*Miután kipihente magát a folyóparton, Rolf a szántóföldek felé veszi az irányt, ahol az új élet reménye várja. Lényegében a városba érkezése óta ez az a helyszín, ahová a legnagyobb reményeit fűzte, és ezt szerette volna végre meglátogatni. Hatalmas művelt terület tárul a szeme elé, ahol nem lesz egyszerű földet venni, bizonyára a nemesek tulajdonát képezik. Valahol dombos, valahol sík a terepe, de azt a földműves rögtön megállapítja, hogy ideális az állattartásra és a földművelésre is, sőt valószínűleg a legideálisabb a városban. Leugrik hát a bakról, csípőre tett kézzel bakancsa orrával rugdalja kis helyen a földet, majd leguggol, és tenyerében szétmorzsol egy darabot a földből.*
-Bizony mondom néked Pajtás, ez jó hely! *mosolyodik el, úgy véli, hogy a gabonafélékre lenne érdemes itt elsősorban alapozni, annak találja legjobban a földet, a zöldségtermesztéssel itt nem foglalkozna. Talán ami még szóba jöhetne az a szőlő, de erről csak az tudna neki nyilatkozni, aki már régóta műveli ezeket a földeket.*
-Na gyerünk. *rántja meg a gyeplőt mikor visszaugrik a bakra, és beljebb merészkedik úgy, hogy semmiben ne tegyen kárt, legfőképpen a szép sor kukoricásban. Egy-két hozzá hasonló szalmakalapos munkást meglát, és közéjük hajt szekerével.*
-Jó szerencsét barátaim! *emeli meg kalapját, mire az egyik hozzá hasonló rongyos kinézetű alaknak felkelti figyelmét.*
-Adja meg a teremtő neked is! Mi szél hozta erre szekeredet?
-Földet venni jöttem jó uram. *mondja, mire a többiek is rávetik figyelmüket, ki-ki elcsodálkozva, egymásra nézve, amire Rolf is meglepődik kicsit, mert még talán össze is súg némely.*
-Ezek a nemesek földjei barátom. *mondja a fickó, aki a munkások vezetője lehet, mert rajta kívül más nem is szólal meg.* -Amíg a szemed ellát minden négyzetméter terület a városé. Időnként adnak el belőle, vagy árvereznek el, de ritkán, mivel itt minden évben nagyon hasonlóan egyformán jó a termés.
*Rolf csak bólint a hallottakra, valami hasonlóra számított.*
-És mond jó uram, mennyiért lehet itt földet venni?
*Rolf kérdésére a másik földműves szélesen elmosolyodik.*
-Ebben nem vagyok jártas, és nem is akarok bolondságot mondani, de legjobb tudomásom szerint egy hektár földterület ezerötszáz arany körül mozog.
-Tyűha. *füttyent egyet Rolf.* -Az biza nem kevés. *csóválja meg fejét Rolf. Ez bizony tényleg drága hely, nem is csodálkozik, hogy a nemesek kezén van itt a szántóföldeken minden. Önkéntesen fölösleges lenne kisajátítani egy darabot, az őrök, vagy a birtokos katonái egykettőre kidobnák innen úgy ahogy van.*
-Akkor ebből nem lesz egy ideig semmi. És mondd csak mennyi bért adnak a nemesek hetente?
*Rolf kérdésére a földművesek vezetője kicsit elgondolkodik, megvakarja állát, majd válaszol.*
-Változó, de a legkevesebb heti nyolc, a legtöbb tizenkettő, legfeljebb tizenhárom arany.
*Rolf erre nem mond semmit, nem is szükséges, látszik mindenki ruházatán és ápoltságán, hogy mire elég ez a heti arany. Rolf hálás lehet a sorsának, amiért ő ugyan így néz ki, ellenben van némi tulajdona a kezében, méghozzá írása is van erről.*
-Értem. Köszönöm a segítséget jó uram, akkor én tovább is állok. Még egy kérdés? Van eladó ekéjük?
*Jó lenne beszerezni egyet, így sajátjával mehetne szántani a nagyobb haszon reményében.*
-Nincs barátom. Menj el a dokkokhoz, ott mindenféle szükséges szerszámot és eszközt megvehetsz.
*Rolf legalább ezt is megtudja, így hamar búcsút is int, jó szerencsét kívánva a többi földművesnek. Úgy tűnik sokkal több pénzre lesz szüksége, mint amire számított, de a sikerért meg kell dolgozni mint mondják.*