//Ambroggio//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Ambroggio visszakérdez a hajóra, mire Latamie szerénynek nem mondható vigyorba húzza száját. A körülmények persze neki is homályosak, de a lényeg ettől még ugyan az.*
- Hol máshol? Csak nem ismerős a név? *Kérdez vissza, mert igazán érdekli, vajon mit tudhat Ambroggio az örökségéről. Mivel Latamie úgy tekint a Csalogányra, mint az örökségére. Csak előbb kicsinálja róla Horakot. Tervei szerint legalábbis.
Latamie sem ítélkezik, bár nagyon sajnálná, ha a báró iránti érdeklődés nagyobb volna mint az iránta való, ezért aztán megjegyzi, amit meg kell jegyeznie. Köhintések után pedig olyan cirádás magyarázkodást kap, amit öröm hallgatni. A végén Latamie nemhogy támlának dől, de mélyen kivégzi a wegtoreni csillagsodort, a csikket pedig alaposan elnyomkodja.
~Nypsos szerelmére mennyi szöveg.~ Hiába, ő a tettek embere, nem a szavaké. Emiatt lehet, hogy válaszai szűkebbre szabottak, mint az elvárt. Amúgy szórakoztatja, mintha zavarba jött volna a testes vörös, amit pedig Latamie ki is élvez a támlának dőlve. Végül csak megkönyörül.*
- Tapasztalatom szerint a szoknya érdekli. Meg persze az üzlet. *Vállát vonja a dologra. Nem vetette meg a melleit sem, de melyik balga vetné meg egyáltalán? Szóval igen, van tapasztalata, de nem részletezi, hogy saját, avagy kilesett pillanatról van szó.
A Sellőház lányaival kapcsolatos diskurzust hagyja Daesys Welly és Ambroggio közt lefolytatni. Tudtával sosem volt baj az itteni lányok higiéniájával. A legénység nem panaszkodott legalábbis. A fiúkról annyiban nem nyilatkozik, hogy Trimakon kívül ritkán engedett mást magához. Egy beugró fiúra emlékszik egyedül, aki ütötte a megszokott színvonalat. Latamie legalábbis sosem kapott viszketést, hála a tengereknek.
~Valami Falas. Halas. De ki emlékszik a nevére, mikor... Áh! Ralas. Tényleg.~
Latamie legtöbbször nem törődik a nevekkel, puszta lustaságból aggat emberekre inkább beceneveket, ám azért a beugró magánzó fiú mégiscsak megragadt neki.
Felvetődik Latamieben, hogy honnan lehetnek a hegek a pasas kezén, s míg ezen morfondírozik, dús ajkai is gondolkodón biggyednek előrébb, kedvére való ajánlatot kap.* ~Kénytelen bizony.~ *Elégedett kifejezés kúszik az arcára, de a kérdés mely elhagyja a száját, arra irányul, ami jelenleg a szeme előtt van.*
- Mik ezek a hegek? *Nem köntörfalaz, ahogy a mustrált kézről szeme sarkából a zöldek felé sandít. Így a kéjelgő csókot centikről nézi végig. Észrevétlen borul rá a fülledtség.*
~Kéjenc~
*Nem tudja, milyen egy igazi városi úri kézcsók, de neki ez is éppúgy megfelel. Sőt. Apró fészkelődés a széken, melyet a delej kivált belőle.
Ugyan, egy percig sem hiszi, hogy valóban sajnálja a vállát Ambroggio, de ahogy elnézi már egészen más tájakon jár gondolatban. Illetve mindenhol jár, mert szemmel látható, hogy a testőrét is szeretné szemmel tartani. Latamie követi a pillantását Daesys felé.*
- A testőröd. *Gunyoros félmosollyá alakul a korábbi buja szájtartás.* Ő meg bírna állni a vállaimnál. *Jegyzi meg egykedvűbben. Az a pillantás elegendő volt, hogy kirántsa a forraló delejből. S míg Ambroggio figyelme visszatér hozzá, tovább fűzve holmi mámoros ábrándot, Latamie nem ugrik ilyen egyszerűen vissza.*
- Egy seggel két lovat. *Szalad ki a száján a nem éppen úri megfogalmazás.* Felőlem jöhet ő is. Csak forduljon a fal felé.
*Így tulajdonképpen el bírná viselni a fintorokat anélkül, hogy megremegne a keze.
A korábbi fülledtség elterelte a Sellőben történő eseményekről a figyelmét, de most hogy kizökkent, holmi verekedés zaját el nem tévesztené. Még szurkolnak is valahol. A kitört ablak felé fordul, egyértelműen onnan jön a zaj.*