Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 104 (2061. - 2080. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Syoud Th'amer [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9868_elf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4712-4731
2080. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-11-21 02:49:36
Üzenet elküldve: 2018-11-21 02:49:36
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
//A kandalló melege//
//Mindenki//
-Üdvözlöm, Arsenor.
*Megízlelgeti magában a szót, tetszik neki a csengése, ahogy a név hordozójával sem tűnik semlegesnek. Talán lehet csak az utóbbi teszi az előbbit? Morwon kijelentésére, miszerint a gazda hívta ide, meglepődik egy szívdobbanásra, de elkönyveli magában a dolgot és megszokott kedvességével invitálja be őket.*
*A ház belülről csak az óriás számára lesz szűk és figyelmüket amúgy sem ez köti le. Marella és másik, a két serdülőkoruk végén járó barna hajadonok, bár az egyik egy ujjnyival magasabb, mint a másik, le sem tagadhatóan testvérek. Anyjukhoz méltóan ők is vékonyak, bőrük fehér és tiszta, ruházatuk rendezett, mintha a vendégeiknek öltöztek volna ki, ami lehet igaz is. Hosszú barna hajuk válluk alá ér. Sürögnek-forognak, hogy rengeteg szerencsétlenkedéssel vendégképessé tegyék a házat, amit sikerült is. Ahogy belépnek jobbra, balra és velük szemben egy-egy csukott ajtó található, a bal felső sarokban pedig a kályha ég. A szoba szinte teljesen rendezetlen, csak az asztal van a közepén, körülötte öt szék. Az asztalon tányérok terítve, mindegyik jobbján kés-kanál-villa. Az egyik lány az anyjukhoz szól, nyögve nyelve, szaggatott visszafogottsággal, mintha szégyenkezne előttük.*
-Az eb. A bordás hússal... Megszökött.
*Elenor arcán enyhe aggodalom ül ki.*
-Ugye nem a konyhaasztalról vette el? Az az átkozott dög... -haragja kiütközik, melyen rajtakapja magát, majd rájön, hogy itten nagy figyelemnek örvend, így érzelmetes elszólását gyorsan visszafojtja- Elnézéseteket kérem, nehezen bírunk az állattal, amikor nincs itt a gazda. -sóhajt egy nagyot, kicsit fájdalmasat is. - De ez nem is fontos. Kicsit sok lesz a leve, de garantálhatom, hogy az ízét soha nem felejtitek el, kevésre vagyok büszkébb, mint a házias húslevesemre! Majd meglátjátok. Addig is, foglaljatok helyet!
*Majd az óriást megkérleli, hogy segédkezzen neki megfogni a kósza kutyust, melyből egyetlen hangosabb mondatot biztosan elkapnak.*
-És van italunk is! Valahol...
//Ishala//
*Fegyverei megtartására csak egy pillantást kap a házigazdájuktól, szúrósat, fájdalmasat, azonban szavakat nem formálnak feléje. Ahogy elnézi, nem is lenne ideje arra, hogy szóval illessék, Elenor próbál minden szót kivenni a lányai szájából, mindenkit egyedül szóval tartani. Ez még nem szedi a kisebb testvér kedvét, hogy megközelítse bátortalanul az elfet.*
-Emerin vagyok. Örvendek.
*Elkuncogja magát az emberlány, egy ideig is nem mond semmit, csak nézi Ishalát áhítattal. Már, ha az elf nem kezdeményez felé semmit*
//Morwon//
*Elenor látván az óriás padlás elleni merényletét aggódóan néz, hátha megsérült, majd egy kedves kérést intéz feléje.*
-Remélem jól vagy. Megtennéd nekem egy szívességet? El kéne vinni az óláig az ebet és oda megkötni. De az eb hatalmas, ily apró népeknek, mint én és makacs. Ház mögött a pajta, oda szokott beszökni. Hatalmas szívességet tennél meg vele és utána bőségesen lakomázhatsz te is, félretesszük neked.
*Egy gáláns ajánlat, melyet tovább fűszerez.*
-És van italunk is! Valahol...
//Lastar//
*Amikor a cipőjét tisztítja, édesen rezdülnek a fülébe figyelmeztető hangok.*
-A cipőt nem kell levenni.
*Felnézvén a nagyobb testvért pillantja meg, aki érdeklődően néz rá. Ez olyasmi, amit már megszokhatott, hisz aki még nem látott orkot, az ritkán rejti véka alá a meglepődését. Ami viszont meglepi, hogy a megszokott viszolygásnak nyoma sincs, sőt, mintha a lányt nem ijesztené, hanem vonzaná az idegen szokatlansága.*
-Szia. Nevem Marella.
*Szégyenlős motyogása közben lesüti a szemét, majd amikor rájön, hogy tekintetének az ork öve irányába való vetülése mily módon félreérthető, idegesen oldalra tekint. Vöröslő feje egy időre szótlanná tette.*
//Dongnor//
-Köszönöm, boldoggá tesz, hogy tetszik.
*Elenor kevés időt tud szentelni rája, hisz szinte három ember helyett sertepertél, de mindig vet rá egy-egy kósza pillantást, melytől jobb kedvre derülteti magát. Úgy látszik Ambrus gazda asszonyait nem éppen a hűség szempontja alapján válogatja. Egy pillanatra meg is lepheti, hogy ezután Morwonnal kezd el beszélgetni, de csak arról, hogy az óriás erősebb nála és menjen a ház mögötti pajtához megfogni a húslopó makacs ebet.*
//Mindenki//
-Üdvözlöm, Arsenor.
*Megízlelgeti magában a szót, tetszik neki a csengése, ahogy a név hordozójával sem tűnik semlegesnek. Talán lehet csak az utóbbi teszi az előbbit? Morwon kijelentésére, miszerint a gazda hívta ide, meglepődik egy szívdobbanásra, de elkönyveli magában a dolgot és megszokott kedvességével invitálja be őket.*
*A ház belülről csak az óriás számára lesz szűk és figyelmüket amúgy sem ez köti le. Marella és másik, a két serdülőkoruk végén járó barna hajadonok, bár az egyik egy ujjnyival magasabb, mint a másik, le sem tagadhatóan testvérek. Anyjukhoz méltóan ők is vékonyak, bőrük fehér és tiszta, ruházatuk rendezett, mintha a vendégeiknek öltöztek volna ki, ami lehet igaz is. Hosszú barna hajuk válluk alá ér. Sürögnek-forognak, hogy rengeteg szerencsétlenkedéssel vendégképessé tegyék a házat, amit sikerült is. Ahogy belépnek jobbra, balra és velük szemben egy-egy csukott ajtó található, a bal felső sarokban pedig a kályha ég. A szoba szinte teljesen rendezetlen, csak az asztal van a közepén, körülötte öt szék. Az asztalon tányérok terítve, mindegyik jobbján kés-kanál-villa. Az egyik lány az anyjukhoz szól, nyögve nyelve, szaggatott visszafogottsággal, mintha szégyenkezne előttük.*
-Az eb. A bordás hússal... Megszökött.
*Elenor arcán enyhe aggodalom ül ki.*
-Ugye nem a konyhaasztalról vette el? Az az átkozott dög... -haragja kiütközik, melyen rajtakapja magát, majd rájön, hogy itten nagy figyelemnek örvend, így érzelmetes elszólását gyorsan visszafojtja- Elnézéseteket kérem, nehezen bírunk az állattal, amikor nincs itt a gazda. -sóhajt egy nagyot, kicsit fájdalmasat is. - De ez nem is fontos. Kicsit sok lesz a leve, de garantálhatom, hogy az ízét soha nem felejtitek el, kevésre vagyok büszkébb, mint a házias húslevesemre! Majd meglátjátok. Addig is, foglaljatok helyet!
*Majd az óriást megkérleli, hogy segédkezzen neki megfogni a kósza kutyust, melyből egyetlen hangosabb mondatot biztosan elkapnak.*
-És van italunk is! Valahol...
//Ishala//
*Fegyverei megtartására csak egy pillantást kap a házigazdájuktól, szúrósat, fájdalmasat, azonban szavakat nem formálnak feléje. Ahogy elnézi, nem is lenne ideje arra, hogy szóval illessék, Elenor próbál minden szót kivenni a lányai szájából, mindenkit egyedül szóval tartani. Ez még nem szedi a kisebb testvér kedvét, hogy megközelítse bátortalanul az elfet.*
-Emerin vagyok. Örvendek.
*Elkuncogja magát az emberlány, egy ideig is nem mond semmit, csak nézi Ishalát áhítattal. Már, ha az elf nem kezdeményez felé semmit*
//Morwon//
*Elenor látván az óriás padlás elleni merényletét aggódóan néz, hátha megsérült, majd egy kedves kérést intéz feléje.*
-Remélem jól vagy. Megtennéd nekem egy szívességet? El kéne vinni az óláig az ebet és oda megkötni. De az eb hatalmas, ily apró népeknek, mint én és makacs. Ház mögött a pajta, oda szokott beszökni. Hatalmas szívességet tennél meg vele és utána bőségesen lakomázhatsz te is, félretesszük neked.
*Egy gáláns ajánlat, melyet tovább fűszerez.*
-És van italunk is! Valahol...
//Lastar//
*Amikor a cipőjét tisztítja, édesen rezdülnek a fülébe figyelmeztető hangok.*
-A cipőt nem kell levenni.
*Felnézvén a nagyobb testvért pillantja meg, aki érdeklődően néz rá. Ez olyasmi, amit már megszokhatott, hisz aki még nem látott orkot, az ritkán rejti véka alá a meglepődését. Ami viszont meglepi, hogy a megszokott viszolygásnak nyoma sincs, sőt, mintha a lányt nem ijesztené, hanem vonzaná az idegen szokatlansága.*
-Szia. Nevem Marella.
*Szégyenlős motyogása közben lesüti a szemét, majd amikor rájön, hogy tekintetének az ork öve irányába való vetülése mily módon félreérthető, idegesen oldalra tekint. Vöröslő feje egy időre szótlanná tette.*
//Dongnor//
-Köszönöm, boldoggá tesz, hogy tetszik.
*Elenor kevés időt tud szentelni rája, hisz szinte három ember helyett sertepertél, de mindig vet rá egy-egy kósza pillantást, melytől jobb kedvre derülteti magát. Úgy látszik Ambrus gazda asszonyait nem éppen a hűség szempontja alapján válogatja. Egy pillanatra meg is lepheti, hogy ezután Morwonnal kezd el beszélgetni, de csak arról, hogy az óriás erősebb nála és menjen a ház mögötti pajtához megfogni a húslopó makacs ebet.*
2079. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-11-19 20:20:02
Üzenet elküldve: 2018-11-19 20:20:02
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//A kandalló melege//
* A szedett vetett társaságból többen bemutatkoznak, de szerencsére Ishala későn érkezett, úgyhogy ebből a körből ő kihúzhatja magát. A lovát persze kiköti, de amennyiben a nő nem szól rá ismét, úgy magánál tartja az íjat, és a megtöltött tegezt is. Hiszen azt mondta a háziasszony, hogy a veszélyes dolgok maradjanak kint, meg is érti, hogy a tőrök és kardok ide tartoznak, de az íj cseppet sem veszélyes, főleg egy házban, ahol felhúzni sincs nagyon helye, hát még célozni és lőni. Ha akarna, se nagyon tudna ártani vele senkinek, úgyhogy csak elővigyázatosságból tartaná magánál, na meg azért, mert nem esett bele a fenti kategóriába. Amennyiben engedik, úgy besétál a házba, a többieket követve, és igyekszik odafigyelni a környezetére, és nem leverni semmit, és nem belebotlani senkibe. Egyelőre elég szótlan, és sótlan, mogorva alaknak tűnhet, és maga sem tudja, hogy mennyire tarthatja magát annak. Az utóbbi időben egyre inkább hiszi azt, hogy valóban ilyen alakká vált. *
* A szedett vetett társaságból többen bemutatkoznak, de szerencsére Ishala későn érkezett, úgyhogy ebből a körből ő kihúzhatja magát. A lovát persze kiköti, de amennyiben a nő nem szól rá ismét, úgy magánál tartja az íjat, és a megtöltött tegezt is. Hiszen azt mondta a háziasszony, hogy a veszélyes dolgok maradjanak kint, meg is érti, hogy a tőrök és kardok ide tartoznak, de az íj cseppet sem veszélyes, főleg egy házban, ahol felhúzni sincs nagyon helye, hát még célozni és lőni. Ha akarna, se nagyon tudna ártani vele senkinek, úgyhogy csak elővigyázatosságból tartaná magánál, na meg azért, mert nem esett bele a fenti kategóriába. Amennyiben engedik, úgy besétál a házba, a többieket követve, és igyekszik odafigyelni a környezetére, és nem leverni semmit, és nem belebotlani senkibe. Egyelőre elég szótlan, és sótlan, mogorva alaknak tűnhet, és maga sem tudja, hogy mennyire tarthatja magát annak. Az utóbbi időben egyre inkább hiszi azt, hogy valóban ilyen alakká vált. *
2078. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-11-17 20:03:36
Üzenet elküldve: 2018-11-17 20:03:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
//A kandalló melege//
* Tehát egy ember, egy elf és egy ork lesz az óriás társa. Előbbi kettővel könnyedén megbékél, utóbbira azonban húzza a száját. "Odahaza" nem igazán kedvelik a zöldbőrűeket, nem egy ott is hagyta fogát Amon Ruadhon (bár tény, hogy a legtöbben alaposan rá is szolgáltak). Remélhetőleg Lastar nem fog rászolgálni és együtt, csapatban oldhatják meg az eléjük álló problémákat. Az asszony kérdésére úgy tesz, mintha gondolkodna – még szakállát és birizgálja –, aztán igenlően bólogat. *
– Igen, ő vót az! Ambrus gazda! * Természetesen nem emlékszik semmiféle Ambrus gazdára, de valóban, mintha valaki küldte volna és amúgy sem erőssége a nevek megjegyzése. Tehát bizonyosan csak ő felejtette el. *
– Az se gond, maj' ülök a fődön! * Ajánlja fel hősiesen, mikor Elenor felhozza a szék-kérdést. Tulajdonképpen érthető is, hiszen miért tartana valaki az otthonában egy kalandornyi széket? Sőt, igazából már az sem egészen érthető Morwon számára, hogy a szék mire jó. Azt azonban már megszokta, hogy az emberek furcsák, ezzel pedig többnyire mindent meg lehet magyarázni. *
– Az vónék! Nem akarok dicsekedni, de biz' sokan ismerik mán a nevem! Oszt' a múltkor is hogy lecsaptam a sárkány fejét, mikor a törpét kísértem Amonra, höh… No, igaz is! * Még fél perce sincs, hogy megismerte a társaságot, de már elkezdett kalandjairól mesélni. Ritkán fordul elő ilyen, de most még ő maga is észreveszi, hogy talán kicsit túl sokat hallatja a hangját, úgyhogy átíveli a témát a kellemesről a hasznosra. *
– Te t'od, hogy miféle szörnyűségekre vadászunk maj'? * Habár elsősorban Arsenorhoz szól, talán némi szándékosság van abban, hogy kérdése elhallatszik a nőig (meg lehet, hogy még a legközelebbi faluig is).
Amikor indulnak, ő is indul és úgy behúzza nyakát, amennyire csak sikerül. Remélhetőleg így már befér az ajtón, ahol lerakja kardját és számszeríját. Aztán körülnéz és vélhetőleg beveri fejét a mennyezetbe, mert elfelejti, hogy hiába hagyja el az ajtófélfát, ha utána kihúzza magát, a ház belmagassága meg nincs három és fél méter. Persze mindez tárgytalan, ha óriás-méretűre lett szabva ez a kis parasztház – ami valljuk be, elég valószínűtlen. *
* Tehát egy ember, egy elf és egy ork lesz az óriás társa. Előbbi kettővel könnyedén megbékél, utóbbira azonban húzza a száját. "Odahaza" nem igazán kedvelik a zöldbőrűeket, nem egy ott is hagyta fogát Amon Ruadhon (bár tény, hogy a legtöbben alaposan rá is szolgáltak). Remélhetőleg Lastar nem fog rászolgálni és együtt, csapatban oldhatják meg az eléjük álló problémákat. Az asszony kérdésére úgy tesz, mintha gondolkodna – még szakállát és birizgálja –, aztán igenlően bólogat. *
– Igen, ő vót az! Ambrus gazda! * Természetesen nem emlékszik semmiféle Ambrus gazdára, de valóban, mintha valaki küldte volna és amúgy sem erőssége a nevek megjegyzése. Tehát bizonyosan csak ő felejtette el. *
– Az se gond, maj' ülök a fődön! * Ajánlja fel hősiesen, mikor Elenor felhozza a szék-kérdést. Tulajdonképpen érthető is, hiszen miért tartana valaki az otthonában egy kalandornyi széket? Sőt, igazából már az sem egészen érthető Morwon számára, hogy a szék mire jó. Azt azonban már megszokta, hogy az emberek furcsák, ezzel pedig többnyire mindent meg lehet magyarázni. *
– Az vónék! Nem akarok dicsekedni, de biz' sokan ismerik mán a nevem! Oszt' a múltkor is hogy lecsaptam a sárkány fejét, mikor a törpét kísértem Amonra, höh… No, igaz is! * Még fél perce sincs, hogy megismerte a társaságot, de már elkezdett kalandjairól mesélni. Ritkán fordul elő ilyen, de most még ő maga is észreveszi, hogy talán kicsit túl sokat hallatja a hangját, úgyhogy átíveli a témát a kellemesről a hasznosra. *
– Te t'od, hogy miféle szörnyűségekre vadászunk maj'? * Habár elsősorban Arsenorhoz szól, talán némi szándékosság van abban, hogy kérdése elhallatszik a nőig (meg lehet, hogy még a legközelebbi faluig is).
Amikor indulnak, ő is indul és úgy behúzza nyakát, amennyire csak sikerül. Remélhetőleg így már befér az ajtón, ahol lerakja kardját és számszeríját. Aztán körülnéz és vélhetőleg beveri fejét a mennyezetbe, mert elfelejti, hogy hiába hagyja el az ajtófélfát, ha utána kihúzza magát, a ház belmagassága meg nincs három és fél méter. Persze mindez tárgytalan, ha óriás-méretűre lett szabva ez a kis parasztház – ami valljuk be, elég valószínűtlen. *
2077. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-11-17 14:14:49
Üzenet elküldve: 2018-11-17 14:14:49
![>Syoud Th'amer [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9868_elf_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
*A Szántóföldeken különösebb problémák nélkül baktat keresztül, lévén nem találkozik senkivel. A népek a földeken vannak vagy már rég elmenekültek délebbre. Ahogy halad Arthenior felé, úgy lesz egyre jellemzőbb az utóbbi felállás az előbbinél - mire a tisztás közelébe ér, gyakorlatilag már senkit sem lát. Most éppen.*
~ Fenébe. ~ *mondjuk nem is feltétlenül szerencsétlen nincstelenekkel kötekedne, de ha mondjuk szembejönne egy-két sötételf matriarcha... na azt szívesen fogadná. Szívesen bizony.*
~ Nyami. ~ *erről eszébe jut Relael, de az elf lány valószínűleg éppen szétteszi valahol a lábát. Syoud lelkében megmozdul valami, és el is mosolyodik.*
- Lotyó.
~ Fenébe. ~ *mondjuk nem is feltétlenül szerencsétlen nincstelenekkel kötekedne, de ha mondjuk szembejönne egy-két sötételf matriarcha... na azt szívesen fogadná. Szívesen bizony.*
~ Nyami. ~ *erről eszébe jut Relael, de az elf lány valószínűleg éppen szétteszi valahol a lábát. Syoud lelkében megmozdul valami, és el is mosolyodik.*
- Lotyó.
2076. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-11-16 07:35:56
Üzenet elküldve: 2018-11-16 07:35:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A kandalló melege//
*Nem sokkal megérkezése után befut egy nagydarab óriás is, így a jóképű fickóról rögtön efelé a jószág felé tekintget, akiről idő közben kiderül, hogy nem a legélesebb kés a fiókban, de hát ezeket nem is azért szeretik, hanem roppant izomzatuk és barátságos mivoltuk miatt. A következő fickó pedig egy amolyan hosszúfülűféle. Ezeket az ork sose szerette, mert általában önző és pökhendi népség, de azért reméli, hogy kellemeset fog csalódni. Azt örömml nyugtázza, hogy nő eddig nincs a csapatban, hiszen nem igazán szereti azokat, és úgy gondolja, hogy akármi is lesz a kalandjuk, csak lassítaná őket.*
-Szervusz Morwon! Nem tudom minek jöttél ide, ha már itt vagy, hát örülünk neki! Csatlakozz hozzánk, ha nincs más dolgod! *Neki csak örömteli dolog lesz, ha az óriás velük tart. ezek a lények mindig biztonságérzettel töltötték el. Általában a kikötő óriásai voltak az egyetlenek, akik nem rúgtak bele, amikor valamelyik árokban aludt éppen részegen. Meg kártyapartnernek is kiválóak, hiszen nem túl eszesek és így ő is tudott néha nyerni pár kört.*
-Rendben! *Válaszol oda a nőnek a fegyverek letételéről, és odarakja maga felszerelését a lepakoló férfié mellé, ezután belépked a házba, de előtte még gondosan leporolja magát kint és letörli cipője talpát. Elég nosztalgikus emlékek törnek elő belőle a sürgés láttán. Pont ilyen volt annak idején amikor abban a bordélyban dolgozott még régen. Vissza is sírja azokat az időket, de hát nincs mit tenni. Az üzlet bezárt, azóta meg nem is volt olyan jó hely. A cselédekre, ha lehet egy féloldalas orkmosolyt villant.*
*Nem sokkal megérkezése után befut egy nagydarab óriás is, így a jóképű fickóról rögtön efelé a jószág felé tekintget, akiről idő közben kiderül, hogy nem a legélesebb kés a fiókban, de hát ezeket nem is azért szeretik, hanem roppant izomzatuk és barátságos mivoltuk miatt. A következő fickó pedig egy amolyan hosszúfülűféle. Ezeket az ork sose szerette, mert általában önző és pökhendi népség, de azért reméli, hogy kellemeset fog csalódni. Azt örömml nyugtázza, hogy nő eddig nincs a csapatban, hiszen nem igazán szereti azokat, és úgy gondolja, hogy akármi is lesz a kalandjuk, csak lassítaná őket.*
-Szervusz Morwon! Nem tudom minek jöttél ide, ha már itt vagy, hát örülünk neki! Csatlakozz hozzánk, ha nincs más dolgod! *Neki csak örömteli dolog lesz, ha az óriás velük tart. ezek a lények mindig biztonságérzettel töltötték el. Általában a kikötő óriásai voltak az egyetlenek, akik nem rúgtak bele, amikor valamelyik árokban aludt éppen részegen. Meg kártyapartnernek is kiválóak, hiszen nem túl eszesek és így ő is tudott néha nyerni pár kört.*
-Rendben! *Válaszol oda a nőnek a fegyverek letételéről, és odarakja maga felszerelését a lepakoló férfié mellé, ezután belépked a házba, de előtte még gondosan leporolja magát kint és letörli cipője talpát. Elég nosztalgikus emlékek törnek elő belőle a sürgés láttán. Pont ilyen volt annak idején amikor abban a bordélyban dolgozott még régen. Vissza is sírja azokat az időket, de hát nincs mit tenni. Az üzlet bezárt, azóta meg nem is volt olyan jó hely. A cselédekre, ha lehet egy féloldalas orkmosolyt villant.*
2075. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-11-14 17:24:35
Üzenet elküldve: 2018-11-14 17:24:35
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//A kandalló melege//
-Ja igen. Arsenor vagyok.
*Vigyorog feledékenységén. Majd meg is tudja, hogy kicsit hamarabb jött mint várták. Persze nem baj addig is legalább majd tudakozódik. És ahogy látja addig érkeznek mások is. Előbb egy ork akit kellő távolságtartással fogad. Csak biccent felé.*
-Arsenor.
~Ezt is jobb lesz ha figyelemmel tartom. Még csak az kéne, hogy valami bajt okozzon.~
*Az óriás már szimpatikusabb neki. Ő személy szerint szereti ezeket a nagydarab fickókat. Még nem volt rossz tapasztalata velük. Bár ez egy elég tompa óriásnak tűnik még fajtájához képest is. De Arsenor hamar okot is talál rá, hogy mitől ilyen zavaros az a fej.*
-Üdv neked is. Morwon? Mármint akiről a Pegazusban egy időben sokat beszéltek? Azt, mondják úgy iszod a sört mint más a vizet.
*Vigyorog az óriásra barátságosan. Jó cimborának tűnik. A harmadik alak csak egy biccentést kap. Ő inkább az a szótlan elf típus. Persze jó az olyan is. A háziasszony pedig el is kezdd intézkedni. Ő meg csak hallgat és vigyorog a többiekre. A nő óvatosságára természetesen bólint.*
-Persze. Meg is értem és én sajnálom, hogy kellemetlenségeket okoztam.
*Jól nevelt fiú ő. Aztán ahogy mondták le is teszi az ajtó mellé a lándzsáját, a kardját, majd a dobótőreit is. Valódi fegyver arzenál. Majd be is megy.*
-Vigyázok majd. Nagyon kedves otthona van Elenor asszony.
-Ja igen. Arsenor vagyok.
*Vigyorog feledékenységén. Majd meg is tudja, hogy kicsit hamarabb jött mint várták. Persze nem baj addig is legalább majd tudakozódik. És ahogy látja addig érkeznek mások is. Előbb egy ork akit kellő távolságtartással fogad. Csak biccent felé.*
-Arsenor.
~Ezt is jobb lesz ha figyelemmel tartom. Még csak az kéne, hogy valami bajt okozzon.~
*Az óriás már szimpatikusabb neki. Ő személy szerint szereti ezeket a nagydarab fickókat. Még nem volt rossz tapasztalata velük. Bár ez egy elég tompa óriásnak tűnik még fajtájához képest is. De Arsenor hamar okot is talál rá, hogy mitől ilyen zavaros az a fej.*
-Üdv neked is. Morwon? Mármint akiről a Pegazusban egy időben sokat beszéltek? Azt, mondják úgy iszod a sört mint más a vizet.
*Vigyorog az óriásra barátságosan. Jó cimborának tűnik. A harmadik alak csak egy biccentést kap. Ő inkább az a szótlan elf típus. Persze jó az olyan is. A háziasszony pedig el is kezdd intézkedni. Ő meg csak hallgat és vigyorog a többiekre. A nő óvatosságára természetesen bólint.*
-Persze. Meg is értem és én sajnálom, hogy kellemetlenségeket okoztam.
*Jól nevelt fiú ő. Aztán ahogy mondták le is teszi az ajtó mellé a lándzsáját, a kardját, majd a dobótőreit is. Valódi fegyver arzenál. Majd be is megy.*
-Vigyázok majd. Nagyon kedves otthona van Elenor asszony.
2074. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-11-13 23:10:38
Üzenet elküldve: 2018-11-13 23:10:38
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
//A kandalló melege//
*Dongnort visszafogottsággal megmustrálja és az asszony arcára enyhe öröm derül ki.*
-Szépet a daliás úrnak is, a nevedet megtudakolhatom?
*Majd, ha kap választ, ha nem, a fejleményekről tájékoztatja őt.*
-Ambrus gazda most nincs itt, a ház ura most... nos, távol van. -kissé felnevet erre- Tegnap este ment fel a városba, hogy segítő kezeket hozzon. Gondolom estére majd megjön, addig én vezetem a házat, Elenor vagyok.
*Kevés aggodalom látszódik az arcán, de sorban érkeznek a többiek is.*
-Üdvözlégy Lastar, Elenor vagyok és feladat az lesz bőven, amint az uram visszaért.
*Nem olyan örömmel ejti Dongnor társaságában, hogy ura van, de szerencsére harmadik tagjuk elvonja a figyelmüket erről. Nem úgy tűnik, mint aki egy nagyobbra nőt halandótól megijedne, bár meghökken kissé a kérdésre.*
-Erre... sajnos nem tudok mit mondani. És abban is bizonytalan vagyok, hogy mindenki számára tudunk széket adni. Ambrus gazda küldött téged?
*Kiszúrja a lovas urat is és pillanatnyi morgását gyorsan elsuhintja. Hátraszól a parasztos házikóba, harsánysága ellenére a hangja még így is kellemes.*
-Marella, kösd le az ebet és nézd meg, tudunk-e elég tányérral szolgálni, rengeteg vendégünk lett, úgyhogy azt a lustaságot is keresd elő!
*Majd visszafordul a társasághoz.*
-Előre is elnézéseteket kérem, hogy ilyen szedett-vedett állapotban lesz a ház, ritkán jönnek vendégek. Mostanában már a szomszédok se jönnek át. A lovat kössétek ki. És, ha kérhetem, a veszélyes eszközöket bent az ajtó mellett hagyják. Hogy az otthon békéje megmaradjon.
*Majd vendéglátójuk el is indul, pár lépés után persze hátranéz, hogy követik-e. A ház kellemesen barátságos, az a régi nagycsaládi ház, melyen az avatott szem meglátja, hogy pár szoba később lett odatoldozva, de a közeli erdő fáiból épült és a szalmatető eredetén se kell sokat gondolkodni. Nem túl messze egy kis kút, mellette eldőlve a vödör is ott hever.*
-Csak óvatosan az ajtóban könnyű elbukni.
*Amint közel érnek, hallatszanak sürgölődés zajai, fa csikordul a fán, koppannak ismeretlen tárgyak.*
-Azért remélem nem törnek össze semmit...
*Dongnort visszafogottsággal megmustrálja és az asszony arcára enyhe öröm derül ki.*
-Szépet a daliás úrnak is, a nevedet megtudakolhatom?
*Majd, ha kap választ, ha nem, a fejleményekről tájékoztatja őt.*
-Ambrus gazda most nincs itt, a ház ura most... nos, távol van. -kissé felnevet erre- Tegnap este ment fel a városba, hogy segítő kezeket hozzon. Gondolom estére majd megjön, addig én vezetem a házat, Elenor vagyok.
*Kevés aggodalom látszódik az arcán, de sorban érkeznek a többiek is.*
-Üdvözlégy Lastar, Elenor vagyok és feladat az lesz bőven, amint az uram visszaért.
*Nem olyan örömmel ejti Dongnor társaságában, hogy ura van, de szerencsére harmadik tagjuk elvonja a figyelmüket erről. Nem úgy tűnik, mint aki egy nagyobbra nőt halandótól megijedne, bár meghökken kissé a kérdésre.*
-Erre... sajnos nem tudok mit mondani. És abban is bizonytalan vagyok, hogy mindenki számára tudunk széket adni. Ambrus gazda küldött téged?
*Kiszúrja a lovas urat is és pillanatnyi morgását gyorsan elsuhintja. Hátraszól a parasztos házikóba, harsánysága ellenére a hangja még így is kellemes.*
-Marella, kösd le az ebet és nézd meg, tudunk-e elég tányérral szolgálni, rengeteg vendégünk lett, úgyhogy azt a lustaságot is keresd elő!
*Majd visszafordul a társasághoz.*
-Előre is elnézéseteket kérem, hogy ilyen szedett-vedett állapotban lesz a ház, ritkán jönnek vendégek. Mostanában már a szomszédok se jönnek át. A lovat kössétek ki. És, ha kérhetem, a veszélyes eszközöket bent az ajtó mellett hagyják. Hogy az otthon békéje megmaradjon.
*Majd vendéglátójuk el is indul, pár lépés után persze hátranéz, hogy követik-e. A ház kellemesen barátságos, az a régi nagycsaládi ház, melyen az avatott szem meglátja, hogy pár szoba később lett odatoldozva, de a közeli erdő fáiból épült és a szalmatető eredetén se kell sokat gondolkodni. Nem túl messze egy kis kút, mellette eldőlve a vödör is ott hever.*
-Csak óvatosan az ajtóban könnyű elbukni.
*Amint közel érnek, hallatszanak sürgölődés zajai, fa csikordul a fán, koppannak ismeretlen tárgyak.*
-Azért remélem nem törnek össze semmit...
2073. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-11-12 19:47:14
Üzenet elküldve: 2018-11-12 19:47:14
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//A kandalló melege//
* A fiatal elf magányosan érkezik, egy szürke ló hátán. Íja a hátán, az ideg a mellkasán feszül meg, hogy ott tarthassa a fegyvert. A tegezek szintén a hátán, bármilyen kényelmetlen is. Egyszer elég volt, hogy a lova meglépett a munícióval. Maga sem tudja, hogy miért keltette fel az érdeklődését a történet, de úgy tűnik, hogy nincs ezzel egyedül. Egy elég szedett vetett társaságot lát, de egyik sem tűnik fajtársának. Hiába érkezik utolsóként, az óriás öblös hangját ő is hallja. Szívesen fordítaná lovát az ellentétes irányba a kérdést hallva, de nem tesz így, mert hajtja a kalandvágy. Nem utasíthatja el mindenkinek a társaságát valamilyen mondvacsinált ürüggyel, örökké nem. Sóhajtva közelíti meg a társaságot, de nem integet, és nem is kiabál. Bemutatkozásnak se látja még jelentőségét, egyelőre csendes megfigyelő csupán. *
* A fiatal elf magányosan érkezik, egy szürke ló hátán. Íja a hátán, az ideg a mellkasán feszül meg, hogy ott tarthassa a fegyvert. A tegezek szintén a hátán, bármilyen kényelmetlen is. Egyszer elég volt, hogy a lova meglépett a munícióval. Maga sem tudja, hogy miért keltette fel az érdeklődését a történet, de úgy tűnik, hogy nincs ezzel egyedül. Egy elég szedett vetett társaságot lát, de egyik sem tűnik fajtársának. Hiába érkezik utolsóként, az óriás öblös hangját ő is hallja. Szívesen fordítaná lovát az ellentétes irányba a kérdést hallva, de nem tesz így, mert hajtja a kalandvágy. Nem utasíthatja el mindenkinek a társaságát valamilyen mondvacsinált ürüggyel, örökké nem. Sóhajtva közelíti meg a társaságot, de nem integet, és nem is kiabál. Bemutatkozásnak se látja még jelentőségét, egyelőre csendes megfigyelő csupán. *
2072. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-11-09 22:54:13
Üzenet elküldve: 2018-11-09 22:54:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
//A kandalló melege//
* Tehát Morwon elindult a szántóföldre, habár arra nem teljesen emlékszik, hogy milyen indíttatásból. Egyik reménye, hogy útközben eszébe jut, a másik pedig, hogy ha nem, akkor majd beugrik Kalácsfalvára, hátha találkozik néhány ismerőssel. Vagy legalábbis ott is iszik egyet a falusiakkal.
Az igazság az, hogy útközben sem lett sokkal okosabb, így csak a bolondok szerencséjének, vagy az istenek (szellemek, manók, kicsi zöld gnómok) furfangjának köszönheti, hogy mégis jó helyre jött. Már, ha egyáltalán jó helyre jött. Persze lévén, hogy céltalanul érkezett, mindössze azért, hogy meglelje célját, alighanem helyben van.
~ Ha mást nem, sört biztos adnak. Ahol ennyi búza van, ott csak terem sör is! ~ Vonja le az egyébként rendkívül logikus következtetést, miközben afelé az épület felé bandukol, amelyik… Nos, egyértelmű, hogy melyik felé: ahol lát két-három alakot. Mégis ki látott már olyat, hogy egy tapasztalt kalandor ne találja meg kalandjának kezdőhelyét egy végtelen pusztán és egyből mellé két leendő társát?! Alighanem most is így van, de ennyire talán még nem kéne előreszaladni. Vagy hát… *
– Üdv nektek, kicsi népek! * Kiált az épület előtt ácsorgóknak, már bőven azelőtt, hogy az indokolt lenne. Természetesen hatalmas karját lóbálja hozzá, mert azt úgy illik és ezzel bizonyítja is békés szándékát.
Hatalmas léptekkel közelít, úgyhogy ha valaki berezelt az igen nagyra nőtt férfitól, az jobban teszi, ha mihamarabb a távozás hímes mezejére lép. Viszont, ha maradnak, rövidesen még nagyobbnak láthatják az óriást és ezzel párhuzamosan hangja is megnő. *
– Én vagyok a Morwon, ti kik vagytok? Oszt' nem toggyátok véletlen, mi járatban vagyok errefelé?!
* Tehát Morwon elindult a szántóföldre, habár arra nem teljesen emlékszik, hogy milyen indíttatásból. Egyik reménye, hogy útközben eszébe jut, a másik pedig, hogy ha nem, akkor majd beugrik Kalácsfalvára, hátha találkozik néhány ismerőssel. Vagy legalábbis ott is iszik egyet a falusiakkal.
Az igazság az, hogy útközben sem lett sokkal okosabb, így csak a bolondok szerencséjének, vagy az istenek (szellemek, manók, kicsi zöld gnómok) furfangjának köszönheti, hogy mégis jó helyre jött. Már, ha egyáltalán jó helyre jött. Persze lévén, hogy céltalanul érkezett, mindössze azért, hogy meglelje célját, alighanem helyben van.
~ Ha mást nem, sört biztos adnak. Ahol ennyi búza van, ott csak terem sör is! ~ Vonja le az egyébként rendkívül logikus következtetést, miközben afelé az épület felé bandukol, amelyik… Nos, egyértelmű, hogy melyik felé: ahol lát két-három alakot. Mégis ki látott már olyat, hogy egy tapasztalt kalandor ne találja meg kalandjának kezdőhelyét egy végtelen pusztán és egyből mellé két leendő társát?! Alighanem most is így van, de ennyire talán még nem kéne előreszaladni. Vagy hát… *
– Üdv nektek, kicsi népek! * Kiált az épület előtt ácsorgóknak, már bőven azelőtt, hogy az indokolt lenne. Természetesen hatalmas karját lóbálja hozzá, mert azt úgy illik és ezzel bizonyítja is békés szándékát.
Hatalmas léptekkel közelít, úgyhogy ha valaki berezelt az igen nagyra nőtt férfitól, az jobban teszi, ha mihamarabb a távozás hímes mezejére lép. Viszont, ha maradnak, rövidesen még nagyobbnak láthatják az óriást és ezzel párhuzamosan hangja is megnő. *
– Én vagyok a Morwon, ti kik vagytok? Oszt' nem toggyátok véletlen, mi járatban vagyok errefelé?!
2071. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-11-08 09:01:40
Üzenet elküldve: 2018-11-08 09:01:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A kandalló melege//
*Miután Lastar kellően kipihente magát, nekivágott az útnak a szántóföldek felé, hiszen legutolsó kapott információja szerint, ott kell lennie annak, akit keres, aki majd feladattal látja el őt.* ~Meg talán egy kis borral, vagy pálinkával! Esetleg egy jófajta ebéddel!~ *El se tudna tévedni, de főleg azért nem, mert egyszer dolgozott már itt a környéken egy betakarításkor. Nem kapott érte túl sokat, de addig sem gondolt a piára, és legalább lefoglalta, hogy érezze haszontalan semmirekellőnek magát, mint úgy általában mindig, ha nem néz a korsó, vagy az üveg fenekére. Hamar megtalálja a gazda telkét, ami szinte az egyetlen a környéken, amin rendesen van termés.* ~Be kéne ezt is rakni a raktárba! Lehet megkérdem a gazdát, hogy kell-e benne segítség! Ha már úgyis itt vagyok!~ *Kint egy asszony éppen dolgozik, akire az ork nem is igazán figyel fel, hanem sokkal inkább a mellette álló, egész jóképű férfira, akiről nagyon is látszik, hogy kalandorféle, és nem valami háztáji jószág.*
-Szóval nem én vagyok az első, aki a gazdát keresi! *Áll meg kettejük előtt csípőre tett kézzel, és várja, hogy kapjon egy beszámolót jövőbeni feladtukról.*
-Remélem akad itt munka részemre is! Engedelmükkel be is mutatkoznék! *Hajol meg kissé.*
-Lastar Harg! Jelenlegi munkanélküli, de remélem ez hamar megoldódik! *Húzza vigyorba apró agyaros képét.*
*Miután Lastar kellően kipihente magát, nekivágott az útnak a szántóföldek felé, hiszen legutolsó kapott információja szerint, ott kell lennie annak, akit keres, aki majd feladattal látja el őt.* ~Meg talán egy kis borral, vagy pálinkával! Esetleg egy jófajta ebéddel!~ *El se tudna tévedni, de főleg azért nem, mert egyszer dolgozott már itt a környéken egy betakarításkor. Nem kapott érte túl sokat, de addig sem gondolt a piára, és legalább lefoglalta, hogy érezze haszontalan semmirekellőnek magát, mint úgy általában mindig, ha nem néz a korsó, vagy az üveg fenekére. Hamar megtalálja a gazda telkét, ami szinte az egyetlen a környéken, amin rendesen van termés.* ~Be kéne ezt is rakni a raktárba! Lehet megkérdem a gazdát, hogy kell-e benne segítség! Ha már úgyis itt vagyok!~ *Kint egy asszony éppen dolgozik, akire az ork nem is igazán figyel fel, hanem sokkal inkább a mellette álló, egész jóképű férfira, akiről nagyon is látszik, hogy kalandorféle, és nem valami háztáji jószág.*
-Szóval nem én vagyok az első, aki a gazdát keresi! *Áll meg kettejük előtt csípőre tett kézzel, és várja, hogy kapjon egy beszámolót jövőbeni feladtukról.*
-Remélem akad itt munka részemre is! Engedelmükkel be is mutatkoznék! *Hajol meg kissé.*
-Lastar Harg! Jelenlegi munkanélküli, de remélem ez hamar megoldódik! *Húzza vigyorba apró agyaros képét.*
2070. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-11-07 10:59:44
Üzenet elküldve: 2018-11-07 10:59:44
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//A kandalló melege//
*A szántóföldek látványa most nem épp a legszívderítőbb képet mutatják. Arsenor járt már erre, de most szinte rá se ismer. Úgy tűnik a háború megtette a hatását.*
~Ennek meglesz még a böjtje. Ha jön a tél akkor a város kellemetlen helyzetbe kerül a földek nélkül.~
*De legalább még könnyebb megtalálni az adott birtokot. A teregető nő láttán Arsenor először felderül majd kicsit zavarba jön. Persze hamar megtalálja a hangját.*
-Jó napot! Ugye ez Ambres gazda birtoka? A fogadóban hallottam, hogy kalandorokat keresnek. Itthon van az ura?
*A szántóföldek látványa most nem épp a legszívderítőbb képet mutatják. Arsenor járt már erre, de most szinte rá se ismer. Úgy tűnik a háború megtette a hatását.*
~Ennek meglesz még a böjtje. Ha jön a tél akkor a város kellemetlen helyzetbe kerül a földek nélkül.~
*De legalább még könnyebb megtalálni az adott birtokot. A teregető nő láttán Arsenor először felderül majd kicsit zavarba jön. Persze hamar megtalálja a hangját.*
-Jó napot! Ugye ez Ambres gazda birtoka? A fogadóban hallottam, hogy kalandorokat keresnek. Itthon van az ura?
2069. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-11-07 01:10:49
Üzenet elküldve: 2018-11-07 01:10:49
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
//A kandalló melege//
*A fogadós utasításai konkrétak és tiszták voltak, de egyébként se lenne nehéz eltévelyedni. Artheniortól az első nyugatra leágazó ösvény és... tényleg nem sok lelket látni a vidékeken dolgozni. Az érett búza aranysivataga és a kátrány feketesége festi meg a vidéket, egyik oldalt a kalászok búsan húzzák le fejük, hogy nincs ki leszedje őket, a másikon pedig csak hamu és szén, hisz ki nem tartott igényt a birtokra inkább a lángok markába dobta veteményét minthogy idegenek kezére jusson.*
*Ambres gazda birtoka az előbbi kórságban szenved, a sárga kalászok hullámainak súlya és elhanyagolt felelőssége van. Az ajtó előtt épp a teregetést végzi egy nő, talán a feleség, kinek hófehér hajzuhataga selymesen hullik vállára és amikor nem ügyel, hogy kacéran oldalra libbentse kezével, akkor nem szégyellt dekoltázsára is és örömmel hagyja abba a teregetés nyűgjeit, hogy daliás kalandorok előtt kérkedhessen azzal, amivel az égiek megáldották.*
*A fogadós utasításai konkrétak és tiszták voltak, de egyébként se lenne nehéz eltévelyedni. Artheniortól az első nyugatra leágazó ösvény és... tényleg nem sok lelket látni a vidékeken dolgozni. Az érett búza aranysivataga és a kátrány feketesége festi meg a vidéket, egyik oldalt a kalászok búsan húzzák le fejük, hogy nincs ki leszedje őket, a másikon pedig csak hamu és szén, hisz ki nem tartott igényt a birtokra inkább a lángok markába dobta veteményét minthogy idegenek kezére jusson.*
*Ambres gazda birtoka az előbbi kórságban szenved, a sárga kalászok hullámainak súlya és elhanyagolt felelőssége van. Az ajtó előtt épp a teregetést végzi egy nő, talán a feleség, kinek hófehér hajzuhataga selymesen hullik vállára és amikor nem ügyel, hogy kacéran oldalra libbentse kezével, akkor nem szégyellt dekoltázsára is és örömmel hagyja abba a teregetés nyűgjeit, hogy daliás kalandorok előtt kérkedhessen azzal, amivel az égiek megáldották.*
2068. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-11-01 22:13:52
Üzenet elküldve: 2018-11-01 22:13:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Arthenior felé//
* Indulnak tovább, mikor Laor felteszi a kérdést. Elsőknt a fiú válaszol, erre aztán Riri is bólogat, bár neki Laor múlt este fejmozdulattal jelezte, hogy tényleg a hölgy miatt mennek, aki a mágián égett, de egy fejmozdulat nem tud litániákat zengeni. *
- Én se tudok többet a fiúnál, ám azzal tisztában vagyok, hogy én miért megyek oda. Megvédeni titeket valamitől, ami ellen karddal és nyilakkal nem lehet szembeszállni. Ne aggódjatok, biztos kezekben vagytok - * paskolja meg táskáját, ahol az üvegcsék meg is györrennek * - mindent beleadok, hoy senkinek se essen baja. - * Hangja eltökéltséggel van tele, szemei pedig csillognak a hittől, bizony, ha az utolsó tette is lesz, de akkor is felveszi a kesztyűt a halál ellen. *
* Indulnak tovább, mikor Laor felteszi a kérdést. Elsőknt a fiú válaszol, erre aztán Riri is bólogat, bár neki Laor múlt este fejmozdulattal jelezte, hogy tényleg a hölgy miatt mennek, aki a mágián égett, de egy fejmozdulat nem tud litániákat zengeni. *
- Én se tudok többet a fiúnál, ám azzal tisztában vagyok, hogy én miért megyek oda. Megvédeni titeket valamitől, ami ellen karddal és nyilakkal nem lehet szembeszállni. Ne aggódjatok, biztos kezekben vagytok - * paskolja meg táskáját, ahol az üvegcsék meg is györrennek * - mindent beleadok, hoy senkinek se essen baja. - * Hangja eltökéltséggel van tele, szemei pedig csillognak a hittől, bizony, ha az utolsó tette is lesz, de akkor is felveszi a kesztyűt a halál ellen. *
2067. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-11-01 17:16:35
Üzenet elküldve: 2018-11-01 17:16:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*A szántóföldekhez érve alaposan körbenéz. Változott a táj, mióta frissen szabadulva a Krenkataurból épp ezen az úton igyekezett vissza Artheniorba. Így utólag már nem is érti, mi a fenéért ment vissza, valószínűleg akkor sem volt jobb ötlete.
Talán inkább haza kellett volna térnie Lichanechbe, mostanra már biztosan összeszedett volna valami szerencsétlent, aki elveszi és már megszülhetett volna legalább egy kölyköt. Ez a képtelen gondolat halvány mosolyt csal az arcára.
Tisztában van vele, hogy túl sok lehetősége nincsen. Nagyot sóhajtva pillant a birtokok irányába.*
~Végül is, veszítenivalóm nincsen~
*Azzal pedig, kissé még bizonytalanul, megindul kedvenc raboskodóhelye irányába.*
Talán inkább haza kellett volna térnie Lichanechbe, mostanra már biztosan összeszedett volna valami szerencsétlent, aki elveszi és már megszülhetett volna legalább egy kölyköt. Ez a képtelen gondolat halvány mosolyt csal az arcára.
Tisztában van vele, hogy túl sok lehetősége nincsen. Nagyot sóhajtva pillant a birtokok irányába.*
~Végül is, veszítenivalóm nincsen~
*Azzal pedig, kissé még bizonytalanul, megindul kedvenc raboskodóhelye irányába.*
2066. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-10-30 00:33:06
Üzenet elküldve: 2018-10-30 00:33:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Arthenior felé//
* A többiek elhelyezkednek a bakon, Pash pedig továbbra is a lován marad, és így indulnak tovább a piacról. Mivel nem érzi úgy, hogy fecsegéssel kellene kitölteni az időt, ezért némán sétáltatja a csatamént, de azért sorakoznak benne a kérdések persze. Szerencsére úgy tűnik, hogy a legfontosabbra hamarosan választ kaphat, amikor Laor feltesz egy kérdést. *
- Alapvetően azt mondanám, hogy feldúlni a várost a Hadúr feleségének halála miatt, de ehhez igen kevesen vagyunk. * Néz végig magukon. * Szóval arra tippelnék, hogy valami más lehet a dologban. Először arra gondoltam, hogy valaki fontosat kell megölnünk, de aztán elvetettem. Nem vagyok orvgyilkosnak képezve, szóval csekély a valószínűsége, hogy ilyesmit várna el tőlem a vashegy ura. A szekér alapján valamit el kell hoznunk. Ennyit tudok csupán. * Válaszol a fiú, aki bele se gondol, hogy Laor valószínűleg egy egyszerű "nem"-mel is beérte volna, számára evidens, hogy válaszol a kérdésre a lehető legjobb tudása szerint. Persze most kíváncsian várja, hogy választ kapjon, illetve azt, hogy a tündér milyen következtetéseket vont le a helyzetükről. *
* A többiek elhelyezkednek a bakon, Pash pedig továbbra is a lován marad, és így indulnak tovább a piacról. Mivel nem érzi úgy, hogy fecsegéssel kellene kitölteni az időt, ezért némán sétáltatja a csatamént, de azért sorakoznak benne a kérdések persze. Szerencsére úgy tűnik, hogy a legfontosabbra hamarosan választ kaphat, amikor Laor feltesz egy kérdést. *
- Alapvetően azt mondanám, hogy feldúlni a várost a Hadúr feleségének halála miatt, de ehhez igen kevesen vagyunk. * Néz végig magukon. * Szóval arra tippelnék, hogy valami más lehet a dologban. Először arra gondoltam, hogy valaki fontosat kell megölnünk, de aztán elvetettem. Nem vagyok orvgyilkosnak képezve, szóval csekély a valószínűsége, hogy ilyesmit várna el tőlem a vashegy ura. A szekér alapján valamit el kell hoznunk. Ennyit tudok csupán. * Válaszol a fiú, aki bele se gondol, hogy Laor valószínűleg egy egyszerű "nem"-mel is beérte volna, számára evidens, hogy válaszol a kérdésre a lehető legjobb tudása szerint. Persze most kíváncsian várja, hogy választ kapjon, illetve azt, hogy a tündér milyen következtetéseket vont le a helyzetükről. *
2065. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-10-28 11:06:32
Üzenet elküldve: 2018-10-28 11:06:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Arthenior felé//
*Mivel a többieknek nincs dolga a piacon, el is indulnak. Felsegíti Ririt maga mellé a bakra, aztán indulásra nógatja a csapzott igást. Elnéz a ló kajla fülei között, és kicsit elmosolyodik. Szegény pára, öreg korára meleg istállót, illatos szénát érdemelne, de erre jelen állás szerint kevés esélye van. Bár ki tudja? Már a szántók mellett vezető csapáson zötykölődnek amikor ez eszébe jut, és erről az is, hogy vajon társai mennyit tudnak?*
- Tudjátok, hogy miért megyünk Artheniorba? *néz először a tündérre, aztán új paripája hátán parádézó Pashra. Könnyen lehet, hogy nekik nem volt alkalmuk szót váltani Kagannal, és több szempontból sem lenne helyes, ha nem igazítaná el őket. Legalább röviden. Bár Artheniorig még bőven van idejük.*
*Mivel a többieknek nincs dolga a piacon, el is indulnak. Felsegíti Ririt maga mellé a bakra, aztán indulásra nógatja a csapzott igást. Elnéz a ló kajla fülei között, és kicsit elmosolyodik. Szegény pára, öreg korára meleg istállót, illatos szénát érdemelne, de erre jelen állás szerint kevés esélye van. Bár ki tudja? Már a szántók mellett vezető csapáson zötykölődnek amikor ez eszébe jut, és erről az is, hogy vajon társai mennyit tudnak?*
- Tudjátok, hogy miért megyünk Artheniorba? *néz először a tündérre, aztán új paripája hátán parádézó Pashra. Könnyen lehet, hogy nekik nem volt alkalmuk szót váltani Kagannal, és több szempontból sem lenne helyes, ha nem igazítaná el őket. Legalább röviden. Bár Artheniorig még bőven van idejük.*
2064. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-10-27 18:34:28
Üzenet elküldve: 2018-10-27 18:34:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 824
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 824
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
*Ahogy lassan a szántóföldekhez érkezik eszébe jutnak nem is olyan régi emlékek. Kicsit el is önti a nosztalgia ahogy visszaemlékszik miként zötykölődtek egy ismeretlen szekerén, éhesen, szomjasan, fáradtan és kellemetlen élményekkel maguk mögött. Eszébe jut Darenahr, Samonyr, még ők is kicsit hiányozni kezdenek neki, holott egyiküket sem kedvelte igazán. Jó, a nemes férfit hol igen, hol nem. Coralynde is előtör tudatának felszínére, a makrancos szépség, aki barátjául fogadta egy cipő reményében. Megmosolyogja ezt, és meg is bánja kicsit, hogy felpofozta. Persze csak egy pillanatig, utána rájön mennyire igaza volt, ugyanakkor most örülne ha Coralynde itt lenne vele. Azzal vigasztalja magát, hogy ugyan most külön utakon járnak, de egyszer még lesz szerencséjük egymáshoz, mert modora ellenére kedveli a lányt és szerinte sok lehetőség rejlik benne.*
2063. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-10-26 23:49:30
Üzenet elküldve: 2018-10-26 23:49:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Nincs azonnali megoldás mindenre. A problémák orvoslása lassú, embert próbáló feladat. De a választ mindenképp a Torony és a mágia rejti.
Ő maga nem szerencsevadász, sosem volt az a kalandor típus. Világ életében biztosra ment, rizikót pedig csak legszükségesebb esetekben vállalt. Most sincs ez másképp, a Toronyba sem szerencsét próbálni érkezett. Nem hisz a szerencsében.
Minden kezdet nehéz, mint mondják. Ezzel nehéz is lenne vitatkozni. De az alapok már készen állnak, most már csak építkezni kell.
Zsong a feje a rengeteg gondolattól, ötletek és tervek kergetik egymást, miközben szép lassan maga mögött hagyja a földeket. Ideje az útra koncentrálni, az előtte álló zöld tengeren átvágni nem gyerekjáték.*
Ő maga nem szerencsevadász, sosem volt az a kalandor típus. Világ életében biztosra ment, rizikót pedig csak legszükségesebb esetekben vállalt. Most sincs ez másképp, a Toronyba sem szerencsét próbálni érkezett. Nem hisz a szerencsében.
Minden kezdet nehéz, mint mondják. Ezzel nehéz is lenne vitatkozni. De az alapok már készen állnak, most már csak építkezni kell.
Zsong a feje a rengeteg gondolattól, ötletek és tervek kergetik egymást, miközben szép lassan maga mögött hagyja a földeket. Ideje az útra koncentrálni, az előtte álló zöld tengeren átvágni nem gyerekjáték.*
2062. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-10-26 14:13:18
Üzenet elküldve: 2018-10-26 14:13:18
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A Mágustorony felé tartó csoport//
*A főtharg elől, a csajok utána, a sort a két ványadt mágus, meg a csendes íjászfickó zárja. Ebből a menőbb éppen az orrát piszkálja férfiasan, amíg a másik hablatyolgat.*
- Fogalmam sincs, elfogadná-e. *meg különösebben jelentőségét sem látja, mert lóhátról meglehetősen nehéz varázsolni, főleg akkor, ha mozdulatok, vagy tánclépések is kellenek a mágia létrehozásához. Az idéző körökről és más egyébről nem is szólva.*
- Leginkább a tűz az erősséggem... érted, gyújtogatás, perzselés, női szívek lángra lobbantása... *kacsint egy nagyot a békaszemével.*
- Meg még néhány apróság, de régebben más volt. *Mielőtt ezek a rohadványos istenek megjelentek és felforgattak mindent.*
*Nairada ekkor szólal meg, és mivel Kriyon éppen lángra lobbanó női szívekről beszélt (na meg azokra és csatolmányaikra, különösen egy bizonyos nőre gondolt), sajnos előbb mozdul a nyelve, mint az agya.*
- Akkor a legjobbtól fogok tanulni, kisasszony! *mosolyodik el, és ez a mosoly rendkívül sokatmondóra sikeredve, amellett nem is oly régi, többrendbeli emlékre támaszkodva kúszik elő az arcára. Számos közös lovaglós élményük villan fel elméjében, amitől hirtelen baromira törni kezdi a nyeregkápa előröl.*
*A főtharg elől, a csajok utána, a sort a két ványadt mágus, meg a csendes íjászfickó zárja. Ebből a menőbb éppen az orrát piszkálja férfiasan, amíg a másik hablatyolgat.*
- Fogalmam sincs, elfogadná-e. *meg különösebben jelentőségét sem látja, mert lóhátról meglehetősen nehéz varázsolni, főleg akkor, ha mozdulatok, vagy tánclépések is kellenek a mágia létrehozásához. Az idéző körökről és más egyébről nem is szólva.*
- Leginkább a tűz az erősséggem... érted, gyújtogatás, perzselés, női szívek lángra lobbantása... *kacsint egy nagyot a békaszemével.*
- Meg még néhány apróság, de régebben más volt. *Mielőtt ezek a rohadványos istenek megjelentek és felforgattak mindent.*
*Nairada ekkor szólal meg, és mivel Kriyon éppen lángra lobbanó női szívekről beszélt (na meg azokra és csatolmányaikra, különösen egy bizonyos nőre gondolt), sajnos előbb mozdul a nyelve, mint az agya.*
- Akkor a legjobbtól fogok tanulni, kisasszony! *mosolyodik el, és ez a mosoly rendkívül sokatmondóra sikeredve, amellett nem is oly régi, többrendbeli emlékre támaszkodva kúszik elő az arcára. Számos közös lovaglós élményük villan fel elméjében, amitől hirtelen baromira törni kezdi a nyeregkápa előröl.*
2061. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-10-26 09:15:10
Üzenet elküldve: 2018-10-26 09:15:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Mágustorony felé tartó csoport//
*A társaság meglehetősen jó ütemben halad. Syv út közben kissé lelassítja lovát és a csoport végére lemaradva követi a többieket. Habár nagy veszély nem fenyegeti a kompániát azért mégiscsak fő a biztonság, jobb, ha elől és hátul is egy-egy fegyveres zárja a menetet. Lassan a tharg erőd magasra törő szikláinak képét felváltják a lankás szántóföldek. Az útitársak beszélgetésének zümmögésétől eltekintve a környék csendes és nyugodt. Syv korábban a városban sok történetet hallott a környék apró tanyáiról és a sötétség ellen folytatott háború idejéről. Tekintetét körbehordozva a tájon nehezen tudja odaképzelni az elhangzott történeteket szörnyekről és bánatról. *
~ A természet, lassan de biztosan gyógyítja önmagát. ~ *Jegyzi meg magában az elf, miközben szemeit újra az előtte haladók irányába fordítja. Hegyes fülei akarva-akaratlanul terelik agya hallásközpontja felé a társaság beszélgetésének hangjait. Nairada Kriyon-nak célzott incselkedésén jót mosolyog, de egyelőre magától Syv nem elegyedik beszélgetésbe.*
*A társaság meglehetősen jó ütemben halad. Syv út közben kissé lelassítja lovát és a csoport végére lemaradva követi a többieket. Habár nagy veszély nem fenyegeti a kompániát azért mégiscsak fő a biztonság, jobb, ha elől és hátul is egy-egy fegyveres zárja a menetet. Lassan a tharg erőd magasra törő szikláinak képét felváltják a lankás szántóföldek. Az útitársak beszélgetésének zümmögésétől eltekintve a környék csendes és nyugodt. Syv korábban a városban sok történetet hallott a környék apró tanyáiról és a sötétség ellen folytatott háború idejéről. Tekintetét körbehordozva a tájon nehezen tudja odaképzelni az elhangzott történeteket szörnyekről és bánatról. *
~ A természet, lassan de biztosan gyógyítja önmagát. ~ *Jegyzi meg magában az elf, miközben szemeit újra az előtte haladók irányába fordítja. Hegyes fülei akarva-akaratlanul terelik agya hallásközpontja felé a társaság beszélgetésének hangjait. Nairada Kriyon-nak célzott incselkedésén jót mosolyog, de egyelőre magától Syv nem elegyedik beszélgetésbe.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4712-4731