Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 167 (3321. - 3340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4704-4723
3340. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-08-29 23:27:21
Üzenet elküldve: 2020-08-29 23:27:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Próféták//
*A pusztáról az ingovány felé veszi az irányt, de még mielőtt a mocsaras területre érne, eszébe jut egy másik, sokkal egyszerűbb lehetőség. A szántóföldek felé is mehet. Ez nagyon jó hír, ez által legalább lovát is és magát is megkíméli az ingovány nehézkes terepétől. Nem is érti, hogyan felejthette el, mikor errefelé jött. De mindegy most már, a lényeg, hogy eszébe jutott ez a másik út. Így hát lovát a szántók irányába fordítja, s amíg oda nem ér, csak ügetve halad. A szántókra érve azonban már bátran vágtára fogja Wollyt. Neki pedig nem kell kétszer mondani, szélsebesen iramodik meg Arthenior irányába. A lány diadalittasan fel is kiált jó hangosan, hogy hangja messzire elszáll. Ez egyrészt a szabadságnak szól, másrészt pedig annak, hogy sikeresen elkerülhették az ingoványt. Hátasa pedig osztozik örömében, mint mindig, csak ő éppen nyerítéssel fejezi ezt ki. Vágtázás közben a lány elhatározza, hogy Artheniorban felkeresi a Wegtoren Aranya Kereskedőházat, ők hátha tudnak segíteni a takarításhoz és a repkény eltávolításához szükséges eszközök beszerzésében. Lankadatlan figyelmének köszönhetően egy idő múlva valamit meglát közeledni felé. Először nem tudja kivenni, hogy mi is az, de amint közelebb ér, a homályos körvonalakból egy szárnyas malac alakja bontakozik ki. Valami csomagot cipel. Ally lelassítja Wollyt, mert a különös futár elég közel van már. A félvér sosem látott még ehhez foghatót. A szárnyas malac meg se szó, se beszéd, a fehér hátas elé dobja a földre csomagját. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, távozik, hogy aztán kis idő múlva eltűnjön a látóhatár vonalánál. ~Hmm, hát ez mi a szösz?~ Leugrik a nyeregből, s a csomaghoz lép, melyet - kétség sem fér hozzá - neki szántak. Wolly is kíváncsi szemeket mereszt, sőt, figyelemmel is kíséri fehér hajú gazdája minden mozdulatát. Ally, mikor kibontja a csomagot, három különböző színű pezsgőgyöngyöt talál. Meglepi a dolog, de örül a kis csomagnak, s egyéb lehetőség híján a csörgődobját rejtő selyemzsákba csúsztatja a gyöngyöket. Alkalomadtán fel is tudja majd őket használni.*
- Na, induljunk tovább, Wolly.* Paskolja meg szeretettel lova nyakát az ifjú hajadon, majd könnyed és kecses mozdulattal a nyeregbe lendíti magát. A szabadságot jelentő vágta folytatódik, Artheniorig véget sem ér.*
*A pusztáról az ingovány felé veszi az irányt, de még mielőtt a mocsaras területre érne, eszébe jut egy másik, sokkal egyszerűbb lehetőség. A szántóföldek felé is mehet. Ez nagyon jó hír, ez által legalább lovát is és magát is megkíméli az ingovány nehézkes terepétől. Nem is érti, hogyan felejthette el, mikor errefelé jött. De mindegy most már, a lényeg, hogy eszébe jutott ez a másik út. Így hát lovát a szántók irányába fordítja, s amíg oda nem ér, csak ügetve halad. A szántókra érve azonban már bátran vágtára fogja Wollyt. Neki pedig nem kell kétszer mondani, szélsebesen iramodik meg Arthenior irányába. A lány diadalittasan fel is kiált jó hangosan, hogy hangja messzire elszáll. Ez egyrészt a szabadságnak szól, másrészt pedig annak, hogy sikeresen elkerülhették az ingoványt. Hátasa pedig osztozik örömében, mint mindig, csak ő éppen nyerítéssel fejezi ezt ki. Vágtázás közben a lány elhatározza, hogy Artheniorban felkeresi a Wegtoren Aranya Kereskedőházat, ők hátha tudnak segíteni a takarításhoz és a repkény eltávolításához szükséges eszközök beszerzésében. Lankadatlan figyelmének köszönhetően egy idő múlva valamit meglát közeledni felé. Először nem tudja kivenni, hogy mi is az, de amint közelebb ér, a homályos körvonalakból egy szárnyas malac alakja bontakozik ki. Valami csomagot cipel. Ally lelassítja Wollyt, mert a különös futár elég közel van már. A félvér sosem látott még ehhez foghatót. A szárnyas malac meg se szó, se beszéd, a fehér hátas elé dobja a földre csomagját. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, távozik, hogy aztán kis idő múlva eltűnjön a látóhatár vonalánál. ~Hmm, hát ez mi a szösz?~ Leugrik a nyeregből, s a csomaghoz lép, melyet - kétség sem fér hozzá - neki szántak. Wolly is kíváncsi szemeket mereszt, sőt, figyelemmel is kíséri fehér hajú gazdája minden mozdulatát. Ally, mikor kibontja a csomagot, három különböző színű pezsgőgyöngyöt talál. Meglepi a dolog, de örül a kis csomagnak, s egyéb lehetőség híján a csörgődobját rejtő selyemzsákba csúsztatja a gyöngyöket. Alkalomadtán fel is tudja majd őket használni.*
- Na, induljunk tovább, Wolly.* Paskolja meg szeretettel lova nyakát az ifjú hajadon, majd könnyed és kecses mozdulattal a nyeregbe lendíti magát. A szabadságot jelentő vágta folytatódik, Artheniorig véget sem ér.*
3339. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-08-26 15:36:18
Üzenet elküldve: 2020-08-26 15:36:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Vissza a városba//
*Nem kell sokat gyalogolnia, hogy gyérüljön a növényzet, így sejthető, hogy az út sincsen már messze. Sőt már ösvények is kirajzolódnak, talán gyógynövényeket gyűjtő gyógyítók taposták ki az utat keresgélés közben. Mikor meglátja az utat, egy kicsit habozik, körbetekint majd, kilép a bozótosból és leporolja magát. Megszabadul a felesleges száraz gallyaktól, amelyek ragaszkodóan rácsimpaszkodtak és a potyautas levelektől és apróbb bogaraktól is. Miután gyorsan végzett ezzel a művelettel, hamar szedi a lábait, immár a szántók közötti úton halad, egyre csak közeledve a városhoz. A szekérforgalom is megugrik, sőt, hazafelé sétáló földművesek, kosárral járkáló gyerekek, nők tűnnek fel, majd fordulnak le, egy-egy szántóföld szélénél. Nem tudja megállni, hogy néha ne pillantson hátra, de még mindig nem lát ismerős alakot, ám nem lesz nyugta, míg be nem ér a városba, az emberek tömegébe nem veszik ismét.*
*Nem kell sokat gyalogolnia, hogy gyérüljön a növényzet, így sejthető, hogy az út sincsen már messze. Sőt már ösvények is kirajzolódnak, talán gyógynövényeket gyűjtő gyógyítók taposták ki az utat keresgélés közben. Mikor meglátja az utat, egy kicsit habozik, körbetekint majd, kilép a bozótosból és leporolja magát. Megszabadul a felesleges száraz gallyaktól, amelyek ragaszkodóan rácsimpaszkodtak és a potyautas levelektől és apróbb bogaraktól is. Miután gyorsan végzett ezzel a művelettel, hamar szedi a lábait, immár a szántók közötti úton halad, egyre csak közeledve a városhoz. A szekérforgalom is megugrik, sőt, hazafelé sétáló földművesek, kosárral járkáló gyerekek, nők tűnnek fel, majd fordulnak le, egy-egy szántóföld szélénél. Nem tudja megállni, hogy néha ne pillantson hátra, de még mindig nem lát ismerős alakot, ám nem lesz nyugta, míg be nem ér a városba, az emberek tömegébe nem veszik ismét.*
3338. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-08-26 08:12:29
Üzenet elküldve: 2020-08-26 08:12:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
*Az erdőn átlovagolva jut el a szántókhoz, ahol közeledve az őszhöz, lassan már minden értékes növényt learattak vagy éppen aratnak, szüretelnek. Ilyenkor készülnek a jó borok, legalább is még egyelőre csak forrhatnak. Ilyenkor a szántók még élettel teliek, nem úgy, mint télen, a hideg esti utakon. Éjtépő a fekete telivér a karavánúton vágtázik, nyugodt tempóban a gazdájával a hátán. Nyeregben lehetősége van megcsodálni ezt a szép időszakot, ami lassan lezárja majd a nyarat és utat enged az ősz hulló leveleinek. Célja most, hogy minél hamarabb eljusson a Három Barát Tavernába, hogy meglátogassa Arrapust és tudakozódjon, hogy vannak-e új hírek, amikről érdemes lesz tudnia.*
3337. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-08-20 02:22:24
Üzenet elküldve: 2020-08-20 02:22:24
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Nyugodalmasan pucolja a vöröshagymát, fokhagymát a készülő ebédhez, közben pedig a háttérben az éledező tűz lángjai fölött már melegszik a zsír. Ha olyan fajta lenne, valószínűleg még fütyörészne is a művelethez, de ő inkább csak csendben hallgatja, ahogy a lángok pattogva falják a fát. A zöldségek már megmosva mosolyognak a ház egyetlen konyha- és törlőrongyán, szeletelésre készen. A zöldségaprítást a hagymákkal kezdi, hogy mihamarabb a tűzre tudja tenni őket. Fürgén végez is a feladattal, majd késének egy határozott mozdulatával a vágódeszka lapján belöki a hagymákat a lábasba. Mikorra jóleső illatok kezdenek szállongani a levegőben, a maradék zöldség is készen áll a fazékra - azaz bográcsra, amely egyszerre szolgál serpenyőként, kannaként, és a főzéshez épp szükséges edényféleként. A paradicsom és a paprika egyszerre landol a zsírban fickándozó hagymák között, és mosolygós kedvük egyből fonnyadtabbá válik. Daahr kezét nadrágjába (vagyis kötényébe) törölgetve indul el a kunyhó mélyébe sokoldalú kanaláért, majd odabenn kotorászva még talál néhány épnek tűnő tojást. Úgy határoz, ezeknek is a lecsóban végződik sorsuk, így mikor visszatér a bográcshoz "fakanalával", beleüti a tojásokat is. Szerencsére valóban nem zápult meg még egyik sem. Az edény lakóit jó alaposan összekavarja, a kanalat a bogrács tetejére teszi, majd elindul a dolgára, hogy végre haladjon is valamit a mai nappal.
A kunyhó és környezetének összevisszaságából előhalássza a metszőollót, a fűrészt, és a létrát is, majd elégedetten megindul az első metszésre váró fa felé. Néhány ág már igencsak zavarta a szemét azon a bizonyos cseresznyefán, olyannyira, hogy már számtalanszor eltervezte a mozdulatsort, amivel eltávolítja majd őket a növényről. Szinte megkönnyebbül, ahogy elkezdi megfosztani a fát a kínos összevisszaságtól, amely a vadrózsával ellentétben cseresznyefánál egyáltalán nem kívánatos Daahr szemében. Az ágakat egyelőre csak egy kupacba hordja, külön feladat lesz még majd a gallyak szortírozása, szárítása későbbi tüzelőnek, illetve a puhább növényi részek összegereblyézése, majd trágyadombra hordása. Most viszont kizárólag a metszésre koncentrál, és finom, szelíd mosoly ül ki az ajkaira, ahogy fáról fára vándorol a szerszámaival, maga mögött takaros kis rendet hagyva.*
A kunyhó és környezetének összevisszaságából előhalássza a metszőollót, a fűrészt, és a létrát is, majd elégedetten megindul az első metszésre váró fa felé. Néhány ág már igencsak zavarta a szemét azon a bizonyos cseresznyefán, olyannyira, hogy már számtalanszor eltervezte a mozdulatsort, amivel eltávolítja majd őket a növényről. Szinte megkönnyebbül, ahogy elkezdi megfosztani a fát a kínos összevisszaságtól, amely a vadrózsával ellentétben cseresznyefánál egyáltalán nem kívánatos Daahr szemében. Az ágakat egyelőre csak egy kupacba hordja, külön feladat lesz még majd a gallyak szortírozása, szárítása későbbi tüzelőnek, illetve a puhább növényi részek összegereblyézése, majd trágyadombra hordása. Most viszont kizárólag a metszésre koncentrál, és finom, szelíd mosoly ül ki az ajkaira, ahogy fáról fára vándorol a szerszámaival, maga mögött takaros kis rendet hagyva.*
3336. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-08-19 00:11:33
Üzenet elküldve: 2020-08-19 00:11:33
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Daahr a hajnal első sugaraival ébred, de nem sieti el a kelést. Kinyitja szemeit, nyugtázza a horizontot simogató fénypászmákat, majd végignyúlik azon a kereveten, amit ő ágynak nevez. Lassú lélegzeteket vesz, kiélvezi még az utolsó lopott perceket, amiket a jó melegben tölthet, végül egy utolsót nyújtózkodik, és kikel az ágyból.
Ezután már nem sokat szöszmötöl, időz egy-egy tevékenységgel, reggeli rutinját ritmusosan, de nem kapkodva végzi el. Kisvártatva már készen is áll a napra. Miközben az ajtóban állva igyekszik vörös loboncát értelmezhetőbb és kezelhetőbb alakzatba rendezni egy lófarok formájában, felméri, milyen időnek ígérkezik a mai. Mostanában elég sokat esett az eső, de talán mintha ma megbékélt volna magával a felhőzet. Nagyot sóhajt bele a nagyvilágba. Ha nem tűz a nap, és nem is szakad az eső, talán végre megmetszheti a fákat, amiket már egy ideje tervez. Mielőtt kimenne a kertbe, felhajtja a pohara alján lötyögő tegnap esti teájának maradékát reggeli gyanánt, aztán már kinn is van.
A kertben a fű harmat áztatta, néhány ágacska és levél csendesen bóbiskol a rájuk nehezedő aprócska súlyoktól, na meg attól, hogy előző napokban jól elverte őket a vihar. A károk azonban nem jelentősek, mint ahogy azt járkálás közben megállapítja. Az ajtó melletti vadrózsa például olyan élénk, hogy akár egy viharfelhőben is életben maradna. Elgondolkodik rajta, nem kéne-e megmetszenie azt a bokrot a nagy összevisszaságában, de végül úgy határoz, erre talán nem ez a legmegfelelőbb időszak, na meg kár lenne megtörni ezt a természetes vadság alkotta összképet. Rövid körútja során kertje minden növényét megszemléli, gondolatban feljegyzi az esetleges teendőket, elégedetten szemléli az elért eredményeket, az esetleges kudarcokat pedig közönnyel fogadja, mint járulékos veszteség.*
~ Na lássuk, mi lesz az ebéd. ~
*Veszi útját a konyhakerti növények felé. Nem sok ennivaló van itthon, de nincs gondban ezzel, tud ő főzni magára. Mivel pedig a faluba nincs most ideje elmenni egyéb alapanyagokért, így kizárólag saját terményéből fog kotyvasztani valamit. Milyen jó is lesz.
Ismét egy mélyet sóhajt.*
~ Hát úgy látszik, lecsó. ~
Ezután már nem sokat szöszmötöl, időz egy-egy tevékenységgel, reggeli rutinját ritmusosan, de nem kapkodva végzi el. Kisvártatva már készen is áll a napra. Miközben az ajtóban állva igyekszik vörös loboncát értelmezhetőbb és kezelhetőbb alakzatba rendezni egy lófarok formájában, felméri, milyen időnek ígérkezik a mai. Mostanában elég sokat esett az eső, de talán mintha ma megbékélt volna magával a felhőzet. Nagyot sóhajt bele a nagyvilágba. Ha nem tűz a nap, és nem is szakad az eső, talán végre megmetszheti a fákat, amiket már egy ideje tervez. Mielőtt kimenne a kertbe, felhajtja a pohara alján lötyögő tegnap esti teájának maradékát reggeli gyanánt, aztán már kinn is van.
A kertben a fű harmat áztatta, néhány ágacska és levél csendesen bóbiskol a rájuk nehezedő aprócska súlyoktól, na meg attól, hogy előző napokban jól elverte őket a vihar. A károk azonban nem jelentősek, mint ahogy azt járkálás közben megállapítja. Az ajtó melletti vadrózsa például olyan élénk, hogy akár egy viharfelhőben is életben maradna. Elgondolkodik rajta, nem kéne-e megmetszenie azt a bokrot a nagy összevisszaságában, de végül úgy határoz, erre talán nem ez a legmegfelelőbb időszak, na meg kár lenne megtörni ezt a természetes vadság alkotta összképet. Rövid körútja során kertje minden növényét megszemléli, gondolatban feljegyzi az esetleges teendőket, elégedetten szemléli az elért eredményeket, az esetleges kudarcokat pedig közönnyel fogadja, mint járulékos veszteség.*
~ Na lássuk, mi lesz az ebéd. ~
*Veszi útját a konyhakerti növények felé. Nem sok ennivaló van itthon, de nincs gondban ezzel, tud ő főzni magára. Mivel pedig a faluba nincs most ideje elmenni egyéb alapanyagokért, így kizárólag saját terményéből fog kotyvasztani valamit. Milyen jó is lesz.
Ismét egy mélyet sóhajt.*
~ Hát úgy látszik, lecsó. ~
3335. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-08-18 22:38:32
Üzenet elküldve: 2020-08-18 22:38:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden változik//
*Útja ez alkalommal is a szántókon keresztül vezet. Időnként cikázó repüléssel halad előre, aztán megint gyalog. Könnyű szellő simogatja arcát, na meg a melegen sütő nap aranyszín sugarai. Gyönyörű tiszta kék az ég, bárányfelhők százai lejtenek kecses táncot a szellőben. Hosszú az út ugyan, de mégis viszonylag gyorsan fogy a táv Artheniorig a cikázó és mulatságos repkedések miatt. Rövidesen meg is pillantja az ismerős erdőt, ami - mint egy óriási jelzőtábla adja hírül, hogy bizony közel jár már Artheniorhoz.*
*Útja ez alkalommal is a szántókon keresztül vezet. Időnként cikázó repüléssel halad előre, aztán megint gyalog. Könnyű szellő simogatja arcát, na meg a melegen sütő nap aranyszín sugarai. Gyönyörű tiszta kék az ég, bárányfelhők százai lejtenek kecses táncot a szellőben. Hosszú az út ugyan, de mégis viszonylag gyorsan fogy a táv Artheniorig a cikázó és mulatságos repkedések miatt. Rövidesen meg is pillantja az ismerős erdőt, ami - mint egy óriási jelzőtábla adja hírül, hogy bizony közel jár már Artheniorhoz.*
3334. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-08-18 16:58:32
Üzenet elküldve: 2020-08-18 16:58:32
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Ahogy a réten üldögél és egy kis bódító gyökeret rágcsál, úgy jut eszébe, hogy ideje lenne kezdeni valamit magával. Habár kora nem adja már neki vissza fiatalkori éveinek féktelen lendületét még most is vannak tervei. Leginkább aranyra vágyik és még több aranyra, amelyet el tud majd tenni a nehéz időkre. természetesen nem veti meg a drága és szép tárgyakat sem, amely aranyat érnek, de leginkább az arany az, amely a legjobb barátja.
Feltápászkodva a rét adta kényelemből elindul, hogy felkeresse a környék legújabb kocsmáját. Ott még soha nem járt és ilyen formán ideje lenne tiszteletét tennie arrafelé. Nem beszélve arról, hogy idevalósi, így kötelességének és szomszédi látogatásnak érzi ezt az utat.
Csakhamar nekiindul az aprócska gnóm, hogy komótos léptekkel hátra kulcsolt kezekkel és a végtelenül mogorva ábrázatával boldogítsa a kocsma vendégeit.*
Feltápászkodva a rét adta kényelemből elindul, hogy felkeresse a környék legújabb kocsmáját. Ott még soha nem járt és ilyen formán ideje lenne tiszteletét tennie arrafelé. Nem beszélve arról, hogy idevalósi, így kötelességének és szomszédi látogatásnak érzi ezt az utat.
Csakhamar nekiindul az aprócska gnóm, hogy komótos léptekkel hátra kulcsolt kezekkel és a végtelenül mogorva ábrázatával boldogítsa a kocsma vendégeit.*
3333. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-08-15 09:19:19
Üzenet elküldve: 2020-08-15 09:19:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Számára ismeretlen területre érkezik, mind topográfiailag, mind földrajzilag, Az eddig ritkán látott földművelő mezők, kunyhók, vadságok szinte festményből kivett látványa eddig ritkán érzett melegséggel tölti el. Ilyet nem lát az ember Lihanech kikövezett utcái és porfogó könyvtárai között, valamint a friss levegő jót tesz alig használt tüdejének is. Be kell vallania magának, hogy szívesen itt töltene pár napot, távol a zsivajtól, a káosztól, ami az összes népesebb település. De nem túrázni jött, ráadásul a kikötő még mindig messze van. Nem tudja, mennyi idő még, míg megérkezik, úgyhogy nem kéne lelassítania. Meg nem állva folytatja útját, baktatva képzelvén el egy kellemes életet a mezők között.*
3332. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-08-10 20:42:35
Üzenet elküldve: 2020-08-10 20:42:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
// Irány haza //
*A művelt területekre érve valamivel jobb lesz az időjárás, mivel már nem zuhog az eső. A szürke felhők komoran tornyosulnak felettük. Bár már nem esik annyira, ettől még bármelyik pillanatban erősödhet az eső. Az érett kalászok most mellettük lógatják nedves fejüket. Olyanok, mintha ők is bánatosak lennének az időjárás miatt. Átnedvesedett ruhája miatt lassan el kezd fázni. A kikötőt jelző erdőség már a látóhatár szélén van. Ott mintha már nem lenne olyan felhős az ég. Reménykedik, hogy ott már nem fog esni, vagy legalább is azok a hatalmas fák lefogják majd a nyakukba hulló vizet. Maga a szántó most különösen csöndes. A háziállatok hallgatnak pont úgy, mint a rovarok. Egyikük sem állhatja a ezt az időt. Egyedül a libák gágogását lehet hallani az egyik távoli tanya udvarán. Ők aztán élvezik a vizet. A szekér tovább gurul így hangjuk nemsokára már a távolba vész.*
*A művelt területekre érve valamivel jobb lesz az időjárás, mivel már nem zuhog az eső. A szürke felhők komoran tornyosulnak felettük. Bár már nem esik annyira, ettől még bármelyik pillanatban erősödhet az eső. Az érett kalászok most mellettük lógatják nedves fejüket. Olyanok, mintha ők is bánatosak lennének az időjárás miatt. Átnedvesedett ruhája miatt lassan el kezd fázni. A kikötőt jelző erdőség már a látóhatár szélén van. Ott mintha már nem lenne olyan felhős az ég. Reménykedik, hogy ott már nem fog esni, vagy legalább is azok a hatalmas fák lefogják majd a nyakukba hulló vizet. Maga a szántó most különösen csöndes. A háziállatok hallgatnak pont úgy, mint a rovarok. Egyikük sem állhatja a ezt az időt. Egyedül a libák gágogását lehet hallani az egyik távoli tanya udvarán. Ők aztán élvezik a vizet. A szekér tovább gurul így hangjuk nemsokára már a távolba vész.*
3331. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-08-04 11:12:01
Üzenet elküldve: 2020-08-04 11:12:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*A szántóföldeket elérve a rég nem látott romos pajtához vezet az útja. Rég nem járt erre, de úgy tűnik más sem és a megszokott tűzrakó helye még mindig ott van, ahol volt mindeddig. Tüzet csihol és egy kicsit megmelegszik, hogy elfogyaszthassa gumókból és gyökerekből álló vacsoráját. Nem ad sok időt a táplálkozásnak és közben is csak a jegyzeteit olvasgatja mindaddig, míg az álom el nem nyomja. Másnap némi fejfájással kel és azonnal kulacsa után nyúl, hogy vizet ihasson belőle. Összeszedi magát és feltápászkodik, hogy folytathassa útján a város felé. Fekete orvosi táskáját csontos balkezébe markolja meg, majd jobb kezével leporolja magát és megindul a rég nem látott város irányába. Szíve egyet kalapál, amikor a puszta irányába tekint, hiszen ott hagyta annak idején élet esszenciájának egy részét, így mindig oda fogja kötni valami. Most azonban be kell teljesítenie isteni küldetését, csak ehhez egyedül most már kevés lesz, így társat kell találnia.*
3330. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-08-03 10:23:35
Üzenet elküldve: 2020-08-03 10:23:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*A táj lassan átrajzolódik és egyre nagyobb felületét éri a földnek a napsugár, a nő és útitársai nagy sajnálatára. Hiába fedi csuklya és palást, így is érzi a fény erejét és a meleg beeszi magát a ruhái közé is. A kígyók is nyújtogatják a nyakukat, hátha szippanthatnak a friss levegőből, majd bágyatagon visszahúzódnak a fülledt árnyékba. A kezével legyezgeti magát és a kendőjével törölgeti az arcát, mert mindenhol izzad, csak más helyeken a ruházata jótékonyan beissza. ~Takarodj már! Előtted nem lehet semmi titok, de akkor is oda fogok érni a városba! ~ A napnyugta kellemes szellővel érkezik, az éjszaka pedig meglehetősen hűvösnek tetszik, így nedves ruházatban.*
3329. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-08-01 08:25:07
Üzenet elküldve: 2020-08-01 08:25:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Valamiért korábbi útjára tér vissza, pedig tudatosan nem keres semmit. Az esőnek még mindig csupán nyomai vannak, jelei az égen, megmutatja magát, felmordul, aztán nem történik semmi. Nem foglalkozik már vele, csendes, passzív tekintettel szemléli a világot, s tekintetét a környéken nyugtatja. Nem tart attól, hogy Yeza azt gondolná, nem tér vissza többé, mindenkinek megvan a maga dolga, s a lányt most kötelessége szólította el, megérti őt. Élete nagy részében jórészt egyedül mozgott, mert így kívánta meg Ihs'Maillon. Persze akadnak fejezetek, amikor igenis többekkel kényszerült közös életre, igaz, az egy elég egyedi eset és jelenleg nem is akar erre gondolni. Mélyet szippant a levegőből, kellően párás, súlyos, a korábbi meleget hamiskás hűvösség váltja fel, de a pára miatt az egyébként izzadékony emberek bizony fülledtnek érezhetik a levegőt. Dor nem. A sivatag égető hősége megtanította elviselni a forróságot. Bár úgy tűnhet, sétája céltalan, minden bizonnyal kifizetődő lesz majd a későbbiekben. A széntóföldi népek egyébként is meglehetősen segítőkészek, nem tartanak egy fekete idegentől, így máris tudja, hogy pontosan merre jár és hová tart. Hosszú út lesz, közben lehet pihennie is kell, bár ez a néhány mérföld talán meg sem fog kottyanni. A szántóföldeket érdekesnek találja, olyan földek, melyekből az ember által nő a növény, s nem a természet buja vadsága borítja a tájat. Számára ez szokatlan, valójában szántó-vetőt sem látott még soha, értelemszerűen ez, az ő környékén ritka, mint a víz.*
3328. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-07-28 20:26:20
Üzenet elküldve: 2020-07-28 20:26:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
*Tele batyuval, nagy szívvel és kissé piroskás arccal éri el a szántóföldeket, szerencsére unalmas az útja, nem találkozik senkivel, s nem is éri semmi érdekes dolog, jól esik neki a csönd és a magány. Igyekszik keveset ülni hátasán, hagyja még gyógyulni egy kicsit, most úgy érzi, hogy az ő lábában is van elég erő. Már nincs messze Arthenior, s alig várja, hogy megigyon egy kupa jó hideg sört, ha nem kettőt, vagy ki tudja mennyit. Majd ráér utána gondoskodni a többiről. Fülében még most is hallja a csorda üvöltésének halovány foszlányait.*
3327. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-07-23 16:55:29
Üzenet elküldve: 2020-07-23 16:55:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Te most hízelegsz? *Kérdez vissza az igric szinte azonnal, amikor Yeza megállapítja, hogy nem tűnik bolondnak. Az egész kérdésből kiérezni egy furcsa felhangot. Mintha a báró azon gondolkodna, hogy a vörös nem direkt hangsúlyozta-e ki a szépség fontosságát. Mintha ezzel akarná rávenni valamire az igricet.
Az elrontott ékszerek bemutatásakor elszakítja tekintetét Yeza alakjától és újra előre, a távolba réved, ahogy az erdőből kiérve a szántóföldek felé kanyarodnak. A takarosan rendben tartott földek nem igazán érdeklik, de balgaság volna azt állítani, nincs bennük szépség.*
- Miből gondolod, hogy félvállról venném a megtervezését? *Kérdi a felsorolás után, egy cseppnyi kaján sértettség is keveredik a szavai közé, mintha szembeállítaná a korábban elhangzottaknak, miszerint ő maga nem bolond. Most mégis a vörös azt feltételezi, hogy a kereskedőház alkalmazottait kötelezné egy pókhasú, netán gülüszemű vagy satnya csáppal megátkozott ékszer viselésére úgy, hogy azt nem utasította volna már vissza amikor először meglátja.*
- Hát mégis bolondnak gondolsz, Yeza? *Erősíti meg az érzést, kígyónyelve újra megérinti felső ajkát, sárga szemei a lányét fürkészik.*
- Áh, szóval ezért. *Sóhajt megkönnyebbülést színlelve a báró, amikor kibújik a szög a zsákból. A vörös szeretne hasznos tagja lenni a kereskedőház élő-lélegző gépezetének és ennek útját az ékszer megterveztetésében látja.*
- Aztyan megtalálja nekem a legjobb és legoptimálisabb lehetőséget, hisz ezért tartom. *Söpri le Yeza próbálkozását egyetlen tollvonással. Sárga szemei kissé összeszűkülnek, mintha azt latolgatná, mit is akart ezzel a próbálkozással elérni a vörös.*
- Ugye megérted, hogy inkább bízom mindezt az intézőmre, mint rád, aranyom? *Kedvesnek hat a kérdés, de inkább csak üres gesztus ez az igric részéről, mint valódi gondolat.*
- Biztosan találunk neked testhezállóbb feladatot, amelyben kamatoztathatod valódi készségeid. *Teszi még hozzá, de ekkor már újra előre néz, ahol az Artheniort körülölelő erdők gyűrűjében felsejlik a faltalan város képe.*
- Te most hízelegsz? *Kérdez vissza az igric szinte azonnal, amikor Yeza megállapítja, hogy nem tűnik bolondnak. Az egész kérdésből kiérezni egy furcsa felhangot. Mintha a báró azon gondolkodna, hogy a vörös nem direkt hangsúlyozta-e ki a szépség fontosságát. Mintha ezzel akarná rávenni valamire az igricet.
Az elrontott ékszerek bemutatásakor elszakítja tekintetét Yeza alakjától és újra előre, a távolba réved, ahogy az erdőből kiérve a szántóföldek felé kanyarodnak. A takarosan rendben tartott földek nem igazán érdeklik, de balgaság volna azt állítani, nincs bennük szépség.*
- Miből gondolod, hogy félvállról venném a megtervezését? *Kérdi a felsorolás után, egy cseppnyi kaján sértettség is keveredik a szavai közé, mintha szembeállítaná a korábban elhangzottaknak, miszerint ő maga nem bolond. Most mégis a vörös azt feltételezi, hogy a kereskedőház alkalmazottait kötelezné egy pókhasú, netán gülüszemű vagy satnya csáppal megátkozott ékszer viselésére úgy, hogy azt nem utasította volna már vissza amikor először meglátja.*
- Hát mégis bolondnak gondolsz, Yeza? *Erősíti meg az érzést, kígyónyelve újra megérinti felső ajkát, sárga szemei a lányét fürkészik.*
- Áh, szóval ezért. *Sóhajt megkönnyebbülést színlelve a báró, amikor kibújik a szög a zsákból. A vörös szeretne hasznos tagja lenni a kereskedőház élő-lélegző gépezetének és ennek útját az ékszer megterveztetésében látja.*
- Aztyan megtalálja nekem a legjobb és legoptimálisabb lehetőséget, hisz ezért tartom. *Söpri le Yeza próbálkozását egyetlen tollvonással. Sárga szemei kissé összeszűkülnek, mintha azt latolgatná, mit is akart ezzel a próbálkozással elérni a vörös.*
- Ugye megérted, hogy inkább bízom mindezt az intézőmre, mint rád, aranyom? *Kedvesnek hat a kérdés, de inkább csak üres gesztus ez az igric részéről, mint valódi gondolat.*
- Biztosan találunk neked testhezállóbb feladatot, amelyben kamatoztathatod valódi készségeid. *Teszi még hozzá, de ekkor már újra előre néz, ahol az Artheniort körülölelő erdők gyűrűjében felsejlik a faltalan város képe.*
3326. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-07-22 07:46:28
Üzenet elküldve: 2020-07-22 07:46:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Csak kicsalja azt a kérdést, amit szeretett volna. A bájos wegtoreni vonásokra kacérkás mosoly húzódik.*
- A lányok szeretik a csinos ékszereket *vonja meg a vállát fesztelen őszinteséggel. Nem szégyenlősködik, ahogy kiteríti a női nem eme gyengéjének misztériumát. Valószínűleg nem is árul el vele nagy titkot. De nem is ő lenne, ha itt meg tudna állni.*
- A szépség mostohagyerek a fontosságok panteonján, de csak a bolondok állítják a sarokba *mondja.* - Te pedig nem tűnsz bolondnak, Cha'yss Cano Caldorcor. *Ízlelgeti a nevet. Nem tudná megmondani, hogy ismerős-e neki vagy csak annyira akar valami kapaszkodót, hogy saját emlékezetét csalja meg.
Yeza meg az óvatoskodás. Kérészéletű jegyesség. A vörös nehezen bújik ki a bőréből, főleg, ha lehetősége adódik, hogy megeredjen a nyelve.*
- Lehet a legtisztább drágakőből, a legnemesebb fémből ez a praktikus kis kellék, ha a szépségnek nem adod meg a kellő figyelmet, Báróm, az visszaüt. *Egy kicsit elhallgat, mert a csend mindig mélyebb kontúrt ad a gondolatoknak, még akkor is, ha ez esetben csupán könnyed csevegés hangsúlyán tálalták.* - Egy pókhasú, gülüszemű krák *húzza fintorra a száját, ahogy elképzeli a nem túl jól sikerült kivitelezést.* - Vagy egy rossz helyre tervezett satnya kis csáp *kuncog fel egy újabb lehetséges buktatón.* - Lásd be, a szépség kikerülhetetlen fontosságú, mert a gyűrűd amellett, hogy hasznos, jelkép is. Kár volna félvállról venni. Ha gondolod, rám bízhatod. Van szemem az ilyesmihez *ajánlkozik egy kicsit talán túl merészen.* - Kérek ajánlatot néhány jobb nevű ötvöstől és készíttetek velük terveket, hogy magad választhasd ki, amelyik a leginkább tetszésedre van *teszi hozzá, nehogy javaslatával túl messzire rugaszkodjon.*
- Szeretnék hasznos lenni a Kereskedőház számára *fordítja el a pillantását a szántóföldek elnyúló mintázatát nézve* - de van, hogy az igyekezetem elszalad velem. *Nehéz megbirkóznia ténnyel, hogy itt még nagyon új és ennek megvannak a maga velejárói.*
*Csak kicsalja azt a kérdést, amit szeretett volna. A bájos wegtoreni vonásokra kacérkás mosoly húzódik.*
- A lányok szeretik a csinos ékszereket *vonja meg a vállát fesztelen őszinteséggel. Nem szégyenlősködik, ahogy kiteríti a női nem eme gyengéjének misztériumát. Valószínűleg nem is árul el vele nagy titkot. De nem is ő lenne, ha itt meg tudna állni.*
- A szépség mostohagyerek a fontosságok panteonján, de csak a bolondok állítják a sarokba *mondja.* - Te pedig nem tűnsz bolondnak, Cha'yss Cano Caldorcor. *Ízlelgeti a nevet. Nem tudná megmondani, hogy ismerős-e neki vagy csak annyira akar valami kapaszkodót, hogy saját emlékezetét csalja meg.
Yeza meg az óvatoskodás. Kérészéletű jegyesség. A vörös nehezen bújik ki a bőréből, főleg, ha lehetősége adódik, hogy megeredjen a nyelve.*
- Lehet a legtisztább drágakőből, a legnemesebb fémből ez a praktikus kis kellék, ha a szépségnek nem adod meg a kellő figyelmet, Báróm, az visszaüt. *Egy kicsit elhallgat, mert a csend mindig mélyebb kontúrt ad a gondolatoknak, még akkor is, ha ez esetben csupán könnyed csevegés hangsúlyán tálalták.* - Egy pókhasú, gülüszemű krák *húzza fintorra a száját, ahogy elképzeli a nem túl jól sikerült kivitelezést.* - Vagy egy rossz helyre tervezett satnya kis csáp *kuncog fel egy újabb lehetséges buktatón.* - Lásd be, a szépség kikerülhetetlen fontosságú, mert a gyűrűd amellett, hogy hasznos, jelkép is. Kár volna félvállról venni. Ha gondolod, rám bízhatod. Van szemem az ilyesmihez *ajánlkozik egy kicsit talán túl merészen.* - Kérek ajánlatot néhány jobb nevű ötvöstől és készíttetek velük terveket, hogy magad választhasd ki, amelyik a leginkább tetszésedre van *teszi hozzá, nehogy javaslatával túl messzire rugaszkodjon.*
- Szeretnék hasznos lenni a Kereskedőház számára *fordítja el a pillantását a szántóföldek elnyúló mintázatát nézve* - de van, hogy az igyekezetem elszalad velem. *Nehéz megbirkóznia ténnyel, hogy itt még nagyon új és ennek megvannak a maga velejárói.*
3325. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-07-21 11:08:08
Üzenet elküldve: 2020-07-21 11:08:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Aranyos vagy//
*Ahogy kiér az erdősebb részből, szerencsére a szúnyogok felhagynak az ostrommal. Igaz, hogy nappal van, de az árnyékos részek, amelyek bokrokkal nem gyéren állnak teletűzdelve tökéletes otthont nyújtanak ezeknek a dögöknek. Ahogy a ruhája széle meglibbenti a növényzetet már szállnak is ki belőle számolatlanul.*
-Hogy az anyátokat! *Hessegeti az utolsó megmaradt és bátor élharcosait eme csodálatos faj példányainak. Szerencsére a nyílt napsütés megtizedeli őket, így a korábban, védelmi megfontolásból visszaemelt csuklyát megint csak leveheti.*
-Kész öngyilkosság volt erre indulni. *Vonja le a tanulságot, de általában a rövidebb útnak ez a hátulütője, hogy rejtegethetnek kellemetlen és nem várt meglepetéseket. ~De legalább nem haramiák támadtak meg. ~ A szándóföldeken át vezető utat viszonylag biztonságosnak hallotta, mert elég forgalmas, főleg ebben az évszakban. Nem is kell sokat kutyagolnia az út mentén, hogy megérkezzen a városból az első viszonylag üres szekér. Csak néhány nagyobb hordó van felkötözve rá, de ő még pont befér a szélére. Meg is állítja a magasban az aranyakat lengetve, ami minden alkalommal megbízható társnak bizonyul az utazások során. Miután becsúsztatta a hajtó Mesélő (Daidalos) kezébe a 15 aranyat, fel is kapaszkodik hátulra.
*
-Így már mindjárt másabb *Bár a hely kényelmetlen, de ezt is kibírja, ha hamarabb érhet a lábai megkímélésével a kikötőbe.*
*Ahogy kiér az erdősebb részből, szerencsére a szúnyogok felhagynak az ostrommal. Igaz, hogy nappal van, de az árnyékos részek, amelyek bokrokkal nem gyéren állnak teletűzdelve tökéletes otthont nyújtanak ezeknek a dögöknek. Ahogy a ruhája széle meglibbenti a növényzetet már szállnak is ki belőle számolatlanul.*
-Hogy az anyátokat! *Hessegeti az utolsó megmaradt és bátor élharcosait eme csodálatos faj példányainak. Szerencsére a nyílt napsütés megtizedeli őket, így a korábban, védelmi megfontolásból visszaemelt csuklyát megint csak leveheti.*
-Kész öngyilkosság volt erre indulni. *Vonja le a tanulságot, de általában a rövidebb útnak ez a hátulütője, hogy rejtegethetnek kellemetlen és nem várt meglepetéseket. ~De legalább nem haramiák támadtak meg. ~ A szándóföldeken át vezető utat viszonylag biztonságosnak hallotta, mert elég forgalmas, főleg ebben az évszakban. Nem is kell sokat kutyagolnia az út mentén, hogy megérkezzen a városból az első viszonylag üres szekér. Csak néhány nagyobb hordó van felkötözve rá, de ő még pont befér a szélére. Meg is állítja a magasban az aranyakat lengetve, ami minden alkalommal megbízható társnak bizonyul az utazások során. Miután becsúsztatta a hajtó Mesélő (Daidalos) kezébe a 15 aranyat, fel is kapaszkodik hátulra.
*-Így már mindjárt másabb *Bár a hely kényelmetlen, de ezt is kibírja, ha hamarabb érhet a lábai megkímélésével a kikötőbe.*
3324. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-07-13 14:24:18
Üzenet elküldve: 2020-07-13 14:24:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Szép szántóföld határát tapossa. Hajdanán maga is itt kapált és csépelte a gabonát. Az már rég volt. Az emlék nem kopik el és a tudás is megmaradt. Most harcosként próbál szerencsét. Meglátjuk, hogy ez sikerülni fog vagy nem. Az eső zuhogni kezd, amitől teljesen elázik. Nincs kedve itt bekéredzkedni senkihez. Tovább megy az esőben. Ruháját húzza magán össze, hogy legalább a nyakába ne folyjék víz. Kár volt elhagyni a várost, de ki gondolta, hogy ez lesz. Kicsit gyorsabban megy, mert egyre zuhogóbb az eső. Egy szál köpenyét teríti a fejére. Ez valamennyit véd az esőtől. Hosszú távon nem lesz jó, mert átázik. Ezért siet, hogy valami fogadót találjon, ahová behúzódhat az eső elől.*
A hozzászólás írója (Tekihiro Nitakon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.13 14:24:56
A hozzászólás írója (Tekihiro Nitakon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.13 14:24:56
3323. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-07-06 22:38:46
Üzenet elküldve: 2020-07-06 22:38:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Sziritán felé //
*Felfedező útja elején a világban, amelytől a népe elzárkózottan él. Próbál a feladatára koncentrálni, de mégis az új ingerek hatással vannak rá. A kikötő egy igen furcsa hely, azt már megtapasztalta. Értékes információkat gyűjtött, bár nem azt fogják erősíteni, hogy a világ békésebb hellyé vált mióta az utolsó felfedezőt kiküldték. Ötven esztendő telt el azóta, és mégis a világ majdnem olyan, mint akkor, legalább is a beszámolók alapján. A kikötő után most a városban próbálkozik, meg kell néznie, fel kell térképeznie, hogy ott milyen az élet, hogyan viselkednek a felszíni fajok. A szántóföldek enyhén lankás vidékén sétál. Gleccserkék íriszei fürkészőn tapogatják le a tájat, mintha minden apróságot szeretne a fejében elraktározni. Hosszú, hófehér haját fújdossa a lágy szellő. Határozott tekintettel halad, s járása most is halk, nesztelen, alig hallható. Bőr csizmája is szépen kiképzett, szinte semmilyen hangot nem ad, amikor a földdel találkozik, egy-egy lépésnél. Bőr nadrágja és egy lenge felső van rajta, ami praktikus a nyári melegben. Mint mindig, most is fegyverben van, felkészülve a legrosszabbra. Ez talán neveltetésének is köszönhető, hiszen arra tanították, hogy jó harcos legyen, akit ne lehessen egykönnyen meglepni. Ennek ellenére hitvallásuk nem a kegyetlen mészárlásról szól. A kegyelem, megadás esélye az elsődleges, s csak azután lépnek tovább, persze ha erre mód nyílik. Elmerül a gondolataiban, amikor a távolból egy közeledő alakot pillant meg. Ahogy közelednek, észreveszi, hogy egy vörös hajú, szép alakú elf nő az. A bokrok takarásából kilépve az idegen a hídon jön épp át, de tekintete valahová a távolba mered. Ilion kötelességének érzi figyelmeztetni a másikat, hogy egy hídon nem mindig ésszerű nézelődni, mert könnyen folyóba, vagy éppen patakba eshet a felszíni. Ezért, ha még nem vette észre a másik, akkor vele egyenesen halad előre, s megáll.*
- Merre jár a tekintete kisasszony? *Hangja lágy és nyugtató, akár az alattuk csordogáló folyó. Talán kérdésével felkelti a másik figyelmét. Bár a másik öltözéke elég figyelemfelkeltő, mégsem időzik rajta, nem lenne tisztességes. Arcát, szemeinek tükörképét keresi, mikor kérdésére várja a választ.*
// Sziritán felé //
*Felfedező útja elején a világban, amelytől a népe elzárkózottan él. Próbál a feladatára koncentrálni, de mégis az új ingerek hatással vannak rá. A kikötő egy igen furcsa hely, azt már megtapasztalta. Értékes információkat gyűjtött, bár nem azt fogják erősíteni, hogy a világ békésebb hellyé vált mióta az utolsó felfedezőt kiküldték. Ötven esztendő telt el azóta, és mégis a világ majdnem olyan, mint akkor, legalább is a beszámolók alapján. A kikötő után most a városban próbálkozik, meg kell néznie, fel kell térképeznie, hogy ott milyen az élet, hogyan viselkednek a felszíni fajok. A szántóföldek enyhén lankás vidékén sétál. Gleccserkék íriszei fürkészőn tapogatják le a tájat, mintha minden apróságot szeretne a fejében elraktározni. Hosszú, hófehér haját fújdossa a lágy szellő. Határozott tekintettel halad, s járása most is halk, nesztelen, alig hallható. Bőr csizmája is szépen kiképzett, szinte semmilyen hangot nem ad, amikor a földdel találkozik, egy-egy lépésnél. Bőr nadrágja és egy lenge felső van rajta, ami praktikus a nyári melegben. Mint mindig, most is fegyverben van, felkészülve a legrosszabbra. Ez talán neveltetésének is köszönhető, hiszen arra tanították, hogy jó harcos legyen, akit ne lehessen egykönnyen meglepni. Ennek ellenére hitvallásuk nem a kegyetlen mészárlásról szól. A kegyelem, megadás esélye az elsődleges, s csak azután lépnek tovább, persze ha erre mód nyílik. Elmerül a gondolataiban, amikor a távolból egy közeledő alakot pillant meg. Ahogy közelednek, észreveszi, hogy egy vörös hajú, szép alakú elf nő az. A bokrok takarásából kilépve az idegen a hídon jön épp át, de tekintete valahová a távolba mered. Ilion kötelességének érzi figyelmeztetni a másikat, hogy egy hídon nem mindig ésszerű nézelődni, mert könnyen folyóba, vagy éppen patakba eshet a felszíni. Ezért, ha még nem vette észre a másik, akkor vele egyenesen halad előre, s megáll.*
- Merre jár a tekintete kisasszony? *Hangja lágy és nyugtató, akár az alattuk csordogáló folyó. Talán kérdésével felkelti a másik figyelmét. Bár a másik öltözéke elég figyelemfelkeltő, mégsem időzik rajta, nem lenne tisztességes. Arcát, szemeinek tükörképét keresi, mikor kérdésére várja a választ.*
3322. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-07-05 14:31:06
Üzenet elküldve: 2020-07-05 14:31:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Sziritán felé //
*Ezúttal csizmát húzott. Ki akar gyalogolni a városból egészen a szántóföldekre. Hallott egy két szóbeszédet a piacon, hogy ott akadnak jó kellemes csinos kis házak, amik talán megfelelnének Liss elképzeléseinek, már ahová beköltözne. Hiszen a Pegazus fogadóban nem élhet örökké, most hogy végleg Artheniorba költözött. Átsétál szép lassan a hídon, és nem is megy nagyon messzire, hiszen Sziritán a folyóparton van. Számára tökéletes lenne, mert közel van a városhoz, és mégsem pont benne lenne a lakása. No de nem kell ennyire előresietni, hiszen még el sem érte az említett települést. Még csak hídon kel éppen át. Fekte csizmába bújtatott lába egyenletesen koppan a kövön, melybe beletűrte az új nadrágjának a szárát. Ez egy puha finom kelméből varrt nadrág, színe pedig sötétvörös. Fentebb fehérblúz vállait és hasát is szabadon hagyja. Válláról oldalára egy sötétbarna szőtt kisebb táska lóg le. Halk üvegszerű csendülések kísérik a lépteit. A zajok a táskából jöhetnek. Nyakába egy halovány sárga sál van kötve, mely elfedi nyakát, melyre rá tűzvörös tincsei sokasága kiengedve jó részt eltakarja fiatal elf nyakát és vállát. Ráérősen lépked célja felé, egyáltalán nem siet sehova sem. Mikor átér a hídon a folyóparton fog haladni, legalább megcsodálhatja biztonságos távolból Sárvárost, és elméletileg pár üres ház a parton van éppen. Szóval tekintetét éppen abba az irányba fordítja, így nem egyenest előre néz, amerre halad, hanem visszafele Sárváros felé. Kíváncsi arra a helyre, és egyre jobban el akar odajutni, csakhogy valahogy szegényesebbnek kellene kinéznie, mint ahogy jelenleg is kinéz. Nagy sóhajjal vágyakozva figyeli Sárvárost. ~Mindenképpen eljutok oda, csak még nem tudom mikor.~ Fogadkozik magában, aztán majd kiderül mit hoz a jövő. Persze beérné valakivel aki erős és harcosabb alkat, mint Liss, aki megvédené. Mert tudja azzal a tőrrel az oldalán nem sokra lenne képes, ha arra adódna lehetőség.
Vállat von erre, majd alakul valahogy. Mindenesetre nyakát tekergetve figyeli továbbra is Sárvárost, ahogy közben halad át a hídon a túlpartra.*
// Sziritán felé //
*Ezúttal csizmát húzott. Ki akar gyalogolni a városból egészen a szántóföldekre. Hallott egy két szóbeszédet a piacon, hogy ott akadnak jó kellemes csinos kis házak, amik talán megfelelnének Liss elképzeléseinek, már ahová beköltözne. Hiszen a Pegazus fogadóban nem élhet örökké, most hogy végleg Artheniorba költözött. Átsétál szép lassan a hídon, és nem is megy nagyon messzire, hiszen Sziritán a folyóparton van. Számára tökéletes lenne, mert közel van a városhoz, és mégsem pont benne lenne a lakása. No de nem kell ennyire előresietni, hiszen még el sem érte az említett települést. Még csak hídon kel éppen át. Fekte csizmába bújtatott lába egyenletesen koppan a kövön, melybe beletűrte az új nadrágjának a szárát. Ez egy puha finom kelméből varrt nadrág, színe pedig sötétvörös. Fentebb fehérblúz vállait és hasát is szabadon hagyja. Válláról oldalára egy sötétbarna szőtt kisebb táska lóg le. Halk üvegszerű csendülések kísérik a lépteit. A zajok a táskából jöhetnek. Nyakába egy halovány sárga sál van kötve, mely elfedi nyakát, melyre rá tűzvörös tincsei sokasága kiengedve jó részt eltakarja fiatal elf nyakát és vállát. Ráérősen lépked célja felé, egyáltalán nem siet sehova sem. Mikor átér a hídon a folyóparton fog haladni, legalább megcsodálhatja biztonságos távolból Sárvárost, és elméletileg pár üres ház a parton van éppen. Szóval tekintetét éppen abba az irányba fordítja, így nem egyenest előre néz, amerre halad, hanem visszafele Sárváros felé. Kíváncsi arra a helyre, és egyre jobban el akar odajutni, csakhogy valahogy szegényesebbnek kellene kinéznie, mint ahogy jelenleg is kinéz. Nagy sóhajjal vágyakozva figyeli Sárvárost. ~Mindenképpen eljutok oda, csak még nem tudom mikor.~ Fogadkozik magában, aztán majd kiderül mit hoz a jövő. Persze beérné valakivel aki erős és harcosabb alkat, mint Liss, aki megvédené. Mert tudja azzal a tőrrel az oldalán nem sokra lenne képes, ha arra adódna lehetőség.
Vállat von erre, majd alakul valahogy. Mindenesetre nyakát tekergetve figyeli továbbra is Sárvárost, ahogy közben halad át a hídon a túlpartra.*
3321. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-07-01 10:22:40
Üzenet elküldve: 2020-07-01 10:22:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
*Éjtépő a fekete telivére hátán vágtatva szeli át a szántóföldek zöldellő vidékét. A szél süvítése még ilyen helyzetben sem kellemetlen, sőt a nyári meleg miatt még kellemes is. Aránylag lengén öltözött, az időjáráshoz pont megfelelően. Ilyen szabad úton hátasa is kiváló tempót tud diktálni. Bár a tél elmúltával a karavánút forgalma is gyarapodik, de most még egészen tűrhető. Senki sem sürgeti, így hagyja, hogy Éjtépő a neki megfelelő sebességgel vágtázzon, csupán az irányt adja meg neki. Most kivételesen hagyja, hogy a lova szabja meg a sebességet, a gnóm pedig ehhez alkalmazkodik. Terve szerint a szántókat átszelve a várost az erdőszéli tisztás felől közelíti meg. Remélhetőleg régi barátja várja már ott. Talán a városba eljutáshoz ez a legjobb választás, így lovát a város irányába fordítja, hogy majd a tisztáshoz érkezzenek minél hamarabb.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4704-4723