb a világ, jobban tud majd koncentrálni a szórakozás emelkedettebb formáira.*
– Ha erre jár majd valaki a pultból, akkor szóljunk neki az ital miatt. *Mondja miközben felvágja magának a húst. Nem finomkodik, nagy, emberes szeleteket vág. Az egyik nagyobb darabot a villájára tűzi, majd jóízűen megeszi. Elismerő bólogatással jelzi a tündérnek, hogy a ház valóban kitett magáért. A korgó gyomor zaját nem hallja meg, mert egyáltalán nem a Nalaeä által produkált zajokra figyel. Miután megrágta és lenyelte az első falatot egy második hússzeletet is bekap a villájáról. Nemsokára a krumplis köretből is küld utána egy kicsit, majd a zöldségből csipeget egy kicsit. Néhány pillanatra mintha teljesen lefoglalná az evés, szinte ügyet sem vet a társaságára. Az első falatok megevése után azért tart egy kis szünetet. Iszik a narancsléből, közben újra a tündér felé fordul. A pironkodás felkelti a figyelmét, de nem szól miatta. Betudja az elmúlt percek kellemetlen izgalmainak. Hosszan ránéz a tündérre, mintha mondani akarna valamit, aztán inkább nem mond semmit. Folytatja az evést, mintha kicsit tanácstalan lenne és elkalandozna a figyelme.*
1848. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-29 20:15:56
Üzenet elküldve: 2019-10-29 20:15:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A tolvaj//
//Milhen, Zammiria, Ralas//
*Ernuss mint mindig, a történtek ellenére teljes nyugalommal áll. Bár most nem mondható, hogy a lelke is nyugodt - ilyen helyzetben kinek lenne az? - mindent megtesz azért, hogy úgy tűnjön: a feszültség mindig elkerüli, és minden helyzetben képes hideg nyugodtsággal reagálni valamire.
Ralas dicséretét egy hálás biccentéssel fogadja, majd a szemét is. Mikor megszólal a parancs, egy hosszú mozdulattal lép oda a tolvajhoz, és szemérmetlenül motozza végig. Elveszi a szablyát és a tőrt is, majd a markolatot Ralas felé nyújtja, ha nem veszi el, akkor magánál tartja őket, majd kiderül, mi lesz a sorsuk.
Hiába Ralas gyors érzelemváltozásai, amit valószínűleg a túl sok stressz okoz, amit nem tud kiadni magából, Ernuss csak ott áll, és azon gondolkodik, megmutat pár meditációs technikát a főnöknek. Jobban kezelné utána az ehhez hasonló helyzeteket.*
- Én elengedném, a fegyverei nélkül *jelenti ki hűvösen, ezzel válaszolva a kérdésre.* De ha megpróbál ismét bejönni, miközben én őrködöm, nagyon gyorsan az utcán találhatja magát.
//Milhen, Zammiria, Ralas//
*Ernuss mint mindig, a történtek ellenére teljes nyugalommal áll. Bár most nem mondható, hogy a lelke is nyugodt - ilyen helyzetben kinek lenne az? - mindent megtesz azért, hogy úgy tűnjön: a feszültség mindig elkerüli, és minden helyzetben képes hideg nyugodtsággal reagálni valamire.
Ralas dicséretét egy hálás biccentéssel fogadja, majd a szemét is. Mikor megszólal a parancs, egy hosszú mozdulattal lép oda a tolvajhoz, és szemérmetlenül motozza végig. Elveszi a szablyát és a tőrt is, majd a markolatot Ralas felé nyújtja, ha nem veszi el, akkor magánál tartja őket, majd kiderül, mi lesz a sorsuk.
Hiába Ralas gyors érzelemváltozásai, amit valószínűleg a túl sok stressz okoz, amit nem tud kiadni magából, Ernuss csak ott áll, és azon gondolkodik, megmutat pár meditációs technikát a főnöknek. Jobban kezelné utána az ehhez hasonló helyzeteket.*
- Én elengedném, a fegyverei nélkül *jelenti ki hűvösen, ezzel válaszolva a kérdésre.* De ha megpróbál ismét bejönni, miközben én őrködöm, nagyon gyorsan az utcán találhatja magát.
1847. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-29 17:50:45
Üzenet elküldve: 2019-10-29 17:50:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//L'zgara//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az ork nő elérte a célját. Sikerült a vadságával feltüzelnie a kalózt, aki most már kellően izgalomba jött ahhoz, hogy megmutassa L'zgarának, aki a féktelen tengert megzabolázza, annak egy zöldbőrű nő nem akadály. Ha a másik végzett a kényeztetéssel, a férfi megfordítja őt, és beleharap a formás, kerek fenébe, majd térdelő helyzetbe emeli a nőt, és vadul kezd neki a forró egyesülésnek. Közben határozottan belemarkol L'zgara ébenszín hajába, és erősen meg-meg húzza, mert sejti, hogy a lány ehhez van szokva*
- Az enyém leszel, vadmacska!*-búgja a fülébe a kalóz, és még erősebb döfésekkel kényezteti a másikat. Egy idő után azonban elunja a dolgot, és abbahagyja. Hanyatt fekszik az ágyon és megvárja, hogy a partnere mennyire is kreatív.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az ork nő elérte a célját. Sikerült a vadságával feltüzelnie a kalózt, aki most már kellően izgalomba jött ahhoz, hogy megmutassa L'zgarának, aki a féktelen tengert megzabolázza, annak egy zöldbőrű nő nem akadály. Ha a másik végzett a kényeztetéssel, a férfi megfordítja őt, és beleharap a formás, kerek fenébe, majd térdelő helyzetbe emeli a nőt, és vadul kezd neki a forró egyesülésnek. Közben határozottan belemarkol L'zgara ébenszín hajába, és erősen meg-meg húzza, mert sejti, hogy a lány ehhez van szokva*
- Az enyém leszel, vadmacska!*-búgja a fülébe a kalóz, és még erősebb döfésekkel kényezteti a másikat. Egy idő után azonban elunja a dolgot, és abbahagyja. Hanyatt fekszik az ágyon és megvárja, hogy a partnere mennyire is kreatív.*
1846. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-29 09:03:16
Üzenet elküldve: 2019-10-29 09:03:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//A tolvaj//
//Milhen, Ralas, Ernuss, Zammiria//
//Fogadótér, egy félreeső asztalnál//
//Carlotteia figyelmébe is//
- Halálosan nyugodt vagyok. *Sziszegi Milhen fülébe elvezetése közben, s kiejtése nem egészen azt tükrözi, amit mond, de mégis így van. A kedélyek csillapodni látszanak, fél szemmel még mindig az orkos eseményeket figyeli. Ami azt illeti, nincs ellenére a reklám, pörgős, akciódús és izgalmas, persze, aki nyugalomra vágyik, annak nem feltétlenül a legjobb szituáció, de Nalaeä ügyesen kivonja vendégét a fogadótér egy félreeső zugába. Milhen gondosan követi, igaz, túl sok választása nincsen, Ralas tekintete nem szór szikrákat, de nem is túl sok jó ígér. Egy kicsit betelt a pohár a mai napra, igaz, ez nem csak Milhen akciójából adódott. Ernussra emeli tekintetét, aki az ájult férfit odacipeli.*
- Jó ötlet, Ernuss! *Dicséri meg a férfit, tényleg jobb, ha szem előtt van, tanulva a Rellás esetből, bár a Ernuss, akkor még nem volt tag, most, mintha megérezte volna.*
- Ismerjük. *Sóhajt fel, Zammiria meghökkenésére, mikor egy mozdulattal lezuttyantja Milhent a fogadótér egy félreeső asztalához, lehetőség szerint belülre, a falhoz, hogy csak egyfelé távozhasson, rajtuk keresztül. Hozzáfűzné még, hogy "ne aggódj kedvesem, csak félreértés történt", de egyrészt nem akar túlzottan feladni a titkaikból, másrészt meg csak olaj lenne a tűzre. Ezúttal a félmosolyt is mellőzi arcáról, szigorú tekintettel méregeti, az egyébként jól szituált, csinos lányt. Hagy helyet Ernussnak is Zammiria mellett, valamint koloncának is, egy másik széken. Így távolról Eldaran olyan lehet, mint, aki alaposan felöntött a garatra, talán nem feltűnő.*
- Ernuss... kérlek. Te pedig *néz Milhenre* működj közre és add át a fegyvereidet, Milhen. *Szól színtelen hangon, Zammiriát követően.* És most hallgass! *Mutat rá Milhenre mutatóujjával, magyarázkodni kényszerül és rohadtul utál magyarázkodni.*
- Igen. *Tárja szét a kezét felsóhajtva.* Felvettem. Khulék hozták haza a kikötőből, jelentkezni kívánt, nem volt gyanús. *Vonja meg a vállát, szinte egykedvűen.*
- Bulis egy nap, mi? *Nem bírja tovább és elvigyorodik, Zammiriára nézve. A vigyor önkéntelen, de őszinte, s miközben kimondja benéz a fogadótér felé, ahol az ork éppen ökölpárbajra hívja a Khult, az orklányt meg a vér kötelezi, zavartan megvakarja fejét, visszanéz a szikrázó szemű Zammiriára, a fapofa Ernussra, a félig megbánást színlelő Milhenre, majd kitör belőle a nevetés.*
- Csak egy szürke hétköznap, Zam! *Vonja meg göcögve a vállát, aztán nehezen, de legyűri magát.*
- Bocsánat... bocsánat... *Emeli fel kezét, természetesen Zammiria felé mutatva bűnbánatát.*
- Mégis, mi a francot képzeltél? Itt akarsz lopni a Sellőben? Legalább mérd fel előtte a terepet... és választhattál volna alkalmasabb személyt is erre, mint a leendő főnöködet. *Nyögi ki komolyságot erőltetve magára, miután kicsit megnyugszik és egy könnycseppet kitöröl szeme sarkából. Félrenéz, ismét a balhésokra.*
- Köthetnének a vendégek fogadásokat... utcai harc... *Vakarja meg az állát, teljesen elvonatkoztatva a jelenlegi témától.* Carlotteia! *Szól oda a lánynak csendesen.* Téteket, fogadásokat... gyorsan, gyorsan... zenészek, lányok talpalávalót hozzá, az orknak is legyenek drukkerei! *Kacsint a lányra, kezével sürgetően jelezve, majd visszafordul a többiekhez.*
- Nos? Milhen bocsánatot kért, tévedett, nekem ennyi elég. *Fogalma sincs, hogy miért kezeli ennyire félvállról, talán az utóbbi események már megedzették, semmi gyilkolászni, hullákat eltüntetni, sokan is vannak, látják is.*
- Zam? Ernuss? Mi légyen a bűnös büntetése? *Valamiért nem akarja kidobni. A lány célratörő tervei és szerencsétlen próbálkozása még jobb kedvre is derítette, emellett arra gunyoros villanásra a szája sarkában, megint majdnem elneveti magát. A kikötő egyébként sem játszótér.*
- Őrült vagy, te nő. *Csóválja meg a fejét, Milhenre nézve.*
//Milhen, Ralas, Ernuss, Zammiria//
//Fogadótér, egy félreeső asztalnál//
//Carlotteia figyelmébe is//
- Halálosan nyugodt vagyok. *Sziszegi Milhen fülébe elvezetése közben, s kiejtése nem egészen azt tükrözi, amit mond, de mégis így van. A kedélyek csillapodni látszanak, fél szemmel még mindig az orkos eseményeket figyeli. Ami azt illeti, nincs ellenére a reklám, pörgős, akciódús és izgalmas, persze, aki nyugalomra vágyik, annak nem feltétlenül a legjobb szituáció, de Nalaeä ügyesen kivonja vendégét a fogadótér egy félreeső zugába. Milhen gondosan követi, igaz, túl sok választása nincsen, Ralas tekintete nem szór szikrákat, de nem is túl sok jó ígér. Egy kicsit betelt a pohár a mai napra, igaz, ez nem csak Milhen akciójából adódott. Ernussra emeli tekintetét, aki az ájult férfit odacipeli.*
- Jó ötlet, Ernuss! *Dicséri meg a férfit, tényleg jobb, ha szem előtt van, tanulva a Rellás esetből, bár a Ernuss, akkor még nem volt tag, most, mintha megérezte volna.*
- Ismerjük. *Sóhajt fel, Zammiria meghökkenésére, mikor egy mozdulattal lezuttyantja Milhent a fogadótér egy félreeső asztalához, lehetőség szerint belülre, a falhoz, hogy csak egyfelé távozhasson, rajtuk keresztül. Hozzáfűzné még, hogy "ne aggódj kedvesem, csak félreértés történt", de egyrészt nem akar túlzottan feladni a titkaikból, másrészt meg csak olaj lenne a tűzre. Ezúttal a félmosolyt is mellőzi arcáról, szigorú tekintettel méregeti, az egyébként jól szituált, csinos lányt. Hagy helyet Ernussnak is Zammiria mellett, valamint koloncának is, egy másik széken. Így távolról Eldaran olyan lehet, mint, aki alaposan felöntött a garatra, talán nem feltűnő.*
- Ernuss... kérlek. Te pedig *néz Milhenre* működj közre és add át a fegyvereidet, Milhen. *Szól színtelen hangon, Zammiriát követően.* És most hallgass! *Mutat rá Milhenre mutatóujjával, magyarázkodni kényszerül és rohadtul utál magyarázkodni.*
- Igen. *Tárja szét a kezét felsóhajtva.* Felvettem. Khulék hozták haza a kikötőből, jelentkezni kívánt, nem volt gyanús. *Vonja meg a vállát, szinte egykedvűen.*
- Bulis egy nap, mi? *Nem bírja tovább és elvigyorodik, Zammiriára nézve. A vigyor önkéntelen, de őszinte, s miközben kimondja benéz a fogadótér felé, ahol az ork éppen ökölpárbajra hívja a Khult, az orklányt meg a vér kötelezi, zavartan megvakarja fejét, visszanéz a szikrázó szemű Zammiriára, a fapofa Ernussra, a félig megbánást színlelő Milhenre, majd kitör belőle a nevetés.*
- Csak egy szürke hétköznap, Zam! *Vonja meg göcögve a vállát, aztán nehezen, de legyűri magát.*
- Bocsánat... bocsánat... *Emeli fel kezét, természetesen Zammiria felé mutatva bűnbánatát.*
- Mégis, mi a francot képzeltél? Itt akarsz lopni a Sellőben? Legalább mérd fel előtte a terepet... és választhattál volna alkalmasabb személyt is erre, mint a leendő főnöködet. *Nyögi ki komolyságot erőltetve magára, miután kicsit megnyugszik és egy könnycseppet kitöröl szeme sarkából. Félrenéz, ismét a balhésokra.*
- Köthetnének a vendégek fogadásokat... utcai harc... *Vakarja meg az állát, teljesen elvonatkoztatva a jelenlegi témától.* Carlotteia! *Szól oda a lánynak csendesen.* Téteket, fogadásokat... gyorsan, gyorsan... zenészek, lányok talpalávalót hozzá, az orknak is legyenek drukkerei! *Kacsint a lányra, kezével sürgetően jelezve, majd visszafordul a többiekhez.*
- Nos? Milhen bocsánatot kért, tévedett, nekem ennyi elég. *Fogalma sincs, hogy miért kezeli ennyire félvállról, talán az utóbbi események már megedzették, semmi gyilkolászni, hullákat eltüntetni, sokan is vannak, látják is.*
- Zam? Ernuss? Mi légyen a bűnös büntetése? *Valamiért nem akarja kidobni. A lány célratörő tervei és szerencsétlen próbálkozása még jobb kedvre is derítette, emellett arra gunyoros villanásra a szája sarkában, megint majdnem elneveti magát. A kikötő egyébként sem játszótér.*
- Őrült vagy, te nő. *Csóválja meg a fejét, Milhenre nézve.*
1845. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-29 08:29:30
Üzenet elküldve: 2019-10-29 08:29:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Fogadótér, pult, majd paravánok mögött//
//Bobbir, Nalaeä//
*Örül neki, hogy Bobbir úr végül meggondolja magát a masszírozással kapcsolatban. Egy kicsit ugyan aggódik, hogy elég ügyes legyen hozzá, hogy kiérdemelje a kedves vendég bizalmát, ha már így rábeszélte. Az pedig, hogy semmit sem szeretne kihagyni derűs mosolygást csal a tündér arcára.
Amikor helyet foglalnak a paraván mögött és Bobbir úr lenéz az újfent a combjára csúsztatott kézre, Nala egy kicsit elbizonytalanodik, hogy vajon a tetszésére van-e, de a férfi végül apró kezére simítja az övét. Nalaea ezüstös íriszei szinte ragyognak a megilletődött boldogságtól. A tündér bőre nagyon finom tapintású. Selymes és sima.
A felajánlásra elmosolyodik.*
- Ez nagyon kedves öntől, Bobbir úr. *Mindig megérinti a figyelmesség, hiszen ez nem olyan kegy, ami neki amúgy bármikor járt volna. Megtanulta, hogy ez különleges ajándék felé, s nagyon meg is becsüli. Sajnos a sült ínycsiklandó illata nem áll meg itt. Az eddigi izgalmak olyan kicsire szorították a tündérke gyomrát, hogy képtelen lett volna enni, bármilyen hosszú is volt az út, de most, hogy kicsit lenyugodtak a kedélyek, a hasa egy apró kordulással jelzi, hogy az a kacsa szerinte is felettébb ízletesnek tűnik. Persze mindjárt le is szegi a pillantását. Pironkodik a dolog miatt és korholja magát, amiért nem hallgatott Carlotteiára. Pedig mikor a szobájában voltak, még fel is ajánlotta, hogy hozat valami kis harapnivalót a konyháról. Ha evett volna pár falatot, mielőtt munkába áll, nem hozta volna ilyen kellemetlen helyzetbe se magát se a kedves vendéget.*
//Bobbir, Nalaeä//
*Örül neki, hogy Bobbir úr végül meggondolja magát a masszírozással kapcsolatban. Egy kicsit ugyan aggódik, hogy elég ügyes legyen hozzá, hogy kiérdemelje a kedves vendég bizalmát, ha már így rábeszélte. Az pedig, hogy semmit sem szeretne kihagyni derűs mosolygást csal a tündér arcára.
Amikor helyet foglalnak a paraván mögött és Bobbir úr lenéz az újfent a combjára csúsztatott kézre, Nala egy kicsit elbizonytalanodik, hogy vajon a tetszésére van-e, de a férfi végül apró kezére simítja az övét. Nalaea ezüstös íriszei szinte ragyognak a megilletődött boldogságtól. A tündér bőre nagyon finom tapintású. Selymes és sima.
A felajánlásra elmosolyodik.*
- Ez nagyon kedves öntől, Bobbir úr. *Mindig megérinti a figyelmesség, hiszen ez nem olyan kegy, ami neki amúgy bármikor járt volna. Megtanulta, hogy ez különleges ajándék felé, s nagyon meg is becsüli. Sajnos a sült ínycsiklandó illata nem áll meg itt. Az eddigi izgalmak olyan kicsire szorították a tündérke gyomrát, hogy képtelen lett volna enni, bármilyen hosszú is volt az út, de most, hogy kicsit lenyugodtak a kedélyek, a hasa egy apró kordulással jelzi, hogy az a kacsa szerinte is felettébb ízletesnek tűnik. Persze mindjárt le is szegi a pillantását. Pironkodik a dolog miatt és korholja magát, amiért nem hallgatott Carlotteiára. Pedig mikor a szobájában voltak, még fel is ajánlotta, hogy hozat valami kis harapnivalót a konyháról. Ha evett volna pár falatot, mielőtt munkába áll, nem hozta volna ilyen kellemetlen helyzetbe se magát se a kedves vendéget.*
1844. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-29 07:30:11
Üzenet elküldve: 2019-10-29 07:30:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A leányrablás//
//Gyldwa, Vyliassa, Carlotteia, Yathlanae, Darelld, Khul, Orm//
*Kétségtelen, hogy a kivont fegyverek és a dühös felháborodott kiabálások nem a biztonságérzetét növelik, szerencsére Gyldwa is odakerül mellé, ami némiképp megnyugtatja. Mikor a boszorkány kiszabadul a karmai közül, utána néz, és bár úgy érzi, a magyarázkodás felesleges, mind jól tudják, mi történt, de a miértet már azért sem hiszi el.*
-Eztet jól látod te némber, bár, ha a hely vezetése meg hagyja ugye ezt, az megint más tészta! *Fordul is vissza a másik két férfi felé, mert már viszket mind a kettő tenyere a felháborodottságtól.*
-Nálunk már régen egy fárul lógnál lefelé, míg a vadállatok meg nem csócsálnak. *Morogja, bár tisztában van vele, hogy most nem otthon vannak és ezzel is számolnia kell. Nem kaphat csak úgy fel egy asztalt és hajthatja rá arra, akire szeretné, más megoldást kell találniuk. Aztán mint valami betegség a magyarázkodás egyre terjed a teremben, mert Carlotteia is belekezd, de látszik rajta a szavak nem igazán hatják meg.*
-Az a legkevesöbb, hogy többet nem fordul elő! *Morran fel.*
-Milyen fegyvert?! *Emeli fel felháborodottan mind a két puszta kezét.*
-Ahugy látom magácskáék buzogány nélkül is elég veszélyesök! Beletipornak a böcsületünkbe, most meg még nem létező fenyegetést is látnak bennünk. Ez felháborító! *Majd megüti a fülét, hogy Darelld, mint valami úri mihaszna osztogatja az utasításokat, jóformán nekik is, közben a másik férfi elég erélyesen kupán lódítja a másikat. Még nevetne is rajta, ha nem lennének így felpaprikázva.*
-Szóval itten így szokás bánni a vendéggöl?! *Fordul Khul felé, Darelld semmit mondó utasítgatását szinte figyelmen kívül hagyva.*
-Nagyfiú! Rendezzük le ezt odakünn, ökölpárbajjal, ahogy az felénk szokás. Már ha vagyol olyan férfi a fegyvered nélkül is, hogy egy sértett böcsületű ork elé mersz állni a puszta öklöddel. *Már csak azért is dicséri magát, hogy megkíméli a drágalátos bordély gondosan faragott bútorait, ezzel a nagylelkű felajánlással.*
-Csak az öklöm meg a tiöd. Ha te kerülsz ki győztesen, akko leülünk és csendben megvacsorázunk, még ki is fizetjük. Ha viszont elhasalsz, akkor ingyért vacsorázunk, de én mindenképp megeszem azt a cárpát vagy mit! *Csak rá mindkét kezével a hasára.*
-A háznak így megfölel? Mert hát, ha megsértőd az ork böcsületét, akkor aztat nem toleráljuk mi sem!
//Gyldwa, Vyliassa, Carlotteia, Yathlanae, Darelld, Khul, Orm//
*Kétségtelen, hogy a kivont fegyverek és a dühös felháborodott kiabálások nem a biztonságérzetét növelik, szerencsére Gyldwa is odakerül mellé, ami némiképp megnyugtatja. Mikor a boszorkány kiszabadul a karmai közül, utána néz, és bár úgy érzi, a magyarázkodás felesleges, mind jól tudják, mi történt, de a miértet már azért sem hiszi el.*
-Eztet jól látod te némber, bár, ha a hely vezetése meg hagyja ugye ezt, az megint más tészta! *Fordul is vissza a másik két férfi felé, mert már viszket mind a kettő tenyere a felháborodottságtól.*
-Nálunk már régen egy fárul lógnál lefelé, míg a vadállatok meg nem csócsálnak. *Morogja, bár tisztában van vele, hogy most nem otthon vannak és ezzel is számolnia kell. Nem kaphat csak úgy fel egy asztalt és hajthatja rá arra, akire szeretné, más megoldást kell találniuk. Aztán mint valami betegség a magyarázkodás egyre terjed a teremben, mert Carlotteia is belekezd, de látszik rajta a szavak nem igazán hatják meg.*
-Az a legkevesöbb, hogy többet nem fordul elő! *Morran fel.*
-Milyen fegyvert?! *Emeli fel felháborodottan mind a két puszta kezét.*
-Ahugy látom magácskáék buzogány nélkül is elég veszélyesök! Beletipornak a böcsületünkbe, most meg még nem létező fenyegetést is látnak bennünk. Ez felháborító! *Majd megüti a fülét, hogy Darelld, mint valami úri mihaszna osztogatja az utasításokat, jóformán nekik is, közben a másik férfi elég erélyesen kupán lódítja a másikat. Még nevetne is rajta, ha nem lennének így felpaprikázva.*
-Szóval itten így szokás bánni a vendéggöl?! *Fordul Khul felé, Darelld semmit mondó utasítgatását szinte figyelmen kívül hagyva.*
-Nagyfiú! Rendezzük le ezt odakünn, ökölpárbajjal, ahogy az felénk szokás. Már ha vagyol olyan férfi a fegyvered nélkül is, hogy egy sértett böcsületű ork elé mersz állni a puszta öklöddel. *Már csak azért is dicséri magát, hogy megkíméli a drágalátos bordély gondosan faragott bútorait, ezzel a nagylelkű felajánlással.*
-Csak az öklöm meg a tiöd. Ha te kerülsz ki győztesen, akko leülünk és csendben megvacsorázunk, még ki is fizetjük. Ha viszont elhasalsz, akkor ingyért vacsorázunk, de én mindenképp megeszem azt a cárpát vagy mit! *Csak rá mindkét kezével a hasára.*
-A háznak így megfölel? Mert hát, ha megsértőd az ork böcsületét, akkor aztat nem toleráljuk mi sem!
1843. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-29 01:03:30
Üzenet elküldve: 2019-10-29 01:03:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Latamie, Ambroggio, Welly//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Daesys unott képpel foglal helyett Latamie és Ambroggio asztalánál, amikor végre ő is helyet kap. Amint feneke a puha párnát éri felszisszen, amit egy köhögéssé változtat, közben magában persze káromkodik is egyet. ~ Ó, hogy csesznéd meg! ~ El sem tudja képzelni, hogy mi lenne akkor, ha nem ilyen finom székeken ücsörögne. El is gondolkodik magában, hogy vajon el tudná e lopni, és ha igen, mi lenne a lehető legkevésbé feltűnő módja. Mondjuk egy széket igen nehéz elrejteni, talán ha nagy abroncsos szoknyát hordana.
Mindenesetre ő boldogan merül bele gondolataiba, addig sem kell a gyomorforgató bájcsevelyt hallgatnia, ami érzi, hogy idővel nagyon megfekszi majd a gyomrát, de legfőképpen felőrli majd türelmét. Egyébként sem szimpatikus neki Latamie, van benne valami nagyon erőltetett a számára. Úgy érzi, hogy a nő keményebbnek hiszi magát, mint amilyen valójában, és Daesyst ez nem nyűgözi le. Nem is hajlandó jópofát vágni a beszélgetéshez, inkább csak ásítozik.
Zöld szemei Ambroggiora villannak, miután pillantását elszakítja ágyékáról, és annak környékén matató kezéről. Bölcsen hallgat, bár úgy tűnik epés megjegyzéseket szúrna közbe, ám minden ilyen alkalommal inkább csak kortyol egyet borába. A kézhez kapott arany pedig segíti a hallgatásban, bár lehet majd idő közben módszert kell váltania, mert ha ezek ketten nem szándékoznak elviselhetőbbé válni, akkor igen hamar le fog részegedni, annak ellenére, hogy jól bírja a piát.*
- Báró? Miféle báró?
*Szólal meg végül ő is érdeklődve, de hirtelen elszakítja tekintetét, hogy az asztalukhoz érő felszolgálóhoz szóljon.*
- Hoznál nekem valami sósat? Émelyítően cukros itt a levegő.
*A felszolgálóra mosolyog, és úgy tesz, mintha nem éppen burkolt célzást tett volna a kölcsönös seggnyalásra, majd ugyanezzel az ártatlansággal fordul vissza asztaltársaihoz, hogy felvilágosítsák szegény tájékozatlan kikötői lányt, hogy ki az a báró. Mondjuk akárki is legyen, Daesys nem kedveli, és ez nem személyes, csupán a lány minden nemesi származásút rühell, különösen ha azok férfiak is mellé. De tájékozódni sosem árt, ezért ellenérzései ellenére figyel, mert őt kevésbé köti le a ramazúri, ami éppen a Sellőházban történik.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Daesys unott képpel foglal helyett Latamie és Ambroggio asztalánál, amikor végre ő is helyet kap. Amint feneke a puha párnát éri felszisszen, amit egy köhögéssé változtat, közben magában persze káromkodik is egyet. ~ Ó, hogy csesznéd meg! ~ El sem tudja képzelni, hogy mi lenne akkor, ha nem ilyen finom székeken ücsörögne. El is gondolkodik magában, hogy vajon el tudná e lopni, és ha igen, mi lenne a lehető legkevésbé feltűnő módja. Mondjuk egy széket igen nehéz elrejteni, talán ha nagy abroncsos szoknyát hordana.
Mindenesetre ő boldogan merül bele gondolataiba, addig sem kell a gyomorforgató bájcsevelyt hallgatnia, ami érzi, hogy idővel nagyon megfekszi majd a gyomrát, de legfőképpen felőrli majd türelmét. Egyébként sem szimpatikus neki Latamie, van benne valami nagyon erőltetett a számára. Úgy érzi, hogy a nő keményebbnek hiszi magát, mint amilyen valójában, és Daesyst ez nem nyűgözi le. Nem is hajlandó jópofát vágni a beszélgetéshez, inkább csak ásítozik.
Zöld szemei Ambroggiora villannak, miután pillantását elszakítja ágyékáról, és annak környékén matató kezéről. Bölcsen hallgat, bár úgy tűnik epés megjegyzéseket szúrna közbe, ám minden ilyen alkalommal inkább csak kortyol egyet borába. A kézhez kapott arany pedig segíti a hallgatásban, bár lehet majd idő közben módszert kell váltania, mert ha ezek ketten nem szándékoznak elviselhetőbbé válni, akkor igen hamar le fog részegedni, annak ellenére, hogy jól bírja a piát.*
- Báró? Miféle báró?
*Szólal meg végül ő is érdeklődve, de hirtelen elszakítja tekintetét, hogy az asztalukhoz érő felszolgálóhoz szóljon.*
- Hoznál nekem valami sósat? Émelyítően cukros itt a levegő.
*A felszolgálóra mosolyog, és úgy tesz, mintha nem éppen burkolt célzást tett volna a kölcsönös seggnyalásra, majd ugyanezzel az ártatlansággal fordul vissza asztaltársaihoz, hogy felvilágosítsák szegény tájékozatlan kikötői lányt, hogy ki az a báró. Mondjuk akárki is legyen, Daesys nem kedveli, és ez nem személyes, csupán a lány minden nemesi származásút rühell, különösen ha azok férfiak is mellé. De tájékozódni sosem árt, ezért ellenérzései ellenére figyel, mert őt kevésbé köti le a ramazúri, ami éppen a Sellőházban történik.*
1842. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-28 20:12:02
Üzenet elküldve: 2019-10-28 20:12:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A tolvaj//
//Milhen, Ralas, Ernuss, Zammiria//
//Futólag Khul, Darelld//
//Fogadótér, a bejárat közelében, majd egy félreeső asztalnál//
*Csak szeme rebben a felé intézett szavakra, de hang nem hagyja el száját. Hátrébb lép egyet Zammiria elől, ha az elengedte a karját, majd ijedten pillant hátra, miközben újdonsült főnöke az asztal felé taszigálja. Esze ágában sincs a kardja után nyúlni, s ezt alátámasztván emeli fel fejmagasságba tenyereit.*
-Csak nyugalom.
*Pillant elhaladtában arra a hórihorgas sötételfre, aki Zammiriával érkezett, mielőtt a következő lökés éri lapockáját. Valamelyest megnyugtatja, hogy még nem pofozták ki a fogadóból, bár ez igazából jelenthet éppenséggel rosszat is.
Amennyiben le óhajtják fegyverezni, kifejezéstelen ábrázattal tűri, meredten bámulva a falat. Nem olyan helyzet ez most, amiben érdemes jártatnia a száját, ám Zammiria kérdését nem tudja megállni replika nélkül.*
-Félreértés történt.
*Ajkai egy pillanatra halovány félmosolyba rándulnak, a piszköszöld szemekben pedig kaján fény csillan, ahogy a mélységire néz.
Ha leültetik az asztalhoz, leül, s ha engedik, a kalapot is az aztalra helyezi maga elé. Hátrasimítja arcából a szőke hajszálakat, majd körbepillant a jelenlévőkön. A szótlan mélységi férfin, a groteszk mód asztalukhoz vonszolt testen, Ralason és a tettenérőjén.
Tehát ő Zammiria. Nem volt épp szerencsés bemutatkozás, de végtére is... Nem lopott el semmit. Határozott és rideg, fajához méltó nőstény.
Tekintete végül Ralason állapodik meg, kíváncsian fürkészve a férfit. Nem ismeri a férfit, fogalma sincs, a balul sikerült akciója vajon milyen reakciót váltott ki belőle. Egy biztos, most már nem dumálja ki magát.*
//Milhen, Ralas, Ernuss, Zammiria//
//Futólag Khul, Darelld//
//Fogadótér, a bejárat közelében, majd egy félreeső asztalnál//
*Csak szeme rebben a felé intézett szavakra, de hang nem hagyja el száját. Hátrébb lép egyet Zammiria elől, ha az elengedte a karját, majd ijedten pillant hátra, miközben újdonsült főnöke az asztal felé taszigálja. Esze ágában sincs a kardja után nyúlni, s ezt alátámasztván emeli fel fejmagasságba tenyereit.*
-Csak nyugalom.
*Pillant elhaladtában arra a hórihorgas sötételfre, aki Zammiriával érkezett, mielőtt a következő lökés éri lapockáját. Valamelyest megnyugtatja, hogy még nem pofozták ki a fogadóból, bár ez igazából jelenthet éppenséggel rosszat is.
Amennyiben le óhajtják fegyverezni, kifejezéstelen ábrázattal tűri, meredten bámulva a falat. Nem olyan helyzet ez most, amiben érdemes jártatnia a száját, ám Zammiria kérdését nem tudja megállni replika nélkül.*
-Félreértés történt.
*Ajkai egy pillanatra halovány félmosolyba rándulnak, a piszköszöld szemekben pedig kaján fény csillan, ahogy a mélységire néz.
Ha leültetik az asztalhoz, leül, s ha engedik, a kalapot is az aztalra helyezi maga elé. Hátrasimítja arcából a szőke hajszálakat, majd körbepillant a jelenlévőkön. A szótlan mélységi férfin, a groteszk mód asztalukhoz vonszolt testen, Ralason és a tettenérőjén.
Tehát ő Zammiria. Nem volt épp szerencsés bemutatkozás, de végtére is... Nem lopott el semmit. Határozott és rideg, fajához méltó nőstény.
Tekintete végül Ralason állapodik meg, kíváncsian fürkészve a férfit. Nem ismeri a férfit, fogalma sincs, a balul sikerült akciója vajon milyen reakciót váltott ki belőle. Egy biztos, most már nem dumálja ki magát.*
1841. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-28 19:50:08
Üzenet elküldve: 2019-10-28 19:50:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//A leányrablás//
//Gyldwa, Vyliassa, Carlotteia, Yathlanae, Darelld, Khul, Orm//
//Érintőlegesen Ernuss, a másik meséből//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szépen gyorsan követik egymást az események. ~ Pont, mint a _kibaszott_ sátorponyvás megszállás esetén. ~ Mármint a hangzavart tekintve. Ez azért nem olyan véres. Elég jól kiüvöltötte magát, így csupán számszeríjával játszadozik Darelld mellett, csak úgy, a miheztartás végett. Szótlan tűri, hogy Ernuss a másik fickót elrángassa mellőle, egy gonddal kevesebb. Többször hápog, mint a füstölt kacsa, de vagy Darelld szól, vagy az az új csaj, akinek olyan segge van, hogy diót lehetne törni rajta. Azért Nalát is megnézi alaposan, nemkülönben bátor Vylt, akinek a kedves hangjára akaratlanul is mosoly ül ki arcára. Nem érez veszélyt, sokkal inkább tűnik egykedvűnek, mint Darelld, majd ráér izgulni, ha már csattan a fém és repkednek a húscafatok, remélhetőleg zöld színűek.*
- Fú, basszki... két felessel többet kellett volna innom... *Sóhajt fel, s mondja Darelldnek, persze reakciót nem vár, csupán összehúzott bozontos szemöldököt, meg remegő ádámcsutkát. Bólint.*
- Oké, kussolok. *Mondja, majd mást nem fűzve hozzá, egyszerűen félreáll, az ajtó másik oldalára, persze ha teheti és nem próbálkoznak mással, mondjuk egy támadással. Ha így van, hát számszeríját maga is leengedi. Nem fog olyanokra lövöldözni, akik láthatóan értetlenek, s csupán nem tetszett nekik a műsor, ehhez meg joguk van. Így, hogy Darelld meg mindenki felkínálta a választás lehetőségét, egyéb elmés dolgot nem tud hozzáfűzni.*
- Engem is elbájolt, nekem tökre bejött, állt a cerka, mint állat. *Mondja középhangosan, megvonva a vállát, csak nem bírja befogni, de Khul már csak ilyen. Mondhatnánk, hogy így szeretik... azonban ez nem lenne igaz.*
//Gyldwa, Vyliassa, Carlotteia, Yathlanae, Darelld, Khul, Orm//
//Érintőlegesen Ernuss, a másik meséből//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szépen gyorsan követik egymást az események. ~ Pont, mint a _kibaszott_ sátorponyvás megszállás esetén. ~ Mármint a hangzavart tekintve. Ez azért nem olyan véres. Elég jól kiüvöltötte magát, így csupán számszeríjával játszadozik Darelld mellett, csak úgy, a miheztartás végett. Szótlan tűri, hogy Ernuss a másik fickót elrángassa mellőle, egy gonddal kevesebb. Többször hápog, mint a füstölt kacsa, de vagy Darelld szól, vagy az az új csaj, akinek olyan segge van, hogy diót lehetne törni rajta. Azért Nalát is megnézi alaposan, nemkülönben bátor Vylt, akinek a kedves hangjára akaratlanul is mosoly ül ki arcára. Nem érez veszélyt, sokkal inkább tűnik egykedvűnek, mint Darelld, majd ráér izgulni, ha már csattan a fém és repkednek a húscafatok, remélhetőleg zöld színűek.*
- Fú, basszki... két felessel többet kellett volna innom... *Sóhajt fel, s mondja Darelldnek, persze reakciót nem vár, csupán összehúzott bozontos szemöldököt, meg remegő ádámcsutkát. Bólint.*
- Oké, kussolok. *Mondja, majd mást nem fűzve hozzá, egyszerűen félreáll, az ajtó másik oldalára, persze ha teheti és nem próbálkoznak mással, mondjuk egy támadással. Ha így van, hát számszeríját maga is leengedi. Nem fog olyanokra lövöldözni, akik láthatóan értetlenek, s csupán nem tetszett nekik a műsor, ehhez meg joguk van. Így, hogy Darelld meg mindenki felkínálta a választás lehetőségét, egyéb elmés dolgot nem tud hozzáfűzni.*
- Engem is elbájolt, nekem tökre bejött, állt a cerka, mint állat. *Mondja középhangosan, megvonva a vállát, csak nem bírja befogni, de Khul már csak ilyen. Mondhatnánk, hogy így szeretik... azonban ez nem lenne igaz.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5204-5223