Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 186 (3701. - 3720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4704-4723
3720. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-11-01 22:14:17
Üzenet elküldve: 2021-11-01 22:14:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//Különös küldetés//
*Elantriel nyomán van módjuk közelebbről is megvizsgálni a tetemet, már ami maradt belőle. Ha más nem is, egy valami kiderülhet belőle: A pásztor nem hazudott nekik.
A kitartóan, ám hűvösen ragyogó hold elé csak néhány kósza felhőfoszlány kúszik be baljósan, de alapvetően tiszta égbolttal számolhat a trió. Amennyiben tüzet raknak és táplálják is éjjel, minden bizonnyal megóvja majd őket a hűvös időjárás ártó következményeitől.
Darennek van ideje egy rövid időre egyedül maradni a gondolataival, na meg persze Perchipfellel, míg társai tesznek-vesznek. Elantriel a lovakat köti ki, Nilevard pedig tűzifa után néz. A lovagnak nincs nehéz dolga, a közeli fák alatt rengeteg a száraz gally. Ezzel legalább szerencséje van, ha a nyomokkal nem is. Még ha vannak is ott állatnyomok, az éj sötétje nem adja a szőke harcos tudtára.
Az erdő szélén csend honol. Csupán egy bagoly köszönti huhogva az éjszakát valahol a közelében, s a folyó loccsan unottan a parthoz. Innen már látni is, Nilevard pedig sötét, lapos formákra lehet figyelmes, mik álmosan ringanak a víz felszínén.
Két, széles tutaj az, egy levert cölöphöz kötve gondosan. A lélekvesztők nem állhatnak többől néhány összekötözött farönknél és egy-egy pár evezőnél. A lovag könnyedén rájöhet immár, hogyan közlekednek a vadászok a nagy erdőség és a falu között.
Messze még a pirkadat, a hármasnak van ideje felkészülni a holnapra. A szántó, amit éjjeli hajlékuknak választottak, a legkevésbé sem tűnik veszélyesnek. Legalábbis aligha lehet összevetni a folyó túlpartján sötétlő rengeteggel. Ott már csak magukra számíthatnak, na meg egymásra. Mindőjük cipeli saját keresztjét, s ha megtörnek a súlya alatt, talán fel sem állnak majd többé. Ám ha a baj tetézik, jó, ha kéznél egy barát.*
*Elantriel nyomán van módjuk közelebbről is megvizsgálni a tetemet, már ami maradt belőle. Ha más nem is, egy valami kiderülhet belőle: A pásztor nem hazudott nekik.
A kitartóan, ám hűvösen ragyogó hold elé csak néhány kósza felhőfoszlány kúszik be baljósan, de alapvetően tiszta égbolttal számolhat a trió. Amennyiben tüzet raknak és táplálják is éjjel, minden bizonnyal megóvja majd őket a hűvös időjárás ártó következményeitől.
Darennek van ideje egy rövid időre egyedül maradni a gondolataival, na meg persze Perchipfellel, míg társai tesznek-vesznek. Elantriel a lovakat köti ki, Nilevard pedig tűzifa után néz. A lovagnak nincs nehéz dolga, a közeli fák alatt rengeteg a száraz gally. Ezzel legalább szerencséje van, ha a nyomokkal nem is. Még ha vannak is ott állatnyomok, az éj sötétje nem adja a szőke harcos tudtára.
Az erdő szélén csend honol. Csupán egy bagoly köszönti huhogva az éjszakát valahol a közelében, s a folyó loccsan unottan a parthoz. Innen már látni is, Nilevard pedig sötét, lapos formákra lehet figyelmes, mik álmosan ringanak a víz felszínén.
Két, széles tutaj az, egy levert cölöphöz kötve gondosan. A lélekvesztők nem állhatnak többől néhány összekötözött farönknél és egy-egy pár evezőnél. A lovag könnyedén rájöhet immár, hogyan közlekednek a vadászok a nagy erdőség és a falu között.
Messze még a pirkadat, a hármasnak van ideje felkészülni a holnapra. A szántó, amit éjjeli hajlékuknak választottak, a legkevésbé sem tűnik veszélyesnek. Legalábbis aligha lehet összevetni a folyó túlpartján sötétlő rengeteggel. Ott már csak magukra számíthatnak, na meg egymásra. Mindőjük cipeli saját keresztjét, s ha megtörnek a súlya alatt, talán fel sem állnak majd többé. Ám ha a baj tetézik, jó, ha kéznél egy barát.*
3719. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-10-31 08:16:23
Üzenet elküldve: 2021-10-31 08:16:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Különös küldetés//
*Ahogy a trió elindul az említett tisztás felé, a félvér még a szokottnál is csendesebb. A másik kettő aligha vehet észre ennél többet a benne zajló aggodalomról. Ez a feszültség pedig nem az erdő közelében eltöltendő éjszakából fakad. Sokkalinkább a hold ezüstös ragyogásából, ami nyomatékosan veti fényét a mai este félhomályára. Ez a félelem még a félvér gyerekkorára nyúlik vissza. A lényegében rabságban töltött évek alatt, nem Truvyen volt az egyetlen, aki megtörte a ketrec magányát. A magabiztosan hízelgő hold is sokatmondó semmiségeket duruzsolt Elan fülébe. Főleg az olyan ragyogó éjszakákon, mint amilyen a mai is. Ez kezdetben hősünk kedvére volt, de egy idő után kérésekké fajultak a megértő szavak. Míg végül már majdnem parancsoló hangon üvöltözött az égitest, hogy amint a fél-elfnek lehetősége adódik, mészárolojon le mindenkit és szabadítsa fel magát. Persze sosem engedelmeskedett. A sors furcsa fintora, hogy ha nem is az ő keze által, de ilyen módon szabadult ki. Szóval innen az aggodalom. Talán ezért sem kívánta a szabad ég alatt tölteni az éjszakát. Nyilván még egy agresszív holdnak sem lehet problémája a trió másik két tagjával. Ha lenne sem ma kezdene el hallgatni rá a félvér. De sosem lehet tudni és a lószerszámnak is van vége, ahogy mondani szokás. Elan éppen ezért még a fejét sem fordítja az ég felé. Az az isten még nem mutatta meg magát, akinek a kedvéért épp most, mikor minden érzékszervével bizonyítani akar, elkezdene diskurálni egykori barátjával. Ezért igyekszik még az úgynevezett szemkontaktust is kerülni. Talán épp ennek, és Nilevard kiábrándító kérdésének köszönhető, hogy megpillantja a tetemet, amit a pásztor említett.*
-Persze, cimbora. De nézd csak! Ez nem a birka, amit az öreg égetett el? *Állítja meg a lovát, hogy jobban szemügyre vehesse. Ő maga hamar levonja a következtetést, mi szerint a látvány sem árul el többet, mint a pásztor mondott. Azért meghallgatja a többiek hozzáfűznivalóját, amennyiben akad ilyen, mielőtt a hadnagy után léptetne a lovával. Soreyl kijelenti, hogy helyben vannak. Elan pedig megkönnyebülve pattan ki a nyeregből. A szőke azonnal el is indul tüzifát keresni, a hadnagy pedig a holmiában kotorászik. A félvér számára nem marad más feladat, mint egy közeli, alacsonyabb fához vezetni a lovakat és kikötni őket. Ehhez nem szükséges különösebben érteni a lovászathoz, így még neki is könnyen megy a dolog. Ezzel végezvén magához veszi a saját holmiját, amivel vissza is battyog a Soreyl közelébe. Nagy szerencséjére a hold még szótlanul kúszik az égen. Ha pedig ez a szerencse kitart, így is marad. A hadnagyhoz visszaérve megtöri a saját csendjét.*
-A parancsnok azt említette, hogy venár voltál. Hogy ez a tudás jól fog jönni ehhez az ügyhöz. Mit jelent pontosan ez a venár? *Kérdezi a fejét vakarva. A fél-elf sosem szégyellte, ha valamit nem tudott. Aki rácsok szorításában nevelkedik, nem sok tudással rendelkezhet a világról. Rosszat pedig nem lehet kérdezni. Ugyebár?*
*Ahogy a trió elindul az említett tisztás felé, a félvér még a szokottnál is csendesebb. A másik kettő aligha vehet észre ennél többet a benne zajló aggodalomról. Ez a feszültség pedig nem az erdő közelében eltöltendő éjszakából fakad. Sokkalinkább a hold ezüstös ragyogásából, ami nyomatékosan veti fényét a mai este félhomályára. Ez a félelem még a félvér gyerekkorára nyúlik vissza. A lényegében rabságban töltött évek alatt, nem Truvyen volt az egyetlen, aki megtörte a ketrec magányát. A magabiztosan hízelgő hold is sokatmondó semmiségeket duruzsolt Elan fülébe. Főleg az olyan ragyogó éjszakákon, mint amilyen a mai is. Ez kezdetben hősünk kedvére volt, de egy idő után kérésekké fajultak a megértő szavak. Míg végül már majdnem parancsoló hangon üvöltözött az égitest, hogy amint a fél-elfnek lehetősége adódik, mészárolojon le mindenkit és szabadítsa fel magát. Persze sosem engedelmeskedett. A sors furcsa fintora, hogy ha nem is az ő keze által, de ilyen módon szabadult ki. Szóval innen az aggodalom. Talán ezért sem kívánta a szabad ég alatt tölteni az éjszakát. Nyilván még egy agresszív holdnak sem lehet problémája a trió másik két tagjával. Ha lenne sem ma kezdene el hallgatni rá a félvér. De sosem lehet tudni és a lószerszámnak is van vége, ahogy mondani szokás. Elan éppen ezért még a fejét sem fordítja az ég felé. Az az isten még nem mutatta meg magát, akinek a kedvéért épp most, mikor minden érzékszervével bizonyítani akar, elkezdene diskurálni egykori barátjával. Ezért igyekszik még az úgynevezett szemkontaktust is kerülni. Talán épp ennek, és Nilevard kiábrándító kérdésének köszönhető, hogy megpillantja a tetemet, amit a pásztor említett.*
-Persze, cimbora. De nézd csak! Ez nem a birka, amit az öreg égetett el? *Állítja meg a lovát, hogy jobban szemügyre vehesse. Ő maga hamar levonja a következtetést, mi szerint a látvány sem árul el többet, mint a pásztor mondott. Azért meghallgatja a többiek hozzáfűznivalóját, amennyiben akad ilyen, mielőtt a hadnagy után léptetne a lovával. Soreyl kijelenti, hogy helyben vannak. Elan pedig megkönnyebülve pattan ki a nyeregből. A szőke azonnal el is indul tüzifát keresni, a hadnagy pedig a holmiában kotorászik. A félvér számára nem marad más feladat, mint egy közeli, alacsonyabb fához vezetni a lovakat és kikötni őket. Ehhez nem szükséges különösebben érteni a lovászathoz, így még neki is könnyen megy a dolog. Ezzel végezvén magához veszi a saját holmiját, amivel vissza is battyog a Soreyl közelébe. Nagy szerencséjére a hold még szótlanul kúszik az égen. Ha pedig ez a szerencse kitart, így is marad. A hadnagyhoz visszaérve megtöri a saját csendjét.*
-A parancsnok azt említette, hogy venár voltál. Hogy ez a tudás jól fog jönni ehhez az ügyhöz. Mit jelent pontosan ez a venár? *Kérdezi a fejét vakarva. A fél-elf sosem szégyellte, ha valamit nem tudott. Aki rácsok szorításában nevelkedik, nem sok tudással rendelkezhet a világról. Rosszat pedig nem lehet kérdezni. Ugyebár?*
3718. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-10-30 10:52:25
Üzenet elküldve: 2021-10-30 10:52:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Különös küldetés //
* Hamar szótlanul elindulnak az úton, vissza térve a mezőre. Szerencsére az ég tiszta az istenek jó akaratából. Eeyr soha nem hagyja a tisztességes lelkeket cserben ha igazán szükség van rá. Vagy talán valami külső kihatásra figyelhetnek fel? Ami talán mozgathatja a szálakat? Az isteneken felül nem éppen valós elképzelés. ~ Még a csillag képek is látszanak. ~ A hol lustán az égen halad lassan, és ez egy hatalmas és nyugtató jelenség. Hisz az egész mezőt megnyugtatóan megvilágítja. Nem szükséges aggódni bármilyen behatástól ameddig továbbra is az ő ügyüket szolgálják az égiek. Elan az eddigiekhez képest is nagyon hallgatag. Eddig mindig ha volt rá lehetősége mindig hozzá fűzött a mondandójából dolgokat. De most teljesen szótlanul csak követi a társait. Aggodalomra adhat tovább okot? Valamit láthatott ami a jelen esetbe megváltoztathatja az út további részét? Vagy teljesen új irányt adhat a mostani helyzetüknek? Ezt csak az istenek tudják, meg természetesen bajtársuk. *
- Elan minden rendben van? * Jegyzi meg a lovag, miközben lustán haladnak az úton lovaikkal.
Amint leszállnak a lóról, már készülődnek is a tűz rakáshoz. A hadnagy nem vesztegeti az időt. *
- Elmegyek tűzifáért hadnagy. * Jegyzi meg, de nem várja meg a választ. Csak szimplán elindul és ameddig az úton halad próbál találni néhány kiszáradt ágat. Elég közel vannak az erdőhöz így be is tér a szélére, hogy a leszakadt vagy éppen lehullott ágakat össze szedhesse az intenzívebb tűz reményében. Lehet, hogy volt ott néhány száraz fa. De az egész estére biztosan nem elég. ~ Különben is, jól esik egy kis egyedül lét. Van egy fajta feszültség egyenlőre a csapatban. Vagy éppen a hadnagy árasztja csak magából ezt? ~ Gondolja az útja során. De nem éppen tudja elképzelni, hogy a tényleges feszültség miből fakadhat. Próbál megfelelni a lovag minden elvárásnak, de nem mindig úgy sikerül az élet, ahogyan ő azt várja. Nagy valószínűséggel már csak ha mutatnak valamit társával Soreylnek, akkor fog jobb környezetet biztosítani számukra. Ha már az erdő szélére tévedt, megpróbál közben nagyobb ragadozók lábnyomait is kiszúrni, természetesen ha csak továbbra is az istenek velük vannak. A szél kellemesen fújja az arcát a lovagnak, és nincs is jobb dolog mint a kellemes fuvallat ami bárhova beférkőzhet és hűs levegőt biztosít az egész napi lovaglás után. *
* Hamar szótlanul elindulnak az úton, vissza térve a mezőre. Szerencsére az ég tiszta az istenek jó akaratából. Eeyr soha nem hagyja a tisztességes lelkeket cserben ha igazán szükség van rá. Vagy talán valami külső kihatásra figyelhetnek fel? Ami talán mozgathatja a szálakat? Az isteneken felül nem éppen valós elképzelés. ~ Még a csillag képek is látszanak. ~ A hol lustán az égen halad lassan, és ez egy hatalmas és nyugtató jelenség. Hisz az egész mezőt megnyugtatóan megvilágítja. Nem szükséges aggódni bármilyen behatástól ameddig továbbra is az ő ügyüket szolgálják az égiek. Elan az eddigiekhez képest is nagyon hallgatag. Eddig mindig ha volt rá lehetősége mindig hozzá fűzött a mondandójából dolgokat. De most teljesen szótlanul csak követi a társait. Aggodalomra adhat tovább okot? Valamit láthatott ami a jelen esetbe megváltoztathatja az út további részét? Vagy teljesen új irányt adhat a mostani helyzetüknek? Ezt csak az istenek tudják, meg természetesen bajtársuk. *
- Elan minden rendben van? * Jegyzi meg a lovag, miközben lustán haladnak az úton lovaikkal.
Amint leszállnak a lóról, már készülődnek is a tűz rakáshoz. A hadnagy nem vesztegeti az időt. *
- Elmegyek tűzifáért hadnagy. * Jegyzi meg, de nem várja meg a választ. Csak szimplán elindul és ameddig az úton halad próbál találni néhány kiszáradt ágat. Elég közel vannak az erdőhöz így be is tér a szélére, hogy a leszakadt vagy éppen lehullott ágakat össze szedhesse az intenzívebb tűz reményében. Lehet, hogy volt ott néhány száraz fa. De az egész estére biztosan nem elég. ~ Különben is, jól esik egy kis egyedül lét. Van egy fajta feszültség egyenlőre a csapatban. Vagy éppen a hadnagy árasztja csak magából ezt? ~ Gondolja az útja során. De nem éppen tudja elképzelni, hogy a tényleges feszültség miből fakadhat. Próbál megfelelni a lovag minden elvárásnak, de nem mindig úgy sikerül az élet, ahogyan ő azt várja. Nagy valószínűséggel már csak ha mutatnak valamit társával Soreylnek, akkor fog jobb környezetet biztosítani számukra. Ha már az erdő szélére tévedt, megpróbál közben nagyobb ragadozók lábnyomait is kiszúrni, természetesen ha csak továbbra is az istenek velük vannak. A szél kellemesen fújja az arcát a lovagnak, és nincs is jobb dolog mint a kellemes fuvallat ami bárhova beférkőzhet és hűs levegőt biztosít az egész napi lovaglás után. *
3717. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-10-30 09:33:15
Üzenet elküldve: 2021-10-30 09:33:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Különös küldetés//
*Elan kissé hallgatag a dologgal kapcsolatban, Nilevard pedig igenlően válaszol, így a hadnagynak semmi oka nincs rá hogy várjon. Egy pillanat múlva már a nyeregben van. Beletúr a barna kanca sörényébe, és megbizonyosodik közben róla, hogy a másik kettő is indulás készre fészkelte magát a nyeregben. Ha mind megtörtént akkor megindul a legelő felé. Eeyr, és Teysus kegyes ma hozzájuk. A holdvilág betekintést enged az éjszaka sötétjébe, még ha nem is sokat, de eleget ahhoz, hogy érezze a lovag, hogy istene vele van. Vagy pusztán maga a hold is kíváncsi mi folyik itt a fák között. A lovag az égre emeli nagy barna íriszét. A hold mellett, az irbisz csillagképe és felbukkan az égbolton. A nagymacska is fogát mereszti rájuk a föld havaiban. Persze a lovag nem babonás, csak kíváncsi volt, ha az lenne milyen előjeleket várhatna isteneitől.*
~Nem félsz, hogy itt hagyják a fogukat a kölykök?~
*Kérdezi Perchipfell őszintén. Talán a hold világossága, vagy az éjszaka vihar előtti csendje zabolázta meg a kardot. Vagy éppen a lovag, kívülről nem látható feszültsége, de annyi biztos, hogy most nem akkora tepedt barom mint szokott lenni.*
~Nem fogom hagyni.~
*Teszi hozzá röviden, és elszántsággal. Persze mondhatná az esélytelenek nyugalmával is, mert a legrosszabb scenárió szerint, maga is ott maradna az erdőben, de talán azt sikerül elkerülnie. Előttük lassan leterül a legelő. Békés erdő, gyenge zajai fogják körbe.*
-Megérkeztünk.
*Mondja a lovag mély hangján, majd beljebb léptet lovával a füves talajon.*
-Nem egy Wgtoreni Kalmár, de megteszi.
*Veti oda mellékesen. Ha látnák a lovagot, akkor egy félmosollyal az arcán próbál vicceskedni, csak kevésbé jön neki össze. Leszáll a lováról. Körbenéz. Vizsgál. Leveszi a zsákját. Beletúr. Elsőre a tűzszerszámot veszi elő, és hagyja, hogy a másik kettő is körbenézzen. Megforgatja nyakában a Kilencfejű Hydra medálját, és egy mélyet sóhajt. Lassan ideje lenne letennie az aggódást, és költsön venni Perchipfell személyiségjegyeit.*
*Elan kissé hallgatag a dologgal kapcsolatban, Nilevard pedig igenlően válaszol, így a hadnagynak semmi oka nincs rá hogy várjon. Egy pillanat múlva már a nyeregben van. Beletúr a barna kanca sörényébe, és megbizonyosodik közben róla, hogy a másik kettő is indulás készre fészkelte magát a nyeregben. Ha mind megtörtént akkor megindul a legelő felé. Eeyr, és Teysus kegyes ma hozzájuk. A holdvilág betekintést enged az éjszaka sötétjébe, még ha nem is sokat, de eleget ahhoz, hogy érezze a lovag, hogy istene vele van. Vagy pusztán maga a hold is kíváncsi mi folyik itt a fák között. A lovag az égre emeli nagy barna íriszét. A hold mellett, az irbisz csillagképe és felbukkan az égbolton. A nagymacska is fogát mereszti rájuk a föld havaiban. Persze a lovag nem babonás, csak kíváncsi volt, ha az lenne milyen előjeleket várhatna isteneitől.*
~Nem félsz, hogy itt hagyják a fogukat a kölykök?~
*Kérdezi Perchipfell őszintén. Talán a hold világossága, vagy az éjszaka vihar előtti csendje zabolázta meg a kardot. Vagy éppen a lovag, kívülről nem látható feszültsége, de annyi biztos, hogy most nem akkora tepedt barom mint szokott lenni.*
~Nem fogom hagyni.~
*Teszi hozzá röviden, és elszántsággal. Persze mondhatná az esélytelenek nyugalmával is, mert a legrosszabb scenárió szerint, maga is ott maradna az erdőben, de talán azt sikerül elkerülnie. Előttük lassan leterül a legelő. Békés erdő, gyenge zajai fogják körbe.*
-Megérkeztünk.
*Mondja a lovag mély hangján, majd beljebb léptet lovával a füves talajon.*
-Nem egy Wgtoreni Kalmár, de megteszi.
*Veti oda mellékesen. Ha látnák a lovagot, akkor egy félmosollyal az arcán próbál vicceskedni, csak kevésbé jön neki össze. Leszáll a lováról. Körbenéz. Vizsgál. Leveszi a zsákját. Beletúr. Elsőre a tűzszerszámot veszi elő, és hagyja, hogy a másik kettő is körbenézzen. Megforgatja nyakában a Kilencfejű Hydra medálját, és egy mélyet sóhajt. Lassan ideje lenne letennie az aggódást, és költsön venni Perchipfell személyiségjegyeit.*
3716. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-10-30 02:33:54
Üzenet elküldve: 2021-10-30 02:33:54
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//Különös küldetés//
*Most, hogy magukra maradtak, van idejük megvitatni a hogyan továbbot. Túl sok információval nem lettek gazdagabbak, ez igaz, de azt minden bizonnyal belátják, hogy jelenleg közvetlen veszélynek aligha lehetnek kitéve. Darenn terve, miszerint az erdőség melletti földeken húzzák meg magukat az éjjel, nem okoz osztatlan sikert. Tény és való, néhány birkát elvittek az elmúlt hatokban, de hogy rajtaütésre vagy falkányi fenevadra kellene számítani itt a közelben, arra utaló jelet keresve sem találnának. Kinek óvatosság, kinek körülményesség.
Az utazó talán nem szívesen hajtja álomra a fejét Erdőmélye sűrűjében vagy a Kikötő egy sötétebb sikátorában hordók között ágyazva, de a Szántóföldek talán a legkevésbé veszélyes hely Lanawin földjén. Legalábbis manapság.
Amennyiben a trió is úgy dönt, nem kell hozzá fél óra sem lóháton, hogy elérjék a szóban forgó táblát. A hold ma éjjel kellően világít hozzá, hogy messzebb lássanak orruknál, így rövidesen rábukkanhatnak a jókora tűzrakóra is a szántó végében. Legalábbis Elantriel az, aki lovával szerencsésen szinte belebotlik a sötétlő hamuba.
Csupán néhány vaskosabb, elszenesedett rönk és egy állat csontváza bontakozik ki a hamuból. Nem kell hozzá különösebb értelem, hogy megállapítsák a faját. A pásztor nem hazudott. Ahogy abban sem, miképp érte szerencsétlen párát a vég. A gerince vonalában valóban kettébe roppantották, ahogy bordái is egytől-egyig töröttek. A fél-elfen múlik, beavatja-e a többieket felfedezésébe, kiknek minden bizonnyal reggelig biztosan várniuk kellene a nyomra.
Nem hallatszik más, csak az éjszaka neszei, ahogy azt elképzeli az ember egy szántóföldön. Fáradt tücsökciripelés köröttük, a falu irányából pedig néhány vakkantással búcsúztatja a napot egy öleb.
A fák a szántóföld végén kezdenek csak sűrűsödni. A lombok mögött álmosan loccsan a folyó vize, még láthatják is csillogását a holdfényben. A túlpart pedig már maga a Kikötői Erdőség.*
*Most, hogy magukra maradtak, van idejük megvitatni a hogyan továbbot. Túl sok információval nem lettek gazdagabbak, ez igaz, de azt minden bizonnyal belátják, hogy jelenleg közvetlen veszélynek aligha lehetnek kitéve. Darenn terve, miszerint az erdőség melletti földeken húzzák meg magukat az éjjel, nem okoz osztatlan sikert. Tény és való, néhány birkát elvittek az elmúlt hatokban, de hogy rajtaütésre vagy falkányi fenevadra kellene számítani itt a közelben, arra utaló jelet keresve sem találnának. Kinek óvatosság, kinek körülményesség.
Az utazó talán nem szívesen hajtja álomra a fejét Erdőmélye sűrűjében vagy a Kikötő egy sötétebb sikátorában hordók között ágyazva, de a Szántóföldek talán a legkevésbé veszélyes hely Lanawin földjén. Legalábbis manapság.
Amennyiben a trió is úgy dönt, nem kell hozzá fél óra sem lóháton, hogy elérjék a szóban forgó táblát. A hold ma éjjel kellően világít hozzá, hogy messzebb lássanak orruknál, így rövidesen rábukkanhatnak a jókora tűzrakóra is a szántó végében. Legalábbis Elantriel az, aki lovával szerencsésen szinte belebotlik a sötétlő hamuba.
Csupán néhány vaskosabb, elszenesedett rönk és egy állat csontváza bontakozik ki a hamuból. Nem kell hozzá különösebb értelem, hogy megállapítsák a faját. A pásztor nem hazudott. Ahogy abban sem, miképp érte szerencsétlen párát a vég. A gerince vonalában valóban kettébe roppantották, ahogy bordái is egytől-egyig töröttek. A fél-elfen múlik, beavatja-e a többieket felfedezésébe, kiknek minden bizonnyal reggelig biztosan várniuk kellene a nyomra.
Nem hallatszik más, csak az éjszaka neszei, ahogy azt elképzeli az ember egy szántóföldön. Fáradt tücsökciripelés köröttük, a falu irányából pedig néhány vakkantással búcsúztatja a napot egy öleb.
A fák a szántóföld végén kezdenek csak sűrűsödni. A lombok mögött álmosan loccsan a folyó vize, még láthatják is csillogását a holdfényben. A túlpart pedig már maga a Kikötői Erdőség.*
3715. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-10-28 07:53:19
Üzenet elküldve: 2021-10-28 07:53:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Különös küldetés //
* Az öreg eléggé segítőkésznek bizonyult, de nem éppen olyan alak aki annyira megkönnyítené hármuk dolgát. De ez a természet rendje. Ha már egy rejtéllyel állnak szembe, ne az első személy adja a megoldást számukra. Határozott mosollyal búcsúzik el az öregtől és egy meghajlással. Nem is épp szükséges tovább zaklatni a bácsit. Számítható volt, hogy nem éppen ő lesz a megoldás minden gondjukra. Amikor Soreyl elmondja a véleményét a vadászok ki faggatásáról, kissé le lohad a lelkesedése a lovagnak. A hadnagy amióta útnak indultak eléggé negatívnak tűnik. Még ha a felelősség is nyomja csak a vállát, eléggé zárkózott ahhoz, hogy a két bakától el távolodva a gondolataiba merüljön. Addig is Nilevard összegzi a nem éppen sok információt amit szereztek. De a vadászok kifaggatásának hiányát mindenképp jelezné is társai felé. De a feljebbvalója kijelentésbe beszélt. Így inkább megtartja magának. De a fejlemények még mindig. Amint a következő terv is elhangzik, kérdő pislantásokat vet rá, de ismételten inkább megtartja magának a gondolatait. Ha még tüzet is raknak, a mező a sötétben eléggé veszélyes tud lenni. Nem éppen egy veterán harcos a lovag, de gyakran vezetett atyja katonáiból sok katonát harcba vagy felderítésre. ~ Az ilyen helyszínek nem éppen kivilágítottak, még ha alkalmazkodik a szemünk is a sötéthez, amit nem fog mert a tűz fénye zavarni fogja. ~ Sajnos a gondolatai aggodalomra is adhatnak okot. Hisz ténylegesen a mező sötétjébe, ha egy sötét szőrű fenevad vagy éppen egy falkányi, könnyen elveszíthető a szem elől. De inkább ezt az elméletét is meghagyja magának. Gyakran érzékeli úgy, hogy ha bármit is tenne, vagy mondana negatív kritika éri. Így inkább kipróbál egy új módszert. A fogd be a szád módszert. *
- Igenis hadnagy.
* Jegyzi meg majd indul is el a lovához. *
* Az öreg eléggé segítőkésznek bizonyult, de nem éppen olyan alak aki annyira megkönnyítené hármuk dolgát. De ez a természet rendje. Ha már egy rejtéllyel állnak szembe, ne az első személy adja a megoldást számukra. Határozott mosollyal búcsúzik el az öregtől és egy meghajlással. Nem is épp szükséges tovább zaklatni a bácsit. Számítható volt, hogy nem éppen ő lesz a megoldás minden gondjukra. Amikor Soreyl elmondja a véleményét a vadászok ki faggatásáról, kissé le lohad a lelkesedése a lovagnak. A hadnagy amióta útnak indultak eléggé negatívnak tűnik. Még ha a felelősség is nyomja csak a vállát, eléggé zárkózott ahhoz, hogy a két bakától el távolodva a gondolataiba merüljön. Addig is Nilevard összegzi a nem éppen sok információt amit szereztek. De a vadászok kifaggatásának hiányát mindenképp jelezné is társai felé. De a feljebbvalója kijelentésbe beszélt. Így inkább megtartja magának. De a fejlemények még mindig. Amint a következő terv is elhangzik, kérdő pislantásokat vet rá, de ismételten inkább megtartja magának a gondolatait. Ha még tüzet is raknak, a mező a sötétben eléggé veszélyes tud lenni. Nem éppen egy veterán harcos a lovag, de gyakran vezetett atyja katonáiból sok katonát harcba vagy felderítésre. ~ Az ilyen helyszínek nem éppen kivilágítottak, még ha alkalmazkodik a szemünk is a sötéthez, amit nem fog mert a tűz fénye zavarni fogja. ~ Sajnos a gondolatai aggodalomra is adhatnak okot. Hisz ténylegesen a mező sötétjébe, ha egy sötét szőrű fenevad vagy éppen egy falkányi, könnyen elveszíthető a szem elől. De inkább ezt az elméletét is meghagyja magának. Gyakran érzékeli úgy, hogy ha bármit is tenne, vagy mondana negatív kritika éri. Így inkább kipróbál egy új módszert. A fogd be a szád módszert. *
- Igenis hadnagy.
* Jegyzi meg majd indul is el a lovához. *
3714. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-10-27 20:35:11
Üzenet elküldve: 2021-10-27 20:35:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vuyren és Flhet'cher//
*A Hollós Mandró egészen higgadtan fogadja a helyzetet. Flecser minden bizonnyal arra gondolta, hogy a másik háttatfordit, és lelép a fenébe, ehelyett csak arra kéri, hogy lépjen hátrébb az állattól pár lépést. Felemeli két kezét, és meg is teszi a kérést egy huncut szó nélkül.*
-Pompásan parolázz a patással pajti.
*Teszi hozzá, magát szórakoztatva, és végignézi a lófélék bűvölésének titkait. Habár ha ló lenne a vadász már rég az arthaniori piacon vedelne nyúltalanul. Mondhat bármit, még az öszvér sem hitte el, hogy csak akkor fog inni, hogyha elkésik. Egy pillanatra ezen elgondolkozik mire a nő kotorászik valami fatállal. Egy mélységi nőstény a szamárral suttogó. Legalábbis, innen onnan kitalálható, a megvillanó bőrfelületekből. Ez Flecser számára mit sem változtat, azon kívül hogy ezentúl csak sötételfekkel fogja bűvöltetni a szamarait. Eteti itatja az állatot az idegem.*
-Én is tudom hogy zabtól megy a gebe, nem ostortól, nem éhes az az állat.
*Mondja kicsit idegesen, mert az ő gyenge idegeinek, soká tart ez a kis mutatvány. Valahol tudja ő, hogy nem az állat gyomrának kell az üzemanyag, hanem a lelkének, de hangot akar adni annak, hogy nem ám egy barbár az állatokkal. A kis rituálé végén fatálat is feledve vezetőszáron megindul az állattal a város felé.*
-Ül rá vissza a hóhér. Lassú is, és nyomja a golyóim.
*Mondja úri eleganciával. Hagyja, hogy az idegen vezesse a jószágot. Ha neki bevált, nem fog most közbeszólni, az meg hogy még csutakolni is akar a sötét bőrű, egészen meglepi. Egy felvont szemöldökkel mondja.*
-Hát két lehetőséged van. Az egyik a folyó. Olcsó, hatásos. Ha valami jobbra vágysz, akkor a Pegazusban van egy fürdőház. Benne van a szoba árában.
*Mondja, miközben leakasztja az övéről a pipáját és menet közben megtömi.*
-Ha még ma el tudom adni a piacon a nyulakat meg ezt a dögöt, meghívlak.
*Mondja igazából cimborás kedvességgel, miközben meggyújtja a pipáját, és kifújja a gyümölcsös füstöt.*
*A Hollós Mandró egészen higgadtan fogadja a helyzetet. Flecser minden bizonnyal arra gondolta, hogy a másik háttatfordit, és lelép a fenébe, ehelyett csak arra kéri, hogy lépjen hátrébb az állattól pár lépést. Felemeli két kezét, és meg is teszi a kérést egy huncut szó nélkül.*
-Pompásan parolázz a patással pajti.
*Teszi hozzá, magát szórakoztatva, és végignézi a lófélék bűvölésének titkait. Habár ha ló lenne a vadász már rég az arthaniori piacon vedelne nyúltalanul. Mondhat bármit, még az öszvér sem hitte el, hogy csak akkor fog inni, hogyha elkésik. Egy pillanatra ezen elgondolkozik mire a nő kotorászik valami fatállal. Egy mélységi nőstény a szamárral suttogó. Legalábbis, innen onnan kitalálható, a megvillanó bőrfelületekből. Ez Flecser számára mit sem változtat, azon kívül hogy ezentúl csak sötételfekkel fogja bűvöltetni a szamarait. Eteti itatja az állatot az idegem.*
-Én is tudom hogy zabtól megy a gebe, nem ostortól, nem éhes az az állat.
*Mondja kicsit idegesen, mert az ő gyenge idegeinek, soká tart ez a kis mutatvány. Valahol tudja ő, hogy nem az állat gyomrának kell az üzemanyag, hanem a lelkének, de hangot akar adni annak, hogy nem ám egy barbár az állatokkal. A kis rituálé végén fatálat is feledve vezetőszáron megindul az állattal a város felé.*
-Ül rá vissza a hóhér. Lassú is, és nyomja a golyóim.
*Mondja úri eleganciával. Hagyja, hogy az idegen vezesse a jószágot. Ha neki bevált, nem fog most közbeszólni, az meg hogy még csutakolni is akar a sötét bőrű, egészen meglepi. Egy felvont szemöldökkel mondja.*
-Hát két lehetőséged van. Az egyik a folyó. Olcsó, hatásos. Ha valami jobbra vágysz, akkor a Pegazusban van egy fürdőház. Benne van a szoba árában.
*Mondja, miközben leakasztja az övéről a pipáját és menet közben megtömi.*
-Ha még ma el tudom adni a piacon a nyulakat meg ezt a dögöt, meghívlak.
*Mondja igazából cimborás kedvességgel, miközben meggyújtja a pipáját, és kifújja a gyümölcsös füstöt.*
3713. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-10-27 20:14:27
Üzenet elküldve: 2021-10-27 20:14:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Különös küldetés//
*Akár a tarkójára is szaladhat a bajszos szemöldöke Soreyl nem igazán tudna egy falusi állatkertben aludni. Nem azért mert arannyal van kikenve a segge, de ha városőrök az erdőben flangálnak wargok között, számolhatná az ólban a birkákat, nem tudna aludni. Tulajdonképpen az hogy nem került említésre előzetesen az ittlétük, nem igazán izgatja a lovagot. Most tudják és kész. Sokkal jobban zavarja a tény, hogy fogalma sincs mi lesz ha életben találják őket. Ez az egész egymástól függő, mégis független szervezetek kettőssége, messze sok galibát okozna, ha lenne köztük egy-két szabály mániás aktatologató. Végül meglepetten ugyan de a parasztbátyja mellékesen rábólint az erdőben alvásra, hiszen semmi köze hozzá. Nilevard kérdésére, és a feltételezhetően kapott negatív válaszra, még annak ténye előtt hangosan felsóhajt a lovag.*
-A társam csak túlságosan alapos akar lenni a nyomozásban.
*Mondja fél szemével közben a fiúra sandítva, majd egy utolsó mondattal elköszön a bajszostól.*
-Jó éjszakát.
~Nekünk nem lesz olyan jó.~
*Teszi hozzá élből Perchipfell teljes joggal. Soreyl finoman odébb sétál egy pár lépést. Ha a másik kettő hozzászólna lepattan a hátáról a beszéd, nem reagál. Arcán látni, hogy gondolkodik.*
~Wargok, városőrök, erdészek, vadászok, és az a két kölyök is.~
*Sorolja fel, amire a kardja fejében hümmögve pipálja ki a dolgokat a képzeletbeli listán, hogy kihagyna-e bármit a felsorolásból a férfi.*
~Ki ne hagyd a báránytemetést. Milyen szép lenne.~
*Mondja iróniával Perchi, mire a lovag a lehető legtermészetesebb gyorsasággal reagál.*
~Fogd be kicsit!~
*Mondja magában röviden, majd hátra fordul a többiekhez.*
-Hiába beszélnénk a vadászokkal. Nem fogják jobban ismerni az erdőt az állatoknál.
*Mondja Nilevardra nézvest, majd hozzáteszi.*
-Elmegyünk a legelőre amit az öreg említett, legalább ott körbenézünk, aztán meg is alszunk.
*Elképzelései szerint kopárabb terep. Ha esetleg raknak valami tüzet, és váltásban aludnak nagyon nem lepheti meg őket senki, és semmi. Esetleg találnak is valamit. Ha nem is este, hát reggel. Sárba ragadt mancsnyomot. Szőrt, szagot, textilmaradványt, valamit.*
-Ha nem jutottunk vele semmire, még közel lesz a falu. Visszajöhetünk kérdezősködni.
*Mondja Nilevardnak. Valóban az övé a felelősség, és nem akarja ide veszejteni mindkettőt, viszont ha most hazaküldené őket, akkor minden küldetéstudatukkal együtt, jogosan akarnák megfojtani. A veszélytelen opcióval meg nincs esélyük megmenteni a két szegény hülye katonát, vagy legalább megpróbálni. Nem lát sok esélyt arra hogy életben lennének, és minden bizonnyal senki más sem gondolta mikor hatokon át nem jöttek fel a bányából Broxal. Nem is jött értük senki. Képtelen lenne a lovag itt hagyni most még egy ilyen reménytelen esetet is.*
*Akár a tarkójára is szaladhat a bajszos szemöldöke Soreyl nem igazán tudna egy falusi állatkertben aludni. Nem azért mert arannyal van kikenve a segge, de ha városőrök az erdőben flangálnak wargok között, számolhatná az ólban a birkákat, nem tudna aludni. Tulajdonképpen az hogy nem került említésre előzetesen az ittlétük, nem igazán izgatja a lovagot. Most tudják és kész. Sokkal jobban zavarja a tény, hogy fogalma sincs mi lesz ha életben találják őket. Ez az egész egymástól függő, mégis független szervezetek kettőssége, messze sok galibát okozna, ha lenne köztük egy-két szabály mániás aktatologató. Végül meglepetten ugyan de a parasztbátyja mellékesen rábólint az erdőben alvásra, hiszen semmi köze hozzá. Nilevard kérdésére, és a feltételezhetően kapott negatív válaszra, még annak ténye előtt hangosan felsóhajt a lovag.*
-A társam csak túlságosan alapos akar lenni a nyomozásban.
*Mondja fél szemével közben a fiúra sandítva, majd egy utolsó mondattal elköszön a bajszostól.*
-Jó éjszakát.
~Nekünk nem lesz olyan jó.~
*Teszi hozzá élből Perchipfell teljes joggal. Soreyl finoman odébb sétál egy pár lépést. Ha a másik kettő hozzászólna lepattan a hátáról a beszéd, nem reagál. Arcán látni, hogy gondolkodik.*
~Wargok, városőrök, erdészek, vadászok, és az a két kölyök is.~
*Sorolja fel, amire a kardja fejében hümmögve pipálja ki a dolgokat a képzeletbeli listán, hogy kihagyna-e bármit a felsorolásból a férfi.*
~Ki ne hagyd a báránytemetést. Milyen szép lenne.~
*Mondja iróniával Perchi, mire a lovag a lehető legtermészetesebb gyorsasággal reagál.*
~Fogd be kicsit!~
*Mondja magában röviden, majd hátra fordul a többiekhez.*
-Hiába beszélnénk a vadászokkal. Nem fogják jobban ismerni az erdőt az állatoknál.
*Mondja Nilevardra nézvest, majd hozzáteszi.*
-Elmegyünk a legelőre amit az öreg említett, legalább ott körbenézünk, aztán meg is alszunk.
*Elképzelései szerint kopárabb terep. Ha esetleg raknak valami tüzet, és váltásban aludnak nagyon nem lepheti meg őket senki, és semmi. Esetleg találnak is valamit. Ha nem is este, hát reggel. Sárba ragadt mancsnyomot. Szőrt, szagot, textilmaradványt, valamit.*
-Ha nem jutottunk vele semmire, még közel lesz a falu. Visszajöhetünk kérdezősködni.
*Mondja Nilevardnak. Valóban az övé a felelősség, és nem akarja ide veszejteni mindkettőt, viszont ha most hazaküldené őket, akkor minden küldetéstudatukkal együtt, jogosan akarnák megfojtani. A veszélytelen opcióval meg nincs esélyük megmenteni a két szegény hülye katonát, vagy legalább megpróbálni. Nem lát sok esélyt arra hogy életben lennének, és minden bizonnyal senki más sem gondolta mikor hatokon át nem jöttek fel a bányából Broxal. Nem is jött értük senki. Képtelen lenne a lovag itt hagyni most még egy ilyen reménytelen esetet is.*
3712. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-10-26 23:26:09
Üzenet elküldve: 2021-10-26 23:26:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Sziritán titkai//
*Határozott, ám óvatos léptekkel halad egyre beljebb. Érzi, hogy a kezében tartott fáklya nem lesz hosszúéletű, ám még is... A sötétségtől tart legkevésbé.
Ahogy belép a tágasabb körterembe, körbefordul a fáklyával. Keres valamit. Bármit. A helyiség eredeti célját, vagy valamit, ami utalhat rá, minek, vagy kinek a templomában is jár. És a sokat emlegetett "Zsákos Ember" vajon minek jön ide? Már ha idejön egyáltalán.
Félelem nélkül mereszti a szemeit a sötétségbe, a fáklya pislákoló fényeinek tánca szinte zavarja. Egy pillanatra megdermed, majd vékony ajkai széles, elégedett mosolyra húzódnak. Talán pont a sötétséget keresi. Még ha nem is talál semmit... Hagynia kell, hogy a keblére ölelje. Az esti ima előtt mindenképp szüksége van rá.
A fáklyát a földre helyezi, majd határozott mozdulattal rátapos. Bizonyára azon nyomban ráomlik a végtelen, áthatolhatatlan sötétség, mi oly rémisztő lehet annak, kinek lelkét nem ez táplálja. Óvatosan letérdel és hagyja, hogy a feketeség körbefonja. Ha történik valami, ha nem, a kiutat megfogja lelni. Ajkai óvatos imára nyílnak, hang is csak épphogy elhagyja. Az Arctalan Istenhez fohászkodik saját nyelvén. Nem kéri, hogy segítse meg. Imádatát és alázatát szeretné csupán a Sötétség tudtára adni.*
*Határozott, ám óvatos léptekkel halad egyre beljebb. Érzi, hogy a kezében tartott fáklya nem lesz hosszúéletű, ám még is... A sötétségtől tart legkevésbé.
Ahogy belép a tágasabb körterembe, körbefordul a fáklyával. Keres valamit. Bármit. A helyiség eredeti célját, vagy valamit, ami utalhat rá, minek, vagy kinek a templomában is jár. És a sokat emlegetett "Zsákos Ember" vajon minek jön ide? Már ha idejön egyáltalán.
Félelem nélkül mereszti a szemeit a sötétségbe, a fáklya pislákoló fényeinek tánca szinte zavarja. Egy pillanatra megdermed, majd vékony ajkai széles, elégedett mosolyra húzódnak. Talán pont a sötétséget keresi. Még ha nem is talál semmit... Hagynia kell, hogy a keblére ölelje. Az esti ima előtt mindenképp szüksége van rá.
A fáklyát a földre helyezi, majd határozott mozdulattal rátapos. Bizonyára azon nyomban ráomlik a végtelen, áthatolhatatlan sötétség, mi oly rémisztő lehet annak, kinek lelkét nem ez táplálja. Óvatosan letérdel és hagyja, hogy a feketeség körbefonja. Ha történik valami, ha nem, a kiutat megfogja lelni. Ajkai óvatos imára nyílnak, hang is csak épphogy elhagyja. Az Arctalan Istenhez fohászkodik saját nyelvén. Nem kéri, hogy segítse meg. Imádatát és alázatát szeretné csupán a Sötétség tudtára adni.*
3711. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-10-26 00:46:49
Üzenet elküldve: 2021-10-26 00:46:49
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//Különös küldetés//
*A pásztornak homlokába szalad a szemöldöke, ahogy Darenn magabiztosan azzal áll elő, hogy az erdőben töltik az éjt.*
-Azt is lehet. *Hagyja helyben végül a dolgot. Katonák, ráadásul felszerelkezve, csak tudják, mit csinálnak. Legalábbis a pásztor erre jut az elgondolásban.*
-Temetni? Elégettem. *Fordul most kissé megütődve a lovagforma felé, gondolkodva gyúrva fel homlokán a sapkát.* -Odafelé, az erdő felé, az utolsó legelőn. De nem sok mindent fognak látni mán belőle. De mondom, hogy keresztbe volt harapva a jószág... Vagy tán nem hiszik, amit mondok? *A tekintete csak visszakúszik mindig Darennre, de több időt nem pazarol már a
társaságra. Szemmel láthatóan nem óhajt udvariatlan lenni, de igen csak megunta a faggatózást. Ahogy az utolsó birka után az öleb is beüget az udvarba, behajtja a kaput közöttük, majd maga is hátat fordít a triónak.
Hárman maradnak a kiüresedett, sötétedő utcán, egymással és gondolataikkal.
Leölt birkák, eltűnt vadak, hegyekből jött wargok, városőrök... Van mit átgondolni. De az események láncolatának még is egyetlen csapásiránya van, s ezt a három Warg is kitalálta már. Az erdő, na meg vele a hegyek.
A hadnagy az újoncokra bízza a döntést. Feladatuk terhe leginkább az ő vállát nyomja, ahogy a felelősség is az övé. Életük is múlhat egy-egy döntésen, ám nem azért vannak itt, hogy önmaguk féltsék.
Az éj sötétje közben teljesen rájuk telepszik. A csillagok ellepik az égboltot, alighanem esőmentes éjjelük lesz. A hold fénye szerencsére kellően erős hozzá, hogy lássanak valamelyest. A ritkás házak között így láthatják a folyóvölgyet és vele magát a folyót, az erdőt és a túlpartot. Legalábbis annyit, amennyit a holdfény megmutat belőlük. Komótosan csillogó vizet a fák között, s derengő fényben tündöklő lombokat.
Azon is érdemes lehet elgondolkodnia a wargoknak, már ha rászánják magukat, hogyan kelnek át majd a folyón. A Sziritán község után húzódó híd messze, a kalácsfalvi rév pedig még messzebb. De vajon a falu vadászai miként járnak át?*
*A pásztornak homlokába szalad a szemöldöke, ahogy Darenn magabiztosan azzal áll elő, hogy az erdőben töltik az éjt.*
-Azt is lehet. *Hagyja helyben végül a dolgot. Katonák, ráadásul felszerelkezve, csak tudják, mit csinálnak. Legalábbis a pásztor erre jut az elgondolásban.*
-Temetni? Elégettem. *Fordul most kissé megütődve a lovagforma felé, gondolkodva gyúrva fel homlokán a sapkát.* -Odafelé, az erdő felé, az utolsó legelőn. De nem sok mindent fognak látni mán belőle. De mondom, hogy keresztbe volt harapva a jószág... Vagy tán nem hiszik, amit mondok? *A tekintete csak visszakúszik mindig Darennre, de több időt nem pazarol már a
társaságra. Szemmel láthatóan nem óhajt udvariatlan lenni, de igen csak megunta a faggatózást. Ahogy az utolsó birka után az öleb is beüget az udvarba, behajtja a kaput közöttük, majd maga is hátat fordít a triónak.
Hárman maradnak a kiüresedett, sötétedő utcán, egymással és gondolataikkal.
Leölt birkák, eltűnt vadak, hegyekből jött wargok, városőrök... Van mit átgondolni. De az események láncolatának még is egyetlen csapásiránya van, s ezt a három Warg is kitalálta már. Az erdő, na meg vele a hegyek.
A hadnagy az újoncokra bízza a döntést. Feladatuk terhe leginkább az ő vállát nyomja, ahogy a felelősség is az övé. Életük is múlhat egy-egy döntésen, ám nem azért vannak itt, hogy önmaguk féltsék.
Az éj sötétje közben teljesen rájuk telepszik. A csillagok ellepik az égboltot, alighanem esőmentes éjjelük lesz. A hold fénye szerencsére kellően erős hozzá, hogy lássanak valamelyest. A ritkás házak között így láthatják a folyóvölgyet és vele magát a folyót, az erdőt és a túlpartot. Legalábbis annyit, amennyit a holdfény megmutat belőlük. Komótosan csillogó vizet a fák között, s derengő fényben tündöklő lombokat.
Azon is érdemes lehet elgondolkodnia a wargoknak, már ha rászánják magukat, hogyan kelnek át majd a folyón. A Sziritán község után húzódó híd messze, a kalácsfalvi rév pedig még messzebb. De vajon a falu vadászai miként járnak át?*
3710. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-10-25 08:34:10
Üzenet elküldve: 2021-10-25 08:34:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Különös küldetés//
*Az öreg készséggel beszél a trió előtt érkező idegenekről. A szürke köpeny hallatán, Elannak városőrök ugranak be, ám ennek inkább nem ad hangot. Azért annyit nyugtáz magában, hogy jobb, mint egy vadorzó banda, akik a büntetéstől tartva akár rájuk is támadhatnak. Egy-két nyílvessző a lágyabb helyekre és szó szerint lőttek a tűzkeresztségnek. Az viszont ellenük szól, hogy majdnem négy napja az erdőben kószálnak. Így a küldetést akár mentőexpedíciónak is nevezhetnénk. Ha egyáltalán életben vannak még. A szürkeség ezen gondolatok között találja a félvért. Nem sok esély maradt nyomokat olvasni, hacsak Soreyl nem fáklyafénynél kívánja ezt tenni. Majd a bácsi a fél-elf kérdésére is válaszol, ha némi sértődöttséggel is vegyítve. Kiderül, hogy ő bizony nem látta a fenevadat, de semmi kétség afelől, hogy igazat szólt, mert csak egy ilyen szörnyeteg bánhatott el úgy a jószágaival. Elanban felmerül a kérdés, hogy mennyire biztos a pásztor abban, amit látott. Kétséget kizáróan fogak vagy karmok okozták a szerencsétlen birka halálát, vagy lehetséges-e, hogy valaki így szeretné beállítani a dolgot? Ez magyarázná a vadorzókat. Módszeresen kiírtják a vadállományt, majd ráfogják egy kóbor ragadozóra. Vagy többre. Ám Nilevardnak jobb ötlete támad. A szőke jobb szeretné a saját szemével látni a tetemet. Ez sem utolsó megoldás. Így elejét vehetik a szóbeszédnek. Elan mégis a fejét vakarja. ~Te fogod kikaparni, cimbora.~ Szögezi le magában, majd egy barátságos mosollyal körítve viszonozza a szőke leányzó integetését. Ezzel le is tudta az udvariaskodást és ismét a feladatra koncentrál. Illetve koncentrálna, de csak most veszi tudomásul, hogy már a falu utcájában haladnak. Vagyis haladtak. Mivel a bácsi megállva egy karámba tereli a nyáját. Így a hármas is kénytelen megállni, ha további információkat akarnak kicsikarni. Érkezik is az áldás egy fogadóról az erdő közelében, és a pajtáról, ahol birkákkal lehet aludni. A hadnagy udvariasan visszautasítja az ajánlatot, Elan pedig jót mosolyog a gondolaton, hogy amennyiben a birkák beszélni tudnának, bizonyára pontosabb információkat adnának erről a fenevadról, mint egy csapos vagy a vendégei. Ám Soreyl egy harmadik lehetőséggel áll elő, mi szerint az erdőben töltik az éjszakát, végül elköszön az öregtől.*
-Így van, köszönjük az idejét. És további szép estét! *Búcsúzik a félvér is aztán a hadnagyra tereli a figyelmét, aki valószínűleg elmondja, mi lesz a következő lépés. Gyakorlatias ember lévén ő már nem kíván kérdezősködni. Inkább bevetné magát az erdőbe, hogy a saját szemével lásson. Bár ebben valószínűleg az is szerepet játszik, hogy élve szeretné megtalálni a két köpenyest. Nilevard persze ellenkezik, a hangjában pedig mintha félelem csendülne. Elan ismét a fejét vakarja. Újra ellent kell mondjon a szőkének, pedig nem igazán fűlik hozzá a foga.*
-Helyet, ahol nem kerítenek be, mi is találunk. Ha viszont azt akarjuk, hogy ezek a wargok *int körbe a trión, beleértve magát is* találják meg a két kószát, sietnünk kell. Nekem nincs jobb ötletem, mint indulni. *Ahogy pedig lenni szokott, a félvér elmondta, mit javasol, de az utolsó szó a hadnagyé. Bár az erdő most javaslat volt a részéről is, de ennél hatékonyabb ötlet nemigen hangozhat már el.*
*Az öreg készséggel beszél a trió előtt érkező idegenekről. A szürke köpeny hallatán, Elannak városőrök ugranak be, ám ennek inkább nem ad hangot. Azért annyit nyugtáz magában, hogy jobb, mint egy vadorzó banda, akik a büntetéstől tartva akár rájuk is támadhatnak. Egy-két nyílvessző a lágyabb helyekre és szó szerint lőttek a tűzkeresztségnek. Az viszont ellenük szól, hogy majdnem négy napja az erdőben kószálnak. Így a küldetést akár mentőexpedíciónak is nevezhetnénk. Ha egyáltalán életben vannak még. A szürkeség ezen gondolatok között találja a félvért. Nem sok esély maradt nyomokat olvasni, hacsak Soreyl nem fáklyafénynél kívánja ezt tenni. Majd a bácsi a fél-elf kérdésére is válaszol, ha némi sértődöttséggel is vegyítve. Kiderül, hogy ő bizony nem látta a fenevadat, de semmi kétség afelől, hogy igazat szólt, mert csak egy ilyen szörnyeteg bánhatott el úgy a jószágaival. Elanban felmerül a kérdés, hogy mennyire biztos a pásztor abban, amit látott. Kétséget kizáróan fogak vagy karmok okozták a szerencsétlen birka halálát, vagy lehetséges-e, hogy valaki így szeretné beállítani a dolgot? Ez magyarázná a vadorzókat. Módszeresen kiírtják a vadállományt, majd ráfogják egy kóbor ragadozóra. Vagy többre. Ám Nilevardnak jobb ötlete támad. A szőke jobb szeretné a saját szemével látni a tetemet. Ez sem utolsó megoldás. Így elejét vehetik a szóbeszédnek. Elan mégis a fejét vakarja. ~Te fogod kikaparni, cimbora.~ Szögezi le magában, majd egy barátságos mosollyal körítve viszonozza a szőke leányzó integetését. Ezzel le is tudta az udvariaskodást és ismét a feladatra koncentrál. Illetve koncentrálna, de csak most veszi tudomásul, hogy már a falu utcájában haladnak. Vagyis haladtak. Mivel a bácsi megállva egy karámba tereli a nyáját. Így a hármas is kénytelen megállni, ha további információkat akarnak kicsikarni. Érkezik is az áldás egy fogadóról az erdő közelében, és a pajtáról, ahol birkákkal lehet aludni. A hadnagy udvariasan visszautasítja az ajánlatot, Elan pedig jót mosolyog a gondolaton, hogy amennyiben a birkák beszélni tudnának, bizonyára pontosabb információkat adnának erről a fenevadról, mint egy csapos vagy a vendégei. Ám Soreyl egy harmadik lehetőséggel áll elő, mi szerint az erdőben töltik az éjszakát, végül elköszön az öregtől.*
-Így van, köszönjük az idejét. És további szép estét! *Búcsúzik a félvér is aztán a hadnagyra tereli a figyelmét, aki valószínűleg elmondja, mi lesz a következő lépés. Gyakorlatias ember lévén ő már nem kíván kérdezősködni. Inkább bevetné magát az erdőbe, hogy a saját szemével lásson. Bár ebben valószínűleg az is szerepet játszik, hogy élve szeretné megtalálni a két köpenyest. Nilevard persze ellenkezik, a hangjában pedig mintha félelem csendülne. Elan ismét a fejét vakarja. Újra ellent kell mondjon a szőkének, pedig nem igazán fűlik hozzá a foga.*
-Helyet, ahol nem kerítenek be, mi is találunk. Ha viszont azt akarjuk, hogy ezek a wargok *int körbe a trión, beleértve magát is* találják meg a két kószát, sietnünk kell. Nekem nincs jobb ötletem, mint indulni. *Ahogy pedig lenni szokott, a félvér elmondta, mit javasol, de az utolsó szó a hadnagyé. Bár az erdő most javaslat volt a részéről is, de ennél hatékonyabb ötlet nemigen hangozhat már el.*
3709. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-10-23 21:07:06
Üzenet elküldve: 2021-10-23 21:07:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Különös küldetés //
* Nilevardnak őszintének tűnik az öreg a válaszaival, és reakcióival. Gyanúsan próbálja az elején méregetni, de semmi kivetni valót nem talált a válaszaiba. Inkább még mindig sokkal több a kérdés mint amit megválaszolhatna számára. Ahogy haladnak a faluba a falufőnök kérdésére csak egy meglepett reakciót mutat az ember. ~ Nincsen falufőnök? De minden településnek szüksége van vezetőre. Akkor bizonyára van egy nemes a területen aki irányítja a kereskedelmet. Lehetséges. ~ Merül bele még jobban a gondolataiba, de próbál fókuszálni az elkövetkezendő válaszaira is. ~ Nagy fenevad ami egy bárány gerincét ketté roppantotta? ~ Érdekes válaszai vannak az öregnek, a fenevadat még elképzelni se tudja a fejébe. Előbb gondolna inkább Griffre, de azok az állatok a fészkükbe fogyasztják el a táplálékot általában. De gyorsan el is veti a fejébe az ötletet, amit egy könnyed fejrázással imitál. Már a falu utcácskájába kerülnek, a szembe jövő hölgyek közül kitűnő szőkeség integet számukra. Amit a lovag egy könnyed meghajlással, és mosollyal jutalmaz. Nem mintha különösen foglalkozna a nőkkel. Sőt, a legtöbbször csak a problémája van velük. Egyáltalán még arról sem rendelkezik elég információval, hogy miként kellene velük beszélni. Gondja is volt még Lillyssel is, miközben csak Elan felé érdeklődött. Ez is elég volt a lovag lefegyverzésére. De zökken is ki hamar a gondolat menetéből, mikor az öreg illedelmesen jelzi, hogy ő már nyugovóra térne. De felajánl több lehetőséget is. Még mielőtt bekövetkezhetne ez, a lovag a bácsi felé fordul. *
- El tudná mondani hova temette a maradványait a báránynak? Illetve a vadászokat hol találjuk?
* Amint a hadnagy az ő elképzelését sem veti véka alá az ötletét. Ami nem éppen a legbiztonságosabbnak nevezhető. *
- Mit szólna hadnagy, ha beszélnénk előtte a vadászokkal? Vagy legalább valamelyikkel? Bizonyára tudnának erre egy megfelelő helyet. Ha az erdő akkor legalább olyan hely, ahol nem tudnak bekeríteni minket.
* A vadászok a területet a kisujjukból fújhatják. Az évek alatt itt töltött vadászatok, bizonyára meghozták azt a tudást számukra, hogy minél gyorsabban és hatékonyan tudják elejteni a vadakat. *
* Nilevardnak őszintének tűnik az öreg a válaszaival, és reakcióival. Gyanúsan próbálja az elején méregetni, de semmi kivetni valót nem talált a válaszaiba. Inkább még mindig sokkal több a kérdés mint amit megválaszolhatna számára. Ahogy haladnak a faluba a falufőnök kérdésére csak egy meglepett reakciót mutat az ember. ~ Nincsen falufőnök? De minden településnek szüksége van vezetőre. Akkor bizonyára van egy nemes a területen aki irányítja a kereskedelmet. Lehetséges. ~ Merül bele még jobban a gondolataiba, de próbál fókuszálni az elkövetkezendő válaszaira is. ~ Nagy fenevad ami egy bárány gerincét ketté roppantotta? ~ Érdekes válaszai vannak az öregnek, a fenevadat még elképzelni se tudja a fejébe. Előbb gondolna inkább Griffre, de azok az állatok a fészkükbe fogyasztják el a táplálékot általában. De gyorsan el is veti a fejébe az ötletet, amit egy könnyed fejrázással imitál. Már a falu utcácskájába kerülnek, a szembe jövő hölgyek közül kitűnő szőkeség integet számukra. Amit a lovag egy könnyed meghajlással, és mosollyal jutalmaz. Nem mintha különösen foglalkozna a nőkkel. Sőt, a legtöbbször csak a problémája van velük. Egyáltalán még arról sem rendelkezik elég információval, hogy miként kellene velük beszélni. Gondja is volt még Lillyssel is, miközben csak Elan felé érdeklődött. Ez is elég volt a lovag lefegyverzésére. De zökken is ki hamar a gondolat menetéből, mikor az öreg illedelmesen jelzi, hogy ő már nyugovóra térne. De felajánl több lehetőséget is. Még mielőtt bekövetkezhetne ez, a lovag a bácsi felé fordul. *
- El tudná mondani hova temette a maradványait a báránynak? Illetve a vadászokat hol találjuk?
* Amint a hadnagy az ő elképzelését sem veti véka alá az ötletét. Ami nem éppen a legbiztonságosabbnak nevezhető. *
- Mit szólna hadnagy, ha beszélnénk előtte a vadászokkal? Vagy legalább valamelyikkel? Bizonyára tudnának erre egy megfelelő helyet. Ha az erdő akkor legalább olyan hely, ahol nem tudnak bekeríteni minket.
* A vadászok a területet a kisujjukból fújhatják. Az évek alatt itt töltött vadászatok, bizonyára meghozták azt a tudást számukra, hogy minél gyorsabban és hatékonyan tudják elejteni a vadakat. *
3708. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-10-23 17:56:55
Üzenet elküldve: 2021-10-23 17:56:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Különös küldetés//
*Végül a páros, ha nem is túl ügyesen de megoldja a kérdezősködést, és ha nem is mindent tudtak meg, de minden bizonnyal közelebb kerültek az igazsághoz. Először Nilevard kérdéseire válaszol az öreg, miközben a lovagra tekinget közben. A pillantásokra semleges barna szemeivel válaszol, habár érzi, hogy a két jómadártól, lassan vissza kellene venni a gyeplőt. Látványosan nem tetszik neki se a falufőnők, sem pedig az ivó ötletek. Ezek után az is kiderül, hogy a warg, csak egy következtetés. Soreyl ezzel több mint nem ért egyet. Ha falkába tartozik az állat, nem hagyott volna semmit a bajszosnak a jószágaiból, hanem vitte volna a többinek. Ha pedig magányos farkas, akkor miért jönne ennyire keletre az erdőben a hegyektől. Hacsak a paraszt nem jár be mélyen a fák közé legeltetni, nincs értelme. A másik gondolat ami nyomja a fejét, a két köpenyes. Alapvetően azt mondaná az öregnek, hogy bizony élnek állatok az erdőben, tanuljanak meg vele együtt élni, egészen eddig a pontig. Így, hogy emberéletek forognak kockán, muszáj cselekednie valamit. Közben beérnek az egy utcás faluba. Igazán bájos. A három parasztlányka nem hatja meg, és tudomást sem vesz róluk, pusztán a másik kettőre figyel, hogy őket mennyire érinti meg a dolog. Mindezt persze mellékesen. Közben a nap is alább bukott, és beköszönt lassan a sötétség. Az öreg finoman jelzi, hogy neki vége a beszélgetésnek, hálókörletnek meg az ólat, vagy a fogadót ajánlja. Soreyl természetesen máshogy cselekedne, de egy illedelmes bólintással megszólal.*
-Köszönjük szépen, egyelőre nem élnénk vele.
*Mondja mély hangján egy barátságos mosollyal.*
-Terveim szerint az erdőben éjszakázunk.
*Leginkább azért, hogy megkeressék azt a két szerencsétlent, ha még élnek.*
-Ha valóban valakik a wargokat keresik, jobb nekik ha mi találjuk meg előbb őket.
*Ezt sokkal inkább a két újoncnak címzi, majd a bajszoshoz fordul.*
-Köszönjük a türelmét bátyám. Azt hiszem nem is zavarunk tovább.
*Mondja egy újabb biccentéssel karöltve. Ha magukra marad a triász, akkor végignéz a két közlegényen, és hozzáteszi.*
-Az erdő nem parancs. Ajánlat. Ha van jobb ötletetek most mondjátok.
*Végül a páros, ha nem is túl ügyesen de megoldja a kérdezősködést, és ha nem is mindent tudtak meg, de minden bizonnyal közelebb kerültek az igazsághoz. Először Nilevard kérdéseire válaszol az öreg, miközben a lovagra tekinget közben. A pillantásokra semleges barna szemeivel válaszol, habár érzi, hogy a két jómadártól, lassan vissza kellene venni a gyeplőt. Látványosan nem tetszik neki se a falufőnők, sem pedig az ivó ötletek. Ezek után az is kiderül, hogy a warg, csak egy következtetés. Soreyl ezzel több mint nem ért egyet. Ha falkába tartozik az állat, nem hagyott volna semmit a bajszosnak a jószágaiból, hanem vitte volna a többinek. Ha pedig magányos farkas, akkor miért jönne ennyire keletre az erdőben a hegyektől. Hacsak a paraszt nem jár be mélyen a fák közé legeltetni, nincs értelme. A másik gondolat ami nyomja a fejét, a két köpenyes. Alapvetően azt mondaná az öregnek, hogy bizony élnek állatok az erdőben, tanuljanak meg vele együtt élni, egészen eddig a pontig. Így, hogy emberéletek forognak kockán, muszáj cselekednie valamit. Közben beérnek az egy utcás faluba. Igazán bájos. A három parasztlányka nem hatja meg, és tudomást sem vesz róluk, pusztán a másik kettőre figyel, hogy őket mennyire érinti meg a dolog. Mindezt persze mellékesen. Közben a nap is alább bukott, és beköszönt lassan a sötétség. Az öreg finoman jelzi, hogy neki vége a beszélgetésnek, hálókörletnek meg az ólat, vagy a fogadót ajánlja. Soreyl természetesen máshogy cselekedne, de egy illedelmes bólintással megszólal.*
-Köszönjük szépen, egyelőre nem élnénk vele.
*Mondja mély hangján egy barátságos mosollyal.*
-Terveim szerint az erdőben éjszakázunk.
*Leginkább azért, hogy megkeressék azt a két szerencsétlent, ha még élnek.*
-Ha valóban valakik a wargokat keresik, jobb nekik ha mi találjuk meg előbb őket.
*Ezt sokkal inkább a két újoncnak címzi, majd a bajszoshoz fordul.*
-Köszönjük a türelmét bátyám. Azt hiszem nem is zavarunk tovább.
*Mondja egy újabb biccentéssel karöltve. Ha magukra marad a triász, akkor végignéz a két közlegényen, és hozzáteszi.*
-Az erdő nem parancs. Ajánlat. Ha van jobb ötletetek most mondjátok.
3707. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-10-22 14:37:52
Üzenet elküldve: 2021-10-22 14:37:52
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//Különös küldetés//
*Egyikről a másikra sandít, ahogy azok kérdésekkel kezdik bombázni. Szemmel láthatóan már bánja, hogy belement ebbe az egész huzavonába.*
-Az jó, mert vissza mán nem gyüttek az erdőből. *Sandít megint csak Darennre.* -Ketten. Szürke köpeny volt rajtuk, olyan címeres. Aztat mondták, Artheniorbúl gyüttek.
*Már a falu határában járnak, mikor beköszönt a szürkeség. A nap eltűnik ugyan a horinton és rohamosan kezd sötétedni, de az éj még nem köszöntött a Szántókra.*
-Falufőnök. Itten nincs ilyesmi. *Válaszolja nem túl készségesen. Katonákkal van dolga, bolond lenne nem felelni. Nincs itt más, csak erdőgazdálkodók és pásztorok, békességben, egyetértésben.
Elantriel szavaira némileg megütközve bámul a fél-elfre, talán halovány sértődöttséget is tükröz a tekintete.*
-Nem ám, fiam! Nem láttam a fenevadat. De amit a birkámból csinált, na, olyat farkas nem tesz! Még a gerincét is keresztberoppantotta.
*Vadászlak, melynek már sáros kis útját tapodják a joviális társalgás közepette, bő egy tucat házból állhat, az is mind egy utcán húzódik. A kétoldalt sorakozó rönkházak mind takaros kis verandával vannak ellátva, oldalukban pedig nagy halom tűzifa, szépen halmozva. Fának bizony nincsenek híján az erdőség közelében. Kellően sötét van, az ablakok aranyló fényben játszanak a kandallók fényeinek jóvoltából.
Az utcák jóformán üresek, néhány vadászon kívül alighanem már mindenki hazatért. Három leány sétál csak el mellettük, szépen hímzett ruhákban, alapos mosolyban részesítve a díszes társaságot. Bizonyára mulatság lehetett valamelyik háznál, melyből épp hazafelé tartanak. Vihorászva haladnak tovább, ám egyikük, egy szőke hajú leányzó még hátrafordul a válla felett, hogy integethessen a katonáknak.
Közben fordul is a pásztor, hogy egy gallyakból fűzött kerítéshez lépjen és egyesével beterelje a nyájat. A birkák ismerik a járást, nincs is szükségük túl sok noszogatásra.*
-Ivó. *Fordul ismét a fél-elfehez a pásztor, szórakozottan megvakargatva kackiás bajszát.*
-Három Barát a neve. Nincs is annyira messze, az erdő határán fekszik. Ott lehet alunni is. Ha csak nem óhajtanak a pajtában hunyni a birkákkal. Azt is lehet. *Von vállat, majd hátat fordít a társaságnak, ha csak nincs több kérdésük. Amennyiben tényleg a falu gondját óhajtják megoldani, ez a legkevesebb. Azért a házba nem engedné a katonákat. Az asszony olyan majrét verne, hogy mindahányan szabad ég alatt végeznék.*
-Egyet még mondok. *Fordul vissza, fontoskodva emelve fel vékonyka mutatóujját.* -Kerga vadász aztat mondta, a vadak a hegyet kerülgetik. Meg onnét gyünnek le. De az nehéz egy terep. Lónak bizton nem való!
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.10.22 14:51:04
*Egyikről a másikra sandít, ahogy azok kérdésekkel kezdik bombázni. Szemmel láthatóan már bánja, hogy belement ebbe az egész huzavonába.*
-Az jó, mert vissza mán nem gyüttek az erdőből. *Sandít megint csak Darennre.* -Ketten. Szürke köpeny volt rajtuk, olyan címeres. Aztat mondták, Artheniorbúl gyüttek.
*Már a falu határában járnak, mikor beköszönt a szürkeség. A nap eltűnik ugyan a horinton és rohamosan kezd sötétedni, de az éj még nem köszöntött a Szántókra.*
-Falufőnök. Itten nincs ilyesmi. *Válaszolja nem túl készségesen. Katonákkal van dolga, bolond lenne nem felelni. Nincs itt más, csak erdőgazdálkodók és pásztorok, békességben, egyetértésben.
Elantriel szavaira némileg megütközve bámul a fél-elfre, talán halovány sértődöttséget is tükröz a tekintete.*
-Nem ám, fiam! Nem láttam a fenevadat. De amit a birkámból csinált, na, olyat farkas nem tesz! Még a gerincét is keresztberoppantotta.
*Vadászlak, melynek már sáros kis útját tapodják a joviális társalgás közepette, bő egy tucat házból állhat, az is mind egy utcán húzódik. A kétoldalt sorakozó rönkházak mind takaros kis verandával vannak ellátva, oldalukban pedig nagy halom tűzifa, szépen halmozva. Fának bizony nincsenek híján az erdőség közelében. Kellően sötét van, az ablakok aranyló fényben játszanak a kandallók fényeinek jóvoltából.
Az utcák jóformán üresek, néhány vadászon kívül alighanem már mindenki hazatért. Három leány sétál csak el mellettük, szépen hímzett ruhákban, alapos mosolyban részesítve a díszes társaságot. Bizonyára mulatság lehetett valamelyik háznál, melyből épp hazafelé tartanak. Vihorászva haladnak tovább, ám egyikük, egy szőke hajú leányzó még hátrafordul a válla felett, hogy integethessen a katonáknak.
Közben fordul is a pásztor, hogy egy gallyakból fűzött kerítéshez lépjen és egyesével beterelje a nyájat. A birkák ismerik a járást, nincs is szükségük túl sok noszogatásra.*
-Ivó. *Fordul ismét a fél-elfehez a pásztor, szórakozottan megvakargatva kackiás bajszát.*
-Három Barát a neve. Nincs is annyira messze, az erdő határán fekszik. Ott lehet alunni is. Ha csak nem óhajtanak a pajtában hunyni a birkákkal. Azt is lehet. *Von vállat, majd hátat fordít a társaságnak, ha csak nincs több kérdésük. Amennyiben tényleg a falu gondját óhajtják megoldani, ez a legkevesebb. Azért a házba nem engedné a katonákat. Az asszony olyan majrét verne, hogy mindahányan szabad ég alatt végeznék.*
-Egyet még mondok. *Fordul vissza, fontoskodva emelve fel vékonyka mutatóujját.* -Kerga vadász aztat mondta, a vadak a hegyet kerülgetik. Meg onnét gyünnek le. De az nehéz egy terep. Lónak bizton nem való!
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.10.22 14:51:04
3706. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-10-22 13:58:13
Üzenet elküldve: 2021-10-22 13:58:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Vuyren és Flhet'cher//
-Egy próbát tehetünk, de nem ígérek sokat. Eddig nem volt sok dolgom lófélékkel.
*Felel a lány vállat vonva. Látva, hogy a férfi ingerültsége nem felé irányul, nem őt okolja a helyzetért, és megzabolázta mérgét, hogy segítséget kérjen, korábbi feszültségének nagy részét elengedi. Igyekszik összeszedni, amit a hátasokról eddig megtanult, pár másodperces hallgatás után semlegesnek szánt hangon így szól.*
-Megtennéd, hogy arrébb mész egy kicsit? Több esélyem van, ha nem a fejétől arasznyira idegeskedsz. Úgy 5-6 lépés elég.
*Míg beszél, tarisznyájából elővesz egy fa tálkát, leteszi a földre, vizet tölt bele a kulacsából, majd utóbbit eltéve a két tenyerébe veszi a tálat, és határozott léptekkel, de cseppet sem fenyegető tempóban az öszvér felé indul. Az állat beleszagol az orra alá tartott tálba, és inni kezd. Mikor végzett, kilöki orrával az edényt a lány kezéből, de Vuyren rá sem hederít. Ismét beletúr tarisznyájába, és a mezőn szedett növényeket veszi elő, felkínálva őket falatozás céljára, hátha talál köztük kedvére valót. Mialatt az öszvér bőszen szaglássza és érzékeny ajkával körbesimogatja a tenyerén tartott gazokat, a másik kezével összefogja a kantárt nem sokkal a zabla alatt, és vezetni kezdi az állatot, egyszerre húzva és csalogatva. Meggyőződve róla, hogy a virágok elfogyasztása után is hajlandó az öszvér tovább sétálni, a férfihoz fordul.*
-Nem tudom, milyen messze van a város, de semmiképp ne ülj vissza rá, míg le nem higgadsz teljesen. Ha gyalog is odaérnél időben, inkább vezetve haladjatok.
*Elhallgat, majd egy pillanattal később megkérdezi:*
-Melyik a legolcsóbb hely a városban, ahol meg lehet fürdeni?
*Valami oknál fogva nem akaródzik kiengedni a kantárt a kezéből, talán a váratlan sikerélmény miatt, de a férfival mit sem törődve tovább vezeti az állatot. Meglepetésében még a fa tálról is teljesen megfeledkezik, hátrahagyva a vizes-nyálas felszerelést az út porában.*
A hozzászólás írója (Kas'ya Vuyren) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.10.22 14:02:42
-Egy próbát tehetünk, de nem ígérek sokat. Eddig nem volt sok dolgom lófélékkel.
*Felel a lány vállat vonva. Látva, hogy a férfi ingerültsége nem felé irányul, nem őt okolja a helyzetért, és megzabolázta mérgét, hogy segítséget kérjen, korábbi feszültségének nagy részét elengedi. Igyekszik összeszedni, amit a hátasokról eddig megtanult, pár másodperces hallgatás után semlegesnek szánt hangon így szól.*
-Megtennéd, hogy arrébb mész egy kicsit? Több esélyem van, ha nem a fejétől arasznyira idegeskedsz. Úgy 5-6 lépés elég.
*Míg beszél, tarisznyájából elővesz egy fa tálkát, leteszi a földre, vizet tölt bele a kulacsából, majd utóbbit eltéve a két tenyerébe veszi a tálat, és határozott léptekkel, de cseppet sem fenyegető tempóban az öszvér felé indul. Az állat beleszagol az orra alá tartott tálba, és inni kezd. Mikor végzett, kilöki orrával az edényt a lány kezéből, de Vuyren rá sem hederít. Ismét beletúr tarisznyájába, és a mezőn szedett növényeket veszi elő, felkínálva őket falatozás céljára, hátha talál köztük kedvére valót. Mialatt az öszvér bőszen szaglássza és érzékeny ajkával körbesimogatja a tenyerén tartott gazokat, a másik kezével összefogja a kantárt nem sokkal a zabla alatt, és vezetni kezdi az állatot, egyszerre húzva és csalogatva. Meggyőződve róla, hogy a virágok elfogyasztása után is hajlandó az öszvér tovább sétálni, a férfihoz fordul.*
-Nem tudom, milyen messze van a város, de semmiképp ne ülj vissza rá, míg le nem higgadsz teljesen. Ha gyalog is odaérnél időben, inkább vezetve haladjatok.
*Elhallgat, majd egy pillanattal később megkérdezi:*
-Melyik a legolcsóbb hely a városban, ahol meg lehet fürdeni?
*Valami oknál fogva nem akaródzik kiengedni a kantárt a kezéből, talán a váratlan sikerélmény miatt, de a férfival mit sem törődve tovább vezeti az állatot. Meglepetésében még a fa tálról is teljesen megfeledkezik, hátrahagyva a vizes-nyálas felszerelést az út porában.*
A hozzászólás írója (Kas'ya Vuyren) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.10.22 14:02:42
3705. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-10-22 10:24:25
Üzenet elküldve: 2021-10-22 10:24:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vuyren és Flhet'cher//
*A Hollós Mandró, egykedvű hátrafordulással, és csuklyával jelzi, hogy hallotta a kiáltásokat. Nem volt nehéz dolga benne meg kell hagyni. Miután finoman kioktatja Flecsert, hogy nem holló a madár, arra a vadász kezével elkezdi legyezni a levegőt.*
-Legyen mezei pocok, leszarom.
*Mondja, és lepattan az állatról. Látta, hogy a másik az övénél matat, csak cseppet sem érdekli. Ahogyan az sem, hogy a hangja alapján nő, és mérete alapján vele egy magas. És ha látna valahol sötéten kivillanó bőrfelületet, az sem érdekelné. Most a problémája aggasztja, hogy öszvére nem hajlandó ennél egy patanyommal sem tovább menni.*
-Értesz az állatokhoz?
*Kérdezi a lányt, miközben le nem veszi sárgásbarna szemeit az öszvérről. Sőt. Az arcába hajol mintha megijeszthetné.*
-Nem mozdul ez a gebe, viszont el kéne adnom a nyulakat a piacon.
*Meséli bosszankodva. Nem a lánynak. A tehetetlen állatnak próbálja összefoglalni a helyzetet.*
-És ha estig nem érek oda, meg kell várnom a reggelt. És akkor szobát kell bérelnem, és ha szobát bérlek akkor sört is iszom, és mire eladom a kurva nyulakat már elvedeltem az árát.
*Mondja egyre emelkedő hangnemben. A végén már szinte kiabálva szegény jószággal, majd idegességében belerúg az út porába. Az állat erre rendkívül plasztikusan reagál. Farkát felemeli, és úgy négy-öt láb magasról szarik a dologra békésen.*
-Szóval kérlek ha tudsz...
*Kezdi a vadász kicsit higgadtabban.*
-Segítenél?
*Emeli végre az íriszét az idegenre, miközben mutat a sztrájkoló ösztövérre.*
*A Hollós Mandró, egykedvű hátrafordulással, és csuklyával jelzi, hogy hallotta a kiáltásokat. Nem volt nehéz dolga benne meg kell hagyni. Miután finoman kioktatja Flecsert, hogy nem holló a madár, arra a vadász kezével elkezdi legyezni a levegőt.*
-Legyen mezei pocok, leszarom.
*Mondja, és lepattan az állatról. Látta, hogy a másik az övénél matat, csak cseppet sem érdekli. Ahogyan az sem, hogy a hangja alapján nő, és mérete alapján vele egy magas. És ha látna valahol sötéten kivillanó bőrfelületet, az sem érdekelné. Most a problémája aggasztja, hogy öszvére nem hajlandó ennél egy patanyommal sem tovább menni.*
-Értesz az állatokhoz?
*Kérdezi a lányt, miközben le nem veszi sárgásbarna szemeit az öszvérről. Sőt. Az arcába hajol mintha megijeszthetné.*
-Nem mozdul ez a gebe, viszont el kéne adnom a nyulakat a piacon.
*Meséli bosszankodva. Nem a lánynak. A tehetetlen állatnak próbálja összefoglalni a helyzetet.*
-És ha estig nem érek oda, meg kell várnom a reggelt. És akkor szobát kell bérelnem, és ha szobát bérlek akkor sört is iszom, és mire eladom a kurva nyulakat már elvedeltem az árát.
*Mondja egyre emelkedő hangnemben. A végén már szinte kiabálva szegény jószággal, majd idegességében belerúg az út porába. Az állat erre rendkívül plasztikusan reagál. Farkát felemeli, és úgy négy-öt láb magasról szarik a dologra békésen.*
-Szóval kérlek ha tudsz...
*Kezdi a vadász kicsit higgadtabban.*
-Segítenél?
*Emeli végre az íriszét az idegenre, miközben mutat a sztrájkoló ösztövérre.*
3704. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-10-22 05:46:10
Üzenet elküldve: 2021-10-22 05:46:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Különös küldetés//
*Az öreg egyszerű, egyenes fickó látszatát kelti. Elan sem azért sandít a hadnagyra, a warg szó hallatán, mert kételkedne a szavaiban. A lovak kapcsán már kiderült, hogy a félvér nem ápol szoros kapcsolatot az állatvilággal. De azt még ő is tudja, hogy a wargok falkában vadásznak. Ezt is csupán a farkasokból kiindulva feltételezi. Soreyl arcáról is valami hasonló kétkedést sikerül leolvasnia, ami nagyban megkönnyíti a továbbiakat.*
-És mondja csak, jóuram! Látta is valaki ezt a wargot, vagy csak szóbeszéd, feltételezés, hogy egy ilyen garázdálkodik a környéken? *Kérdezi tekintetét ismét a pásztorra szegezve. Ahogy haladnak a falu felé, az isteneknek és a jó pásztornak hála a saját lábukon, az is kiderül, hogy ez ügyben már jártak itt más fegyveresek is. Az öreg kérdésére Soreyl ki is jelent, hogy azokhoz nekik nincs közük. Más egyebet viszont nem kíván hozzáfűzni a dologhoz. Nem úgy, mint Nilevard. Neki számos kérdése támad, amiket nem is lusta feltenni. Amíg ezek elhangoznak, Elan is megforgatja a fejében a másik csapat gondolatát. Bár igy látatlanban nem sok biztos következtetést vonhat le. Végül kiegyezik magával abbab, hogy valószínűleg egy osztag városőr lehetett, akik hazafelé tartottak valahonnan és véletlenül ütköztek ebbe az információba. Hiszen a hírnek valahogy el kellett jutni a kaszárnyába. A fél-elf nem tartja valószínűnek, hogy a falusiak kérték a város segítségét. Ezeknek a legényeknek, ha problémája akad, megoldják a maguk módján. Kapával, kaszával, ahogyan azt kell. A kis csapat mégis itt van. Szóval nem is annyira légbőlkapott feltételezés ez. Mosolyogja el magát a pozitív önkritikán, miközben Nilevard utolsó kérdését hallja.*
-Nem egészen négy napja jöttek. *Válaszolja meg a pásztor helyett. Bár a félvér nem tulajdonít nagy jelentőséget a másik csapatnak, azért mégis jó lenne tudni, hogy adott esetben számíthatnak-e segítségükre. Hiszen az sem kizárt, hogy ezek vadorzók és épp ellenkező a helyzet.*
-Kit vagy mit értesz a falu főnöke alatt, cimbora? *Viszonozza Elan is a kérdő bámulást. Ez nem egy bennszülött törzs sámánnal és törzsfönökkel. Bár még az is lehet, hogy a félvér téved.*
-Ha engem kérdeztek, a helyi ivóban kéne kezdeni. Minden információ ott sűrűsödik össze. *Tekintete ismét az öreg felé fordul.* Van itt ilyen? *Teszi fel a nagy kérdést. Ha úgy döntenek, hogy tényleg ott fognak kérdezősködni, nem árt egy kevés útbaigazítás. Persze az utolsó szó mindenképpen a hadnagyé.*
*Az öreg egyszerű, egyenes fickó látszatát kelti. Elan sem azért sandít a hadnagyra, a warg szó hallatán, mert kételkedne a szavaiban. A lovak kapcsán már kiderült, hogy a félvér nem ápol szoros kapcsolatot az állatvilággal. De azt még ő is tudja, hogy a wargok falkában vadásznak. Ezt is csupán a farkasokból kiindulva feltételezi. Soreyl arcáról is valami hasonló kétkedést sikerül leolvasnia, ami nagyban megkönnyíti a továbbiakat.*
-És mondja csak, jóuram! Látta is valaki ezt a wargot, vagy csak szóbeszéd, feltételezés, hogy egy ilyen garázdálkodik a környéken? *Kérdezi tekintetét ismét a pásztorra szegezve. Ahogy haladnak a falu felé, az isteneknek és a jó pásztornak hála a saját lábukon, az is kiderül, hogy ez ügyben már jártak itt más fegyveresek is. Az öreg kérdésére Soreyl ki is jelent, hogy azokhoz nekik nincs közük. Más egyebet viszont nem kíván hozzáfűzni a dologhoz. Nem úgy, mint Nilevard. Neki számos kérdése támad, amiket nem is lusta feltenni. Amíg ezek elhangoznak, Elan is megforgatja a fejében a másik csapat gondolatát. Bár igy látatlanban nem sok biztos következtetést vonhat le. Végül kiegyezik magával abbab, hogy valószínűleg egy osztag városőr lehetett, akik hazafelé tartottak valahonnan és véletlenül ütköztek ebbe az információba. Hiszen a hírnek valahogy el kellett jutni a kaszárnyába. A fél-elf nem tartja valószínűnek, hogy a falusiak kérték a város segítségét. Ezeknek a legényeknek, ha problémája akad, megoldják a maguk módján. Kapával, kaszával, ahogyan azt kell. A kis csapat mégis itt van. Szóval nem is annyira légbőlkapott feltételezés ez. Mosolyogja el magát a pozitív önkritikán, miközben Nilevard utolsó kérdését hallja.*
-Nem egészen négy napja jöttek. *Válaszolja meg a pásztor helyett. Bár a félvér nem tulajdonít nagy jelentőséget a másik csapatnak, azért mégis jó lenne tudni, hogy adott esetben számíthatnak-e segítségükre. Hiszen az sem kizárt, hogy ezek vadorzók és épp ellenkező a helyzet.*
-Kit vagy mit értesz a falu főnöke alatt, cimbora? *Viszonozza Elan is a kérdő bámulást. Ez nem egy bennszülött törzs sámánnal és törzsfönökkel. Bár még az is lehet, hogy a félvér téved.*
-Ha engem kérdeztek, a helyi ivóban kéne kezdeni. Minden információ ott sűrűsödik össze. *Tekintete ismét az öreg felé fordul.* Van itt ilyen? *Teszi fel a nagy kérdést. Ha úgy döntenek, hogy tényleg ott fognak kérdezősködni, nem árt egy kevés útbaigazítás. Persze az utolsó szó mindenképpen a hadnagyé.*
3703. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-10-21 20:56:10
Üzenet elküldve: 2021-10-21 20:56:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Különös küldetés //
* Az öreg szavain meglepődik, nem úgy mint Soreyl reakcióján. ~ Társaink után? ~ Kérdőn nézhetne a hadnagyra, de szükségtelen, hisz tisztába van azzal, hogy egyáltalán rajtuk kívül senkit nem küldött Arthenior kivizsgálásra. *
- Sajnáljuk, de parancsnokunk csak minket küldött a kivizsgálásra. * Egy kis szünetet hagyva, végig gondolja, de utána egy nagyobb levegő vétel után ismét belekezd. * - Le tudná írni a másik csapatot akiket látott? Hordoztak valami zászlót esetleg? Vagy megkülönböztető jelzést a páncélon és a fegyvereken kívül? * Mindenképp logikus, ha egy nemes éppen egy faluhoz érkezik, akkor a katonák megkülönböztető felszerelést viselnek. Akár a rangtól vagy éppen a nemesi családtól. De az sem éppen furcsa ha valaki egy céh zászlaját hordozza. * - Ha pedig esetleg tudja mit hordtak az is nagy segítség lenne.
* El gondolkodtató az öreg néhány szavas válasza is már. Másik csapat? Felderítőket bizonyára nem küldtek. Hisz azért is vannak itt most ők. ~ Bár ha megtudjuk oldani a dolgokat, bizonyára elégedettek lennének. ~ Nem éppen nevezhetőek ténylegesen felderítőnek. De ha éppen itt egy hatalmas bandita tábort vélnek felfedezni, semmiképp nem lenne hármuknak egészséges megrohamozniuk azt. *
- Illetve, hogy ezek az emberek hány napja jöttek erre? És itt tartózkodnak még?
* Ha azok a katonák itt lennének az mindenképp megkönnyítené a helyzetet. Az is lehetséges, hogy az öreg csak már szenilis a vén korára. De minden információt két kézzel szükséges megragadni. A lovag Elanra néz kérdőn. *
- Kénytelenek leszünk a falu főnökét megkeresni. Ő biztosan tudja ezeket az idegeneket. * Nem mintha a lovag, és a két társa nem lenne idegen a kis falucskába. De bugyután ő akit védelmeznie kell egy teljesen másik ágba helyez. *
* Az öreg szavain meglepődik, nem úgy mint Soreyl reakcióján. ~ Társaink után? ~ Kérdőn nézhetne a hadnagyra, de szükségtelen, hisz tisztába van azzal, hogy egyáltalán rajtuk kívül senkit nem küldött Arthenior kivizsgálásra. *
- Sajnáljuk, de parancsnokunk csak minket küldött a kivizsgálásra. * Egy kis szünetet hagyva, végig gondolja, de utána egy nagyobb levegő vétel után ismét belekezd. * - Le tudná írni a másik csapatot akiket látott? Hordoztak valami zászlót esetleg? Vagy megkülönböztető jelzést a páncélon és a fegyvereken kívül? * Mindenképp logikus, ha egy nemes éppen egy faluhoz érkezik, akkor a katonák megkülönböztető felszerelést viselnek. Akár a rangtól vagy éppen a nemesi családtól. De az sem éppen furcsa ha valaki egy céh zászlaját hordozza. * - Ha pedig esetleg tudja mit hordtak az is nagy segítség lenne.
* El gondolkodtató az öreg néhány szavas válasza is már. Másik csapat? Felderítőket bizonyára nem küldtek. Hisz azért is vannak itt most ők. ~ Bár ha megtudjuk oldani a dolgokat, bizonyára elégedettek lennének. ~ Nem éppen nevezhetőek ténylegesen felderítőnek. De ha éppen itt egy hatalmas bandita tábort vélnek felfedezni, semmiképp nem lenne hármuknak egészséges megrohamozniuk azt. *
- Illetve, hogy ezek az emberek hány napja jöttek erre? És itt tartózkodnak még?
* Ha azok a katonák itt lennének az mindenképp megkönnyítené a helyzetet. Az is lehetséges, hogy az öreg csak már szenilis a vén korára. De minden információt két kézzel szükséges megragadni. A lovag Elanra néz kérdőn. *
- Kénytelenek leszünk a falu főnökét megkeresni. Ő biztosan tudja ezeket az idegeneket. * Nem mintha a lovag, és a két társa nem lenne idegen a kis falucskába. De bugyután ő akit védelmeznie kell egy teljesen másik ágba helyez. *
3702. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-10-21 20:47:29
Üzenet elküldve: 2021-10-21 20:47:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Vuyren és Flhet'cher//
*A patadobogás hallatán Vuyren reménytelin még lejjebb lassítja lépteit, várva a megfelelő pillanatot, mikor közelről megszemlélhet valakit lovaglás közben. Elvégre emiatt jött a városba. Reményeit azonban beárnyékolja a "lovas" cseppet nyers modora. A megszólításon nem akad fenn különösebben, a mandró még mindig jobb, mint a pondró, és hát ahhoz is volt már szerencsėje. Csuklyáját a fejét hagyva megáll, és a hang irányába fordul.*
- Varjú.
* Bár kétli, hogy a madártani információ érdekelné a férfit, semmilyen köszöntést nem kapott, amit viszonozhatna. Jobb híján csak ennyit mond, miközben csalódottan vėgigméri az öszvérháton ücsörgő idegent, elsősorban a fegyvereit. Látva, hogy a férfi szintén íjász, úgy gondolja, nem garantált, hogy ő a gyorsabb, ha lövésre kerül a sor. A takarásban lévő kezét feltűnésmentesen az övében hordott dobótőrre csúsztatja, és még inkább az út szélére húzódik - jelezve, hogy nem akar útban lenni.*
*A patadobogás hallatán Vuyren reménytelin még lejjebb lassítja lépteit, várva a megfelelő pillanatot, mikor közelről megszemlélhet valakit lovaglás közben. Elvégre emiatt jött a városba. Reményeit azonban beárnyékolja a "lovas" cseppet nyers modora. A megszólításon nem akad fenn különösebben, a mandró még mindig jobb, mint a pondró, és hát ahhoz is volt már szerencsėje. Csuklyáját a fejét hagyva megáll, és a hang irányába fordul.*
- Varjú.
* Bár kétli, hogy a madártani információ érdekelné a férfit, semmilyen köszöntést nem kapott, amit viszonozhatna. Jobb híján csak ennyit mond, miközben csalódottan vėgigméri az öszvérháton ücsörgő idegent, elsősorban a fegyvereit. Látva, hogy a férfi szintén íjász, úgy gondolja, nem garantált, hogy ő a gyorsabb, ha lövésre kerül a sor. A takarásban lévő kezét feltűnésmentesen az övében hordott dobótőrre csúsztatja, és még inkább az út szélére húzódik - jelezve, hogy nem akar útban lenni.*
3701. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-10-21 20:09:45
Üzenet elküldve: 2021-10-21 20:09:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Karcsú alakjához képest izmos lábai szinte csak úgy repítik a lányt át a szántókon. Igaz csak kocog, hisz így szokta meg, mert így minden gyorsabb, ha csak nem igazán fáradt. Azért közben el-el réved, milyen lenne itt élni, csendben és nyugalomban, mégis közel mindenhez. Vagy így tudja elképzelni, mert igazán fogalma sincs arról sem, hogy maga Arthenior milyen lehet. De hamarosan sikerülhet ezt a hiányosságát pótolnia. Ha az ősei is úgy akarják, természetesen. ~Vajon mi lehet bátyussal? Remélem nem haragszik nagyon rám. ~*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4704-4723