Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 235 (4681. - 4700. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4704-4723
4700. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-12-03 05:38:02
Üzenet elküldve: 2024-12-03 05:38:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 165
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 165
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Vadászlaki rém//
*Legnagyobb meglepetésére a macska viszonylag nyugodtan hagyja, hogy felvegye és a karja alá fogja. Látott már olyan macskát, aki már attól pofonokat akart osztani, hogy ha valaki meggondolatlanul csak a közelébe lépett; de ez? Ez csak lóg ott mint egy kisebb zsákocska fekete só, nagy, sárga, szőlőszem-szemekkel meredve rájuk. Rohadtul fura ez a Kormi úr, gondolja. De legalább már nem a néne körül ólálkodik. Próbaképp óvatosan rásimít a macska fejére, de azért nem áll le sokat cicázni. A fülét hegyezi.
Vashegy? Teringettét! Az igen messze van innen, nem csak fél-délutános könnyű sétára. Talán valami forró vérű csődrivel egy ember viszonylag hamar meg tudná járni, de igencsak rúgni kéne a ló oldalát hozzá.
Cagon szavai a csapdáról megmozgatják az ő gondolatait is, de hirtelenjében elképzelni sem tudja, hogy lúdvérc-formájában miképp tudnák csapdába ejteni a legényt. Hiszen Cagon-t is úgy megtépte, mint kutya a rongybabát.*
- Szerintem is addé'g kéne beszé'ni vele, amé'g.. tuggyátok.. magáná' van. *-bólint Faerum szavaira-* Me' ha átvá'tozik, onnanst fújhatjuk.
*Fél lépést közelebb húzódik a társaihoz, vet egy pillantást körbe, hogy ne legyen körülöttük kíváncsi fül. Rásimít a macska fejére.*
- Egyébkint, *-szólal meg halkan-* tik gondú'tatok má' rá, hogy nem csak Merlas áll az asszon' mellett? Má'mint.. Ha Merlas azután lett rontás alá téve, hogy az oszlop ledű't, é'titek, akkor valakinek azt az oszlopot segíteni kellett ledű'teni elébb. Meg az az… oltár odale'? Vagy hat ökör, meg á'ványzat kéne hogy azt oda leeresszék.
*Megrázza a fejét.*
- Tán jó lenne erre is figye'ni, aká'mit is csinálunk. *-újra körbepislant, mintha csak a fákat nézné, vagy az eget, vagy a mentabokrot a ház sarkánál.-* Ha beszé'ni is megyünk a legénne', legalább egyikőnknek itt kéne maradni. Mit gondú'tok?
*Legnagyobb meglepetésére a macska viszonylag nyugodtan hagyja, hogy felvegye és a karja alá fogja. Látott már olyan macskát, aki már attól pofonokat akart osztani, hogy ha valaki meggondolatlanul csak a közelébe lépett; de ez? Ez csak lóg ott mint egy kisebb zsákocska fekete só, nagy, sárga, szőlőszem-szemekkel meredve rájuk. Rohadtul fura ez a Kormi úr, gondolja. De legalább már nem a néne körül ólálkodik. Próbaképp óvatosan rásimít a macska fejére, de azért nem áll le sokat cicázni. A fülét hegyezi.
Vashegy? Teringettét! Az igen messze van innen, nem csak fél-délutános könnyű sétára. Talán valami forró vérű csődrivel egy ember viszonylag hamar meg tudná járni, de igencsak rúgni kéne a ló oldalát hozzá.
Cagon szavai a csapdáról megmozgatják az ő gondolatait is, de hirtelenjében elképzelni sem tudja, hogy lúdvérc-formájában miképp tudnák csapdába ejteni a legényt. Hiszen Cagon-t is úgy megtépte, mint kutya a rongybabát.*
- Szerintem is addé'g kéne beszé'ni vele, amé'g.. tuggyátok.. magáná' van. *-bólint Faerum szavaira-* Me' ha átvá'tozik, onnanst fújhatjuk.
*Fél lépést közelebb húzódik a társaihoz, vet egy pillantást körbe, hogy ne legyen körülöttük kíváncsi fül. Rásimít a macska fejére.*
- Egyébkint, *-szólal meg halkan-* tik gondú'tatok má' rá, hogy nem csak Merlas áll az asszon' mellett? Má'mint.. Ha Merlas azután lett rontás alá téve, hogy az oszlop ledű't, é'titek, akkor valakinek azt az oszlopot segíteni kellett ledű'teni elébb. Meg az az… oltár odale'? Vagy hat ökör, meg á'ványzat kéne hogy azt oda leeresszék.
*Megrázza a fejét.*
- Tán jó lenne erre is figye'ni, aká'mit is csinálunk. *-újra körbepislant, mintha csak a fákat nézné, vagy az eget, vagy a mentabokrot a ház sarkánál.-* Ha beszé'ni is megyünk a legénne', legalább egyikőnknek itt kéne maradni. Mit gondú'tok?
4699. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-12-02 23:00:09
Üzenet elküldve: 2024-12-02 23:00:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A vadászlaki rém//
*Hát igen. Ezt akarta elkerülni a titkolózással. Meg, hogy az öregasszony se keverhesse őket gyanúba. Arról nem is beszélve, hogy Mardrei szavaira alapozni bármit nem hangzik túl meggyőzően. Nem lepné meg ha az elöljáró se adna erre sokat.*
-Jobb óvatosnak lenni.
*Állapítja meg. A hídról pedig kiderül, hogy a thargoknál lenne tanácsos érdeklődni. Hát igen. Ha volna pár napjuk akkor az jó lenne. Viszont nagy valószínűséggel Merlas még ma este tesz valamit. Valami kétségbeesett húzást. Tervük miszerint megpróbálják úgy intézni a dolgot, hogy a fiú kevesebb eséllyel sérülhessen meg, szintén nem válik be ugyanis ha megpróbálja kiszabadítani az öregasszonyt akkor a helyiekkel kerül szembe és jó eséllyel vér fog folyni. Mikor magukra maradnak akkor Cagon csapdát említ. Jó lenne.*
-Milyen csapdát?
*Ahhoz jó lenne biztosra tudni hol van vagy hogy hol lesz? Akkora csapdát, amivel egy embert el lehet fogni sok idő megépíteni. Persze lehet, hogy az ork másra gondolt csapda alatt mint a remete.*
-Én szívesen elnéznék Merlas házához is. Hátha okosabbak leszünk. A legjobb az lenne ha tudnánk vele beszélni. Nem tudom mit jelenthetett, hogy túl késő átkelni a hídon, de nem szeretném elhinni, hogy elkéstünk. Ha valahogy rávennénk, azt a fiút, hogy megbízzon bennünk talán sikerülne türelemre intenünk. Ebben segíthet az, hogy nem mondtuk el, hogy ő a rém. Ha nem kéne attól tartanunk, hogy este rajta üt ezen a házon, hogy kiszabadítsa Mardrei-t vagy, hogy nem akar rajtunk bosszút állni akkor a thargoknál lefordítanánk az oszlop rúnáit és akár okosabbak is lehetnénk. Csak ehhez szót kéne váltani azzal a fiúval.
*Hát igen. Ezt akarta elkerülni a titkolózással. Meg, hogy az öregasszony se keverhesse őket gyanúba. Arról nem is beszélve, hogy Mardrei szavaira alapozni bármit nem hangzik túl meggyőzően. Nem lepné meg ha az elöljáró se adna erre sokat.*
-Jobb óvatosnak lenni.
*Állapítja meg. A hídról pedig kiderül, hogy a thargoknál lenne tanácsos érdeklődni. Hát igen. Ha volna pár napjuk akkor az jó lenne. Viszont nagy valószínűséggel Merlas még ma este tesz valamit. Valami kétségbeesett húzást. Tervük miszerint megpróbálják úgy intézni a dolgot, hogy a fiú kevesebb eséllyel sérülhessen meg, szintén nem válik be ugyanis ha megpróbálja kiszabadítani az öregasszonyt akkor a helyiekkel kerül szembe és jó eséllyel vér fog folyni. Mikor magukra maradnak akkor Cagon csapdát említ. Jó lenne.*
-Milyen csapdát?
*Ahhoz jó lenne biztosra tudni hol van vagy hogy hol lesz? Akkora csapdát, amivel egy embert el lehet fogni sok idő megépíteni. Persze lehet, hogy az ork másra gondolt csapda alatt mint a remete.*
-Én szívesen elnéznék Merlas házához is. Hátha okosabbak leszünk. A legjobb az lenne ha tudnánk vele beszélni. Nem tudom mit jelenthetett, hogy túl késő átkelni a hídon, de nem szeretném elhinni, hogy elkéstünk. Ha valahogy rávennénk, azt a fiút, hogy megbízzon bennünk talán sikerülne türelemre intenünk. Ebben segíthet az, hogy nem mondtuk el, hogy ő a rém. Ha nem kéne attól tartanunk, hogy este rajta üt ezen a házon, hogy kiszabadítsa Mardrei-t vagy, hogy nem akar rajtunk bosszút állni akkor a thargoknál lefordítanánk az oszlop rúnáit és akár okosabbak is lehetnénk. Csak ehhez szót kéne váltani azzal a fiúval.
4698. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-12-02 08:35:24
Üzenet elküldve: 2024-12-02 08:35:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
- Tőle!
* Állával bök abba az irányba, amerre vitték Mardreit. Még mindig kételkedik abban, hogy jó döntést hozott e a helyzetből kiindulva. Fel sem tudja fogni, hogy mégis milyen büntetése lesz az elkövetkezendő időkben, ha visszatér istenéhez. Egyelőre azonban megpróbálja ezeket a gondolatokat elnyomni. *
- Ne aggódj. Kitalálunk valamit.
* Azzal nem is szól többet, míg az az előjáró előttük van. Amint eltűnik, csak akkor szól a többiekhez. Saját maga félreáll, hogy ne legyen útban, ha a többieknek még lenne kérdésük. Közben rubinjaival a messziséget pásztázza. *
- Talán állíthatnánk csapdát is Merlasnak! Csak meg kéne oldanunk, hogy ne hagyjuk ott a fogunk. És mit is mondott az öreg a hídról? „Túl késő a hídon átkelni?”
* Gyenge lábakon áll ez a történet, de érdekes lenne belegondolni, ha Merlas emberformába kapott egy átkot, akkor átváltozva mi történik, ha újfent átmegy rajta. Kár, hogy nem áldotta meg az élet erősebb izmokkal. Akkor már hamarabb is lerendezhették volna az egészet anélkül, hogy ennyire beletenyereltek volna a szarba. *
- Tőle!
* Állával bök abba az irányba, amerre vitték Mardreit. Még mindig kételkedik abban, hogy jó döntést hozott e a helyzetből kiindulva. Fel sem tudja fogni, hogy mégis milyen büntetése lesz az elkövetkezendő időkben, ha visszatér istenéhez. Egyelőre azonban megpróbálja ezeket a gondolatokat elnyomni. *
- Ne aggódj. Kitalálunk valamit.
* Azzal nem is szól többet, míg az az előjáró előttük van. Amint eltűnik, csak akkor szól a többiekhez. Saját maga félreáll, hogy ne legyen útban, ha a többieknek még lenne kérdésük. Közben rubinjaival a messziséget pásztázza. *
- Talán állíthatnánk csapdát is Merlasnak! Csak meg kéne oldanunk, hogy ne hagyjuk ott a fogunk. És mit is mondott az öreg a hídról? „Túl késő a hídon átkelni?”
* Gyenge lábakon áll ez a történet, de érdekes lenne belegondolni, ha Merlas emberformába kapott egy átkot, akkor átváltozva mi történik, ha újfent átmegy rajta. Kár, hogy nem áldotta meg az élet erősebb izmokkal. Akkor már hamarabb is lerendezhették volna az egészet anélkül, hogy ennyire beletenyereltek volna a szarba. *
4697. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-11-30 18:31:12
Üzenet elküldve: 2024-11-30 18:31:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
~ Hogy is hívták azt a sebhelyes embert? ~ *A hosszú séta alatt van ideje visszaemlékezni a fontos személyekre, akiktől lehet hogy fejet fog kelleni hajtania, ha nem egyszerűen követelni fogják az övét, amint meglátják. Örül ha még emlékszik, merre van a Kalmár. Biztos volt egy óriás is a csapatban, ében akár az a madám a Sellőházból. A vöröshajú, és... innentől ki is fogyott. Amiatt mondjuk nem aggódik, hogy esetleg őt nem fogják felismerni. Ó igen, és majd benézni a Pegazusba, hátha Lillyt ott találja. A szívszorongatóan friss levegő gyorsítani kezdi memóriáját, vissza kezdenek térni a képek a városról, merre mit és kit talál. Ettől még nem felejt keserédes mosollyal elidőzni a tájon miközben cammog, Nawanthiri aranyai a zsákjában, egy jobb, csendesebb élet reményéért. Eljön még az, ha még nem ma. Övé lesz még az egyik föld.*
4696. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-11-28 19:20:19
Üzenet elküldve: 2024-11-28 19:20:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vér és magány//
*Az első néhány falun még átsuhan, de utána már elkezd lassítani, mert észreveszi, hogy Árnyék kezd elfáradni. Először ügetésig lassul, de nem sokkal később már lépésben haladnak csak tovább.
Önmaga korábbi észrevételét igazolja, hogy itt is emlékek törnek rá. Sajnálja, hogy végül nem a faluban töltötték az éjszakát, biztos nem lett volna olyan rossz, de tény és való, hogy amilyen bizalmatlanok az emberek, elképzelhető, hogy akkor is a szabad ég alatt végezték volna, ha megpróbálkoznak bekéredzkedni valahova.*
- Na, Árnyék, még egy kicsit bírd ki, kérlek! Nincs már messze a város. *Biztatja hű társát, kicsit bele is túr a sörényébe, hogy kifejezze a szeretetét az állat iránt. Miután eleget hagyta pihenni, újra ráveszi a vágtára, hogy nekiugorhassanak az út utolsó leküzdendő részének. Arthenior-ban Árnyékot várja a kényelmes istálló, őt pedig a jól megszokott szobája a fogadóban. Arról már rég letett, hogy saját otthona lehet, és egészen megszokta a kis lakhelyét. Várja már, hogy újra ott lehessen.*
*Az első néhány falun még átsuhan, de utána már elkezd lassítani, mert észreveszi, hogy Árnyék kezd elfáradni. Először ügetésig lassul, de nem sokkal később már lépésben haladnak csak tovább.
Önmaga korábbi észrevételét igazolja, hogy itt is emlékek törnek rá. Sajnálja, hogy végül nem a faluban töltötték az éjszakát, biztos nem lett volna olyan rossz, de tény és való, hogy amilyen bizalmatlanok az emberek, elképzelhető, hogy akkor is a szabad ég alatt végezték volna, ha megpróbálkoznak bekéredzkedni valahova.*
- Na, Árnyék, még egy kicsit bírd ki, kérlek! Nincs már messze a város. *Biztatja hű társát, kicsit bele is túr a sörényébe, hogy kifejezze a szeretetét az állat iránt. Miután eleget hagyta pihenni, újra ráveszi a vágtára, hogy nekiugorhassanak az út utolsó leküzdendő részének. Arthenior-ban Árnyékot várja a kényelmes istálló, őt pedig a jól megszokott szobája a fogadóban. Arról már rég letett, hogy saját otthona lehet, és egészen megszokta a kis lakhelyét. Várja már, hogy újra ott lehessen.*
4695. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-11-27 20:53:44
Üzenet elküldve: 2024-11-27 20:53:44
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//A vadászlaki rém//
*A vaskos bajusszal megáldott Elöljáró szemmel láthatóan nem osztja Cagon abbéli reményét, hogy invitálást nyernek a bírói házba.*
-Kell valami az öregasszonytól neki? Ezt meg honnan veszed? *Ráncolja homlokát. Bizonyíték híján csak találgatásnak tűnik az ork részéről ez a felvetés. Most, hogy Mardrei asszony nincs a képben, ábrázata is kezdi elveszíteni paprikapiros mivoltát.*
-Az Öreghíd... *Hümmögve pislog Faerumra.*
-Thargul még én is konyítok valamit, az viszont ott Óthargul van. Talán a Vashegyen több szerencsével jártok.
*Miközben Cagon, Faerum és az Elöljáró elcsevegnek, Alaver megcélozza a körülöttük ólálkodó Kormi urat. A fekete macska szőrét borzolva fújtat, de nem védekezik különösebben; mindenfajta ellenállás nélkül hagyja,hogy Alaver felvegye. Onnantól kezdve pedig a karjából mered hatalmas, sárga szemeivel, még csak nem is pislog közben. Nem hunyorít senkire amolyan barátságos macskamód. Az embernek olyan benyomása támadhat, mintha figyelne és fülelne. Persze lehet, hogy szimplán csak egy különösre sikeredett macska.*
-Ha úgy van, ahogy mondod... *Pislog most az Elöljáró Cagonra.*
-Úgy idehívok pár környékbelit, hátha valóban visszatér a dög éjjel. De ha most megbocsájtotok... Írnom kell a városba. *Azzal sarkon fordul és elindul a fehérre meszelt parasztház bejárati ajtaja felé.
A három vándor számot vethet azzal, amit eddig kiderített;
A lény maga Merlas,
valamiféle segítséget kért Mardrei asszonytól,
a tharg rúnákkal ellátott Öreghídnak pedig köze van valamilyen formában a lényhez, s az embermagas tornyot rajta nemrégiben ledöntötték. Bárhogy is csűrjék-csavarják, az utolsó kirakósdarabot nagyon úgy fest, a hídon rejlő jelek jelentik.*
*A vaskos bajusszal megáldott Elöljáró szemmel láthatóan nem osztja Cagon abbéli reményét, hogy invitálást nyernek a bírói házba.*
-Kell valami az öregasszonytól neki? Ezt meg honnan veszed? *Ráncolja homlokát. Bizonyíték híján csak találgatásnak tűnik az ork részéről ez a felvetés. Most, hogy Mardrei asszony nincs a képben, ábrázata is kezdi elveszíteni paprikapiros mivoltát.*
-Az Öreghíd... *Hümmögve pislog Faerumra.*
-Thargul még én is konyítok valamit, az viszont ott Óthargul van. Talán a Vashegyen több szerencsével jártok.
*Miközben Cagon, Faerum és az Elöljáró elcsevegnek, Alaver megcélozza a körülöttük ólálkodó Kormi urat. A fekete macska szőrét borzolva fújtat, de nem védekezik különösebben; mindenfajta ellenállás nélkül hagyja,hogy Alaver felvegye. Onnantól kezdve pedig a karjából mered hatalmas, sárga szemeivel, még csak nem is pislog közben. Nem hunyorít senkire amolyan barátságos macskamód. Az embernek olyan benyomása támadhat, mintha figyelne és fülelne. Persze lehet, hogy szimplán csak egy különösre sikeredett macska.*
-Ha úgy van, ahogy mondod... *Pislog most az Elöljáró Cagonra.*
-Úgy idehívok pár környékbelit, hátha valóban visszatér a dög éjjel. De ha most megbocsájtotok... Írnom kell a városba. *Azzal sarkon fordul és elindul a fehérre meszelt parasztház bejárati ajtaja felé.
A három vándor számot vethet azzal, amit eddig kiderített;
A lény maga Merlas,
valamiféle segítséget kért Mardrei asszonytól,
a tharg rúnákkal ellátott Öreghídnak pedig köze van valamilyen formában a lényhez, s az embermagas tornyot rajta nemrégiben ledöntötték. Bárhogy is csűrjék-csavarják, az utolsó kirakósdarabot nagyon úgy fest, a hídon rejlő jelek jelentik.*
4694. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-11-27 05:39:02
Üzenet elküldve: 2024-11-27 05:39:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 165
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 165
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Vadászlaki rém//
*Az Elöljáró haragját teljes mértékben megérti. Kicsit olyan lehet egy falu élén állni, gondolja, mint juhásznak lenni. Csak emitt az ember birkákért felel, amott emberekért. (Bár néha igazán nincs nagy különbség.) De akárhogy is, a felelősség az felelősség, az aggodalom az aggodalom – a jó gazda tulajdonságai. Ahogy látja elborulni az Elöljáró arcát, fél lépésnyit előrébb csúsztatja a lábát. Bár nem hiszi azt, hogy ne járna ki Mardrei nénjének pár kiadós pofon mindazért az ostobaságért amit csinált, viszont azt is hiszi, hogy azt nem így, az utcán kellene neki kiosztani, indulatból. Üljenek pert felette ha kell, mondják ki bírák mit rónak ki rá. Ha ebben az életben elvesszük az igazságosság lehetőségét, akkor már igazán nem sok választja el az embereket a birkáktól, nem? Még akkor is jár az igazságosság, ha amúgy meg egyértelmű, hogy mi lesz az öregasszony sorsa.
Kancsal-fél tekintetével a két legényre vizslat akik odalépnek hozzá, és nem minden megkönnyebbülés nélkül adja át nekik az öregasszonyt. Még a tenyerét is nadrágja szárába dörgöli kicsit, mintha valami undormányosba nyúlt volna, s csak hogy biztosra menjen, egy egészen aprót át is köp a bal válla felett. Tekintete Kormi úrra siklik, és a gondolat úgy ötlik fel benne, mintha csak azt döntené el, hogy vajas vagy lekváros kenyeret eszik-e reggel. Nem akarja, hogy az öregasszony familiárisa ott kolbászoljon a tisztaszoba körül, mert magában mostanra teljesen biztos benne, hogy ez nem valami közönséges, falusi kandúr, hanem boszorkánysegéd. Ha a macska most is, mint eddig mindig öt-hat lépés távból követné a gazdáját, akkor úgy kap utána, hogy annak nyekkenni se legyen ideje. Épp eleget dolgozott állatokkal, tudja hogy miként kell megragadni őket, így hát egy macska, legyen bármekkora kandúr is, nem kéne hogy gondot okozzon neki. Ujjai az állat tarkója után nyúlnak, hogy megragadja ott a bőrt, és ha ez sikerül, annál fogva emeli fel.*
- Bocs'mán'. *-dörmögi, és ha sikerrel járt, a macskát bepréseli másik karja alá úgy, hogy az se rúgni se karmolni ne nagyon tudjon. Bár felőle rúghat és karmolhat is, az anyja keservit, ő ugyan el nem fogja engedni.
S akár sikerrel jár akár nem -bár ez utóbbi esetben biztos kapna pár fura pillantást-, figyelme ezután újra Cagon, Faerum és az Elöljáró felé fordul. Neki különben sem osztottak most lapot ennél az asztalnál, Faerum nagy bölcsen s igen jól összefoglal mindent, amit tudni érdemes.*
*Az Elöljáró haragját teljes mértékben megérti. Kicsit olyan lehet egy falu élén állni, gondolja, mint juhásznak lenni. Csak emitt az ember birkákért felel, amott emberekért. (Bár néha igazán nincs nagy különbség.) De akárhogy is, a felelősség az felelősség, az aggodalom az aggodalom – a jó gazda tulajdonságai. Ahogy látja elborulni az Elöljáró arcát, fél lépésnyit előrébb csúsztatja a lábát. Bár nem hiszi azt, hogy ne járna ki Mardrei nénjének pár kiadós pofon mindazért az ostobaságért amit csinált, viszont azt is hiszi, hogy azt nem így, az utcán kellene neki kiosztani, indulatból. Üljenek pert felette ha kell, mondják ki bírák mit rónak ki rá. Ha ebben az életben elvesszük az igazságosság lehetőségét, akkor már igazán nem sok választja el az embereket a birkáktól, nem? Még akkor is jár az igazságosság, ha amúgy meg egyértelmű, hogy mi lesz az öregasszony sorsa.
Kancsal-fél tekintetével a két legényre vizslat akik odalépnek hozzá, és nem minden megkönnyebbülés nélkül adja át nekik az öregasszonyt. Még a tenyerét is nadrágja szárába dörgöli kicsit, mintha valami undormányosba nyúlt volna, s csak hogy biztosra menjen, egy egészen aprót át is köp a bal válla felett. Tekintete Kormi úrra siklik, és a gondolat úgy ötlik fel benne, mintha csak azt döntené el, hogy vajas vagy lekváros kenyeret eszik-e reggel. Nem akarja, hogy az öregasszony familiárisa ott kolbászoljon a tisztaszoba körül, mert magában mostanra teljesen biztos benne, hogy ez nem valami közönséges, falusi kandúr, hanem boszorkánysegéd. Ha a macska most is, mint eddig mindig öt-hat lépés távból követné a gazdáját, akkor úgy kap utána, hogy annak nyekkenni se legyen ideje. Épp eleget dolgozott állatokkal, tudja hogy miként kell megragadni őket, így hát egy macska, legyen bármekkora kandúr is, nem kéne hogy gondot okozzon neki. Ujjai az állat tarkója után nyúlnak, hogy megragadja ott a bőrt, és ha ez sikerül, annál fogva emeli fel.*
- Bocs'mán'. *-dörmögi, és ha sikerrel járt, a macskát bepréseli másik karja alá úgy, hogy az se rúgni se karmolni ne nagyon tudjon. Bár felőle rúghat és karmolhat is, az anyja keservit, ő ugyan el nem fogja engedni.
S akár sikerrel jár akár nem -bár ez utóbbi esetben biztos kapna pár fura pillantást-, figyelme ezután újra Cagon, Faerum és az Elöljáró felé fordul. Neki különben sem osztottak most lapot ennél az asztalnál, Faerum nagy bölcsen s igen jól összefoglal mindent, amit tudni érdemes.*
4693. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-11-26 16:24:58
Üzenet elküldve: 2024-11-26 16:24:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A vadászlaki rém//
*Hogy belőle lett a szószóló habár nem kereste ezt a szerepet, de nem is bánja. Inkább Cagon sokat nem jelentő utalgatásai amik arra ösztönözték, hogy ő legyen, aki beszél. De rá jellemző módon nem csak beszél. Figyel is. Az elöljáró először nem akarja elhinni, hogy az a nő tényleg erre képes lett volna. Hát igen. Mégiscsak ismerte valószínűleg évek óta. Viszont hamar kitör belőle a harag is. Az eddig elfojtott haragja és idegessége. Mert csak ott járt az ő fejében is, hogy mi lesz ha legközelebb nem egy jószág hullik el. Az asszony szavai pedig igazat adnak ennek a félelemnek. Nehéz lesz ezek után megnyugtatni. Figyeli ahogy előbukkan a két fiatal és elviszik Mardrei-t. Aztán a lény kerül szóba. Ha a férfi hallgat Cagon-ra és bemennek megbeszélni akkor ott ha nem akkor kint lesznek muszáj előadni a helyzetet. A zöldbőrű ködösítését most nem érzi alkalmasnak. Az elöljáró idegeit nem kéne mellébeszéléssel próbára tenniük.*
-Nagyjából sikerült megtudnunk honnan származik a lény és tudjuk, hogy a kényszer vezette Mardrei-hez. Nem akart bántani egy falusit se és most se szeretne. Viszont ezek után nem tudjuk mire számíthatunk tőle. A legtisztább megoldás az lenne ha megtudnánk az Öreghíd titkait. A nemrég ledőlt oszlopnak köze van a lény felbukkanásához. Mardrei beszélt is valamit róla, hogy már hiába kel át rajta a lény akkor sem áll vissza a rend. Ettől még nem tartom kizártnak, hogy ne lehetne mégis megjavítani valahogy. Amire kíváncsi vagyok, hogy Mardrei honnan tudott ennyit a hídról és hogy lehet, más a faluban, aki esetleg tudhat nekünk segíteni megjavítani a hidat?
*Hogy belőle lett a szószóló habár nem kereste ezt a szerepet, de nem is bánja. Inkább Cagon sokat nem jelentő utalgatásai amik arra ösztönözték, hogy ő legyen, aki beszél. De rá jellemző módon nem csak beszél. Figyel is. Az elöljáró először nem akarja elhinni, hogy az a nő tényleg erre képes lett volna. Hát igen. Mégiscsak ismerte valószínűleg évek óta. Viszont hamar kitör belőle a harag is. Az eddig elfojtott haragja és idegessége. Mert csak ott járt az ő fejében is, hogy mi lesz ha legközelebb nem egy jószág hullik el. Az asszony szavai pedig igazat adnak ennek a félelemnek. Nehéz lesz ezek után megnyugtatni. Figyeli ahogy előbukkan a két fiatal és elviszik Mardrei-t. Aztán a lény kerül szóba. Ha a férfi hallgat Cagon-ra és bemennek megbeszélni akkor ott ha nem akkor kint lesznek muszáj előadni a helyzetet. A zöldbőrű ködösítését most nem érzi alkalmasnak. Az elöljáró idegeit nem kéne mellébeszéléssel próbára tenniük.*
-Nagyjából sikerült megtudnunk honnan származik a lény és tudjuk, hogy a kényszer vezette Mardrei-hez. Nem akart bántani egy falusit se és most se szeretne. Viszont ezek után nem tudjuk mire számíthatunk tőle. A legtisztább megoldás az lenne ha megtudnánk az Öreghíd titkait. A nemrég ledőlt oszlopnak köze van a lény felbukkanásához. Mardrei beszélt is valamit róla, hogy már hiába kel át rajta a lény akkor sem áll vissza a rend. Ettől még nem tartom kizártnak, hogy ne lehetne mégis megjavítani valahogy. Amire kíváncsi vagyok, hogy Mardrei honnan tudott ennyit a hídról és hogy lehet, más a faluban, aki esetleg tudhat nekünk segíteni megjavítani a hidat?
4692. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-11-25 09:02:20
Üzenet elküldve: 2024-11-25 09:02:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
* Akár egész nap képes lenne hallgatni, ahogyan a helyére teszik az öregasszonyt. De jelenlegi helyzetük nem engedi meg azt, hogy ezzel töltsék az idejüket. A rém még mindig szabadon kószál. Fogalmuk sincs, hogy hol van, és ezen nem segít a tudat, hogy Mardrei igazat mondhat. Elvégre ha Merlas tényleg elhiszi, hogy csak ő képes segíteni, akkor bizony eljön érte. *
- A jutalmad keserű egy gyümölcs lesz!
* Jegyzi meg az orra alatt miközben elvezetik. Az ork körbenéz a kíváncsi embereken, akiknek nincs jobb dolguk, mint őket bámulni. Még jó, hogy! Sokaknak veszhetett oda a jószága. De nem is azért jöttek vissza, hogy megsirassák azokat, hanem, hogy pontot tegyenek az ügy végére. Nyomatékosítja Faerum szavait. *
- Bent mindent elmondunk, amit tudunk. De az idő nem a mi oldalunkon áll!
* Azzal ha bemennek, helyet foglal az egyik széken. Ha nem, akkor kint kell lebonyolítaniuk ezt a nehezen nyelhető témát. *
- Úgy gondolom, hamar visszatér a rém! Kell neki valami az öregasszonytól. Hogy ezért képes e ölni, az hamar kiderül. Talán még ma este.
* Akár egész nap képes lenne hallgatni, ahogyan a helyére teszik az öregasszonyt. De jelenlegi helyzetük nem engedi meg azt, hogy ezzel töltsék az idejüket. A rém még mindig szabadon kószál. Fogalmuk sincs, hogy hol van, és ezen nem segít a tudat, hogy Mardrei igazat mondhat. Elvégre ha Merlas tényleg elhiszi, hogy csak ő képes segíteni, akkor bizony eljön érte. *
- A jutalmad keserű egy gyümölcs lesz!
* Jegyzi meg az orra alatt miközben elvezetik. Az ork körbenéz a kíváncsi embereken, akiknek nincs jobb dolguk, mint őket bámulni. Még jó, hogy! Sokaknak veszhetett oda a jószága. De nem is azért jöttek vissza, hogy megsirassák azokat, hanem, hogy pontot tegyenek az ügy végére. Nyomatékosítja Faerum szavait. *
- Bent mindent elmondunk, amit tudunk. De az idő nem a mi oldalunkon áll!
* Azzal ha bemennek, helyet foglal az egyik széken. Ha nem, akkor kint kell lebonyolítaniuk ezt a nehezen nyelhető témát. *
- Úgy gondolom, hamar visszatér a rém! Kell neki valami az öregasszonytól. Hogy ezért képes e ölni, az hamar kiderül. Talán még ma este.
4691. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-11-24 18:20:26
Üzenet elküldve: 2024-11-24 18:20:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
*Magányosan baktat a Kikötő felé vezető úton. Máskor itt még gyakran fordulnak elő más vándorok, kereskedők, a városból hazatérő gazdák, de ezúttal csak az övé az út és a táj. Csípősre fordult az idő, ezért magára kanyarítja a kabátot, amit a tretilvadászathoz szerzett be. Alig használt. Ránézésre is új, sőt, ez tűnik az egyetlen új dolognak a zsoldoson. Persze ez azért is van így, mert Mykael nem szereti az újszerű dolgokat. Gondja van rá, hogy mindene kopottnak, viseltesnek, agyonhasználtnak, olcsónak tűnjön.
Már az út e korai szakaszán is érzi azt, hogy most valahogy nehezebb, mint eddig. Egyelőre nem tudja az okát. Nem töltött annyi időt a városban, hogy nagyon elkényelmesedett volna. De nem örül a dolognak, mert gyalogosan, ilyen hűvös, sáros-havas időben ez az út nehezen lesz meg egyetlen nap alatt. Még a végén kénytelen lesz menet közben valami pihenőhelyet keresni.
Amikor a szántóföldek mellett halad, akkor jön csak rá, mi is szokatlan fáradtsága oka: a páncélzat, amit vásárolt magának. Hiába tűnik úgy, mintha csak olcsó bőrvértje lenne, bőr alkar-, comb- és lábszárvédőkkel, valójában mindegyik minőségi acélt rejt. És ez nehéz. Na nem annyira a harc során, de ha órákig gyalogol benne az ember, akkor bizony megérzi.
Most már biztos benne, hogy így nem lesz képes megtenni a teljes utat. Szerencsére eszébe jut, hogy legutóbb a közelben megszállt egy barátságos földművesnél. Akkor volt egy útitársa, aki ismerte azokat a népeket, de őt is megtűrték a csűrben. És mivel akkor jól viselkedett, talán most is számíthat a vendégszeretetükre. Igaz, akkor csak az útitársára való tekintettel viselkedett jól, volt ott ugyanis egy kacér tekintetű lányka, akit szívesen becsábított volna a széna közé. Talán most sikerülhet. Már ennek a gondolata is megerősíti az elhatározását, hogy szállást keressen éjszakára. Arra is veszi hát az irányt.*
Már az út e korai szakaszán is érzi azt, hogy most valahogy nehezebb, mint eddig. Egyelőre nem tudja az okát. Nem töltött annyi időt a városban, hogy nagyon elkényelmesedett volna. De nem örül a dolognak, mert gyalogosan, ilyen hűvös, sáros-havas időben ez az út nehezen lesz meg egyetlen nap alatt. Még a végén kénytelen lesz menet közben valami pihenőhelyet keresni.
Amikor a szántóföldek mellett halad, akkor jön csak rá, mi is szokatlan fáradtsága oka: a páncélzat, amit vásárolt magának. Hiába tűnik úgy, mintha csak olcsó bőrvértje lenne, bőr alkar-, comb- és lábszárvédőkkel, valójában mindegyik minőségi acélt rejt. És ez nehéz. Na nem annyira a harc során, de ha órákig gyalogol benne az ember, akkor bizony megérzi.
Most már biztos benne, hogy így nem lesz képes megtenni a teljes utat. Szerencsére eszébe jut, hogy legutóbb a közelben megszállt egy barátságos földművesnél. Akkor volt egy útitársa, aki ismerte azokat a népeket, de őt is megtűrték a csűrben. És mivel akkor jól viselkedett, talán most is számíthat a vendégszeretetükre. Igaz, akkor csak az útitársára való tekintettel viselkedett jól, volt ott ugyanis egy kacér tekintetű lányka, akit szívesen becsábított volna a széna közé. Talán most sikerülhet. Már ennek a gondolata is megerősíti az elhatározását, hogy szállást keressen éjszakára. Arra is veszi hát az irányt.*
4690. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-11-23 14:53:49
Üzenet elküldve: 2024-11-23 14:53:49
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//A Vadászlaki rém//
*Mardrei asszony nem követi nyomon a társalgás folyását; üveges szemekkel mered maga elé, miközben különböző módokon igyekszik bajsza alatt elátkozni a társaságot, immáron az Elöljárót is beleértve.*
-Igaz ez, nénje? Hogy összejátszott a lényezettel? *Hitetlenkedve pillant az Elöljáró az asszonyra. Kilép a kerítés mögül, hogy közelebbről is szemügyre vegye a vénasszonyt.*
-A fene megette azt a kelekótya fajtád! Hát mit gondoltá', mi lesz? Hogy lejön az átokverte istened és megsegít ezé'?! Hány állatunk deglett meg az elmúlt hóban? És ha meghót volna valaki fia vagy leánya is? És miféle üzletet kötöttél Te? Meg kivel?! *Szilvamód lilul az elöljáró feje a méregtől. Mardrei asszony viszont elhallgat, hogy egy finom mosoly költözzön ráncos ábrázatára.*
-Már mindegy. Ezek itt meghalnak. Meg mindenki más is, aki hitetlen. Én meg elnyerem a jutalmaaam! *Akkora hahotába kezd, hogy az elöljáró hátrahőköl.*
-Városőrök. Hívom a városőröket! Elég ideig tűrtünk itt, vén nyanya! *A vaskos, őszbe hajló bajusz csak úgy remeg a férfi orra alatt.*
-Mioron! Daro! *Hirtelen két, ifjonti fej bukkan fel a hátsó kert felől.*
-Vigyétek ezt a vénséget a tisztaszobába! Őrizzétek, amíg szükséges. *Megcsóválja fejét, miközben a kacagó asszonyságot átveszik Alavertől, ha az hagyja. Az Elöljáró szemmel láthatóan feldúlt állapotban van.*
-És a rém? Hogyan dolgoztak össze? Tudjátok már, hogyan kapjátok el? *Szemmel láthatóan meg sem fordul a fejében, hogy a farkasfajzat Merlas. Miért is fordulna meg benne?*
*Mardrei asszony nem követi nyomon a társalgás folyását; üveges szemekkel mered maga elé, miközben különböző módokon igyekszik bajsza alatt elátkozni a társaságot, immáron az Elöljárót is beleértve.*
-Igaz ez, nénje? Hogy összejátszott a lényezettel? *Hitetlenkedve pillant az Elöljáró az asszonyra. Kilép a kerítés mögül, hogy közelebbről is szemügyre vegye a vénasszonyt.*
-A fene megette azt a kelekótya fajtád! Hát mit gondoltá', mi lesz? Hogy lejön az átokverte istened és megsegít ezé'?! Hány állatunk deglett meg az elmúlt hóban? És ha meghót volna valaki fia vagy leánya is? És miféle üzletet kötöttél Te? Meg kivel?! *Szilvamód lilul az elöljáró feje a méregtől. Mardrei asszony viszont elhallgat, hogy egy finom mosoly költözzön ráncos ábrázatára.*
-Már mindegy. Ezek itt meghalnak. Meg mindenki más is, aki hitetlen. Én meg elnyerem a jutalmaaam! *Akkora hahotába kezd, hogy az elöljáró hátrahőköl.*
-Városőrök. Hívom a városőröket! Elég ideig tűrtünk itt, vén nyanya! *A vaskos, őszbe hajló bajusz csak úgy remeg a férfi orra alatt.*
-Mioron! Daro! *Hirtelen két, ifjonti fej bukkan fel a hátsó kert felől.*
-Vigyétek ezt a vénséget a tisztaszobába! Őrizzétek, amíg szükséges. *Megcsóválja fejét, miközben a kacagó asszonyságot átveszik Alavertől, ha az hagyja. Az Elöljáró szemmel láthatóan feldúlt állapotban van.*
-És a rém? Hogyan dolgoztak össze? Tudjátok már, hogyan kapjátok el? *Szemmel láthatóan meg sem fordul a fejében, hogy a farkasfajzat Merlas. Miért is fordulna meg benne?*
4689. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-11-23 07:40:03
Üzenet elküldve: 2024-11-23 07:40:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 165
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 165
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
*Nem tudja hogy van-e értelme egyáltalán az öregasszony kárálásának, s ha van is, az mi lehet. A nénje nem tűnik gyógyító-félének, azután semmiképp sem, amit a pincéjében láttak. Hogy mit csinálhat vagy adhat Merlas-nak, hogy annak ne fájjon amikor az átváltozik, nincs konkrét ötlete. Kósza ötlete – az van. Az a kósza ötlet ott van a zsebében, jobbról is meg balról is, érzi minden egyes lépésénél. De fogalma sincs hogy mi lehet az a lötyi, abban biztos csak, hogy ezek az üvegcsék szinte sikították azt magukról, hogy nem valók abba a környezetbe.
Az átkozódásra nem sokat ad, az úgy megy el a füle mellett, mint a szél tavasszal. Határozott, erős, de nem túlzóan erős kézzel vezeti Mardrei asszonyt társai sorában. Érzi magán a tekinteteket, de nem csak a falusiakét, hanem azét a rohadt Kormi úrét is. A macska szinte a sarkukban liheg, mintha össze lenne kötve a nénjével. Fürkészőn les át a válla fölött, és bár hangosan nem mondaná ki, de nem biztos benne, hogy az csak amolyan közönséges macska. Különben szemre se az, leszámítva hogy így gúvasztja a nagy szőlőszem-szemeit, egész szép példány. Halkan hümment, összehúzza szemeit, majd inkább előre figyel, ahogy elérik az elöljárót.
Az öreget csak azzal a mozdulattal üdvözli, amivel kint a fiút is – mintha a kalapját bökné meg, s hozzá mélyet bólint tiszteletadása jeléül. Az elöljáró viccelődését -társaihoz hasonlóan- maga se díjazza túlzottan. Ahhoz ma már túl sokat látott. Fejét Cagon felé fordítja ahogy az megszólal, bár a megtermett férfi nem sokat mond. Nem úgy Faerum; az öreg, talán korából fakadó bölcsessége jogán amolyan szóvivőjük lesz. Neki ezzel nincs baja, kényelmes is így; és ő egyébként is a fogdmeg szerepében van most, a szónak szoros értelmében.
Fürkészőn fordul körbe kancsal-fél tekintete, az arcokat lesi; azt nézi, hogy mit lát. Van-e, aki gyűlölködik, utálkozik? Van-e, aki sajnálkozik? Van-e, aki sunnyog, elforgatja arcát-szemét? Szinte biztos benne, hogy van aki tudott még erről. Rém fura lenne, ha nem így lenne. Még a háta mögé is odafordul, hogy a macskára ráellenőrizzen: Kormi úr vajon ott van-e? És ezután fordul csak vissza az elöljáró felé.*
A hozzászólás írója (Alaver Raanus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.23 07:42:30
*Nem tudja hogy van-e értelme egyáltalán az öregasszony kárálásának, s ha van is, az mi lehet. A nénje nem tűnik gyógyító-félének, azután semmiképp sem, amit a pincéjében láttak. Hogy mit csinálhat vagy adhat Merlas-nak, hogy annak ne fájjon amikor az átváltozik, nincs konkrét ötlete. Kósza ötlete – az van. Az a kósza ötlet ott van a zsebében, jobbról is meg balról is, érzi minden egyes lépésénél. De fogalma sincs hogy mi lehet az a lötyi, abban biztos csak, hogy ezek az üvegcsék szinte sikították azt magukról, hogy nem valók abba a környezetbe.
Az átkozódásra nem sokat ad, az úgy megy el a füle mellett, mint a szél tavasszal. Határozott, erős, de nem túlzóan erős kézzel vezeti Mardrei asszonyt társai sorában. Érzi magán a tekinteteket, de nem csak a falusiakét, hanem azét a rohadt Kormi úrét is. A macska szinte a sarkukban liheg, mintha össze lenne kötve a nénjével. Fürkészőn les át a válla fölött, és bár hangosan nem mondaná ki, de nem biztos benne, hogy az csak amolyan közönséges macska. Különben szemre se az, leszámítva hogy így gúvasztja a nagy szőlőszem-szemeit, egész szép példány. Halkan hümment, összehúzza szemeit, majd inkább előre figyel, ahogy elérik az elöljárót.
Az öreget csak azzal a mozdulattal üdvözli, amivel kint a fiút is – mintha a kalapját bökné meg, s hozzá mélyet bólint tiszteletadása jeléül. Az elöljáró viccelődését -társaihoz hasonlóan- maga se díjazza túlzottan. Ahhoz ma már túl sokat látott. Fejét Cagon felé fordítja ahogy az megszólal, bár a megtermett férfi nem sokat mond. Nem úgy Faerum; az öreg, talán korából fakadó bölcsessége jogán amolyan szóvivőjük lesz. Neki ezzel nincs baja, kényelmes is így; és ő egyébként is a fogdmeg szerepében van most, a szónak szoros értelmében.
Fürkészőn fordul körbe kancsal-fél tekintete, az arcokat lesi; azt nézi, hogy mit lát. Van-e, aki gyűlölködik, utálkozik? Van-e, aki sajnálkozik? Van-e, aki sunnyog, elforgatja arcát-szemét? Szinte biztos benne, hogy van aki tudott még erről. Rém fura lenne, ha nem így lenne. Még a háta mögé is odafordul, hogy a macskára ráellenőrizzen: Kormi úr vajon ott van-e? És ezután fordul csak vissza az elöljáró felé.*
A hozzászólás írója (Alaver Raanus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.23 07:42:30
4688. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-11-22 18:53:25
Üzenet elküldve: 2024-11-22 18:53:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A Vadászlaki rém//
*Csak ő segíthet azon, hogy ne fájjon úgy mikor átváltozik? És honnan szerezte ezt a tudást? Volna pár kérdése, de válaszokat nem biztos, hogy kap. Miután kitárgyalták a kitárgyalni valókat el is indulnak az elöljáró háza felé. Nem meglepő módon sikerül pár vizslató szempár kereszttüzébe kerülniük. Az ork pedig ezt a pillanatot találja arra, hogy felvesse ugyan, azt amit korábban Faerum is, de egy másik szemszögből. Az öreg remete bólint.*
-Lehet viszont mikor őt leadjuk akkor már nem lesz lehetőségünk titkolózni. Egyrészt úgy vélem ezek után már nem engedhetjük meg, hogy a helyiek ne tudjanak róla ki jár köztük. Másrészt nem engedhetjük meg, hogy a megbízhatóságunkat aláássuk. Másrészt hátha így tudnak segíteni jobban felderíteni mi történhetett. Talán nem Mardrei az egyetlen, aki ismeri azoknak a köveknek a titkát. Az elöljáró belátásában kell szerintem megbíznunk, hogy helyesen kezeli a helyzetet.
*Mikor odaérnek a házához akkor a kertben találják meg az említett személyt. Épp dolgozik. Faerum el sem mosolyodik a másik szavain. Nem találja nevetségesnek a helyzetet. Főleg, mert ahogy többször is beszéltek már róla lehet emberek is veszélybe fognak ezek után kerülni. Cagon után átveszi tőle a szót.*
-Nem ő viszont összedolgoztak. A pincéjében megtaláltuk az eddigi támadások során eltűnt szíveket, egy oltárt amit a sötét istennek állítottak és bevallotta, hogy ahhoz kellettek neki a testrészek. Tudjuk, azt is, hogy ki a lény, de lehet bent a házban alkalmasabb lenne erről beszélni.
*Csak ő segíthet azon, hogy ne fájjon úgy mikor átváltozik? És honnan szerezte ezt a tudást? Volna pár kérdése, de válaszokat nem biztos, hogy kap. Miután kitárgyalták a kitárgyalni valókat el is indulnak az elöljáró háza felé. Nem meglepő módon sikerül pár vizslató szempár kereszttüzébe kerülniük. Az ork pedig ezt a pillanatot találja arra, hogy felvesse ugyan, azt amit korábban Faerum is, de egy másik szemszögből. Az öreg remete bólint.*
-Lehet viszont mikor őt leadjuk akkor már nem lesz lehetőségünk titkolózni. Egyrészt úgy vélem ezek után már nem engedhetjük meg, hogy a helyiek ne tudjanak róla ki jár köztük. Másrészt nem engedhetjük meg, hogy a megbízhatóságunkat aláássuk. Másrészt hátha így tudnak segíteni jobban felderíteni mi történhetett. Talán nem Mardrei az egyetlen, aki ismeri azoknak a köveknek a titkát. Az elöljáró belátásában kell szerintem megbíznunk, hogy helyesen kezeli a helyzetet.
*Mikor odaérnek a házához akkor a kertben találják meg az említett személyt. Épp dolgozik. Faerum el sem mosolyodik a másik szavain. Nem találja nevetségesnek a helyzetet. Főleg, mert ahogy többször is beszéltek már róla lehet emberek is veszélybe fognak ezek után kerülni. Cagon után átveszi tőle a szót.*
-Nem ő viszont összedolgoztak. A pincéjében megtaláltuk az eddigi támadások során eltűnt szíveket, egy oltárt amit a sötét istennek állítottak és bevallotta, hogy ahhoz kellettek neki a testrészek. Tudjuk, azt is, hogy ki a lény, de lehet bent a házban alkalmasabb lenne erről beszélni.
4687. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-11-21 14:46:23
Üzenet elküldve: 2024-11-21 14:46:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*Nyugodtan pakolászik a kunyhó csendjében. Sosincs nagy jövés-menés a kis vadászlak környékén, és még ha épp otthon is van, ő maga sem csap soha akkora zajt, hogy megzavarja vele a környék nyugalmát.
A csizmái még a sarokban, a kabátja szögre akasztva, mezítláb, ingben hajol az ágyon szétterített nyilai fölé. Borús az összevont szemöldök felett a homloka, ahogy visszapakolja őket a tegezébe. Felegyenesedve tűri az övé alá az ingét, megigazítva a tokjában tartott vadászkést a derekán, mielőtt átsétálna a szoba túlfelébe a vértjéért.
Nincs miért sietnie a mozdulataival, ahogy öltözködik. A gondolataiba merülve fűzi össze magán a tegez szíjait, megigazítva a vállán a súlyt. Oda sem figyelve csatolja még fel az övére a kulacsát. Nehezebb az erszénye mellette, mint szokott lenni.
Az íját a kezébe emelve lép ki a teraszra, behúzva maga mögött az ajtót. Egykedvű a deszkákon a lábához rohanó fekete macskára vetett pillantás. Üres a tál. Sóhajtva fut ki az orrán át a levegő, mielőtt visszalépne a kunyhóba, hogy megkeresse az előző napi szárított hús maradékát.*
A csizmái még a sarokban, a kabátja szögre akasztva, mezítláb, ingben hajol az ágyon szétterített nyilai fölé. Borús az összevont szemöldök felett a homloka, ahogy visszapakolja őket a tegezébe. Felegyenesedve tűri az övé alá az ingét, megigazítva a tokjában tartott vadászkést a derekán, mielőtt átsétálna a szoba túlfelébe a vértjéért.
Nincs miért sietnie a mozdulataival, ahogy öltözködik. A gondolataiba merülve fűzi össze magán a tegez szíjait, megigazítva a vállán a súlyt. Oda sem figyelve csatolja még fel az övére a kulacsát. Nehezebb az erszénye mellette, mint szokott lenni.
Az íját a kezébe emelve lép ki a teraszra, behúzva maga mögött az ajtót. Egykedvű a deszkákon a lábához rohanó fekete macskára vetett pillantás. Üres a tál. Sóhajtva fut ki az orrán át a levegő, mielőtt visszalépne a kunyhóba, hogy megkeresse az előző napi szárított hús maradékát.*
4686. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-11-21 11:40:01
Üzenet elküldve: 2024-11-21 11:40:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Vadászlaki rém//
* Faerumra pillant, mikor ismétli az öregasszony szavait. Ő ugyan nem látta ezt a bizonyos hidat, így elképzelni se tudja miről lehet szó, de a többiek talán tudnak valami, amit az ork nem! Az oltár elpusztításának várnia kell. Egyetért velük, hogy ne azelőtt semmisítsék meg a bizonyítékot, mielőtt felmutatnák azt, de talán a sok „befőtt” is elég lenne, hogy hátralevő életére el legyen ítélve. *
- Ideje már!
* Morog fel az ork miközben az ajtóhoz sétál. Kinyitja előttük az ajtót, hogy ezzel is előrébb kerüljenek. Mielőtt odaérnének, azért feltesz néhány kérdést a többieknek. Már pusztán azért, hogy ugyan az e a véleményük. Természetesen nem annyira hangosan, hogy a bámészkodók meghallják. *
- Szóval… Az már tiszta, hogy őt * Állával bők az öregasszonyra. * leadjuk az előjárónak, de mit mondunk a farkasról? „ Ja, amúgy az Merlas rém. Majd később foglalkozunk vele!” Azon gondolkodom, hogy nem e túl korai elmondani nekik. Ha tönkre tesszük a kapcsolatait a falusiakkal, akkor vajon megtartja e a jó szokását, hogy nem eszi meg őket? Velünk sem fog kesztyűs kézzel bánni. Bár eddig sem volt ezzel baja, de mégis más lehet mérgében!
* Ez csak a saját véleménye. Innen a csapatra hagyja, hogy ki mit mond az előjárónak. Közbe az ork figyeli a bámészkodó népeket. Nyitva tartja szemét, hátha meglátja Merlast és még időben elcsíphetik egy kis beszélgetéshez, mielőtt valami hülyeséget csinál. A macska is meglepi. Talán ennyire szereti a gazdáját? Kár, hogy egy elvetemült!
Az előjáró biztos nincs vicces kedvében, de az ork önerején kívül is egy kis kacaj hagyja el a száját a feltételezésre, miszerint Mardrei lenne a rém. Bár a szája talán van akkora, mint a rémnek volt, de meglepné, ha ő is átváltozna. Végül csak kihúzza magát és egy kicsit megköszörüli torkát, mielőtt válaszolna. *
- Bár ilyen egyszerű lenne.
* Lesüti a szemét egy pillanat erejéig, mielőtt folytatná, hogy aztán újra felemelve ismét a vadász szemeibe nézzen. *
- Sajnos neki ennél nagyobb bűnnel kell szembenéznie!
* Itt elcsendesül. Hagyja, hogy a többiek kifejezzék saját véleményüket. *
* Faerumra pillant, mikor ismétli az öregasszony szavait. Ő ugyan nem látta ezt a bizonyos hidat, így elképzelni se tudja miről lehet szó, de a többiek talán tudnak valami, amit az ork nem! Az oltár elpusztításának várnia kell. Egyetért velük, hogy ne azelőtt semmisítsék meg a bizonyítékot, mielőtt felmutatnák azt, de talán a sok „befőtt” is elég lenne, hogy hátralevő életére el legyen ítélve. *
- Ideje már!
* Morog fel az ork miközben az ajtóhoz sétál. Kinyitja előttük az ajtót, hogy ezzel is előrébb kerüljenek. Mielőtt odaérnének, azért feltesz néhány kérdést a többieknek. Már pusztán azért, hogy ugyan az e a véleményük. Természetesen nem annyira hangosan, hogy a bámészkodók meghallják. *
- Szóval… Az már tiszta, hogy őt * Állával bők az öregasszonyra. * leadjuk az előjárónak, de mit mondunk a farkasról? „ Ja, amúgy az Merlas rém. Majd később foglalkozunk vele!” Azon gondolkodom, hogy nem e túl korai elmondani nekik. Ha tönkre tesszük a kapcsolatait a falusiakkal, akkor vajon megtartja e a jó szokását, hogy nem eszi meg őket? Velünk sem fog kesztyűs kézzel bánni. Bár eddig sem volt ezzel baja, de mégis más lehet mérgében!
* Ez csak a saját véleménye. Innen a csapatra hagyja, hogy ki mit mond az előjárónak. Közbe az ork figyeli a bámészkodó népeket. Nyitva tartja szemét, hátha meglátja Merlast és még időben elcsíphetik egy kis beszélgetéshez, mielőtt valami hülyeséget csinál. A macska is meglepi. Talán ennyire szereti a gazdáját? Kár, hogy egy elvetemült!
Az előjáró biztos nincs vicces kedvében, de az ork önerején kívül is egy kis kacaj hagyja el a száját a feltételezésre, miszerint Mardrei lenne a rém. Bár a szája talán van akkora, mint a rémnek volt, de meglepné, ha ő is átváltozna. Végül csak kihúzza magát és egy kicsit megköszörüli torkát, mielőtt válaszolna. *
- Bár ilyen egyszerű lenne.
* Lesüti a szemét egy pillanat erejéig, mielőtt folytatná, hogy aztán újra felemelve ismét a vadász szemeibe nézzen. *
- Sajnos neki ennél nagyobb bűnnel kell szembenéznie!
* Itt elcsendesül. Hagyja, hogy a többiek kifejezzék saját véleményüket. *
4685. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-11-21 09:03:03
Üzenet elküldve: 2024-11-21 09:03:03
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//A vadászlaki rém//
-Csak Mardrei asszony segíthet a farkasnak! Hogy ne fájjon neki úgy, mikor átváltozik! *Csak ennyi értékelhető információt tudnak kicsikarni az asszonyból a szitkozódások közepette. Alaver, kinél az üvegcsék rejtőznek, talán tovább tudja gondolni a hogyanját.
A triónak számtalan elképzelése van a miértekről, a kérdések viszont adottak; Miért változik át Merlas? Hogyan lehet visszacsinálni, ha vissza lehet egyáltalán? Bárhogy törik a fejüket, minduntalan felsejlik a romos kőhíd képe az ősi tharg rúnákkal. Eleddig nem akaródzott nekik segítséget kérniük a titkos jelekkel kapcsolatban, enélkül pedig csak találgatni tudják, vajon mit rejt a ledőlt kőoszlop.
Mardrei asszony nem védekezik; csupán átkozza őket, miközben Alaver belekarol. Jó néhány szempár kíséri őket, ahogy a vénasszonyt vezetve az elöljáró házához mennek. Kormi úr jó féltucat lépésnyire ténfereg utánuk, meg-megállva, nagy sárga szemeit a társaságra meresztve. Még útba igazításra sincs szükségük, hogy megtalálják az elöljáró házát; ahogy az aprócska főtérre érnek, ott díszeleg egy táblácska a kerítésen: "Elöljáró".
A fehérre meszelt parasztház takaros, az idős férfi pedig épp a kertben ténykedik. Fát hasogat, s teszi ezt igen lassan, tekintettel korára. Kérdőn pillant a jövevényekre, s kezében a fejszével közelebb lép a kerítéshez.*
-Azt ne mondjátok, hogy Mardrei asszony a farkaslény, mert megeszem a kalapom! *Összeráncolt homlokkal vizslatja a bolond vénasszonnyal kiegészült triót, valamiféle magyarázatra várva.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.21 09:05:58
-Csak Mardrei asszony segíthet a farkasnak! Hogy ne fájjon neki úgy, mikor átváltozik! *Csak ennyi értékelhető információt tudnak kicsikarni az asszonyból a szitkozódások közepette. Alaver, kinél az üvegcsék rejtőznek, talán tovább tudja gondolni a hogyanját.
A triónak számtalan elképzelése van a miértekről, a kérdések viszont adottak; Miért változik át Merlas? Hogyan lehet visszacsinálni, ha vissza lehet egyáltalán? Bárhogy törik a fejüket, minduntalan felsejlik a romos kőhíd képe az ősi tharg rúnákkal. Eleddig nem akaródzott nekik segítséget kérniük a titkos jelekkel kapcsolatban, enélkül pedig csak találgatni tudják, vajon mit rejt a ledőlt kőoszlop.
Mardrei asszony nem védekezik; csupán átkozza őket, miközben Alaver belekarol. Jó néhány szempár kíséri őket, ahogy a vénasszonyt vezetve az elöljáró házához mennek. Kormi úr jó féltucat lépésnyire ténfereg utánuk, meg-megállva, nagy sárga szemeit a társaságra meresztve. Még útba igazításra sincs szükségük, hogy megtalálják az elöljáró házát; ahogy az aprócska főtérre érnek, ott díszeleg egy táblácska a kerítésen: "Elöljáró".
A fehérre meszelt parasztház takaros, az idős férfi pedig épp a kertben ténykedik. Fát hasogat, s teszi ezt igen lassan, tekintettel korára. Kérdőn pillant a jövevényekre, s kezében a fejszével közelebb lép a kerítéshez.*
-Azt ne mondjátok, hogy Mardrei asszony a farkaslény, mert megeszem a kalapom! *Összeráncolt homlokkal vizslatja a bolond vénasszonnyal kiegészült triót, valamiféle magyarázatra várva.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.21 09:05:58
4684. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-11-19 05:36:25
Üzenet elküldve: 2024-11-19 05:36:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 165
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 165
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
- Nyehh.. *-hunyorog, s úgy húzódik arca grimaszba, mintha a foga fájna. De szerencsére az nem fáj. Csak a füle szakad majd' be az öregasszony visítozásától. Ha tudná, hogy korábban az orknak is ugyanaz fordult meg a fejében mint neki, mármint hogy erővel beleszorítani az öregasszonyba ezt habitust, nem tudná hogy nevetne rajta vagy szégyent érezne miatta. De nem tudja. Nem is gondolkozik ilyenen. Inkább csak nézi az öregasszonyt hunyorgósan, annak szavait üveggyöngyöknek érzi, amik a padlón gurulnak széjjel. Szegény néne, gondolja, saját magát is meglepve; szegény néne, megborult az elméje. Egyszer látott már ilyet korábban. De az a bolond nem bántott senkit legalább. Az csak néha maga alá csinált az utcán. A gondolattól grimasza szinte fintorba fordul, és kedve lenne ellépni az öregasszony mellől, de tudja, hogy most neki ott van dolga, ahol áll. Cagon szavait fél füllel hallgatja, arra gondol hogy azt a nagy dög követ odalent nem tudják csak úgy felhozni, és arra is gondol, hogy levinni se volt könnyű. Szemöldökei összehúzódnak. Hogy került le a kő? Kizárt, hogy csak az öregasszony meg az a Merlas legény ketten le tudták volna vinni, s még ha tegyük fel: így is történt, _kizárt_, hogy ne látta volna valaki őket közben. A nénjére néz, kancsal-fél tekintete fürkésző. Nem bántja a falusiakat, gondolja. Nem bántja őket, mert talán a falusiak egy része rohadtul pontosan tudja, hogy mi történik itt. Ettől a gondolattól viszketni kezd a tarkója. Faerum-ra néz. Az öreg vajon bolondnak nézné, ha ezt elmondaná neki?*
- Kísérem há'. *-bólint komolyan a kérdésre. Megigazítja táskája szíját, derékövét, az öve mellé tűzött kést. Lopva végig simít zsebein, hogy az a két üvegcse fene-tudja-mi, ami véletlenül nála maradt odalent -khm, khm-, nem tört-e el amikor Cagon bábuként borigatta fel a lépcsőn, de nem, azok szerencsére megmaradtak. Hátha el tudja sózni a piacon valamennyiért. Mikor végez mindezzel, újra az öregasszony karjára fog, érzi ujjai között a csontot, és arra gondol, hogy lám, nem is kell erősnek lennie valakinek ahhoz, hogy valamekkora hatalma legyen.-* Indú'jjunk.
- Nyehh.. *-hunyorog, s úgy húzódik arca grimaszba, mintha a foga fájna. De szerencsére az nem fáj. Csak a füle szakad majd' be az öregasszony visítozásától. Ha tudná, hogy korábban az orknak is ugyanaz fordult meg a fejében mint neki, mármint hogy erővel beleszorítani az öregasszonyba ezt habitust, nem tudná hogy nevetne rajta vagy szégyent érezne miatta. De nem tudja. Nem is gondolkozik ilyenen. Inkább csak nézi az öregasszonyt hunyorgósan, annak szavait üveggyöngyöknek érzi, amik a padlón gurulnak széjjel. Szegény néne, gondolja, saját magát is meglepve; szegény néne, megborult az elméje. Egyszer látott már ilyet korábban. De az a bolond nem bántott senkit legalább. Az csak néha maga alá csinált az utcán. A gondolattól grimasza szinte fintorba fordul, és kedve lenne ellépni az öregasszony mellől, de tudja, hogy most neki ott van dolga, ahol áll. Cagon szavait fél füllel hallgatja, arra gondol hogy azt a nagy dög követ odalent nem tudják csak úgy felhozni, és arra is gondol, hogy levinni se volt könnyű. Szemöldökei összehúzódnak. Hogy került le a kő? Kizárt, hogy csak az öregasszony meg az a Merlas legény ketten le tudták volna vinni, s még ha tegyük fel: így is történt, _kizárt_, hogy ne látta volna valaki őket közben. A nénjére néz, kancsal-fél tekintete fürkésző. Nem bántja a falusiakat, gondolja. Nem bántja őket, mert talán a falusiak egy része rohadtul pontosan tudja, hogy mi történik itt. Ettől a gondolattól viszketni kezd a tarkója. Faerum-ra néz. Az öreg vajon bolondnak nézné, ha ezt elmondaná neki?*
- Kísérem há'. *-bólint komolyan a kérdésre. Megigazítja táskája szíját, derékövét, az öve mellé tűzött kést. Lopva végig simít zsebein, hogy az a két üvegcse fene-tudja-mi, ami véletlenül nála maradt odalent -khm, khm-, nem tört-e el amikor Cagon bábuként borigatta fel a lépcsőn, de nem, azok szerencsére megmaradtak. Hátha el tudja sózni a piacon valamennyiért. Mikor végez mindezzel, újra az öregasszony karjára fog, érzi ujjai között a csontot, és arra gondol, hogy lám, nem is kell erősnek lennie valakinek ahhoz, hogy valamekkora hatalma legyen.-* Indú'jjunk.
4683. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-11-18 23:25:56
Üzenet elküldve: 2024-11-18 23:25:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Tilosban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bredoc a nyilvánvaló kezdeti sokk után azért szerencsdére mégsem veszti el eszméletét, sem pedig a szíve dobbanásának ütemét. Még ha ki is hagy egy-egy ütemet. Jót mosolyog a dolgon, majd mikor Garsin szemtelenül szemtelenkedni kezd egy kenyérgalacsint dob a "szellem" felé, hátha megakad benne.*
-No lám!
*Talán még halkan fel is kacag a dolgon. Egész idilli ez így, nem is tudja miért nem hívta meg korábban már Garsint. Talán csak félt. A kapott kérdés pedig igencsak elgondolkodtatja.*
-Túl nagy terveim nincsenek ami azt illeti. Túlságosan nem is gondolkodtam ezen még. Mostanában a napjaim egész egyhangúan telnek, javítgatok a házon valamit, tervezgetek a földdel, besétálom a vidéket és beszélgetek a szomszéd gazdákkal, vagy besétál Vadászlakra egy jót enni.
*Úgy meg is áll, mert eddig nem gondolt bele igazán ebbe az életstílusba, de a tegnapi után amit a lány feszegetett egy furcsa gondolatot ültetett el a fejében. Olyan gondolatot amire talán nem volt felkészülve a volt parancsnok.*
-Ó ezt kivételesen tudom! Nem kell vele csinálni semmit, megtarthatod nyugodtan. Emléknek, vagy hasznos holminak. Vagy kiállíthatod a falra.
*Bök oldalra fejével a saját páncélja felé, ami ki van állványozva.*
-És te? Te mit terveztél egyébként? Mármint tudom hogy pont erről beszéltünk tegnap a tűznél, csak arra gondoltam hogy éjszaka sikerült-e megrágnod a dolgokat? Vagy álmodban valami különös álom netán nem-e látogatott meg?
*Őszintén ezen sem lepődne meg, ezektől a mágusoktól bármi kitelik. ~De azért örülnék neki, ha így lenne. Rohadt egy érzés volt kétségbeesettnek látni.~*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bredoc a nyilvánvaló kezdeti sokk után azért szerencsdére mégsem veszti el eszméletét, sem pedig a szíve dobbanásának ütemét. Még ha ki is hagy egy-egy ütemet. Jót mosolyog a dolgon, majd mikor Garsin szemtelenül szemtelenkedni kezd egy kenyérgalacsint dob a "szellem" felé, hátha megakad benne.*
-No lám!
*Talán még halkan fel is kacag a dolgon. Egész idilli ez így, nem is tudja miért nem hívta meg korábban már Garsint. Talán csak félt. A kapott kérdés pedig igencsak elgondolkodtatja.*
-Túl nagy terveim nincsenek ami azt illeti. Túlságosan nem is gondolkodtam ezen még. Mostanában a napjaim egész egyhangúan telnek, javítgatok a házon valamit, tervezgetek a földdel, besétálom a vidéket és beszélgetek a szomszéd gazdákkal, vagy besétál Vadászlakra egy jót enni.
*Úgy meg is áll, mert eddig nem gondolt bele igazán ebbe az életstílusba, de a tegnapi után amit a lány feszegetett egy furcsa gondolatot ültetett el a fejében. Olyan gondolatot amire talán nem volt felkészülve a volt parancsnok.*
-Ó ezt kivételesen tudom! Nem kell vele csinálni semmit, megtarthatod nyugodtan. Emléknek, vagy hasznos holminak. Vagy kiállíthatod a falra.
*Bök oldalra fejével a saját páncélja felé, ami ki van állványozva.*
-És te? Te mit terveztél egyébként? Mármint tudom hogy pont erről beszéltünk tegnap a tűznél, csak arra gondoltam hogy éjszaka sikerült-e megrágnod a dolgokat? Vagy álmodban valami különös álom netán nem-e látogatott meg?
*Őszintén ezen sem lepődne meg, ezektől a mágusoktól bármi kitelik. ~De azért örülnék neki, ha így lenne. Rohadt egy érzés volt kétségbeesettnek látni.~*
4682. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-11-18 19:52:19
Üzenet elküldve: 2024-11-18 19:52:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A vadászlaki rém//
*A zavaros öregasszony rikácsolása bántja az ő fülét is. Viszont hall olyasmit, ami felkelti az érdeklődését.*
-Torony? A hídon? Szóval ennek ahhoz a ledőlt oszlophoz van köze.
*Első gondolata az, hogy a szellemek büntetése mert valaki ledöntötte azt, de az is lehet, hogy oda volt elzárva ez, ami most Merlas-ban van.*
-Át kell kelnie a hídon?
*Fúródnak kékjei az öregasszony zavaros tekintetébe hátha a kétségbe esésen kívül mást is észrevesz. A folytatás kapcsán viszont sikerült megegyezniük. A nőt elviszik az elöljáróhoz.*
-Ami, lent van azzal tudjuk bizonyítani, hogy köze volt a támadásokhoz. Ha, azt mondod akkor valamit tehetünk utána azzal.
*Hogy mit arról ötlete sincs. Nem egy emberes munka lenne szétverni se aztán széthordani. Sőt, az se kizárt, hogy a darabjait is óvatosan kell kezelni. Ki tudja mi történne ha csak úgy szétszórnák valahol. Lehet egy pap tényleg többet tudna erről, hogy mi a teendő ilyenkor. Merlas kérdése pedig főleg a torony megemlítésével egyszerűbbé vált.*
-Rendben. Az elöljáró majd dönt, hogy legyen. Talán van más is a faluban, aki tud valamit arról az oszlopról és segíthet a fiún. Kétségbe van esve. Ez is odavezethette Mardrei-hez.
*Fájdalmai voltak és azzá a szörnyeteggé változott. Ez a nő pedig gyógyító és mindenki tudja róla, hogy folyton valami gonosz istenről szokott kárálni. Azt, gondolhatta, hogy ha valaki ő talán tud rajta segíteni. Ehelyett telebeszélte a fejét mindennel és megpróbálta rávenni arra is, hogy öljön, de nem akart. Most pedig kiderült a titka és magára is maradt. Kiszámíthatatlan mi lesz a következő lépése. Elmenekül? Visszajön a vénasszonyért?*
-Menjünk az elöljáróhoz. Kíséred?
*Néz Alaver felé. Nem mintha félne, hogy elszalad a néni, de jobb ha van mellette valaki, aki odafigyel rá. Közben az íjáról az ideget ő is leoldja, hogy ne legyen feltűnő vele az utcán. Reméli a későbbiekben se kell majd használnia, azt a fegyvert.*
*A zavaros öregasszony rikácsolása bántja az ő fülét is. Viszont hall olyasmit, ami felkelti az érdeklődését.*
-Torony? A hídon? Szóval ennek ahhoz a ledőlt oszlophoz van köze.
*Első gondolata az, hogy a szellemek büntetése mert valaki ledöntötte azt, de az is lehet, hogy oda volt elzárva ez, ami most Merlas-ban van.*
-Át kell kelnie a hídon?
*Fúródnak kékjei az öregasszony zavaros tekintetébe hátha a kétségbe esésen kívül mást is észrevesz. A folytatás kapcsán viszont sikerült megegyezniük. A nőt elviszik az elöljáróhoz.*
-Ami, lent van azzal tudjuk bizonyítani, hogy köze volt a támadásokhoz. Ha, azt mondod akkor valamit tehetünk utána azzal.
*Hogy mit arról ötlete sincs. Nem egy emberes munka lenne szétverni se aztán széthordani. Sőt, az se kizárt, hogy a darabjait is óvatosan kell kezelni. Ki tudja mi történne ha csak úgy szétszórnák valahol. Lehet egy pap tényleg többet tudna erről, hogy mi a teendő ilyenkor. Merlas kérdése pedig főleg a torony megemlítésével egyszerűbbé vált.*
-Rendben. Az elöljáró majd dönt, hogy legyen. Talán van más is a faluban, aki tud valamit arról az oszlopról és segíthet a fiún. Kétségbe van esve. Ez is odavezethette Mardrei-hez.
*Fájdalmai voltak és azzá a szörnyeteggé változott. Ez a nő pedig gyógyító és mindenki tudja róla, hogy folyton valami gonosz istenről szokott kárálni. Azt, gondolhatta, hogy ha valaki ő talán tud rajta segíteni. Ehelyett telebeszélte a fejét mindennel és megpróbálta rávenni arra is, hogy öljön, de nem akart. Most pedig kiderült a titka és magára is maradt. Kiszámíthatatlan mi lesz a következő lépése. Elmenekül? Visszajön a vénasszonyért?*
-Menjünk az elöljáróhoz. Kíséred?
*Néz Alaver felé. Nem mintha félne, hogy elszalad a néni, de jobb ha van mellette valaki, aki odafigyel rá. Közben az íjáról az ideget ő is leoldja, hogy ne legyen feltűnő vele az utcán. Reméli a későbbiekben se kell majd használnia, azt a fegyvert.*
4681. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-11-18 08:57:30
Üzenet elküldve: 2024-11-18 08:57:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
* Kár. Tetszik neki a koromfekete macska. De ha amaz nem kedveli az orkot, akkor ez ellen vajmi keveset tud tenni. Bár átgondolva sokan viselkednének hasonlóan, ha egy benga zöld állat közelít feléjük. Kár, hogy nincs nála semmi, amivel megbarátkozhatna vele. De nem ilyen lehetőségekre pakolt be. *
- Elég legyen!
* Förmed rá az asszonyra! Izzó rubinjai szúrósan kísérik az ork szavait. Közben fejét vakarva próbál valamivel előrukkolni, de ez a kérdés még rajta is kitesz. Nem ilyen ágban tanult, sőt nem is emlékszik hasonlóra. Mármint talán tudna emlékezni néhány esetre, de nem a megoldásra! Könnyebb dolguk lenne, ha nem egy falusiról lenne szó. Vastag ujjaival az öreg irányába mutat. *
- Vigyük el ezt az elmebeteget az előjárónak. Amíg dolgozunk legalább nem fog zavarni, viszont…
* A pincének az irányába fordítja a tekintetét. Érzi, hogy lent meghúzódó gonosszal is csinálni kéne valamit. *
- Az oltárnak, vagy bármi is legyen az, mennie kell! Még ha nincs is kész… Nem! Főleg, hogy nincs kész. Most kell.
* Bár lenne valamijük, ami segíthet! Ami azt illeti, talán akad. Elvégre a banya elhitette vele, hogy képes segíteni. De mivel? Töri a fejét, de nem jut eszébe semmi. *
- Talán nem lincselnék meg, de a bizalmuk biztos megcsappan. Azonban bármit is tett Mardrei, Merlas hitt neki! Valami van a öregnél, ami visszaváltoztatja! Ha megszereznénk, talán elláthatnánk megfelelő készletekkel, míg nem találunk gyógymódot.
* Versenyeznek az idő ellen, ugyanis, ha Merlas tényleg visszajön, akkor fel kell készülniük. De, hogy van e elég idejük? Talán ideje felkészülni a legrosszabbra. *
- Azt mondta minket nem fog sajnálni, mint a falusiakat, ez talán jelenthet a falusiaknak is valamit.
* Kár. Tetszik neki a koromfekete macska. De ha amaz nem kedveli az orkot, akkor ez ellen vajmi keveset tud tenni. Bár átgondolva sokan viselkednének hasonlóan, ha egy benga zöld állat közelít feléjük. Kár, hogy nincs nála semmi, amivel megbarátkozhatna vele. De nem ilyen lehetőségekre pakolt be. *
- Elég legyen!
* Förmed rá az asszonyra! Izzó rubinjai szúrósan kísérik az ork szavait. Közben fejét vakarva próbál valamivel előrukkolni, de ez a kérdés még rajta is kitesz. Nem ilyen ágban tanult, sőt nem is emlékszik hasonlóra. Mármint talán tudna emlékezni néhány esetre, de nem a megoldásra! Könnyebb dolguk lenne, ha nem egy falusiról lenne szó. Vastag ujjaival az öreg irányába mutat. *
- Vigyük el ezt az elmebeteget az előjárónak. Amíg dolgozunk legalább nem fog zavarni, viszont…
* A pincének az irányába fordítja a tekintetét. Érzi, hogy lent meghúzódó gonosszal is csinálni kéne valamit. *
- Az oltárnak, vagy bármi is legyen az, mennie kell! Még ha nincs is kész… Nem! Főleg, hogy nincs kész. Most kell.
* Bár lenne valamijük, ami segíthet! Ami azt illeti, talán akad. Elvégre a banya elhitette vele, hogy képes segíteni. De mivel? Töri a fejét, de nem jut eszébe semmi. *
- Talán nem lincselnék meg, de a bizalmuk biztos megcsappan. Azonban bármit is tett Mardrei, Merlas hitt neki! Valami van a öregnél, ami visszaváltoztatja! Ha megszereznénk, talán elláthatnánk megfelelő készletekkel, míg nem találunk gyógymódot.
* Versenyeznek az idő ellen, ugyanis, ha Merlas tényleg visszajön, akkor fel kell készülniük. De, hogy van e elég idejük? Talán ideje felkészülni a legrosszabbra. *
- Azt mondta minket nem fog sajnálni, mint a falusiakat, ez talán jelenthet a falusiaknak is valamit.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4704-4723