//Misscouluerty kúria//
* Semmi sem olyan könnyű, mint amilyennek látszik. Más nemeseknek talán jobban megy a könnyed csevegés, neki nem. Egyedül megboldogult feleségének tette a szépet, minden másnál a lényegre szorítkozik, általában. Vannak kivételek és kivételes személyek, akikkel szívesebben beszélget, de ez igazán ritkaság számba megy. S most bár örülne annak, ha vendégük távozna, mégsem dobhatja ki. Hosszú utat tett meg a városból és egyebek. Na. Feláll és el is köszön, bár lányát kihívja pár percre magával.*
- Akkor én most el is intézek néhány dolgot, estére mindenképpen haza akarok térni.
- Köszönöm még egyszer kedves látogatását és a hasznos információkat, tanácsokat. Levélben értesítem majd a biztossá vált időpontról. Néhány percre elrabolnám lányomat a társaságából, amíg a személyzettel kapcsolatos dolgokat megbeszélem vele.
* Miért is fárasztaná ilyesmik végighallgatásával a vendégüket? Így hát kihívja lányát magával, hogy tisztes távolban megbeszéljen vele pár apróságot.*
- Apollia, én most meglátogatom Nivere-t és meghívom őt magunkhoz. Arra a barbár vezérre majd inkább holnap szánok időt, de még meglátom. Küldtem egy hirdetést a városba, mert a személyzetünk tagja igen öregek már, nem bírják a sok munkát. Lehet hogy hamarosan fognak is majd jönni néhányan. Megkérnélek rá, hogy segíts majd a fogadásukban és a döntésben is.
- Ami pedig a vendégünket illeti.
* Lentebb halkítja a hangját és nem kevés szigorral tekint kislányára. Neki még midig a kicsi lánya, és az is marad. *
- Legyél udvarias hozzá, de a rád vonatkozó kereteken belül. Vigyázz arra, mit mondasz előtte. Bármi is történne, nem rajtad fog csattani, hanem rajta.
* Homlokon csókolja lányát búcsúzásképpen. *
- Megfogadtam édesanyádnak, hogy vigyázni fogok rád.
* Fegyverét fogva pedig távozik is a házból, hogy lóra szállva felkeresse rokonát. *
A hozzászólás írója (Efamar 'Misscoulueryti) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.10.15 19:13:18