Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 109 (2161. - 2180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4704-4723
2180. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-01-18 23:12:24
Üzenet elküldve: 2019-01-18 23:12:24
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
// A kandalló melege //
//Morwon Loree Dedion//
*Habár kétszer szerencséje volt ugyanazzal a trükkel rászedni a bestiát, de a szelek gyorsan változnak. A bestia is felhergelődött a dobálgatás nyomán, így nem kell hibára kényszeríteni és örömmel szakítaná le az őt reptetgető kart, hisz az kerül legelőször útjába, amint támadásába kezd. Morwonnak sovány vigasza, hogy a dög balos étvágyú, így nem a fegyverforgató karja roppan meg, ahogy az bestia fogai úgy siklanak a bőre alá, mint forró kés a vajba. Még ha az óriás könnyedén bírja a fájdalmat, ezzel rengeteg más problémája is lehet az érzésen túl. Azonban a megoldás is közel van, neki már csak három lépésre van a ház, ahol mind az ablakon való, nem túl elegáns bemozgást választhatja, vagy hatalmas méretéből adódóan fellát a padlásig, melyhez létrája nincs, de az ablakba lépve felmászhat. Először viszont egy nagyobb gondja, mégpedig az, hogy a dög egy nagyobbat ránt a karján, ahogy marcangoláshoz látna.*
//Dongnor Arsenor, Lastar Harg//
*Szerencséjüket megpecsételően, a fekete köd gyorsan oszolni is kezd, ahogy a zümmögő szárnyasok az ablak egy kitört üvegdarabján és a ház más résein kiszállnak. Úgy látszik, hogy valamitől az illúzió is már megszűnt, a szobájuk romos, korhadt és a száradt vér fröccsenésével festett falak és szétkarmolt falak árulkodnak arról, hogy valóban mit történt ezen az átkozott helyen. Nincs idejük sokat nézelődni, hisz valami még mindig nem kívánkozik eltűnni. Lastar oldalról megpróbálja felhasítani az épp Dongnorral elfoglalt dög nyakát, melybe félsikeresen beleállítja a lapátját, ahol két csigolya közé be is áll, a lény nyakába középig beállva. Nincs sok idejük cselekedni, ahogy a dög mellkasa Lastar felé kezd fordulni, melyet egyelőre a feje nem éppen annak módja szerint követ, nyilván előbbi tevékenysége nyomán. Arsenor sejtheti, hogy a lény féktelen gyűlöletének új célpontja lett, Lastar pedig emlékezhet, hogy ezt miként éli majd ki.*
//Morwon Loree Dedion//
*Habár kétszer szerencséje volt ugyanazzal a trükkel rászedni a bestiát, de a szelek gyorsan változnak. A bestia is felhergelődött a dobálgatás nyomán, így nem kell hibára kényszeríteni és örömmel szakítaná le az őt reptetgető kart, hisz az kerül legelőször útjába, amint támadásába kezd. Morwonnak sovány vigasza, hogy a dög balos étvágyú, így nem a fegyverforgató karja roppan meg, ahogy az bestia fogai úgy siklanak a bőre alá, mint forró kés a vajba. Még ha az óriás könnyedén bírja a fájdalmat, ezzel rengeteg más problémája is lehet az érzésen túl. Azonban a megoldás is közel van, neki már csak három lépésre van a ház, ahol mind az ablakon való, nem túl elegáns bemozgást választhatja, vagy hatalmas méretéből adódóan fellát a padlásig, melyhez létrája nincs, de az ablakba lépve felmászhat. Először viszont egy nagyobb gondja, mégpedig az, hogy a dög egy nagyobbat ránt a karján, ahogy marcangoláshoz látna.*
//Dongnor Arsenor, Lastar Harg//
*Szerencséjüket megpecsételően, a fekete köd gyorsan oszolni is kezd, ahogy a zümmögő szárnyasok az ablak egy kitört üvegdarabján és a ház más résein kiszállnak. Úgy látszik, hogy valamitől az illúzió is már megszűnt, a szobájuk romos, korhadt és a száradt vér fröccsenésével festett falak és szétkarmolt falak árulkodnak arról, hogy valóban mit történt ezen az átkozott helyen. Nincs idejük sokat nézelődni, hisz valami még mindig nem kívánkozik eltűnni. Lastar oldalról megpróbálja felhasítani az épp Dongnorral elfoglalt dög nyakát, melybe félsikeresen beleállítja a lapátját, ahol két csigolya közé be is áll, a lény nyakába középig beállva. Nincs sok idejük cselekedni, ahogy a dög mellkasa Lastar felé kezd fordulni, melyet egyelőre a feje nem éppen annak módja szerint követ, nyilván előbbi tevékenysége nyomán. Arsenor sejtheti, hogy a lény féktelen gyűlöletének új célpontja lett, Lastar pedig emlékezhet, hogy ezt miként éli majd ki.*
2179. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-01-18 20:20:18
Üzenet elküldve: 2019-01-18 20:20:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Garik//
*Miután kajabált egy jó nagyot, Garik hamarosan megérkezik hozzá az étellel és italokkal. Feljebb csüccsen, hogy azért ne fekve egyen már, mert akkor csak összemocskolja itt a kombinét meg a takarót.*
- Nem is szép vagyok, csak tiszta.
*Tudja ő jól, hogy Gariknak márpedig szép, csak szerénykedik kicsit. Közben engedelmeskedik a legénynek, nem erőlteti meg magát, hagyja hogy az étel a szájában landoljon általa.*
- Te Garik... Te nagyon jó levest tudol csinyálni! Édösanyád tanitott rá, ugyi? No majd ha kigyógyul Gizu, no akkor én főzök majd neked finom leveseket! Ó, szeressem én a pájinkát meg a bort is.
*A kérdésen elgondolkodik egy ideig, mintha olyan nehéz volna válaszolni rá.*
- Hát nekem nem vót még uram, se kérőm, se udvarlóm se. Nem jártam el sehova senkivel. Az én anyámék mindég rágták a filem, hogy na kéne mán valaki mer' vénjány leszek, de hát micsinyálhattam vón'?
*Megint foltnézés következik, aminek Gizu több okból is nagyon örül. Huncutul a legényre mosolyog.*
- Jaj hát nézzük akkó', hogy megvannak-é.
*Hagyja magát újból megvizsgálni, s akad rajta egy-két folt, amik valószínűleg akkor keletkezhettek, mikor elzuhant a piacon, vagy még azelőtt munka közben. A nagyja lemosódott róla fürdés közben.*
- Jó lesz a', nem vagyok én annyira beteges, ugyi?
*Néz vigyorogva Garikra, mint a tejbetök.*
- Ó, ha anyám meglátná, hogy itten kombinéba tetszelgek egy legénynek, elverne engem gallyseprüvel.
*Vagy esetleg a kenyérsütő lapátjával.*
*Miután kajabált egy jó nagyot, Garik hamarosan megérkezik hozzá az étellel és italokkal. Feljebb csüccsen, hogy azért ne fekve egyen már, mert akkor csak összemocskolja itt a kombinét meg a takarót.*
- Nem is szép vagyok, csak tiszta.
*Tudja ő jól, hogy Gariknak márpedig szép, csak szerénykedik kicsit. Közben engedelmeskedik a legénynek, nem erőlteti meg magát, hagyja hogy az étel a szájában landoljon általa.*
- Te Garik... Te nagyon jó levest tudol csinyálni! Édösanyád tanitott rá, ugyi? No majd ha kigyógyul Gizu, no akkor én főzök majd neked finom leveseket! Ó, szeressem én a pájinkát meg a bort is.
*A kérdésen elgondolkodik egy ideig, mintha olyan nehéz volna válaszolni rá.*
- Hát nekem nem vót még uram, se kérőm, se udvarlóm se. Nem jártam el sehova senkivel. Az én anyámék mindég rágták a filem, hogy na kéne mán valaki mer' vénjány leszek, de hát micsinyálhattam vón'?
*Megint foltnézés következik, aminek Gizu több okból is nagyon örül. Huncutul a legényre mosolyog.*
- Jaj hát nézzük akkó', hogy megvannak-é.
*Hagyja magát újból megvizsgálni, s akad rajta egy-két folt, amik valószínűleg akkor keletkezhettek, mikor elzuhant a piacon, vagy még azelőtt munka közben. A nagyja lemosódott róla fürdés közben.*
- Jó lesz a', nem vagyok én annyira beteges, ugyi?
*Néz vigyorogva Garikra, mint a tejbetök.*
- Ó, ha anyám meglátná, hogy itten kombinéba tetszelgek egy legénynek, elverne engem gallyseprüvel.
*Vagy esetleg a kenyérsütő lapátjával.*
2178. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-01-18 15:44:20
Üzenet elküldve: 2019-01-18 15:44:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Berin birtok//
*Mindenki megnyugszik. Mindenki nyugodt. Vagy gondolhatja ezt a felületes szemrevételező. Azért a kutyák nem fognak lihegve pitizni a két idegen előtt, ahogy Iwaa sem szándékozik keblére ölelni az ismeretleneket.
A macskát érintő kérdésre előbb az égre tekint, majd nagyot sóhajtva forgatja szemeit.*
-Ahogy az ismerősökhöz is, közömbösen.
*Mert a macskák már csak ilyenek, ezen viszont kár búslakodni, maga szeretetteljes mosollyal nyugtázza Bolyhos uraság allűrjeit, és egyre oldottabbnak tűnik a lány kedves érdeklődése miatt.
Fordul maga is Svir felé, várva annak válaszait, melyek nem bővelkednek éppen részletekben, de nincs is semmi meglepő abban, hogy egy tisztes férfi nem locsog úgy, mint egy ifjú leány. Személy szerint képes elfogadni Svir válaszát kielégítőnek, valóságtartalmához kétség sem férhet, tényleg arról jött, lóháton, látta.
A kérdés pattan vissza H'aranyának, most tekint reá, miközben fejét rázva ad választ a férfinek.*
-Nem, nem vártam vendégeket.
*A semmiből megjelenő H'aranya válasza már jobban izgatja, azt bevárva maga faggatózik tovább.*
-És merre tartotok? A város már nincs innen messze, de az erdőn túli várat is el lehet még érni sötétedés előtt lóháton. Meg a fogadót, és azt a furcsa kisebb erődöt is a mezőn.
*Nagyjából ez minden mi tőle telik, pontos útbaigazítás, hozzávetőlegesen ismert helyekhez.*
*Mindenki megnyugszik. Mindenki nyugodt. Vagy gondolhatja ezt a felületes szemrevételező. Azért a kutyák nem fognak lihegve pitizni a két idegen előtt, ahogy Iwaa sem szándékozik keblére ölelni az ismeretleneket.
A macskát érintő kérdésre előbb az égre tekint, majd nagyot sóhajtva forgatja szemeit.*
-Ahogy az ismerősökhöz is, közömbösen.
*Mert a macskák már csak ilyenek, ezen viszont kár búslakodni, maga szeretetteljes mosollyal nyugtázza Bolyhos uraság allűrjeit, és egyre oldottabbnak tűnik a lány kedves érdeklődése miatt.
Fordul maga is Svir felé, várva annak válaszait, melyek nem bővelkednek éppen részletekben, de nincs is semmi meglepő abban, hogy egy tisztes férfi nem locsog úgy, mint egy ifjú leány. Személy szerint képes elfogadni Svir válaszát kielégítőnek, valóságtartalmához kétség sem férhet, tényleg arról jött, lóháton, látta.
A kérdés pattan vissza H'aranyának, most tekint reá, miközben fejét rázva ad választ a férfinek.*
-Nem, nem vártam vendégeket.
*A semmiből megjelenő H'aranya válasza már jobban izgatja, azt bevárva maga faggatózik tovább.*
-És merre tartotok? A város már nincs innen messze, de az erdőn túli várat is el lehet még érni sötétedés előtt lóháton. Meg a fogadót, és azt a furcsa kisebb erődöt is a mezőn.
*Nagyjából ez minden mi tőle telik, pontos útbaigazítás, hozzávetőlegesen ismert helyekhez.*
2177. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-01-18 10:57:55
Üzenet elküldve: 2019-01-18 10:57:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Gizu//
*Elképedve mered a lányra, mert hát nem érti, mire föl ez a sok dicséret.*
- Gizuka! Ha az asszonyom leszel gondoskodnom kell rólad, hisz ez a férfi dóga, nem? *Mosolyogva rázza meg a fejét, majd magára hagyja a lányt, hadd tisztálkodjon jó alaposan. Ugyan nem érezte büdösnek, de azok a foltok azért csak ott voltak, meg hát tisztán sokkal kellemesebb az ágyba feküdni. Egy pillanatra eszébe jut, hogy kulcslyukon leskelődjön kissé, alig bírja legyűrni a késztetést, de aztán elengedi, pedig Gizu igencsak szemrevaló teremtés, fel is... serken tőle a vére rendesen. Halkan sóhajtva a konyhába sétál, majd zöldséget vesz elő és megpucolja, előtte megint csak lábasban vizet is forral, mert csak a forró leves az igazi. Van a kamrában némi hús is, még maradt a múltkori vágásról kocsonyába való, hát azt is belefőzi, de csak miután a csontról lepucolta. Egy jó velős csontot azért benne hagy, hátha szereti a jány. Sózza, borsozza, aztán csak leül és türelmesen várakozik, közben fejben már a kikérést fontolgatja, mert az egy fontos dolog. A kiabálást hallva lassan feláll:*
- Megyek, kicsi kincsem! *Kajabál vissza, előtte tálcán mer a már kész levesből, agyagpohárban friss házi bort is tölt, meg egy kis kupica pálinkát, az jót tesz a betegségre. A tea majd jó lesz, ha felkel, ennyi tűz most elég a jánynak egyszerre. Az ajtón belépve aztán leesik az álla, mert Gizu még a haját is megmosta, s most ott van frissen és üdén, no meg kívánatosan.*
- Ejj, be szép vagy, te Gizu. *Csóválja a fejét nagy sóhajtozva, aztán az ágy szélére ül az előkészített étellel. Kanalat fog, aztán mer a lánynak, még egy kicsit meg is fújja:*
- Pihenj csak Gizukám, majd én ötetlek téged, szerelmem. Még gyenge vagyol, nem kell megerőltesd magad! *Ha Gizu belemegy, szépen kanalazza neki a levest, ahogy a lánynak jó.*
- Van itt egy kis pálinka is, azt mög köll inni, mer jót tesz. Osztán van itt bor is, házi! *Emeli ki nagy büszkén, mert hát aztat meg ő csinálta.*
- Azt Gizu, mondd csak. Urad vót e már? Vagy én leszek az első? *Kérdezi természetesen, mert hát ezeket a dolgokat meg kell beszélni.* Nekem nem volt még asszonyom, csak amolyan faluszéli pillantós. *Vonja meg a vállát.* Anyám nem engedte, aszonta elébb dógozzak, aztán majd eccer lehet. *Márpedig abban biztos, hogy most jött el a pillanat.*
- A fótjaidat meg meg kell néznem még egyszer, eltűntek e, biztos, ami biztos, nem ám ott fityegnek még, hogy a brant egye ki, akkor erősebb gyógyszer kell majd! *Mondja ám a legény, persze csak Gizu asszonyos testét akarja mán megin végigtapperolni, meg tüzetesen megnézni. Ejj, ez a legény, de kíváncsi természet.*
*Elképedve mered a lányra, mert hát nem érti, mire föl ez a sok dicséret.*
- Gizuka! Ha az asszonyom leszel gondoskodnom kell rólad, hisz ez a férfi dóga, nem? *Mosolyogva rázza meg a fejét, majd magára hagyja a lányt, hadd tisztálkodjon jó alaposan. Ugyan nem érezte büdösnek, de azok a foltok azért csak ott voltak, meg hát tisztán sokkal kellemesebb az ágyba feküdni. Egy pillanatra eszébe jut, hogy kulcslyukon leskelődjön kissé, alig bírja legyűrni a késztetést, de aztán elengedi, pedig Gizu igencsak szemrevaló teremtés, fel is... serken tőle a vére rendesen. Halkan sóhajtva a konyhába sétál, majd zöldséget vesz elő és megpucolja, előtte megint csak lábasban vizet is forral, mert csak a forró leves az igazi. Van a kamrában némi hús is, még maradt a múltkori vágásról kocsonyába való, hát azt is belefőzi, de csak miután a csontról lepucolta. Egy jó velős csontot azért benne hagy, hátha szereti a jány. Sózza, borsozza, aztán csak leül és türelmesen várakozik, közben fejben már a kikérést fontolgatja, mert az egy fontos dolog. A kiabálást hallva lassan feláll:*
- Megyek, kicsi kincsem! *Kajabál vissza, előtte tálcán mer a már kész levesből, agyagpohárban friss házi bort is tölt, meg egy kis kupica pálinkát, az jót tesz a betegségre. A tea majd jó lesz, ha felkel, ennyi tűz most elég a jánynak egyszerre. Az ajtón belépve aztán leesik az álla, mert Gizu még a haját is megmosta, s most ott van frissen és üdén, no meg kívánatosan.*
- Ejj, be szép vagy, te Gizu. *Csóválja a fejét nagy sóhajtozva, aztán az ágy szélére ül az előkészített étellel. Kanalat fog, aztán mer a lánynak, még egy kicsit meg is fújja:*
- Pihenj csak Gizukám, majd én ötetlek téged, szerelmem. Még gyenge vagyol, nem kell megerőltesd magad! *Ha Gizu belemegy, szépen kanalazza neki a levest, ahogy a lánynak jó.*
- Van itt egy kis pálinka is, azt mög köll inni, mer jót tesz. Osztán van itt bor is, házi! *Emeli ki nagy büszkén, mert hát aztat meg ő csinálta.*
- Azt Gizu, mondd csak. Urad vót e már? Vagy én leszek az első? *Kérdezi természetesen, mert hát ezeket a dolgokat meg kell beszélni.* Nekem nem volt még asszonyom, csak amolyan faluszéli pillantós. *Vonja meg a vállát.* Anyám nem engedte, aszonta elébb dógozzak, aztán majd eccer lehet. *Márpedig abban biztos, hogy most jött el a pillanat.*
- A fótjaidat meg meg kell néznem még egyszer, eltűntek e, biztos, ami biztos, nem ám ott fityegnek még, hogy a brant egye ki, akkor erősebb gyógyszer kell majd! *Mondja ám a legény, persze csak Gizu asszonyos testét akarja mán megin végigtapperolni, meg tüzetesen megnézni. Ejj, ez a legény, de kíváncsi természet.*
2176. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-01-18 10:28:20
Üzenet elküldve: 2019-01-18 10:28:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Garik//
*Fáradtan, bágyadt tekintettel, az ébrenlét és álom határán mosolyog föl Garikra, amikor az beszél hozzá.*
- Olyan rendes vagyol, Garikom. Jó' van a, hozzad a dézsát, bogaram.
*Azzal elszundikál megint, míg a legény előkészíti a fürdővizet neki. Így könnyű álomba zuhan, de hát nem álmában is a boszorkány anyját látja? Ott áll előtte a házi sárkány teljes életnagyságban egy zsák zöldséggel, amint felé nyújtja azt és mondja, hogy "Eriggy, vigyed kifele a piacra!". No nem kell erre több Gizukának, ordibálva ül fel az ágyban.*
- Nem a'! Nem viszem a zőccséget a pijacra, haggyá' békibe!
*Hanem hamar észbe kap, hogy ő itten a falnak ordibál, meg lehet Garik bolondnak nézi őt, így moderálja magát.*
- Jaj, rosszat álmodtam, hinnye. Még álmomba se hagy anyám nyugodni! Na köszönöm a fürdőt, galambom, mindgyá' le is mosom magamot.
*Mikor a helyes képű legény kimegy a szobából, ő is felkecmereg az ágyból és leveszi azt az egy szál kombinét, ami még rajta van. Hanem elég hűvös van a szobában, gyorsan bele is helyezi formás valagát, asszonyosan szép testét a dézsába.*
- Be jó meleg ez a vizecske!
*Azzal elkezdi magát lemosni, a koszos foltok pedig szépen lassan eltűnnek a bőréről, ahogy a retek leázik. Különösen nagy gondot fordít hónaljára, mert hát ott a legkönnyebb bűzölögni, meg a keblei aljára, mert hát ott is be tud fülledni, főleg őneki, akit dús keblekkel áldott meg a sors. A haját is jó alaposan átmossa, mert azt is belepte az út pora. Mikor mindezzel megvolt, kikecmereg a dézsából, alaposan megtörölgeti magát és a haját is, végül pedig visszaölti a kombinét és bebújik az ágyikóba.*
- Lefürödtem, galambom!
*Fáradtan, bágyadt tekintettel, az ébrenlét és álom határán mosolyog föl Garikra, amikor az beszél hozzá.*
- Olyan rendes vagyol, Garikom. Jó' van a, hozzad a dézsát, bogaram.
*Azzal elszundikál megint, míg a legény előkészíti a fürdővizet neki. Így könnyű álomba zuhan, de hát nem álmában is a boszorkány anyját látja? Ott áll előtte a házi sárkány teljes életnagyságban egy zsák zöldséggel, amint felé nyújtja azt és mondja, hogy "Eriggy, vigyed kifele a piacra!". No nem kell erre több Gizukának, ordibálva ül fel az ágyban.*
- Nem a'! Nem viszem a zőccséget a pijacra, haggyá' békibe!
*Hanem hamar észbe kap, hogy ő itten a falnak ordibál, meg lehet Garik bolondnak nézi őt, így moderálja magát.*
- Jaj, rosszat álmodtam, hinnye. Még álmomba se hagy anyám nyugodni! Na köszönöm a fürdőt, galambom, mindgyá' le is mosom magamot.
*Mikor a helyes képű legény kimegy a szobából, ő is felkecmereg az ágyból és leveszi azt az egy szál kombinét, ami még rajta van. Hanem elég hűvös van a szobában, gyorsan bele is helyezi formás valagát, asszonyosan szép testét a dézsába.*
- Be jó meleg ez a vizecske!
*Azzal elkezdi magát lemosni, a koszos foltok pedig szépen lassan eltűnnek a bőréről, ahogy a retek leázik. Különösen nagy gondot fordít hónaljára, mert hát ott a legkönnyebb bűzölögni, meg a keblei aljára, mert hát ott is be tud fülledni, főleg őneki, akit dús keblekkel áldott meg a sors. A haját is jó alaposan átmossa, mert azt is belepte az út pora. Mikor mindezzel megvolt, kikecmereg a dézsából, alaposan megtörölgeti magát és a haját is, végül pedig visszaölti a kombinét és bebújik az ágyikóba.*
- Lefürödtem, galambom!
2175. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-01-17 21:48:39
Üzenet elküldve: 2019-01-17 21:48:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Berin birtok//
*Igazán soknak tartja már a szellemek miatti ijedtséget. Pontosan tudja, hogy megfelelő díjazás fejében munkára bírhatók az elűzésükhöz jól értő szakemberek, így mostanában már inkább gyakorlatiasan áll ehhez a kérdéshez is, nem pedig babonás félelemmel. Mert ugyebár ő már csak tudja.*
- Nem kell dobálni. A ló is megmarad mellette, az világosan mutatja, hogy… *Frankó ezt ugyan nem erősíti meg, de el sem szalad, ebből pedig már tényleg következtetni lehet bizonyos dolgokra.*
- Jól van. *Egyezik bele, aztán a kerítésen kívül marad. Láthatóan igen illem- és tisztelettudó. *
- A kutyák és a macska. *Hümmögi. Ennyit elég tudnia róluk, nem valami fruska, hogy mindenféle szőrös négylábú dolgok lenyűgözzék. A zöld szemekbe azért belenéz, neki sötétebbek vannak.*
- Arról jöttem. *A háta mögé mutat a göröngyös és keskeny földútra.*
- De éppenséggel sokkal idevalóbb vagyok, mint azt gondolnád. *Jegyzi meg önérzetesen. Még mindig büszke arra, hogy sokat tett a környékért a múltban.*
- És honnan is jöttél? Felteszem, hogy nem Iwaa vendége vagy.
*Igazán soknak tartja már a szellemek miatti ijedtséget. Pontosan tudja, hogy megfelelő díjazás fejében munkára bírhatók az elűzésükhöz jól értő szakemberek, így mostanában már inkább gyakorlatiasan áll ehhez a kérdéshez is, nem pedig babonás félelemmel. Mert ugyebár ő már csak tudja.*
- Nem kell dobálni. A ló is megmarad mellette, az világosan mutatja, hogy… *Frankó ezt ugyan nem erősíti meg, de el sem szalad, ebből pedig már tényleg következtetni lehet bizonyos dolgokra.*
- Jól van. *Egyezik bele, aztán a kerítésen kívül marad. Láthatóan igen illem- és tisztelettudó. *
- A kutyák és a macska. *Hümmögi. Ennyit elég tudnia róluk, nem valami fruska, hogy mindenféle szőrös négylábú dolgok lenyűgözzék. A zöld szemekbe azért belenéz, neki sötétebbek vannak.*
- Arról jöttem. *A háta mögé mutat a göröngyös és keskeny földútra.*
- De éppenséggel sokkal idevalóbb vagyok, mint azt gondolnád. *Jegyzi meg önérzetesen. Még mindig büszke arra, hogy sokat tett a környékért a múltban.*
- És honnan is jöttél? Felteszem, hogy nem Iwaa vendége vagy.
2174. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-01-17 20:54:38
Üzenet elküldve: 2019-01-17 20:54:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Berin birtok//
*H'aranyának nem nagyon tetszik az ötlet, hogy megdobálják, főleg, hogy kecsketökkel tegyék. Egyébként nem igazán érti, a kecsketök miért zavarna egy szellemet, de úgy dönt inkább nem kötözködik, mert úgy tűnik ez megnyugtatja Zianát.
A kutyák megnyugszanak mostanra, H'aranya véleménye szerint a nevük hallatára kezdenek el jobban viselkedni, hiszen akinek bemutatják őket rossz emer nem lehet.
Ahogy jobban körülnéz észreveszi a gangon ücsörgő gyönyörű szürke teremtést. Ez teljesen lázba hozza. Felcsillan a szeme és kicsit mocorogni kezd izgatottságában. *
-Bolyhos. Gyönyörű név, hogy áll az idegenekhez? -
*Kérdezi óvatosan. Visszafogja magát az örömkitörésében, fél egy kicsit Ziana reakciójától. Kiskora óta minden macskára így reagál, néha elég rosszul jön ki, de többnyire kapcsolat teremtő tulajdonság.
Majd észbe kap és Svirre emeli nagy zöld szemeit. *
- Bocsánat, folytasd csak, merről is jöttél? -
*H'aranyának nem nagyon tetszik az ötlet, hogy megdobálják, főleg, hogy kecsketökkel tegyék. Egyébként nem igazán érti, a kecsketök miért zavarna egy szellemet, de úgy dönt inkább nem kötözködik, mert úgy tűnik ez megnyugtatja Zianát.
A kutyák megnyugszanak mostanra, H'aranya véleménye szerint a nevük hallatára kezdenek el jobban viselkedni, hiszen akinek bemutatják őket rossz emer nem lehet.
Ahogy jobban körülnéz észreveszi a gangon ücsörgő gyönyörű szürke teremtést. Ez teljesen lázba hozza. Felcsillan a szeme és kicsit mocorogni kezd izgatottságában. *
-Bolyhos. Gyönyörű név, hogy áll az idegenekhez? -
*Kérdezi óvatosan. Visszafogja magát az örömkitörésében, fél egy kicsit Ziana reakciójától. Kiskora óta minden macskára így reagál, néha elég rosszul jön ki, de többnyire kapcsolat teremtő tulajdonság.
Majd észbe kap és Svirre emeli nagy zöld szemeit. *
- Bocsánat, folytasd csak, merről is jöttél? -
2173. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-01-17 18:12:38
Üzenet elküldve: 2019-01-17 18:12:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Berin birtok//
*Ami a legkülönösebb, és ezzel együtt a leginkább zavarba ejtő, és oly annyira meglepő, hogy még rémüldözni is feledni kell tőle az nem egy szellem megjelenése hanem, hogy a síron túli maga is szellemet kiált.
Ez teljesen ledöbbenti a földön kuporgó lányt, összevont szemöldökkel, gyanakodva méregeti a másikat, különösen annak furcsa szavait hallva. Most illene felelnie, de előbb a lovas férfire pillant tanácstalanul. És mivel a holt lelkek kísértő árnyaival szemben ő mégiscsak tapasztaltabb, így hajlik arra, hogy higgyen szavának, bár azért véleménye szerint nem árt megbizonyosodni.*
-Talán megdobálhatná valamivel.
*Pillant H'aranyára, elképzelhető, hogy a szerencsétlen nem is tudja már rég meghalt, és évek óta csak kísérti az utazókat.*
-Ühüm.
*Nyugtázza a tényt, miszerint Svir felkészült az árnyakkal szemben, holott fogalma sincs mi az a kecsketök, és mire jó, de ha a férfi bízik erejében, neki se lehet oka kételkedni.
Vakarja meg azért elgondolkodva, zavartan nyakát, majd a kutyáknak pisszenve tápászkodik fel, és porolja le ruháját.*
-Azért csak maradjanak a kerítésen kívül.
*Minden más esetben ugyanezt szorgalmazta volna, tekintve tilos bárkit is beengednie.
Fancsali képpel méregeti a vörös hajú leányt, túl bizalmaskodó, túl sokat kérdez, és túlságosan a semmiből jelent meg a kutyák éles szimatát kikerülve, ami még mindig gyanús körülmény, ám Iwaa maga is hajlamos a kíváncsiságra, fecsegésre így gyorsan oldódik fel, és talán egy picit túl is.*
-Ő itt Bors, ő pedig Ánizs.
*Mutatja be a kutyáit büszkén, akik jelenleg éppen nem lármázzák fel csaholásukkal még a holtakat is.*
-Az ott pedig Bolyhos uraság a gangon.
*Int fejével a lusta szürke macska felé.*
-Én pedig Iwaa vagyok.
*Mutat be egy aprócska pukedlit, majd fordul ismét a lovas férfi felé, őt is érdekli mit kereshet az itt, miként tévedt le az útról, és kavarodott pont erre.*
*Ami a legkülönösebb, és ezzel együtt a leginkább zavarba ejtő, és oly annyira meglepő, hogy még rémüldözni is feledni kell tőle az nem egy szellem megjelenése hanem, hogy a síron túli maga is szellemet kiált.
Ez teljesen ledöbbenti a földön kuporgó lányt, összevont szemöldökkel, gyanakodva méregeti a másikat, különösen annak furcsa szavait hallva. Most illene felelnie, de előbb a lovas férfire pillant tanácstalanul. És mivel a holt lelkek kísértő árnyaival szemben ő mégiscsak tapasztaltabb, így hajlik arra, hogy higgyen szavának, bár azért véleménye szerint nem árt megbizonyosodni.*
-Talán megdobálhatná valamivel.
*Pillant H'aranyára, elképzelhető, hogy a szerencsétlen nem is tudja már rég meghalt, és évek óta csak kísérti az utazókat.*
-Ühüm.
*Nyugtázza a tényt, miszerint Svir felkészült az árnyakkal szemben, holott fogalma sincs mi az a kecsketök, és mire jó, de ha a férfi bízik erejében, neki se lehet oka kételkedni.
Vakarja meg azért elgondolkodva, zavartan nyakát, majd a kutyáknak pisszenve tápászkodik fel, és porolja le ruháját.*
-Azért csak maradjanak a kerítésen kívül.
*Minden más esetben ugyanezt szorgalmazta volna, tekintve tilos bárkit is beengednie.
Fancsali képpel méregeti a vörös hajú leányt, túl bizalmaskodó, túl sokat kérdez, és túlságosan a semmiből jelent meg a kutyák éles szimatát kikerülve, ami még mindig gyanús körülmény, ám Iwaa maga is hajlamos a kíváncsiságra, fecsegésre így gyorsan oldódik fel, és talán egy picit túl is.*
-Ő itt Bors, ő pedig Ánizs.
*Mutatja be a kutyáit büszkén, akik jelenleg éppen nem lármázzák fel csaholásukkal még a holtakat is.*
-Az ott pedig Bolyhos uraság a gangon.
*Int fejével a lusta szürke macska felé.*
-Én pedig Iwaa vagyok.
*Mutat be egy aprócska pukedlit, majd fordul ismét a lovas férfi felé, őt is érdekli mit kereshet az itt, miként tévedt le az útról, és kavarodott pont erre.*
2172. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-01-17 12:35:24
Üzenet elküldve: 2019-01-17 12:35:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Az út ugyanaz, mint legutóbb, csak épp ellenkező irányba halad, szekér nélkül, így kissé lassabban, de több útravalóval felvértezve. Szóval az út csak ránézésra ugyanaz, és csak ha fordítva nézzük, ezt leszámítva egy majd néhány hónappal több élettapasztalattal rendelkező leányzó császkál ott, és ez legalább annyira látszik a külsején, mint az értelmi képességein.
~ Asszem megin ettévedtem... Vaccsak cseles vagyok, lerázom a pettist. Aha, ezaz... ~
Minthogy megnyugtatta magát, hogy egyébként csak egy tudattalan, ember által kitaposott utaktól független terjedésű fogalmat igyekszik lerázni azzal, hogy bénán vett egy balost, már újra helyreállt rendíthetetlen bizalma önnön tudásában. Ennyit hát értelmi képességeiről, ami a külsejét illeti, nos... eltelt már néhány nap, mióta utoljára vízzel találkozott, az út pora meg ott tanyázik rajta, de egyébként magához képest nagyjából átlagosan fest. Főleg a haja jelenti a gondot, abba ragad a legtöbb kosz, és az az, ami nagyon hamar csimbókossá válik, ezáltal az őrülten vonzó összképet moderáltan vonzóvá téve. Persze a leányzó kevésbé aggódik emiatt, hisz tudja, hogy így is elragadóan fest.
~ Vótt rosszabb. ~
Amikor végre kezd feltűnni neki az enyhén ismerős terep, akkor már nem is tudja hová tenni a boldogságát. Épp elég időt töltött a szántóföldeken ahhoz, hogy megunja. Kicsit meg is utálta, bár ez már tényleg az ő hibája, amiért állandóan eltévedt. Ha emlékei nem csalnak, ezután a tisztásnak kéne következnie, ami már viszonylag közel van Artheniorhoz. Aztán hogy azóta hogy rendezték át a térképet az istenek, a lázadók, vagy éppen a fertőzések, arról neki fogalma sincs.*
~ Asszem megin ettévedtem... Vaccsak cseles vagyok, lerázom a pettist. Aha, ezaz... ~
Minthogy megnyugtatta magát, hogy egyébként csak egy tudattalan, ember által kitaposott utaktól független terjedésű fogalmat igyekszik lerázni azzal, hogy bénán vett egy balost, már újra helyreállt rendíthetetlen bizalma önnön tudásában. Ennyit hát értelmi képességeiről, ami a külsejét illeti, nos... eltelt már néhány nap, mióta utoljára vízzel találkozott, az út pora meg ott tanyázik rajta, de egyébként magához képest nagyjából átlagosan fest. Főleg a haja jelenti a gondot, abba ragad a legtöbb kosz, és az az, ami nagyon hamar csimbókossá válik, ezáltal az őrülten vonzó összképet moderáltan vonzóvá téve. Persze a leányzó kevésbé aggódik emiatt, hisz tudja, hogy így is elragadóan fest.
~ Vótt rosszabb. ~
Amikor végre kezd feltűnni neki az enyhén ismerős terep, akkor már nem is tudja hová tenni a boldogságát. Épp elég időt töltött a szántóföldeken ahhoz, hogy megunja. Kicsit meg is utálta, bár ez már tényleg az ő hibája, amiért állandóan eltévedt. Ha emlékei nem csalnak, ezután a tisztásnak kéne következnie, ami már viszonylag közel van Artheniorhoz. Aztán hogy azóta hogy rendezték át a térképet az istenek, a lázadók, vagy éppen a fertőzések, arról neki fogalma sincs.*
2171. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-01-16 23:25:07
Üzenet elküldve: 2019-01-16 23:25:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Berin birtok//
*Viselkedtek már a környezetében igazi bolond módjára, olyanok is, akiket az ominózus esetig teljesen épeszűnek gondolt, de azért meglepődik Ziana hirtelen jött ijedtségén. Ő is babonás ember, látott már egy s más olyat, amiről mások csak hallanak, de azért mostanra megtanulta már nem összecsinálni magát. Fejlődik az ember, ha kiszellőzik a feje, na. A lovát viszont nem izgatja fel a jelenet, Frankó inkább azzal van elfoglalva, hogy szemmel verje az acsarkodó kutyákat. Rövid ideig csak megrökönyödve bámulja a kerítés mögötti vörös, aztán a kerítésen innenire néz.*
- Ezt jól megcsináltad, Szellem! *Korholja H'aranyát. Ennél többre egyelőre nem méltatja a fruskát, most mást dolga van. Egészen közel noszogatja a lovát a kerítéshez, csak annyi helyet hagy, hogy a kutyák még ne marhassanak bele.*
- Nekem élőnek tűnik, nem kell így megijedni. *Mivel túl kell kiabálja a kutyaugatást inkább hangosan rászól Zianára, nem pedig szelíden nyugtatja. *
~Jól kifogtad megint.~
- És különben is van nálam kecsketök ellene, ha mégis az lenne. *Ha Ziana ért annyira a babonákhoz, mint azt az ijedtsége indokolná, akkor ez már tényleg meg kell nyugtassa.*
A hozzászólás írója (Svir Gia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.16 23:28:07
*Viselkedtek már a környezetében igazi bolond módjára, olyanok is, akiket az ominózus esetig teljesen épeszűnek gondolt, de azért meglepődik Ziana hirtelen jött ijedtségén. Ő is babonás ember, látott már egy s más olyat, amiről mások csak hallanak, de azért mostanra megtanulta már nem összecsinálni magát. Fejlődik az ember, ha kiszellőzik a feje, na. A lovát viszont nem izgatja fel a jelenet, Frankó inkább azzal van elfoglalva, hogy szemmel verje az acsarkodó kutyákat. Rövid ideig csak megrökönyödve bámulja a kerítés mögötti vörös, aztán a kerítésen innenire néz.*
- Ezt jól megcsináltad, Szellem! *Korholja H'aranyát. Ennél többre egyelőre nem méltatja a fruskát, most mást dolga van. Egészen közel noszogatja a lovát a kerítéshez, csak annyi helyet hagy, hogy a kutyák még ne marhassanak bele.*
- Nekem élőnek tűnik, nem kell így megijedni. *Mivel túl kell kiabálja a kutyaugatást inkább hangosan rászól Zianára, nem pedig szelíden nyugtatja. *
~Jól kifogtad megint.~
- És különben is van nálam kecsketök ellene, ha mégis az lenne. *Ha Ziana ért annyira a babonákhoz, mint azt az ijedtsége indokolná, akkor ez már tényleg meg kell nyugtassa.*
A hozzászólás írója (Svir Gia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.16 23:28:07
2170. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-01-16 18:02:41
Üzenet elküldve: 2019-01-16 18:02:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Gizuka//
- Éne? Dehooogy!! *Kiált fel a legény, s még szemeit is jó szorosan eltakarja kezével, csak ujjai között leskelődik picit. Aztán Gizu erre több mindent nem szól, így le is veszi inkább, úgy sokkal több mindent láthat. Persze Garik is elvörösödik, amint a lány a karjaiba omlik, szorítja magához, mintha el akarnák vinni tőle, aztán csak gyengéden teszi az ágyba, hadd feküdjön, mielőtt még itt hajítja el magát. Gizu a vizsgálatot megfelelően tűri, s Garik Gizut megfelelően alaposan megvizsgálja. Talán a szokottnál kicsit többet nyomkodja, tapogatja, de ez egyiküknek sem tűnik fel, azonban rögtön adódik egy újabb feladat, aminek megörül.*
- Jóvan, galambom. Feküdj csak, pihenjé. Megfőzöm a levest, a teját, de előtte dézsát rakok, meg vizet forralok, oszt megfürödhecc. Idehozom, nem zavar majd senki, én a konyhában dolgozom. *Bólint nagy komolyan.*
- Etűnnek a fótjaid Gizu, vagy ne legyen a nevem Garik Branton. *Erősíti meg Gizukát, nehogy már itt az ő kezei között, az ő házában aggódjon. Jó egy része az anyjáé is, de ez most nem számít.*
- Anyádda ne foglalkozzá, meggyőzöm én, hogy nálam jobb helyen lesző, örömmel ad oda nekem. *Mosolyodik el, s gyengéden megcirógatja Gizuka arcát, miközben fekszik. Garik nem mondhatni romantikus legénynek, egyszerű paraszt gyerek, mégis szorultak belé azért érzelmek, amiket képes olykor egész kreatívan kamatoztatni. Jelen esetben Gizuka ápolását, aki valószínűleg az első paraszt lány, aki komolyabban megtetszik neki. Az előttük álló élet gondolata felvillanyozza, majd egy utolsó mosoly után ismét csak bólint, majd halkan megszólal:*
- Hozom a dézsát, árányvirágom! *Rögvest el is indul, nagy fazekakba vizet tesz fel a fürdőnek, s egy dézsát is Gizu szobájába gurít.*
- Jájj, hogy nincsen itthon illatos szappanyom, te azt érdemelnéd, leány! *Morgolódik, majd sorban beönti a fazekakat, miután felmelegedett a víz.*
- Ülj csak bele, rád csukom az ajtót, itt a törölköző. Mire megfürödsz kész az ebéd, utána már csak a pihenéssel törődj Gizuka! Meg kell gyógyulnod gyöngyvirágom! * ~ Egyébként is, holnap már ötetni kell, jó lenne együtt csinyáni. ~ Utolsó Garikféle gáláns mosoly, s az ajtó csukódik, Gizuka egyedül marad, Garik pedig a konyhába megy serénykedni.*
- Éne? Dehooogy!! *Kiált fel a legény, s még szemeit is jó szorosan eltakarja kezével, csak ujjai között leskelődik picit. Aztán Gizu erre több mindent nem szól, így le is veszi inkább, úgy sokkal több mindent láthat. Persze Garik is elvörösödik, amint a lány a karjaiba omlik, szorítja magához, mintha el akarnák vinni tőle, aztán csak gyengéden teszi az ágyba, hadd feküdjön, mielőtt még itt hajítja el magát. Gizu a vizsgálatot megfelelően tűri, s Garik Gizut megfelelően alaposan megvizsgálja. Talán a szokottnál kicsit többet nyomkodja, tapogatja, de ez egyiküknek sem tűnik fel, azonban rögtön adódik egy újabb feladat, aminek megörül.*
- Jóvan, galambom. Feküdj csak, pihenjé. Megfőzöm a levest, a teját, de előtte dézsát rakok, meg vizet forralok, oszt megfürödhecc. Idehozom, nem zavar majd senki, én a konyhában dolgozom. *Bólint nagy komolyan.*
- Etűnnek a fótjaid Gizu, vagy ne legyen a nevem Garik Branton. *Erősíti meg Gizukát, nehogy már itt az ő kezei között, az ő házában aggódjon. Jó egy része az anyjáé is, de ez most nem számít.*
- Anyádda ne foglalkozzá, meggyőzöm én, hogy nálam jobb helyen lesző, örömmel ad oda nekem. *Mosolyodik el, s gyengéden megcirógatja Gizuka arcát, miközben fekszik. Garik nem mondhatni romantikus legénynek, egyszerű paraszt gyerek, mégis szorultak belé azért érzelmek, amiket képes olykor egész kreatívan kamatoztatni. Jelen esetben Gizuka ápolását, aki valószínűleg az első paraszt lány, aki komolyabban megtetszik neki. Az előttük álló élet gondolata felvillanyozza, majd egy utolsó mosoly után ismét csak bólint, majd halkan megszólal:*
- Hozom a dézsát, árányvirágom! *Rögvest el is indul, nagy fazekakba vizet tesz fel a fürdőnek, s egy dézsát is Gizu szobájába gurít.*
- Jájj, hogy nincsen itthon illatos szappanyom, te azt érdemelnéd, leány! *Morgolódik, majd sorban beönti a fazekakat, miután felmelegedett a víz.*
- Ülj csak bele, rád csukom az ajtót, itt a törölköző. Mire megfürödsz kész az ebéd, utána már csak a pihenéssel törődj Gizuka! Meg kell gyógyulnod gyöngyvirágom! * ~ Egyébként is, holnap már ötetni kell, jó lenne együtt csinyáni. ~ Utolsó Garikféle gáláns mosoly, s az ajtó csukódik, Gizuka egyedül marad, Garik pedig a konyhába megy serénykedni.*
2169. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-01-15 18:53:58
Üzenet elküldve: 2019-01-15 18:53:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Garik//
*Öltözködés közben elpirul a legény szavaira, merthogy neki ilyen szépet eddigi életében még sohasem mondtak.*
- Zavarba gyüttem itt miattad, no. No de várjál csak... Hát te honnét látod, hogy milyen testem van-e!? Te kukkoló!
*Na nem mérges ő egyáltalán, attól még mert úgy tesz. Meg hát milyen menyecske az olyan, amelyik nem kelleti magát kicsikét? Maximum a Lyudith olyan a Minyior melletti szomszéd faluból! Hanem most nem tud sokat agyalni azon, hogy Garik tényleg kukkoló-e, mert elkezd csúnyán szédelegni és hipp-hopp, már a legény ölelésében találja magát.*
- Haldoklom itten, mint a minyiori Eír pap a tiszta szesztül.
*Bedől az ágyikóba, lassan elhelyezkedik és hagyja, hogy Garik megvizsgálja a csülkeit, karját, hóna alját, nyakát. Nem bánja ő a dolgot, meg hát megvan erre az ürügye, hogy miért hagyja magát. Tisztes leány ő, nem hagyna ő ilyesmi tapogatást csak úgy, de hát most betegeskedik, meg a Garik is olyan szép legény...*
- Máshun nem láttam olyanokot, lehet a kosztul van. Egy dézsába lefürdeni jó vóna, mert egy ideje le se mostam magam, annyi dolog vót a ház körű' meg a piacon.
*Pedig szokott ő tisztálkodni, amikor otthon épp nem foglalt a dézsa. Betakarózik hát az ágyikóba, ám kicsit sajnálja is, hogy ilyen koszoson takarózik be, de hát na. Hideg idők járnak, meg amúgy is fázik.*
- Garik, te olyan jószívü vagyol. Senki sose nem gondoskodott még így a Gizurul, még a saját anyja se!
*~Gondoskodjon az én anyám arrul akinek két anyja van!~ Gondolja mérgében, majd kicsit el is bóbiskol, míg a legény sürög-forog körülötte.*
*Öltözködés közben elpirul a legény szavaira, merthogy neki ilyen szépet eddigi életében még sohasem mondtak.*
- Zavarba gyüttem itt miattad, no. No de várjál csak... Hát te honnét látod, hogy milyen testem van-e!? Te kukkoló!
*Na nem mérges ő egyáltalán, attól még mert úgy tesz. Meg hát milyen menyecske az olyan, amelyik nem kelleti magát kicsikét? Maximum a Lyudith olyan a Minyior melletti szomszéd faluból! Hanem most nem tud sokat agyalni azon, hogy Garik tényleg kukkoló-e, mert elkezd csúnyán szédelegni és hipp-hopp, már a legény ölelésében találja magát.*
- Haldoklom itten, mint a minyiori Eír pap a tiszta szesztül.
*Bedől az ágyikóba, lassan elhelyezkedik és hagyja, hogy Garik megvizsgálja a csülkeit, karját, hóna alját, nyakát. Nem bánja ő a dolgot, meg hát megvan erre az ürügye, hogy miért hagyja magát. Tisztes leány ő, nem hagyna ő ilyesmi tapogatást csak úgy, de hát most betegeskedik, meg a Garik is olyan szép legény...*
- Máshun nem láttam olyanokot, lehet a kosztul van. Egy dézsába lefürdeni jó vóna, mert egy ideje le se mostam magam, annyi dolog vót a ház körű' meg a piacon.
*Pedig szokott ő tisztálkodni, amikor otthon épp nem foglalt a dézsa. Betakarózik hát az ágyikóba, ám kicsit sajnálja is, hogy ilyen koszoson takarózik be, de hát na. Hideg idők járnak, meg amúgy is fázik.*
- Garik, te olyan jószívü vagyol. Senki sose nem gondoskodott még így a Gizurul, még a saját anyja se!
*~Gondoskodjon az én anyám arrul akinek két anyja van!~ Gondolja mérgében, majd kicsit el is bóbiskol, míg a legény sürög-forog körülötte.*
2168. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-01-15 12:02:26
Üzenet elküldve: 2019-01-15 12:02:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Berin birtok//
*Ahogy odalép a társalgókhoz a lány ijedten ráüvölt. *-Szellem! -*H'aranya meglepetten hátralép egyet, nem igazán érti a szituációt, sok mindennek hívták már de szellemnek még soha. Egyébként nem is volt biztos abban, hogy tudja mi az vagy, hogy hisz e benne. De abban biztos volt, hogy ő nem az. *-Szellem? Én? Nem. Az én nevem H'aranya. Csak egy ártatlan utazó vagyok. Bennetek kit tiisztelhetek? -*Reméli, hogy az udvariaskodással megnyugtathatja a rémült nőt. Nem volt kedve a most gazdájukat védő, csaholó kutyákkal megküzdeni. Egyébként szereti a kutyákat csak valahogy ők nem szeretik őt. A férfi felé fordul. *- És te mi járatban vagy erre? Nem tűnsz idevalósinak. -
*Ahogy odalép a társalgókhoz a lány ijedten ráüvölt. *-Szellem! -*H'aranya meglepetten hátralép egyet, nem igazán érti a szituációt, sok mindennek hívták már de szellemnek még soha. Egyébként nem is volt biztos abban, hogy tudja mi az vagy, hogy hisz e benne. De abban biztos volt, hogy ő nem az. *-Szellem? Én? Nem. Az én nevem H'aranya. Csak egy ártatlan utazó vagyok. Bennetek kit tiisztelhetek? -*Reméli, hogy az udvariaskodással megnyugtathatja a rémült nőt. Nem volt kedve a most gazdájukat védő, csaholó kutyákkal megküzdeni. Egyébként szereti a kutyákat csak valahogy ők nem szeretik őt. A férfi felé fordul. *- És te mi járatban vagy erre? Nem tűnsz idevalósinak. -
2167. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-01-14 23:28:38
Üzenet elküldve: 2019-01-14 23:28:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Gizuka//
*Mosolyogva figyeli a lány reakcióját mindenre, láthatóan tetszik neki a hely, Garik bizony büszkén húzza ki magát, mintha csakugyan az ő portája lenne és nem az anyjáé. Jó, persze dolgozott ő már eleget itt ahhoz, hogy egy kicsit magáénak is tudja, sőt, ami azt illeti anyja inkább napszámba jár, paprikát csipedni, vagy kapálni, így a ház körüli teendők, a veteményes, az állatok mindig rá várnak. A szobában természetesen Garik elfordul, persze legény a legény, azért nem átall kicsit leselkedni, de csak épp a szeme sarkából. ~ Az anyámot... ez ám a menyecske. ~ Szerencsére nem bukik le. Persze azért aggódva is figyeli a hangokat, főleg, mikor Gizu már magát ellenőrzi. Aztán van, amit nem hagyhat szó nélkül:*
- Miféle háj Gizukám?! Hát ne beszéjjé nekem badarságokat, oly tested van, mint Tejzusz annyának! *Mordul fel, még toppant is egyet.*
- Kiegyensúlyozott. Elő is hátú is, pont mi kő egy legénynek. Ejj-ejj.
*Csóválja meg fejét, közben álla alatt is kukkol egy kicsit, Garik fiatal, enged az ösztöneinek és természetes kíváncsiságának. Egészen addig, míg ordenáré nagy jajgatásra nem kapja fel a fejét.*
- Micsoda?! *Hördül fel a legény.* Gizuka ne ijesztgessé, dűjjé le gyors a dikóra!
*Azért odaugrik rögtön a hívó szóra, s a lenge kombinéban tévelygő leányt azonnal elkapja, s ölelő karjaiba zárja.*
- Fótok? Mifélék, hadd nézzem! No ne szégyenlősködjé, ezek komoly dolgok! *Bizony azok, mint az érzés mely Garikban elindul a leány láttán.*
- Hadd lám! *Mondja, ha a leány esetleg felfekszik az ágyra. Ha engedik óvatos kézzel hajtja fel a kombinét, hümmögve csodálja meg a patinás csülköket. Szépen visszarendezgeti, majd derekáig betakarja a lányt.*
- No emeld csak a kezed, hadd lám a hónod ajját! *Ott is megnézi alaposan, közben azért futólag máshol is ám, de bele is pirul a nagy igyekezetbe.
~ Jajj Eír ne veszejts el! ~ *
- Hát a nyakadon? *Megtapogatja, ujjaival megölelgeti, kicsit meg is nyomkodja óvatosan, mintha orvos lenne, pedig aztán nem ért hozzá semmit, csak néha a malacokat szokta megnézni.*
- Oszt máshun láttá-e még Gizu? *Mert mán csak nem vetkőzteti le az első nap, bár szemeivel valójában már megtette.* Megnézzem? Így elsőre csak egy nagy dézsa kell neked, piszok a' nem fót, a fődtő, ahun feküdté'. Persze máshun is lehet. *Vonja meg a vállát.* Beteg vagyol Gizuka, ijedezel feleslegesen. *Vizsgálná tovább persze, de hát nem akarja szó nélkül, lehet már eleddig is kapott két fülest, meg hát mindjárt a gőzölgő dézsára is gondol, amiben Gizu megfürödhet, csak győzze fejben tartani a feladatokat.*
*Mosolyogva figyeli a lány reakcióját mindenre, láthatóan tetszik neki a hely, Garik bizony büszkén húzza ki magát, mintha csakugyan az ő portája lenne és nem az anyjáé. Jó, persze dolgozott ő már eleget itt ahhoz, hogy egy kicsit magáénak is tudja, sőt, ami azt illeti anyja inkább napszámba jár, paprikát csipedni, vagy kapálni, így a ház körüli teendők, a veteményes, az állatok mindig rá várnak. A szobában természetesen Garik elfordul, persze legény a legény, azért nem átall kicsit leselkedni, de csak épp a szeme sarkából. ~ Az anyámot... ez ám a menyecske. ~ Szerencsére nem bukik le. Persze azért aggódva is figyeli a hangokat, főleg, mikor Gizu már magát ellenőrzi. Aztán van, amit nem hagyhat szó nélkül:*
- Miféle háj Gizukám?! Hát ne beszéjjé nekem badarságokat, oly tested van, mint Tejzusz annyának! *Mordul fel, még toppant is egyet.*
- Kiegyensúlyozott. Elő is hátú is, pont mi kő egy legénynek. Ejj-ejj.
*Csóválja meg fejét, közben álla alatt is kukkol egy kicsit, Garik fiatal, enged az ösztöneinek és természetes kíváncsiságának. Egészen addig, míg ordenáré nagy jajgatásra nem kapja fel a fejét.*
- Micsoda?! *Hördül fel a legény.* Gizuka ne ijesztgessé, dűjjé le gyors a dikóra!
*Azért odaugrik rögtön a hívó szóra, s a lenge kombinéban tévelygő leányt azonnal elkapja, s ölelő karjaiba zárja.*
- Fótok? Mifélék, hadd nézzem! No ne szégyenlősködjé, ezek komoly dolgok! *Bizony azok, mint az érzés mely Garikban elindul a leány láttán.*
- Hadd lám! *Mondja, ha a leány esetleg felfekszik az ágyra. Ha engedik óvatos kézzel hajtja fel a kombinét, hümmögve csodálja meg a patinás csülköket. Szépen visszarendezgeti, majd derekáig betakarja a lányt.*
- No emeld csak a kezed, hadd lám a hónod ajját! *Ott is megnézi alaposan, közben azért futólag máshol is ám, de bele is pirul a nagy igyekezetbe.
~ Jajj Eír ne veszejts el! ~ *
- Hát a nyakadon? *Megtapogatja, ujjaival megölelgeti, kicsit meg is nyomkodja óvatosan, mintha orvos lenne, pedig aztán nem ért hozzá semmit, csak néha a malacokat szokta megnézni.*
- Oszt máshun láttá-e még Gizu? *Mert mán csak nem vetkőzteti le az első nap, bár szemeivel valójában már megtette.* Megnézzem? Így elsőre csak egy nagy dézsa kell neked, piszok a' nem fót, a fődtő, ahun feküdté'. Persze máshun is lehet. *Vonja meg a vállát.* Beteg vagyol Gizuka, ijedezel feleslegesen. *Vizsgálná tovább persze, de hát nem akarja szó nélkül, lehet már eleddig is kapott két fülest, meg hát mindjárt a gőzölgő dézsára is gondol, amiben Gizu megfürödhet, csak győzze fejben tartani a feladatokat.*
2166. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-01-14 18:47:21
Üzenet elküldve: 2019-01-14 18:47:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Garik//
*Garik úriember természetesen, és szépen betessékeli Gizut a házikóba. Csillogó szemekkel tekint fel rá közben, annyira örül magának.*
- Étem.
*Bólogat, merthogy tényleg érti, hogy mi merre hány méter. Belépvén a konyhába nagyon megtetszik neki a hely, így megint csak sápítozni kezd.*
- Hej, be szép és tiszta itten minden! No, hát remélem édesanyád nem olyan, mint az enyimé.
*Csak reménykedni tud, hogy anyósa nem nagyobb házisárkány, mint a saját anyja, de most kisebb gondja is nagyobb annál, mint hogy betegen ezen agyaljon. Közben már az első szoba döngölt padlóját tapossák, s ez a helyiség is tökéletesen megfelel az elvárásainak.*
- Alig várom ám, hogy durmoljak egy jót.
*A pokróc lekerül róla, aztán a ruháját is leveszegeti szépen, már ha Garik elfordul persze. ~Azért ottan még nem vagyunk!~*
- Elfordulsz, galambom? Nem helyénvaló, hogy ruha meg minden nélkül lássál! Még meglátod a hájaim!
*S ha a legény elfordul, lassan lekerül fejéről a kendő, majd cipője, inge, felső szoknyája, alsó szoknyája, s csak egy vékony kombiné marad rajta. Így is tökéletesen meg tudja figyelni a saját testét, ami valahogy nem olyan, mint szokott lenni.*
- Haj, a nemjóját! Hát tényleg fótos vagyok! Nem nagyok ezek, meg haloványak még, meg nincs is sok... De mostan megijedtem, Garik, forduljál inkább vissza felém de hamar! Jaj be menten elájulok ettül a látványtul, segítsél megállnom!
*Végül már csak nem érdekli, hogy a legény így meglássa kombinéban, mert mostan szüksége van rá, hogy megtartsa, nehogy az ágy mellé zuhanjon, ha véletlen kipurcan.*
*Garik úriember természetesen, és szépen betessékeli Gizut a házikóba. Csillogó szemekkel tekint fel rá közben, annyira örül magának.*
- Étem.
*Bólogat, merthogy tényleg érti, hogy mi merre hány méter. Belépvén a konyhába nagyon megtetszik neki a hely, így megint csak sápítozni kezd.*
- Hej, be szép és tiszta itten minden! No, hát remélem édesanyád nem olyan, mint az enyimé.
*Csak reménykedni tud, hogy anyósa nem nagyobb házisárkány, mint a saját anyja, de most kisebb gondja is nagyobb annál, mint hogy betegen ezen agyaljon. Közben már az első szoba döngölt padlóját tapossák, s ez a helyiség is tökéletesen megfelel az elvárásainak.*
- Alig várom ám, hogy durmoljak egy jót.
*A pokróc lekerül róla, aztán a ruháját is leveszegeti szépen, már ha Garik elfordul persze. ~Azért ottan még nem vagyunk!~*
- Elfordulsz, galambom? Nem helyénvaló, hogy ruha meg minden nélkül lássál! Még meglátod a hájaim!
*S ha a legény elfordul, lassan lekerül fejéről a kendő, majd cipője, inge, felső szoknyája, alsó szoknyája, s csak egy vékony kombiné marad rajta. Így is tökéletesen meg tudja figyelni a saját testét, ami valahogy nem olyan, mint szokott lenni.*
- Haj, a nemjóját! Hát tényleg fótos vagyok! Nem nagyok ezek, meg haloványak még, meg nincs is sok... De mostan megijedtem, Garik, forduljál inkább vissza felém de hamar! Jaj be menten elájulok ettül a látványtul, segítsél megállnom!
*Végül már csak nem érdekli, hogy a legény így meglássa kombinéban, mert mostan szüksége van rá, hogy megtartsa, nehogy az ágy mellé zuhanjon, ha véletlen kipurcan.*
2165. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-01-13 11:51:24
Üzenet elküldve: 2019-01-13 11:51:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
// A kandalló melege //
~ Ez oszt' nem adja fel könnyen… Ó, ha itt lenne a fegyverem! ~ * Habár a lény sok bosszúságot okoz neki, mégsem a hosszúra nyúló küzdelem az, ami felzaklatja, hanem, hogy kardját le kellett raknia. Ennek ellenére Morwon is állja a sarat, immáron másodjára hajítja el a bestiát. Ugyanakkor azt is érzi, hogy kezd fáradni és még mindig nem ért a bejárathoz, ráadásul most egyensúlyában is megrengette a dög. Ez az eddigiek alapján annyit jelenthet, hogy mire feláll, a lény máris ott fog teremni mellette. Ez nem tetszik neki. Ha a kalkuláció téves és még van ideje miután felegyenesedik, akkor hátrálni kezd a ház felé (persze tanulva előbbi baklövéséből, ezúttal szemmel tartva a bestiát és megállva, amikor elindul felé). Egyébként pedig felkészül a következő hullámra. Számításai szerint még egy-két rohamot meg tud állítani, a ház pedig… Reménykedjünk, hogy elég közel van. *
– Gyer' csak ide, he! Rusnya dög! * Provokálja a wargot, hátha valami hibát követ el – meg, mert jól esik kiadni magából haragját. Terve ezúttal továbbmutat egy egyszerű megfogásnál és ellökéstől: megint puszta erővel tervezi megoldani, de ezúttal teljes erejét beleadva ragadná meg ellenfelét és kihasználva annak lendületét feje fölé akarja emelni a szörnyet, ott pedig megpörgetni és úgy elhajítani. Nem tudná elmagyarázni, miért, de az az érzése, hogy ezáltal messzebbre tudja majd hajítani. Az pedig ugyebár fontos lenne, hogy aztán indulhasson a bejárat felé. *
~ Ez oszt' nem adja fel könnyen… Ó, ha itt lenne a fegyverem! ~ * Habár a lény sok bosszúságot okoz neki, mégsem a hosszúra nyúló küzdelem az, ami felzaklatja, hanem, hogy kardját le kellett raknia. Ennek ellenére Morwon is állja a sarat, immáron másodjára hajítja el a bestiát. Ugyanakkor azt is érzi, hogy kezd fáradni és még mindig nem ért a bejárathoz, ráadásul most egyensúlyában is megrengette a dög. Ez az eddigiek alapján annyit jelenthet, hogy mire feláll, a lény máris ott fog teremni mellette. Ez nem tetszik neki. Ha a kalkuláció téves és még van ideje miután felegyenesedik, akkor hátrálni kezd a ház felé (persze tanulva előbbi baklövéséből, ezúttal szemmel tartva a bestiát és megállva, amikor elindul felé). Egyébként pedig felkészül a következő hullámra. Számításai szerint még egy-két rohamot meg tud állítani, a ház pedig… Reménykedjünk, hogy elég közel van. *
– Gyer' csak ide, he! Rusnya dög! * Provokálja a wargot, hátha valami hibát követ el – meg, mert jól esik kiadni magából haragját. Terve ezúttal továbbmutat egy egyszerű megfogásnál és ellökéstől: megint puszta erővel tervezi megoldani, de ezúttal teljes erejét beleadva ragadná meg ellenfelét és kihasználva annak lendületét feje fölé akarja emelni a szörnyet, ott pedig megpörgetni és úgy elhajítani. Nem tudná elmagyarázni, miért, de az az érzése, hogy ezáltal messzebbre tudja majd hajítani. Az pedig ugyebár fontos lenne, hogy aztán indulhasson a bejárat felé. *
2164. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-01-12 14:27:50
Üzenet elküldve: 2019-01-12 14:27:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Berin birtok//
*Minimális mértékben aggódik csak a váratlan látogató jelenléte miatt. De még az marad a kerítésen kívül, s nem akar karnyújtásnyinál közelebb merészkedni addig véleménye szerint nem lehet baj.
A másik kedvesnek bizonyul, szavaira a lány szemei csodálkozva, kíváncsian kerekednek el.*
-Szellemek?
*Hát ez olyan izgalmas, hogy ő olyat még sosem tapasztalt. Majdnem hihetetlen, de semmi oka eddig Svir szavahihetőségét kétségbe vonni.*
-Igazi szellemek? Gonoszak? Vagy csak csintalanok? Miattuk keltél útra?
*Záporoznak kérdései, mintha tapasztalatlan gyermek volna, ki mindent tudni vágyik. A bemutatkozásra bólint, viszonozza is, mint egy mellékesen, a szellemek jobban érdeklik, mint a jövevény.*
-Iwaa. Elüldöztek otthonról a szellemek?
*Kapja ijedten, megrendülten jobbját szája elé, micsoda szörnyűség ez!*
-Vagy épp csapatot toborzol szellemirtásra? Abban sajnos nem tudok segíteni, bár van egy kis zsályám, de még száradni kell.
*Láthatólag valóban sajnálja, hogy nem vehet részt kísértet mentesítő akcióban.
A következő pillanatban ijedten sikít fel, és pánikszerűen tottyan fenekére.*
-Egy szellem! Ott!
*Mutogat jobb kezének egyetlen ujjával a semmiből érkező, néma vörös leányra, kinek jöttét nem jelezték előre még a kutyák sem. Most igyekezve jóvá tenni mulasztásukat hangosan morogva, vadul csaholva rontanak a kerítés felé.
Bal kezével a földön támaszkodik, így nem látható az azon végighúzódó hófehér egyenes vonalú heg, miként eddig sem tette azt közszemlére. Csakúgy az oldalán éktelenkedő régi sérülést, melyeket több réteg ruha takar. Konkrétan egy hófehér, pántos kombiné, felette magas nyakú, végig gombolt fehér ing, melynek csak dekoltázsrésze látszódna a szürke ruha takarásából, de még azt is elfedi a sötétzöld köpeny.
Tartása jelenleg a halálra rémült, és a kétségbeesett között ingadozik, máskülönben sem hasonlít egyetlen parasztlányéra sem. Ennek leginkább az az oka, hogy ő nem egy paraszt lánya, hanem egy kézműves, keresett mesterember unokája, ki olvasni, írni, számolni tanult, könyvek felett kuporogva, sajnálatos módon viszont beteges alkat, épp csak egy hónapja kelt ki az ágyból, egy komolyabb, hosszabb roham után. Ennek ellenére egészséges bőrszíne lenne, ha épp nem sápadna a síron túli jelenés miatt. Harcolni sosem harcolt, a kardot se bírná el, örül, hogy az egyszerű íjat viszont igen, ám azt sincs szíve mások ellen használni.*
*Minimális mértékben aggódik csak a váratlan látogató jelenléte miatt. De még az marad a kerítésen kívül, s nem akar karnyújtásnyinál közelebb merészkedni addig véleménye szerint nem lehet baj.
A másik kedvesnek bizonyul, szavaira a lány szemei csodálkozva, kíváncsian kerekednek el.*
-Szellemek?
*Hát ez olyan izgalmas, hogy ő olyat még sosem tapasztalt. Majdnem hihetetlen, de semmi oka eddig Svir szavahihetőségét kétségbe vonni.*
-Igazi szellemek? Gonoszak? Vagy csak csintalanok? Miattuk keltél útra?
*Záporoznak kérdései, mintha tapasztalatlan gyermek volna, ki mindent tudni vágyik. A bemutatkozásra bólint, viszonozza is, mint egy mellékesen, a szellemek jobban érdeklik, mint a jövevény.*
-Iwaa. Elüldöztek otthonról a szellemek?
*Kapja ijedten, megrendülten jobbját szája elé, micsoda szörnyűség ez!*
-Vagy épp csapatot toborzol szellemirtásra? Abban sajnos nem tudok segíteni, bár van egy kis zsályám, de még száradni kell.
*Láthatólag valóban sajnálja, hogy nem vehet részt kísértet mentesítő akcióban.
A következő pillanatban ijedten sikít fel, és pánikszerűen tottyan fenekére.*
-Egy szellem! Ott!
*Mutogat jobb kezének egyetlen ujjával a semmiből érkező, néma vörös leányra, kinek jöttét nem jelezték előre még a kutyák sem. Most igyekezve jóvá tenni mulasztásukat hangosan morogva, vadul csaholva rontanak a kerítés felé.
Bal kezével a földön támaszkodik, így nem látható az azon végighúzódó hófehér egyenes vonalú heg, miként eddig sem tette azt közszemlére. Csakúgy az oldalán éktelenkedő régi sérülést, melyeket több réteg ruha takar. Konkrétan egy hófehér, pántos kombiné, felette magas nyakú, végig gombolt fehér ing, melynek csak dekoltázsrésze látszódna a szürke ruha takarásából, de még azt is elfedi a sötétzöld köpeny.
Tartása jelenleg a halálra rémült, és a kétségbeesett között ingadozik, máskülönben sem hasonlít egyetlen parasztlányéra sem. Ennek leginkább az az oka, hogy ő nem egy paraszt lánya, hanem egy kézműves, keresett mesterember unokája, ki olvasni, írni, számolni tanult, könyvek felett kuporogva, sajnálatos módon viszont beteges alkat, épp csak egy hónapja kelt ki az ágyból, egy komolyabb, hosszabb roham után. Ennek ellenére egészséges bőrszíne lenne, ha épp nem sápadna a síron túli jelenés miatt. Harcolni sosem harcolt, a kardot se bírná el, örül, hogy az egyszerű íjat viszont igen, ám azt sincs szíve mások ellen használni.*
2163. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-01-12 00:22:12
Üzenet elküldve: 2019-01-12 00:22:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Berin birtok//
*A kutyák azok ugatnak rendesen. Ezt nem szereti, de tűri. Tudja, hogy ilyen a természetük, és amíg kolbászba nem töltik őket, addig ilyen is marad. De e fenegyerek neveletlen ebeket nem ver. Elégedetten biccent viszont amikor a kutyák elcsitulnak és elhangzik a köszönés. Megrágja a hírnek alig nevezhető újdonságokat, komótosan válaszol. Van ideje, továbbra sem nem siet, és a gazdasszony sem úgy néz ki, mint akinek rengeteg dolga lenne. *
- Az kár, hogy nincs hír. De azért tisztességes dolgok ezek a tyúkoktól és a petrezselyemtől. Nálam otthon csak rendetlen szellemek voltak, meg egy-két szívós virág a ház előtt.*Nem kérdezte senki, de azért mondja. Rozsdás kicsit, de még mindig konyít az úgynevezett társalgáshoz. Idővel majd belejönnek. A társalgás pedig társaságot szül, szól az újonnan kitalált bölcsesség, ezt az előkerülő második vörös is bizonyítja. Magában csodálkozik azon, hogy a fruskát eddig nem vette észre, de mivel sem nem különösebben zavaró, sem nem nagyon veszélyes, ezért felőle egyelőre maradhat *
- Svir vagyok. *Bemutatkozik a csak kicsit ismerős Zianának. Ezután H'aranyához fordul.*
- És te ki a fene vagy? *Kérdi nyersen. Amiért eddig sikerült elkerülnie a figyelmét megérdemli. Ha meg a háziasszony kishúga, akkor üsse kő, elbánik ő a kutyákkal is, ha velük torolnák meg a szemtelenséget.*
*A kutyák azok ugatnak rendesen. Ezt nem szereti, de tűri. Tudja, hogy ilyen a természetük, és amíg kolbászba nem töltik őket, addig ilyen is marad. De e fenegyerek neveletlen ebeket nem ver. Elégedetten biccent viszont amikor a kutyák elcsitulnak és elhangzik a köszönés. Megrágja a hírnek alig nevezhető újdonságokat, komótosan válaszol. Van ideje, továbbra sem nem siet, és a gazdasszony sem úgy néz ki, mint akinek rengeteg dolga lenne. *
- Az kár, hogy nincs hír. De azért tisztességes dolgok ezek a tyúkoktól és a petrezselyemtől. Nálam otthon csak rendetlen szellemek voltak, meg egy-két szívós virág a ház előtt.*Nem kérdezte senki, de azért mondja. Rozsdás kicsit, de még mindig konyít az úgynevezett társalgáshoz. Idővel majd belejönnek. A társalgás pedig társaságot szül, szól az újonnan kitalált bölcsesség, ezt az előkerülő második vörös is bizonyítja. Magában csodálkozik azon, hogy a fruskát eddig nem vette észre, de mivel sem nem különösebben zavaró, sem nem nagyon veszélyes, ezért felőle egyelőre maradhat *
- Svir vagyok. *Bemutatkozik a csak kicsit ismerős Zianának. Ezután H'aranyához fordul.*
- És te ki a fene vagy? *Kérdi nyersen. Amiért eddig sikerült elkerülnie a figyelmét megérdemli. Ha meg a háziasszony kishúga, akkor üsse kő, elbánik ő a kutyákkal is, ha velük torolnák meg a szemtelenséget.*
2162. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-01-11 22:31:30
Üzenet elküldve: 2019-01-11 22:31:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Berin birtok//
*Miután kipihente magát Lyl úgy határoz elhagyja a várost. Nem nyújtott ez neki semmi izgalmasat és amúgy sem szeret sokáig egy helyben maradni, azzal csak a baj van. Nem szereti ha az emberek ismerik egy városban, márpedig nem egy szokványos jelenség így sokan meg szokták jegyezni legalább arcról.
Nem tudja merre induljon így hát egyenesen végig halad a szántóföldeken. Szokványos, unalmas hely ez, sosem értette hogyan tud valaki így élni, részben lenézi persze, de egy kicsit tiszteli is a parasztokat, elvégre nélkülük nem lenne mit ennie.
Elmélkedései közben megpillant egy nagyon furcsa párost a szántóföldek egyik sarkában.
Az egyikük egy átlagos ütött kopott ruházatú utazónak néz ki de másikukban van valami furcsa. Első ránézésre egy átlagos paraszt lánynak nézné az ember, de ahogy Lyl jobban megfigyeli érzi, hogy van valami érdekes benne, főleg ahogy tartja magát.
Egy kicsit közeledve hozzájuk megérti, a nő sokkal erősebb, magabiztosabb mint egy tyúkokat etető kislány. Még közelebb érve észrevesz egy egy heget itt-ott. *~Hmm, ez érdekes, vajon valaki aki valaha harcolt miért él most ilyen életet? ~
*Végre talált egy új célt utazásának, még ha ez igen rövidke és egyszerű is.
Odalép a beszélgetőkhöz.*
*Miután kipihente magát Lyl úgy határoz elhagyja a várost. Nem nyújtott ez neki semmi izgalmasat és amúgy sem szeret sokáig egy helyben maradni, azzal csak a baj van. Nem szereti ha az emberek ismerik egy városban, márpedig nem egy szokványos jelenség így sokan meg szokták jegyezni legalább arcról.
Nem tudja merre induljon így hát egyenesen végig halad a szántóföldeken. Szokványos, unalmas hely ez, sosem értette hogyan tud valaki így élni, részben lenézi persze, de egy kicsit tiszteli is a parasztokat, elvégre nélkülük nem lenne mit ennie.
Elmélkedései közben megpillant egy nagyon furcsa párost a szántóföldek egyik sarkában.
Az egyikük egy átlagos ütött kopott ruházatú utazónak néz ki de másikukban van valami furcsa. Első ránézésre egy átlagos paraszt lánynak nézné az ember, de ahogy Lyl jobban megfigyeli érzi, hogy van valami érdekes benne, főleg ahogy tartja magát.
Egy kicsit közeledve hozzájuk megérti, a nő sokkal erősebb, magabiztosabb mint egy tyúkokat etető kislány. Még közelebb érve észrevesz egy egy heget itt-ott. *~Hmm, ez érdekes, vajon valaki aki valaha harcolt miért él most ilyen életet? ~
*Végre talált egy új célt utazásának, még ha ez igen rövidke és egyszerű is.
Odalép a beszélgetőkhöz.*
2161. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-01-11 17:07:09
Üzenet elküldve: 2019-01-11 17:07:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Gizuka//
*Egészen addig nézi Gizu arcát, míg csak ül rajta az öröm. Hát Garik olyan, de olyan boldog ettől a pillanattól, hogy azt el sem tudja mondani. Persze ez annak is köszönhető, hogy igazából amolyan parasztosan fejezi ki magát, de ez most egy cseppet sem zavarja. Csak délcegen mosolyog, egészen addig, míg Gizut le nem segíti a kocsiról, de azért még megigazgatja a vállán a pokrócot:*
- Úgy, úgy, Gizu, meg ne fázzá nekem! Gyere, bekísérlek. *S mintha még a nap is úgy gondolná, hogy e két párosra rá kell tekintsen, álmos szemeivel kikukkant a felhők mögül, hogy aranyló virágot rajzoljon a ház fehérre meszelt ház falára. Ha volnának ott muskátlik, bizony illegetnék magukat, az biztos.*
- Erre, erre. *Ha Gizu engedi, Garik óvatosan átkarolva vezeti.* Itten van az ajtó. *Mondja Garik, becsülettel bemutatja a ház minden tájékát.* Amott a kamra, arra a szín, a csirkeudvarra hátul bírsz kimenni, de a konyhából is van egy ajtó, úgy könnyebb ötetni! *Bólogat bőszen, majd belöki a sötétzöldre mázolt, szálkás fadeszkákból összeszegelt ajtót.*
- Anyus! Aaaaanyuuuus! *Ordítja el magát.* Anyámmal élek. Van macskám is, mondtam má? *Kérdezi, miközben szemét végigfuttatja a hosszanti házon.* Nyilván napszámba van, ilyenkor mindig emegy dógozni, de legalább kettecskén vagyunk, Gizu! Gyere csak! *Ahogy belépnek, az ajtóval szemben rögtön sparhelt, mellette szekrények, földön is és a falon is. Lábasok, merőkanalak lógnak akasztón, egész berendezett kis konyha, kemencével. Garik balra vezeti a lányt az első szobába, ahol vetett ágy várja, rögtön az ablaknál. Nagy, virágmintás szekrény és döngölt padló, ágy alatt ágytál, ágy mellett kis szekrény. Lesegíti róla a pokrócot.*
- Nyah. Itten megpihenhetsz, főzök jó levest neked, addig megnézheted a fótjaidat. Vetkezz le, adok hálóruhát, belebújsz és jól kialszod magad! *Bólogat és, ha Gizu is úgy akarja, hátratett kézzel elfordul.*
*Egészen addig nézi Gizu arcát, míg csak ül rajta az öröm. Hát Garik olyan, de olyan boldog ettől a pillanattól, hogy azt el sem tudja mondani. Persze ez annak is köszönhető, hogy igazából amolyan parasztosan fejezi ki magát, de ez most egy cseppet sem zavarja. Csak délcegen mosolyog, egészen addig, míg Gizut le nem segíti a kocsiról, de azért még megigazgatja a vállán a pokrócot:*
- Úgy, úgy, Gizu, meg ne fázzá nekem! Gyere, bekísérlek. *S mintha még a nap is úgy gondolná, hogy e két párosra rá kell tekintsen, álmos szemeivel kikukkant a felhők mögül, hogy aranyló virágot rajzoljon a ház fehérre meszelt ház falára. Ha volnának ott muskátlik, bizony illegetnék magukat, az biztos.*
- Erre, erre. *Ha Gizu engedi, Garik óvatosan átkarolva vezeti.* Itten van az ajtó. *Mondja Garik, becsülettel bemutatja a ház minden tájékát.* Amott a kamra, arra a szín, a csirkeudvarra hátul bírsz kimenni, de a konyhából is van egy ajtó, úgy könnyebb ötetni! *Bólogat bőszen, majd belöki a sötétzöldre mázolt, szálkás fadeszkákból összeszegelt ajtót.*
- Anyus! Aaaaanyuuuus! *Ordítja el magát.* Anyámmal élek. Van macskám is, mondtam má? *Kérdezi, miközben szemét végigfuttatja a hosszanti házon.* Nyilván napszámba van, ilyenkor mindig emegy dógozni, de legalább kettecskén vagyunk, Gizu! Gyere csak! *Ahogy belépnek, az ajtóval szemben rögtön sparhelt, mellette szekrények, földön is és a falon is. Lábasok, merőkanalak lógnak akasztón, egész berendezett kis konyha, kemencével. Garik balra vezeti a lányt az első szobába, ahol vetett ágy várja, rögtön az ablaknál. Nagy, virágmintás szekrény és döngölt padló, ágy alatt ágytál, ágy mellett kis szekrény. Lesegíti róla a pokrócot.*
- Nyah. Itten megpihenhetsz, főzök jó levest neked, addig megnézheted a fótjaidat. Vetkezz le, adok hálóruhát, belebújsz és jól kialszod magad! *Bólogat és, ha Gizu is úgy akarja, hátratett kézzel elfordul.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4704-4723