//Misscouluerty kúria//
//Alon//
*Amint Apollia édesapja elmegy, a lány kicsit már tanácstalanabbul áll a helyzet magaslatán. Nem is tudja volt e valaha olyan, amikor egyedül hagyták egy vendéggel. Ezt ő ugyan nem bánja, egyszerűen csak kis időbe telik, míg összeszedi magát és gondolatait, hiába is készül lelkesen minden találkozóra. Aztán eszébe jut, hogy honnan is jött az úrfi, Artheniorból, ahol Apollia még sosem járt. Mekkora város, mennyi élet! A kisasszony úgy gondolja egész este el tudná hallgatni az arról a helyről szóló meséket.
A férfi udvarias válaszára, szemei felcsillannak, s alig bírja visszafogni magát. Mégis sikerül egész béketűrőn helyet foglalnia. Nem kell sokat várni, mire megérkezik az első fogás, meleg húsleves, tetején aranyszínben csillognak a zsírcseppek. A szolgáló szed a tányérokba. Apollia megvárja míg mindkettejük előtt egy tál leves gőzölög, akkor kezd csak el enni.*
- Milyen a városban az élet? Mennyire lehet más mint itt vidéken?
*Kérdezi kíváncsian, miközben próbálja magától is elképzelni. Ő testközelből csak a vidék nyugodt zsibbadtságát ismeri, s azt, hogy ő maga milyen aktív és lelkes mindig. Szinte biztosra veszi, hogy sokkal jobban illene a városba, mintsem ide, oly szívesen menne ő is Artheniorba inkább. De azzal nem számol, hogy a kór, ami rátelepedett már megfoganásánál, milyen hatásokkal lehetne rá abban a zsúfolt közegben. Még itt vidéken sincs teljes biztonságban.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.10.16 12:03:11, a következő indokkal:
Kérésre.