Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 182 (3621. - 3640. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4633-4652
3640. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-08-09 10:25:37
Üzenet elküldve: 2021-08-09 10:25:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Ebédszünet//
*A kézfogás az elvárthoz képest nem is volt olyan kemény. Meglepődött tekintetet vet az óriásra, majd hálásan bólint. Minél több másodperc telik el kettejük közt, annál világosabb számára, hogy egy különleges lélekkel sikerült találkoznia. Hogy milyen értelemben, azon még tépelődik, fejét oldalra hatja gondolkodva el a kérdések megfogalmazásán.*
- Lihanech, egy "h" hanggal. De közel volt. *Mosolyog, most már bármi aggodalom nélkül. Ha szemeivel nem az úrság éktelenebb részeire koncentrál, akkor mintha egy égimeszelő úriemberrel váltana pár szót. A kis macskát nem számítva bele, hogy azt mégis hogy tartja olyan gyengéden, az számára örök rejtély marad.*
- Aggodalomra semmi ok uram, csak e vidékről lenne szó. *Ad magyarázatot mondatához, remélve, hogy nem sikerül véletlenül magára haragítani a harmadik személyben beszélő óriást. A váratlan fordulat viszont akkor történik, mikor kérdésére kérdéssel válaszolnak. Az első gondolat, ami eszébe jut, hogy miért beszél Fhrenky ilyen furcsa stílusban. Lehet, hogy az óriásoknál ez normális? Adoaver visszatekeri memóriáját, és csak egy pár másodperc után válaszol a kolosszális idegennek, csalódottan.*
- Sajnálom, őt sem láttam, sem ismerem. Ha sötételfre gondol, olyannal még nem hozott össze a sors, és amerről én származom, ott nagy problémák is akadtak volna ha másképp alakul a helyzet. *Mosolya most inkább szomorú, eszébe juttatva a sok fajok közti ellenségeskedést. Nem egy reménykeltő tényező e baljós korban, de mit lehet tenni. Viszont amikor fejében másodjára is elhangzik a kérdés, valami eszébe jut. Valami fontos.*
- Várjunk csak! Fhrenky uram, amerre én tartok, ott egy idős mágus lakozik! Ők aztán istentelenül okos személyek! Még ha nem is az a Zawdir, akit ő keres, talán ez az öregember meg tudja mondani, merre van! *Mondja izgatottan, örülve a gondolattól, ha ki tudja igazítani a nagy teremtést. Kezével a végtelen útra gesztikulál, abba az irányba, amerre épp ő tartott. Ugyan még egy darabig baktatniuk fog kelleni, két személlyel és egy állattal mégis jobb, mint egyedül.*
*A kézfogás az elvárthoz képest nem is volt olyan kemény. Meglepődött tekintetet vet az óriásra, majd hálásan bólint. Minél több másodperc telik el kettejük közt, annál világosabb számára, hogy egy különleges lélekkel sikerült találkoznia. Hogy milyen értelemben, azon még tépelődik, fejét oldalra hatja gondolkodva el a kérdések megfogalmazásán.*
- Lihanech, egy "h" hanggal. De közel volt. *Mosolyog, most már bármi aggodalom nélkül. Ha szemeivel nem az úrság éktelenebb részeire koncentrál, akkor mintha egy égimeszelő úriemberrel váltana pár szót. A kis macskát nem számítva bele, hogy azt mégis hogy tartja olyan gyengéden, az számára örök rejtély marad.*
- Aggodalomra semmi ok uram, csak e vidékről lenne szó. *Ad magyarázatot mondatához, remélve, hogy nem sikerül véletlenül magára haragítani a harmadik személyben beszélő óriást. A váratlan fordulat viszont akkor történik, mikor kérdésére kérdéssel válaszolnak. Az első gondolat, ami eszébe jut, hogy miért beszél Fhrenky ilyen furcsa stílusban. Lehet, hogy az óriásoknál ez normális? Adoaver visszatekeri memóriáját, és csak egy pár másodperc után válaszol a kolosszális idegennek, csalódottan.*
- Sajnálom, őt sem láttam, sem ismerem. Ha sötételfre gondol, olyannal még nem hozott össze a sors, és amerről én származom, ott nagy problémák is akadtak volna ha másképp alakul a helyzet. *Mosolya most inkább szomorú, eszébe juttatva a sok fajok közti ellenségeskedést. Nem egy reménykeltő tényező e baljós korban, de mit lehet tenni. Viszont amikor fejében másodjára is elhangzik a kérdés, valami eszébe jut. Valami fontos.*
- Várjunk csak! Fhrenky uram, amerre én tartok, ott egy idős mágus lakozik! Ők aztán istentelenül okos személyek! Még ha nem is az a Zawdir, akit ő keres, talán ez az öregember meg tudja mondani, merre van! *Mondja izgatottan, örülve a gondolattól, ha ki tudja igazítani a nagy teremtést. Kezével a végtelen útra gesztikulál, abba az irányba, amerre épp ő tartott. Ugyan még egy darabig baktatniuk fog kelleni, két személlyel és egy állattal mégis jobb, mint egyedül.*
3639. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-08-08 22:24:39
Üzenet elküldve: 2021-08-08 22:24:39
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ebédszünet//
*Fhrenky továbbra is érdeklődve figyeli, már-már vizsgálgatja az idegent, de még mindig igen komoly fejtörést okoz a számára. Változásokat még csak-csak érzékel, de az a különös keverék ami Adoaver arcán tükröződik már túl összetett neki, hogy be tudja azonosítani. A nevetést ismeri, a könnyeket, a haragot, bár már azzal is szembesült, hogy olykor a könnyek is lehetnek örömmel teliek, és a nevetés sem mindig örömből származik.*
- Lianecs, azt ismeri Fhrenky!
*Mondja enyhe büszkeséggel mély dörmögő hangjában. Fel sem tűnik neki, hogy rosszul ejti ki a számára egyébként bonyolult hangzású város nevét.
Az idegen kezét nyújtja felé, és szerencsére Fhrenky számára ez nem idegen gesztus, számtalanszor látta már. Viszonozza a kézfogást, gyengédebben a vártnál, mert Fhrenky nehezen tudja felmérni saját ereje és mások törékenységének kényes határát, ezért mindig az óvatosságot választja inkább, ez talán Adoaver számára is szemet szúrhat.*
- Fontos kérdés? Fhrenky nem szereti fontos kérdéseket.
*Fhrenky szemöldökei kissé sután emelkednek magasabbra, mintha nehéz lenne a mozgatásuk. Kissé gyanakvóvá is válik, hiszen az ilyen kérdések gyakran aljas szándékokat takartak.*
- Zawdirt, tudsz róla? Sötét bőre, mint föld alatt lakó hosszú fülű népeknek. Wegtoren óta nincs meg. Varázsló, és okos. Nagyon okos.
*Fhrenky figyelmét egy időre eltereli a kis cica, addig pedig gondolkodik.*
- Ez volt fontos kérdés?
*Fhrenky továbbra is érdeklődve figyeli, már-már vizsgálgatja az idegent, de még mindig igen komoly fejtörést okoz a számára. Változásokat még csak-csak érzékel, de az a különös keverék ami Adoaver arcán tükröződik már túl összetett neki, hogy be tudja azonosítani. A nevetést ismeri, a könnyeket, a haragot, bár már azzal is szembesült, hogy olykor a könnyek is lehetnek örömmel teliek, és a nevetés sem mindig örömből származik.*
- Lianecs, azt ismeri Fhrenky!
*Mondja enyhe büszkeséggel mély dörmögő hangjában. Fel sem tűnik neki, hogy rosszul ejti ki a számára egyébként bonyolult hangzású város nevét.
Az idegen kezét nyújtja felé, és szerencsére Fhrenky számára ez nem idegen gesztus, számtalanszor látta már. Viszonozza a kézfogást, gyengédebben a vártnál, mert Fhrenky nehezen tudja felmérni saját ereje és mások törékenységének kényes határát, ezért mindig az óvatosságot választja inkább, ez talán Adoaver számára is szemet szúrhat.*
- Fontos kérdés? Fhrenky nem szereti fontos kérdéseket.
*Fhrenky szemöldökei kissé sután emelkednek magasabbra, mintha nehéz lenne a mozgatásuk. Kissé gyanakvóvá is válik, hiszen az ilyen kérdések gyakran aljas szándékokat takartak.*
- Zawdirt, tudsz róla? Sötét bőre, mint föld alatt lakó hosszú fülű népeknek. Wegtoren óta nincs meg. Varázsló, és okos. Nagyon okos.
*Fhrenky figyelmét egy időre eltereli a kis cica, addig pedig gondolkodik.*
- Ez volt fontos kérdés?
3638. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-08-04 17:37:02
Üzenet elküldve: 2021-08-04 17:37:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Sziritán titkai//
*Egy ideig elnézegeti a dolgozó férfiakat, ahogy a fűben ücsörög. Amennyiben tippelnie kellene, úgy azt mondaná, a trió helyi erő, semmiképp sem mesterember. A laikus szempár is könnyedén észreveheti az ilyesmit. Ahogy a kard, úgy a szerszám is egészen máshogy mozog a hozzá nem értő kézben.
A zsákos embernek se híre, se hamva, úgyhogy kapva kap az alkalmon. Komótosan tápászkodik fel és porolja le magát, majd bűbájos mosolyt öltve lassan a hármas felé veszi az irányt. Megállapodva mellettük még elnézegeti a munkát egy darabig, s csak eztán szólal meg.*
-Ha van vödör, szívesen hozok vizet a kútból. Az ilyen munka hamar kiszárítja az embert. *Szólítja meg őket végül, kezeit szerényen kulcsolva össze maga előtt. A zöld szempár végigkúszik mindhárom arcon, ám aligha olvasható ki belőle bármi.*
-Mi készül itt, jó urak? Ház azoknak, kik fedél nélkül maradtak a vészben? *Még hátrapillant válla felett, hátha a zsákos ember megkerült azóta. Végül visszafordul, s megállapodik a serényen dolgozó trión.*
-Én Hanloren nővér vagyok, s átutazóban voltam, mikor megláttam ezt... A szörnyűséget! *A romok felé mutat, de tekintetét véletlenül sem venné le az építkezőkről.* -Talán itt most többet tehetek, mint bárhol máshol a világban. Persze csak ha van mód maradásomra. *A meleg mosoly arcán még szélesebbre nyúlik, az ártatlan tekintet pedig kíváncsian lesi a választ a falusiaktól.*
*Egy ideig elnézegeti a dolgozó férfiakat, ahogy a fűben ücsörög. Amennyiben tippelnie kellene, úgy azt mondaná, a trió helyi erő, semmiképp sem mesterember. A laikus szempár is könnyedén észreveheti az ilyesmit. Ahogy a kard, úgy a szerszám is egészen máshogy mozog a hozzá nem értő kézben.
A zsákos embernek se híre, se hamva, úgyhogy kapva kap az alkalmon. Komótosan tápászkodik fel és porolja le magát, majd bűbájos mosolyt öltve lassan a hármas felé veszi az irányt. Megállapodva mellettük még elnézegeti a munkát egy darabig, s csak eztán szólal meg.*
-Ha van vödör, szívesen hozok vizet a kútból. Az ilyen munka hamar kiszárítja az embert. *Szólítja meg őket végül, kezeit szerényen kulcsolva össze maga előtt. A zöld szempár végigkúszik mindhárom arcon, ám aligha olvasható ki belőle bármi.*
-Mi készül itt, jó urak? Ház azoknak, kik fedél nélkül maradtak a vészben? *Még hátrapillant válla felett, hátha a zsákos ember megkerült azóta. Végül visszafordul, s megállapodik a serényen dolgozó trión.*
-Én Hanloren nővér vagyok, s átutazóban voltam, mikor megláttam ezt... A szörnyűséget! *A romok felé mutat, de tekintetét véletlenül sem venné le az építkezőkről.* -Talán itt most többet tehetek, mint bárhol máshol a világban. Persze csak ha van mód maradásomra. *A meleg mosoly arcán még szélesebbre nyúlik, az ártatlan tekintet pedig kíváncsian lesi a választ a falusiaktól.*
3637. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-08-01 21:44:33
Üzenet elküldve: 2021-08-01 21:44:33
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// Tűzkeresztség //
* Végre megérkeztek. A csapat fáradtan dől le pihenni, de ennyivel még nincs vége. Wynt magához rendeli a százados, hogy felvilágosítsa a haditervről. Ezzel nincsen semmi baj, mert lelkesen fogadja el a feladatott. Rögtön aztán máris a saját rendelkezésére álló létszám felől kezd el érdeklődni.*
- Hamarosan megtudja.* Azzal feláll és az állomány felé fordul.*
- Az összes íjász húzódjon a jobb oldalamra. Két óra múlva indulunk. Addig pihenjenek! A többiek maradnak az elit parancsnoksága alatt. Pihenj!* Az állomány vonakodva, de eleget tesz a parancsnak.*
- Ők maradnak magával. Nekünk csak útban lennének. Egy dolgot jól jegyezzen meg! Az elsődleges cél a komp, amit én intézek. Kerülje a nyílt összecsapást, nem szeretnék egy halom friss újoncot holtan látni.* Ha nincs egyéb kérdés, akkor számba veheti katonáit. Öt nehézfegyveres törp gyalogosa van kétkezes fejszékkel felszerelkezve. Két órása, akik szintén a nehéz gyalogságot erősítik pörölyeikkel. A maradék tíz fegyveres vegyes fajokból tevődik össze. Emberek, félelfek és mélységiek. Öt lándzsása és ugyanennyi pajzsosa van, a maradéknak csak sima hosszúkardja van. Távolsági fegyveresük az nincs, hacsak a lándzsákat fel nem használják erre a célra. Két felderítővel rendelkezhet még, akik segítik majd útjuk során. A tábor ugyan nincs még előttük, de nekik nem sürgős a továbbhaladás. Reggelig pihenhetnek. Egy kétórás menetelés után fogják elérni az erdősávot majd, amiről beszélt neki a százados. Annyit lehet tudni, hogy a komp még érkezésükkor ott vesztegel majd legalább egy félóráig. Az erdősáv rejtekéből rálátás nyílik az erődre is, bár elég messze van. Az emberalakok csak apró pontok, ha kiszúrja őket az ember. Nem kell attól tartani, hogy kiszúrnák őket, cserébe ők sem képesek észrevétlenül az erőd közelébe jutni, mivel sík mezőn keresztül vezet az út. Maga az erőd voltaképpen nem több egy cölöpkerítésnél meg két kis őrbódénál, de arra mérget vehetnének, hogy néhány jó íjásszal sokáig kitartana a mostani csapatuk ellen.*
* Végre megérkeztek. A csapat fáradtan dől le pihenni, de ennyivel még nincs vége. Wynt magához rendeli a százados, hogy felvilágosítsa a haditervről. Ezzel nincsen semmi baj, mert lelkesen fogadja el a feladatott. Rögtön aztán máris a saját rendelkezésére álló létszám felől kezd el érdeklődni.*
- Hamarosan megtudja.* Azzal feláll és az állomány felé fordul.*
- Az összes íjász húzódjon a jobb oldalamra. Két óra múlva indulunk. Addig pihenjenek! A többiek maradnak az elit parancsnoksága alatt. Pihenj!* Az állomány vonakodva, de eleget tesz a parancsnak.*
- Ők maradnak magával. Nekünk csak útban lennének. Egy dolgot jól jegyezzen meg! Az elsődleges cél a komp, amit én intézek. Kerülje a nyílt összecsapást, nem szeretnék egy halom friss újoncot holtan látni.* Ha nincs egyéb kérdés, akkor számba veheti katonáit. Öt nehézfegyveres törp gyalogosa van kétkezes fejszékkel felszerelkezve. Két órása, akik szintén a nehéz gyalogságot erősítik pörölyeikkel. A maradék tíz fegyveres vegyes fajokból tevődik össze. Emberek, félelfek és mélységiek. Öt lándzsása és ugyanennyi pajzsosa van, a maradéknak csak sima hosszúkardja van. Távolsági fegyveresük az nincs, hacsak a lándzsákat fel nem használják erre a célra. Két felderítővel rendelkezhet még, akik segítik majd útjuk során. A tábor ugyan nincs még előttük, de nekik nem sürgős a továbbhaladás. Reggelig pihenhetnek. Egy kétórás menetelés után fogják elérni az erdősávot majd, amiről beszélt neki a százados. Annyit lehet tudni, hogy a komp még érkezésükkor ott vesztegel majd legalább egy félóráig. Az erdősáv rejtekéből rálátás nyílik az erődre is, bár elég messze van. Az emberalakok csak apró pontok, ha kiszúrja őket az ember. Nem kell attól tartani, hogy kiszúrnák őket, cserébe ők sem képesek észrevétlenül az erőd közelébe jutni, mivel sík mezőn keresztül vezet az út. Maga az erőd voltaképpen nem több egy cölöpkerítésnél meg két kis őrbódénál, de arra mérget vehetnének, hogy néhány jó íjásszal sokáig kitartana a mostani csapatuk ellen.*
3636. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-07-31 18:41:09
Üzenet elküldve: 2021-07-31 18:41:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Tűzkeresztség //
*Az erőltetett menetnek hála tisztes távolságot tudtak megtenni a várostól. Néhány felderítő várakozik egy megbeszélt ponton, ahol a századosnak jelentenek. A tűz fényében a százados arca nem tűnik túl vidámnak a hírek hallatán. Az egyik katona érkezik hozzá, hogy a vezetőjük négyszemközt beszélne vele, így oda is megy az elfhez. Mielőtt még a formaságokkal tisztelegne az elöljárónak, addig az, kategorikusan ezek elhagyására szólítja fel a félvért. Így ezeket félredobva hallgatja végig a felderítőktől kapott információkat. A homokba rajzolt térképet is alaposan megnézi az egyik fáklya fényében. Megérti a terv átfogó lényegét és azt is érzékeli, hogy pusztán a szükséghelyzet miatt vezethet egy fél osztagot.*
- Igen uram, a feladat ezen részét egész nyugodtan ránk bízhatja. *Magabiztosan válaszol, mert a feladatuk nagyon hasonlít egy vad előcsalogatására, majd csapdába csalogatására. Leginkább a vadkanok vadászatánál alkalmaz hasonló tervet.*
- Ha jónak látja uram, akkor számba venném a rám bízott személyeket, hogy pontosan mennyi katonával milyen fegyverzettel és milyen fajtájúak lesznek a kezemre bízva, hogy kihasználjuk a legelőnyösebb potenciálunkat. *Reménykedik, hogy a törpék és óriások vele tarthatnak, de a döntés a századosé, s ez csupán egy felvetés a részéről.*
*Az erőltetett menetnek hála tisztes távolságot tudtak megtenni a várostól. Néhány felderítő várakozik egy megbeszélt ponton, ahol a századosnak jelentenek. A tűz fényében a százados arca nem tűnik túl vidámnak a hírek hallatán. Az egyik katona érkezik hozzá, hogy a vezetőjük négyszemközt beszélne vele, így oda is megy az elfhez. Mielőtt még a formaságokkal tisztelegne az elöljárónak, addig az, kategorikusan ezek elhagyására szólítja fel a félvért. Így ezeket félredobva hallgatja végig a felderítőktől kapott információkat. A homokba rajzolt térképet is alaposan megnézi az egyik fáklya fényében. Megérti a terv átfogó lényegét és azt is érzékeli, hogy pusztán a szükséghelyzet miatt vezethet egy fél osztagot.*
- Igen uram, a feladat ezen részét egész nyugodtan ránk bízhatja. *Magabiztosan válaszol, mert a feladatuk nagyon hasonlít egy vad előcsalogatására, majd csapdába csalogatására. Leginkább a vadkanok vadászatánál alkalmaz hasonló tervet.*
- Ha jónak látja uram, akkor számba venném a rám bízott személyeket, hogy pontosan mennyi katonával milyen fegyverzettel és milyen fajtájúak lesznek a kezemre bízva, hogy kihasználjuk a legelőnyösebb potenciálunkat. *Reménykedik, hogy a törpék és óriások vele tarthatnak, de a döntés a századosé, s ez csupán egy felvetés a részéről.*
3635. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-07-31 16:49:56
Üzenet elküldve: 2021-07-31 16:49:56
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
* Lépdel tovább az úton a drága Rael és meg se áll míg meg nem lát néhány Tüzes Tövist az út mellett a mezőnél.
Kardját elővéve óvatosan a bogyókat levágja az ágakról és lehajol értük.
~ Ez még harmincnál is több szem! ~ Gondolja és fényűző mosolyt vesz az arcára.
Le teszi táskáját a földre és beleteszi.
A fenyőfák alatt miközben pakolja a táskába a bogyókat megpillant még néhány Napos Tymkolt, és magához is veszi őket.
Meggyőződése, hogy amiképp halad az úton biztosan fog találni még jó néhány növényt.
Több farmer is elhalad mellette, a fiatal szép lányoknak szemtelen kacsintó mosolyt küld és mind egyszáliig le reagálják valami bugyuta zavarba ejtő reakcióval.
Az elf csak dalolászva halad tovább mint akit a világ minden zavara és fájdalma kilométerekkel kerüli el.
Ha meglát valakit a mezőkön dolgozni oda int nekik akár távolra is, mintha csak a mindennapos sétáját tenné meg a vidéken.
Mély levegőket vesz és a termőföld illatát szippantja be jó mélyen.
Az út során megpillant még több fenyőt az út szélén, amik között Holdsajtot talál.
Le is szed belőle egy szép adaggal és elteszi a táskájába.
Néhányat még lecsippent és összetöri a kardjának a nyelével a magházát, hogy eszegethesse.
Egyre beljebb jut a mezőn, megállíthatatlanul halad a tisztás felé, amit célként tűzött ki maga elé.
~ Jó lenne találni a tisztáson azokból a gyógynövényekből, mondjuk ezüstcsörgőnek nagyon örülnék, de ha csak Kék Zardilt találok azzal is elégedett leszek. ~
Néhány férfi próbálja tolni az egyik szekeret ami az út szélén beleakadt a sárba.
Rael oda kocog hozzájuk és segít nekik megtolni a szekeret. Egy kis idő után a szekér elmozdul a mély sárból.
A férfiak egy kis hálálkodás után el is engedik az elfet az úton.
~ A cipőm kissé sáros lett, majd egy pataknál lemosom ~ Gondolja és lépked tovább az úton a tisztás felé.
A földek csak úgy pompáznak a fénybe amit az ég rá vetít, néhol egy makrancos felhő vetül rá a terményre, ott csak lustán és lomhán halad az árnyék a szél fújt irányba.
A szántó föld végénél mégis találja a kívánt kis erdős tisztást. *
Kardját elővéve óvatosan a bogyókat levágja az ágakról és lehajol értük.
~ Ez még harmincnál is több szem! ~ Gondolja és fényűző mosolyt vesz az arcára.
Le teszi táskáját a földre és beleteszi.
A fenyőfák alatt miközben pakolja a táskába a bogyókat megpillant még néhány Napos Tymkolt, és magához is veszi őket.
Meggyőződése, hogy amiképp halad az úton biztosan fog találni még jó néhány növényt.
Több farmer is elhalad mellette, a fiatal szép lányoknak szemtelen kacsintó mosolyt küld és mind egyszáliig le reagálják valami bugyuta zavarba ejtő reakcióval.
Az elf csak dalolászva halad tovább mint akit a világ minden zavara és fájdalma kilométerekkel kerüli el.
Ha meglát valakit a mezőkön dolgozni oda int nekik akár távolra is, mintha csak a mindennapos sétáját tenné meg a vidéken.
Mély levegőket vesz és a termőföld illatát szippantja be jó mélyen.
Az út során megpillant még több fenyőt az út szélén, amik között Holdsajtot talál.
Le is szed belőle egy szép adaggal és elteszi a táskájába.
Néhányat még lecsippent és összetöri a kardjának a nyelével a magházát, hogy eszegethesse.
Egyre beljebb jut a mezőn, megállíthatatlanul halad a tisztás felé, amit célként tűzött ki maga elé.
~ Jó lenne találni a tisztáson azokból a gyógynövényekből, mondjuk ezüstcsörgőnek nagyon örülnék, de ha csak Kék Zardilt találok azzal is elégedett leszek. ~
Néhány férfi próbálja tolni az egyik szekeret ami az út szélén beleakadt a sárba.
Rael oda kocog hozzájuk és segít nekik megtolni a szekeret. Egy kis idő után a szekér elmozdul a mély sárból.
A férfiak egy kis hálálkodás után el is engedik az elfet az úton.
~ A cipőm kissé sáros lett, majd egy pataknál lemosom ~ Gondolja és lépked tovább az úton a tisztás felé.
A földek csak úgy pompáznak a fénybe amit az ég rá vetít, néhol egy makrancos felhő vetül rá a terményre, ott csak lustán és lomhán halad az árnyék a szél fújt irányba.
A szántó föld végénél mégis találja a kívánt kis erdős tisztást. *
3634. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-07-30 14:33:33
Üzenet elküldve: 2021-07-30 14:33:33
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// Tűzkeresztség //
* Az erőltet menet meghozza a várt haladást. Szó se róla a törtpöket ez eléggé megviseli, hiszen ők csak rövid távon veszélyesek. Elérik a találkozási pontot, ahol már várja őket pár felderítő. Őket egymaga hallgatja ki a százados. Nincs elragadtatva a hallottaktól, legalábbis ez látszik rajta a tűz halvány fényében. Ez most nem is fontos igazából. Elküld egy közelben álló katonát Wynpeirosért. Ha megérkezik, akkor négyszemközt tárgyal vele.*
- Hagyjuk a formaságokat! Megkaptam az információkat magáról. Sajnos szükséghelyzetben vagyunk. Holnap egy komp fog megindulni a kikötőbe, rajta a rabokkal. Az elsődleges célunk az ő kiszabadításuk. Ez most pont az előnyünkre fog válni.* Közben a homokba egy pálcával köröket rajzol, meg egy csíkot, ami a folyót jelöli.*
- A terv a következő. Én elviszem magammal az állomány felé. Az összes íjászt jobban mondva. Nagyjából ezen a ponton fogjuk várni a kompot. Valószínűleg gond nélkül lefegyverezzük őket, ha sikerül időben eléjük vágni. A maga dolga lesz az erőd, amit a parancsnok foglalt volna el. A feladat egyszerű. El kell érni, hogy maguktól kijöjjenek. Ezt pedig úgy fogjuk elérni, hogy becsapjuk őket. Néhány emberrel kis tábortüzet gyújtanak valahol itt a közeli erdősávban. Biztosan utána fognak nézni a dolognak. A lényeg, hogy el kell hinniük, hogy gyanútlan vadászok alkalmi tábora az semmi több. Ha egy kis szabad rablás, vagy gyilkolás nem hajtja ki őket onnan, akkor semmi más. Egy kisebb csapatott el tudnak maguk is intézni, ha lesből lerohanják őket. Minél kevesebben maradnak az erődben annál jobb. Nagy vonalakban ennyi lenne. Képes lesz végrehajtani a feladatot? Nem szívesen bízok ilyesmit egy kezdőre, de nagyon jó lenne, ha egyszerre tudnánk semlegesíteni az egész szervezetet.* Hideg nyugalommal néz az elitpalántára, mert jól tudja, hogy a lényegi részt ő fogja intézni a kompnál. A kölyöknek csak egy viszonylag egyszerű feladatott kell elvégeznie.*
* Az erőltet menet meghozza a várt haladást. Szó se róla a törtpöket ez eléggé megviseli, hiszen ők csak rövid távon veszélyesek. Elérik a találkozási pontot, ahol már várja őket pár felderítő. Őket egymaga hallgatja ki a százados. Nincs elragadtatva a hallottaktól, legalábbis ez látszik rajta a tűz halvány fényében. Ez most nem is fontos igazából. Elküld egy közelben álló katonát Wynpeirosért. Ha megérkezik, akkor négyszemközt tárgyal vele.*
- Hagyjuk a formaságokat! Megkaptam az információkat magáról. Sajnos szükséghelyzetben vagyunk. Holnap egy komp fog megindulni a kikötőbe, rajta a rabokkal. Az elsődleges célunk az ő kiszabadításuk. Ez most pont az előnyünkre fog válni.* Közben a homokba egy pálcával köröket rajzol, meg egy csíkot, ami a folyót jelöli.*
- A terv a következő. Én elviszem magammal az állomány felé. Az összes íjászt jobban mondva. Nagyjából ezen a ponton fogjuk várni a kompot. Valószínűleg gond nélkül lefegyverezzük őket, ha sikerül időben eléjük vágni. A maga dolga lesz az erőd, amit a parancsnok foglalt volna el. A feladat egyszerű. El kell érni, hogy maguktól kijöjjenek. Ezt pedig úgy fogjuk elérni, hogy becsapjuk őket. Néhány emberrel kis tábortüzet gyújtanak valahol itt a közeli erdősávban. Biztosan utána fognak nézni a dolognak. A lényeg, hogy el kell hinniük, hogy gyanútlan vadászok alkalmi tábora az semmi több. Ha egy kis szabad rablás, vagy gyilkolás nem hajtja ki őket onnan, akkor semmi más. Egy kisebb csapatott el tudnak maguk is intézni, ha lesből lerohanják őket. Minél kevesebben maradnak az erődben annál jobb. Nagy vonalakban ennyi lenne. Képes lesz végrehajtani a feladatot? Nem szívesen bízok ilyesmit egy kezdőre, de nagyon jó lenne, ha egyszerre tudnánk semlegesíteni az egész szervezetet.* Hideg nyugalommal néz az elitpalántára, mert jól tudja, hogy a lényegi részt ő fogja intézni a kompnál. A kölyöknek csak egy viszonylag egyszerű feladatott kell elvégeznie.*
3633. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-07-28 11:39:00
Üzenet elküldve: 2021-07-28 11:39:00
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Sziritán titkai//
*Sokan úgy gondolják Sziritánról, hogy olyan egyszerű falu, mint a többi a szántókon. Ám Sziritán nem földművelésből vagy állattartásból tartja el magát, hanem egy olyan fontos pontja a szántók falvainak, amely a kereskedelemmel foglalkozik. A folyó lehetőségeit kihasználva gazdag, ha nem is fényűző házak állnak, a part mentén kisebb-nagyobb raktárakkal. Takaros, rendben tartott házak, rendes, dolgozó lakókkal.
A támadás éjszakáján sok ház leégett valóban, a raktárakat kifosztották ugyan, de mivel a falu gazdag, ezért azonnal megkezdődtek a renoválások és súlyos erszényeken fegyvereseket fogadtak, hogy elkerüljék a későbbi incidenseket.
A faluba betérő Hanlorent előbb távolságtartással fogadják, az utcán kettes csoportokban járó fegyveresek megnézik maguknak, de amikor beszédbe elegyedik a helyiekkel és látják, hogy nincs nála komolyabb fegyver, nem küldik el. Az asszonnyal és a gyerekkel is sikerül beszélgetnie, mielőtt a romtemplom felé veszi az irányt.
A romos épület felé tartva Hanloren észreveheti, hogy mellette három alak serénykedik egy faépület felhúzásával. Egyszerű, de lakható vityillónak látszik, de innen nem tudja megállapítani, hogy mifélék lehetnek. Férfiak mind, de a munkához öltöztek, kezükben kissé ügyetlenül jár a fejsze, fűrész és kalapács, de haladnak.
A zsákos ember még nem jelent meg vagy már bent van a romok között, csak a munkálkodó három férfit látja most az egykori templom mellett.*
*Sokan úgy gondolják Sziritánról, hogy olyan egyszerű falu, mint a többi a szántókon. Ám Sziritán nem földművelésből vagy állattartásból tartja el magát, hanem egy olyan fontos pontja a szántók falvainak, amely a kereskedelemmel foglalkozik. A folyó lehetőségeit kihasználva gazdag, ha nem is fényűző házak állnak, a part mentén kisebb-nagyobb raktárakkal. Takaros, rendben tartott házak, rendes, dolgozó lakókkal.
A támadás éjszakáján sok ház leégett valóban, a raktárakat kifosztották ugyan, de mivel a falu gazdag, ezért azonnal megkezdődtek a renoválások és súlyos erszényeken fegyvereseket fogadtak, hogy elkerüljék a későbbi incidenseket.
A faluba betérő Hanlorent előbb távolságtartással fogadják, az utcán kettes csoportokban járó fegyveresek megnézik maguknak, de amikor beszédbe elegyedik a helyiekkel és látják, hogy nincs nála komolyabb fegyver, nem küldik el. Az asszonnyal és a gyerekkel is sikerül beszélgetnie, mielőtt a romtemplom felé veszi az irányt.
A romos épület felé tartva Hanloren észreveheti, hogy mellette három alak serénykedik egy faépület felhúzásával. Egyszerű, de lakható vityillónak látszik, de innen nem tudja megállapítani, hogy mifélék lehetnek. Férfiak mind, de a munkához öltöztek, kezükben kissé ügyetlenül jár a fejsze, fűrész és kalapács, de haladnak.
A zsákos ember még nem jelent meg vagy már bent van a romok között, csak a munkálkodó három férfit látja most az egykori templom mellett.*
3632. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-07-23 21:21:54
Üzenet elküldve: 2021-07-23 21:21:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 629
OOC üzenetek: 425
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 629
OOC üzenetek: 425
Játékstílus: Megfontolt
// Kis csöves, nagy utazáson //
* Nem kétséges, hogy egy nap nem lesz elég arra, hogy eljusson thargokig, de ezzel számolt. Főleg, hogy cipelnie kell azt mocskos nehéz táskát is. Viszont ezen problémájára gyors és egyben nem várt segítséget kap. Egy szekér zötyög el mellette, majd meg is áll.*
- Eeyr adjon szép napot lányom! Merre visz az útja? Szívesen elvinnénk egy darabon, ha gondolja.* A bakon egy tömött bajszú paraszt ül, meg a már legény korban lévő fia. Vagy legalábbis arra enged következtetni a lány. Nem kell sokáig gondolkodnia, hogy bele menjen a dologba.*
- Eeyr áldja meg magukat is! Én a tharg földön lévő ispotályba tartok. Ha elvinnének egy darabon, azt nagyon megköszönném.
- No hát mi Kalácsfalvára tartunk. Addig elvihetjük.* Na ez pont kapóra jött. A fiú lepattan rögtön, hogy a lány csomagját elhelyezze a szekéren. Az egyetlen bökkenő, hogy végül Nimerilnek a két férfi közzé kell felülnie a bakra. Jobban örült volna hátul, de ez van. Jobb, mint gyalogolni. Aldeist az ölibe veszi és helyet foglal a szekéren. Hosszú út lesz az biztos. Ráadásul rögtön elkezd az öreg beszélni neki. Minden számára érdektelen dologról, amibe a fia is bele tartozik. Micsoda véletlen, de éppen nősülne a kölök, csak nincs kit még elvennie. Közben aztán elkanyarodnak felé és őt kezdik el faggatni, hogy hát na. Bead hát nekik egy nagyjából talán hihető mesét, hogy ő szegény sorból származó kis gyógyító tanonc. Ez már aztán jó fogás lehet, mert az öregnek felcsillan a szeme. Nem kell sok és már a fia helyet igyekezne célozgatni egy előnyös nászra.*
~ Ostobák! Majd mindjárt letöröl a jó kedveteket. ~* Már majdnem mosolyog is, de inkább megállja.*
- Kedves ajánlat, de én félig elf, félig ember vagyok. Kétlem, hogy egy ilyen feleség jó volna a fiának.* Na tessék ennyi elég is. Így már nem fog szülni gyereket, tehát értéktelenné vált számukra. Talán már azt is megbánta az öreg, hogy felvette. A fiú persze javarészt csak hallgatott eddig is. Talán csak néha pillantott oda a lányra. Egy útszéli csárdánál állnak meg éjszakára. A szerencse most is vele van, mert az egyik utazó parasztnak a lábán csúnya gennyes göb van. Panaszkodik egy sort az ott lévőknek, hogy mennyire fáj ez neki. Mivel újdonsült társai annyit megértettek, hogy félig gyógyító a lány, ezért hamar felemlegetik. Kénytelen megvizsgálni az érintett részt, de az ellátása nem jelent gondot számára. Felvágja az egyik szikével, majd egy szép kis tüskét halászik elő belőle. Egy kis pálinkás fertőtlenítés, meg egy gyors kötés és minden rendben van. Ez hozzájuttatja egy vacsora meghíváshoz. A bográcsban rotyogó étel illata már így is piszkálta az orrát. Örömmel fogadja hát el a meghívást. Reggel pedig folytatják útjukat, de most már hátul ül a lány.*
~ Végre haszna is van, hogy korcs vagyok. ~* Nyugtázza elégedetten.*
* Nem kétséges, hogy egy nap nem lesz elég arra, hogy eljusson thargokig, de ezzel számolt. Főleg, hogy cipelnie kell azt mocskos nehéz táskát is. Viszont ezen problémájára gyors és egyben nem várt segítséget kap. Egy szekér zötyög el mellette, majd meg is áll.*
- Eeyr adjon szép napot lányom! Merre visz az útja? Szívesen elvinnénk egy darabon, ha gondolja.* A bakon egy tömött bajszú paraszt ül, meg a már legény korban lévő fia. Vagy legalábbis arra enged következtetni a lány. Nem kell sokáig gondolkodnia, hogy bele menjen a dologba.*
- Eeyr áldja meg magukat is! Én a tharg földön lévő ispotályba tartok. Ha elvinnének egy darabon, azt nagyon megköszönném.
- No hát mi Kalácsfalvára tartunk. Addig elvihetjük.* Na ez pont kapóra jött. A fiú lepattan rögtön, hogy a lány csomagját elhelyezze a szekéren. Az egyetlen bökkenő, hogy végül Nimerilnek a két férfi közzé kell felülnie a bakra. Jobban örült volna hátul, de ez van. Jobb, mint gyalogolni. Aldeist az ölibe veszi és helyet foglal a szekéren. Hosszú út lesz az biztos. Ráadásul rögtön elkezd az öreg beszélni neki. Minden számára érdektelen dologról, amibe a fia is bele tartozik. Micsoda véletlen, de éppen nősülne a kölök, csak nincs kit még elvennie. Közben aztán elkanyarodnak felé és őt kezdik el faggatni, hogy hát na. Bead hát nekik egy nagyjából talán hihető mesét, hogy ő szegény sorból származó kis gyógyító tanonc. Ez már aztán jó fogás lehet, mert az öregnek felcsillan a szeme. Nem kell sok és már a fia helyet igyekezne célozgatni egy előnyös nászra.*
~ Ostobák! Majd mindjárt letöröl a jó kedveteket. ~* Már majdnem mosolyog is, de inkább megállja.*
- Kedves ajánlat, de én félig elf, félig ember vagyok. Kétlem, hogy egy ilyen feleség jó volna a fiának.* Na tessék ennyi elég is. Így már nem fog szülni gyereket, tehát értéktelenné vált számukra. Talán már azt is megbánta az öreg, hogy felvette. A fiú persze javarészt csak hallgatott eddig is. Talán csak néha pillantott oda a lányra. Egy útszéli csárdánál állnak meg éjszakára. A szerencse most is vele van, mert az egyik utazó parasztnak a lábán csúnya gennyes göb van. Panaszkodik egy sort az ott lévőknek, hogy mennyire fáj ez neki. Mivel újdonsült társai annyit megértettek, hogy félig gyógyító a lány, ezért hamar felemlegetik. Kénytelen megvizsgálni az érintett részt, de az ellátása nem jelent gondot számára. Felvágja az egyik szikével, majd egy szép kis tüskét halászik elő belőle. Egy kis pálinkás fertőtlenítés, meg egy gyors kötés és minden rendben van. Ez hozzájuttatja egy vacsora meghíváshoz. A bográcsban rotyogó étel illata már így is piszkálta az orrát. Örömmel fogadja hát el a meghívást. Reggel pedig folytatják útjukat, de most már hátul ül a lány.*
~ Végre haszna is van, hogy korcs vagyok. ~* Nyugtázza elégedetten.*
3631. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-07-23 21:17:58
Üzenet elküldve: 2021-07-23 21:17:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Minden út Artheniorba vezet//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~Lovat kellett volna hozni basszameg~
*Ez már persze késő bánat. Legutóbb, mikor Vyllel jöttek nem tűnt ilyen átkozottul hosszúnak az út... de akkor legalább volt társasága. Meg lova. Egész jó summákat keresett a Sellőházban, igazán vehetett volna egyet magának ahelyett, hogy az egészet elherdálja piára, zsugára meg örömlányokra, de az effajta felelős, felnőtt döntések nem illenek hozzá. Helyette inkább itt van lovatlanul, csórón a semmi közepén. Őszintén reméli, hogy talál valami munkát majd Artheniorban, még a végén kénytelen lesz visszamenni és ő is beállni pillangónak.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~Lovat kellett volna hozni basszameg~
*Ez már persze késő bánat. Legutóbb, mikor Vyllel jöttek nem tűnt ilyen átkozottul hosszúnak az út... de akkor legalább volt társasága. Meg lova. Egész jó summákat keresett a Sellőházban, igazán vehetett volna egyet magának ahelyett, hogy az egészet elherdálja piára, zsugára meg örömlányokra, de az effajta felelős, felnőtt döntések nem illenek hozzá. Helyette inkább itt van lovatlanul, csórón a semmi közepén. Őszintén reméli, hogy talál valami munkát majd Artheniorban, még a végén kénytelen lesz visszamenni és ő is beállni pillangónak.*
3630. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-07-22 10:24:46
Üzenet elküldve: 2021-07-22 10:24:46
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A kemény erdei járás nem törpének való. Még jó, hogy ősei a barlangokat választottak. Tágas csarnokok és a féltőn szeretett félhomály. A hazai földek, hogy úgy mondjuk. Mindig is rühellte az erdőt. Túl zöld meg túl természetes. A szikla sokkal tartósabb és szebb látvány főleg ha szépen ki van faragva. No mindegy már mert ezen a földeken nem sok bányahegy van az már biztos. Tapossa a mohát az avart meg a jó ég tudja milyen állatok piszkát. mocskos elf tapodta földek ezek. Kiborsódzik a háta ha csak rágondol a hosszúfülűekre. Kemény dióba vágta a fejszét de az megtörik majd a csatabárd alatt. Nagy dírrel dúrral és elég lármásan csatakzik át az erdőségen, hogy a parasztkirályságon is átbosszankodja magát.*
3629. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-07-21 09:07:27
Üzenet elküldve: 2021-07-21 09:07:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Bár a környék egy csöppet sem változott mióta erre járt, mégis nagyobb benne a feszültség, mióta hallotta azokat a baljóslatú híreket. ~Nem is csoda, hogy már a kikötőbe is kísérettel akarnak menni. ~ A nyílt terepen lassabban, a rejtettebb zugoknál pedig gyorsabban hajtja a lovat, akinek szerencsére ez nem okoz nagy gondot, már hozzászokott. Néha elhalad mellette egy-egy nagyobb szekér megrakodva, általában lovas kísérettel. Őt is gyanakodva méregetik, ám ha nem fontos nem foglalkoznak vele túlságosan, az óvatosság mindenek előtt.*
3628. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-07-15 21:54:18
Üzenet elküldve: 2021-07-15 21:54:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// Irány a kikötő //
* Ahogy tervezte, gyorsan még elugrott a templomba és leadta a zsírt. Ezután pedig felpakolt a szamárra és nekivágott az utazásnak. Igazából siet, de mégsem. Jó volna elérni a kikötőt még a mai napon. Már nagyon elege van abból, hogy büdös is meg mocskos is. Ráadásul végtelenül fáradt. Szavakba se tudná önteni, hogy mennyire. Erre meg még itt ez a vak meleg is. Csak úgy folyik róla az izzadság, de legalább ezzel nincs egyedül, mert az állatai is hasonló cipőben járnak. Ugye ebben a melegben még azok az aljas legyek is előjönnek, hogy őket jól megcsipdessék. El sem tudja mondani, de tényleg, hogy ez mind mennyire fárasztja még pluszban.*
* Ahogy tervezte, gyorsan még elugrott a templomba és leadta a zsírt. Ezután pedig felpakolt a szamárra és nekivágott az utazásnak. Igazából siet, de mégsem. Jó volna elérni a kikötőt még a mai napon. Már nagyon elege van abból, hogy büdös is meg mocskos is. Ráadásul végtelenül fáradt. Szavakba se tudná önteni, hogy mennyire. Erre meg még itt ez a vak meleg is. Csak úgy folyik róla az izzadság, de legalább ezzel nincs egyedül, mert az állatai is hasonló cipőben járnak. Ugye ebben a melegben még azok az aljas legyek is előjönnek, hogy őket jól megcsipdessék. El sem tudja mondani, de tényleg, hogy ez mind mennyire fárasztja még pluszban.*
3627. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-07-12 10:14:32
Üzenet elküldve: 2021-07-12 10:14:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Ebédszünet//
*A további másodpercek elteltével csak lecsillapodik annyira, hogy visszanyerje eredeti testtartását is. továbbra is tányérméretű szempárral, de legalább remegés nélkül, sokadik alkalommal is végig méri az óriási idegent. Amit így lát, attól a bámulat és sajnálat keveréke fogja el: Egy rakás forradás és fémdarabka borítja el az úr testét, mintha belehajították volna egy darálóba, és csodálatra méltó módon visszaszerelték. Bár az is tiszteletre méltó, hogy van ruha ami amaz testére valamennyire jó is. A sétapálcát pedig egész idáig észre sem vette, arra is pislog egy darabot. Nem egy mindennapi utazóval hozta össze a sors.
A kis kandúrra pedig megint csak leesik az álla.*
- Szervusz, Fhrenky. *Suttogja, nagy valószínűséggel inkább a macskának köszönve, mint gazdájának. Ilyen párost csak egy lázálomban lát az ember. Vagy egy mesekönyvben. Na de össze kell szednie magát, ugyanis jelenlegi állapotában nem hiszi, hogy olyan tekintélyesen néz ki. Nem dobhatja el agyát e kis világ összes meglepetésén, hiszen pont azok felderítésére és kitanulására jött! Mégis milyen példát mutatna ezzel a tudást kergetőknek? Ezáltal a kérdésre is már majdnem a megszokott büszkeséggel és magabiztossággal válaszol, csak a szemkontaktust tart el fölvennie hozzá.* - Az én nevem Adoaver Droverson! Linahechből származom, A nemesi Droverson családból! Örülök a találkozásnak. *Még kezét is kinyújtja a nagytermetű utazónak. Ha egy darabban viszontlátja azt, akkor előáll első kérdésével a sok közül:*
- Mélységes elnézést szokatlan viselkedésemért, még hozzá kell szoknom e vidék... szürreális egészéhez. Gondolom magát is Fhrenkynek hívják, ugye? Lenne egy roppant fontos kérdésem önhöz, uram, de először érdeklődni szeretnék utazási céljáról, avagy okáról. Ha nem haragszik meg, persze! *Időben megállítja magát, ás rátesz egy kis udvariasságot szóáradatába. De valóban kíváncsi a kolosszális idegenre, hisz nem minden nap van lehetősége egy ilyen személlyel beszélni.*
*A további másodpercek elteltével csak lecsillapodik annyira, hogy visszanyerje eredeti testtartását is. továbbra is tányérméretű szempárral, de legalább remegés nélkül, sokadik alkalommal is végig méri az óriási idegent. Amit így lát, attól a bámulat és sajnálat keveréke fogja el: Egy rakás forradás és fémdarabka borítja el az úr testét, mintha belehajították volna egy darálóba, és csodálatra méltó módon visszaszerelték. Bár az is tiszteletre méltó, hogy van ruha ami amaz testére valamennyire jó is. A sétapálcát pedig egész idáig észre sem vette, arra is pislog egy darabot. Nem egy mindennapi utazóval hozta össze a sors.
A kis kandúrra pedig megint csak leesik az álla.*
- Szervusz, Fhrenky. *Suttogja, nagy valószínűséggel inkább a macskának köszönve, mint gazdájának. Ilyen párost csak egy lázálomban lát az ember. Vagy egy mesekönyvben. Na de össze kell szednie magát, ugyanis jelenlegi állapotában nem hiszi, hogy olyan tekintélyesen néz ki. Nem dobhatja el agyát e kis világ összes meglepetésén, hiszen pont azok felderítésére és kitanulására jött! Mégis milyen példát mutatna ezzel a tudást kergetőknek? Ezáltal a kérdésre is már majdnem a megszokott büszkeséggel és magabiztossággal válaszol, csak a szemkontaktust tart el fölvennie hozzá.* - Az én nevem Adoaver Droverson! Linahechből származom, A nemesi Droverson családból! Örülök a találkozásnak. *Még kezét is kinyújtja a nagytermetű utazónak. Ha egy darabban viszontlátja azt, akkor előáll első kérdésével a sok közül:*
- Mélységes elnézést szokatlan viselkedésemért, még hozzá kell szoknom e vidék... szürreális egészéhez. Gondolom magát is Fhrenkynek hívják, ugye? Lenne egy roppant fontos kérdésem önhöz, uram, de először érdeklődni szeretnék utazási céljáról, avagy okáról. Ha nem haragszik meg, persze! *Időben megállítja magát, ás rátesz egy kis udvariasságot szóáradatába. De valóban kíváncsi a kolosszális idegenre, hisz nem minden nap van lehetősége egy ilyen személlyel beszélni.*
3626. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-07-11 16:33:32
Üzenet elküldve: 2021-07-11 16:33:32
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ebédszünet//
*Fhrenky nem érti a heves reakciót, amit elméje nem is képes rögtön feldolgozni. Nagyokat pislogva igyekszik érzékelni az érzelmek széles spektrumát, amik szempillantás alatt változnak meg a köpenyes idegenben. Végül valami olyanban állapodik meg, ami már sokkal inkább ismerős Fhrenky számára. Félelem. Talán undor is.
Fhrenky nem igazán sziporkázik az érzések rendkívül komplex világában, így meg sem próbálja megérteni teljesen ami az idegenben zajlik, azzal meg még annyira sem fárasztja magát, hogy valami megfelelőt reagáljon rá. Mert mégis mi lenne ilyenkor a megfelelő? Túl nehéz kérdés ez.
Mert mi a legrosszabb ami történhet? Eddig jellemzően elfutottak előle. Akadt aki vasvillát szúrt az oldalába, az mondjuk kellemetlen volt, igaz nem a fájdalom miatt, mert azt úgysem érzi, de a sebeknek megvan az a nagy hátránya, hogy el kell látni őket.
A kulacs felajánlása az, amit szeretett volna elkerülni. Kezét feltartva, tenyerét kifelé fordítva utasítja el, aztán mintha elgondolkodna.*
- Csak egy kicsit.
*Teszi hozzá, és a vízért nyúl, miközben leguggol. Sétapálcáját gondosan a földre helyezi, majd hatalmas marka eltűnik zsebében és óvatosan kiemeli onnan a virgonc kiscicát, akit szintén a poros útra tesz. Kézfejével tálat formál, a vizet beleöntve pedig a cica elé tartja.*
- Az ő neve Fhrenky.
*Felel a kérdésre, közben szemét le sem veszi az állatkáról.*
- Barátok mindig Kicsi Fhrenkynek hívták.
*Torkából jövő ritmusos hang nevetésről árulkodik, amit hamarosan egy derültnek mondható arckifejezés is követ.*
- A te neved micsoda rossz mágus?
*Fhrenky nem érti a heves reakciót, amit elméje nem is képes rögtön feldolgozni. Nagyokat pislogva igyekszik érzékelni az érzelmek széles spektrumát, amik szempillantás alatt változnak meg a köpenyes idegenben. Végül valami olyanban állapodik meg, ami már sokkal inkább ismerős Fhrenky számára. Félelem. Talán undor is.
Fhrenky nem igazán sziporkázik az érzések rendkívül komplex világában, így meg sem próbálja megérteni teljesen ami az idegenben zajlik, azzal meg még annyira sem fárasztja magát, hogy valami megfelelőt reagáljon rá. Mert mégis mi lenne ilyenkor a megfelelő? Túl nehéz kérdés ez.
Mert mi a legrosszabb ami történhet? Eddig jellemzően elfutottak előle. Akadt aki vasvillát szúrt az oldalába, az mondjuk kellemetlen volt, igaz nem a fájdalom miatt, mert azt úgysem érzi, de a sebeknek megvan az a nagy hátránya, hogy el kell látni őket.
A kulacs felajánlása az, amit szeretett volna elkerülni. Kezét feltartva, tenyerét kifelé fordítva utasítja el, aztán mintha elgondolkodna.*
- Csak egy kicsit.
*Teszi hozzá, és a vízért nyúl, miközben leguggol. Sétapálcáját gondosan a földre helyezi, majd hatalmas marka eltűnik zsebében és óvatosan kiemeli onnan a virgonc kiscicát, akit szintén a poros útra tesz. Kézfejével tálat formál, a vizet beleöntve pedig a cica elé tartja.*
- Az ő neve Fhrenky.
*Felel a kérdésre, közben szemét le sem veszi az állatkáról.*
- Barátok mindig Kicsi Fhrenkynek hívták.
*Torkából jövő ritmusos hang nevetésről árulkodik, amit hamarosan egy derültnek mondható arckifejezés is követ.*
- A te neved micsoda rossz mágus?
3625. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-07-08 19:01:55
Üzenet elküldve: 2021-07-08 19:01:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Sziritán//
*A falu. Nem különösebben csalogató, a leégett házacskák megfeketedett csonkjai pedig végképp nem teszik hívogatóvá. Őt azonban még is erre viszi útja, s a csuklya sincs már arcába húzva. Így, feketébe öltözve, kifejezetten beleillik a község gyászoló légkörébe.*
-Szebb napokat, jó asszony! Talán segíthetnék a terhével. *Széles mosolyt villant az idős, bibircsókoktól nem kímélt asszonyságra, ki nagy hévvel igyekszik valószínűleg hazafelé hurcibálni a szerzeményeit. A kosár tartalma első, s második pillantásra is élelmiszernek tűnik. Szalonna, tojás, kenyér és zöldségek, szemmel láthatóan nincs ínséges időszakuk, fosztogatás ide vagy oda.
Hiába Sa’Tereth hatalma felette, egy pillanatra sem feledte el, hogyan bánjon az emberekkel. Noha a természetéből adódó kedvesség már nem sajátja, a Fény Nővérei között eltöltött idő nem veszett teljesen kárba. Széles, meleg mosollyal veszi át a kosarat, és udvariasan hallgat és válaszolgat mindenre, mi az asszonynak épp eszébe jut.
Megtud egy s mást így a fosztogatásról, a thargokról, Sziritánról, sőt, még erről a rejtélyes figuráról, a zsákos emberről is. Persze arról, hogy ő maga ki is valójában, mélyen hallgat. Legalábbis nem mond el mindent. Nem óhajtja felfedni, hogy miért is van itt. Legalábbis egyelőre.*
-Han nővér vagyok, asszonyom. Azért jöttem, hogy segédkezzek a baj után. *Egy meleg, barátságos mosoly, s már el is válnak útjaik. A szántók népéhez híven persze búcsúzóul az asszony még kísérletet tesz rá, hogy némi szalonnával hálálja meg a segítséget, ám a lehető legudvariasabban utasítja vissza ezt.
Úgy dönt, jobb dolog híján megnézi már magának ezt a sokat emlegetett romtemplomot. Lassan estére jár, talán elkaphatja még ezt a „zsákos embert”. Sietség azonban ide vagy oda, nem rest megállni egy pityergő gyerkőc mellett, aki egy leégett ház mellett ücsörög bánatosan.
Nem szól egy árva szót sem, óvatosan guggol csak le mellé. Az arcára költöztetett mosoly épp elég meglepő a gyermek számára, hogy abbahagyja a sírást. Nincs szükség kérdésre és nincs szükség válaszra hozzá, hogy tudja a csöppség kínját. Óvatosan nyúl felé, hogy átnyújtson Mesélő (Hádész) a gyermek részére 20 aranyat.
.*
-Nem sok, de nekem sincs sokkal több. Egyél valamit! *Lassan simít végig a gyermek arcán, majd cinkos mosollyal kísérve felegyenesedik.*
-Mi a neved?
-Marell. *Feleli a gyermek, ugyan még kisírt szemekkel, de némileg már derültebben.*
-Nos, Marell, találkozunk még. *Elfordulva folytatja útját, az arcáról pedig gyorsan leolvad a mosoly. Már látja a falu határában húzódó, romos templomot, s néhány másodpercig összehúzott szemekkel vizslatja.* ~Tökéletes helyszín lenne a sötétség urának.~ *Lekuporodik hát a templom elé, ott várva be ezt az állítólag zsákkal közlekedő, furcsa alakot. Egy falu szívéhez a titkain keresztül vezet az út, neki pedig feltett szándéka elnyerni azt.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2021.07.08 19:18:20, a következő indokkal:
Kérésre.
*A falu. Nem különösebben csalogató, a leégett házacskák megfeketedett csonkjai pedig végképp nem teszik hívogatóvá. Őt azonban még is erre viszi útja, s a csuklya sincs már arcába húzva. Így, feketébe öltözve, kifejezetten beleillik a község gyászoló légkörébe.*
-Szebb napokat, jó asszony! Talán segíthetnék a terhével. *Széles mosolyt villant az idős, bibircsókoktól nem kímélt asszonyságra, ki nagy hévvel igyekszik valószínűleg hazafelé hurcibálni a szerzeményeit. A kosár tartalma első, s második pillantásra is élelmiszernek tűnik. Szalonna, tojás, kenyér és zöldségek, szemmel láthatóan nincs ínséges időszakuk, fosztogatás ide vagy oda.
Hiába Sa’Tereth hatalma felette, egy pillanatra sem feledte el, hogyan bánjon az emberekkel. Noha a természetéből adódó kedvesség már nem sajátja, a Fény Nővérei között eltöltött idő nem veszett teljesen kárba. Széles, meleg mosollyal veszi át a kosarat, és udvariasan hallgat és válaszolgat mindenre, mi az asszonynak épp eszébe jut.
Megtud egy s mást így a fosztogatásról, a thargokról, Sziritánról, sőt, még erről a rejtélyes figuráról, a zsákos emberről is. Persze arról, hogy ő maga ki is valójában, mélyen hallgat. Legalábbis nem mond el mindent. Nem óhajtja felfedni, hogy miért is van itt. Legalábbis egyelőre.*
-Han nővér vagyok, asszonyom. Azért jöttem, hogy segédkezzek a baj után. *Egy meleg, barátságos mosoly, s már el is válnak útjaik. A szántók népéhez híven persze búcsúzóul az asszony még kísérletet tesz rá, hogy némi szalonnával hálálja meg a segítséget, ám a lehető legudvariasabban utasítja vissza ezt.
Úgy dönt, jobb dolog híján megnézi már magának ezt a sokat emlegetett romtemplomot. Lassan estére jár, talán elkaphatja még ezt a „zsákos embert”. Sietség azonban ide vagy oda, nem rest megállni egy pityergő gyerkőc mellett, aki egy leégett ház mellett ücsörög bánatosan.
Nem szól egy árva szót sem, óvatosan guggol csak le mellé. Az arcára költöztetett mosoly épp elég meglepő a gyermek számára, hogy abbahagyja a sírást. Nincs szükség kérdésre és nincs szükség válaszra hozzá, hogy tudja a csöppség kínját. Óvatosan nyúl felé, hogy átnyújtson Mesélő (Hádész) a gyermek részére 20 aranyat.
.*-Nem sok, de nekem sincs sokkal több. Egyél valamit! *Lassan simít végig a gyermek arcán, majd cinkos mosollyal kísérve felegyenesedik.*
-Mi a neved?
-Marell. *Feleli a gyermek, ugyan még kisírt szemekkel, de némileg már derültebben.*
-Nos, Marell, találkozunk még. *Elfordulva folytatja útját, az arcáról pedig gyorsan leolvad a mosoly. Már látja a falu határában húzódó, romos templomot, s néhány másodpercig összehúzott szemekkel vizslatja.* ~Tökéletes helyszín lenne a sötétség urának.~ *Lekuporodik hát a templom elé, ott várva be ezt az állítólag zsákkal közlekedő, furcsa alakot. Egy falu szívéhez a titkain keresztül vezet az út, neki pedig feltett szándéka elnyerni azt.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2021.07.08 19:18:20, a következő indokkal:
Kérésre.
3624. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-07-06 22:59:32
Üzenet elküldve: 2021-07-06 22:59:32
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//A jóslat nyoma//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Histera válláról minden aggodalom lerepül, amikor rájön a párja ezúttal tényleg nem fog jelenetet rendezni, még akkor sem, ha egy igencsak prűd banyával hozta őket össze a sors. Már majdnem, hogy hálát is mondana magában mindezért, de még jókora szerencse, hogy nem teszi meg. Nazron áll mosolyát ugyanis, csak ő érti és a banya, csak folytatja és folytatja keserű szavait. Bekövetkezik a pillanat, hogy Erai nem bírja tovább. *
- Asszonyom! Most hallgasson el! Hallgasson el és soha többé ne kelljen hallanom magától egy árva szót sem! Én ezt nem vagyok hajlandó tovább hallgatni. Esküszöm, ha folytatja én és Nazron leszünk a következő pár aki az út közepén kezd el hemperegni. Küldök, majd hétvégi kóstolót a pitéimből a látszat kedvéért, de most takarodjon a birtokomról! Senki nem beszélhetne így egy másik emberről, de senki! Főleg nem egy megkeseredett öregasszony, akinek a legjobban szüksége lenne egy jó örömfiúra! Na tűnjön a telkemről! Legyen „csodás” napja!
//A jóslat nyoma//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Histera válláról minden aggodalom lerepül, amikor rájön a párja ezúttal tényleg nem fog jelenetet rendezni, még akkor sem, ha egy igencsak prűd banyával hozta őket össze a sors. Már majdnem, hogy hálát is mondana magában mindezért, de még jókora szerencse, hogy nem teszi meg. Nazron áll mosolyát ugyanis, csak ő érti és a banya, csak folytatja és folytatja keserű szavait. Bekövetkezik a pillanat, hogy Erai nem bírja tovább. *
- Asszonyom! Most hallgasson el! Hallgasson el és soha többé ne kelljen hallanom magától egy árva szót sem! Én ezt nem vagyok hajlandó tovább hallgatni. Esküszöm, ha folytatja én és Nazron leszünk a következő pár aki az út közepén kezd el hemperegni. Küldök, majd hétvégi kóstolót a pitéimből a látszat kedvéért, de most takarodjon a birtokomról! Senki nem beszélhetne így egy másik emberről, de senki! Főleg nem egy megkeseredett öregasszony, akinek a legjobban szüksége lenne egy jó örömfiúra! Na tűnjön a telkemről! Legyen „csodás” napja!
3623. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-07-06 12:07:34
Üzenet elküldve: 2021-07-06 12:07:34
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
*Hosszú ideje már, hogy jóformán csak lézeng, s igazából nincs ellenére a lustálkodás, úgy érzi, hogy ismét ideje útra kelni. Talán egy olyan helyre, ahol korábban még nem járt. Igen. Már tudja is. Miközben hátasa bátran szeli a szántók talaját, ő maga is vígan szagol a szélbe, épp csak a nyelvét nem nyújtja, mint az állat. Hátán ott pihen a kürt és a mandolin, és kíváncsian várja, hogy mi fog kisülni a napból. Magában pedig dúdol, mintha fizetnének érte.*
-Csakis arccal elóre, igaz - e?
*Tudja, hogy érti az állat, de ha nem is, érezni biztosan érzi azt, amit ő. *
-Csakis arccal elóre, igaz - e?
*Tudja, hogy érti az állat, de ha nem is, érezni biztosan érzi azt, amit ő. *
3622. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-07-05 09:58:53
Üzenet elküldve: 2021-07-05 09:58:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Ebédszünet//
*Hogy mégis mennyi ideje nézett ki fejéből üresen séta közben, azt nehezen tudja megmondani. Érthető okokból a számára tisztesen megerőltető túrázás elvette időérzékét, és mire feleszmél ebből az önkívületi állapotból, már azt is nehezen tudja megmondani, hol van. Szántóföld jobbról, szántóföld balról, egy-két távoli házzal díszítve a jobb oldalról. Noha ez egy csöppet sem elég neki arra, hogy egy alaposabb pozícióra rájöjjön, az legalább megnyugtatja, hogy a nem a világ másik végére sikerült elkóborolnia.
De akkor hová is tartott?
Leül (vagy inkább leroggyan) az út szélére, lehámozva magáról a csuklyát hogy valamennyi levegőt is kapjon. Miközben légzése lassan stabillá válik, megpróbálja eldönteni a következő lépést.
Eszét még nem sikerült elvesztenie, és tudja, hogy ha eleget sétál, előbb vagy utóbb Artheniorban köt ki, megint csak. De miért akarna oda tartani? Ahogy legutóbb hallotta, az ottani törvények most nem éppen a mágusoknak kedveznek, és könyvtárat sem tud ott találni jelen pillanatban, esetleg egy egész napi plusz kóborlás után, ha nagy mázlija van. Vagy kérjen meg egy ottani lakost vajmi útbaigazításért? Ugyan a vadonban nem lenne sok értelme szerencsét próbálnia, ha azt sem tudja, merre megy, és mit keres.
Efféleképpen jár az esze, amikor gondolatmenetéből kizökkenti a külvilágból érkező, mély hang, amit egy kérdés követ. Enyhén szólva is meg lett szeppenve; meglepő sebességgel taszítja el magát a földről, hogy aztán kezével köpenyét porolva valami pikánssal álljon elő:*
- A rossz mágust kérdezed, bará- *Fordul is a hang irányába, gyorsan magára húzva a csuklyát, de szemöldökét gyanúsan föl is húzza, ugyanis nem egy személlyel, hanem egy hatalmas, emberszerű deréktáj és pocak kerül látóterébe. Várjunk, ez nem lehet. Valaminek tartoznia kéne hozzá. A realizációval aránylag növekvő aggodalommal és szempárral kezdi fejét emelni, és ahogy a soron következő testrészeket megállapítja, úgy állkapcsa is kezd elválni koponyájától. Olyannyira hátra kell hajtania fejét, hogy csuklyája leesik hajról, és tehetetlenül lóg le tarkóján. Mire rájön, hogy mégis mire bámul, álla a földet veri, és szemei kistányér méretűre tágulnak. Egy kolosszális méretű, horribilisan torz óriással hozta össze a sors. És a tény, hogy a zsenge Droverson eddig még csak nem is találkozott óriással egész életében, csak olaj a tűzre.
Így találkozásuk következő hét másodperce az ő részéről síri csöndben telik el. Arckifejezését mintha szoborba vésték volna, olyannyira változatlan. A tömény borzadály és döbbenet keveréke teljesen megbillenti beszélőjét, és végül egy emberi hangnak éppenséggel alig mondható nyikkanás hagyja el torkát. Ugyan valószínűleg nem ez volt a célja, de az óriásnak sikerült egy traumatikus emléket létrehoznia a srácban.
Végül elméje szépen lassan csak feldolgozza a látottakat. Elkezd pislogni, hogy biztos legyen abban, nem álmodik. Még a szemét is megdörzsöli. Miután megbizonyosodik. Hogy valóban ébren van, megint csak rátekint a nem várt idegenre. Sajnos nem lett szimpatikusabb a rövid idő alatt. Egy végtelenségig tartó idő múlva csak feleszmél annyira, hogy feldolgozza a kérdést is, és lassan, remegő kézzel köpenye alatti bőr tokjába nyúl, hogy egy alig fogyasztott kulacsot húzzon ki belőle.*
- H-h-h-h-hogy van e azt nem tudom, de t-t-t-t-tessék egy korty. *Keze annyira remeg, hogy alig bírja megtartani a palackot, ahogy kinyújtja azt az óriásnak. Kínos csöndben várja amaz válaszát, miközben az előző pillanatokhoz képest nyugodtabb, de még így is roppant ideges tekintettel méri végig megint csak az enyhén szólva is váratlan személyt. Lassan tekintete megállapodik amaz derékrészénél (nagyjából azt a részt látja nyaktekerés nélkül), ahol mintha valami mozgást vélt volna észre venni az egyik combnál. De lehet, hogy ennél a pontnál már csak képzelete játszik vele.*
- Megkérdezhetem, hogy, öhm, ki maga? *Jön ki belőle hirtelen a kérdés. Még ebben a szituációban sem tudja megállni, hogy legalább egy alap bemutatkozást ne várjon el a másik féltől. Hogy mégis tőle hogy fog ez zajlani, az attól függ, hogy amaz nem fogja e agyoncsapni ezért.*
*Hogy mégis mennyi ideje nézett ki fejéből üresen séta közben, azt nehezen tudja megmondani. Érthető okokból a számára tisztesen megerőltető túrázás elvette időérzékét, és mire feleszmél ebből az önkívületi állapotból, már azt is nehezen tudja megmondani, hol van. Szántóföld jobbról, szántóföld balról, egy-két távoli házzal díszítve a jobb oldalról. Noha ez egy csöppet sem elég neki arra, hogy egy alaposabb pozícióra rájöjjön, az legalább megnyugtatja, hogy a nem a világ másik végére sikerült elkóborolnia.
De akkor hová is tartott?
Leül (vagy inkább leroggyan) az út szélére, lehámozva magáról a csuklyát hogy valamennyi levegőt is kapjon. Miközben légzése lassan stabillá válik, megpróbálja eldönteni a következő lépést.
Eszét még nem sikerült elvesztenie, és tudja, hogy ha eleget sétál, előbb vagy utóbb Artheniorban köt ki, megint csak. De miért akarna oda tartani? Ahogy legutóbb hallotta, az ottani törvények most nem éppen a mágusoknak kedveznek, és könyvtárat sem tud ott találni jelen pillanatban, esetleg egy egész napi plusz kóborlás után, ha nagy mázlija van. Vagy kérjen meg egy ottani lakost vajmi útbaigazításért? Ugyan a vadonban nem lenne sok értelme szerencsét próbálnia, ha azt sem tudja, merre megy, és mit keres.
Efféleképpen jár az esze, amikor gondolatmenetéből kizökkenti a külvilágból érkező, mély hang, amit egy kérdés követ. Enyhén szólva is meg lett szeppenve; meglepő sebességgel taszítja el magát a földről, hogy aztán kezével köpenyét porolva valami pikánssal álljon elő:*
- A rossz mágust kérdezed, bará- *Fordul is a hang irányába, gyorsan magára húzva a csuklyát, de szemöldökét gyanúsan föl is húzza, ugyanis nem egy személlyel, hanem egy hatalmas, emberszerű deréktáj és pocak kerül látóterébe. Várjunk, ez nem lehet. Valaminek tartoznia kéne hozzá. A realizációval aránylag növekvő aggodalommal és szempárral kezdi fejét emelni, és ahogy a soron következő testrészeket megállapítja, úgy állkapcsa is kezd elválni koponyájától. Olyannyira hátra kell hajtania fejét, hogy csuklyája leesik hajról, és tehetetlenül lóg le tarkóján. Mire rájön, hogy mégis mire bámul, álla a földet veri, és szemei kistányér méretűre tágulnak. Egy kolosszális méretű, horribilisan torz óriással hozta össze a sors. És a tény, hogy a zsenge Droverson eddig még csak nem is találkozott óriással egész életében, csak olaj a tűzre.
Így találkozásuk következő hét másodperce az ő részéről síri csöndben telik el. Arckifejezését mintha szoborba vésték volna, olyannyira változatlan. A tömény borzadály és döbbenet keveréke teljesen megbillenti beszélőjét, és végül egy emberi hangnak éppenséggel alig mondható nyikkanás hagyja el torkát. Ugyan valószínűleg nem ez volt a célja, de az óriásnak sikerült egy traumatikus emléket létrehoznia a srácban.
Végül elméje szépen lassan csak feldolgozza a látottakat. Elkezd pislogni, hogy biztos legyen abban, nem álmodik. Még a szemét is megdörzsöli. Miután megbizonyosodik. Hogy valóban ébren van, megint csak rátekint a nem várt idegenre. Sajnos nem lett szimpatikusabb a rövid idő alatt. Egy végtelenségig tartó idő múlva csak feleszmél annyira, hogy feldolgozza a kérdést is, és lassan, remegő kézzel köpenye alatti bőr tokjába nyúl, hogy egy alig fogyasztott kulacsot húzzon ki belőle.*
- H-h-h-h-hogy van e azt nem tudom, de t-t-t-t-tessék egy korty. *Keze annyira remeg, hogy alig bírja megtartani a palackot, ahogy kinyújtja azt az óriásnak. Kínos csöndben várja amaz válaszát, miközben az előző pillanatokhoz képest nyugodtabb, de még így is roppant ideges tekintettel méri végig megint csak az enyhén szólva is váratlan személyt. Lassan tekintete megállapodik amaz derékrészénél (nagyjából azt a részt látja nyaktekerés nélkül), ahol mintha valami mozgást vélt volna észre venni az egyik combnál. De lehet, hogy ennél a pontnál már csak képzelete játszik vele.*
- Megkérdezhetem, hogy, öhm, ki maga? *Jön ki belőle hirtelen a kérdés. Még ebben a szituációban sem tudja megállni, hogy legalább egy alap bemutatkozást ne várjon el a másik féltől. Hogy mégis tőle hogy fog ez zajlani, az attól függ, hogy amaz nem fogja e agyoncsapni ezért.*
3621. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-07-04 16:34:10
Üzenet elküldve: 2021-07-04 16:34:10
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ebédszünet//
*Fhrenky elég lassan halad, ezt ő maga is érzékeli.
~ Jó lenne egy ló. ~
Bár valószínűleg akármilyen nem bírná el, é bizonyosan nem olcsó egy ilyen hátas. Persze különösebben nem zavarja a lassú tempó, elvégre nem siet sehova, sajnos nem várja őt senki. Legújabb és egyetlen barátja is éppen ruhájának zsebében pihen, és onnan kukucskál ki kíváncsi szemekkel. Az aprócska cica jóformán elveszik a méretes óriás zsebében, de legalább kényelmes számára.
Meg kell álljon kicsit pihenni, mert a meleg sok energiát kivett belőle, ám ráeszmél, hogy sajnos kulacsa teljesen kiürült, közben másik szabad kezével megtörölgeti verejtékező homlokát.*
- Ehh.
*Nyög fel fájdalmasan, és körbenéz, hogy kitől kérhetne segítséget. Szerencsére meg is pillant valakit a közelben, akitől segítséget kérhetne, így komótos léptekkel meg is indul az idegen ember felé.*
- Bocsánat.
*Szólítja meg udvariasan az idegent, és derékból meghajolva kicsit csökkenti a kettejük között lévő távolságot, hogy jobban hallhassa az idegen szavait.*
- Van kút a közelben?
*Meg sem merné kérdezné, hogy kérhetne e egy kortyot a másiktól, hiszen az valószínűleg annak az egész napos adagja lenne, és bizonyosan még ez is kevésnek bizonyulna a hatalmas Fhrenky számára. Miközben válaszra vár a kiscica nyughatatlan ficánkolásba kezd zsebében, de ezzel most nem törődik.*
*Fhrenky elég lassan halad, ezt ő maga is érzékeli.
~ Jó lenne egy ló. ~
Bár valószínűleg akármilyen nem bírná el, é bizonyosan nem olcsó egy ilyen hátas. Persze különösebben nem zavarja a lassú tempó, elvégre nem siet sehova, sajnos nem várja őt senki. Legújabb és egyetlen barátja is éppen ruhájának zsebében pihen, és onnan kukucskál ki kíváncsi szemekkel. Az aprócska cica jóformán elveszik a méretes óriás zsebében, de legalább kényelmes számára.
Meg kell álljon kicsit pihenni, mert a meleg sok energiát kivett belőle, ám ráeszmél, hogy sajnos kulacsa teljesen kiürült, közben másik szabad kezével megtörölgeti verejtékező homlokát.*
- Ehh.
*Nyög fel fájdalmasan, és körbenéz, hogy kitől kérhetne segítséget. Szerencsére meg is pillant valakit a közelben, akitől segítséget kérhetne, így komótos léptekkel meg is indul az idegen ember felé.*
- Bocsánat.
*Szólítja meg udvariasan az idegent, és derékból meghajolva kicsit csökkenti a kettejük között lévő távolságot, hogy jobban hallhassa az idegen szavait.*
- Van kút a közelben?
*Meg sem merné kérdezné, hogy kérhetne e egy kortyot a másiktól, hiszen az valószínűleg annak az egész napos adagja lenne, és bizonyosan még ez is kevésnek bizonyulna a hatalmas Fhrenky számára. Miközben válaszra vár a kiscica nyughatatlan ficánkolásba kezd zsebében, de ezzel most nem törődik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4633-4652