Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 140 (2781. - 2800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4704-4723
2800. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-09-01 18:50:06
Üzenet elküldve: 2019-09-01 18:50:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Akadályverseny//
//2. forduló//
//Pycta - irbisz, utolsó kör//
*Nem tudja pontosan miért, de a szavak, az érintés és a varázs összességében megteszi a hatását és Vinni ajkai mosolyra görbülnek végül. Nem kívánta ő átverni a tündért, minden szava, amelyet kimondott, igaz volt. Tanult az életéből, tanult a boldogságból és tanult a hibáiból. Nem mondaná magát bölcsnek, de az az élet, amelyet leélt és amely vár még rá, egyszerre szomorú és boldog. Ha ebből az élettapasztalatból sikerült átadnia Vinninek és segíteni, hogy rátaláljon a boldogságára, akkor már mindketten győztek.
Vinni végül megmutatja neki a helyes utat és az erdőmélyi elf irbisz alakjában köszöni meg neki az útbaigazítást és már fut is hosszú ugrásokkal, hogy beérje a közben előnyre szert tevő Valuryent.
Amikor odaér Uribohoz, kissé szomorúan tapasztalja, hogy az elf már nincs ott. Meglehet, ezen az akadályon is túljutott.
Alakja, amelyben irbiszként tevékenykedik, olykor megremeg, jelezve, hogy talán lassan lejár a varázs, így gyorsan cselekednie kell, hogy ne maradjon le nagyon. Két ugrással Uribo előtt landol, majd amolyan macskásan ráfúj Bestére, orrnyergén redőkbe gyűrűzik a bőr, kivillantja fogait, hátát görbíti, hogy minél nagyobbnak tűnjön. Egyértelműen az a célja, hogy lenyűgözze Dostért. Ha sikerül, mivel egy irbisz termete vetekedhet egy kutyáéval, el is ijesztheti Bestét.*
- Ezt figyeld! *Nyávogja a macskának cinkosan, majd mancsával Bestére mutat. Ha varázslata sikerül, akkor célpontja, a kutya, hamarosan szúnyogfelhőbe kerül és a kis vérszívók, ha ártani nem is tudnak neki, de biztosan megkeserítik az életét. Nem szeretne ártani szegény állatnak, de pár szúnyogcsípéstől biztosan nem lesz nagy baja, ő viszont talán megtudja a helyes utat.
Ha sikerül a varázslata vagy sikerült elijesztenie korábbi ténykedésével a kutyát, akkor elégedetten fordul Dostér felé.*
- Testvér, megmutatod a helyes utat? *Kérdi és hangja lassan visszatér, de még eléggé macskaszerű, hogy talán megtudja a helyes választ.
Ha egyik sem sikerül, reméli, hogy legalább faji rokonsága miatt sikerül továbbhaladnia a jó úton.*
Pycta del Ventus megpróbált varázsolni egy Szúnyoghadsereg nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
//Tündérvarázs//
//Akadályverseny//
//2. forduló//
//Pycta - irbisz, utolsó kör//
*Nem tudja pontosan miért, de a szavak, az érintés és a varázs összességében megteszi a hatását és Vinni ajkai mosolyra görbülnek végül. Nem kívánta ő átverni a tündért, minden szava, amelyet kimondott, igaz volt. Tanult az életéből, tanult a boldogságból és tanult a hibáiból. Nem mondaná magát bölcsnek, de az az élet, amelyet leélt és amely vár még rá, egyszerre szomorú és boldog. Ha ebből az élettapasztalatból sikerült átadnia Vinninek és segíteni, hogy rátaláljon a boldogságára, akkor már mindketten győztek.
Vinni végül megmutatja neki a helyes utat és az erdőmélyi elf irbisz alakjában köszöni meg neki az útbaigazítást és már fut is hosszú ugrásokkal, hogy beérje a közben előnyre szert tevő Valuryent.
Amikor odaér Uribohoz, kissé szomorúan tapasztalja, hogy az elf már nincs ott. Meglehet, ezen az akadályon is túljutott.
Alakja, amelyben irbiszként tevékenykedik, olykor megremeg, jelezve, hogy talán lassan lejár a varázs, így gyorsan cselekednie kell, hogy ne maradjon le nagyon. Két ugrással Uribo előtt landol, majd amolyan macskásan ráfúj Bestére, orrnyergén redőkbe gyűrűzik a bőr, kivillantja fogait, hátát görbíti, hogy minél nagyobbnak tűnjön. Egyértelműen az a célja, hogy lenyűgözze Dostért. Ha sikerül, mivel egy irbisz termete vetekedhet egy kutyáéval, el is ijesztheti Bestét.*
- Ezt figyeld! *Nyávogja a macskának cinkosan, majd mancsával Bestére mutat. Ha varázslata sikerül, akkor célpontja, a kutya, hamarosan szúnyogfelhőbe kerül és a kis vérszívók, ha ártani nem is tudnak neki, de biztosan megkeserítik az életét. Nem szeretne ártani szegény állatnak, de pár szúnyogcsípéstől biztosan nem lesz nagy baja, ő viszont talán megtudja a helyes utat.
Ha sikerül a varázslata vagy sikerült elijesztenie korábbi ténykedésével a kutyát, akkor elégedetten fordul Dostér felé.*
- Testvér, megmutatod a helyes utat? *Kérdi és hangja lassan visszatér, de még eléggé macskaszerű, hogy talán megtudja a helyes választ.
Ha egyik sem sikerül, reméli, hogy legalább faji rokonsága miatt sikerül továbbhaladnia a jó úton.*
Pycta del Ventus megpróbált varázsolni egy Szúnyoghadsereg nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
2799. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-09-01 15:31:33
Üzenet elküldve: 2019-09-01 15:31:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
*Az est úgy telik, ahogy házasulandó felek között kell, hogy teljen. Szépen és gyorsan, mint, amikor elszaladnak a pillanatok. Az utolsó perceket is kihasználják, s mikor már lassan a dézsa vize kihűl, a hálóba veszi az irányt, tisztán és üdén, csak kissé fáradtan. Az izgalmak kölcsönösek, s Garrikhot sem érte kevésbé, mint Gizurinát, s mi minden van még hátra. Előre örvend emiatt, persze, lehet, hogy ritkábban találkoznak majd, de a lány sem unatkozik, lesz dolga bőséggel. Elhelyezkedik az ágyban, majd elfújja éjjeliszekrényén a gyertyát, a lányt, mikor mellételepszik átkarolja.*
- Én is téged, kedvesem. *Búgja vissza, s az immár kevésbé cserepes ajkakra nyom egy csókot.* Jó éjszakát. *Rövidesen elalszik.*
//Másnap reggel//
*Frissen és üdén ébred, nem tudja, vajon a leány is fent van e már. Ha nem, nem költi fel, ha igen, hát megy utána, mindenesetre szépen felöltözködik, dolmányát is felveszi, aztán csizmáját is letakarítja, ha már új, legalább legyen fényes. A szekéren gondolkodik, s, ha Gizurina is ébren van, inna egyet reggel, mint vidéken szokás.*
- Jó reggelt, galambom! *Mosolyog a lányra.* Jól aludtál? *Kérdezi kedvesen, s, ha teheti bele is csippent a lány fenekébe.* Gondolkodtam a szekéren. A szomszéd szegény, mint a templom egere, pont örülni fog annak, hogy fizetek azért, hogy állataim gondozza. *Vakarja meg állát.*
- Gyalogosan kellene mennünk, de pár óra alatt megjárjuk kedvesem, bár elhoztam volna kordét! *Sóhajtva legyint, akkor húzhatta volna a lányt, mint korábban.*
- Átmegyek a szomszédhoz, addig készülődj össze, kérlek. *Mondja, miután ittak egyet.*
*Az est úgy telik, ahogy házasulandó felek között kell, hogy teljen. Szépen és gyorsan, mint, amikor elszaladnak a pillanatok. Az utolsó perceket is kihasználják, s mikor már lassan a dézsa vize kihűl, a hálóba veszi az irányt, tisztán és üdén, csak kissé fáradtan. Az izgalmak kölcsönösek, s Garrikhot sem érte kevésbé, mint Gizurinát, s mi minden van még hátra. Előre örvend emiatt, persze, lehet, hogy ritkábban találkoznak majd, de a lány sem unatkozik, lesz dolga bőséggel. Elhelyezkedik az ágyban, majd elfújja éjjeliszekrényén a gyertyát, a lányt, mikor mellételepszik átkarolja.*
- Én is téged, kedvesem. *Búgja vissza, s az immár kevésbé cserepes ajkakra nyom egy csókot.* Jó éjszakát. *Rövidesen elalszik.*
//Másnap reggel//
*Frissen és üdén ébred, nem tudja, vajon a leány is fent van e már. Ha nem, nem költi fel, ha igen, hát megy utána, mindenesetre szépen felöltözködik, dolmányát is felveszi, aztán csizmáját is letakarítja, ha már új, legalább legyen fényes. A szekéren gondolkodik, s, ha Gizurina is ébren van, inna egyet reggel, mint vidéken szokás.*
- Jó reggelt, galambom! *Mosolyog a lányra.* Jól aludtál? *Kérdezi kedvesen, s, ha teheti bele is csippent a lány fenekébe.* Gondolkodtam a szekéren. A szomszéd szegény, mint a templom egere, pont örülni fog annak, hogy fizetek azért, hogy állataim gondozza. *Vakarja meg állát.*
- Gyalogosan kellene mennünk, de pár óra alatt megjárjuk kedvesem, bár elhoztam volna kordét! *Sóhajtva legyint, akkor húzhatta volna a lányt, mint korábban.*
- Átmegyek a szomszédhoz, addig készülődj össze, kérlek. *Mondja, miután ittak egyet.*
2798. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-09-01 13:36:56
Üzenet elküldve: 2019-09-01 13:36:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Lelkes nézők//
- Ez legalább működik! *mondja Isqeha a süti eltüntetős varázslatra, ami remekül sikerül mind a kettejüknek.*
- Na jó, akkor mégsem áztatom be őket. *mondja engedékenyen Nixomia megjegyzésére arra vonatkozóan, hogy azért a jó kis puncs ízének lehet kárára válna a tündéráztatás.*
- De csak mert ilyen finom sütit készítenek, csak azért.
- Hát otthagyták azt a ligetet a Kikötőben. A régi Tündérkertet. Onnan költöztek ide, Kulkatarurba. Mert, azt mondják, a sötét isten vert ott tanyát, odalenn délen. És már nem is úgy hívják a helyet. Hanem Vérkertnek. *mondja el, amit tud a dologról, de sokkal többet nincs kedve róla beszélni.
Olyan vidám itt ez a nyáresti mulatság, még ha lassan a végéhez közeledik is.*
- Ez itt miféle síp? *kérdezi meg hirtelen egy apró sípot kézbe véve az asztalkán sorakozó faragott holmik gazdájától, egy fiatal tündértől, kíváncsian várva a válaszra. Amikor meghallja azt, kis gondolkodás után (bár erősen drágállja az árat), de előhalássza a kért 398 aranyat, és átadja neki (Mesélő (Hádész).
*
- Azt hiszem, lassan csendesül a forgatag. *mondja kicsivel később, mert ahogy körülnéz, azt látja, hogy egyre kevesebben vannak már körülöttük a vásári forgatagban, a színpad, a puncsosbódék meg a szekerek környékén is.*
- Lassan végéhez közeledik a mulatság.
- Figyelj csak, Nixomia! *mondja, mert valahogy nem szeretné szem elől veszíteni teljesen a szép lovaglányt.*
- Ha Artheniorban jársz mostanában, keress meg! Megtalálsz a kalapos Svir kúriájánál, a romváros szélén.
- Kérdezősködj, valaki majd biztosan útbaigazít! Ha épp nem vagyok ott, akkor hagyhatsz üzenetet is. Na, rendben van? *mondja reménykedőn Nixomiának, mert azzal tisztában van, hogy a lány, ahogy elmondta, még biztosan sokfelé fog vándorolni Lanawin földjén, őt nincs hol keresse, ha elválnak most az útjaik.*
//Tündérvarázs//
//Lelkes nézők//
- Ez legalább működik! *mondja Isqeha a süti eltüntetős varázslatra, ami remekül sikerül mind a kettejüknek.*
- Na jó, akkor mégsem áztatom be őket. *mondja engedékenyen Nixomia megjegyzésére arra vonatkozóan, hogy azért a jó kis puncs ízének lehet kárára válna a tündéráztatás.*
- De csak mert ilyen finom sütit készítenek, csak azért.
- Hát otthagyták azt a ligetet a Kikötőben. A régi Tündérkertet. Onnan költöztek ide, Kulkatarurba. Mert, azt mondják, a sötét isten vert ott tanyát, odalenn délen. És már nem is úgy hívják a helyet. Hanem Vérkertnek. *mondja el, amit tud a dologról, de sokkal többet nincs kedve róla beszélni.
Olyan vidám itt ez a nyáresti mulatság, még ha lassan a végéhez közeledik is.*
- Ez itt miféle síp? *kérdezi meg hirtelen egy apró sípot kézbe véve az asztalkán sorakozó faragott holmik gazdájától, egy fiatal tündértől, kíváncsian várva a válaszra. Amikor meghallja azt, kis gondolkodás után (bár erősen drágállja az árat), de előhalássza a kért 398 aranyat, és átadja neki (Mesélő (Hádész).
*- Azt hiszem, lassan csendesül a forgatag. *mondja kicsivel később, mert ahogy körülnéz, azt látja, hogy egyre kevesebben vannak már körülöttük a vásári forgatagban, a színpad, a puncsosbódék meg a szekerek környékén is.*
- Lassan végéhez közeledik a mulatság.
- Figyelj csak, Nixomia! *mondja, mert valahogy nem szeretné szem elől veszíteni teljesen a szép lovaglányt.*
- Ha Artheniorban jársz mostanában, keress meg! Megtalálsz a kalapos Svir kúriájánál, a romváros szélén.
- Kérdezősködj, valaki majd biztosan útbaigazít! Ha épp nem vagyok ott, akkor hagyhatsz üzenetet is. Na, rendben van? *mondja reménykedőn Nixomiának, mert azzal tisztában van, hogy a lány, ahogy elmondta, még biztosan sokfelé fog vándorolni Lanawin földjén, őt nincs hol keresse, ha elválnak most az útjaik.*
2797. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-09-01 10:56:32
Üzenet elküldve: 2019-09-01 10:56:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Akadályverseny//
//2. forduló//
//Pycta - irbisz, utolsó kör//
*Mindenki a maga módján igyekszik helytállni, s van, akinek sikerül, van, akinek nem. A tündérlabirintus fejtörői sokszor furfangosak, sokszor egyértelműek, sajnos nem lehet eldönteni, hogy vajon csupán faramucin megfogalmazott versikéről, vagy valódi kihívásról van szó. Az is akadály, hogy varászlatos módon mindenki ugyanazzal az akadállyal szembesül, s megoldást előre nem láthat, ez nem csoda, hiszen a később érkezőknek, egyszerűbb dolga lenne, ami viszont nem cél.*
//Pycta//
*Hamarosan érezheti, hogy sárgás szín bundája megremeg és olykor-olykor elhomályosul, szellemképként kezd megjelenni keze és lába, ami időnként feltűnik, majd elhomályosul. Gyengül a varázs, s hamarosan ismét elf alakjában tetszeleghet. Erős motivációja, hősszerepe már eltűnőben van, így szokványos szerzetként folytathatja a versenyt, persze a dialógus még nagymacska képében zajlik. Inni inkább távolabb áll, hogy ne kínozza tüsszögés, így ugyan segíteni nem fog, de legalább akadályozni sem. Vinni érdeklődve figyel, s tapsikolva mosolyog, mikor az irbisz hirtelen megérinti, kíváncsi szemekkel hallgatja a boldogság kereséséről való értekezést. Ennek különösebb hatása nem lenne, de szerencsére a sikeres varázslatnak nyomatékot ad mondanivalójának. Binni csak nevet és nevet, de Vinni is lassan hozzá csatlakozik, nem lehet tudni, hogy a puha irbisz érintés, vagy a morogva, prüszkölve kiadott hangok, a mondandó, vagy csupán a varázslat, de így összetéve hatásosnak tűnik, mert a lány keze megmutatja a helyes utat, Pycta haladhat tovább a másik hármas felé. Az elf, lehet nem is tudja, de valójában a lány jókedvét megtalálta, hiszen Vinni arcára mosoly ül.*
//Rolgen//
*Most sem hazudtolja meg magát, s a barbár ember agresszivitásával közeledik, Beste már távolról morogva fogadja, s félreteszi gyűlölködését Dostérral, hogy figyelmét immár Rolgen felé fordítsa. Uribó szemöldöke a magasba ugrik, miközben pont a macskát próbálja lábbal elválasztani a kutyától, kissé megkönnyebbülten veszi tudomásul, hogy a kutya immár másfelé fordul.*
- Óvatosan ember, hát megharapja, héj! *Kiált fel ijedten, megugrik Beste felé, de egyéb egyelőre nem történik, csupán a kutya kezd nagyobb acsarkodásba, Uribó alig tudja visszatartani.*
- Az istenekre, inkább menjen el balra, mielőtt még baj történik! *Ordít fel, remegő lábakkal, s a hatalmas kutya szinte maga után húzza. Hogy Rolgen a jó irányt hallja-e vagy sem, nem lehet tudni. Kérdés, hogy az agresszivitás minden esetben célt ér-e, vagy inkább mással kellene próbálkozni? A jobb és előre irányt elfoglalja a három állat, előre lassan összeszűkül, jobbra nem látni semmit, ahogy balra sem, de a kiáltott irány gyanúsan nem a megfelelő megoldás. Vagy pont az lenne megfelelő, mely előtt nem áll senki?*
//Valuryen//
*A három kis tündér, illetve legalábbis Vinni, bájosan integet a távozó után, s Valuryen is hamarosan az acsarkodó kutya, a fújó macska és az ember előtt találja magát. Nem kell csalódnia, Bestét úgy felhergeli, hogy nyála frecseg összevissza, gazdája ijedten markolja a pórázt, a macska csak érdeklődve figyel.*
- Hagyja abba! Hát megharapja!! Beste vissza! *Üvölti Uribó, persze a kutya nem különösebben hallgat rá, ahogyan eddig sem tette, azonban Dostér nagy macskaszemeit Valuryenre függeszti és érdeklődve hallgatja. Halk nyávogás közepette a hangosan ugató kutyára néz, majd vissza a férfire. Bajsza alatt, mintha gúnyos mosoly villanna, s egyetértőleg bólint, majd a helyes irányt megmutatja. Hogy melyiket, azt csak Valuryen tudja, de azon végighaladva egy nagyobb tisztásra ér, s szinte azonnal fényárban lehet része. A tisztás közepén, apró emelvényen, egy hagyományos méretű serleg, semmi különleges nincs benne, hacsak nem vesszük figyelembe azt a tényt, hogy szívderítő dallamot játszik. A serleg mellett az öreg várja, karba font kézzel, türelmesen.*
- Ím hát, te lettél az első, ebben a körben, barátom, gratulálok! Vedd át szerény ajándékod a győzelemért! Egy kupa, vagy serleg, ha úgy tetszik, vedd el, s tedd el! Különleges tárgy, hát vigyázz rá, továbbadni csak egyszer tudod, ha akarod, addig viszont megszínesítheti napod. Ülj le mellé, s csak kérj, szomorú dallamot, vagy vidámat, szórakoztat, hallgathatod, vagy nyűgözd le vele egy barátod!. *Mosolyogva félreáll, s a többieket várja.*
//Vieljana//
*Tündéri tündér, kedves szavakkal, nem vitás. Nem hazudtolja meg magát, ismét próbálkozik.*
- Kit érdekel! *Fortyan fel Inni, esze ágában sincs a kedves körbe csatlakozni, Binni csak nevet ezen is, bár az ő szemében azért csillan némi egyetértés.*
- Kedves tőled, hát beszélgessünk, velük sajnos nem tudok! *Csóválja meg szomorúan fejét Vinni, majd leül, s maga mellé mutat helyet Vieljanának.*
- Kedves vagy. *Sóhajt fel.* Valaha vidám voltam, de jókedvem elveszítettem. *Néz reménykedve Binnire, aki nem átall egy viccet azonnal mesélni. Ha Vieljana felkacag, Vinni követi, még Inni is mogorván elmosolyodik. Az irány immár tudott, s Vieljana továbbhaladhat. Kérdés persze, hogy időben-e?*
//Mindenki//
*Az utolsó hármas fej, fej mellett haladva éri el a labirintus végső akadályát. Mindhárman mondhatnak megoldást, s a legkreatívabb jut tovább, lévén, hogy több megoldás is lehetséges. Közben Valuryen immár pihenhet, vagy kipróbálhatja serlegét is.*
//Tündérvarázs//
//Akadályverseny//
//2. forduló//
//Pycta - irbisz, utolsó kör//
*Mindenki a maga módján igyekszik helytállni, s van, akinek sikerül, van, akinek nem. A tündérlabirintus fejtörői sokszor furfangosak, sokszor egyértelműek, sajnos nem lehet eldönteni, hogy vajon csupán faramucin megfogalmazott versikéről, vagy valódi kihívásról van szó. Az is akadály, hogy varászlatos módon mindenki ugyanazzal az akadállyal szembesül, s megoldást előre nem láthat, ez nem csoda, hiszen a később érkezőknek, egyszerűbb dolga lenne, ami viszont nem cél.*
//Pycta//
*Hamarosan érezheti, hogy sárgás szín bundája megremeg és olykor-olykor elhomályosul, szellemképként kezd megjelenni keze és lába, ami időnként feltűnik, majd elhomályosul. Gyengül a varázs, s hamarosan ismét elf alakjában tetszeleghet. Erős motivációja, hősszerepe már eltűnőben van, így szokványos szerzetként folytathatja a versenyt, persze a dialógus még nagymacska képében zajlik. Inni inkább távolabb áll, hogy ne kínozza tüsszögés, így ugyan segíteni nem fog, de legalább akadályozni sem. Vinni érdeklődve figyel, s tapsikolva mosolyog, mikor az irbisz hirtelen megérinti, kíváncsi szemekkel hallgatja a boldogság kereséséről való értekezést. Ennek különösebb hatása nem lenne, de szerencsére a sikeres varázslatnak nyomatékot ad mondanivalójának. Binni csak nevet és nevet, de Vinni is lassan hozzá csatlakozik, nem lehet tudni, hogy a puha irbisz érintés, vagy a morogva, prüszkölve kiadott hangok, a mondandó, vagy csupán a varázslat, de így összetéve hatásosnak tűnik, mert a lány keze megmutatja a helyes utat, Pycta haladhat tovább a másik hármas felé. Az elf, lehet nem is tudja, de valójában a lány jókedvét megtalálta, hiszen Vinni arcára mosoly ül.*
//Rolgen//
*Most sem hazudtolja meg magát, s a barbár ember agresszivitásával közeledik, Beste már távolról morogva fogadja, s félreteszi gyűlölködését Dostérral, hogy figyelmét immár Rolgen felé fordítsa. Uribó szemöldöke a magasba ugrik, miközben pont a macskát próbálja lábbal elválasztani a kutyától, kissé megkönnyebbülten veszi tudomásul, hogy a kutya immár másfelé fordul.*
- Óvatosan ember, hát megharapja, héj! *Kiált fel ijedten, megugrik Beste felé, de egyéb egyelőre nem történik, csupán a kutya kezd nagyobb acsarkodásba, Uribó alig tudja visszatartani.*
- Az istenekre, inkább menjen el balra, mielőtt még baj történik! *Ordít fel, remegő lábakkal, s a hatalmas kutya szinte maga után húzza. Hogy Rolgen a jó irányt hallja-e vagy sem, nem lehet tudni. Kérdés, hogy az agresszivitás minden esetben célt ér-e, vagy inkább mással kellene próbálkozni? A jobb és előre irányt elfoglalja a három állat, előre lassan összeszűkül, jobbra nem látni semmit, ahogy balra sem, de a kiáltott irány gyanúsan nem a megfelelő megoldás. Vagy pont az lenne megfelelő, mely előtt nem áll senki?*
//Valuryen//
*A három kis tündér, illetve legalábbis Vinni, bájosan integet a távozó után, s Valuryen is hamarosan az acsarkodó kutya, a fújó macska és az ember előtt találja magát. Nem kell csalódnia, Bestét úgy felhergeli, hogy nyála frecseg összevissza, gazdája ijedten markolja a pórázt, a macska csak érdeklődve figyel.*
- Hagyja abba! Hát megharapja!! Beste vissza! *Üvölti Uribó, persze a kutya nem különösebben hallgat rá, ahogyan eddig sem tette, azonban Dostér nagy macskaszemeit Valuryenre függeszti és érdeklődve hallgatja. Halk nyávogás közepette a hangosan ugató kutyára néz, majd vissza a férfire. Bajsza alatt, mintha gúnyos mosoly villanna, s egyetértőleg bólint, majd a helyes irányt megmutatja. Hogy melyiket, azt csak Valuryen tudja, de azon végighaladva egy nagyobb tisztásra ér, s szinte azonnal fényárban lehet része. A tisztás közepén, apró emelvényen, egy hagyományos méretű serleg, semmi különleges nincs benne, hacsak nem vesszük figyelembe azt a tényt, hogy szívderítő dallamot játszik. A serleg mellett az öreg várja, karba font kézzel, türelmesen.*
- Ím hát, te lettél az első, ebben a körben, barátom, gratulálok! Vedd át szerény ajándékod a győzelemért! Egy kupa, vagy serleg, ha úgy tetszik, vedd el, s tedd el! Különleges tárgy, hát vigyázz rá, továbbadni csak egyszer tudod, ha akarod, addig viszont megszínesítheti napod. Ülj le mellé, s csak kérj, szomorú dallamot, vagy vidámat, szórakoztat, hallgathatod, vagy nyűgözd le vele egy barátod!. *Mosolyogva félreáll, s a többieket várja.*
//Vieljana//
*Tündéri tündér, kedves szavakkal, nem vitás. Nem hazudtolja meg magát, ismét próbálkozik.*
- Kit érdekel! *Fortyan fel Inni, esze ágában sincs a kedves körbe csatlakozni, Binni csak nevet ezen is, bár az ő szemében azért csillan némi egyetértés.*
- Kedves tőled, hát beszélgessünk, velük sajnos nem tudok! *Csóválja meg szomorúan fejét Vinni, majd leül, s maga mellé mutat helyet Vieljanának.*
- Kedves vagy. *Sóhajt fel.* Valaha vidám voltam, de jókedvem elveszítettem. *Néz reménykedve Binnire, aki nem átall egy viccet azonnal mesélni. Ha Vieljana felkacag, Vinni követi, még Inni is mogorván elmosolyodik. Az irány immár tudott, s Vieljana továbbhaladhat. Kérdés persze, hogy időben-e?*
//Mindenki//
*Az utolsó hármas fej, fej mellett haladva éri el a labirintus végső akadályát. Mindhárman mondhatnak megoldást, s a legkreatívabb jut tovább, lévén, hogy több megoldás is lehetséges. Közben Valuryen immár pihenhet, vagy kipróbálhatja serlegét is.*
2796. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-09-01 07:39:55
Üzenet elküldve: 2019-09-01 07:39:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Improvizáció//
*Nyugalom költözik a szívébe, mikor a záró jelenet előtt leváltják. Nem ért a színészethez, de a férfi, meg ő maradtak volna, és az bepróbálkozott volna az imént előadott dologgal, ő a száját törölgetve köpködött volna, míg színésztársa a hangyák vonulását tanulmányozta volna a színpad talapzatán. ˜Mi a baja ezeknek? ˜ Nem igazán konyít ehhez a szakmához, de a vége igen meggyőzőre sikerül szerény véleménye szerint, még oldalra is dönti a fejét, hogy jobban lássa, amit művelnek. ˜De, hogy még a közönség is komálja! Mondjuk én egy bunyónak jobban örültem volna, de nem konyítok a nagyérdemű ízléséhez.˜ Majd érkezik a porondmester, nem csekély meghatottságot mutatva a szemében, kezet fogva mindükkel. Azt követően öt ősz öreg vonul fel, a korukat tekintve pedig méltán gondolhatja mindenki, hogy ez is a jól megszervezett produkció részét képezi. ˜Kitüntetni? Remélem nem fognak arcon köpni, bakker, csoda, hogy még vonszolják magukat. ˜ Nézi jobban meg a kis csapatot.
Nézi, ahogy minden szereplő lassan beáll a sorba, hogy a színük elé járuljon, ő sem fog kimaradni, de hogy egy szimbólum. Nem igazán ismer meséket, így törnie kell a fejét de rendesen. Miközben tétován lépked a deszkákon, a társulat másik női alakja odalép hozzá és a vállára teszi a kezét, amivel egy kérdő tekintetet kap, nem mást. Aztán utolsóként lép oda a vének elé, majd kiböki, ami elsőként eszébe jut. Az egyetlen tolvaj, akinek szurkolt a mese elején, hogy sikerüljön a terv, sőt később maguk között elmondva, a kis vacak megkapott mindent, amit kinézett magának.*
-Ha szimbólumot kell mondanom, legyen Rumpelstiltskin, ha mondom, pitypangosarcú öregapám! *Hogy a végét miért is tette hozzá, nem igazán érti, csak úgy kicsúszott, de azért reménykedik benne, ennyitől nem telíti el őt az ideg. Mondjuk mérges tündért se látott még, lehet, ha felmegy a pumpájuk kipukkadnak. Még néhány másodpercig fogait összeszorítva figyeli, aztán, ha nem mutatkozik semmi ragály tovább áll. Nyújtja a kezét kicsit hitetlenkedve, de ha az előző versenyzők is megúszták megköpködés nélkül, talán nem vele tesznek majd kivételt.*
//Tündérvarázs//
//Improvizáció//
*Nyugalom költözik a szívébe, mikor a záró jelenet előtt leváltják. Nem ért a színészethez, de a férfi, meg ő maradtak volna, és az bepróbálkozott volna az imént előadott dologgal, ő a száját törölgetve köpködött volna, míg színésztársa a hangyák vonulását tanulmányozta volna a színpad talapzatán. ˜Mi a baja ezeknek? ˜ Nem igazán konyít ehhez a szakmához, de a vége igen meggyőzőre sikerül szerény véleménye szerint, még oldalra is dönti a fejét, hogy jobban lássa, amit művelnek. ˜De, hogy még a közönség is komálja! Mondjuk én egy bunyónak jobban örültem volna, de nem konyítok a nagyérdemű ízléséhez.˜ Majd érkezik a porondmester, nem csekély meghatottságot mutatva a szemében, kezet fogva mindükkel. Azt követően öt ősz öreg vonul fel, a korukat tekintve pedig méltán gondolhatja mindenki, hogy ez is a jól megszervezett produkció részét képezi. ˜Kitüntetni? Remélem nem fognak arcon köpni, bakker, csoda, hogy még vonszolják magukat. ˜ Nézi jobban meg a kis csapatot.
Nézi, ahogy minden szereplő lassan beáll a sorba, hogy a színük elé járuljon, ő sem fog kimaradni, de hogy egy szimbólum. Nem igazán ismer meséket, így törnie kell a fejét de rendesen. Miközben tétován lépked a deszkákon, a társulat másik női alakja odalép hozzá és a vállára teszi a kezét, amivel egy kérdő tekintetet kap, nem mást. Aztán utolsóként lép oda a vének elé, majd kiböki, ami elsőként eszébe jut. Az egyetlen tolvaj, akinek szurkolt a mese elején, hogy sikerüljön a terv, sőt később maguk között elmondva, a kis vacak megkapott mindent, amit kinézett magának.*
-Ha szimbólumot kell mondanom, legyen Rumpelstiltskin, ha mondom, pitypangosarcú öregapám! *Hogy a végét miért is tette hozzá, nem igazán érti, csak úgy kicsúszott, de azért reménykedik benne, ennyitől nem telíti el őt az ideg. Mondjuk mérges tündért se látott még, lehet, ha felmegy a pumpájuk kipukkadnak. Még néhány másodpercig fogait összeszorítva figyeli, aztán, ha nem mutatkozik semmi ragály tovább áll. Nyújtja a kezét kicsit hitetlenkedve, de ha az előző versenyzők is megúszták megköpködés nélkül, talán nem vele tesznek majd kivételt.*
2795. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-31 17:43:15
Üzenet elküldve: 2019-08-31 17:43:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
- Szóval hónap. No jóvan, akkor nem tétlenkedünk.
*Szépen mosdatja az ő szívének egyetlen szerelmét, de jó alaposan ám, miközben hozzá csicsereg.*
- Ó, nékem ugyan semmire. Mindenem megvan. Hónap összeszedem a dógaimat, osztán mehetünk is. Szekeret viszont biz' vehetnénk, elkél egy nekünk.
*Csak egyszerűbb, ha van az embernek sajátja. Egyébiránt bérelniük kellene egyet, vagy ami rosszabb, saját lábon kutyagolni Artheniorig, ahhoz meg kinek lesz ereje? Fiatalon még csak-csak, de ha már porontyaik lesznek, meg meg is öregednek, na akkor már nem lesz egyszerű a történet.*
- No, én elkészültem, Garikom. Menjünk akkó' aludni lassacskán.
*Kedveséhez hasonlóan kiszáll, megtörölközik, magára ölti hálóingét, aztán a hálószobába tér. Bár izgalmában nehezen fog menni az alvás, tudja jól, azért csak megpróbálkozik majd vele. Amikorra már a fess férfiú mellett fekszik, aki még elalvás előtt is ugyanolyan sármos néki, mint a díszes öltözetében, kezeivel a másikét keresi.*
- Garikom? Szeretlek, te huncut kufár, te!
*Nem is lehetne a Gizurina büszkébb ennél, úgy hiszi. Még most, az ágyukban fekve is kettejük közös jövőjét tervezi serényen.*
- Szóval hónap. No jóvan, akkor nem tétlenkedünk.
*Szépen mosdatja az ő szívének egyetlen szerelmét, de jó alaposan ám, miközben hozzá csicsereg.*
- Ó, nékem ugyan semmire. Mindenem megvan. Hónap összeszedem a dógaimat, osztán mehetünk is. Szekeret viszont biz' vehetnénk, elkél egy nekünk.
*Csak egyszerűbb, ha van az embernek sajátja. Egyébiránt bérelniük kellene egyet, vagy ami rosszabb, saját lábon kutyagolni Artheniorig, ahhoz meg kinek lesz ereje? Fiatalon még csak-csak, de ha már porontyaik lesznek, meg meg is öregednek, na akkor már nem lesz egyszerű a történet.*
- No, én elkészültem, Garikom. Menjünk akkó' aludni lassacskán.
*Kedveséhez hasonlóan kiszáll, megtörölközik, magára ölti hálóingét, aztán a hálószobába tér. Bár izgalmában nehezen fog menni az alvás, tudja jól, azért csak megpróbálkozik majd vele. Amikorra már a fess férfiú mellett fekszik, aki még elalvás előtt is ugyanolyan sármos néki, mint a díszes öltözetében, kezeivel a másikét keresi.*
- Garikom? Szeretlek, te huncut kufár, te!
*Nem is lehetne a Gizurina büszkébb ennél, úgy hiszi. Még most, az ágyukban fekve is kettejük közös jövőjét tervezi serényen.*
2794. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-31 15:57:31
Üzenet elküldve: 2019-08-31 15:57:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Mégse búcsú//
-Idővel biztos, hogy nagyon sokat fogsz tudni nekik segíteni! *Mosolyog a pásztor, aki bízik a lány képességeiben és abban, hogy a jövőben milyen fontos alakká válhat Arthenior életében, ha ilyen nagy ambíciókkal halad tovább az útján. Az Eeyer témát meg inkább nem is firtatja, mert ha elmondaná a véleményét az istenekről, akkor csak megsértené a lánykát.* ~Még akkor sem szeretem őket, ha az egyik feltámasztott és valamiért azon a gonosz úron kívül mind a kettő másik segít engem folyamatosan. Ők látnak bennem valamit, nem én őbennük!~ * Ez egy egyszerű gondolatmenet. Az, hogy az istenek szeretik Learont, nem jelenti azt, hogy fordítva is igaz.* ~Talán még az a Sa'Tereth sem gyűlöl, pedig megöltem az egyik démonját!~
-Az én szememben kicsi és aranyos vagy, fogadd el! *Simít végig újra a lány buksiján.*
-Igazából arra! *Mutat egy irányba, ami nem arra van amerre indultak alapból.*
-Jóval több mint pár óra és igazából mégsem gondolom úgy, hogy meg kéne látogassuk! *Gondolkodik el látványosan a férfi.*
-A legjobb ötlet az lenne, ha hazavinnélek és majd egyszer máskor, amikor nem sietünk, együtt elmegyünk megnézni! Majd elkérlek attól a nemestől is, akinek dolgozol! *Így korrekt a dolog, mert nem tudhatja mi gondja származna a lánykának még egy nap kimaradásból. Már így is sokat volt el hazulról.*
-Ha mindenhez nem is, de sokhoz! *Neveti el magát a mágus.*
-Ha ennyi időt és kalandot megélsz, mint én, akkor majd meglátod, hogy te magad is mennyi mindenhez fogsz érteni! *Learon már elhagyta az ötvenet is, és ezzel a fél évszázaddal a háta mögött bőven elmondhatja, hogy nem is egy, hanem legalább három átlagos ember életét élte le legalább, ha az izgalmakat nézzük. Miközben fésülgeti a lányka haját, igyekszik ujjaival néha-néha a finom puha bőrét is megsimogatni a nyakán, csak úgy a maga örömére. Aztán mikor végzett, int Lynácskának.*
-Akkor menjünk és vigyünk haza téged! Gyere drágám, kapkodd a lábacskáidat!
-Idővel biztos, hogy nagyon sokat fogsz tudni nekik segíteni! *Mosolyog a pásztor, aki bízik a lány képességeiben és abban, hogy a jövőben milyen fontos alakká válhat Arthenior életében, ha ilyen nagy ambíciókkal halad tovább az útján. Az Eeyer témát meg inkább nem is firtatja, mert ha elmondaná a véleményét az istenekről, akkor csak megsértené a lánykát.* ~Még akkor sem szeretem őket, ha az egyik feltámasztott és valamiért azon a gonosz úron kívül mind a kettő másik segít engem folyamatosan. Ők látnak bennem valamit, nem én őbennük!~ * Ez egy egyszerű gondolatmenet. Az, hogy az istenek szeretik Learont, nem jelenti azt, hogy fordítva is igaz.* ~Talán még az a Sa'Tereth sem gyűlöl, pedig megöltem az egyik démonját!~
-Az én szememben kicsi és aranyos vagy, fogadd el! *Simít végig újra a lány buksiján.*
-Igazából arra! *Mutat egy irányba, ami nem arra van amerre indultak alapból.*
-Jóval több mint pár óra és igazából mégsem gondolom úgy, hogy meg kéne látogassuk! *Gondolkodik el látványosan a férfi.*
-A legjobb ötlet az lenne, ha hazavinnélek és majd egyszer máskor, amikor nem sietünk, együtt elmegyünk megnézni! Majd elkérlek attól a nemestől is, akinek dolgozol! *Így korrekt a dolog, mert nem tudhatja mi gondja származna a lánykának még egy nap kimaradásból. Már így is sokat volt el hazulról.*
-Ha mindenhez nem is, de sokhoz! *Neveti el magát a mágus.*
-Ha ennyi időt és kalandot megélsz, mint én, akkor majd meglátod, hogy te magad is mennyi mindenhez fogsz érteni! *Learon már elhagyta az ötvenet is, és ezzel a fél évszázaddal a háta mögött bőven elmondhatja, hogy nem is egy, hanem legalább három átlagos ember életét élte le legalább, ha az izgalmakat nézzük. Miközben fésülgeti a lányka haját, igyekszik ujjaival néha-néha a finom puha bőrét is megsimogatni a nyakán, csak úgy a maga örömére. Aztán mikor végzett, int Lynácskának.*
-Akkor menjünk és vigyünk haza téged! Gyere drágám, kapkodd a lábacskáidat!
2793. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-30 22:11:22
Üzenet elküldve: 2019-08-30 22:11:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Lyzaura//
- Hidd el, a mesterek nem így gondolják *bizonygatja, hogy az ácsolás nem az erőssége.*
- Mindig lesz mit csinálni. A fát eszi az idő, még ha le is kezeljük, egy idő után cserélni kell majd a léceket, a fokokat... szerintem, nem lesz kevesebb *nevet fel. Kicsit úgy tűnhet, folyton ellenkezik, de ez nem így van, csak most tudatosul benne, hogy valójában mennyi teendő van egy erdei közösség életében, amit koordinálni kell.*
- Hagyjuk is *hessegeti el a feladatok gondolatát, hisz éppen szórakozni jöttek, nem pedig dolgozni, és a töméntelen feladat csak lelombozza jelenleg. Szerencsére a tűzmágus kerül szóba, akiről Lyz amúgy szívesen hall, különlegesnek tűnik számára az efféle tudomány.*
- Ez esetben örüljünk, hogy a barátodnak mondhatod *vonja le a következtetést, hogy ha akarna bárkinek könnyűszerrel árthatna, de szerencsére védelemre használja képességét. Laurentitia nagyon szerénynek tűnik, és inkább olyan típusnak, aki mellé elkél egy védelmező. Meg tudja érteni, hogy mellé szegődött egy védelmező. *
- Persze, mindenképp megkérdezem. Eszközeink is vannak, és hozzá területünk is. Nem hiszem, hogy kevésbé szívesen tanítana Pycta vagy Umon, mint a gyerekeket, vagy a közösség tagjait...
*Seles látványa és Laurentitia csodálkozása újra mosolyt csal Lyz arcára.*
- Igen, valóban Ő az. De, valóban Vadvédben éltünk. Ezek szerint Beszélt rólunk *Jól esik neki, hogy Lau már előre tudta az erőd nevét, a helyét, amit annyira szeretett, míg el nem kellett jönniük.
Ábrándozva sóhajt fel.*
- Nagyon szerettem ott élni. Annak a helynek olyan különleges aurája volt... de a gyermeknek nem lett volna jó. Hogy is mondtad? Rellan? Így hívják? Milyen idős? Leon is ott van?
*Érdeklődik finoman, mert tulajdonképpen ezt egyértelműnek tartja, hiszen elválaszthatatlanok voltak annak idején Selessel.
Ha a kártyázó leány felé pillant, int neki újra, de aztán kissé arrébb oldalaz.*
- Úgy látom eltart még a parti, esetleg vegyük meg a lámpásokat. Mit gondolsz? Én elég sokat szeretnék, úgyhogy talán kétszer is fordulnom kell...
//Tündérvarázs//
//Lyzaura//
- Hidd el, a mesterek nem így gondolják *bizonygatja, hogy az ácsolás nem az erőssége.*
- Mindig lesz mit csinálni. A fát eszi az idő, még ha le is kezeljük, egy idő után cserélni kell majd a léceket, a fokokat... szerintem, nem lesz kevesebb *nevet fel. Kicsit úgy tűnhet, folyton ellenkezik, de ez nem így van, csak most tudatosul benne, hogy valójában mennyi teendő van egy erdei közösség életében, amit koordinálni kell.*
- Hagyjuk is *hessegeti el a feladatok gondolatát, hisz éppen szórakozni jöttek, nem pedig dolgozni, és a töméntelen feladat csak lelombozza jelenleg. Szerencsére a tűzmágus kerül szóba, akiről Lyz amúgy szívesen hall, különlegesnek tűnik számára az efféle tudomány.*
- Ez esetben örüljünk, hogy a barátodnak mondhatod *vonja le a következtetést, hogy ha akarna bárkinek könnyűszerrel árthatna, de szerencsére védelemre használja képességét. Laurentitia nagyon szerénynek tűnik, és inkább olyan típusnak, aki mellé elkél egy védelmező. Meg tudja érteni, hogy mellé szegődött egy védelmező. *
- Persze, mindenképp megkérdezem. Eszközeink is vannak, és hozzá területünk is. Nem hiszem, hogy kevésbé szívesen tanítana Pycta vagy Umon, mint a gyerekeket, vagy a közösség tagjait...
*Seles látványa és Laurentitia csodálkozása újra mosolyt csal Lyz arcára.*
- Igen, valóban Ő az. De, valóban Vadvédben éltünk. Ezek szerint Beszélt rólunk *Jól esik neki, hogy Lau már előre tudta az erőd nevét, a helyét, amit annyira szeretett, míg el nem kellett jönniük.
Ábrándozva sóhajt fel.*
- Nagyon szerettem ott élni. Annak a helynek olyan különleges aurája volt... de a gyermeknek nem lett volna jó. Hogy is mondtad? Rellan? Így hívják? Milyen idős? Leon is ott van?
*Érdeklődik finoman, mert tulajdonképpen ezt egyértelműnek tartja, hiszen elválaszthatatlanok voltak annak idején Selessel.
Ha a kártyázó leány felé pillant, int neki újra, de aztán kissé arrébb oldalaz.*
- Úgy látom eltart még a parti, esetleg vegyük meg a lámpásokat. Mit gondolsz? Én elég sokat szeretnék, úgyhogy talán kétszer is fordulnom kell...
2792. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-30 22:10:39
Üzenet elküldve: 2019-08-30 22:10:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Tündérvarázs //
// Zárás //
* Nimeril jól érezte magát a rendezvényen, de úgy dönt ideje lenne távozni. Elégedett a vásárolt holmival is. Lesz mit tanulmányoznia. Ráadásul éjszakánként jól fog jönni ha olvasni támad kedve. Még egyszer körbejárja a helyet és utána megindul kifelé. A vidám zene és kacagás még egy ideig vele marad, mi ellőt elnyeli a távolság. A ruhája magába itta a helyen lévő illatokat, szóval még egy ideig ezt biztosan fogja érezni.*
// Tündérvarázs //
// Zárás //
* Nimeril jól érezte magát a rendezvényen, de úgy dönt ideje lenne távozni. Elégedett a vásárolt holmival is. Lesz mit tanulmányoznia. Ráadásul éjszakánként jól fog jönni ha olvasni támad kedve. Még egyszer körbejárja a helyet és utána megindul kifelé. A vidám zene és kacagás még egy ideig vele marad, mi ellőt elnyeli a távolság. A ruhája magába itta a helyen lévő illatokat, szóval még egy ideig ezt biztosan fogja érezni.*
2791. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-30 17:03:55
Üzenet elküldve: 2019-08-30 17:03:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Úttalan utakon//
*A szántóföldek között már sokkal több a látnivaló, sajnos egyenes arányosságban nő a forgalommal is. Dolgozó népek, ki-ki a földjén, ki az utakon, de immár nem lehet egyedül. Nem baj. A napot nézi, mely lassan magasra hág a szürkésfehér égbolton, ami kék színét oly lassan ölti fel, akárha egy álmos hajnal után az éjszakai munkás a hálóruhát. Pedig még nem aludni készül. Csupán most ébredt, most alkalmazkodik a nyüzsgő tájhoz... vagy talán pont fordítva? Nem tudja, de nincs is kedve filozofikus téziseket megvitatni sem saját magával, sem pedig Híjassal, bizonyára nem értékelné. Mélán int vissza az őt üdvözlőknek, jóllehet felvett mosolya korántsem őszinte. Csupán egy gesztus, mely ember és ember között jellemző, tanult, alapvető dogma. De vajon mi értelme, ha lelketlen és hideg? Legalábbis most ezt érzi. Érdekes módon nem depresszív, nem szomorú, csak valahogy másképp értékeli a világot, mióta megváltozott, mióta nem féli az isteneket, mióta mindegyiket ugyanolyan fagyos és lelketlen szerzeteknek tartja, amilyenek. Számtalanszor lefuttatta magában, hogy hol vétkezett, melyiknél hibázott, hogy volt e számára döntési szabadság vagy sem, de mindig arra jut, hogy bele akarták kényszeríteni valamibe, amit ő másképp képzelt. Nevetséges. Maga is fúj egyet a lóval együtt, mikor a kikötői erdőség határán áthaladnak, s a fák hűsében, kényelmesen dőlhet hátra, itt már nem járnak annyian.*
*A szántóföldek között már sokkal több a látnivaló, sajnos egyenes arányosságban nő a forgalommal is. Dolgozó népek, ki-ki a földjén, ki az utakon, de immár nem lehet egyedül. Nem baj. A napot nézi, mely lassan magasra hág a szürkésfehér égbolton, ami kék színét oly lassan ölti fel, akárha egy álmos hajnal után az éjszakai munkás a hálóruhát. Pedig még nem aludni készül. Csupán most ébredt, most alkalmazkodik a nyüzsgő tájhoz... vagy talán pont fordítva? Nem tudja, de nincs is kedve filozofikus téziseket megvitatni sem saját magával, sem pedig Híjassal, bizonyára nem értékelné. Mélán int vissza az őt üdvözlőknek, jóllehet felvett mosolya korántsem őszinte. Csupán egy gesztus, mely ember és ember között jellemző, tanult, alapvető dogma. De vajon mi értelme, ha lelketlen és hideg? Legalábbis most ezt érzi. Érdekes módon nem depresszív, nem szomorú, csak valahogy másképp értékeli a világot, mióta megváltozott, mióta nem féli az isteneket, mióta mindegyiket ugyanolyan fagyos és lelketlen szerzeteknek tartja, amilyenek. Számtalanszor lefuttatta magában, hogy hol vétkezett, melyiknél hibázott, hogy volt e számára döntési szabadság vagy sem, de mindig arra jut, hogy bele akarták kényszeríteni valamibe, amit ő másképp képzelt. Nevetséges. Maga is fúj egyet a lóval együtt, mikor a kikötői erdőség határán áthaladnak, s a fák hűsében, kényelmesen dőlhet hátra, itt már nem járnak annyian.*
2790. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-30 02:47:25
Üzenet elküldve: 2019-08-30 02:47:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Improvizáció//
*Dora lehunyt szemmel várja, hogy a dalnok csókja vajon (ismét) az ő ajkát illeti-e, vagy pedig kedve lenne a vörös lányt becserkészni. Az érkező léptekből úgy tűnik, a férfi inkább marad a már megszokottnál, és másodszor is a lány ajkait választja. Mikor a csók elcsattan, a befejezés pedig ilyen széppé kerekedik (hála Dorának, persze), akkor nem tudja elnyomni vigyorát, de hát ez már illik is a szép csattanóhoz, ahol boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Az más kérdés, hogy arcán ez valahol a kaján öröm jele is: a kancellár, bocsánat, Lerric biztosan féltékeny lesz, amiért hűséges írnokát… pardon, dalnokát éppen elhappolják előle. A lány nem mulasztja el az istenek adta lehetőséget, hogy a kancellárra kacsintson, méghozzá rendkívül cinkosan, és hogy pukedlizzen a közönség előtt. Lassan be kell látnia, hogy Rodarionak igaza volt: ez a feltűnősködés tényleg a lánynak való elfoglaltság lenne. El tudná hallgatni a közönség örömét, amíg él. Persze nem mulasztja el azt sem, hogy megtapsolja a másik két résztvevőt, akik szintén derekasan helyt álltak a feladatban. Nem tudná megmondani, melyikük volt a legjobb, igazából mindenki kivette a részét a tréfából, szórakoztatásból. Még integet egy kicsit, aztán a többiekkel együtt levonul a színpadról. Persze nem kerüli el a figyelmét a Dalnok bocsánatkérő mosolya sem, amire a felvett kalapja biccentésével válaszol, de valahol biztosan mindketten tudják, hogy a hamiskás pillantás mögött egy újabb rivalizálás nyomai mutatkoznak meg.
Mire megérkezik a furcsa, a „művészet vénjei” nevű formáció, avagy egy csomó idős tündér, akiknek a repülési stratégiájával a lány nem tud mit kezdeni. El nem tudja képzelni, mi tartja fent őket a levegőben, de bármennyire is szeretné, udvariatlanság lenne megkérdezni. Kicsit bohókásnak tartja ezt az egész színjátszós-ügyet, mint szertartást, de ha már jutalomról van szó, örömmel vállalja, hogy sorba álljon érte. Így is tesz: ahogy felsorakoznak, igyekszik megkerülni a vörös hajú boszorkányt, aki mintha kissé tétovázna, ezért akart-akaratlan megérinti a lány hátát. Elég bosszús emiatt, hogy majdnem bepiszkolja szép új csizmáját miatta, és ha ez nem elég, valami különös érzés keríti hatalmába, mintha a tündérpuncs utóhatása lenne, de nem igazán veszi magára. Követi a dalnokkancellárt és dalnokbárót, s közben a kedvenc meseszereplőjén töri a fejét. Nem akar túl kacifántosat mondani, de egyszerűt se. S ahogy töpreng, eszébe jut valami.*
- Dorawyna Olaphine. *Diktálja be a nevét, majd szimbólumként egy halvány mosollyal hozzáteszi:* Vadász.
*Mindig oda volt azokért a mesékért, amelyekben a vadász szerepel. Az egyikben kivágott valakit egy farkas hasából, egy másikban lelőtte a medvét, egy harmadikban ő volt a gonosz. Hős és antihős egyben, a céljaik viszont Dorával egyértelműen hasonlóak: becserkésznek, és mindent jó alaposan megnéznek belülről. Az információ pedig a későbbiekben is hasznos lehet. Ha ez kielégítő válasz a számukra, tovább indul áldásért, ahogy előtte a többiek is tették, és kezét nyújtja.*
A varázsló végigsimít célpontja hátán, melynek hatására a célpont 10 körig nem ejthet ki a száján mondatot egy virág neve nélkül.
//Tündérvarázs//
//Improvizáció//
*Dora lehunyt szemmel várja, hogy a dalnok csókja vajon (ismét) az ő ajkát illeti-e, vagy pedig kedve lenne a vörös lányt becserkészni. Az érkező léptekből úgy tűnik, a férfi inkább marad a már megszokottnál, és másodszor is a lány ajkait választja. Mikor a csók elcsattan, a befejezés pedig ilyen széppé kerekedik (hála Dorának, persze), akkor nem tudja elnyomni vigyorát, de hát ez már illik is a szép csattanóhoz, ahol boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Az más kérdés, hogy arcán ez valahol a kaján öröm jele is: a kancellár, bocsánat, Lerric biztosan féltékeny lesz, amiért hűséges írnokát… pardon, dalnokát éppen elhappolják előle. A lány nem mulasztja el az istenek adta lehetőséget, hogy a kancellárra kacsintson, méghozzá rendkívül cinkosan, és hogy pukedlizzen a közönség előtt. Lassan be kell látnia, hogy Rodarionak igaza volt: ez a feltűnősködés tényleg a lánynak való elfoglaltság lenne. El tudná hallgatni a közönség örömét, amíg él. Persze nem mulasztja el azt sem, hogy megtapsolja a másik két résztvevőt, akik szintén derekasan helyt álltak a feladatban. Nem tudná megmondani, melyikük volt a legjobb, igazából mindenki kivette a részét a tréfából, szórakoztatásból. Még integet egy kicsit, aztán a többiekkel együtt levonul a színpadról. Persze nem kerüli el a figyelmét a Dalnok bocsánatkérő mosolya sem, amire a felvett kalapja biccentésével válaszol, de valahol biztosan mindketten tudják, hogy a hamiskás pillantás mögött egy újabb rivalizálás nyomai mutatkoznak meg.
Mire megérkezik a furcsa, a „művészet vénjei” nevű formáció, avagy egy csomó idős tündér, akiknek a repülési stratégiájával a lány nem tud mit kezdeni. El nem tudja képzelni, mi tartja fent őket a levegőben, de bármennyire is szeretné, udvariatlanság lenne megkérdezni. Kicsit bohókásnak tartja ezt az egész színjátszós-ügyet, mint szertartást, de ha már jutalomról van szó, örömmel vállalja, hogy sorba álljon érte. Így is tesz: ahogy felsorakoznak, igyekszik megkerülni a vörös hajú boszorkányt, aki mintha kissé tétovázna, ezért akart-akaratlan megérinti a lány hátát. Elég bosszús emiatt, hogy majdnem bepiszkolja szép új csizmáját miatta, és ha ez nem elég, valami különös érzés keríti hatalmába, mintha a tündérpuncs utóhatása lenne, de nem igazán veszi magára. Követi a dalnokkancellárt és dalnokbárót, s közben a kedvenc meseszereplőjén töri a fejét. Nem akar túl kacifántosat mondani, de egyszerűt se. S ahogy töpreng, eszébe jut valami.*
- Dorawyna Olaphine. *Diktálja be a nevét, majd szimbólumként egy halvány mosollyal hozzáteszi:* Vadász.
*Mindig oda volt azokért a mesékért, amelyekben a vadász szerepel. Az egyikben kivágott valakit egy farkas hasából, egy másikban lelőtte a medvét, egy harmadikban ő volt a gonosz. Hős és antihős egyben, a céljaik viszont Dorával egyértelműen hasonlóak: becserkésznek, és mindent jó alaposan megnéznek belülről. Az információ pedig a későbbiekben is hasznos lehet. Ha ez kielégítő válasz a számukra, tovább indul áldásért, ahogy előtte a többiek is tették, és kezét nyújtja.*
A varázsló végigsimít célpontja hátán, melynek hatására a célpont 10 körig nem ejthet ki a száján mondatot egy virág neve nélkül.
2789. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-30 02:07:25
Üzenet elküldve: 2019-08-30 02:07:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Akadályverseny//
//2. forduló//
*Vieljana Inni megjegyzésére kissé elpirul, pukedlizik egyet.*
- Holdezüst Vieljana vagyok, a Fény Úrnőjének szolgája. *Mondja, ragyogó szemeiben a hit öröme csillog, de most nem azért jött, hogy kedves szavakkal éltesse a hozzá legközelebb álló személyt, hiszen más teendője is van. Binni nevetésére pedig csak mosolyogni tud. Nem tartja magát egy különösen mulatságos alaknak, ezért nem is próbálja még jobb kedvre deríteni fajtársát, elvégre olyan vidám már így is! Helyette figyelme Vinnire összpontosul, aki segítségre szorul. Amikor bevallja, mi bántja igazán, a lánynak nem kell sokat töprengenie, elő is rukkol egy számára jónak tűnő megoldással, méghozzá egy olyannal, ami annyi minden mást is megoldott már. Ha már ő valamiféle segítő jótündér, fel kell érnie a feladathoz.*
- Hiszen itt álltok mindhárman ennél a kereszteződésnél! *Mutat körbe.* Megkockáztatom, barátok vagytok, szeretitek egymást. *Pillantását Innire szegezi, akiről azt feltételezi, hogy bár igazat mond, ő kételkedni fog benne. Ahogy beszél, egyenként a tündérekre pillant.* Nem gondoltatok még arra, hogy leüljetek egyet beszélgetni? Binni, te biztos tudsz valami jó történetet, tréfát, hiszen olyan vidámnak látszol. Mondj néhányat Vinninek, és hopp, meg is van a gyógyír a bánatára. A nevetés ragadós ám! Te pedig, Inni, vigyázhatsz rájuk, nehogy valaki bántsa őket. Hiszen annyira kevesen értékelik ebben a mai világban a vidámságot, örömöt. Szerintem igazán ér annyit a dolog, hogy megvédjük, nem gondoljátok? *Szavait egy széles mosollyal zárja, látszik, hogy valóban hisz abban, amit mondott, és hogy komolyan reménykedik benne, hogy ma is boldogabbá tett néhány személyt.* Ha megengeditek, én magatokra is hagynálak titeket. Esetleg meg tudnátok mondani, hogy merre tovább? *Mutat a kereszteződés felé.*
//Tündérvarázs//
//Akadályverseny//
//2. forduló//
*Vieljana Inni megjegyzésére kissé elpirul, pukedlizik egyet.*
- Holdezüst Vieljana vagyok, a Fény Úrnőjének szolgája. *Mondja, ragyogó szemeiben a hit öröme csillog, de most nem azért jött, hogy kedves szavakkal éltesse a hozzá legközelebb álló személyt, hiszen más teendője is van. Binni nevetésére pedig csak mosolyogni tud. Nem tartja magát egy különösen mulatságos alaknak, ezért nem is próbálja még jobb kedvre deríteni fajtársát, elvégre olyan vidám már így is! Helyette figyelme Vinnire összpontosul, aki segítségre szorul. Amikor bevallja, mi bántja igazán, a lánynak nem kell sokat töprengenie, elő is rukkol egy számára jónak tűnő megoldással, méghozzá egy olyannal, ami annyi minden mást is megoldott már. Ha már ő valamiféle segítő jótündér, fel kell érnie a feladathoz.*
- Hiszen itt álltok mindhárman ennél a kereszteződésnél! *Mutat körbe.* Megkockáztatom, barátok vagytok, szeretitek egymást. *Pillantását Innire szegezi, akiről azt feltételezi, hogy bár igazat mond, ő kételkedni fog benne. Ahogy beszél, egyenként a tündérekre pillant.* Nem gondoltatok még arra, hogy leüljetek egyet beszélgetni? Binni, te biztos tudsz valami jó történetet, tréfát, hiszen olyan vidámnak látszol. Mondj néhányat Vinninek, és hopp, meg is van a gyógyír a bánatára. A nevetés ragadós ám! Te pedig, Inni, vigyázhatsz rájuk, nehogy valaki bántsa őket. Hiszen annyira kevesen értékelik ebben a mai világban a vidámságot, örömöt. Szerintem igazán ér annyit a dolog, hogy megvédjük, nem gondoljátok? *Szavait egy széles mosollyal zárja, látszik, hogy valóban hisz abban, amit mondott, és hogy komolyan reménykedik benne, hogy ma is boldogabbá tett néhány személyt.* Ha megengeditek, én magatokra is hagynálak titeket. Esetleg meg tudnátok mondani, hogy merre tovább? *Mutat a kereszteződés felé.*
2788. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-29 16:02:12
Üzenet elküldve: 2019-08-29 16:02:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Improvizáció//
//Lerric után//
*Egy Cha'ysshoz hasonló tehetség, még ha nem is választott foglalkozása a színpad, mindig kitűnik abban, amit csinál. Most éppen ezek a tündérnépek és az ide látogató nézők csodálhatták meg, ahogy elkápráztatja a közönséget könnyű és mégis erős játékával. Elégedett mosollyal fogadja a nézőtéren lévő fiatal lányok pironkodását a csókra. Dora felé bocsánatkérő mosollyal fordul, de sárga ragadozótekintetében látszik, hogy nem volt minden hátsó szándék nélkül való a csók kivitelezése, mint a színdarabot lezáró cselekmény. De majd, ha alkalmuk lesz rá, megbeszélik a történteket.
Amikor megérkeznek a vén tündérek, meg kell állnia, hogy ne mosolyodjon el rajtuk. Nem mindennapi a látvány, amellyel a Művészet Vénjei megérkeznek.
Enyhe meghajlással köszönti a véneket, a fiatalabb tündér szavait a kitüntetésről és a mesebeli szereplőről mond, enyhe szemöldökmozdulattal fogadja. Nem érti, miféle meseszereplő kellhet egy kitüntetéshez.
Sorban a Lerrické avanzsált Habrertus mögé áll be. Szerencséjére a vashegyi kancellár esetéből tanulhat, mit szeretne Pthálmiák mester, így amikor sorra kerül, már tudja, hogy szimbólum és név kell előbb, aztán mehet az vénségesen vén tündérhez áldásért a jobb kezét adva neki. Az áldással semmi baja, csak jól jöhet ki belőle.*
- Cha'yss Cano Caldorcor. *Mondja tollba a nevét. Szimbólumként egyetlen dolog jut eszébe. Gyermekkorában szajha anyja rengetegszer ijesztgette a mélységek nyolckarú, óriáspolip, a leviatánnal. Amely csónakokat, hajókat ragadott a mélybe. Ám mostanra már kereskedőházának jelképe lett a mélységi bestia, amelynek nyolc karja a több lábakon álló üzletet jelképezi.*
- Leviatán. *Mosolyodik el, ahogy a meseszereplőt is említi. Számára mesebeli, hisz sosem látott ilyen állatot és az anyja mesélt neki róla meséket.
Aztán Lerric után ugyanúgy Pthálmiákhoz is odalép és jobbját tartja az aggastyán tündérnek, hogy áldását adja reá.*
//Tündérvarázs//
//Improvizáció//
//Lerric után//
*Egy Cha'ysshoz hasonló tehetség, még ha nem is választott foglalkozása a színpad, mindig kitűnik abban, amit csinál. Most éppen ezek a tündérnépek és az ide látogató nézők csodálhatták meg, ahogy elkápráztatja a közönséget könnyű és mégis erős játékával. Elégedett mosollyal fogadja a nézőtéren lévő fiatal lányok pironkodását a csókra. Dora felé bocsánatkérő mosollyal fordul, de sárga ragadozótekintetében látszik, hogy nem volt minden hátsó szándék nélkül való a csók kivitelezése, mint a színdarabot lezáró cselekmény. De majd, ha alkalmuk lesz rá, megbeszélik a történteket.
Amikor megérkeznek a vén tündérek, meg kell állnia, hogy ne mosolyodjon el rajtuk. Nem mindennapi a látvány, amellyel a Művészet Vénjei megérkeznek.
Enyhe meghajlással köszönti a véneket, a fiatalabb tündér szavait a kitüntetésről és a mesebeli szereplőről mond, enyhe szemöldökmozdulattal fogadja. Nem érti, miféle meseszereplő kellhet egy kitüntetéshez.
Sorban a Lerrické avanzsált Habrertus mögé áll be. Szerencséjére a vashegyi kancellár esetéből tanulhat, mit szeretne Pthálmiák mester, így amikor sorra kerül, már tudja, hogy szimbólum és név kell előbb, aztán mehet az vénségesen vén tündérhez áldásért a jobb kezét adva neki. Az áldással semmi baja, csak jól jöhet ki belőle.*
- Cha'yss Cano Caldorcor. *Mondja tollba a nevét. Szimbólumként egyetlen dolog jut eszébe. Gyermekkorában szajha anyja rengetegszer ijesztgette a mélységek nyolckarú, óriáspolip, a leviatánnal. Amely csónakokat, hajókat ragadott a mélybe. Ám mostanra már kereskedőházának jelképe lett a mélységi bestia, amelynek nyolc karja a több lábakon álló üzletet jelképezi.*
- Leviatán. *Mosolyodik el, ahogy a meseszereplőt is említi. Számára mesebeli, hisz sosem látott ilyen állatot és az anyja mesélt neki róla meséket.
Aztán Lerric után ugyanúgy Pthálmiákhoz is odalép és jobbját tartja az aggastyán tündérnek, hogy áldását adja reá.*
2787. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-29 15:09:09
Üzenet elküldve: 2019-08-29 15:09:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Átérve a szántóföldekre már sokkal nyugodtabb életet élhet a vándor, aki a varos zsúfoltsága után némi nyugalmat keres magának. Ezzel a jó doktor is így van, habar nincs problémája a tömeggel, vagy mással, mégis lehetősége van kiszakadni, gondolkodni az azért felettébb jó dolog. Még akkor is ha a város lehetőségei sokkalta nagyobbak.
Ahogy a szántók nem épp gazdag világa mellett halad el eszébe jutnak a pestis által okozott szenvedések. Ezek mind hatalmas és csodalatos események voltqk a doktor számara. A szenvedés a vírus burjánzása megmutatta, hogy milyen hatalmas és erős a teremtés eme eleme. Habar valami sarlatán végül legyőzte ezeket azért sokat lehetett belőle tanulni.
A hosszú séta végül meghozza az eredményt és a doktor eléri a puszta szélét. A fák ritkulnak, a dűnék és kisebb dombok sokasodnak a fű végtelen terjedelemben terül el ameddig a szem ellát. A doktor szippant egyet ennek a levegőjéből, amely számara a magány és az elmúlás illata. Ezen illat elől menekül minden létező, mert nem ismerik fel a szépségét.
A kis elmélkedés után elindul a barlangja irányába.*
Ahogy a szántók nem épp gazdag világa mellett halad el eszébe jutnak a pestis által okozott szenvedések. Ezek mind hatalmas és csodalatos események voltqk a doktor számara. A szenvedés a vírus burjánzása megmutatta, hogy milyen hatalmas és erős a teremtés eme eleme. Habar valami sarlatán végül legyőzte ezeket azért sokat lehetett belőle tanulni.
A hosszú séta végül meghozza az eredményt és a doktor eléri a puszta szélét. A fák ritkulnak, a dűnék és kisebb dombok sokasodnak a fű végtelen terjedelemben terül el ameddig a szem ellát. A doktor szippant egyet ennek a levegőjéből, amely számara a magány és az elmúlás illata. Ezen illat elől menekül minden létező, mert nem ismerik fel a szépségét.
A kis elmélkedés után elindul a barlangja irányába.*
2786. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-29 12:03:50
Üzenet elküldve: 2019-08-29 12:03:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Egészen lázba jön, egyik lábáról a másikra ugrál, örül a a szántóföldeknek is, pedig marha unalmas látvány amúgy. Végeláthatatlan síkság, de hamarosan jobb terep jön, ennek örömére kettőt szökken és a sétálók örömére emelkedik el a levegőbe, elhullajtva egy pihét, ami a földre száll. Halax nyilván pofára esve ugrana rá, nagyon be volt gerjedve a tündértollakra. Nem is érti. De azért kellemes élményekkel gazdagodva távozott abból a boltból. Sokat tanult, hazudozni, meg inni, káromkodni nem, azt már előtte is tudott. Pyrnek ritka egy mocskos szája van, annak idején kapott is miatta, sokan nem vették figyelembe, hogy nem nekik szól. Csak úgy. Hogy honnan ez a mentalitás, maga sem tudja, sokfelé járt, sokféle beszédet hallgatott, egyszerűen így alakult.*
- Üdv! Szevasztok! Mizu? Vidéki vagy? *Kedvesen köszönget mindenkinek, persze nem minden szántóvető értékeli. A kérdésekre is csak fújtatnak.*
- De morcos itt mindenki, atyaég! *Hüledezik, aztán tarka zrittyóját tovább repteti kedvesen. Hamarosan már fákat lát, még mindig nem döntötte el pontosan, hogy belevág-e, elvonulni akart, de a templom ereje megacélozta lelkét. Arra még nem járt, aztán lehet megnézi a kikötőt is, ki tudja? Oly sok mindent tartogat még ez a világ, amit nem látott, örömmel veszi az akadályokat, s mindenkit meg akar ismerni. Persze ebbe... mindenkinek még lehet beleszólása, amilyen hirtelen szájú természet. De mindig kidumálja magát. Egy kicsit megpihen az első fa alatt. Gatyáját megoldva vizel is egyet. Persze nem a fára, azok szent dolgok, csak úgy az út szélén. Miután könnyített magán reppen tovább.*
- Üdv! Szevasztok! Mizu? Vidéki vagy? *Kedvesen köszönget mindenkinek, persze nem minden szántóvető értékeli. A kérdésekre is csak fújtatnak.*
- De morcos itt mindenki, atyaég! *Hüledezik, aztán tarka zrittyóját tovább repteti kedvesen. Hamarosan már fákat lát, még mindig nem döntötte el pontosan, hogy belevág-e, elvonulni akart, de a templom ereje megacélozta lelkét. Arra még nem járt, aztán lehet megnézi a kikötőt is, ki tudja? Oly sok mindent tartogat még ez a világ, amit nem látott, örömmel veszi az akadályokat, s mindenkit meg akar ismerni. Persze ebbe... mindenkinek még lehet beleszólása, amilyen hirtelen szájú természet. De mindig kidumálja magát. Egy kicsit megpihen az első fa alatt. Gatyáját megoldva vizel is egyet. Persze nem a fára, azok szent dolgok, csak úgy az út szélén. Miután könnyített magán reppen tovább.*
2785. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-27 23:09:35
Üzenet elküldve: 2019-08-27 23:09:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
*Gyorsan telik az este, főleg jó társaságban, szerelemben, romantikában, forró fürdő habjai között csendesen beszélgetve. Garrikh mindig is az egyetértés és a kompromisszumok híve volt, igaz ez a kereskedelemre és a házasságra is, de talán az élet minden területére. Ízes beszédű parasztleánya, mellette a dézsában szerencsére, akárha a másik fele lenne, a férfi sok mindenben változott, csak Gizurinához fűződő hűsége megkérdőjelezhetetlen, s úgy látszik ez viszont is igaz. Boldogsággal tölti el a pillanat, mikor hozzá is érnek, vele is kedveskednek. Gizuval nevet maga is, egy szoba berendezése mindig is izgalmas téma, persze olykor másfelé is járnak gondolatai, de az úttól bizony megfáradt, így hacsak nem vetik rá magukat, ő bizony horkolva alszik el, akár egy dézsában is.*
- Holnap Gizurina. *Sóhajt fel hátat fordítva, hogy megmosdathassák.* A főnökömet nem akarom cserben hagyni, máris úgy érzem szüksége van rám. Mindent összeszedünk, aztán sietünk vissza, hogy munkába állhassunk. *Mondja csendesen, nem akar bántó lenni, valóban jól érzi magát, de igyekeznie kell, hisz csupán két napot kért, nem többet és a visszafelé vezető út is hosszú.*
- Mire van szükséged, Gizuka? *Kérdezi.* Muszáj beszereznünk egy szekeret, gyorsabban megjárhatnánk legközelebb, lehet beruházunk egy sajátra a piacon, mit szólsz? Ülhetnél mellettem a bakon. *Mosolyodik el, majd megfordul, lágy csókra nyújtja ajkát.*
- Menjünk, feküdni kell, hajnalban még megetetjük az állatokat, összeszedünk mindent, mi kell neked, szólunk a szomszédnak, hagyunk neki néhány aranyat és viszlek a városba, kedvesem. *A dézsában persze addig maradnak, míg akarnak, aztán Garrikh is kiszáll, megtörölközik, majd a háló felé veszi az irányt, ha a lány is úgy gondolja.*
*Gyorsan telik az este, főleg jó társaságban, szerelemben, romantikában, forró fürdő habjai között csendesen beszélgetve. Garrikh mindig is az egyetértés és a kompromisszumok híve volt, igaz ez a kereskedelemre és a házasságra is, de talán az élet minden területére. Ízes beszédű parasztleánya, mellette a dézsában szerencsére, akárha a másik fele lenne, a férfi sok mindenben változott, csak Gizurinához fűződő hűsége megkérdőjelezhetetlen, s úgy látszik ez viszont is igaz. Boldogsággal tölti el a pillanat, mikor hozzá is érnek, vele is kedveskednek. Gizuval nevet maga is, egy szoba berendezése mindig is izgalmas téma, persze olykor másfelé is járnak gondolatai, de az úttól bizony megfáradt, így hacsak nem vetik rá magukat, ő bizony horkolva alszik el, akár egy dézsában is.*
- Holnap Gizurina. *Sóhajt fel hátat fordítva, hogy megmosdathassák.* A főnökömet nem akarom cserben hagyni, máris úgy érzem szüksége van rám. Mindent összeszedünk, aztán sietünk vissza, hogy munkába állhassunk. *Mondja csendesen, nem akar bántó lenni, valóban jól érzi magát, de igyekeznie kell, hisz csupán két napot kért, nem többet és a visszafelé vezető út is hosszú.*
- Mire van szükséged, Gizuka? *Kérdezi.* Muszáj beszereznünk egy szekeret, gyorsabban megjárhatnánk legközelebb, lehet beruházunk egy sajátra a piacon, mit szólsz? Ülhetnél mellettem a bakon. *Mosolyodik el, majd megfordul, lágy csókra nyújtja ajkát.*
- Menjünk, feküdni kell, hajnalban még megetetjük az állatokat, összeszedünk mindent, mi kell neked, szólunk a szomszédnak, hagyunk neki néhány aranyat és viszlek a városba, kedvesem. *A dézsában persze addig maradnak, míg akarnak, aztán Garrikh is kiszáll, megtörölközik, majd a háló felé veszi az irányt, ha a lány is úgy gondolja.*
2784. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-27 20:33:53
Üzenet elküldve: 2019-08-27 20:33:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
*Nem kimondottan vágyik emberek társaságára. Félreértés ne essék, elfeket is éppúgy kerülne most, mint bárki lényt, aki hozzá próbálna szólni. Így is éppen eleget kell gyalogolnia, ami során bőven elég saját magát és borús gondolatait elviselnie. Aranyló mezők? Szorgosan munkálkodó betakarítók? Fesse vászonra az, akit ezért megfizetnek! Nem igazán gyönyörködik sem a színekben, sem a jóféle kétkezi munka látványában. Nem tölti el örömmel a tudat, hogy a malmok szorgosan őrülhetnek a télre.
A télig még életben is kell maradni. Enni is kell, valamiből, és egyelőre nem úgy áll a szénája, mint aki egy könnyű galoppozással átvág az élet lóversenyén. Ez a szántóföld is csak egy nyűg, amin túl kell lennie, ha el akarja végre érni a Kikötőt. Ott legalább van valamije. Vagy valakije. Egy darabka izé, amit mintha ott felejtett volna, és most egyre jobban markolja szívét a kétség, hogy ott találja-e még.
Borzasztó hatással van rá a közösségi élet. Meg a meditálás. Az egyiket soha többé nem szabad csinálnia. Orra alatt elmorog még néhány légbe vesző fogadalmat, és igyekszik az úton minél előbb elérni célját.*
A télig még életben is kell maradni. Enni is kell, valamiből, és egyelőre nem úgy áll a szénája, mint aki egy könnyű galoppozással átvág az élet lóversenyén. Ez a szántóföld is csak egy nyűg, amin túl kell lennie, ha el akarja végre érni a Kikötőt. Ott legalább van valamije. Vagy valakije. Egy darabka izé, amit mintha ott felejtett volna, és most egyre jobban markolja szívét a kétség, hogy ott találja-e még.
Borzasztó hatással van rá a közösségi élet. Meg a meditálás. Az egyiket soha többé nem szabad csinálnia. Orra alatt elmorog még néhány légbe vesző fogadalmat, és igyekszik az úton minél előbb elérni célját.*
2783. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-27 19:13:49
Üzenet elküldve: 2019-08-27 19:13:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Mézédes//
*Miután érzékeli, hogy sikerült nyugalmat erőltetnie az elfnek magára, elkezdi magyarázni a tervet részleteiben.*
-Tehát én halkan beosonok a kertkapunk, aztán át a következő kapun, egészen a dinnyékig.*Áll meg egy pillanatra, hogy lássa a másik eddig érti-e a dolgot. Miután úgy érzi, teljes a figyelem, folytatja.*
-Te addig ott fogsz gubbasztani a bokorban, és ha látod, hogy a kutya ébredezik, odahajítasz néhány követ a pajta oldalához, úgy hogy koppanjon. Érted? *Kicsit megüti a másik vállát, csak hogy éreztesse a dolog súlyát.*
-Ha nem ébred fel, én elkezdek levágni néhány dinnyét és a kerítéshez araszolok velük. Aztán hadonászni fogok, akkor gyere oda, de nagyon halkan!! *Néz mélyen a másik szemeibe.* -Akkor kiadom neked a gyümölcsöt. Értetted? Aztán visszaosonsz a bokorhoz és kisétálok, te meg figyeled a kutyát, és ha mocorog, akkor dobálod a pajta oldalát. Megértetted? *Kérdez vissza.* -Ismételd. Mit fogsz csinálni?
*Miután érzékeli, hogy sikerült nyugalmat erőltetnie az elfnek magára, elkezdi magyarázni a tervet részleteiben.*
-Tehát én halkan beosonok a kertkapunk, aztán át a következő kapun, egészen a dinnyékig.*Áll meg egy pillanatra, hogy lássa a másik eddig érti-e a dolgot. Miután úgy érzi, teljes a figyelem, folytatja.*
-Te addig ott fogsz gubbasztani a bokorban, és ha látod, hogy a kutya ébredezik, odahajítasz néhány követ a pajta oldalához, úgy hogy koppanjon. Érted? *Kicsit megüti a másik vállát, csak hogy éreztesse a dolog súlyát.*
-Ha nem ébred fel, én elkezdek levágni néhány dinnyét és a kerítéshez araszolok velük. Aztán hadonászni fogok, akkor gyere oda, de nagyon halkan!! *Néz mélyen a másik szemeibe.* -Akkor kiadom neked a gyümölcsöt. Értetted? Aztán visszaosonsz a bokorhoz és kisétálok, te meg figyeled a kutyát, és ha mocorog, akkor dobálod a pajta oldalát. Megértetted? *Kérdez vissza.* -Ismételd. Mit fogsz csinálni?
2782. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-27 15:06:41
Üzenet elküldve: 2019-08-27 15:06:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Mézédes//
*Dren nagyon nem az a kalandozó típusú tolvaj. Aki, miközben menekül a fogdmegek elől még néhány fricskára is van ideje. Alapból beparáztatták, de a kutya még pluszban rátesz egy lapáttal. A másik keze mikor rákerül a szájára a vörös láthatja a rémült tekinteteken, hogy csak sokára sikerül kellően lenyugtatnia. Főleg azzal, hogy neki be se kell mennie. Továbbra is ott a félelem a szemében, de már valamennyire összeszedte magát. A parancsra bólint és nekiáll köveket keresni. Az nem zavarja, hogy fogalma sincs miért teszi. Az, hogy tesz valamit segít elterelni a gondolatait arról, hogy egy démoni bestia őrzi a dinnyéket.*
*Dren nagyon nem az a kalandozó típusú tolvaj. Aki, miközben menekül a fogdmegek elől még néhány fricskára is van ideje. Alapból beparáztatták, de a kutya még pluszban rátesz egy lapáttal. A másik keze mikor rákerül a szájára a vörös láthatja a rémült tekinteteken, hogy csak sokára sikerül kellően lenyugtatnia. Főleg azzal, hogy neki be se kell mennie. Továbbra is ott a félelem a szemében, de már valamennyire összeszedte magát. A parancsra bólint és nekiáll köveket keresni. Az nem zavarja, hogy fogalma sincs miért teszi. Az, hogy tesz valamit segít elterelni a gondolatait arról, hogy egy démoni bestia őrzi a dinnyéket.*
2781. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-27 12:22:31
Üzenet elküldve: 2019-08-27 12:22:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
- Haj Garikom, még én se tudom, mennyi porontyot akarok. De most van más, fontosabb dolog is!
*Megfordul és hagyja, hogy Garrikh megmosdassa. Neki ez legalább annyira új élmény, mint a gondolat, hogy ő városban fog lakni, hisz sohasem volt még dolga férfiemberrel. Neki bizony sose! Mindig szemérmes, prűd jány volt, de persze Garrikh esetében más a helyzet.*
- Jaj, hát lesz akkor dolog nekünk, nem fogunk unatkozni! Muszáj lesz megköszönnöm annak a jóembernek, hogy ennyit segített az én galambomnak.
*Felkuncog, ahogy a férfiú hozzá dörgölőzik, de a következő pillanatban máris a lakberendezésen kattog az agya.*
- Tyű, hát faliszőnyeg biztoson legyen benne. Sok szép párna is, tudok rájuk hímezni huzatot. Meg szép huzatos ülőkék, úgy ám. Meg szőnyeg a fődre is. Haj, berendezzük mi otthonosra azt a szobácskát!
*Aztán megfordul, és ő is kiveszi a részét a mosdatásból, s máris kedvesét kezdi tisztogatni asszonyos kezeivel.*
- Osztán mikor induljunk? Már hónap rögtön, vagy azután? Össze kő' maj' szednem néhány dógot.
A hozzászólás írója (Vasvillás Gizurina) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.27 12:23:17
- Haj Garikom, még én se tudom, mennyi porontyot akarok. De most van más, fontosabb dolog is!
*Megfordul és hagyja, hogy Garrikh megmosdassa. Neki ez legalább annyira új élmény, mint a gondolat, hogy ő városban fog lakni, hisz sohasem volt még dolga férfiemberrel. Neki bizony sose! Mindig szemérmes, prűd jány volt, de persze Garrikh esetében más a helyzet.*
- Jaj, hát lesz akkor dolog nekünk, nem fogunk unatkozni! Muszáj lesz megköszönnöm annak a jóembernek, hogy ennyit segített az én galambomnak.
*Felkuncog, ahogy a férfiú hozzá dörgölőzik, de a következő pillanatban máris a lakberendezésen kattog az agya.*
- Tyű, hát faliszőnyeg biztoson legyen benne. Sok szép párna is, tudok rájuk hímezni huzatot. Meg szép huzatos ülőkék, úgy ám. Meg szőnyeg a fődre is. Haj, berendezzük mi otthonosra azt a szobácskát!
*Aztán megfordul, és ő is kiveszi a részét a mosdatásból, s máris kedvesét kezdi tisztogatni asszonyos kezeivel.*
- Osztán mikor induljunk? Már hónap rögtön, vagy azután? Össze kő' maj' szednem néhány dógot.
A hozzászólás írója (Vasvillás Gizurina) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.27 12:23:17
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4704-4723