//A vadászlaki rém//
* Végül csak minden úgy jön ki, ahogyan azt szeretné mindenki. Legalábbis, senki sem vitatkozik, hogy mit kéne tenniük, csak szimplán kibővítik a saját elképzelésükkel. Valószínűnek tartja Cagon, hogy a törékeny öregasszony nem fog tudni ártani, de jobb félni, mint megijedni. *
- Pontosan! Ha nincs otthon, akkor meg őrködsz az ajtóba, míg vissza nem jön. Ha szerencsénk van, akkor előbb kijövünk, ha nem, akkor remélem nem csak befőttek lesznek ott.
* Nehéz eldönteni melyik lenne jobb oda. Befőtt vagy valami rituális baromság. Mindenesetre a terv kész. Talán vannak benne hiányos dolgok, de legalább van mit csinálniuk. *
- A ház? Amúgy kicsivel nagyobb, mint a vadászé! Szóval, ha valamit rejteget, akkor van bőven hol keresni!
* Bár látna a bizonytalan jövőbe. Ez sajnos egy olyan ajándék, amiben a halandók nemigen részesülhetnek. Bármi is legyen abban a pincében, az öregasszony eléggé feszültnek tűnt. Reméli, hogy nem valami befőttes megszállott. Inna még egy kortyot az útra, de valahogy a tudatlanságtól összeszűkült a gyomra és érzi, hogy nem fogadná be a nedűt. Így ki kell hagynia most. Remélhetőleg nem az utolsó italozásáról mond épp le. Ha minden megy, mint a karikacsapás, akkor még sötétedés előtt felfedhetik ezt a titkot. És még csak csapdát sem állítottak. Szóval az újbóli mérkőzés a rémmel igen nehéz lesz. *