*A reggel szokásos volt, amennyiben szokásos az átfüstölt éjszaka utáni pihent test és háborgó lélek. ~ Mindig ez a te többre vagy érdemes fiam, nem ezt vártam tőled. Mint a példa is mutatja pont ezt lehet tőlem várni és akkor nem csalódik az ember. Persze ha kétszáz éves vén csont druida mondja az okosat, akkor illik elgondolkodni rajta, de könnyű neki. Amikor annyi idős volt mint én, akkor ő sem volt idősebb egy perccel sem. A sok bölcsesség meg nyilván nem abból jön, hogy mindent hibátlanul csinált, csak azok emléke kezd megkopni az évek alatt. Vagy neki is osztotta ez észt valami tata és úgy gondolja illik továbbadni. Na mindegy. Az a baj, hogy én sem így képzeltem el tizenöt éve az egészet. Most meg itt ülök, és mindjárt hülyézem magam cifrázva, hogy megint csak elbújtam a problémák elől. Persze ez nem igaz, ezt is az öreg mondta. Nem bújtam én el, csak lazítottam picit. ~ Perlekedik magával a szokásos menetrend szerint. Talán most kicsit hamarabb végez, mert dolga van.
Lassan nekikészülődik. Tolvaj, még elmegy a dolgát végezni, így még egyszer átnézi a málháját és átveszi fejben a tennivalókat. ~ Arthenior kézenfekvő, a rossz hírek ellenére. Lassan reméljük csitul a zavargás meg a lincshangulat. Ha egyszerű népek jönnek szembe, akkor én csak egy átutazó fattyú vagyok a kikötőből, ha meg nemesek, akkor egy nemes oldalági gyermeke. Mondjuk, hogy melyiké azt magam sem tudjam pontosan, de az anyám szavaiból mikor még nála éltem úgy rémlik, hogy valamelyik vezető elf család lehetett. Néhány dolgot tudok róla, majd legfeljebb utánanézek ott. Na nem mintha hiányozna a sok felfújt páva lenéző pillantása, de ki tudja, lehet ez a cécó a városban kicsit lejjebb vitte a nagyképűségüket. Meg persze lehet köztük eleve normális is, csak hát az ilyen rostálások pont a jó szándékú, meg normális arcokat szokták elkaszálni. Na mindegy, a drahunt is falatonként kell megenni, itt is az első lépesre kell figyelnem. ~ Döntött így mehet is. Tolvaj is előkerül és méltóztat helyet foglalni a zsebében, legalábbis jelzi a lábnál kaparászással, hogy fel lehet venni. Angu zsebre vágja és indul is tovább. A délelőtt folyamán lépésről lépésre maga mögött hagyja a szántóföldeket és eléri a folyót. Mehetne keletnek, de kiszúr egy kis ligetet az erdőben a város határán. Maga sem tudja miért arra veszi az irányt.*
A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.10.20 08:28:44, a következő indokkal:
Helyesírási és elgépelési hibák javítva.