Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 149 (2961. - 2980. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Sywerna Cruelitia Divrine [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11050_1511125016_elf_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4704-4723
2980. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-11-03 10:59:58
Üzenet elküldve: 2019-11-03 10:59:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Mézédes//
*Koncentrál. Nagyon koncentrál. Elméletben a koboldoknak nagyon ügyeseknek és gyorsaknak kell lenniük. Szóval nem kéne, hogy baj legyen. El is kapja a dinnyét. Majdnem így is megcsúszik, de sikerül elkapnia. Megkönnyebbülten sóhajt. Szóval sikerült. A vörös hallhatja is a kérdésére érkező válaszból a földöntúli örömöt.*
-Igen! Megvan!
*Az örömködés ideje viszont lejár. Morgás majd ugatás érkezik. A medvedémonkutya felébredt. Na, Dren-t nem olyan fából faragták aki ettől megijedne. Egyenesen halálra rémül. A lánynak nem is kell sürgetnie.*
-Igen persze és majd találkozunk, tudod az ott! Ha kell a macskát vágd hozzá!
*És ő már szalad is a város irányába kezében a dinnyével. Mint egy igazi hős kobold.*
*Koncentrál. Nagyon koncentrál. Elméletben a koboldoknak nagyon ügyeseknek és gyorsaknak kell lenniük. Szóval nem kéne, hogy baj legyen. El is kapja a dinnyét. Majdnem így is megcsúszik, de sikerül elkapnia. Megkönnyebbülten sóhajt. Szóval sikerült. A vörös hallhatja is a kérdésére érkező válaszból a földöntúli örömöt.*
-Igen! Megvan!
*Az örömködés ideje viszont lejár. Morgás majd ugatás érkezik. A medvedémonkutya felébredt. Na, Dren-t nem olyan fából faragták aki ettől megijedne. Egyenesen halálra rémül. A lánynak nem is kell sürgetnie.*
-Igen persze és majd találkozunk, tudod az ott! Ha kell a macskát vágd hozzá!
*És ő már szalad is a város irányába kezében a dinnyével. Mint egy igazi hős kobold.*
2979. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-11-03 09:19:55
Üzenet elküldve: 2019-11-03 09:19:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Építészek//
* A tisztás lassan elmaradozik mögöttük. A fákat művelt területek váltják fel. Ez is tetszik a művésznek, mivel végtelen lusta nyugalmat sugároz magából a táj. A rovarok hangjai végig kíséri őket útjukon.*
– Elég nyugis környéknek nézem ezt. Bár ezt a fajta munkát nehezen bírnám csinálni. Nem való nagyon nekem.* Mondja az óriásnak. Eddig semmi nem zavarta meg az útjukat és ennek Elg nagyon örül. Reméli, hogy ezután is így lesz majd.*
* A tisztás lassan elmaradozik mögöttük. A fákat művelt területek váltják fel. Ez is tetszik a művésznek, mivel végtelen lusta nyugalmat sugároz magából a táj. A rovarok hangjai végig kíséri őket útjukon.*
– Elég nyugis környéknek nézem ezt. Bár ezt a fajta munkát nehezen bírnám csinálni. Nem való nagyon nekem.* Mondja az óriásnak. Eddig semmi nem zavarta meg az útjukat és ennek Elg nagyon örül. Reméli, hogy ezután is így lesz majd.*
2978. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-11-01 20:07:02
Üzenet elküldve: 2019-11-01 20:07:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Virágom, virágom//
*Gwaandrilunk először nem érti, hogy Cerlyna vajon mire is gondolhat, de később belécsap a felismerés. ~ Szegény! Ő félvér. ~ Ösztönösen sajnálja a félelfeket, így keserédes tekintetét a felemás szemű akár enyhén szánakozónak is láthatja. Juhar viszont ezzel ellentétben, nyüszítve ugrál gazdája körül, s Gida az állat ismert reakciójából ítélve azt gondolja, hogy Lynát szeretné körbeugrálni. A hosszúszőrű, északi juhász nagyon kedveli a tiszta szívű teremtéseket, az állatok érzékei ezekben kiismerhetetlenül, példátlanul jók. Ennek ellenére a Viltheriel még csitítja, ugyanis fél a lány reakciójától. Újra a szőkeségre koncentrál, mosolyogva.*
-Hogy szépen beszélek? *Illetődik meg, ugyanis ilyet még sohasem hallott senkitől.* Öhm, köszönöm. *Jelenti ki és határozatlanul meghajol. Amint ezzel megvolt, a mondandó második felére koncentrál.*
-Esetleg nem hallottál még a nyelvünkről? Pedig igen szép, csak az a baj, hogy nagyon nehéz is! Ha jól tudom, a gnómok nyelve után a második legkacifántosabb. *Bólogat helyeslően, mintha tényleg értene ehhez és Lanawin elsőszámú nyelvészprofesszora lenne. A név dicsérete és a bemutatkozás után, ajkai újra szóra állnak.*
-Köszönjük, mind a ketten, de be kell ismernem, hogy a Cerlyna is igen szép név. *Hangzásban kisit hasonlónak találja az elf nevekre, bár lehet, hogy hosszúéletűnk téved. Juhar dicséretére felszólal.*
-Rendben, hiszek neked. Az ebem északi juhászkutya, szóval lehet, hogy ezért nem találkoztál még ilyennel. *Emelkedik félmosolyra szája. A bundás közben torokhangot kezd hallatni, türelmetlenségét kifejezve. Gazdája egy kissé mérgesen tekint rá, de utána hallgatja a heterokrómiás félfajtárs szavait, amikkel szimpatizál.*
-Egy erdei közösség tagja vagyok, szóval megértelek. Esetleg elkísérhetlek egy darabig? *Nyújtja ki karját belekarolásra, hogy úgy sétáljanak. Mikor azonban a barátkozásról beszél a szőkeség, akkor végre enged a türelmetlen csahosnak.*
-Hát, mivel erre vár mióta. Aevrin, sulis. *Szóv Juharnak, hogy szabad. A kutya Cer szabad oldalára áll és ugrálva, de a lányt nem érintve örül neki. Közben Gwaandril kihasználja az alkalmat.*
-És te honnan jössz? *Teszi fel édeskésen, kedvesen a kérdést a lánynak.*
//Virágom, virágom//
*Gwaandrilunk először nem érti, hogy Cerlyna vajon mire is gondolhat, de később belécsap a felismerés. ~ Szegény! Ő félvér. ~ Ösztönösen sajnálja a félelfeket, így keserédes tekintetét a felemás szemű akár enyhén szánakozónak is láthatja. Juhar viszont ezzel ellentétben, nyüszítve ugrál gazdája körül, s Gida az állat ismert reakciójából ítélve azt gondolja, hogy Lynát szeretné körbeugrálni. A hosszúszőrű, északi juhász nagyon kedveli a tiszta szívű teremtéseket, az állatok érzékei ezekben kiismerhetetlenül, példátlanul jók. Ennek ellenére a Viltheriel még csitítja, ugyanis fél a lány reakciójától. Újra a szőkeségre koncentrál, mosolyogva.*
-Hogy szépen beszélek? *Illetődik meg, ugyanis ilyet még sohasem hallott senkitől.* Öhm, köszönöm. *Jelenti ki és határozatlanul meghajol. Amint ezzel megvolt, a mondandó második felére koncentrál.*
-Esetleg nem hallottál még a nyelvünkről? Pedig igen szép, csak az a baj, hogy nagyon nehéz is! Ha jól tudom, a gnómok nyelve után a második legkacifántosabb. *Bólogat helyeslően, mintha tényleg értene ehhez és Lanawin elsőszámú nyelvészprofesszora lenne. A név dicsérete és a bemutatkozás után, ajkai újra szóra állnak.*
-Köszönjük, mind a ketten, de be kell ismernem, hogy a Cerlyna is igen szép név. *Hangzásban kisit hasonlónak találja az elf nevekre, bár lehet, hogy hosszúéletűnk téved. Juhar dicséretére felszólal.*
-Rendben, hiszek neked. Az ebem északi juhászkutya, szóval lehet, hogy ezért nem találkoztál még ilyennel. *Emelkedik félmosolyra szája. A bundás közben torokhangot kezd hallatni, türelmetlenségét kifejezve. Gazdája egy kissé mérgesen tekint rá, de utána hallgatja a heterokrómiás félfajtárs szavait, amikkel szimpatizál.*
-Egy erdei közösség tagja vagyok, szóval megértelek. Esetleg elkísérhetlek egy darabig? *Nyújtja ki karját belekarolásra, hogy úgy sétáljanak. Mikor azonban a barátkozásról beszél a szőkeség, akkor végre enged a türelmetlen csahosnak.*
-Hát, mivel erre vár mióta. Aevrin, sulis. *Szóv Juharnak, hogy szabad. A kutya Cer szabad oldalára áll és ugrálva, de a lányt nem érintve örül neki. Közben Gwaandril kihasználja az alkalmat.*
-És te honnan jössz? *Teszi fel édeskésen, kedvesen a kérdést a lánynak.*
2977. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-11-01 18:50:38
Üzenet elküldve: 2019-11-01 18:50:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Virágom, virágom//
*Cerlyna cseppet sem bánja a kutyus közeledését, ezért nem is próbálja annak pusziját elkerülni. Sőt, ha alkalma van rá, úgy ő is viszonozza Juhar feje búbjára. De a leány csak két lábára kerül feneke helyett, és így elkerülheti a további kedves, ártalmatlan támadásokat, és így nyugodtan meg is simogathatja az állatot.*
- Semmi baj. Majdnem az vagyok, de nem teljesen.
*Kacag fel a lány, és egy rendetlen tincset igazít hegyes füle mögé. Ő sosem élte meg hátránynak félvérségét, főleg mert Artheniorban úgy tapasztalta igen elfogadóak a népek. Nagyobb problémát jelentett életében szülei, és a pénz hiánya, ami miatt szerencséjére már nem kell fájjon a feje.*
- Nagyon szépen beszélsz. Mi volt az amit mondtál? Ez az a bizonyos elf nyelv? Van belőle több is?
*Kezd el szemérmetlenül kérdezősködni, láthatóan végtelen kíváncsisággal, és elragadtatással. Ezúttal nem csak a rá annyira jellemző érdeklődés vezérli, hanem a személyes vonatkozás is, hiszen semmit nem tud felmenőinek ezen oldaláról.*
- Gida?! De érdekes név. Ahogy a Juhar is.
*Mosolyog rájuk, és az érdekes jelzőt határozottan pozitívnak szánva. Egyébként sem mondana semmi negatívat senkinek, függetlenül a körülményektől, de Gida számára nagyon kedvesnek tűnik, így neki különösen nem mondana rosszat.*
- Én Cerlyna vagyok, de mindenki csak Lynának nevez. Örülök nektek Gida, és Juhar.
*Az ebre pillant, és annak gyönyörű szemeire.*
- Nincs miért megbocsátani. Juhar nagyon kedves volt velem, és nagyon szépek a szeme is. Nem láttam még ilyen szép szemű kutyust.
*A neki feltett kérdés hallatán a fejére helyezett pitypang „koronájára” mutat, illetve a hajába tűzött darabokra.*
- Kijöttem virágot szedni, meg sétálni. Szeretek erre sétálni, és az aranyos kis házakat nézni. Meg beszélgetni a nénikkel, esetleg segíteni nekik vinni a piacról hozott nehéz kosárkájukat.
*Kicsit elhallgat.*
- Jobb szeretem itt, mint a várost. Sokkal szebb.
*A fák, a virágok, a zöld övezet mind sokkal vonzóbb Cerlyna számára, annak ellenére is, hogy élete igen jelentős részét Artheniorban töltötte.*
- Igen, egyedül vagyok, és mégsem.
*Örömtelien felnevet, és reméli, hogy ebből az örömből átadhat Gwaandrilnak is. Kedvesen meg is érinti az elf karját.*
- A világ tele van lehetséges barátokkal, így sosem vagyok egyedül. Szerintem Juharral is barátok lettünk, ugye Juhar?
//Virágom, virágom//
*Cerlyna cseppet sem bánja a kutyus közeledését, ezért nem is próbálja annak pusziját elkerülni. Sőt, ha alkalma van rá, úgy ő is viszonozza Juhar feje búbjára. De a leány csak két lábára kerül feneke helyett, és így elkerülheti a további kedves, ártalmatlan támadásokat, és így nyugodtan meg is simogathatja az állatot.*
- Semmi baj. Majdnem az vagyok, de nem teljesen.
*Kacag fel a lány, és egy rendetlen tincset igazít hegyes füle mögé. Ő sosem élte meg hátránynak félvérségét, főleg mert Artheniorban úgy tapasztalta igen elfogadóak a népek. Nagyobb problémát jelentett életében szülei, és a pénz hiánya, ami miatt szerencséjére már nem kell fájjon a feje.*
- Nagyon szépen beszélsz. Mi volt az amit mondtál? Ez az a bizonyos elf nyelv? Van belőle több is?
*Kezd el szemérmetlenül kérdezősködni, láthatóan végtelen kíváncsisággal, és elragadtatással. Ezúttal nem csak a rá annyira jellemző érdeklődés vezérli, hanem a személyes vonatkozás is, hiszen semmit nem tud felmenőinek ezen oldaláról.*
- Gida?! De érdekes név. Ahogy a Juhar is.
*Mosolyog rájuk, és az érdekes jelzőt határozottan pozitívnak szánva. Egyébként sem mondana semmi negatívat senkinek, függetlenül a körülményektől, de Gida számára nagyon kedvesnek tűnik, így neki különösen nem mondana rosszat.*
- Én Cerlyna vagyok, de mindenki csak Lynának nevez. Örülök nektek Gida, és Juhar.
*Az ebre pillant, és annak gyönyörű szemeire.*
- Nincs miért megbocsátani. Juhar nagyon kedves volt velem, és nagyon szépek a szeme is. Nem láttam még ilyen szép szemű kutyust.
*A neki feltett kérdés hallatán a fejére helyezett pitypang „koronájára” mutat, illetve a hajába tűzött darabokra.*
- Kijöttem virágot szedni, meg sétálni. Szeretek erre sétálni, és az aranyos kis házakat nézni. Meg beszélgetni a nénikkel, esetleg segíteni nekik vinni a piacról hozott nehéz kosárkájukat.
*Kicsit elhallgat.*
- Jobb szeretem itt, mint a várost. Sokkal szebb.
*A fák, a virágok, a zöld övezet mind sokkal vonzóbb Cerlyna számára, annak ellenére is, hogy élete igen jelentős részét Artheniorban töltötte.*
- Igen, egyedül vagyok, és mégsem.
*Örömtelien felnevet, és reméli, hogy ebből az örömből átadhat Gwaandrilnak is. Kedvesen meg is érinti az elf karját.*
- A világ tele van lehetséges barátokkal, így sosem vagyok egyedül. Szerintem Juharral is barátok lettünk, ugye Juhar?
2976. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-10-31 22:17:56
Üzenet elküldve: 2019-10-31 22:17:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Épségben kiérve a fűtengerből, átvág arra a sejtelmes fényekkel sűrűn szórt területre, melyet a szántóföldként tartanak számon az arthenioriak, bár erről hősnőnk sajnos nem tud. Csupán a takaros, nyugodt élettel megáldott lakók házait figyeli, ki tudja, miért, de saját élete jut róla eszébe. Zavarja, hogy nem lehet otthon, de ha már nincsen otthona, sajnos nem tud mit tenni. Sóhajt egy nagyot és körültekintve, megkeresi az erdőt, melynek a tövében már látni a hegységet. Újra megdobban a szíve, s abban reménykedve, hogy a kedves rengeteg új tájra vezeti el, belevágja magát a fák sűrűjébe.*
2975. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-10-31 11:24:43
Üzenet elküldve: 2019-10-31 11:24:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Előre//
*Lelkes kis társa szinte az ő kedvét is fokozatosan kezdi felpezsdíteni. Ha csak ránéz, akarva akaratlanul is de mosolyognia kell. Mikor a csodás földek között sétálnak, s a napfény szinte beragyogja a kis Kék virág szárnyait melegség járja át őt is. Csodálatosnak találja azt a színjátékot mely, a másikon éppen zajlik. Mikor Vanna bátorítja Lyn-t, hogy ő is csatlakozzon, egy kis ideig meghúzódik. Sose fogta fel a mintákat úgy, mint egy adottságot, de nem is takarhatja magát örökké és bujkálhat folyton köpenyek mögött. Lassan letolja fejéről a csuklyát és hagyja kiomlani így haját. A nap melege és fénye azonnal megtalálják a lány bőrét. Rövid ideig még szemeit is lehunyja s egy pillanatra még az áradó energiát is megérzi, melyet már oly rég elkerült. Felsóhajt ezek után, s csak újra felnyitja arany szemeit és figyeli ahogy társa leszakít egy marék őszirózsát. Szépnek találja, hogy most a Kék virágból kitűnik egy másfajta színvilágú jelkép is. Először a Nyhtrimre intézett szavakat fel se fogja, majd lenéz a földre ahol a patanyomok ékesítik a poros utat, jelezve, hogy igenis járt erre korábban valaki.*
- Nem, de ha nagyon szeretne valamit úgyis visszajön.
*Tekintete elmélázik a tájban és kivételesen először érez örömöt arra, hogy ellátogatott erre a tájra. Vanna újabb szavaira csak ráfigyel, majd mivel saját maga nem tudna úgyse mit kezdeni a helyzettel így bólint egyet válaszképpen.*
- Menjünk akkor arra amerre jónak látod Vanna.
*S mondata végén egy biztató mosollyal ajándékozza meg mellé.*
*Lelkes kis társa szinte az ő kedvét is fokozatosan kezdi felpezsdíteni. Ha csak ránéz, akarva akaratlanul is de mosolyognia kell. Mikor a csodás földek között sétálnak, s a napfény szinte beragyogja a kis Kék virág szárnyait melegség járja át őt is. Csodálatosnak találja azt a színjátékot mely, a másikon éppen zajlik. Mikor Vanna bátorítja Lyn-t, hogy ő is csatlakozzon, egy kis ideig meghúzódik. Sose fogta fel a mintákat úgy, mint egy adottságot, de nem is takarhatja magát örökké és bujkálhat folyton köpenyek mögött. Lassan letolja fejéről a csuklyát és hagyja kiomlani így haját. A nap melege és fénye azonnal megtalálják a lány bőrét. Rövid ideig még szemeit is lehunyja s egy pillanatra még az áradó energiát is megérzi, melyet már oly rég elkerült. Felsóhajt ezek után, s csak újra felnyitja arany szemeit és figyeli ahogy társa leszakít egy marék őszirózsát. Szépnek találja, hogy most a Kék virágból kitűnik egy másfajta színvilágú jelkép is. Először a Nyhtrimre intézett szavakat fel se fogja, majd lenéz a földre ahol a patanyomok ékesítik a poros utat, jelezve, hogy igenis járt erre korábban valaki.*
- Nem, de ha nagyon szeretne valamit úgyis visszajön.
*Tekintete elmélázik a tájban és kivételesen először érez örömöt arra, hogy ellátogatott erre a tájra. Vanna újabb szavaira csak ráfigyel, majd mivel saját maga nem tudna úgyse mit kezdeni a helyzettel így bólint egyet válaszképpen.*
- Menjünk akkor arra amerre jónak látod Vanna.
*S mondata végén egy biztató mosollyal ajándékozza meg mellé.*
2974. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-10-30 23:30:07
Üzenet elküldve: 2019-10-30 23:30:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Előre//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A reggeli napfény sugarai kellemesen melegítik Vanna szabadon lévő tagjait, ez a melegség és fény pedig egészen a lány szívéig hatol. Lelkesen bólogat a másik kijelentésére. Kifejezetten örül neki, hogy ő is megérti és értékeli a csodát, amit most átélnek ketten. Mintha csak a természetet ünnepelnék, szárnyai is szivárványszínben játszanak, ahol rájuk süt a nap. A kis tündér ezt pontosan tudja, emiatt rendkívül büszkén lépdel.*
- Te is! *Mondja Lyndryának egy hirtelen ötlettől vezérelve, majd fejével a szárnya felé bök. Magyarázatképpen pedig hozzáteszi.* Mutasd a mintáidat! Tündököljünk mindketten! *Pillant csillogó szemekkel a másikra.
Amennyiben a másik beleegyezik, némán vigyorog és léptei rugalmasabbá válnak. Ha azonban mégsem egyezne bele, Vanna azt is elfogadja – bár kissé csalódottan. Mindenesetre a kicsi lánynak már csak egy dolog hiányzik, hogy teljes legyen a kép.*
- Ahá! *Szúr ki egy kis bokor őszirózsát az út mentén.
Bár az őszirózsa főként fonásba beletűzdelve szép igazán, ezzel most nem törődik. A görényt fél karján egyensúlyozva leszakít egy kisebb marék virágot, egyszerűen a füle mögé tűzi, majd egy kielégült függő elégedettségével sóhajt. Olyan régóta idegesíti a dísztelen hajkorona, hogy most már igazán mindegynek érzi, milyen formában kerül bele virág – csak legyen már benne valami. Ráadásul tele kézzel (mivel az állatot nem akarja letenni), séta közben (mivel a sétát sem akarja abbahagyni) nem is tudna hajat fonni.
Igaz is, hiszen folyton tele lesz a keze a bundás miatt, ha az mindig vele van. Kissé össze is ráncolja szemöldökét, hiszen ez egy megoldásra váró komoly probléma. Kis társát nem akarja felkelteni semmi szín alatt, hiszen neki nappal aludnia kell, de valamit majd mindenképpen ki kell találnia arra, hogyan hordozhatja magával anélkül, hogy leszakadnának a karjai és szinte minden nemű mozgásban korlátozva legyen.
Miközben ezen morfondírozik, a földet bámulja. Teszi ezt mindaddig, amíg mintha patanyomokat vélne felfedezni előttük az úton.*
- Nem jött vissza. *Mondja halk, komor hangon, Nyhtrimre utalva.
Egy darabig még bánkódik, aztán - mint mindig - igyekszik kirángatni magát – és szükség esetén a másikat is – a szomorúságból.*
- De biztos találkozunk majd még vele. *Belekapaszkodva abba a lendületbe, amit a mondat ad neki, tekintetét ismét felemeli.
Hirtelen meglát valami ismerőset a távolban. Bár borzalmasak a tájékozódási képességei, ezúttal meg merne rá esküdni, járt már erre, sőt, tudja is az utat egy darabon. Úgy látszik mégis maradt valami látszatja az O'baaval átvándorolt éveknek.*
- Tudok egy jó helyet! Imádni fogod! Gyönyörű, magas fák vannak ott, és a legzöldebb fű, amit valaha láttál. Te érted az ilyesmit. Gyere! *Kiáltja szinte a másikra.
Ha Lyndrya ráhagyja, átveszi a vezető szerepét – legalábbis útmutatás terén.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A reggeli napfény sugarai kellemesen melegítik Vanna szabadon lévő tagjait, ez a melegség és fény pedig egészen a lány szívéig hatol. Lelkesen bólogat a másik kijelentésére. Kifejezetten örül neki, hogy ő is megérti és értékeli a csodát, amit most átélnek ketten. Mintha csak a természetet ünnepelnék, szárnyai is szivárványszínben játszanak, ahol rájuk süt a nap. A kis tündér ezt pontosan tudja, emiatt rendkívül büszkén lépdel.*
- Te is! *Mondja Lyndryának egy hirtelen ötlettől vezérelve, majd fejével a szárnya felé bök. Magyarázatképpen pedig hozzáteszi.* Mutasd a mintáidat! Tündököljünk mindketten! *Pillant csillogó szemekkel a másikra.
Amennyiben a másik beleegyezik, némán vigyorog és léptei rugalmasabbá válnak. Ha azonban mégsem egyezne bele, Vanna azt is elfogadja – bár kissé csalódottan. Mindenesetre a kicsi lánynak már csak egy dolog hiányzik, hogy teljes legyen a kép.*
- Ahá! *Szúr ki egy kis bokor őszirózsát az út mentén.
Bár az őszirózsa főként fonásba beletűzdelve szép igazán, ezzel most nem törődik. A görényt fél karján egyensúlyozva leszakít egy kisebb marék virágot, egyszerűen a füle mögé tűzi, majd egy kielégült függő elégedettségével sóhajt. Olyan régóta idegesíti a dísztelen hajkorona, hogy most már igazán mindegynek érzi, milyen formában kerül bele virág – csak legyen már benne valami. Ráadásul tele kézzel (mivel az állatot nem akarja letenni), séta közben (mivel a sétát sem akarja abbahagyni) nem is tudna hajat fonni.
Igaz is, hiszen folyton tele lesz a keze a bundás miatt, ha az mindig vele van. Kissé össze is ráncolja szemöldökét, hiszen ez egy megoldásra váró komoly probléma. Kis társát nem akarja felkelteni semmi szín alatt, hiszen neki nappal aludnia kell, de valamit majd mindenképpen ki kell találnia arra, hogyan hordozhatja magával anélkül, hogy leszakadnának a karjai és szinte minden nemű mozgásban korlátozva legyen.
Miközben ezen morfondírozik, a földet bámulja. Teszi ezt mindaddig, amíg mintha patanyomokat vélne felfedezni előttük az úton.*
- Nem jött vissza. *Mondja halk, komor hangon, Nyhtrimre utalva.
Egy darabig még bánkódik, aztán - mint mindig - igyekszik kirángatni magát – és szükség esetén a másikat is – a szomorúságból.*
- De biztos találkozunk majd még vele. *Belekapaszkodva abba a lendületbe, amit a mondat ad neki, tekintetét ismét felemeli.
Hirtelen meglát valami ismerőset a távolban. Bár borzalmasak a tájékozódási képességei, ezúttal meg merne rá esküdni, járt már erre, sőt, tudja is az utat egy darabon. Úgy látszik mégis maradt valami látszatja az O'baaval átvándorolt éveknek.*
- Tudok egy jó helyet! Imádni fogod! Gyönyörű, magas fák vannak ott, és a legzöldebb fű, amit valaha láttál. Te érted az ilyesmit. Gyere! *Kiáltja szinte a másikra.
Ha Lyndrya ráhagyja, átveszi a vezető szerepét – legalábbis útmutatás terén.*
2973. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-10-30 13:59:33
Üzenet elküldve: 2019-10-30 13:59:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
//Laenrick ház//
//Színek hava, első Willor//
*Minden a legtökéletesebb és a legkellemesebb a világon Utrhin számára, csupán egy hajszál választja el az idillt a meghitt hangulattól. Ez a hajszál azonban, ha igen lassan is, de hatalmas fallá válik, ami lassacskán olyan fegyverré alakul, ami a tökéletességet és a kellemességet is szétzúzza. Először csak egy kis kuncogást hallat, lenézve az öreget, mély arroganciával.*
-Mégis miről beszél, Gutrhin bácsi? *Azzal a tragédia kibontakozni látszik. A papírt a kezébe véve, lehűl gnómunk.*
-Ez... ez jogos. *Mondja, azzal feláll és határozott hangon szólal meg.*
-Nos, akkor viszlát, Gutrhin bácsi. Én megyek, összeszedem a ruháimat és megyek Artheniorba. További jókat! *Bármi áron összeszedi azt a pénzt, ha ehhez el is kell hagynia a családi házat. Mind mellényeit, alsóit, ingjeit és egyéb ruhaneműit hátizsákjába, cipőket, a cipókat és kis zsákokban a teafüveket rakja el. Hátast nem visz magával, csak a pónit málhásnak. Mielőtt elhagyná azonban a birtokot, beköszön gunyoros hangján az öregnek.*
-A juhokról ne feledkezzék meg! *Majd tényleg elindul, még egy utolsó búcsút intve a takaros háznak. Így, az éjszaka közepén baktat Artheniorba, teljesen elveszve azok után, ami bent történt, gondolkozva azon, vajon milyen munkát vállalhatna el.*
//Laenrick ház//
//Színek hava, első Willor//
*Minden a legtökéletesebb és a legkellemesebb a világon Utrhin számára, csupán egy hajszál választja el az idillt a meghitt hangulattól. Ez a hajszál azonban, ha igen lassan is, de hatalmas fallá válik, ami lassacskán olyan fegyverré alakul, ami a tökéletességet és a kellemességet is szétzúzza. Először csak egy kis kuncogást hallat, lenézve az öreget, mély arroganciával.*
-Mégis miről beszél, Gutrhin bácsi? *Azzal a tragédia kibontakozni látszik. A papírt a kezébe véve, lehűl gnómunk.*
-Ez... ez jogos. *Mondja, azzal feláll és határozott hangon szólal meg.*
-Nos, akkor viszlát, Gutrhin bácsi. Én megyek, összeszedem a ruháimat és megyek Artheniorba. További jókat! *Bármi áron összeszedi azt a pénzt, ha ehhez el is kell hagynia a családi házat. Mind mellényeit, alsóit, ingjeit és egyéb ruhaneműit hátizsákjába, cipőket, a cipókat és kis zsákokban a teafüveket rakja el. Hátast nem visz magával, csak a pónit málhásnak. Mielőtt elhagyná azonban a birtokot, beköszön gunyoros hangján az öregnek.*
-A juhokról ne feledkezzék meg! *Majd tényleg elindul, még egy utolsó búcsút intve a takaros háznak. Így, az éjszaka közepén baktat Artheniorba, teljesen elveszve azok után, ami bent történt, gondolkozva azon, vajon milyen munkát vállalhatna el.*
2972. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-10-30 12:39:09
Üzenet elküldve: 2019-10-30 12:39:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Napváltás //
*A tegnap este folyamán nagyon finom lakoma volt az a pár bogyó is. Hihetetlenül jól esett Lyn számára. A kis Kék virág hamarabb aludt el mint ő. Sajnos valamiért nem jött álom szemeire még hosszas ideig, de addig is táplálta a tüzet, hogy társa ne fázzon meg az éjszaka folyamán. Tán alig pár órával napkelte előtt pihent csak le ő is, de, amint fénysugarak szöktek a horizontra már kipattantak szemei. Vannát egy jó reggellel köszöntötte és beleegyezett az indulásba. A tűz nyomat eltüntette, majd összepakolt és útnak indult társával.
Áttérnek az erdőségből a szántóföldek felé. Lyn szemei elé hatalmas termőterületek úsznak. A reggeli nap fényében szinte aranyban úszik minden. Gyönyörűnek tartja ezt a helyet, pedig még korántsem látott várost.*
~ Ha ez ily csodás, mi vár még itt rám a későbbiekben ~
* Esik gondolkodóba majd társára néz.*
- Érezni a föld energiáját. Csodálatos ez a vidék.
*A tegnap este folyamán nagyon finom lakoma volt az a pár bogyó is. Hihetetlenül jól esett Lyn számára. A kis Kék virág hamarabb aludt el mint ő. Sajnos valamiért nem jött álom szemeire még hosszas ideig, de addig is táplálta a tüzet, hogy társa ne fázzon meg az éjszaka folyamán. Tán alig pár órával napkelte előtt pihent csak le ő is, de, amint fénysugarak szöktek a horizontra már kipattantak szemei. Vannát egy jó reggellel köszöntötte és beleegyezett az indulásba. A tűz nyomat eltüntette, majd összepakolt és útnak indult társával.
Áttérnek az erdőségből a szántóföldek felé. Lyn szemei elé hatalmas termőterületek úsznak. A reggeli nap fényében szinte aranyban úszik minden. Gyönyörűnek tartja ezt a helyet, pedig még korántsem látott várost.*
~ Ha ez ily csodás, mi vár még itt rám a későbbiekben ~
* Esik gondolkodóba majd társára néz.*
- Érezni a föld energiáját. Csodálatos ez a vidék.
2971. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-10-30 09:47:42
Üzenet elküldve: 2019-10-30 09:47:42
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Hazatérés//
//Laenrick ház//
//Színek hava, első Willor//
*Figyeli a fiú cinikus mondatait és a teára tett megjegyzését, de kellőképpen hidegen hagyja. Sőt legszívesebben kiütné az öntelt kis kezéből azt a nyomorult poharat.*
- Nem érdekel a teád! *Tudja le gyorsan a félrevezető témát és folytatja.*
- Az nem a te ablakod. Csak majd lesz a te ablakod! Az örökség majd akkor lesz a tiéd, ha engem kifizettél, hiszen ez van a rendelkezésben. *Dobbant egyet a göcsörtös fa botjával, mintegy letisztázva a jogi helyzetet.*
- Ha majd leraktad nekem azt a közel hatezer aranyat, amelyet a rendelkezésben apád és nagyapád meghozott. Na majd akkor. *Mondja még mindig indulatosan és remegő kézzel előveszi a pipáját, hogy végre meggyújtva nyerjen egy kis békét a szívének. A szerencsétlenkedve meggyújtott pipa végül elkezd füstölni és a nagybácsi keres magának egy kényelmes fotelt, hogy a fiúval szemközt folytathassák a csevejt.*
- Tanulj meg olvasni kölyök. Nem csak a szerződés első sorát kellett volna elolvasnod! *Most már nyugodtabb hangon folytatja, hiszen a tüdőjében szétáradó füst nyugtató hatással van rá.*
- Ez a ház és ez a birtok az én aranyamból épült meg. Abból az aranyból, amelyet a semmirekellő apád tőlem kért kölcsön és azóta sem fizetett vissza. Az a kölcsön a házba van befektetve és végérvényesen le van írva, hogy vagy visszafizeted nekem aranyban, vagy harminc hat múlva, már csak te leszel itt a megtűrt vendég. *Kényelmesen hátradől a székében, hiszen ha a fiú nem fizet a szerződésben megjelölt időpontban, akkor bizony elbukja az örökségét.*
- De ne félj fiam. Nem kerülsz az utcára, vagy a rétekre. A gondodat fogom viselni! *Kacag fel hangosan, hiszen még az is előfordulhat, hogy ő lesz a hivatalos gyámja a kis zöldfülünek.*
//Laenrick ház//
//Színek hava, első Willor//
*Figyeli a fiú cinikus mondatait és a teára tett megjegyzését, de kellőképpen hidegen hagyja. Sőt legszívesebben kiütné az öntelt kis kezéből azt a nyomorult poharat.*
- Nem érdekel a teád! *Tudja le gyorsan a félrevezető témát és folytatja.*
- Az nem a te ablakod. Csak majd lesz a te ablakod! Az örökség majd akkor lesz a tiéd, ha engem kifizettél, hiszen ez van a rendelkezésben. *Dobbant egyet a göcsörtös fa botjával, mintegy letisztázva a jogi helyzetet.*
- Ha majd leraktad nekem azt a közel hatezer aranyat, amelyet a rendelkezésben apád és nagyapád meghozott. Na majd akkor. *Mondja még mindig indulatosan és remegő kézzel előveszi a pipáját, hogy végre meggyújtva nyerjen egy kis békét a szívének. A szerencsétlenkedve meggyújtott pipa végül elkezd füstölni és a nagybácsi keres magának egy kényelmes fotelt, hogy a fiúval szemközt folytathassák a csevejt.*
- Tanulj meg olvasni kölyök. Nem csak a szerződés első sorát kellett volna elolvasnod! *Most már nyugodtabb hangon folytatja, hiszen a tüdőjében szétáradó füst nyugtató hatással van rá.*
- Ez a ház és ez a birtok az én aranyamból épült meg. Abból az aranyból, amelyet a semmirekellő apád tőlem kért kölcsön és azóta sem fizetett vissza. Az a kölcsön a házba van befektetve és végérvényesen le van írva, hogy vagy visszafizeted nekem aranyban, vagy harminc hat múlva, már csak te leszel itt a megtűrt vendég. *Kényelmesen hátradől a székében, hiszen ha a fiú nem fizet a szerződésben megjelölt időpontban, akkor bizony elbukja az örökségét.*
- De ne félj fiam. Nem kerülsz az utcára, vagy a rétekre. A gondodat fogom viselni! *Kacag fel hangosan, hiszen még az is előfordulhat, hogy ő lesz a hivatalos gyámja a kis zöldfülünek.*
2970. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-10-29 17:38:25
Üzenet elküldve: 2019-10-29 17:38:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Az erdőszéli tisztást maga mögött hagyva a szántóföldeken áthaladó karavánúton halad. Lehetőleg szeretné mihamarabb megjárni az utat thargiába. Utánanéz kedvenc keszkenőjének és talán a piacra is ellátogat, de ez még egyáltalán nem biztos. Bár apróságnak tűnik, ami miatt elkutyagol a thargokhoz ez számára szinte semmiség. Kissé fukar kufár, aki nem szívesen hagyná el a kedvenc keszkenőjét. Időnként azért elég nagyvonalú tud lenni, bár van amikor muszáj nagylelkűnek lennie. Ki gondolná, hogy néha muszáj a jótékonyság, pedig igen. Összébb húzza magán a gúnyáját aztán megszaporázza lépteit, hogy mihamarabb megjárja az utat.*
2969. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-10-29 17:32:57
Üzenet elküldve: 2019-10-29 17:32:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Mézédes//
*Szerencsére nem hall, a dinnye földre érkezésére utaló puffanást, így úgy veszi, ezúttal végre sikerrel jártak.*
-Megvan? *Átszól azért, hogy ezt a másik is megerősítse. Ekkor üti meg a fülét a határozott vakkantás, majd egyértelmű árulkodó zajai annak, hogy a kutya észlelte őket és feléjük tart. Mivel sötét van, nem feltétlenül veszi észre, merről érkezne, viszont emlékszik, hogy egy kis kerítés még azért az útját állja. Ezt az ugatás távolsága is alátámasztja. Viszont ha a kutyát nem is tartja annyira nagy fenyegetésnek, a ricsajra bizonyára hamarosan a gazda is előkerül, ezért dönt úgy, hogy nem ártana meglépni, míg szépen vannak.*
-Na öcsi, menjél arrébb, nem tökölünk, azaz dinnyézünk tovább, pucolunk innen! *Mondja immár normál hangnemben és a dinnyékre felállva megpróbál átlendülni a kerítés fölött.*
*Szerencsére nem hall, a dinnye földre érkezésére utaló puffanást, így úgy veszi, ezúttal végre sikerrel jártak.*
-Megvan? *Átszól azért, hogy ezt a másik is megerősítse. Ekkor üti meg a fülét a határozott vakkantás, majd egyértelmű árulkodó zajai annak, hogy a kutya észlelte őket és feléjük tart. Mivel sötét van, nem feltétlenül veszi észre, merről érkezne, viszont emlékszik, hogy egy kis kerítés még azért az útját állja. Ezt az ugatás távolsága is alátámasztja. Viszont ha a kutyát nem is tartja annyira nagy fenyegetésnek, a ricsajra bizonyára hamarosan a gazda is előkerül, ezért dönt úgy, hogy nem ártana meglépni, míg szépen vannak.*
-Na öcsi, menjél arrébb, nem tökölünk, azaz dinnyézünk tovább, pucolunk innen! *Mondja immár normál hangnemben és a dinnyékre felállva megpróbál átlendülni a kerítés fölött.*
2968. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-10-28 23:34:46
Üzenet elküldve: 2019-10-28 23:34:46
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Mézédes//
*Minden törekvés úgy tűnik nem volt hiábavaló, és ezúttal ki is fizetődik. A többihez képest kisebb méretű gyümölcs Dren kezeibe érkezik, persze nem teljesen tökéletesen. A férfi érzi is, hogy megbillen, és csúszni készül, ezért kénytelen korrigálni, és utána kapni, de szerencsére még éppen időben történik mindez. Kis ügyetlenkedéssel, de feladatot sikerül abszolválni, ámbár nem teljesen észrevétlenül, és a sok zörgés, susmorgás meghozza eredményét, ami a kutya újbóli, és végleges felébredését eredményezi.
Mindketten hallhatják a rövid vakkantást, majd a lépcsőkön lefelé szaladó sietős lépéseket, végül a hosszan kitartott, mély morgást a kerítéstől nem messze. Mindez pillanatok alatt megtörténik, és mire feleszmélhetnek már szakadatlan, vérengző ugatás tölti be az éjszakát. YIlanda szerencséjére korábbi vesződése a kapuk bezárásával most megtérülni látszik, hiszen a kerítés ugyan apró, de legalább jelen van közte, és a területét védelmező házőrző között, ezzel pedig értékes időt nyerve nekik.
A kis kerítés viszont előreláthatóan örökké nem tartja vissza a kutyát, ezt YIlanda is jól tudhatja, tehát érdemes sietősre fognia, és esetleges mohóságukat félretéve a többi mézédes dinnyét ott hagyni a gazdának.*
*Minden törekvés úgy tűnik nem volt hiábavaló, és ezúttal ki is fizetődik. A többihez képest kisebb méretű gyümölcs Dren kezeibe érkezik, persze nem teljesen tökéletesen. A férfi érzi is, hogy megbillen, és csúszni készül, ezért kénytelen korrigálni, és utána kapni, de szerencsére még éppen időben történik mindez. Kis ügyetlenkedéssel, de feladatot sikerül abszolválni, ámbár nem teljesen észrevétlenül, és a sok zörgés, susmorgás meghozza eredményét, ami a kutya újbóli, és végleges felébredését eredményezi.
Mindketten hallhatják a rövid vakkantást, majd a lépcsőkön lefelé szaladó sietős lépéseket, végül a hosszan kitartott, mély morgást a kerítéstől nem messze. Mindez pillanatok alatt megtörténik, és mire feleszmélhetnek már szakadatlan, vérengző ugatás tölti be az éjszakát. YIlanda szerencséjére korábbi vesződése a kapuk bezárásával most megtérülni látszik, hiszen a kerítés ugyan apró, de legalább jelen van közte, és a területét védelmező házőrző között, ezzel pedig értékes időt nyerve nekik.
A kis kerítés viszont előreláthatóan örökké nem tartja vissza a kutyát, ezt YIlanda is jól tudhatja, tehát érdemes sietősre fognia, és esetleges mohóságukat félretéve a többi mézédes dinnyét ott hagyni a gazdának.*
2967. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-10-28 15:28:58
Üzenet elküldve: 2019-10-28 15:28:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Félúton, útfélen//
* Kérdését könnyedén lerázzák azzal, hogy a lány aludt. Mondjuk ez érthető is ha valaki nagy utazásra megy, akkor azt alvással tudja azt megrövidíteni.*
– Értem. Biztos nagyon meg lehetett ijedve, mikor felébredve egy teljesen idegen helyen volt.* A lovagnak ellágyul a szíve, ahogy a kétségeset lányka pofijára néz. ~ Aki ilyen ártatlan arcot tud vágni arról, hogy is lehetne rosszat feltételezni. Bár mikor a pókokról volt szó ott volt egy gonosz mosoly is. Tipikus nemes palánta. Igazodj ki rajtuk ha tudsz!~ Közben Sywerna kezdd el kérdezősködni a maga kis ártatlan módján.*
– Hát mint mondtam ránk rontottak és ellátták a bajunkat. Arra még emlékszem, hogy ledöntöttek a lábamról és utána elsötétedett minden előttem. Mikor magamhoz tértem már sötét volt és mindenem fájt. Valahogy sikerült kivonszolnom magam a városból. Itt botorkáltam, mikor egy paraszt család rám talált. Még jó, hogy nem a városlakók voltak, mert akkor biztos végem lett volna. Elhoztak magukkal és itt ápoltak. Hát így kerültem ide. Mindig is mondtam én, hogy a nehéz páncél jó befektetés.* Még meg is csapkodja a vasat. Közben jót haladtak, mert már egészen közelről látszik az úti céljuk.*
– Na nézd csak milyen gyorsan eltelt az idő beszélgetés közben! Már nem kell sok és ott vagyunk.* Mutat egy fás területre, ami nincs is olyan messze már.*
* Kérdését könnyedén lerázzák azzal, hogy a lány aludt. Mondjuk ez érthető is ha valaki nagy utazásra megy, akkor azt alvással tudja azt megrövidíteni.*
– Értem. Biztos nagyon meg lehetett ijedve, mikor felébredve egy teljesen idegen helyen volt.* A lovagnak ellágyul a szíve, ahogy a kétségeset lányka pofijára néz. ~ Aki ilyen ártatlan arcot tud vágni arról, hogy is lehetne rosszat feltételezni. Bár mikor a pókokról volt szó ott volt egy gonosz mosoly is. Tipikus nemes palánta. Igazodj ki rajtuk ha tudsz!~ Közben Sywerna kezdd el kérdezősködni a maga kis ártatlan módján.*
– Hát mint mondtam ránk rontottak és ellátták a bajunkat. Arra még emlékszem, hogy ledöntöttek a lábamról és utána elsötétedett minden előttem. Mikor magamhoz tértem már sötét volt és mindenem fájt. Valahogy sikerült kivonszolnom magam a városból. Itt botorkáltam, mikor egy paraszt család rám talált. Még jó, hogy nem a városlakók voltak, mert akkor biztos végem lett volna. Elhoztak magukkal és itt ápoltak. Hát így kerültem ide. Mindig is mondtam én, hogy a nehéz páncél jó befektetés.* Még meg is csapkodja a vasat. Közben jót haladtak, mert már egészen közelről látszik az úti céljuk.*
– Na nézd csak milyen gyorsan eltelt az idő beszélgetés közben! Már nem kell sok és ott vagyunk.* Mutat egy fás területre, ami nincs is olyan messze már.*
2966. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-10-28 14:01:49
Üzenet elküldve: 2019-10-28 14:01:49
ÚJ
![>Sywerna Cruelitia Divrine [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11050_1511125016_elf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Félúton, útfélen//
*Hát ez egyszerűen hihetetlen! Képtelen lerázni a lovagot erről a témáról. Talán megérezhetett valamit a páncélos, ki tudja. Még az is megfordul egy pillanatig az agyában, hogy eredarral van dolga, mivel ilyen jól ráérzett a füllentésre. A másik opcióval, hogy valójában egy naiv emberkéről lenne szó, szinte nem is törődik. ~ A lovagoknak nem az alacsony intelligencia az ismertető jegyük. ~ Dönti el magában. Persze a vízfolyáshoz hasonlatos válasszal szolgál, nem is habozik, ezt a belső zavartságot is a legkevésbé kimutatottan éli meg.*
-Sajnos nem tudom. Arthenior közelében kellett volna leszállnom eleve, de olyan fáradt voltam már a lihanechi révből kiérve, hogy egyszerűen elaludtam a kabinomban, s azt sem tudtam, hol vagyok. Egészen a végállomásnál, a dokkoknál ébredtem fel! *Adja elő kislányos, ijedt arccal. ~ Hagy higgye csak azt, hogy egy rózsalelkű naiv elfecske vagyok. ~ Persze az élet töltelékei kérdezhetnek is, s lelkesedést mutató arccal szól a másikhoz.*
-És Ön, Ön hogyan keveredett a thargok földjére? *Ejt meg egy szokatlanul kedvesre sikeredett mosolyt a lovagias páncélos felé. Corvenus zavartan csapkod a vállán, így felröppenti. Legalább kisebb súlyt kell cipelnie az amúgy is fáradt közérzetének.*
*Hát ez egyszerűen hihetetlen! Képtelen lerázni a lovagot erről a témáról. Talán megérezhetett valamit a páncélos, ki tudja. Még az is megfordul egy pillanatig az agyában, hogy eredarral van dolga, mivel ilyen jól ráérzett a füllentésre. A másik opcióval, hogy valójában egy naiv emberkéről lenne szó, szinte nem is törődik. ~ A lovagoknak nem az alacsony intelligencia az ismertető jegyük. ~ Dönti el magában. Persze a vízfolyáshoz hasonlatos válasszal szolgál, nem is habozik, ezt a belső zavartságot is a legkevésbé kimutatottan éli meg.*
-Sajnos nem tudom. Arthenior közelében kellett volna leszállnom eleve, de olyan fáradt voltam már a lihanechi révből kiérve, hogy egyszerűen elaludtam a kabinomban, s azt sem tudtam, hol vagyok. Egészen a végállomásnál, a dokkoknál ébredtem fel! *Adja elő kislányos, ijedt arccal. ~ Hagy higgye csak azt, hogy egy rózsalelkű naiv elfecske vagyok. ~ Persze az élet töltelékei kérdezhetnek is, s lelkesedést mutató arccal szól a másikhoz.*
-És Ön, Ön hogyan keveredett a thargok földjére? *Ejt meg egy szokatlanul kedvesre sikeredett mosolyt a lovagias páncélos felé. Corvenus zavartan csapkod a vállán, így felröppenti. Legalább kisebb súlyt kell cipelnie az amúgy is fáradt közérzetének.*
2965. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-10-27 22:30:14
Üzenet elküldve: 2019-10-27 22:30:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Félúton, útfélen//
* A mágiáról kifejtett véleménye nem vált ki semmit a lányból. Mondjuk nem is várt rá nagyon semmi reakciót. A kis csapdája se működöt a hajóval. Pedig azt várta, hogy majd elszólja magát a lány.*
– Biztos szép volt. Mennyi időbe telt lecsorogni idáig?* Nem mintha tudná, ezt inkább csak úgy kíváncsiságból kérdezi meg. Mellettük csöndes a táj. Csak a rovarok nyüzsgése töri meg ezt a csendet. Lassan azért a messzeségben már, mintha lehetne látni a város körvonalait. Rég volt, mikor utoljára ott járt. Emlékek kavarognak a fejében a régi időkről.*
* A mágiáról kifejtett véleménye nem vált ki semmit a lányból. Mondjuk nem is várt rá nagyon semmi reakciót. A kis csapdája se működöt a hajóval. Pedig azt várta, hogy majd elszólja magát a lány.*
– Biztos szép volt. Mennyi időbe telt lecsorogni idáig?* Nem mintha tudná, ezt inkább csak úgy kíváncsiságból kérdezi meg. Mellettük csöndes a táj. Csak a rovarok nyüzsgése töri meg ezt a csendet. Lassan azért a messzeségben már, mintha lehetne látni a város körvonalait. Rég volt, mikor utoljára ott járt. Emlékek kavarognak a fejében a régi időkről.*
2964. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-10-27 21:18:00
Üzenet elküldve: 2019-10-27 21:18:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Félúton, útfélen//
*A lovag vélekedése a mágiáról nem igazán tetszik neki. Sokszor próbálkozott már fegyverrel megvédeni magát, de nagyrészt sikertelenül. A mágia még nem volt az opciók között, így igen kíváncsi arra, vajon milyen is lehet. Nem válaszol hát erre a megjegyzésre, csak elindul a mutatott irányba. Kérdést szegeznek hozzá, amiből ki kell bújnia, hiszen hazugságot kell felépítenie.*
-Csodálatos! Egyszerűen mesés volt a tegnapi naplemente! *Áradozik, maga is meglepődik, milyen könnyeden képes adni a figurát. Most arra koncentrál, hogy ne essen össze, így viszont kérdésre nem marad ereje.*
*A lovag vélekedése a mágiáról nem igazán tetszik neki. Sokszor próbálkozott már fegyverrel megvédeni magát, de nagyrészt sikertelenül. A mágia még nem volt az opciók között, így igen kíváncsi arra, vajon milyen is lehet. Nem válaszol hát erre a megjegyzésre, csak elindul a mutatott irányba. Kérdést szegeznek hozzá, amiből ki kell bújnia, hiszen hazugságot kell felépítenie.*
-Csodálatos! Egyszerűen mesés volt a tegnapi naplemente! *Áradozik, maga is meglepődik, milyen könnyeden képes adni a figurát. Most arra koncentrál, hogy ne essen össze, így viszont kérdésre nem marad ereje.*
2963. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-10-27 18:22:19
Üzenet elküldve: 2019-10-27 18:22:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Félúton, útfélen//
* Szegény Therrad rázúdítanak mindent. A szőkeség nem tűnik éppen türelmesnek, bár lehet, hogy csak a fáradság teszi ezt. Aztán választ kap a kérdésére is.*
– Mágus? Nem szeretem a mágiát. Csúnya dolgokra képes, de nem olyan megbízható, mint a kézi fegyver.* Közben elbúcsúznak a gnómtól is. Sywerna már nagy lendülettel el is indul. Arelow szépen oda cammog mellé és egy másik irányba mutat.*
– Arra van a város. Talán hamar odaérünk ha igyekszünk.* Azzal elindul a mutatott irányba. Közben feldob egy témát, hogy jobban teljen az idő.*
– És milyen volt az út idefelé? Kényelmes volt a hajó?* Ahogy haladnak a táj továbbra is szinte teljesen változatlan marad. Körülöttük még mindig a termőterületek nyúlnak el, ameddig a szem ellát.*
* Szegény Therrad rázúdítanak mindent. A szőkeség nem tűnik éppen türelmesnek, bár lehet, hogy csak a fáradság teszi ezt. Aztán választ kap a kérdésére is.*
– Mágus? Nem szeretem a mágiát. Csúnya dolgokra képes, de nem olyan megbízható, mint a kézi fegyver.* Közben elbúcsúznak a gnómtól is. Sywerna már nagy lendülettel el is indul. Arelow szépen oda cammog mellé és egy másik irányba mutat.*
– Arra van a város. Talán hamar odaérünk ha igyekszünk.* Azzal elindul a mutatott irányba. Közben feldob egy témát, hogy jobban teljen az idő.*
– És milyen volt az út idefelé? Kényelmes volt a hajó?* Ahogy haladnak a táj továbbra is szinte teljesen változatlan marad. Körülöttük még mindig a termőterületek nyúlnak el, ameddig a szem ellát.*
2962. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-10-27 15:19:05
Üzenet elküldve: 2019-10-27 15:19:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Virágom, virágom//
*Juhar boldogan csaholó, bundás monstrum. Mikor megpillantja az elesett Lynácskát, nyüszítve közelít, kifejezve aggodalmát. Mikor megszólítják, felfelé tartva, előre csapja füleit, majd jellegzetes, mély torokhangot hallat, kifejezve érdeklődését. Lyna csak abban az esetben kerülheti el a hatalmas parizer nyelv tocsogó, nyálas csókját, ha feláll, bármely más esetben a kutya megpróbál addig ügyködni, míg mem nyom az arcára egy hatalmas puszit. A kézhez hozzáér a nedves orr, a simogatást pedig kifejezetten élvezi, fejét illegetve juttatja ezt a félvér tetszésére. Ezután megérkezik Gwaandril, akihez visszasiet az eb. A gazdája mit sem tud az eseményekről, természetesen fogalma sincs, mi zajlott le itt. Mikor Lyna megszólal a közös nyelven, akkor esik le neki, hogy nem az elfekén kéne beszélni. ~ Akkor a Gidát fogom itt is használni. ~ Határozza el magát, azután meg is szólal újra.*
-Ó, bocsáss meg, azt hittem, elf vagy. *Néz a feltűnően saját faját dicsérő fülekre és a tollforma díszre. A lány felemás tekintetében kutakodik, kifejezetten egzotikusnak, sajátosnak találja. Nem nézi kamasznak, már csak azért is, mert számára még fiatalnak tűnik hozzá. Mosolyogva szól a félelfhez.*
-Gida a nevem és kérlek, bocsáss meg Juhar miatt! Ő a kutya. *Ezzel válaszolt is a kérdésre, szóval most ő fog intézni egyet a lányhoz.*
-Mit keresel itt, egyedül? Egyáltalán egymagad vagy? *Félelem tölti el, hogy szegény párát pont most dobták ki otthonról, amit a legkevésbé sem kívánna, senkinek. Várja a választ a keserédes, mélybarna szemeivel.*
//Virágom, virágom//
*Juhar boldogan csaholó, bundás monstrum. Mikor megpillantja az elesett Lynácskát, nyüszítve közelít, kifejezve aggodalmát. Mikor megszólítják, felfelé tartva, előre csapja füleit, majd jellegzetes, mély torokhangot hallat, kifejezve érdeklődését. Lyna csak abban az esetben kerülheti el a hatalmas parizer nyelv tocsogó, nyálas csókját, ha feláll, bármely más esetben a kutya megpróbál addig ügyködni, míg mem nyom az arcára egy hatalmas puszit. A kézhez hozzáér a nedves orr, a simogatást pedig kifejezetten élvezi, fejét illegetve juttatja ezt a félvér tetszésére. Ezután megérkezik Gwaandril, akihez visszasiet az eb. A gazdája mit sem tud az eseményekről, természetesen fogalma sincs, mi zajlott le itt. Mikor Lyna megszólal a közös nyelven, akkor esik le neki, hogy nem az elfekén kéne beszélni. ~ Akkor a Gidát fogom itt is használni. ~ Határozza el magát, azután meg is szólal újra.*
-Ó, bocsáss meg, azt hittem, elf vagy. *Néz a feltűnően saját faját dicsérő fülekre és a tollforma díszre. A lány felemás tekintetében kutakodik, kifejezetten egzotikusnak, sajátosnak találja. Nem nézi kamasznak, már csak azért is, mert számára még fiatalnak tűnik hozzá. Mosolyogva szól a félelfhez.*
-Gida a nevem és kérlek, bocsáss meg Juhar miatt! Ő a kutya. *Ezzel válaszolt is a kérdésre, szóval most ő fog intézni egyet a lányhoz.*
-Mit keresel itt, egyedül? Egyáltalán egymagad vagy? *Félelem tölti el, hogy szegény párát pont most dobták ki otthonról, amit a legkevésbé sem kívánna, senkinek. Várja a választ a keserédes, mélybarna szemeivel.*
2961. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-10-27 14:34:29
Üzenet elküldve: 2019-10-27 14:34:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Virágom, virágom//
*Cerlyna mit sem sejt, hogy mi fogja fogadni az elkövetkezendő pillanatokban, ezért boldogan táncikál, pörög, és nézegeti egyszerű ruhácskáját. De megtorpanni kényszerül, mert pörgése közben észrevesz valami nagy árnyékot a szeme sarkában. Ahogy megáll, egyrészt a hirtelen mozdulat miatt, másrészt azért, mert elszédült, váratlanul elesik, szerencséjére csak hátra, és a fenekére érkezik.*
- Áu!
*Nyög fel, és nagyokat pislog a kutyusra, érdeklődve nézve azt. Szépséges kék szemeit nézi, ami számára szokatlan, mert sok kóbor kutyát látott, de egyiknek sem volt olyan szép szeme. Bár a kóbor kutyák többnyire agresszívak, de Cerlyna nem ítél meg senkit a többség miatt, ezért nem tart attól, hogy az állat az arcába harapja. Éppen ezért nagy mosollyal, és kedves hangon üdvözli őt.*
- Szép napot Kutya Úr!
*Óvatosan nyújtja kezét, hogy megszagolhassa az állat, és ha úgy látja megengedi neki, akkor megsimogassa.
De úgy tűnik, hogy a kutya mégsem kóbor, amire gondolhatott volna, hiszen ápoltnak, és jól tápláltnak tűnik. Lassan feltápászkodik a földről, és egyszerű vászonruháját leporolja. Már fordul is a hosszúéletű férfi felé, a szokásos kedves mosolyával, amikor az meglepi számára idegen szavakkal. Cerlyna arcán látszik a döbbenet, a kíváncsiság, és az, hogy hirtelen nem tudja mit tegyen. Szembesülve saját tudatlanságával elpirulva hajtja le a fejét.*
- Jó napot kívánok! Bocsánat, nem értem mit mondtál.
*Még vörösebbé válik rózsás arca, és kicsit idegeskedve kezdi el ruhája szélét piszkálgatni. A kutya Gwaandrilhoz sétál, amiből Cerlyna egyből rájön, hogy hozzátartozik. Kicsit megenyhül a zavara, ahogy az állatra terelődnek gondolatai.*
- Cerlyna vagyok. Mi a kutyus neve? Oooolyan szépek a szemei.
//Virágom, virágom//
*Cerlyna mit sem sejt, hogy mi fogja fogadni az elkövetkezendő pillanatokban, ezért boldogan táncikál, pörög, és nézegeti egyszerű ruhácskáját. De megtorpanni kényszerül, mert pörgése közben észrevesz valami nagy árnyékot a szeme sarkában. Ahogy megáll, egyrészt a hirtelen mozdulat miatt, másrészt azért, mert elszédült, váratlanul elesik, szerencséjére csak hátra, és a fenekére érkezik.*
- Áu!
*Nyög fel, és nagyokat pislog a kutyusra, érdeklődve nézve azt. Szépséges kék szemeit nézi, ami számára szokatlan, mert sok kóbor kutyát látott, de egyiknek sem volt olyan szép szeme. Bár a kóbor kutyák többnyire agresszívak, de Cerlyna nem ítél meg senkit a többség miatt, ezért nem tart attól, hogy az állat az arcába harapja. Éppen ezért nagy mosollyal, és kedves hangon üdvözli őt.*
- Szép napot Kutya Úr!
*Óvatosan nyújtja kezét, hogy megszagolhassa az állat, és ha úgy látja megengedi neki, akkor megsimogassa.
De úgy tűnik, hogy a kutya mégsem kóbor, amire gondolhatott volna, hiszen ápoltnak, és jól tápláltnak tűnik. Lassan feltápászkodik a földről, és egyszerű vászonruháját leporolja. Már fordul is a hosszúéletű férfi felé, a szokásos kedves mosolyával, amikor az meglepi számára idegen szavakkal. Cerlyna arcán látszik a döbbenet, a kíváncsiság, és az, hogy hirtelen nem tudja mit tegyen. Szembesülve saját tudatlanságával elpirulva hajtja le a fejét.*
- Jó napot kívánok! Bocsánat, nem értem mit mondtál.
*Még vörösebbé válik rózsás arca, és kicsit idegeskedve kezdi el ruhája szélét piszkálgatni. A kutya Gwaandrilhoz sétál, amiből Cerlyna egyből rájön, hogy hozzátartozik. Kicsit megenyhül a zavara, ahogy az állatra terelődnek gondolatai.*
- Cerlyna vagyok. Mi a kutyus neve? Oooolyan szépek a szemei.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4704-4723