//Qira, Gworash, Daetth, és talán Shelash //
*Shel mozdulatlanul figyel, mint önmaga szobra, még a levegővételre is figyel, hogy lassú, halk és egyenletes legyen. Minden egyes alkalommal, mikor a Vadász cserkészi az éji vadat, saját bőrét viszi vásárra, s az ork nőstény tiszteli annyira prédát, hogy kellő óvatossággal bánjon vele. Mivel ő maga is állítana őrszemet, ki lehetőség szerint időről-időre változtatná a helyét, ezért Shel nem csupán a társaságot figyeli, hanem nagyjából mindent, ami körülveszi őket. Így lehetséges az is, hogy egy pillanatra ugyan, de megpillant valamit, ami folyamatos mozgásban van. Nem tudja kivenni, mi, vagy ki lehet az, de ha tippelnie kellene, akkor éppen az említett őrszem volna a tippje. Jobbjának ujjai megfeszülnek az idegen, ám még nem húzza ki az íjat. Addig nem, míg biztos célpontot nem lát, s eddig csupán egy mozgó árnyat tudott kivenni, semmi mást. Nem akarja megkockáztatni, hogy elvétse a lövést, mert ha a másik jó (már pedig Shel mindig abból indul ki, hogy az ellensége a legjobb, így ritkán érik kellemetlen meglepetések), akkor aligha lesz alkalma még egyszer lőni. Így csak a tekintetével követi nyomon a mozgást, készen arra, hogy ha veszélyesen közel kerül a másik, vagy megállna egy pillanatra, akkor azonnal útjára ereszthesse a nyílvesszőt.
~Gyere, gyere csibém, közelebb...~ biztatja magában. Régi szokása ez, kommentálja az eseményeket, persze csupán gondolatban, ajkai ilyenkor meg sem mozdulnak, ahogyan ő maga sem.*