//Ros és Tá//
//Szántáshát//
//Görbe Gabona//
*Tá iszik még egy kicsit a borból. Jól esik neki. Ritkán szokott alkoholos italt inni, de ez talán mégsem olyan erős, gondolja.
Látja a férfin, hogy kicsit zavarban van, ha dicséri, biztos kevés dicséretben volt része az utóbbi időben. Bár az igazat megvallva nem akarja a férfit kellemetlen helyzetbe hozni, ezért majd óvatosabbnak kell lenni a dicsérettel, állapítja meg. Az ő népében, a barátai között normális, ha őszintén dicsérik egymást, úgy gondolja, hogy ezáltal csak közelebb kerülnek egymáshoz.
Látja a férfin, hogy az erőd szépségét nem érti. Jobban belegondol, és be kell látnia, hogy valóban nem is értheti. Ember a tündék által lakott részre nem teheti be a lábát, és az erdő szépsége is csak akkor látható, ha egyé válsz az Erőd Szellemével. Láthatóan a férfi nem ismeri ezt az érzést. Persze szívesen mutatna neki néhány dolgot, de a lényeget úgysem mutathatja meg neki.*
-A népemhez nem vihetlek el, de néhány dolgot tudok mutatni, amelyek szerintem szépek az erdőbe, ha úgy adódok. * mondja lelkesen.
Meglepődik, amikor a férfi mégis rászánja magát, hogy megmutassa a lábát. Látja rajta, hogy egy kicsit vívódik magában, de örül, hogy végre megnyílt előtte. Amikor a férfi az asztalra teszi a lábát kicsit elbizonytalanodik. Felajánlotta, hogy segít, de a gyógyításnak csak az alapjait ismeri. Aztán tovább gondolkodik. Csak meg kellene nézni a sérülést, hátha súlyos, akkor ha ő nem is tud segíteni, esetleg tud valakitől segítséget kérni. Mély levegőt vesz, és óvatosan lebontja a lábról a leveleket. Figyelmesem megnézi a lábat. Látja, hogy nagy területű piros foltok vannak rajta*
-Mi történt, talán megégetted?* kérdezi* szerencsére nem súlyos.*mondja* azért egy alapos mosás ráférne a sérülésre.* folytatja.
Kér a kocsmárostól egy kancsó vizet és egy tiszta rongyot, majd a sérült rész környékét alaposan lemossa. ~ Legalább elfertőződni nem fog ~ gondolja. Miután lemosta, még jobban megvizsgálja, sokat nem tud vele csinálni, de szerencsére nem is kell.*
-Szerencsére nem nagy a baj! De azért jó volt, hogy megmutattad, nagyobb baj is lehetett volna.* mondja.
Egy kicsit gondolkozik, majd eszébe jut, hogy mindig van nála néhány növény szükség esetére az övén és a hajában is. Igazán a gyógyításhoz nem ért, de az elterjedtebb növényeket ismeri, az egyiket elő is veszi, kettétöri a szárát, és az abból folyó nedvvel bekeni a férfi sérült lábát. Tudja, hogy igazából ez nem gyógyítja meg a sebet, de talán kicsit enyhíti a fájdalmat.*
-Ettől kevésbé fog fájni. * mondja biztatva a férfinek. *
- Ha fájna * folytatja * a levelek helyett hideg vízzel érdemes hűteni.* mondja.
Végül befejezi a ténykedését, a kezét megmossa a maradék vízben és a kancsót és a rongyot köszönettel visszaadja a kocsmárosnak.
A férfi mellé ül az asztalhoz, magához veszi a poharát, és kiissza a bort, majd a kocsmárostól egy újabban pohárral kér.*
- Nem fáj nagyon a lábad?* kérdezi a férfit.
Elgondolkozik a férfi válaszán a barátokkal kapcsolatban, melyet kicsit furcsának talál, de megért. Ha valaki folyton veszélyben él, akkor valóban fölösleges kockázat lehet barátokat a szívébe fogadni, bár Tá biztosan nem így cselekedne.*
-Nekem sok barátom van.* Mondja mosolyogva, és közben felidézi képzeletében a számára legfontosabbakat. * Tudod a faluba, ahol élek, sok barátra tettem szert.* folytatja fecsegve, de nem tudja, hogy a férfit mennyire érdekli a mondandója, ezért inkább befejezi a fecsegést.*