//Második szál//
//Virágom, virágom//
*Cerlyna az út szélén guggol, éppen pitypangot szedegetve, és fűzögetve egymásba, közben jókedvűen dudorászik, majd énekelgetni is kezd.*
- Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom.
*Időnként leejtegetve egy-egy virágot, de persze semmi nem veszhet kárba, és ha már elszánta magát, hogy letépi őket, akkor bizony szépen fogják ékesíteni fejét, addig a pár óráig, amíg teljesen elfonnyadnak.*
- Minden madár társat választ, virágom, virágom.
*Miközben kellemes, lágy hangján dalolászik el is készül a szerzemény, amit óvatosan feje búbjára helyez. Úgy érzi elég stabilan van ott, de ennyivel nem éri még be, és letépked pár szálat, hogy csak úgy, fonott hajába tűzögesse.*
- Hát én immár kit válasszak, virágom, virágom.
*Ezzel pedig teljes a kép. Egy kósza tincset simít hegyes fölé mögé, és megigazgatja a benne lévő ékszereket, majd a nyakában lévő fűzért. Boldog. Határozottan elmondhatja magáról, hogy fantasztikusan érzi magát, ott van, ahol lennie kell, és bár sok teendő várja még, de szereti a létezést. Lassan felegyenesedik, ami kifejezetten jólesik kissé elgémberedett lábainak.*
- Te engemet s én tégedet, virágom, virágom.
*Fejezi be a dalocskát, és megkoronázásául kacagva pördül egyet tengelye körül, hogy láthassa ruhácskáját lobogni, és a fűzéren lévő virágokat is. Tovább dudorássza a dallamot, és kosárkájával a kezében sétál tovább.*