Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 139 (2761. - 2780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4712-4731
2780. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-27 02:02:25
Üzenet elküldve: 2019-08-27 02:02:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Akadályverseny//
//2. forduló//
*Úgy tűnik, hogy sikerül a terve, és továbbjut, megtalálja a helyes ösvényt, amelyen haladnia kell.*
-Elveszteni az örömöt, a vidámságot, borzasztó rossz dolog. Sosem szabadna megtörténnie. Őszintén örülök, ha segíthettem.
*Mondja a kis tündérnek kedves mosollyal az arcán, majd meghajol, mintha neves előadóművész lenne.*
-Köszönök mindent!
*Majd elindul a mutatott ösvényen kitörő lelkesedéssel. ~De még egy hátra van, már ha a öreg nem hazudott. De hát eddig sem tette, miért most kezdené el.~ Sétál, bandukol, egyik lába a másik után ritmusos tempóban, mintha csak egy néma zenére menetelne. El is éri a második elágazást, s lám meglátja annak három úgynevezett őrét. A gazdát, s a két jószágot, melyek egyébként Valuryennek egész gyönyörű teremtéseknek tűnnek. Már messziről int, és hangosan üdvözli az előtte lévőket.*
-Adj' Isten, legyen az bármelyik is, jó uram. Látom kendnek két szép jószága van. Remélem nem bánja.
*Azzal közelebbről is szemügyre veszi a kutyát, és a macskát. Az öregnek igaza volt, az a kutya nem épp a legkezesebb. Tartja is a távolságot tőle, látszik, hogy nem lesznek a legjobb komák. Viszont a macska. Az a kecses, nemtörődöm fajta, legalábbis mint általában a macskák, ha jól látja. Persze ezek nem közönséges állatok, fogalma sincs, hogy mi lehet bennük más, hisz ez az egész hely, maga ez a vásár is egy varázslatos, különleges dolog, így semmi biztosat nem tud, csak a megérzéseire hallgat.*
-Nem mondod meg az utat ugyi Bástya, vagy mi is a neved?
*Mondja jó hangosan a kutyának, szándékosan elég lekezelő hangnemben, s közben nevet. Erős sejtése van, hogy ez nem fog annak tetszeni, és azért sem mondaná meg helyes irányt. Viszont a macskához fordul, s amennyiben módjában áll, próbál szólni hozzá halkan.*
-Dostér, ha nem tévedek igaz? Úgy tudom ti sem vagytok komák azzal ott. *Mutat az ebre.* Tudod én tovább szeretnék itt menni, és hát tudod, az neki biztosan nem tetszene. Sőt. Nézz csak rá, hogy vicsorog, csak úgy fröcsög a nyála. Ha segítesz, attól biztos a falra mászik. Mit szólsz?
*Kacsint egyet, majd reménykedve várja, hogy talán szavai célt érnek, s nem találnak süket fülekre.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.08.27 21:56:00, a következő indokkal:
Kérésre.
//Tündérvarázs//
//Akadályverseny//
//2. forduló//
*Úgy tűnik, hogy sikerül a terve, és továbbjut, megtalálja a helyes ösvényt, amelyen haladnia kell.*
-Elveszteni az örömöt, a vidámságot, borzasztó rossz dolog. Sosem szabadna megtörténnie. Őszintén örülök, ha segíthettem.
*Mondja a kis tündérnek kedves mosollyal az arcán, majd meghajol, mintha neves előadóművész lenne.*
-Köszönök mindent!
*Majd elindul a mutatott ösvényen kitörő lelkesedéssel. ~De még egy hátra van, már ha a öreg nem hazudott. De hát eddig sem tette, miért most kezdené el.~ Sétál, bandukol, egyik lába a másik után ritmusos tempóban, mintha csak egy néma zenére menetelne. El is éri a második elágazást, s lám meglátja annak három úgynevezett őrét. A gazdát, s a két jószágot, melyek egyébként Valuryennek egész gyönyörű teremtéseknek tűnnek. Már messziről int, és hangosan üdvözli az előtte lévőket.*
-Adj' Isten, legyen az bármelyik is, jó uram. Látom kendnek két szép jószága van. Remélem nem bánja.
*Azzal közelebbről is szemügyre veszi a kutyát, és a macskát. Az öregnek igaza volt, az a kutya nem épp a legkezesebb. Tartja is a távolságot tőle, látszik, hogy nem lesznek a legjobb komák. Viszont a macska. Az a kecses, nemtörődöm fajta, legalábbis mint általában a macskák, ha jól látja. Persze ezek nem közönséges állatok, fogalma sincs, hogy mi lehet bennük más, hisz ez az egész hely, maga ez a vásár is egy varázslatos, különleges dolog, így semmi biztosat nem tud, csak a megérzéseire hallgat.*
-Nem mondod meg az utat ugyi Bástya, vagy mi is a neved?
*Mondja jó hangosan a kutyának, szándékosan elég lekezelő hangnemben, s közben nevet. Erős sejtése van, hogy ez nem fog annak tetszeni, és azért sem mondaná meg helyes irányt. Viszont a macskához fordul, s amennyiben módjában áll, próbál szólni hozzá halkan.*
-Dostér, ha nem tévedek igaz? Úgy tudom ti sem vagytok komák azzal ott. *Mutat az ebre.* Tudod én tovább szeretnék itt menni, és hát tudod, az neki biztosan nem tetszene. Sőt. Nézz csak rá, hogy vicsorog, csak úgy fröcsög a nyála. Ha segítesz, attól biztos a falra mászik. Mit szólsz?
*Kacsint egyet, majd reménykedve várja, hogy talán szavai célt érnek, s nem találnak süket fülekre.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.08.27 21:56:00, a következő indokkal:
Kérésre.
2779. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-26 17:11:25
Üzenet elküldve: 2019-08-26 17:11:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Mézédes//
*Látja, hogy a társán teljesen eluralkodik a pánik a szőrös szörnyeteget látva, így csitítgatja, sőt, az utolsó mondat után egyik kezével rá is fog a szájára, hogy semmi se jöhessen ki rajta.*
-Higgadj már nem! Nem látod, hogy alszik? *Szűri a fogai között.*
-A dinnyeföld és a kutya között még kerítés is van. *Nyugtatja a másikat, bár, ha a jószág eléggé fel van tüzelve, nem hinné, hogy bármiben is visszatartaná az alacsony tákolmány.*
-Ha csendben maradunk nem lesz baj. *Próbál lassan és halkan beszélni.*
-Neked még csak be se kell jönnöd, én beosonok és a kerítés felett átdobom a dinnyéket, te meg idekint elkapod és beteszed az egyik bokorba. Rendben? *Körvonalazódik valami tervféle a fejében.*
-Vegyél fel néhány nagyobb követ és tedd a zsebedbe.*Utasítja az elfet, hogy ne érezze annyira elveszettnek magát és ne legyen ideje tovább aggódni. ~Mert ha tudja, hol van Virgin, akkor ez már nem fog visszatartani. Egy kutya, na és? ~*
*Látja, hogy a társán teljesen eluralkodik a pánik a szőrös szörnyeteget látva, így csitítgatja, sőt, az utolsó mondat után egyik kezével rá is fog a szájára, hogy semmi se jöhessen ki rajta.*
-Higgadj már nem! Nem látod, hogy alszik? *Szűri a fogai között.*
-A dinnyeföld és a kutya között még kerítés is van. *Nyugtatja a másikat, bár, ha a jószág eléggé fel van tüzelve, nem hinné, hogy bármiben is visszatartaná az alacsony tákolmány.*
-Ha csendben maradunk nem lesz baj. *Próbál lassan és halkan beszélni.*
-Neked még csak be se kell jönnöd, én beosonok és a kerítés felett átdobom a dinnyéket, te meg idekint elkapod és beteszed az egyik bokorba. Rendben? *Körvonalazódik valami tervféle a fejében.*
-Vegyél fel néhány nagyobb követ és tedd a zsebedbe.*Utasítja az elfet, hogy ne érezze annyira elveszettnek magát és ne legyen ideje tovább aggódni. ~Mert ha tudja, hol van Virgin, akkor ez már nem fog visszatartani. Egy kutya, na és? ~*
2778. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-25 21:16:25
Üzenet elküldve: 2019-08-25 21:16:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Mégse búcsú//
*Cerlynának megközelítőleg sem fordulnak meg a fejében bűnös gondolatok, csupán kedvesek, és olyanok, amik boldoggá teszik. Például az, hogy majd a könyvtárban milyen sok-sok okosságot tud olvasni, azoknak az okosságoknak köszönhetően pedig mennyit tud majd másokon segíteni. Ez rögvest úgy fellelkesíti, hogy szíve majd kiugrik a mellkasából, és érzi is, hogy eltelítődik energiával, már csak cselekedetté kell formálnia azt.*
- Ha Eeyr erőt ad nekem, akkor szeretnék Arthenior árváin is segíteni.
*Fűzi még hozzá lelkesedését megosztva a pásztorral, akin nem veszi észre mosolya valótlanságát, és ellenérzéseit azzal szemben, amiket mondott. Lynácska hite Eeyrben megingathatatlannak látszik, főleg mert rengeteg erőt, és bátorságot merít belőle, amire szüksége is lesz, hiszen szeretné jobb hellyé tenni a világot.*
- Ó, de hát nem vagyok én már olyan kicsi.
*Mondja kissé pironkodva. Bár szereti a kedvességet, de az örökös dédelgetés feltehetően őt is bosszantaná egy idő után.*
- A Mágustorony? Még sosem voltam ott, csak hallottam róla. Merre is van?
*Forgatja körbe fejét érdeklődve, és nagyon úgy tűnik, hogy annyira fellelkesítette magát, hogy nem kívánkozik olyan hamar hazamenni, mint előző nap.*
- Hüm. Szerintem már pár órán nem múlik semmi. Messze van?
*Tesz fel egy újabb kérdést, majd ezután közelebb lép, hogy Learon megigazgathassa a haját, mert úgy tűnik nem úgy áll, ahogy kellene. Magában megállapítja, hogy milyen rendes ez a Learon bácsi, hogy nem hagyja őt kínos helyzetbe kerülni rendezetlen külseje miatt.*
- Learon bácsi mindenhez is ért.
*Állapítja meg bölcsen, miközben elhelyezkedik kényelmesen, hogy a hajával babrálhassanak. Ez időre nyugodtan ül, és nem ficánkol, csak gondolatai cikáznak sebesen.*
*Cerlynának megközelítőleg sem fordulnak meg a fejében bűnös gondolatok, csupán kedvesek, és olyanok, amik boldoggá teszik. Például az, hogy majd a könyvtárban milyen sok-sok okosságot tud olvasni, azoknak az okosságoknak köszönhetően pedig mennyit tud majd másokon segíteni. Ez rögvest úgy fellelkesíti, hogy szíve majd kiugrik a mellkasából, és érzi is, hogy eltelítődik energiával, már csak cselekedetté kell formálnia azt.*
- Ha Eeyr erőt ad nekem, akkor szeretnék Arthenior árváin is segíteni.
*Fűzi még hozzá lelkesedését megosztva a pásztorral, akin nem veszi észre mosolya valótlanságát, és ellenérzéseit azzal szemben, amiket mondott. Lynácska hite Eeyrben megingathatatlannak látszik, főleg mert rengeteg erőt, és bátorságot merít belőle, amire szüksége is lesz, hiszen szeretné jobb hellyé tenni a világot.*
- Ó, de hát nem vagyok én már olyan kicsi.
*Mondja kissé pironkodva. Bár szereti a kedvességet, de az örökös dédelgetés feltehetően őt is bosszantaná egy idő után.*
- A Mágustorony? Még sosem voltam ott, csak hallottam róla. Merre is van?
*Forgatja körbe fejét érdeklődve, és nagyon úgy tűnik, hogy annyira fellelkesítette magát, hogy nem kívánkozik olyan hamar hazamenni, mint előző nap.*
- Hüm. Szerintem már pár órán nem múlik semmi. Messze van?
*Tesz fel egy újabb kérdést, majd ezután közelebb lép, hogy Learon megigazgathassa a haját, mert úgy tűnik nem úgy áll, ahogy kellene. Magában megállapítja, hogy milyen rendes ez a Learon bácsi, hogy nem hagyja őt kínos helyzetbe kerülni rendezetlen külseje miatt.*
- Learon bácsi mindenhez is ért.
*Állapítja meg bölcsen, miközben elhelyezkedik kényelmesen, hogy a hajával babrálhassanak. Ez időre nyugodtan ül, és nem ficánkol, csak gondolatai cikáznak sebesen.*
2777. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-25 20:14:07
Üzenet elküldve: 2019-08-25 20:14:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Akadályverseny//
//2. forduló//
*Tovább halad a mutatott irányba, még mindig vadul csapdosva az alattomos szúnyogokat. Olybá tűnik, ez már kitart a verseny végéig. Csak tudná, még is mi a franra jönnek!*
-Hé, Gazda!
*Bődül el, vaskos tenyerét pedig a levegőbe emelve int. Útját állja egy acsarkodó kutya, s még egy macska is sündörög körülötte. Felsejlik emlékeiben az öreg tündér rigmusa, de felidézni már aligha tudná.*
-Fékezze meg az ebet, no! Merre tovább?
*Harsogja, igyekezvén túlkiabálni az acsarkodó fenevadat.*
~Hogy is volt a rigmus az eb anyjával, a macskával meg azzel az Uribóval vagy kivel?~
-Uribó!
*Szólítja meg némi gondolkodás után ismét a gazdát.*
-Tegyen rendet itt, mert nem átallom megverni a dögöt!
*Dohogja, lábujjhegyen kémlelve a három lehetséges útvonalat. Végül is, ha átverekszi magát, egy a háromhoz az esélye. Volt már rosszabb is.*
//Tündérvarázs//
//Akadályverseny//
//2. forduló//
*Tovább halad a mutatott irányba, még mindig vadul csapdosva az alattomos szúnyogokat. Olybá tűnik, ez már kitart a verseny végéig. Csak tudná, még is mi a franra jönnek!*
-Hé, Gazda!
*Bődül el, vaskos tenyerét pedig a levegőbe emelve int. Útját állja egy acsarkodó kutya, s még egy macska is sündörög körülötte. Felsejlik emlékeiben az öreg tündér rigmusa, de felidézni már aligha tudná.*
-Fékezze meg az ebet, no! Merre tovább?
*Harsogja, igyekezvén túlkiabálni az acsarkodó fenevadat.*
~Hogy is volt a rigmus az eb anyjával, a macskával meg azzel az Uribóval vagy kivel?~
-Uribó!
*Szólítja meg némi gondolkodás után ismét a gazdát.*
-Tegyen rendet itt, mert nem átallom megverni a dögöt!
*Dohogja, lábujjhegyen kémlelve a három lehetséges útvonalat. Végül is, ha átverekszi magát, egy a háromhoz az esélye. Volt már rosszabb is.*
2776. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-25 19:11:46
Üzenet elküldve: 2019-08-25 19:11:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Mézédes//
*A vöröshöz fordul ötletekért és támogatásért, de nem kapja meg. Két ideges tolvaj néz egymásra és sugdolózik.*
-De egy medve! Egy med...
*Nem medve. Egy kutya. Ami szintén nem jó mert nagyot tudnak harapni és gyorsan futnak. És eléggé megnehezítik a tolvajok dolgát főleg ha elkapják a lábukat. Azt, hogy több farka van az állatnak és nagyobb fogai Dren szájtátva lefagyva érzékeli. Szinte alig akar hang kijönni a torkán ahogy közli a tényt.*
-Szerintem az nem kutya.
*Ami az ő kedvét már el is vette a betöréstől. Fejében rosszabbnál rosszabb lehetséges történések képei futottak el. A másik kérdésére így csak arra mutat ahol elméletileg az a lény van.*
-Az nem kutya. Nem tudtam, hogy olyan valamik őrzik a dinnyét. Erről nem volt szó. Lehet, hogy keresztben lenyel, vagy olyan mennydörgés jön ki belőle vagy tűz vagy kések vagy valami. Erről nem volt szó.
*Neki már nagyon elment ettől a dologtól a kedve. Ha dönteni kell, hogy az életét kockáztassa vagy egy napot kihagyjon evés nélkül mindig az utóbbit fogja választani.*
*A vöröshöz fordul ötletekért és támogatásért, de nem kapja meg. Két ideges tolvaj néz egymásra és sugdolózik.*
-De egy medve! Egy med...
*Nem medve. Egy kutya. Ami szintén nem jó mert nagyot tudnak harapni és gyorsan futnak. És eléggé megnehezítik a tolvajok dolgát főleg ha elkapják a lábukat. Azt, hogy több farka van az állatnak és nagyobb fogai Dren szájtátva lefagyva érzékeli. Szinte alig akar hang kijönni a torkán ahogy közli a tényt.*
-Szerintem az nem kutya.
*Ami az ő kedvét már el is vette a betöréstől. Fejében rosszabbnál rosszabb lehetséges történések képei futottak el. A másik kérdésére így csak arra mutat ahol elméletileg az a lény van.*
-Az nem kutya. Nem tudtam, hogy olyan valamik őrzik a dinnyét. Erről nem volt szó. Lehet, hogy keresztben lenyel, vagy olyan mennydörgés jön ki belőle vagy tűz vagy kések vagy valami. Erről nem volt szó.
*Neki már nagyon elment ettől a dologtól a kedve. Ha dönteni kell, hogy az életét kockáztassa vagy egy napot kihagyjon evés nélkül mindig az utóbbit fogja választani.*
2775. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-25 18:43:08
Üzenet elküldve: 2019-08-25 18:43:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Mézédes//
*Már így is pánikolna, bár a távolság és a kerítés valamennyire nyugtató hatással van rá, de mikor még az elf is belekapaszkodik, a szája elé kell rántsa az egyik kezét, hogy ne kiáltson fel.*
-Te gyagyás! *Súgja feszült hangon a tenyere mögül, közben eltaszítja magától a másik belé kapaszkodó nyúlványát.*
-Ne ijesztgess már! *Érződik, hogy ő is feszült a dolog miatt, ekkor hangzik fel a rekedt ugatás, ami ugyan megadományozza őket a felismeréssel, de csak kis mértékben szabadítja meg az aggodalomtól.*
-Hatalmas, az biztos.*A figyelme lankad, de odaszegezi azonnal, mikor feltűnik neki az eb szokatlan, plusz egy testrésze. Valóban úgy véli, félhomályban már nem lát annyira jól, így pislog néhányt.*
-Érdekes egy kutya az biztos… az ott a foga? * Húzza szét egy kicsit a bokor ágait, hogy jobban lásson, de hiába, talán az elfnek több szerencséje és jobb szeme van.*
-Azt hiszem elaludt. *Hallgatja a fülével a horpasztását az állatnak.*
-Mi legyen most?
*Már így is pánikolna, bár a távolság és a kerítés valamennyire nyugtató hatással van rá, de mikor még az elf is belekapaszkodik, a szája elé kell rántsa az egyik kezét, hogy ne kiáltson fel.*
-Te gyagyás! *Súgja feszült hangon a tenyere mögül, közben eltaszítja magától a másik belé kapaszkodó nyúlványát.*
-Ne ijesztgess már! *Érződik, hogy ő is feszült a dolog miatt, ekkor hangzik fel a rekedt ugatás, ami ugyan megadományozza őket a felismeréssel, de csak kis mértékben szabadítja meg az aggodalomtól.*
-Hatalmas, az biztos.*A figyelme lankad, de odaszegezi azonnal, mikor feltűnik neki az eb szokatlan, plusz egy testrésze. Valóban úgy véli, félhomályban már nem lát annyira jól, így pislog néhányt.*
-Érdekes egy kutya az biztos… az ott a foga? * Húzza szét egy kicsit a bokor ágait, hogy jobban lásson, de hiába, talán az elfnek több szerencséje és jobb szeme van.*
-Azt hiszem elaludt. *Hallgatja a fülével a horpasztását az állatnak.*
-Mi legyen most?
2774. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-25 17:48:23
Üzenet elküldve: 2019-08-25 17:48:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Mézédes//
*A vidék továbbra is változatlanul nyugalmas. Időnként a szellő megmozgatja a fák leveleit, és a tücskök is belekezdenek esti énekükbe. Mivel Dren és YIlanda nem mozdulnak, ezért továbbra is észrevétlenek maradnak, bár nem is igen törődik velük bárki is, hiszen a ház őre is fáradtan elnyúlva fekszik tovább a földön. A távolban felharsanó kutyaugatások kórusa töri meg az éjszaka nyugalmát. Feltehetően összekaptak valamin, talán egy falaton, esetleg egy macskán, vagy egy szép kis szukán. A békés pihenésének megzavarása miatt a sötétszürke eb is felkapja fejét. Egy darabig fülel, türelmesen vár, majd ezt követően feláll, és pár mennydörgő ugatással ő is megzavarja az éjszaka csendjét, és ezzel eloszlatva Dren és Yilanda kétségeit afelől, hogy medve lenne. A gazda pár fáradt átkozódó szava fojtottan hallatszik ki a házból. Az ablakon kiszűrődő gyengén pislákoló gyertyafényben még látható is lesz Zudbaw gazda kutyájának egy szokatlan tulajdonsága, ahogy farkait az ég felé emeli. Bizony, úgy tűnik kettő van neki. YIlanda és Dren hiába pislognak többet, rázzák meg a fejüket, vagy dörzsölik meg a szemüket, mert nem történik változás, és mivel nem is illumináltak, ezért bele kell törődniük, hogy szokatlan megjelenése van az ebnek. Ha még meresztgetik a szemüket megfigyelhetik a fehér fogakat is, amik hosszabbnak tűnnek az átlagénál, és az állat alsó állkapcsából enyhén kilógnak, mint kisebb vadkan agyarak. A sötétben többet nem is látnak, lassan pedig a gyertyák is elalszanak. Füleit lekonyítja az állat, és morgolódva leteszi újra magát. Úgy tűnik a távoli marakodásnak is vége szakad, és újra csak a csend marad, a tücskök, meg a lassan elalvó mancsos hangos horkolása.*
*A vidék továbbra is változatlanul nyugalmas. Időnként a szellő megmozgatja a fák leveleit, és a tücskök is belekezdenek esti énekükbe. Mivel Dren és YIlanda nem mozdulnak, ezért továbbra is észrevétlenek maradnak, bár nem is igen törődik velük bárki is, hiszen a ház őre is fáradtan elnyúlva fekszik tovább a földön. A távolban felharsanó kutyaugatások kórusa töri meg az éjszaka nyugalmát. Feltehetően összekaptak valamin, talán egy falaton, esetleg egy macskán, vagy egy szép kis szukán. A békés pihenésének megzavarása miatt a sötétszürke eb is felkapja fejét. Egy darabig fülel, türelmesen vár, majd ezt követően feláll, és pár mennydörgő ugatással ő is megzavarja az éjszaka csendjét, és ezzel eloszlatva Dren és Yilanda kétségeit afelől, hogy medve lenne. A gazda pár fáradt átkozódó szava fojtottan hallatszik ki a házból. Az ablakon kiszűrődő gyengén pislákoló gyertyafényben még látható is lesz Zudbaw gazda kutyájának egy szokatlan tulajdonsága, ahogy farkait az ég felé emeli. Bizony, úgy tűnik kettő van neki. YIlanda és Dren hiába pislognak többet, rázzák meg a fejüket, vagy dörzsölik meg a szemüket, mert nem történik változás, és mivel nem is illumináltak, ezért bele kell törődniük, hogy szokatlan megjelenése van az ebnek. Ha még meresztgetik a szemüket megfigyelhetik a fehér fogakat is, amik hosszabbnak tűnnek az átlagénál, és az állat alsó állkapcsából enyhén kilógnak, mint kisebb vadkan agyarak. A sötétben többet nem is látnak, lassan pedig a gyertyák is elalszanak. Füleit lekonyítja az állat, és morgolódva leteszi újra magát. Úgy tűnik a távoli marakodásnak is vége szakad, és újra csak a csend marad, a tücskök, meg a lassan elalvó mancsos hangos horkolása.*
2773. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-25 12:54:51
Üzenet elküldve: 2019-08-25 12:54:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Mézédes//
*Ott bujkálnak és figyelik a történéseket. Van a gazda és neki egy felesége. Rendben eddig még nem történt semmi gond. De a gazda nem akar bemenni? Miért? Összeveszett a nejével? Nem úgy nézett ki. Figyeli a medvét? Ez valószínűbb. Főleg azok után amit a vörös mondott. Dren se akarna békésen aludni egy ilyen veszélyes helyen. Kéne egy őrszem. Akkor viszont a dinnyét ellopni is problémás lenne. Úgy kéne csinálni, hogy ne legyen feltűnő. Ekkor hallja meg a kolompolást. Meg is látja az állatokat ahogy békésen sétálnak. A városi tolvaj azért magán a tényen is meglepődik. Honnan tudják hova kell menni és, hogy mikor? Ő is megtudná ezt tanítani állatoknak? Ülne otthon és az ablakon repülnének be a galambok meg a többi egyéb finom jószág sétálna be az ajtón minden este. Jól hangzik, de nem tud hosszasabban elgondolkozni ezen mert meglátja amit a vörös is. Nagy és bundás és pont az előbb beszéltek róla. Pánikolva rázza meg a vörös karját és félelemmel a hangjában suttog hozzá.*
-Egy medve! Az egy medve! Mit csináljunk?
*Ott bujkálnak és figyelik a történéseket. Van a gazda és neki egy felesége. Rendben eddig még nem történt semmi gond. De a gazda nem akar bemenni? Miért? Összeveszett a nejével? Nem úgy nézett ki. Figyeli a medvét? Ez valószínűbb. Főleg azok után amit a vörös mondott. Dren se akarna békésen aludni egy ilyen veszélyes helyen. Kéne egy őrszem. Akkor viszont a dinnyét ellopni is problémás lenne. Úgy kéne csinálni, hogy ne legyen feltűnő. Ekkor hallja meg a kolompolást. Meg is látja az állatokat ahogy békésen sétálnak. A városi tolvaj azért magán a tényen is meglepődik. Honnan tudják hova kell menni és, hogy mikor? Ő is megtudná ezt tanítani állatoknak? Ülne otthon és az ablakon repülnének be a galambok meg a többi egyéb finom jószág sétálna be az ajtón minden este. Jól hangzik, de nem tud hosszasabban elgondolkozni ezen mert meglátja amit a vörös is. Nagy és bundás és pont az előbb beszéltek róla. Pánikolva rázza meg a vörös karját és félelemmel a hangjában suttog hozzá.*
-Egy medve! Az egy medve! Mit csináljunk?
2772. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-25 11:56:54
Üzenet elküldve: 2019-08-25 11:56:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Mézédes//
*Magában jót szórakozik a dolgon, bár hangot nem ad az elf a félelmének, de szinte biztos benne, hogy sikerült ráijeszteni. Közben figyeli a ház körüli sürgés- forgást, a férfi a szokásos teendőket végzi, majd megjelenik egy nő is, feltételezhetően ő is a ház lakója, bár érdektelen számára a kapcsolatrendszer feltérképezése, csak a számok fontosak. Azaz immár ketten vannak. Majd lassacskán a nap sugarai is pihenni mennek, de úgy fest a férfi még várakozik valamire. ~Csak nem a ház előtt szokott aludni? Abból még baj lehet. ~ De kicsivel később valami mozgást vesz észre a szeme jobb sarkából, néhány állatot. ~Lehet, hogy egy kecskével jobban járnánk. ~ Fordul meg a fejében, azonban az állatokat valami szokatlan követi, amiről úgy véli nem a saját fajtájuk.*
-Az meg mi? *Csúszik ki a száján, halkan, ahogy a szemeit meresztgeti a bokor mögül. Majd a bundás valami letelepszik a kerítésen belül a földre. Egy pillanatra bevillan neki, hogy esetleg talán egy nemrég emlegetett medvéről van szó, hiszen még ő se látott a szabad szemével olyat, így ki is ül a rémület az arcára.*
*Magában jót szórakozik a dolgon, bár hangot nem ad az elf a félelmének, de szinte biztos benne, hogy sikerült ráijeszteni. Közben figyeli a ház körüli sürgés- forgást, a férfi a szokásos teendőket végzi, majd megjelenik egy nő is, feltételezhetően ő is a ház lakója, bár érdektelen számára a kapcsolatrendszer feltérképezése, csak a számok fontosak. Azaz immár ketten vannak. Majd lassacskán a nap sugarai is pihenni mennek, de úgy fest a férfi még várakozik valamire. ~Csak nem a ház előtt szokott aludni? Abból még baj lehet. ~ De kicsivel később valami mozgást vesz észre a szeme jobb sarkából, néhány állatot. ~Lehet, hogy egy kecskével jobban járnánk. ~ Fordul meg a fejében, azonban az állatokat valami szokatlan követi, amiről úgy véli nem a saját fajtájuk.*
-Az meg mi? *Csúszik ki a száján, halkan, ahogy a szemeit meresztgeti a bokor mögül. Majd a bundás valami letelepszik a kerítésen belül a földre. Egy pillanatra bevillan neki, hogy esetleg talán egy nemrég emlegetett medvéről van szó, hiszen még ő se látott a szabad szemével olyat, így ki is ül a rémület az arcára.*
2771. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-24 21:53:12
Üzenet elküldve: 2019-08-24 21:53:12
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Mézédes//
*Dren és YIlanda látszólag észrevétlenek maradnak, ami betudható az ő ügyességüknek is, vagy a megfáradt árus érdektelenségének. Még egy ideig időzhetnek azt várva, hogy elcsendesedjen a ház, és annak népe, hiszen Zudbawnak akad még pár teendője, köztük a szekér elé befogott lovak leszerszámozása is. Egy kellemes melankolikus dallamot fütyörészve, fáradtan, és nehézkesen jár-kel, egyszer belecsíp a felbukkanó házastársa ülepébe, aki éppen a koszos vizet öntené az udvarra, és terelné össze a csirkéket az ólba. Mert bizony ez a nap is a végéhez közeledik, a nap utolsó sugarai már izzó, parázs vörössé festették az eget.
Dren és YIlanda a rejtekükből megfigyelhetik a takaros kis épületet, aminek bejáratához egy pár lépcsőfok vezet fel az aprócska, elkerített, teraszként szolgáló fedett területről. Ezt a rész nehezebben láthatják a derékig érő deszkák, és a gerendákon felfutó szőlő miatt, leszámítva a bejárati ajtót. Az épülettől balra, az udvar egyik végében egy rozoga fészert közvetlenül az istálló, és a tyúkól mellett, a ház jobb oldalán pedig a pinceajtót pillanthatják meg. Természetesen kerítés is akad, az egyszerű, nem túl magas, fából készült típus, végig a ház körüli termőföld, illetve az udvar mentén, és valamivel alacsonyabb ezen két terület között, csak hogy a kecskék se dézsmálják meg a termést. YIlanda a ház mögött, jobb oldalt látja meg a kiszemelt gyümölcsöket, amint kerek formájuk helyenként megmutatkozik a zöld hajtások között.
Zudbaw kiül még az udvarra karosszékébe pipázgatni, kicsit megpihenni a szőlőlevelek árnyékában. Úgy tűnik vár valamire, mert gyakorta pillantgat az út felé, és hamarosan ki is derül mi okból kifolyólag, amint a fent említett patások kolompolva, ráérős léptekkel menetelnek hazafelé.*
- A fene a pofátokat, nem siettétek el.
*Zsörtölődik az orra alatt, és a kapuhoz vonszolja magát, hogy kinyissa azt. Gyengéden rácsap az állatok fenekére, hogy sietősebb tempóra ösztökélhesse őket. Ekkor figyelheti meg Dren és YIlanda valamivel jobban – már amennyire ezt a szürkület engedi – a meglehetősen nagytestű árnyékot, amely robusztus alkatú, de mozgásából következtetően fürge. Egy sötétszürke, hosszú, tömött szőrű kutya az, amely nemes tartással, és könnyed léptekkel kíséri be az állatokat az istállóig, majd ezután gazdáját az ajtóig, ami végül bezárul előtte, ő pedig kényelmesen leheveredhet a hideg földre ezután a fárasztó nap után.*
*Dren és YIlanda látszólag észrevétlenek maradnak, ami betudható az ő ügyességüknek is, vagy a megfáradt árus érdektelenségének. Még egy ideig időzhetnek azt várva, hogy elcsendesedjen a ház, és annak népe, hiszen Zudbawnak akad még pár teendője, köztük a szekér elé befogott lovak leszerszámozása is. Egy kellemes melankolikus dallamot fütyörészve, fáradtan, és nehézkesen jár-kel, egyszer belecsíp a felbukkanó házastársa ülepébe, aki éppen a koszos vizet öntené az udvarra, és terelné össze a csirkéket az ólba. Mert bizony ez a nap is a végéhez közeledik, a nap utolsó sugarai már izzó, parázs vörössé festették az eget.
Dren és YIlanda a rejtekükből megfigyelhetik a takaros kis épületet, aminek bejáratához egy pár lépcsőfok vezet fel az aprócska, elkerített, teraszként szolgáló fedett területről. Ezt a rész nehezebben láthatják a derékig érő deszkák, és a gerendákon felfutó szőlő miatt, leszámítva a bejárati ajtót. Az épülettől balra, az udvar egyik végében egy rozoga fészert közvetlenül az istálló, és a tyúkól mellett, a ház jobb oldalán pedig a pinceajtót pillanthatják meg. Természetesen kerítés is akad, az egyszerű, nem túl magas, fából készült típus, végig a ház körüli termőföld, illetve az udvar mentén, és valamivel alacsonyabb ezen két terület között, csak hogy a kecskék se dézsmálják meg a termést. YIlanda a ház mögött, jobb oldalt látja meg a kiszemelt gyümölcsöket, amint kerek formájuk helyenként megmutatkozik a zöld hajtások között.
Zudbaw kiül még az udvarra karosszékébe pipázgatni, kicsit megpihenni a szőlőlevelek árnyékában. Úgy tűnik vár valamire, mert gyakorta pillantgat az út felé, és hamarosan ki is derül mi okból kifolyólag, amint a fent említett patások kolompolva, ráérős léptekkel menetelnek hazafelé.*
- A fene a pofátokat, nem siettétek el.
*Zsörtölődik az orra alatt, és a kapuhoz vonszolja magát, hogy kinyissa azt. Gyengéden rácsap az állatok fenekére, hogy sietősebb tempóra ösztökélhesse őket. Ekkor figyelheti meg Dren és YIlanda valamivel jobban – már amennyire ezt a szürkület engedi – a meglehetősen nagytestű árnyékot, amely robusztus alkatú, de mozgásából következtetően fürge. Egy sötétszürke, hosszú, tömött szőrű kutya az, amely nemes tartással, és könnyed léptekkel kíséri be az állatokat az istállóig, majd ezután gazdáját az ajtóig, ami végül bezárul előtte, ő pedig kényelmesen leheveredhet a hideg földre ezután a fárasztó nap után.*
2770. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-24 20:21:11
Üzenet elküldve: 2019-08-24 20:21:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kényelmesen elterülve a dézsában, mi ugyan szűkös, de kellően nagy ahhoz, hogy azért némileg kényelmesen elférjenek, kuncog fel. Az anyja valóban ijesztő tud lenni, gyermekkorában nem is egyszer majdnem maga alá csinált, mikor ráordibált, hogy ne szíjja oly erősen. Bár ezt letagadná, ha megkérdenék. Ugyanis, ha emlékszik rá... nos... nem is lehetett oly nagyon fiatal. Aztán mégis felnőtt, mindenféle visszamaradottság nélkül, s álmai nőjével terül egy közös dézsában.*
- Az bizony, Gizuka. *Sóhajt fel, s olykor összeköti tekintetét az őt vizslató lánnyal, majd szemérmesen mosolyodik el. Ő is figyel, hát hogyne figyelne, minden habzó domborulatot a lány testén, mit az meg már pacsmagolni kezd, álomszerű varázzsá változtatva az éjszakát. Legalábbis Garrikh bizony úgy kezdi érezni, hogy törhetetlen varázspálca van nála, mivel lassan lovakat tudna agyonverni.*
- Annyi lesz, amennyit szeretnél, Gizuka. *Mondja szeretettel, aztán a lányra mutat.*
- Majd én, kedves... *Mosolyog tovább, s int, hogy a lány forduljon meg, majd ő biz megmosdatja. Ha Gizuka így tesz, hát rendre tüzetesen veszi szemügyre, s mosdatja meg vállát, nyakát, hónalját, hasát, s ahol éri.*
- Sokat Gizu, de sok helyre mehtünk majd együtt is galambom. Üzletfelekhez, kereskedőkhöz, bevásárolni. *Sorolja hirtelen.*
- De lesz szabadidőnk is, minden második hétvégén mehetünk napszámba Ephemia kisasszony birtokára, mindig akad ottan munka, kapálhatunk kedvünkre, csak Chayss úr meg ne tudja! *Nevet fel.*
- Azt mondja parasztias és én ár többre vagyok hivatott. *Húzza ki magát büszkén, s önkéntelenül is illetlenül Gizurinához dörgölőzik.*
- De hát, ah szeretek kapálni, akkor hogy legyen? *Vonja meg a vállát.*
- Hanem mondd csak, aztán mi legyen abban a szobában? Mert olyanra alakítjuk ám, amilyenre szeretnéd! Kandalló, fali szőnyeg, puha vánkos, minden mi földi jó! *Valóban ezt akarja, semmivel sem kevesebbet.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kényelmesen elterülve a dézsában, mi ugyan szűkös, de kellően nagy ahhoz, hogy azért némileg kényelmesen elférjenek, kuncog fel. Az anyja valóban ijesztő tud lenni, gyermekkorában nem is egyszer majdnem maga alá csinált, mikor ráordibált, hogy ne szíjja oly erősen. Bár ezt letagadná, ha megkérdenék. Ugyanis, ha emlékszik rá... nos... nem is lehetett oly nagyon fiatal. Aztán mégis felnőtt, mindenféle visszamaradottság nélkül, s álmai nőjével terül egy közös dézsában.*
- Az bizony, Gizuka. *Sóhajt fel, s olykor összeköti tekintetét az őt vizslató lánnyal, majd szemérmesen mosolyodik el. Ő is figyel, hát hogyne figyelne, minden habzó domborulatot a lány testén, mit az meg már pacsmagolni kezd, álomszerű varázzsá változtatva az éjszakát. Legalábbis Garrikh bizony úgy kezdi érezni, hogy törhetetlen varázspálca van nála, mivel lassan lovakat tudna agyonverni.*
- Annyi lesz, amennyit szeretnél, Gizuka. *Mondja szeretettel, aztán a lányra mutat.*
- Majd én, kedves... *Mosolyog tovább, s int, hogy a lány forduljon meg, majd ő biz megmosdatja. Ha Gizuka így tesz, hát rendre tüzetesen veszi szemügyre, s mosdatja meg vállát, nyakát, hónalját, hasát, s ahol éri.*
- Sokat Gizu, de sok helyre mehtünk majd együtt is galambom. Üzletfelekhez, kereskedőkhöz, bevásárolni. *Sorolja hirtelen.*
- De lesz szabadidőnk is, minden második hétvégén mehetünk napszámba Ephemia kisasszony birtokára, mindig akad ottan munka, kapálhatunk kedvünkre, csak Chayss úr meg ne tudja! *Nevet fel.*
- Azt mondja parasztias és én ár többre vagyok hivatott. *Húzza ki magát büszkén, s önkéntelenül is illetlenül Gizurinához dörgölőzik.*
- De hát, ah szeretek kapálni, akkor hogy legyen? *Vonja meg a vállát.*
- Hanem mondd csak, aztán mi legyen abban a szobában? Mert olyanra alakítjuk ám, amilyenre szeretnéd! Kandalló, fali szőnyeg, puha vánkos, minden mi földi jó! *Valóban ezt akarja, semmivel sem kevesebbet.*
2769. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-24 12:39:34
Üzenet elküldve: 2019-08-24 12:39:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
- Há' biz' én télleg aszittem, hogy akkor ottan vége az életemnek. Olyan mérges asszont ritkán látni! De megnyugodhatol lelkem, én sose leszek olyan.
*Távol álljék tőle az effajta viselkedés, meg hát ha ő fel is húzza magát valamin, biztosan nem másokon vezeti le, hanem mondjuk egész napos kapálásban vagy tésztagyúrásban.
Közben a ruha lekerül róla, s máris a vizecskében áztatja tenyeres-talpas testét. Garrikhról is eltűnik a szép ruházat egy perc alatt, Gizu pedig csodálhatja őt teljes valójában. ~No, ilyen legényt még egyet nem tudnék tanálni!~ Merthogy ő még legmerészebb álmaiban sem merte elképzelni, hogy neki valaha is Garrikhoz fogható udvarlója akadjon.*
- Ugyi jó a víz? Hát bizon, ennek is elgyütt az ideje.
*Közelebb húzódik az ő szerelmetes galambjához, amit a dézsa vizének lágy fodrozódása kísér - már amennyire persze közel tud hozzá kerülni a szűkös helyen. Ad hát Garrikh ajkaira egy félénk puszit, aztán vissza is csüccsen eredeti helyére, az ő lábának fejével simogatva tovább a másikat.*
- Hát hogy vón' baj? Édösanyámék házába' is sokan aludtunk egy kicsiny szobába. Elég lesz az nekem, majdan később lesz jobb is. Tyű, há' biztoson nem túl óccsó egy ház abba a városba'!
*Garrikh megjegyzésére felkuncog egy sort ő is.*
- Azoknak biz' nagy köll! Bár olyan sok poronty ne legyen, mint anyáméknak van, na annyi sose. Városon is biztoson nem szokás a túl sok gyerök… Vagy kituggya. *Aztán csak megrázza a mutatóujját huncutul.* No de hinnye, még el se vettél, oszt mán porontyokat emlegetel?
*Bár a gondolataiban ő is mindig ezeken agyal; hogy kettejük jövője hogy s mint fog kinézni. Azt persze, hogy ők városban telepedjenek le, sohasem tudta elképzelni, egész mostanáig. Testét eközben mosni kezdi, hisz az egész napos koszt valahogy el kell magáról távolítania. Volt ma minden: etetés, kapálás, főzés, takarítás... Ennyi minden alatt csak megizzad az ember lánya. No meg mosdás közben nem kerüli el tekintetét az ő szerelmének pőresége sem, így előszeretettel legelteti rajta a tekintetét a sunyi Gizurina.*
- Osztán sokat kell majd dógoznod? Azért néha csak tudunk majd együtt lenni, ugyi? Bár amennyi dolog itt a tanyán is van, biztoson nem lesz újdonság a sok munka.
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
- Há' biz' én télleg aszittem, hogy akkor ottan vége az életemnek. Olyan mérges asszont ritkán látni! De megnyugodhatol lelkem, én sose leszek olyan.
*Távol álljék tőle az effajta viselkedés, meg hát ha ő fel is húzza magát valamin, biztosan nem másokon vezeti le, hanem mondjuk egész napos kapálásban vagy tésztagyúrásban.
Közben a ruha lekerül róla, s máris a vizecskében áztatja tenyeres-talpas testét. Garrikhról is eltűnik a szép ruházat egy perc alatt, Gizu pedig csodálhatja őt teljes valójában. ~No, ilyen legényt még egyet nem tudnék tanálni!~ Merthogy ő még legmerészebb álmaiban sem merte elképzelni, hogy neki valaha is Garrikhoz fogható udvarlója akadjon.*
- Ugyi jó a víz? Hát bizon, ennek is elgyütt az ideje.
*Közelebb húzódik az ő szerelmetes galambjához, amit a dézsa vizének lágy fodrozódása kísér - már amennyire persze közel tud hozzá kerülni a szűkös helyen. Ad hát Garrikh ajkaira egy félénk puszit, aztán vissza is csüccsen eredeti helyére, az ő lábának fejével simogatva tovább a másikat.*
- Hát hogy vón' baj? Édösanyámék házába' is sokan aludtunk egy kicsiny szobába. Elég lesz az nekem, majdan később lesz jobb is. Tyű, há' biztoson nem túl óccsó egy ház abba a városba'!
*Garrikh megjegyzésére felkuncog egy sort ő is.*
- Azoknak biz' nagy köll! Bár olyan sok poronty ne legyen, mint anyáméknak van, na annyi sose. Városon is biztoson nem szokás a túl sok gyerök… Vagy kituggya. *Aztán csak megrázza a mutatóujját huncutul.* No de hinnye, még el se vettél, oszt mán porontyokat emlegetel?
*Bár a gondolataiban ő is mindig ezeken agyal; hogy kettejük jövője hogy s mint fog kinézni. Azt persze, hogy ők városban telepedjenek le, sohasem tudta elképzelni, egész mostanáig. Testét eközben mosni kezdi, hisz az egész napos koszt valahogy el kell magáról távolítania. Volt ma minden: etetés, kapálás, főzés, takarítás... Ennyi minden alatt csak megizzad az ember lánya. No meg mosdás közben nem kerüli el tekintetét az ő szerelmének pőresége sem, így előszeretettel legelteti rajta a tekintetét a sunyi Gizurina.*
- Osztán sokat kell majd dógoznod? Azért néha csak tudunk majd együtt lenni, ugyi? Bár amennyi dolog itt a tanyán is van, biztoson nem lesz újdonság a sok munka.
2768. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-23 14:31:34
Üzenet elküldve: 2019-08-23 14:31:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Mégse búcsú//
*Elnézi a lánykát, ahogy az álmosan dörgöli a szemét és ásítozik.* ~Vajon látna minket valaki itt…~ *Fut át az agyán egy pillanatra a bűnös gondolat, amit el is hesseget gyorsan, mondván alig egy napja ismeri a lányt. Ráér kicsit később is ilyen gondolatokkal, főleg mivel Lyna az isteneket kezdi el emlegetni, ami egy kicsit azért ellenszenves érzéseket vált ki a mágusból.*
-Persze, Eeyr, biztosan ő vigyázza! *Erőltet egy mosolyt az arcára, mert megsérteni nem akarja kis útitársát.*
-Bizony, hogy bárányka! Mert te is ugyan olyan aranyos vagy mint ők, és legszívesebben egész nap csak simogatnálak és babusgatnálak, mint őket! *Erre minden rossz érzése eltűnik istenek ide vagy istenek oda. Lyna mosolya szebben ragyog minden fényes dolognál, amit eddig látott. Aztán hogy szavainak gyakorlatot is adjon, finoman megsimogatja a lányka haját és a felkarját amikor az iszik és elégedetten figyeli annak szája szélén a kis vízcseppeket addig, amíg le nem törli azokat a kis kenőjével. Persze a kérdés nagyon is jó, mert neki lenne egy kis dolga a közelben, de a kicsi lánykát is haza kell vinnie, szóval felteszi ő is a kérdést.*
-Hát, nekem a mágustoronyban lenne dolgom, itt van nem messze, de ráér, ha nagyon sietsz haza! *Tárja szét karjait.*
-Megígértem, hogy hazakísérlek, szóval a döntés a tiéd! *Azzal elkezdi simogatni a kecskéjét, aki odaballag hozzá egy kis kényeztetésre vágyva.*
-Na de gyere ide, hagy igazítsam meg a hajad! Olyan kis kócos lettél így reggelre! *Húzza oda finoman a derekát átkarolva fél karjával a lánykát és ülteti le maga elé, hogy kifésülhesse a rakoncátlan koronát.*
-Van benne gyakorlatom, ne aggódj, az enyémet is én fésülgetem! *Márpedig neki nagyon szép és hosszú haja van, amin látszik, hogy sok időt igényel.*
*Elnézi a lánykát, ahogy az álmosan dörgöli a szemét és ásítozik.* ~Vajon látna minket valaki itt…~ *Fut át az agyán egy pillanatra a bűnös gondolat, amit el is hesseget gyorsan, mondván alig egy napja ismeri a lányt. Ráér kicsit később is ilyen gondolatokkal, főleg mivel Lyna az isteneket kezdi el emlegetni, ami egy kicsit azért ellenszenves érzéseket vált ki a mágusból.*
-Persze, Eeyr, biztosan ő vigyázza! *Erőltet egy mosolyt az arcára, mert megsérteni nem akarja kis útitársát.*
-Bizony, hogy bárányka! Mert te is ugyan olyan aranyos vagy mint ők, és legszívesebben egész nap csak simogatnálak és babusgatnálak, mint őket! *Erre minden rossz érzése eltűnik istenek ide vagy istenek oda. Lyna mosolya szebben ragyog minden fényes dolognál, amit eddig látott. Aztán hogy szavainak gyakorlatot is adjon, finoman megsimogatja a lányka haját és a felkarját amikor az iszik és elégedetten figyeli annak szája szélén a kis vízcseppeket addig, amíg le nem törli azokat a kis kenőjével. Persze a kérdés nagyon is jó, mert neki lenne egy kis dolga a közelben, de a kicsi lánykát is haza kell vinnie, szóval felteszi ő is a kérdést.*
-Hát, nekem a mágustoronyban lenne dolgom, itt van nem messze, de ráér, ha nagyon sietsz haza! *Tárja szét karjait.*
-Megígértem, hogy hazakísérlek, szóval a döntés a tiéd! *Azzal elkezdi simogatni a kecskéjét, aki odaballag hozzá egy kis kényeztetésre vágyva.*
-Na de gyere ide, hagy igazítsam meg a hajad! Olyan kis kócos lettél így reggelre! *Húzza oda finoman a derekát átkarolva fél karjával a lánykát és ülteti le maga elé, hogy kifésülhesse a rakoncátlan koronát.*
-Van benne gyakorlatom, ne aggódj, az enyémet is én fésülgetem! *Márpedig neki nagyon szép és hosszú haja van, amin látszik, hogy sok időt igényel.*
2767. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-23 09:22:34
Üzenet elküldve: 2019-08-23 09:22:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Kajaszerző körúton, avagy jobb ma egy túzok...//
*Ahogy ismét kiér az útra, erőteljesen átporolja magát, hogy kiessen a ruháiból és a táskája apró részeiből, minden, ami nem odavaló. Nem igazán szeretne utazófelület lenni az ingovány apró állatai és mérges növényei számára, így alapos munkát végez. ~Ez, mióta itt jártam nem változott semmit. Merre is volt az a tábla? ~ Néz szét, hogy betájolja magát, aztán megpillant egy ismerős facsoportosulást és odabattyog. Onnan szerencsére pont rálátni a kereszteződésre, ami az emlékeiben is még igen elevenen él. Odasétál, azonban ott egy teljesen új problémával szembesül. Nincs tábla.*
-Meg mernék rá esküdni, hogy itt állt! *Topog a tábla vélt helyén és szemével vizslatja a környéket, majd ledobja a hátitáskát és úgy dönt, hogy jól átfésüli az aljnövényzetet, meg a búzatábla szélét is, mert bizonytalanra nem ad. A végén még rossz irányba indulna el, akkor meg talán napokig nem ütközik egyetlen nyamvadt fogadóba se. Ahogy ott kúszik a földön, mint aki épp meg akarja határozni, mikor ment el erre az utolsó szekér és azon mit szállítottak, valamint, hogy a tengelye már valószínű cserére szorul, odaszól neki egy hang.*
-Nyé! Mekkora pocok! *Majd hangos nevetés hallatszik. Amint felkapja a fejét megpillantja a tettest, egy kaszát a hátán cipelő, tízéves forma kölköt. ~Hogy nyelne el az ingovány! Adok én neked pockot vakarék! ~ Nyomja fel az ideget mindjárt a fejében a kis vakarcs, de néhány szippantás a nyugtató levegőből újra észhez téríti. ~Talán ő tudja, hova lett. ~ Nem is kertel, feláll és leporolja magát, hogy visszanyerhessen egy csöpp méltóságot magának.*
-Volt itt egy út jelző tábla még nemrég. Valami fogadót jelzett vagy települést. *Írja körül nagy vonalakban a dolgokat. A vakarék elgondolkozik egy pillanatra, aztán felel.*
-Gya! Hát amazt néha a szekörek elsodorják, oszt beösik a szántóba. De én mindent tudok, csak kérdöznie kell pocokkisasszon! *Úgy fest nagyon is mulattatja a kölköt a gnóm alakja, de talán főleg azért, mert körülbelül egymagasak. ~Ha nagyobb lennék nála, tuti nem merne ilyeneket mondani! ~ Aztán érkezik is a válasz.*
-Arra vagyon Arthenior a másik út meg a thargokhoz vezet, talán a Vaskorsó tavernát láthattad, mindjárt a fődek után gyün. De én a helyödben inkább a város felé araszónék, mert a thargok megsütik a pockukat vacsorára! *Hahotázik még egy sort, aztán csak legyint és továbbáll, bizonyára a dolga irányába viszi az útja. ~Legalább mondott valami hasznosat is. Ez a szerencséje. ~ Puffog magában, aztán rálép az útra, az pedig viszi, amerre fut.*
*Ahogy ismét kiér az útra, erőteljesen átporolja magát, hogy kiessen a ruháiból és a táskája apró részeiből, minden, ami nem odavaló. Nem igazán szeretne utazófelület lenni az ingovány apró állatai és mérges növényei számára, így alapos munkát végez. ~Ez, mióta itt jártam nem változott semmit. Merre is volt az a tábla? ~ Néz szét, hogy betájolja magát, aztán megpillant egy ismerős facsoportosulást és odabattyog. Onnan szerencsére pont rálátni a kereszteződésre, ami az emlékeiben is még igen elevenen él. Odasétál, azonban ott egy teljesen új problémával szembesül. Nincs tábla.*
-Meg mernék rá esküdni, hogy itt állt! *Topog a tábla vélt helyén és szemével vizslatja a környéket, majd ledobja a hátitáskát és úgy dönt, hogy jól átfésüli az aljnövényzetet, meg a búzatábla szélét is, mert bizonytalanra nem ad. A végén még rossz irányba indulna el, akkor meg talán napokig nem ütközik egyetlen nyamvadt fogadóba se. Ahogy ott kúszik a földön, mint aki épp meg akarja határozni, mikor ment el erre az utolsó szekér és azon mit szállítottak, valamint, hogy a tengelye már valószínű cserére szorul, odaszól neki egy hang.*
-Nyé! Mekkora pocok! *Majd hangos nevetés hallatszik. Amint felkapja a fejét megpillantja a tettest, egy kaszát a hátán cipelő, tízéves forma kölköt. ~Hogy nyelne el az ingovány! Adok én neked pockot vakarék! ~ Nyomja fel az ideget mindjárt a fejében a kis vakarcs, de néhány szippantás a nyugtató levegőből újra észhez téríti. ~Talán ő tudja, hova lett. ~ Nem is kertel, feláll és leporolja magát, hogy visszanyerhessen egy csöpp méltóságot magának.*
-Volt itt egy út jelző tábla még nemrég. Valami fogadót jelzett vagy települést. *Írja körül nagy vonalakban a dolgokat. A vakarék elgondolkozik egy pillanatra, aztán felel.*
-Gya! Hát amazt néha a szekörek elsodorják, oszt beösik a szántóba. De én mindent tudok, csak kérdöznie kell pocokkisasszon! *Úgy fest nagyon is mulattatja a kölköt a gnóm alakja, de talán főleg azért, mert körülbelül egymagasak. ~Ha nagyobb lennék nála, tuti nem merne ilyeneket mondani! ~ Aztán érkezik is a válasz.*
-Arra vagyon Arthenior a másik út meg a thargokhoz vezet, talán a Vaskorsó tavernát láthattad, mindjárt a fődek után gyün. De én a helyödben inkább a város felé araszónék, mert a thargok megsütik a pockukat vacsorára! *Hahotázik még egy sort, aztán csak legyint és továbbáll, bizonyára a dolga irányába viszi az útja. ~Legalább mondott valami hasznosat is. Ez a szerencséje. ~ Puffog magában, aztán rálép az útra, az pedig viszi, amerre fut.*
2766. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-22 21:58:24
Üzenet elküldve: 2019-08-22 21:58:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
*A perzselő homok havában jár az év. A betakarítások időszaka ez, így a szántóföldeken is nagyobb a nyüzsgés, mint általában. Forgolódnak a szekerek, tüsténkednek a gazdák. Ambroggio azért odabiccent, parolát int a melegben lengére gombolkodott szépasszonyokank, vizet hordó leánykáknak. A mogorva tekintetű atyáknak is jár azért egy komolyabb bólintás, hogy úriemberségét megtámogassa a kéjenc ficsúrság rá vetülő árnyékában. Egy nyájasabb ábrázat láttán meg is áll egy kis pihenőre. Határozott kézfogással üdvözli a gazdurat, méltatja a szépen rendben tartott parcellát és kedélyesen érdeklődik, milyen az idei termés, jól forog-e a gabona meg az egyéb háztáji portéka ára a piacon. Piperkőc modora mindig a helyzethez igazodik. Csipkés mandzsettái, tollas kalapja ellenére hamar megtalálja a hangot az egyszerűbb népekkel is. A finomkodó hanglejtés helyett orgánuma könnyedén idomul a parasztemberekéhez, ahogy a tartása is ennek megfelelően lesz amolyan szomszéd gazduramra hajazó. Minden első benyomás ellenére képes olyan érzetet kiváltani, mint akitől egyáltalán nem idegen a kétkezi munka. Már-már elképzelhető talajra nyájaskodja magát a kép, hogy az Intéző feltűri az ingujját és beáll a kaszálók közé. De ami a legkülönösebb, még hozzáértés feltételezése is megkapaszkodik a képzeten. Ez olyan dolog, ami sose fog kiderülni, hiszen Ambroggiot szólítják sürgető ügyei.
A piperkőc rókamosoly azért mindjárt visszakapaszkodik a képére, amikor az egy lovon utazó két hölgy elhalad mellettük. Tollas kalapjával cirádát kanyarítva hajol meg feléjük. Sajnos épp az ellenkező irányba igyekeznek, pedig nem bánt volna egy kis társaságot az út hátralévő felére. Bár a mélységi egy kissé túl szilaj vadmacskának tűnik elsőre, a kis félvért azért szívesen kiügyeskedné a pártfogásából.
Nyeregbe szállva int búcsút, s kíván jó munkát az aratóknak, aztán tovább indul a Kikötő felé.*
A piperkőc rókamosoly azért mindjárt visszakapaszkodik a képére, amikor az egy lovon utazó két hölgy elhalad mellettük. Tollas kalapjával cirádát kanyarítva hajol meg feléjük. Sajnos épp az ellenkező irányba igyekeznek, pedig nem bánt volna egy kis társaságot az út hátralévő felére. Bár a mélységi egy kissé túl szilaj vadmacskának tűnik elsőre, a kis félvért azért szívesen kiügyeskedné a pártfogásából.
Nyeregbe szállva int búcsút, s kíván jó munkát az aratóknak, aztán tovább indul a Kikötő felé.*
2765. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-22 21:58:17
Üzenet elküldve: 2019-08-22 21:58:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rövid ideig keresgél, úgy van pontosan, ahogy Gizurina mondta. A dézsa csupán a hálószoba után, az ajtónak támasztva, üresen. Nem okoz számára nehézséget előregurítani, ahogyan a megtöltése sem, így hamarosan már forróvíz gőzölög benne.*
- Meghalunk?! *Nevet fel munka közben, ő azért annyira nem találta válságosnak a helyzetet, mondjuk csak az ő anyja volt, Gizu meg nem ismerte, de legalább szépen végződött és nem történt gond. Gondolataiba egyetlen dolog zavar csak bele, hogy a lány oly határozottsággal vetkezik előtte, mintha mi sem lenne természetesebb. Garrikh persze fülig vörösödik, s hirtelen a pusziért kuncsorgó öregasszony jut neki eszébe, hisz már attól milyen zavarban volt.*
- Igen, foglak! *Nevet fel kényszeredetten, aztán csak odanéz, mert hát férfiból van. Gizurinát bizonyára egy falusi isten teremthette, mert pont olyan talpas és tenyeres, amilyennek lennie kell. Ahol kerekedni kell, ott kerekedik, ahol dúsnak kell lenni ott dús, szó mi róla Garrikhnak bizony nagyon tetszik a látvány, s olyannyira elmerül, hogy észre sem veszi mikor maga is vetkőzni kezd, minden gombot apránként. Fél lábon ugrálva dobja le a csizmát, a nadrágot, míg végül úgy nem áll ott, ahogyan a férfiak falusi istene meg nem teremtette. Napbarnítottan és cserzetten.*
- Jövök, szépségem, jök! *Egészen ellágyul ettől a romantikus légyottól, gyertyák körben, már csak valami bárd hiányzik, bár furán venné ki magát, ha itt kettejük pőresége alatt danolászna.*
- Ahhhh... *Ereszkedik be a vízbe, s azon nyomban el is terül, csak a feje látszik ki, lábai érintik a lányét.*
- No ezt sem gondoltam volna. *Kuncog.* Gizurina meg én, egy dézsában! *Füttyent egyet.* A Pinyben sajnos csak egy szobánk lesz, nem baj Gizu? *Kérdezi óvatosan, mert hát mégiscsak egy nagy házat hagynak itt parlagon.*
- De majd veszünk házat Artheniorban is, hogy legyen kettő, ez lesz a hétvégi, amaz meg a köznapi! *Lódít, bár félig-meddig komolyan gondolja, amit mond.*
- A porontyoknak nagy udvar kell. *Emelgeti meg szemöldökét.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rövid ideig keresgél, úgy van pontosan, ahogy Gizurina mondta. A dézsa csupán a hálószoba után, az ajtónak támasztva, üresen. Nem okoz számára nehézséget előregurítani, ahogyan a megtöltése sem, így hamarosan már forróvíz gőzölög benne.*
- Meghalunk?! *Nevet fel munka közben, ő azért annyira nem találta válságosnak a helyzetet, mondjuk csak az ő anyja volt, Gizu meg nem ismerte, de legalább szépen végződött és nem történt gond. Gondolataiba egyetlen dolog zavar csak bele, hogy a lány oly határozottsággal vetkezik előtte, mintha mi sem lenne természetesebb. Garrikh persze fülig vörösödik, s hirtelen a pusziért kuncsorgó öregasszony jut neki eszébe, hisz már attól milyen zavarban volt.*
- Igen, foglak! *Nevet fel kényszeredetten, aztán csak odanéz, mert hát férfiból van. Gizurinát bizonyára egy falusi isten teremthette, mert pont olyan talpas és tenyeres, amilyennek lennie kell. Ahol kerekedni kell, ott kerekedik, ahol dúsnak kell lenni ott dús, szó mi róla Garrikhnak bizony nagyon tetszik a látvány, s olyannyira elmerül, hogy észre sem veszi mikor maga is vetkőzni kezd, minden gombot apránként. Fél lábon ugrálva dobja le a csizmát, a nadrágot, míg végül úgy nem áll ott, ahogyan a férfiak falusi istene meg nem teremtette. Napbarnítottan és cserzetten.*
- Jövök, szépségem, jök! *Egészen ellágyul ettől a romantikus légyottól, gyertyák körben, már csak valami bárd hiányzik, bár furán venné ki magát, ha itt kettejük pőresége alatt danolászna.*
- Ahhhh... *Ereszkedik be a vízbe, s azon nyomban el is terül, csak a feje látszik ki, lábai érintik a lányét.*
- No ezt sem gondoltam volna. *Kuncog.* Gizurina meg én, egy dézsában! *Füttyent egyet.* A Pinyben sajnos csak egy szobánk lesz, nem baj Gizu? *Kérdezi óvatosan, mert hát mégiscsak egy nagy házat hagynak itt parlagon.*
- De majd veszünk házat Artheniorban is, hogy legyen kettő, ez lesz a hétvégi, amaz meg a köznapi! *Lódít, bár félig-meddig komolyan gondolja, amit mond.*
- A porontyoknak nagy udvar kell. *Emelgeti meg szemöldökét.*
2764. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-22 20:07:04
Üzenet elküldve: 2019-08-22 20:07:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Az Artheniorba vezető úton//
*Nem is tudja hirtelen, hogy az megnyugtató-e számára, hogy a mélységi izmai pont ugyan annyira szenvedni fognak a hirtelen kapott, hosszútávú igénybevételtől, mint a sajátjai. ~Bár, akkor mondhatjuk, hogy ahonnan mi jövünk, ott így szokás járni. ~ Kétségtelen, hogy ez a gondolat jobb kedvre deríti, el is mosolyodik, pedig már érzi, hogy veszett kényelmetlen kezd lenni a helyzet. Majd megfordul a fejében még valami.*
-Én ügyesen tudok ám masszírozni. *Böki ki, ha eddig ezt még a nő más forrásból nem hallotta volna.~Engem meg ő fog megmasszírozni… odalent? ~ Nem egy szégyenlős fajta, sőt, igazán büszke lehetne a kerek hátsójára, a zavart csak annyi okozza, hogy nem igazán van tisztában azzal, a mélységi miként áll az ilyen dolgokhoz. ~Végül is testőrnek lett felvéve, nem szobalánynak. ~ Viszont, amikor a nő a szoba dolgáról kezd el beszélni, nem kicsit gyorsan ugranak össze a szemöldökei és szorul el a torka egyetlen röpke pillanat erejéig. Majd vesz egy nagy levegőt és kifújja.*
-Igen, van saját szobád, az csak a tied, ne félj. Ha akarod így kizárhatod a külvilágot. *Súgja oda halkan a mélységi füléhez. Emlékszik rá, mikor neki először adatot meg a dolog. Elveszve és egyedül érezte magát. Addig mindig az anyjával és más lányokkal együtt aludt egy szobában, néha összekucorodva egy matracra. Mivel pedig jók voltak egymáshoz, mert ki lett volna velük az, ha ők nem, nem lehetett tehernek vagy zavaró tényezőnek nevezni a dolgot. Sőt, neki inkább azt kellett megszokni, hogy egyedül van egy hatalmas és sötét szobában a rengeteg sejtelmes árnnyal egyetemben.*
-Most viszont talán az lenne a célravezetőbb, ha egy szobában szállnánk meg, amint a városba érünk. *Nem tudja mennyi van még hátra az útból, de azt is elképzelhetőnek tartja, hogy az éjszakát azért még valahol az erdőben kell tölteniük, talán jobb is ha kicsit megpihentethetik a farizmaikat. Amint a mélységi a Vérkert történetére tér rá, a szájában valami furcsa, keserű íz kezd el terjengeni.*
-Vér… folyik… belőle? *Érzi, ahogy már csak a gondolattól is felfordul a gyomra, ezt a nő is hallaná, ha nem épp sebesen vágtáznának.*
-Értem, csóva, rengés… oltár… nincs virág. *Foglalja össze úgy, ahogy a gyomra be tudja venni, próbálva ezzel továbblépésre késztetni a nőt.*
-Tehát Ernussal nem azért mentetek oda, hogy… *Nem is fejezi be a mondatot, hiszen a Vérkert immár ismert fogalommá válik a tudatának egy sötét sikátorában, ahova ha fizetnének se tenné be a lábát, nemhogy enyelegni.*
-Nem fontos. *Legyintene ha tudna, de így inkább csak még kitartóbban kapaszkodik a másikba. Mikor a nő a szemére veti, hogy csak szeretné jobban megismerni, kicsit elszégyelli magát gyanakvó természete miatt. A szokatlan hobbi hallatán megcsillannak a szemei, bár ezt a nő nem láthatja, tiszta kíváncsiság lopja be magát a gondolatai közé, a csattanós végre pedig ő is felnevet.*
-Nem mondom, tudok titkot tartani. *Súgja oda, immár érezhetően más hangulatban.* -Mit szoktál sütni? Esetleg tortát is tudsz? *Furcsa lehet elsőre kíváncsiságának tárgya, de ha a mélységi tudná, hogy ő még olyat nem evett, biztos megértené a dolgot.* -Tánc! Igen. Azt nagyon szeretek, azonban itt most az a fontos, hogy minél jobban megismerjem a többieket, az is rengeteg energiát felőröl. Táncolni meg egyedül nem jó, vagy valakikkel együtt kell vagy valakinek, aki örömét leli a látványban. *Sejlik fel néhány régebbi emlék, hiszen voltak kifejezetten olyan vendégek, akik azt kedvelték, sőt kérték is tőle.*
-Csillag? Milyen szép név. Igen. Talán nem ártana. *Ha csak őt kérdezte volna a mélységi, az válaszolta volna, hogy kibírja, emlékezve a mottóra, de így, hogy a lónak sem ártana, mindjárt könnyebben veszi rá magát a dologra.*
*Nem is tudja hirtelen, hogy az megnyugtató-e számára, hogy a mélységi izmai pont ugyan annyira szenvedni fognak a hirtelen kapott, hosszútávú igénybevételtől, mint a sajátjai. ~Bár, akkor mondhatjuk, hogy ahonnan mi jövünk, ott így szokás járni. ~ Kétségtelen, hogy ez a gondolat jobb kedvre deríti, el is mosolyodik, pedig már érzi, hogy veszett kényelmetlen kezd lenni a helyzet. Majd megfordul a fejében még valami.*
-Én ügyesen tudok ám masszírozni. *Böki ki, ha eddig ezt még a nő más forrásból nem hallotta volna.~Engem meg ő fog megmasszírozni… odalent? ~ Nem egy szégyenlős fajta, sőt, igazán büszke lehetne a kerek hátsójára, a zavart csak annyi okozza, hogy nem igazán van tisztában azzal, a mélységi miként áll az ilyen dolgokhoz. ~Végül is testőrnek lett felvéve, nem szobalánynak. ~ Viszont, amikor a nő a szoba dolgáról kezd el beszélni, nem kicsit gyorsan ugranak össze a szemöldökei és szorul el a torka egyetlen röpke pillanat erejéig. Majd vesz egy nagy levegőt és kifújja.*
-Igen, van saját szobád, az csak a tied, ne félj. Ha akarod így kizárhatod a külvilágot. *Súgja oda halkan a mélységi füléhez. Emlékszik rá, mikor neki először adatot meg a dolog. Elveszve és egyedül érezte magát. Addig mindig az anyjával és más lányokkal együtt aludt egy szobában, néha összekucorodva egy matracra. Mivel pedig jók voltak egymáshoz, mert ki lett volna velük az, ha ők nem, nem lehetett tehernek vagy zavaró tényezőnek nevezni a dolgot. Sőt, neki inkább azt kellett megszokni, hogy egyedül van egy hatalmas és sötét szobában a rengeteg sejtelmes árnnyal egyetemben.*
-Most viszont talán az lenne a célravezetőbb, ha egy szobában szállnánk meg, amint a városba érünk. *Nem tudja mennyi van még hátra az útból, de azt is elképzelhetőnek tartja, hogy az éjszakát azért még valahol az erdőben kell tölteniük, talán jobb is ha kicsit megpihentethetik a farizmaikat. Amint a mélységi a Vérkert történetére tér rá, a szájában valami furcsa, keserű íz kezd el terjengeni.*
-Vér… folyik… belőle? *Érzi, ahogy már csak a gondolattól is felfordul a gyomra, ezt a nő is hallaná, ha nem épp sebesen vágtáznának.*
-Értem, csóva, rengés… oltár… nincs virág. *Foglalja össze úgy, ahogy a gyomra be tudja venni, próbálva ezzel továbblépésre késztetni a nőt.*
-Tehát Ernussal nem azért mentetek oda, hogy… *Nem is fejezi be a mondatot, hiszen a Vérkert immár ismert fogalommá válik a tudatának egy sötét sikátorában, ahova ha fizetnének se tenné be a lábát, nemhogy enyelegni.*
-Nem fontos. *Legyintene ha tudna, de így inkább csak még kitartóbban kapaszkodik a másikba. Mikor a nő a szemére veti, hogy csak szeretné jobban megismerni, kicsit elszégyelli magát gyanakvó természete miatt. A szokatlan hobbi hallatán megcsillannak a szemei, bár ezt a nő nem láthatja, tiszta kíváncsiság lopja be magát a gondolatai közé, a csattanós végre pedig ő is felnevet.*
-Nem mondom, tudok titkot tartani. *Súgja oda, immár érezhetően más hangulatban.* -Mit szoktál sütni? Esetleg tortát is tudsz? *Furcsa lehet elsőre kíváncsiságának tárgya, de ha a mélységi tudná, hogy ő még olyat nem evett, biztos megértené a dolgot.* -Tánc! Igen. Azt nagyon szeretek, azonban itt most az a fontos, hogy minél jobban megismerjem a többieket, az is rengeteg energiát felőröl. Táncolni meg egyedül nem jó, vagy valakikkel együtt kell vagy valakinek, aki örömét leli a látványban. *Sejlik fel néhány régebbi emlék, hiszen voltak kifejezetten olyan vendégek, akik azt kedvelték, sőt kérték is tőle.*
-Csillag? Milyen szép név. Igen. Talán nem ártana. *Ha csak őt kérdezte volna a mélységi, az válaszolta volna, hogy kibírja, emlékezve a mottóra, de így, hogy a lónak sem ártana, mindjárt könnyebben veszi rá magát a dologra.*
2763. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-22 19:37:52
Üzenet elküldve: 2019-08-22 19:37:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Az Artheniorba vezető úton//
-Mondjuk nekem, hisz veled együtt fogok szenvedni. Mint említettem évek óta nem lovagoltam, pláne nem ilyen hosszútávon. A kenőcs ahhoz kell, hogy gyorsabban ellazuljanak az izmok. Ezért fogjuk kimasszírozni a fájdalmat. Így senki nem fogja kiszúrni. Nem hiszem, hogy pihentetni kell miután kimasszíroztuk, éjszaka eleget fogsz még forgolódni miatta.
*A tetőn alvás nagyon sokkolta a lányt, pedig csak nem kell forgolódni alvás közben. Gyerekként hamart megtanulta, nem kevés véráldozat útján. Mady szavai további kacajra gerjesztik.*
-Nem a szükség vitt rá, csupán még nem szoktam meg azt, hogy saját szobám van. Amit én nyithatok és zárhatok. Pár nap, és elmúlik a dolog.
*A témán talán túlesünk, amikor a Vérkertre tér rá a figyelme.*
-Régen Tündérkertnek hívták, de pár sötét hívő megszentségtelenítette, egy véroltárral. Azóta azt a helyet a sötétség az enyészet, és a halál lengi be. Elég frászos hely, sokaknak. Na, virág az nincs csak egy hatalmas oltár, amiből vér folyik a mocsárba, ahol ki tudja, mik tanyáznak. Igen Ernussal tettünk egy rövid kiruccanást oda, mindenki más-más okból. De az a fénycsóva és földrengés majdnem keresztbe tett. De utána gyorsan visszatértünk.
*Amint gyorsítanak, Mady még kérdezne, de elharapja a kérdést, így arra később kell rákérdeznie. A hobbiját illető kérdésre először elég egyhangú választ kap. Amikor a pihenés és a hétköznapi dolgok kerülnek elő kérdőn néz a lányra.*
-Mert meg szeretnélek ismerni, barátkozom, legalább is remélhetőleg ezt teszem. De semmi sincs ami, olyan elfoglaltság, amihez nem társítod a Sellős életedet, csak azért csinálod, mert kedveled csinálni? Mint én a főzést és a sütést, de ha elmondod Zamminak vagy Ralasnak letagadom. Még a végén a konyhában kötök ki. Vagy mint az edzésem, esetleg a tánc?
*Útjuk lassan halad, még a ló sebességéhez mérten is. Mivel jól látható hogy lassan a ló is kezd fáradni, a város közelében majd kicsit sétálnak az úti céljuk felé, legalább is ezt tervezi, de még messze az út vége.*
-Szóllj ha pihenni, enni szeretnél akkor félre állunk Csillagal. Neki is jól esne talán egy kis pihenő.
-Mondjuk nekem, hisz veled együtt fogok szenvedni. Mint említettem évek óta nem lovagoltam, pláne nem ilyen hosszútávon. A kenőcs ahhoz kell, hogy gyorsabban ellazuljanak az izmok. Ezért fogjuk kimasszírozni a fájdalmat. Így senki nem fogja kiszúrni. Nem hiszem, hogy pihentetni kell miután kimasszíroztuk, éjszaka eleget fogsz még forgolódni miatta.
*A tetőn alvás nagyon sokkolta a lányt, pedig csak nem kell forgolódni alvás közben. Gyerekként hamart megtanulta, nem kevés véráldozat útján. Mady szavai további kacajra gerjesztik.*
-Nem a szükség vitt rá, csupán még nem szoktam meg azt, hogy saját szobám van. Amit én nyithatok és zárhatok. Pár nap, és elmúlik a dolog.
*A témán talán túlesünk, amikor a Vérkertre tér rá a figyelme.*
-Régen Tündérkertnek hívták, de pár sötét hívő megszentségtelenítette, egy véroltárral. Azóta azt a helyet a sötétség az enyészet, és a halál lengi be. Elég frászos hely, sokaknak. Na, virág az nincs csak egy hatalmas oltár, amiből vér folyik a mocsárba, ahol ki tudja, mik tanyáznak. Igen Ernussal tettünk egy rövid kiruccanást oda, mindenki más-más okból. De az a fénycsóva és földrengés majdnem keresztbe tett. De utána gyorsan visszatértünk.
*Amint gyorsítanak, Mady még kérdezne, de elharapja a kérdést, így arra később kell rákérdeznie. A hobbiját illető kérdésre először elég egyhangú választ kap. Amikor a pihenés és a hétköznapi dolgok kerülnek elő kérdőn néz a lányra.*
-Mert meg szeretnélek ismerni, barátkozom, legalább is remélhetőleg ezt teszem. De semmi sincs ami, olyan elfoglaltság, amihez nem társítod a Sellős életedet, csak azért csinálod, mert kedveled csinálni? Mint én a főzést és a sütést, de ha elmondod Zamminak vagy Ralasnak letagadom. Még a végén a konyhában kötök ki. Vagy mint az edzésem, esetleg a tánc?
*Útjuk lassan halad, még a ló sebességéhez mérten is. Mivel jól látható hogy lassan a ló is kezd fáradni, a város közelében majd kicsit sétálnak az úti céljuk felé, legalább is ezt tervezi, de még messze az út vége.*
-Szóllj ha pihenni, enni szeretnél akkor félre állunk Csillagal. Neki is jól esne talán egy kis pihenő.
2762. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-22 19:21:55
Üzenet elküldve: 2019-08-22 19:21:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Mézédes//
*A másik gonosz tréfája jól sikerült. Az elf tekintetéből süt a félelem ahogy hall a földkupaccá változó medvékről. Úgy tudja barnák úgyhogy tökéletesen elhiszi, hogy ilyen veszedelmes képességekkel bírna. Dren-nek is vannak különleges képességei, de ha felbukkan egy medve biztos szaladni fog. Talán akkor is ha csak meglátja a medve által megdézsmált dinnyeföldet. Mondjuk nem tudja milyen a medveharapás. Lehet, hogy egyben bekap egy egész dinnyét. Vagy kettőt! Még a gondolattól is el akar ájulni. Hevesen néhány kört felrajzol a mellkasa fölé, hogy az égiek vigyázzanak rájuk. Például Teysus.*
*A másik gonosz tréfája jól sikerült. Az elf tekintetéből süt a félelem ahogy hall a földkupaccá változó medvékről. Úgy tudja barnák úgyhogy tökéletesen elhiszi, hogy ilyen veszedelmes képességekkel bírna. Dren-nek is vannak különleges képességei, de ha felbukkan egy medve biztos szaladni fog. Talán akkor is ha csak meglátja a medve által megdézsmált dinnyeföldet. Mondjuk nem tudja milyen a medveharapás. Lehet, hogy egyben bekap egy egész dinnyét. Vagy kettőt! Még a gondolattól is el akar ájulni. Hevesen néhány kört felrajzol a mellkasa fölé, hogy az égiek vigyázzanak rájuk. Például Teysus.*
2761. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-22 19:04:25
Üzenet elküldve: 2019-08-22 19:04:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Mézédes//
*Észleli az elf ijedt hozzáállását a természet szőrös fenevadjához, így próbál még egy lapáttal rátenni, csupán a móka kedvéért.*
-A városban azt beszélik, hogy ha elfekszik a földön, miután jól belakmározott a dinnyékből, akkor jobban hasonlít egy földkupacra, mint a földkupac maga. *Mondja nagy mesélői tudását bevetve, közben besétál a fák közé és halk léptekkel tart az utolsó fáig, ahol aztán leguggolva a tövéhez, szétnyitja a bokrot, hogy szemügyre vegye a házat, az istállót és a környéket. ~Merre tudnánk a legészrevétlenebbül elsurranni? ~*
-Szóval, ha valami puhára tapintasz itt az erdőben, én a helyedben gyorsabban szaladnék, mint ahogy a lábad bírja, mert ki tudja mikor evett utoljára. *Ejti még el suttogva, jót mosolyogva maga elé, közben figyeli az épületek környéki mozgást.*
A hozzászólás írója (YIlanda Hyths) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.22 19:18:00
*Észleli az elf ijedt hozzáállását a természet szőrös fenevadjához, így próbál még egy lapáttal rátenni, csupán a móka kedvéért.*
-A városban azt beszélik, hogy ha elfekszik a földön, miután jól belakmározott a dinnyékből, akkor jobban hasonlít egy földkupacra, mint a földkupac maga. *Mondja nagy mesélői tudását bevetve, közben besétál a fák közé és halk léptekkel tart az utolsó fáig, ahol aztán leguggolva a tövéhez, szétnyitja a bokrot, hogy szemügyre vegye a házat, az istállót és a környéket. ~Merre tudnánk a legészrevétlenebbül elsurranni? ~*
-Szóval, ha valami puhára tapintasz itt az erdőben, én a helyedben gyorsabban szaladnék, mint ahogy a lábad bírja, mert ki tudja mikor evett utoljára. *Ejti még el suttogva, jót mosolyogva maga elé, közben figyeli az épületek környéki mozgást.*
A hozzászólás írója (YIlanda Hyths) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.22 19:18:00
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4712-4731