Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Erdőszéli tisztás (új)
Arthenior közelében (új)
SzántóföldekTharg birtokok (új)
Füves puszta (új)
Kikötői erdőség (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 241 (4801. - 4820. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

4820. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-02-22 17:29:13
 ÚJ
>Pashthra Shungo'rol avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 85

Játékstílus: Vakmerő

//Halált kergetve//

* A csatamén szép lassan halad a szántókon, hátán egy némaságba burkolózó harcossal. Bár az idő még hűvös, Pash nem viseli nehéz lovagi vértezetét, ami megvédené a süvítő, hideg széltől. A bélelt fegyverkabát az acéling alatt bőven elég védelmet ad az időjárás viszontagságai ellen. Pedig a szél alattomos ellenfél, kitartóan ostromolja még a legmegbízhatóbb kabátokat is, folyamatosan keresve azokat a védtelen zugokat, ahol behatolhat, hideg csókját rányomva a fedetlen bőrre. Pedig, valami számára sem megfogható okból a fiatal zsoldos örömét leli az ilyen időjárásban, most is már-már ott bujkál szája szélén egy mosoly, ahogy arra gondol, milyen jó érzés ilyenkor páncélt viselni. Talán a sok izzadós nyári délután emléke az, ami ilyen hatással van rá. De ettől függetlenül tudja, hogy a párás levegő nem tesz jót az acélnak, és egyébként sem csatába indul. Hosszú ideje nem volt rajta a nehéz páncél, már-már hiányolja is, mégis, mióta a városi őrséget ott hagyta, nehezen veszi rá magát, hogy felvegye. Arról nem is beszélve, hogy milyen körülményes, és időigényes folyamat egyedül megoldani a dolgot. Korábban gyakran veszett el a szíjak között, mire megtanulta hogyan húzza és kösse meg azokat egyedül. A páncélokat nem arra tervezték, hogy valaki egyedül vegye fel és le, gyakorlattal mégis minden megoldható.
Így halad a kopasz fa árnyékában, csupán szeme sarkából figyelve az alakot, aki a fának dőlve pihen. Természeténél fogva bizalmatlan, nem tudhatja, hátha valamiféle útonálló, aki csak arra vár, hogy figyelmeztesse társait, és lecsapjanak rá. Szívesen nyúlna a nehéz kardjának markolata felé, de egyelőre visszatartja magát. Az alak valamiért ismerősnek tűnik, de nem tudja megmondani, hogy miért. Pedig mintha már számtalanszor látta volna. *

4819. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-02-22 13:09:12
 ÚJ
>Meronnan Rhaavos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 39

Játékstílus: Vakmerő

//Halált kergetve//

*A szél úgy ordít a lankák között, mintha csak felakarná verni a fagyott föld okán távol maradó parasztokat álmukból. A nap ugyan ott ragyog az égen, de sugarai éppen csak, hogy simogatják az ember bőrét. Délidőre járhat, s a táj is néma. Csupán néhány, kitartó énekesmadár töri meg a nyugodt csendet, mi a tájra ül.
Az utóbbi hatokban kihalt tanyákon húzta meg magát. Tud a vérdíjról; Wegtoren után a Kikötőben, s most már Artheniorban is utána kaptatnak. Valahol megtisztelő dolog ez. Nem akarják, hogy a Király visszatérjen.
Halkan felgöcög. Nem különösebben zavarja e dolog. Elvégre bebizonyosodott, hogy őt lehet megölni. A fogságtól ugyanakkor tart, ezért ha lehet, egy ideig kerüli e városokat.
Talán ismét nyugatnak veszi az irányt, amíg csillapodnak erre a kedélyek. Átkel a Kiszáradt Hágón és keres egy valamirevaló kompániát. Olyat, amilyen annak idején volt. Vaszívval és Bölénnyel. Azok voltak csak a szép idők! Kár lenne tagadni, hogy a hozzá hasonlók miben jók. Vérontásban. Megszedi magát, s közben nem lesz rest gondolni a jó öreg Sa'Terethre sem, kinek időről-időre adósa. Aztán ha vagyonos uraságként visszatér, talán megveszi a Sellőházat. De csak miután lecsapta a patkányvezér fejét.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal traktálja magát, miközben tarkóját a terebélyes diófa törzsének vetve pihen, jó kőhajításra az úttól. Szemmel tartja azt ugyanis. Ki tudja, mikor kevereg erre valami idióta, akit megkopaszthat?
Az időjárás még hűvös, ezért bundájába csomagolja magát. A dohány már elfogyott, így jobb híján egy szalmaszálat szopogat fogai között, csak hogy legyen valami pótlék a pofájában. A kétélű csatabárd ott pihen mellette.*

4818. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-02-22 12:20:07
 ÚJ
>Wrexan Glunsz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 40

Játékstílus: Vakmerő

* A szekér tova gördül a szántóföldek nagyon is ismerős környékére. Sokat járt már erre, legalábbis az úton, annyira nem mondhatná, hogy jól ismeri a környező falvak mindegyikét. Nosztalgikus emlékek itt is vannak. Mennyit járt erre a Sellős lányokkal. A bájos Chassyvel, Maydeleinnel, Reyraaval. Itt veszítette el a szerzetesük is, akiről azóta se kapott hírt csak azt az egy levelet, hogy visszatért a templomhoz. Az út hosszú, úgyhogy meg kell többször is állnia. Megitattja az öreglányt, meg magát is. Pár falat mind a kettejüknek aztán lehet menni tovább. Útjuk egy darabig a folyó mellett vezet, így ezzel nincs probléma. A cél lassan láthatóvá válik. A hegy és az erdő már elérhető távolságban van. Ott fog tartani egy nagyobb szünetet mielőtt tovább haladna. Szét kell néznie azok után a növények után. Este valószínűleg felkeres majd egy régi ismerőst a kikötőben, mert nem szándékozik visszaindulni, ha tudja, hogy úgysem tud majd hazaérni. Éjszaka meg annyira nem tanácsos utazgatni.*


4817. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-02-13 16:20:19
 ÚJ
>Lazziar Glynmaris avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

*Már egy jó ideje kutyagol egymagában. Jobb is így, több ideje van rendbe rakni a fejében lévő kavalkádot. Meg kell vallania, a város zsúfoltságát talán épp ideje volt hátrahagynia. A csend, ami itt a szántóföldeken honol, kis segítség haragos lelkének a megnyugváshoz vezető úton. Sárgás fáradt, haragot sugalló szeme pásztázza a messziséget, válaszokat keres? Lehet. Vagy abban bízik valahol a távolban meglátja azt a gyönyörű szép hamvas hajkoronát. Talán vele képes lenne megtalálnia azokat a válaszokat amiket annyira keres.
De most menni kell, egyik lépés a másik után. Lehet a csend mégsem volt olyan jó ötlet mint aminek eddig tűnt.*

4816. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-02-11 12:41:46
 ÚJ
>Faerum Nook avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//A vadászlaki rém//

*Hogy jó beszédet mondott volna, azt ő nem hiszi. Az eredmény magáért beszél. Nem kellett volna az öregasszonyt megszólítania. Hibázott. A haragos szavak nyomán mély csalódottság szállja meg a remetét. Vér fog folyni itt a faluban. Ami, mint kijelentették már nem az ő otthona. Nem várja meg míg kidobják innen. Lehajtott fejjel elindul. A szomszéd településen, majd megpihen. A gyomra korog és fáradt. Az elmúlt napokban nem sokat pihent. És muszáj lesz visszatérnie Artheniorba jelenteni a történéseket.*

4815. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-02-09 09:59:16
 ÚJ
>Targhed Cagon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A vadászlaki rém//
//Zárás//

* Őt is váratlanul éri Faerum beszéde! Ha nem lennének saját tapasztalatai a mérges csőcselékkel kapcsolatban, talán az elsők között lenne, aki emelt fővel állná fel és kezdene tapsolni, vagy valami elég kínos módon kezdené skandálni az öreg remete nevét.
Sajnos tudja, hogy milyen a vasvilla rossz oldalán elhelyezkedni, de még ha nem is, sem próbálná feleslegesen magára terelni a figyelmet.
Bármennyire is jó beszéddel állt elő, sajnos nem elég, hogy megváltoztassa az emberek véleményét. Talán egy-kettőben látni a kételyt, ami e döntések következtében kerül elő, de ezekkel majd foglalkozik akkor, ha odaér.
Az ork elrugaszkodik a fától, majd megnézi, mihez kezd az öreg remete. Azonban, ha ő nem arra hagyja el a falut, vagy még jobb, még próbálkozni szeretne, úgy köszönés nélkül távozik. Elég ideje rontja itt a levegőt. Elég ideje hiányolja már a város moraját. Ha nem állítja meg senki, úgy békésen kezd visszaindulni a város irányába. *

4814. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-02-08 23:41:50
 ÚJ
>Relael Ellerin lae'Natar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 279

Játékstílus: Vakmerő

//Utazás Artheniorba//
//Szántáshát//

*Relael dideregve húzza még feljebb a takarót, éppen csak szemhéjait nem óvja a most bántó világosságtól. Hallja Haldrian karattyolását, még fel is fogja az elhangzó szavakat, de éppen annyira felbosszantják most, mint a madarak korai csicsergése. Egy morgolódó választ kap a fattyú, sejtheti, hogy egy "nem" hangzott el igen furcsán, az elf közben pedig még kisebbre húzza magát. A felkeléssel önmagában nem szokott problémája lenni, de a hideg nem segít motivációján, hogy kikászálódjon az ágyból.
Elsőként nagy nehezen felül, s a lópokrócot szorosan maga mögé tekerve igyekszik óvni magát a hűvös levegőtől, de szoktatni magát a tényhez.*
- Nem kérek, köszönöm.
*Feleli rekedtes, bágyadt hangon, s igen hosszú szünetet követően. Már csak az kellene, hogy kolbász és hagymaszagú legyen mikor Orthushoz megérkezik.*
- Remek.
*Felsóhajt, majd kelletlenül lelöki magáról a takarókat. Egy hatalmas ásítás közepette megrázkódik a teste, és fürge léptekkel kezd el ruhái között matatni.*
- Lent találkozunk, én még átöltözöm.
*Egy könnyed kézmozdulattal hessenti el Haldriant, aki remélhetőleg eleget tesz Relael kérésének, hiszen az elf láthatóan nincsen túl rózsás kedvében.*
- Szerszámozd fel a lovat is, ha tudod!
*Teszi még hozzá fennhangon az elf, miközben oda készíti ruháit amiket magára óhajt aggatni, és gondosan össze hajtja azokat, amiket utazó zsákjába szán. Nem bizonyosodik meg arról, hogy a félvér már látótávolságon kívül van, amikor elkezd hálóruhájából kibújni, így amennyiben Haldrian elég szemfüles, akkor elcsípheti Relael mezítelen testét hátulról.*


4813. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-02-07 22:53:38
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Atlasz)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 51

Játékstílus: Szelíd

//A vadászlaki rém//

*Míg Alaver jobbnak látja, ha minél előbb kereket old, Cagon és Faerum a maradás mellett döntenek - legalábbis egyelőre.
Az elöljáró nem úgy fest, hogy bármit is a kezébe óhajt venni egy üveg boron kívül. Leroskad az asztal mellé és maga elé meredve iszogatásba kezd. Olybá fest, neki ennyi elég volt.
Eközben az ork nyugodtan kisétálhat és megállapodhat egy fa mellett. Onnan hallgatja Faerum és Mardrei szónoklatát.
Az idős vadász szavainak igazságát sokan meghallják. Egyetértő moraj fut végig a társaságon, de a leghangosabbak továbbra is kitartanak a vénasszony mellett.*
-Azt kéred, beszéljek? *Hitetlenkedve pillant körbe a falubelieken, szavait egyértelműen nekik címezve, nem pedig Faerumnak.*
-Hát beszélek! Az öldöklés akkor kezdődött igazán, mikor Ti megérkeztetek! A balsors szárnyán repültetek és lám, a vég most mindnyájunkért itt van! De ne féljetek! Ez nem a vég még, ha gyorsan cselekszünk! *Tekintete elidőzik az orkon, csak szeme rebben.*
-Ez egy új kezdet! Én tudom, hol rejtőzik a fenevad és tudom, hogyan fékezhető meg... Az egyetlen, amit tehetünk, az az áldozat! Tavasszal és ősszel... Két élet nem nagy ár mindannyiunkért! És ez nem minden... A sötétség istene hálás fejedelem, ellát minket majd jó terménnyel és jó vaddal! Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy áldozunk őelőtte és a kárhozott bestia előtt!
*Faerumnak hála többen csóválják fejük, köztünk Danrim is, de az erősebb mag, főleg a férfinép bizony Mardrei mellett foglal állást.*
-Ki innen, bajhozók! *Rázza az öklét Cagon felé a fáklyát szorongató, tar férfi.*
-Takarodjatok! Ez itt a mi falunk! A mi dolgunk! *Amennyiben nem indulnak, taszigálni kezdik őket. Nincs más választásuk, mint kereket oldani, vagy vért ontani. Ugyanakkor alapos túlerővel kell szembenézni, s ügyükön is ronthatnak, ha szembeszállnak a félelemtől és dühtől izgatott falusiakkal. Danrim ugyan kísérletet tesz rá, hogy fékezze az embereket, de rövid úton egy butykost kap arcába egy testes asszonyságtól.
Úgy fest, a falu saját, sötét ösvényére lépett. Számos tényező alakulhatott volna másképp, s alighanem lesz még lehetőségük elejét venni a vérontásnak. Most azonban nincs más hátra, mint elhagyni a falut, mielőtt nagyobb baj ütné fel fejét. Faerum szónoklatának hála azonban többen titkon ellenállnak e szélnek és akadnak szövetségeseik, ha eljön az idő.*

4812. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-02-06 23:11:13
 ÚJ
>Faerum Nook avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//A vadászlaki rém//

*Faerum kiált a tömeg elé és bár csak egy gyenge öregember, de kékjeit végigvezeti rajtuk és nyugodtan, de emelt hangon szól hozzájuk. Szavait pedig ha nem is tökéletes siker koronázza, de sikerül a kétkedés magvait elhintenie a tömegben. És míg meghallgathatják akár sikerrel is járhat a helyiek meggyőzésében. Viszont ismét olyasmi történik, ami keresztül húzza a számításait. Mégpedig, hogy valamelyik okos kiengedte az öregasszonyt, aki egyből el is kezd rikácsolni mellette és dobálni azokat a hangzatos kifejezéseket amiket a remetével ellentétben ő már évek óta gyakorol. Faerum viszont higgadtan reagál a másik szavaira.*
-Ma vagy holnap kezdődik az oktalan vérontás számít az? Engem hiába fenyegetsz Mardrei! Benne vagyok már a korban és családom sincs. Ha az életemet féltettem volna akkor ide se jövök és már előző este el is megyek innen viszont, ami nekem számít, hogy itt születtem. Ez a falu fontos nekem. Idejöttem, hogy segítsek és nem hagyom, hogy az emberek képébe hazudj és a végzetükbe vezesd őket. Eddig se tudtad irányítani a bestiát, most vallottad be. Hiába a pincédben a sötét isten oltára és a lemészárolt állatok maradványai. Mi viszont mikor találkoztunk vele akkor elmenekült előlünk ezt Danrim is megmondhatja. Nem sebezhetetlen és nem hallhatatlan az a bestia. Azt, is tudja mindenki, hogy az új istenek még nem jártak ezen a világon, sőt talán még ez a falu se volt mikor az öreg híd már állt. Tudod amelyiken tharg rúnák vannak és amiről te magad beszéltél nekünk, most mégis a sötét istent emlegeted, hogy ő küldte rá az emberekre a lényt. Miért beszélsz félre? Ezek az emberek segítségért jöttek ide hozzád te pedig a képükbe hazudsz és titkolózol. Áruld el miért dőlt le a híd és mi történik ha a lény átmegy rajta? A falu ahol te is élsz válaszokat érdemel és nem mellébeszélést. Már emberéletek is odavesztek. Beszélj!

4811. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-02-06 08:53:44
 ÚJ
>Orthus Morthimer avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 443
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Megfontolt

//Kiruccanás a falvakba//

- Üzlet. Politika. A város java. Túlélés. Ezek a dolgok néha mind egybefonódnak. Arthenior kezéből évek óta kiesett a gyeplő, és most nem árt tisztában lenni azzal, mit gondolnak erről a helyiek. Ezek a népek annak idején megkérdőjelezhetetlen hűséggel tartoztak a városunknak, most azonban szabadon dönthetnek afelől, hogy merre húzzanak. De Arthenior nélkülül, a terményük nélkül értéktelen. A látogatásunk rádöbbentett, milyen keveset is tudok a falvakról. Ez a tudatlanság elfogadható akkor, amikor nyugodt lélekkel bízhatok az artheniori vezetésben és abban, hogy biztos kézzel fogják a Szántóföldek népét. De most nem ez a helyzet.
*feleli Aleniának, miközben örömmel engedi, hogy a nő belékaroljon. De aztán félbehagyja a magyarázkodást, mert elérik az első falusiakat.
Jó egy órával később elég információval rendelkeznek, és egyre több az ismétlődő felelet a kérdéseikre. Persze ez is jó, hiszen megerősíti a korábban elhangzottakat. De csakugyan ideje már hazatérni.*
- Természetesen, magam is javasolni akartam már.
*feleli, majd odamennek az echós szekérhez, ahol Orthus felsegíti a bakra Aleniát. Távollétükben Japher kerített egy kis, összehajtogatott pokrócot, és némi szalmával bélelte ki, így csinált rögtönzött ülőpárnát a hölgynek.
Orthus pedig felkapaszkodik lova nyergébe, és nemsokára már úton vannak vissza, a városba.*

4810. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-02-05 18:13:07
 ÚJ
>Alenia Cirenhille Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 408
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Kiruccanás a falvakba//

*Sikeres napot tudhatnak maguk mögött azzal, hogy az üzlet megköttetett, és lesz mit ennie az árvaház csemetéinek. Aleniá-nak ennyi bőven elég is volna, benne még továbbra is él az a nemesi rossz szokás, hogy nem különösebben kíváncsi arra, hogyan élnek mások hogyan élnek. Szívesebben indulna haza, de az udvariasság azonban mindig is a nemesek erényei közé tartozott, így nem utasítja vissza Morthimer úr felajánlását a sétát illetően.*
- Rendben, sétáljunk, de mondja, miért kíváncsi ennyire az itteni lakosok életére? Újabb üzleti lehetőségek után kutat, vagy talán más oka van? *Azt azért nem gondolná a kereskedőről, hogy csak úgy ok nélkül sétálni volna kedve. Annyira már ismeri őt, hogy bátran feltételezze, céljai vannak, és azért akar minél többet megtudni az itt élőktől.*
- Szabad? *Ha Orthus megengedi, akkor megáll a férfi jobb oldalán, és belékarol, úgy indul el vele a házak közötti sétára.
Az emberek, akikkel találkoznak, egyáltalán nem elutasítóak, jó néhányukkal sikerül szót váltaniuk, aminek köszönhetően egészen érdekes információkra tesznek szert. Többek között arról, hogy Sziritánt nemrég tűzvész sújtotta, és fosztogatók jelentek meg a környéken, ez pedig megmagyarázza, miért van jelen ennyi katona a faluban. Míg Orthus-t valószínűleg a falvak és a város kapcsolata érdekli jobban, Alenia természetesen az istenek felé tereli a szót az egyik beszélgetés alkalmával. Nem hagyja nyugodni az, amit Folkovar úr mondott arról, hogy semelyik istent nem látják itt szívesen. Az idős, már teljesen ősz hajú hölgy elmondja, hogy nem csupán itt, Sziritánban, hanem az egész szántóföldeken Eeyr és Teysus tanításai a legnépszerűbbek. Ezek a hírek megnyugtatják Alenia lelkét, ám a furcsa templomról így sem sikerül kiderítenie semmit. Azt mondják, már senki sem tudja, mely istenhez tartozhatott egykoron.
Végül egy, talán két órát is eltöltenek azzal, hogy falusiakkal társalognak, de aztán Alenia kezd tényleg elfáradni.*
- Nem haragszik meg, Morthimer úr, ha megkérem, hogy most már induljunk? Szeretnék még sötétedés előtt hazaérni *néz fel a férfire.* Különben mit gondol, a tharg népek veszélyt jelenthetnek a falvakra? Nem gondoltam volna, hogy ennyire… nos, nem kedvelik őket. Mármint, hiába az üzletek, amiket említettek, nekem úgy tűnik, hogy nincsenek igazán jó viszonyban egymással. *Mondja el a véleményét, miközben, ha Orthus is vele tart, már a szekérhez sétálnak visszafelé.*

4809. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-02-04 17:29:50
 ÚJ
>Orthus Morthimer avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 443
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Megfontolt

//Kiruccanás a falvakba//

- Ó, igaz is, valóban Szántásháton.
*javítja ki magát Deringen Folkovar szavai hallatán. Többet kellene ezekben a falvakban mozognia, hogy átlássa a termékek, pénzek és érdekek mozgását, valamint megismerje mindenütt azokat, akiknek a szava dönt.
Aztán továbbhallgatja az előljárót, aki szóba hozza a köveket. A kérdésre elmosolyodik.*
- Nos, azt ugyan kétlem, hogy a kőfaragásban nagyon jeleskednének. De a kőből építkezésben már annál inkább. Megmondják, milyen kő kell és milyen formára faragtassék, hogy a malom biztosan álljon. A kő ügyében meglátom, mit tehetek.
*teszi hozzá, mert a gazdag negyed építkezése miatt a város így is épp elég követ rendel most. Talán össze tud hozni valamit a városi tanácsnál, hogy a falu népe is részesedjen abból a kőből, esetleg kedvezményes áron, hozzácsapva a város nagy tételű beszerzéseihez. Egy kis jóindulat Artheniortól a Szántóföldek népének, ami segít alacsonyan tartani a gabonaárakat. Nyer-Nyer üzlet, ami ritkán adódik.*
- Kérem, adjon nekem egy hetet, hogy ez ügyben jelentkezzek!
*ennyivel zárja a témát, majd hagyja, hogy Alenia rendezze az anyagiakat. Mivel vendéglátójuk is zárná már az egyeztetést, és Aleniának sincs már hozzáfűzni valója, ő is búcsúzkodni kezd.*
- Folkovar úr, nagyon köszönjük az idejét, öröm volt önnel üzletet kötni!
*mondja, kezet nyújtva a kalmárnak.
Az épületből távozva így fordul Aleniához.*
- Mit gondol, ne sétáljunk még kicsit a faluban? Megkérdezni az embereket, mit gondolnak, hogyan élnek? Bűnösen keveset tudunk a falusiak ügyes-bajos dolgairól. Én legalábbis.
*teszi hozzá. Ha Alenia is egyetért, akkor még egy kis ideig sétálgatnak és nézelődnek a faluban, esetleg megszólítanak egy-két embert. Orthus arra kíváncsi, hogyan mennek a dolgok a falvak között, illetve milyen problémáik, félelmeik vannak a helyieknek. Alenia talán közben megtud ezt azt a leégett templomról és a helyiek vallási dolgairól.*

4808. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-02-04 16:47:50
 ÚJ
>Alenia Cirenhille Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 408
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Kiruccanás a falvakba//

*A számok világához valójában jól ért, és ezt a tudását hajlandó is volna kamatoztatni a falvak érdekében, főleg, ha abból az árvaház is profitálni tud. Szóval a számokhoz ért, de az árakhoz már kevésbé, így az alkudozás részét a tárgyalásnak valószínűleg ő vágja rövidre azzal, hogy azonnal elfogadja az első ajánlatot, de ő ezt most egyáltalán nem bánja. Számára megfelelő, ez a lényeg.
Folkovar Úr valóban nagyon érti a dolgát, s ami Morthimer Urat illeti, továbbra is le van nyűgözve. Hihetetlen, hogy a férfi az ő ügyében jött segédkezni, mégis úgy látszik, a saját jövőjét is megalapozza, miközben a falvak is jól járnak. El kell ismernie, hogy ebben a tengerben ő a kis hal a két férfi mellett, úgyhogy a malomról szóló beszélgetésbe nem kíván mélyen beleszólni. Azt fogja tenni, ami szükséges lesz ahhoz, hogy az árvaház a következő évekre is jó áron kapja az élelmet. Ha ennek az ára egy malomkő tervezése, akkor áll elébe, főleg, ha közben olyan megtiszteltetés is érheti, hogy neves gnóm mesterekkel dolgozhat majd együtt. Egyetlen bökkenő csupán a malomkő kérdése, és annak nehézkes beszerzése.*
- Úgy hiszem, hogy ez az üzlet mind számunkra, mind a falvak számára jövedelmező lehet, úgyhogy, ha szükség van a tudásomra, állok elébe.
*A részletekben már rég elveszett volna, így nem is mond többet az elhangzottaknál. Amíg a két úr megbeszélik a még felmerülő kérdéseket, ő a táskájában kezd kutatni. Ő is tudja, hogy lassan ideje rendezni a számlát.*
- Akkor hát, örömömre szolgál, hogy fogadott minket, jó uram, és boldog vagyok, hogy sikerült egy olyan üzletet kötnünk, amely hosszútávon segíthet mindannyiónkat abban, hogy Arthenior és a környező falvak egyre jobb és szebb hellyé válhassanak. *Számolgat egy rövid ideig, majd egy tömött erszényt tesz le az asztalra, amely pontosan 350 aranyat tartalmaz. Se többet, se kevesebbet. Úgy gondolja, sem az alkudozás, sem a borravaló nem vezetne már semmi jóra.*
- Parancsoljon Folkovar úr! A háromszázötven arany az első évért. Reménykedem benne, hogy hosszútávon is sikeres lesz az együttműködésünk. Köszönjük szépen! *Megeszi az utolsó falat sajtot, majd ő is indulásra készen áll fel a helyéről, de nem mozdul, míg Morthimer úr nem dönt úgy, hogy távoznak.*

4807. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-02-03 21:51:09
 ÚJ
>Haldrian Rhuuv avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Utazás Artheniorba//
//Szántáshát//

*Nem kell megerőltetnie emlékezetét hozzá hogy tudja; most hallja talán először őszintén nevetni az elfet. Még abban sem volt biztos, hogy képes rá. Ez először mosolyt csal arcára, majd ő is felhorkant, látván az elf arcán végbemenő változást.
A közeledés megint csak meglepi. Noha Relael a melegét keresi, azért még valahogy érzelmes pillanatnak éli meg. Mintha megnyugvást keresne az elf. Ez ismételten csak meglepi. Lám, az általa oly hőn tisztelt és áhított elf nem csupán rideg gúny, hataloméhség és egy nagy adag perverzitás. Van benne más is. Valahogy ez a felismerés elégedettséggel tölti el, ahogy az is, hogy ezúttal ő a célpontja e pozitív megnyilvánulásnak.
Tisztában van vele, hogy a reggel valószínűleg ugyanazt a kissé gunyoros, tiszteletet megkövetelő elfet kapja majd, akivel elindult. Épp ezért kihasználja ezt az alkalmat. Átkarolja a lányt, ahogy az mellkasára hajtja fejét és érzi, hogy az ő szemhéjai is egyre nehezebbek. A rengeteg kutyagolás alaposan kivett belőle. Még azzal sem képes foglalkozni, hogy fáradtsága ellenére férfiassága milyen kitartóan ágaskodik. Mielőtt még elnyomja őt is az álomtalan, mély buzgóság, átfut félig éber elméjén, hogy talán Relaelnek van valamiféle kéjmágiája, mi az összes férfire hatással van, ki akarva-akaratlanul megközelíti. Csak ez lehet.

Mire Relael ébred, ő már talpon van jó ideje. Még a lovat is megitatta. A feljáróból pislog az elfre, miközben egy aprócska kolbászt szopogat fogai között. Természetesen első dolga volt felöltözni.*
-Nem zavar, ha én eszem? *Szólal meg végül teli szájjal, ahogy az ébredező nemest szemléli.*
-Tettem félre neked is. Friss kenyér, kolbász, meg némi hagyma. Ott van az ágy mellett. *Nem közli, honnét és reméli Relael se kérdi.*
-De ha lehet, itt edd meg. *Teszi még hozzá, szeme sarkából pillantva csak a lányra. Nem nehéz kikövetkeztetni, hogy elcsente.*
-Volt reggel eső, de elállt. *Karattyol tovább.*
-Mindjárt kisüt a nap. Részemről indulhatunk tovább.


4806. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-02-03 16:04:54
 ÚJ
>Relael Ellerin lae'Natar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 279

Játékstílus: Vakmerő

//Utazás Artheniorba//
//Szántáshát//

*Az ágynak nevezett szalma kupacukról szemléli a gyertyák időnként megrebbenő lángját, melytől egészen úgy érzi, mintha melegebb lenne a padlástérben. Jól tudja, hogy ez nem több illúziónál, az a néhány gyertya aligha bocsájt ki elég hőt ahhoz, hogy bemelegítse a teret, ám az elfnek ez is elegendő ahhoz, hogy kellemesebben érezze magát.
Haldrian csatlakozik hozzá, melyben nem kételkedett. A fiú hideget hoz magával, teste is fagyosnak érződik, így még a lópokróc alatti prémkabátjából is megoszt valamennyit.*
- Hát nem ez a kedvenc szakasza az évnek.
*Összébb húzza magát, és hálóingjét megigazítja úgy, hogy lábfejét is betakarhassa vele.*
- Még nem jártam ott sosem, de hallottam róla ezt-azt. Én is úgy tudom, hogy ott meleg van, amit nem egészen értek hogyan lehetséges, mert a lihanechi festmények gyakran ábrázolják a várost havas hegységekkel a háttérben.
*A fattyú előszeretettel beszél, melyet bármily meglepő, de egyáltalán nem bán. Kifejezetten nyugtatólag hat rá a könnyed cseverészés, mely egyre egyenletesebb légzésén is megfigyelhető. Haldrian következő kijelentése váratlanul éri, így nem is állhatja meg, hogy röviden felkacagjon rajta.*
- De hülye vagy Haldrian.
*Nevetését hamar elfojtja, de még egy darabig somolyog a váratlan információn és az elméjében megjelent jeleneten.*
- Nahát, jó tudni.
*Búgja Relael, miközben egyre nagyobbakat pislog, végül pedig szemhéjait lezárva szuszog.*
- Nem mintha szükségem lenne az engedélyedre.
*Utolsó kijelentése még egy fakó mosolyt csal arcára, majd enged a késztetésnek és közelebb araszol Haldrianhoz. Nem szégyenlősködik, egyébként sem az a fajta, akit zavar mások közelsége, de a félvérrel már sok határt átléptek ahhoz, hogy semmi oka ne legyen túlaggódni. Fejét a jól bevált módszerével helyezi a fattyú mellkasára, hogy annak légzésében és szívdobbanásában lelje meg nyugalmát, közben pedig testét Haldrian oldalához préseli, karjaival pedig átöleli őt.
Kevésbé magányos így, s bár nem olyan érzés, mint Denjaar karjaiban pihegni, de valahogy nagyobb biztonságban érzi magát így. Nyughatatlan elméje is csillapodik valamelyest, és ha a tolvaj nem beszélteti tovább, akkor Relaelt elnyomja az álom. Az elf álmai viszont jellemzően nem mondhatóak békésnek, így amennyiben Haldrian éberebb alvó, akkor gyakran felriadhat az elf motyogására, esetleg apróbb izomrándulásokra.*

*A madarakra ébred fel, akik bosszantóan hangosak, melyen némán mérgelődik is egy kicsit. Még nem mozdul, csak figyeli a deszkák között átszűrődő gyönge napfényt, s csodálja a levegőben keringő apró szemcséket. Arcán érzi, hogy hűvös van, így nem sok motivációval rendelkezik, hogy kikászálódjon meleg zugukból.*


4805. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-02-03 14:06:02
 ÚJ
>Haldrian Rhuuv avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Utazás Artheniorba//
//Szántáshát//

*A nemes valójában nem ad választ kérdésére. Megelégszik ennyivel. Ahogy eddig, most sem forszírozza Relaelt, aki annyit mond, amennyit óhajt.
Most, hogy a gyertyafényben van lehetősége megszemlélni az ágyat, meg kell állapítania, hogy Relael szép munkát végzett, míg távol volt. A körülményekhez képest egészen otthonossá varázsolta a szénából és lécekből tákolt fekvőhelyet. A gyertyákkal körülölelve pedig egész otthonos is.
Nem is kell kétszer invitálni; Relael még a takaróját is megosztja.
Kell egy csekélyke idő, mire átjárja a meleg. Az elf közelsége azonban előkelőbbnél teszi ezt a hevenyészett alvóhelyet még a Sellőház puha és hatalmas ágyainál is. Nem, mintha amúgy panaszkodna. Aludt ő már ennél jóval rosszabb helyeken is.
Kezeit tarkója alá tűri, hogy valamennyivel kényelmesebb legyen fejének a fekvőhely.*
-Fázol? *Fordítja fejét a fogadó úrnője felé. Valószínűleg az ajzószer hatása már múlóban.*
-Azt mondják, az elfek városában mindenhol meleg van. Nem azért, mert olyan jó az időjárás, hanem mert mindent felfűtenek. De nem tűzzel, hanem meleg vízzel, ami a földből jön. Igaz ez?
*Kíváncsian pillant szürkéivel az elfre. A gyertyalángok megkapó táncot lejtenek a lány arcán, a tekintete ettől sötétségbe vész.*
-Varázslatnak hangzik. Egyszer láttam egy mágust a dokkoknál. Mármint ő azt állította, hogy az. Pénzt szedett a trükkjeiért cserébe. Buborékokat fingott. *Duruzsol tovább. Szeret beszélni. A plafon felé fordítja tekintetét. Gyerekkora óta tetszett neki, milyen óriási árnyékokat képes rajzolni a gyertyafény.*
-Ha fázol, én melegvérű vagyok. *Beharapja ajkait az általa kínált lehetőség gondolatatától. Most, hogy immáron kellemes meleg veszi körbe testét, játékszere is éledezik a nemes közelségétől. Nem gondolja persze túl a dolgot, ez elég gyakran megesik Alissäna társaságában is, hát még Relaelében.*



A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.03 14:13:09

4804. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-02-03 13:01:44
 ÚJ
>Targhed Cagon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A vadászlaki rém//

* Cagon pontosan tudja, hogy mégis mit csinál. Ezért is engedi, hogy Mardreinek, hogy belátása szerint cselekedjen. Amilyen öreg olyan gyorsan tör ki mellőle, hogy a tömeg elé állhasson. Az ork az elöljáróra emeli a tekintetét, aki valószínű, hogy még mindig a székében ül. *
- Vedd kezedbe a sorsod ember!
* Csak ennyit mond, mielőtt kisétálna a többiek mellé. Neki semmi kedve sincsen sem az elöljáró háza előtt szónokolni, sem a tömeg mellé állni és hallgatni, hogy mit halandzsáznak neki. Így félre áll és az egyik fának dőlve foglal helyet, míg ketten el nem kezdnek valamit, vagy épp zárnak le valamit.
Előveszi a fehér italt, amit még Alaver adott neki, majd kezében tartja, hátha felé néz Mardrei és meglátja. Szeretné ha tudná, hogy mindenről tud az ork de mégsem beszél semmiről. Elvégre, hogy ő itt él e vagy hal, az nem befolyásolja, hogy mi fog vele történni.
Egyre jobban érdekli, hogy mi mindent tehetnének a rémmel, ha sikerülne megölni. Elvégre egy ilyen erős és veszedelmes bestia, biztos jó nagy áron kelne el a piacon. De még ha nem is szeretne megszabadulni tőle, még akkor is készíthetne belőle valami trófea szerűséget. *

4803. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-02-03 07:14:45
 ÚJ
>Relael Ellerin lae'Natar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 279

Játékstílus: Vakmerő

//Utazás Artheniorba//
//Szántáshát//

*Kicsit már bánja, hogy ennyire nagy volt a szája és megosztotta életének egy piciny szeletét. Megtehetné, hogy nem felel Haldrian kérdésére, de igazságtalannak érezné.*
- Atyám fülei mindent meghallottak, különösen a titkokra hegyezte őket.
*Azt igazából nem tudja, hogy ifjú románcának partnerével mi történt, csak azt, hogy utána nem hallott felőle. Relael úgy sejti, hogy egyszerűen csak meghúzta magát a fiú, s reménykedik is ebben a lehetséges lezárásban.
Kicsit bűntudata támad közvetlen azután, hogy kiejti a szavakat száján, de jól tudja hogy nem lenne képes békésen pihenni. Még a padlás állapota is komoly nehézségek elé állítják őt.
A fattyú távozását követően azonnal rossz érzés fogja el. A sötétségben egyedül felélénkül az elméjét nyomasztó kórság, s úgy érzi az árnyékos sarkokból figyelik őt, a falak pedig mintha össze akarnák nyomni. Mintha minden csak erre várt volna.
Felpattan és a Haldrian által felhozott gyertyákat mind meggyújtja az egyetlen égővel. Az ágy közelébe helyezi őket, mintha csak egy melegfényű búrával akarná körbevenni magukat, arra persze ügyel, hogy elég távolságban legyenek ahhoz, hogy egy óvatlan mozdulattal ne döntsék fel őket. Megtorpan és fülel. Hallja Haldrian mozgását lent és ez valamelyest megnyugtatja.
Mindent ami melengetheti őket elő kotorja utazó zsákjából. Nem sok amiből gazdálkodhat, de egy lópokróc is akad prémkabátján túl. A ruhákat egy kupacba hajtogatja, a kiürített utazó zsákot kiegyengeti és maguk alá teríti. Mire a fattyú visszatér Relael már a lópokróc alatt kuporog és igyekszik felmelengetni magát.
Rövidesen Haldrian is felbukkan egy vödör vízzel és szappannal. Relael szinte saját bőrén érzi a didergető hideget ahogy a folyamatot nyomon követi. Nem lehet oka panaszra, a félvér tagadhatatlanul alapos és igyekszik, ezért a mosakodás végén felhajtja takaróját.*
- Gyere! De gyorsan!
*Sürgeti a fiút, nem csupán azért mert a takaró melege könnyen elillan, hanem mert nem szeretne ha Haldrian megbetegedne.*


4802. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-02-02 23:46:48
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Atlasz)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 51

Játékstílus: Szelíd

//A vadászlaki rém//

*A Mardrei asszony mellett állást foglaló legény inkább nem kísérti sorsát. Eloldalog, vissza a tömegbe, onnan követi figyelemmel innentől fogva az eseményeket.
Így tesz Alaver is, ki szemlátomást hagyja az eseményeket kibontakozni. Nem úgy Cagon és Faerum.
Az ork ezúttal Mardrei asszonyt veszi elő. A vénasszony minden bizonnyal hallja az ork szavait, elkerekedő szemeit azonban az ajtóra szegezi, amin a legény az imént kilépett. Hallja a tömeg skandálását. Nehéz lenne megállapítani, hogy izgalom vagy félelem játszik arcán.
Faerum eközben kezébe veszi a sorsukat és a tömeg elé járul. Talán egy-két idősebb falubelinek még ismerős is a sokat megélt vadász. Bárhogy is, egy pillanatra elnémulnak, ahogy a férfit hallgatják. Nagyon úgy fest, kellő meggyőzőerőről tesz tanúbizonyságot, legalábbis egyelőre.*
-Tudjuk, hogy mi történt! *Harsan fel a tar férfi, ki fáklyát tart a kezében.*
-A Sa'tereth ideküldte a szörnyezetet, ahogy Mardrei asszony mondta! Most meg büntet minket, mert nem adóztunk előtte! *Egyetértő morajlás fut végig az egybegyűlteken, de nem látszik, hogy nem mindenki ért egyet. Danrim például határozottan csóválja a fejét leghátul.
Hirtelen azonban Mardrei asszony szökken ki az ajtón, s állapodik meg Faerum mellett.*
-Igen! Ahogy mondod, Rolfó! *Kiáltja. Látszik, majd kiugrik bőréből.*
-A lényt nem lehet megölni, s nem is lehet irányítani. Halandó ilyenre nem képes. Itt ez a három, ni! Ők a tanúi ennek! De a feketeség ura nagylelkű, úgy bizony! Nem vesz el életet, ok nélkül nem! Okuljunk hát belőle! Hallgassatok rám és megmondom, mit kell tennetek! *Körbehordozza tekintetét a falubelieken, kik némán hallgatják.* -Elsőként el kell innét tüntetnünk a három betolakodót! Menjetek, menjetek! *Rikácsolja, vérben forgó szeme pedig most a mellette álló Faerumra esik.*
-Menjetek, szabadon tehetitek! Felesleges vér nem ontatik ma éjjel! *Alighanem válaszút előtt állnak. Faerum megkísérelheti latba vetni szónoki képességeit, s habár karizmája nem kiemelkedő, elsőre olybá tűnt, néhányan megfontolják azt, amit mond. A másik lehetőség, hogy minél előbb kereket oldanak és nem várják meg, hogy Mardrei szeszélye eluralkodjon az egybegyűlteken.*

4801. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-02-02 22:36:20
 ÚJ
>Haldrian Rhuuv avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Utazás Artheniorba//
//Szántáshát//

*Kedvtelve szemléli, ahogy az elf öltözik. Sajnos nem le, hanem fel, úgyhogy sejteni véli, hogy aligha reménykedhet benne, hogy megkaphatja az oly nagyra becsült nemest.*
-És mi lett vele? A fattyúval.
*Nagy szemeket mereszt, ahogy Relael kezébe nyomja a száz aranyat. Ezt még Alissäna is megirigyelné. Nincs benne semmiféle ellenérzés aziránt, hogy aranyat fogad el. Felpillant, majd az ágyról lehajolva sietve ruhái után nyúl, hogy elrejthesse szerzeményét.
Kell néhány szívdobbanásnyi idő, mire ráeszmél, mire is gondol Relael a következő szavaival.*
-Ja hogy ez... Ez semmiség. *Még egy vigyort is megereszt. Tudja, hiába könnyítene kéjvágyán, az újra fellángolna, amint megpillantja az elfet és a hálóköntösét. Nem is töri magát különösebben, de Relael arckifejezése beszédes, így a legtöbb, amit tehet, hogy hasra fordul.*
-Mosakodni. *Visszhangozza, miközben merengve fordítja hátra fejét válla felett. Ha Alissänáról lenne szó, most ágálna, ugyanakkor tisztában van vele, hogy vagy a kemény, koszos földön alszik, vagy eleget tesz a kérésnek.
A parasztházban aligha van mosdó, de még dézsa sem valószínű. A legjobb esetben is kintről kell mernie vizet a kútból... De azt azért már csak nem várja el tőle Relael, hogy odakinn mosdjon?
Arcizmai megfeszülnek egy pillanatra, majd könnyeden felpattan az ágyról. Nadrágja után nyúl, s sietősen lenyitja az átokverte feljárót. Megfogadta, hogy ma már nem megy innét sehova, de Relael akarata erősebbnek bizonyul fogadalmánál.
Lesiet a lépcsőn, majd az előszobából egyenesen az ajtó felé veszi az irányt. Kicsúsztatja a reteszt, s meri remélni, hogy az öreg esetleg nem zárja be mögötte, míg kinn van.
A kúthoz siet, s nem is időzik sokat ott. Már csak a hűvös idő miatt sem. A vödör nagy, mindkét kezére szükség van hozzá, hogy megtartsa, ahogy visszasiet a parasztház felé. Hátával belöki az ajtót, a vizesvödröt letéve visszahúzza a reteszt, majd körbehordozza tekintetét a helyiségen. Hamar megtalálja egy polcocskán, amit keres: számos, állati zsiradékból és fahamulúgból kevert szappan kapott helyett szépen sorjázva. Egyet zsebre rak, majd kisebb nehézségek árán felcibálja a vödröt a padlástérre.
Fogalma sincs, hogy ébren találja-e az elfet, vagy sem, de végső soron mindegy. A földre dobja a nadrágot, majd módszeres tisztálkodásba kezd az elcsent szappan segítségével. Nem állíthatja senki, hogy nincs benne rutinja; Alissäna ugyanis megköveteli a higiéniát. Bőrét csípi a jeges víz, kirázza a lúdbőr, de nem szitkozódik.
Szaporán véve a levegőt pillant körbe, ahogy végzett. Egy dologról aligha gondoskodott; törölközőről. Magához vesz egy tiszta inget, majd amennyire tudja, megtörli magát. Úgyis megszárad. Vagy nem.*
-Megfelel? *Pillant immáron Relaelre.*
-Patyolatabb vagyok, mint a lihanechi urak. *Alighanem valóban tisztának mondható, s korábban oly akaratosan meredező férfiassága is megsínylette a kellemetlen túrát és a hideg fürdőt, így a lánynak azzal sem lehet kifogása.*

A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.02 22:39:43

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4816-4835