Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 137 (2721. - 2740. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4704-4723
2740. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-16 19:19:38
Üzenet elküldve: 2019-08-16 19:19:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászok gyülekezője//
*Szép lassan kijutnak a földútra amin a szekerek szoktak közlekedni mikor a piacra mennek eladni az árut. Az út mellett a földek terülnek el. Látni néhány parasztkunyhót, pár falusit és hallani a hűséges házőrzők ugatását a távolból. Szerencsére útjuk biztonságban telik. Találkozni nem találkoznak velük. Bár ha Vlendor valamiért ártani akarna az egyik gazdának akkor megkérdőjelezhető, hogy egy kutya mennyire tudná megállítani. Mindenesetre nem célja. Nagyobb vadakra vadászik. A helyiek békés életét pedig tiszteli. Bár ő minden bizonnyal már nem fogja tudni megtapasztalni az ilyesmit már csak azért se mert nem ért a földműveléshez. Pedig talán érdemes lenne már egy gyereken gondolkodnia. Vagy egy feleségen. Vagy annyira nem volna idős? Néha elgondolkozik azon hova halad az élete. Most is elbambul ilyesmiken elmélkedve.*
*Szép lassan kijutnak a földútra amin a szekerek szoktak közlekedni mikor a piacra mennek eladni az árut. Az út mellett a földek terülnek el. Látni néhány parasztkunyhót, pár falusit és hallani a hűséges házőrzők ugatását a távolból. Szerencsére útjuk biztonságban telik. Találkozni nem találkoznak velük. Bár ha Vlendor valamiért ártani akarna az egyik gazdának akkor megkérdőjelezhető, hogy egy kutya mennyire tudná megállítani. Mindenesetre nem célja. Nagyobb vadakra vadászik. A helyiek békés életét pedig tiszteli. Bár ő minden bizonnyal már nem fogja tudni megtapasztalni az ilyesmit már csak azért se mert nem ért a földműveléshez. Pedig talán érdemes lenne már egy gyereken gondolkodnia. Vagy egy feleségen. Vagy annyira nem volna idős? Néha elgondolkozik azon hova halad az élete. Most is elbambul ilyesmiken elmélkedve.*
2739. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-15 20:29:27
Üzenet elküldve: 2019-08-15 20:29:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Lyzaura//
*Ez a kedves kis teremtés, mintha a szántóföldek hullámzó búzamezőin át szeretné meglátni Mil'Ochasst, úgy fordul abba az irányba. Lyz csodálkozó kifejezését igyekszik eltüntetni arcáról, mert természetesen ez akármilyen jó elf szemeik vannak, biztosan nem láthatják innen a közösséget.*
- Hogy? Hát... *S mi korábban Laurentitia zavara volt, most egyszeriben Lyz arcára költözik.* Én _is_ építettem. Nem az egészet én építettem egyedül. amúgy is csapnivaló ács vagyok. *Suttogóra veszi hangját.* Szerintem örültek a többiek, amikor más dolgom akadt *kuncog csendesen.*
- Amúgy jól látod, nagyon sok munkánk van. *Azt ugyan nem tudja, Laurentitia és társai mennyire vannak elmaradva, de úgy tűnik a lány arcából, hogy nagyon. Vagy egészen más miatt hűl el, de ezt a vadászlány nem tudhatja.*
- Köszönjük *hajt fejet a meghívásra és a dicséretre is, s úgy érzi, bár volna már itt az az ünnepély, hogy megismerhessék szomszédaikat, s hogy bemutathassa társait is Launak.*
- Tűz mágus? Veszélyesnek hangzik *bukik ki első gondolata* Milyen lovagias, hogy erején felül vigyáz rátok. Örülnék, ha elhoznád, szívesen megismerkednék vele.
*Első hallomásra, Lyz úgy gondolná, hogy be vannak kellőképpen biztosítva, de valamiért mégis elbizonytalanodhatott Lau. Ennek hátterét nem ismerheti, de ha segítségről van szó, és néhány önvédelmi fogást szeretne, pont a legjobb embertől kérdezte meg. Lyz erre először bizonytalan, majd egyre magabiztosabb mosolyra vált, s végül széles derűvel pillant oldalra.*
- Én magam nem vagyok egy nagy közelharcos, de önvédelemmel kapcsolatban, két legendás, és különleges barátom is van. Egyikük éppen Vieleddel van, ha reményeink nem csalnak. *Így már értheti Lau, hogy miért gondolja a lehető legnagyobb biztonságban a tündér leányt.* A másik társam furcsa szerzet, de igen tapasztalt a sötét alakok kiűzésében. Megkérdezem neked, és ha sikerrel járok, értesítelek róla.
*Aztán még az is előfordulhat, hogy Laurentita hamarabb tudja megkérdezni személyesen, de Lyznek szándékában áll közreműködni ebben. Szívén viseli, hogy más nők is meg tudják magukat védeni, noha ő maga még hiányosságokkal küzd ezen a téren.*
- Seles, i-igen. Igen, Sellevenar *ragyog fel mosolya, hogy közös ismeretségük is akad, s nem sokkal meg is pillantja a lányt az asztalnál. Lázasan kutat a múlt emlékei közt, hogy gyermekáldásról tudtt-e. Annyi bizonyos, hogy meglehetősen fáradékony volt, és még mintha egyszer... ~Aha...~ Arról nem is beszélve, amikor egyszer fültanúja volt a Leonnal való fürdőzésnek. Meglehetős lubickolás volt, ami amúgy nem hozta volna zavarba, de éppen Shennel együtt voltak elfek azon a folyosón. Mert ha egyedül van, akkor csak továbbmegy, szaporázva lépteit, de így csak egyre vörösödve igyekezett volna terelni a társaságot távolabb, mind hiába. Közben Shen szerelmi fészkekről kérdezte, ami csak tetőzte a kínt. Nagyon kínos volt. Egy szó mint száz, Lyznek a gyerek dolog talán ha ki is maradt, azért nem lepődik meg a dolgon, mert Leonnal nagyon nagy szerelem volt az övék. Ez messziről látszott.*
- Ő az, ott az asztalnál. Ő az én Selesem is. *Mert most ezek szerint Laurentitia Selese, hisz gyermekével nála lakik, ami Lyzt megnyugvással tölti el. A legjobb menedék, amit találhatott a gyermekével, és Leonnal, mert Lyznek meg nem fordul a fejében, hogy a férfi nincs vele. Ha az emlegetett lány felé pillant, Lyz tündérlámpástól mentes kezével int oda neki.*
//Tündérvarázs//
//Lyzaura//
*Ez a kedves kis teremtés, mintha a szántóföldek hullámzó búzamezőin át szeretné meglátni Mil'Ochasst, úgy fordul abba az irányba. Lyz csodálkozó kifejezését igyekszik eltüntetni arcáról, mert természetesen ez akármilyen jó elf szemeik vannak, biztosan nem láthatják innen a közösséget.*
- Hogy? Hát... *S mi korábban Laurentitia zavara volt, most egyszeriben Lyz arcára költözik.* Én _is_ építettem. Nem az egészet én építettem egyedül. amúgy is csapnivaló ács vagyok. *Suttogóra veszi hangját.* Szerintem örültek a többiek, amikor más dolgom akadt *kuncog csendesen.*
- Amúgy jól látod, nagyon sok munkánk van. *Azt ugyan nem tudja, Laurentitia és társai mennyire vannak elmaradva, de úgy tűnik a lány arcából, hogy nagyon. Vagy egészen más miatt hűl el, de ezt a vadászlány nem tudhatja.*
- Köszönjük *hajt fejet a meghívásra és a dicséretre is, s úgy érzi, bár volna már itt az az ünnepély, hogy megismerhessék szomszédaikat, s hogy bemutathassa társait is Launak.*
- Tűz mágus? Veszélyesnek hangzik *bukik ki első gondolata* Milyen lovagias, hogy erején felül vigyáz rátok. Örülnék, ha elhoznád, szívesen megismerkednék vele.
*Első hallomásra, Lyz úgy gondolná, hogy be vannak kellőképpen biztosítva, de valamiért mégis elbizonytalanodhatott Lau. Ennek hátterét nem ismerheti, de ha segítségről van szó, és néhány önvédelmi fogást szeretne, pont a legjobb embertől kérdezte meg. Lyz erre először bizonytalan, majd egyre magabiztosabb mosolyra vált, s végül széles derűvel pillant oldalra.*
- Én magam nem vagyok egy nagy közelharcos, de önvédelemmel kapcsolatban, két legendás, és különleges barátom is van. Egyikük éppen Vieleddel van, ha reményeink nem csalnak. *Így már értheti Lau, hogy miért gondolja a lehető legnagyobb biztonságban a tündér leányt.* A másik társam furcsa szerzet, de igen tapasztalt a sötét alakok kiűzésében. Megkérdezem neked, és ha sikerrel járok, értesítelek róla.
*Aztán még az is előfordulhat, hogy Laurentita hamarabb tudja megkérdezni személyesen, de Lyznek szándékában áll közreműködni ebben. Szívén viseli, hogy más nők is meg tudják magukat védeni, noha ő maga még hiányosságokkal küzd ezen a téren.*
- Seles, i-igen. Igen, Sellevenar *ragyog fel mosolya, hogy közös ismeretségük is akad, s nem sokkal meg is pillantja a lányt az asztalnál. Lázasan kutat a múlt emlékei közt, hogy gyermekáldásról tudtt-e. Annyi bizonyos, hogy meglehetősen fáradékony volt, és még mintha egyszer... ~Aha...~ Arról nem is beszélve, amikor egyszer fültanúja volt a Leonnal való fürdőzésnek. Meglehetős lubickolás volt, ami amúgy nem hozta volna zavarba, de éppen Shennel együtt voltak elfek azon a folyosón. Mert ha egyedül van, akkor csak továbbmegy, szaporázva lépteit, de így csak egyre vörösödve igyekezett volna terelni a társaságot távolabb, mind hiába. Közben Shen szerelmi fészkekről kérdezte, ami csak tetőzte a kínt. Nagyon kínos volt. Egy szó mint száz, Lyznek a gyerek dolog talán ha ki is maradt, azért nem lepődik meg a dolgon, mert Leonnal nagyon nagy szerelem volt az övék. Ez messziről látszott.*
- Ő az, ott az asztalnál. Ő az én Selesem is. *Mert most ezek szerint Laurentitia Selese, hisz gyermekével nála lakik, ami Lyzt megnyugvással tölti el. A legjobb menedék, amit találhatott a gyermekével, és Leonnal, mert Lyznek meg nem fordul a fejében, hogy a férfi nincs vele. Ha az emlegetett lány felé pillant, Lyz tündérlámpástól mentes kezével int oda neki.*
2738. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-15 19:29:56
Üzenet elküldve: 2019-08-15 19:29:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Úton, valami jobb hely felé//
*Mindegy milyen fürgén szedi a lábait, az erdő talaja nehéz terep, lassan pedig elhagyja a fákat és egészen mássá alakul a vidék. Amíg a szem ellát, termőföldek egész sora határolja a tájat, a nyári búza már aratásra készen lengedezik a szaladó szélben. Még a piacon hallotta, hogy a városban erről a területről beszélnek, különös jelenségeket kapcsolnak hozzá. ~De ez nem új, hogy dilisek mindig is lesznek. ~ Nem igazán törődik ő az ilyesmivel, egyetlen istennek sem a lekötelezettje, és az utcán beszélő, nagyobb tömegekre hatni tudó „pásztoroktól” is mentsem meg a jóég! Itt még rója a métereket, amíg csak az ő városhoz szokott apróbb lábai bírják, aztán végül csak rálel a szürkület és kénytelen egy rajta oldalánál meghúzni magát. Nincs különösebben hűvös, de azért kihalássza a pokrócot a hatalmas batyuból és nekidől, hogy míg alszik, addig azt senki meg ne mozdíthassa a nélkül, hogy fel ne riadjon rá. Reményei szerint elég félreeső helyet talált, hogy napkeltéig nyugta legyen az állatoktól és egyéb szerzetektől.*
*Mindegy milyen fürgén szedi a lábait, az erdő talaja nehéz terep, lassan pedig elhagyja a fákat és egészen mássá alakul a vidék. Amíg a szem ellát, termőföldek egész sora határolja a tájat, a nyári búza már aratásra készen lengedezik a szaladó szélben. Még a piacon hallotta, hogy a városban erről a területről beszélnek, különös jelenségeket kapcsolnak hozzá. ~De ez nem új, hogy dilisek mindig is lesznek. ~ Nem igazán törődik ő az ilyesmivel, egyetlen istennek sem a lekötelezettje, és az utcán beszélő, nagyobb tömegekre hatni tudó „pásztoroktól” is mentsem meg a jóég! Itt még rója a métereket, amíg csak az ő városhoz szokott apróbb lábai bírják, aztán végül csak rálel a szürkület és kénytelen egy rajta oldalánál meghúzni magát. Nincs különösebben hűvös, de azért kihalássza a pokrócot a hatalmas batyuból és nekidől, hogy míg alszik, addig azt senki meg ne mozdíthassa a nélkül, hogy fel ne riadjon rá. Reményei szerint elég félreeső helyet talált, hogy napkeltéig nyugta legyen az állatoktól és egyéb szerzetektől.*
2737. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-14 17:02:50
Üzenet elküldve: 2019-08-14 17:02:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
- No menjünk akkó'.
*Az udvarias ifjú ajtót nyit neki, ő pedig besétafikál rajta, mint valami peckes királykisasszony. Pedig ő nem is királykisasszony.*
- Há' hogy ne lettem vón itten? Jaj, hát csak nem átok vót az a betegség, hanem áldás! Mer ha én akkó' nem vagyok beteg, akkó' lehet nem is tanálkozunk sose.
*És abba pedig még belegondolni is szörnyű érzés neki.*
- Gyújtok mán. A dézsa ott van, ahun szokott lenni. Nem rendeztem én át semmit se.
*Elindul hát tűzszerszámért, hogy aztán meggyújtson két vastag, piszkosfehér viaszgyertyát.*
- Jaj, há' hogy ne emlékeznék? Én is aszittem, hogy mind meghalunk.
*Mert az igazat megvallva elég ijesztő volt, ahogy rájuk rontott az asszony. De az emlékek megszépülnek, és már ő sem lesz annyira feldúlt, ha az eszébe jut. A gyertyák közben már égnek, s fel is állítja őket a dézsa közelében, hogy elegendő fény legyen nekik a hirtelen rájuk szálló sötétségben. Addig ő leül egy kis sámlira, és bőszen sóhajtozva figyeli az ő szorgos, leendő férjurát.
A víz hamarost felmelegszik, a fürdés ideje pedig elérkezik. A kérdésre feláll ültőhelyéből és kacagva legyint egyet.*
- Előtted szégyenlős? Én? Ugyan má'! Úgyis fogol még látni így.
*Azzal el is kezd vetkezni, már ha a Garrikh legényt nem zavarja a dolog.*
- Mán amúgy is vetkeztem előtted, emlékszel-e?
*A Vasvillás Gizurina egyébként nagyon prűd teremtés mások előtt. A világért sem hagyná, hogy bárki ruha nélkül lássa! Na de Garrikh más tészta, előtte nem szégyelli a hájait, meg más egyebet sem. Aztán ahogy így ruha nélkül van, belehuppan a dézsa vízbe. Még néhány csepp víz is kilöttyen a zuhanórepüléstől, aztán huncutul feltekint a legényre.*
- No mi lesz? Gyere szállj be ide mellém, van még hely itten.
A hozzászólás írója (Vasvillás Gizurina) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.14 17:03:16
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
- No menjünk akkó'.
*Az udvarias ifjú ajtót nyit neki, ő pedig besétafikál rajta, mint valami peckes királykisasszony. Pedig ő nem is királykisasszony.*
- Há' hogy ne lettem vón itten? Jaj, hát csak nem átok vót az a betegség, hanem áldás! Mer ha én akkó' nem vagyok beteg, akkó' lehet nem is tanálkozunk sose.
*És abba pedig még belegondolni is szörnyű érzés neki.*
- Gyújtok mán. A dézsa ott van, ahun szokott lenni. Nem rendeztem én át semmit se.
*Elindul hát tűzszerszámért, hogy aztán meggyújtson két vastag, piszkosfehér viaszgyertyát.*
- Jaj, há' hogy ne emlékeznék? Én is aszittem, hogy mind meghalunk.
*Mert az igazat megvallva elég ijesztő volt, ahogy rájuk rontott az asszony. De az emlékek megszépülnek, és már ő sem lesz annyira feldúlt, ha az eszébe jut. A gyertyák közben már égnek, s fel is állítja őket a dézsa közelében, hogy elegendő fény legyen nekik a hirtelen rájuk szálló sötétségben. Addig ő leül egy kis sámlira, és bőszen sóhajtozva figyeli az ő szorgos, leendő férjurát.
A víz hamarost felmelegszik, a fürdés ideje pedig elérkezik. A kérdésre feláll ültőhelyéből és kacagva legyint egyet.*
- Előtted szégyenlős? Én? Ugyan má'! Úgyis fogol még látni így.
*Azzal el is kezd vetkezni, már ha a Garrikh legényt nem zavarja a dolog.*
- Mán amúgy is vetkeztem előtted, emlékszel-e?
*A Vasvillás Gizurina egyébként nagyon prűd teremtés mások előtt. A világért sem hagyná, hogy bárki ruha nélkül lássa! Na de Garrikh más tészta, előtte nem szégyelli a hájait, meg más egyebet sem. Aztán ahogy így ruha nélkül van, belehuppan a dézsa vízbe. Még néhány csepp víz is kilöttyen a zuhanórepüléstől, aztán huncutul feltekint a legényre.*
- No mi lesz? Gyere szállj be ide mellém, van még hely itten.
A hozzászólás írója (Vasvillás Gizurina) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.14 17:03:16
2736. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-12 21:32:20
Üzenet elküldve: 2019-08-12 21:32:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
*A lány válasza megnyugtatja, eszerint a kerítés a porta körül még ép, azokon a területeken is, melyek kívül esnek a ház hatóköréből és nincs rálátás. Hiába. Garrikhnak mindene a lány, de ezek is fontos dolgok, mert Garrikh a munkát is szereti. Persze most nem erre koncentrál, Gizu érintése, szerelmes pillantása mindennél többet ér számára. Együtt nevet aztán vele az emlékeken, bármily sikertelennek is hatnak, mégiscsak városi életének kezdeteit jelzik. A malacokat is megnézik, örül a kicsinek, idővel abból is koca válik, vagy kan, de azt most nem érzi meg, nem is úgy van öltözve, meg hát van fontosabb dolga is.*
- Nem Gizukám, elég volt, elfáradtam, menjünk be. *Mosolyog a lányra, aztán belekarolva indulhatnak ismét a ház felé.*
- Éjszaka nem lesz hideg tán... *Néz a horizont felé, hol a lemenő nap fénye nem törik meg vörös fénnyel, az első csillagok már feltűnnek az égbolton.*
- Tudod, idefelé azon gondolkodtam, hogy itt leszel e még. Nagyon siettem, mert régen találkoztunk. *Sóhajt fel, az ajtót természetesen kinyitja a lánynak.*
- Gyerekként mindig arról álmodtam, hogy egyszer családom lesz, aztán ott a birtokokon, mikor megláttalak a földön fekve, rögtön tudtam, hogy tán te leszel az asszonyom. *Vallja be, orra alatt csak enyhe mosoly virít, valóban elfáradt kissé.*
- Gyújts gyertyát, Gizum, addig én megkerítem a dézsát, merre van? *indul meg a szokásos irányba, bár nem tudja ott van-e még. Útközben elmegy a szoba mellett, hol először találkoztak az anyjával.*
- Itt veszekedtetek anyámmal! Emlékszel? *Kiált ki a folyosóról, hosszanti a parasztház, hát jó néhány lépést kell tenni még.* Akkor azt hittem nem jutok ki élve a szobából. *Kuncog tovább, s ha közben Gizu megmondja merre a dézsa, hát előkerti és az előtérbe gurítja.*
- Teszek fel vizet, azzal ne fáradj. *S, az immár vízzel teli hatalmas edényt, felteszi a tűzhelyre, ami alatt apróra tört gallyakkal begyújt. A dézsába néhány hideggel is önt, mit a kútról húz, s mire kellő mennyiséget szerez, szépen rájuk is esteledik, s bekormosodik az ég.*
- Szégyenlős vagy, Gizu? Khm... *Kérdezi kissé zavarban, torok köszörülve, ez az első alkalom, hogy így állnak egymás előtt, sőt talán még egyikük sem volt soha így mások előtt sem, csak anyjuk láttára.*
*A lány válasza megnyugtatja, eszerint a kerítés a porta körül még ép, azokon a területeken is, melyek kívül esnek a ház hatóköréből és nincs rálátás. Hiába. Garrikhnak mindene a lány, de ezek is fontos dolgok, mert Garrikh a munkát is szereti. Persze most nem erre koncentrál, Gizu érintése, szerelmes pillantása mindennél többet ér számára. Együtt nevet aztán vele az emlékeken, bármily sikertelennek is hatnak, mégiscsak városi életének kezdeteit jelzik. A malacokat is megnézik, örül a kicsinek, idővel abból is koca válik, vagy kan, de azt most nem érzi meg, nem is úgy van öltözve, meg hát van fontosabb dolga is.*
- Nem Gizukám, elég volt, elfáradtam, menjünk be. *Mosolyog a lányra, aztán belekarolva indulhatnak ismét a ház felé.*
- Éjszaka nem lesz hideg tán... *Néz a horizont felé, hol a lemenő nap fénye nem törik meg vörös fénnyel, az első csillagok már feltűnnek az égbolton.*
- Tudod, idefelé azon gondolkodtam, hogy itt leszel e még. Nagyon siettem, mert régen találkoztunk. *Sóhajt fel, az ajtót természetesen kinyitja a lánynak.*
- Gyerekként mindig arról álmodtam, hogy egyszer családom lesz, aztán ott a birtokokon, mikor megláttalak a földön fekve, rögtön tudtam, hogy tán te leszel az asszonyom. *Vallja be, orra alatt csak enyhe mosoly virít, valóban elfáradt kissé.*
- Gyújts gyertyát, Gizum, addig én megkerítem a dézsát, merre van? *indul meg a szokásos irányba, bár nem tudja ott van-e még. Útközben elmegy a szoba mellett, hol először találkoztak az anyjával.*
- Itt veszekedtetek anyámmal! Emlékszel? *Kiált ki a folyosóról, hosszanti a parasztház, hát jó néhány lépést kell tenni még.* Akkor azt hittem nem jutok ki élve a szobából. *Kuncog tovább, s ha közben Gizu megmondja merre a dézsa, hát előkerti és az előtérbe gurítja.*
- Teszek fel vizet, azzal ne fáradj. *S, az immár vízzel teli hatalmas edényt, felteszi a tűzhelyre, ami alatt apróra tört gallyakkal begyújt. A dézsába néhány hideggel is önt, mit a kútról húz, s mire kellő mennyiséget szerez, szépen rájuk is esteledik, s bekormosodik az ég.*
- Szégyenlős vagy, Gizu? Khm... *Kérdezi kissé zavarban, torok köszörülve, ez az első alkalom, hogy így állnak egymás előtt, sőt talán még egyikük sem volt soha így mások előtt sem, csak anyjuk láttára.*
2735. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-12 18:05:49
Üzenet elküldve: 2019-08-12 18:05:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
- Hála az egeknek, rókárul se farkasrul nem tudok, hogy járt vón itt. A tyukok hangosak lettek vóna!
*Aztán issza tovább Garrikh szavait, csodálván közben az ő nagyon jóképű orcáját. Csak félig figyel a szavaira, hiszen a Gizu most oly nagyon szerelmes, hogy inkább kedvesének arcában, szemeiben, ajkainak mozgásában, szeme sarkának lágy rezdüléseiben merül el.*
- Verseket? Osztán még úgy sem vettek semmit? Cöhhh! Jó ember lehet ez a te főnököd, meg köll köszönöm neki, hogy így fölkarolt téged.
*Talán törvényszerű, hogy az anyóspajtásoknak mindent el kell rontani? Ha egyszer ő is valakinek az anyósa lesz, akkor majd ő is elrontja mindig a hangulatot? Hát csak nem! Legalábbis ő biztosan nem fog elkóricálni mindenféle férfiak után.*
- Ó, hát én szívesen bódogulnék veled kettecskén, szerelmem. No jóvan, nézzük a desznyókat!
*Odavezeti Garrikhoz a malacok óljához, ahol némely malacok összebújva odakint, némelyek bent az ólban tespedve töltik tömérdek szabadidejüket.*
- Vagy két hatja van tán, hogy született egy kismalacka. Ni, ott van valahun benn az ólba! Jól tartom űköt, mit ne mondjak, no. A keritésre tán imitt-amott ráférne egy kis tákolás, de nem vészes a' sem.
*Nézelődik még ő is egy darabig idekint, míg végül újabb dologgal áll elő.*
- Van még amit megnéznél? Mer' ha nem, akkó' bé is mehetnénk megfürödni, lepihenni, galambom. Nemsoká ránk fog setétedni.
- Hála az egeknek, rókárul se farkasrul nem tudok, hogy járt vón itt. A tyukok hangosak lettek vóna!
*Aztán issza tovább Garrikh szavait, csodálván közben az ő nagyon jóképű orcáját. Csak félig figyel a szavaira, hiszen a Gizu most oly nagyon szerelmes, hogy inkább kedvesének arcában, szemeiben, ajkainak mozgásában, szeme sarkának lágy rezdüléseiben merül el.*
- Verseket? Osztán még úgy sem vettek semmit? Cöhhh! Jó ember lehet ez a te főnököd, meg köll köszönöm neki, hogy így fölkarolt téged.
*Talán törvényszerű, hogy az anyóspajtásoknak mindent el kell rontani? Ha egyszer ő is valakinek az anyósa lesz, akkor majd ő is elrontja mindig a hangulatot? Hát csak nem! Legalábbis ő biztosan nem fog elkóricálni mindenféle férfiak után.*
- Ó, hát én szívesen bódogulnék veled kettecskén, szerelmem. No jóvan, nézzük a desznyókat!
*Odavezeti Garrikhoz a malacok óljához, ahol némely malacok összebújva odakint, némelyek bent az ólban tespedve töltik tömérdek szabadidejüket.*
- Vagy két hatja van tán, hogy született egy kismalacka. Ni, ott van valahun benn az ólba! Jól tartom űköt, mit ne mondjak, no. A keritésre tán imitt-amott ráférne egy kis tákolás, de nem vészes a' sem.
*Nézelődik még ő is egy darabig idekint, míg végül újabb dologgal áll elő.*
- Van még amit megnéznél? Mer' ha nem, akkó' bé is mehetnénk megfürödni, lepihenni, galambom. Nemsoká ránk fog setétedni.
2734. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-11 21:20:52
Üzenet elküldve: 2019-08-11 21:20:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Út Artheniorba//
*Egy tengeri út és egy hosszasabb menekülés végéhez közeledve, porosan érkezik meg a lány a Szántóföldekre. Este van, a csillagok kezdenek sápadtan világítank az égen. Egy-kettő közülük igen feltűnő már. Cäna a tulajdon ruháján, egy harci fokoson és egy fúvócsövön kívül csak pár aranyat tudott magával hozni. Szívesen megpihenne már, a fáradság jelei kezdenek meglátszódni tempóján és arcán. Nincs egy társa sem, s egy teljesen idegen városba készül. Fogalma sincs, mi lesz ebből, de nagyon kíváncsi a kaland további folytatására, fáradság ide vagy oda.*
//Út Artheniorba//
*Egy tengeri út és egy hosszasabb menekülés végéhez közeledve, porosan érkezik meg a lány a Szántóföldekre. Este van, a csillagok kezdenek sápadtan világítank az égen. Egy-kettő közülük igen feltűnő már. Cäna a tulajdon ruháján, egy harci fokoson és egy fúvócsövön kívül csak pár aranyat tudott magával hozni. Szívesen megpihenne már, a fáradság jelei kezdenek meglátszódni tempóján és arcán. Nincs egy társa sem, s egy teljesen idegen városba készül. Fogalma sincs, mi lesz ebből, de nagyon kíváncsi a kaland további folytatására, fáradság ide vagy oda.*
2733. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-11 00:49:43
Üzenet elküldve: 2019-08-11 00:49:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Akadályverseny//
//2. forduló//
- Biztosan. Nagyon izgalmas, milyen erők ébrednek fel ezen az éjszakán. *Mosolyog a lány. Nagyon aranyosnak tartja a fürge baziliszkuszt, bár tudja, hogy egy személy lapul mögötte. Hogy mégis szóba elegyedik vele az állat, az csak arra enged számára következtetni – persze az őszinte meglepődésen túl –, hogy valóban Pyctával van dolga. Ezt pedig megerősíti, hogy barátja egyik pillanatról a másikra irbisszé változik. Viel normális esetben nagyon megijedne ettől, de tudja, hogy az elf nem fogja bántani, sem megenni. Ő is tapssal fogadja az elegánsan érkező, ám kicsit leharcolt állapotban lévő játékostársukat, és korábbi viaskodása ellenére is csak sajnálni tudja a másik ellenfelüket, akin egy egész csapat szúnyog lakmározik.
Nem sokkal ezután pedig megérkezik az öreg tündér is, hogy szemléltesse velük a következő feladatot. A lány ámulattal figyeli az eseményeket, a semmiből szövődő labirintust, és odafigyel a feladványra. Amikor eljön az idő, kisvártatva ő is nekiindul, hogy minél hamarabb megérkezzen az első kereszteződésig. Ha összefut a különös nevű tündérekkel, Viel szokásához híven önmagát adja, kedvesen mosolyog, de hát örül is, hogy a fajtársaival találkozhat. Azért a szomorú tündér kicsit őt is elszontyolítja, de jókedvével próbál jó benyomást tenni. És ha már jó benyomás, varázsolni is megpróbál, hogy még meggyőzőbb legyen. Határozottan a morcos tündér felé fordul.*
- Szervusz, Viel vagyok. *Mondja kis kezét összekulcsolva maga előtt.* Azt hallottam, rossz a kedved, márpedig a boldogság a legfontosabb dolog, ami Eeyr gyermekeinek az életét bearanyozhatja. Esetleg tudok segíteni? Néha jobb kiadni magadból az ilyesmit, elpanaszolni, mitől olyan rossz ez a nap. Gyere, mesélj róla, én szívesen meghallgatlak. Sőt *Súgja meg.* Az egyik barátnőm szerint szerencsét hozok a házunkra. Talán még egy kívánságod is teljesülhet tőlem. *Kuncog. Reméli, ezzel egy kicsit jobb kedvre varázsolja szegény mufurc fajtársát.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására bárkivel elhitetheti, hogy ő egy tündér, aki kívánságokat teljesít. A varázslat megtörik, ha a varázsló nem tesz meg mindent a kívánságok teljesítése érdekében.
//Tündérvarázs//
//Akadályverseny//
//2. forduló//
- Biztosan. Nagyon izgalmas, milyen erők ébrednek fel ezen az éjszakán. *Mosolyog a lány. Nagyon aranyosnak tartja a fürge baziliszkuszt, bár tudja, hogy egy személy lapul mögötte. Hogy mégis szóba elegyedik vele az állat, az csak arra enged számára következtetni – persze az őszinte meglepődésen túl –, hogy valóban Pyctával van dolga. Ezt pedig megerősíti, hogy barátja egyik pillanatról a másikra irbisszé változik. Viel normális esetben nagyon megijedne ettől, de tudja, hogy az elf nem fogja bántani, sem megenni. Ő is tapssal fogadja az elegánsan érkező, ám kicsit leharcolt állapotban lévő játékostársukat, és korábbi viaskodása ellenére is csak sajnálni tudja a másik ellenfelüket, akin egy egész csapat szúnyog lakmározik.
Nem sokkal ezután pedig megérkezik az öreg tündér is, hogy szemléltesse velük a következő feladatot. A lány ámulattal figyeli az eseményeket, a semmiből szövődő labirintust, és odafigyel a feladványra. Amikor eljön az idő, kisvártatva ő is nekiindul, hogy minél hamarabb megérkezzen az első kereszteződésig. Ha összefut a különös nevű tündérekkel, Viel szokásához híven önmagát adja, kedvesen mosolyog, de hát örül is, hogy a fajtársaival találkozhat. Azért a szomorú tündér kicsit őt is elszontyolítja, de jókedvével próbál jó benyomást tenni. És ha már jó benyomás, varázsolni is megpróbál, hogy még meggyőzőbb legyen. Határozottan a morcos tündér felé fordul.*
- Szervusz, Viel vagyok. *Mondja kis kezét összekulcsolva maga előtt.* Azt hallottam, rossz a kedved, márpedig a boldogság a legfontosabb dolog, ami Eeyr gyermekeinek az életét bearanyozhatja. Esetleg tudok segíteni? Néha jobb kiadni magadból az ilyesmit, elpanaszolni, mitől olyan rossz ez a nap. Gyere, mesélj róla, én szívesen meghallgatlak. Sőt *Súgja meg.* Az egyik barátnőm szerint szerencsét hozok a házunkra. Talán még egy kívánságod is teljesülhet tőlem. *Kuncog. Reméli, ezzel egy kicsit jobb kedvre varázsolja szegény mufurc fajtársát.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására bárkivel elhitetheti, hogy ő egy tündér, aki kívánságokat teljesít. A varázslat megtörik, ha a varázsló nem tesz meg mindent a kívánságok teljesítése érdekében.
2732. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-10 22:16:12
Üzenet elküldve: 2019-08-10 22:16:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Lyzaura//
*Ahogy Lyz mutatja az irányt, óhatatlanul is arra tekint, mintegy várva, hogy megpillantja majd Mil'Ochasst, csak hogy aztán fanyar mosollyal gúnyolja ki magát könnyelműségéért, hiszen a körülöttük lévő forgatagon kívül nem lát semmi mást. ~Majd valamelyik nap, ha lesz egy kis időm, elsétálok arra, megnézni... ~mereng magában, hiszen ha már Lyz látta távolról a házukat, ezt a lemaradást ő is szeretné bepótolni, mielőtt közelebbi ismeretséget kötnénk. Nem sokáig merenghet azonban ezen, hiszen hamarosan leesik az álla a lány következő megjegyzésétől*
- Várj! Te építetted? Az egészet? *képed el Lyz magyarázatát hallva* Ez bámulatos! Nagyon ügyes lehetsz... *jegyzi meg, elvörösödve kissé, hiszen ezek után kényelmetlenül érzi magát, amiért ők könnyedén elintézték a lakhatás kérdését azzal, hogy vásároltak egy házat, ahelyett, hogy maguk építették volna fel azt. Eddig is felnézett kicsit a lányra, de ezek után még inkább tiszteli őt*
- El se tudom képzelni, mennyi munkátok lehet... *suttogja csendesen, még továbbra is a hallottak hatása alatt. Ha ők ennyire el vannak maradva, fel se tudja fogni, Lyz és a barátai hogy bírják a tempót*
- Úgy tűnik, az a környék vonzza a nyugalomra vágyókat. *mosolyodik el kissé a lány további szavain, hiszen ez rájuk is igaz, mostanra kezd igazi kis otthon lenni a korábban üresen álló nagy házból*
- Szakállas tündér? *bukik ki belőle akaratlanul is a nevetés az árus leírását hallva, hiszen eddig nem sok dolga van tündérekkel, de olyan kecses lényeknek ismerte meg őket, akikhez nem igazán illik olyan durva dolog, mint egy szakáll* Ne haragudj, csak egy kis faluban nőttem fel és még nem sok tündért láttam, ráadásul azok is nők voltak, így kissé nehezen tudom elképzelni, amit mondtál. *fejti ki Lyznek nevetése okát, alig várva, hogy majd találkozzanak az árussal*
- Nahát! Tényleg elképesztő véletlen! Nem, sőt, természetesen mindenkinek szólt a meghívás! *lelkesedik fel ő is, ahogy Lyz említést tesz a saját kis ünnepségükről* Fogadót is építetek? Egyre nagyszerűbb helynek hangzik az otthonotok. Köszönjük a meghívást, feltétlen ott leszünk! *hálálkodik Lyznek. Bár természetesen a többiek nevében nem nyilatkozhat, de kizártnak tartaná, hogy egy-két barátjának ne akadna kedve vele tartani Mil'Ochassba, a saját részéről pedig bátran kijelentheti, hogy ott fog lenni*
- Ó, neki sem a védelem a feladata. Vagyis hát önként vállalta, hogy vigyáz ránk, de eddig szerencsére nem volt szükség erre. *magyarázza kissé zavartan Lyznek, hisz ez a pont az, ahol nem teljesen stimmelnek a részletek, hiszen Aleimord többször kifejtette már, hogy csak miatta maradt, mégis szeretné azt hinni, hogyha úgy hozná a szükség, a többieken is segítene majd* Azt hiszem, főként tűzvarázslatokat ismer, de bevallom, annyira nem vagyok otthon a témában... *ismeri el, hiszen bár mindig kíváncsi volt a mágiára, most, hogy a gyakorlatban is látja, hogy működik, kicsit tart tőle. ~Vagyis inkább attól, hogy Aleimordnak valami baja lesz miatta~ egészíti ki magát gondolatban* Persze, biztos szívesen ad tanácsokat! Szerintem örömmel elkísér majd, mikor meglátogatunk titeket. *mosolyodik el kissé, hiszen biztos benne, a férfi szívesen vele tartana, ha kéri. Lyz javaslata hallatán azonban szöget üt a fejében valami. ~Nem támaszkodhatunk mindig csak Aleimordra. Mi van, ha egyszer nem lesz ott, és tényleg szükség lesz rá, hogy valaki megvédjen minket?~ töpreng magában*
- Mondd csak, szerinted lenne rá lehetőség, hogy tanítsatok egy-két fogást? Már az önvédelmet illetően... hogy megismerjük az alapokat. Persze csak ha már készen vagytok mindennel és van egy kis időtök. Igazán jó lenne, ha másképp is meg tudnánk védeni magunkat. *vezeti elő az ötletét a lánynak. Kicsit nehezen tudja megfogalmazni, mit is szeretne, de reméli, Lyz így is érteni fogja. Pont az a fajta határozottság és keménység tükröződik a lányban, amilyen téren még volna hova fejlődnie, és ennek talán első lépése, hogy megtanulja, hogy tudja megvédeni önmagát és a szeretteit, hiszen bár hasznos az orvos a háznál, ha valami baj van, a legjobb mégis az lenne, ha nem lenne rá szükség* Persze csak ha nem túl nagy fáradság! *visszakozik rögtön, hiszen nem akar túlságosan rámenős lenni, már az is igazán kedves Lyztől, hogy elhívta őket az otthonukba, nem akarja, hogy idejekorán vége szakadjon a kialakulni készülő jószomszédi viszonynak. Ha Lyz nem vevő rá, nem is erőlteti tovább, csak nézelődik a sok látványosság között, meglepődve torpanva meg, ahogy Seles és nem sokkal később Leon kerül szóba*
- Ismersz egy Selest? Nem volt épp várandós, mikor ismerted? *kérdez vissza meglepetten a lehetséges közös ismerős hallatán* Nemrég született egy csodás kisfia. Selestwen Sellewennar a teljes neve, azt hiszem... *jegyzi meg elgondolkodva, ahogy próbálja felidézni, mit mondott a lány, mikor bemutatkozott neki. Örülne, ha kiderülne, ugyanarról a személyről van szó, hisz ez is csak egyfajta újabb közös vonásuk lenne Lyzzel, akit kezd egyre jobban megkedvelni.*
//Tündérvarázs//
//Lyzaura//
*Ahogy Lyz mutatja az irányt, óhatatlanul is arra tekint, mintegy várva, hogy megpillantja majd Mil'Ochasst, csak hogy aztán fanyar mosollyal gúnyolja ki magát könnyelműségéért, hiszen a körülöttük lévő forgatagon kívül nem lát semmi mást. ~Majd valamelyik nap, ha lesz egy kis időm, elsétálok arra, megnézni... ~mereng magában, hiszen ha már Lyz látta távolról a házukat, ezt a lemaradást ő is szeretné bepótolni, mielőtt közelebbi ismeretséget kötnénk. Nem sokáig merenghet azonban ezen, hiszen hamarosan leesik az álla a lány következő megjegyzésétől*
- Várj! Te építetted? Az egészet? *képed el Lyz magyarázatát hallva* Ez bámulatos! Nagyon ügyes lehetsz... *jegyzi meg, elvörösödve kissé, hiszen ezek után kényelmetlenül érzi magát, amiért ők könnyedén elintézték a lakhatás kérdését azzal, hogy vásároltak egy házat, ahelyett, hogy maguk építették volna fel azt. Eddig is felnézett kicsit a lányra, de ezek után még inkább tiszteli őt*
- El se tudom képzelni, mennyi munkátok lehet... *suttogja csendesen, még továbbra is a hallottak hatása alatt. Ha ők ennyire el vannak maradva, fel se tudja fogni, Lyz és a barátai hogy bírják a tempót*
- Úgy tűnik, az a környék vonzza a nyugalomra vágyókat. *mosolyodik el kissé a lány további szavain, hiszen ez rájuk is igaz, mostanra kezd igazi kis otthon lenni a korábban üresen álló nagy házból*
- Szakállas tündér? *bukik ki belőle akaratlanul is a nevetés az árus leírását hallva, hiszen eddig nem sok dolga van tündérekkel, de olyan kecses lényeknek ismerte meg őket, akikhez nem igazán illik olyan durva dolog, mint egy szakáll* Ne haragudj, csak egy kis faluban nőttem fel és még nem sok tündért láttam, ráadásul azok is nők voltak, így kissé nehezen tudom elképzelni, amit mondtál. *fejti ki Lyznek nevetése okát, alig várva, hogy majd találkozzanak az árussal*
- Nahát! Tényleg elképesztő véletlen! Nem, sőt, természetesen mindenkinek szólt a meghívás! *lelkesedik fel ő is, ahogy Lyz említést tesz a saját kis ünnepségükről* Fogadót is építetek? Egyre nagyszerűbb helynek hangzik az otthonotok. Köszönjük a meghívást, feltétlen ott leszünk! *hálálkodik Lyznek. Bár természetesen a többiek nevében nem nyilatkozhat, de kizártnak tartaná, hogy egy-két barátjának ne akadna kedve vele tartani Mil'Ochassba, a saját részéről pedig bátran kijelentheti, hogy ott fog lenni*
- Ó, neki sem a védelem a feladata. Vagyis hát önként vállalta, hogy vigyáz ránk, de eddig szerencsére nem volt szükség erre. *magyarázza kissé zavartan Lyznek, hisz ez a pont az, ahol nem teljesen stimmelnek a részletek, hiszen Aleimord többször kifejtette már, hogy csak miatta maradt, mégis szeretné azt hinni, hogyha úgy hozná a szükség, a többieken is segítene majd* Azt hiszem, főként tűzvarázslatokat ismer, de bevallom, annyira nem vagyok otthon a témában... *ismeri el, hiszen bár mindig kíváncsi volt a mágiára, most, hogy a gyakorlatban is látja, hogy működik, kicsit tart tőle. ~Vagyis inkább attól, hogy Aleimordnak valami baja lesz miatta~ egészíti ki magát gondolatban* Persze, biztos szívesen ad tanácsokat! Szerintem örömmel elkísér majd, mikor meglátogatunk titeket. *mosolyodik el kissé, hiszen biztos benne, a férfi szívesen vele tartana, ha kéri. Lyz javaslata hallatán azonban szöget üt a fejében valami. ~Nem támaszkodhatunk mindig csak Aleimordra. Mi van, ha egyszer nem lesz ott, és tényleg szükség lesz rá, hogy valaki megvédjen minket?~ töpreng magában*
- Mondd csak, szerinted lenne rá lehetőség, hogy tanítsatok egy-két fogást? Már az önvédelmet illetően... hogy megismerjük az alapokat. Persze csak ha már készen vagytok mindennel és van egy kis időtök. Igazán jó lenne, ha másképp is meg tudnánk védeni magunkat. *vezeti elő az ötletét a lánynak. Kicsit nehezen tudja megfogalmazni, mit is szeretne, de reméli, Lyz így is érteni fogja. Pont az a fajta határozottság és keménység tükröződik a lányban, amilyen téren még volna hova fejlődnie, és ennek talán első lépése, hogy megtanulja, hogy tudja megvédeni önmagát és a szeretteit, hiszen bár hasznos az orvos a háznál, ha valami baj van, a legjobb mégis az lenne, ha nem lenne rá szükség* Persze csak ha nem túl nagy fáradság! *visszakozik rögtön, hiszen nem akar túlságosan rámenős lenni, már az is igazán kedves Lyztől, hogy elhívta őket az otthonukba, nem akarja, hogy idejekorán vége szakadjon a kialakulni készülő jószomszédi viszonynak. Ha Lyz nem vevő rá, nem is erőlteti tovább, csak nézelődik a sok látványosság között, meglepődve torpanva meg, ahogy Seles és nem sokkal később Leon kerül szóba*
- Ismersz egy Selest? Nem volt épp várandós, mikor ismerted? *kérdez vissza meglepetten a lehetséges közös ismerős hallatán* Nemrég született egy csodás kisfia. Selestwen Sellewennar a teljes neve, azt hiszem... *jegyzi meg elgondolkodva, ahogy próbálja felidézni, mit mondott a lány, mikor bemutatkozott neki. Örülne, ha kiderülne, ugyanarról a személyről van szó, hisz ez is csak egyfajta újabb közös vonásuk lenne Lyzzel, akit kezd egyre jobban megkedvelni.*
2731. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-10 21:03:55
Üzenet elküldve: 2019-08-10 21:03:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
*Ahogy kilépnek az ajtón, s Gizut maga mellett tudja, rögvest nagyot szív a levegőből. Lassan esteledik már, hosszú volt az út idáig, s ha nem lenne oly kíváncsi, bizonyára már egy dézsában ülne, vagy legalábbis hálóruhában húzná magára a takarót... vagy Gizut. Persze kíváncsi, szóval a porta körbejárása nem okoz számára nehézséget, sokkal inkább örömet. Gariknak magának nem tűnik fel a lány nyelvszkanderban való járatlansága, hiszen a fiú sem látott ebből a szempontból több... nyarat, így e két tapasztalatlan lélek együtt indulhat el majd a buja vágyak, felfedezetlen és feltérképezetlen tájain, de még nem most. Előbb a csirkék.*
- Nagyon jó, galambom, nagyon jól tetted. Mostanában amúgy is olyan furán forgalmas a környék, mintha többen lennének. Emberek jönnek, mennek, ki tudja éppen ki jár erre. *Bólogat.*
- Aztán róka, vagy farkas nem tévedt-e erre? *Igazából csak tiszteletből kérdezget, mert amúgy valójában maga is inkább a lányt nézegeti.*
- Eleinte nehéz volt, nem sikerült eladnom semmit pedig oly sokat óbégattam, még verseket is költöttem. Aztán láttam, hogy munkát ajánlanak a Pintyben, mondom ide elnézek, hátha sikerül az én Gizumnak sok vagyont összeszedni. Bémentem, összeszimpatizáltunk a főnökkel, most meg itt vagyok. Azóta már egy feladatot el is végeztem! *Mondja büszkén, miközben mosolyogva tűri, hogy hajába túrjanak.*
- Köszönöm, édesem, köszönöm, én is büszke vagyok rád. *Az anyja említésére kissé felhő kúszik az arca elé, nagyot sóhajt, majd maga is megsimogatja a lány derekát.*
- Nem számít, Gizu, nem számít, lehet úgy volt vele, magunkra vagyunk utalva, felnőttünk, hát boldoguljunk kettecskén. *Gondolkodik el.*
- Mostan nézzük a malacokat, meg a többi jószágot, kíváncsi vagyok a kerítés ép-e! Aztán megbeszélhetnénk, hogy mikor mutatsz be apádnak, csak el kéne kérjelek tőle, úgy illik! *Erre már utalt korábban is, bár akkor talán Gizunak inába szállt a bátorsága.*
*Ahogy kilépnek az ajtón, s Gizut maga mellett tudja, rögvest nagyot szív a levegőből. Lassan esteledik már, hosszú volt az út idáig, s ha nem lenne oly kíváncsi, bizonyára már egy dézsában ülne, vagy legalábbis hálóruhában húzná magára a takarót... vagy Gizut. Persze kíváncsi, szóval a porta körbejárása nem okoz számára nehézséget, sokkal inkább örömet. Gariknak magának nem tűnik fel a lány nyelvszkanderban való járatlansága, hiszen a fiú sem látott ebből a szempontból több... nyarat, így e két tapasztalatlan lélek együtt indulhat el majd a buja vágyak, felfedezetlen és feltérképezetlen tájain, de még nem most. Előbb a csirkék.*
- Nagyon jó, galambom, nagyon jól tetted. Mostanában amúgy is olyan furán forgalmas a környék, mintha többen lennének. Emberek jönnek, mennek, ki tudja éppen ki jár erre. *Bólogat.*
- Aztán róka, vagy farkas nem tévedt-e erre? *Igazából csak tiszteletből kérdezget, mert amúgy valójában maga is inkább a lányt nézegeti.*
- Eleinte nehéz volt, nem sikerült eladnom semmit pedig oly sokat óbégattam, még verseket is költöttem. Aztán láttam, hogy munkát ajánlanak a Pintyben, mondom ide elnézek, hátha sikerül az én Gizumnak sok vagyont összeszedni. Bémentem, összeszimpatizáltunk a főnökkel, most meg itt vagyok. Azóta már egy feladatot el is végeztem! *Mondja büszkén, miközben mosolyogva tűri, hogy hajába túrjanak.*
- Köszönöm, édesem, köszönöm, én is büszke vagyok rád. *Az anyja említésére kissé felhő kúszik az arca elé, nagyot sóhajt, majd maga is megsimogatja a lány derekát.*
- Nem számít, Gizu, nem számít, lehet úgy volt vele, magunkra vagyunk utalva, felnőttünk, hát boldoguljunk kettecskén. *Gondolkodik el.*
- Mostan nézzük a malacokat, meg a többi jószágot, kíváncsi vagyok a kerítés ép-e! Aztán megbeszélhetnénk, hogy mikor mutatsz be apádnak, csak el kéne kérjelek tőle, úgy illik! *Erre már utalt korábban is, bár akkor talán Gizunak inába szállt a bátorsága.*
2730. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-10 19:46:38
Üzenet elküldve: 2019-08-10 19:46:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
*Való igaz, Garrikhon kívül még egyetlen legénnyel sem csókolózott, de ő biztos benne, sőt tudja, hogy az övénél édesebb ajkak nem léteznek széles a világon. Persze ilyenkor mindig elvörösödik csak úgy a helyzet varázsától, meg ugye attól is, hogy szerinte ő nem tud olyan jól csókolni. No de elnézi magának a Gizuka, hiszen olyan gyakorlatlan még! Sok-sok éve lesz a fejlődésre, meg az ízes beszéd elhagyására.*
- De úgy ám, Garikom, úgy ám.
*A pakolás utána már nyargalnak is kifelé a porta széles udvarára s kertjébe, Gizu pedig büszkén lépdel a férfiú mellett, merthogy ő bizony olyan rendben tartott itt mindent, hogy tán még a tyúkól is csillog-villog!*
- Nem vótak, nem vótak. Vigyáztam én magamra, éccakára bezártam minden állatot, no meg a házikót is. Nem gyütt ide be semmi pernahajder.
*Hunyorgó tekintete a távolba, olykor a porta épületeire, de leggyakrabban szívének szerelmére mered. Persze nehéz is volna másra összpontosítania, ha a férfiú így magához öleli!*
- Há' még én hogy aggódtam teérted! Ha az embör gyereke főkerül vidékrül városba, a' sose eccerü. De te ügyes vótál és szerencséd is vót. Ritka az ilyen, én mondom!
*Végighúzza asszonyos kezének száraz, szikkadt bőrű ujjait Garrikh szépen viselt, tiszta hajzatán. Nem is illik az keze ehhez a hajhoz! A végén még összekoszolja!*
- Büszke vagyok rád, Garikom. *Sóhajt egy nagyot, aztán bosszúsan a távolba néz, továbbra is szerelme karjaiban.* Édösanyád is büszke vón' ha nem kóricált vón' el, fene a talpát! Kituggya hun van! Várnia kellett vón téged haza, mint nekem!
*Olykor háta közepére se kívánta anyósát, azért ennyit szerinte igazán megtehetett volna. Hát csak nem érdekelte, hogy mi történt az ő egyetlen fiával? ~Há' én mondom, az az asszon' el van átkozva, hinnye. Ment mindég minden férfi után! Há' jó asszon' az ilyen!?~*
*Való igaz, Garrikhon kívül még egyetlen legénnyel sem csókolózott, de ő biztos benne, sőt tudja, hogy az övénél édesebb ajkak nem léteznek széles a világon. Persze ilyenkor mindig elvörösödik csak úgy a helyzet varázsától, meg ugye attól is, hogy szerinte ő nem tud olyan jól csókolni. No de elnézi magának a Gizuka, hiszen olyan gyakorlatlan még! Sok-sok éve lesz a fejlődésre, meg az ízes beszéd elhagyására.*
- De úgy ám, Garikom, úgy ám.
*A pakolás utána már nyargalnak is kifelé a porta széles udvarára s kertjébe, Gizu pedig büszkén lépdel a férfiú mellett, merthogy ő bizony olyan rendben tartott itt mindent, hogy tán még a tyúkól is csillog-villog!*
- Nem vótak, nem vótak. Vigyáztam én magamra, éccakára bezártam minden állatot, no meg a házikót is. Nem gyütt ide be semmi pernahajder.
*Hunyorgó tekintete a távolba, olykor a porta épületeire, de leggyakrabban szívének szerelmére mered. Persze nehéz is volna másra összpontosítania, ha a férfiú így magához öleli!*
- Há' még én hogy aggódtam teérted! Ha az embör gyereke főkerül vidékrül városba, a' sose eccerü. De te ügyes vótál és szerencséd is vót. Ritka az ilyen, én mondom!
*Végighúzza asszonyos kezének száraz, szikkadt bőrű ujjait Garrikh szépen viselt, tiszta hajzatán. Nem is illik az keze ehhez a hajhoz! A végén még összekoszolja!*
- Büszke vagyok rád, Garikom. *Sóhajt egy nagyot, aztán bosszúsan a távolba néz, továbbra is szerelme karjaiban.* Édösanyád is büszke vón' ha nem kóricált vón' el, fene a talpát! Kituggya hun van! Várnia kellett vón téged haza, mint nekem!
*Olykor háta közepére se kívánta anyósát, azért ennyit szerinte igazán megtehetett volna. Hát csak nem érdekelte, hogy mi történt az ő egyetlen fiával? ~Há' én mondom, az az asszon' el van átkozva, hinnye. Ment mindég minden férfi után! Há' jó asszon' az ilyen!?~*
2729. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-10 17:17:21
Üzenet elküldve: 2019-08-10 17:17:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
*Úgy merül el a csókban, mint vadliba a tó felszíne alá, halat keresve és kutatva, kedvesen irányítva és masszírozva, hátha bizony megjavul Gizu ízes beszéde, bár, ha már itt tartunk bizony a csókja sem kevésbé ízes. Néha belekuncog kissé, hisz résnyire nyitott szemei előtt a vöröslő leány arc minden álmánál többet ér.*
- Akkor majd teszünk róla, Gizukám! Mennél többet gyakorlunk, annál jobb lesz! *Biccent, aztán miközben leszedik az asztalt, még csendesen beszélgetnek tovább. Van idejük, jóllehet Chayssal nem beszélték meg mennyi időre távozik, túl hosszú ideig nem akar elmaradni, hátha szükségük van rá valamilyen munkában. Megigazgatja kabátját, s, ha teheti a lányba karol.*
- No mutasd azt a portát, asszony! *Mondja dörmögve nevetve, s az ajtó felé indul. Első útja, ahogyan korábban most is a tyúkokhoz vezetne, persze Gizura is rábízza magát.*
- Aztán nem jártak erre idegenek, Gizukám? *Mert elég hosszú ideig nem volt itt, ki tudja... egy menyecske egyedül egy hatalmas tanyán, még kutyájuk sincs, mi elijessze őket.*
- Nem féltél itt egymagadban? *Kérdezi aggodalmasan, magához szorítva a lányt.* Én aggódtam érted. *Jelenti ki, aztán már inkább csak felsóhajt, s kedvtelve legelteti a szemét a portán, meg az asszonyon felváltva.*
*Úgy merül el a csókban, mint vadliba a tó felszíne alá, halat keresve és kutatva, kedvesen irányítva és masszírozva, hátha bizony megjavul Gizu ízes beszéde, bár, ha már itt tartunk bizony a csókja sem kevésbé ízes. Néha belekuncog kissé, hisz résnyire nyitott szemei előtt a vöröslő leány arc minden álmánál többet ér.*
- Akkor majd teszünk róla, Gizukám! Mennél többet gyakorlunk, annál jobb lesz! *Biccent, aztán miközben leszedik az asztalt, még csendesen beszélgetnek tovább. Van idejük, jóllehet Chayssal nem beszélték meg mennyi időre távozik, túl hosszú ideig nem akar elmaradni, hátha szükségük van rá valamilyen munkában. Megigazgatja kabátját, s, ha teheti a lányba karol.*
- No mutasd azt a portát, asszony! *Mondja dörmögve nevetve, s az ajtó felé indul. Első útja, ahogyan korábban most is a tyúkokhoz vezetne, persze Gizura is rábízza magát.*
- Aztán nem jártak erre idegenek, Gizukám? *Mert elég hosszú ideig nem volt itt, ki tudja... egy menyecske egyedül egy hatalmas tanyán, még kutyájuk sincs, mi elijessze őket.*
- Nem féltél itt egymagadban? *Kérdezi aggodalmasan, magához szorítva a lányt.* Én aggódtam érted. *Jelenti ki, aztán már inkább csak felsóhajt, s kedvtelve legelteti a szemét a portán, meg az asszonyon felváltva.*
2728. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-10 16:41:01
Üzenet elküldve: 2019-08-10 16:41:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Lyzaura//
- Úgy, igen, arra *mutat is Mil'Ochass légvonalbeli irányára, amikor Laurentitia visszakérdez. Ha pedig nemigen jártak még a birtoknál tovább, Lyz aligha hiszi, hogy ismernék Ezer levél honát.*
- Biztosan nagyon szép hely. Sejtem, hol lehet. Útba esik a város felé. *Bólogat, ahogy beazonosítja Laurentitia által említett tanyát.*
- Óh, igen *nevet fel halkan.* A belakásról tudnék mesélni. Vadászként saját házat kalapálni... többet ütöttem az ujjaimat, mint a szöget *kuncog még egy kicsit, ahogy eszébe jut, hogy mit össze szerencsétlenkedett amíg a kalapácsot jó helyen kezdte tartani.*
- Ne hibáztasd magad, nekünk sem volt még érkezésünk jobban körülnézni. Nagy erőkkel dolgoztunk a tábor körüli védelmen, most pedig odabent akad végeláthatatlan tennivaló...
*Ahogyan beszél, látszik, hogy cseppet sem bánja, hogy sok a feladat.*
- Igaz. A mi otthonunk is menedéknek indult. Mostanában úgy érzem, hogy otthonná nőtt ki magát. *Lyz szemei csillognak, ahogy erről beszél, ahogy eszébe jutnak azok a családok, akiknek már készen van a fedél a feje felett. Úgy tűnik, Laurentitia is érdeklődését is felkeltette Mil'Ochass, éppen úgy, ahogyan Lyz is kíváncsivá lett a menedékre.*
- Igen, nagyon hasznos szerintem *mutatja fel kezében a lámpást, hogy mikor Laurentitia közelebb hajol, jobban megszemlélhesse azt.* Persze, ott az a szakállas tündér árulja, visszafelé kerülhetünk felé.
*Külön örül, hogy Laurentitia is érdeklődik a lámpások iránt, mert így biztosan nem felejt el vásárolni belőlük.*
~Hogy fognak örülni a gyerekek is...~
- Micsoda véletlen... *csodálkozik el.* Nagyon szívesen elmennék, és megkérdezem a társaimat is, ha nem baj. Jaj, és ne haragudj, csak *kezd bele a gyors magyarázatába annak hogy min is lepődött meg.* Nálunk is lesz egy kis ünnepség, ha elkészül a fogadónk. Csak egy kis visszafogott erdei öröm este. Amit szívesen megosztunk a szomszédainkkal *Lyz ránézésre úgy gondolta volna, hogy Laurentitiával nagyon is különböznek egymástól. Ám már ezen rövid idejű beszélgetés alatt is kiderül, hogy több a közös vonásuk van. *
- Szerencsétek van a mágussal. Annak idején egy erődben éltem, ott is volt néhány mágus, de nem kimondottan a védelem volt a feladatuk... ezt ti mivel oldjátok meg? Miféle igéket ismer? Tudod, mi többnyire egyszerű fegyverekkel őrizzük a közösség falait. Esetleg beszélhetnék a mágusotokkal egyszer? *Különösen érdekli a dolog, mivel lehetne még védeni Mil'Ochasst, de különösen a kis fát.
Séta közben a színjátszó társaság előadását csupán rövid ideig élvezhetik, mert éppen a végére érnek oda, ám Lyznek van alkalma megfigyelni egy vörös hajú leányt, aki Lau társaként van megmutatva. Ha felé néz YIlanda Lyz int neki, s bár nem ismeri az elf lányt, láthatja, hogy Laurentitiával beszélget. Yla már ránézésre is meg tudja védeni magát, cseppet sem tűnik ijedős szende leánynak. A csókcsata Lyzt nem hozza olyan zavarba, mint Laut. Az jobban zavarba ejtette, amikor annak idején Pycta és Éné ölelését látta. Ebből a jelenetből inkább szórakoztatás sugárzik, mintsem mindenen átütő meghitt szeretet. Amellett el tudja képzelni Laut, hogy milyen zavarba jöhetett volna ha az ő helyében lett volna anno. Nem teszi szóvá, tapintatosabb annál, de óhatatlan visszazökken a gondolata Pycta felé, így míg Lau lesüti szemeit, van ideje még egy gyors körbetekintésre, míg a következő program felé nem veszik útjukat.*
- Seles? *sandít a név említésére Laurentita felé.* Én is ismertem egy lányt, akit így hívtak. Együtt éltünk az erődben vele is, és a társa, Leon is. Férfi létére meglehetősen jól bánik a tűvel cérnával... *Talán kicsit elkalandozik, de mindenképpen kíváncsi arra a Selesre, hátha valóban egyről beszélnek. A negyvenes játszmázókhoz közeledve már mosolyog, ahogy végighordozza tekintetét, s az ismerős arcot is megpillantja. Rajta kívül vannak mások is, például egy szép szőke lány, két harcos forma, s mintha amott, még más ismerős arcokat is látna.*
//Tündérvarázs//
//Lyzaura//
- Úgy, igen, arra *mutat is Mil'Ochass légvonalbeli irányára, amikor Laurentitia visszakérdez. Ha pedig nemigen jártak még a birtoknál tovább, Lyz aligha hiszi, hogy ismernék Ezer levél honát.*
- Biztosan nagyon szép hely. Sejtem, hol lehet. Útba esik a város felé. *Bólogat, ahogy beazonosítja Laurentitia által említett tanyát.*
- Óh, igen *nevet fel halkan.* A belakásról tudnék mesélni. Vadászként saját házat kalapálni... többet ütöttem az ujjaimat, mint a szöget *kuncog még egy kicsit, ahogy eszébe jut, hogy mit össze szerencsétlenkedett amíg a kalapácsot jó helyen kezdte tartani.*
- Ne hibáztasd magad, nekünk sem volt még érkezésünk jobban körülnézni. Nagy erőkkel dolgoztunk a tábor körüli védelmen, most pedig odabent akad végeláthatatlan tennivaló...
*Ahogyan beszél, látszik, hogy cseppet sem bánja, hogy sok a feladat.*
- Igaz. A mi otthonunk is menedéknek indult. Mostanában úgy érzem, hogy otthonná nőtt ki magát. *Lyz szemei csillognak, ahogy erről beszél, ahogy eszébe jutnak azok a családok, akiknek már készen van a fedél a feje felett. Úgy tűnik, Laurentitia is érdeklődését is felkeltette Mil'Ochass, éppen úgy, ahogyan Lyz is kíváncsivá lett a menedékre.*
- Igen, nagyon hasznos szerintem *mutatja fel kezében a lámpást, hogy mikor Laurentitia közelebb hajol, jobban megszemlélhesse azt.* Persze, ott az a szakállas tündér árulja, visszafelé kerülhetünk felé.
*Külön örül, hogy Laurentitia is érdeklődik a lámpások iránt, mert így biztosan nem felejt el vásárolni belőlük.*
~Hogy fognak örülni a gyerekek is...~
- Micsoda véletlen... *csodálkozik el.* Nagyon szívesen elmennék, és megkérdezem a társaimat is, ha nem baj. Jaj, és ne haragudj, csak *kezd bele a gyors magyarázatába annak hogy min is lepődött meg.* Nálunk is lesz egy kis ünnepség, ha elkészül a fogadónk. Csak egy kis visszafogott erdei öröm este. Amit szívesen megosztunk a szomszédainkkal *Lyz ránézésre úgy gondolta volna, hogy Laurentitiával nagyon is különböznek egymástól. Ám már ezen rövid idejű beszélgetés alatt is kiderül, hogy több a közös vonásuk van. *
- Szerencsétek van a mágussal. Annak idején egy erődben éltem, ott is volt néhány mágus, de nem kimondottan a védelem volt a feladatuk... ezt ti mivel oldjátok meg? Miféle igéket ismer? Tudod, mi többnyire egyszerű fegyverekkel őrizzük a közösség falait. Esetleg beszélhetnék a mágusotokkal egyszer? *Különösen érdekli a dolog, mivel lehetne még védeni Mil'Ochasst, de különösen a kis fát.
Séta közben a színjátszó társaság előadását csupán rövid ideig élvezhetik, mert éppen a végére érnek oda, ám Lyznek van alkalma megfigyelni egy vörös hajú leányt, aki Lau társaként van megmutatva. Ha felé néz YIlanda Lyz int neki, s bár nem ismeri az elf lányt, láthatja, hogy Laurentitiával beszélget. Yla már ránézésre is meg tudja védeni magát, cseppet sem tűnik ijedős szende leánynak. A csókcsata Lyzt nem hozza olyan zavarba, mint Laut. Az jobban zavarba ejtette, amikor annak idején Pycta és Éné ölelését látta. Ebből a jelenetből inkább szórakoztatás sugárzik, mintsem mindenen átütő meghitt szeretet. Amellett el tudja képzelni Laut, hogy milyen zavarba jöhetett volna ha az ő helyében lett volna anno. Nem teszi szóvá, tapintatosabb annál, de óhatatlan visszazökken a gondolata Pycta felé, így míg Lau lesüti szemeit, van ideje még egy gyors körbetekintésre, míg a következő program felé nem veszik útjukat.*
- Seles? *sandít a név említésére Laurentita felé.* Én is ismertem egy lányt, akit így hívtak. Együtt éltünk az erődben vele is, és a társa, Leon is. Férfi létére meglehetősen jól bánik a tűvel cérnával... *Talán kicsit elkalandozik, de mindenképpen kíváncsi arra a Selesre, hátha valóban egyről beszélnek. A negyvenes játszmázókhoz közeledve már mosolyog, ahogy végighordozza tekintetét, s az ismerős arcot is megpillantja. Rajta kívül vannak mások is, például egy szép szőke lány, két harcos forma, s mintha amott, még más ismerős arcokat is látna.*
2727. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-09 20:54:45
Üzenet elküldve: 2019-08-09 20:54:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
- Bizon' ám! Mindenkit IS meghívunk!
*Szinte elalél, ahogy belegondol kettejük lakodalmába. Valóban mindig is szeretett volna nagy lagzit, de sohasem mert nagy dolgokban gondolkodni, merthogy sohasem voltak ők gazdagok. Ugyan ki mer nagy esküvőt szervezni, ha alig van miből megélni? Most, na most viszont minden más lesz.*
- Ó, fogok én csinyálni olyan házias ételeket, hogy csak na! Minden vendég megnyalja majd mind a tiz ujja hegyit, de úgy ám! *A bókra megint elvörösödik az egész arca.* Aj, no de Garikom, mán megén zavarba hozol. Tiszta paprikaveres leszek.
*Késő, hiszen már tetőtől talpig vörös. Hanem az ízes beszéd hallatán még inkább elvörösödik.*
- Jaj, izes beszéd, aszondod? Há' de... Há' de én nem tudok máshogyan beszéni, no!
*Hanem az ő szerelmetes galambja máris próbálja orvosolni ezt a fennálló problémát, a Gizurina pedig nem ellenkezik. Haj, be rég csókolta meg őt ez a Garrikh legény! Aztán mikor vége, jóleső érzéssel a lelkében sóhajt fel.*
- Haj Garikom, én szerintem e nem müködött. Még mindég ilyen a beszédem. Több csók köll majd nekem, hogy jó legyen.
*Aztán huncut mosollyal az arcán feláll és segédkezni kezd a pakolásban.*
- Hát persze, hogy megmutatok mindent! Bár tán sok új dógot nem fogol látni. Az állatokat és az ólakat rendbe tartom, a kertet mívelem... Szép ez a porta, úgy mint rég vót. Na jer, ha készen vagyunk!
*Azzal pakolás után már indul is kifelé az udvarra, hogy megmutassa az ő kedvesének: a Vasvillás Gizurina a legjobb háziasszony széles e világon!*
- Bizon' ám! Mindenkit IS meghívunk!
*Szinte elalél, ahogy belegondol kettejük lakodalmába. Valóban mindig is szeretett volna nagy lagzit, de sohasem mert nagy dolgokban gondolkodni, merthogy sohasem voltak ők gazdagok. Ugyan ki mer nagy esküvőt szervezni, ha alig van miből megélni? Most, na most viszont minden más lesz.*
- Ó, fogok én csinyálni olyan házias ételeket, hogy csak na! Minden vendég megnyalja majd mind a tiz ujja hegyit, de úgy ám! *A bókra megint elvörösödik az egész arca.* Aj, no de Garikom, mán megén zavarba hozol. Tiszta paprikaveres leszek.
*Késő, hiszen már tetőtől talpig vörös. Hanem az ízes beszéd hallatán még inkább elvörösödik.*
- Jaj, izes beszéd, aszondod? Há' de... Há' de én nem tudok máshogyan beszéni, no!
*Hanem az ő szerelmetes galambja máris próbálja orvosolni ezt a fennálló problémát, a Gizurina pedig nem ellenkezik. Haj, be rég csókolta meg őt ez a Garrikh legény! Aztán mikor vége, jóleső érzéssel a lelkében sóhajt fel.*
- Haj Garikom, én szerintem e nem müködött. Még mindég ilyen a beszédem. Több csók köll majd nekem, hogy jó legyen.
*Aztán huncut mosollyal az arcán feláll és segédkezni kezd a pakolásban.*
- Hát persze, hogy megmutatok mindent! Bár tán sok új dógot nem fogol látni. Az állatokat és az ólakat rendbe tartom, a kertet mívelem... Szép ez a porta, úgy mint rég vót. Na jer, ha készen vagyunk!
*Azzal pakolás után már indul is kifelé az udvarra, hogy megmutassa az ő kedvesének: a Vasvillás Gizurina a legjobb háziasszony széles e világon!*
2726. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-09 19:52:41
Üzenet elküldve: 2019-08-09 19:52:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Zárás//
*Még nézi néhány szempillantásig, hogy a szúnyogok ellepik a szőrös hegyomlást, aztán nekikezd szépen felöltözni. Még a szeme sarkából látja, hogy a kis tündérlányhoz madarak hada érkezik, hogy segítségére siessen, talán ez az utolsó, amit lát, mielőtt felszáll a szekérre.*
-Vé-vé-végül is ez csa-csak egy játék. *Gyűri meg az arcát, egy fél mosolyt felöltve, aztán int az öregnek és lecsukja a szemét, hogy ismét a szántón ébredjen meg. Miután megigazgatja a ruháját, mert hát sebtiben kapta magára és itt bőven tartózkodnak még szép hölgyek, akiknek megakadhat a szemük rajta. Így visszasétál társa, leghűségesebb barátjához aztán feláll a hátára és visszaindul a városba. ~De azért nem volt olyan szörnyű.~*
//Tündérvarázs//
//Zárás//
*Még nézi néhány szempillantásig, hogy a szúnyogok ellepik a szőrös hegyomlást, aztán nekikezd szépen felöltözni. Még a szeme sarkából látja, hogy a kis tündérlányhoz madarak hada érkezik, hogy segítségére siessen, talán ez az utolsó, amit lát, mielőtt felszáll a szekérre.*
-Vé-vé-végül is ez csa-csak egy játék. *Gyűri meg az arcát, egy fél mosolyt felöltve, aztán int az öregnek és lecsukja a szemét, hogy ismét a szántón ébredjen meg. Miután megigazgatja a ruháját, mert hát sebtiben kapta magára és itt bőven tartózkodnak még szép hölgyek, akiknek megakadhat a szemük rajta. Így visszasétál társa, leghűségesebb barátjához aztán feláll a hátára és visszaindul a városba. ~De azért nem volt olyan szörnyű.~*
2725. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-09 19:02:17
Üzenet elküldve: 2019-08-09 19:02:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Akadályverseny//
//2. forduló//
*Elégedett, ahogy a többiek reagálnak a megérkezésére, és jót mosolyog rajta. Azért a kellő távolságot igyekszik megtartani a szúnyoghadtól, úgy érzi, ez kellő büntetés annak, aki a töviseket küldte rá, így nem is neheztel az illetőre. De az, hogy valaki csak így alakokat váltson, igazán megdöbbenti. Nem is tud mit mondani, csupán pár másodpercig tátott szájjal figyel, aztán a döbbenete nem sokkal később másfelé terelődik.
Ámulattal nézi a hatalmas kavalkádot, ami pillanatok alatt a szeme előtt zajlik le. Kicsit elszomorodik, hiszen ő maga nem rendelkezik ekkora erővel, de aztán hamar újra jókedvre derül, amikor rájön, hogy ez csupán csak annyit jelent, hogy még nem rendelkezik vele, de létezik ez a fajta tudás, csak még nem a birtokosa. Egy újabb életcél. ~Célok nélkül csak állatok lennénk, akik várják a holnapot.~ Elégedett a saját mai bölcsességével, majd figyelmesen hallgatja végig az öreget. Nem rest, fejében már kész is a terv, így, mivel azt mondta, hogy nincs sorrend, magára vállalja az utat.*
-Nincs más hátra, mint előre.
*Felnevet, és elindul, s közben gondolkozik az elhangzottakon. Nem rohan, mint egy őrült, de azért nem komótosan sétál. Ahogy mondta az öreg, ha minden jól megy, hamar el is éri az első elágazást, és meg is látja a három tündért. Neki ez a választás egyelőre szimpatikusabbnak tűnik. Fülében csengnek a szavak, és óvatosságból le is lassít, nem szeretné, ha a haragos tündérre rossz benyomást tenne, így olyan tisztelettudóan közelít, ahogy csak tud.*
-Üdv, kedves tündérek. Az én nevem Valuryen, de hívjatok csak Val-nak. Vagy aminek csak tetszik, és mosolyog.
*Hamar kiszúrja, hogy melyik melyikük, persze, ha sikerül egyáltalán eljutnia idáig. Odasétál ahhoz, amelyik olyan bánatosnak tűnik. Tényleg úgy néz ki, mint aki elvesztett valamit. Nagyon szeretne neki segíteni, függetlenül a versenytől, sosem állta, ha mások szenvednek. Annyira ez jár a fejében, hogy egy ívet rajzol a kezével az égre, hátha sikerül egy varázslatot létrehoznia, amivel segíthetne a bánatán.*
-Miért van ilyen szomorú, pajtás? Ne búsulj. Csak koncentrálj rá, és próbálj meg emlékezni. Attól, hogy lógatod az orrod, nem jön rendbe semmi.
*Ha engedi neki, megveregeti a vállát, és így reméli, hogyha a hőn áhított dolgot meglátva megderülne, talán segítene neki továbbjutni ebben az útvesztőben.*
-De ha a búslakodás nem is, a nevetés mindig jót tesz, nincs igazam?
*Megjelenése eléggé nevetséges így is, a hatalmas fejfedővel, és lábbeli nélkül, vékony, magas, hosszú lépteivel. Nézegeti a három útvonalat, merre is lenne a helyes ösvény. Majd önkéntelenül is megszólal.*
-Tudjátok nem szeretnék úgy járni, mint a fiú tegnap a piacon. Azt mondta az anyjának, hogy :
-Anya, hozd már ide azt a szép almát.
Mire az anyja :
-Megkapod, ha érte jössz
Mire a fiú azt mondja:
-Anya, de.. de nincs lábam. Tudod, hogy le kellett vágni.
-Nincs láb, nincs alma.
*Mindig is fekete humora volt, és kicsit el is pirosodik, hogy ezen a kis jeleneten óriásit nevetett, nem másképp, mint most. Talán nem találják nevetségesnek, de ki tudja, talán épp a mogorva tündér fogja kedvét lelni benne. Mindenesetre bízik benne, hogy terve sikerrel jár, és valahogy meg fogja tudni, hogy merre tovább.*
A hozzászólás írója (Valuryen Meloar'c) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.09 19:07:33
A varázsló ívet rajzol kezével, melynek hatására két körig szivárvány jön létre az égbolton, mely a varázslótól pár lépésre végződik. A szivárvány tövében egy, a varázslóval közvetlenül érintkező személy leghőbb vágyának képe jelenik meg.
//Tündérvarázs//
//Akadályverseny//
//2. forduló//
*Elégedett, ahogy a többiek reagálnak a megérkezésére, és jót mosolyog rajta. Azért a kellő távolságot igyekszik megtartani a szúnyoghadtól, úgy érzi, ez kellő büntetés annak, aki a töviseket küldte rá, így nem is neheztel az illetőre. De az, hogy valaki csak így alakokat váltson, igazán megdöbbenti. Nem is tud mit mondani, csupán pár másodpercig tátott szájjal figyel, aztán a döbbenete nem sokkal később másfelé terelődik.
Ámulattal nézi a hatalmas kavalkádot, ami pillanatok alatt a szeme előtt zajlik le. Kicsit elszomorodik, hiszen ő maga nem rendelkezik ekkora erővel, de aztán hamar újra jókedvre derül, amikor rájön, hogy ez csupán csak annyit jelent, hogy még nem rendelkezik vele, de létezik ez a fajta tudás, csak még nem a birtokosa. Egy újabb életcél. ~Célok nélkül csak állatok lennénk, akik várják a holnapot.~ Elégedett a saját mai bölcsességével, majd figyelmesen hallgatja végig az öreget. Nem rest, fejében már kész is a terv, így, mivel azt mondta, hogy nincs sorrend, magára vállalja az utat.*
-Nincs más hátra, mint előre.
*Felnevet, és elindul, s közben gondolkozik az elhangzottakon. Nem rohan, mint egy őrült, de azért nem komótosan sétál. Ahogy mondta az öreg, ha minden jól megy, hamar el is éri az első elágazást, és meg is látja a három tündért. Neki ez a választás egyelőre szimpatikusabbnak tűnik. Fülében csengnek a szavak, és óvatosságból le is lassít, nem szeretné, ha a haragos tündérre rossz benyomást tenne, így olyan tisztelettudóan közelít, ahogy csak tud.*
-Üdv, kedves tündérek. Az én nevem Valuryen, de hívjatok csak Val-nak. Vagy aminek csak tetszik, és mosolyog.
*Hamar kiszúrja, hogy melyik melyikük, persze, ha sikerül egyáltalán eljutnia idáig. Odasétál ahhoz, amelyik olyan bánatosnak tűnik. Tényleg úgy néz ki, mint aki elvesztett valamit. Nagyon szeretne neki segíteni, függetlenül a versenytől, sosem állta, ha mások szenvednek. Annyira ez jár a fejében, hogy egy ívet rajzol a kezével az égre, hátha sikerül egy varázslatot létrehoznia, amivel segíthetne a bánatán.*
-Miért van ilyen szomorú, pajtás? Ne búsulj. Csak koncentrálj rá, és próbálj meg emlékezni. Attól, hogy lógatod az orrod, nem jön rendbe semmi.
*Ha engedi neki, megveregeti a vállát, és így reméli, hogyha a hőn áhított dolgot meglátva megderülne, talán segítene neki továbbjutni ebben az útvesztőben.*
-De ha a búslakodás nem is, a nevetés mindig jót tesz, nincs igazam?
*Megjelenése eléggé nevetséges így is, a hatalmas fejfedővel, és lábbeli nélkül, vékony, magas, hosszú lépteivel. Nézegeti a három útvonalat, merre is lenne a helyes ösvény. Majd önkéntelenül is megszólal.*
-Tudjátok nem szeretnék úgy járni, mint a fiú tegnap a piacon. Azt mondta az anyjának, hogy :
-Anya, hozd már ide azt a szép almát.
Mire az anyja :
-Megkapod, ha érte jössz
Mire a fiú azt mondja:
-Anya, de.. de nincs lábam. Tudod, hogy le kellett vágni.
-Nincs láb, nincs alma.
*Mindig is fekete humora volt, és kicsit el is pirosodik, hogy ezen a kis jeleneten óriásit nevetett, nem másképp, mint most. Talán nem találják nevetségesnek, de ki tudja, talán épp a mogorva tündér fogja kedvét lelni benne. Mindenesetre bízik benne, hogy terve sikerrel jár, és valahogy meg fogja tudni, hogy merre tovább.*
A hozzászólás írója (Valuryen Meloar'c) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.09 19:07:33
A varázsló ívet rajzol kezével, melynek hatására két körig szivárvány jön létre az égbolton, mely a varázslótól pár lépésre végződik. A szivárvány tövében egy, a varázslóval közvetlenül érintkező személy leghőbb vágyának képe jelenik meg.
2724. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-09 17:40:43
Üzenet elküldve: 2019-08-09 17:40:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Akadályverseny//
//2. forduló//
//Pycta - ezzel együtt 3 körig irbisz//
//Rolgen - ezzel együtt 2 körig szúnyogcsemege//
*Komótosan indul el az öreg, bár nyilvánvaló, hogy a távolságot egy szempillantás alatt megtehetné, ha akarná. De nem teszi, s lassú cammogása közben ajkán sejtelmes mosoly bujkál. Nem neheztel a távozóra, akadt már máskor is, hogy többeknek nem tetszett a feladat, vagy egyszerűen megelégelték a szórakozást, nincs ezzel baj. A szabályok értelmében a következő körben immár ketten is kiesnek, így igazán bonyolult feladatra lehet számítani, jóval kevesebb segítséggel, mint eddig. Az idős tündér nem válogat, a fehér hídon indul el, s míg odaér a csapathoz, ott is nagy a sürgés-forgás, lehet egy kicsit beszélgetni. Festői szépségű a táj, akárha egy vidor festő mázolta volna, megannyi szín a fáklyák és tündérlámpások fényében, a folyóról visszatükröződik a holdak fénye, s a távolban hirtelen valami történik.
Rolgen mindeközben szenved, borzasztóan csípik a szúnyogok, fejét, arcát, kezét, lábát, s mindent, mit szabadon érnek. Jólesőn lakmároznak belőle, másnap bizonyára tele lesz csípéssel. Jelenleg nem próbálkozik semmivel, nyilván a hosszú vándorutak során bőséggel akadt bennük része a tábortűz környékén, ettől függetlenül viszont lassítani fogják, nem is kicsit. Persze... elszántságán nem esik csorba.
Valuryen a maga módján érkezik, valóban méltósággal, ahogyan tervezi, a szél kegyes hozzá, s gyengéden helyezi le mezítelen talpait a földre, egészen a többiek mellé, hol ha akarják, hát tapsvihar fogadja, legalábbis a tündérleányok részéről bizonyosan, kiknek csilingelő kacagása tölti be a teret.
Vieljana akár egy tündér, mily' meglepő... kedvesen, kacéran, tipegve, s még a madaraktól is elköszön, kik ennek örömére egy utolsó körívet húznak el körötte, mi ismét csodálkozásra adhat okot. Pycta baziliszkusz képében veszi át a díjat, van rá módja, szájával kapja el, majd illedelmesen meghajol, mi újabb tapsot és kacagást vált ki, még a tündérek sem gyakran látnak ilyet. Hát még az azt követő változást, mikor is hirtelen alakjában remeg meg, s lábai kiegyenesednek, majd szőrős párnákban végződnek. Teste megnyúlik, hátsójánál nem áll meg a fejlődés, hosszú farka is kunkorodik, busa feje átalakul, s a hegyes, villaszerű nyelv ezúttal érdes ragadozó nyelvvé változik. A bajuszok úgy pattannak ki fekete, nedves orra mellett, akár tavasszal a rügyek. Hirtelen egy hatalmas üvöltés hangzik fel a folyó mellett, melynek visszhangja sokáig hallik, az irbisz megszületett.
Az öreg kivár, mosolyogva, s csendben, aztán lassan közelebb lép.*
- Ím hát, öten maradtatok, az előző pálya teljesítéséhez, s a nyereményhez is gratulálok. Ügyesek voltatok. Azonban nincs vége! *Emeli fel az ujját.* A következő résznél már ketten fogtok kiesni, tehát vigyázzatok! *Lassan elfordul, s két kezét megemelve a mögöttük elterülő hatalmas síkságra mutat, melynek közepén hirtelen megbolydul a föld. Indák kezdenek tekergőzni, egyre feljebb és feljebb, olykor egymásba fonódva, olykor pedig különválva, hogy egy átláthatatlan, szövevényes útvesztőt alkossanak. Rövidesen megáll a mozgás, s a csapattól úgy egy kőhajításnyira embermagas, felülről fedett rengeteg képződik.*
- Jöjjön hát a rejtély, az út, mely mindennek nyitja, dzsungel áll előttetek, labirintus, mely szövevényes és kusza. Sem oldalról, sem fentről, sem alulról megkerülhető, csak rajta vezet át út, így ekképp kezelendő. Két elágazás van, melyet érintetek, de lehet tán, hogy varkocsba szövi a szívetek. Útvesztő, úgy mondanám, minek elmétek a nyitja, s gondolatoké, mintsem a kardoké, ekképp tekintsetek rája.
Az elsőt hamar eléritek, hol három tündér áll. Inni, Vinni és Binni, a három jómadár. Inni mogorva és hirtelen, akár a vihar, Vinni bánatos, valamit elvesztett ezért kedve nagyon rossz. Binni vidor és humoros, könnyen nevettethető. Miért fontos ez most? Első úton előre, jobbra avagy balra, csak e három tündér tudja, ők is a nyitja, rajtad áll a választás ki és miért lesz megmondhatója.
Második út ugyanúgy visz, háromféle lehetőség, de csak egy a jó, bizony három szerzet őrzi, három, mert úgy a jó. Beste a kutya, acsarkodó és kegyetlen, senkit sem akar átengedni, tán anyja az egyetlen. Dostér a macska, ki utálja Bestét, s mindennel azon van, hogy hogyan szegje kedvét. Uribo az ember, ki mindkettő gazdája, igazságot tenni nem tud, ennek módját nem találja. Három szerzet, ki valamiképp az útnak tudója, ők mondják meg, hogy előre, jobbra vagy balra. Két elágazás után ott a cél, hol kupát kap, ki elsőnek beér.
*Ünnepélyesen befejezi, majd int.*
- Sorrend nincs, induljatok! Győzzön a legjobb három! *Félreáll, s láthatóan már megint nem a társasággal, sokkal inkább a hirtelen teremtett labirintussal foglalkozik.*
//Tündérvarázs//
//Akadályverseny//
//2. forduló//
//Pycta - ezzel együtt 3 körig irbisz//
//Rolgen - ezzel együtt 2 körig szúnyogcsemege//
*Komótosan indul el az öreg, bár nyilvánvaló, hogy a távolságot egy szempillantás alatt megtehetné, ha akarná. De nem teszi, s lassú cammogása közben ajkán sejtelmes mosoly bujkál. Nem neheztel a távozóra, akadt már máskor is, hogy többeknek nem tetszett a feladat, vagy egyszerűen megelégelték a szórakozást, nincs ezzel baj. A szabályok értelmében a következő körben immár ketten is kiesnek, így igazán bonyolult feladatra lehet számítani, jóval kevesebb segítséggel, mint eddig. Az idős tündér nem válogat, a fehér hídon indul el, s míg odaér a csapathoz, ott is nagy a sürgés-forgás, lehet egy kicsit beszélgetni. Festői szépségű a táj, akárha egy vidor festő mázolta volna, megannyi szín a fáklyák és tündérlámpások fényében, a folyóról visszatükröződik a holdak fénye, s a távolban hirtelen valami történik.
Rolgen mindeközben szenved, borzasztóan csípik a szúnyogok, fejét, arcát, kezét, lábát, s mindent, mit szabadon érnek. Jólesőn lakmároznak belőle, másnap bizonyára tele lesz csípéssel. Jelenleg nem próbálkozik semmivel, nyilván a hosszú vándorutak során bőséggel akadt bennük része a tábortűz környékén, ettől függetlenül viszont lassítani fogják, nem is kicsit. Persze... elszántságán nem esik csorba.
Valuryen a maga módján érkezik, valóban méltósággal, ahogyan tervezi, a szél kegyes hozzá, s gyengéden helyezi le mezítelen talpait a földre, egészen a többiek mellé, hol ha akarják, hát tapsvihar fogadja, legalábbis a tündérleányok részéről bizonyosan, kiknek csilingelő kacagása tölti be a teret.
Vieljana akár egy tündér, mily' meglepő... kedvesen, kacéran, tipegve, s még a madaraktól is elköszön, kik ennek örömére egy utolsó körívet húznak el körötte, mi ismét csodálkozásra adhat okot. Pycta baziliszkusz képében veszi át a díjat, van rá módja, szájával kapja el, majd illedelmesen meghajol, mi újabb tapsot és kacagást vált ki, még a tündérek sem gyakran látnak ilyet. Hát még az azt követő változást, mikor is hirtelen alakjában remeg meg, s lábai kiegyenesednek, majd szőrős párnákban végződnek. Teste megnyúlik, hátsójánál nem áll meg a fejlődés, hosszú farka is kunkorodik, busa feje átalakul, s a hegyes, villaszerű nyelv ezúttal érdes ragadozó nyelvvé változik. A bajuszok úgy pattannak ki fekete, nedves orra mellett, akár tavasszal a rügyek. Hirtelen egy hatalmas üvöltés hangzik fel a folyó mellett, melynek visszhangja sokáig hallik, az irbisz megszületett.
Az öreg kivár, mosolyogva, s csendben, aztán lassan közelebb lép.*
- Ím hát, öten maradtatok, az előző pálya teljesítéséhez, s a nyereményhez is gratulálok. Ügyesek voltatok. Azonban nincs vége! *Emeli fel az ujját.* A következő résznél már ketten fogtok kiesni, tehát vigyázzatok! *Lassan elfordul, s két kezét megemelve a mögöttük elterülő hatalmas síkságra mutat, melynek közepén hirtelen megbolydul a föld. Indák kezdenek tekergőzni, egyre feljebb és feljebb, olykor egymásba fonódva, olykor pedig különválva, hogy egy átláthatatlan, szövevényes útvesztőt alkossanak. Rövidesen megáll a mozgás, s a csapattól úgy egy kőhajításnyira embermagas, felülről fedett rengeteg képződik.*
- Jöjjön hát a rejtély, az út, mely mindennek nyitja, dzsungel áll előttetek, labirintus, mely szövevényes és kusza. Sem oldalról, sem fentről, sem alulról megkerülhető, csak rajta vezet át út, így ekképp kezelendő. Két elágazás van, melyet érintetek, de lehet tán, hogy varkocsba szövi a szívetek. Útvesztő, úgy mondanám, minek elmétek a nyitja, s gondolatoké, mintsem a kardoké, ekképp tekintsetek rája.
Az elsőt hamar eléritek, hol három tündér áll. Inni, Vinni és Binni, a három jómadár. Inni mogorva és hirtelen, akár a vihar, Vinni bánatos, valamit elvesztett ezért kedve nagyon rossz. Binni vidor és humoros, könnyen nevettethető. Miért fontos ez most? Első úton előre, jobbra avagy balra, csak e három tündér tudja, ők is a nyitja, rajtad áll a választás ki és miért lesz megmondhatója.
Második út ugyanúgy visz, háromféle lehetőség, de csak egy a jó, bizony három szerzet őrzi, három, mert úgy a jó. Beste a kutya, acsarkodó és kegyetlen, senkit sem akar átengedni, tán anyja az egyetlen. Dostér a macska, ki utálja Bestét, s mindennel azon van, hogy hogyan szegje kedvét. Uribo az ember, ki mindkettő gazdája, igazságot tenni nem tud, ennek módját nem találja. Három szerzet, ki valamiképp az útnak tudója, ők mondják meg, hogy előre, jobbra vagy balra. Két elágazás után ott a cél, hol kupát kap, ki elsőnek beér.
*Ünnepélyesen befejezi, majd int.*
- Sorrend nincs, induljatok! Győzzön a legjobb három! *Félreáll, s láthatóan már megint nem a társasággal, sokkal inkább a hirtelen teremtett labirintussal foglalkozik.*
2723. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-09 12:51:18
Üzenet elküldve: 2019-08-09 12:51:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
*Az eszegetés olykor halk, olykor pedig pezsgő beszélgetéssel telik, s a végeztével kellemesen eltelve, jókedvvel dől hátra egyet szusszanva. Úgy látszik talán meggyőzi a lányt, vagy legalábbis kettejük kapcsolata erősebb attól, hogy bármi e közé álljon, s a költözés, no meg az új élet gondolata sem oly idegen. Tekintete egyre inkább jó csillogó, csak most kezd ráérezni mi mindent nélkülözött, miközben a piacon ordibálta szét tüdejét. Jól esik neki most egy kis szabadság, emiatt hálásan gondol főnökére, aki mintha pont tudta volna, mikor kel elengednie.*
- Mindenkit meghívunk, szerelmem, akit csak akarsz! *Kontráz rá, hisz valahogy úgy képzeli, minden menyecskének a lakodalom a legfontosabb, kinek ebből, kinek abból a szempontból. Annak is örül, hogy le tudja nyűgözni a lányt, új feladatok, új teendők, de a vele járó pozitívumokkal együtt.*
- Kocsit bizony! *Bólint büszkén, aztán gyorsan válaszol a hüledező tekintetekre is.* Neeem, ne aggódj, immár szép kocsma, hol enni, inni lehet. Az alapanyagot magunk vesszük, de elkélne egy jó szakácsasszony, ki házias ízeket is csinál néha. *Kacsint Gizura égszínkék szemeivel. Főként, hogy nem lesz féltékeny, igaz, hogy a hölgyet amazonnak hívja, azon felkacag.*
- Jaj, Gizukám, nem vót az amazon, csak amolyan satrafaféle! *Kacag jóízűen, aztán csendesen búgja csak.* A te szépségedhez semmi sem fogható! *Bókol aztán. A munkával kapcsolatos kérdésekre, csak legyint, igazából nem lesz sok különbség.*
- Csak azt, amit ithol is, takarítás, főzés, mosás, lehet olykor felszolgálhatsz, biztos örülnének egy menyecskének az ivóban, csak majd az ízes beszédeden kell javítani... hmmm... *Gondolkodik el.* Lehet a nyelveddel van baj, galambom... tán nem úgy pörög, gyöngyvirágom, mint a világi népeknek, hadd olvassam meg. *Mosolyog szélesen, aztán közelebb hajol, hogy egy csattanós édesben merülhessen el, feltéve, ha nem csattanós pofonnak lesz kisgazdája.*
- No! Jobb-e így? *Szalad fel szemöldöke a javítás végeztével, aztán már a tényért kezdi összeszedni, nem hagyhatja, hogy Gizu egyedül csináljon meg mindent.*
- Utána megmutatod a portát? Kíváncsi volnék az állatokra is! *Kérdezi bizakodva. Régen járt már erre.*
*Az eszegetés olykor halk, olykor pedig pezsgő beszélgetéssel telik, s a végeztével kellemesen eltelve, jókedvvel dől hátra egyet szusszanva. Úgy látszik talán meggyőzi a lányt, vagy legalábbis kettejük kapcsolata erősebb attól, hogy bármi e közé álljon, s a költözés, no meg az új élet gondolata sem oly idegen. Tekintete egyre inkább jó csillogó, csak most kezd ráérezni mi mindent nélkülözött, miközben a piacon ordibálta szét tüdejét. Jól esik neki most egy kis szabadság, emiatt hálásan gondol főnökére, aki mintha pont tudta volna, mikor kel elengednie.*
- Mindenkit meghívunk, szerelmem, akit csak akarsz! *Kontráz rá, hisz valahogy úgy képzeli, minden menyecskének a lakodalom a legfontosabb, kinek ebből, kinek abból a szempontból. Annak is örül, hogy le tudja nyűgözni a lányt, új feladatok, új teendők, de a vele járó pozitívumokkal együtt.*
- Kocsit bizony! *Bólint büszkén, aztán gyorsan válaszol a hüledező tekintetekre is.* Neeem, ne aggódj, immár szép kocsma, hol enni, inni lehet. Az alapanyagot magunk vesszük, de elkélne egy jó szakácsasszony, ki házias ízeket is csinál néha. *Kacsint Gizura égszínkék szemeivel. Főként, hogy nem lesz féltékeny, igaz, hogy a hölgyet amazonnak hívja, azon felkacag.*
- Jaj, Gizukám, nem vót az amazon, csak amolyan satrafaféle! *Kacag jóízűen, aztán csendesen búgja csak.* A te szépségedhez semmi sem fogható! *Bókol aztán. A munkával kapcsolatos kérdésekre, csak legyint, igazából nem lesz sok különbség.*
- Csak azt, amit ithol is, takarítás, főzés, mosás, lehet olykor felszolgálhatsz, biztos örülnének egy menyecskének az ivóban, csak majd az ízes beszédeden kell javítani... hmmm... *Gondolkodik el.* Lehet a nyelveddel van baj, galambom... tán nem úgy pörög, gyöngyvirágom, mint a világi népeknek, hadd olvassam meg. *Mosolyog szélesen, aztán közelebb hajol, hogy egy csattanós édesben merülhessen el, feltéve, ha nem csattanós pofonnak lesz kisgazdája.*
- No! Jobb-e így? *Szalad fel szemöldöke a javítás végeztével, aztán már a tényért kezdi összeszedni, nem hagyhatja, hogy Gizu egyedül csináljon meg mindent.*
- Utána megmutatod a portát? Kíváncsi volnék az állatokra is! *Kérdezi bizakodva. Régen járt már erre.*
2722. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-08 14:03:28
Üzenet elküldve: 2019-08-08 14:03:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Akadályverseny//
*A griffé változás ugyan nem sikerül, de úgy tesz, mintha csak ugrani akart volna a víz felszínén, a sikertelen varázslattól sem változik vissza elffé. Így baziliszkusz képében tapossa tovább a vizet és érkezik meg elsőként a túlpartra.
Gyíkként áll a célban álló tündér elé, akitől megkapja a csokrot. Mosolyogva veszi át, bár kérdés, hogy sikerül-e mosolyognia gyíkként.*
- Kössszönöm. *Mondja furcsa, sziszegő szóval. Nincs szükség rá, hogy a magasba emelje a díjat, hisz minden rajongója láthatja, hogy ő ért elsőként a célba. Irigyei bizonyosan lesznek, de ez csak azért lehet, mert ők is rajongással övezik alakját.*
- Jó tündér, megőrissznéd nekem a versszeny végégig, nem sszeretném, hogy baja esszen, míg leküsszdöm a többi akadályt. *Adná vissza a csokrot, remélve, hogy a tündér megértő lesz.
Ám a gonosz mód ráküldött varázs lassan oszladozni látszik és végül a baziliszkusszá vált erdőmélyi elf ott áll a túlparton, a megérkező többiekkel és nem érti, miféle érzelmek szállhatták meg. Egyszer már volt ilyen, nem volt jó élmény. Nem gondolja, hogy bármelyik társa tette volna, bár a verseny alatt többször látta, hogy egymásra varázsoltak különleges mágiákat a versenyzők. Számára érthetetlen, hogy miért cselekednek így, hisz ez a verseny nem vérre megy.
A medvetermetű férfi szúnyogfelhője gyíkként nem zavarja, biztatóan mosolyogna Vielre, már ha baziliszkuszként megy neki.*
- Nem értem, miféle mágia munkál itt, de bisszonyosan a tündéreké. *Mondja, remélve, hogy a tündér lány megismeri őt.
Végül az elf is megérkezik. Magasról lebeg le a pitypangszáron, megérkezését hártyás tapssal jutalmazza az erdőmélyi baziliszkusz.
Amikor mind beértek, megpróbálkozik egy újabb varázslattal, ám ezúttal legkedvesebb állatává, egy erdőmélyi irbisszé szeretne válni. Erősen koncentrál, miközben megpróbálja felidézni magában a baziliszkusszá változás pillanatát. Már nem a rajongásért teszi, egyszerűen szeretné érezni, milyen az Erdő Szívének kedves ragadozóvá válni.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására 3 körön keresztül a kívánt madárrá, vagy emlőssé, vagy hüllővé változik (a három közül valamelyik) annak minden tulajdonságával együtt, azonban saját valódi mivoltának végig tudatában marad.
//Tündérvarázs//
//Akadályverseny//
*A griffé változás ugyan nem sikerül, de úgy tesz, mintha csak ugrani akart volna a víz felszínén, a sikertelen varázslattól sem változik vissza elffé. Így baziliszkusz képében tapossa tovább a vizet és érkezik meg elsőként a túlpartra.
Gyíkként áll a célban álló tündér elé, akitől megkapja a csokrot. Mosolyogva veszi át, bár kérdés, hogy sikerül-e mosolyognia gyíkként.*
- Kössszönöm. *Mondja furcsa, sziszegő szóval. Nincs szükség rá, hogy a magasba emelje a díjat, hisz minden rajongója láthatja, hogy ő ért elsőként a célba. Irigyei bizonyosan lesznek, de ez csak azért lehet, mert ők is rajongással övezik alakját.*
- Jó tündér, megőrissznéd nekem a versszeny végégig, nem sszeretném, hogy baja esszen, míg leküsszdöm a többi akadályt. *Adná vissza a csokrot, remélve, hogy a tündér megértő lesz.
Ám a gonosz mód ráküldött varázs lassan oszladozni látszik és végül a baziliszkusszá vált erdőmélyi elf ott áll a túlparton, a megérkező többiekkel és nem érti, miféle érzelmek szállhatták meg. Egyszer már volt ilyen, nem volt jó élmény. Nem gondolja, hogy bármelyik társa tette volna, bár a verseny alatt többször látta, hogy egymásra varázsoltak különleges mágiákat a versenyzők. Számára érthetetlen, hogy miért cselekednek így, hisz ez a verseny nem vérre megy.
A medvetermetű férfi szúnyogfelhője gyíkként nem zavarja, biztatóan mosolyogna Vielre, már ha baziliszkuszként megy neki.*
- Nem értem, miféle mágia munkál itt, de bisszonyosan a tündéreké. *Mondja, remélve, hogy a tündér lány megismeri őt.
Végül az elf is megérkezik. Magasról lebeg le a pitypangszáron, megérkezését hártyás tapssal jutalmazza az erdőmélyi baziliszkusz.
Amikor mind beértek, megpróbálkozik egy újabb varázslattal, ám ezúttal legkedvesebb állatává, egy erdőmélyi irbisszé szeretne válni. Erősen koncentrál, miközben megpróbálja felidézni magában a baziliszkusszá változás pillanatát. Már nem a rajongásért teszi, egyszerűen szeretné érezni, milyen az Erdő Szívének kedves ragadozóvá válni.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására 3 körön keresztül a kívánt madárrá, vagy emlőssé, vagy hüllővé változik (a három közül valamelyik) annak minden tulajdonságával együtt, azonban saját valódi mivoltának végig tudatában marad.
2721. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-08 13:19:41
Üzenet elküldve: 2019-08-08 13:19:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Arja és Pashthra//
*Pashthra olyannyira belemelegedik az emberiség szebbik és erősebbik nemét egy két ezer éve kínzó kérdésekbe, hogy ember vagy talán inkább egy háromszáz éves bölcs elf legyen a talpán, aki meg tudná válaszolni ezeket a felvetéseket.
Arja azonban embernek ugyan ember, és sok mindenben tapasztaltabb is az emberi viszonyokat, adok-kapok erőegyensúly játszmákat, alvilági, utcai hatalmi és érdek törekvéseket tekintve, mint egy védett burokban, családban felnőtt őkorabeli lány, de valójában egy utcagyerek és csavargó, aki számára eddig természetes volt, hogy a párkapcsolatok drámái a felnőttvilágban zajlanak. Nem is érdekelte ez különösebben soha: annyi más jóval izgalmasabb dolog létezik!
Különben is, nagyon, nagyon hamar rá kellett jönnie, hogy ha nem így tesz, és nem siklik ki minden egyes a legkisebb gyanúra okot adó szituációból, akkor lányként egyenes úton egy bordélyban végzi.
Lihanechben pedig járt ám ő bordélyban, amikor kiszökdösött az árvaházból, a kurvák etették-itatták és ajnározták, csakhogy azt is látta, hogy a színfalak mögött milyen életet élnek, meg milyen halált halnak.
Hát ő nem akar bordélyba kerülni!
Lassan azonban rá kell ébrednie, hogy már ő is kivédhetetlenül ennek a felnőttvilágnak a küszöbén toporog, sőt azzal, hogy az elmúlt években pénzt keresett a munkájával, és például ide is felvették kincsvadásznak a Kereskedőházba, át is lépte ezt a küszöböt.
De az a természetesség, ahogy Pashthra hangosan fejtegeti, hogy őt is szerethetné ugyanazzal az erővel, hogy gyönyörű, meg értelmes, meg főleg hogy mellette is ébredhetne minden reggel, ez teljesen megdöbbenti.
Az első reakciója a ~Na még csak az kéne, fúúj!~ de a második az azon való töprengés, hogy ő nő. Még Pashthra is, pedig lám teljesen bele van habarodva Latamieba, még Pashthra is egyértelműen annak látja.
Egy éve is még sokkal csenevészebb volt. Két-három éve meg korábban pedig egy kimondottan sovány és vézna kis kölyök. A tanyára is kócosan, piszkosan érkezett, legtöbbször szótlanul tette a dolgát. Ott szerencsre felhizlalták egy kicsit, és igazán jól bántak vele.
De sose hallott még senkitől ilyesmit, amit most Pashthra mondott neki.
Tetszik is, persze, de... furcsa hallani. És veszélyesen hangzik.
Pashthrára sandít, egyszerűen nem tudja, mit mondjon neki. Nagyot sóhajt.*
- Lehet egyszer Te is leszel majd olyan tapasztalt, meg annyi idős, mint a Latamie.
- És akkor Téged fog szeretni így egy olyan fiatal lány, mint amilyenek mi most vagyunk. *vélekedik.*
- Hát ne felejtsed el hogy milyen rossz ez.
- De azért *és ezt aztán tényleg nem az átélt tapasztalat, vagy az évek során elsajátított bölcsesség mondatja vele, hanem egyszerűen csak a személyiségéből adódó, vagy ki tudja milyen rejtekutakon megkapott, öröklött, a nővérektől felszedett, vagy egy-kétéves korából megmaradt hit és bizonyosság* - szeretni jó.
- Menjünk! *mondja, és azon kezd el gondolkodni, mi a fenére terelhetné a szót, ami kizökkentené őket ebből a szerelem kérdéskörből. ~Vagy végig ezt kell majd hallgassam?~ morfondírozik, de azért sajnálja is egy kicsit a fiút. De Arja véleménye szerint túl nagy drámát csinál a dologból! ~Persze, én még sohasem voltam szerelmes. Még jó.~*
- Figyelj csak, mesélnél a lovadról? Honnan van? Vetted? Meg a kalandjaidról! *mondja kérlelőn. Na ez egyébként tényleg érdekli Arját.*
- Meg a thargokról is mesélhetnél egy kicsit! Be kell mennem Amon Ruadhra megkeresni a kovácsot... *tűnődik.*
- Még sose voltam a thargoknál a Vashegyen. Legalább valameddig elkísérsz, ugyee? *~vagy végig. Naa!~ noszogatja Pashthrát.*
*Pashthra olyannyira belemelegedik az emberiség szebbik és erősebbik nemét egy két ezer éve kínzó kérdésekbe, hogy ember vagy talán inkább egy háromszáz éves bölcs elf legyen a talpán, aki meg tudná válaszolni ezeket a felvetéseket.
Arja azonban embernek ugyan ember, és sok mindenben tapasztaltabb is az emberi viszonyokat, adok-kapok erőegyensúly játszmákat, alvilági, utcai hatalmi és érdek törekvéseket tekintve, mint egy védett burokban, családban felnőtt őkorabeli lány, de valójában egy utcagyerek és csavargó, aki számára eddig természetes volt, hogy a párkapcsolatok drámái a felnőttvilágban zajlanak. Nem is érdekelte ez különösebben soha: annyi más jóval izgalmasabb dolog létezik!
Különben is, nagyon, nagyon hamar rá kellett jönnie, hogy ha nem így tesz, és nem siklik ki minden egyes a legkisebb gyanúra okot adó szituációból, akkor lányként egyenes úton egy bordélyban végzi.
Lihanechben pedig járt ám ő bordélyban, amikor kiszökdösött az árvaházból, a kurvák etették-itatták és ajnározták, csakhogy azt is látta, hogy a színfalak mögött milyen életet élnek, meg milyen halált halnak.
Hát ő nem akar bordélyba kerülni!
Lassan azonban rá kell ébrednie, hogy már ő is kivédhetetlenül ennek a felnőttvilágnak a küszöbén toporog, sőt azzal, hogy az elmúlt években pénzt keresett a munkájával, és például ide is felvették kincsvadásznak a Kereskedőházba, át is lépte ezt a küszöböt.
De az a természetesség, ahogy Pashthra hangosan fejtegeti, hogy őt is szerethetné ugyanazzal az erővel, hogy gyönyörű, meg értelmes, meg főleg hogy mellette is ébredhetne minden reggel, ez teljesen megdöbbenti.
Az első reakciója a ~Na még csak az kéne, fúúj!~ de a második az azon való töprengés, hogy ő nő. Még Pashthra is, pedig lám teljesen bele van habarodva Latamieba, még Pashthra is egyértelműen annak látja.
Egy éve is még sokkal csenevészebb volt. Két-három éve meg korábban pedig egy kimondottan sovány és vézna kis kölyök. A tanyára is kócosan, piszkosan érkezett, legtöbbször szótlanul tette a dolgát. Ott szerencsre felhizlalták egy kicsit, és igazán jól bántak vele.
De sose hallott még senkitől ilyesmit, amit most Pashthra mondott neki.
Tetszik is, persze, de... furcsa hallani. És veszélyesen hangzik.
Pashthrára sandít, egyszerűen nem tudja, mit mondjon neki. Nagyot sóhajt.*
- Lehet egyszer Te is leszel majd olyan tapasztalt, meg annyi idős, mint a Latamie.
- És akkor Téged fog szeretni így egy olyan fiatal lány, mint amilyenek mi most vagyunk. *vélekedik.*
- Hát ne felejtsed el hogy milyen rossz ez.
- De azért *és ezt aztán tényleg nem az átélt tapasztalat, vagy az évek során elsajátított bölcsesség mondatja vele, hanem egyszerűen csak a személyiségéből adódó, vagy ki tudja milyen rejtekutakon megkapott, öröklött, a nővérektől felszedett, vagy egy-kétéves korából megmaradt hit és bizonyosság* - szeretni jó.
- Menjünk! *mondja, és azon kezd el gondolkodni, mi a fenére terelhetné a szót, ami kizökkentené őket ebből a szerelem kérdéskörből. ~Vagy végig ezt kell majd hallgassam?~ morfondírozik, de azért sajnálja is egy kicsit a fiút. De Arja véleménye szerint túl nagy drámát csinál a dologból! ~Persze, én még sohasem voltam szerelmes. Még jó.~*
- Figyelj csak, mesélnél a lovadról? Honnan van? Vetted? Meg a kalandjaidról! *mondja kérlelőn. Na ez egyébként tényleg érdekli Arját.*
- Meg a thargokról is mesélhetnél egy kicsit! Be kell mennem Amon Ruadhra megkeresni a kovácsot... *tűnődik.*
- Még sose voltam a thargoknál a Vashegyen. Legalább valameddig elkísérsz, ugyee? *~vagy végig. Naa!~ noszogatja Pashthrát.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4704-4723