Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 118 (2341. - 2360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4704-4723
2360. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-13 19:10:32
Üzenet elküldve: 2019-03-13 19:10:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt homálya//
* Vasborda továbbra sem szólal meg, sőt, nem is fészkelődik a lovon, úgy fekszik ott, ahogy felhajították - mint egy zsák krumpli. Egészen addig tervezi ezt csinálni, amíg nem végeznek vele, de úgy tűnik, hogy nincs ilyen szerencséje. A vezetőnek tűnő alak melléjük sorol, és beszélgetni kezd. A gnóm szúrós szemmel nézi a nőt. *
~ Szólalj már meg, válaszolj már... ~
* Némán kéri, utasítja, de úgy tűnik, hogy feleslegesen. A hozzá intézett kérdésre persze felel. *
- A városban, a szegénynegyedben rendelek az utcán. Bárkit ellátok, aki fizet egy kört a pintyben, vagy a pegazusban. Nem ismertem fel korábban, de az kiderült, hogy az az öreg a házban kihasználta, elhitette vele, hogy ő a nagyapja. Nem tudom, hogy pontosan milyen okból, de trauma érhette, nagyon komoly, ami miatt emlékezetkiesésben szenved. Nem emlékszik semmire. * Válaszol, pedig lényének egy része szívesen bevállalná a golyót a nőért, feláldozná magát, csak hogy elengedjék. De még ha nem is lenne ott a hideg, számító oldal, ami korábban is lebeszélte a beszédről, ha nem látná be, hogy teljesen felesleges lenne minden próbálkozás, akkor sem hősködne. Vasborda nem mártír, csak egy vén alkoholista, aki holnap is inni akar, és holnap után is. *
* Vasborda továbbra sem szólal meg, sőt, nem is fészkelődik a lovon, úgy fekszik ott, ahogy felhajították - mint egy zsák krumpli. Egészen addig tervezi ezt csinálni, amíg nem végeznek vele, de úgy tűnik, hogy nincs ilyen szerencséje. A vezetőnek tűnő alak melléjük sorol, és beszélgetni kezd. A gnóm szúrós szemmel nézi a nőt. *
~ Szólalj már meg, válaszolj már... ~
* Némán kéri, utasítja, de úgy tűnik, hogy feleslegesen. A hozzá intézett kérdésre persze felel. *
- A városban, a szegénynegyedben rendelek az utcán. Bárkit ellátok, aki fizet egy kört a pintyben, vagy a pegazusban. Nem ismertem fel korábban, de az kiderült, hogy az az öreg a házban kihasználta, elhitette vele, hogy ő a nagyapja. Nem tudom, hogy pontosan milyen okból, de trauma érhette, nagyon komoly, ami miatt emlékezetkiesésben szenved. Nem emlékszik semmire. * Válaszol, pedig lényének egy része szívesen bevállalná a golyót a nőért, feláldozná magát, csak hogy elengedjék. De még ha nem is lenne ott a hideg, számító oldal, ami korábban is lebeszélte a beszédről, ha nem látná be, hogy teljesen felesleges lenne minden próbálkozás, akkor sem hősködne. Vasborda nem mártír, csak egy vén alkoholista, aki holnap is inni akar, és holnap után is. *
2359. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-13 19:00:50
Üzenet elküldve: 2019-03-13 19:00:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt homálya//
*Elképzelése sincs arról mennyi idő telhetett el mióta lóra rakták, de nem is foglalkozik a körülményekkel. Sem az útiránnyal, sem az éjszakával, köddel, hideggel, testi kínjaival. Lassan nyöszörgése is elhal, könnyei is elapadnak. Üres. Teljesen üres. Gondolatok nélküli, furcsa nyugalom telepszik rá, melyen keresztül nem is érzékel mást csak lelkének sajgó fájdalmát.
Nem látja a kámzsást, ami látómezejét kitölti az a ló hátsó patái, a mozgó föld alatta, igazán még csak ezt sem fogja fel. A szavak valami távoli, értelmetlen zöngésként hatnak, az érintésre még csak meg sem rándul teste.*
*Elképzelése sincs arról mennyi idő telhetett el mióta lóra rakták, de nem is foglalkozik a körülményekkel. Sem az útiránnyal, sem az éjszakával, köddel, hideggel, testi kínjaival. Lassan nyöszörgése is elhal, könnyei is elapadnak. Üres. Teljesen üres. Gondolatok nélküli, furcsa nyugalom telepszik rá, melyen keresztül nem is érzékel mást csak lelkének sajgó fájdalmát.
Nem látja a kámzsást, ami látómezejét kitölti az a ló hátsó patái, a mozgó föld alatta, igazán még csak ezt sem fogja fel. A szavak valami távoli, értelmetlen zöngésként hatnak, az érintésre még csak meg sem rándul teste.*
2358. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-13 17:03:46
Üzenet elküldve: 2019-03-13 17:03:46
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A múlt homálya//
*Nem vágtáznak és nem hangoskodnak. A felsorakozott csapat laza ügetésben lépteti lovát, s azt a kettőt, melyre a gnómot és Iwát fektették erős kézen vezetik kantáron. Ködbe indultak, s ködben lépdelnek tovább is, ahogy korábban elhangzott, a folyó felé. Hogy ott hogyan tovább, s mit akarnak e két szerzettel, az még a jövő zenéje. A sorban senki sem beszél, még csak kíváncsian sem méregetik a két foglyot, mögöttük eltűnik az égő ház, s az udvar, a holt kutyák, s az öreg, csupán a földek, s olykor fák sora szakítja meg az erőltetett menetet. Sem a gnóm, sem Iwa nem szerzett sem maradandó, sem súlyos sérülést egyelőre, a pofon nyomai lassan eltűnnek, s a gnóm rángatása is már-már elfelejtődik már, persze a katonák szempontjából. Az elképzelhető, hogy a két kalandor megjegyezték. Hosszú idő néma ügetés után, a kámzsás ki eddig fel, s alá járőrözött a sor elejétől a végéig, lefékezi lovát a két fogoly mellett. Csillogó tekintetét Iwára emeli, s hanyagul könyökével támaszkodik a nyereg kápájára:*
- Miért bujkálsz itt Ziana? Feladatod van, melynek teljesítése alól nem mentesítettek. *Löki a szavakat ugyanolyan lezserséggel, akárha vacsoraasztal mellett beszélgetnének, csupán hangja marad hideg és fagyos.* Beszélhetsz. *Nyomatékosítja, s ez inkább felszólítás, semmint engedély. A gnómot sem hagyja figyelmen kívül.*
- Miféle orvos vagy te? Tán a termékenységet vizsgálod? Hah? *Röhög fel.* Nem környékezett még meg ez a tekergő, vén kujon? *Szinte hallani a hangján, ahogy vigyorog, s fejével mélán Iwa felé int, miközben kedélyesen megcirógatja annak fenekét, felszisszenve.*
*Nem vágtáznak és nem hangoskodnak. A felsorakozott csapat laza ügetésben lépteti lovát, s azt a kettőt, melyre a gnómot és Iwát fektették erős kézen vezetik kantáron. Ködbe indultak, s ködben lépdelnek tovább is, ahogy korábban elhangzott, a folyó felé. Hogy ott hogyan tovább, s mit akarnak e két szerzettel, az még a jövő zenéje. A sorban senki sem beszél, még csak kíváncsian sem méregetik a két foglyot, mögöttük eltűnik az égő ház, s az udvar, a holt kutyák, s az öreg, csupán a földek, s olykor fák sora szakítja meg az erőltetett menetet. Sem a gnóm, sem Iwa nem szerzett sem maradandó, sem súlyos sérülést egyelőre, a pofon nyomai lassan eltűnnek, s a gnóm rángatása is már-már elfelejtődik már, persze a katonák szempontjából. Az elképzelhető, hogy a két kalandor megjegyezték. Hosszú idő néma ügetés után, a kámzsás ki eddig fel, s alá járőrözött a sor elejétől a végéig, lefékezi lovát a két fogoly mellett. Csillogó tekintetét Iwára emeli, s hanyagul könyökével támaszkodik a nyereg kápájára:*
- Miért bujkálsz itt Ziana? Feladatod van, melynek teljesítése alól nem mentesítettek. *Löki a szavakat ugyanolyan lezserséggel, akárha vacsoraasztal mellett beszélgetnének, csupán hangja marad hideg és fagyos.* Beszélhetsz. *Nyomatékosítja, s ez inkább felszólítás, semmint engedély. A gnómot sem hagyja figyelmen kívül.*
- Miféle orvos vagy te? Tán a termékenységet vizsgálod? Hah? *Röhög fel.* Nem környékezett még meg ez a tekergő, vén kujon? *Szinte hallani a hangján, ahogy vigyorog, s fejével mélán Iwa felé int, miközben kedélyesen megcirógatja annak fenekét, felszisszenve.*
2357. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-12 22:44:44
Üzenet elküldve: 2019-03-12 22:44:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt homálya//
* Természetesen mivel az eddigiek sem voltak elegek ahhoz, hogy megtörjék a gnómot, úgy a továbbiakban is higgadtan hagyja, hogy csináljanak vele, amit akarnak. Persze ebből kissé kizökken, amikor hallja amit a férfi suttog, akkor már tudja félresöpörni a korábbi gondolatot. Ahogy végig néz rajta, nem emlékszik rá, hogy így nézett volna ki a városőrség hadnagya, de látja a hasonlóságot. Viszont az is lehet, hogy összekeverik valakivel. Azok alapján, amit a csapatról tud, az is lehet, hogy minden vörös hajú nőre ráégetik az otthonukat, akik egy kicsit is hasonlít Zianára. A lóra érkezés meglehetősen fájdalmas élmény, ki is zökkenti a gondolkodásból, de nem nyikkan meg. Az is lehet, hogy az érkezéskor eltörte az orrát, mert eléggé zsibbad, és mintha valami meleget érezne folyni az arcán, de nem tudja megnézni, úgyhogy akár az agya is játszadozhat vele, és ez sokkal valószínűbb, mint a törött orr. Végignézi, ahogy a tűz martalékává lesz a ház, szavakba nem önthető szomorúságot érez, de továbbra sem mutat ki semmit. A logika azt diktálja, hogy maradjon higgadt, és érzelemmentes. Nem töri meg a lovaglás viszonylagos csendjét sem, nem kezd beszélgetésbe a lánnyal, ahogy nyugtató szavakat sem súg oda. Hagyja, hogy gyászoljon, hogy kisírja magát. Amúgy sem tudna neki semmit mondani, amitől jobb lenne ez az egész. Még hazudni sem tud semmi érdemlegeset. Lényének egy része a vörös hajú nőt akarja hibáztatni azért, mert a banditák lován fekszik most, talán vérző, betört orral, de agyának józanabbik fele hamar lepisszegi ezt a bűnbakot kereső hangot. A nő beengedte színtiszta jóságból, szállást és ételt adott neki, arról nem tehet, hogy pont akkor rabolják el, amikor Vasborda nála vendégeskedik. *
A hozzászólás írója (Vasborda Rhalkumn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.12 22:50:44
* Természetesen mivel az eddigiek sem voltak elegek ahhoz, hogy megtörjék a gnómot, úgy a továbbiakban is higgadtan hagyja, hogy csináljanak vele, amit akarnak. Persze ebből kissé kizökken, amikor hallja amit a férfi suttog, akkor már tudja félresöpörni a korábbi gondolatot. Ahogy végig néz rajta, nem emlékszik rá, hogy így nézett volna ki a városőrség hadnagya, de látja a hasonlóságot. Viszont az is lehet, hogy összekeverik valakivel. Azok alapján, amit a csapatról tud, az is lehet, hogy minden vörös hajú nőre ráégetik az otthonukat, akik egy kicsit is hasonlít Zianára. A lóra érkezés meglehetősen fájdalmas élmény, ki is zökkenti a gondolkodásból, de nem nyikkan meg. Az is lehet, hogy az érkezéskor eltörte az orrát, mert eléggé zsibbad, és mintha valami meleget érezne folyni az arcán, de nem tudja megnézni, úgyhogy akár az agya is játszadozhat vele, és ez sokkal valószínűbb, mint a törött orr. Végignézi, ahogy a tűz martalékává lesz a ház, szavakba nem önthető szomorúságot érez, de továbbra sem mutat ki semmit. A logika azt diktálja, hogy maradjon higgadt, és érzelemmentes. Nem töri meg a lovaglás viszonylagos csendjét sem, nem kezd beszélgetésbe a lánnyal, ahogy nyugtató szavakat sem súg oda. Hagyja, hogy gyászoljon, hogy kisírja magát. Amúgy sem tudna neki semmit mondani, amitől jobb lenne ez az egész. Még hazudni sem tud semmi érdemlegeset. Lényének egy része a vörös hajú nőt akarja hibáztatni azért, mert a banditák lován fekszik most, talán vérző, betört orral, de agyának józanabbik fele hamar lepisszegi ezt a bűnbakot kereső hangot. A nő beengedte színtiszta jóságból, szállást és ételt adott neki, arról nem tehet, hogy pont akkor rabolják el, amikor Vasborda nála vendégeskedik. *
A hozzászólás írója (Vasborda Rhalkumn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.12 22:50:44
2356. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-12 19:51:05
Üzenet elküldve: 2019-03-12 19:51:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt homálya//
*Térdelve az udvar porában, halkan sírdogálva, ritmusosan hintázgatva tűr mindent. Már csak érteni sem akarja az egészet. Orvos? Hadnagy? Avagy a név, amit a másik említ? Semmit sem mondd neki. Ahogyan a gonoszság sem. Ő nem támad rá egyszerű családokra, nem öli le kutyáikat, nem vágja el kedves idős emberek torkát nevetve, nem gyújtja fel a házukat.
Esik hátra, nyekken nagyot, nyög aprócskát. Feltehetően már nem csak szakadt, de koszos is hálóruhája, talán véres is. Nem érdekli, tudni sem akarja, ahhoz sincs ereje, mersze, hogy végigtekintsen önmagán legalább futólag.
Rángatják újra, hagyja magát. Kötik gúzsba, dobják egy ló hátára, és nem ellenkezik.
Fel sem fogja mennyien vannak körülette, nem is érdekli, ahogyan az sem, miért kell ennyi ember egy gyenge leány elrablásához, és egy idős ember meggyilkolásához.
Lógó fejjel sírdogál, nyöszörög tovább, amíg cipelik valahová, akárhová, már az sem számít.*
*Térdelve az udvar porában, halkan sírdogálva, ritmusosan hintázgatva tűr mindent. Már csak érteni sem akarja az egészet. Orvos? Hadnagy? Avagy a név, amit a másik említ? Semmit sem mondd neki. Ahogyan a gonoszság sem. Ő nem támad rá egyszerű családokra, nem öli le kutyáikat, nem vágja el kedves idős emberek torkát nevetve, nem gyújtja fel a házukat.
Esik hátra, nyekken nagyot, nyög aprócskát. Feltehetően már nem csak szakadt, de koszos is hálóruhája, talán véres is. Nem érdekli, tudni sem akarja, ahhoz sincs ereje, mersze, hogy végigtekintsen önmagán legalább futólag.
Rángatják újra, hagyja magát. Kötik gúzsba, dobják egy ló hátára, és nem ellenkezik.
Fel sem fogja mennyien vannak körülette, nem is érdekli, ahogyan az sem, miért kell ennyi ember egy gyenge leány elrablásához, és egy idős ember meggyilkolásához.
Lógó fejjel sírdogál, nyöszörög tovább, amíg cipelik valahová, akárhová, már az sem számít.*
2355. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-12 18:29:40
Üzenet elküldve: 2019-03-12 18:29:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A múlt homálya//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A gnóm hallgat, s ezt kiválóan teszi. Helyesen méri fel a körülményeket, ahhoz mérten hozza a legjobb döntését. Eddig úgy néz ki beválik, mert az iménti kivégzés parancs a ködbe vész, bár éles pallosként a levegőben lebeg, mert a körülöttük mozgó alakok tökéletesen érzelemmentesek és összeszokott rutinnal dolgoznak. Pont olyannak tűnnek, akik úgy mártják bele az élő testbe a pengét, mint más issza meg kedvenc borát. A Kámzsásnak feltűnnek Iwa szavai, de eleinte nem reagál, csupán utasításokat osztogat, mire a csapat lassan alakzattá áll össze, valódi számuk most mutatkozik meg, tizenhárman vannak. Miután végez, hátratett kézzel sétál a katatón állapotban lévő lányhoz, s lassan hajol le hozzá, előbb arcát, majd orrát tolva a lányéhoz, játékosan piszézve őt.*
- Gonosz? Én? *Suttogja halkan.* Te ismered legjobban a gonoszt, Ziana Yedhir, s tudod miért? *Emeli fel a hangsúlyt leheletnyit a mondat végén, majd egy határozott mozdulattal a lány mellkasába böki ujját.* Mert itt lakik baszod!! *Öklével megütve lök rajta egyet durván hátrafelé, majd hátravágja a fejét és hatalmas röhögésbe kezd, miközben fejét rázza.* Te, hülye picsa! Még, hogy én gonosz! *Még akkor is a fejét rázza, mikor már ismét utasításokat osztogat.*
- Kezüket hátra, lábukat bokánál! Csipkedjétek magatokat, mert itt ér a hajnal! Gyerünk nyomás, lóra fel és irány a folyó! *Tapsol néhányat, majd tekintetét lassan visszanézve a gnómra süllyeszti.*
- Fogalmad sincs, hogy ki ez melletted, igaz? *Gunyorosan felnevet.* Hát, öreg... majd megtudod, aztán elgondolkodsz rajta, miért nem ölted meg, mikor volt rá lehetőséged. *Vonja meg a vállát.*
- LÓÓÓRA! *Iwát és az idős gnómot úgy lökik fel a lovakra, mint egy zsákot, arccal lefelé, kezeiket hátul gúzsba kötik, lábukat bokánál szintén. Nem a vezér környékére kerülnek, sokkal inkább hátra. A csapat még nem indul. Míg biztosítják a nőt és a férfit, a Kámzsás csípőre tett kézzel bámulja a lobogó tüzet. A recsegés, ropogás egyre inkább erősödik, míg végül a bedőlő támasztógerendák robajában teljesedik ki. A ház lassan omlik össze, mintha csupán alaposan láttatni akarja magát és szenvedését, vagy csupán fájna neki az elmúlás. Előbb az oldalfalak, majd a támasztó, persze akad, mi állva marad, de a maradványok már korántsem nevezhetőek bármilyen otthonnak. Iwa ezt már nem láthatja, pont a ló másik oldalán helyezkedik el arccal lefelé, emlékeiben a kis ház még épen, nagyapja vérével eláztatva marad meg. A gnóm igen, ő azt is láthatja, amint a kámzsás férfi kurtán bólint, s csuklyája mozog a szája előtt, mintha valamit mondana, vagy valakivel beszélne, aztán az ő lova is elfordul, pont a lánnyal megegyező oldalra, így útközben beszélgethetnek.
Kámzsás nekifutásból lendülettel ugrik fel a lóra, s rögtön oldalát kezdi csépelni, hogy előrevágtasson. Sűrű köd kúszik az éjszakába, szinte tejfel, nyirkos hidege Iwa és Rhalkumn arcára, hajára ül. A csapat némán lovagol, beszéd nem hallatszik, ahogyan lassan már a tűz ropogása sem, aztán a fénye is eltűnik. Nem marad más, csak múlt. Annak is csupán a ködbe veszett fagyos homálya.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A gnóm hallgat, s ezt kiválóan teszi. Helyesen méri fel a körülményeket, ahhoz mérten hozza a legjobb döntését. Eddig úgy néz ki beválik, mert az iménti kivégzés parancs a ködbe vész, bár éles pallosként a levegőben lebeg, mert a körülöttük mozgó alakok tökéletesen érzelemmentesek és összeszokott rutinnal dolgoznak. Pont olyannak tűnnek, akik úgy mártják bele az élő testbe a pengét, mint más issza meg kedvenc borát. A Kámzsásnak feltűnnek Iwa szavai, de eleinte nem reagál, csupán utasításokat osztogat, mire a csapat lassan alakzattá áll össze, valódi számuk most mutatkozik meg, tizenhárman vannak. Miután végez, hátratett kézzel sétál a katatón állapotban lévő lányhoz, s lassan hajol le hozzá, előbb arcát, majd orrát tolva a lányéhoz, játékosan piszézve őt.*
- Gonosz? Én? *Suttogja halkan.* Te ismered legjobban a gonoszt, Ziana Yedhir, s tudod miért? *Emeli fel a hangsúlyt leheletnyit a mondat végén, majd egy határozott mozdulattal a lány mellkasába böki ujját.* Mert itt lakik baszod!! *Öklével megütve lök rajta egyet durván hátrafelé, majd hátravágja a fejét és hatalmas röhögésbe kezd, miközben fejét rázza.* Te, hülye picsa! Még, hogy én gonosz! *Még akkor is a fejét rázza, mikor már ismét utasításokat osztogat.*
- Kezüket hátra, lábukat bokánál! Csipkedjétek magatokat, mert itt ér a hajnal! Gyerünk nyomás, lóra fel és irány a folyó! *Tapsol néhányat, majd tekintetét lassan visszanézve a gnómra süllyeszti.*
- Fogalmad sincs, hogy ki ez melletted, igaz? *Gunyorosan felnevet.* Hát, öreg... majd megtudod, aztán elgondolkodsz rajta, miért nem ölted meg, mikor volt rá lehetőséged. *Vonja meg a vállát.*
- LÓÓÓRA! *Iwát és az idős gnómot úgy lökik fel a lovakra, mint egy zsákot, arccal lefelé, kezeiket hátul gúzsba kötik, lábukat bokánál szintén. Nem a vezér környékére kerülnek, sokkal inkább hátra. A csapat még nem indul. Míg biztosítják a nőt és a férfit, a Kámzsás csípőre tett kézzel bámulja a lobogó tüzet. A recsegés, ropogás egyre inkább erősödik, míg végül a bedőlő támasztógerendák robajában teljesedik ki. A ház lassan omlik össze, mintha csupán alaposan láttatni akarja magát és szenvedését, vagy csupán fájna neki az elmúlás. Előbb az oldalfalak, majd a támasztó, persze akad, mi állva marad, de a maradványok már korántsem nevezhetőek bármilyen otthonnak. Iwa ezt már nem láthatja, pont a ló másik oldalán helyezkedik el arccal lefelé, emlékeiben a kis ház még épen, nagyapja vérével eláztatva marad meg. A gnóm igen, ő azt is láthatja, amint a kámzsás férfi kurtán bólint, s csuklyája mozog a szája előtt, mintha valamit mondana, vagy valakivel beszélne, aztán az ő lova is elfordul, pont a lánnyal megegyező oldalra, így útközben beszélgethetnek.
Kámzsás nekifutásból lendülettel ugrik fel a lóra, s rögtön oldalát kezdi csépelni, hogy előrevágtasson. Sűrű köd kúszik az éjszakába, szinte tejfel, nyirkos hidege Iwa és Rhalkumn arcára, hajára ül. A csapat némán lovagol, beszéd nem hallatszik, ahogyan lassan már a tűz ropogása sem, aztán a fénye is eltűnik. Nem marad más, csak múlt. Annak is csupán a ködbe veszett fagyos homálya.*
2354. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-11 20:16:23
Üzenet elküldve: 2019-03-11 20:16:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt homálya//
* Odakint Vasborda semmit nem lát, vagy hall abból, ami a házban történik. Éppen ezért nem is nagyon tudja, hogy mit gondoljon a helyzetről. Továbbra is némán, és mozdulatlanul mered maga elé, tartja a karjait ahogy parancsolták, még akkor is, ha fájnak a karjai. Azt örömmel veszi, hogy ülhet, mégis csak kényelmesebb, mint állni, vagy térdelni. Magában egy gyerekkori katonaindulót énekel, persze hangtalanul teszi mindezt. Arcán sem látszik semmiféle érzelem. Amikor a vöröshajú lány mellé kerül a földre, akkor lopva rápillant. Nem csodálja, hogy azon mindenféle érzelmet megpillant. Vasborda sokkal többször járt már a halál árnyékának völgyében, mint azt megszámolni szeretné. Többet felejtett már, mint amennyit sokan átélnek. Számára ez az egész nem jelent semmit, akkor se, ha a következő pillanatban egy vasvilla szúrja át a mellkasát. Egészen addig ilyen mozdulatlan, és nyugodt, amíg nem kap el egy mondatot. Ekkor ismét a lányra pillant, de nem hiszi, hogy ez a városőrség tagja lenne. Pedig az sok mindent magyarázna meg, de elveti ezt a gondolatot olyan gyorsan, ahogy érkezett. *
* Odakint Vasborda semmit nem lát, vagy hall abból, ami a házban történik. Éppen ezért nem is nagyon tudja, hogy mit gondoljon a helyzetről. Továbbra is némán, és mozdulatlanul mered maga elé, tartja a karjait ahogy parancsolták, még akkor is, ha fájnak a karjai. Azt örömmel veszi, hogy ülhet, mégis csak kényelmesebb, mint állni, vagy térdelni. Magában egy gyerekkori katonaindulót énekel, persze hangtalanul teszi mindezt. Arcán sem látszik semmiféle érzelem. Amikor a vöröshajú lány mellé kerül a földre, akkor lopva rápillant. Nem csodálja, hogy azon mindenféle érzelmet megpillant. Vasborda sokkal többször járt már a halál árnyékának völgyében, mint azt megszámolni szeretné. Többet felejtett már, mint amennyit sokan átélnek. Számára ez az egész nem jelent semmit, akkor se, ha a következő pillanatban egy vasvilla szúrja át a mellkasát. Egészen addig ilyen mozdulatlan, és nyugodt, amíg nem kap el egy mondatot. Ekkor ismét a lányra pillant, de nem hiszi, hogy ez a városőrség tagja lenne. Pedig az sok mindent magyarázna meg, de elveti ezt a gondolatot olyan gyorsan, ahogy érkezett. *
2353. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-11 19:33:58
Üzenet elküldve: 2019-03-11 19:33:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt homálya//
*A teljes érzelmi összeomlás pereméről a pofon rángatja vissza. Talán még sosem érzett ilyen fájdalmat, legalábbis nem is emlékszik hasonlóra. A vér íze önti el a száját, kapna oda, de hiába, az erős kezek így is fájdalmasan tartják, minden további kísérelt a mozdulatra csak még inkább erősíti a kínt vállában.
Már hangosan zokogni sem mer, csendesen hüppög, miközben könnyei áztatják véres, megperzselt arcát.*
-Dehogy vagyok.
*Tiltakozik sírva, erőtlenül, alig hallható suttogás immár csak hangja. Úgy fest hiába a szavak, hiába a könyörgés, a fogadkozás, hiába ajánl fel mindent, bármit, ezek az alakok csupán pusztítani akarnak.
Rettegése csak tovább növekszik, ahogy a kámzsás nagyapja felé indul, a kedves öreg kiszolgáltatott helyzetének látványa már eleve hatalmas fájdalom a lány számára, hogy még kerülgeti, gúnyolja is a támadóiknak vezére abba majd szíve szakad bele, hangosabb zokogás tör elő torkából, majd nagyot nyelve némul el mikor arra kényszerítik nagyapja szemébe nézzen.*
-Nagyapa...
*Sír fel halkan, könyörgőn kínzója szavaira, majd újra, fejét rázva, mikor az öreg Berin hazugságot említ.*
-Nem.
*Jelenti ki határozottan, csendesen, kipréselve magából egy mosolyt, csak az öregnek. Lehet, hogy volt amiben hazudott, biztosan voltak dolgok, amiket elhallgatott, de ő a nagyapja, ebben bizonyos. Minden más aggódó, szeretettel vezérelt szépítését pedig megbocsájtja.
Egy pillant alatt önt el mindent a vér, előbb pillantja meg a sötéten csillogó, bőven patakzó matériát, mint hogy felfogná honnan is ered az, a következő szívdobbanással sikít fel hangosan.*
-Neeee...
*Szalad ki ismét minden erő lábaiból, bömböl olyan hangosan, hogy azt talán már Kalácsfalván is hallják, csak mikor a kámzsás hozzá lép vesz nagy levegőt, pillant rá könnyein át elemi haragtól fűtve, és levegő után kapkodva igyekszik minden dühét egyetlen rövid, halk sértésben megfogalmazva a másik pofájába vágni.*
-Ön *újabb két slukk az életető légből* nagyon *nyeli vissza könnyeit* gonosz.
*És fakad sírva ismét, ezúttal már halkan, fájdalmasan nyöszörögve.
Innentől kezdve minden mindegy, hagyja magát terelni, földre lökni, aprót sikkant kedves kutyáinak teteme láttán, de meg sem próbál elhúzódni, viszont rájuk sem tekint újra, a körülálló, immár a tűz fényében látható férfiakra sem. Mered maga elé reszketve a hidegtől, a fájdalomtól, a gyásztól, a sírástól. Hintázik lassan előre-hátra térdein állva, a kirobbanó üveg zaja sem zökkenti ki ebből.
A kámzsás szavaira sem reagál, felesleges, ez a férfi őrült, és megátalkodott. Mindent elvett tőle, mindenét amit csak ismert és szeretett, és még csak oka sem volt rá. Ő maga a Halál, kegyetlen, és igazságtalan. Már csak a végső sújtást várja, a húsába maró pengét, a lángok közeledését, melyek elemésztik.*
*A teljes érzelmi összeomlás pereméről a pofon rángatja vissza. Talán még sosem érzett ilyen fájdalmat, legalábbis nem is emlékszik hasonlóra. A vér íze önti el a száját, kapna oda, de hiába, az erős kezek így is fájdalmasan tartják, minden további kísérelt a mozdulatra csak még inkább erősíti a kínt vállában.
Már hangosan zokogni sem mer, csendesen hüppög, miközben könnyei áztatják véres, megperzselt arcát.*
-Dehogy vagyok.
*Tiltakozik sírva, erőtlenül, alig hallható suttogás immár csak hangja. Úgy fest hiába a szavak, hiába a könyörgés, a fogadkozás, hiába ajánl fel mindent, bármit, ezek az alakok csupán pusztítani akarnak.
Rettegése csak tovább növekszik, ahogy a kámzsás nagyapja felé indul, a kedves öreg kiszolgáltatott helyzetének látványa már eleve hatalmas fájdalom a lány számára, hogy még kerülgeti, gúnyolja is a támadóiknak vezére abba majd szíve szakad bele, hangosabb zokogás tör elő torkából, majd nagyot nyelve némul el mikor arra kényszerítik nagyapja szemébe nézzen.*
-Nagyapa...
*Sír fel halkan, könyörgőn kínzója szavaira, majd újra, fejét rázva, mikor az öreg Berin hazugságot említ.*
-Nem.
*Jelenti ki határozottan, csendesen, kipréselve magából egy mosolyt, csak az öregnek. Lehet, hogy volt amiben hazudott, biztosan voltak dolgok, amiket elhallgatott, de ő a nagyapja, ebben bizonyos. Minden más aggódó, szeretettel vezérelt szépítését pedig megbocsájtja.
Egy pillant alatt önt el mindent a vér, előbb pillantja meg a sötéten csillogó, bőven patakzó matériát, mint hogy felfogná honnan is ered az, a következő szívdobbanással sikít fel hangosan.*
-Neeee...
*Szalad ki ismét minden erő lábaiból, bömböl olyan hangosan, hogy azt talán már Kalácsfalván is hallják, csak mikor a kámzsás hozzá lép vesz nagy levegőt, pillant rá könnyein át elemi haragtól fűtve, és levegő után kapkodva igyekszik minden dühét egyetlen rövid, halk sértésben megfogalmazva a másik pofájába vágni.*
-Ön *újabb két slukk az életető légből* nagyon *nyeli vissza könnyeit* gonosz.
*És fakad sírva ismét, ezúttal már halkan, fájdalmasan nyöszörögve.
Innentől kezdve minden mindegy, hagyja magát terelni, földre lökni, aprót sikkant kedves kutyáinak teteme láttán, de meg sem próbál elhúzódni, viszont rájuk sem tekint újra, a körülálló, immár a tűz fényében látható férfiakra sem. Mered maga elé reszketve a hidegtől, a fájdalomtól, a gyásztól, a sírástól. Hintázik lassan előre-hátra térdein állva, a kirobbanó üveg zaja sem zökkenti ki ebből.
A kámzsás szavaira sem reagál, felesleges, ez a férfi őrült, és megátalkodott. Mindent elvett tőle, mindenét amit csak ismert és szeretett, és még csak oka sem volt rá. Ő maga a Halál, kegyetlen, és igazságtalan. Már csak a végső sújtást várja, a húsába maró pengét, a lángok közeledését, melyek elemésztik.*
2352. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-11 10:16:48
Üzenet elküldve: 2019-03-11 10:16:48
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A múlt homálya//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A fekete kámzsa alól gyertyafényben megcsillanó tekintetek közvetlen közelről merednek Iwára. Nem engedik összecsuklani, bár a lány lábai nem bírják, levegőben tartják meg durván és erőszakosan, az erős fogás hónaljába váj, emellett kezét is hátratekerik. A Kámzsás keze hirtelen lendül, s Iwa arcán kézfejes pofon csattan, amitől azonnal elered szájából a vér.*
- Ez nem lehet ő. *Sziszegi fogai között.* De majd a főnök eldönti. *Egy darabig elcsendesedik minden, tekintve, hogy a gnóm nem válaszol, így további atrocitás nem éri, a csenddel nem hergel fel senkit jobban, vagy kevésbé, csak jéghideg és rutinos mozdulatok, mellyel végül kiviszik az udvarra.*
- Orvos, hah? Aztán mért kell neked orvos, mikor magad is az vagy? *Kérdezi a Kámzsás a lánytól, miközben lassú léptekkel az asztalra fordított öreghez fordul.* Még ne nyírjátok ki! *Üvölt ki az ajtón, majd a gnómot vezető vélhetően férfi, a kutyák elhullott és lenyilazott tetemei mellett áll meg, ahol durván a földre löki.*
- Lábak keresztbe, kéz a tarkón összefűzve, míg nem mondom, hogy elég! *Hangzik a felszólítás, s egyben a nyakára mért nyomás lefelé, ami miatt, ha akar, ha nem, leül. Kezeit tarkójára húzzák, s összekulcsolják.* Nem mozdulsz, egyenesen kitartasz. *Mindeközben benn a Kámzsás már az öreget mustrálja. Előbb odahajolva az arcába néz, s belefúj a szemébe.*
- Búú! *Kuncog fel, s hirtelen elvágják a nevetést. Komótosan járja körbe, fejét olykor közelebb, olykor távolabb tartva, s anélkül, hogy felnézne, kesztyűs kezével legyint.* Fordítsátok erre. *Az Iwát fogva tartók meglendítik a lányt és a kámzsás, valamint asztalra bukó nagyapja felé fordítják. Az öreg arca elé tartja a gyertyát, aki könnyes szemekkel rémülten reszketve mered a lányra. A Kámzsás durván ragadja meg tarkóján a haját, s felfelé feszíti fejét úgy, hogy a másik kettő a testét még leszorítja:*
- Nagyapád? Neked nincs nagyapád. *Lassan hajol az öreg arca mellé fúrva a sajátját, mintegy ráfektetve az arcát, s úgy suttogja hallhatóan az öreg fülébe.* Mondd meg neki. *Leheli csendesen.*
- Iwa... *Nyöszörgi az öreg.* Ha-hazudtam neked... én... *A Kámzsás bólogatásba kezd, s a következő pillanatok nehezen követhetők, jobb kezével villámgyorsan kapja le a tőrt az oldaláról, s a levegőbe feldobja forgatja meg kétszer, majd elkapva hirtelen ismét felrántja az öreg fejét hajánál fogva, s egy határozott húzással vágja el felfeszített torkát, az asztalt szinte azonnal elönti a sugárban ömlő vér, kérdés nem férhet hozzá, artériát talált. Az öreg még néhány percig öklendezve, rángatózva és bugyborékolva fulladozik, meglepetten elkerekedő szemeit Iwára szegezi, aztán egyszer csak csend lesz, csak nagyapa testéből a torkára vágott nyíláson sípolva távozó levegő hangja hallatszik. Szemei fennakadnak, s üvegesekké válnak. A tőr addigra, már nagyapó ruhájában alaposan letisztogatva, aztán már ismét a kámzsás zsebében.*
- Átveszem. *Löki arrébb az egyik fogva tartót, s Iwa karját durván ragadja meg.* Gyújts fel mindent, semmi ne maradjon! *Azonnal elkezdik kituszkolni a házból, ha ordít, ha zokog, nem engedik el, erősen tartják, de nem bántják, kint a gnóm mellé lökik a földre, szintén a kutyák kilőtt tetemei mellé. A kámzsás a füléhez hajol:*
- Nézd mivé válik nem létező életed, hadnagy! *A háttérben, Iwa kedvelt otthonában hamar felcsapnak a lángok, s hamarosan óriási máglyaként ég minden. Bevilágítja a környéket, s ha a lány és a férfi körbenéz jó néhány fekete kámzsás lovast láthat maga körül, kik a házat szinte körbeveszik. Hangos robajjal robban ki az egyik üveg, ha volt virág az ablakban, most az is lángokban ég. A kis kert, a léckerítés, a kutyaház, mindent, mi eddig Iwa ismert, az éjszaka csillagokkal pettyezett égboltja felé távozik sebesen lobogva, pernyeként, hogy aztán némán hunyjon ki, mintha soha nem lett volna.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A fekete kámzsa alól gyertyafényben megcsillanó tekintetek közvetlen közelről merednek Iwára. Nem engedik összecsuklani, bár a lány lábai nem bírják, levegőben tartják meg durván és erőszakosan, az erős fogás hónaljába váj, emellett kezét is hátratekerik. A Kámzsás keze hirtelen lendül, s Iwa arcán kézfejes pofon csattan, amitől azonnal elered szájából a vér.*
- Ez nem lehet ő. *Sziszegi fogai között.* De majd a főnök eldönti. *Egy darabig elcsendesedik minden, tekintve, hogy a gnóm nem válaszol, így további atrocitás nem éri, a csenddel nem hergel fel senkit jobban, vagy kevésbé, csak jéghideg és rutinos mozdulatok, mellyel végül kiviszik az udvarra.*
- Orvos, hah? Aztán mért kell neked orvos, mikor magad is az vagy? *Kérdezi a Kámzsás a lánytól, miközben lassú léptekkel az asztalra fordított öreghez fordul.* Még ne nyírjátok ki! *Üvölt ki az ajtón, majd a gnómot vezető vélhetően férfi, a kutyák elhullott és lenyilazott tetemei mellett áll meg, ahol durván a földre löki.*
- Lábak keresztbe, kéz a tarkón összefűzve, míg nem mondom, hogy elég! *Hangzik a felszólítás, s egyben a nyakára mért nyomás lefelé, ami miatt, ha akar, ha nem, leül. Kezeit tarkójára húzzák, s összekulcsolják.* Nem mozdulsz, egyenesen kitartasz. *Mindeközben benn a Kámzsás már az öreget mustrálja. Előbb odahajolva az arcába néz, s belefúj a szemébe.*
- Búú! *Kuncog fel, s hirtelen elvágják a nevetést. Komótosan járja körbe, fejét olykor közelebb, olykor távolabb tartva, s anélkül, hogy felnézne, kesztyűs kezével legyint.* Fordítsátok erre. *Az Iwát fogva tartók meglendítik a lányt és a kámzsás, valamint asztalra bukó nagyapja felé fordítják. Az öreg arca elé tartja a gyertyát, aki könnyes szemekkel rémülten reszketve mered a lányra. A Kámzsás durván ragadja meg tarkóján a haját, s felfelé feszíti fejét úgy, hogy a másik kettő a testét még leszorítja:*
- Nagyapád? Neked nincs nagyapád. *Lassan hajol az öreg arca mellé fúrva a sajátját, mintegy ráfektetve az arcát, s úgy suttogja hallhatóan az öreg fülébe.* Mondd meg neki. *Leheli csendesen.*
- Iwa... *Nyöszörgi az öreg.* Ha-hazudtam neked... én... *A Kámzsás bólogatásba kezd, s a következő pillanatok nehezen követhetők, jobb kezével villámgyorsan kapja le a tőrt az oldaláról, s a levegőbe feldobja forgatja meg kétszer, majd elkapva hirtelen ismét felrántja az öreg fejét hajánál fogva, s egy határozott húzással vágja el felfeszített torkát, az asztalt szinte azonnal elönti a sugárban ömlő vér, kérdés nem férhet hozzá, artériát talált. Az öreg még néhány percig öklendezve, rángatózva és bugyborékolva fulladozik, meglepetten elkerekedő szemeit Iwára szegezi, aztán egyszer csak csend lesz, csak nagyapa testéből a torkára vágott nyíláson sípolva távozó levegő hangja hallatszik. Szemei fennakadnak, s üvegesekké válnak. A tőr addigra, már nagyapó ruhájában alaposan letisztogatva, aztán már ismét a kámzsás zsebében.*
- Átveszem. *Löki arrébb az egyik fogva tartót, s Iwa karját durván ragadja meg.* Gyújts fel mindent, semmi ne maradjon! *Azonnal elkezdik kituszkolni a házból, ha ordít, ha zokog, nem engedik el, erősen tartják, de nem bántják, kint a gnóm mellé lökik a földre, szintén a kutyák kilőtt tetemei mellé. A kámzsás a füléhez hajol:*
- Nézd mivé válik nem létező életed, hadnagy! *A háttérben, Iwa kedvelt otthonában hamar felcsapnak a lángok, s hamarosan óriási máglyaként ég minden. Bevilágítja a környéket, s ha a lány és a férfi körbenéz jó néhány fekete kámzsás lovast láthat maga körül, kik a házat szinte körbeveszik. Hangos robajjal robban ki az egyik üveg, ha volt virág az ablakban, most az is lángokban ég. A kis kert, a léckerítés, a kutyaház, mindent, mi eddig Iwa ismert, az éjszaka csillagokkal pettyezett égboltja felé távozik sebesen lobogva, pernyeként, hogy aztán némán hunyjon ki, mintha soha nem lett volna.*
2351. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-10 17:09:47
Üzenet elküldve: 2019-03-10 17:09:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Thargok, thargok//
*Míg társa sziesztázik, addig az erdőmélyi elf állva, a város felé fordítva tekintetét fürkészi a távolt. Nem a város nézi, ez biztos, hisz lombzöld tekintete a semmibe réved, mintha emlékek között lapozgatna.
Umon köszönömére csak révetegen bólint, talán azt sem tudja, hogy mire biccenti fejét, bár talán ennyire még nem merült el a múlt tengerében, csak a felszín alatt szemezget a régmúlt eseményeiből, fontos és meghatározó pillanataiból.
Csak akkor néz az átkozott szerzetes felé, amikor az öblös kacajjal felel a vendégoktatói titulus elképzelésére. Nem mond semmit, csak halovány mosollyal figyeli a jó kedélyű szerzetest.*
- Te mondtad, hogy kell egy kemény kezű kiképző is az újoncoknak. *Mutat rá korábbi, még az erdőben lezajlott beszélgetésükre. Végül az újabb köszönő szavakra is csak kurta biccentéssel válaszol. Nem vár el hálálkodást senkitől, ez neki természetes, hogy ilyesmit felajánl a barátainak. Több szem, többet lát, több nézőpontból többet lehet tanulni. Ez ilyen egyszerű.*
- Az. *Hagyja annyiban az Aenae különleges mivoltára vonatkozó szavakat. Számára is különleges a topázszemű lány és talán mindig is az lesz.
A gyengécske tréfára csak egy lesajnáló mosoly a válasz, ahogy enyhén félrefordított fejjel a kordéra felkászálódó szerzetesre néz. Nem gondolja, hogy Aenae külsőleg sokat változott volna, talán csak komolyabb és felelősségteljesebb lett. Azt csak remélni meri, hogy érzései iránta nem változtak. Ő még mindig szereti, ebben viszont biztos.
Természetesen Umon mindenféle atrocitás és monokli nélkül jut fel a kordéra, hogy Híjast nógatva megindulhassanak. A csuhátlan csuhás felpattan Éjvihar nyergébe és indulhatnak is.*
- Addig örülj, amíg ilyen "dögunalom" a táj. *Mondja a tájba feledkezve az erdőmélyi elf. Számára az unalom mást jelent, talán nincs is valódi jelentősége, mert oly ritkán adódik alkalma unatkozásra. De ettől még tartja a gondolatot, hogy az unalmas, akár lehet nyugodt és békés is.*
- Mióta lettél ilyen türelmetlen? *Villant mosolyt a bakon ülőre.*
- Hamarosan ott vagyunk. *Int a távolban feltűnő katonaként strázsáló fákra.*
*Míg társa sziesztázik, addig az erdőmélyi elf állva, a város felé fordítva tekintetét fürkészi a távolt. Nem a város nézi, ez biztos, hisz lombzöld tekintete a semmibe réved, mintha emlékek között lapozgatna.
Umon köszönömére csak révetegen bólint, talán azt sem tudja, hogy mire biccenti fejét, bár talán ennyire még nem merült el a múlt tengerében, csak a felszín alatt szemezget a régmúlt eseményeiből, fontos és meghatározó pillanataiból.
Csak akkor néz az átkozott szerzetes felé, amikor az öblös kacajjal felel a vendégoktatói titulus elképzelésére. Nem mond semmit, csak halovány mosollyal figyeli a jó kedélyű szerzetest.*
- Te mondtad, hogy kell egy kemény kezű kiképző is az újoncoknak. *Mutat rá korábbi, még az erdőben lezajlott beszélgetésükre. Végül az újabb köszönő szavakra is csak kurta biccentéssel válaszol. Nem vár el hálálkodást senkitől, ez neki természetes, hogy ilyesmit felajánl a barátainak. Több szem, többet lát, több nézőpontból többet lehet tanulni. Ez ilyen egyszerű.*
- Az. *Hagyja annyiban az Aenae különleges mivoltára vonatkozó szavakat. Számára is különleges a topázszemű lány és talán mindig is az lesz.
A gyengécske tréfára csak egy lesajnáló mosoly a válasz, ahogy enyhén félrefordított fejjel a kordéra felkászálódó szerzetesre néz. Nem gondolja, hogy Aenae külsőleg sokat változott volna, talán csak komolyabb és felelősségteljesebb lett. Azt csak remélni meri, hogy érzései iránta nem változtak. Ő még mindig szereti, ebben viszont biztos.
Természetesen Umon mindenféle atrocitás és monokli nélkül jut fel a kordéra, hogy Híjast nógatva megindulhassanak. A csuhátlan csuhás felpattan Éjvihar nyergébe és indulhatnak is.*
- Addig örülj, amíg ilyen "dögunalom" a táj. *Mondja a tájba feledkezve az erdőmélyi elf. Számára az unalom mást jelent, talán nincs is valódi jelentősége, mert oly ritkán adódik alkalma unatkozásra. De ettől még tartja a gondolatot, hogy az unalmas, akár lehet nyugodt és békés is.*
- Mióta lettél ilyen türelmetlen? *Villant mosolyt a bakon ülőre.*
- Hamarosan ott vagyunk. *Int a távolban feltűnő katonaként strázsáló fákra.*
2350. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-10 16:32:39
Üzenet elküldve: 2019-03-10 16:32:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Thargok, thargok//
*Hátát a fának támasztva, szemeit lehunyva sziesztázik, tulajdonképpen meditál. Jól esik neki ez a csend, persze sokáig nem bírná, rég volt már mikor nem adott hangot véleményének.*
- Remek, Pycta, köszönöm. *Nyitja ki egyik szemét, s azzal sandít az elfre. Ez hihetetlen, hogy mennyire képes valaki aszkéta életet élni, Umon sem az a csapodár típus, de egy korsóval alkalmanként szeret legurítani. A továbbiakban legyint, végeredményben igaza van Pyctának, egy falu lakóit miért is kéne kiképezni, persze a továbbiakra már felkúszik szemöldöke.*
- Iskola?! Én, mint vendégoktató? *Nevet fel, öblösen.* Hát... de csak csajokat vállalok. *Nevet tovább.* Na jó, nem. Szívesen, legalább nem rozsdásodom be. *Biccent.* Köszönöm, Pycta. *Az idő gyorsan telik, talán gyorsabban is, mint Umon azt szeretné, az elf is szentel néhány hosszú pillanatot a csendnek és a ligetnek, azonban céljuk van, ráadásul nem is akármilyen.*
- Értem. Kagaenae... különleges, mi? *Sóhajt fel.* Nagyon bánt, ami akkor történt, de, ami talán a legjobban, hogy nem tudom neki elmagyarázni, miért is történt. *Horgasztja le a fejét.* Tudtad, hogy Kagaenae nekem is tetszett? Persze nyugi, nem pályázok rá, meg ilyesmi, csak akartam, hogy tudd és, hogy megértem miért ilyen fontos, különleges lány. Meg fogjuk találni és lesz rá lehetőséged, hogy beszélj vele, különben ne legyen a nevem Umon Palasan. *Komótosan feláll, nem tulajdonít jelentőséget iménti kijelentéseinek.* Arra azért ugye számítasz, hogy megváltozhatott? Fiatal lány volt, mára már más lehet. Lehet akkora, hogy ki sem fér az ajtón.
*Sunyít Pyctára, persze a képére kiülő vigyor teljesen mást mutat, mint komoly szándékot.*
- Most nehogy pofán vágj! *Teszi fel a kezét azonnal védekezésül.* Csak vicceltem... vicceltem, ne légy már ilyen fancsali.
*Azért még mindig sunyít vigyorogva.*
- Na gyere öreg harcos, álljunk tovább, vár minket a szántóföld, ennyi pihi elég is volt. *Ha még épen van, vagy épp két monoklival, úgyis felkerekedik a bakra, majd nyelvének csettintésével nógatja Híjast. Bevárja Pyctát, két vigyort még megereszt, aztán nekiindulhatnak. Sokáig nem kell menni.*
- Áh... másodjára már dögunalom ez a táj. *Fújja fel a képét, s hessent el egy kósza szúnyogot orra elől.* Alig várom, hogy legalább a Vaserdőbe kerüljünk, onnan már kicsit változik. *Hiába. Umon valójában a dimbes-dombos hegyvidéki tájakat szereti, bár valójában erre csak most kezd rájönni.*
*Hátát a fának támasztva, szemeit lehunyva sziesztázik, tulajdonképpen meditál. Jól esik neki ez a csend, persze sokáig nem bírná, rég volt már mikor nem adott hangot véleményének.*
- Remek, Pycta, köszönöm. *Nyitja ki egyik szemét, s azzal sandít az elfre. Ez hihetetlen, hogy mennyire képes valaki aszkéta életet élni, Umon sem az a csapodár típus, de egy korsóval alkalmanként szeret legurítani. A továbbiakban legyint, végeredményben igaza van Pyctának, egy falu lakóit miért is kéne kiképezni, persze a továbbiakra már felkúszik szemöldöke.*
- Iskola?! Én, mint vendégoktató? *Nevet fel, öblösen.* Hát... de csak csajokat vállalok. *Nevet tovább.* Na jó, nem. Szívesen, legalább nem rozsdásodom be. *Biccent.* Köszönöm, Pycta. *Az idő gyorsan telik, talán gyorsabban is, mint Umon azt szeretné, az elf is szentel néhány hosszú pillanatot a csendnek és a ligetnek, azonban céljuk van, ráadásul nem is akármilyen.*
- Értem. Kagaenae... különleges, mi? *Sóhajt fel.* Nagyon bánt, ami akkor történt, de, ami talán a legjobban, hogy nem tudom neki elmagyarázni, miért is történt. *Horgasztja le a fejét.* Tudtad, hogy Kagaenae nekem is tetszett? Persze nyugi, nem pályázok rá, meg ilyesmi, csak akartam, hogy tudd és, hogy megértem miért ilyen fontos, különleges lány. Meg fogjuk találni és lesz rá lehetőséged, hogy beszélj vele, különben ne legyen a nevem Umon Palasan. *Komótosan feláll, nem tulajdonít jelentőséget iménti kijelentéseinek.* Arra azért ugye számítasz, hogy megváltozhatott? Fiatal lány volt, mára már más lehet. Lehet akkora, hogy ki sem fér az ajtón.
*Sunyít Pyctára, persze a képére kiülő vigyor teljesen mást mutat, mint komoly szándékot.*
- Most nehogy pofán vágj! *Teszi fel a kezét azonnal védekezésül.* Csak vicceltem... vicceltem, ne légy már ilyen fancsali.
*Azért még mindig sunyít vigyorogva.*
- Na gyere öreg harcos, álljunk tovább, vár minket a szántóföld, ennyi pihi elég is volt. *Ha még épen van, vagy épp két monoklival, úgyis felkerekedik a bakra, majd nyelvének csettintésével nógatja Híjast. Bevárja Pyctát, két vigyort még megereszt, aztán nekiindulhatnak. Sokáig nem kell menni.*
- Áh... másodjára már dögunalom ez a táj. *Fújja fel a képét, s hessent el egy kósza szúnyogot orra elől.* Alig várom, hogy legalább a Vaserdőbe kerüljünk, onnan már kicsit változik. *Hiába. Umon valójában a dimbes-dombos hegyvidéki tájakat szereti, bár valójában erre csak most kezd rájönni.*
2349. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-10 11:46:53
Üzenet elküldve: 2019-03-10 11:46:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//A kandalló melege//
*A helyzet szörnyen néz ki. Úgy tűnik ketten is orvosi ellátásra fognak szorulni. Mindenesetre Morwon a legendás óriás nem hoz szégyent a nevére. Bár a keze egy ilyen bestia szájában van attól még rendületlenül püföli. Arsenor ilyen harcostársakra vágyott. A kardja viszont hiába csap le sok kárt nem tud tenni a lényben. Olyan mintha valami fémkapura csapott volna le. Arsenor nem jön zavarba. Taktikát vált és megpróbálja a lény véknyát átszúrni. Ha sikerül akkor megpróbálja végig is hasítani a lény testét és időben hátraugrani mielőtt ő is a veszélyes fogsor közé kerülne.*
*A helyzet szörnyen néz ki. Úgy tűnik ketten is orvosi ellátásra fognak szorulni. Mindenesetre Morwon a legendás óriás nem hoz szégyent a nevére. Bár a keze egy ilyen bestia szájában van attól még rendületlenül püföli. Arsenor ilyen harcostársakra vágyott. A kardja viszont hiába csap le sok kárt nem tud tenni a lényben. Olyan mintha valami fémkapura csapott volna le. Arsenor nem jön zavarba. Taktikát vált és megpróbálja a lény véknyát átszúrni. Ha sikerül akkor megpróbálja végig is hasítani a lény testét és időben hátraugrani mielőtt ő is a veszélyes fogsor közé kerülne.*
2348. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-09 21:26:44
Üzenet elküldve: 2019-03-09 21:26:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt homálya//
* Vasborda továbbra is szótlanul, némán követi a történéseket, amiket a fellobbanó fénynek hála már láthat is. Nem látja értelmét annak, hogy elkezdjen beszélni. Semmi értelmét nem látja, hogy válaszoljon a ráordított kérdésre. Nem is csinál semmit, roppant higgadtan vár, nem tudja, hogy mi lesz ennek az egésznek a vége. Ha eljött a halál, elfogadja azt is, sőt, rég várt barátjaként fogja üdvözölni. Egyedül azt sajnálja, hogy nem tud semmit tenni. Nem egy legendás hős, aki előránthatja a rejtett tőrt, amit nem találtak meg a motozásnál, hogy beleszúrja a férfi torkába, majd azt fordulás közben tépje ki és hajítsa el az irányába, aki a legközelebb áll támadói közül. Nem tud semmi ilyesmit tenni, és ezért nem is tesz semmit. Nem adja meg azt az elégtételt, hogy rimánkodni kezdjen az életéért, és könyörögjön a nő biztonságáért. Üres szavak lennének csupán, amik semmit nem jelentenek. És mindezért elveszítené az egyetlen dolgot, amit nem vehetnek el tőle, csak önként dobhatja el, a méltóságát. Büszke tekintettel méregeti hát a támadókat, akikből semmit nem lát. Tekintetével ugyan ölni tudna, de mozdulatai nem árulkodnak agresszióról, és arról sem, hogy félne. *
* Vasborda továbbra is szótlanul, némán követi a történéseket, amiket a fellobbanó fénynek hála már láthat is. Nem látja értelmét annak, hogy elkezdjen beszélni. Semmi értelmét nem látja, hogy válaszoljon a ráordított kérdésre. Nem is csinál semmit, roppant higgadtan vár, nem tudja, hogy mi lesz ennek az egésznek a vége. Ha eljött a halál, elfogadja azt is, sőt, rég várt barátjaként fogja üdvözölni. Egyedül azt sajnálja, hogy nem tud semmit tenni. Nem egy legendás hős, aki előránthatja a rejtett tőrt, amit nem találtak meg a motozásnál, hogy beleszúrja a férfi torkába, majd azt fordulás közben tépje ki és hajítsa el az irányába, aki a legközelebb áll támadói közül. Nem tud semmi ilyesmit tenni, és ezért nem is tesz semmit. Nem adja meg azt az elégtételt, hogy rimánkodni kezdjen az életéért, és könyörögjön a nő biztonságáért. Üres szavak lennének csupán, amik semmit nem jelentenek. És mindezért elveszítené az egyetlen dolgot, amit nem vehetnek el tőle, csak önként dobhatja el, a méltóságát. Büszke tekintettel méregeti hát a támadókat, akikből semmit nem lát. Tekintetével ugyan ölni tudna, de mozdulatai nem árulkodnak agresszióról, és arról sem, hogy félne. *
2347. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-09 14:59:12
Üzenet elküldve: 2019-03-09 14:59:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt homálya//
*Kérdésére nem kap választ, érthetetlen az egész, miért támadtak rájuk, és kik? Hiába pillant azonban könnyein keresztül nagyapjára, ő most nem tudja megvédeni, szót sem emel a behatolók ellen.
Szipog halkan, két oldalról lefogva, meztelen talpa szinte ég a hideg kövön, az ajtón beáramló éjszakai levegő didergeti egész testét, melyet a vékonyka, szakadt hálóing aligha tud védeni. Leginkább mégis a félelemtől reszket, ezt érezhetik fogva tartói is, sírva esdekel tovább a marcona alakoknak.*
-Kik maguk? Mit akarnak tőlünk? Vigyenek bármit, csak ne bántsanak minket.
*Hallgat el nyomban, ahogy az ijesztő alak közeledik felé, a gyertya lángja bántja szemét, melegétől húzná hátra arcát, egyéb módon védekezni, rúgkapálni nem is próbál. Rémülten kapkodja pillantását egyik alakról a másikra, miközben beazonosítják, maga sem tudja kiként.*
-Én nem csináltam semmit, nem ismerem magukat.
*Zokog fel hangosan, majd nyomban csendesedik el, ahogy a sötét ruhás fegyveres Rhalkumn bácsira üvölt. Hangját újra hallatni csak akkor meri mikor ítélkeznek az öreg gnóm felett.*
-Nee, kérem, ne bántsák, nem ártunk senkinek, nem szólunk senkinek, megteszünk bármit.
*Ismét tolják arcába a gyertyát, ezúttal kissé meg is égetik bőrét, jajdul fel, kezd újra sírni, hüppögve, levegő után kapkodva próbál azért válaszolni a kérdésre is.*
-A nagyapám, Rhalkumn bácsi pedig az orvosom, ne bántsák őket, kérem, könyörgöm.
*Fulladnak a szavak görcsös zokogásba, miközben az erő is kiszáll lábaiból, ha nem tartják biztos kézzel a padlóra zuhanva reszket, és bőg tovább.*
*Kérdésére nem kap választ, érthetetlen az egész, miért támadtak rájuk, és kik? Hiába pillant azonban könnyein keresztül nagyapjára, ő most nem tudja megvédeni, szót sem emel a behatolók ellen.
Szipog halkan, két oldalról lefogva, meztelen talpa szinte ég a hideg kövön, az ajtón beáramló éjszakai levegő didergeti egész testét, melyet a vékonyka, szakadt hálóing aligha tud védeni. Leginkább mégis a félelemtől reszket, ezt érezhetik fogva tartói is, sírva esdekel tovább a marcona alakoknak.*
-Kik maguk? Mit akarnak tőlünk? Vigyenek bármit, csak ne bántsanak minket.
*Hallgat el nyomban, ahogy az ijesztő alak közeledik felé, a gyertya lángja bántja szemét, melegétől húzná hátra arcát, egyéb módon védekezni, rúgkapálni nem is próbál. Rémülten kapkodja pillantását egyik alakról a másikra, miközben beazonosítják, maga sem tudja kiként.*
-Én nem csináltam semmit, nem ismerem magukat.
*Zokog fel hangosan, majd nyomban csendesedik el, ahogy a sötét ruhás fegyveres Rhalkumn bácsira üvölt. Hangját újra hallatni csak akkor meri mikor ítélkeznek az öreg gnóm felett.*
-Nee, kérem, ne bántsák, nem ártunk senkinek, nem szólunk senkinek, megteszünk bármit.
*Ismét tolják arcába a gyertyát, ezúttal kissé meg is égetik bőrét, jajdul fel, kezd újra sírni, hüppögve, levegő után kapkodva próbál azért válaszolni a kérdésre is.*
-A nagyapám, Rhalkumn bácsi pedig az orvosom, ne bántsák őket, kérem, könyörgöm.
*Fulladnak a szavak görcsös zokogásba, miközben az erő is kiszáll lábaiból, ha nem tartják biztos kézzel a padlóra zuhanva reszket, és bőg tovább.*
2346. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-09 10:47:01
Üzenet elküldve: 2019-03-09 10:47:01
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A múlt homálya//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az öreg csak nyöszörög sok mindent nem szól, még a hőn szeretett unokája sikoltására sem mer reagálni, csupán hasal az asztalra feszülve a sötétben, miközben hátulról láthatóan erősen tartják a két kezét kicsavarva.*
- Ide hozzátok. *A suttogás metszőn hat az éjszakában, mint a jéghideg szél, s az egyik alak a szoba közepére mutat, mire Iwát másik kettő odarángatja. A megszólaló alak az ajtóban állt eddig, s hagyta, hogy amazok végezzék a munkát. Lassan, immár kopogó léptekkel ballag beljebb, majd hirtelen fény lobban fel, mely megvilágítja alakját. A szobában lévők mindnyájan láthatják hogyan is néz ki, bár sok következtetést nem vonhatnak le belőle. Akárha egy árnyék lenne, talpig feketében, fejébe húzott maszkkal, kizárólag szeme világán verődik vissza a gyenge gyertyafény, de ez túl sok támponttal nem szolgál. Sokkal inkább sokatmondó fegyverzete, mert a férfi egy egész arzenál. Hátán két élesre fent kard keresztben, oldaláról alkarnyi hosszúkás és tüskés buzogány lóg, a dobótőrök mellett. Megmozdul, s Iwához lépdel, a gyertyát arcához tartja, olyannyira, hogy a rettegő lány érezheti forróságát a bőrén.*
- Nézd meg. *Int fejével az egyiknek, ki szintén most lép be az ajtón.* Ő az? *Kérdez kurtán.*
- Ő az. *Határozott bólintás a válasz, majd az alak ismét int fejével a gnóm felé, akit azonnal előre rángatnak durván és könyörtelenül. A gyertyát tartó alak fölé tornyosul, s alaposan megnézi, ha csuklya van a fején, hát letépi azt is.*
- Ez ki? *Megint csak metsző suttogás.* KI A FASZ VAGY?! *Ordít hirtelen a gnómra, nem várva meg a választ, jobb kezével ragadva meg a grabancát rántja egész közel arcához, mire, ki eddig tartotta bizonytalanul és lehajtott fejjel hátralép. Csak néhány pillanat az egész, az öreg orvos, ha akar, válaszolhat is, de csak rövid ideje van, mert szinte rögtön lökik vissza fogva tartójához. Ismét lefogják, majd az ajtó felé kezdik citálni egy hang nélkül.*
- Kint végezzétek ki, nyomokat ne hagyjatok. Rakjátok a kutyák mellé! *Érzelemmentes parancs az alaktól, de már fordul is az asztalon feljajduló nagyapa felé, de elébb még válla felett Iwára néz.*
- Ki neked az öreg? *Löki oda a kurta, szinte kiköpött mondatot, ismét a lány arcához tartva a gyertyát, rögtön pörzsölődő szőrszag kezd terjengeni, akárha csak malacot forgatnának nyárson. Kint kuvik hangja száll az éjben, érdeklődve, olykor kissé keservesen. A nyitott ajtón át, az éjszaka hideg szele süvít be, azonban szerencsére a szélnek köszönhetően, az égbolt tiszta, s apró parázsló csillagpor tarkítja vásznát.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az öreg csak nyöszörög sok mindent nem szól, még a hőn szeretett unokája sikoltására sem mer reagálni, csupán hasal az asztalra feszülve a sötétben, miközben hátulról láthatóan erősen tartják a két kezét kicsavarva.*
- Ide hozzátok. *A suttogás metszőn hat az éjszakában, mint a jéghideg szél, s az egyik alak a szoba közepére mutat, mire Iwát másik kettő odarángatja. A megszólaló alak az ajtóban állt eddig, s hagyta, hogy amazok végezzék a munkát. Lassan, immár kopogó léptekkel ballag beljebb, majd hirtelen fény lobban fel, mely megvilágítja alakját. A szobában lévők mindnyájan láthatják hogyan is néz ki, bár sok következtetést nem vonhatnak le belőle. Akárha egy árnyék lenne, talpig feketében, fejébe húzott maszkkal, kizárólag szeme világán verődik vissza a gyenge gyertyafény, de ez túl sok támponttal nem szolgál. Sokkal inkább sokatmondó fegyverzete, mert a férfi egy egész arzenál. Hátán két élesre fent kard keresztben, oldaláról alkarnyi hosszúkás és tüskés buzogány lóg, a dobótőrök mellett. Megmozdul, s Iwához lépdel, a gyertyát arcához tartja, olyannyira, hogy a rettegő lány érezheti forróságát a bőrén.*
- Nézd meg. *Int fejével az egyiknek, ki szintén most lép be az ajtón.* Ő az? *Kérdez kurtán.*
- Ő az. *Határozott bólintás a válasz, majd az alak ismét int fejével a gnóm felé, akit azonnal előre rángatnak durván és könyörtelenül. A gyertyát tartó alak fölé tornyosul, s alaposan megnézi, ha csuklya van a fején, hát letépi azt is.*
- Ez ki? *Megint csak metsző suttogás.* KI A FASZ VAGY?! *Ordít hirtelen a gnómra, nem várva meg a választ, jobb kezével ragadva meg a grabancát rántja egész közel arcához, mire, ki eddig tartotta bizonytalanul és lehajtott fejjel hátralép. Csak néhány pillanat az egész, az öreg orvos, ha akar, válaszolhat is, de csak rövid ideje van, mert szinte rögtön lökik vissza fogva tartójához. Ismét lefogják, majd az ajtó felé kezdik citálni egy hang nélkül.*
- Kint végezzétek ki, nyomokat ne hagyjatok. Rakjátok a kutyák mellé! *Érzelemmentes parancs az alaktól, de már fordul is az asztalon feljajduló nagyapa felé, de elébb még válla felett Iwára néz.*
- Ki neked az öreg? *Löki oda a kurta, szinte kiköpött mondatot, ismét a lány arcához tartva a gyertyát, rögtön pörzsölődő szőrszag kezd terjengeni, akárha csak malacot forgatnának nyárson. Kint kuvik hangja száll az éjben, érdeklődve, olykor kissé keservesen. A nyitott ajtón át, az éjszaka hideg szele süvít be, azonban szerencsére a szélnek köszönhetően, az égbolt tiszta, s apró parázsló csillagpor tarkítja vásznát.*
2345. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-08 20:36:59
Üzenet elküldve: 2019-03-08 20:36:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
//A kandalló melege//
* Habár a lény mit sem törődik az ütlegeléssel, Morwon harcos, nem pedig mágus, így más eszköz nem igen van a kezében. Erősítésként érkező társáról mit sem tudva próbál minél tovább kitartani. *
– Hö?! * Egyre fáradtabb, de nem csak fizikailag, hanem szellemileg is. Egészen felháborítónak tartja, hogy még mindig nem sikerült elbánnia a lénnyel, ennél pedig már csak az zavaróbb, hogy egyelőre nem is lát rá módot. Még azon is eltűnődik egy fél pillanatra, hogy a saját kezét kéne levágnia, ám hamar rájön, hogy azzal nem oldaná meg a problémát, legfeljebb ideiglenesen.
~ Kéne a közelbe egy Taitos! ~ Nem csinál semmi újat az előzőekhez képest, mindössze próbálja lenn tartani a földön, amilyen sokáig csak tudja. Helyzete igen kilátástalan és még segítő társakat sem lát a közelben. Mikor belegondol, hogy a többiek talán a házban boroznak, megint csak idegesebb lesz, ez pedig azon is megmutatkozik, hogy mind erőteljesebben próbálja a földbe tuszkolni ellenfelét. Az eddigiek alapján ugyan lenn tartani is bizonytalan ideig tudja csak, azonban egy dühös óriás fantáziája előtt nincsenek akadályok. Más kérdés, hogy fizikai korlátai vannak. *
* Habár a lény mit sem törődik az ütlegeléssel, Morwon harcos, nem pedig mágus, így más eszköz nem igen van a kezében. Erősítésként érkező társáról mit sem tudva próbál minél tovább kitartani. *
– Hö?! * Egyre fáradtabb, de nem csak fizikailag, hanem szellemileg is. Egészen felháborítónak tartja, hogy még mindig nem sikerült elbánnia a lénnyel, ennél pedig már csak az zavaróbb, hogy egyelőre nem is lát rá módot. Még azon is eltűnődik egy fél pillanatra, hogy a saját kezét kéne levágnia, ám hamar rájön, hogy azzal nem oldaná meg a problémát, legfeljebb ideiglenesen.
~ Kéne a közelbe egy Taitos! ~ Nem csinál semmi újat az előzőekhez képest, mindössze próbálja lenn tartani a földön, amilyen sokáig csak tudja. Helyzete igen kilátástalan és még segítő társakat sem lát a közelben. Mikor belegondol, hogy a többiek talán a házban boroznak, megint csak idegesebb lesz, ez pedig azon is megmutatkozik, hogy mind erőteljesebben próbálja a földbe tuszkolni ellenfelét. Az eddigiek alapján ugyan lenn tartani is bizonytalan ideig tudja csak, azonban egy dühös óriás fantáziája előtt nincsenek akadályok. Más kérdés, hogy fizikai korlátai vannak. *
2344. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-08 10:02:20
Üzenet elküldve: 2019-03-08 10:02:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Thargok, thargok//
*Mint minden természetes dolognak, az ingoványnak is és a fűtengernek is megvan a saját szépsége. Persze mindenkinek mérlegelnie kell, hogy mit lát benne szépnek, de ahogy az embereknek az elfek szépek és az orkok csúnyák, addig az orkoknak éppen az elfek tűnhetnek visszataszítónak. Minden nézőpont kérdése.
Éjvihar nyergében a kordé mellett a hátas lépéseinek ütemére ringva hallgatja Umon szavait az erdőmélyi elf. A terveit, hogyan szeretné azt az omladozó viskót kocsmává alakítani. Még nem mondja ki de neki nincs ellenvetése a vendégváró hely létesítésével kapcsolatban. A szavakra pedig, miszerint az átkozott szerzetesnek is kell elfoglaltság a küldetések között, csak ránézve, halovány mosollyal válaszol. A csuhátlan csuhás nagyon reméli, hogy túl sok a templomihoz hasonló küldetésük nem lesz. Mert az azt jelentené, hogy oda a nyugalom és a béke.*
- Ez okos meglátás, de nem kívánjuk kifosztani az erdőt. *Említi meg, de Umon sejtheti, hogy számára ez nem mellékes dolog. Igenis komoly felelősségük van az erdővel szemben, annak ellenére is, hogy ott most nincsenek olyan kemény szabályok, mint amelyek korábban kötötték őket.*
- Csak te vagy képes egyszerre érvelni magad mellett és ellen. *Nevet fel könnyeden a következő témára.*
- Nem tartod magad társasági embernek, de kocsmát akarsz nyitni az erdő közepén, ami majd vonzza a társaságot. *Csóválja meg a fejét enyhén, de széles mosollyal.*
- Nem kell győzködnöd, felőlem megcsinálhatod a kocsmád. *Mondja őszintén, ha már Umon mindenképp szeretné az engedélyét.*
- Valószínűleg ritka vendég lesz az olyan józanéletű szerzetes, mint én, de mindenképpen meglátogatlak majd olykor. *Nem szokott ígérgetni, de ezt szívesen mondja ki. Lyzendra említésére kissé elgondolkodik, nagyon szeretné már, ha a szőke elf lány megérkezne hozzájuk. Nem szép gondolat, de sok terhet levenne a válláról. Elmosolyodik a lehetőségre, hogy megint hogy fogja utálni érte.
A táj újra változik, a szántóföldek még téli álmukat alusszák, de dolgos földművelőkezek már ébresztgetik a talajban szunnyadó erőket. Umon javaslata, hogy az erdőszélen álljanak meg, nem jelent kitérőt, a csuhátlan csuhás kurtán bólint, majd követi a kordét, sőt, lábával vágtára ösztönzi Éjvihart, hogy a telivér kicsit jobban kimozogja magát, hisz a kordé mellett nem volt lehetősége úgy haladni, ahogy szeretett volna.*
*Mint minden természetes dolognak, az ingoványnak is és a fűtengernek is megvan a saját szépsége. Persze mindenkinek mérlegelnie kell, hogy mit lát benne szépnek, de ahogy az embereknek az elfek szépek és az orkok csúnyák, addig az orkoknak éppen az elfek tűnhetnek visszataszítónak. Minden nézőpont kérdése.
Éjvihar nyergében a kordé mellett a hátas lépéseinek ütemére ringva hallgatja Umon szavait az erdőmélyi elf. A terveit, hogyan szeretné azt az omladozó viskót kocsmává alakítani. Még nem mondja ki de neki nincs ellenvetése a vendégváró hely létesítésével kapcsolatban. A szavakra pedig, miszerint az átkozott szerzetesnek is kell elfoglaltság a küldetések között, csak ránézve, halovány mosollyal válaszol. A csuhátlan csuhás nagyon reméli, hogy túl sok a templomihoz hasonló küldetésük nem lesz. Mert az azt jelentené, hogy oda a nyugalom és a béke.*
- Ez okos meglátás, de nem kívánjuk kifosztani az erdőt. *Említi meg, de Umon sejtheti, hogy számára ez nem mellékes dolog. Igenis komoly felelősségük van az erdővel szemben, annak ellenére is, hogy ott most nincsenek olyan kemény szabályok, mint amelyek korábban kötötték őket.*
- Csak te vagy képes egyszerre érvelni magad mellett és ellen. *Nevet fel könnyeden a következő témára.*
- Nem tartod magad társasági embernek, de kocsmát akarsz nyitni az erdő közepén, ami majd vonzza a társaságot. *Csóválja meg a fejét enyhén, de széles mosollyal.*
- Nem kell győzködnöd, felőlem megcsinálhatod a kocsmád. *Mondja őszintén, ha már Umon mindenképp szeretné az engedélyét.*
- Valószínűleg ritka vendég lesz az olyan józanéletű szerzetes, mint én, de mindenképpen meglátogatlak majd olykor. *Nem szokott ígérgetni, de ezt szívesen mondja ki. Lyzendra említésére kissé elgondolkodik, nagyon szeretné már, ha a szőke elf lány megérkezne hozzájuk. Nem szép gondolat, de sok terhet levenne a válláról. Elmosolyodik a lehetőségre, hogy megint hogy fogja utálni érte.
A táj újra változik, a szántóföldek még téli álmukat alusszák, de dolgos földművelőkezek már ébresztgetik a talajban szunnyadó erőket. Umon javaslata, hogy az erdőszélen álljanak meg, nem jelent kitérőt, a csuhátlan csuhás kurtán bólint, majd követi a kordét, sőt, lábával vágtára ösztönzi Éjvihart, hogy a telivér kicsit jobban kimozogja magát, hisz a kordé mellett nem volt lehetősége úgy haladni, ahogy szeretett volna.*
2343. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-07 21:47:22
Üzenet elküldve: 2019-03-07 21:47:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt homálya//
* Az öregnek is fáj az egész helyzet, de igyekszik nem mutatni, nem akar tovább rontani a dolgokon. Elfogadta a házigazdák döntését, és így nem tehet többet. *
* Rhalkumn gyorsan ébred, és tér magához. Hamar felméri a helyzetet, és úgy tesz, ahogy utasítják. Nem mozdul, nem szólal meg. Ha nála lenne a lándzsa, vagy a kalapács, akkor se tudna mit tenni, főleg nem ennyi támadóval szemben. Szemével a vöröshajú lányt keresi, arcán látszana a mélyről jövő harag, és a gyűlölet, ha nem lenne ilyen sötét. Természetesen ennek hála ő se lát semmit, és nem tudja, hogy mi történik, csak a hangokból próbálja kitalálni. Nem tudja, hogy mi történik a másik szobában, csak sejteni tudja. Szíve szerint ordítana, szitkozódna és fenyegetőzne, de egyik sem vezetne előrébb ebben a helyzetben. Egy megtört öregember nyugalmával és higgadtságával áll egy helyben, önmagát átkozva gondolataival. *
* Az öregnek is fáj az egész helyzet, de igyekszik nem mutatni, nem akar tovább rontani a dolgokon. Elfogadta a házigazdák döntését, és így nem tehet többet. *
* Rhalkumn gyorsan ébred, és tér magához. Hamar felméri a helyzetet, és úgy tesz, ahogy utasítják. Nem mozdul, nem szólal meg. Ha nála lenne a lándzsa, vagy a kalapács, akkor se tudna mit tenni, főleg nem ennyi támadóval szemben. Szemével a vöröshajú lányt keresi, arcán látszana a mélyről jövő harag, és a gyűlölet, ha nem lenne ilyen sötét. Természetesen ennek hála ő se lát semmit, és nem tudja, hogy mi történik, csak a hangokból próbálja kitalálni. Nem tudja, hogy mi történik a másik szobában, csak sejteni tudja. Szíve szerint ordítana, szitkozódna és fenyegetőzne, de egyik sem vezetne előrébb ebben a helyzetben. Egy megtört öregember nyugalmával és higgadtságával áll egy helyben, önmagát átkozva gondolataival. *
2342. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-07 21:22:44
Üzenet elküldve: 2019-03-07 21:22:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt homálya//
*A gnóm szavai fájnak, szívbe markolóan, nem azért, mert szemernyi esélyt is ad azok igazságtartamának, inkább amiatt, hogy ilyen makacsul ragaszkodik véleményéhez, annak dacára is, hogy imént bizonyították Iwaa tényleg az öreg Berin unokája, minden feltevésre van magyarázat. És ez az egyetlen hely, ahol őt szeretik, elfogadják még bajos betegségével együtt is.
Valóban búsul, és valóban komorabb, mint szokott lenni, de azt nem szeretné, hogy nagyapja még emiatt is aggódjon.*
-Semmi baj. Minden rendben nagyapa, csak nagymama miatt vagyok szomorú picit. Ez a legrosszabb az egész nem emlékezésben.
*Sóhajt fel, de már mosolyog, még ha erőltetnie is kell.*
-Legalább mi itt vagyunk egymásnak.
*Pillant határtalan szeretettel a morcos öregre.*
-Jó éjt Nagyapa. Jó éjt Rhalkumn bácsi.
*Kap végül az idős gyógyító is egy mindent megbocsátó, kedves mosolyt, mielőtt a kis vörös eltűnne szobájában.*
*Ajtaját csak kilincsre csukja, nem zárja, miért is tenné? Egyik öreg jelenléte sem tölti el félelemmel. Mélyen alszik, mint azok, kik biztonságban tudják magukat egy fárasztó nap után. Az első dördülésre csak kótyagos fejjel ül fel ágyában, nem is igazán tudja mire vélni a hangot. Abban sem biztos, hogy nem e álmodta.
A következő pillanatban hasonló robaj kíséretében tárul fel saját ajtaja, nem is gondolkozva, eddig nem tapasztalt fürgeséget mutatva vetődne le az ágy másik oldalán, de máris ragadják meg, rángatják erősen, fájdalmasan.*
-Ne... kérem... nagyapaaa!
*Sikít már sírva, ahogy haját húzzák, fogdossák.*
-Mit akarnak? Ne bántsanak kérem.
*Könyörög patakzó könnyeken keresztül, miközben karjait csavarják hátra és lökik ki az előtérbe.*
-Nagyapa.
*Szipog, és hebeg, látva az öreget, kit az asztalhoz szorítottak.*
*A gnóm szavai fájnak, szívbe markolóan, nem azért, mert szemernyi esélyt is ad azok igazságtartamának, inkább amiatt, hogy ilyen makacsul ragaszkodik véleményéhez, annak dacára is, hogy imént bizonyították Iwaa tényleg az öreg Berin unokája, minden feltevésre van magyarázat. És ez az egyetlen hely, ahol őt szeretik, elfogadják még bajos betegségével együtt is.
Valóban búsul, és valóban komorabb, mint szokott lenni, de azt nem szeretné, hogy nagyapja még emiatt is aggódjon.*
-Semmi baj. Minden rendben nagyapa, csak nagymama miatt vagyok szomorú picit. Ez a legrosszabb az egész nem emlékezésben.
*Sóhajt fel, de már mosolyog, még ha erőltetnie is kell.*
-Legalább mi itt vagyunk egymásnak.
*Pillant határtalan szeretettel a morcos öregre.*
-Jó éjt Nagyapa. Jó éjt Rhalkumn bácsi.
*Kap végül az idős gyógyító is egy mindent megbocsátó, kedves mosolyt, mielőtt a kis vörös eltűnne szobájában.*
*Ajtaját csak kilincsre csukja, nem zárja, miért is tenné? Egyik öreg jelenléte sem tölti el félelemmel. Mélyen alszik, mint azok, kik biztonságban tudják magukat egy fárasztó nap után. Az első dördülésre csak kótyagos fejjel ül fel ágyában, nem is igazán tudja mire vélni a hangot. Abban sem biztos, hogy nem e álmodta.
A következő pillanatban hasonló robaj kíséretében tárul fel saját ajtaja, nem is gondolkozva, eddig nem tapasztalt fürgeséget mutatva vetődne le az ágy másik oldalán, de máris ragadják meg, rángatják erősen, fájdalmasan.*
-Ne... kérem... nagyapaaa!
*Sikít már sírva, ahogy haját húzzák, fogdossák.*
-Mit akarnak? Ne bántsanak kérem.
*Könyörög patakzó könnyeken keresztül, miközben karjait csavarják hátra és lökik ki az előtérbe.*
-Nagyapa.
*Szipog, és hebeg, látva az öreget, kit az asztalhoz szorítottak.*
2341. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-07 14:51:29
Üzenet elküldve: 2019-03-07 14:51:29
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A múlt homálya//
*A kifakadástól eltekintve csendes az este. Nagyapa, ugyan mérges tekintettel, de hallgat, ahogy a lánya beszél. Szótlan bólogat, mikor a felidézett régi emlékek őt is elborítják, s mintegy igazolásképpen néz határozottan a gnómra, mintha csak azt mondaná "látod?" "hallod?", nincs itt semmi különleges. Amikor nagyanyjáról mesél az öreg is elszomorodik kissé, de még mindig nem szól, talán elég volt neki a sebek feltépéséből, talán más az oka, nem lehet tudni. Elégedetten mozdul, s veszi kézbe unokája kezét:*
- Jól van, Iwa, jól van. Elég lesz ennyi mára. *Majd a gnómhoz fordul.* Most elégedett? *Kérdezi hidegen.* Mindig vidám és érdeklődő, most erőt vett rajta a búskomorság. *Csóválja meg fejét, mintha azonnal le is nyugodott volna, biztos a pálinka jótékony hatása következtében.*
- Feküdjünk le Iwa. Holnapra minden másképp látszik majd és megérted, miért kell az úrnak távoznia. *Pillant a gnómra, de ezúttal egyebet nem fűz hozzá.*
*Mindenki megtalálja helyét, s ki-ki nyugalomba helyezi magát. A tűz fénye lassan apad, s lassan már csak apró szikrafoltok és a hamuból áradó meleg jelzi, valaha volt nagyságát és erejét. Csend borul a házra, melyet nem zavar meg senki és semmi. Csend és jótékony sötétség. Korom sötétség. Nagyapa halkan szuszog, talán Iwa és a gnóm is az igazak álmát alussza, mert nagyon sok idő telik el, s a holdak már magasan járnak az éjszaka egén. Elébb csak egy árny suhan el az egyik bokor tövéből a másikig. Kuvik kiált fel valahonnan, s az árnyat követi egy másik. Egy távolabbi fasor mentén libasorban további árnyékok mozognak rendezett alakzatban és némán, szinte léptük sem hallik a fagyos, bár lassan felengedő avarban. Az eddig oly szemfüles kutyák nem ugatnak, nem acsarkodnak. Egyetlen madár sem száll fel sehonnan. Az árnyak egy csoportja az ablakok alatt helyezkedik el, s hirtelen mindenhol egy sötét fej emelkedik, mindegyik az ablakon bámul befelé, halálos nyugalommal. Csak egy kézjel, s az ajtóhoz immár négyen futnak guggolva. Rövid egyeztetés zajlik, tekintetek, majd kézjelek cserélnek gazdát, a hátsó fasor egyikéből hirtelen ököl emelkedik a magasba, mely aztán előrevágódó tenyérrel ér véget.
BAMM!
Hallhatják akárhányan, kik a házban tartózkodnak, az ajtó tokostul szakad be a rúgástól, s az árnyak csoportja azonnal elárasztja a házat. A gnómot szinte azonnal kiszúrják a kandalló előtt, s grabancánál fogva rántják talpra, majd átkutatva ruházatát hajítják az egyik sarokba, hol máris penge szegeződik torkának. Fegyvereit, ha van elveszik és ha feltekint, csak villogó szempárt és fekete csuklyát lát:*
- Ssshhhhh! *Mutatja a halálos nyugalommal feltételezhetően a szájhoz emelt mutatóujj, mintha az ajtó berobbanása nem járt volna elég hangzavarral. A gnóm azt is láthatja, ahogy hálóruhában a nagyapát rángatják ki a szobájából, tekintet nélkül korára, őt az asztalnak lökik, majd hassal rádöntve tartják sakkban. Az öreg sem mer megszólalni. Iwa, ha csukott ajtónál alszik egy következő durranás után azt érezheti, hogy lerántják róla a takarót, s hajánál fogva állítják talpra. Nincs helye szemérmességnek, fürge kezek kutatják át mindenhol, még az illetlen helyeken is, nem foglalkozva azzal, hogy ruháját több helyütt eltépik, karját hátracsavarják durván és erőszakosan, majd elvezetik, legalább ketten, de nem látja pontosan olyan gyorsan történik, be az előtérbe, ahol szembesülhet nagyapja halk nyöszörgésével, s, ha a gnóm okos, akkor annak némaságával. Semmit nem látni, a behatolók fényt nem hoztak magukkal, sőt... sokkal inkább feketébb lett tőlük a ház.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.07 14:52:50
*A kifakadástól eltekintve csendes az este. Nagyapa, ugyan mérges tekintettel, de hallgat, ahogy a lánya beszél. Szótlan bólogat, mikor a felidézett régi emlékek őt is elborítják, s mintegy igazolásképpen néz határozottan a gnómra, mintha csak azt mondaná "látod?" "hallod?", nincs itt semmi különleges. Amikor nagyanyjáról mesél az öreg is elszomorodik kissé, de még mindig nem szól, talán elég volt neki a sebek feltépéséből, talán más az oka, nem lehet tudni. Elégedetten mozdul, s veszi kézbe unokája kezét:*
- Jól van, Iwa, jól van. Elég lesz ennyi mára. *Majd a gnómhoz fordul.* Most elégedett? *Kérdezi hidegen.* Mindig vidám és érdeklődő, most erőt vett rajta a búskomorság. *Csóválja meg fejét, mintha azonnal le is nyugodott volna, biztos a pálinka jótékony hatása következtében.*
- Feküdjünk le Iwa. Holnapra minden másképp látszik majd és megérted, miért kell az úrnak távoznia. *Pillant a gnómra, de ezúttal egyebet nem fűz hozzá.*
*Mindenki megtalálja helyét, s ki-ki nyugalomba helyezi magát. A tűz fénye lassan apad, s lassan már csak apró szikrafoltok és a hamuból áradó meleg jelzi, valaha volt nagyságát és erejét. Csend borul a házra, melyet nem zavar meg senki és semmi. Csend és jótékony sötétség. Korom sötétség. Nagyapa halkan szuszog, talán Iwa és a gnóm is az igazak álmát alussza, mert nagyon sok idő telik el, s a holdak már magasan járnak az éjszaka egén. Elébb csak egy árny suhan el az egyik bokor tövéből a másikig. Kuvik kiált fel valahonnan, s az árnyat követi egy másik. Egy távolabbi fasor mentén libasorban további árnyékok mozognak rendezett alakzatban és némán, szinte léptük sem hallik a fagyos, bár lassan felengedő avarban. Az eddig oly szemfüles kutyák nem ugatnak, nem acsarkodnak. Egyetlen madár sem száll fel sehonnan. Az árnyak egy csoportja az ablakok alatt helyezkedik el, s hirtelen mindenhol egy sötét fej emelkedik, mindegyik az ablakon bámul befelé, halálos nyugalommal. Csak egy kézjel, s az ajtóhoz immár négyen futnak guggolva. Rövid egyeztetés zajlik, tekintetek, majd kézjelek cserélnek gazdát, a hátsó fasor egyikéből hirtelen ököl emelkedik a magasba, mely aztán előrevágódó tenyérrel ér véget.
BAMM!
Hallhatják akárhányan, kik a házban tartózkodnak, az ajtó tokostul szakad be a rúgástól, s az árnyak csoportja azonnal elárasztja a házat. A gnómot szinte azonnal kiszúrják a kandalló előtt, s grabancánál fogva rántják talpra, majd átkutatva ruházatát hajítják az egyik sarokba, hol máris penge szegeződik torkának. Fegyvereit, ha van elveszik és ha feltekint, csak villogó szempárt és fekete csuklyát lát:*
- Ssshhhhh! *Mutatja a halálos nyugalommal feltételezhetően a szájhoz emelt mutatóujj, mintha az ajtó berobbanása nem járt volna elég hangzavarral. A gnóm azt is láthatja, ahogy hálóruhában a nagyapát rángatják ki a szobájából, tekintet nélkül korára, őt az asztalnak lökik, majd hassal rádöntve tartják sakkban. Az öreg sem mer megszólalni. Iwa, ha csukott ajtónál alszik egy következő durranás után azt érezheti, hogy lerántják róla a takarót, s hajánál fogva állítják talpra. Nincs helye szemérmességnek, fürge kezek kutatják át mindenhol, még az illetlen helyeken is, nem foglalkozva azzal, hogy ruháját több helyütt eltépik, karját hátracsavarják durván és erőszakosan, majd elvezetik, legalább ketten, de nem látja pontosan olyan gyorsan történik, be az előtérbe, ahol szembesülhet nagyapja halk nyöszörgésével, s, ha a gnóm okos, akkor annak némaságával. Semmit nem látni, a behatolók fényt nem hoztak magukkal, sőt... sokkal inkább feketébb lett tőlük a ház.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.07 14:52:50
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4704-4723