Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 208 (4141. - 4160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4704-4723
4160. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-11-16 16:06:52
Üzenet elküldve: 2023-11-16 16:06:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
- Ha nem, hát nem. Csupán egy ötlet volt.
*Vonja meg vállát a félvér. Ő csak időt akart nyerni a csapatnak. Ám ha bele gondolt volna, tudná, hogy legalább annyi időt vesztegetnének az éj leplére való várakozással, amennyit nyerhetnének egy hátassal. Így viszont nem éri meg a kockázatot. Ukrom szavaira azonban elkerekdek a kék pislogók. A lány légzése szinte zihálásán válik. Hangja pedig észrevehetően magasabbá.*
- Dehogynem hallottam!
*Sípolja rettegést sugárzó tekintettel.*
- A magamfajta leghosszabb rémálma. Én ki sem mondom a nevét. Tudod, az rossz ómen.
Amúgy is inkább választanám a kötelet, mint kimondhatatlanul hosszú ideig raboskodjak. Az nem való nekem.
*Egész testében megborzongva bámul maga elé néhány pillanat erejéig.*
- Ne is beszéljünk róla!
*Árvánk szerencséjére a téma hamar másra is terelődik. Pontosabban a szerzetes álmára. Lily pedig gyorsan össze is szedi magát. Ezzel is biztatva a bűntudattól szenvedő Nawanthirit.*
- Bárhogy is haltunk meg annak a féregnek a mesterkedésében...
*Mosolyodik el.*
- ... Ukromnak igaza van. Élünk. Amin nem ő fog változtatni.
*Nyomatékképpen még meg is fogja az óriásnevelt kezét és a saját szívére fekteti. Természetesen, ha hagyja.*
- Érzed? Dobog. És amíg ez így van, mindent meg fogok tenni, hogy az árnyék ne érhesse el a célját. Szerintem Ukrom is.
*Kacsint a melákra remélve, hogy ő is mond még valami biztatót. Aztán Nawanthiri elvonult, hogy erőt merítsen az út folytatásához. Árvánk pedig nem üti az orrát a dologba. Hagy egy kis teret a megviselt lánynak. Helyette arra fordítja az időt, hogy némileg rendet teremtsen a tatyójában. A némileg pedig itt enyhe kifejezés. Hiszen olyannyira meg van tömve és akkora benne a káosz, sosem érne a végére. Egy szétszórt lánykához képest mégis sikerül valamiféle rendszert teremteni benne. A fennmaradó időben pedig alaposan megmosakszik a lovak egyik itatójában. Mire visszaér a többiekhez, Nawanthiri már be is fejezte, bármi legyen is, amit eddig csinált. A csendet félvérünk töri meg.*
- Nos... Indulunk, vagy mi?
- Ha nem, hát nem. Csupán egy ötlet volt.
*Vonja meg vállát a félvér. Ő csak időt akart nyerni a csapatnak. Ám ha bele gondolt volna, tudná, hogy legalább annyi időt vesztegetnének az éj leplére való várakozással, amennyit nyerhetnének egy hátassal. Így viszont nem éri meg a kockázatot. Ukrom szavaira azonban elkerekdek a kék pislogók. A lány légzése szinte zihálásán válik. Hangja pedig észrevehetően magasabbá.*
- Dehogynem hallottam!
*Sípolja rettegést sugárzó tekintettel.*
- A magamfajta leghosszabb rémálma. Én ki sem mondom a nevét. Tudod, az rossz ómen.
Amúgy is inkább választanám a kötelet, mint kimondhatatlanul hosszú ideig raboskodjak. Az nem való nekem.
*Egész testében megborzongva bámul maga elé néhány pillanat erejéig.*
- Ne is beszéljünk róla!
*Árvánk szerencséjére a téma hamar másra is terelődik. Pontosabban a szerzetes álmára. Lily pedig gyorsan össze is szedi magát. Ezzel is biztatva a bűntudattól szenvedő Nawanthirit.*
- Bárhogy is haltunk meg annak a féregnek a mesterkedésében...
*Mosolyodik el.*
- ... Ukromnak igaza van. Élünk. Amin nem ő fog változtatni.
*Nyomatékképpen még meg is fogja az óriásnevelt kezét és a saját szívére fekteti. Természetesen, ha hagyja.*
- Érzed? Dobog. És amíg ez így van, mindent meg fogok tenni, hogy az árnyék ne érhesse el a célját. Szerintem Ukrom is.
*Kacsint a melákra remélve, hogy ő is mond még valami biztatót. Aztán Nawanthiri elvonult, hogy erőt merítsen az út folytatásához. Árvánk pedig nem üti az orrát a dologba. Hagy egy kis teret a megviselt lánynak. Helyette arra fordítja az időt, hogy némileg rendet teremtsen a tatyójában. A némileg pedig itt enyhe kifejezés. Hiszen olyannyira meg van tömve és akkora benne a káosz, sosem érne a végére. Egy szétszórt lánykához képest mégis sikerül valamiféle rendszert teremteni benne. A fennmaradó időben pedig alaposan megmosakszik a lovak egyik itatójában. Mire visszaér a többiekhez, Nawanthiri már be is fejezte, bármi legyen is, amit eddig csinált. A csendet félvérünk töri meg.*
- Nos... Indulunk, vagy mi?
4159. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-11-15 15:06:34
Üzenet elküldve: 2023-11-15 15:06:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*A szerzetes az eddigi (többé-kevésbé) kifejezéstelen arccal hallgatja végig a lólopás ötletét, majd kurtán megrázza a fejét. Ukrom is csak helytelenítően mordul egyet. Ha Nawanthiri nem volna olyan zaklatott, valószínűleg jót mosolyogna a jeleneten, és megnyunyorgatná a huncutságra mindig kész félelfet. Nem lehet neki könnyű két ilyen hallgatag melákkal.
A varázsitalt egy apró meghajlással megköszöni. Egyelőre elsüllyeszti a zsákjába, abban bízva, hogy a meditációtól jobban lesz, de később még valóban szükség lehet rá.*
- Nem értem haltatok meg, Lily. *emeli meg az ujját* Miattam.
*A hangsúly alapján az előbbit sem akarná, az utóbbitól meg egyenesen iszonyodik.*
- A szörny mindent tud, amit én. *lehajtja a fejét* Nem is, többet. *elszorul a torka* Feneketlen a lélek kútja…
*Nem magyarázza, mit akar ezzel mondani, de látszik, hogy igen nehéz elfogadnia. Sok szerzetestan szólhat erről a feneketlen kútról.
Ukrom szavaira komolyan bólint. Mosolyognia nem sikerül, de hálásan megsimogatja a szürkebőrűt - vállán, térdén, amelyik közelebb esik. Ezután elindul rendet rakni a fejében.*
*A szokásosnál jóval több időt tölt fejjel lefelé lógva. Kezeit hátul összefogja a derekánál. Jobb lába a sálövből kötött hurokban, a bal pedig keresztben a jobb térde mögött. A szemei csukva. Néha meg-megbillenti egy erősebb szélroham, de különben mozdulatlanul függ a mennyezetről. Az istállóba tévedő zsoldosok mind megbámulják. Természetesen jelentik a tiszteknek, de ahogy a lovakat, úgy őket sem izgatja a dolog.
Bő fél óra után aztán Nawanthiri kinyitja a szemét, és hátborzongatóan könnyed mozdulatokkal felhúzza magát a legközelebbi keresztgerendára. Lebontja a sálövet, csizmát húz, összepakol. Az arca továbbra is szoborszerűen üres, de a gyengeség eltűnt a tagjaiból. Perceken belül útra kész. Magától nem szólal meg, csak kérdőn néz a barátaira, indulhatnak-e. Jócskán benne járnak a délutánban, és hamarosan alkonyodik.*
*A szerzetes az eddigi (többé-kevésbé) kifejezéstelen arccal hallgatja végig a lólopás ötletét, majd kurtán megrázza a fejét. Ukrom is csak helytelenítően mordul egyet. Ha Nawanthiri nem volna olyan zaklatott, valószínűleg jót mosolyogna a jeleneten, és megnyunyorgatná a huncutságra mindig kész félelfet. Nem lehet neki könnyű két ilyen hallgatag melákkal.
A varázsitalt egy apró meghajlással megköszöni. Egyelőre elsüllyeszti a zsákjába, abban bízva, hogy a meditációtól jobban lesz, de később még valóban szükség lehet rá.*
- Nem értem haltatok meg, Lily. *emeli meg az ujját* Miattam.
*A hangsúly alapján az előbbit sem akarná, az utóbbitól meg egyenesen iszonyodik.*
- A szörny mindent tud, amit én. *lehajtja a fejét* Nem is, többet. *elszorul a torka* Feneketlen a lélek kútja…
*Nem magyarázza, mit akar ezzel mondani, de látszik, hogy igen nehéz elfogadnia. Sok szerzetestan szólhat erről a feneketlen kútról.
Ukrom szavaira komolyan bólint. Mosolyognia nem sikerül, de hálásan megsimogatja a szürkebőrűt - vállán, térdén, amelyik közelebb esik. Ezután elindul rendet rakni a fejében.*
*A szokásosnál jóval több időt tölt fejjel lefelé lógva. Kezeit hátul összefogja a derekánál. Jobb lába a sálövből kötött hurokban, a bal pedig keresztben a jobb térde mögött. A szemei csukva. Néha meg-megbillenti egy erősebb szélroham, de különben mozdulatlanul függ a mennyezetről. Az istállóba tévedő zsoldosok mind megbámulják. Természetesen jelentik a tiszteknek, de ahogy a lovakat, úgy őket sem izgatja a dolog.
Bő fél óra után aztán Nawanthiri kinyitja a szemét, és hátborzongatóan könnyed mozdulatokkal felhúzza magát a legközelebbi keresztgerendára. Lebontja a sálövet, csizmát húz, összepakol. Az arca továbbra is szoborszerűen üres, de a gyengeség eltűnt a tagjaiból. Perceken belül útra kész. Magától nem szólal meg, csak kérdőn néz a barátaira, indulhatnak-e. Jócskán benne járnak a délutánban, és hamarosan alkonyodik.*
4158. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-11-14 21:25:47
Üzenet elküldve: 2023-11-14 21:25:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
A hosszú meneteléssel töltött éjszaka után végre virradni kezdett. A fák ritkulása a Szántóföld közelségét jelentette. A Levelek havában, már túl sok földművesre nem lehetett számítani. A betakarítások zöme meg volt.
~ Lehet érdemes volna megállni egy rövid időre a következő faluban. Talán egy két történetet meg is osztanának az átutazóval. Némi étel sem ártana és lehet kis pihenés sem. A következő fasor után már biztos lehet látni lakóépületeket. ~
* Nagy sóhajtás, mélyen beszívja a levegőt. *
~ Ó, ez füst! ~
* Felnéz az égre és valóban füst gomolyog a távolban. *
A hosszú meneteléssel töltött éjszaka után végre virradni kezdett. A fák ritkulása a Szántóföld közelségét jelentette. A Levelek havában, már túl sok földművesre nem lehetett számítani. A betakarítások zöme meg volt.
~ Lehet érdemes volna megállni egy rövid időre a következő faluban. Talán egy két történetet meg is osztanának az átutazóval. Némi étel sem ártana és lehet kis pihenés sem. A következő fasor után már biztos lehet látni lakóépületeket. ~
* Nagy sóhajtás, mélyen beszívja a levegőt. *
~ Ó, ez füst! ~
* Felnéz az égre és valóban füst gomolyog a távolban. *
4157. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-11-14 12:37:52
Üzenet elküldve: 2023-11-14 12:37:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*De a jó gondolatok nem végtelenek, amint felmerül fiatal társa ajánlata, hogy ha már nem fognak elmenni kéregetni egy hátasért, hát lopjanak egyet. Meg sem szólal először a szürkebőrű, bár elhagyja egy morgás torkát, és ingerülten összenőnek a szemöldökei, így könnyen ki lehet találni, mit gondol az ötletről.
A hallottakból ítélve, ami Nawanthiri fejében zajlhatott, az érthető, hogy zaklathatta fel őt ennyire; őt is nyugtalanítaná, hogy mindezek események közepette ilyen látomások kínoznák. És mivel azt is tudják, miféle baj van a szerzetessel, különösen baljóslatú a szerzetes álma. Mindenesetre nem fogja ez őket megállítani útjuk folytatásától: Ukromnak van oka azt hinni, hogy ezek a rémálmok nem a jövő megtestesülése, hanem a barátját kínzó kísértetnek egyik mocskos trükkje. Nem fordítana rá sok figyelmet, ha nem látná, mennyire szenved most amaz, milyen mértékben ostromolja ez elméjét, lelkét.* - Ahogy látod, mindketten élünk, és ez így is marad. Az ellenséged kínoz téged, ahol a legjobban tud. Tudja, mi következik. Ellenállj neki: mindjárt vége. *Ígéri ezt mindhármuknak, de főleg Nawanthirinak. Nem képzelné el az alvatlan éjszakák tömkelegét amit ettől félve kellett végig feküdnie, de éppen ennek a megoldására utaznak. Nem tarthat már szenvedése sokáig, ugye?
Lily törődően felajánl egy másik bájitalt neki, amit az ork helyesel, bár nem tudja, mit tenne neki. Bízik benne, hogy nem okoz több rosszat, mint jót.*
- Ha úgy jó neked, akkor rendben. *Nem különösen tartogatja a fránya manónak a segítségét, mint valami szerencseérmét, úgyhogy mindegy, melyikőjük markából fog előbukkanni, csak bukkanjon elő. Nélküle jóval nehezebbek lesznek a dolgok.
Vita nélkül megegyeznek egy egy-két órás előkészületi időben. Nawanthirit addig figyeli, míg nem látja eltűnni az emeleten, s nem tervezi zavargatni sokat, ha egyáltalán. S ezalatt Ukromnak lehetősége van ismét Lillyvel beszélni négyszemközt.* - Ahogy eddig: A Kikötő felé, lábbal. Nem vagyunk már túl messze. *Válaszol tömören, de legalább tisztán, őszintén. No, nem mintha jobb úti céljuk lenne. Vagy kényelmesebb utazási módjuk, bár barátja továbbra is igyekszik őt meggyőzni az ellenkezőjéről. Az ork, türelme határán, de tudva, hogy tiszta vizet kell öntenie a pohárba, így felel: * - Ezek a faluk Arthenior alá tartoznak, és nem hiszem, hogy fel akarsz kerülni egy listára. Vagy nem hallottál Krenkataurról? *Felmerül benne a kérdés; talán ezért ennyire túlbuzgó.* - És ne feledd, hogy a Kikötőben sem lehetünk oltalom alatt, tehát nincs mentsvár. Ne játssz a biztonságoddal, így is elég nagy bajban lehetsz. *Nem akarja közvetlenül emlékeztetni a feje felett folyamatosan lógható veszedelemre. De az ő helyében nem kockáztatna, több figyelmet keltene maga felé, mint amennyit most el tudna viselni.
Ha elviselhető társasága, akkor a fél-elf közelében marad ez idő alatt, jobbára előkészülve az útra; kipakolva és újra rendezve felszerelését, egy felháborítóan drágán vett kovakővel élezgetve pallosát és lándzsáját, valamint csukott szemmel elképzelve, milyen jó lett volna, ha tudott volna valamilyen állatcsapdát venni a piacon, és azt az út alatt megfőzni egyet. Még páncéljából is kibújik egy időre, megmozgatja magát.*
*De a jó gondolatok nem végtelenek, amint felmerül fiatal társa ajánlata, hogy ha már nem fognak elmenni kéregetni egy hátasért, hát lopjanak egyet. Meg sem szólal először a szürkebőrű, bár elhagyja egy morgás torkát, és ingerülten összenőnek a szemöldökei, így könnyen ki lehet találni, mit gondol az ötletről.
A hallottakból ítélve, ami Nawanthiri fejében zajlhatott, az érthető, hogy zaklathatta fel őt ennyire; őt is nyugtalanítaná, hogy mindezek események közepette ilyen látomások kínoznák. És mivel azt is tudják, miféle baj van a szerzetessel, különösen baljóslatú a szerzetes álma. Mindenesetre nem fogja ez őket megállítani útjuk folytatásától: Ukromnak van oka azt hinni, hogy ezek a rémálmok nem a jövő megtestesülése, hanem a barátját kínzó kísértetnek egyik mocskos trükkje. Nem fordítana rá sok figyelmet, ha nem látná, mennyire szenved most amaz, milyen mértékben ostromolja ez elméjét, lelkét.* - Ahogy látod, mindketten élünk, és ez így is marad. Az ellenséged kínoz téged, ahol a legjobban tud. Tudja, mi következik. Ellenállj neki: mindjárt vége. *Ígéri ezt mindhármuknak, de főleg Nawanthirinak. Nem képzelné el az alvatlan éjszakák tömkelegét amit ettől félve kellett végig feküdnie, de éppen ennek a megoldására utaznak. Nem tarthat már szenvedése sokáig, ugye?
Lily törődően felajánl egy másik bájitalt neki, amit az ork helyesel, bár nem tudja, mit tenne neki. Bízik benne, hogy nem okoz több rosszat, mint jót.*
- Ha úgy jó neked, akkor rendben. *Nem különösen tartogatja a fránya manónak a segítségét, mint valami szerencseérmét, úgyhogy mindegy, melyikőjük markából fog előbukkanni, csak bukkanjon elő. Nélküle jóval nehezebbek lesznek a dolgok.
Vita nélkül megegyeznek egy egy-két órás előkészületi időben. Nawanthirit addig figyeli, míg nem látja eltűnni az emeleten, s nem tervezi zavargatni sokat, ha egyáltalán. S ezalatt Ukromnak lehetősége van ismét Lillyvel beszélni négyszemközt.* - Ahogy eddig: A Kikötő felé, lábbal. Nem vagyunk már túl messze. *Válaszol tömören, de legalább tisztán, őszintén. No, nem mintha jobb úti céljuk lenne. Vagy kényelmesebb utazási módjuk, bár barátja továbbra is igyekszik őt meggyőzni az ellenkezőjéről. Az ork, türelme határán, de tudva, hogy tiszta vizet kell öntenie a pohárba, így felel: * - Ezek a faluk Arthenior alá tartoznak, és nem hiszem, hogy fel akarsz kerülni egy listára. Vagy nem hallottál Krenkataurról? *Felmerül benne a kérdés; talán ezért ennyire túlbuzgó.* - És ne feledd, hogy a Kikötőben sem lehetünk oltalom alatt, tehát nincs mentsvár. Ne játssz a biztonságoddal, így is elég nagy bajban lehetsz. *Nem akarja közvetlenül emlékeztetni a feje felett folyamatosan lógható veszedelemre. De az ő helyében nem kockáztatna, több figyelmet keltene maga felé, mint amennyit most el tudna viselni.
Ha elviselhető társasága, akkor a fél-elf közelében marad ez idő alatt, jobbára előkészülve az útra; kipakolva és újra rendezve felszerelését, egy felháborítóan drágán vett kovakővel élezgetve pallosát és lándzsáját, valamint csukott szemmel elképzelve, milyen jó lett volna, ha tudott volna valamilyen állatcsapdát venni a piacon, és azt az út alatt megfőzni egyet. Még páncéljából is kibújik egy időre, megmozgatja magát.*
4156. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-11-13 17:27:57
Üzenet elküldve: 2023-11-13 17:27:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*A szerzetes köti az ebet a karóhoz és csak azért is elszenvedi magát a pajtáig. Árvánk pedig csupán sóhajt egyet tehetetlenségében. Hiszen a segítség nyújtás részéről hamvába hullt ötlet. Már a méretkülönbséget figyelembe véve. Így kénytelen aggódó arccal követni barátnőjét. Odaérve Ukromot már lent találják a holmikkal együtt. Így legalább ő is tanúja lehet Nawanthiri állapotának. Ami után rögtön el is vetik az azonnali indulás lehetőségét. No meg azt is, hogy hátast szerezzenek maguknak. Bár Lily nem adja fel ilyen könnyen és két falat sajt között élő is áll új ötletével. Mondjuk nem sok reményt fűz ahhoz, hogy a többiek beleegyeznek valami ilyesmibe. De egy rossz ötlet is több, mint a semmi.*
- Ha nem adják, hát vegyük el!
*Mondja halkan, miközben nem is néz igazából senkire. Tekintetéről pedig azt lehet leolvasni, hogy fejecskéjében már alakul is az ötlet kivitelezésének terve.*
- Ennyi szorgalmas katona között nehéz lenyúlni akár egyet is azokból a rémes állatokból. De nem lehetetlen.
*Folytatja olyan természetességgel mintha arról beszélne, hogyan kell kenyeret sütni.*
- Egy egész falu áll a rendelkezésünkre, temérdek lehetőséggel. Csak jól kell kiválasztani a célpontot. Majd az éj leple alatt kihozzuk a lovat és pikk-pakk meg tudunk pattanni.
*Lehunyt szemekkel, de nyitott fülekkel várja a korholást, amiért egyáltalán eszébe jutott egy ilyen ötlet. Végül még egy dolog pattan ki a haja alól. Sietve könyékig túr a tatyójába. Kapkodva lökdösve benne ide-oda a tartalmát.*
- Ez nem az. Ez sem. Ez... Mi ez egyáltalán? Ó! Meg is vagy!
*Egy apró üvegcsét húz elő, ami 1 Piros varázsitalt tartalmaz. Ha minden igaz, ennek segítenie kell visszanyerni bárki erejét. Rögtön Nawanthiri Shardipandra felé is nyújtja.*
- Ezt idd meg kérlek! Ha nem is segít sokat, ártani nem árthat. Erőre kapsz tőle. Legalábbis nagyon bízom benne.
*Mandulaszem dönthet úgy, hogy nem fogadja el. De a félvér nagyon reméli, hogy legalább ennyivel hozzájárulhat az előrehaladáshoz. Aztán a kérdésére is megérkezik a válasz. Mondjuk nem olyan, amire számított. Kékjei először elkerekednek. Ehhez csatlakoznak a homloka közepéig kúszó szemöldökei. De végül csak egy biztató mosolyt húz az ajkaira mielőtt megszólalna.*
- Ez nem akkora gond. Két dolog van amiért bármikor szívesen feláldozom az életem. Az egyik valami mérhetetlen vagyon. A másik pedig egy barát, vagy barátnő.
*Ezt mondja, de a gondolati egész mást takarnak. Igazából felettébb örül, hogy csak álom volt az egész.*
- Akkor az a féreg már rólunk is tud?
*Teszi fel a kérdést nem kevés aggodalommal a hangjában. Persze tudta ő, hogy mire vállalkozik, mikor elindultak. Ám a dolog súlyát csak most kezdi érezni igazán. Ez pedig rosszabb is lehet. Ellenben már akkor sem fog visszakozni, ha az a szemét egyenesen őt veszi célba. A kis csevegés után Nawanthiri kér magának ném magányt. A tolvaj palánta pedig kettesben marad Ukrommal.*
- Mit gondolsz? Most, hogyan tovább?
*Kérdezi, hátha az orkban már megformálódott egy terv arról, miképp jutnak el legalább a kikötőig.*
- Még mindig elmehetünk lovat csenni. Csak ahhoz kellenél te is. Mivel én nem tudom irányítani azokat a rémeket.
*A szerzetes köti az ebet a karóhoz és csak azért is elszenvedi magát a pajtáig. Árvánk pedig csupán sóhajt egyet tehetetlenségében. Hiszen a segítség nyújtás részéről hamvába hullt ötlet. Már a méretkülönbséget figyelembe véve. Így kénytelen aggódó arccal követni barátnőjét. Odaérve Ukromot már lent találják a holmikkal együtt. Így legalább ő is tanúja lehet Nawanthiri állapotának. Ami után rögtön el is vetik az azonnali indulás lehetőségét. No meg azt is, hogy hátast szerezzenek maguknak. Bár Lily nem adja fel ilyen könnyen és két falat sajt között élő is áll új ötletével. Mondjuk nem sok reményt fűz ahhoz, hogy a többiek beleegyeznek valami ilyesmibe. De egy rossz ötlet is több, mint a semmi.*
- Ha nem adják, hát vegyük el!
*Mondja halkan, miközben nem is néz igazából senkire. Tekintetéről pedig azt lehet leolvasni, hogy fejecskéjében már alakul is az ötlet kivitelezésének terve.*
- Ennyi szorgalmas katona között nehéz lenyúlni akár egyet is azokból a rémes állatokból. De nem lehetetlen.
*Folytatja olyan természetességgel mintha arról beszélne, hogyan kell kenyeret sütni.*
- Egy egész falu áll a rendelkezésünkre, temérdek lehetőséggel. Csak jól kell kiválasztani a célpontot. Majd az éj leple alatt kihozzuk a lovat és pikk-pakk meg tudunk pattanni.
*Lehunyt szemekkel, de nyitott fülekkel várja a korholást, amiért egyáltalán eszébe jutott egy ilyen ötlet. Végül még egy dolog pattan ki a haja alól. Sietve könyékig túr a tatyójába. Kapkodva lökdösve benne ide-oda a tartalmát.*
- Ez nem az. Ez sem. Ez... Mi ez egyáltalán? Ó! Meg is vagy!
*Egy apró üvegcsét húz elő, ami 1 Piros varázsitalt tartalmaz. Ha minden igaz, ennek segítenie kell visszanyerni bárki erejét. Rögtön Nawanthiri Shardipandra felé is nyújtja.*
- Ezt idd meg kérlek! Ha nem is segít sokat, ártani nem árthat. Erőre kapsz tőle. Legalábbis nagyon bízom benne.
*Mandulaszem dönthet úgy, hogy nem fogadja el. De a félvér nagyon reméli, hogy legalább ennyivel hozzájárulhat az előrehaladáshoz. Aztán a kérdésére is megérkezik a válasz. Mondjuk nem olyan, amire számított. Kékjei először elkerekednek. Ehhez csatlakoznak a homloka közepéig kúszó szemöldökei. De végül csak egy biztató mosolyt húz az ajkaira mielőtt megszólalna.*
- Ez nem akkora gond. Két dolog van amiért bármikor szívesen feláldozom az életem. Az egyik valami mérhetetlen vagyon. A másik pedig egy barát, vagy barátnő.
*Ezt mondja, de a gondolati egész mást takarnak. Igazából felettébb örül, hogy csak álom volt az egész.*
- Akkor az a féreg már rólunk is tud?
*Teszi fel a kérdést nem kevés aggodalommal a hangjában. Persze tudta ő, hogy mire vállalkozik, mikor elindultak. Ám a dolog súlyát csak most kezdi érezni igazán. Ez pedig rosszabb is lehet. Ellenben már akkor sem fog visszakozni, ha az a szemét egyenesen őt veszi célba. A kis csevegés után Nawanthiri kér magának ném magányt. A tolvaj palánta pedig kettesben marad Ukrommal.*
- Mit gondolsz? Most, hogyan tovább?
*Kérdezi, hátha az orkban már megformálódott egy terv arról, miképp jutnak el legalább a kikötőig.*
- Még mindig elmehetünk lovat csenni. Csak ahhoz kellenél te is. Mivel én nem tudom irányítani azokat a rémeket.
4155. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-11-13 17:06:41
Üzenet elküldve: 2023-11-13 17:06:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Arthenior már teljesen eltűnik a horizontról, ahogy a dimbes-dombos vidéken halad. Egy-két gazdát lát csak elvétve a földeken, akik az utolsó simításokat végzik mielőtt a jól megérdemelt téli pihenésüket tölthetik. A karavánúton azért még akadnak kereskedők, vándorok, akik a rosszabb idő ellenére is úton vannak. Olykor még városőrökkel is találkozik, akik a karavánút biztonságáért felelnek. Egy időben átfutott a gondolatai között, hogy beáll az őrség soraiba, de erről már letett egy ideje. A népek lázadása óta ki tudja, hogy mikor történik egy újabb mészárlás. Boldog-boldogtalant lemészároltak a megveszett parasztok. Egy jó vértezetben és csatamén hátán azért megpróbálkozott volna, legalább is gondolatban eljátszik egy ilyen helyzetet. Nem kis befektetés egy ilyen fegyverzet, bár az sem biztos, hogy kifizetődő. Komolyabb háborúnak nincs előszele, sem szörnyhadseregnek. Ennek híján a nehézvértezet szinte feleslegessé válik. Utcai környezetben végképp elég egy jobbfajta közepes vértezet. Még a harci mén is csupán luxusnak lenne jó. Átértékelt pár dolgot az elmúlt néhány hónapban. Ezen gondolataiban időzve szeli át a szántóföldeket.*
4154. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-11-13 14:03:42
Üzenet elküldve: 2023-11-13 14:03:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Felderítés//
//Külön utakon//
* Mire sikeresen elköszön-megszabadul a porontyoktól, kissé fel is lélegzik. Nem neki való a gyermekfelvigyázás, a feje is majd belesajdul a locsogásukba. Pedig elmés kis csapat, azt meg kell hagyni. Ha több gyakorlatuk és önuralmuk lesz, idővel remek harcosokká faraghatóak.
Nem szándékozik sok időt elfecsérelni Kalácsfalvára, célirányosan, hosszú léptekkel közelíti meg a falut. Kivételesen legalább ismerős erre a járás.
Nem aggódik túlságosan, a település eléggé a Vas népének hatásköre alá tartozik. Inkább abban bízik, hogy a lepcses szájú öregasszonyoktól megtudhat valamit a környékről. Nem kell sokáig keresgélnie. Mindjárt az első utcán tanyáznak, egy árnyas fa alatti padon összegyűlve, akár a káráló tyúkok. *
- Szép napot a hölgyeknek!
* Illedelmesen köszönti őket, elővéve a legszebb mosolyát, amit kifejezetten fiatal leányokra szokott csillogtatni, néhanapján. *
- Hogy vannak? Minden rendben Kalácsfalván? Nem hallottak valami szokatlant?
//Külön utakon//
* Mire sikeresen elköszön-megszabadul a porontyoktól, kissé fel is lélegzik. Nem neki való a gyermekfelvigyázás, a feje is majd belesajdul a locsogásukba. Pedig elmés kis csapat, azt meg kell hagyni. Ha több gyakorlatuk és önuralmuk lesz, idővel remek harcosokká faraghatóak.
Nem szándékozik sok időt elfecsérelni Kalácsfalvára, célirányosan, hosszú léptekkel közelíti meg a falut. Kivételesen legalább ismerős erre a járás.
Nem aggódik túlságosan, a település eléggé a Vas népének hatásköre alá tartozik. Inkább abban bízik, hogy a lepcses szájú öregasszonyoktól megtudhat valamit a környékről. Nem kell sokáig keresgélnie. Mindjárt az első utcán tanyáznak, egy árnyas fa alatti padon összegyűlve, akár a káráló tyúkok. *
- Szép napot a hölgyeknek!
* Illedelmesen köszönti őket, elővéve a legszebb mosolyát, amit kifejezetten fiatal leányokra szokott csillogtatni, néhanapján. *
- Hogy vannak? Minden rendben Kalácsfalván? Nem hallottak valami szokatlant?
4153. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-11-13 13:11:43
Üzenet elküldve: 2023-11-13 13:11:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Felderítés//
*A zsoldosok - olybá tűnik, a parasztokkal egyetemben - nem tágítanak semmi szín alatt. Megvonja vállát, majd búcsúszó nélkül húga nyomába szegődik.
Ő maga nem kommentálja a látottakat. Egykedvűen baktat a barbár nyomában, míg hallgatja az összegzést és az instrukciókat.*
-Homokhegy. Legalább nincs messze. *Morogja. Nincs sok kedve még több baktatáshoz.*
-Remélem, az Ősök nagyobb szerencsét szolgáltatnak majd. *Búcsúzik ő is, majd ha immáron csak Thaleena szavai fültanúja, bővebbre ereszti nyelvét.*
-Ismersz te onnét valakit? Homokhegyről. *Ő maga senkit.*
-Van terved? Ugyanúgy elfognak zavarni onnét is. Nem kell hozzá különösebb sütnivaló. Azoknak már ezelőtt is voltak fegyvereseik. *Összeráncolt homlokkal fürkészi Thaleenát, majd szórakozottan odébb rúg egy rögöt az útjából.*
-Akár meg is pihenhetünk. Aztán azt mondjuk, hogy ez történt. Hmm? *Biccent fejével egy közeli, magányos, ám annál árnyasabb fa felé.*
-Ez a mamlasz úgyis elhisz mindent. Látszik, hogy nem fejben erős. Azért jól seggre ültetett. *Küldd egy kaján vigyort Thaleena felé.*
*A zsoldosok - olybá tűnik, a parasztokkal egyetemben - nem tágítanak semmi szín alatt. Megvonja vállát, majd búcsúszó nélkül húga nyomába szegődik.
Ő maga nem kommentálja a látottakat. Egykedvűen baktat a barbár nyomában, míg hallgatja az összegzést és az instrukciókat.*
-Homokhegy. Legalább nincs messze. *Morogja. Nincs sok kedve még több baktatáshoz.*
-Remélem, az Ősök nagyobb szerencsét szolgáltatnak majd. *Búcsúzik ő is, majd ha immáron csak Thaleena szavai fültanúja, bővebbre ereszti nyelvét.*
-Ismersz te onnét valakit? Homokhegyről. *Ő maga senkit.*
-Van terved? Ugyanúgy elfognak zavarni onnét is. Nem kell hozzá különösebb sütnivaló. Azoknak már ezelőtt is voltak fegyvereseik. *Összeráncolt homlokkal fürkészi Thaleenát, majd szórakozottan odébb rúg egy rögöt az útjából.*
-Akár meg is pihenhetünk. Aztán azt mondjuk, hogy ez történt. Hmm? *Biccent fejével egy közeli, magányos, ám annál árnyasabb fa felé.*
-Ez a mamlasz úgyis elhisz mindent. Látszik, hogy nem fejben erős. Azért jól seggre ültetett. *Küldd egy kaján vigyort Thaleena felé.*
4152. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-11-12 15:26:37
Üzenet elküldve: 2023-11-12 15:26:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Felderítés//
*A közönségük egy fikarcnyit sem enyhül meg, ami igen sajnálatos. A durva elutasításra Thaleena arcáról leolvad az eddigi kedvesnek mondható mosoly, s egy utálatos kifejezés költözik arcára.*
- Savanyú faszok.
*Morogja orra alatt, majd elkönyvelve a kudarcot sarkon fordul, s követi a többieket. Amint elég távol érnek, hogy szabadon beszélhessenek Sifrald meg is ragadja az alkalmat.*
- Hát igen, de ezek a parasztok menthetetlenek. Talán majd egy második alkalom után több kedvességet tanulnak, amikor Yagnar ismét megleckézteti őket.
*Körmei piszkálgatásával babrál, láthatóan kissé bosszús amiért csak így elküldték. Elég mufurc napja van, s csak remélni tudja, hogy majd lesz részük nekik is a fosztogatásban.
Sifrald terve se nem túl bonyolult, se nem túl veszélyes, ezért engedelmesen biccent a férfi szavait követően.*
- Akkor készítsd az aranyaidat, mert bevetjük magunkat!
*Feleli egy széles vigyorral arcán, közben fivére hátát paskolgatva ösztökéli, hogy gyorsabb tempóra váltson. Talán Sifrald nélkül nagyobb esélyük lesz, talán kicsit jobban visszafogja magát, de lehet ez a feladat nagyobb áldozatot fog tőle követelni, mint szeretne az információkért cserébe.*
*A közönségük egy fikarcnyit sem enyhül meg, ami igen sajnálatos. A durva elutasításra Thaleena arcáról leolvad az eddigi kedvesnek mondható mosoly, s egy utálatos kifejezés költözik arcára.*
- Savanyú faszok.
*Morogja orra alatt, majd elkönyvelve a kudarcot sarkon fordul, s követi a többieket. Amint elég távol érnek, hogy szabadon beszélhessenek Sifrald meg is ragadja az alkalmat.*
- Hát igen, de ezek a parasztok menthetetlenek. Talán majd egy második alkalom után több kedvességet tanulnak, amikor Yagnar ismét megleckézteti őket.
*Körmei piszkálgatásával babrál, láthatóan kissé bosszús amiért csak így elküldték. Elég mufurc napja van, s csak remélni tudja, hogy majd lesz részük nekik is a fosztogatásban.
Sifrald terve se nem túl bonyolult, se nem túl veszélyes, ezért engedelmesen biccent a férfi szavait követően.*
- Akkor készítsd az aranyaidat, mert bevetjük magunkat!
*Feleli egy széles vigyorral arcán, közben fivére hátát paskolgatva ösztökéli, hogy gyorsabb tempóra váltson. Talán Sifrald nélkül nagyobb esélyük lesz, talán kicsit jobban visszafogja magát, de lehet ez a feladat nagyobb áldozatot fog tőle követelni, mint szeretne az információkért cserébe.*
4151. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-11-12 10:36:22
Üzenet elküldve: 2023-11-12 10:36:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Lily aztán beszélhet neki, ha fene fenét eszik, akkor is eljut az istállóig! Már rég úton kéne lenniük! A szörny nem fogja megvárni, amíg kidörzsöli az álmot a szemecskéiből… mi van, ha legközelebb Ukromot támadja meg? Ő meg képes volt fél napot végigdurmolni!
A szerzetesi önfegyelem nagyrészt elfedi a fenti háborgást. Talán csak a kőmerev tekintet, meg a görcsösen összeszorított fogak árulkodnak róla. Ha a barátai nem lennének olyan megfontoltak, Nawanthiri hason kúszva is nekivágna az útnak. A kérdezgetés azonban valamennyire eltereli a figyelmét a saját tehetetlenségéről.*
- Azt álmodtam, hogy meghaltok miattam.
*A választ úgy kell magából kipréselnie. Sikerül még azelőtt megtörölni a szemeit, hogy a könnyei elerednének. A fél karját le tudná rágni, annyira dühös magára, amiért ilyen bőgőmasina. Semmit nem tud jól csinálni. "Feledés Félelmetes Istene" megtanította egy csomó praktikára, amivel irányíthatja az álmait - egy arctalan árnyék mégis úgy játszik vele, ahogy akar. Addig, ameddig akar. Lehunyja a szemét. Mély levegő. Benntart. Kifúj.*
~Elengedés.~
*Ukrom szavai rángatják ki a fejében dúló viharból, aminek a légzőgyakorlattal próbál a közepébe jutni. Lesütött szemmel megrázza a fejét. Tényleg nem azért indultak el, hogy aztán oda se érjenek a Csontvetőhöz.*
- Armarkhturt majd megidézem én. *pillant föl az orkra* Nekem kell a segítsége. Neked még szükséged lehet rá…
*Ezt leszámítva egyetért a tervvel. A faluban talán akad, akinek reggel lenne dolga a Kikötőben, és emiatt mostanában indulna útnak szekérháton, de nem látja értelmét kutakodni. Nincsenek olyan messze. Járta már meg egy nap alatt az utat a tengertől Artheniorig.
Néhány falatot sikerül magába erőltetnie, de inkább csak iszik. A kupaktanács után kér egy órát a barátaitól, amíg összeszedi magát. Már lábra tud állni, de a feje kóvályog, és nem biztos abban sem, hogy az étel megmarad benne. Ha nem állítják meg, fölmászik a szénapadlásra, ráhurkolja a sálövét a mestergerendájára, és a fejjel lefelé lógva meditálni kezd.*
*Lily aztán beszélhet neki, ha fene fenét eszik, akkor is eljut az istállóig! Már rég úton kéne lenniük! A szörny nem fogja megvárni, amíg kidörzsöli az álmot a szemecskéiből… mi van, ha legközelebb Ukromot támadja meg? Ő meg képes volt fél napot végigdurmolni!
A szerzetesi önfegyelem nagyrészt elfedi a fenti háborgást. Talán csak a kőmerev tekintet, meg a görcsösen összeszorított fogak árulkodnak róla. Ha a barátai nem lennének olyan megfontoltak, Nawanthiri hason kúszva is nekivágna az útnak. A kérdezgetés azonban valamennyire eltereli a figyelmét a saját tehetetlenségéről.*
- Azt álmodtam, hogy meghaltok miattam.
*A választ úgy kell magából kipréselnie. Sikerül még azelőtt megtörölni a szemeit, hogy a könnyei elerednének. A fél karját le tudná rágni, annyira dühös magára, amiért ilyen bőgőmasina. Semmit nem tud jól csinálni. "Feledés Félelmetes Istene" megtanította egy csomó praktikára, amivel irányíthatja az álmait - egy arctalan árnyék mégis úgy játszik vele, ahogy akar. Addig, ameddig akar. Lehunyja a szemét. Mély levegő. Benntart. Kifúj.*
~Elengedés.~
*Ukrom szavai rángatják ki a fejében dúló viharból, aminek a légzőgyakorlattal próbál a közepébe jutni. Lesütött szemmel megrázza a fejét. Tényleg nem azért indultak el, hogy aztán oda se érjenek a Csontvetőhöz.*
- Armarkhturt majd megidézem én. *pillant föl az orkra* Nekem kell a segítsége. Neked még szükséged lehet rá…
*Ezt leszámítva egyetért a tervvel. A faluban talán akad, akinek reggel lenne dolga a Kikötőben, és emiatt mostanában indulna útnak szekérháton, de nem látja értelmét kutakodni. Nincsenek olyan messze. Járta már meg egy nap alatt az utat a tengertől Artheniorig.
Néhány falatot sikerül magába erőltetnie, de inkább csak iszik. A kupaktanács után kér egy órát a barátaitól, amíg összeszedi magát. Már lábra tud állni, de a feje kóvályog, és nem biztos abban sem, hogy az étel megmarad benne. Ha nem állítják meg, fölmászik a szénapadlásra, ráhurkolja a sálövét a mestergerendájára, és a fejjel lefelé lógva meditálni kezd.*
4150. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-11-10 19:28:00
Üzenet elküldve: 2023-11-10 19:28:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Nincs terveiben háborgatni a vizeket Lillyennel, főleg hogy jelen pillanatban jóval nagyobb gondjuk is akad, így csakhamar megbékélnek. Nawanthiri állapota továbbra is aggasztja; lehet, hogy csak a sokórás túlalvás okozza neki ezt a betegeskedő állapotot, de a hallottak és történtek tanújaként csak hiú reménykedésként gondol rá. Sietve mozog is a szénatárolónál hagyott holmijukért, észre sem veszi, hogy a szerzetes próbálna is utána menni, különben nagyon is támogatná Lilly cselekedetét. Akárhogy is, visszatér, a hosszútávra csomagolt, kevésbé étvágygerjesztésnek mint laktatásnak szolgáló élelmiszerek csomagolásával mancsai között: ő sem evett még e reggeltől a stressztől, így a kialakult állapotot megpróbálja magának is kihasználni, talán ez lesz az egy esélye. És persze az árva fél-elfnek sem felejt el kivenni egy adagot, elvégre a napszak miatt amúgy is eljött a közös étkezésre az idő.
Akárhogy is, a friss levegő alatt üldögélve nem rest degeszre tömni magát, szüksége lesz energiájára az elkövetkezendő órákon. Az, hogy a szerzetes kisétvágyú, azt ugyanúgy lebiggyenő ajkakkal konstatálja, de legalább próbálkozik. a húsnak csúfolt kosztot határozottan rágja, közben gondolkozik a hallottakon. Muszáj lesz eljutniuk a Kikötőbe, még mielőtt ismét szemet hunynának. De így...*
- A zsoldosoktól nem kapunk, tőlük hallottad. *Emlékezteti az ötletelő leányt, komoran.* - És kétlem, hogy a faluból még a mai nap megszánnának minket kettővel, ha ők is vonakodtak. *El se tudja képzelni az amúgy is fegyverrel mászkáló lakosok képét, ha egy nyeszlett fél-elf és egy szoborképű szürke ork tenyészállatokért kezd el nekik kuncsorogni. Az őrök maguktól jönnének a helyszínre.* - Nem, innen gyalog fog kelleni tovább indulnunk. Csak nem azonnal. *Ért egyet vele. A szerzeteshez fordul, rosszalló arckifejezéssel.* - Lillyennek igaza van: először nyerd vissza az erődet. Nem fogod kibírni az utat, ahogy most festesz. Nem azért indultál el Artheniorból, hogy a remetéd fellé elhulljál, ugye? *Rázza a fejét, remélve hogy szavai Nawanhiri józan eszéig eljutnak. Előveszi Homokhegyről vett borát, amiből húz egyet. A hűvös, édes íz megnyugtatja az orkot, és megtisztítja annyira gondolatait, hogy legyen felajánlása a továbbiakra:* - Már így is csak a hold fénye alatt érjük el a tenger környékét, tehát nincs miért sprintelnünk. Megvárjuk, míg összeszeded magad, és csak akkor folytatjuk az utat. A kikötői erdőig nem állunk meg, onnan pedig megpróbálom idézni a manónkat. Jó lesz? *Néz körbe, mindkettőtől választ várva, bár szélesebb változtatásokra nem nyitott: Fél még egy éjszakát abban a piszokfészekben kívül eltölteni, de érzi, hosszú menetnek néznek előre. Mindhármuknak jó kondícióban kéne lenniük.*
*Nincs terveiben háborgatni a vizeket Lillyennel, főleg hogy jelen pillanatban jóval nagyobb gondjuk is akad, így csakhamar megbékélnek. Nawanthiri állapota továbbra is aggasztja; lehet, hogy csak a sokórás túlalvás okozza neki ezt a betegeskedő állapotot, de a hallottak és történtek tanújaként csak hiú reménykedésként gondol rá. Sietve mozog is a szénatárolónál hagyott holmijukért, észre sem veszi, hogy a szerzetes próbálna is utána menni, különben nagyon is támogatná Lilly cselekedetét. Akárhogy is, visszatér, a hosszútávra csomagolt, kevésbé étvágygerjesztésnek mint laktatásnak szolgáló élelmiszerek csomagolásával mancsai között: ő sem evett még e reggeltől a stressztől, így a kialakult állapotot megpróbálja magának is kihasználni, talán ez lesz az egy esélye. És persze az árva fél-elfnek sem felejt el kivenni egy adagot, elvégre a napszak miatt amúgy is eljött a közös étkezésre az idő.
Akárhogy is, a friss levegő alatt üldögélve nem rest degeszre tömni magát, szüksége lesz energiájára az elkövetkezendő órákon. Az, hogy a szerzetes kisétvágyú, azt ugyanúgy lebiggyenő ajkakkal konstatálja, de legalább próbálkozik. a húsnak csúfolt kosztot határozottan rágja, közben gondolkozik a hallottakon. Muszáj lesz eljutniuk a Kikötőbe, még mielőtt ismét szemet hunynának. De így...*
- A zsoldosoktól nem kapunk, tőlük hallottad. *Emlékezteti az ötletelő leányt, komoran.* - És kétlem, hogy a faluból még a mai nap megszánnának minket kettővel, ha ők is vonakodtak. *El se tudja képzelni az amúgy is fegyverrel mászkáló lakosok képét, ha egy nyeszlett fél-elf és egy szoborképű szürke ork tenyészállatokért kezd el nekik kuncsorogni. Az őrök maguktól jönnének a helyszínre.* - Nem, innen gyalog fog kelleni tovább indulnunk. Csak nem azonnal. *Ért egyet vele. A szerzeteshez fordul, rosszalló arckifejezéssel.* - Lillyennek igaza van: először nyerd vissza az erődet. Nem fogod kibírni az utat, ahogy most festesz. Nem azért indultál el Artheniorból, hogy a remetéd fellé elhulljál, ugye? *Rázza a fejét, remélve hogy szavai Nawanhiri józan eszéig eljutnak. Előveszi Homokhegyről vett borát, amiből húz egyet. A hűvös, édes íz megnyugtatja az orkot, és megtisztítja annyira gondolatait, hogy legyen felajánlása a továbbiakra:* - Már így is csak a hold fénye alatt érjük el a tenger környékét, tehát nincs miért sprintelnünk. Megvárjuk, míg összeszeded magad, és csak akkor folytatjuk az utat. A kikötői erdőig nem állunk meg, onnan pedig megpróbálom idézni a manónkat. Jó lesz? *Néz körbe, mindkettőtől választ várva, bár szélesebb változtatásokra nem nyitott: Fél még egy éjszakát abban a piszokfészekben kívül eltölteni, de érzi, hosszú menetnek néznek előre. Mindhármuknak jó kondícióban kéne lenniük.*
4149. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-11-08 20:17:29
Üzenet elküldve: 2023-11-08 20:17:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Mint azt már többször is nyugtázta a csapat, még maga Nawanthiri is egy harapással, a szerzetes magáhoztért. Aminek persze mindenki örül, hatalmas kő esik le a páros szívéről. Ám a lány állapotát látva, csakhamar lekonyul a vigyoruk. Hiszen barátjuk nem úgy néz ki, mint aki jól kipihente magát. Inkább mint aki egy vérszomjas medve mancsai közül szabadult ki, csodával határos módon. Mondjuk azt sejteni lehet, hogy, ha nem is a szőrös rém, de valami más szörnyeteg elől mentette meg az a vödör víz. Árvánk biztosra szeretne menni és a magáévá is nyilvánítja a vödröt. Gondolván, az sem kizárt, hogy épp amiatt menekült meg Mandulaszem. No meg járt utat a járatlanért sem bölcs dolog lecserélni. Ez a vödör pedig már egyszer tette a dolgát. Miért ne lenne rá képes újra? Bár Ukrom más véleményen van, amit nem is rest megosztani a félvérrel. Ő meg jó alaposan elhúzza a száját, amivel egy időben igyekszik a legszúrósabb kékeket ereszteni az orkra.*
- Ha el akarnám lopni, nem kötném a katonák orrára, hogy elviszem.
*Morogja a nem létező bajusza alatt. De végül csak egy szemforgatással zárja le a dolgot. Ekkor pedig a szerzetes vonja magára a figyelmet, aki felkecmereg és megpróbál a pajta felé indulni. Azért csak próbál, mert inkább kevesebb, mint több sikert arat benne. Ugyanis néhány lépés után majdhogynem újra fekve találja magát. Szerencsére a szürke ork a segítségére siet. Aztán el is siet az ideiglenes szállássukra, hogy elhozza az ott hagyott holmikat. Ellenben a szerzetes hajthatatlan és ismét feltápászkodik. Minek az eredménye, hogy ezúttal tényleg eldől, akár egy zsák krumpli.*
- Szerintem várjuk meg amíg...
*Próbál érvelni az árva, ám süket fülekre talál. Nawanthiri úgy gondolja, ha talpon nem is, majd négykézláb folytatja útját. Lily pedig jobb híján mellette lépdel.*
- Figyelj! Ide fog visszajönni. Teljesen felesleges, hogy...
*Próbálja tovább győzködni, ám ez is kudarcba fullad. A nagyra nőtt lány már a gyakorló pálya kerítésénél jár, aminek segítségével ismét megpróbálkozik a felállással. Lilynek pedig ekkor lesz elege. Közelebb lép a szerzeteshez, majd nagyon erélyesen parancsol rá. Ami a lányból felettébb természetellenesen hangzik.*
- Na jó. Itt fogunk leülni. Te is és én is.
*Fortyan fel. Balját még Nawanthiri vállára is teszi, mintegy megálljt parancsolva ennek a szenvedésnek. Ukrom meg ismét szerencsésen időzít. Aztán azonnal evésre is invitálja társait. Ami rögtön felvidítja Árvánkat. Nem csupán azért mert megtömheti a hasát, hanem végre tényleg letelepednek és nem kell tovább néznie barátja szenvedését. Gyorsan társai mellé csücsül és élő is bányászik némi szárított húst és a maradék sajtját. Miközben majszolgat, Ukromnak egy meglehetősen értelmes kérdés hagyja el a száját. Bizony. Amennyiben lenne bármi előjele, egy az árnyéktól érkező támadásnak, talán meg is lehetne előzni azt. De a válasz igencsak gyorsan letöri az ez iránti lelkesedést.*
- És utána?
*Kérdezi, szokásához hűen, teli szájjal.*
- Mármint amíg aludtál. Láttál álmot, vagy éreztél valamit?
*De válasz helyett a szerzetes inkább az indulást sürgeti. Erre azonban árvánk kénytelen csóválni a fejét.*
- Egyedül fel sem tudsz állni.
*Böki oda Mandulaszemnek. Aztán Ukrom felé fordítja tekintetét.*
- Így nehéz lesz tovább menni. Legalább egy hátasra mindenképp szükségünk lesz.
*Mint azt már többször is nyugtázta a csapat, még maga Nawanthiri is egy harapással, a szerzetes magáhoztért. Aminek persze mindenki örül, hatalmas kő esik le a páros szívéről. Ám a lány állapotát látva, csakhamar lekonyul a vigyoruk. Hiszen barátjuk nem úgy néz ki, mint aki jól kipihente magát. Inkább mint aki egy vérszomjas medve mancsai közül szabadult ki, csodával határos módon. Mondjuk azt sejteni lehet, hogy, ha nem is a szőrös rém, de valami más szörnyeteg elől mentette meg az a vödör víz. Árvánk biztosra szeretne menni és a magáévá is nyilvánítja a vödröt. Gondolván, az sem kizárt, hogy épp amiatt menekült meg Mandulaszem. No meg járt utat a járatlanért sem bölcs dolog lecserélni. Ez a vödör pedig már egyszer tette a dolgát. Miért ne lenne rá képes újra? Bár Ukrom más véleményen van, amit nem is rest megosztani a félvérrel. Ő meg jó alaposan elhúzza a száját, amivel egy időben igyekszik a legszúrósabb kékeket ereszteni az orkra.*
- Ha el akarnám lopni, nem kötném a katonák orrára, hogy elviszem.
*Morogja a nem létező bajusza alatt. De végül csak egy szemforgatással zárja le a dolgot. Ekkor pedig a szerzetes vonja magára a figyelmet, aki felkecmereg és megpróbál a pajta felé indulni. Azért csak próbál, mert inkább kevesebb, mint több sikert arat benne. Ugyanis néhány lépés után majdhogynem újra fekve találja magát. Szerencsére a szürke ork a segítségére siet. Aztán el is siet az ideiglenes szállássukra, hogy elhozza az ott hagyott holmikat. Ellenben a szerzetes hajthatatlan és ismét feltápászkodik. Minek az eredménye, hogy ezúttal tényleg eldől, akár egy zsák krumpli.*
- Szerintem várjuk meg amíg...
*Próbál érvelni az árva, ám süket fülekre talál. Nawanthiri úgy gondolja, ha talpon nem is, majd négykézláb folytatja útját. Lily pedig jobb híján mellette lépdel.*
- Figyelj! Ide fog visszajönni. Teljesen felesleges, hogy...
*Próbálja tovább győzködni, ám ez is kudarcba fullad. A nagyra nőtt lány már a gyakorló pálya kerítésénél jár, aminek segítségével ismét megpróbálkozik a felállással. Lilynek pedig ekkor lesz elege. Közelebb lép a szerzeteshez, majd nagyon erélyesen parancsol rá. Ami a lányból felettébb természetellenesen hangzik.*
- Na jó. Itt fogunk leülni. Te is és én is.
*Fortyan fel. Balját még Nawanthiri vállára is teszi, mintegy megálljt parancsolva ennek a szenvedésnek. Ukrom meg ismét szerencsésen időzít. Aztán azonnal evésre is invitálja társait. Ami rögtön felvidítja Árvánkat. Nem csupán azért mert megtömheti a hasát, hanem végre tényleg letelepednek és nem kell tovább néznie barátja szenvedését. Gyorsan társai mellé csücsül és élő is bányászik némi szárított húst és a maradék sajtját. Miközben majszolgat, Ukromnak egy meglehetősen értelmes kérdés hagyja el a száját. Bizony. Amennyiben lenne bármi előjele, egy az árnyéktól érkező támadásnak, talán meg is lehetne előzni azt. De a válasz igencsak gyorsan letöri az ez iránti lelkesedést.*
- És utána?
*Kérdezi, szokásához hűen, teli szájjal.*
- Mármint amíg aludtál. Láttál álmot, vagy éreztél valamit?
*De válasz helyett a szerzetes inkább az indulást sürgeti. Erre azonban árvánk kénytelen csóválni a fejét.*
- Egyedül fel sem tudsz állni.
*Böki oda Mandulaszemnek. Aztán Ukrom felé fordítja tekintetét.*
- Így nehéz lesz tovább menni. Legalább egy hátasra mindenképp szükségünk lesz.
4148. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-11-08 13:26:02
Üzenet elküldve: 2023-11-08 13:26:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*A kapitány mindössze egy szúrós pillantással válaszol Lilynek. Amikor azonban minden katonája együtt van, néhány fojtott hangú parancsot ad nekik. A tolvajlány túl messze van hozzá, hogy hallja, de elkaphatja, ahogy a kapitány hőseink felé int a fejével, és néhányan a zsoldosok közül is az irányukba pillantanak. A gyakorlatozás ezután folytatódik. A vödör látszólag nem érdekli őket.
Ami a szerzetest illeti, rémülten elkerednek a szemei, mikor megtudja, hogy átaludta a nap nagyobbik felét. Pánikszerűen indulna az istállóba a cuccáért, de nincs még olyan állapotban, hogy ez sikerüljön. Ukromnak úgy kell elkapnia, mert a lábai nem bírják megtartani. Engedi, hogy az ork a földre tessékelje, de amíg amaz a pakkokért jár, négykézláb, esve-kelve, mindennek is támaszkodva utánakecmereg. Ha nem állítják meg, be is jut az épületbe, de a szénapadlásra vezető létra alján megáll azért.
Egy intéssel megköszöni az ételt, első dolga azonban előtúrni a málhájából egy zöld bájitalt. A tisztáson szerzett sebek, két nap rossz alvás után muszáj életet verni magába! A varázsfőzet után vizet iszik. Sokat. Ukrom kérdése azt követően éri, hogy leteszi a kulacsot.
Megrázza a fejét. Az arca teljesen kifejezéstelen, de sűrűn pislog. Megpróbál enni. Két falatnál nem megy le több.*
- Soha… nincs előjel. Ha ettetek, in… induljunk… jó?
*Remeg a hangja. Egyszerre érezni benne szégyent, bűntudatot, félelmet, kétségbeesést. Összeharapja a fogát, és lehunyja a szemét. Mély levegőt vesz, kicsit benntartja, aztán kiengedi. Tudja, hogy meditálnia kéne, de nem akar magába zárkózni a barátai elől, és főleg nem akar még több időt elvesztegetni.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
*A kapitány mindössze egy szúrós pillantással válaszol Lilynek. Amikor azonban minden katonája együtt van, néhány fojtott hangú parancsot ad nekik. A tolvajlány túl messze van hozzá, hogy hallja, de elkaphatja, ahogy a kapitány hőseink felé int a fejével, és néhányan a zsoldosok közül is az irányukba pillantanak. A gyakorlatozás ezután folytatódik. A vödör látszólag nem érdekli őket.
Ami a szerzetest illeti, rémülten elkerednek a szemei, mikor megtudja, hogy átaludta a nap nagyobbik felét. Pánikszerűen indulna az istállóba a cuccáért, de nincs még olyan állapotban, hogy ez sikerüljön. Ukromnak úgy kell elkapnia, mert a lábai nem bírják megtartani. Engedi, hogy az ork a földre tessékelje, de amíg amaz a pakkokért jár, négykézláb, esve-kelve, mindennek is támaszkodva utánakecmereg. Ha nem állítják meg, be is jut az épületbe, de a szénapadlásra vezető létra alján megáll azért.
Egy intéssel megköszöni az ételt, első dolga azonban előtúrni a málhájából egy zöld bájitalt. A tisztáson szerzett sebek, két nap rossz alvás után muszáj életet verni magába! A varázsfőzet után vizet iszik. Sokat. Ukrom kérdése azt követően éri, hogy leteszi a kulacsot.
Megrázza a fejét. Az arca teljesen kifejezéstelen, de sűrűn pislog. Megpróbál enni. Két falatnál nem megy le több.*
- Soha… nincs előjel. Ha ettetek, in… induljunk… jó?
*Remeg a hangja. Egyszerre érezni benne szégyent, bűntudatot, félelmet, kétségbeesést. Összeharapja a fogát, és lehunyja a szemét. Mély levegőt vesz, kicsit benntartja, aztán kiengedi. Tudja, hogy meditálnia kéne, de nem akar magába zárkózni a barátai elől, és főleg nem akar még több időt elvesztegetni.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
4147. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-11-08 09:48:32
Üzenet elküldve: 2023-11-08 09:48:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Kurtán bólint a zsoldos válaszára, de nem tölti az el az elégedettséggel; csak víz... ha valóban csak többet kellett volna használnia, akkor mostantól egy teli üsttel fog elkezdeni mászkálni. Azonban ha nem az volt a konkrét válasz a szerzetes kómájára, akkor ez a probléma továbbra is a ködben fog rejleni, várva a következő lehetőséget, ami akár a következő éjszaka is lehet... A libabőr kezd felkúszni a hátán, amitől meg kell ráznia magát. Most nincs ideje ezen aggódni.
Nawanthiri éberré válik, az ork nagy megnyugvására. Segít neki a felkeléssel, biztos már unhatja a szénás talajt, le is porolja a szerzetes hátát aközben.*
- Lilyenn, nem lopunk el egy vizeskannát. *Szól mindeközben nyeszlettebb barátjának, csak most fogva fel, mit szeretne amaz azzal a vödörrel.* - Van nekünk elég. *még változó méretekben is, fiolától kezdve két kézzel fogandó bográcsig is. Nem véletlenül púpos Ukrom új táskája. Ha pedig azt hiszi, hogy külön ez a vödör van valamiért megáldva azzal, ami visszahozta nekik Nawanthirit... nos, nem tud őmaga ez ellen erős ellenérvet felhozni, de nem fogadná rá vagyonát se.
Hanem figyelnie is kell, mert már megindul felébredt társa nélküle, több-kevesebb sikerrel. Oda is ugrik, hogy megfogja, és ugyanazzal a mozdulattal a talaj felé is kezdi tessékelni.* - Ülj le, és egyél. *"Kéri", amennyire tónusából kitelik. Felfelé megy saját, és Nawanthiri felszerelésért is, mind a kettőből kivesz két étkezére elegendő adag elemózsiát, és az egyik párt betegeskedő barátja kezébe is nyomja.* - Gyere te is. *Hívja Lillyt hozzájuk. Letelepszik a szerzetestől szembe, szeretné ha minél jobb rálátása legyen, és ha fél-elf ismerőse is helyet foglal, a következőt mondja:*
- Tudom, hogy nem szívesen akarnál most beszélni, de ha tapasztaltál bármi rendelleneset, mielőtt álomba merültél, azt hallanunk kell.
*Kurtán bólint a zsoldos válaszára, de nem tölti az el az elégedettséggel; csak víz... ha valóban csak többet kellett volna használnia, akkor mostantól egy teli üsttel fog elkezdeni mászkálni. Azonban ha nem az volt a konkrét válasz a szerzetes kómájára, akkor ez a probléma továbbra is a ködben fog rejleni, várva a következő lehetőséget, ami akár a következő éjszaka is lehet... A libabőr kezd felkúszni a hátán, amitől meg kell ráznia magát. Most nincs ideje ezen aggódni.
Nawanthiri éberré válik, az ork nagy megnyugvására. Segít neki a felkeléssel, biztos már unhatja a szénás talajt, le is porolja a szerzetes hátát aközben.*
- Lilyenn, nem lopunk el egy vizeskannát. *Szól mindeközben nyeszlettebb barátjának, csak most fogva fel, mit szeretne amaz azzal a vödörrel.* - Van nekünk elég. *még változó méretekben is, fiolától kezdve két kézzel fogandó bográcsig is. Nem véletlenül púpos Ukrom új táskája. Ha pedig azt hiszi, hogy külön ez a vödör van valamiért megáldva azzal, ami visszahozta nekik Nawanthirit... nos, nem tud őmaga ez ellen erős ellenérvet felhozni, de nem fogadná rá vagyonát se.
Hanem figyelnie is kell, mert már megindul felébredt társa nélküle, több-kevesebb sikerrel. Oda is ugrik, hogy megfogja, és ugyanazzal a mozdulattal a talaj felé is kezdi tessékelni.* - Ülj le, és egyél. *"Kéri", amennyire tónusából kitelik. Felfelé megy saját, és Nawanthiri felszerelésért is, mind a kettőből kivesz két étkezére elegendő adag elemózsiát, és az egyik párt betegeskedő barátja kezébe is nyomja.* - Gyere te is. *Hívja Lillyt hozzájuk. Letelepszik a szerzetestől szembe, szeretné ha minél jobb rálátása legyen, és ha fél-elf ismerőse is helyet foglal, a következőt mondja:*
- Tudom, hogy nem szívesen akarnál most beszélni, de ha tapasztaltál bármi rendelleneset, mielőtt álomba merültél, azt hallanunk kell.
4146. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-11-07 16:52:46
Üzenet elküldve: 2023-11-07 16:52:46
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Felderítés//
* A lány próbálkozik aktívan, de a parasztok nem enyhülnek meg. A zsoldosok arcán ettől még átfut egy pajzán mosoly, de ezen kívül nem történik semmi. A díszes társaság már el van könyvelve gyanúsnak, ami több, mint elegendő számukra. A falusiak fapofával hallgatják végig ahogy Thaleena csicsereg, de a türelmük kezd elfogyni!*
- Elég! Távozzatok rögvest!* Mordul rájuk az egyik, miközben egyre fenyegetőbben kezdenek el azok a villák mozgolódni a kezükben. A tharg alapból nem volt szimpatikus, erre meg még egy lapáttal rá tett az a túlságosan is erőszakos viselkedés. Minél inkább győzködik őket annál nagyobb lesz a gyanú. Az, hogy a szerencséjüket tovább próbálgatják vagy felhagynak a bejutással az ő dolguk, ha az utóbbit választják, akkor egyelőre gond nélkül távozhatnak.*
* A lány próbálkozik aktívan, de a parasztok nem enyhülnek meg. A zsoldosok arcán ettől még átfut egy pajzán mosoly, de ezen kívül nem történik semmi. A díszes társaság már el van könyvelve gyanúsnak, ami több, mint elegendő számukra. A falusiak fapofával hallgatják végig ahogy Thaleena csicsereg, de a türelmük kezd elfogyni!*
- Elég! Távozzatok rögvest!* Mordul rájuk az egyik, miközben egyre fenyegetőbben kezdenek el azok a villák mozgolódni a kezükben. A tharg alapból nem volt szimpatikus, erre meg még egy lapáttal rá tett az a túlságosan is erőszakos viselkedés. Minél inkább győzködik őket annál nagyobb lesz a gyanú. Az, hogy a szerencséjüket tovább próbálgatják vagy felhagynak a bejutással az ő dolguk, ha az utóbbit választják, akkor egyelőre gond nélkül távozhatnak.*
4145. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-11-07 15:52:09
Üzenet elküldve: 2023-11-07 15:52:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*A törpe nem vevő árvánk ajánlatára. Aki épp el van foglalva a szerzetessel, de egy gyors fricskára még marad ideje. Vissza is fordul a kapitány felé egy megértő mosollyal felvértezve.*
- Bölcs döntés. Így kettővel több lovatok marad.
*Szúrja oda a szakállsnak. Végül egy vállrándítással annyiban is hagyja a dolgot. Mire kékjei ismét Nawanthirire vetülnek, azzal kell szembesülnie, hogy a lány a saját kezét harapdálja. A félvér ezt nem tudja mire vélni. Sietve oda is lép hozzá, hogy még az előtt véget vessen az önmarcangolásnak, mielőtt vér folyna. Ám erre nincs szükség. Mandulaszem felhagy azon törekvésével, hogy felfalja magát. Helyette pedig értetlenül pislog Ukromra. Mint aki szellemet lát. Az orkból fel is dübörög az első értelmes kérdés. Amit megválaszolva a félvér agya is rugózni kezd. Nem is olyan biztos, hogy épp a víz a lényeg. Olvasott ő már olyan varázslatokról amik a legbutább tárgyakat igénylik. Ellenben csak azzal a buta tárggyal működnek.*
- A biztonság kedvéért, ezt magunkkal visszük.
*Jelenti ki ellentmondást nem tűrve, miközben magához veszi a vödröt.*
- Ha a goromba kapitány kívánja, kifizetem. De vissza már nem fogjuk adni.
*Teszi még hozzá majd hagyja, hogy a páros távozóra fogja. Így legalább minden figyelme a szerzetesre koncentrálódhat. Mikor végre ismét a lány felé fordul, a hangját is hallhatja. Kérdést tesz fel, amit az árva nagy örömmel válaszol meg.*
- Hát... Tegnap estétől, úgy ma délig. Kicsit több, mint egy fél napot.
*Feleli és utána számolva is úgy hiszi, igaza van. Nawanthiri viszont minden reakció nélkül feláll és útnak indul az istálló irányába. Illetve csak indulna, ha nem tántorodna meg azon nyomban. Lily csak reméli, hogy Ukrom elég gyors lesz és sikerül elkapnia barátjukat. Mert amennyiben ezt ő próbálná meg, az eredmény két heverő lány lenne a fűben.*
*A törpe nem vevő árvánk ajánlatára. Aki épp el van foglalva a szerzetessel, de egy gyors fricskára még marad ideje. Vissza is fordul a kapitány felé egy megértő mosollyal felvértezve.*
- Bölcs döntés. Így kettővel több lovatok marad.
*Szúrja oda a szakállsnak. Végül egy vállrándítással annyiban is hagyja a dolgot. Mire kékjei ismét Nawanthirire vetülnek, azzal kell szembesülnie, hogy a lány a saját kezét harapdálja. A félvér ezt nem tudja mire vélni. Sietve oda is lép hozzá, hogy még az előtt véget vessen az önmarcangolásnak, mielőtt vér folyna. Ám erre nincs szükség. Mandulaszem felhagy azon törekvésével, hogy felfalja magát. Helyette pedig értetlenül pislog Ukromra. Mint aki szellemet lát. Az orkból fel is dübörög az első értelmes kérdés. Amit megválaszolva a félvér agya is rugózni kezd. Nem is olyan biztos, hogy épp a víz a lényeg. Olvasott ő már olyan varázslatokról amik a legbutább tárgyakat igénylik. Ellenben csak azzal a buta tárggyal működnek.*
- A biztonság kedvéért, ezt magunkkal visszük.
*Jelenti ki ellentmondást nem tűrve, miközben magához veszi a vödröt.*
- Ha a goromba kapitány kívánja, kifizetem. De vissza már nem fogjuk adni.
*Teszi még hozzá majd hagyja, hogy a páros távozóra fogja. Így legalább minden figyelme a szerzetesre koncentrálódhat. Mikor végre ismét a lány felé fordul, a hangját is hallhatja. Kérdést tesz fel, amit az árva nagy örömmel válaszol meg.*
- Hát... Tegnap estétől, úgy ma délig. Kicsit több, mint egy fél napot.
*Feleli és utána számolva is úgy hiszi, igaza van. Nawanthiri viszont minden reakció nélkül feláll és útnak indul az istálló irányába. Illetve csak indulna, ha nem tántorodna meg azon nyomban. Lily csak reméli, hogy Ukrom elég gyors lesz és sikerül elkapnia barátjukat. Mert amennyiben ezt ő próbálná meg, az eredmény két heverő lány lenne a fűben.*
4144. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-11-07 12:50:27
Üzenet elküldve: 2023-11-07 12:50:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ahhoz képest, hogy utoljára akkor gyalogolt nagyobb távot, mikor Wegtorenbe menekült, jól bírja, és még élvezi is. Egy hajón ugyan mindig van mit csinálni, mégis az unalom a legnagyobb ellenség. A kötéligazítás, az evezés meg a krumplipucolás valójában a matrózokat se köti le, csak muszáj őket elvégezni. Itt az országúton semmi se muszáj: aki akar, megy, aki akar, pihen. Arra és úgy, ahogyan akar. Szokatlan szabadság ez.
Az agyaras nem is igazán tud mit kezdeni vele. Állandóan őrli magát, mikor fogja valami megtámadni. Farkas. Medve. Haramiák. Lúdvérc. Rézfaszú bagoly. Akármi. Sziritánig azonban legfeljebb a kutyák ugatják meg.
Sziritánban már a falu határában társasága akad. A települést védő zsoldosok éjjel-nappal figyelik az utakat, és egy kivilágítatlanul közeledő ork magányosan is okot ad a gyanakvásra. Hajnal van, és hideg. Wruztóval kipakoltatják a zsákját, és megérdeklődik, mégis mi a büdös pék faszát keresnek nála fekete bájitalok. Eltart egy darabig, mire meggyőzi őket, hogy nem feketék, hanem nagyon (naaagyon) sötét barnák. Sokat segít, hogy leszurkol nekik 20 arany eljárási díjat a drága idejükért.
A nappalt egy parasztháznál tölti. Orkok lakják, ezért is fogadják be. Wruzto magától kifizet 10 aranyat a jóltartásért. Neki adják a tisztaszobát, ehet velük sült húst, este meg elköszön tőlük. Félszavakból megértik egymást. Az egykori hajcsár csizmái nemsokára már a gázlónál kopognak…*
*Ahhoz képest, hogy utoljára akkor gyalogolt nagyobb távot, mikor Wegtorenbe menekült, jól bírja, és még élvezi is. Egy hajón ugyan mindig van mit csinálni, mégis az unalom a legnagyobb ellenség. A kötéligazítás, az evezés meg a krumplipucolás valójában a matrózokat se köti le, csak muszáj őket elvégezni. Itt az országúton semmi se muszáj: aki akar, megy, aki akar, pihen. Arra és úgy, ahogyan akar. Szokatlan szabadság ez.
Az agyaras nem is igazán tud mit kezdeni vele. Állandóan őrli magát, mikor fogja valami megtámadni. Farkas. Medve. Haramiák. Lúdvérc. Rézfaszú bagoly. Akármi. Sziritánig azonban legfeljebb a kutyák ugatják meg.
Sziritánban már a falu határában társasága akad. A települést védő zsoldosok éjjel-nappal figyelik az utakat, és egy kivilágítatlanul közeledő ork magányosan is okot ad a gyanakvásra. Hajnal van, és hideg. Wruztóval kipakoltatják a zsákját, és megérdeklődik, mégis mi a büdös pék faszát keresnek nála fekete bájitalok. Eltart egy darabig, mire meggyőzi őket, hogy nem feketék, hanem nagyon (naaagyon) sötét barnák. Sokat segít, hogy leszurkol nekik 20 arany
eljárási díjat a drága idejükért.A nappalt egy parasztháznál tölti. Orkok lakják, ezért is fogadják be. Wruzto magától kifizet 10 aranyat
a jóltartásért. Neki adják a tisztaszobát, ehet velük sült húst, este meg elköszön tőlük. Félszavakból megértik egymást. Az egykori hajcsár csizmái nemsokára már a gázlónál kopognak…*
4143. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-11-07 11:30:11
Üzenet elküldve: 2023-11-07 11:30:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*A kapitány végigméri Lilyt, és láthatóan nincs elragadtatva az ajánlattól.*
- Nem hazárdírozok munkaeszközben.
*Nem tűnik meggyőzhetőnek. A hűvös válasz alapján könnyen lehet, hogy árvánkban megszimatolta a bajkeverőt. Több esze van annál, mint hogy fogadjon egy zsivánnyal, akinek a haverján ránézésre van vagy száz kiló páncélozott izom.
Mire Ukrom odaér, a szerzetes már csak itt-ott reszket. Az ork gond nélkül maga felé tudja fordítani. Nawanthiri csapzott sörényéből folyik a víz, és sűrűn, zavarodottan pislog. A fókusza akkor tér vissza, amikor meglátja a szürkebőrűt. Egy pillanatig mintha nem hinne a szemének, aztán ijedten a szájához kapja a saját kezét, és beleharap. A fájdalomtól megnyugszik. Most már biztos, hogy ébren van. Magához öleli az orkot, és akkorát sóhajt, mintha évek óta nem láthatta volna. Megpróbál talpra kecmeregni.*
- Csak vizet. *válaszol Srí a zsoldosnak mintegy mellékesen* Semmi baja nincs, csak tartatlan. Nem szokta a kormos a szántást.
*Ezzel a kiérlelt szakmai véleménnyel ott is hagyják hőseinket, és visszamennek gyakorlatozni. Nawanthiri nem szólal meg, míg a közelben vannak.*
- Meddig aludtam?
*A hangja gyenge, és tele van lelkifurdalással. Bizonytalan léptekkel az istálló felé indul. Két lépés után megtántorodik…*
*A kapitány végigméri Lilyt, és láthatóan nincs elragadtatva az ajánlattól.*
- Nem hazárdírozok munkaeszközben.
*Nem tűnik meggyőzhetőnek. A hűvös válasz alapján könnyen lehet, hogy árvánkban megszimatolta a bajkeverőt. Több esze van annál, mint hogy fogadjon egy zsivánnyal, akinek a haverján ránézésre van vagy száz kiló páncélozott izom.
Mire Ukrom odaér, a szerzetes már csak itt-ott reszket. Az ork gond nélkül maga felé tudja fordítani. Nawanthiri csapzott sörényéből folyik a víz, és sűrűn, zavarodottan pislog. A fókusza akkor tér vissza, amikor meglátja a szürkebőrűt. Egy pillanatig mintha nem hinne a szemének, aztán ijedten a szájához kapja a saját kezét, és beleharap. A fájdalomtól megnyugszik. Most már biztos, hogy ébren van. Magához öleli az orkot, és akkorát sóhajt, mintha évek óta nem láthatta volna. Megpróbál talpra kecmeregni.*
- Csak vizet. *válaszol Srí a zsoldosnak mintegy mellékesen* Semmi baja nincs, csak tartatlan. Nem szokta a kormos a szántást.
*Ezzel a kiérlelt szakmai véleménnyel ott is hagyják hőseinket, és visszamennek gyakorlatozni. Nawanthiri nem szólal meg, míg a közelben vannak.*
- Meddig aludtam?
*A hangja gyenge, és tele van lelkifurdalással. Bizonytalan léptekkel az istálló felé indul. Két lépés után megtántorodik…*
4142. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-11-06 14:45:37
Üzenet elküldve: 2023-11-06 14:45:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Felderítés//
* A vasvillás parasztok enyhén jókedvre derítik, mulattatják. Lám, lám, megmondta ő a suhancoknak! Míg az a kettő járatja a lepénylesőjét és elvonja a figyelmet, addig a fejek felett megkísérli megszámolni a fegyveres erőket és felmérni azok felszereléseit.
Nála kevésbé kívánt személyt keresve sem találnának a környéken, ezt gyorsan belátja. Észleli, hogy az egyoldalú fecserészés hamarosan kifullad, így ha továbbra sem óhajtják őket beljebb engedni, rövid bólintással jelez a testvérpárnak, hogy ideje távozniuk. *
- Sajnálatos, akkor ezek szerint kerülnünk kell.
* Bólogat bőszen az őrök felé. *
- Jobb nem túlfeszíteni a húrt.
* Mormogja halkan a bajsza alatt, majd szívélyes jókívánságaikat átadva sarkon fordul és távoznak.
Néhány száz lépésnyit halad visszafelé, majd egy kanyarban befordul és szembenéz a hosszúfülűekkel. *
- Nem volt rossz ötlet a próbálkozás. Tudtok ti kedvesek lenni, ha akartok.
* Rájuk vigyorog. *
- Nem ment rosszul, de nem is ment jól. Szerencsétlen hír, hogy a thargok népszerűsége megcsappant a faluban. Szomorú, igazán szomorú. Hogy nekünk az, vagy inkább nekik, azt majd Yagnar fogja eldönteni.
* Ravasz mosollyal megsimogatja a szakállát. Nem volna rossz, ha az új vezér egy rövid, de lendületes kis megmozdulással emlékeztetné a sziritániakat, hogy a Vashegy népe él és virul.
Megropogatja a nyakát és az ökleit. *
- Fussunk egy gyors kört a környéken. A legfontosabbat már tudjuk: Sziritán gazdag és az aranyukból nem voltak restek a kutyafattyak zsoldosokat bérelni. Ti ketten szélsebesen eltalpaltok Homokhegyre, megnézitek ott mi a helyzet. Harcba nem bocsátkoztok, legfeljebb a szájatokat jártathatjátok, hogy minél többet megtudjatok, világos? A készletekre és a fegyveres erők számára, felkészültségére vagyok kíváncsi. Én Kalácsfalvára megyek.
* Egyenként végignéz mind a kettőn, hogy megértették-e a dolgokat. *
- Nosza. Ha megvagytok és még éltek, a Vaskorsóban várlak benneteket. Ha megfelelő részletességű információkat hoztok, az is lehet hogy meghívlak titeket valamire. Kérdés?
* Ha nincs semmi, akkor jókedvűen biccent feléjük, majd távoztában int egyet. *
- Az Ősök figyeljenek titeket utatokon!
* Kalácsfalva ismerős számára, gyakran látták őt arrafelé megfordulni, így abban bízik, nem lesz nehéz dolga az ottani öregasszonyokkal. *
* A vasvillás parasztok enyhén jókedvre derítik, mulattatják. Lám, lám, megmondta ő a suhancoknak! Míg az a kettő járatja a lepénylesőjét és elvonja a figyelmet, addig a fejek felett megkísérli megszámolni a fegyveres erőket és felmérni azok felszereléseit.
Nála kevésbé kívánt személyt keresve sem találnának a környéken, ezt gyorsan belátja. Észleli, hogy az egyoldalú fecserészés hamarosan kifullad, így ha továbbra sem óhajtják őket beljebb engedni, rövid bólintással jelez a testvérpárnak, hogy ideje távozniuk. *
- Sajnálatos, akkor ezek szerint kerülnünk kell.
* Bólogat bőszen az őrök felé. *
- Jobb nem túlfeszíteni a húrt.
* Mormogja halkan a bajsza alatt, majd szívélyes jókívánságaikat átadva sarkon fordul és távoznak.
Néhány száz lépésnyit halad visszafelé, majd egy kanyarban befordul és szembenéz a hosszúfülűekkel. *
- Nem volt rossz ötlet a próbálkozás. Tudtok ti kedvesek lenni, ha akartok.
* Rájuk vigyorog. *
- Nem ment rosszul, de nem is ment jól. Szerencsétlen hír, hogy a thargok népszerűsége megcsappant a faluban. Szomorú, igazán szomorú. Hogy nekünk az, vagy inkább nekik, azt majd Yagnar fogja eldönteni.
* Ravasz mosollyal megsimogatja a szakállát. Nem volna rossz, ha az új vezér egy rövid, de lendületes kis megmozdulással emlékeztetné a sziritániakat, hogy a Vashegy népe él és virul.
Megropogatja a nyakát és az ökleit. *
- Fussunk egy gyors kört a környéken. A legfontosabbat már tudjuk: Sziritán gazdag és az aranyukból nem voltak restek a kutyafattyak zsoldosokat bérelni. Ti ketten szélsebesen eltalpaltok Homokhegyre, megnézitek ott mi a helyzet. Harcba nem bocsátkoztok, legfeljebb a szájatokat jártathatjátok, hogy minél többet megtudjatok, világos? A készletekre és a fegyveres erők számára, felkészültségére vagyok kíváncsi. Én Kalácsfalvára megyek.
* Egyenként végignéz mind a kettőn, hogy megértették-e a dolgokat. *
- Nosza. Ha megvagytok és még éltek, a Vaskorsóban várlak benneteket. Ha megfelelő részletességű információkat hoztok, az is lehet hogy meghívlak titeket valamire. Kérdés?
* Ha nincs semmi, akkor jókedvűen biccent feléjük, majd távoztában int egyet. *
- Az Ősök figyeljenek titeket utatokon!
* Kalácsfalva ismerős számára, gyakran látták őt arrafelé megfordulni, így abban bízik, nem lesz nehéz dolga az ottani öregasszonyokkal. *
4141. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-11-06 13:49:45
Üzenet elküldve: 2023-11-06 13:49:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Felderítés//
*Mivel a Kilencéletű nem szól közbe, így húgával kezükbe veszik az irányítást. Kissé feljebb kúszik szemöldöke a vasvillákat látván, de csak a miheztartás végett. Aligha lepődik meg rajta.
Hagyja, Thaleena hadd munkálkodjon, közben lopva a Kilencéletű felé sandít. Kíváncsi, mi a nagy terv.*
-Bizony, hogy szimpatikusnak. Szívesen felcsapnék ilyen faluvédőnek magam is! Már ha akad még hely. Hányan vagytok? *Igyekszik kihúzni a létszámot belőlük. Ennél többet nem tesz hozzá, az illegetést meghagyja a másik hegyesfülűnek.
Azt nem gondolná, hogy veszélyben vannak, keze véletlenül sem mozdul fegyver felé. Talán ha Thaleena kissé csitítja itt a háborgókat, lehet esélyük kiszedni még valamit. Amennyiben nem... Nos, az a Kilencéletű sara, nem az övék. Bár jól esne eredményesen zárni a napot. Noha így is értékes információban vannak már - hisz itt valóságos milícia munkálkodik - azért jó lenne ennél többet is kinyerni.
Végül Thaleena elejt egy burkolt fenyegetést is, mire lopva rápillant, majd vissza a parasztokra. Kíváncsi, ez miképpen fog lecsapódni.*
-A legkevésbé sem akarjuk. *Hagyja rá a dolgot Thaleenára.* -Utálom a rossz híreket. Főleg, ha jóbarátról kell vinni azt.
*Mivel a Kilencéletű nem szól közbe, így húgával kezükbe veszik az irányítást. Kissé feljebb kúszik szemöldöke a vasvillákat látván, de csak a miheztartás végett. Aligha lepődik meg rajta.
Hagyja, Thaleena hadd munkálkodjon, közben lopva a Kilencéletű felé sandít. Kíváncsi, mi a nagy terv.*
-Bizony, hogy szimpatikusnak. Szívesen felcsapnék ilyen faluvédőnek magam is! Már ha akad még hely. Hányan vagytok? *Igyekszik kihúzni a létszámot belőlük. Ennél többet nem tesz hozzá, az illegetést meghagyja a másik hegyesfülűnek.
Azt nem gondolná, hogy veszélyben vannak, keze véletlenül sem mozdul fegyver felé. Talán ha Thaleena kissé csitítja itt a háborgókat, lehet esélyük kiszedni még valamit. Amennyiben nem... Nos, az a Kilencéletű sara, nem az övék. Bár jól esne eredményesen zárni a napot. Noha így is értékes információban vannak már - hisz itt valóságos milícia munkálkodik - azért jó lenne ennél többet is kinyerni.
Végül Thaleena elejt egy burkolt fenyegetést is, mire lopva rápillant, majd vissza a parasztokra. Kíváncsi, ez miképpen fog lecsapódni.*
-A legkevésbé sem akarjuk. *Hagyja rá a dolgot Thaleenára.* -Utálom a rossz híreket. Főleg, ha jóbarátról kell vinni azt.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4704-4723